Nyilvános levél Kolozsvár Polgármesterének
Tisztelt Apostu Úr,
Döbbenettel szereztünk tudomást arról, hogy a Kolozsvár határán elhelyezett, magyar nyelvű üdvözlést is tartalmazó táblák eltűntek; ez egy újabb támadás a magyar kisebbség ellen; a magyar nyelven történő információközlés ugyanis alapjognak számít.
Ugyanakkor tudomást szereztünk arról is, hogy az üdvözlőtáblák eltűnésével egy időben, egy, a magyar kisebbségre nézve sértő tartalmú tábla került elhelyezésre, ennek a közösségnek a szimbólumánál, a Mátyás-szobornál. Ez a közösség a világháborút követő időszakban nagymértékű etnikai tisztogatást élt túl, és a város magyar lakosságának részaránya e sötét időszak során 50%-ról 20% alá csökkent.
A 2007-es Európai Unióhoz való csatlakozás számunkra a reményt is jelentette, hogy Ön szakítani fog elődjének, G. Funarnak a nacionalista és sovén praktikáival, és ezek a politikai eszközök örökre eltűnnek Kolozsvárról. Kolozsvár hivatalos weboldalán Ön azt is állítja, hogy az Ön által vezetett város egy multikulturális és nyitott város (http://www.primariaclujnapoca.ro/en/).
Ezért is nyomatékosan kérjük Önt arra, hogy határolódjon el ezektől a diszkriminatív megnyilvánulásoktól, és gondoskodjon a magyar kisebbség jogainak a betartásáról, úgy ahogyan azt Románia az európai egyezmények aláírásával vállalta.
Személyes meggyőződésünk, hogy a magyarokat ért nacionalista támadások nemcsak a magyar közösségnek ártanak, hanem egész Kolozsvárnak és annak összes lakosának.
Szívesen meghívom Önt Hollandiába, hogy megtapasztalhassa azt, hogy Hollandia miként óvja fríz kisebbségét, és tartja tiszteletben a fríz közösségnek a kisebbségi jogait.
Tisztelettel,
Dr. Marácz László elnök, Drs. Landman Gábor pénztáros
European Committee Human Rights Hungarians Central Europe Amszterdam, 2011.05.25
Szabadság (Kolozsvár)

European Committee Human Rights Hungarians Central Europe
Nyílt levél Radu Moisin úr részére
Tisztelt Polgármester Úr!
Sajnos, mind a mai napig nem kaptam választ a 2011. 04. 25-én keltezett, és Kolozsvár polgármesterének címzett levelemre, holott a polgármesteri hivatal hivatalosan átvette azt. Lehetséges, hogy az Ön elődje, Apostu úr nem válaszolhatta már meg a levelet, mert vizsgálati fogságba került egy korrupciós ügy miatt.
Levelemben arra kértem a polgármester urat, hogy tartsa be a magyar anyanyelvű lakosság nyelvi jogait. Panaszomat elküldtem a Diszkrimináció Elleni Tanácsnak, amely ítéletet is hozott az Ön városában hiányzó magyar nyelvi jogokra vonatkozóan.
Ennek a döntésnek megfelelően, a magyar nyelvi jogok biztosítása harmonizál a 2001/215-ös törvénnyel, illetve amennyiben egy reális szükségletről van szó. Mindez a kisebbségi keretegyezményen alapszik (§10, román közlöny, 1995/82). A legutóbbi népszámlálás során 49 375 ember vallotta magát magyarnak az Ön városában, ez bőven kielégíti a reális szükséglet fogalmát.
Amennyiben a magyar nyelv használata többletköltséggel járna, akkor az alapítványunk megtérítheti ezeket a költségeket. Szívesen felajánlok Önnek az alapítvány nevében 5000 eurót azzal a céllal, hogy a polgármesteri hivatal területén magyar nyelvű táblákat helyezzenek el. Alapítványunk átvállalhatja mind a táblák elkészítését, mind azok elhelyezését.
Továbbá arra kérem Önt, hogy tartsa tiszteletben a kolozsvári városi tanácsnak a jogerős határozatait, és minél hamarabb rendelje el a magyar nyelvű helységnévtáblák elhelyezését. A fent megnevezett 99-es számú és 2002. március 7-én hozott határozat értelmében 7500 RON-t különítettek el a magyar nyelvű helységnévtáblák elkészítésére és elhelyezésére.
A magyar nyelvű helységnévtáblák hiánya az Ön városában uralkodó jogtalanságnak a szimbóluma. Ugyanakkor a megyei rendőrség teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a diszkrimináció elleni tanács döntését, amely a magyar feliratok elhelyezésére vonatkozott egy Kolozs megyei falu rendőrőrsén.
Végezetül tájékoztatni szeretném Önt arról, hogy az Ön elődjét meghívtuk a Hollandiai Frízországba az alapítványunk költségén. Ez a meghívás még mindig érvényes. A frízországi Leeuwardenben megtekintheti Ön azt, hogy hogyan tartják tiszteletben Hollandiában a fríz kisebbség nyelvi jogait.
