Egy látszatország látszatkatonasága
Egyre gyakrabban találkozom országútjainkon katonai konvojokkal, amelyek külsőleg semmiben nem különböznek attól, mint amilyen az én katonáskodásom idején volt, de azóta eltelt harminc esztendő. Akkoriban nem tűnt fel a régimódi dízelmotorok hatalmas füstje, ma azonban a katonaságon kívül már senki nem használja a 30–40 éves, kivénhedt masinákat, amelyek elindítása eleve felér egy katonai sikerrel.
De hát, ahogy mondani szokás, szegény ember vízzel főz. Mitől lenne a román katonaság jobban felszerelt, mint egy átlagos kórház vagy iskola? Ugyanazok a szűkös költségvetési források nyomorgatnak minden ágazatot, legfennebb némi pénzátcsoportosítás jöhet szóba mindabból, amit az országos bürokrácia és a korrupció meghagy.
Márpedig új szelek fújnak a NATO-tagországok háza táján, ahol egyre hangsúlyosabb követelmény a saját haderő fejlesztése. Vagy ha erre mégsincs elegendő pénz, akkor legalább a látszatot igyekeznek fenntartani, ahogyan azt Románia is teszi egyre gyakoribb belső csapatmozgásokkal, használt vadászgépek megvásárlásával, illetve NATO-támaszpontok létesítésével, ahova teljes felszereléssel és modern haditechnikával érkező, külföldi finanszírozású csapatokat várnak.
Ahhoz nem kell különösebb szakértőnek lenni, hogy az interneten bőséggel elérhető török, lengyel vagy valamelyik balti NATO-tagország haditechnikáját, haderejét reklámozó film alapján megbecsüljük a román haderő „elrettentő” képességét. Elég elhaladni egy-egy lerobbant, embermagasságú gaztól övezett kaszárnya mellett, ahol az egyetlen korszerű felszerelés az immár jó ideje hivatásos állományban lévő katonák saját gépjárművei, amelyekkel minden reggel munkába járnak. A kevéske modern felszereléssel azokat a békefenntartó alakulatokat indítják útnak, akiknek a világ legforróbb konfliktusövezeteiben kell megvédeniük életüket a rájuk leselkedő ezernyi veszéllyel szemben.
Mindezek ellenére a NATO-csúcsokon, illetve az azt megelőző előkészületi munkában Románia az első sorokban lépeget. Helyi rakétapajzsot és „NATO-kirendeltséget” avat, az ország első emberei pedig állandóan amerikai tábornokokkal paroláznak. Ha pedig az orosz propagandagépezet a meztelen királyt imitáló román katonai PR-ról egy-egy dokumentumfilm erejéig lerántja a leplet, máris kész az országos botrány, és mindenki duzzogó kisgyerekként tiltakozik. Persze, ez a cirkusz csak egy kívülálló számára meglepő. Aki ismeri Románia rendszerváltás utáni (és előtti) történelmét, az jól tudja: a román politikum mindig és mindenhol csak a látszatra ad.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

SZKT: levonni a tanulságokat, felkészülni a parlamenti választásokra
A parlamenti választásokon elérni az öt százalékos küszöböt, bejuttatni 18-19 képviselőt, 5-6 szenátort – ezek a legfőbb célkitűzések az RMDSZ-ben a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati Marosvásárhelyi ülésén elhangzottak alapján.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a politikai tájékoztatójában elsőként azt emelte ki, hogy az új választási törvény, a megyei listák visszavezetése, a különböző határidők felállítása azt mutatja, hogy a jelöltlisták összeállítását mielőbb el kell kezdeni. Az önkormányzati választások eredményeiről azt mondta: ezeket már többször kiértékelték ugyan a Szövetségi Állandó Tanácsban, a Szövetségi Elnökségben is, mégis beszélni kell róluk egy új kontextusba helyezve.
Az erős önkormányzati képviseletet erős parlamenti képviselettel is meg kell erősíteni – mutatott rá a szövetségi elnök. Szavai szerint egy erős önkormányzati képviseletet egy gyenge parlamenti jelenlét képes meggyengíteni, vagy akár lenullázni. „Ott kell lenni mindenhol, ahol döntenek a sorsunkról” – hangsúlyozta a politikus, aki szerint vállalható, jó eredményt ért el az RMDSZ. Elsősroban a Maros, Szatmár és Bihar megyei önkormányzatok visszanyerését emelte ki, hozzátéve, hogy „jól szerepeltünk mindenhol, ahol magyarok élnek”.
Nagy pozitívumnak nevezte, hogy Temesvárnak, Brassónak magyar alpolgármestere, hogy Székelykocsárdnak RMDSZ-es vezetője van. „Sorolhatnánk a települések hosszú sorát, ahol jelen vagyunk polgármesterekkel és alpolgármesterekkel. Eredményeink azt jelentik, hitelesek voltak a jelöltek" – fogalmazott. A hiányosságokra is kitérve Székelyudvarhelyt „elveszítését” említette beszédében.
A legjobban a szórvány mozgósított
2012-hez képest viszont kevesebb szavazatot kapott az RMDSZ, mert alacsonyabb volt a részvétel, ami azt jelenti, sokan nem akarnak véleményt mondani – állapította meg Kelemen Hunor. „A választásokból az RMDSZ kihozta a maximumot, Hargita és Kovászna megyében többséget tudunk alkotni, Maros megyeben olyan koalíciót kötöttünk, hogy mi adjuk a megyei elnököt, Szatmár és Bihar megyében úgyszintén. Ezekben a megyékben a helyi önkormányzatoknak élniük kell a lehetőségeikkel” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
A politkus szerint a legerősebben a szórvány tudott mozgósítani, vagy azok a vegyes közösségek, ahol a magyarság kisebbségben él. Szórványban – Brassó, Fehér, Beszterce megyében – a közösség inkább megérezte a választások súlyát, csakhogy az 5 százalékos küszöbhöz, amelynek elérése a parlamenti választások célja, szükség van minden szavazatra, az ország minden megyéjében listát kell állítani – hangsúlyozta. A mostani számítások szerint, a parlamenti választások december 11-én zajlanak. „Ha jól tervezünk, ha jó lesz a jelöltállítás, akkor az 5 százalékos küszöböt teljesíteni tudjuk, ott leszünk mindkét házban erős frakcióval. 18-19 fős frakciónk lenne a képviselőházba, és 8-9 tagú a szenátori frakciónk” – tájékoztatott Kelemen Hunor, aki szerint azt kell elérni, hogy az RMDSZ legyen a mérleg nyelve.
A szövetségi elnök kifejtette azt is, hogy decembertől politikai kormányzatra lenne szüksége Romániának, nem technokratára. A következő évek nagy kihívásainak a közigazgatási reformot, az alkotmányos reformot nevezte. „Ha csak ezt a kettőt vesszük, ez is elegendő lehetne ahhoz, milyen súlya van a parlamenti képviseletnek 2016-2020 között” – hangsúlyozta.
Kelemen kijelentette, az MPP-vel együttműködött az RMDSZ, és volt, ahol a közösség döntöt arrólt, hogy melyik politikai alakulatot támogatja. Az RMDSZ elnöke bejelentette, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjeszti és elfogadásra javasolja a Magyar Polgári Párttal való további együttműködést, hiszen az önkormányzati választások alatt a partnerség jól működött.
Reformjavaslatok a brexit után
Az RMDSZ elnöki hivatalában való tanácskozások során arra a következtetésre jutottak, hogy a brexitet követően az EU-nak tovább kell mennie, nem szabad alternatívákat keresni az unióra vonatkozóan, nem lehet érdek az euroszkepticizmus erősítése. Addig is, amíg Románia 2019-ben elnökségi tisztséget tölt be, a reformokat végre kell hajtani, kezdeményezőnek kell lenni.
„Olyan Európai Uniót kell építeni, amely megerősíti azt az intézményt, amely az utóbbi 50 évben biztosítani tudta a békét és a jólétet” – mutatott rá Kelemen Hunor, jó hírnek tartva, hogy a 27 tagállam vezetői azt gondolják, Nagy-Britannia nélkül is tovább kell mennie az EU-nak. Romániának is olyan hosszú stratégiája kell legyen, amellyel a döntésekben részt tud venni, meg kell fogalmazni, hogyan látja Románia 5 és 10 év múlva az EU-t, melyek azok a területek, amelyeket fejleszteni kell, milyen reformokat javasol és milyen irányt. A schengeni csatlakozáshoz ugyanis Románia minden feltételt teljesített, a csatlakozásnak meg kell történnie, nem fogadható el, hogy másodrangú polgároknak tekintsék a romániai állampolgárokat – hangzott el.
A fiatalokat érdekli a politika
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, az ifjúsági frakció vezetője elmondta, a MIÉRT azt tűzte ki célul az önkormányzati választások előtt, hogy 500 fiatalt fog támogatni és megjeleníteni az RMDSZ listáin, erre meg is kapták a lehetőséget. Ennek eredményeképpen 12 fiatal MIÉRT-es polgármester nyert tisztséget az RMDSZ színeiben, 3 megyei tanács alelnök, 16 megyei tanácsos, illetve több száz városi és vidéki tanácsos.
Elmondta, hogy a kampány ideje alatt lezajlott a Rólad szól! konzultáció, melynek az volt a célja, hogy fényt derítsenek a mai fiatalok véleményére az aktuális kérdésekről, a közéletről, a saját helyzetükről. Kiemelte, hogy az Állandó Választási Bizottság által közölt adatok is azt bizonyítják, hogy a fiatalok szép számban elmentek szavazni, és nem igaz a feltevés miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, a fiatalokat érdekli a jövőjük, szeretnének beleszólni a dolgaik alakulásába.
Bizalomdeficit
Kovács Péter ügyvezető elnök a helyhatósági választásokat értékelte és vonta le azokat a következtetéseket, amelyek a parlamenti választások szempontjából is fontosak. "Az önkormányzati választási kampány más volt, mint eddig: a pártfinanszírozási törvény miatt, amely országos szinten átláthatóság helyett nem-láthatóságot eredményezett, a politikumot hangsúlyosan elutasító közösségi hangulat miatt is, illetve a Szövetség szervezeteinek állapota, teljesítésük különbözősége miatt is. Mindezeket össze kellett hangolni, ilyen feltételek mellett kellett jól teljesíteni" – jelentette ki.
Markó Béla a bizalmatlanságról beszélt, ami az utóbbi négy évben egyre inkább felerősödött az országban. Az érettségi vzsgák szigorításával vont párhuzamot. Ez a termek bekamerázásával kezdődött, ami azt is jelentette, hogy a pedagógusokban nem bíztak meg, központilag feltételezték a csalást, még akkor is, ha más-más tanárok felügyelték a vizsgázókat. Majd következett a dolgozatok javítása más megyékben. „Csendőrséggel, fegyveres erőkkel felügyelik az irodalmi elemzéseket, majd más megyékbe szállítják a dolgozatoka. Ez a bizalmatlanság legnagyobb foka, feltételezik, hogy mindenhol csalnak” – fogalmazott Markó Béla.
A politikai vita és hozzászólások sorában Winkler Gyula a társadalmi szétszakadásra figyelmeztetett, arra, hogy a társadalmi háttér determinálja a lehetőségek skáláját.
Péter Ferenс a Maros megyei RMDSZ önkormányzati elnökeként, Virág György és Lokodi Edit Emőke utódjaként köszöntötte a jelenlevőket, és köszönte meg az iránta kifejtett bizalmat. Értékelte a helyhatósági választásokat, jónak nevezte az eredményt. Hozzátette: „Ne higgyük el magunkat, mert jóval kevesebben mentek el szavazni, mint négy éve. Tehát a parlamenti választások előtt meg kell keresni azokat is, akik nem mentek el szavazni”. Rámutatott arra is, hogy a külföldön dolgozók nem jönnek haza, a külföldi szavazás pedig nem biztos, hogy a szövetséget fogja segíteni.
Borbély László arra az aggasztó gondolatra figyelmeztetett, ami nem csak a magyar közösségről vagy Romániáról szól, de mindenkit érint: ami Törökországban, Franciaországban történik. „Itt vagyunk a 21. században, okosabbak vagyunk, fejlettebbek. A NATO-csúcs arról szólt, hogy többet költünk fegyverkezésre, a megfélemlítésről, hogy aki erősebb, azt nem támadják meg” – mutatott rá.
Soós: sikerült visszanyerni a hitet
Soós Zoltán a választásokon bekövetkezett sikertelenség negatív hatásait hangsúlyozta. Ennek ellenére sikerült megőrizni a frakció létszámát – tette hozzá, bár a legnagyobb harc szerinte a polgármesteri székért zajlott. A csalást, a korrupt adminisztrációt nem sikerült legyőzni, pedig ez a Marosvásárhelyi lakosság harca is kell legyen – fogalmazott.
Kijelentette, folytatja a munkát a következő négy évben is. A több hónapig tartó munka után érezni lehetett, hogy ha csak négy hónapra is, de sikerült visszanyerni a választók hitét. „Ha nem csal a politikiai ellenfél, visszaszerezhették volna a város vezetését is” – jelentette ki.
Soha ilyen erőteljesen egyházi vezetők nem álltak ki a magyar jelölt mellett, és nagyon fontos az, hogy Maros megyeben és a többiben is fel tudják rázni az embereket, hogy elmenjenek szavazni, hangsúlyozta Soós. Maros megye 26 éve megszakítás nélkül biztosítja az erős képviseletet a parlamentben. "Idén pedig mérföldkő előtt állunk, ésszerű megújulásra van szükség, generációváltásra, a választókkal való kapcsolatok újrafelvételére, a fiatalok mozgósítására" – tette hozzá.
A bizalom fontos alap
Kelemen Hunor kifejtette, a független Soós Zoltánt azért támogatták, hogy arra szavazzanak a magyarok, akik nem politikai jelöltként indult. "Nem olyan fából faragtak minket, hogy feladjuk egy veszteség után. Mi fogjuk váltani a mostani, újraválasztott polgármestert, nekünk erre kell készülnünk, mert Soós Zoltán megmutatta, hogy képes megszólítani az embereket” – fogalmazott.
„Bizalom nélkül nem lehet sikeres semmilyen közösség, nekünk kutyakötelességünk ezt erősíteni. De az önbizalom is fontos, mert ennek köszönhetően tudtunk tárgyalni, újratárgyalni, és így érhettük el, hogy Varga Attila kilenc éves mandátumot kapott mint alkotmánybíró. Ha nem lett volna kellő önbizalmunk, ha nem bíztak volna bennünk, akkor a FUEN elnöke ma nem Vincze Lóránt lenne. Ezek a sikereink, eredményeink is azt mutatják, van kellő önbizalmunk és bíznak bennünk a partnereink, mi is bízunk és bizalmat keltünk azokban a partnerekben, akikkel együtt dolgozunk” – mondta Kelemen. Hozzátette, fontos, hogy elkezdjék a jelöltállítást, és a szeptember úgy érje őket, hogy tudják, milyen módszer szerint választják ki és indítják a jelölteket.
