Sass Kálmán-emlékhely: “…ideje van a kövek begyűjtésének”
Kétnapos eseménysorozat végén október 5-én, vasárnap délben emlékhelyet avattak Érmihályfalván Sass Kálmánnak, ahol az eredeti nyughely holléte ismeretének hiányában emlékezni lehet a mártír lelkipásztorra.
Az érmihályfalvi református egyházközség születése 110 évfordulója alkalmából 2014-et Sass Kálmán-emlékévnek nyilvánította. Az ennek alkalmából tartott események sorába illeszkedett a hét végén tartott kétnapos program, mely szombaton konferenciákkal kezdődött. A délelőttit az ifjúságnak szánták, míg a délutáni áhítattal kezdődött. Azon Földesy Márta erdőgyaraki lelkész szolgált, kinek nagyapja testvér volt néhai Földesy Ilonával, aki Veronika nővérként, mint Sass Kálmán munkatársa, és az ’56-os Érmihályfalvi Csoport tagja ismert a helyiek előtt. A továbbiakban dr.Herman M. János lelkipásztor, ny.tanár Sass Kálmánról, míg Sipos István ny. máramarosszigeti esperes a mártír lelkész cellatársáról, Balaskó Vilmosról értekezett. Az esemény a Sass Kálmán emlékteremben folytatódott, melynek falára ez alkalomból emléktábla került, s ahol egykori tanítványai emlékeztek a családtagok jelenlétében a lelkészre, majd megnyitottnak nyilvánították azt az állandó kiállítást, melyet április 17-én, Sass Kálmán születésnapján mutattak be először. A napot virrasztás zárta annál az emlékhelynél, melyet másnap avattak fel.
Életútja példamutató
Vasárnap reggel eső áztatta Érmihályfalvát, amikor a Sass család tagjai találkoztak az általános iskola Bernáth Józsefről elnevezett iskolaépületében “Sass Kálmán dédunokáival”, vagyis a kisdiákokkal. Az eső elállt, mire a harangok a 11 órás istentiszteletre szólítottak, melyre megtelt a templom, s melyen Tőkés László korábbi püspök volt az igehirdető. Hihetetlen, hogy a pillanatnyi állapot szerint egy “háborús bűnös” emlékünnepén veszünk részt, és ismerve a romániai állapotokat, ebből akár még “baj” is származhat – de nem ebből kell kiindulnunk, kezdte beszédét az EP-képviselő. Az embernek alapvető joga van a végtisztességhez, Sass Kálmán esetében pedig ezt a hatalom cinikusan megtagadja, utalt a rehabilitáció odázására, leszögezve: a néhai életútja egyértelmű és példamutató minden szabadságszerető nép számára. A szolgálatot Balázsné Kiss Csilla helyi lelkész köszönte meg, majd mikrofonhoz szólította a család nevében emlékezőket. A padsorokban helyet foglalók közül többen, főleg az idősebbek, felállva követték az eseményeket, hiszen ők személyesen ismerték a “Sass-gyerekeket”, s most kíváncsiak voltak, felismerik-e az egykori vonásokat.
Megtartó háló
Dr.Sass Huba tanár, a legfiatalabb gyerek, felelevenítette a család sorsát, édesapja életrajzi adatait, kifejtve róla: olyan sokoldalú ember volt, hogy csodálnivaló, hogyan bírta a munkát, főleg a politikai nyomás ellenére. Dr.Kiss Edit, a legidősebb unoka nagyapja példaadó jellemét emelte ki, ugyanakkor egy kérést is megfogalmazott: megkérte “azt a pártot”, mely a főtéren nagyapja neve helyett jelképet használva állított emléktáblát, a továbbiakban “tartsa távol magát a megemlékezésektől”. (Utalás arra az emléktáblára, melyet tavaly október 23-án lepleztek le Érmihályfalva főtrén, s melyen az Érmihályfalvi Csoport 30 tagjának neve szerepel, a hivatalosan nem rehabilitált, ezért közterületen nem megjeleníthető nevű Sass Kálmánra egy kőbe vésett sas utal rajta – szerz.megj.) Dr.Fazekas Sándor magyarországi földművelésügyi miniszter felesége révén távolabbi tagja a Sass-családnak, beszédében pedig egy megtartó hálónak nevezte a Kárpád-medencében mindenhol fellelhető mártírok sokaságát. Hangsúlyozta: a budapesti kormány felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, melyekben zsinórmérték a keresztényi értékrend. A továbbiakban fiatalok műsora, illetve a Musica Sacra kamarakórus énekei következtek, majd Balázsné Kiss Csilla olvasta fel Csűry István püspöknek ez alkalomra küldött nyílt levelét. Ebben a királyhágómelléki egyházi vezető felelevenítette a korszakhoz kötődő saját emlékeit, illetve méltatta Sass Kálmánt.
Emlékhely avatása
A templomban ezzel véget ért az ünnepség, mely a temetőben, a református ravatalozó mellett folytatódott, ahol a reformáció tavalyi ünnepén tették le egy Sass Kálmán-emlékhely alapkövét. Ez mostanra elkészült, és az avató perceire a felhők is elvonultak a napsugarak elől, amikor Baliga Andrea tanárnő Wass Albert: Mikor a bújdosó Istennel beszélget című versét mondta el, majd Kovács Zoltán főgondnok sorolta, hogyan ápolják Sass Kálmán emlékét, hogyan készültek a temető csendjében álló, méltó emlékhely elkészítésére, majd köszönetet mondott az abban részt vállalóknak. A fekete obeliszket Tőkés László és dr.Kiss Enikő leplezte le, majd az áldás után koszorúzás következett, melynek során elsőként a család tagjai, majd egyházi és önkormányzati vezetők, szervezetek képviselői, végül ismerősök, tisztelők rótták le kegyeletüket.
Rencz Csaba
erdon.ro

Tőkés: szemfényvesztés az RMDSZ autonómiatervezete
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László Európai Parlamenti képviselő szerint az RMDSZ által közvitára terjesztett székelyföldi autonómiatervezet ebben a formájában vállalhatatlan.
Tőkés László úgy fogalmazott marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján, hogy az RMDSZ-nek azzal kellett volna a tervezetet kezdenie, mintegy preambulumként, hogy elnézést kér az erdélyi magyarságtól, hogy csak most dolgozott ki autonómia-tervezetet.
Az EP-képviselő szerint a szövetség botrányosan elkésett ezzel a gesztussal, ráadásul a statútum olyan gyenge produktum, mintha csak szemfényvesztés lenne a célja, s csak azért álltak elő vele most, az elnökválasztás kampányában Kelemen Hunorék, mert valamit fel kellett mutatni a választóknak.
„Szégyen, hogy erre 25 évig kellett várni. Meg kellene magyarázniuk, hogy eddig miért nem tették meg. Most már nem volt mit tenniük, mert erodálódott az RMDSZ politikai arca és az autonómiáról szól a közvélemény. Nem tudták kihagyni, megkerülni a témát, mert az erdélyi magyar politika polgári oldala nyomást gyakorolt rájuk. De ez egy gyenge tervezet, amely Victor Ponta szája íze szerint készült, valószínűleg összekacsintottak a román miniszterelnökkel, hogy ha az RMDSZ csinálja, akkor nem lesz gond. Az RMDSZ ebből még 10 évig megél, ha hagyjuk” – fogalmazott Tőkés László.
Hozzátette, egyetért a Székely Nemzeti Tanáccsal abban, miszerint az RMDSZ autonómiatervezete nem is a Székelyföldre vonatkozik, „köszönő viszonyban sincs” a tényleges magyar közösségi önkormányzással, sőt, még törvénytervezetnek sem minősíthető, csupán egy „ötlethalmaz”, amely ily módon vállalhatatlan.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Nemzetközi fórumon az önrendelkezés
Egyre jobban figyel a világ a népek önrendelkezési törekvéseire, és a kérdéskör, aktualitása miatt, mind gyakoribb téma politikusi körökben, de konferenciákon, tudományos értekezleteken is. Az elmúlt hét végén a Berni Egyetem (Svájc) Földrajz Karának szervezésében tartottak háromnapos tudományos konferenciát, melynek címe: Önrendelkezés Európában – jelenkori kihívások a soknemzetiségű államok kisebbségi életében címmel.
A 90-es évek dél-kelet-európai és Kaukázus-vidéki erőszakos területi konfliktusaiból kiindulva a tudományos értekezlet azokat az egyre erősödő önrendelkezési törekvéseket is számba vette, melyek a kontinens szinte valamennyi részén, nevezetesen Spanyolországban (Katalónia), Nagy-Britanniában (Skócia), Belgiumban (Flandria) és Romániában (Székelyföld) nyilvánulnak meg erőteljes formában. Az egyes munkacsoportokban – egyebek mellett – kiemelt módon tették vizsgálat tárgyává a posztszovjet térséghez tartozó Moldova (Gagauzia és Transznisztria) és Ukrajna (Krím félsziget), valamint a nyugat-balkáni Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Koszovó népeinek és nemzetiségeinek válságos helyzetét és az annak rendezésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket. Egyik munkacsoport központi témáját a szecesszió képezte Pró és kontra a területi elszakadás kérdésében Európában címmel. Figyelemre méltó fejleménynek számít, hogy a nemzetközi politikai diskurzus napirendjén ma már Székelyföld területi autonómiájának kérdése is szerepel. A finnországi Åland-szigeti önkormányzatról és a koszovói szerbek autonómiajogairól szóló ülésszakon Benedek József és Bajtalan Hunor, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem kutatói a folyamatban lévő romániai regionalizációs tervekről tartottak előadást, különös tekintettel a székelyföldi régióra. A konferencia második nyilvános vitája a Nemzeti kisebbségek Európában és a nemzetközi/külső faktorok szerepe címet viselte. Rudolf Burger berni újságíró közreműködésével Tőkés László európai képviselő, Peter Burkhardt, a szerbiai EBESZ-misszió vezetője és Isabelle Schulte-Tenckhoff genfi egyetemi tanár vett részt az eszmecserén. Tőkés László bevezető előterjesztését követően a moderátor első kérdése az volt, hogy Erdély el akar-e szakadni Romániától, és ezen a téren „modellnek” tekinti-e a skóciai önállósági törekvéseket. Válaszában Tőkés László Martin Schulz EP-elnököt idézte, aki egyik legutóbbi nyilatkozatában maga mondotta, hogy Európában „teret kell nyitni az autonómiatörekvéseknek”, és hogy „a skót megoldás (az EU-n belül) a más régiókban felmerülő igények kielégítésére is modellként szolgálhat”. Kérdésekre válaszolva Tőkés ahhoz kérte a nemzetközi szervezetek – köztük az Európai Unió, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – támogatását, hogy a többszintű erdélyi magyar autonómia kiépítése által segítsék megmenteni a hajdan „Kelet Svájcának” nevezett soknemzetiségű régiónkat az asszimiláció és az etnikai homogenizáció pusztításaitól. A területi etnikai konfliktusok megoldása tekintetében az Európa Tanács 2003/1334. számú határozatát (Gross-jelentés) tartotta irányadónak, mely az egyes autonómiaformákat a leghatékonyabb konfliktuskezelő eszközként ajánlja a tagországok figyelmébe. Az autonómia kérdése Románia számára nem problémát, hanem megoldást jelent. Magyarságunk és a többségi románság közös érdekében ezért harcolunk következetesen és kitartóan érte – összegezte mondanivalóját európai képviselőnk.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar egyeztető fórumot javasol Tőkés
Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását indítványozza Tőkés László, aki szerint az egységes magyar érdekképviselőet testületeként az EMEF hiteles és hatékony módon folytathatna párbeszédet és kereshetné a megbékélés és a megegyezés útját a többségi románsággal, egy majdan létrejövő román–magyar kerekasztal keretében.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerdai nyilatkozatában úgy véli, idegen érdekek húzódnak meg a Project on Ethnic Relations (PER) amerikai szervezetnek a román–magyar párbeszéd újraindítását célzó kezdeményezése mögött, éppen ezért nem érdemli meg az erdélyi magyarság bizalmát.
Tőkés szerint a közvélemény hajlamos elfelejtkezni arról, hogy az 1993-as, szintén a PER kezdeményezésére létrejött neptuni egyezkedés nem egyenlő felek közötti „párbeszéd" és „megegyezés" volt, hanem egy olyan titkos paktum, melyet „az elnyomó román hatalom által önkényesen kiválasztott politikusok – Frunda György, Borbély László és Tokay György – a saját szakállukra, illetve az erdélyi magyarság rovására, bárminemű közösségi felhatalmazás nélkül, sőt az RMDSZ illetékes fórumainak és vezetőinek a tudtán kívül kötöttek román elvtársaikkal".
Az európai parlamenti képviselő hozzátette, a „konspiratív" amerikai szervezet abban vállalt cinkos közvetítő szerepet, hogy „obskurus kollaborációjuk" eredményeképpen az erdélyi magyarság autonómiapolitikája hosszú időre vakvágányra fusson, és az addig egységesnek mondható magyar érdekképviselőet végletesen megoszoljon, megalkuvó politikai elitje kormányzati pozícióba jusson, a kommunista restauráció útján járó Románia pedig nemzetközi elismerésben részesüljön, és az Európa Tanácsba felvételt nyerjen.
Tőkés László szerint a Neptun-paktumnak tulajdonítható az alapvető erdélyi magyar érdekek feladása, a megsemmisítésünkre irányuló hungarofób román nemzetstratégia akadálytalan folytatódása, valamint a romániai kisebbségpolitikai rendszerváltozás elmaradása.
„A joggal feltételezhető bukaresti érdekek kiszolgálására újból csak a komprádor hajlamú magyar opportunistákat kívánják felhasználni, a végsőkig elégedetlen magyar közösség pacifikálása és domesztikálása végett. A közelgő államelnök-választás alkalmával ez a párbeszédes, autonómiázó kampányolás egyben az RMDSZ önmentésére és önigazolására is igen alkalmas" – állapítja meg brüszeli keltezésű állásfoglalásában az EP-képviselő.
Az EMNT elnöke leszögezte: egy eredményt ígérő, hiteles párbeszéd alapvető követelménye mindenekelőtt az, hogy az erdélyi magyar közszereplők előbb egymással jussanak egyetértésre, és közös nemzeti érdekeink képviselőetében maguk kezdeményezzenek párbeszédet a román féllel, ennek előmozdítása céljából pedig – amennyiben szükséges – maguk válasszák meg közvetítőiket.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: Folytatni kell a rendszerváltoztatást
A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum egész napos műhelybeszélgetést rendezett október 17-én, pénteken Budapesten Magyarok a rendszerváltásban – határon innen és túl címmel – tájékoztatott Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája. A magyar Miniszterelnökség által tavaly létrehozott intézet feladatának tekinti, hogy átfogó képet adjon a szomszédos országokban végbement rendszerváltó folyamatról, az ott élő magyarság helyzetének hatásairól a hazai rendszerváltásra.
Lezsák Sándor országgyűlési alelnök az általa alapított Lakiteleki Népfőiskola határon túli kapcsolatrendszeréről szólt. „Színjáték a felgördült vasfüggöny mögött” – az egykori Szovjetunióban végbement átalakulásokat ekképpen jellemezte Milován Sándor, a Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetség vezető politikusa az előre megkoreografált, forgatókönyvszerű változásokra utalva. Duray Miklós, az Együttélés Polgári Mozgalom egykori alapító elnöke úgy ítélte, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett események – például Brezsnyev pártfőtitkár halála – kiindulópontját és előfeltételét képezték a szovjet csatlós államokban végbement folyamatoknak. Valamennyi előadó felidézte a huszonöt évvel ezelőtt saját nemzeti közösségében történteket, és többnyire szubjektív formában számba vette elért eredményeiket és – nem várt – kudarcaikat. Bodó Barna politológus a többségi nacionalizmusról szólva a román politikumhoz való alapvető viszonyunk átértékelését vélte szükségesnek, tekintettel arra, hogy az elmúlt negyedszázadban bebizonyosodott: mindhiába kerestük benne az „együttműködő partnert”, az jobbik esetben is csupán „konkurens vetélytársként”, de még inkább „nacionalista ellenségként” viszonyult hozzánk. Tőkés László európai képviselő, Temesvár egykori lelkipásztora a kelet-közép-európai rendszerváltoztató folyamatokba beágyazva elemezte a magyarországi demokratikus átalakulásokat, valamint az anyaországban és az utódállamokbeli magyarok közösségében történtek kölcsönhatásait. A valamennyi volt kommunista országra érvényes, általános jellemzőkön túlmenően arról a Magyarországon, illetve a szomszédos országokban végbement nemzetpolitikai és kisebbségpolitikai rendszerváltozásról is szólt, mely viszontagságos úton ugyan, de végül is a jelenlegi helyzethez: a határok feletti nemzetegyesítés, valamint a külhoni magyar önrendelkezés politikájához elvezetett. A berlini fallal együtt a „trianoni határfalak” is leomlottak, a nyugati határzárral együtt a nemzetrészeket egymástól elválasztó többi határ is kinyílt, Európa megosztottságának felszámolásával együtt a magyarság megosztottságának is a végére juthatunk – mondotta, meggyőződését fejezve ki, hogy a negyedszázada elkezdődött társadalmi és nemzeti rendszerváltoztatást programszerű céltudatossággal tovább kell folytatni. Az eltelt időszakban egymást követő hullámokban lezajlott kommunista visszarendeződés arra figyelmeztet, hogy a kommunizmus bukása nem egyszeri történelmi esemény, hanem hosszan tartó folyamat, melynek útján következetesen és kitartóan végig kell haladnunk – vélekedett.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Államfőjelöltek – Corneliu Vadim Tudor, a magyarellenesség kettes számú apostola
A magyar olvasónak alig kell bemutatni Corneliu Vadim Tudort, aki a szintén államfőjelölt Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester mellett a szélsőséges magyarellenesség másik romániai zászlóvivője. A soviniszta Nagy-Románia Párt (PRM) alapítója ötödször száll harcba az államfői tisztségért.
Vadim – avagy gúnyneve szerint a Néptribun – 1949-ben született Bukarestben. (Jó évjárat lehetett, hiszen Funar is ugyanebben az évben látta meg a napvilágot). 1971-ben végzett a Bukaresti Egyetem filozófia szakán, államvizsga-dolgozatát vallásszociológiai témában írta. 1975-ben tiszti iskolát végzett.
Kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott, verseket és esszéket írt, a Ceausescu-házaspár udvari költőjének számított. 1991-ben alapította meg a Nagy-Románia pártot (PRM), amelynek egyik fő irányvonala a harcos magyarellenesség. Emellett a România Mare, a Tribuna és a Tricolorul című szélsőséges kiadványokat is működtette.
1992-ben szenátorrá választották, ezen tisztségét 2008-ig folyamatosan megtartotta. Eddig négy ízben indult az államfőválasztáson, a legjobb eredményét 2000-ben érte el, amikor Ion Iliescuval együtt bejutott a második fordulóba, ahol a voksok 33,17 százalékát megszerezve kikapott.
Pártja ezt követően hanyatlásnak indult, belső ellentétek alakultak ki, több politikusa pedig más pártokba iratkozott át. 2009-ben európai parlamenti mandátumot szerzett.
Vadim számára a mélypont 2013-ban érkezett el, amikor Gheorghe Funar a párt júliusi, gyulafehérvári kongresszusán elnökké választatta magát, őt pedig kizáratta. Vadim azonban nem adta fel, perre ment, a bukaresti törvényszék pedig neki adott igazat. Funar fellebbezett, de annak elbírálásáig mindenképpen az alapító elnök marad nyeregben.
Vagyonbevallása szerint nem rendelkezik ingatlannal, csupán egy 2007-ben gyártott Dacia Logan gépkocsi van a nevén, illetve egy értékes autogramgyűjteményt, valamint egykor történelmi személyiségek tulajdonában levő, „felbecsülhetetlen értékű” tárgyakat birtokol. Emellett mintegy 140 ezer lejjel hitelezte meg a România Mare kiadót. Tavaly 72 ezer eurós jövedelemre tett szert EP-képviselőként. Úgyhogy kampányát saját bevallása szerint autója és gyűjteményeinek eladásából fedezné.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László EP-képviselő közleménye a Magyarországról szóló vitáról
A kezdeti eredménytelen próbálkozások nyomán, a balliberális-zöld politikai csoportoknak végül is sikerült elérniük, hogy az Európai Parlament 2014. október 21-i plenáris ülésének napirendjére felkerüljön a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok helyzetéről szóló vita. Előző este a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció EP-képviselői a magyarországi médiaszabadság tárgyában rendeztek közmeghallgatást Brüsszelben. Ennek egyenes folytatásaképpen került sor a kedd esti parlamenti vitára, melyet a délután folyamán a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és az Együtt–PM képviselőinek intenzív Magyarország-ellenes agitációja előzött meg.
Az időzítés nem véletlenszerű. Azon túlmenően, hogy ezekre az újabb kirívó támadásokra nemzeti ünnepünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén került sor, egészen nyilvánvaló, hogy az ellenséges propaganda és lejáratás a balliberális oldalnak a helyhatósági választásokon elszenvedett, súlyos vereségére adott közvetett válasz, másrészt pedig újabb próbálkozást jelent Navracsics Tibor európai biztossá való megválasztásának a megakadályozására. Felszólalásaikban a magyarországi néppárti képviselők a tények nyelvén utasították vissza az Orbán-komplexusban szenvedő európai balliberális oldal pártos vádaskodásait. Szájer József, a néppárti frakció alelnöke a Fidesz–KDNP idén sorrendben harmadik elsöprő választási győzelmét szegezte szembe a magyar demokráciát megkérdőjelezők elfogult érvelésével. Gál Kinga erre utalva kikérte, hogy „a magyar embereket akaratuk ellenére akarják megvédeni”.
Tőkés László erdélyi képviselő a nyolc évig hatalmon volt szocialista kormányok és az Orbán Viktor vezette kormány európai megítélésében használt kettős mércét ítélte el. Azok, akik egykor szótlanul eltűrték a Gyurcsány-rezsim európai szabályszegéseit és népellenes diktatórikus cselekményeit, most harsány türelmetlenséggel „védelmezik a demokráciát és a jogállamiságot” a rendszerváltoztató kereszténydemokrata Fidesz-kormány ellenében – mutatott reá képviselőnk. A vita során többször is elhangzott, hogy az Európai Parlamentnek nem tartozik a hatáskörébe az európai szerződések betartatása, illetve a tagországai fölötti bíráskodás. Befejezésképpen az olasz EU-elnökség képviselője leszögezte: a jelen helyzetre nézve az Európai Tanács semmilyen elmarasztaló állásfoglalást nem fogadott el Magyarország ellen.
Strasbourg, 2014. október 22.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
(Mellékeljük a képviselő hozzászólását.)
H O Z Z Á S Z Ó L Á S
A demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú európai parlamenti vitához
Holnapután ünnepeljük az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 58. évfordulóját. Fájdalmas és szégyenletes, hogy az Európai Parlament magyar szocialista különítménye éppen nemzeti ünnepünket használja fel arra, hogy újabb támadássorozatot kezdeményezzen saját hazája ellen.
A magyarországi szocialista delegáció utód-kommunista vétetésű képviselői tegnap a magyarországi médiaszabadság megsértéséről rendeztek Brüsszelben közmeghallgatást. Azok, akik az „európai értékek” ürügyén pécézik ki Magyarországot, és a mostani plenáris ülésen Orbán Viktor kormánya ellenében „védelmezik a demokráciát és a jogállamiságot” – cinkosan hallgattak akkor, amikor 2006-ban, szintén a forradalom évfordulóján, a posztkommunista Gyurcsány-rezsim hatósági erőszakkal oszlatta szét a békés ünneplőket és tüntetőket. Ideje volna, hogy az Európai Unió és a Parlament ne alkalmazzon kettős mércét Magyarország különböző pártállású kormányaival szemben!
Strasbourg, 2014. október 21.
Tőkés László EP-képviselő