Hollandia Romániához hasonlóan ratifikálta a nemzeti kisebbségekről szóló keretegyezményt és a regionális nyelvek kartáját. Az, hogy Hollandia hogyan tartja be a fríz kisebbség nyelvi jogait, példaértékű a romániai joggyakorlat számára.
Valószínűleg Ön tudja már azt, hogy Leeuwarden Kolozsvárhoz hasonlóan jelöltként indul az Európa kulturális fővárosa címért. Kolozsvárral ellentétben, ahol a funari sovinizmus sajnálatos módon még mindig nem tűnt el, Leeuwarden óvja és ápolja saját identitását, és idegen tőle az erőszakos asszimilációnak bármilyen formája.
A fentiek fényében arra kérem tehát Önt, hogy tartsa tiszteletben a 99-es számú határozatot, és helyezze el a magyar nyelvű táblákat a polgármesteri hivatalban.
Tisztelettel
Drs. G. Landman elnök ’s Hertogenbosch, Hollandia, 2012. 03. 09; info@hungarian-human-rights.eu www.hungarian-human-rights.eu
/ Radu Moisin Kolozsvár polgármestere/
Szabadság (Kolozsvár)

.
Horváth Anna a helységnévtábla-ügyről: csalódott vagyok
Csalódottságának adott hangot Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, amiért Emil Boc polgármester úgy döntött, megtámadja azt a Kolozsvári Törvényszéken alapfokon született döntést, mely szerint a bejáratoknál magyarul is fel kell tüntetni a város nevét.
Az alpolgármester a Transindexnek elmondta, sajnálattal vette tudomásul azt, hogy Emil Boc ennek a döntésnek a kapcsán nem tudott felülemelkedni politikusi mivoltán, nem tudott eltekinteni attól, hogy 2014 választási év. A kulturális főváros címre pályázó város elöljárójaként elmulasztotta a véleményformálásra kapott lehetőségét; a szavazatmaximalizálásra összpontosítva olyan véleményt formált meg, amit szerinte hallani akar a közösség - fogalmazott Horváth.
Az alpolgármester elmondta, a kulturális főváros kapcsán az összes párt egyetértett, hogy az egy olyan közös projekt, amelyet nem lehet alárendelni a pártérdekeknek.
Horváth Anna szerint a kulturális főváros projektet szolgáló célokat is pártérdek fölé kell helyezni, ilyen ügy a többnyelvű helységnévtábla is.
Elmondta, a keddi tanácsülésen egyetlen párt tanácsosa sem hozta fel a témát, azért, hogy tartozzon a normalitáshoz ennek a bírósági döntésnek a gyakorlatba ültetése, ami nem is lenne újdonság, hiszen a 20%-os magyar kisebbséggel nem rendelkező Medgyesen, Brassóban vagy Temesváron is létezik többnyelvű helységnévtábla. "A polgármestert mi tájékoztattuk a perről, és azt tanácsoltuk, hogy ne kötelezze el magát semmilyen oldalon, várjuk meg a bírósági indoklást" - mondta az alpolgármester, aki helytelenítette, hogy a polgármester jogászként azt jelenti ki, hogy a romániai törvények tiltják a többnyelvű helységnévtábla kihelyezését.
"Nagyon csalódott vagyok, de meggyőződésem, hogy a pert kezdeményező civil szervezet pert fog nyerni" - mondta, és hozzátette: jobb lett volna, ha a polgármester az európai kulturális főváros érdekeit figyelembe véve érvényt szerez a bírósági döntésnek, ezzel egyúttal azt is elkerülhette volna, hogy pervesztés esetén nyögvenyelősen, akár bírósági végrehajtóval tegye ki a többnyelvű helységnévtáblát. A kolozsvári törvényszék július 11-én döntött úgy, hogy Kolozsvár bejáratainál magyar nyelven is fel kell tüntetni a város nevét. A pert a European Committee Human Rights Hungarians Central Europe Alapítvány indította. (hírszerk.)
Transindex.ro

Aláírásgyűjtéssel a többnyelvű helységnévtáblákért
Aláírásokkal kívánja bizonyítani a fellebviteli tárgyaláson a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla perében első fokon pert nyerő alapítvány, hogy a kolozsváriak támogatják az ügyüket. Nem csak magyarokat kérnek a támogatásra – közölte csütörtöki sajtótájékoztatóján Szőcs Izabella önkéntes jogi tanácsadó.
Miután a European Committee Human Right Hungarians Central Europe Alapítvány első fokon megnyerte a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla perét, és Emil Boc polgármester megtámadta a döntést azt hangoztatva, hogy a kolozsvári magyarok nem is feltétlenül támogatják ezt az ügyet, a perben önkéntes jogi tanácsadóként résztvevő Szőcs Izabella kijelentette: aláírásokat fognak gyűjteni. Azt szeretnék ezzel bizonyítani, hogy a város lakóit igenis érdekli a helységnévtábla kérdése.