Elfogadták a jelöltállítási szabályzatot
A parlamenti választások előkészítéséről szóló határozattervezetet Kovács Péter ismertette, majd a küldöttek apróbb módosításokkal elfogadták a jelölállításról szóló szabályzatot. E szerint az RMDSZ a parlamenti választásokon kiemelten támogatja a 35 évnél fiatalabb jelöltek és nők részvételét a jelöltlistákon, a választások előkészítését, a jelöltállítás lebonyolítását pedig a nyitottság, esélyegyenlőség, felkészültség és átláthatóság alapelvek szerint szervezi meg.
Képviselő- vagy szenátorjelölt lehet az a személy, aki tagja a szövetségnek, a tisztségre pedig az illető megye területén működő valamely helyi szervezet, a Magyar Ifjúsági Értekezlet megyei szervezete, az RMDSZ Nőszervezetének megyei testülete, vagy valamely platform, társult szervezet jelöli. Nem lehet jelölt, aki a 2016-os helyhatósági választások eredményeként polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki vagy alelnöki mandátumot szerzett, akinek a hírszerző szolgálatokkal kapcsolatosan nincs feddhetetlen múltja, továbbá a parlamenti, Európai Parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon más párt, szervezet színeiben indult.
A parlamenti képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztása az erre a célra összehívott megyei jelölő gyűlések vagy előválasztások – legyen az közvetlen, tikos vagy állóurnás – feladata. A határozat kimondja azt is, hogy az RMDSZ a 2016-os parlamenti választásokon az ország minden megyéjében, Bukarestben, illetve a határon túl is indít képviselő- és szenátorjelölteket. A parlamenti jelöltlisták véglegesítésének határideje szeptember 25.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozást követően újságíróknak elmondta: az SZKT-ülésen elfogadott határozat megteremti a lehetőséget, hogy a szövetség együttműködjön az MPP-vel, és közösen induljanak a választáson, ha ennek konkrét feltételeiről a későbbiekben sikerül megállapodniuk. Jelezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa dönt az MPP-nek felajánlott helyekről, de előbb augusztus elején tárgyalni fognak a részletekről a Biró Zsolt által vezetett párttal. Arra a kérdésre, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek-e az EMNP-vel is, az RMDSZ elnöke elmondta: ebben a pillanatban nem lát lehetőséget erre, hiszen sem a néppárt, sem az RMDSZ nem kereste egymást ebben a kérdésben. "Soha nem zárkóztunk el a tárgyalástól, (.) viszont jelenleg nincs ilyen helyzet" - mondta Kelemen Hunor.
Antal Erika
maszol.ro

Bizonytalansági tényezők
Az utcán heverő témába tudatosan „belebotló” szemfüles újságírókhoz hasonlóan a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőinek sem kellett ötletbörzét meghirdetniük, miről szóljon a Tusványos idei kiadása.
Akárcsak a korábbi alkalmakkor, a rendezvény számára ebben az évben is a Kárpát-medenceében és a nagyvilágban zajló folyamatok, a mindennapok valósága szolgáltatja a tematikát, ami ezúttal az európai identitás- és otthonosságtudat köré épül. Hiszen nem vitás, az elmúlt időszak eseményei nyomán számtalanszor megfordul az európai polgár fejében a kérdés, hogy otthon, és – ami ugyanolyan lényeges – biztonságban érzi, érezheti-e magát a kontinensen.
Márpedig bármilyen szemszögből is vizsgáljuk az európai politikai és társadalmi folyamatokat, a polgárok komfortérzete szinte sehol sem lehet magas. A 2004-ben Madridban, majd tavaly Párizsban, idén pedig Brüsszelben végrehajtott terrortámadások új háború előszelét jelentik, amelynek egyelőre nemhogy a végét, de a kimenetelét sem lehet megjósolni. Már csak azért sem, mert miközben az említett merényleteket egy többé-kevésbé „látható” ellenség, valamely szélsőséges dzsihadista csoport – elsősorban az Iszlám Állam – követte el, a múlt heti nizzai kamionos mészárlás elkövetőjével a terroristák új prototípusa jelent meg Európában. Azoké, akiknél semmilyen előjele nincs a szélsőségességnek, muszlimként disznóhúst esznek, drogoznak és nőznek, hogy aztán a következő pillanatban kamikazévá váljanak.
Az állandósuló terrorfenyegetettség közepette nemcsak a nyugat-európai országok polgárainak veszélyérzete emelkedik riasztóan, hanem kelet-európai társaiké is, akiknek manapság kétszer is meg kell gondolniuk, hogy az egzisztenciális szempontból ígéretes, ám egyre kockázatosabb Nyugaton vállalnak-e munkát vagy töltik nyári pihenőszabadságukat. Ugyanilyen okokból, a napokban lezajlott puccskísérlet okán vált óriási bizonytalansági tényezővé Törökország is, ahol hatalma konszolidálása nyomán Erdogan elnök és kormánya a gátlástalan tisztogatáson, az önkényuralom kiépítésén túlmenően attól sem riad vissza, hogy NATO-tagságánál fogva az Oroszországgal történt kibékülése miatt Washingtont, a menekültek visszatartásáról szóló megállapodással pedig Brüsszelt zsarolja. És akkor Nagy-Britanniának az EU-ból való kilépése okozta, ma is nehezen megjósolható következményekről nem is beszéltünk.
Egyértelmű tehát, hogy ezek a fejlemények és tényezők egyaránt súlyosan veszélyeztetik Európa biztonságát. Ami az utódállamokban kisebbségben élő magyarok esetében azzal párosul, hogy a többségi hatalom hagyományosan nem segíti eme közösségek otthonosságtudatának megerősítését.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Visszatekintő (Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor)
A mostani a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, közismert nevén a Tusványos, melyet az Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában címmel rendeznek meg. Összefoglalónkban a korábbi táborok témáit sorakoztatjuk fel.
1990. július 21–29. – Az 1. Bálványosi Nemzetközi Ifjúsági Tábort fiatal romániai politikusok és a Fidesz vezetői – köztük Orbán Viktor és Németh Zsolt – részvételével rendezték meg, napirendjén a régió politikai szereplőit leginkább foglalkoztató kérdések szerepeltek. 1991. július 20–27. – A fiatalok 2. bálványosi összejövetelén a román és más közép-kelet-európai társadalmakat megosztó kérdések lehetséges megoldása állt a középpontban. 1992. július 19–26. – A 3. szabadegyetem résztvevői a privatizáció, a jogbiztonság, az igazságtétel, a kisebbségvédelem, az oktatáspolitika, az állam–egyház viszonya és a média szerepének kérdéseit vitatták meg.
1993. július 20–24. – A 4. találkozó a Románia Kelet és Nyugat között, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ, Közép- és Kelet-Európa gazdasága és a prioritások Magyarország külpolitikájában témaköröket járta körül. 1994. július 20–24. – Az 5. nyári egyetem napirendjén a privatizáció, a helyi közigazgatás és önkormányzat, az oktatás, a kultúra, valamint az egyház és a vallás kérdései szerepeltek. 1995. július 16–23. – A 6. rendezvény kiemelt témája A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában volt. 1996. július 21–28. – A 7. bálványosi szabadegyetemen több előadás hangzott el a román–magyar kapcsolatok az euroatlanti integráció nézőpontjából, valamint a román és a magyar jogrendszer az emberi jogok szemszögéből témákban. 1997. július 21–25. – Tusnádfürdőre költözött a szabadegyetem, de nevében megtartotta a bálványosi jelzőt. 8. összejövetelükön A posztkommunizmus nyomorúsága gyűjtőcím alatt kerültek terítékre a NATO-bővítés, a romániai és a magyarországi polgárosodás, az oktatási reform és a kisebbségi oktatás kérdései. 1998. július 20–25. – A 9. szabadegyetemet Kelet-Közép-Európából Európa felé címmel tartották meg. 1999. július 19–24. – A 10. rendezvényen a regionalizmusról és az integrációról tanácskoztak. 2000. július 23–29. – A 11. nyári egyetem résztvevői a térség centrumpártjainak együttműködési lehetőségeiről, a román–magyar kapcsolatok időszerű kérdéseiről, a moldvai csángók helyzetéről cseréltek eszmét. 2001. július 23–28. – A 12. találkozó a Kényszerek és lehetőségek átfogó címet viselte. A schengeni határ és a státustörvény kérdése állt a viták középpontjában. 2002. július 22–28. – A 13. összejövetel fő témája A polgári kibontakozás Európában volt. 2003. július 20–27. – A 14. találkozó résztvevői az európai integráció világpolitikai vetületeit elemezték. 2004. július 18–25. – Kelet-Közép-Európa az EU-bővítés után – országok, nemzetek, régiók Európája volt a 15. összejövetel kiemelt témája. 2005. július 17–24. – A 16. találkozót Összetartozunk – Az Európai Unió kihívása és lehetősége címmel rendezték meg. 2006. július 18–23. – A 17. szabadegyetem fő témája a rendszerváltozás volt Így is lehet – Egy másik Románia, egy másik Magyarország mottóval. 2007. július 17–22. – A 18. rendezvénysorozaton előadások hangzottak el Koszovó helyzetéről, az erdélyi magyar–magyar párbeszédről, valamint a regionalizmus politikájáról. 2008. július 15–20. – A 19. Tusványos főbb témái a nemzeti és társadalmi szolidaritás, az emberi jogok és a kisebbségvédelem Európában, továbbá gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai kérdések voltak. 2009. július 14–18. – A 20. évfordulóját ünneplő szabadegyetemen a leghangsúlyosabban a gazdasági válság kérdése szerepelt, de szó esett még az energiabiztonságról, az Európai Unió jövőjéről, valamint az autonómia megvalósíthatóságáról is. 2010. július 21–24. – A 21. Tusványost a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása jegyében tartották meg. 2011. július 20–23. – A 22. találkozót a magyar–magyar párbeszéd és a megújuló magyar nemzetpolitika jegyében rendezték meg. 2012. július 24–29. – Tusványos a világ közepe címmel szervezték meg a 23. szabadegyetemet, amelynek Magyarország és Közép-Európa megújulása volt a fő témája. 2013. július 23–28. – A mi időnk mottójú 24. szabadegyetemen a kiemelt témák között szerepelt a romániai régiósítás terve, az erdélyi magyar orvosképzés, a magyarországi és európai parlamenti választások, valamint a székely jelképek használata. 2014. július 22–27. – A 25. Tusványoson egyebek mellett a nemzetben gondolkodó közmédia szerepéről, a nemzetpolitikai és nemzetstratégiai célkitűzésekről, a nemzetpolitikáról, az autonómiáról és a válságkezelésről folytattak megbeszéléseket. 2015. július 21–26. – A 26. Székelyföldi találkozó Több mint fesztivál mottójával a szervezők Tusványos kettős identitására, a közéleti programok mellett a szórakoztató, fesztiváljellegű programokra helyezték a hangsúlyt. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendhagyó történelemóra
Európa meghatározó hatalma Berlin lesz
Európa és a migráció kapcsolata, a törökországi puccs utáni politikai helyzet, a NATO- bővítés, a Brexit voltak a fő témái Dr. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő Egy új Európa című, ezúttal is telt házas előadásának. A Rendhagyó történelemóra keretében megtartott 10. rendkívüli előadásra hétfőn este a Sapientia egyetemen került sor, szervező a Regeneráció Egyesület és Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa voltak.
Egy évvel korábban ugyancsak a Rendhagyó történelemóra keretében Nógrádi György a világpolitika helyzetét elemezte, a hétfői előadásán elsősorban az Európában bekövetkezett változásokra, politikai eseményekre összpontosított. A várakozásoknak megfelelően a migrációs kérdés volt a fő téma, ezt létfontosságúnak nevezte, amelynek kapcsán az európai nemzetek szembekerültek egymással, és Európa képtelen egységes álláspontot kialakítani. A migránsok által választható négy útvonal (Ausztrália, USA, a gazdag arab országok és Európa) közül Európa az elérhető úti cél, hiszen az EU határainál nincsen érvényben sem tűzparancs, sem éves bevándorlási kvóta, tehát Európa gyakorlatilag tehetetlen az emberáradattal szemben. Tavaly mintegy 1,4 millió migráns érkezett Németországba, és további tömegek érkezésére lehet számítani. 2020-ig a migránsok fogadásával járó költségek elérhetik a 93 milliárd eurót – jelentette ki Nógrádi György. E probléma kezelésére, úgy látja, továbbra sincsenek egységes koncepciók, a merkeli integrációs politika megbukott, de hangsúlyozta: "úgy tűnik, hogy Európa egyre nagyobb része gondolja úgy, hogy a schengeni határok védelme a cél". Ennek a megerősítését segítené a magyar kormány által képviselt gyakorlat, aminek a támogatása szempontjából kiemelt jelentősége lesz az őszi népszavazásnak. Míg az USA szemszögéből a biztonság fontosabb, mint az emberi jogok, Európa az emberi jogokat helyezi a biztonság elé – állapította meg az előadó.
A törökországi puccskísérletet szerencsétlennek és ostobának nevezte, amelynek következményeként teljes tisztogatást végeztek a hadsereg vezérkarában, mintegy hatezer személyt letartóztattak és háromezer bírót bocsátottak el. Nógrádi György szerint Törökországban Recep Tayyip Erdogan török államfő egyszemélyes diktatúrájának bevezetése a cél. "Erdogan célja megállítani a migránsokat, vízummentességet kialkudni a törököknek és az országot bevinni az EU-ba. Amikor Erdogan megérti, hogy Európa nem teljesíti kívánságait, Oroszország felé fog közeledni" – jelentette ki a szakértő, aki úgy véli, a nagyhatalomként viselkedni próbáló Törökország egyre inkább szembekerül az USA-val.
A NATO-bővítésre Nógrádi György szerint nem kerül sor, de a szervezet módosulására lehet számítani, az Amerikai Egyesült Államokat illetően pedig "minden alfa és ómegája az őszi választás", addig is Amerika kivár. "Az elnökválasztásokig telik az idő, és ezalatt erősödik az Iszlám Állam" – tette hozzá. Sajnálatosnak nevezte a "jelenlegi bizonytalan, nem túl rózsás helyzetet", azt, hogy a NATO és az EU "megosztott". A nizzai terrorcselekmény kapcsán a biztonsági szakértő kijelentette: a merényletekkel Európát tönkretenni nem lehet, de kultúrákat szembe lehet állítani egymással. Beszélt a szír kérdés megoldási lehetőségeiről, a visegrádi négyek szerepének lehetséges felértékelődéséről, a Brexit következményeiről Skócia, Wales és Észak- Írország, de az EU szempontjából is.
