"Ápr. 8-án Bukarestben bemutatták az RMDSZ megrendelésére készített felmérés eredményét, melyet a romániai magyarság körében készített a kolozsvári székhelyű Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja. A közvélemény-kutatás a romániai magyarok közérzetét, jelenlegi életkörülményeit, politikai opcióit, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának megítélését, a szövetség döntéshozó és végrehajtó testületeiről, a román-magyar viszony alakulásáról, a Bolyai-egyetem ügyéről alkotott véleményét mérte fel. a romániai magyarság 67 %-a úgy véli, hogy az ország rossz irányba halad /az össznépességre vonatkozóan hasonló választ adott a megkérdezettek 74 %-a/. Egyre nehezebb mozgósítani a magyar közösséget, ugyanis a megkérdezettek 45 %-a nem jelenne meg a következő vasárnap megrendezett választásokon; ugyanakkor a szavazni szándékozók döntő többsége (88%) az RMDSZ-re szavazna. A romániai magyarok döntő többsége a kormányban maradás mellett foglalt állást" (78,8%); csak 9,1% szeretné a kormányból való kilépést. Ezen felül, a megkérdezettek 71%-a úgy véli, hogy amióta az RMDSZ kormányon van, nagymértékben a romániai magyarság gondjaival foglalkozik. A magyarság a legjobban az egyházakban /85 %/, a magyarországi tévéadókban és az RMDSZ-ben /77 %/ bízik. A megkérdezettek 65 %-ának fogalma sincs az RMDSZ-ben levő platformokról. A megkérdezettek a magyar tisztségviselők közül Markó Béla elnök tevékenységével a legelégedettebbek /74 %/, őt követi Tőkés László tiszteletbeli elnöke /59 %/, az RMDSZ parlamenti frakciója /59 %/, Takács Csaba ügyvezető elnök /51 %/. Az RMDSZ-politikusok között a sorrend: Frunda György /56 %/, Markó Béla /55 %/, Tőkés László /39 %/ és Verestóy Attila /25 %/. A Bolyai Egyetemet illetően a megkérdezettek 79,3 %-a szerint az önálló magyar egyetem létrehozásáról nem szabad lemondani. A romániai magyarok 31 %-a olvas rendszeresen helyi magyar napilapot. /Felmérés = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9., 10./"

A Project on Ethnic Relation (PER) megrendelésére és támogatásával a kolozsvári Interetnikus Kapcsolatokat Kutató Központ márciustól májusig az intézet munkatársai 13 erdélyi megyében és a fővárosban monitorizálták a román és magyar újságokat. Az elkészült tanulmányt Marius Lazar kolozsvári szociológus mutatta be Marosvásárhelyen. Az ismertetéskor a bukaresti és vásárhelyi román újságírók több kijelentés miatt felhördültek. Például azért, hogy a lapok túlságosan kötődnek bizonyos ideológiákhoz, pártokhoz. A magyar kérdést pedig főleg azok a megyei napilapok kezelik rosszindulattal, melyek a volt pártlapokból nőttek ki. A sajtótájékoztatón jelen levő Márványi Péter, a Kossuth Rádió munkatársa a kolozsvári főkonzul, Alföldi László esetén keresztül világított rá a román sajtó - szerinte - legfőbb hibájára: a Cotidianul első oldalon világgá kürtölte, hogy Alföldit 1988-ban nemkívánatos személynek nyilvánították Romániában. Ezt a hírt ellenőrizetlenül egy egész sor román lap átvette, leközölte, anélkül, hogy a magyar követségen, vagy a román külügyminisztériumban ellenőrizték volna az információt. Majd miután Alföldi sajtótájékoztató keretében ezt megcáfolta, sokkal kisebb méretű cikkben, eldugott helyen a Cotidianul megcáfolta saját állítását. De ugyanezt már nem tette meg a többi újság. - Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának vezetője elmondta: a PER abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az Európa Tanács tanácsadójává nevezték ki. Október hónap folyamán a PER történelemtanárokkal szervez találkozót a hazai történelemoktatásról, különös tekintettel a kisebbségi kérdéskörre. /Máthé Éva: Szakszerűtlenség, magyarellenesség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

A kolozsvári székhelyű Erdélyi Interetnikus Kapcsolatokat Kutató Intézet (C.C.R.I.T.) munkatársai március hónap folyamán az RMDSZ megrendelésére közvélemény-kutatást végeztek a magyar lakosság körében. A közvélemény-kutatás eredményeit ápr. 12-én sajtóbeszélgetés keretében mutatták be a magyar sajtó képviselőinek Kolozsváron. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 12. - 1700. sz./

Az RMDSZ megbízásából az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által március második felében készített közvélemény-kutatás átfogó módon térképezte fel a romániai magyarság helyzetét, elvárásait, politikai opcióit stb. A reprezentatív adatok szerint a romániai magyarok több mint 90 százaléka azt nyilatkozta, hogy részt venne a parlamenti választásokon. Az RMDSZ támogatottsága a romániai magyarság körében meghaladja a 94 százalékot, ugyanakkor egyetlen más alakulat sem kapott több mint 2 százalékos támogatottságot. Az elnökválasztás tekintetében 31,8 százalék azt nyilatkozta, hogy nem tudja, kire voksolna, vagy hogy nem megy el voksolni, Emil Constantinescu 43,6 százalékot kapott, Teodor Melescanu 6,4 százalékot, más jelöltek pedig jelentéktelen töredékeket. Arra, hogy az RMDSZ az elnökválasztáson indítson saját jelölte, 75,4 százalék igennel válaszolt, 9,4 százalék nemmel, 15,2 százalék pedig vagy nem tudott, vagy nem akart válaszolni. A kérdezőbiztosok kérésére megneveztek három olyan RMDSZ-es/romániai magyar politikust, akiben megbíznak. Az összesítés után a következő lista alakult ki: Frunda György (51,9%), Markó Béla (45,6%), Tőkés László (36,9%), Verestóy Attila (19,5%), Kincses Előd (6,8%), Takács Csaba (6,0%), Hajdú Gábor (4,1%), Eckstein Kovács Péter (3,3%), Tokay György (2,7%), Borbély László (2,1%), Király Károly (1,7%), Asztalos Ferenc (1,6%), Toró T. Tibor (1,6%), Bárányi Ferenc (1,4%), Csapó I. József (1,4%), Katona Ádám (1,4%). - A szavazók elvárásainak az RMDSZ-es képviselők és szenátorok nagyobb mértékben feleltek meg idén márciusban, mint tavaly februárban. A megkérdezettek 6,2 százaléka úgy érzi, hogy az a honatya, akinek mandátumát támogatta voksával, teljes mértékben megfelelt az elvárásainak, 42,3 százaléka pedig úgy, hogy részben megfelelt. /Wagner István: Felmérés a romániai magyarság körében. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 15./

"Az RMDSZ felkérésére az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (CCRIT) március folyamán felmérést készített a romániai magyarság közérzetéről, hekyzetéről. A közvélemény-kutatás egyik szervezője, Horváth István szociológusként értelmezte azokat a jelenségeket, amelyekre a felmérésből lehet következtetni. Fokozódik az elszegényedés, egyre számottevőbb a létminimumon tengődők (30%) aránya, a jó anyagi körülmények közt élők aránya 10%-os. A rendszerváltozás vesztesei a kisnyugdíjasok, a falusiak, különösen szórványtelepülésen, akik nemcsak etnikailag, hanem szociálisan is marginalizálódnak. A nyertesek többnyire magas iskolázottságúak, főleg a nagyvárosban lakó műszaki értelmiségiek. Az elégedetlenséggel arányosan növekszik a kivándorlási szándék. A városi fiatalok kivándorlási szándéka nagyobb mint falusi ifjaké. - Az RMDSZ iránti bizalom (88,2%) már-már nagyobb, mint az egyházak iránt (87,4%). Az adatok szerint a romániai magyarok számára egyetlen román párt se alternatívája az RMDSZ-nek. - Az egyetem, a magyar nyelvű felsőoktatás kérdését többségben megoldatlannak tartják. A vélekedések szerint milyen mértékben felelős az RMDSZ ezért a helyzetért? Megközelítőleg 10%-kal azoknak aza aránya, akik szerint javult a román-magyar viszony. - Megdöbbentő, hogy vannak olyanok, akik a közismerten nacionalista Corneliu Vadim Tudort választanák államfőnek (0,7%), illetve a Nagy-Románia Pártban bíznak (2%). Ez megközelítőleg 15 000 személy. Ezek elsősorban idős emberek, volt magyar pártaktivisták, szekusok, akik még mindig "tagjai" a Vadim körüli érdekhálónak. Az elmúlt évhez viszonyítva 7%-kal növekedett azok aránya, akik nem találják elegendőnek azt a támogatást, amelyet a magyar állam a határon túli magyarságnak nyújt. A közember nem olyan típusú információkból építi fel vélekedését, mint például az újságírók. A megkérdezettek zöme a visszatoloncolásokból, a kishatárforgalom, a bevásárlóturizmus, a munkavállalás megnehezedéséből, a sértő "lerománozások" miatt vélekedhet így. /Székely Kriszta: Romániai magyarok 2000. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./"