Megszavazta az EP az Európai Bizottságot
Megszavazta szerdán Strasbourgban az Európai Parlament (EP) a Jean-Claude Juncker által vezetett, új Európai Bizottságot, amelyben a szociáldemokrata párti Corina Creţu a regionális politikáért felel, a fideszes Navracsics Tibor pedig kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos lesz.
Szabadság (Kolozsvár)

Politikai kórokozók
„Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet!” (Reményik Sándor)
Reményik sorai ma is aktuálisak. Aki elveszti lelkét, elveszti mindenét. Legyen gazdag, jól szituált, vagy királyi család sarja – mit ér mindez, ha lelkében csődöt mond? A földi jólét és hatalom, mint ahogy bármi más, nem helyettesítheti a személyes élet iránti felelősséget. Az értelem ösvénye ugyanis természeténél fogva nem olvad be a pótszerekkel játszadozó bolondság útjába.
Jól tükrözi ezt az ’56-os forradalom, hiszen a sokáig látszatgyőztes szovjet hatalom végül vesztesként távozott. Ma már nem fér kétség hozzá, melyikük neve maradt meg az igazi történelemben. Mint ahogy ahhoz sem, hogy az első századok Római Birodalmában üldözött keresztények ma is tiszteletet váltanak ki, miközben üldözőik hiábavaló uralkodókként vonultak a történelem szemétdombjára. Nincs ez másként a kommunizmussal, nacionalizmussal vagy neoliberalizmussal sem. Amint a hátsó ablakon besurranva hatalomra kerülnek, rögtön uralkodni akarnak. Ezért az előbbi birodalmakhoz hasonlóan belőlük is heves indulatot, agressziót vált ki az igazság. Haladás ide, fejlődés oda, nincs új a Nap alatt.
Nacionalizmus, kommunizmus, neoliberalizmus: mind Nyugatról származó ideológiák. Amint a posztkolonialisták eme intellektuális „gyöngyszemei” elözönlötték a közép-kelet-európai térséget, gyűlöletkultúrát és tragédiát hoztak az itteni lakosságra. A történelem tanulsága szerint a nyugati monstrumtenyészde gondozói minden esetben okos, befolyásos emberek voltak. Ezért nem árt aláhúzni, hogy az ész, a gazdagság és a befolyás nem óv meg a lelki elsivárosodástól. Márpedig korunkat leginkább ez veszélyezteti, melyre nem lehet elégszer felhívni a figyelmet. Jólét, fejlődés, szabadság, egyenlőség – szép szavak, de mi áll mögöttük?
Ahogy feszegetni kezdjük a kérdést, máris egy homály szőtte gordiuszi csomóba ütközünk. Egy simára csiszolt gazdaságpolitikai taburendszerbe, melynek aktivistái idegesek lesznek, ha társadalom- és világmegváltó elképzeléseiktől eltérő szemlélet kezd kibontakozni valahol. Ilyenek voltak a kommunisták és a nacionalisták, újabban meg a neoliberálisok. Egy család. Mindhárman az álszentek (globális) birodalmát igyekeznek létrehozni, ám a realitás talaján csak adatbázisokba tuszakolt hústömegeket termelnek.
A veszély forrása
2006-ban megjelent A gyarlóság kora című könyvében Soros György arról ír, hogy Amerika szélsőséges ideológusok markába került. Szerinte olyanok irányítják, akik sikeresen kontrollálják az elnököt és a hedonista társadalmat. És azt hiszik, hogy az igazság manipulálható, holott létezik egy valóság, mely meghaladja elméjük értelmezőképességét, és rámutat politikájuk terméketlenségére. Soros a 2001. szeptember 11-ei tragédia következményeként zászlóra tűzött terrorizmus elleni harc hamis metaforáját is kritizálja, mivel szerinte ez a valóság szándékos félreértelmezésén alapul, és rabláncba veréssel fenyegeti a nyitott társadalmat. A veszély forrásaként a volt amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld s a korábbi alelnök, Dick Cheney nevét említi, ez utóbbit egyszerűen paranoiásnak titulálva.
Hogy Amerika azóta sem szabadult ki az újradikálisok markából, jól jelzi a terrorista metafora nemzetközi terjesztése. És ebbe a képbe illeszkedik Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász attitűdje is, aki a Gyurcsány-kormány bukása óta rendszeresen támadja az Orbán-kabinetet és az új magyar alkotmányt. Scheppele értékeléseit ugyanis a „feltételezzük, hogy gonosz” hipotézisre építi, erre alapozva rágalmakkal fűszerezett magyarázatait.
Cheney szellemi kollégájaként nem csoda, hogy a tévedhetetlenség trónjáról ítélkezik, helyenként kettős mércével kötve össze elképzeléseit (ezt a módszertant használta hajdanán Benedek Elek is, de ő bevallottan mesét írt, nem tudományos elemzést), majd neves jogszakértőként elküldi azokat Brüsszelbe. A volt amerikai alelnök viszont ennél is tovább megy. Egy kétórás televíziós interjúban Cheney nemrég arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok elleni következő terrortámadás szeptember 11-énél is halálosabb lesz.
Nem semmi. Ha Soros logikáját követjük, jöhet a „még rosszabb”, vagyis a láncra verés. És ez a kontrollszint már nem biztos, hogy selyemmel lesz bevonva... Sorost viszont a jelek szerint különösképpen nem zavarják az Egyesült Államokat háttérből irányító szellemproblémás egyének politikai ambíciói.
Pedig nemrég még azt írta, hogy „A stabil és igazságos világrend kialakulásának útjában a legfőbb akadály az Egyesült Államok. (...) A világ ennek ellenére úgy táncol, ahogy az Egyesült Államok fütyül, és ha ez huzamosabb ideig így marad, a civilizációnk kerül veszélybe. Az Egyesült Államok szemléletének és politikájának megváltoztatása továbbra is a legfőbb prioritásom...” Ez a kettősség jellemzi saját kezdeményezéseit is. Mert víziója tökéletlenségét a könyvében beismerte, ám állampuccsoktól pettyes intézményhálózata mégis „így van”-ként terjeszti azt Közép-Kelet-Európában és más országokban. Úgy látszik, a mindegy milyen világrendre nyitott társadalmak érdekében Soros bármilyen kompromisszumra hajlandó, a képmutatás láncolata kibír néhány felszíni vitát.
Paradicsomgyártó civilek
Nem csoda, ha az újradikálisok körében Orbán Viktor tusványosi beszéde, az abban körvonalazott illiberális kereszténydemokrácia elve kiverte a biztosítékot. A magyar miniszterelnök azon felvetése, hogy ne a liberális szervezőelv legyen ezentúl az alapelv (mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti), hanem a biblikus törvény (amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal), vérig sértette az erkölcsi törvénytaposókat. Szodoma és Gomora trendőrei nem fogják fel, hogy az őket ámító senkiházi csak a homályban tud élősködni. A világosság és a transzparencia láttán üvölt meg vicsorog. Ezért nem tűri Orbánt.
Nem részletezem, mekkora butaságokkal érveltek Magyarország ellen az Európai Parlament e heti vitájában. Ám arra mindenképp szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha nem változik semmi, akkor Európa is az Egyesült Államok sorsára jut, azaz az újradikálisok irányítása alá kerül. Több száz millió európai kerül a globális paradicsom erőszakos (nem feltétlenül katonai értelemben) megteremtését célul kitűzők irányítása alá, akik erkölcsi legitimitás híján a kettős mérce segítségével igyekeznek megvalósítani tervüket. Az viszont meghaladja értelmezőképességüket, hogy ebből a homály birodalma lesz, nem pedig földi paradicsom. Szomorú, de így igaz. Ebbe az irányba tart jelenleg Európa és Amerika. A progresszív hanyatlás és lelki elsivárosodás korát éljük, mikor egyre többen hajolnak meg a látszat hatalma előtt.
Vegyük csak a Norvég Civil Alapok példáját. Mi történne, ha egy magyar tőkével létrehozott alapítvány megjelenne az Egyesült Államokban, és deviáns ideológiát terjesztőket pénzelne? Ha kizárólag olyanokat támogatna, akik áltudományos meséket „így van”-okként prezentálnak, vagy az amerikai vezetés ellen riogatnak, tüntetésekre és ellenállásra buzdítva az adófizetőket. Nem biztos, hogy két napig működne a dolog. Külföldi pénzekről lévén szó, helyzete már az első nap a biztonságiak asztalán landolna, és rögtön megindulna ellene a sajtóhadjárat. Rászabadulna a maroknyi médiaguru kezében lévő teljes amerikai média (szabad sajtó USA = hat médiaguru cégei szabadon tájékoztatnak háromszázmillió polgárt), ellehetetlenítve tevékenységét.
Ha pedig az alapítvány képviselői nemzetközi botrányt kavarva tiltakoznának az ellen, hogy az amerikai adóhatóság törvényes vizsgálatot folytasson náluk, megtagadva dokumentumok átadását, nos, nem biztos, hogy már az első saroknál lelőnék őket, de... Ha viszont Magyarországon történik ugyanez, a trendnek buzgón megfelelni kívánó politikusok és a „szabadon függő” sajtó már az Orbán-kormányt hibáztatja. Pláne, hogy Soros György is könyökig érintett az ügyben, melyben a magyar társadalomnak járó európai pénzeket kizárólag „ortodox” szemléletű projektek közt osztották el, akkor is, ha más pályázók magasabb pontszámot értek el.
Ezeket a civil szervezeteket és politikai támogatóikat jellemzi, hogy gyorsan el akarták tüntetni a terhelő nyomokat, mielőtt azok a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) birtokába kerültek volna. Ennek során élvezték az alap kezelését felügyelő brüsszeli iroda együttműködését, a norvég nagykövetség munkatársa pedig még az egyes dokumentumok visszadátumozásában is partner volt! Képmutató politika – pénz – újradikális civil szervezetek: szép kis világmegváltók. Nem csoda, hogy a KEHI által vizsgált hatvanhárom projektből hatvanegynél visszaélések voltak.
Mint ahogy az sem, hogy a törvény betartására oly érzékeny amerikai sajtó erről mélyen hallgat, és „elit fegyveres egységekről” ír, amelyek „megrohamozták” szegény budapesti szervezetek irodáit. Az amerikai politikusok pedig „aggódnak”, és kormányzati korrupcióra hivatkozva megtiltották hat magyar hivatalos személy beutazását az Egyesült Államokba (!), elutasítva a magyar fél kérését, hogy hiteles információt szolgáltassanak, mi alapján fogalmazták meg a korrupció gyanúját. Így segítik magyar barátaikat a korrupció elleni harcban. A hétköznapi életben ez a homály és a rágalmazás kategóriájába tartozik, az amerikai vezetés szemében viszont így néz ki a barátság!
Kívülről nézve szánalmas egy színház. „Civilek elleni fellépés”, „szólásszabadság megsértése”, fegyveres erőkkel való riogatás... Mifelénk például a fekete álarcosok a napi híradók szerves részei. Naponta „megrohamoznak” néhány személyt vagy intézetet, amit ugyanez a nyugati média dicsérő szavakkal illet. Szóval kár a gőzért, képmutatás folyik minden szinten. A lényeg, hogy a csillogó-villogó látszatokkal operáló, univerzális senkiházi uralkodni akar. És látszólag óriási hatalommal is rendelkezik. Ám a napjai meg vannak számlálva.
Kísért Neptun szelleme
Nincs hát miért aggódni. Ugyanakkor számolni kell vele, hogy az újradikálisok továbbra is támadni fognak. De akik komolyan veszik a felelősséget és a toleranciát, nyilván elfogadják majd a kereszténydemokrácia elvét. Ők ugyanis nem abból indulnak ki, hogy ha nem tetszik egy törvény, vagy megkeresi őket az adóhatóság, akkor az diktatúrát jelent, hanem abból, hogy a törvényt be kell tartani. Vagy ha véget ér a zsíros szerződések korszaka, akkor az nem a demokrácia végét jelenti, hanem azt, hogy ideje dolgozni. Nem nehéz dolgok ezek, bár való igaz, a megértésükhöz némi értelem és jóérzés is szükséges. Ezt néha át kell gondolni, mert közben a politikai kórokozók szorgalmasan hintik a port – manipulálnak és összezavarnak. Tisztában vannak vele, hogy ha egy hazugságot sokszor ismételnek, az emberek többsége elhiszi.
Ezt teszi a román média is, mely megszületése óta „a magyarokról negatívat vagy semmit” íratlan szabály szerint működik. És ezt eddig senki sem ellensúlyozta. Még az ’56-os forradalmárokat cserben hagyó amerikai barátainkat sem érdekelte. Pedig 1993-ban a Project on Ethnic Relations (PER) által ők vezényelték le a titkos neptuni találkozót. És húsz év után most megint stratégiai párbeszédet akarnak a románok és a magyarok közt. Csakhogy a régi formulában ez már nem megy. Ezt kiáltja sok-sok paraméter, mely az összképben található. A mai helyzet egész más, mint amilyen 1993-ban volt. A kérdés voltaképpen az, hogy tovább főzzük a békát, vagy kivesszük a forró vízből? Előbbi esetben a béka kis lépésekben megfő s ezért búcsút kell tőle venni, utóbbi esetben meglehet, hogy királykisasszonnyá változik.
Ha összejön, az amerikai levezetéssel történő román–magyar párbeszéd szélesebb körű és stratégiailag jóval felkészültebb magyar tárgyalócsapatot igényel. És mindenképp igényli a magyar kormány jelenlétét. Egy újabb RMDSZ–PER-találkozó pedig határozottan elutasítandó. De ez már egy másik történet.
Lőrinczi Lóránd
Krónika (Kolozsvár)