"Szépen megindokolt jogi válasz helyett sokkal hatásosabb, ha aláírásgyűjtésbe kezdünk" - mondta el csütörtökön Szőcs Izabella, hozzátéve, legalább ötezer ember támogatására számítanak. Az aláírásokat majd a bíróság elé teszik le az első tárgyalásig, amire nem tudni még, hogy mikor kerül sor - akár három hét, akár három hónap múlva.
A bíróságnak már ígéretet tettek arra, hogy aláírásokat gyűjtenek. Az Insomniában, Bulgakovban, Krajcárban és Klausenben már csütörtöktől lehet támogatni az ügyet, emellett tíz önkéntes gyűjt majd az utcán, és a Kolozsvári Magyar Opera előadásain is jelen lesznek vasárnaptól, előadások előtt és után a standoknál várják az embereket.
Ugyanakkor nem csak a magyarok támogatását várják, hanem bárkiét, aki helyesli a többnyelvű névtáblákat. Fontos, hogy az ügyet támogatónak kolozsvári személyi igazolványa vagy ideiglenes tartozkodási irata legyen. Azoknak, akik maguk szeretnék kinyomtatni az aláírási íveket, hogy részt vegyenek a gyűjtésben, innen tölthető le a szükséges fájl.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Tábla-ügy: az RMDSZ is a tavasz mellett foglal állást
Horváth Anna alpolgármester irodájában tartott megbeszélést tegnap az RMDSZ kolozsvári önkormányzati frakciója és Szőcs Izabella, a European Committee Human Rights Hungarians Central Europe Alapítvány képviselője.
Az RMDSZ városi tanácsosai által javasolt párbeszéd célja egy összehangolt eljárásmód kidolgozása a magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért indított per ügyében – derül ki az RMDSZ-frakció közleményéből.
/A Szabadság interetes változata sok esetben a cikkből csak egy részt közöl./
Szabadság (Kolozsvár)

Csak kijelentések szintjén létezik Kolozsváron a multikulturalitás?
A kolozsvári deklaratív multikulturalitással foglalkozó közvitán a városvezetés képviselői is megjelentek.
Halvány érveket hozott fel a kolozsvári városvezetés képviseletében megjelent Adrian Chircă polgármesteri tanácsos és Diana Apan, a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosa szóvivője azon a közvitán, amelyet a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport kezdeményezett a kolozsvári helységnévtáblák ügyében csütörtökön az Ecsetgyárban.
A Musai-Muszáj.ro oldalon jelenleg közönségszavazás zajlik arról, hogy melyik volt a hónap legintoleránsabb intézménye és személye. A CKK Intolerancia díjra itt lehet szavazni.A vitát Szakáts István, az Ecsetgyár elnöke moderálta, aki elmesélte, hogy amióta Kolozsváron él – 1987 óta – folyamatosan azt hallotta, hogy a kolozsvári magyarok és románok között nincs igazából feszültség, azt csak a politikai osztály gerjeszti. Szakáts elmondta, megpróbálta kihámozni, hogy ez tényleg így van-e, és arra jutott, hogy ez annyiban nem igaz, hogy generációkként vannak traumák, felgyűlt negatív tapasztalatok, amelyek meghatározzák az esetleges negatív viszonyulást a másik közösség fele.
Azonban azt is elmondta, hogy szerinte a kolozsvári „nép” mindig is előrébb járt a multikulturalitás kérdésében, mint a lakosság nagy része. Szerinte a politikum reprodukál egy olyan diskurzust, ami már nem aktuális.
Ezután Szőcs Sándor Attila beszélt, a kétnyelvű táblák perét kezdeményező, hollandiai alapítású kisebbségjogi civil szervezet, a European Committee Human Rights Hungarians Central Europe Alapítvány elnöke. Szerinte az együttélést a múlt traumái teszik nehézzé, a történelmi események és azoknak a negatív tapasztalatai. Szőcs hangsúlyozta, hogy az egykor Kolozsvárra nagyobb mértékben jellemző sovinizmus kevésbé meghatározó ma. Szerinte az interetnikus kapcsolatokban érezhetően csökkent a feszültség, és inkább a hatóságok viszonyulása jelenti a problémát.
Szőcs azt mondta, hogy igazából nem csak a magyar kisebbséget diszkriminálják a hatóságok, hanem minden egyes kisebbséget. Szerinte nehezebb lehet egy román nemzetiségűnek feldolgozni azt, hogy a hatóságok még az olyan esetekben is, mint egy személyazonossági igazolvány kicseréltetése, úgy kezelik az adófizető polgárt, mintha ő lenne a hibás azért, hogy lejárt az okmánya érvényessége.