Az előadást követően a Népújság elsősorban a nagy-britanniai népszavazás várható következményeiről, a Brexit nyomán kialakult helyzetről kérdezte a biztonságpolitikai szakértőt.
– Minek a kezdetét és minek a végét jelenti ön szerint a Brexit?
– Gyakorlatilag az EU bővülési folyamatának a végét és annak kezdetét, hogy Európa vagy képes megtalálni önmagát és a jelenlegi, valóban komoly világpolitikai kérdésekre komoly választ adni, vagy Európa széthullása előtt állunk.
– Milyen területeket érintenek elsősorban a Brexit hatásai, és megfordítható-e a folyamat?
– Részint Nagy-Britannia kiesik az európai biztonságpolitikából, másrészt az új brit törvények szerint a Kelet-Európából érkezők számára rendkívül nehéz lesz a bevándorlás. Hogy Nagy-Britannia kiválása konkrétan mit jelent, senki nem tudja, hiszen még hivatalosan be sem jelentették, és a kilépési tárgyalások két évig fognak folyni. Ami a folyamat megfordítását illeti, Nagy-Britannia gyakorlatilag nem teheti meg, hogy visszakozzon. Az új miniszterelnök, Theresa May első nyilatkozata az volt, hogy "Brexit is Brexit", tehát a kilépés kilépést jelent. Európa döntő része sajnálja a brit kilépést, ezen mind Európa, mind az angolok veszíteni fognak, de a népszavazást visszacsinálni nem lehet. Theresa May természetesen nem siet a tárgyalásokkal, föl kell készülnie a brit pozíciók kialakítására, és mellesleg Brüsszel sem tudja még, mik lesznek az EU-pozíciók.
– Mi lehet az, amiben Anglia, illetve Európa nem enged majd a tárgyalások során?
– A britek szeretnék megkapni azokat a kedvezményeket, amelyekkel eddig rendelkeztek, az európai álláspont pedig az, hogy a Nagy-Britanniában levő EU-s állampolgárok ugyanazokat a lehetőségeket kapják meg, mint eddig. Úgy néz ki, hogy a brit miniszterelnök számára ez elfogadhatatlan, tehát kőkemény tárgyalások várhatók. A szabad mozgásnak vége, a Kelet- Európából érkezők szabad mozgását a jövőben drasztikusan csökkenteni akarják és fogják.
– Milyen időtávban áll vissza az egyensúly – főleg gazdasági téren? Gondolok itt a banki intézményrendszerre, azárfolyamváltozásra, a multi cégek helyváltoztatására.
– Gyakorlatilag az egyensúly nem fog visszaállni, hanem teljesen új helyzetek lesznek. Az angol font meggyengült, az arany ára felment, a dollár felerősödött, az euró válságban van, a schengeni határok válságban vannak, tehát ami volt, azt visszahozni sajnos már nem lehet.
– Mi várható a továbbiakban a francia–angol, illetve német erőviszonyok alakulása mentén?
– Gyakorlatilag Európa meghatározó hatalma Berlin lesz, a franciák alárendelt szerepben vannak, az olaszok messze le vannak mAradva. Ettől kezdve Európa német Európát jelent. Szinte mindenik tagállam kapcsolatot keres Berlinnel, azt nézi, hogyan tudná pozícióit javítani, és rendkívül félő, hogy kétsebességes Európa jön, ahol az államok döntő része a második kategóriába fog kerülni.
– Mi jelenti az EU számára a legnagyobb kihívásokat rövid, közép- és hosszú távon?
– Rövid és középtávon a migráció problémájának megoldása, amire jelenleg nincs válasz, középtávon az ukrán válság, amire Európa egyelőre szintén nem tud válaszolni, és hosszú távon Európa térvesztése sajnos folytatódik.
– A kulturális szembeállítódást említette előadásában a merényletek kapcsán. Meddig mehet el a kultúrák egymásnak feszülése?
– Bármeddig. Gyakorlatilag Európa ma, mint az EU28-ak, a működésképtelenség szélén van. Európa rövid és középtávon bármikor széteshet, a brit kilépés csak felgyorsítja ezt.
*
Nógrádi György 1949. május 22- én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait nemzetközi szakon végezte, 1974-ben írta meg doktori értekezését Az NSZK gazdaságpolitikája címmel. 1997-ben lett egyetemi tanár. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1981-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott. 1989-től a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozik. 1989-ben jelentette meg Az NSZK biztonságpolitikája a ’80- as években c. könyvét. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Nógrádi György találkozott már szinte minden európai és észak-amerikai vezető politikussal. Azonban arra a legbüszkébb, hogy a NATOba is meghívták: tartson tájékoztatót a szövetség vezetői számára.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Veszélyben a kontinensünk?
Oroszország, Iszlám Állam, terrorizmus, ellenőrizetlen migráció, az Európai Unión belüli repedések, brexit, hibrid háború, nukleáris fegyverek – az Európa biztonságát fenyegető veszélyek valóságos leltárát mutatták be Tusványoson a kontinens biztonságával foglalkozó panel meghívottjai. Többen hangoztatták: le kell számolni azzal a tévhittel, hogy többé nem következhet be háború.
Gerald Frost, a Danube Institute (Duna Intézet) igazgatója Oroszország fegyverkezését, a Moszkva által kezdeményezett hibrid háborút sorolta a főbb veszélyforrások közé, de kitért a brexitre is, hangsúlyozva: ez nem befolyásolja Európa biztonságát, Nagy-Britannia ugyanúgy részt vállal majd a kontinens védelmében. Úgy vélekedett, a békét a NATO-nak kell fenntartania, és emlékeztetett arra a mondásra, mely szerint aki békét akar, annak a háborúra kell készülnie. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke úgy vélekedett: Európa nem tanult a 20. századi világháborúkból, 1989 után azt hitték, beköszöntött az örök béke kora, most pedig újra megfeledkezni látszik arról, hogy egy atomháború a világ pusztulásához vezetne. Oroszország is atomhatalom, ezért óvatosabban kellene közelíteni az európai konfliktusokhoz, kevesebb kardcsörgetésre lenne szükség, hisz az ukrán válságra nincs katonai megoldás, csak politikai. Elkezdődött egy minszki folyamat, s bár döcög, ennél jobb ötlettel még senki nem állt elő. A konfliktus 10 ezer halálos áldozatot követelt, és 1,8 millió belső menekültet tartanak számon – ennyi ukrán lakos kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát. Sérelmezte az európai kettős mércét: miközben zavartalanul jöhetnek illegális bevándorlók, az ukrán állampolgárok számára még csak a vízummentes belépés lehetőségét sem biztosítják, hogy törvényesen léphessenek be az EU területére. A migrációs válság mellett az Európát fenyegető kockázatok közé sorolta a belső repedéseket, amelyeket a brexit felerősített.
Martonyi János volt külügyminiszter a veszélyeket sorolva szólt az olyan klasszikus biztonságpolitikai kockázatokról, mint a terület elleni támadás, hangsúlyozva: az államnak kötelessége megvédeni határait. Úgy vélte, a magyar politika helyesen ismerte fel, hogy a határokat az illegális bevándorlóktól is meg kell védeni. A hibrid háború, a cyber-hadviselés mellett szólni kell azokról a kockázatokról is, amelyek az energia- vagy az élelmiszerbiztonságot, az ivóvízhez való hozzáférést, a gazdasági stabilitást veszélyeztetik. S bár más országok nehezen értik meg, de a magyar nemzet számára kiemelt fontosságú a kulturális biztonság, a közösség kulturális-szellemi-nyelvi örökségének megőrzése. A nyugati háborúk másról szóltak, de valahányszor Magyarországot – és talán Lengyelországot – támadás érte a történelem során, mindig az volt a tét, hogy sikerül-e megmAradni magyarként, tehát létünk is veszélybe került. Ráadásul jelenleg legalább öt országban élnek magyarok, az ott élő magyar közösségek pedig még veszélyeztetettebbek – mutatott rá. Kontrát Károly, a Budapesti kormány belügyminisztériumi államtitkára szerint Európa biztonságát az illegális migráció, a terrorizmus és az Iszlám Állam fenyegeti leginkább. A világban jelenleg 60 millió menekültet és 240 millió, döntően gazdasági migránst tartanak számon, ez azt is jelenti, hogy sokáig kihívás lesz majd a migráció. Az EU nem talált jó választ erre a helyzetre, nem követeli meg a külső, schengeni határok védelmét, a kötelező betelepítési kvóta pedig rossz megoldás, mert minden állam szuverén joga eldönteni, kit akar befogadni. Emlékeztetett az októberben esedékes népszavazásra, és arra kérte a külhoniakat, mondjanak nemet a betelepítési kvótára.
Teljesen más szempontokat vázolt Cristian Pârvulescu politológus, a Pro Democraţia Egyesület tiszteletbeli elnöke, aki az Európai Unió mellett működő konzultatív szervezet, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként migrációs ügyekkel is foglalkozik. A Bukaresti elemző azt mondta: örül, hogy Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, szerinte a britek eddig sem nagyon tudtak és akartak beilleszkedni, fékezték az integrációt, az Amerikai Egyesült Államok érdekeit képviselték. Szerinte a brexit után a szétesés inkább az Egyesült Királyság egységét veszélyezteti. A brexit felgyorsíthatja az integrációt, első lépésként vélhetően kétsebességes EU jöhet létre. A több Európa a megoldás – vélekedett, azzal is érvelve, hogy miután 25 év alatt a magyar–román kapcsolatok sem javultak, ha az EU eltűnik, akár Erdély is konfliktusos övezetté válhat. Pârvulescu azt is mondta: Moszkva racionális válaszokat adott az általuk fenyegetésnek tekintett lépésekre, csakhogy Oroszország maga is veszélyforrás Európa biztonságára. Ennél nagyobb kockázat Törökország, amely irracionális válaszokra is képes, amint a puccskísérlet utáni megtorlások is mutatják. A migráció kapcsán megjegyezte: a menekülteket nem lehet sorsukra hagyni, Görögország nem tudja megvédeni tengeri határait, a kvóta pedig a szolidaritás jele.
Szavaira reagálva Kontrát Károly felvetette: határai védelmére Görögország bevethetné 500 ezer fős hadseregét. Martonyi a radikális iszlám terrorizmus veszélyére tért vissza, amely ellen a legkeményebben kell fellépni. Brenzovics László a kettős mércére hívta fel a figyelmet: az 1,8 millió ukrán belső menekülttel sem a karitatív szervezetek, sem a nyugati média, sem az európai államok nem foglalkoznak, s miközben közel-keleti bevándorlók törvénytelenül léphetnek be Európába, minden, Ukrajnával szomszédos állam meg tudja védeni határait az ukránoktól – pedig ők nem baltával meg robbantószerekkel érkeznek. Gerald Frost bevallotta: maga is a brexitre szavazott, és büszke a döntésre, mert az EU-t nem tartja demokratikusnak, és mert azt akarja, hogy az Egyesült Királyság a maga ura legyen. Dávid és Góliát harca volt a népszavazási kampány, amelyben a legkülönfélébb hírességektől az egyházfőkig mindenkit bevetettek, hogy mAradásra vegyék rá a szavazókat, mégis győzött a népakarat – magyarázta.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orbán: biztos pont mAradni egy bizonytalan világban
Az Európai Unió globálisból regionális szereplővé minősült, és már nem képes megvédeni a polgárait, külső határait, közösségét – jelentette ki hagyományos tusványosi felszólalásában Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. A 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati nagyszínpadi előadásán beszélgetőtársa, Tőkés László Európai Parlamenti képviselő ismételten az autonómia és a védhatalmi státus fontosságát hangsúlyozta.
Az erdélyi magyarság Tusnádfürdői „évi előadásán” a szokásos módon Orbán Viktor, Tőkés László és a moderátori szerepben jelenlévő Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnöke beszélt a nagyszámú hallgatóság előtt.
Becsületrend Tőkés Lászlónak
Németh Zsolt köszöntőjében először gratulált Albert Tibor Tusnádfürdői polgármester újraválasztásához, majd köszöntötte Kárpát-medencei magyar közösségek jelenlévő képviselőit, az egyházi vezetőket, illetve a magyarországi politikai élet szereplőit. A külügyi bizottság elnöke elmondta, Tőkés László püspök megkapta Magyarország legjelentősebb kitüntetését, a Becsületrendet, amelynek átadását várhatóan októberben tartják.
Autonómia: a szabadság és biztonság záloga
A 2013-ban Tusványoson elhangzott kijelentését – amely miatt később megfosztották a román állami kitüntetésétől – felidézve Tőkés László ismételten azt kérte, „vállaljanak védhatalmi státust a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria is tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében”, mert „Románia és Magyarország is eképpen juthatna egyezségre az erdélyi magyarság önrendelkezése ügyében, a székelység számára ugyanis a szabadság záloga és biztosítéka maga az autonómia”.
Arra a saját maga által feltett kérdésre, hogy miért olyan fontos az autonómia és a védhatalmi státus, Tőkés egy évforduló és egy bibliai ige összefüggésében adott választ.
„Az első Márton Áron kiállása az erdélyi magyarság védelmében. Éppen hetven esztendeje annak, hogy ismételten fellépett saját hívei és a magyarok védelmében, akik a második világháború befejeztével a megszálló szovjet hadsereg és a visszatérő román impérium hatalma alá kerültek. Erdélyben a román kormányzat és a kommunisták által félrevezetett, vagy velük cinkosságot vállaló magyar szövetségi politikusokkal szemben akadtak olyan felelős egyházi és polgári vezetők, akik nem mAradtak tétlen, hanem Áron püspök köré tömörülve memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához, amelyben az önrendelkezés elvének klasszikus értékű megfogalmazásával fejezték ki nemzeti közösségünk azon igényét, hogy »rólunk, nélkülünk ne határozzanak és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni«” – emlékeztetett Tőkés.
Felszólalásában a püspök egy bibliai igével, Nehémiás próféta „jogos önvédelemre buzdításával” fejezte ki az önrendelkezésre tekintő küzdelem tanítását. „Erdély nagy püspöke, Márton Áron a kommunizmus végérvényes berendezkedésének már-már kilátástalan időszakában mutatott példát arra, hogy soha ne adjuk meg magunkat. A jogos önvédelem vállalására, bátorságra, kitartásra, önfeláldozó kiállása buzdítja hosszan tartó fogságból szabaduló ellenség által szorongatott népét Nehémiás próféta is, amikor a nemzeti önfenntartás hadiparancsát intézi hozzuk: Ne féljetek, harcoljatok!” – szólt Tőkés a hallgatósághoz. „Történelmi hagyományainkra emlékeztető módon egyszerre kell harcba szállnunk az önmaga vesztét okozó nyugati világért, valamint saját magunk védelmében” – figyelmeztetett.