Az Európai Szabad Szövetséghez csatlakozik az EMNP
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államelnökjelöltje és Eva Bidania Ibargutxi, az Európai Szabad Szövetség politikai tanácsadója sajtótájékoztatón jelentették be: a Néppárt kérvényezte felvételét az EFA szervezetébe.
„Idén először a Néppárt államelnökjelöltet is állított. Ez is azt jelzi, hogy politikai értelemben is „nagykorúvá” váltunk, így ideje volt, hogy felvételünket kérjük az Európai Szabad Szövetségbe. Az Európai Parlamentben már hosszú ideje együtt dolgozunk, ismerjük egymást és szövetségesekre leltünk egymás személyében” – jelentette ki Szilágyi Zsolt.
Eva Bidania Ibargutxi hozzátette: „Évtizedes együttműködés áll az EFA és a Néppárthoz köthető vezetők mögött. Fontos, hogy a politikai szervezetek szövetségesekre találjanak, és nemzetközi kapcsolatokat építsenek ki, így a Néppárt csatlakozási szándékát örömmel fogadtuk, és a csatlakozási folyamat végén, teljes jogú tagokként gazdagíthatják politikai családunkat.”
A bejelentésre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács által szervezett Autonómiatervezetek és regionalizmus a politikai képviselőet asztalán címmel megszervezett konferencián került sor.
Az Európai Szabad Szövetség (EFA) az Európai Parlamentben a Zöldekkel közösen alkot frakciót. A magát környezetvédőként, illetve az ország nélküli nemzetek valamint a hátrányos helyzetű kisebbségek képviselőjeként definiáló parlamenti csoportnak 50 tagja van 17 uniós tagországból. Magyarországról Jávor Benedek (Párbeszéd Magyarországért) és Meszerics Tamás (Lehet Más a Politika) a EP-frakció tagjai - igaz, mindketten a Zöldekhez tartoznak. Az EFA-nak minszössze 7 EP-képviselője van. A frakciónak a 2007-ben függetlenként EP-képviselői mandátumot szerzett Tőkés László is tagja volt a 2008-2009. közti periódusban, miután meghiúsult az EPP-hez való csatlakozási kísérlete. Akkoriban a frakció erősebb részének számító Zöldek vezetője Daniel Cohn-Bendit volt.
Az EMNP korábban többször is jelezte, hogy az Európai Néppárthoz (EPP) kíván csatlakozni, tagfelvételi kérelmüket 2012-ben hivatalosan is jelezték az európai pártcsaládnak. (közlemény, hírszerk.) Lehet Más a Politika

Harmadik évadját nyitotta meg az Őrökségünk őrei program
Harmadik évadját nyitotta meg tegnap a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban az Örökségünk őrei mozgalom, mely 2012-ben az RMDSZ szórványcselekvési programjának keretében Hegedűs Csilla államtitkár és Winkler Gyula EP-képviselő kezdeményezésére indult.
Az elmúlt két esztendőben Hunyad megye számos műemlékét fogadták örökbe a dévai diákok. Kutatásaikról, ötletes népszerűsítő tevékenységükről többször is beszámoltunk már a Nyugati Jelen hasábjain. A legügyesebb csapatok Winkler Gyula EP-képviselő támogatásával háromnapos brüsszeli tanulmányúton vehettek részt. – A brüsszeli tanulmányút azontúl, hogy nagyon vonzó díjnak bizonyult a diákság körében, egyfajta európai szellemiséget is kölcsönöz a versenynek. A diákokban tudatosodik az Európai Unióhoz való tartozás és az a tény, hogy olyan kulturális örökséggel rendelkeznek, amire méltán lehetnek büszkék. A versenynek fontos hozadéka az is, hogy bár a múltról, évszázadokkal ezelőtti alkotásokról szól, a fiatalok mindezt az értéket átültetik a mába, a 21. század kommunikációs lehetőségeinek széles skáláját használva fel – fogalmazott az évadnyitón jelen lévő Winkler Gyula EP-képviselő. Elmondta továbbá: az első évi dévai siker után, tavaly az aradi Csíky Gergely Kollégiumban is elindították a programot, hasonlóan brüsszeli tanulmányutat ajánlva fel a nyertes csapatnak. Idén az örökségőrző mozgalomban szintén tavaly óta részt vevő Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diáksága számára történt meg a brüsszeli felajánlás. – Ez reményeink szerint azt is jelenti, hogy a nagyenyedi kollégium és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum között szorosabbra fűződik a kapcsolat, és nem csupán a két megye igen gazdag történelmi hagyatékát ismerhetik meg kölcsönösen a dévai, illetve nagyenyedi diákok, hanem fiatal Hunyad megyei tanintézményünknek sikerül betekintést nyernie a sok évszázados kollégium hagyományaiba is – fogalmazott az EP-képviselő. A két iskola együttműködésében rejlő sokrétű lehetőséget hangoztatta Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója is, aki Lőrincz Helga Fehér megyei kisebbségi tanfelügyelő és Ladányi Árpád Fehér megyei RMDSZ-elnök társaságában vett részt tegnap a dévai évadnyitón.
Hegedűs Csilla örökségvédelmi államtitkár asszony, az Örökségünk őrei program fővédnöke újból elismeréssel szólt a dévai diákság ilyen irányú tevékenységéről, hangsúlyozva, hogy olyan minőségű helytörténeti ismertetők, népszerűsítő anyagok születtek a program során, melyek múzeumi kiadványként is megállnák a helyüket. – A diákok, lelkes munkájuk során olyan információkat kutattak fel, melyek már a feledésbe merülés útján voltak. És nemcsak felkutatták ezeket, de ország-világ tudomására is hozták és hozzák folyamatosan. E téren, illetve a közösségépítés terén is messze túlszárnyalták eredeti elképzeléseinket – fogalmazott Hegedűs Csilla államtitkár.
Az évadnyitó alkalmával a programban részt vevő diákok szívesen meséltek az elmúlt években szerzett tapasztalataikról. A Fáy Béla-kastély, illetve a dévai Vármegyeház őrei egyaránt hangsúlyozták: a legnagyobb élményt a közös munka jelentette, ami nagyon összekovácsolta a csapatot. – Mi tavaly második alkalommal vettünk részt a versenyben, és igyekeztünk arra koncentrálni, hogy a román közösség körében is népszerűsítsük a műemléket. Az első év buktatóiból okulva, a csapat nagyszerűen működött, és meg is nyertük a versenyt – fogalmazott Forrai Antal, tizedikes diák, a legsikeresebb tevékenységeik között említve a román iskolák körében meghirdetett madáretető-készítő versenyt. A Vármegyeház őrei a csapatépítő élményeken túl örömmel nyugtázták, hogy egy olyan műemléképületet sikerült ismertté tenni, amelyről minimális információ létezett a köztudatban.
Kocsis Attila iskolaigazgató házigazdaként és a program helyi irányítójaként elmondta: számára nagy öröm, hogy az iskola diáksága ilyen lelkesen vesz részt az örökségőrzésben. És különösképpen örül annak, hogy az iskolából, illetve a vetélkedőből kinövő nemzedékek folytatják az örökbefogadott műemlékek népszerűsítését.
Az évad ünnepélyes és egyben kötetlen hangulatú megnyitóját a verseny gyakorlati vonatkozásainak ismertetése zárta. Winkler Gyula EP-képviselő elmondta: a 12–13 fős csapatoknak november közepéig kell bejelentkezniük a tanintézmények titkárságán, és a hivatalos verseny március közepéig tart. Az évadot záró bemutatókon rangsorolni fogják a csapatok tevékenységét, és a legjobb dévai, illetve nagyenyedi csapatok brüsszeli tanulmányútra számíthatnak jövő áprilisban. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

A Szórványkaraván temesvári búcsúelőadása
„Meg kell erősíteni a bánsági magyar jövőbe vetett reménységünket”
Október 26-án, vasárnap a temesvári Líra Teremben tartotta búcsúelőadását az RMDSZ Főtitkársága által szervezett Szórványkaraván. A kampányrendezvény díszvendége volt Winkler Gyula EP-képviselő, felléptek György Botond és Kun Zsolt humoristák, valamint az Operett Group Project (a Kolozsvári Magyar Opera művészei).
A temesvári Kultúrház barátságos, jól fűtött termében Fazakas Csaba ref. esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke és Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő köszöntötték a kampányrendezvény résztvevőit. A parlamenti képviselő a jelenlevőket arra emlékeztette, hogy a bánsági magyarok még mindig egy erős közösséget alkotnak, de ahhoz, hogy ezt megmutathassák, november 2-án élniük kell szavazati jogukkal.
Winkler Gyula EP-képviselő, aki a temesvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, egyetemi éveire visszatekintve így fogalmazta át az ismert választási szlogent: „Bánsági magyarnak lenni jó!” Az EP-képviselő hangsúlyozta: november 2-án arról szól a választás, hogy a bánsági magyar közösséget nem lehet zárójelbe tenni. „Meggyőződésem, hogy a bánsági magyar jövőbe vetett reménységét a jövő vasárnap is meg fogja erősíteni ez a közösség” – mondta befejezésül Winkler Gyula.
A politikusok fiatal humoristáknak, a székelyföldi György Botondnak és a diószegi Kun Zsoltnak adták át a színpadot, akik gondűző, vidám perceket szereztek a temesvári közönségnek. Az est fénypontja volt a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek a fellépése, akik örökzöld operettslágerekkel ajándékozták meg a hálás nagyérdeműt. A Csárdáskirálynő népszerű dalát (Hajmási Péter, Hajmási Pál) a közönség együtt énekelte a művészekkel, akiket többször is visszatapsoltak a színpadra. 
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