Júl. 28-29-én három központi román lap közölte: Eckstein Kovács Péter szenátor tusnádfürdői beszédében azt állította, hogy a romániai magyarság 50, 52, illetve 57 százalékban támogatja azt az elképzelést, miszerint az RMDSZ ″minden áron″ kormányon maradjon. Dr. Neményi Ágnes feltette a kérdést: ha a választást Iliescu pártja, az RTDP nyeri meg, minek alapján jelentette ki a honatya a fenti támogatottságot? /Dr. Neményi Ágnes: Aktuális gyorskérdés az olvasótól. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./ A kérdésre válaszolt Eckstein-Kovács Péter. Tusnádfürdői felszólalásában Toró T. Tibornak, a Reform Tömörülés elnökének azon kijelentésére válaszoltam, miszerint az RMDSZ jelenlegi vezetőségének néhány posztkommunista érzelmű tagja akár a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával (RTDP) is szövetkezne, csakhogy kormányon maradjon. Eckstein-Kovács Péter idézte az Erdélyi Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ által 2000. május-júniusában végzett felmérés adatait, amit az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének megrendelésére készítettek. Eszerint a megkérdezettek 52,3 százaléka úgy vélekedett: függetlenül attól, hogy ki nyeri meg a választásokat, az RMDSZ-nek részt kell vennie a kormányban. Ha a magyar lakosságnak több mint a fele bármilyen körülmények között a következő kormánykoalícióban szeretné látni az RMDSZ-t, akkor ezt az RMDSZ vezetésnek figyelembe kell vennie. A megkérdezettek 42, 6 százaléka szerint az RMDSZ-nek csakis demokratikus pártokkal kell kormánykoalícióra lépnie. Felszólalásában leszögezte: nem ért egyet azzal, hogy az RMDSZ kormánykoalícióra lépjen az RTDP-vel tekintettel arra, hogy az elmúlt kilenc évben következetesen magyarellenes álláspontra helyezkedett. /Eckstein-Kovács Péter: A választás lehetősége. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Az Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ (CCRIT) az RMDSZ megbízásából szept. 27. és okt. 2. között 1164, 18 év fölötti, önmagát magyar nemzetiségűnek valló egyén körében végzett felmérést. A felmérés szerint a novemberi választásokon az RMDSZ biztosan számíthat az erdélyi magyar szavazók támogatására, a magyarság csaknem 90%-a szavazna az RMDSZ-re, egyetlen olyan párt sincs, amelynek támogatottsága a magyarok körében meghaladná az 1%-ot. A megoldandó problémák romániai magyarok által megjelölt prioritáslistáján a munkanélküliség (25,3 %), a magas infláció (22 %), a korrupció (10,5 %) és az életszínvonal csökkenése (10,2 %) szerepel, s csak ezután következnek az RMDSZ programja által kijelölt célok: az anyanyelv használata hiánya a közigazgatásban (5,9 %), Székelyföld területi autonómiája (4,8 %), illetve az önálló magyar egyetem kérdése (4,1 %). /A romániai magyarok továbbra is csak az RMDSZ-ben bíznak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./ A megkérdezett romániai magyarok zöme (77,2%) szerint az országban a dolgok rossz irányba mennek. A Szabadság kérésére Péter Pál, az RMDSZ gazdasági főosztályának vezetője kommentálta a felmérésben körvonalazódó véleményeket. A felmérés azt tükrözi, hogy a szavazópolgárok szerint az RMDSZ elsősorban a kisebbségi jogosítványok megszerzésével foglalkozik, miközben számukra elsősorban a szociális kérdések élveznek prioritást. Az életszínvonal csökkenése a magyar lakosságot épp úgy megvisel, mint a román választókat. - A kivándorlási szándék felerősödésének is elsősorban egzisztenciális jellegű okai vannak. - Az adatok szerint a romániai magyarok 88,6%-a támogatja az RMDSZ-t. Ennek elnökjelöltjére, Frunda Györgyre viszont a megkérdezettek alig 66,2%-a szavazna. A további 33,8% szavazata viszont nagyon felaprózódik a többi román jelölt közt. (Stolojanra 4,1%, Melescanura 0,9%, Romanra 1,5%, Isarescura 6,5%, Iliescura pedig alig 1,3% magyar szavazna)./Székely Kriszta: Frundára a romániai magyarok 66,2%-a szavazna. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

"Az etnikumközi kapcsolatok kutatásának helyzete Romániában címmel tartottak tudományos konferenciát a hét végén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Előadásokat tartott többek között Gabriel Andreescu, az APADOR-Helsinki Bizottság emberjogi szervezet vezetője és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. Horváth István szociológus, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója közölte, a kutatóközpont tíz éve alakult meg, egyik célja pedig összefoglalni a szociológiai kutatásnak azokat a részterületeit, amelyek eddig egymástól szinte függetlenül léteztek. A nyelvszociológiai kutatások terén érdekes eredmények születtek a kétnyelvűség működéséről. "Megtudhattuk, hogy a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok 60 százaléka fogadja el azt, hogy udvariatlanság magyarul beszélni olyan társaságban, ahol magyarul nem tudó, román személy is jelen van, míg a székelyek körében ez az arány alig 30 százalékos.".Gabriel Andreescu, az APADOR-CH emberjogi szervezet vezetője a politikai megrendelésre készült, értéktelen kutatások veszélyeire hívta fel a figyelmet, és a moldvai csángókról készült román kutatómunkát hozta fel példaként. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter válaszában elmondta, valóban létezik Romániában a politikai harcban elkötelezett, militáns szociológiai kutatás, ám ez Magyarországra is ugyanúgy jellemző. /Salamon Márton László: Kutatás és politika. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"

"A magyar választók a politikummal szemben megfogalmazott elvárásai elsősorban gazdasági-szociális jellegűek. Többségük szerint az RMDSZ-SZDP együttműködési egyezménynek pozitív a hozadéka, de a két párt között létesítendő esetleges kormánykoalícióval szemben többen bizonytalanok - derül ki többek közt az erdélyi magyarság életkörülményeiről, prioritásairól, a szövetség megítéléséről készült közvélemény-kutatásból. A felmérést ezúttal is a kolozsvári Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végezte. Az erdélyi magyarok 88,2 százaléka szavazna az RMDSZ-re, amennyiben jövő vasárnap lennének a parlamenti választások. Az RMDSZ támogatóit illetően nincs nagy eltérés a régiók között, a legkevesebb szavazat (82,4 százalék) Közép-Erdélyből, a legtöbb (90,3 százalék) a Székelyföldről érkezne. Az erdélyi magyarok legjobban az egyházban és az RMDSZ-ben bíznak (85,5, illetve 76,3 százalék). A harmadik helyen 74,3 százalékkal a magyarországi tévéadók állnak, a román tévéadók esetén ez az arány alig 51,1 százalék. Legkevesebb bizalmat a Román Hírszerző Szolgálat (17 százalék) és a politikai pártok (18,3 százalék) iránt éreznek. A 2000-es adatokhoz képest az RMDSZ iránt bizalommal fordulók száma közel 5 százalékkal csökkent, növekedett viszont a kormánypárt iránti bizalom (13,1 százalék). A romániai magyar politikusok közül a legtöbben Frunda Györggyel értenek egyet (56,9 százalék). Őt Markó Béla követi (53,5 százalék), majd Tőkés László (39,9 százalék). A megkérdezettek 87,72 százaléka vélekedik úgy, hogy az RMDSZ és a kormányzó Szociáldemokrata Párt között 2000-ben kötött megállapodás előnyös döntés volt. Egy esetleges RMDSZ-SZDP kormánykoalíció gondolatát 21,7 százalék támogatja, 53,8 százaléknak nincs véleménye erről, alig 3 százalék ellenzi. Az erdélyi magyarok 93,2 százaléka szerint fontos, hogy képviselői ott legyenek a parlamentben. A kérdésre: mely problémák foglalkoztatták a leginkább az RMDSZ-t, a megkérdezettek az anyanyelvhasználat jogának kivívását, az autonómiát, és az egyházi javak helyzetének rendezését jelölték meg. Véleményük szerint legkevesebbet a szociális kérdésekkel foglalkoztak a szövetség politikusai. Arra, hogy ki mennyit gondol a kitelepedésre, a megkérdezettek 77,7 százaléka azt válaszolta, nem fontolgatja a kivándorlást, 18 százaléka passzív, és a helyzet alakulását várja, 2,7 százaléka aktív, és a lehetőségeket keresi, 1,5 százaléka nem tudja, nem válaszol. A kitelepedés a megyei jogú városokban élő magyarok körében a legnagyobb, és a kisebbségben, szórványban élő magyarok körében a legmagasabb, de kiemelkedő méretű ott is, ahol egyenlő a román-magyar arány. A megkérdezettek 23,2 százaléka azért váltja ki a magyarigazolványt, mivel szerintük minden magyarnak kell hogy legyen ilyen igazolványa, 11,9 százaléka viszont a neki vagy a családjának járó kedvezményekért. 13,7 százaléka azt válaszolta, hogy azért, mert a magyarigazolványban azt írja: "magyar vagyok"; 19,3 százaléka úgy véli, az igazolvány valamikor valamire hasznos lehet; 2,1 százalékának a környezete ragaszkodott hozzá, 6,3 százalékának meggyőződése, hogy a dokumentum segíthet, ha valamikor Magyarországon dolgozna, 19, 3 százalék számára a magyar nemzethez tartozás bizonyítékát jelenti, míg 4,3 százaléka másképpen érzi magát ennek tulajdonában, amikor Magyarországra utazik. A státustörvény nyújtotta legfontosabb kedvezményét az interjúalanyok 36 százaléka az utazási kedvezményben látja, 56,8 százaléka az iskolás gyermekeknek járó pénzbeli támogatást tartja fontosnak, 4,4 százalék számára a diákigazolvány, míg 1,5 százaléknak a pedagógusi igazolvány a legfontosabb. 0,9 százalék az ingyenes múzeumlátogatást, 0,4 százalék pedig az ingyenes könyvtárlátogatást tekinti a legjelentősebbnek. /P. A. M., SZ. K.: A magyarok 88,2%-a szavazna az RMDSZ-re. Többségünk nem fontolgatja a kivándorlást - derül ki egy felmérésből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./"