Szőcs szerint az egésznek a lényege annyi, hogy ez azért történhet meg, mert hagyjuk, hogy megtörténjen. „Ha nem állunk ellent, akkor elveszik a levegőnket” – mondta.
Szőcs elmondta, hogy a kétnyelvű táblákkal kapcsolatos per résztvevőjeként olyan érvelésekkel szembesült, mint például az, hogy „minél több jogot adsz egy kisebbségnek, annál fog többet kérni”, valamint azzal a feltételezéssel is találkozott, hogy a több joggal rendelkező kisebbség a hatóságok ellen fog fordulni. Szerinte az ilyen gondolkodás politikailag nem korrekt.
„A per alatt olyan érveket hallottam, hogy abban az esetben, ha Kolozsvárt is kiírnák a táblákon, akkor a kolozsvári románokat ez zavarná. Ez azonban nem egy ilyen kérdés, ugyanis ennek a jognak az alkalmazását nemzetközi szerződések szögezik le.
Nem lehet referendummal rendezni egy ilyen kérdést, ugyanis nem az számít, hogy egyik vagy másik fél mit gondol a kérdésről, szerződésbe foglalt vállalásokról lévén szó” – magyarázta Szőcs.
Eckstein-Kovács Péter volt kolozsvári RMDSZ-es polgármester-jelölt folytatta a beszélgetést, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétnyelvű táblácskák szóhasználat zavaró, hisz városjelző táblákról van szó, nem valami táblácskákról.
„Arról van szó, hogy tiszteljük meg magunkat és a városban élő embereket. Városvezetésként is fontos lenne, hogy kíváncsi legyél a másik közösségre, valamint hogy pozitívan viszonyulj hozzá” – mondta. Szerinte a magyar-román együttélés lerágott csont, ugyanis égetőbb kérdés a romák integrációja, valamint az a multikulturalitás, amit az egész világból ideérkező egyetemisták jelentenek.
A következőkben Csoma Botond, RMDSZ-es kolozsvári tanácsos beszélt, aki elmondta, hogy 2006-tól tagja a városvezetésnek, amióta számtalanszor kérték a városjelző táblákat a városvezetéstől. Elmondta, hogy létezik egy 2002-es tanácshatározat, amelyik kimondja a kétnyelvű táblák kitételének a kötelezettségét. Az ennek a betartására vonatkozó kérések kapcsán megemlítette a Sorin Apostu volt polgármesternek átnyújtott 13 pontot, valamint az aláírásgyűjtéseket, amiket eszközöltek ezért.
Elmondta, hogy 2004 óta, mióta eltűnt Gheorghe Funar volt polgármester a színről, jelentősen javultak az interetnikus viszonyok a városban.
„Úgy látom, hogy a román politikusok úgy érzik, hogy ha engedményeket tesznek a magyaroknak, akkor szavazatokat fognak veszíteni, én azonban nem hiszem, hogy egy román politikai vezető belebukna abba, ha megpróbálná a többnyelvűséget alkalmazni.
Én remélem, hogy az elkövetkezőben sikerül egy modus vivendit kialakítani. És azt is remélem, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel eredményt is tudunk elérni” – mondta. Bakk Miklós politológus visszautalt Szakáts vitaindítójára, egyetértve azzal, hogy a nép előrébb jár a multikulturalitásban, mint a politikusai.
Azonban szerinte azt is kell hangsúlyozni, hogy a politikusok felelősek azért, hogy a nép milyen traumákat éltet, és nem akarják ezt a felelősséget tudomásul venni.
Visszautalva a Csoma Botond által említett interetnikus viszonyokra, arra hívta fel a figyelmet, hogy bővíteni kellene a használt fogalmak skáláját. „A nyelvek egymás mellett élése és egyenjogúsága kellene legyen az alap. Ilyen példa Brüsszel városa, amely teljes mértékben kétnyelvű. Még akkor is, ha a flamandok csak 10% körül vannak. Ott az integráció nem a flamand-vallon együttélés kérdése, hanem a más kultúrájú bevándorolóké” – mondta.
A nyelvek egyenlőségének a kérdése kapcsán visszautalt Szilágyi N. Sándor nyelvtörvényjavaslatára, amelynek értelmében mindenkinek joga van anyanyelvét használni. „A románoknak is joga van, de mindenki másnak is. Tehát mindenki az anyanyelvét használhatja, és nem az állam hivatalos nyelvét” – magyarázta.
Geréd Imre RMDSZ-es kolozsvári tanácsos azzal folytatta a beszélgetést, hogy arra hívta fel a figyelmet, hogy Kolozsváron egy kiélezett helyzet alakult ki, mert az RMDSZ-nek nem volt partnere ezeknek az ügyeknek az átvitelében.
„Amikor egy városi tanácsban indulatokat tud kelteni az, hogy Petőfi Sándorról nevezünk el egy utcát, ami Avram Iancu volt, azt látjuk, hogy a többségi kollégák és a mi értelmezésünkben távol áll az, hogy mi elfogadott, és mi nem” – mondta Geréd.