EMNP-EMNT: „lelkiismeret-ébresztő”
Számos, szerintük elfogadhatatlan ügyet említett kedden Nagyváradon az EMNT és az EMNP több képviselője. Mint mondták, lelkiismeret-ébresztőnek szánják, a reformáció hetében.
Behódol számos egyházi személy, lelkész az RMDSZ-nek, ezzel mintegy közvetlenül beengedve a politikát az egyházba – figyelmeztetett tegnap Nagyváradon Tőkés László, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő. Sajtótájékoztatón elmondta: „25 év alatt sem tudtuk kivívni az egyház gazdasági, anyagi függetlenségét, ezért van, hogy sok egyházi személy behódol. Egyházkerületünkben immár az RMDSZ osztja a kormányzati pénzeket nekik is. Holott a cél az lenne, hogy senkit se vághasson zsebre Kiss Sándor, vagy a kormányzati pénzek osztogatása. Szerinte ugyanis ha engednek ennek a nyomásnak, akkor ugyanúgy egy párt felügyelete alá kerül az egyház, mint a kommunizmus idején: jelenleg a Ponta-kormány az RMDSZ támogatója, és ez utóbbinak adja a behódoltatásra szánt pénzeket.
Példák
A tájékoztatón jelen volt Orbán Mihály EP-irodavezető, Nagy József Barna EMNT-régióelnök, és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke. Utóbbi azt hangsúlyozta: „az RMDSZ mindenütt, a magyar közösség életének összes területén egyeduralomra törekszik – oktatás, ünnepek, megemlékezések, kultúra, egyházak. Totális ellenőrzést akarnak minden fölött.” Külön közleményben emlékeztetnek például arra, hogy a nemrég bezárt váradi Illyés Gyula Református Könyvesbolt épületét most az egyházkerület „annak a partiumi médiabirodalomnak a használatába bocsájtott, amely a megyei RMDSZ és a megyei tanács támogatásával a balliberális sajtó váradi letéteményese. A háttérben álló Riport Kiadó Kft. és az MSZP segítségével alapított Erdélyi Riport hetilap mindmáig az ő szócsövük.” Szerintük megengedhetetlen, hogy az újra megnyíló könyvesbolt ilyen kezekben legyen.
A közleményben emlékeztettek továbbá arra, hogy a politikát beengedő egyház „érthetetlen, kettős játékot játszik Orbán Zoltán volt hegyközújlaki lelkész ügyében, aki még saját temploma kertjét is eladta, eljátszotta egyházától – mégis az őt védő ügyvéd képviselő magát az egyházat is, miközben a felfüggesztett Orbán még a parókiát sem hajlandó elhagyni”.
Felidézték továbbá, hogy szerintük korrupciógyanús a váradi Léda-ház elvesztegetése, de például az Érmindszentre tervezett Ady-központra szánt pénzek eltérítése.
Tőkés László nyilatkozatot is kiadott tegnap, ebben azt hangsúlyozza, hogy „A kisebbik romániai kormánypártnak, az RMDSZ-nek semmi sem drága, amikor szavazatokat kell gyűjteni. A magyar autonómia sem, amelyet 25 év alatt elszabotált, most pedig üres kampányeszközzé degradál. És az egyház sem, amelyet lehetőség szerint szintén kampánycélokra igyekszik felhasználni. Az utóbbi években egyházkerületünkben aggasztó méreteket öltött az RMDSZ-párt egyházi, templomi benyomulása és térhódítása. A korrupt bihari RMDSZ-érdekszövetség különösképpen élen jár ezen a téren”. Tőkés László az egyház függetlenségének visszaszerzése mellett szállt síkra.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Erdélyi magyar vita a román közvetítő miatt
A politikai és gazdasági korrupció árnyéka vetül a román–magyar párbeszédet célzó kísérletre Tőkés László EP-képviselő szerint, miután kiderült, hogy a számos bűncselekménnyel gyanúsított Viorel Hrebenciuc holdudvara húzódik a közvetítésre bejelentkezett Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) mögött. Közben az egyre nagyobb port kavart botrány közepette az RMDSZ háromszéki vezetői közölték, nem áll módjukban leellenőrizni, ki áll a tárgyalások hátterében.
Kölcsönös vádaskodást robbantott ki az erdélyi magyar politikusok körében a Krónika szerdai számában közölt információ, miszerint pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított politikusok, ügyvédek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó szervezet hátterében.
Mint megírtuk, az előzetes letartóztatásba helyezett Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikushoz és fiához közel álló személyek alapították idén májusban az Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet, amelynek égisze alatt az RMDSZ politikusai kétszer is tárgyaltak idén a román pártok képviselőivel.
Az FPER alapítói ellen nemrég pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás annak a nyomozásnak a keretében, amelyben Hrebenciucékat több százmillió euró értékű erdőterületek illegális visszaszolgáltatása kapcsán gyanúsítanak befolyással üzérkedéssel, szervezett bűnözői csoport létrehozásával és pénzmosással.
A szervezet kilétének nyilvánosságra kerülése nyomán a Kovászna megyei Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport azzal vádolja az RMDSZ-nek az eddigi tárgyalásokon résztvevő politikusait, hogy kompromittálták az autonómia ügyét és megtévesztették a közösséget a „hazugságaikkal”, emiatt az érintettek felelősségre vonását követelik.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke – aki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel együtt részt vett a Brassópojánán rendezett román–magyar megbeszéléseken – szerdán sajtótájékoztatót hívott össze a bírálatok hatására. Közölte, számunkra az a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék, ennek érdekében bárkivel hajlandóak tárgyalni, és a témában ugyanazt kívánják elmondani Kézdikőváron, Bukarestben és Brüsszelben is.
Az RMDSZ háromszéki szervezetének vezetője kifejtette, az elmúlt egy év alatt több külföldi diplomata és mérvadó külföldi sajtókiadványok képviselői keresték meg őket, a székelyföldi autonómiatörekvések iránt érdeklődve, ebbe a sorba illeszkedett Allen H. Kassof, a Project on Ethnic Relations (PER) szervezet volt elnökének megkeresése is.
„Savanyú a szőlő! Akik az amerikaiak által kezdeményezett magyar–román párbeszéd kapcsán most„hazaárulást” és „bűnszövetkezetet” kiáltanak, első alkalommal azt nehezményezték, hogy ők nem vehettek részt ezeken a tárgyalásokon” – jelentette ki Tamás Sándor, hozzátéve, nem a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és elnöke, Izsák Balázs kizárólagos joga az autonómiáról és a székely zászlóról tárgyalni, hanem jót tesz az ügynek, ha minél többen teszik ezt.
A politikus azzal vádolta Izsákot, hogy „a pártsemleges oldalról átlépett a pártpolitikába”, sőt azt is felrótta a szervezetnek, hogy „mivel nem az ő szájuk íze szerint képviselőte az autonómiát, kizárták az SZNT-ből” Biró Zsolt MPP-elnököt. Tamás leszögezte, Háromszéken ezentúl a nemzetpolitikát tartják szem előtt, és pártállástól függetlenül mindenki mellé oda állnak, ha előremozdítja Székelyföld ügyét.
„Nekünk nem áll módunkban leellenőrizni, hogy az amerikai titkosszolgálatok vagy a washingtoni külügy áll a tárgyalások hátterében, minket Allen H. Kassof hívott meg, hogy közvetíteni szeretne a románok és a magyarok között. Nem tudjuk, ki állt a háttérben, de képesek voltak egymás mellé leültetni a román politikai elit képviselőit, a bukaresti sajtó befolyásos véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat” – magyarázta Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, tőle nem kérheti számon senki az 1993-as neptuni találkozót, mert akkor még iskolába járt, ám tíz éve politizál, és azóta ilyen szintű megbeszélésen nem vett részt.
„Most az a kérdés, hogy elmenjünk-e a februári találkozóra. Ha árulónak bélyegeznek meg emiatt, nem megyünk el, de akkor a románok és az amerikaiak fogják eldönteni a romániai magyarság jövőjét” – szögezte le Antal. A politikus szintén azzal vádolta Izsákot, hogy elkötelezte magát egy politikai szervezet mellett, emiatt szerinte az államfőválasztás után az SZNT-nek újra kell gondolnia a szerepét.
Eközben élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László európai parlamenti képviselő és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Szerdai kolozsvári sajtótájékoztatójukon Tőkés közölte, miközben Tamás Sándorék utólag tárják a nyilvánosság elé a brassópojánai tárgyalásokon elhangzottakat, mégis a korrupcióellenes ügyészség nyomozása biztosít teljes átláthatóságot arról, kik állnak a szerinte eleve hiteltelen román–magyar párbeszédkísérlet mögött.
„A politikai és gazdasági korrupció, továbbá a kampánycélzatú demagógia árnyéka vetül az egyeztetésekre, kompromittálva az etnikai paktumra irányuló kísérletet. Szembeötlő, hogy miközben magyar vonalon az RMDSZ kizárólagosságra törekszik, a román pártok közül valamennyi ott volt a FPER által szervezett találkozókon” – jelentette ki az EMNT elnöke.
Tőkés a kétoldalú tárgyalások előfeltételének nevezte, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek vezetői egyezzenek meg a tekintetben, miről folytassanak tárgyalást a román féllel. Szerinte nincs értelme román–magyar párbeszédről beszélni mindaddig, amíg a magyarok nem tudnak közös nevezőre jutni.
Toró T. Tibor az FPER alapítói ismeretében átverésnek nevezte a kezdeményezést. Az EMNP elnöke úgy vélekedett, két magyarázat lehet arra, hogy miért bízták „bűnszervezetre” a román–magyar párbeszéd ügyét: vagy gyengén teljesít az amerikai külügyminisztérium, vagy semmi köze az egész folyamathoz.
„A párbeszéd az autonómiáról kell szóljon, nem másról, hiszen ez a megoldás. Tény, hogy eredmény csak párbeszéd útján lesz, és valószínűleg akkor lesz sikeres, ha a nagyhatalmak is segítenek, de elsősorban belső nyomásra van szükség a közösség részéről” – jelentette ki a politikus.
Toró hozzátette, a hiteles román–magyar egyeztetésekhez az erdélyi magyar politikai vezetők egységes fellépésére is szükség van, ezért jónak tartaná egy magyar–magyar kerekasztal megrendezését.
A téma kapcsán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, az erdélyi magyarság számára lehetőséget jelent, hogy az Egyesült Államok fokozott érdeklődést mutat Közép-Kelet-Európa, ezen belül a magyar–román viszony iránt. A Fideszes politikus szerint a közösségnek élnie kell ezzel az „exponáltsággal”. Németh Zsolt közölte, Magyarország figyelemmel követi az eseményeket, és a román–magyar dialógus tekintetében Budapest számára az erdélyi magyarok véleménye az irányadó.
Bíró Blanka, Rostás Szabolcs
Szabadság (Kolozsvár)

Nem áll ki „stratégiai szövetségese” mellett a Fidesz
Korábbi ígéreteik ellenére nem vesznek részt a pécsi Fidesz vezető politikusai az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államfőjelöltjének választási kampányában, Szilágyi Zsoltot nyíltan még az EMNP vezetőinek jó barátja, Németh Zsolt sem támogatja, Orbán Viktor pedig az RMDSZ jelöltjének kívánt sok sikert.
A korábbi romániai választási kampányoktól eltérően a vasárnapi államelnök-választás előtt már nem nyúlt „erdélyi stratégiai partnere” alá Fidesz. Az elmúlt hetekben történtek alátámasztják azt a korábbi értesülésünket, miszerint Orbán Viktor pártelnök-kormányfő nem nézte jó szemmel, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltet állítson a novemberi romániai megmérettetésre.
Erre már akár az is bizonyíték lehetne, hogy Orbán az államfőválasztást megelőzően fogadta az RMDSZ szövetségi elnökét és államfőjelöltjét, az EMNP jelöltjét azonban már nem, sőt a kampányhajrában Kelemen Hunornak kívánt sikert. Szilágyi Zsoltot azonban még a Néppárt vezető politikusainak jó barátjaként ismert Németh Zsolt volt külügyi államtitkár sem biztosította nyíltan támogatásáról szerdai kolozsvári látogatásakor, amikor Toró T. Tibor pártelnökkel és Tőkés László EP-képviselővel tartott közös sajtótájékoztatót.
Pedig néhány héttel ezelőtt állítólag még az a konkrét ígéret is elhangzott egy Fidesz-vezető részéről, hogy politikusaik erdélyi jelenlétükkel is támogatni kívánják Szilágyi Zsolt kampányát. Legalábbis az EMNP ezt állította abban a közleményében, amelyben gratulált Orbánéknak az önkormányzati választásokon elért eredményekhez. E szerint Hoppál Péter kulturális államtitkár, a pécsi szervezet elnöke és a szervezet többi vezetője helyezte kilátásba azt, hogy „a romániai államelnök-választás kampányában jelenlétükkel is segíteni fogják a Néppárt munkáját”.
Átverte az EMNP-t a pécsi Fidesz?
A maszol.ro az ígéret publikussá tétele után meg is kereste a Fidesz budapesti sajtóirodáját azzal a kérdéssel, hogy számíthat-e az EMNP a segítségükre a romániai elnökválasztási kampányban. Akkor egy semmitmondó, kitérő választ kaptunk, amely szerint a Fidesz, „ahogy eddig, úgy ezentúl is támogatni fogja a határon túl élő magyarokat és érdekeiknek érvényesülését”. Ez a válasz valóban nem tekinthető az EMNP mellett történő kiállásnak.
Lapunk ezután Hoppál Pétert is megkereste a sajtóirodáján keresztül, ám a telefonos ígéretek ellenére kérdésünkre azóta sem kaptunk választ. Így a pécsi Fidesz-frakciónál érdeklődtük meg, hogy kik lesznek azok a politikusaik, aki a kampányhajrában Erdélybe jönnek Szilágyi munkáját segíteni.
Kérdésünkre ezúttal választ is kaptunk. E szerint fideszes vezető politikusok nem, legfennebb fiatal aktivisták támogatására számíthat az EMNP jelöltje. „A Fidesz-frakció a kolozsvári és pécsi fiatalok közötti (Pécs és Kolozsvár testvérvárosi viszonyából adódó) folyamatosan ápolt, jó kapcsolatnak köszönhetően az EMNP tagjai önkéntes munkát vállaltak Pécsett a 2014 őszi önkormányzati választási kampány utolsó napjaiban. A viszonosság és önkéntesség elvét szem előtt tartva, minden bizonnyal lesznek olyan pécsi fiatal aktivisták, akik támogatják az EMNP kampányát” – üzente a Fidesz frakció.
Válaszukban megemlítik: személy szerint Hoppál Péter azzal fejezte ki támogatását, hogy hivatalos erdélyi programja keretében látogatást tett Szilágyi Zsolt elnökjelöltnél. Ezt a magyarországi politikus nagyon diszkréten tehette meg, mert erről sem az EMNP, sem a jelöltje nem számolt be eddig a kampány ideje alatt.
Arról egyébként, hogy fiatal fideszes aktivisták (a Fidelitas tagjai) érkeznek Erdélybe segíteni Szilágyi kampányát, beszámolt szerdai kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor is. Ezt az EMNP elnöke szintén a kölcsönösség elvével magyarázta. Megemlítette, hogy a Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta kiváló kapcsolatokat ápol a Fidelitasszal.
"Nem mi mondjuk meg, kire szavazzatok"
Németh Zsolt ugyanakkor a szerdai kolozsvári sajtótájékoztatóján egyértelműsítette: Magyarország nem fogja megmondani az erdélyi magyaroknak, hogy kire szavazzanak a hét végén tartandó romániai elnökválasztáson. "Ha bárki azt a látszatot próbálja kelteni, hogy Magyarország egyik vagy másik jelölt mellett elkötelezett, az nem felel meg a valóságnak" – mondta az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke.
A maszol.ro-nak arra a kérdésére, hogy nem lát-e ellenmondást a fenti állítása és Hoppál Péternek az EMNP támogatására tett ígéretei között, Németh Zsolt kijelentette: „A politikában vannak egyéni, baráti kapcsolatok is, ez is a politika része, de én azt képviselőem, hogy a döntést a választásokon az erdélyi magyarokra kell bízni”.
A fideszes politikus ugyanezt a választ ismételte meg arra a kérdésre is, miként kommentálja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök sok sikert kívánt a választási versenyben Kelemen Hunornak. „A politika összetett társasjáték. Attól, hogy most itt vagyok a barátaimmal, Toró T. Tiborral és Tőkés Lászlóval, fenntartom, hogy nem Magyarországnak kell megmondania, kire szavazzanak az erdélyi magyarok” – fogalmazott Németh Zsolt.
Cs. P. T.
maszol.ro

Tőkés: felül kell vizsgálni az egész román-magyar politikát
A Duna Tv Közbeszéd című műsorának meghívottjaként Tőkés László, a Fidesz Európa Parlamenti képviselője a kolozsvári stúdióban Maksay Ágnes műsorvezetővel előbb a vasárnap sorra kerülő államelnök-választásról beszélgetett.
Tőkés László szerint mivel ezúttal két magyar jelölt indul a választásokon, ez az erdélyi magyarok számára egy „tipikus nyerő játszma”, ugyanis mindkét fél csak nyerhet.
A műsorvezető azon felvetésére, miszerint az előrejelzések szerint most vasárnap a választásokon a magyarok körében is alacsony részvételre lehet számítani, Tőkés azt mondta, hogy mindenképpen nagyobb részvételre számít, mint amilyen 2009-ben volt, amikor Kelemen Hunor, a Románia Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltje mindössze 390 ezer szavazatot gyűjtött.
A beszélgetés kitért az autonómiára és a föderalizmusra is, amelyet Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje hirdet a kampánya során. Itt Tőkés úgy fogalmazott, hogy nem szabad illúziókat tápláljunk, mert a román közvélemény „nem vevő” az autonómiára és a föderalizmusra, esetleg csak Erdélyben van egy félénk érdeklődés ezen ügyek iránt.
Tőkés László szerint felül kell vizsgálni az egész román-magyar politikát a párbeszéd egy olyan formája által, amely nem a „szépelgésben” és a hidakról való „papolásban” merül ki. Olyan megbeszélésekre van szükség, amely az egyenrangúság és az európaiság nyelvén kimondja: az erdélyi magyarok helyzetét is ugyanúgy meg kell oldani, mint a koszovói, a moldovai, vagy az ukrajnai helyzetet – szögezte le Tőkés.
Az amerikai közvetítéssel történő román-magyar párbeszédet – amely nagy port kavart a sajtóban – az EP képviselő önmagában kedvezően értékelte, viszont azt is elmondta, hogy az RMDSZ-t egy „eredendő gyengeség fűzi a posztkommunista szociáldemokrata párthoz”. Tőkés miután utalást tette arra, hogy a tárgyalásokon közvetítő szervezet, az új alapítvány, a PER Barátai Egyesület alapítói közül többen korrupciós ügyekben keveredtek, elmondta: furcsa gazdasági, politikai, korrupciós esetnek látja, hogy ugyanazon „levitézlett pártkatonák” térnek most vissza. Tőkés szomorúnak tartja, hogy az RMDSZ ezekkel az emberekkel tárgyal, miközben a magyar-magyar párbeszédet elutasítja. Tőkés László úgy véli, hogy nem hitelesek azok, akik ezeket a párbeszédet kezdeményezték, és előbb a magyar-magyar párbeszéd révén tisztázni kellene a közös magyar álláspontot a románsággal szemben. dunatv.hu
Erdély.ma