"Az erdélyi magyar választók másképp viselkednek a helyhatósági választásokon, és másképp a parlamentin - nagyrészt ezzel magyarázható egyes román pártok térnyerése különösen szórványvidéken - jelentette ki Horváth István szociológus, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának vezetője. Az erdélyi magyarok körében érezhetően növekedett azoknak a száma, akik úgy vélik, hogy életfeltételeiket tekintve viszonylag jól élnek, helyzetük stabilizálódott, és csökkent azoké, akik úgy érzik: sokkal rosszabbul élnek - derült ki az RMDSZ-felmérésből. A felmérés szerint 2000-hez viszonyítva valamelyest nőtt azoknak az erdélyi magyaroknak a száma, akik román pártokra adnák voksukat. Meglepő módon ez a jelenség a szórványban nagyobb, mint Székelyföldön, jóllehet a román többségű településeken a külső kényszer hatására a magyarok közti kohézió rendszerint nagyobb. Szórványvidéken sok esetben az RMDSZ-jelöltre szavazni annyit jelent, mint a vesztesre szavazni, a magyar szavazók különböző "helyi stratégia" szerint adják voksukat román pártokra. A magyarok továbbra is elfogadhatónak tartják, hogy az RMDSZ elsősorban a programjában feltüntetett kérdésekkel foglalkozzék. /Székely Kriszta: Szórványban nagyobb a román pártok térnyerése. Horváth István szociológus az RMDSZ-felmérésről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./ "

Egy nappal korábban Nagy Zsolt, az RMDSZ kampánystábjának vezetője még tagadta, hogy a szövetség közvélemény-kutatást rendelt Marosvásárhelyen, Borbély László alelnök viszont elismerte az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által végzett felmérés létezését. Borbély szerint ugyanakkor hamisak a Dorin Florea polgármester által rendelt felmérés eredményei. Az RMDSZ is rendelt közvélemény-kutatást, és nemcsak Marosvásárhelyen, hanem más városokban is. Borbély közölte, most az eredményeket értékelik, majd az általuk közölhetőnek tartott adatokat a sajtóban is nyilvánosságra hozzák. A Krónika értesülései szerint az eredmények ugyan jobbak, mint a Dorin Florea által bemutatott másik felmérés eredményei, azonban még mindig arról tanúskodnak, hogy a helyhatósági választások esetleges második fordulójában sok magyar szavazna a jelenlegi polgármesterre. Borbély szerint a Krónikát inkább az kellene hogy érdekelje, hogy 2003 januárja óta Dorin Florea havonta végeztet közvélemény-kutatást, méghozzá a városháza pénzén. Miért tagadták a felmérés létezését, hangzott a Krónika kérdése. Borbély kijelentette, éppen a Florea által készíttetett közvélemény-kutatás miatt, „nem akartuk ellőni a puskaporunkat.” Borbély szerint hamisítvány, hogy a magyarok nagymértékben Folerát támogatnák. /Szucher Ervin: RMDSZ-es felmérés. Borbély elismerte a közvélemény-kutatást. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./ A Krónika értesülései szerint az RMDSZ öt erdélyi városban /Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben/ rendelt meg közvélemény-kutatást, melyek költségeit a Communitas Alapítvány fedezte.

Február 26-án Marosvásárhelyen Borbély László, az RMDSZ alelnöke bemutatta annak a közvélemény-kutatásnak az eredményeit, amelyet a szövetség megrendelésére január- februárban a kolozsvári Etnikumközi Kapcsolatok Kutató Központja végzett. Kelemen Atillát, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármester-jelöltjét a magyar válaszadóknak a 79 százaléka támogatná. A Magyar Polgári Szövetség jelöltje kb. 5 százalékot kapna. Borbély László elmondta: májusban nagyszabású ünnepség keretében szeretnék elnevezni a felújított marosvásárhelyi stadiont Bölöni Lászlóról. Erről már egyeztettek a neves futballistával. Az MPSZ-nek arra a javaslatára, miszerint áprilisban legyen előválasztás Marosvásárhelyen az egyetlen magyar polgármester-jelölt kiválasztása érdekében, Borbély azt mondotta: nem érti, hogy Donáth Adél miként lehet az MPSZ jelöltje, hiszen például a Maros Megyei Egészségbiztosító Pénztár igazgatótanácsában az RMDSZ-t képviseli. /(Máthé Éva): Közvélemény-kutatások kora. Stadion Bölöni Lászlóról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Az erdélyi magyarság nyolcvan százaléka jónak tartaná a kettős állampolgárságot, hatvan százaléka kérné is annak elnyerését, a megkérdezettek 17 százaléka pedig nem zárja ki, hogy kettős állampolgársága esetén Magyarországon telepedne le. Ezt mutatja az a felmérés, amelyet az RMDSZ megbízásából még tavaly októberben készített az Etnikumközi Viszonyok Erdélyi Kutatóközpontja. Horváth István szociológus, a kutatás vezetője elmondta: a megkérdezettek hét százaléka jelezte, hogy biztosan áttelepedne, ha a román mellett magyar állampolgársággal is rendelkezne, 5,3 százalékuk valószínűnek tartotta az áttelepedését, 4,8 százalékuk pedig azt nyilatkozta, hogy ideiglenesen kipróbálná az anyaországi létet. Egy, csupán a Székelyföldre kiterjedő közvélemény-kutatás megkérdezettjeinek 87 százaléka igényelné a kettős állampolgárságot, 19 százalékuk nyilatkozta azt, hogy a magyar okmányok megkönnyítenék az EU-n belüli munkavállalást, és mindössze hét százalékuk vélte úgy, hogy a kettős állampolgárság a Magyarországra való áttelepülést ösztönözné. /Erdélyben a magyarok 17 százalékát serkentené kivándorlásra a kettős állampolgárság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Közel háromszáz oldalas felmérést készített az összes hazai kisebbség helyzetéről az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a kolozsvári Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ. A romániai nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó törvények alkalmazása című dokumentum „rendkívül átfogó adatbázis” – mondta Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke. Az 1300 területi-közigazgatási egységben, kérdőíves módszerrel végzett kutatás többek között arra nyújt választ, hogy a kisebbségek esetében melyik településen, miként alkalmazzák a kétnyelvű feliratokhoz, helységnévtáblához, az anyanyelvi oktatáshoz, a közintézményekben történő anyanyelvhasználathoz való jogot. A tizennégy – bolgár, cseh, horvát, német, görög, magyar, lengyel, orosz-lipován, szerb, szlovák, tatár, török, ukrán és roma – kisebbségre kiterjedő felmérés a magyarság esetében azt mutatja, hogy 13,25 százalékban semmiféle közigazgatási anyanyelv-használati jog nem jár. Ez azt jelenti, hogy az 1366 területi-közigazgatási egységben élő több mint 190 ezer magyar nemzetiségű hazai állampolgár nem intézheti ügyeit anyanyelvén a közintézményekben. A felmérés arra is kitér, hogy a magyarság alig 23 százaléka él olyan közösségben, amelynek aránya az adott településen nem éri el a 20 százalékos küszöböt, továbbá rámutat, hogy 73 településen az előírások ellenére sincs kétnyelvű helységnévtábla. /Gujdár Gabriella: Térképet készítettek a romániai nemzetiségekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