Felszólalása végén Tőkés László Csintalan László kanonoknak, az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú szónokának két himnuszunk szavait összekapcsoló áldásmondásával köszöntötte az egybegyűlteket: Isten áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
„Számolni kell a megbélyegzéssel, leminősítéssel, kirekesztéssel”
Tusványos egy olyan tér, ahol másképp lehet beszélni a politikáról, a nehéz és bonyolult ügyekről, mint ahogyan azt ez a szakma az év többi 364 napján kikényszeríti az emberből – köszöntötte az összegyűlteket Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
„Ha itt nem nevezzük meg a mi nyelvünkön azokat a dilemmákat, amelyek gyötörnek, akkor a szabadegyetem nem ért semmit, és akkor az nem más, mint propagandatábor. Ezért azt kell tennem, ami a szakmámban be van tiltva: el fogom mondani, amit a mai európai helyzetről gondolok. Számolni kell a megbélyegzéssel, leminősítéssel, kirekesztéssel, az európai fősodorból történő száműzetéssel. Persze, ha a fősodor bajba jut, akkor az onnan történő időben történő száműzetés inkább előnyös” – kezdte beszédét a miniszterelnök.
Utalva többek között az elmúlt napok, hetek németországi és franciaországi terrorcselekményeire, Orbán úgy látja, „nincs elfogadott magyarázat arra a jelenségre, hogy Európában napról napra nő a félelem”. Tőkés Lászlóhoz fordulva Nehémiás idézetét ismételte: ne féljetek, harcoljatok! „De mit jelent ez? Mi ellen kell harcolni?” – tette fel a kérdést.
Köddé vált európai álom
A fél évszázaddal ezelőtti európai állapotokat szemléltetve a miniszterelnök elmondta, „ha azzal biztattak egy német, francia vagy belga fiatalt, hogy amennyiben rendesen elvégzed az iskoláidat, tiszteled a törvényeket, szüleidet és szorgalmasan dolgozol, biztos lehetsz abban, hogy többre fogsz jutni, mint a szüleid”.
„Ez volt az a perspektíva, ami a nagy európai álomnak a vonzerejét adta. Mit tapasztalunk ma? Ha ugyanezt elmondanám most, attól tartok kinevetnének. Az európai életnek ezen ígérete megrendült, elveszett. Ha ennek a folyamatnak az okait keressük, valahol ott találnánk meg, hogy a világgazdaságot korábban egyedül uraló nyugati gazdaságok mellé – milliárdos tömegekkel – versenytársak léptek be, és ehhez a változáshoz az Európai Unió nem tudott alkalmazkodni. Ez tulajdonképpen egy gazdasági válság volt” – fejtette ki.
Orbán úgy véli, ennek következtében az új generációk már nem látnak maguk előtt olyan perspektívát, mint szüleik. Ennek egyik következménye, hogy a gazdasági válság alatt a fiatalok látva, hogy az európai vezetők tehetetlenek, elitválság alakult ki.
Gondolatmenetét folytatva a miniszterelnök hozzátette, „a probléma az, hogy az elitválság napjainkra demokráciaválsággá fordult át. Mert az emberek nagy tömegei látványosan mást akarnak, mint amit a hagyományos elitek javasolnak és csinálnak. Ez adja azt a nyugtalanságot, idegességet, amelynek a hátterében, mint a villámcsapás egy-egy erőszakos vagy terrorcselekmény megmutatkozik”.
Globálisból regionális
A félelem és bizonytalanság „eltüntetésének” kulcsa Orbán Viktor szerint „néhány rossz dolog abbahagyásában” rejlik. Példaként elsőként a denacionalizálást – a nemzeti szuverenitás európai jogkörök javára történő visszaszorítását – említette, hiszen „vannak dolgok, amelyekkel szemben Brüsszel nem, csak mi magunk vagyunk képesek védekezni”. Másodikként a hamis önértékelés felszámolásáról beszélt: „Az európai vezetők úgy beszélnek az Európai Unióról, mint tizenöt éve. Pedig akkor még nem fért kétség ahhoz, hogy az EU egy globális szereplője a világpolitikának. Csakhogy az unió ma csupán egy regionális szereplő”. Utolsóként „Európa idealizálását” említette. „Az igazság az, hogy vannak kérdések, amikor jó válasz kerekedik ki abból, ha közösen próbáljuk megoldani a problémát, és vannak kérdések, ahol rossz válasz adódik ebből. Ha nem jövünk vissza az ideológiai gondolkodásból a praktikus gondolkodás irányába, akkor meggyőződésem, hogy a bizonytalanságnak sem tudunk véget vetni” – emelte ki.
Európai szintű közvélemény-kutatás
A terrorizmusra és bevándorlásra térve a miniszterelnök elmondta, a politikában a leglehangolóbb dolog az, amikor nyilvánvaló tényekről folynak viták. „Az ilyen viták terhelik az Európai Uniót. Mi azt a megoldást választottuk, hogy a Századvég nevű háttérintézményünket felkértük, végezzen egy európai szintű közvélemény-kutatást arról, mit is gondolnak az emberek: van-e összefüggés a terrorizmus és a migráció között? A 28 tagállamra kiterjedő kutatásban az emberek 65 százaléka számára evidens, hogy a terrorizmus, a bűnözés és a migráció között egyenes összefüggés van. Azzal, hogy a bevándorlás megváltoztatja az ország kultúráját, az európai emberek 63 százaléka ért egyet. A migráció veszélyt jelent, tömeges méretekben megváltoztatja Európa kulturális arculatát, lerombolja a nemzeti kultúrát. Ezt az álláspontot ha nem fogadjuk el, nem is tudunk cselekedni a veszéllyel szemben” – részletezte.
Demokráciaépítés helyett stabilizálás
Az Amerikai Egyesült Államok republikánus elnökjelöltje is szóba került Orbán Viktor előadásában. „Donald Trump tett három javaslatot a terrorizmus megfékezésére. Aligha tudtam volna jobban megfogalmazni európaiként azt, hogy mire volna szükségünk. Első: az államokban a világ legjobb titkosszolgálatát kell létrehozni. Második: a demokrácia exportpolitikáját abba kell hagyni. Miért jönnek át Afrikából is tömegesen migránsok? Mert az európaiak sikeresen elérték, hogy a nem demokratikus, de határvédelem szempontjából rendkívül hatékony líbiai rendszert összezúzzuk. Így jártunk Szíriával és Irakkal. Ha továbbra is a stabilitás helyett a demokráciaépítést helyezzük előtérbe olyan térségekben, ahol ennek sikere kétséges, akkor ott nem demokráciát fogunk építeni, hanem instabilitást okozni. Ha Törökország is instabillá válik, akkor abból a térségből is az Európai Unióra mindenfajta szűrés és kontroll nélkül zuhan rá sok tízmillió ember” – vázolta.
Orbán úgy látja, az elkövetkező évtizedekben „az igazi nagy nyomás Afrika felől fogja érni Európát”. „A Líbia mögül érkező népesség nyomására kell felkészülnünk, és annak a nagyságrendje sokkal hangsúlyosabb lesz, mint amit eddig tapasztaltunk. A határt és magunkat plüssállatkákkal és virágokkal nem tudjuk megvédeni” – jelentette ki.
A miniszterelnök egyúttal tisztázta, hogy „nem vagyunk szívtelen emberek, együtt érzünk és megértjük a migránsokat kilátástalanságuk miatt, de a kerítésünknél meg kell őket állítani, és világossá kell tenni, hogy aki jogszerűtlenül lép be, azt a jogszabályok szerint börtönbe kell zárnunk vagy ki kell utasítanunk Magyarországról. A védekezésnek más, ennél barátságosabb formája nincs.”
Az egyetlen ország ma Európában, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket a migrációról és a bevándorlásról, az Magyarország – utalt Orbán az októberi kvóta-népszavazásra. Zárómondatként hozzátette, „mindazt, amit 2010-ben Magyarországon elkezdtünk – ideértve a keresztény alapokra helyezett új alkotmányt, a nemzetegyesítés politikáját, a családpolitikát, a geopolitikai igények figyelembe vételét – egyetlen célt szolgáltak: hogy Magyarország egy biztos pont mAradjon egy bizonytalan világban.”
Kérdések a közönségtől
A fórum záróblokkjában a felszólalók a hagyományt követve a közönség kérdéseire válaszoltak. Orbán Viktor a kárpátaljai magyarok leendő sorsáról érdeklődő kérdésre válaszolva elmondta, „a magyar kormány rengeteget tesz azért, hogy az élet Ukrajnában, főleg Kárpátalján ne omoljon össze. Nem vagyunk személyválogatók, mindenkit segítünk, aki ott él és nehéz helyzetben van.”
A Magyarországról kiutasított illegális bevándorlók „további sorsára” térve a szerb-magyar határzárral szembeni tévhitek eloszlatását emelte ki a miniszterelnök. „Azzal szoktak vádolni, hogy mi a törvénytelenül Magyarország területére lépett embereket a szerbekkel történt megegyezés nélkül Szerbia területére tesszük vissza. Ez nem így van: a kerítés, amit építettünk, két és fél méterre a magyar határtól befelé van. Segítséget nyújtunk nekik abból a szempontból, hogy a kerítés külső oldalán haladva megtalálják azt a két belépőpontot, ahol törvényesen benyújthatják a Magyarországra történő belépési kérelmüket. Ehhez ragaszkodunk, ez nem sért nemzetközi jogot” – részletezte.
Orbán emellett úgy vélekedett, hogy „ma a Magyarországra nehezedő bevándorlási nyomás egyik legfőbb támogatója az Egyesült Államok. Részben a hivatalos politikáján keresztül, hiszen Barack Obama egy NATO-csúcson nyíltan beszélt arról, hogy mindenki, aki ellenzi a bevándorlást, az a rossz fiúk közé lesz besorolva.” A miniszterelnök megérti, „hogy a bevándorlásban ők pozitívumot látnak, hiszen így jött létre az Amerikai Egyesült Államok, de azt látniuk kell, hogy ebben a történetben mi vagyunk az indiánok, az őshonosak.” Az európai bevándorláspolitika és a magyarok helyzete jövőjének szempontjából az Amerikai Egyesült Államokbeli elnökválasztásnak ezért van hangsúlyos jelentősége – tette hozzá.
Az Európa megvédésének szükségességéről érdeklődő kérdezőnek felelve Orbán bevallotta, hogy „megváltozott egy korábbi álláspont, amely úgy szólt, hogy a NATO mostani formája elegendő ahhoz, hogy a kontinens békéjét garantálja”. „Azt gondoltam, hogy amíg a britek része voltak az EU-nak, nincs szükség európai hadseregre, mert a NATO a megfelelő védelmi szerkezet. De ha belegondolunk abba, hogy a britek kilépnek az Európai Unióból, akkor a kontinens katonai ereje is jelentősen lecsökken. Ezért létre kell hozni egy valódi közös hadsereget, közös ezredekkel, szerkezettel, mert szükség lehet a jövőben egy ütőképes katonai erőre. Egy unió közös hadsereg nélkül nem is tud fennmAradni” – osztotta meg véleményét.
Arra a kérdésre, hogy érdemes-e bővíteni a V4-et (Visegrádi Együttműködés, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete), Orbán úgy válaszolt, „nem támogatom, nehezen hoztuk össze, jól működik, közös érdekeink vannak. Ez olyan érték, amit nem lehet kockára tenni, és ilyen értelemben a bővítés egy kockázat”. A V4-eknél mAradva hozzátette, annak értelmét sem látja, hogy az Európai Unió ellenében egy közép-európai unió jöjjön létre. „Az EU ellenében nem, de benne igen. A V4 tulajdonképpen ez. Van még, amivel ki lehet egészíteni, de nem szabad szembeállítani az Európai Unióval” – összegzett.
Péter Beáta, Pinti Attila
Székelyhon.ro

Nemzetközi hadgyakorlat Erdélyben
Saber Guardian-16 elnevezéssel, tíz ország mintegy 2700 katonájának részvételével kezdődött hadgyakorlat tegnap a Brassó megyei Nagysinken a NATO újonnan alakul Bukaresti hadosztály-parancsnoksága, integrációs egysége (NFIU) és a román szárazföldi haderő vezérkara szervezésében.
Az augusztus 7-ig tartó manőverekben öt NATO-ország – Bulgária, Kanada, Lengyelország, Románia és az Egyesült Államok –, valamint a Békepartnerség öt országa – Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna – képviselteti magát. A hadgyakorlattal a részt vevő országok katonáinak együttműködési képességeit szeretnék fejleszteni, és a NATO-szabványok elsajátítását akarják segíteni. A nagysinki lőtéren lebonyolítandó éleslövészeti gyakorlatokon a románok több mint ezer katonával, az amerikaiak 1700 katonával, M1A2-es harckocsikkal és Bradley páncélozott harci járművekkel vesznek részt. A többi országból érkezett katonák a vezénylési, kiképzési és számítógépes szimulációs programokhoz csatlakoznak, amelyekbe egy bulgáriai és egy ukrajnai kiképzőközpont is bekapcsolódik számítógépes hálózaton keresztül. Romániában a Krím félsziget 2014-es orosz annektálása óta egymást érik a nemzetközi hadgyakorlatok. Tavaly szeptemberben integrációs egységet avattak Bukarestben a NATO gyorsreagálású erői számára, idén nyáron pedig az észak-atlanti szövetség új, délkeleti nemzetközi hadosztály-parancsnokságát. Májusban elérték az előzetes operatív készültséget az amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepített elemei, amelyek azóta a NATO európai védelmi struktúrájának részévé váltak. A védelmi szövetség idei varsói csúcsértekezlete az Oroszországtól tartó tagállamok kezdeményezésére a NATO keleti és déli szárnyának megerősítéséről döntött: a tagországok – a Lengyelországba és a balti államokba telepítendő zászlóaljak mellett – Romániába is előirányoztak egy nemzetközi dandárt, amely leghamarabb jövő tavasszal alakulhat meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó: a nemzetállamok Európája nem szolgálja az erdélyi magyarokat
A technokrata kormány a lehető legveszélyesebb eszköz, a decemberi választáson ezen kell változtatni – mondta el Markó Béla az EU Táborban, pénteken. A zeteváraljai táborban a volt szenátor, az RMDSZ volt elnöke úgy fogalmazott, a populizmus ma nemcsak Romániát és a környező országokat jellemzi, hanem a teljes Európát.
Hátrafelé indult el az a térség, amely a kilencvenes évek elején elkezdte az integrációs folyamatot a NATO-hoz és az EU-hoz. A vele egyivásúak, akik alakítói is lehettek ennek a folyamatnak, egy olyan előrehaladásnak, amely sorában egy klasszikus demokratikus rendszert, parlamenti köztársaságot próbáltak felépíteni. Ez az építkezés azonban megtorpant, az egész Európában - figyelmeztetett.