Beszélgetés Hegedüs Csillával, a művelődési tárca örökségvédelmi államtitkárával
Folytatódik a száz erdélyi műemlék helyreállítása
Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár nyitotta meg Déván az erdélyi diákság körében meghirdetett Örökségünk őrei program harmadik évadját. Az ünnepélyes és egyben fiatalos, kötetlen hangulatú megnyitót követően beszélgettünk a mozgalommá nőtt örökségvédelemről, illetve a minisztériumi támogatással zajló műemlék-felújításokról.
 – Az Örökségünk őrei program egyik ötletgazdája és fővédnökeként többször jelen volt már a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum rendezvényein, és mindig elismeréssel nyilatkozik az itteni diákok lelkesedéséről, eredményes munkájáról. Mennyire sikerült ezt a programot kiterjeszteni más megyékre is?
– Tavaly az aradi Csíky Gergely Főgimnázium is bekapcsolódott a programba és van már egy-két örökbefogadott műemlék Temes, Fehér, Szeben és Beszterce megyében is. A Déván megtapasztalt rendkívül pozitív hozzáállás nyomán igyekszünk minden évben olyan iskolatársításokat kezdeményezni, melynek során a dévai tapasztalat eljuthat más erdélyi tanintézményekbe is. Nagyon sok múlik a pedagógusokon, hiszen ők indítják, ők irányítják közvetlenül az egész programot. Szerencsénk volt Déván, Nagyenyeden és Aradon is, mert a pedagógusok ráéreztek a program közösségépítő, identitáserősítő erejére, jövőbemutató jellegére.
– Arad megyében tavaly Hunyadhoz hasonló lelkesedéssel kapcsolódtak be a diákok a programba. Idénre maradt-e a lendület?
– Úgy tűnik, hogy ahol sikerül elvetni a magot, ott már folyamatos a növekedés. Igaz az is, hogy Winkler Gyula EP-képviselő tavaly az aradi nyertes csapat számára is felajánlotta a brüsszeli tanulmányutat és ennek azért jelentős mobilizáló ereje van. Idén a nagyenyedieknek szól a felajánlás. De azon gondolkodunk, hogy jó lenne erdélyi szinten megszervezni egy örökségvédelmi nyári tábort, melybe minden megye legügyesebb csapata meghívást kapna. Ennek további pozitív hozadéka lenne. A különböző vidékek diákjai találkoznának és megismernék egymás törekvéseit, az örökbefogadott műemlékeket.
– Az örökségvédő program kapcsán is gyakran kerül említésre Vajdahunyad, illetve Déva vára. Mindkettő évek óta felújítás alatt áll. Körvonalazódik-e már egy határidő, amikorra e jelentős műemlékek teljes pompájukban nyitják meg kapuikat a látogatók előtt?
– Azért ezek a várak eredetileg sem két perc alatt épültek föl. Valószínűleg tehát egy hosszú folyamat még, amíg sikerül befejezni a teljes helyreállításukat. Sajnos azok után, hogy 2010 és 2012 között Kelemen Hunor kulturális miniszter nagyon komoly pénzalapot különített el örökségápolásra, hiszen száz magyar vonatkozású műemlék helyreállítása kezdődött el, az utóbbi két évben jóformán lenullázták ezt az összeget. Az idén megpróbáltuk újraindítani ezt az átfogó projektet. Sikerült is néhány helyszínen. Másutt még nem, merthogy az idei költségvetésben is minimális összeg volt jóváhagyva az örökségvédelemre. Idén már megpróbáltuk támogatásban részesíteni Vajdahunayd, illetve Déva várát is. Viszont az a gond, hogy egyik műemlék esetében sincsenek készen a helyreállítási tervek. Vajdahunyad váránál például egy 15-20 évvel ezelőtt összetákolt dokumentáció alapján folynak a helyreállítási munkálatok, ami sok esetben többet árt, mint használ. Én nagyon remélem, hogy a tervezési folyamat beindul, és az azt jelenti, hogy jövő év végén akár neki is lehet kezdeni egy valóban átfogó és szakszerű felújításnak. Déván pillanatnyilag a vár jelentős részét uniós alapokból újítják fel, de a projekten kívül eső részekre a tárca is megpróbál anyagi támogatást nyújtani. Tehát azt hiszem, rajta vagyunk a jó úton. Kelemen Hunor jövőre is a 2012-es szintű jelentős összeget hagyta jóvá műemlék-felújításra, nagyon reméljük, hogy ez így is marad és akkor teljes erővel tudjuk újraindítani a tevékenységet.
– Milyen jelentősebb erdélyi műemlékek élveznek prioritást a helyreállítási törekvésben?
– Igyekeztünk konzultálni történelmi egyházaink képviselőivel, hiszen erdélyi épített örökségünknek a legjobb ismerői közé tartoznak. De megkérdeztünk minden megyei, területi szervezetünket is, az így kapott információk alapján állt össze három évvel ezelőtt az a száz műemlékes lista, amit gyakorlatilag prioritásként emlegetünk, és aminek helyreállításához minisztériumi szinten is igyekszünk pénzalapot biztosítani. Hunyad megyét illetően természetesen prioritást élvez a vajdahunyadi és dévai vár, valamint a sarmisegetusai dák erődítmény. Utóbbi ugyan nem magyar vonatkozású, de UNESCO-örökségként mindenképp figyelemreméltó műemlék, aminek helyreállítása jelentős mértékben növelheti a térség kultúrturizmusát és ez a magyar közösséget is pozitívan érinti. A prioritások közt szerepel továbbá az őraljaboldogfalvi templom és hát a szomszédos megyékben is említésre méltó a gyulafehérvári székesegyház,  a temesvári múzeum épülete, ami szintén magyar vonatkozású műemléképület. És hát Erdély-szerte sorolhatnánk, hiszen Kolozs, Bihar, Szatmár megyékben, illetve a Székelyföldön is számos magyar érték került fel a  prioritási listára, amiknek reményeink szerint jövőre el is kezdhetjük a helyreállítását.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Tizedik évforduló a Téglás Gábor iskolánál
Tiszteljük a múltat, örüljünk a jelennek, vigyázzunk a jövőre
Tizedik évébe lépett a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, szeptemberben tizedszer csengettek be, tizedik alkalommal szerveznek gólyabált, téglaporos napokat, mindennek a tizedik évfordulóját ünneplik, jegyezte meg Kocsis Atilla iskolaigazgató az ünnepi megemlékezésen.
„Érjen meg minél több ünnepi szónoklatot”, kívánta Markó Béla, aki annak idején RMDSZ-elnökként elsőként húzta meg a becsengetési harangot 2005 szeptemberében. Erdélyben sajnos gyakori a kishitűség és a reménytelenség, a Hunyad megyei szórvány önálló iskolája a legjobb ellenpélda erre, jegyezte meg a költő-politikus, aki szerint a Téglás iskola számára is bíztatást jelent. Amúgy jelenleg Erdélyben 65 önálló magyar középiskola működik, noha 1989-ben egy sem volt!
Malteros ládák között indult sikersztori
Önálló magyar iskola létrehozása Déván hatalmas kihívás volt. Széll Zoltán tanár és Varga Karoly kezdeményezésére már 1990-ben megkapták a minisztériumi engedélyt a magyar iskolára, épület hiányában azonban létesítése kudarcba fulladt. Déva patinás régi magyar iskoláit nem tudták visszaszerezni, hiszen 1919 óta azokban román elitiskolák működnek, új tanintézmény építésére pedig nem kaptak megfelelő anyagi és politikai támogatást, noha a kezdeményezők éveken keresztül mindent megmozgattak.
Nem is adták fel, a lelkes dévai magyarok által 2003-ban alapított Geszthy Ferenc Társaság ugyanazt a célt tűzte ki: az önálló dévai magyar iskola létrehozását. Sokan járultak hozzá az iskola létesítéséhez, négynek közülük azonban kiemelt elismerés jár: Varga Károly, a Geszthy társaság elnöke, Széll Zoltán tanár, Böjte Csaba atya és a néhai ifj. Hauer Erich, aki korai halála miatt nem érhette meg álma beteljesülését. Előbbi kettő kiemelkedő szerepe közismert a dévai magyarok körében, személyesen részt is vettek a mostani ünnepségen, utóbbi kettő szerepét Winkler Gyula EP-képviselő méltatta.
A második nekifutás sikerrel járt, 2005-ben malteros zsákok között beindult a Téglás Gábor iskola. Komoly nehézségek akkor is voltak, szinte ugyanazok, mint az előző évtizedben: az anyagi és politikai támogatás hiánya. 2004 novemberében, választási kampányban Markó Béla RMDSZ-elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök nyilvánosan támogatásukról biztosították Déván a Geszthy társaság képviselőit, hogy 2005 szeptemberében beindulhasson az iskola. Holott a megvásárolt ingatlan – megkezdett, de félbehagyott épület – látványa alig adott okot optimizmusra. „Elszörnyedtem, amikor megláttam”, emlékezett vissza Markó Béla.
A magas szintű ígéretek ellenére az építés lassan haladt. „2005. szeptember elején az iskola beindulása nagyon kétséges volt. Kétségbeesett voltam”, emlékezett vissza Varga Károly az akkori helyzetre. Az iskola építőtelep volt, csupán néhány tantermet sikerül kialakítani, a folyosókon a diákok és az építő munkások malteros zsákok között mászkáltak. Rengeteg munka volt még hátra, miközben az épülettulajdonos Geszthy társaság 12 milliárd lejjel tartozott az építőcégnek. Varga Károlynak számtalan álmatlan éjszakája lehetett akkoriban, a megígért támogatás késett, a pénz csak azután kezdett érkezni, miután egy vajdahunyadi összejövetelen az asztalra csapott Markó és Takács előtt, idézte fel Varga a nem túl kellemes emlékeket az RMDSZ akkori vezetője jelenlétében. Annak idején a Nyugati Jelen dévai szerkesztői is keményen kritizálták az RMDSZ legfelsőbb vezetőségét emiatt.
Minőségi iskola rövid idő alatt
Az akkori nyomások révén végre a politikum is felzárkózott a lelkes dévai kezdeményezők szintjére, kieszközölték a beígért támogatást, 2007-re elkészült az iskolaépület. Sikeresen átvészelték az első két tanévet, amikor csodával határos módon a félig építőtelep-iskolában egyetlen baleset sem történt.
Azóta az iskola minőségi tanintézménnyé nőtte ki magát. Diákjai számos megyei, országos és Kárpát-medencei tantárgyversenyen szereztek kiemelkedő eredményeket, a tanulmányi eredmények pedig rendszeresen jobbak a megyei átlagnál, büszkélkedett Kocsis Attila igazgató. A tanári gárda is fiatal, a 2005-ös indulásnál az átlagéletkor 39 év volt, azóta nyilván növekedett valamelyest, noha időközben több fiatal tanárral bővült, egyesek nyugdíjba vonultak.
Rövid idő alatt minőségi iskolává vált, gratulált Markó Béla. Végül is az első 10 év meghatározó, hangsúlyozta Lakatos András, az RMDSZ volt oktatási elnöke, jelenleg kalotaszentkirályi iskolaigazgató. „Dagad a mellem, amikor a Téglásról beszélhetek, Erdélyben és Brüsszelben egyaránt”, fűzte hozzá Winkler Gyula. A Téglás alighanem a Hunyad megyei szórvány legjelentősebb megvalósítása az utóbbi 25 évben.
Jövő stratégia
A minőségi oktatás az iskola első számú célkitűzése, szögezte le Kocsis Attila. A másik pedig az, hogy a dévai és Hunyad megyei magyar szülők – sőt, lehetőleg a vegyes családok is – a Téglásba írassák gyerekeiket, mert sajnos még mindig előfordul, hogy román iskolába járatják, fűzte hozzá Máté Márta, Hunyad megye főntanfelügyelő-helyettese.
E célokra az iskola vezetősége, a tanfelügyelőség magyar illetékesei, a pedagógus-szövetség és az RMDSZ 4–5 évre terjedő közös oktatási stratégiát dolgoz ki. Nemcsak a Téglás megerősítése fontos, hanem a diákok kis létszáma miatt veszélyeztetett tagozatok megmentésére is megoldást keresnek, ismertette a teendőket Winkler Gyula. A Medgyesen és Nagyszebenben szervezendő novemberi szórványnapok fő témája is a szórványoktatás lesz.
A múlt szelleméről sem szabad megfeledkezni, az egykori pedagógusok áldozatos munkája (akik mostoha körülmények között, évtizedeken keresztül magasan tartották a magyar oktatás zászlaját) erőt és bizalmat kölcsönöznek a jövőnek, jegyezte meg Széll Zoltán.
A szülők és a civil szféra aktívabb bevonása is szükséges, hangsúlyozta Varga Károly, keserűen megjegyezve, hogy az iskolát létrehozó – s az épület egyharmadát birtokló – Geszthy Ferenc Társaság jóformán megszűnt, már csak papíron létezik, a mór megtette kötelességét, a mór mehet mintára. Holott továbbra is szükség lenne rá.
Újabb politikai akadályok
A minőségi oktatás legnagyobb akadálya a politikum, amely 25 éve szinte állandón kísérleti terepnek tekinti a tanügyet, állandóan módosítván a jogszabályokat. Kétségtelen, a 2011-es Funeriu-féle tanügyi törvény jelentős előrelépés, még európai viszonylatban is kiemelkedő, hiszen a decentralizációra és a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, szögezte le Lakatos András, csakhogy az új bukaresti hatalom azt is tönkre tette. Hasonlóan vélekedett Markó Béla is, a magyarság számára kifejezetten kedvezőnek nevezte a 2011-es jogszabályt, annak gyakorlatba ültetése nehezebb feladat, az azóta történt módosítások komoly visszaesést eredményeznek, visszaállították a mennyiség orientált, agyoncentralizált iskolarendszert.
Gondok azonban az RMDSZ bukaresti oktatás-felelőseivel is vannak, méghozzá bőven, derült ki a felszólalók szinte általános tapasztalatából. A régiek jobbak voltak, mint az újak, néhány évvel ezelőtt a tanügyi minisztériumba került RMDSZ-esek segítséget, támogatást nyújtottak a Téglásnak (és a többi erdélyi magyar iskolának), most viszont olyan is előfordul, hogy a levelekre sem válaszolnak, a konkrét problémák megoldása pedig egyre körülményesebb.
Utóbbi megoldható feladat, amennyiben az RMDSZ rendezi sorait, és fölülvizsgálja szelekciós mechanizmusát, a bukaresti hatalom kísérletezéseinek káros hatásait viszont nehezebb lesz kiküszöbölni.
Eddig a Téglás iskola megbirkózott minden kihívással, folyamatosan megerősödött. Tízéves tapasztalatára támaszkodva, alighanem bizakodva tekint a jövőbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Hajba kaptak Orbán Viktor jókívánságán
Hazug kampánnyal vádolja az RMDSZ-t és államfőjelöltjét az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely szerint nem igaz, hogy Orbán Viktor kormányfő Kelemen Hunort támogatná az elnökválasztási kampányban, mint ahogy azt a szövetség állítja.
Az EMNP-nél az alakulat által az elmúlt napokban a közösségi médiában, az írott és elektronikus sajtóban, valamint a választópolgárok postaládáiban terjesztett kampányhirdetés verte ki a biztosítékot, melyen szerepel egy Kelemennel és a magyar miniszterelnökkel készült közös fotó is. A reklám Orbán-idézetet is tartalmaz, amelyben a kormányfő sok sikert kíván Kelemennek a romániai államfőválasztáson való részvételéhez.
Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei elnöke csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján közölte: az a minimum, ha az RMDSZ bocsánatot kér a választóktól, amiért szándékosan megtévesztette őket a „hazug kampánnyal”. A politikus emlékeztetett Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága Fideszes elnökének szerdán Kolozsvárt elhangzott nyilatkozatára, miszerint ha bárki azt a látszatot próbálja kelteni, hogy Magyarország egyik vagy másik magyar államfőjelölt mellett elkötelezett, az nem felel meg a valóságnak.
„A kampányhajrában bizonyossá vált a mondás igaza, miszerint Kelemen Hunor Victor Pontával hál, de Orbán Viktorral takarózna. Az RMDSZ államfőjelöltje a román kormányfővel, a szociáldemokraták elnökjelöltjével közösen iskolabuszokat vitt a Székelyföldre, és Nyergestetőn is együtt kampányoltak. Mindez jól mutatja: aki Kelemen Hunorra szavaz, az Victor Pontát támogatja” – jelentette ki Csomortányi a Zatykó Gyulával, az EMNP országos alelnökével rendezett sajtótájékoztatón.
A váradi politikus azt is felrótta az RMDSZ-nek, hogy azt a látszatot akarja kelteni, mintha a Fidesz már nem stratégiai szövetségese a néppártnak. Ennek ellenkezőjét bizonygatva emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az EMNP közel százezer erdélyi magyar állampolgár regisztrációját segítette, ugyanakkor Tőkés László – miután Erdélyben nem sikerült közös nevezőre jutni az RMDSZ-szel – a Fidesz listáján jutott be az Európai Parlamentbe.
Kelemen Hunor szerint viszont rossz úton jár, aki azt gondolja, hogy ne lenne valós támogatás az Orbán Viktortól származó buzdítást hirdető kampányszórólapok mögött, vagy hogy ezek terjesztése a miniszterelnök beleegyezése nélkül történne.
„Akinek van füle, az hallja, akinek van szeme, az látja. Ha valaki nem hiszi, fel lehet hívni Orbán Viktort. Az pedig engem nem mozgat meg különösebben, hogy Németh Zsolt mit mond egy baráti találkozón, teadélutánon” – utalt csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke arra, hogy a fideszes politikus egy nappal korábban Tőkés László EP-képviselő és Toró T. Tibor EMNP-elnök társaságában fejtette ki véleményét a romániai államfőválasztásról.
Különben az RMDSZ először hivatalos Facebook-oldalán közölte a hét elején, hogy Orbán sok sikert kívánt Kelemennek a választáson, azt a látszatot keltve, mintha a kormányfői buzdítás most, a kampányhajrában hangzott volna el.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a miniszterelnök jókívánsága két és fél hónappal ezelőttről származik, amikor is a budapesti Országházban fogadta a szövetségi elnököt. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője a Krónikának megerősítette: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke sok sikert kívánt Kelemen Hunornak a romániai elnökválasztáson való részvételéhez kettejük augusztus 14-ei budapesti egyeztetésén.
Kelemen spekulációt emleget FPER-ügyben
Kelemen Hunor spekulációnak tartja, hogy pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított személyek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) hátterében. Kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre fontosnak nevezte, hogy a brassópojánai tárgyalásokon a szövetség képviselői kifejthették álláspontjukat, amely ezáltal az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének képviselőin keresztül a washingtoni adminisztrációhoz is eljut. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy hamarosan a pártelnökök szintjén is tárgyalási forduló következik. „A többi spekuláció, amiben én nem vagyok jó, ebben önök sokkal jobbak” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Sorsmeghatározó kényszerek – Interjú Kelemen Hunorral
Az előítéletek lebontását is célzó kampányában az elnökválasztás tétjét igyekezett tudatosítani Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, államelnökjelöltje. Úgy tartja, az új elnök esetében meg kell próbálnunk elfelejteni a befutó párt múltját, annak visszahúzó elemeit.
– Őszintén sajnálnánk, ha az utóbbi hetek utazgatásai miatt lemaradt volna kislánya első szaváról…
– Nagy szerencsém volt: szeptember 20-a táján Zilahról hazaérkezve este a játékszőnyegen üldögéltem, amikor Hanna egyszer csak elindult felém. Az első lépései voltak. Amúgy még nem beszél, de hát alig múlt egyéves.
– Az államelnöki kampányt is hasonló sikerélmények kísérték?
– Sikerről, egyáltalán eredményekről csak a választás első fordulója után beszélhetünk. Öszszességében azonban úgy érzem, sikerült célba juttatnunk az üzeneteinket, noha akadtak közöttük olyanok is, amelyek megdöbbenést, hátrahőkölést okoztak, mert a hallgatóság, a beszélgetőtársak túl direktnek, túl őszintének érezték. Például amikor a román– magyar együttéléssel kapcsolatos előítéletekről beszéltem. Pedig nem mondtam én semmi különlegeset, csak ezeket a dolgokat nem szokás a nevükön nevezni.
A románok például úgy tartják, hogy valamennyi magyarban egy kis irredenta él, csak még nem bújt elő mindenkiből. Amikor viszont ezt hallják, először meghökkennek, aztán elkezdenek hárítani, vagy árnyalni a képet, esetleg elgondolkoznak rajta. De érvényes ez ránk is, a sztereotípiák velünk is azt hitetik el, hogy minden román az életünkre, az identitásunkra tör. Csakhogy ezt nyilvánosan nem szokás kimondani, legfeljebb családi, baráti körben, pohár bor mellett. A kampányunk egyik célja épp az előítéletek lebontásához való hozzájárulás volt, az őszinte beszéd.
– Mindez többnyire tegezős viszonyban, ami a hazai politikai kultúrában egyelőre meglehetősen szokatlan. Rejtővel szólva: szervusz, nép?
– Abból indult ki az egész, hogy én majdnem mindenkit tegezek, és engem is majdnem mindenki tegez. És bár a kampány nem tekinthető ugyan a mindennapi élet részének, talán nem is állít mindent a feje tetejére, így aztán klipjeim nagy részében maradtunk a tegezésnél – ahogy egymás között a mindennapokban beszélünk.
– Szembesült ezekben a hetekben olyan kérdésekkel, témafelvetésekkel, amelyek meglepetésszerűen érték?
– Igen. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a román fórumokon folyamatosan felmerül majd Magyarország irányvétele, elsősorban Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédének fényében, amelyet ma is nagyon sokan félremagyaráznak.
– A román belpolitikai élet legutóbbi, kampánybefolyásolásra is maximálisan alkalmas fordulatai mennyire lepték meg?
– Vegyük sorra. Viorel Hrebenciuc DNA-s ügyéről az égvilágon semmit sem tudtunk, én is a sajtóból értesültem róla. A honvédelmi miniszternek a december elsejei ünneppel kapcsolatos törvénytervezete tartalmával természetesen képben voltunk, hiszen a parlamenten futott végig. Komplett őrületnek tartom az egészet, fölösleges nacionalista hőzöngésnek. Ezt Mircea Duşának is elmondtam, és azt is, hogy a jogszabály alkalmazhatatlan, vagy ha tűzön-vízen keresztül mégis megpróbálják, akkor tízezrek életét nehezíti meg.
Az egész azt jelzi, hogy továbbra sem működik a kölcsönös tisztelet, empátia. Nem vagyok egyedül azzal a nézetemmel sem, hogy Románia nemzeti ünnepét olyan alkalomhoz kellene kötni, amely összeköt bennünket, nem pedig eltávolít egymástól. A kommunizmus bukásához köthető valamelyik dátumban kellene megállapodni. Attól a románok számára lehet még fontos nap a december elseje. Ha pedig marad a jelenlegi nemzeti ünnep, előbb meg kellene valósítani a gyulafehérvári ígéreteket.
– Ha a december elsejével kapcsolatos véleménye ennyire sarkos, miért merült ki langyos tartózkodásban az RMDSZ-képviselők tiltakozása? A két „balesetszerű” igenről nem is beszélve.
– Kezdem a két igennel: szerencsétlen véletlen volt, mindketten elnézést is kértek érte. Megmondom őszintén, a kampány miatt nem készültünk megfelelően erre a szavazásra. Valóban látványosabban kellett volna fellépni. Ha minderre törvényhozási periódusban, nem pedig kampányban kerül sor, biztosan más típusú akciót készítünk elő. Nem maradt más hátra, mint arra koncentrálni, hogy megtaláljuk a megfelelő módszereket a törvény megváltoztatására.
– Tekintsük célzottnak Traian Băsescu elnök döntését is, amellyel épp ebben a periódusban mentette fel önt a művelődési miniszteri tisztségből?
– Engem nem ért meglepetésként. Azt tartottam papírformának, hogy a Biró Rozália jelöltségének visszautasítása után, illetve azt követően, hogy nem tettem újabb javaslatot, Băsescu néhány napon belül felment, s akkor nekem 45 napon belül újabb javaslatot kell előterjesztenem. Ezt a forgatókönyvet tartottam a legvalószínűbbnek, de nem ez történt. Hogy az autonómiastatútum-tervezet benyújtásától függetlenül fogyott volna el épp most az államelnök türelme? Ugyan már, ne vicceljünk...
– Sokan újabb „Neptun-veszélyt” kiáltottak a Project on Ethnic Relations, a PER* felbukkanására. Ön is feltétlenül szükségesnek tartja az amerikai közvetítést a román–magyar párbeszédben?
– Én azt tartom, hogy butaság lenne elzárkózni, ha Amerikából bárki érdeklődik felőlünk, meghallgat bennünket. Az Egyesült Államok részéről az elmúlt másfél, két évben újra nyitás érzékelhető a romániai magyarság kérdéskörében, az amerikai külügyminisztérium tavalyi jelentésében szerepelt a Mikó-ügy, a székelyzászló, az autonómiatörekvések, a csángó magyar oktatás ügye. Ez roppant fontos változás, mivel előtte éveken át ezek a kérdések nem is léteztek az amerikaiak számára. Amikor egy ilyen nyitás érzékelhető, nekünk kötelességünk keresni a partnereket és az alkalmakat. A PER-hez hasonló szervezetek, közvetítők általában konfliktusos helyzetekben kínálják fel a segítségüket, s ha bármilyen módon befolyásolni tudják az amerikai adminisztrációt, akkor igenis, szükség van a jelenlétükre.
– Hogy ítéli meg, milyen mértékben sikerült mozgósítani a romániai magyarságot?
– November másodikán kiderül. Nem tudom megítélni, jóslásokba bocsátkozni pedig politikai amatörizmus lenne. Bízom benne, hogy sikerült felmutatni és tudatosítani a választások tétjét. Az EP-választásokhoz képest fokozottabb érdeklődést érzékelek, a parlamenti, még inkább az önkormányzati választásoknál viszont kisebb mértékűt. Természetes, hogy az utóbbi kettő közelebb van az emberekhez, de az is érdekli őket, hogy ki lesz az államelnök.
– És amikor megkérdezik, hogy elnök úr, Hunor, vajon ki lesz az államelnök, mit válaszol nekik?
– Nem neveket szoktak kérdezni, inkább azt, hogy nekünk, magyaroknak vajon ki lenne a jobb? Nem volt ez másként korábban sem, s nekünk erre különböző, nem mindig inspirált válaszaink voltak. Volt, amikor Câmpeanut tartottuk jobbnak, szerencse, hogy nem futott be, mert később mi is csalódtunk benne. Aztán ajánlottuk Iliescut Vadim Tudorral szemben, és igazunk volt, de hát akkor nem is lehetett másként. Most leginkább az a kérdés, hogy nekünk mi lenne a jobb? Egy szász ember az elnöki székben? Sokakban ma is él, hogy a szászok soha nem szerették a székelyeket. Vagy Ponta, aki mondott velünk kapcsolatban ilyet is, olyat is? A válaszom ezekre mindig az, hogy november 3-a után eldöntjük.
– Történhet olyasmi, ami megváltoztathatja az RMDSZ második fordulóval kapcsolatos, egyelőre ki nem mondott stratégiáját?
– Egyetlen dolgot tudok ma biztosan: nem akarok érzelmi döntést hozni. Halálosan veszélyesnek tartanám, ha egy olyan helyzetben lévő kisebbség, mint mi, magyarok, ilyen ügyben nem racionálisan próbál dönteni. Azt kell mérlegelni, melyik jelölt nyit számunkra szélesebb perspektívákat. Keresgélhetünk, és találunk is mindkét jelölt pártjában pró és kontra érveket szállító politikusokat. Ám amint az egyik vagy másik jelölt elnökké emelkedik, a továbbiakban úgy kell tekintenünk rá, mint olyan emberre, akinek víziója, álláspontja, bizonyítási kényszere a következő öt évben a mi sorsunkat is meghatározza.
– Kizárólag az első forduló számai befolyásolhatják az RMDSZ tárgyalási potenciálját a második forduló előtt?
– Ez csak részben matematika kérdése, jóval nagyobb súllyal nyom a latban, hogy rendelkezel-e megfelelő közösségi támogatással. A partnerek, az, hogy épp milyen mértékben van szükség rád, mind-mind befolyásolják egy tárgyalás menetét. A hitelességedet azonban elsősorban a mögötted felsorakozó közösség adja meg. Ennek a megerősítésében reménykedünk.
* Az interjú készítését követően tisztázódott egyértelműen, hogy a szóban forgó közvetítést nem a PER, hanem a Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) szervezte. Utóbbi nem amerikai, hanem bukaresti szervezet.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