Azokon a településeken, ahol az összlakosság több mint húsz százaléka valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozik, nyolcvan százalékban tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvényeket. Aggasztó viszont a helyzet ott, ahol a kisebbségek száma nem éri el a húsz százalékos küszöböt, derül ki az Etnikumközi Kapcsolatok Kutatóközpont közvélemény-kutatásából. /P. A. M.: Nyolcvan százalékban érvényesülnek a nyelvi jogok. Húsz százalék alatt jelentkeznek a gondok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Január 22-én Kolozsváron bemutatták a Romániai magyarok 2006 november címet viselő felmérést, amelyet az Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ az RMDSZ felkérésére készített. Eszerint a megkérdezettek közel harminc százaléka szavazna az RMDSZ-re, amennyiben választásokra kerülne sor. A népesség legnagyobb gondjai a jövedelmek, nyugdíjak, a munkanélküliség és az egészségügy, az RMDSZ-t ezzel szemben az autonómia foglalkoztatja leginkább. 63,6 százalék szerint hasznos volt az RMDSZ koalíciós tagsága, 91 százalék szerint fontos a párt parlamenti jelenléte. Az EU csatlakozás legnagyobb hasznát a többség (40, 4%) abban látja, hogy nem lesz többé határ Románia és Magyarország között, a szabad munkavállalás csak a második (18,2%). Az RMDSZ EP-részvétele 82,4 százalék szerint fontos, a korrupció elleni küzdelem élharcosa az RMDSZ, Traian Basescu és a kormány. A legismertebb erdélyi magyar politikusok Markó Béla, Tőkés László és Frunda György. /Nem remél lényeges változást az erdélyi magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Az RMDSZ megrendelésére készült közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a romániai magyarság egyre árnyaltabban látják az autonómia összetett kérdését. A közösség most már nem igényel „olyan zsákutcába vezető szólamokat”, mint például a kettős állampolgárság. Közeledünk a kizárólag etnikai alapú politizálás végéhez, írta Borbély Tamás, a lap munkatársa. A romániai magyarok az RMDSZ-t többnyire etnikai pártként azonosítják, és úgy érzik, hogy túl keveset foglalkozik a jövedelmek és nyugdíjak, valamint a munkanélküliség alakulásával. Ehelyett a kulturális autonómiával, Székelyföld területi önrendelkezésével, illetve az önálló magyar egyetem ügyével foglalkozik. /Borbély Tamás: Egy kutatás tanulságai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

1998-tól kezdődően, december 18-án tartják a nemzeti kisebbségek napját Romániában. Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezett konferenciát Romakutatások: eredmények és tervek címmel. A megnyitón Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az intézet romakutatási stratégiájáról, Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke pedig a romákkal kapcsolatos kutatásokról és publikációkról beszélt. Ezt követően romakutatásról szóló kiadványokat mutatták be. /Kisebbségek napja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Viszonyok Központja bemutatta az Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatás előzetes eredményeit, ugyanakkor az intézet éves tevékenységét is összegezték. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke elmondta: az intézet a román–magyar kölcsönös viszonyok alakulását 1996-tól kezdődően tanulmányozza. A jelenlegi vizsgálat ennek a kutatássorozatnak az egyik állomása. A felmérések szerint a románok és magyarok közötti viszony fokozatosan javulnak. Korábban országos szinten többnyire konfliktusosként jellemezték a magyarok és románok közti kapcsolatokat. Egyre inkább megerősödik a magyarok körében az a vélekedést, hogy a románokhoz való viszonyt mindenekelőtt helyi szinten, de országos szinten is az együttműködés jellemzi. Az erdélyi románság is azon az állásponton van, hogy az utóbbi években a román–magyar viszony inkább az együttműködés felé hajlott. /F. Zs.: Együttműködés jellemzi a román-magyar viszonyt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A romániai magyarok jobban bíznak Traian Basescu államelnökben, mint Markó Béla RMDSZ-elnökben – derül ki felmérésből: a megkérdezett magyarok 46,8 százaléka nagyon bízik Basescuban, míg Markóban csak 46,1 százalékuk. Emil Boc D-LP elnök 22,3 százalék bizalmát élvezi, míg Mircea Geoana csupán 9,4 százalékét. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmagyarázta, minek köszönhető ez a különbség Basescu és Markó között.,,A magyarok számára a román politikusok más szinten vannak, őket nem feltétlenül a magyar politikusokkal hasonlítják össze” – szögezte le. A közvélemény-kutatás szerint a magyarok 42,1 százaléka és a románok 39 százaléka számára egyáltalán nem bír fontossággal a politika. A magyarok 85,5 százaléka, illetve a románok 79,5 százaléka vallotta azt, hogy a legnagyobb bizalma az egyházban van, és legkevésbé a parlamentben bíznak: a magyaroknak 21,9 és a románoknak 15,6 százaléka. A kutatás eredményei szerint a romániai magyarok jobban bíznak az állami intézményekben, mint a románok. Erdélyben a románok 68 százaléka véli úgy, hogy jó az együttműködés románok és magyarok között, szemben a 2000-ben mért 43,1 százalékkal. A magyarok 72,8 százaléka nyilatkozta azt, hogy bízik a románokban. A felmérésből kiderül: a románok szerint a magyarok büszkék, egységesek, önzőek, civilizáltak és szorgalmasak. A romániai magyar közösség, szorgosnak, becsületesnek, megosztottnak és civilizáltnak tartja magát. /Jobban bízunk Basescuban, mint Markóban? (Közvélemény-kutatás a román–magyar viszonyról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Egyre inkább az együttműködés jellemzi a románok és a magyarok közötti kapcsolatot – derül ki az Etnikumközi Viszonyok Központja Szociális kohézió és interetnikus légkör nevet viselő közvélemény-kutatásából. Péter László szociológus szerint az etnikai kérdés felértékelődött a közép-kelet-európai államokban ’89 után. Előtérbe került az etnikai (és faji) jelleg. Felbomlottak a régi normák, szabályok, a mindennapokat meghatározó vezérelvek, de nem születtek új szabályok. Kelet-Európában az emberek úgy érezték, hogy elveszítették azokat a kötelékeket, amelyek az egyéneket a közösségekhez, a társadalomhoz, és az állam intézményéhez kapcsolták. E „társadalmi tagság” megélésének igénye Romániában és Szlovákiában a nemzeti hovatartozásban öltött testet a ’90-es években. Amikor az élet kezdett stabilizálódni, az etnikai változó mind a román, mind pedig a magyar közösség életében elkezdett veszíteni jelentőségéből. Ez soha nem tűnik el, és továbbra is az egyének fontos jellemzője, de egyre inkább teret veszít. A kisebbség körében továbbra is hangsúlyosan jelen van az etnikai változó, de ez a problémakör már nem „gyűr maga alá” minden egyebet. Van egyfajta normalizálódás az etnikumközi viszonyokban, de az etnikai csoportok közötti „versengés” ennek ellenére létezik. /Ferencz Zsolt: A román–magyar viszony történeti alakulása: a konfliktustól az együttműködésig. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Az erdélyi magyarok jobban bíznak Traian Basescu államfőben, mint Markó Béla RMDSZ elnökben – ez derült ki az Etnikumközi Viszonyok Központja által végzett közvélemény-kutatásból. A magyarok 46,8 százaléka Traian Basescuban, 46,1 százalékuk Markó Bélában, 22,3 százalékuk Emil Boc miniszterelnökben bízik. A kutatásban résztvevő Csata Zsombor szerint a kapott adatokat nem önmagukban kell értelmezni. Etnikumtól függetlenül, legtöbben az egyházban (románok: 79,5%, magyarok: 85, 6%), legkevesebben pedig a parlamentben (románok: 15,6%, magyarok: 21,9%) bíznak meg. A magyar egyházak elsősorban etnikai tagságukban erősítették az erdélyi magyarokat, ugyanakkor a román közösség esetében is tradicionálisan vezet az egyház. /Ferencz Zsolt: Kiben bíznak az erdélyi magyarok? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Csata Zsombor gazdaságszociológus: túlzottan etnocentrikusok az erdélyi magyarok
Etnikai szempontokat is figyelembe vesz az erdélyi magyarok jó része, ha adásvételről vagy bármilyen egyéb gazdasági tevékenységről van szó – véli Csata Zsombor gazdaságszociológus. „Sokkal fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak, hogy velük azonos etnikumúakkal kössenek üzletet” – mondta egy kutatás eredményeire hivatkozva.
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanársegédje, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója a Bihar megyei RMDSZ szervezésében létrejött, Szacsvay Akadémia nevet viselő előadás-sorozat keretében látogatott Nagyváradra.