Az erdélyi magyarságnak a parlamentáris demokrácia kedvezett leginkább, sokáig úgy is alakult, hogy nem lehetett az RMDSZ nélkül döntéseket hozni. „Az volt a célunk, hogy beleszóljunk a döntésekbe a különböző testületekben, és amikor lehet, kormányon is” – fogalmazott.
A román alkotmány tulajdonképpen parlamentáris demokráciát hirdet ki, de vannak tényezők, amelyek ennek a felépítménynek az elnöki rendszer irányába való eltolását eredményezik, vagy a sürgősségi kormányrendeleteket teszik lehetővé – fejtette ki. Ezt az RMDSZ próbálta korlátozni, de ez meghiúsult.
A parlamenti köztársaság lebontása így tehát egy évtizede megkezdődött már, ez pedig Traian Băsescu elnöki tevékenységéhez köthető, még ha ma erőteljesen bírálja is a rendszert. „Nekem tetsző igazságokat mond ki ma, de tíz éven át ezek ellenében cselekedett” – fogalmazott Markó.
A populizmus a diktatúrát leplezi
Új korszakot nyit, hogy Romániában a populista érvek segítségével elkezdődött a döntések kihelyezése a politika köréből más intézmények kezébe. Példa erre az igazságszolgáltatás, hiszen ez az intézmény dönt politikai intézkedések helyességéről, holott a törvényességet kellene vizsgálnia.
Markó kifejtette, populizmus azt gondolni, hogy egy politikust azért választunk meg, mert ő a mi akaratunkat kell érvényesítse, a képviseleti demokrácia azonban nem azt jelenti, hogy a vezetők a mindig aktuális közvélemény akaratát teljesítik. A felelős vezető a bukás kockázatát is vállalja, ha úgy ítéli meg, hogy döntése az ország javát szolgálja. Ha ezzel végül nem ért egyet a társadalom, akkor szavazást bukik a vezető. A populista politikus ezzel szemben a közvéleményt folyamatosan figyelve kormányoz, emögött azonban a diktatúra változik meg – mondta.
A román parlamenttel szembeni bizalom rendkívül alacsonnyá vált, a technokrata kormány is bár jól hangzik, a lehető legveszélyesebb eszköz: „jelen pillanatban olyan kormányunk van, amelyet nem ellenőriz a parlament” – mondta. Szükség van politikai alternatívákra, amelyekből aztán parlamenti többég jön létre – ez most hiányzik Romániában.
Az új feladat a régi is, hiszen arra az útra kell visszatérni, amelyen a '90-es évek elején haladtunk, jelentős eredményekkel. A parlamenti választások nagy esélyt adnak erre, Markó reméli, hogy a román pártok polarizálódása miatt ismét az RMDSZ lehet a mérleg nyelve.
A gyűlölet nem áll meg
Az Európai Unió ugyanakkor recseg-ropog, egyelőre nem épül tovább a nemzetállamok helyébe a nyelvek, kultúrák, etnikumok, régiók Európája, a terrorista akciók miatt pedig felerősödik a gyűlöletkeltés, és ez nem fog megállni a menekülteknél, ki fog terjedni az európai népek egymás közötti gyűlöletére.
„Ráadásul, ha nem vigyázunk, a terrorizmus eléri a célját. Azt mondjuk, a biztonság a legfontosabb, ezért pedig feláldozzuk a szabadságunkat, az ebben érdekeltek pedig kihasználják a lehetőséget” – figyelmeztetett. A fiatal generáció számára a nagy kihívás, hogy biztonságos, de az emberi jogokat biztosító jövőt képzeljen el – mondta.
Nemzetállamok és erdélyi magyarság
Geréd Imre moderátor arra emlékeztetett, Orbán Viktor a nemzetállamok megerősítését célozza meg, ez azonban az erdélyi magyaroknak nem kedvez, így közös megoldást kell keresni. Markó Béla kihangsúlyozta, elfogadhatatlan a nemzetállamok erősítése, a kilencvenes években Magyarországon is „szörnyű dolog” lett volna ez, de változtak az idők. Különbség ugyan van Magyarország és Románia között a kisebbségek tekintetében, de az épített modellek terjednek, a nemzetállamok Európájának alakításakor ebből a sorból Románia sem mArad ki.
„Lemondtunk arról, hogy Európa más legyen, mint amilyen most – ez pedig kishitűség” – fogalmazott. Markó szerint Brüsszel sem épít jó Európát, hiszen egyenruhát akar húzni a különböző országokra, nem figyel oda a helyi sajátosságokra. Európa erejét a sokféle nép, kultúra, régió adja, ezt nem szabad uniformizálni – figyelmeztetett. Ha olyan EU-t építünk fel amelyben jól tisztázott, hogy miről dönthet Brüsszel s miről mi, nem merülnek fel feszültségek az EU és a tagállamok kormányai között. Az erdélyi magyarok érdeke, hogy a román állam gyengüljön egyrészt a Brüsszeli irányban, másrészt a decentralizáció útján – emlékeztetett.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

„Európa recseg-ropog, s nem jó irányba halad”
„Úgy gondolom, a fiatalok számára is dilemma, előre vagy hátra megy Románia. Nekem azt kell mondanom, hogy néhány éve hátrafelé indult el” – jelentette ki a Magyar Ifjúsági Értekezlet ( MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ által július 27–31. időszakban a Hargita megyei Zeteváralján levő Natur Air (Nap) Parkban szervezett EU-táborban Markó Béla.
Románia: előre vagy hátra? Út a demokráciától a populizmusig címmel tartott előadásában a Kós Károly Akadémia elnöke úgy ítélte meg, hogy országunknak a NATO-hoz történt, illetve EU-csatlakozása jó pályára helyezte Romániát, de néhány éve „hátrafelé indultunk el”. „Korábban a parlamenti demokráciát építettük, amelynek keretében az autonómia törekvéseinket is megfogalmaztuk annak érdekében, hogy ne mások döntsenek a sorsunkról” – mondta.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Csodálatos az amerikai-román katonai együttműködés
Erről egy amerikai kongresszusi küldöttség tárgyalt Iohannis elnökkel Bukarestben.
A katonai együttműködésről és információcseréről folytatott megbeszélést hétfőn Bukarestben egy amerikai kongresszusi küldöttség, amelyet hivatalában fogadott Klaus Iohannis államfő.
A Devin Nunes, a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke által vezetett delegáció „megbízható, stabil szövetségesnek" nevezte Romániát egy „kiszámíthatatlan térségben", és nagyra értékelte a két ország hírszerzési együttműködését - olvasható a román elnöki hivatal közleményében. Az amerikai fél megköszönte Romániának, hogy katonákat küld a közös nemzetközi missziókba, és a deveselui támaszpont révén hozzájárult a rakétapajzs fejlesztéséhez.
A felek a Fekete-tenger térségének biztonságáról és a NATO rakétavédelmi rendszerének fejlesztéséről is tárgyaltak. Iohannis a közös hadgyakorlatok fontosságát hangsúlyozta, és az amerikai katonák romániai jelenlétének növelését szorgalmazta.
Romániában leghamarabb jövő tavasszal alakulhat meg a NATO romániai nemzetközi dandárja, amelynek létrehozásáról az észak-atlanti szövetség varsói csúcsértekezletén döntöttek. Egyelőre csak Lengyelország és Bulgária jelezte, hogy részt vesz a romániai dandárban, de Bukarest nyugati szövetségesek felajánlásaiban is reménykedik.
Bukarest egy úgynevezett „Fekete-tengeri kezdeményezést" is el akart fogadtatni szövetségeseivel, amely - ha nem is egy NATO-flotta megalakítását - legalább a fekete-tengeri NATO-országok haditengerészetének közös gyakorlatozását jelentené. Varsóban az erről szóló döntést a védelmi miniszterek őszi értekezletéig elnapolták.
foter.ro

Megbízható szövetséges Románia
A katonai együttműködésről és információcseréről folytatott megbeszélést hétfőn Bukarestben egy amerikai kongresszusi küldöttség, amelyet hivatalában fogadott Klaus Iohannis államfő.
A Devin Nunes, a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke által vezetett delegáció megbízható, stabil szövetségesnek nevezte Romániát egy kiszámíthatatlan térségben, és nagyra értékelte a két ország hírszerzési együttműködését. Az amerikai fél megköszönte Romániának, hogy katonákat küld a közös nemzetközi missziókba, és a deveselui támaszpont révén hozzájárult a rakétapajzs fejlesztéséhez. A felek a Fekete-tenger térségének biztonságáról és a NATO rakétavédelmi rendszerének fejlesztéséről is tárgyaltak. Iohannis a közös hadgyakorlatok fontosságát hangsúlyozta, és az amerikai katonák romániai jelenlétének növelését szorgalmazta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EurActiv: elindultak a nukleáris fegyverek Romániába
Hivatalosan meg nem erősített sajtóértesülés szerint az Egyesült Államok az ankarai politikai helyzet miatt nekilátott átszállítani nukleáris fegyvereit Törökországból Romániába – számol be Rostás Szabolcs a kronika.ro-n. Az incirliki bázison jelenleg 50 atomtöltetű fegyvert őriznek.
Egyre több olyan információ lát napvilágot, miszerint a törökországi puccskísérlet miatt kialakult feszült helyzet miatt az Egyesült Államok ki akarja menekíteni nukleáris fegyvereit az országból. Az EurActiv hírportál csütörtökön arról cikkezett, hogy az amerikai hadsereg már neki is látott átszállítani az incirliki légi bázison tárolt nukleáris fegyvereket Romániába.
A Brüsszeli portál azt állítja, két forrásból is arról értesült, hogy Washington az ankarai hatalommal támadt nézeteltérései miatt döntött a fegyverek átszállítása mellett. Egy neve elhallgatását kérő tisztviselő az EurActivnak elmondta, hogy politikai és technikai szempontból egyaránt roppant kényes és nehéz feladat a több mint félszáz atomtöltet elköltöztetése. Egy másik forrás arról nyilatkozott, a júliusi puccskísérletet követően olyannyira elmérgesedett az Egyesült Államok és Törökország viszonya, hogy Washingtonnak megrendült a bizalma a Recep Tayyip Erdogan vezette rezsimben.
A Brüsszeli portál az amerikai, a török és a román hatóságok álláspontját is kikérte az ügyben. Az amerikai külügyminisztérium a védelmi tárcához irányította az újságírót, ahonnan viszont nem érkezett válasz. Hasonlóképpen hallgat a török kormány is. A román külügyminisztérium ugyanakkor egy mondatban válaszolt, leszögezve: a Bukaresti tárca „határozottan visszautasítja a hivatkozott információkat". Mint arról a Krónika beszámolt, Traian Băsescu volt államfő épp a napokban beszélt arról, miszerint Romániának nem lenne szabad nukleáris fegyvereket engednie a területére. A politikus a Marosfői szabadegyetemen azokra a korábbi információkra reflektált, miszerint az Egyesült Államok fontolgatja, hogy máshová telepíti a törökországi incirliki támaszponton lévő nukleáris arzenálját. Băsescu szerint Bukarest mindig teljesítette a NATO-tagságából fakadó kötelezettségeit, a rakétavédelmi rendszer kiépítéséhez szükséges deveselui légi bázis átadásával pedig a Washingtonnal kötött stratégiai partnerségi megállapodásnak is eleget tett.
A Szíria határától 110 kilométerre található incirliki fegyverlerakat biztonságát már korábban is sokat kritizálták, de a múlt hónapban meghiúsult török puccskísérlet – amelynek nyomán őrizetbe vették a bázis török parancsnokát, az amerikai személyzet családjait pedig biztonsági megfontolásokból már korábban hazaköltöztették – újraébresztette a félelmeket a mintegy 50 atomtöltetű fegyver védettségével kapcsolatban.
A washingtoni Stimson Center kutatóintézet szerint fennáll a kockázata, hogy terroristák vagy más ellenséges erők kezére kerülnek a török légi bázison tárolt amerikai nukleáris fegyverek egy elhúzódó törökországi polgárháború esetén. „Eddig elkerültük a katasztrófát, ám számos bizonyítékunk van arra, hogy a törökországi amerikai fegyverek biztonsága máról holnapra megváltozhat" – nyilatkozott a Los Angeles Timesnak Steve Andreasen, aki korábban a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának a fegyverek védelméért és felügyeletéért felelős igazgatója volt.
A Pentagon tagadja, hogy a fegyverek növekvő kockázatot jelentenének. A incirliki légi bázis stratégiailag kulcsfontosságú szerepet tölt be az Iszlám Állam terrorszervezet ellen fellépő amerikai koalíció számára, mert gyorsan elérhetővé teszi a tervezett iraki és szíriai célpontokat – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

A Pentagon és a NATO reakciója
„Az Egyesült Államok politikájának része, hogy ne erősítse meg és ne cáfolja az atomfegyverei általános vagy specifikus elhelyezési pontokon lévő jelenlétére vagy hiányára vonatkozó információkat” – áll egy, a Henrietta Levin, az amerikai Védelmi Bizottság szóvivője által aláírt közleményben. A Pentagon közleménye válasz arra az Euractiv által készített jelentésre, melynek értelmében az Egyesült Államok megkezdte volna Törökországban tárolt atomfegyvereinek elszállítását Romániába. Az Euractiv által közzétett anyagot tegnap óta egy NATO-reakcióval is aktualizálták, mely a varsói NATO-csúcs összefoglalóját idézi: „A NATO nukleáris kapacitása, mely az agresszió lefegyverzését célozza, a tagállamok harci eszközei mellett részben az Egyesült Államok atomfegyverein alapul, melyeket több európai államban is elhelyeztek. A tagállamok felelősséget vállalnak azért, hogy az agresszió lefegyverzésére szolgáló atomfegyverek minden eleme hatékony, titkosított, és biztonságban van.” (Digi24)

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Illegális bevándorlás
Az unió migrációs politikájának megváltoztatását sürgette a lengyel kormányfő Romániában
Az Európai Unió migrációs politikája nem hozott pozitív eredményt, ezért változtatni kell rajta – hangoztatta Beata Szydlo lengyel miniszterelnök szombaton Romániában, miután Dacian Cioloș román kormányfővel tárgyalt a bukovinai Gura Humoruluion.