A rendszerváltás folytatása a cél
Tőkés László EP-képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke délben szavazott a nagyváradi 113. számú szavazókörzetben.
A voksolás után az újságírók kérdéseire válaszolva a politikus elmondta: „Huszonöt év elteltével még mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy a román parlamenti képviselők többsége posztkommunista vagy nacionalista. (…) Eléggé szkeptikus vagyok a választás kimenetelét illetően, mint ahogy az elmúlt huszonöt évben nem nagyon volt olyan alkalom, amikor szívünk szerint igazán jól választhattunk volna. Ez többnyire rajtunk kívül álló okokra vezethető vissza. De mintegy függetlenítve magunkat az általános helyzettől, nekünk az a feladatunk, hogy ünneppé váljék a választás, hogy előbbre vigyük szavazatainkkal a huszonöt esztendővel ezelőtt elkezdődött rendszerváltozást. Erre az volna a legjobb választása az országnak, hogyha egy olyan elnöke lenne, aki komolyan veszi a rendszerváltozás folytatását. Arra a kérdésünkre, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett az államfőválasztás első fordulójában, Tőkés László így válaszolt: „Lésújtónak tartom az öt évvel ezelőtt leadott magyar szavazatok számát, az 1996-os 760 ezerről ez a szám lezuhant körülbelül 380 ezerre. Már akkor elégedett volnék, hogyha a két magyar jelölt támogatására begyűlt aláírások számát megközelítő arányú részvétel valósulna meg ezen a választáson”.
erdon.ro

Elemző: világos, miért szavazott kevés magyar az elnökválasztáson
Várható volt az államfőválasztás első fordulójának eredménye, és az sem okozott meglepetést, hogy a magyar nemzetiségű jelöltekre viszonylag kevesen szavaztak – véli Illyés Gergely politikai elemző. Papírforma szerint alakult a vasárnapi romániai államfőválasztás első fordulója – mondta a 180 percben Illyés Gergely politikai elemző. Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök mintegy tízszázalékos előnnyel zárta az első fordulót Klaus Johannis nagyszebeni polgármesterrel, az ellenzéki Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltjével szemben. Ők ketten jutottak a romániai elnökválasztás november 16-án megrendezendő második fordulójába.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársa szerint legfeljebb a Ponta és Johannis után következő jelöltek gyenge, 6 százalék alatti eredménye okozott meglepetést. Hozzátette: a második fordulóban utóbbiak szavazói dönthetik el a végeredményt.
A harmadik helyen Calin Popescu Tariceanu, a PSD-vel együttműködő, új liberális pártot szervező szenátusi elnök végzett 5,46 százalékkal, ő biztosan Ponta támogatására kéri majd a híveit, kérdés azonban, hogy liberálisként hallgatnak-e rá. A negyedik a távozó Traian Basesscu államfő által támogatott Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, Elena Udrea lett 5,17 százalékkal, az ő választói valószínűleg a továbbiakban Klaus Johannist támogatják, akárcsak az ötödik Monica Macovei néppárti EP-képviselő (4,51 százalék) hívei. A Keresztény-liberális Szövetség jelöltjének tehát mindenképpen nagyobb a növekedési tartaléka – mérlegelt az elemző.
Illyés Gergely szerint a magyar jelöltek eredményei is megfelelnek a papírformának. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a részeredmények szerint a szavazatok 3,66 százalékát, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államfőjelöltje a voksok 0,58 százalékát kapta. Ez nagyjából a 2009-essel megegyező eredmény. Ez a realitás, a magyar választópolgárok számarányukhoz képest nyilván kisebb mértékben vesznek részt a romániai elnökválasztáson, mint a parlamenti vagy önkormányzati választásokon. Ennek oka, hogy mindenki pontosan tudja, magyar jelöltből nem lesz államfő, ami pedig demobilizál – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy a magyar jelöltek kinek a támogatására buzdítják majd a híveiket, Illyés Gergely azt mondta, figyelembe kell venni, hogy az RMDSZ éppen kormányon van a Victor Pontát indító szociáldemokratákkal, az EMNP pedig valószínűleg Klaus Johannist pártolja a második fordulóban – mondta az elemző.
hirado.hu / Kossuth Rádió, 180 perc
Erdély.ma