„Sokkal fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak, hogy velük azonos etnikumúakkal kössenek üzletet” – mondta el Csata Zsombor, egy 1200 fős román és 600 fős magyar mintán végzett felmérésre hivatkozva.
A szakember szerint a kisebbségi kérdéseket érintő felmérésekben paradigmaváltás történt az utóbbi években: bár természetesen a diszkrimináció nem múlt el, manapság érdemesebb az erdélyi magyar lét előnyeit vagy lehetséges hasznát, mint a belőle származó hátrányokat kutatni.
Ilyen előny lehet például egy magyar egyetemista számára, hogy a felmérés szerint esélyük van olcsóbb albérlethez jutni, ha magyar a főbérlő vagy tulajdonos – az erdélyi magyarok 37, a székelyek 32 százaléka ugyanis a bérleti díj egy részéről is lemondana, ha magyarnak adhatná ki lakását.
A Székelyföldön a legjellemzőbb az is, hogy az emberek akár többet is fizetnének egy olyan termékért, amit a saját régiójukban gyártottak: abban a térségben a magyarok 37,1 százalékára igaz ez a kijelentés.
Arra a kérdésre, hogy ha lehetősége lenne választani, milyen etnikumú személytől vásárolna szívesebben, a székelyföldi magyarok 51,4 százaléka válaszolta, hogy inkább egy magyartól venné meg ugyanazt a terméket, mint egy romántól vagy egy romától.
Az erdélyi magyarok összesítésében ez az arány 48 százalék – kicsi, hibahatáron belüli a különbség tehát a székelyekhez képest. Az erdélyi és nem erdélyi románok nagyobbik részének ez a kérdés közömbös.
A fent felsoroltakból kiviláglik, hogy az erdélyi magyarok esetében úgynevezett gazdasági etnocentrizmusról (nemzetiség-központúságról) beszélhetünk – összegzett a szakember.
Ez a gondolkodásmód erősebb azokon a területeken, ahol a magyarok többségben vannak. Érdekes, hogy a felmérés szerint a magyarok általában jobban bíznak az emberekben és az intézményekben, mint a románok, ennek alapján épphogy kevésbé kellene etnocentrikusnak lenniük, de a valóság nem ez.
Csata Zsombor szerint az erdélyi magyarság számára sok haszonnal járna, ha az etnikai alapú elszigetelődést kerülni próbálná, és inkább közvetítői szerepet töltene be a magyar és a román gazdasági rendszerek között.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Képzés mai és holnapi kisvállalkozóknak
Megnyitották tegnap Kézdivásárhelyen a Központi Vállalkozásfejlesztési Irodát. Az intézmény az Integrált vállalkozásfejlesztési modell három régió kisvárosaiban elnevezésű program belső-erdélyi képviselete. A felső-háromszéki város céhes múltja a mában is érződik, legalábbis erre utal az egy főre vonatkoztatható helyi és környékbeli vállalkozások száma, indokolta a helyszínválasztást a központi régiós program lebonyolítója, a LAM Alapítvány ügyvezető igazgatója, Klárik Attila. A megnyitón Hegedűs Ferenc vállalkozó a válság által megrémített fiatal vállalkozókról, de a cégalapítás gazdaságélénkítő hasznáról is beszélt, akárcsak Ambrus Attila megyei pénzügyi igazgató, aki adóparadicsomot ugyan nem ígért, de a hivatal munkatársainak a vállalkozásokhoz való empatikus viszonyulását mindenképpen. A margittai, zsombolyai és kézdivásárhelyi székhelyű projekt „vízre bocsátását" átfogó, elsősorban a vállalkozási kedvet felmérni igyekvő szociológiai és közgazdaságtani vizsgálat előzte meg, amelyet az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végzett. A mintegy kétmillió euró értékű pályázat részeként induló ingyenes képzések a központi, erdélyi régió hat megyéjének 39 kisvárosát célozzák. Régiónként 12 akkreditált képzés, 2040 képzési óra, 6–6 képzési csomag leendő vállalkozóknak, valamint kis- és középvállalkozások vezetőinek, ugyanakkor integrált vállalkozásfejlesztési csomag (igényfelmérés, szaktanácsadás, képzés, egyéni problémakezelés, követés) áll a kínálatban. A képzésben részesülők számát 558 főben szabták meg – közülük 135 nő –, és ennek nyomán 54 új vállalkozás beindításában bíznak, ezt a húszszázalékos megvalósulási arányt a szervezők reálisnak tekintik. A jelölteket terepmunka és hatékony kommunikáció révén igyekeznek megtalálni – mondta el Klárik Attila.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Funartól a felelőtlenségig
Romániában számos jogszabály nyújt lehetőséget a magyar nyelv szabad használatára, Székelyföldet leszámítva közhivatalokban mégis alig hallani magyar szót. Az RMDSZ szerint a magyar nyelvnek regionális nyelvé válása jelenthetne áttörést, néppárti politikusok viszont úgy vélik, a jelenlegi törvényi kereteket sem használjuk ki.
Az erdélyi magyarság Trianon óta eltelt közel egy évszázada elsősorban a nyelvhasználati jogokért folytatott küzdelemről szólt. A nagyapáink idejéből ismerős „Beszélj románul” felirat a két világháború közötti Angelescu-korszak rémségeként maradt meg a közösségi emlékezetben egy olyan Erdélyből, ahol városaink zömében magyarok éltek többségben. Amit tiltó táblákkal nem lehetett kivitelezni, megoldotta a kommunista rendszer etnikai arányokat megváltoztató iparosító politikája: a betelepített román lakosság nyelvi terjeszkedésével háttérbe szorultak az őslakos magyarok, a közhivatalokból eltűnt a magyar nyelv. Magyar ember nem csak a katonaság vagy a rendőrség kötelékébe nem kerülhetett be, de közhivatalokba is ritkán alkalmazták. A kolozsvári Polgármesteri Hivatalban 1990-ben alig volt magyar alkalmazott, Szatmárnémeti 40 százalék fölötti magyar lakosságából néhány százaléknyi magyar dolgozott közhivatalokban. Ilyen állapotban érte a rendszerváltás az erdélyi magyarságot, a vegyes lakosságú és szórványvidékeken a képzeletbeli tiltótábla rég beköltözött az emberek tudatalattijába... A kisebbségek szabad anyanyelv-használatáról szóló első, rendszerváltás utáni hazai jogszabály az 1995/33-as törvény volt. Ezt követi a szintén a nyelvhasználati jogokat biztosító Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, amelynek betartását Románia a 2007/282-es számú törvényben vállalta. Számos nyelvhasználati passzussal 2001-ben jelent meg a 216-os közigazgatási törvény, de több más román jogszabályban történik utalás a kisebbségek szabad anyanyelv-használati jogára. Papíron Románia széleskörű jogokat biztosít kisebbségei számára, a valóság azonban mást mutat. Nagyvárosaink példája a bizonyosság rá, hogy megfelelő érdekérvényesítés nélkül a törvény írott malaszt marad. Nagyvárad, Kolozsvár vagy Marosvásárhely esete bizonyítja leginkább, hogy nagy múltú városainkban a magyarság komfortérzete igen keveset javult.
Elpuskázott nagyváradi lehetőségek
Az elmúlt évek legkeményebb, nyelvi jogaink visszaszerzését célzó próbálkozásai talán Nagyváradon folyt. A harc elsősorban nem a román hatalommal, hanem a helyi magyar politikai elit között dúlt. Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke szerint rég magyar utcanév-táblák lennének a városban, ha az RMDSZ nem járatja le az ügyet. Évekkel ezelőtt Csomortányi az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) soraiban indította el a hagyományos magyar utcanevek kiharcolásáért folytatott kezdeményezést, miután Bíró Rozália RMDSZ-es politikus második alpolgármesteri mandátumában semmilyen előrelépés sem történt a helyi magyarság nyelvi jogainak ügyében. „Átgondolt és következetes érdekvédelmi munka nélkül nincs jelentősége annak, hogy egy-egy településen magyar a polgármester vagy az alpolgármester. Ezt igazolja Nagyvárad és Bíró Rozália példája, ahol 12 évnyi magyar alpolgármesterség alatt semmit nem értünk el” – összegzi az elmúlt évek keserű tapasztalatát a néppárti politikus. Szerinte az EMI, majd a Néppárt által követelt történelmi magyar utcanevek újbóli használatára az volt az RMDSZ válasza, mint a Nagy-Románia párté: Horthy-korszakbeli személységekről akarnak utcákat elnevezni. Terveik szerint a történelmi magyar utcaneveket tájékoztató jelleggel függesztenék ki előbb a belváros 40-50 utcájába, majd bővítenék a kört, miközben megmaradnának a hivatalos román utcanevek is. Csomortányi szerint az a legnagyobb baj, hogy a számunkra kedvező törvényi lehetőségeket sem aknázzuk ki. Érmihályfalván, Nagyszalontán és Nagykárolyban 1990 óta RMDSZ-es többségű helyi közgyűlés és magyar polgármester van, a nyelvi jogok terén azonban ott sincs előrelépés. „Vagy közömbösségből, vagy tudatlanságból” – teszi hozzá Csomortányi.