Ezután Horia Nasra, a kolozsvári PSD szóvivője kért szót. Elmondta, hogy a PSD-n belül sem mindenki ért egyet minden határozattal, így például ő sem a verespataki aranybánya beindításával kapcsolatos PSD-állásponttal, se a Horváth Anna kolozsvári alpolgármester leváltására vonatkozó PSD-s kezdeményezéssel nem értett egyet.
Szerinte a PSD az európai baloldal fele próbál irányulni, miközben a nacionalizmus megtestesítőjének látják. Elmondta, azt szeretnék, hogy látható legyen az, hogy a PSD-ben is vannak, akik nem értenek egyet mindennel, amit a PSD képvisel.
Szőcs Sándor folytatta a beszélgetést. Szerinte a nyelvi jogok intézménye azért fontos, mert csak ezek segítségével képes egy kisebbség megtartani az identitását. „Ha nem gyakorolhatják az anyanyelvüket, akkor a kisebbség kevésbé kulturált tagjai asszimilálódnak.
A PSD-s hozzászólónak válaszolva elmondta, hogy ő is ismer olyan PSD-seket, akik nyitottak a kisebbségekkel szemben.
„A probléma az egésszel az, hogy Funar legalább őszinte volt. Lehetett tudni az, hogy mire lehet számítani tőle. A polgármesteri hivatalon azonban nem nagyon ismeri ki magát az ember.
Sokan okolják az emberek az RMDSZ-t, hogy miért nem tett többet. Azonban szerintem ők örvendtek, hogy még megvan az a 2002-es tanácshatározat, nem érvénytelenítették, ugyanis így legalább volt, amire hivatkozniuk” – mondta.
Csoma Botond az aranyosgyéresi példával illusztrálta azt, hogy Romániában mennyire ellentmondóak tudnak lenni a bírósági ítéletek.
„Aranyosgyéresen három éve megszavazták a többnyelvű várostáblákat. Azt az akkori prefektus megtámadta, és első fokon nyert. A fellebbezés után másodfokon veszített. Ezután egy magánszemély támadta meg, és akkor ugyanaz a bíróság másodfokon a magánszemélynek adott igazat. Tudjuk ugyanis, hogy Romániában a joggyakorlat nem jogforrás” – magyarázta Csoma.
Tunyogi Béla azt a kérdést tette fel, hogy miért kellett egy holland szervezet jöjjön, és pert kezdeményezzen, valamint hogy miért kellett ezáltal lehetőséget adni arra, hogy emiatt utasíthassák el a kérést. Feltette azt a kérdést is, hogy miért nem fog össze a kolozsvári magyarság, valamint, hogy a politikusok miért sorolják ilyenkor, hogy mennyi mindent tettek, ha abból nem látszik semmi.
„Miért van az, hogy ahol többség van, ott a vezetők nem értesítik az embereket, hogy például joguk van beadni magyarul egy kérést?” – tette fel a kérdést.
Borzási Sarolta, a SHARE Föderáció magyar ügyekért felelős alelnöke folytatta a beszélgetést, arra hívva fel a figyelmet, hogy a román és a magyar közösség között nyelvi korlátok vannak, és legtöbbször a románok egyszerűen nem értik a magyar közösségen belüli közhangulatot.
„A román kollégám nem érti a magyar sajtót. Az a tapasztalatom, hogy a román közösség egyáltalán nem beszéli a magyar nyelvet. Van olyan eset, hogy érti ugyan valamennyire, de nem olvas, tájékozódik ezen a nyelven.
Én úgy látom, hogy emiatt egymás mentalitását se értjük meg. Én valamennyire talán megértem a román mentalitást, de vice-versa nem hiszem, hogy ez így lenne” – mondta. Hozzátette, nem érti, hogy miért lehet az, hogy ennyi akadálya van annak, hogy a magyart idegen nyelvként tanulhassák a románok egy egyetemi központban.
Ezután Elek Ronáld kolozsvári lakos kért szót. Először Csoma Botondnak tette fel azt a kérdést, hogy milyen stádiumban vannak a helyi szervezetben a tárgyalások az elvesztett per kapcsán, valamint azt, hogy mit fog tenni az RMDSZ-frakció, ha elveszítik a pert.
Szőcs Attila válaszolt Tunyogi kérdésére, kifejtve véleményét, miszerint mindig nyugatról jönnek az olyan elvekkel, mint kisebbségi vagy emberi jogok, hogy civilizáljanak.
Szőcs elmondta, hogy mikor a fellebbezést tárgyalták, akkor a polgármesteri hivatal képviselője felállt, és elmondta a holland alapítványra, mint felperesre vonatkozó kifogását.
Szőcs elmesélte, hogy a bírónak kérnie kellett, hogy a többi indokot is sorolja fel, ugyanis ezt először a polgármesteri hivatal képviselője nem tette meg. Szőcs ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a leckét megtanulva jött” a tárgyalásra az illető.