A Mediafax hírügynökség beszámolója szerint Szydlo a Brüsszeli migrációs politika kudarcának tulajdonította azt is, hogy az Egyesült Királyság a referendumon az EU-ból való kilépésre szavazott. Úgy vélte, az uniónak sokkal többet kell költenie az illegális bevándorlás megelőzésére, és leszögezte: Lengyelország elutasítja a bevándorlók kötelező kvóták alapján megvalósítandó szétosztását. A két kormányfő közös sajtóértekezletén mindkét fél fontosnak nevezte a párbeszéd folytatását Törökországgal – ennek érdekében tett közös látogatást a héten Ankarában a lengyel és a román külügyminiszter. Cioloș kiemelte: a Fekete-tenger térségének stabilitása mellette az is közös érdek, hogy Törökország teljesítse az illegális migráció megfékezése terén tett kötelezettségvállalásait. A román kormányfő elmondta: Bukarest a júliusi NATO-csúcs után is szoros kapcsolatban mAradt Varsóval, hiszen Lengyelország is küld egy századot az Észak-atlanti Szövetség Romániában felállítandó nemzetközi dandárjába, illetve román katonák is részt vesznek majd a lengyelországi NATO-zászlóaljban – ezek megszervezése folyamatban van. A lengyel és a román kormányfő meglátogatott több bukovinai ortodox kolostort és felkereste a Suceava megyei Solonetu Nou nevű települést, az egyetlen olyan romániai falut, ahol tömbben élnek a lengyelek. A 2500 romániai lengyel közül mintegy hétszáz él ezen a bukovinai településen. (MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Székelyfölddel ismerkedett az amerikai nagykövet
Először járt Hargita megyében Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti nagykövete. Lenyűgözte a táj és a helyiek, akikkel találkozott. „Az egyik célja Székelyföldi látogatásomnak, hogy beszéljek az itteniekkel a problémákról” – mondta. Hozzátette: árgus szemekkel figyelik a kisebbségi jogok betartását.
Hargita megyét látogatta meg hétfőn az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete, Hans Klemm és felesége. Hétfőn előbb Csíkszeredában járt, majd Székelyudvarhelyen az SZKA képviselőivel találkozott. Közel egy éve nevezték ki nagykövetnek a diplomatát, aki szerint az Amerikai Egyesült Államok Romániát most nagyon pozitív helyzetben látja. „Ha a térséget tekintjük, akkor Románia a stabilitás és a fejlődés szigete lett, összehasonlítva a szomszédaival. A nemzetközi biztonság szempontjából pedig nincs jobb partnerünk ebben a térségben” – mondta Hans Klemm.
A nagykövet szerint a demokratikus értékek vállalása és a demokratikus intézmények erősítése terén sikereket ért el Románia, dicséretesnek tartja az ország korrupció elleni küzdelmeit. A nagykövet úgy látja, gazdasági szempontból nagyon gyors léptékben fejlődik az ország, így mindent összevetve jó irányban halad jelenleg az ország, és reméli, ez így fog folytatódni. „Románia és az Egyesült Államok is fontos választások előtt állnak, így nagykövetként szeretnék megbizonyosodni arról, hogy a partnerségünk továbbra is szilárd mArad, sőt erősebb lesz az elkövetkezőkben” – beszélt a céljairól.
Ez volt az első, hogy Hargita megyébe látogatott, és le is nyűgözte a látvány, illetve a helyiek, akikkel eddig találkozott. „Székelyföld ezen része igencsak sajátos, főként az etnikai összetétele miatt, valamint a Magyarországgal kapcsolatos múltja, és a magyar nyelv révén is” – mondta, hozzátéve, hogy igyekszik minél többet megtudni Hargita megyéről.
Az amerikai külügyminisztérium tavalyi emberi jogi országjelentésében kitértek a romániai magyar kisebbséget érő hátrányos megkülönböztetésre, például arra, hogy nem lehet használni a magyar nyelvet különböző intézményekben, a helyhatósági hivatalnokok sok helyen nem beszélik a magyar nyelvet, több város önkormányzata megtagadta a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezését, illetve több esetben megtiltották a székely zászló kitűzését is. Klemm elmondta, hogy a Bukaresti nagykövetség szorosan együttműködött a jelentés kidolgozásán az amerikai külügyminisztériummal, ennek ellenére nem tudta megmondani, ha a következő jelentésben jobb eredmények lesznek e téren, vagy úgy általában.
„Az Egyesült Államok számára fontos a kisebbségek értékeit tisztelni, ez számunkra is kihívás, és Romániában is népszerűsítjük ezt, valamint a vallási szabadságot, a sajtó szabadságát, a szólásszabadságot. Az egyik célja Székelyföldi látogatásomnak, hogy beszéljek az itteniekkel ezekről a problémákról” – fejtette ki.
Mint elmondta, Csíkszeredai látogatása alatt ismerte meg a Romániában élő magyarok kihívásait és gondjait, a szimbólumok használata mellett az oktatás minősége is felmerült. A diplomatát meglepte, hogy gondot okoz a románnyelv-oktatás minősége is a magyar anyanyelvű kisebbségnek. Megtudta ugyanakkor, hogy a térségnek gondot okoz elérni az uniós forrásokat, ennek hiánya pedig rosszul hat a helyi gazdaságra. Az amerikai nagykövet egyelőre nem hallott a Székelyföldi autonómia-törekvésekről Bukarestben, illetve a mostani látogatása alatt – válaszolta érdeklődésünkre, de hozzátette, igyekszik utánanézni a javaslatoknak.
Oroszország generálja a feszültséget és instabilitást
Hans Klemm a globális fenyegetettségről, illetve Románia Egyesült Államokkal és Oroszországgal folytatott kapcsolatáról is beszélt. Úgy látja, valóban növekszik a térségben a feszültség, az orosz agresszió miatt. A nagykövet szerint az Egyesült Államok, az Európai Unió és Románia egyaránt Oroszországot okolja a térségben létrejött konfliktusokért és instabilitásért, valamint a nemzetközi határok megszegéséért. Meglátása szerint a Fekete-tengeri térségében a legnagyobb ingatagságot Oroszország generálja, ennek ellenére hangsúlyozta, a Deveselu légi támaszponton telepített rakétaütegek, amelyet az európai NATO-rakétavédelmi rendszerbe is integrálnak, védelmi szerepet nyújtanak, az euro-atlanti térségen kívüli fenyegetésekre, és nem az oroszországiakra vannak irányítva.
A szimbólumhasználatról és a diszkriminációról tájékoztatták
A nagykövet délelőtt Borboly Csabával, Hargita megye Tanácsának elnökével és Ráduly Róbert Kálmánnal, Csíkszereda polgármesterével is találkozott Csíkszeredában. Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke a találkozón elmondta, hibának tartja a regionalizáció fogalom használatát a román politikában, mert egyfelől alkotmánymódosítás nélkül nincs miről beszélni, másfelől meg fogalmi gumicsont, és arra jó, hogy megakadályozzon minden érdemi szakmai vitát, elemzést, közös gondolkodást a román közigazgatás bajairól – áll a megyei önkormányzat sajtószolgálatának közleményében. A fejlesztési régiók kapcsán Borboly Csaba kifejtette, hogy a jelenlegi felosztás az ország nyolc nagyvárosának, illetve azok harminc kilométeres körzetének biztosít fejlődési lehetőséget, miközben a vidék elszegényedik, nő a vidék és a nagyvárosok közti szakadék. A közlemény szerint a szimbólumhasználat kapcsán Borboly kiemelte, minden megyének van saját zászlaja, de a hazai jogértelmezés lehetőséget biztosít rosszhiszemű feljelentőknek, hogy a székely megyékben megtámadják a közintézményekben való jelképhasználatot, és pert nyerjenek, ami által sérül a helyi autonómia elve, holott Románia elfogadta a vonatkozó nemzetközi chartát.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a gazdasági és az anyanyelvi téren történő diszkriminációról beszélt, amit a város és a térség esetében alkalmaz a román állam, valamint a Városháza felirat és a városzászló meg a székely lobogó miatti pert is ismertette. Kitért az anyanyelvhasználat körüli akadályokra, valamint a régiós felosztást bírálta, mert meglátása szerint a Központi Fejlesztési Régióban csak két város fejlődött gazdaságilag, Brassó és Szeben, statisztikák szerint pedig a vidék és e nagyvárosok közti életszínvonalbeli szakadék ma nagyobb, mint az EU-csatlakozás előtt.
A beszélgetés után Hans Klemm elmondta, hogy az amerikai kormány számára fontos a kisebbségek tisztelete, és kijelentette, hogy amerikai befektetőkkel való találkozóján mindenképpen megemlíti nekik Hargita megyét mint lehetőséget.
Amerikai sarokkal gazdagodott a Csíkszeredai könyvtár
Az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti Nagykövetsége klasszikus és kortárs amerikai íróktól származó, angol nyelv tanulásához szükséges, valamint gyermekkönyveket és könyvespolcot ajándékozott a Kájoni János Megyei Könyvtárnak hétfőn.
Az ajándékot Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok Bukaresti nagykövete adta át. Elmondta, ez az első alkalom, amikor Hargita megyébe látogat, és örömet okoz számára, hogy értékes ajándékot adhat az ittenieknek.
Az ünnepséget követően Hans Klemm kerekasztal-beszélgetésen válaszolt az újságírók kérdéseire. A nagykövet kifejtette, korábban Kovászna megyébe is ellátogatott, így lehetősége volt megtapasztalni, hogy Székelyföld különbözik az ország többi részétől, pozitív benyomása van Hargita megyéről. Véleménye szerint a székely büszke, harcos, védelmező nép. Az aktuális problémákra térve az újságírók a kisebbségi kérdésről is érdeklődtek a nagykövettől, aki elmondta, védeni, tisztelni kell a kisebbséget. Arra a kérdésre, hogy a továbbiakban milyen kapcsolat fog kialakulni a megyével, azt válaszolta, hogy a Kájoni János Megyei Könyvtárral kialakult kapcsolat az alapja lehet annak az együttműködésnek, amely a megye kulturális és oktatási fejlődését szolgálja. Az elöljárókkal való találkozás folytatásaként közös terveket alkothatnak a megye gazdasági fejlődése érdekében.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Hollande közös európai haderő mellett érvelt Bukarestben
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta Francois Hollande francia elnök Bukarestben kedden, miután román kollégájával, Klaus Johannisszal tárgyalt.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten pedig az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az Európai Unió külső határainak védelmére.
Kifejtette, Franciaországnak van Európában a legnagyobb védelmi költségvetése, de szerinte másoknak is növelniük kell védelmi kiadásaikat, hozzá kell járulniuk Európa védelméhez. Rámutatott, Európa nem azért egyesült, hogy „mindenki megtalálja a közös költségvetésében a kedvére való részt”, hanem azért, mert tagállamainak közös értékei és célkitűzései vannak, ezért az unió biztonságát is együttes erőfeszítéssel kell megteremteniük.
Hollande egy közös európai haderő, illetve közös európai hadiipar kialakítása mellett érvelt Bukarestben, amely képes szavatolni a schengeni övezetben, illetve az unió határain belül élők biztonságát, anélkül, hogy valamilyen külső erő beavatkozására várna.
Klaus Johannis kijelentette, Románia támogatja az európai haderő felállításáról szóló francia-német kezdeményezést, amely szerinte nem konkurenciája vagy helyettesítője lesz a NATO-nak, hanem az észak-atlanti szövetség és az EU tevékenysége közötti „összefonódás”, amely mindkét fél számára előnyös.
Johannis szerint egy rugalmasabb, polgárainak igényeire jobban figyelő, egységét megőrző unióra van szükség. Az emberek jólétet és biztonságot várnak az Európai Uniótól – tette hozzá a román elnök.
A két államfő megállapodott abban, hogy 2018. december 1-je és 2019 júliusa között Franciaország és Románia „kölcsönös kulturális szezonnal” emlékezik meg a modern Románia megalakulásának százéves évfordulójáról, az 1918-as, Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó Gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. A francia-román centenáriumi rendezvények egybeesnek a román uniós elnökség (2019 első fele) időszakával – mutatott rá Francois Hollande.
Hozzátette, Romániának latin gyökerei vannak, és frankofon (francia nyelvű) ország, ahol a diákok 20 százaléka első, 80 százaléka pedig második idegen nyelvként tanulja a franciát.
Hollande személyében, akit népes politikus- és üzletember-küldöttség kísért, hosszú ideje először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori román államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
MTI
Székelyhon.ro

Háromszéken tájékozódott az amerikai nagykövet
Tájékozódás, az itteni helyzet jobb megismerése végett érkezett Kovászna és Hargita megyébe Hans Klemm amerikai nagykövet, és bár rendkívül diplomatikusan kitért a kényes kérdések megválaszolása elől, alkalma volt a térség, az itt élők legfontosabb gondjaival szembesülni, és Sepsiszentgyörgyi, szűk félórás sajtótájékoztatója során legalább tízszer kimondta a Székelyföld románok által tagadott nevét angolul: Szeklerland.
Hans Klemm egy nappal korábbi Csíkszeredai látogatására utalva hangsúlyozta, nem csak politikusoktól tájékozódott, alkalma volt egyszerű polgárokkal is beszélni, hogy megértse az itteni kulturális, gazdasági, politikai helyzetet. Sepsiszentgyörgyre reggel tíz órakor érkezett, Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel, Antal Árpád polgármesterrel és Kató Béla református püspökkel találkozott, majd az újságírók kérdéseire válaszolt.
Amerikai álláspont
A táj szépségeit ecsetelő és az itteniek vendégszeretetét méltató szokásos bevezető után Amerika emberi és kisebbségi jogokat, demokráciát támogató álláspontját hangsúlyozta arra a kérdésre válaszolva, hogy az Egyesült Államok támogatja-e az itt élő magyarság népszavazással és százezres tüntetéssel is megerősített területi autonómiaigényét. „Az Egyesült Államok maximálisan támogatja a Székelyföldi emberek jogát, hogy petíciókat nyújtsanak be és tömegtüntetéseken adjanak hangot elégedetlenségüknek a kormánnyal szemben” – mondotta. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ügyében nem foglalt állást, de figyelik a restitúciós folyamatot, felgyorsítását sürgeti – derült ki egy másik kérdésre adott válaszából.
Lapunk kérdésére, mely szerint azt követően, hogy 60 évvel ezelőtt, az ’56-os forradalom során Amerika nem állt ki a szovjet hatalom és kommunizmus ellen fellázadt Magyarország mellett, van-e okuk attól tartani az erdélyi magyaroknak, hogy jogköveteléseik elsikkadnak a Romániával kötött stratégiai partnerség miatt, Hans Klemm általános választ adott. Maga elé mormolva megjegyezte: „A nagyszerű ’56, érdekes...”, majd az Egyesült Államok prioritásait ismertette: a biztonság és stabilitás, melynek fenntartásában Romániának nagy szerepe van; a demokrácia, beleértve a kisebbségi jogok tiszteletben tartását – itt felsorolt más alapvető jogokat, a vallás- és szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a nők jogait, az emberkereskedelem megakadályozását –, és hozzáfűzte, ezek kiteljesítése soha véget nem érő próbálkozás. Harmadikként a gazdasági fejlődést említette, Románia jó mutatóit – bár ez nem jelenti, hogy problémái megoldottak, beleértve a kisebbségi kérdést is – fűzte hozzá –, és reményét fejezte ki, hogy a decemberi választások után is folytatódik a jelenlegi irány, sőt, erőteljesebbé válhat a két ország közötti együttműködés.