Ellenjavallt erőszakosság
Az RMDSZ főtitkárságának önkormányzatokért felelős új alelnöke, Illyés Gyula nyolc éven át volt Szatmárnémeti polgármestere. A partiumi nagyvárosban 40 százalék a magyarság részaránya, ennek ellenére a több száz utca öt százalékának sincs magyar neve. A volt polgármester szerint városainkban az utcanév-változtatás a legkényesebb ügy, de Illyés ezt nem is tartja prioritásnak: „Nehezen képzelhető el, hogy a város főbb útjait, utcáit románra keresztelő többség belemegy az utcanév-változtatásba. A helyi közgyűlés nem szavazza meg, mi meg hetvenkedünk, és növeljük kudarcaink számát. Polgármesterségem alatt annyit sikerült ezen a területen elérnem, hogy a városban megnyíló új utcák közül 8-10-nek magyar nevet adtunk, és egy belvárosi utcát is magyarra kereszteltünk” – összegez az RMDSZ-politikus. Illyés az utcanevek megváltoztatásának esélytelen háborúja helyett sokkal fontosabbnak tartja, hogy a közhivatalokban terjesszük ki a magyar nyelvhasználatot. Ezen a területen is nagy nehézségekbe ütközött, állítja, hiszen a polgármesteri hivatal örökölt személyi állományának 90 százaléka román volt, és az arányon lényegesen nem tudott változtatni. El kellett fogadnia, hogy az ügyfélszolgálattal foglalkozó alkalmazottak közel fele állította, hogy ért magyarul. Az már más kérdés, hogy a néhány mondatot magyarul értő vagy beszélő román alkalmazott magyarul válaszol-e a hozzá magyarul forduló ügyfélnek. A gordiuszi csomót a volt szatmári polgármester azzal vágta át, hogy néhány alkalmazottal létrehozott egy ügyfélfogadó, ügyintéző városi irodát, ahol az új alkalmazottaknak már kötelező volt a magyar nyelv ismerete is, és német nyelvű munkatársat is alkalmaztak. Mivel a magyar lakosság többsége már megszokta a román nyelvű kommunikációt a hivatalokban, Illyés szerint az emberek feleslegesnek tartják a magyar nyelvű kérvényezést, mivel a végkifejlet mindig a román ügyintézés marad. Szerinte a jelenlegi törvénykezés csak felszínes megoldásokat kínál. „Az igazi áttörés az lesz, ha a magyar nyelvet sikerül regionális nyelvként elismertetni Romániában. Ez hozhat megoldást nyelvi jogaink kivívásához. Ameddig egy-egy többségi román közgyűlési határozaton múlik a magyar nyelv használata, nincs érdemi előrelépés” – mondja az RMDSZ-es politikus. Azt azonban maga is elismeri: a jelenlegi törvényi kereteket maximálisan ki kéne használni, „lehetőleg a helyi közhangulat figyelembe vételével, és az erőszakosság kerülésével.” Csomortányi szerint viszont nem kéne visszariadni attól, ha a helyi önkormányzat elutasítja a magyar utcanevek használtát. Egy ilyen határozatot kétszer lehet napirendre tűzni, a második negatív szavazat után a közigazgatási bíróság elé vihető az ügy. „Következő lépésként minden elutasító döntést az európai fórumok elé kell terjeszteni, mert a magyar nyelvhasználat uniós jog” – vázolja a megoldást az ellenzéki politikus.
A megmentett Házsongárd
A nyelvi jogok szempontjából leginkább megviselt erdélyi magyar közösség kétségtelenül a kolozsvári. A Funar-korszak mindent lenullázott, az állóháborúra berendezkedett magyarság pedig egy idő után beletörődött sorsába. Az 1990-2000-es évek két RMDSZ-es alpolgármestere beleszürkült a mindennapok magyarellenes hangulatába. Némileg új színt hozott a város magyarságának életében Horváth Anna kinevezése az alpolgármesteri székbe, aki közel egy év alatt – többszöri nekifutás után és valamennyi román párt támogatásával – közgyűlési határozatot eszközölt ki a Házsongárdi temető állagmegőrzésére, és közel két évtizedes elutasítás után a város műemléképületeire felkerül a magyar nyelvű szöveg is. A történészbizottságban zajló munka ma már az utolsó száz méteren várja a szerencsés végkifejletet. A kincses város múltjának és jóval 20 százalék alá csökkent magyar népességének mindez aprócska, de nagyon fontos gesztus, miután a magyar nyelvhasználat gyakorlatilag valamennyi közhivatalból kiszorult.
Igen, tessék!
A hivatalban lévő magyar tisztségviselők vérszegény teljesítményét szerencsére több civil szervezet hatékony munkája egészíti ki. A Kolozsváron elkezdődött Igen, tessék elnevezésű mozgalom üzletekben, és egyéb szolgáltató cégeknél ösztönzi az anyanyelvhasználat kiterjesztését: a bejáratnál rendszerint matrica jelzi, hogy az alkalmazottak tudnak-e magyarul. A kolozsvári térhódítás után a civil szervezet Marosvásárhelyen és más erdélyi nagyvárosban is népszerűsíti szolgáltatását.
Hasonló feladatokat lát el az Erdélyi magyarságért nevű egyesület is, amelynek csíkszeredai elnöke, Asztalos István tucatnyi kétnyelvű matricát juttat el az érdekeltekhez. Asztalos szerint a magyar nyelv használatával nem csak Kolozsváron vagy Nagyváradon vannak gondok, hanem Székelyföldön is. Példaként Marosvásárhelyt említette, ahol a lakosság közel felét kitevő magyarság egyre inkább románul szólal meg üzletekben és hivatalokban. Ez a nyelvi térvesztés legbiztosabb jele, aminek ellensúlyozására tenni kell. Székelyföld-szerte fel kell lépni azért, hogy a nagyáruházakban is betartsák a magyar nyelvhasználat szabályait. Egyesületük tucatnyi kétnyelvű matricát készít minden tevékenységi területre, ezt szeretnék forgalmazni több üzletben, áruházláncban is.
Mintegy 300 hivatalban kellene magyarul beszélni
A Horváth István szociológus vezette Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (CCRIT) által végzett felmérés szerint Romániában 298 polgármesteri hivatalban lenne kötelező a többnyelvűség. Kimutatásuk szerint 267 polgármesteri hivatal számolt be arról, hogy valamilyen formában biztosították az ügyfelek számára a magyar nyelvhasználatot. Míg a szóbeli kommunikációra vonatkozó előírások gyakorlati alkalmazásának többnyire nincs is akadálya, az írásos kommunikáció jóval problémásabbnak mutatkozik. A felmérés adatai szerint arra a kérdésre, hogy az erdélyi magyarok milyen nyelven beszélnek a polgármesteri hivatalban, a következő válaszok érkeztek: 1. Csak magyarul: 45 százalék, 2. Nagyrészt magyarul, de valamennyire románul is: 7,5 százalék, 3. Fele-fele arányban magyarul és románul: 9 százalék, 4. Nagyrészt románul, de valamennyit magyarul is: 4,5 százalék, 5. Csak románul: 33,9 százalék. A kimutatás szerint a magyar nyelvhasználat a népesség felére volt jellemző. A többnyire magyar nyelvhasználat egyértelműen székelyföldi sajátosság, ahol az erdélyi magyarság fele tömbben él.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mentor – Bevinni a kétnyelvűséget a hátsó kapun a gazdaságba és a nagyobb nyilvánosság elé
Csata Zsombor szociológus szerint az erkölcsre és méltányosságra hivatkozni kevés
Kit ajánlana következő interjúalanynak? – kérdeztem a Mentor rovat alanyaitól, amire a sorozat fotósa mindig hűségesen emlékeztetett. Ezek az ajánlások jelentősen segítették és formálták az interjúkat. Volt azonban egy név, ami szinte minden egyes beszélgetés során elhangzott: Csata Zsomboré, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia és Szociális Munkás-képző Karának tanáráé. Nem csak kiterjedt szociológiai munkássága miatt csenghet ismerősen a neve: 2012-ben egy társával együtt egy vele egyidős, 1978-as Daciával vágtak neki a két kontinensen (Európa, Afrika) áthaladó, fapados Dakarként is ismeretes Bamako–Budapest-ralinak. Jelenleg szintén egy másik kontinensen, történetesen Amerikában tartózkodik, ennek megfelelően e-mailben kommunikáltunk. Az „itt” tehát Amerika, az „otthon” pedig Erdély. Legfrissebb kutatásairól, az etnicitás és a gazdaság viszonyáról beszélgettünk, például arról, hogyan lehetne Kolozsvár bejáratánál könnyebben magyar felirat.