Erdélyben tarolt Johannis (Államfőválasztás)
Nem hoztak számottevő változást a vasárnapi államfőválasztás első fordulójának kimenetele kapcsán a tegnap nyilvánosságra hozott végső eredmények. A Központi Választási Iroda adatai szerint Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök mintegy tízszázalékos előnnyel (40.33 százalék) zárta az első fordulót Klaus Johannis nagyszebeni polgármesterrel, az ellenzéki Keresztény-Liberális Szövetség jelöltjével (30.44 százalék) szemben. A tegnap közzétett eredmények a többi jelölt sorrendjén sem változtatnak. Érdekes ugyanakkor a két döntőbe került jelölt támogatottságának megoszlása megyénként, mely szerint Johannis mögött az erdélyi, partiumi és bánsági megyék sorakoznak fel, míg Pontát a Kárpátokon kívüliek támogatják.
A Központi Választási Iroda által nyilvánosságra hozott eredmények az exit poll-adatokhoz képest annyiban térnek el, hogy biztossá vált, az első forduló harmadik helyezettje Călin Popescu Tăriceanu, a Szociáldemokrata Párttal együttműködő, új liberális pártot szervező szenátuselnök 5,46 százalékkal. Tăriceanu vasárnap még szoros versenyben volt a Népi Mozgalom Párt elnökével, Elena Udreával – akinek alakulatát a távozó Traian Băsescu államfő támogatja. Udrea a voksok 5,17 százalékát szerezte meg. Ötödik a függetlenként induló Monica Macovei néppárti EP-képviselő lett 4,51 százalékkal, míg a hatodik helyen Dan Diaconescu populista médiamágnás végzett 3,94 százalékkal.
Ami a magyar jelölteket illeti, a 98,3 százalékos feldolgozottságnál Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és államfőjelöltje a szavazatok 3,6 százalékát (327 918 szavazat) kapta meg, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje a voksok 0,58 százalékát (52 809 szavazatot). Az RMDSZ számításai szerint Erdély-szinten Kelemen Hunor 84 százalékot, Szilágyi Zsolt pedig 16 százalékot szerzett, a Néppárt ehhez képest 14 százalékot jelentett be saját jelöltjét illetően. A többi román jelölt közül az idegengyűlölőnek tartott Nagyrománia Párt alapító elnöke, Corneliu Vadim Tudor 3,65 százalékot szerzett, illetve Teodor Meleşcanu független jelölt, a Külföldi Hírszerző Szolgálat volt igazgatója valamivel több, mint egy százalékot kapott. A döntőbe jutott két jelölt – Victor Ponta és Klaus Johannis – a leadott szavazatok alapján elég markánsan megosztja az országot, előbbire a választási iroda alkalmazottjai szerint elsősorban a Kárpátokon kívüli megyékben voksoltak – kivételt képez Hunyad megye –, míg Johannisra a bánsági, partiumi és erdélyi megyékben szavaztak többen, leszámítva Hargitát és Kovásznát. Johannist a legnagyobb arányban Szeben megyében támogatták, itt a rá leadott szavazatok megközelítették az összvoksok 70 százalékát, míg Ponta nem érte el a húsz százalékot. A nagyszebeni polgármester emellett Beszterce-Naszód, Arad, Temes, Brassó, Maros és Bihar megyében ért el jelentős eredményt. A végső adatok szerint egyébként Pontára mintegy 3.5 millióan, míg Johannisra 2,672 millióan voksoltak az urnákhoz járult közel 9 millió 584 ezer szavazóból.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki RMDSZ-vezetők: Mocskos kampány volt
Megköszönte a Kelemen Hunorra leadott szavazatokat és a jelenlétet is az RMDSZ háromszéki területi elnöke, és külön kiemelte a legjobban teljesítő településeket, ugyanakkor kemény kritikát is megfogalmazott a magyar versenypárt ellen. Tamás Sándor a tegnapi kiértékelőn az eddig történtek összegzése mellett a következő időszak teendőit is felvázolta, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester pedig kiegészítette az elhangzottakat.
Ahogy azt előre jeleztük, Háromszéken a választási részvétel magasabb volt, mint a 2009-es elnökválasztáson, illetve az idei EP-választásokon: ezúttal 79 469-en szavaztak a megyében, ami 43,12 százalékos arány. Ebből 38 773 voksot Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje kapott, ez az érvényes választólapok 50,41 százaléka. Kovászna mellett Árkos, Sepsibodok, Előpatak, Málnás, Réty, Kommandó, Zágon, Esztelnek és Kézdialmás lakossága szavazott 50 százalék fölötti létszámban – közölte Tamás Sándor.
Az EMNP jelöltjére, Szilágyi Zsoltra 7619-en pecsételtek abban a megyében, ahol 31 ezer támogató aláírást gyűjtött be, még abban a mindössze két erdélyi faluban is alulmaradt, ahol EMNP-s a vezetés: Maksán Kelemen 284, Szilágyi 60, Nagyborosnyón Kelemen 593, Szilágyi 80 szavazatot kapott; ez becsületbeli kérdés, és ebben is megbukott a Néppárt.
A háromszéki magyar voksok 84 százalékát Kelemen Hunorra adták le, és csak a maradék 16-ot Szilágyi Zsoltra. Többévi teljesítményt nézve pedig még rosszabb a helyzet: 2007-ben, amikor megjelent az RMDSZ ellenzéke, az EP-választáson versenytársként fellépő Tőkés László még mintegy 32 ezer szavazatot kapott, a 2008-as helyhatósági választásokon az RMDSZ versenypártja 22 ezret, 2012-ben a helyhatóságin 19 400-at, a parlamentin 10 ezret – sorolta Tamás, aki szerint a számok is bizonyítják, hogy nem lehet folyamatosan széthúzásra alapozni, nem lehet a Székelyföldet duzzogva építeni. Erről eddig nem sikerült meggyőzni a magyar ellentábort, de e beszédes kudarcok sorozata után remélhetőleg belátják tévedésüket, és a józan eszükre hallgatnak. A kampány alatt tartózkodtak a visszavágástól, noha az EMNP folyamatosan szapulta az RMDSZ-t, „a válaszadás ideje azonban vasárnap este kilenckor eljött”, és a székelyföldi magyarok nagy többsége „a józan ésszel és bátorsággal fölvértezett” jelöltre szavazott. A kampány nem volt jóízű, méltatlan támadások érték az RMDSZ-t, amiért az ellenjelöltet terheli a legnagyobb felelősség, hiszen a főleg az utolsó héten folytatott mocskos kampány egyik következménye az, hogy a magyarok egy része távol maradt, más része pedig román jelöltekre voksolt – fejtegette Tamás Sándor, aki azt is kétségbe vonja, hogy a Szilágyi indulását támogató 31 ezer aláírás valós, hiszen a valóságban negyedannyian sem álltak mögötte. Az emberek érzik, hogy ki mond igazat, és be is bizonyosodott, hogy a parlamenti választáson hangoztatott 6:3-as elmélet is öncsalás volt, a nagy garral beharangozott Mikó Imre gazdaságfejlesztési tervből sem született bár egy megvalósítás, most pedig a kétséges támogatottság ássa alá a néppárti vezetők szavahihetőségét. Nem helyes az út, amelyen jártak – szögezte le a megyei RMDSZ-elnök, és hangsúlyozta: értékválasztás történt, az RMDSZ jelöltje komoly esélyt kapott arra, hogy Székelyföld ügyét képviselője, a következő időszakban erre kell összpontosítani. A székely emberek méltóságát infrastrukturális fejlesztésekkel, munkahelyteremtéssel, az egészségügyi rendszer korszerűsítésével, biztonságos társadalmi berendezkedés megteremtésével, a jövő előmozdításával lehet visszaadni, ez a következő feladat – mondta végül.
Antal Árpád főként a kampányról beszélt, amelyhez hasonlóan mocskos, negatív küzdelmet legutóbb a 2008-as helyhatósági választásokon látott – ez esetben viszont meglepte, hiszen bizonyos értelemben tét nélküli a magyar verseny a román elnökválasztáson. Szerinte semmi értelme nem volt az utolsó napok szórólapozásának, plakátfestésének, falfestésének – olyanforma cselekvés ez, amikor az egyik csapat 8:1-re vezet (és ez a jelenlegi RMDSZ–EMNP arány), a 89. percben azonban a vesztésre állók még megpróbálják eltörni a nyerő csapat kapitányának a lábát. Antal is úgy véli, hogy a magyar–magyar verseny inkább demobilizáló, mint mobilizáló hatással volt a magyar választókra, ennek ellenére fontosnak tartja végiggondolni, hogy milyen együttműködést lehet tető alá hozni az erdélyi magyar szervezetek között. Újra kell gondolni a viszonyt, elsősorban a Székely Nemzeti Tanáccsal, mert Izsák Balázs elnök az utóbbi napokban civilből pártpolitikussá lépett vissza – vagy előre, kinek-kinek tetszése szerint –, és ezzel az elmúlt években betöltött szerepét tovább már nem tudja hitelesen képviselőni. Ez nagy kár, mert „mi az elmúlt években a lövészárkok betemetésén dolgoztunk”, és ezt a lehetőséget kompromittálta az SZNT. Antal szerint a hitelét vesztett Néppárttal sem lesz könnyű egy ilyen lejárató kampány után egy asztalhoz ülni – kínos helyzet, hogy támogatóik háromnegyede nem szavazott Szilágyira, s még kínosabb, ha a támogatói aláírások nem valódiak –, de távlatilag nem zárkóznak el tőle.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Romániai elnökválasztás - Végeredmény: többen voksoltak magyar államfőjelöltre, mint legutóbb
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Többen voksoltak magyar államfőjelöltre a vasárnapi romániai elnökválasztás első fordulójában, mint a legutóbbi, 2009-es elnökválasztáson - derült ki a vasárnapi szavazás végeredményéből, amelyet kedden ismertetett a központi választási iroda.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke 329 727 szavazatot kapott, ami az érvényes voksok 3,47 százalékát teszi ki, míg Szilágyi Zsoltra, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjére 53 146-on szavaztak: ez az érvényes voksok 0,56 százaléka. Idén tehát összesen 382 873-an voksoltak magyar jelöltre (4,03 százalék), tízezerrel többen, mint legutóbb.
A 2009-es elnökválasztáson Kelemen Hunor volt az egyedüli magyar jelölt: akkor 372 674 voksot (3,83 százalék) kapott.
Idén az elnökválasztás első fordulójában a jogosultak 53,17 százaléka járult az urnákhoz: a részvétel kevéssel elmaradt a legutóbbi elnökválasztás első fordulójában regisztrált 53,52 százalékos részvételtől. A magyarlakta megyékben a részvétel mindkét esetben kisebb volt, mint az országos átlag.
A november 16-án megrendezendő második fordulóban az érvényes voksok egyszerű többsége dönti el, hogy a két versenyben maradt jelölt - Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök, illetve Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje - közül ki lesz-e Románia következő elnöke.
Victor Ponta több mint tízszázalékos előnnyel zárta az első fordulót Klaus Johannisszal szemben: a baloldali jelölt a voksok 40,44 százalékát, míg a jobboldal versenyben maradt jelöltje a szavazatok 30,37 százalékát szerezte meg vasárnap.
Harmadik helyen Calin Popescu Tariceanu, a PSD-vel együttműködő, új liberális pártot szervező szenátusi elnök végzett 5,36 százalékkal, negyedik a távozó Traian Basescu államfő által támogatott Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, Elena Udrea 5,2 százalékkal, ötödik Monica Macovei néppárti EP-képviselő 4,44 százalékkal, hatodik Dan Diaconescu populista médiamágnás 4,03 százalékkal.
Corneliu Vadim Tudor, az idegengyűlölőnek tartott Nagy Románia Párt alapító elnöke 3,68 százalékot, Teodor Melescanu független jelölt, a román Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt igazgatója 1,09 százalékot szerzett.
(MTI), Bukarest