Ezután Bethlendi András, a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport egyik tagja kért szót, aki kifejtette, hogy nem igaz az az állítás, miszerint a kevésbé kulturáltak inkább asszimilálódnak.
„A középosztály inkább asszimilálódik, mint a munkásosztály. Ez a folyamat egy felzárkózási folyamathoz hasonlít, amely abból fakad, hogy mekkora a magyar kultúra és nyelv presztízse Kolozsváron. A hivatalos kétnyelvű táblák léte, vagy hiánya a magyar nyelv presztízsét növelik, vagy csökkentik, emiatt nem lehet ezt a hiányt kiváltani a tervezett 5 nyelvű üdvölő táblákkal.” –magyarázta.
A nyelvi jogoknak az identitás megőrzésében játszott szerepén túl Bethlendi szerint egyszerűbb okai is vannak a kétnyelvűség biztosítása szükségességének.
A magyarok is pont úgy adóznak, mint a románok, így ugyanazok a jogok illetik meg őket. A többnyelvűség többe kerül, viszont ha ez nem tetszik valakinek, akkor az mondjon le a saját nyelvi jogairól” – mondta.
Bethlendi szerint attól érdekes ez a találkozó, mert nem kettős beszéd folyik. „Magyarokként egymás között eddig elmondtuk, hogy mivel van bajunk, de a románoknak már sokkal visszafogottabb üzeneteket adtunk át. A Musai-Muszáj ezzel szemben egyenesen felvállalja azt, amit a magyar közösség a saját nyelvén elmond, és ami mellett érvel.
Szerintem fontos volt az, hogy a szervezet elment arra a városi tanácsülésre, és elmondta, amit gondol. Szerintem ezt nem rossz néven kellene venni, ugyanis a multikulturalizmus mindannyiunk érdeke” – mondta Bethlendi.
Ezután Csoma válaszolt az eddig az RMDSZ felé megfogalmazott kérdésekre. A tanácsülésen a polgármester elmondta, hogy azért fellebbezett, mert nem értette, hogy miért kellett a per, ugyanis ő ki szeretné tenni az ötnyelvű üdvözlőtáblát. Csoma elmondta, hogy már akkor felhívták a polgármester figyelmét arra, hogy az üdvözlőtáblák és városnévtáblák között van különbség.
„Érdekképviseleti szervként, politikai szervként azonban csakis politikai eszközökkel tudunk tenni a 2002-es tervezet életbeléptetéséért. Az, hogy ez azóta nem sikerült, egyszerűen annak köszönhető, hogy a tanácsi RMDSZ-nek eddig nem sikerült megtalálni az ehhez szükséges politikai többséget.
Ebben a kérdésben – úgy érzem – a PSD és a PNL ugyanúgy vélekedik. Továbbra is megpróbáljuk erről meggyőzni őket. Ha tényleg kulturális fővárosa szeretnénk lenni Európának, akkor nem kellene ilyen ügyeken vitáznunk” – mondta.
Geréd Imre ezután a 8% a sokszínűségért című kezdeményezésről beszélt, amely a finnországi nyelvtörvényt venné alapul, amely a svéd kisebbségnek biztosít széles nyelvi jogokat.
„Az unióban létező jogszabályt néztük tükörként, ugyanis ezáltal sokkal több helyen érvényesíthetnénk a nyelvi jogokat” – mondta, hozzátéve, hogy a kezdeményezést az RMDSZ az államelnök-választáskor felvállalta, és célja a nyelvhasználatot kötelezővé tevő 20%-os küszöb csökkentése. Ezután Bogdan Vătavu, a Bonchidai Kultúremberek Ligája tagjaként (Liga Oamenilor de Cultura Bontideni) arról beszélt, Kolozsvárról látható, hogy egy élő magyar város, ahol a magyar közösség meghatározó. Éppen ezért szerinte románként meg kellene ismerni ezt az oldalát.
„Ami engem érdekel, az az, hogy miért hívják Cluj-Napocának románul? A város rómaisága nem látszik, csak pár rom maradt az időszak után.
Szerintem az autonómia az, ami össze tudná fogni ezeket az identitásokat, ami együttműködésre késztethetné a két közösséget azért, mert ez mindkét identitást – románt és magyart is – le tudja fedni” – mondta Vătavu.
Bakk Miklós a 20%-os küszöb kapcsán fűzte hozzá a beszélgetéshez, hogy szerinte a törvény megengedő, nem restriktív ebben az esetben.
Ezután a polgármesteri hivatalt képviselő Adrian Chircă beszélt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy túl sokat beszélnek a táblákról, és szerinte nem kellene erről ilyen sokat beszélni.