Akiknek a határt átvitték a fejük felett
– Jelenleg Austinban tartózkodik, a Texasi Egyetemen (University of Texas) senior kutatóként dolgozik. Mi ennek a története és mivel foglalkozik ott?
– Ez egy Fulbright kutatói ösztöndíj, amire meghívást kaptam innen, megpályáztam és elnyertem, de jövőre már visszatérek a BBTE szociológia tanszékére. Az utóbbi időben az etnicitás és a gazdaság viszonya foglalkoztat intenzívebben, a kutatási témám is erről szól. Ennek rengeteg részlete van, most éppen azt vizsgálom, hogy az etnikai és nyelvi sokféleség jót vagy rosszat tesz a gazdaságnak és általában a jólétnek. Illetve ez fordítva is egy hasonlóan értelmes kérdés: fejlettebb gazdaságokban hogyan viszonyulnak a diverzitáshoz, hogyan hasznosítják a sokféleségből fakadó előnyöket, és hogyan próbálják csökkenteni a negatív hatásait.
Amerika és különösen Texas az etnikai múltja és a folyamatos bevándorlás miatt egy jó kutatási terep ehhez. Nem a legváltozatosabb része Amerikának, hiszen a legnagyobb heterogenitás a partokon és a metropoliszokban van. Én viszont az analógiát keresem Kelet-Európával, sajátosan pedig Erdéllyel, ahol történelmi kisebbségek élnek, és ezeknek a kultúráknak több évszázados vagy évezredes lenyomatuk van. Őslakosból Texasban már nagyon kevés van, de mivel ez a terület 1836-ig Mexikóhoz tartozott, sok spanyolajkú járt úgy, mint az erdélyi magyarok Romániával, hogy a határt átvitték a fejük felett és az Egyesült Államokban találták magukat. Őket tejanóknak hívják. Erre jön rá a rengeteg, főként a jelenlegi Mexikóból érkező migráns, ezért a kétnyelvűség szinte mindenütt jelen van.
Nálunk nincsenek bevándorlók, és a sokféleség intézményi környezete is rengeteg mindenben különbözik az ittenitől. Eltérő szabályozások vannak érvényben például a hivatali nyelvhasználattal vagy az oktatással kapcsolatban. Némelyek előnyösebbek a nyelvi kisebbségek számára, mások pedig nem. Ami viszont hasonló itt is, és otthon is, hogy a gazdaságban, pontosabban a magánszektorban alacsony a reguláció. Sehol nem írja a törvény, hogy egy terméket spanyolul is kell reklámozni, de nem is tiltja meg. Nem írja elő, hogy tudni kell spanyolul egy alkalmazottnak, de nem is korlátozzák a spanyol nyelvhasználatot a munkahelyen.
Engem tehát az érdekel, hogy miként alakul ki a különböző piacokon egy spontán rend a sokszínűség kezelésével, sajátosan például a nyelvhasználattal kapcsolatban, és ez milyen feltételek mellett tudja előre vinni a gazdaságot. Úgy gondolom, hogy ebből a tapasztalatból haza is tudok vinni valami hasznosat. Egyébként nem ez az első külföldi helyszín, ahol ezen a területen nézelődöm. 2013-ban egy hónapot Beninben töltöttem, ahol a sokszínűség inkább akadálya a fejlődésnek. Izgalmas kihívás ezeket a helyszíneket összehasonlítani.
Hátat lehet fordítani
– Milyen megállapításokra jutott idáig?
– Itt most azt látom, hogy a gazdaságban rengeteg olyan eszköz van, amivel a sokféleséget, például a nyelvi diverzitást fenn lehet tartani és hasznosítani lehet. Sokkal több, mint amit otthon használunk, vagy amiről egyáltalán tudomásunk van. A legjobban működő piacgazdaságnak is rengeteg tökéletlensége van, szociológusként a legfájóbbat szoktuk emlegetni, hogy társadalmi egyenlőtlenségeket generál és erősít fel. Az előnye viszont az, hogy a jövedelmemtől függően szűkebben vagy tágabban, de lehetőséget ad arra, hogy megválasszam mit vásárolok, milyen szolgáltatást vegyek igénybe.
Például, ha fontos számomra, a legtöbb helyen kikövetelhetem magamnak, hogy spanyolul szolgáljanak ki, különben hátat fordítok, mert megtehetem: nálam van a pénz. Ez egyfajta etnikai fogyasztói tudatosság, ami Erdélyben egyelőre csak elszórtan jelenik meg. Ennek a fő oka persze az, hogy az emberek nálunk szegényebbek, ezért jóval árérzékenyebbek. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ráfizessenek azért, hogy anyanyelvükön szolgálják ki, nem is annyira a bevásárlásnál, hanem ott, ahol tényleg fontos az árnyalt és pontos kommunikáció: az orvosnál, ügyvédnél, stb.
Kutatásaink viszont azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok többségénél létezik egy erős nyelvi tudatosság a fogyasztói diszpozíciókban, ami nem függ a társadalmi réteghelyzettől. Arra lehet számítani tehát, hogy ha az életszínvonal nőni fog és egyre több embernek lesz egyre nagyobb mozgástere a választásban, akkor ezek az attitűdök habitussá válnak, gyakorlatokká alakulnak át. A kínálatnak pedig reagálnia kell: valószínűleg egyre több cég, üzlet és szolgáltatás lesz kénytelen kitalálni vagy újragondolni a nyelvpolitikáját, hogy ne veszítsen fogyasztókat.
Ez nemcsak többnyelvű feliratokat és tájékoztatást jelent, hanem azt is, hogy több magyarul is tudó embert lesznek kénytelenek alkalmazni. Ez pedig a kisebbségek társadalmi pozíciójának a javulását is eredményezheti. Vannak ebbe az irányba mutató egyértelmű jelek. Azt talán a szkeptikusok is látják, hogy egyre több a kétnyelvű hirdetés a városokban, az óriásplakátokon, nagyobb felületeken, egyelőre inkább csak a Székelyföldön, de pár évvel ezelőtt még ott is nagyon ritka volt. Igaz, hogy nagyon félszegen és esetlenül, de már a román politikusok is próbálkoznak magyar hirdetésekkel!
Aztán egyre népszerűbbek az etnikai termékek, például azok, amelyekre ráragasztják a „székely” címkét. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy marketingfogás, amivel a közös identitástudat egyfajta kommodifikációja zajlik. Sokan nehezményezik, hogy egy közjószágot, tehát azokat a pozitív jelentéseket, amelyek a közösen megélt és formált történelem során rakódtak rá a „székely” jelzőre, magánemberek magáncélra használnak fel, és ez nem fair.
Egy termék is válhat közösségi szimbólummá
– Mit gondol ezekről a kezdeményezésekről?
– Bár ezekkel javarészt egyetértek, nekem ennél árnyaltabb a véleményem, és nagyon fontos lenne, ha többet vitatkoznánk erről. Ezek egy része közösségi projekt, amely civilek vagy megválasztott önkormányzati képviselők felügyeletével zajlik. De egy jól felépített magánprojekt, egy minőségi termék is válhat közösségi szimbólummá, ami egy profánabb környezetben ugyan, de ugyanúgy megerősítheti az emberek együvé tartozásának az érzését, mint ünnepekkor egy köztéri szobor vagy egy vallási ceremónia. Ezeket csúnya szóval kulturális markereknek nevezzük, és tele van velük a modern nemzetállamok gazdaságtörténete, gondoljunk például a német autómárkákra.
De visszatérve az alapkérdéshez, ha becsületesek és profik, én ezeket a típusú üzleti kezdeményezéseket kifejezetten hasznos társadalmi innovációknak gondolom. Mert a piaci dereguláció farvizén, szinte észrevétlenül, a hátsó kapun viszik be a kétnyelvűséget a gazdaságba és teszik ki a lehető legszélesebb nyilvánosság elé a termékeikkel együtt, mintegy árukapcsolásként: látjuk a magyar nyelvű reklámjaikat az út szélén, az üzletek ablakaiban, tévében, rádióban. Ezzel megváltoztatják az indokolatlanul homogén és egyhangú nyelvi tájképet. Nos, ilyen és ehhez hasonló folyamatokkal akarok jobban megismerkedni itt, és olyan társadalmi projektek megtervezésében segíteni otthon, amelyek ösztönzik a többnyelvűség terjedését Erdélyben. Szerencsére ebben nem vagyok egyedül, ott vannak például a Kolozsvári Igen, tessék! mozgalom energikus tagjai, akikkel nagyon sok dologról hasonlóan gondolkodunk.