Papírforma után, előtt
A román elnökválasztás első fordulója nem hozott nagy meglepetéseket, közkeletű szófordulattal élve bejött a papírforma. A második fordulóba a kommunista utódpárt jelöltje, Victor Ponta és a Keresztény Liberális Szövetségnek nevezett kvázi-jobboldal színeiben Klaus Johannis jutott. Előbbi tíz százalék előnyt mondhat ugyan a magáénak, de utóbbi sem esélytelen, mivel jelentős tartalékai vannak a hozzá politikailag közelebb álló jelöltek révén. S ha Ponta betartja a nagykövetségeken való szavazás megkönnyítésére vonatkozó ígéretét, Johannis a külföldön tartózkodók részéről is számottevő támogatásra számíthat.
A Kárpátok vonala
A választási térképen ismét kirajzolódott a Kárpátok vonala, mint a szavazói mentalitást, az elsődleges politikai affinitást bizonyos mértékig meghatározó kultúrhatár. Nem véletlenül. Itt ér véget a katolikus-protestáns kultúrkör, és kezdődik az ortodox, ami szorosan összefügg azzal az ezer évvel, amit Erdély magyar impérium alatt töltött. Mindez nem tűnik el egykönnyen, negyed évszázados globalista tudatmanipuláció ide vagy oda. Ha végigfuttatjuk a regionális híradásokat, határozottan látszik, hogy az erdélyi városokban úgyszólván kivétel nélkül Johannis győzött, sőt, jellemzően megyei szinten is. A Kárpátokon túl viszont a PSD, akárcsak 1990-ben, 1992-ben és 1996-ban, amikor a szavazói magatartás szintjén megmutatkozott az évezredes államhatár. Erdélynek mindig is nagyobb volt a demokráciaigénye és mindig nagyobb erővel utasította el a posztkommunista erőket. Erre még rátevődik az is, hogy Johannis német és protestáns, míg Ponta román és ortodox. S mondhat bármit Johannis románokat is megszégyenítő módon az autonómia ellen, letagadhatja a szászok évszázadokon át működő történelmi önkormányzatát, írhatja családnevét román fonetikával, attól ő még egy német nevű erdélyi német marad a regátiak szemében.
A két magyar jelölt közül Kelemen Hunor nagy többséggel nyert: bejáratott logó ereje, intenzív kampány, masszív internetes jelenlét. Ha az ember a választások előtti hetekben meg akart nézni a YouTube-on egy klipet vagy filmet, Hunorral találkozott, népszerű portálokon, honlapokon az ő hirdetéseibe ütközhettünk, a szavazás napján sms-ekkel és Facebook-üzenetekkel mozgósították vélt és valós híveiket. A hajrában bizonyára sokat számított az is, hogy a szórólapoktól, újsághirdetéseken keresztül a világhálós megjelenítésig minden lehetséges csatornán népszerűsítették azt a fényképet az Orbán Viktorral való kézfogásról, amely az EP-választások alkalmával készült, ez alá montírozták a magyar miniszterelnök egy mondatát, amelyben sok sikert kívánt Kelemennek az elnökválasztási küzdelemben. A szépséghiba, hogy Orbán olyan időpontban fejezte ki jókívánságait az RMDSZ elnökének, amikor még egyedüli magyar jelölt volt, keveseket zavarhatott. Sőt, tulajdonképpen még hivatalos jelölt sem volt, csak jelölt-jelölt, hiszen nem voltak összegyűjtve, leadva és a román hivatalosságok által hitelesítve az aláírásai, de az előzmények ismeretében sejteni lehetett, hogy nem fog megbukni sem az aláírásgyűjtésen, sem azok hitelesítésén.
Kamatozott Kelemen pragmatikus politikája, amely nyitott a Fidesz felé, ellentétben elődjével és mesterével, Markó Bélával, aki az MSZP-SZDSZ koalíció felé orientálódott, a Fidesz irányában pedig ismételten éles bírálatot fogalmazott meg, aminek csúcsa a Demokrácia Központ-hálózat kiépítésének ciánszennyezéshez való hasonlítása volt.
Olvadás és lemondás
Az Erdélyi Magyar Néppártnak ismét meg kellett elégednie a magyar szavazatok közel 15 százalékával, ami abszolút számban is nagyjából a legutóbbi választáson elért eredményt reprodukálta. (Az elért szavazatszám az EMNP képviselőházi és szenátusi eredményei közé esik.) Azt viszont az RMDSZ korifeusai sem tagadhatják le, hogy a magyar–magyar versenynek mobilizáló hatása volt, sikerült megállítani a részvétel 1996 óra tartó lejtmenetét, sőt, enyhe számbeli növekedést mutattak a magyar szavazatok. Az is tény, amit Szilágyi Zsolt a kampányban elmondott: ha lassan is, de töredezik a jég a föderalizmus tekintetében ahhoz képest, hogy 2012-ben még választási klipet tiltottak be, molinót szedettek le a hivatalosságok az alkotmányra hivatkozva. Most a román állami berendezkedés szempontjából a legmagasabb szintű kampány keretében sikerült e kérdést exponálni, megkezdődhetett a téma érdemi tabumentesítése. Az önvigasztaló, egyébként jogos érvek dacára Toró és Szilágyi beadták a lemondásukat.
Kinek a háta mögé?
Rövid távon a fő kérdés, mit tesz most az RMDSZ, amely, ha a számokat nézzük és feltételezzük a szavazók átirányíthatóságát, bizony a mérleg nyelvét képezheti a két „döntős” jelölt között. Legkisebb valószínűséggel az a forgatókönyv bír, hogy a szervezet beáll Johannis mögé, de a román politikában, amelynek mentalitását az RMDSZ is nagymértékben átvette, semmi sem elképzelhetetlen. Ez esetben a pálfordulás üdvözlendő lenne. Nem lehetetlen, de kevéssé valószínű, hogy a szervezet nem ad konkrét iránymutatást szavazóinak, erre is volt már példa a párt történetében, igaz elég régen, közel negyed évszázada, 1990-ben.
A legvalószínűbb forgatókönyv a Kelemen által előrevetített és személyes opcióként jelzett: beállnak Ponta mögé, „feledve” az öt évvel ezelőtt, Johannis potenciális miniszterelnökségének idején hangoztatott meggondolásait és érveiket. Hogy ugyebár micsoda társadalomlélektani áttörés lenne egy német elnök. Ebben az esetben viszont nagy a valószínűsége, hogy a szavazótábor tekintélyes része nem fogja követni, ami a székely megyéken mindig lemérhető. A magyarság eleve nem hajlamos a kommunista utódpártra szavazni, hát még akkor, ha a másik oldalon nem egy román, hanem egy német áll. Egy olyan jelölttel szemben méghozzá, aki nemcsak a letűnt rendszer unokája, a Kínai Kommunista Párt csodálója, de akinek nevéhez a székely szimbólumok elleni hadjárat és a kilencvenes évek elejét idéző magyarellenes hangulatkeltés fűződik. Hogy a marosvásárhelyi orvosegyetem ügyét ne is említsük.
Mozgalmas hetek következnek.
Borbély Zsolt Attila |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Izsák Balázs: értékalapú együttműködésben gondolkodunk
Hétvégén tartja küldöttgyűlését a Székely Nemzeti Tanács, amelyet az elmúlt napokban az a vád ért, hogy pártoktól való függetlenségét felrúgva nyíltan kiállt az Erdélyi Magyar Néppárt államelnökjelöltje mellett. Kíváncsiak voltunk, hogyan reagál a pártelkötelezettségét számon kérő vádakra Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
– Értékek, elvek és célok mellett állt ki a Székely Nemzeti Tanács. A Magyar Polgári Párt 2008-as kampánynyitó gyűlésén világosan elmondtam: „Vannak, akik úgy gondolják, hogy nekünk az egyenlő távolságtartás jegyében egyformán kell támogatnunk minden magyar jelöltet. Nos, nem így van. Nem támogathatjuk egyformán az autonómia elkötelezettjeit és akadályozóit!” Ezt megelőzően részt vettem Fodor Imrével, az SZNT akkori elnökével együtt Tőkés László EP-választási kampányában, hiszen fontos volt, hogy olyan tekintély kerüljön az európai testületbe, aki határozottan felvállalja Székelyföld autonómiáját. Amikor eldöntöttem, hogy elmegyek egy kampánynyitó gyűlésre, vagy bármilyen formában részt veszek a kampányban, mindig az értékközösség volt a meghatározó.
– Az elmúlt években az SZNT volt az egyetlen civil-politikai szervezet Erdélyben, amely mindhárom magyar párttal jó viszonyt ápolt, közös platformra tudott kerülni a magyar politikusokkal Székelyföld autonómiája érdekében. Mennyiben sérülhet a jövőben ez a gyakorlat?
– Olyan célokat fogalmaztunk meg, a célokhoz pedig olyan utakat, eszközöket találtunk, amelyekről a pártok úgy gondolták, hogy csatlakozhatnak hozzá. Ez volt az alapja a kialakult jó kapcsolatoknak. Fontosnak tartom ugyanakkor leszögezni, hogy még ennek érdekében sem tettünk soha semmilyen elvi engedményt, nem kellett kompromisszumot kötnünk senkivel. Ettől függetlenül, egyesekben néha felmerült, hogy elköteleztük magunkat valamelyik párt mellett. Már rendre összehoztak mindenkivel, viszont mindig értékek, elvek és célok vezettek. Akkor is, amikor az MPP önkormányzati képviselőre támaszkodva önkormányzati nagygyűlést szerveztünk, akkor is, amikor Korodi Attilát felkértük, hogy vegyen részt az európai polgári kezdeményezésünkben. És akkor is, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt kongresszusán arról beszéltünk, hogy ismételten Románia parlamentje elé kívánjuk terjeszteni Székelyföld autonómia statútumát. Elmondtuk: ha nincs magyar képviselő, aki ezt felvállalja, akkor az állampolgári törvénykezdeményezés eszközével kell élnünk, amiben számítunk a néppárt segítségére.
– Az RMDSZ autonómiatervezete kapcsán az SZNT igen kemény ellenvéleményt fogalmazott meg. Sikerülhet-e konszenzust teremteni a székelyföldi autonómiastatútum ügyében?
– Az RMDSZ alternatív tervezetével szembeni legsúlyosabb kifogásom az volt, hogy megbontja az autonómiamozgalom egységét. Az autonómia ellenzőinek alkalmat kínál arra, hogy elmondhassák, több elképzelésünk is van, mi magunk sem tudjuk, hogy mit akarunk. Egységesen kell fellépni Székelyföld autonómiájáért, és az egység alapja az egységes jövőkép. Egy nemzetnek egyetlen alkotmánya van, és Székelyföld autonómiastatútuma rendelkezik azzal a jelképes értékkel, amellyel saját államukban élő szerencsésebb nemzetek alkotmánya bír. Sikerül-e konszenzust teremteni körülötte? Erre megadtuk a választ szeptember 22-én nyilvánosságra hozott közleményünkben: a kiutat ebből a helyzetből az jelentheti, ha visszatérünk az RMDSZ hajdani szenátora, dr. Csapó I. József által kidolgozott, RMDSZ-képviselők által kétszer is a parlament elé terjesztett, a Székely Nemzeti Tanács tervezeteként ismertté vált, és 200 ezer székely ember kinyilvánított akaratával népszavazáson megerősített statútumához. Ha ehhez, mint kiindulási alaphoz érkeznek módosító javaslatok, lehetőség nyílik arra, hogy ezeket novemberben az SZNT elé terjesszük. Ebben a pillanatban ez lehet a konszenzus felé vezető út.
– Milyen prioritások szerepelnek az SZNT november 8-i küldöttgyűlésének napirendjén?
– Az önkormányzatok mozgalmának kell új lendületet adni, és jelentős társadalmi támogatást. Az Európa Tanács felfigyelt rá, és fontos, hogy fennmaradjon az érdeklődése, sőt, fokozódjon, és nyomon kövesse a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát. Nem akarjuk, hogy Székelyföldet beolvasszák egy román többségű közigazgatási régióba, és ha Románia tiszteletben tartja nemzetközi kötelezettségvállalásait, akkor ezt nem is teheti meg. Ezen viszont dolgozni is kell, mert nincs érzékelhető jogsérelem ott, ahol a jogsérelmet elszenvedők hallgatnak. Azzal a közösséggel, amelyik tűr és hallgat, bármit megtehet a hatalom.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egyeztet fórumot javasolt küldöttgyűlésén az SZNT
Az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum összehívását kezdeményezi a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szombaton a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartotta küldöttgyűlését.
A teremben az ülés elején jelen volt Tőkés László, Biró Zsolt és Szilágyi Zsolt is, akik egy-egy rövid beszédben üdvözölték a jelenlévőket, kifejtették álláspontjukat az autonómiatörekvés és megvalósíthatóság ügyében. Úgyszintén jelen volt Andreas Gross svájci parlamenti képviselő, akinek jelentése alapján fogadták el az 1334-es határozatot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén.
Tőkés László beszédében elmondta: integrálni kell minden jó ügyet, így az autonómiáét is. Hiába megy Kelemen Hunor, Izsák Balázs és Tőkés László külön-külön Brüsszelbe és ott hárman háromféleképpen magyarázzák az autonómia kérdésének általuk elképzelt megvalósíthatóságát, azt vagy nem fogják, vagy nem akarják majd megérteni. Ezért van szükség a törekvések integrálására – mondotta az EP-képviselő.
Az ülésen elfogadtak néhány fontos határozatot. A székelyföldi autonómiastatútumra vonatkozóban leszögezték: tudomásul véve, hogy nem érkezett válasz az Állandó Bizottságnak a romániai magyarság parlamenti képviselőihez címzett azon felkérésére, hogy legyenek partnerek az autonómiastatútum ismételt parlamenti beterjesztésében, az SZNT még egy esélyt kíván adni a közös fellépésnek. Ezért azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy 2015. február végéig tegyék meg azokat a módosító indítványokat, amelyek számukra elfogadhatóvá tennék Székelyföld autonómiastatútumát.
Elvi nyilatkozatot adtak ki az Európa Tanács 1334-es (2003) és 1985-ös (2014) számú határozataira vonatkozóan. Nyílt levelet intéztek Thorbjorn Jaglandhoz, az ET főtitkárához, utalván arra, hogy immár 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el autonómiapárti határozatot, a nyílt levélben arra kérik a főtitkárt, hogy az ET kövesse figyelemmel a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát, és emlékeztesse Romániát, hogy a vállalt kötelezettségeit tiszteletben kell tartania.
Az SZNT egy másik határozatban azt kezdeményezte, hogy 2015 januárjában üljön össze az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum. Azt javasolta, hogy a fórum keretében az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az SZNT képviselői dolgozzanak ki közösen egy olyan elváráscsomagot, amelyet aztán valamennyi erdélyi magyar politika szervezet egységesen képviselőhet. Ezt a pozitív európai példák, valamint az ET releváns dokumentumai alapján javasolják kidolgozni.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Ismét terítéken a szórvány gondjai
A nagyvárosi szórvány volt a témája a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hétvégén tartott szórványkonferenciájának.
A pénteki megnyitón Jakab Adorján, a Miért elnökhelyettese, Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere és Antal Géza, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) elnöke köszöntötte a résztvevőket.
„Szórvány nélkül nincs összmagyarság. Kalotaszeg a híd, amely félúton helyezkedik el a Székelyföld és az anyaország között” – fogalmazott Póka András György, majd arról beszélt, hogy a többségében magyarlakta település lakosaival közösen hogyan építik sikeresen a közösséget.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke beszédében elmondta, november 15-én negyedik alkalommal ünneplik meg a magyar szórvány napját, amelynek idén Szeben megye ad otthont. „A szimbolikus alkalmak fontosak a közösség számára, hiszen az összefogást, a felelősségérzetet erősítik” – mondta az EP-képviselő, rámutatva, hogy ezen a napon a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra.
Elmondta, Déva, Brassó és Nagyenyed után most Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája a rendezvénynek. Előbbi településen konferenciát tartanak, melynek napirendjén szórványoktatási kérdések és a Szeben megyei magyar közösséget bemutató eladások szerepelnek. A rendezvény kiemelt meghívottja Kelemen Hunor és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere lesz.
Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő eladásában a magyar közösségi és ifjúsági életről, közösségépítési lehetőségekről beszélt, és gyakorlati tanácsokkal is ellátta a hallgatóságot. Azt tanácsolta a fiataloknak, hogy vizsgálják meg a lehetőségeket, amelyek segítségével közösségüket építhetik.
„Először meg kell találni azokat a réseket a kulturális és közösségi piacon, amelyek nincsenek lefedve, majd megvizsgálni az igény és kínálat viszonyát helyi szinten. Mindenekelőtt piacképes, fenntartható megoldásokat kell találni” – hangsúlyozta Molnár Zsolt. Rámutatott, csak akkor fog jól működni hosszú távon a romániai magyar közösségi élet, ha a pénzügyi hátterét is meg tudjuk teremteni, éppen ezért fontos olyan szakembereket kiképezni, akik jártasak a fundraising területén.
Krónika (Kolozsvár)

Burkolt RMDSZ-bírálat Joseph Daultól
Burkoltan bírálta az RMDSZ-t kedden Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke, aki azért érkezett Bukarestbe, hogy Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje mellett kampányoljon, és a jobbközép pártok vezetőivel tárgyaljon.
A francia politikus azt követen, hogy a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) székházában Johannisszal tárgyalt, újságírói kérdésre válaszolva véleményt nyilvánított arról is, hogy egyes jobbközép pártok nem támogatják egyértelműen Johannis elnökké választását.
Daul rámutatott: volt olyan párt, amely megmagyarázta, hogy jobb, ha nem támogatják közvetlenül Johannist, a közvetett támogatás hasznosabb, és ezt számadatokkal is igazolták, ezért elfogadta. Ezzel a Népi Mozgalom Pártra (PMP) utalt, amelynek elnöke, Elena Udrea csak annyit mondott a választóinak: menjenek el szavazni, és voksoljanak Ponta ellen.
Ugyanakkor az RMDSZ álláspontjára utalva – nem ejtve ki a szervezet nevét – úgy fogalmazott: „Másoknak azt mondtam, hogy ez nem normális.” „A jobbközép családnak egységesnek kell lennie. De tudják milyen ez, a népes családokban mindig van egy fenegyerek (enfant terrible), de azon vagyunk, hogy a család egységes maradjon” – mondta Daul.
Mint ismeretes, az RMDSZ nem állt ki egyik jelölt mellett sem, hanem azt javasolta szavazóinak, hogy a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Ugyanakkor Kelemen Hunor Victor Ponta és a PSD érdemeit méltatta, Johannist pedig keményen bírálta. Kelemen kedden is jelezte: az RMDSZ álláspontja változatlan. Daul viszont már korábban arra szólította az EPP romániai tagpártjait, hogy Johannist támogassák.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára múlt héten úgy nyilatkozott a Krónikának: Kelemen Hunor még a választás első fordulója előtt arról tájékoztatta Dault, hogy az RMDSZ kisebbségi pártként nem érzelmi, hanem racionális alapon választja ki, kit támogat, Daul pedig ezt megértette.
Daul egyébként Johannis érdemeiről szólva emlékeztetett: maga is egy község polgármestereként kezdte, és a polgármesteri tapasztalat a legjobb ahhoz, hogy valaki országos politikus legyen. Ezzel arra utalt, hogy Johannis Nagyszeben polgármestere. Daul szerint Johannis államfővé választása lehet a garancia arra, hogy Romániában független marad az igazságszolgáltatás, érvényesül a jogállamiság és folytatódik a korrupció elleni harc.
Daul reggel Traian Băsescu államfővel találkozott, majd Aurelian Pavelescuval, a parasztpárt elnökével tárgyalt, megpróbálva meggyőzni, hogy a jobbközép Klaus Johannist támogassa az államfőválasztás második fordulójában. Pavelescu azonban közölte: egyik jelöltet sem támogatja, és alkotmányos monarchiát szeretne. Daul találkozott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, valamint Monica Macovei független EP-képviselővel, aki már Johannis mellé állt, és Elena Udreával, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnökével is.
Balogh Levente
Székelyhon.ro