„Az alapprobléma a táblácskák esetében az, hogy meg kellene változtatni a törvényt. A 20% csökkentésének a fontosságát az RMDSZ-esek is meglátták. Az igaz, hogy vannak ellentmondó bírói végzések, de a törvény úgy szól, hogy 20% alatt nem kötelező a kétnyelvű tábla kihelyezése. Fölötte azonban kötelező. Ezt meg lehet változtatni, országos szinten, törvénnyel. Ez azonban az országos szinten törvénykező politikusok dolga.
Ha tényleg mindenki ezt akarja, akkor változtassák meg a törvényt.
Azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a táblácskákon túl már írja, hogy Cluj-Napoca, Klausenburg és Kolozsvár. Azt a bannert meg a polgármesteri hivatal tette ki. Az ötnyelvű totem is a polgármesteri hivatalhoz kötődik.
Nincs akkora különbség a kimondott és a valós multikulturalitás között, mint tűnhetne abból, ami eddig ezen a beszélgetésen elhangzott” – mondta Chircă.
Sabin Gherman tévés műsorvezető beszélt ezután, aki szerint nincsen rendben az, hogy úgy beszélnek a magyar kisebbségről, mint egy rezervátumban lévő indián törzsről.
Szerinte nincs olyan, hogy kisebbség, együttlakó népek vannak, és egymás mellett létező közösségek. „Miért fontos a táblácska? Most jövök a műsoromból, ahol Doru Pop volt a vendégem. Vele beszélgetve fogalmaztuk azt meg, hogy románokként kellene szégyelljük magunkat azért, hogy a 19. században érezzük magunkat.
Nem lehet azt, hogy két nemzet harcol, s ha az egyik egyszer veszít, akkor annak többet nincsenek jogai. Ez a történet olyan, mint Mátyás király: egy kicsit van belőle innen is, meg onnan is” – mondta. Szerinte a megoldás az lenne, hogy a 2002-es határozatot, ami nem ütközik semmilyen törvénybe, tartassák be úgy, mint ahogy mindenkit megbüntetnek, aki átmegy a piroson. „Azt kell mondani, hogy a törvényt tartsátok be, hisz ti írtátok és ti szavaztátok meg” – mondta.
Bethlendi azzal reagált, hogy Chircă úgy beszélt, mintha valami törvényeken túli dolgot kérnének a városvezetéstől. „Hogy miért fontos kérdés ez a táblaügy? Hát, ha ennyire jelentéktelen a kérdés, akkor a polgármesteri hivatal miért nem teszi ki a kétnyelvű táblákat?” - tette fel a kérdést Bethlendi. Borzási beszélt ezután, aki azt fejtette ki, hogy kolozsváriként igenis sértőnek érzi azt, hogy egy román ember nem akarja kirakni a kétnyelvű várostáblát. „Az országos törvénykezésre hárítani a kérdést a felelősség terelésével egyenlő. Miden lehetőség megvan a táblák kihelyezésére, csak az látszik, hogy valaki úgy döntött, hogy nem akarja kirakni.
Ezek a szimbolikus háborúk, ez a térharc, a táblák kérdése... Én azt látom, hogy két őshonos közösség egymásra mutogat, és nem hiszem el, hogy még mindig tényleg arról beszélünk, hogy ki kit nyomott el – mondta.
Ezután Mihai Goțiu egyetemi tanár beszélt, aki szerint rá kellene venni a polgármestert arra, hogy tartsa be a törvényt. Erre petíciókat, tüntetéseket javasolt. Szerinte akár fel is lehetne jelenteni a polgármestert, mint aki visszaélt a hatalmával, hisz egy érvényes határozatot nem hajtott végre, ami a kötelessége lenne.
„Boc ellenállása nem jogi kérdés, és nem is arról van szó, hogy nem értené, hogy mi történik. Egyszerűen csak arra számít, hogy ebből többet veszítene, mint nyerne.
Szerintem be kellene bizonyítani, hogy legtöbbünket jobban zavar ez, mint a tábla. Ha Kolozsváron valaki végezne egy felmérést, szerintem nem lennének többségben azok, aki nem értenek egyet kétnyelvű táblák kihelyezésével” – mondta, hozzátéve, hogy a mentalitásváltásra jó példa az Avram Iancu szobrának a megváltoztatására tett kísérlet, amit sokan támogattak.
„Bocnak azt kell bebizonyítani, hogy többet veszíthet a románok szavazataiból, mint nyerhet az ellenkezésével” – mondta.
Ezután Eckstein beszélt, aki elmondta, hogy a törvény nem mond semmi többet, mint azt, hogy 20% felett kötelező a kétnyelvű tábla. Szerinte meg kellene állapítani a finn modell szerint egy lakosságszámot is, ami nem csak százalékos határt állapít meg a kényelvűség kötelezésére.
Eckstein szerint a Kulturális Főváros cím elnyerésére egy komoly érv a sokszínűség.
Ezután Diana Apan beszélt, aki a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosát lebonyolító SHARE Föderáció szóvivője. Elmondta, hogy a SHARE Föderáció nagy energiát fordít arra, hogy a többnyelvűség megvalósulhasson, és magyarul is kommunikálnak.