Félreértés ne essék, a hagyományos nyelvi jogi védelmi törekvések fontosak és hasznosak, ezen a területen sok előrelépés történt és még rengeteg a megoldásra váró feladat. De ez a politikum és a civilek dolga. Én csak azt állítom, hogy a gazdaságban is rengeteg a kiaknázatlan lehetőség, amivel értéket lehet rendelni a sokszínűséghez. Ezeket nem ismerjük eléggé, pedig alkalomadtán sokkal zökkenőmentesebbek és hatékonyabbak lehetnek, mint a hagyományos, konfrontatív, számonkérő stratégiák, amelyek indulatokat keltenek, fedezékbe küldik az „ellenfelet”. Ezekre, mint egymást kiegészítő eszközökre gondolok, amelyek szinergikusan erősíthetnék egymást. Hogy egy nagyon aktuális példával éljek: valószínűleg sokkal kevesebb román embert és elöljárót zavarna, hogy Kolozsvár bejáratánál van-e magyar felirat vagy nincs, ha minden ötödik üzleten ott lenne a magyar felirat, amit viszont nem tilt semmilyen félreértelmezhető törvény, sőt, a felmérések azt igazolják, hogy a román vásárlók sem büntetik.
Ezzel kapcsolatban a vállalkozók részéről túl nagy az óvatoskodás, amire a magyar fogyasztók látszólagos közönye és passzivitása erősít rá, mert úgy tűnik, hogy ők viszont nem jutalmazzák eléggé a kétnyelvűséget. Mert bár sok magyar embert zavar a román nyelvi hegemónia az utcán, kevesen teszik meg közülük, hogy magyarul rendeljenek például egy étteremben, majd hátat fordítsanak, ha ez nem lehetséges, és olyan helyre menjenek, ahol magyarul is kiszolgálják. Ugyanaz a magyar polgár viszont rendszerint elvárja az önkormányzati képviselőitől, hogy verje az asztalt a kétnyelvű várostáblákért, még egy a négy ellen is. Sőt, a politikai rátermettségét is ennek sikerétől teszi függővé.
Nem segíti az ügyet a kétféle történelem
– Mi lehetne eredményre vezető magatartásforma?
– Ezekben a vásárlási helyzetekben éppen az a jó, hogy nem kell a moralitásra vagy a méltányosságra apellálni. Itt egyszerűen egy fogyasztói igényről van szó: teljesen észszerű, hogy a pénzügyeimet, az egészségügyi problémáimat, de a kevésbé intimebb ügyeimet is az anyanyelvemen szeretném rendezni. Nem rosszindulatból, hanem mert ez így számomra kevesebb kockázattal jár, kevésbé áll fenn annak a veszélye, hogy valamit félreértek, rossz döntést hozok és ráfizetek. Ez egy tipikusan amerikai, pragmatikus érvelés, de ezzel egy román átlagember is könnyebben tud azonosulni. Többet kellene használni a gazdasági érveket. Hibának tartom kizárólag az erkölcsre és a méltányosságra hivatkozni ezekben a helyzetekben, és még inkább elszomorodom azon, ha valaki az egyébként jogos sértettségét egy történelmi narratívában mondja el. Ez azért haszontalan, mert a két oldal kétféle történelmet ismer, és ebben nagyon sokáig nem lesz konszenzus. És főként nem segít a probléma lényegének a felismerésében, a közös érdekekről és az együttműködés lehetőségéről nem is beszélve.
Ami egyébként az etnikumok közötti együttműködést illeti, épp most értem egy elemzés végére, ahol azt néztem meg: Erdélyben van-e összefüggés aközött, hogy hány etnikum és milyen arányban él egy településen, és mennyire fejlett az adott település. Az összefüggés nem túl erős, de negatív: minél heterogénebb a népesség, annál fejletlenebb a település, miközben minden másban hasonlítanak egymásra. Ez elsősorban amiatt van, mert a roma népesség sajnos jóval szegényebb és ez lefele viszi az átlagot. De ha leszűkítjük a vizsgálatot azokra a településekre, ahol csak magyarok és románok élnek, akkor is megmarad egy nem túl erős, de még mindig szignifikáns negatív kapcsolat. Ennek sokféle oka lehet, amit sorban meg kell vizsgálni. Az egyik nagyon valószínű magyarázat az, hogy az etnikailag polarizált településeken jellemzően párhuzamos társadalmak alakulnak ki, ahol a felek jobb esetben passzívan szemlélik, rosszabb esetben bojkottálják egymás társadalmi projektjeit, mindannyiuk kárára. Minél nagyobb a párhuzamosság, annál inkább eltérnek az igények, a közjavak fejlesztéséről pedig nem alakul ki konszenzus.
Nincs rendben minden a hétköznapokban sem
– Miért nem alakul ki az együttműködés kultúrája az etnikumok között?
– Népszerű, de nagyon felületes az a válasz, hogy a politikusok, papok és más véleményvezérek „fentről” generálják a feszültséget, mert a hétköznapokban egyébként minden rendben lenne. Én úgy látom, hogy nincs rendben minden a hétköznapokban sem, rengeteg a lenyomott, ki nem mondott frusztráció és tabu, ami lehetetlenné teszi a felszabadult és őszinte kommunikációt és együttműködést. Rengeteg képmutatást látok az erdélyi nagyvárosokban magyarok és románok közötti szomszédi, munkatársi, de még a párkapcsolati viszonyokban is. Ennek számos oka van, de az egyik legfontosabb szerintem a nyelvi aszimmetriának a folyamatos megtapasztalása. A román nyelv szinte kizárólagos használata az etnikumok közötti kommunikációban folyamatosan emlékeztet arra, hogy kisebbségiek azok, akiknek erőfeszítéseket kell tenni és többségiek azok, akiknek ugyanolyan könnyen megy, mint a levegővétel.
Ami ennél is fontosabb, hogy szinte azonnal létrejön egy hatalmi aszimmetria is a résztvevők között, amit a szakirodalom nagyon kifejezően „nyelvi főhajtásnak” nevez. És ez nemcsak egy szituatív hátrány, több felmérésünk is azt igazolta, hogy a román nyelvtudás magyarázza a jövedelmek közötti különbségek szignifikáns hányadát. Ugyanabban a szakmában, ugyanazzal a végzettséggel az keres többet, aki jobban tud románul. Ez persze nem is lenne baj, ha a nyelvtudás csak a befektetett egyéni erőfeszítést tükrözné, de általában azok a körülmények is nagyon fontosak, amelyeket a tanuló nem tud befolyásolni. A székely gyerek például nem tehet arról, hogy a román nyelv helyett neki irodalmat és nyelvtant tanítanak, amivel görccsel a gyomrában szokott elszámolni, miközben egy Kolozsvárinak már megvan az alapja a játszótérről. Bár azt látom, hogy ilyen fesztelen és felszabadult játszótéri együttlétekre is egyre ritkábban kerül sor.
– Mi jelenthet megoldást?
– A méltányos megoldást a szimmetrikus többnyelvűség jelentené, más szóval az, hogy a románoknak is meg kellene tanulni magyarul ott, ahol jelentős számban élnek magyarok. És nekünk, magyaroknak is meg kellene tanulni cigányul ott, ahol jelentős cigány közösség él. Természetesen nem kell és nem is lehet mindenkinek tökéletesen megtanulni. De a másik nyelv megértése már elég a szimmetriához, mert azzal, hogy mindenki a saját nyelvét használhatja, megszűnik a hatalmi aszimmetria és a retorikai hátrány is. Ennek persze plusz költségei vannak, de sokkal méltányosabb annak az elosztása. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy növekedne az állampolgárok otthonosságérzete és ezzel együtt a közös ügyekért való tenniakarása. Egy másik változat az lenne, hogy mindenki egy semleges világnyelvet, az angolt tanulná meg. Ha a globalizáció tovább terjed, szép lassan mindenkinek meg kell tanulni angolul, tehát ez nem is olyan elvetemült ötlet, mint ahogy első hallásra tűnik. Az egyik itteni kollegám egyébként a most megjelent könyvében éppen azt vizsgálja, hogy a többnyelvű távol-keleti országok közül miért éppen azok fejlődtek jobban, ahol egy semleges közös nyelv lett az állam hivatalos nyelve. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a forgatókönyvek egyelőre nagyon távoliak nálunk. De szociológusként azt hiszem az a dolgunk, hogy ébren tartsuk az ezzel kapcsolatos tárgyilagosságra törekvő, empirikus megfigyelésekre alapozott társadalmi vitát.
Csata Zsombor
1978-ban született Gyergyócsomafalván
• 2000-ben végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia szakán, a doktorátusát is itt szerezte
• hosszabb tanulmányi és kutatói kitérőket tett a Budapesti Corvinus Egyetemen, és az Indiana University-n, rövidebbeket a benini Abomey-Calavi Egyetemen és az Amszterdami Egyetemen
• 2008-tól a Kolozsvári székhelyű Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának az igazgatója
• jelenleg az etnolingvisztikai sokféleség és a gazdasági fejlődés viszonyát kutatja a Texasi Egyetemen
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)