Szerinte igaza van Borzási Saroltának abban, hogy a román fiatalok nem interiorizálják a magyar közösség problémáit, de ez szerinte azért van, mert nem is értik, hogy melyek azok a problémák.
„Hiába várja el bárki, hogy ezzel a rendezvénysorozattal meg fogjuk változtatni a világot, de úgy hiszem, hogy fontos előrelépés lesz. De megkérek mindenkit, hogy ne legyenek irreális elvárásaik velünk szemben” – mondta Apan.
Ezután újra Sabin Gherman beszélt, aki azt hangsúlyozta, hogy egy másik kultúra elismerése nem konjunktúra kérdése. Szerinte nem Emil Boc személyére kellene koncentrálni a kérdésben, mert a helyi tanács a fő felelőse a táblaügynek.
Végül Szakáts István elmondta, ezután is fognak a témakörben találkozókat tartani, amelyek a terveik szerint sokkal fókuszáltabbak lesznek a csütörtök estihez viszonyítva, amit csak a beszélgetések megnyitójának szántak.
F. J. Transindex.ro

Urbanisztikai engedély a helységnévtáblákra
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékes szakosztálya már kibocsátotta az urbanisztikai engedélyt az Emil Boc által április 7-én bejelentett háromnyelvű helységnévtábla elhelyezésére – tájékoztatta a Szabadságot Oláh Emese alpolgármester, aki szerint az építkezési engedély kibocsátása még folyamatban van.
Lapunk arra volt kíváncsi, hogyan vélekedik a kérdésről Landman Gábor, a Hollandiában bejegyzett a European Committee Human Right Hungarians Central Europe Alapítvány elnöke, aki néhány évvel ezelőtt indított pert a kolozsvári városháza ellen. – Romániában a magyar közösség nyelvi jogokkal rendelkezik. Ezek a nyelvi jogok nagyon fontos gazdasági jogokat biztosítanak.
Papíron egy budapesti, vagy bukaresti ugyanúgy otthon érezhetné magát egy olyan településen, ahol a magyar társhivatalos nyelv – fogalmazott a civil aktivista.
– Sajnos ez gyakorlatban nincs így, annak ellenére, hogy a törvények biztosítják ezeket a jogokat. A kolozsvári többnyelvű helységnévtábla nagyon jelképes nyelvi ügy. A román törvények értelmében, már 2001-ben ott kellett volna lennie, így hát a tábla hiánya a törvénytelenség szimbóluma. Sajnos azt tapasztaltam, hogy sokan nem ismerik ezeket a nyelvi jogokat és azt hiszik, hogy amennyiben a magyar ajkú lakosság 20% alá csökkent, nem kötelező elhelyezni a táblát – írja e-mail-üzenetében a civil aktivista.
Megjegyezzük: a jogszabály értelmében 20 százalékos kisebbségi arány fölött a helyhatóságnak kötelező kihelyeznie a két- vagy többnyelvű helységnévtáblákat, ezalatt pedig a gesztus opcionális.
Hozzátette: egyébként 2010 óta folyamatosan a holland sajtóban hangoztatta, hogy Románia felzárkóztatása az Európai Unióban nem lehetséges, amennyiben az ország nem tiszteli azokat a szerződéseket, amelyeket a NATO és EU csatlakozásakor feltételeként vállalt. – Erről egy jelentés is megjelent a holland sajtóban, amelyben a romániai jogállamiságot bírálom tíz ügy alapján, többek között a kolozsvári, marosvásárhelyi és a tordaszentlászlói ügy kapcsán – írja a kisebbségvédelmi aktivista.
Amint arról lapunk több ízben beszámolt, a háromnyelvű helységnévtáblák ügyéről még a rossz emlékű Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári polgármester idejében döntött a Kolozsvári Városi Tanács. Mivel a magyargyűlölő városvezető a vélt pénzhiányra való tekintettel nem volt hajlandó eleget tenni az önkormányzati képviselők döntésének, a Kolozs Megyei Tanács utalt ki összeget erre a célra. Funar még ekkor sem helyezte ki a háromnyelvű helységnévtáblákat. A Landman Gábor vezette hollandiai civil szervezet néhány évvel ezelőtt pert indított a kolozsvári városháza ellen, ám a bíróság elutasította a keresetet. A döntést azzal indokolták: a Németalföldön bejegyzett civil szervezet nem kötelezhet egy romániai állami hivatalt valamely közigazgatási intézkedés meghozatalára. Ekkor Szőcs Izabella és Szőcs Sándor ügyvéd bejegyeztette a kolozsvári székhelyű Minority Rights Egyesületet, amely pert indított. Hosszas pereskedést követően 2017. március végén a civil szervezet megnyerte a pert. Emil Bocnak 30 napja van az ítélet végrehajtására.
Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)