Magyar sérelmek
Rövid és keveset mondó sajtótájékoztatója után a nagykövet a „szomszédba” vonult a prefektussal találkozni, magyar vendéglátói pedig összegezték mindazt, amit ők elmondtak neki. Tamás Sándor kiemelte, már bevezetőjében elmondta, nem panaszkodni akarnak, partnert keresnek problémáink megoldására. Ismertették, a NATO- és EU-csatlakozásig valóban bővültek az erdélyi magyarság jogai, ám azt követően próbálják visszafordítani az alkotmányban leszögezetteket és jogszabályokba foglaltakat: visszaállamosítás, decentralizáció zajlik, kettős mércét alkalmaznak a hatóságok. Ez utóbbi alátámasztására képekkel is bemutatták, hogy míg Bukovinában hivatalosságok állnak a térség zászlója alatt, Székelyföldön büntetik a székely zászló önkormányzatok általi használatát. Azt is elmondták, hogy mindaz, amit az erélyi, Székelyföldi magyarság kér, az EU 15 államában működik, külön kiemelték Dél-Tirol példáját, és hangsúlyozták, nem szeretnénk mást, csak, ami máshol is lehetséges. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának akadályozását vetette fel, jövőben ünneplik egyházuk 500 éves fennállásának évfordulóját, ez alatt a fél évezred alatt nagyon fontos volt, hogy ne csak a templomban szolgáljanak, de az oktatást és a diakóniát is támogassák, a kommunizmus alatt elkobzott ingatlanjaik e célokat szolgálták. Mindaz, ami Romániában jelenleg történik, a vallásszabadság korlátozását jelenti, megértik ugyan a geopolitikai helyzetet, de az Egyesült Államoknak is méltányolnia kellene, hogy az itt élő magyarok mindeddig békés, törvényes eszközökkel követelték azt, ami a jog szerint is megilleti őket. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azzal kezdte beszámolóját, hogy mi, magyarok lojális állampolgárai vagyunk Romániának, mégsem szeretnek bennünket, egyrészt mert mindig kimondjuk az igazságot, másrészt, mert szenvedélyesen szeretjük szülőföldünket, és bár száz éve folyamatosan nyomás alatt tartanak, mégis itt vagyunk. Kitért arra is, hogy úgy érezzük, az Egyesült Államok a Romániával kötött stratégiai partnerség miatt lemondott arról, hogy az erdélyi magyarság ügyét markánsan képviselje. Az amerikai alapértékekkel egyetértünk, de lehet-e vallásszabadságról beszélni, miközben elveszik az egyház javait? Úgy értelmezik-e a demokráciát Amerikában, mint Bukarestben, hogy három farkas többségi szavazással dönthet a bárány megevéséről (a bárány ez esetben az erdélyi magyarság – pontosított), egyenlőség-e, hogy a Székelyföldi önkormányzatoknak tiltják azt, ami az ország más tájain lehetséges – sorolta a kérdéseket. Kitért a tervezett regionális átszervezésre, hogy olyan elképzelés körvonalazódik, amely az önkormányzatokat is kiveszi a magyarság kezéből, olyan régióba kívánják beolvasztani a Székelyföldi magyar közösséget, ahol nem lesz többségben, így a döntéseket sem befolyásolhatja. „Világosan elmondtuk, vannak olyan ügyek, amelyekben nincs kompromisszum, az itt élők szembeszálltak Ceauşecuval, Băsescuval vagy Dragneával, amikor szét akarták darabolni a régiót, és szembeszállnak bárkivel, akinek hasonló a szándéka” – ismertette tájékoztatójuk lényegét Antal Árpád.
Amerikai Könyvespolc a könyvtárnak
Hans Klemm a prefektussal folytatott tárgyalás után meglátogatta a Magmát és az Erdélyi Művészeti Központot. A Bod Péter Megyei Könyvtárnak átadta az Amerikai Könyvespolc nevű, 128 címből álló, 2593 dollár összértékű könyvadományt, amelyben szak- és szépirodalmi művek (klasszikus és kortárs amerikai irodalom, gyermekirodalom), valamint az angolnyelv-tanulás tökéletesítéséhez szükséges módszertani munkák találhatóak.
Háromszéki látogatása végén még egy rövid, de kötetlenebb beszélgetésre hívta az újságírókat, mely során meghallgatta egyebek mellett a nyelvi jogok betartásával, a román nyelv oktatásával kapcsolatos észrevételeket. Véleményét szavakban nem fogalmazta meg, de bólogatásai, arca elárulta, nem érti, miért ütközik akadályokba alapvető dolgok biztosítása. Elismerte: aludnia kell még az itt tapasztaltakra, a román és magyar felektől sokszor egymásnak szögesen ellentmondó tájékoztatót kapott, és ahhoz, hogy megértse az itteni helyzetet, meg kell emésztenie mindezt
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös múlt, közös jövő (Hollande Romániában)
Európának új korszakra van szüksége védelmének megszervezése és finanszírozása terén – hangoztatta Francois Hollande francia államelnök tegnap Bukarestben, miután Klaus Iohannis államfővel tárgyalt. Ez alkalommal Klaus Iohannis a legmagasabb román állami kitüntetést – Románia Csillaga Érdemrend a lánccal – adományozta vendégének „a román történelem és kultúra iránt tanúsított megértésért és érdeklődésért”.
A két elnök közös sajtóértekezletén Hollande úgy értékelte: a terrorizmus elleni küzdelem új, közös védelmi rendszert követel az európaiaktól, a pozsonyi csúcsértekezleten az uniós vezetőknek megoldást kell találniuk az EU külső határainak védelmére. Hollande egy közös európai haderő, illetve közös európai hadiipar kialakítása mellett érvelt, amely képes szavatolni a schengeni övezetben, illetve az unió határain belül élők biztonságát, anélkül, hogy valamilyen külső erő beavatkozására várna.
Klaus Iohannis kijelentette: Románia támogatja az európai haderő felállításáról szóló francia–német kezdeményezést, amely szerinte nem konkurenciája vagy helyettesítője lesz a NATO-nak, hanem az észak-atlanti szövetség és az EU tevékenysége közötti „összefonódás”, amely mindkét fél számára előnyös. Hozzátette: rugalmasabb, polgárainak igényeire jobban figyelő, egységét megőrző unióra van szükség. Az emberek jólétet és biztonságot várnak az EU-tól. A két államfő megállapodott abban, hogy 2018. december 1-je és 2019 júliusa között Franciaország és Románia „kölcsönös kulturális szezonnal” emlékezik meg a modern Románia megalakulásának százéves évfordulójáról, Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó Gyulafehérvári román nemzetgyűlésről. A francia–román centenáriumi rendezvények egybeesnek a román uniós elnökség (2019 első fele) időszakával. A francia elnök leszögezte: Romániának latin gyökerei vannak, és frankofón ország, ahol a diákok 20 százaléka első, 80 százaléka pedig második idegen nyelvként tanulja a franciát.
Francois Hollande francia csúcstechnológiai beruházásokat is felkeresett: délelőtt a Bukarest melletti Măgurelén járt, ahol az európai uniós támogatással megvalósítandó szuperlézer romániai berendezéseit építi egy 60 millió eurós szerződés alapján a francia Thales űrkutatási és hadiipari óriáscég, délután a Brassó megyei Vidombákra repült, ahol Dacian Cioloş kormányfővel együtt avatta fel az Airbus Helicopters 50 millió eurós beruházásból felépült új üzemét. A francia államfő szerint ezek a beruházások is bizonyítják, hogy Franciaország jövőbe mutató csúcstechnológiákkal járul hozzá Románia fejlődéséhez, nemcsak az olcsó munkaerőt keresi. Hollande személyében csaknem két évtized után először érkezett francia államfő hivatalos állami látogatásra Romániába. Utoljára 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök tett rövid Bukaresti látogatást, hogy Traian Băsescu akkori román államfővel a két ország stratégiai partnerségéről írjon alá közös nyilatkozatot.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Winkler: akkor szavazom meg a TTIP-t, ha a polgárok javát szolgálja
Hol tart most a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség tárgyalása, valóban elbukott-e, mint ahogy azt a német gazdasági miniszter gondolja? Ha megvalósul, kik lesznek a nyertesei, mit jelent ez Romániának? Többek között ezekre a kérdéseinkre adott választ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő.
Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere vasárnap azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásai kudarcba fulladtak. Egyetért ezzel?
A kereskedelmi tárgyalásokkal – legyen szó partnerként Kanadáról, Szingapúrról, de most elsősorban az Egyesült Államokról – egy új világ kezdődik. Ha visszatekintünk 10-15 évvel korábbra, azt látjuk, hogy tipikusan a kereskedelmi tárgyalások voltak, amelyek a háttérben zajlottak, szakemberekre bízva. Míg a laikus, de figyelmes állampolgár nem is értette, hogy mi történik, mára ez megváltozott, a kommunikációs társadalom, az aktivizmus megnövekedése, a tájékoztatást igénylő szervezetek miatt. Persze a tárgyalásokat a televízióban, nyilvánosan sem lehet folytatni, mert a tárgyalópartner nem ismerheti a másik fél kártyáit, az információéhségre viszont válaszolni kell.
A megállapodás az EU és az Egyesült Államok között a világ legnagyobb szabadkereskedelmi térségét hozhatja létre, amitől mindkét fél új munkahelyeket és gazdasági növekedést vár. A felek azonban saját érdekeiket is igyekeznek védeni. A megvitatandó témák között szerepelnek az európai kis- és középvállalkozások amerikai közbeszerzésekhez való hozzáférése, a pénzügyi szolgáltatások, és az állam és befektető közti vitarendezés szabályai. A nemzetközi megállapodások kidolgozása teljes mértékben uniós kompetencia, ami azt jelenti, hogy az uniós országok nevében az Európai Bizottság tárgyal. (Forrás: europarl.europa.eu/)
A TTIP mostanáig 14 tárgyalási kört járt le, az utolsó júliusban zajlott Brüsszelben. Nincs áttörés még, azt mondani viszont, hogy a TTIP halott, nem fedi a valóságot. Sigmar Gabriel arra hivatkozott, hogy még egyetlen fejezet sincs lezárva, de a kereskedelmi tárgyalások alapelve, hogy semmi nincs eldöntve, amíg mindent nem döntünk el egyszerre. Ma nem lehet olyan egyezségről beszélni, amelyikben az egyik fél nyer, és a másik veszít, ez a folyamat tehát hosszú. Azt gondolom, hogy Sigmar Gabriel és pártja, a szociáldemokraták választásokra készülnek, és odafigyelve a közhangulatra tette ezt a kijelentést.
A gazdasági miniszter azt is nyilatkozta, hogy „az európaiak nem akarták alárendelni magukat az amerikai követeléseknek”. Van ennek valóságalapja?
Más a föderális Amerika mechanizmusa, amelynek a nevében a kereskedelmi megbízott tárgyal, mint az EU helyzete, ahol az Európai Bizottság tárgyal, viszont a mandátumot az Európa Tanács fogadja el az Európai Parlament véleményezésével. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban a kormányfők adnak megbízást arról, hogy miről tárgyaljon és meddig mehessen el a tárgyaló fél, az USÁ-ban azonban lehetőség van egy agresszívebb tárgyalási stratégiára. Sigmar Gabriel észrevétele így jogos.
Sok területen ugyanakkor, például a szellemi tulajdonjog, a genetikailag módosított élelmiszerek területén nagyon különbözik az amerikai megközelítés az európaitól. A mi tárgyalóink mindig figyelembe kell vegyék, hogy a közegészségügy, élelmiszerbiztonság, GMO-mentesség és egyéb területeken magasabb standardok vannak nálunk, és az világosan le van szögezve, hogy ezeket nem lehet lecsökkenteni.
A TTIP ellenzői többek között éppen attól félnek, hogy ezeket a standardokat a partnerség le fogja rombolni.
Ez azért nincs így, mert a tárgyalási mandátum nem ad lehetőséget az Európai Bizottság tárgyalóinak arra, hogy a standardokat rontó egyezséget fogadjanak el. Ez a mandátum persze nyilvánvalóan titkos, de az említett elvet az Európa Tanács és az Európai Parlament is elfogadta. Vannak persze veszélyek, ezeket pedig pontosan érzem. Míg a TTIP támogatója vagyok, korábban is világosan kijelentettem: akkor fogom megszavazni, ha ez az európai polgárok javát szolgálja.
Melyek az ellenvetései, félelmei?
Ezek két irányból jönnek. Bár a politikai célkitűzés a tárgyalások lezárása az év végéig, én nem hiszek ebben. Ha ez nem valósul meg decemberig, még nem kell eldobni a TTIP-t, hiszen voltak olyan kereskedelmi tárgyalások, amelyek éveken át húzódtak – nem gyors tárgyalásra van szükség, hanem jó tárgyalásra. Az én egyik félelmem, hogy a végeredmény nem lesz kiegyensúlyozott, akkor pedig ez nem számít jó egyezségnek.
A másik félelmem lokálisabb. A kérdés az, hogy egy az EU-nak jó egyezmény, amiért valami árat is kell fizetni, földrajzi szempontból hol jeleníti meg az előnyöket és hol a hátrányokat? Ekkor derül ki, hogy a versenyképes gazdaságok, ahol erősek a kis- és középvállalkozások, a multik, a technológia-export, ott csapódnak le az előnyök, a kevésbé versenyképes régiókban pedig a hátrányok. Románia pedig az utóbbiak között van. A Romániai kisvállalatok nem igazán vannak felkészülve arra, hogy előnyt szerezzenek az amerikai piacon, szemben számos más európai országgal.
Fogyasztóként, úgy gondolom, nem szenvedünk hátrányt, és a beruházások terén sem, hiszen a Románia-USA együttműködés a NATO-n belül kereskedelmi összetevőt is jelenthet, illetve egyfajta előnyt jelentenek a nyugati államokhoz képest alacsonyabb bérek, és a jól képzett munkaerő. A szolgáltatás-kereskedelem terén az IT-cégeink világszinten mozognak, ez pedig a TTIP miatt előnyt hozhat.
Hamarosan eldől, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Mennyiben befolyásolja majd a tárgyalásokat, hogy a demokrata vagy a republikánus jelölt győz?
Nyilvánvalóan fontos tényező ez, és a francia vagy német választások is, amelyeket jövőben tartanak. Ami viszont a legnagyobb mértékben befolyásolja a folyamatot, az maguk az állampolgárok, a közvélemény. Ezelőtt két-három évvel Hillary Clinton abszolút pro-TTIP véleményt fogalmazott meg, amikor viszont kiderült, hogy elnökjelölt lett, a közvélemény pedig óvatosan szemléli a tárgyalási folyamatot, ő maga is megváltoztatta a nyilatkozatait. Hogy egy-egy jelölt álláspontja hogyan módosul a választások után, azt csak megtippelni tudjuk. Egy biztos: hogy Donald Trump személye sok mindent veszélyeztet, nemcsak kereskedelmi szempontból, de az ő magatartása is változna, ha ő kerülne hivatalba.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Uniós erővonalak
Abban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem.
Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket.
A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal.
Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék.
Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés.
Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot.
Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén.
A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t.
Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

A vízumkényszer eltörléséről tárgyaltak
Dacian Cioloș miniszterelnök New Yorkban találkozott Justin Trudeau kanadai kormányfővel. Úgy vélték, jók a kilátások a Kanadába utazó román állampolgárok vízumkötelezettségének mihamarabbi eltörlését illetően. „A két miniszterelnök a román állampolgárok beutazásának szabaddá tételéről tárgyalt, megállapítva, a vízumkényszer eltörlésének közeljövőbeli kilátásai jók. Szó esett ugyanakkor Kanada szerepéről a varsói csúcstalálkozón meghozott, a NATO fekete-tengeri, keleti sávját érintő döntések gyakorlatba ültetésében” – mondta el Liviu Iolu kormányszóvivő. Dacian Cioloș miniszterelnök tegnap reggel Facebook-profilján azt írta, az Egyesült Nemzetek Szervezeténél töltött első napot azzal a meggyőződéssel zárták le, hogy Romániának „az a hivatása, hogy fontos szereplője legyen a multilaterális nemzetközi kapcsolatoknak”. Dacian Cioloș kormányfő szeptember 20–23. között a 71. ENSZ-közgyűlésen vesz részt.
Nyugati Jelen (Arad)

Craiovára telepítik a NATO romániai nemzetközi dandárját
- Craiovára telepítik a NATO romániai nemzetközi dandárját. Olténia fővárosába telepítik a NATO Romániában megalakítandó nemzetközi dandárját, amely várhatóan jövőre éri el kezdeti, és 2018-ban teljes operatív kapacitását – jelentette be Klaus Iohannis kedden, a legfelső védelmi tanács (CSAT) ülése után.
A CSAT keddi határozata értelmében az iraki és afganisztáni missziókban rendszeresen részt vevő craiovai „Rovine” II. gyalogos dandár alakul át nemzetközi NATO-dandárrá. Az már a júliusi NATO-csúcs után kiderült, hogy a romániai dandárba Lengyelország egy századot, Bulgária pedig 400 katonát küld.
Keddi sajtóértekezletén az államfő elzárkózott annak közlésétől, kik azok a további NATO-szövetségesek, akikkel Románia tárgyalásokat folytat a részvételről: ezt majd akkor teszik közzé, ha felajánlásuk véglegessé válik – mondta Iohannis. A nemzetközi dandár létrehozásáról az észak-atlanti szövetség varsói csúcsértekezletén született döntés.
A NATO döntéshozatali szerve Oroszországtól tartó tagállamai kezdeményezésére július 8-án a szövetség keleti és déli szárnyának megerősítéséről döntött: négy zászlóalj rotációs rendszerben fog állomásozni Lengyelországban és a balti államokban, Romániában pedig egy nemzetközi összetételű dandárt hoznak létre.
maszol.ro

Erdélyi–felvidéki „csúcstalálkozó” volt Nagyváradon
Kettős, kulturális és politikai rendezvény helyszíne volt október 8-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1937-ben átadott, 2001-ben felújított nagyváradi palotája, amely jelenleg a Sulyok István Egyházi, Oktatási és Művelődési Központnak, illetve a Partiumi Keresztény Egyetemnek is helyet ad.
A református püspöki palotaként is emlegetett belvárosi épület aulájában előbb Felvidéki polifónia címmel kortárs szlovákiai magyar képzőművészek kiállítását nyitották meg, ezt követően Tőkés László és Csáky Pál európai parlamenti képviselők tartottak közéleti fórumot a Bartók-teremben. 
A tárlatnyitóra érkezetteket Sz. Horváth István, a társszervező Partiumi Magyar Művelődési Céh köszöntötte, majd átadta a szót a szlovákiai magyar nemzeti közösség egyik legismertebb vezetőjének, Csáky Pálnak, aki rövid beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Partiumba elhozott kiállítás megjárta Brüsszelt is, mégpedig azelőtt, hogy Szlovákia átvette volna az Európai Uniós soros elnökségét az év második felére. Ezzel is fel szerették volna hívni Európa figyelmét arra – mondotta a Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője –, hogy a Trianonban idegen uralom alá került felvidéki magyarság teljes és pezsgő szellemi életet élve küzd a megmaradásért, valamint hogy államalkotó tényező az EU-tag Szlovákiában. 
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke házigazdaként üdvözölte a közéleti személyiségekből, művészekből, közírókból álló felvidéki küldöttséget, kitérve vázlatosan az erdélyi és felvidéki magyarság közötti történelmi kapcsolatokra és párhuzamokra, méltatva a gyümölcsöket termett egyházi, kulturális és felsőoktatási együttműködést. Miglinczi Éva művészeti író, a kiállítás kurátora személyes hangvételű bevezető után szakmai ismérvek mentén ismertette a 28 alkotóművész munkáiból összeállított tárlatanyagot, majd Kopócs Tibor, a Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének elnöke mutatta be röviden az alkotói közösséget és köszönte meg a meghívást e történelmi, szakrális térbe, Szent László király városába. Thurzó Sándor József brácsaművész az alkalomhoz illően felvidéki komponista, Lavotta János (1764–1820) műveiből adott elő kettőt az ünnepélyes tárlatnyitón.
Ezt követően a két európai parlamenti képviselő Ügyünk Európában címet kapott fórumára került sor, amelynek moderátora, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke aktuálpolitikai felvetésekre kért reagálásokat Csáky Páltól és Tőkés Lászlótól. A felvidéki EP-képviselő többrendbeli válaszaiból az a konklúzió volt leszűrhető, hogy mind ő maga, mind az egész szlovákiai magyarság többet várt a negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltozástól éppúgy, mint az ország NATO- és EU-csatlakozásától. Sőt, többet vártak a többségi nemzettől is, amellyel együtt élni kénytelenek, de önmaguktól is. „Féloldalasra sikerült minden” – mondotta vallomásszerűn a felvidéki politikus, aki ennek okát és magyarázatát több általa írt könyvben is igyekezett felfedni és megadni. 
Tőkés László a maga során egyetértett képviselőtársa megállapításaival, az erdélyi magyarságra nézve is érvényesnek tartva azokat, bár a romániai helyzet e tekintetben is rosszabb. S noha az elszakadt nemzetrészek közötti szolidaritás példás, és az anyaországgal való kapcsolataik is szép fejlődésen mentek át, a nemzetegyesítés politikája pedig áldott gyümölcsöket termett, mégis: elfáradás mutatkozik az autonómiaküzdelemben, politikailag töredezik a magyarság, elhagyja szülőföldjét a könnyedebb boldogulás reményével – mutatott rá erdélyi képviselőnk, amit a felvidéki vendég azzal toldott meg, hogy a Magyarország határain túl élő magyarok közösségi tudatát változatos terhek erodálják: az asszimilációs nyomástól a demográfiai negatívumokon át a mentális tévelygésekig. És akkor most nyakunkon a migránsválság, a globalizáció legújabb kori vadhajtása – utaltak rá mindketten, elismerve: a magyar politikai képviseletnek szinte semmit sem sikerült elérnie az európai porondon, ami az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, törekvéseit, igényeit jelenti, még a régebbi idők súlyos sérelmeit sem rendezték a hatalmasok – lásd a Benes-dekrétumokat vagy az elbitorolt vagyonokat. Jelenleg a petíciók és perek rögös és végeláthatatlan útját járják a közösségi képviselők, szószólók, küldöttek – de feladni sosem szabad „ügyünket Európában”. 
E konklúzió mentén hangzott még el, hogy az erdélyi és felvidéki magyar felsőoktatásért folytatott harc közötti hasonlóságok és különbözőségek tanulságosak, ugyanakkor a magyar nemzetpolitikát úgy kellene alakítani oktatási téren is, hogy a támogatások és könnyítések, csereprogramok és kapunyitások a fiatalok szülőföldön-maradását szolgálják, hiszen minden határon túli magyar intézménynek megtartó hatást kell kifejtenie. itthon.ma

Eszközöket keresünk annak érdekében, hogy Európa védje is kisebbségeit"
A FUEN pozitív döntést vár Luxemburgtól
Szeptember utolsó napján kisebbségi szemináriumot szerveztek a Bernády Házban. A rendezvényen részt vett Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, aki előadásában európai szemszögből próbálta megközelíteni a nemzeti kisebbségek helyzetét. A tanácskozás szünetében beszélgettünk a témáról.
– A FUEN elnöke szerint az alapok letételekor sem az Európai Unióban, sem Romániában nem sikerült hosszú távon rendezni a kisebbségi kérdést.
– Az Európai Unió esetében azért, mert mindig voltak olyan tagállamok, amelyek a kisebbségeket nem ismerték el, és ily módon nem lehetett konszenzust teremteni a témában, holott a nagy Európában 100 millió, de az EU-ban 60 millió személy tartozik valamelyik etnikai kisebbséghez vagy beszél egy kisebbségi nyelvet. Románia sem tette a dolgát. A legutóbbi lehetőség, a ’89-es fordulat után sem alakult ki egy olyan etnikumközi párbeszéd, amely a közösségek jogos igényeit elfogadtatta volna a közgondolkodással, és emögé nem sikerült egy politikai többséget megteremteni, amelynek támogatásával a magyarság közösségi jogokat és autonómiát nyert volna.
Nos, ha a történelmi pillanatokban nem sikerült meglépni ezeket a szükséges lépéseket, akkor kiigazításokat lehetne most eszközölni, mert amúgy Európa történelmében, a különböző államok esetében a kisebbségi kérdést akkor sikerült látványosan és hosszú távra megoldani, amikor azt valamilyen fegyveres konfliktus előzte meg vagy a világháború utáni helyzetet kívánták rendezni. Dél-Tirolban még a hatvanas években is nagyon kiélezett társadalmi konfliktust jelentett a németek ottani helyzete, illetve a német–dán vitában Dánia mindaddig vétóval fenyegette Nyugat-Németország fölvételét a NATO-ba, amíg nem rendezte a dán kisebbség helyzetét Németország északi részében.
– Azt mondják, ma egy felnőtt Európában élünk, amely belátja, hogy helyre kell igazítani ezeket a dolgokat, és ezt meg is teszi, felismerve, hogy az etnikai kisebbségek minden esetben nagyon erős asszimilációs hatásnak vannak kitéve. Demográfiai értelemben az etnikai közösségek nagyobb arányban öregednek el és fogynak, mint a többségi társadalmak. Tehát olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel ezek a folyamatok megfordíthatók. Mit tehet, mit tesz az európai színtéren a FUEN?
– Tulajdonképpen eszközöket keresünk annak érdekében, hogy Európa védje is kisebbségeit, ne csak elismerje értékként. Ez az európai munka mindig kétirányú. Egyrészt ott van az Európai Unió, amely szőnyeg alá söpörte ezt a kérdést. Csupán értékként ismeri el a kisebbségeket, de elutasította azt az ajánlatot, amit mi a kisebbségi polgári kezdeményezéssel megfogalmaztunk. Illetve ott van az Európa Tanács, ahol vannak eszközök: létezik a kisebbségi keretegyezmény, és ott van a regionális és kisebbségi nyelvek chartája.
– Ezeknek az eszközöknek korlátaik is vannak.
– Valóban így van. A tagállamokon nem kéri számon, hogy teljesítik-e azokat az ajánlásokat, amelyeket a különböző országjelentések kapcsán megfogalmaznak ezek a testületek, illetve még arra sem tudja rákényszeríteni őket, hogy újra felvegyék a monitorozást. Világos, hogy összességében ezek a jó szándékú eszközök megmutatták a korlátaikat, és szükséges arról beszélnünk, hogy miként javíthatunk ezeken. Az Európa Tanácsban, úgy gondolom, elkezdődött egy olyan időszak, amikor értékelik ezeket az eszközöket. Tehát ez a nagy irány, ami Európát illeti. Itthon, ha az 1918-as évfordulóra is gondolunk, akkor az etnikumközi megbékélési charta vagy kisebbségi paktum jelenthetne egy olyan mérföldkövet a román társadalom életében, amelynek teljes értékű részei lennének – hivatalosan is elismerve – a nemzeti kisebbségek, és akkor beszélhetnénk valódi értelemben egy modern államról, amely el tudja fogadni azt, hogy egy nemzeti közösségnek megvannak a saját önálló igazgatásához való jogosítványai, ezeket elfogadja és támogatja.
– Ahogy most kinéz egyre, inkább erősítenék a nemzetállami jelleget…
– Így van. A nemzetállami jelleget erősítenék, és mindent elfelejtenének, ami arra mutat, hogy Románia multikulturális társadalom, amelyben a különböző nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők, amelyek teljes értékkel járulnak hozzá a kultúra, a társadalom egészének fejlődéséhez, és ily módon meg kellene becsülni őket. De még van idő igazítani ezen. Lesz még egy fontos momentum, ugyancsak 2018-ban: Románia soros EU-s tanácsi elnöksége, amely Európa figyelmét is rá tudja terelni erre a témára.
– Lát-e e valamilyen megoldást? Mert folyamatosan arról beszélünk, hogy a kisebbség érték, de nem történik semmiféle előrelépés az őshonos kisebbségek védelme terén.
– A legkonkrétabb elem, amit mi tenni tudtunk, az volt, hogy megfogalmaztuk a kisebbségi polgári kezdeményezést 11 intézkedési javaslattal. Azt mondtuk, hogy itt van, letesszük az asztalra, beszéljünk róla.
– Az Európai Bizottság azonban a párbeszédet is elutasította…
– Elutasította, és nem engedte meg az aláírásgyűjtés elindítását. Ezért ezelőtt két héttel a luxemburgi törvényszéken volt végre lehetőségünk arra, hogy az Európai Unió egyik intézményével – a törvényszék is az – hivatalosan fölvethessük a kérdésünket, és arról érdemben tárgyaljunk. Erre még nem volt példa: voltak konferenciák az Európai Parlamentben, ahol néhány képviselő meg egyéb fórumok részt vettek, de ez volt az első, hogy intézményi kapcsolat jött létre a témában. És az is fontos, hogy a tárgyalás során éreztük, a bírák is látják, hogy az Európai Bizottság kellő indoklás nélkül utasította el a javaslatunkat, nem vette figyelembe a kezdeményezés védzáradékát, amely szerint részleteiben is bejegyezhetik a csomagot.
Mi úgy gondoltuk, és ma is ezt gondoljuk, hogy mind a 11 intézkedési javaslatunk beilleszkedik az uniós kompetenciákba. De ha a Bizottság úgy érzi, hogy egy-egy pont mégsem tartozik a kompetenciájába, akkor tekintsen el azoktól, és jegyezzék be csak azt a részt, amely megfelel a Bizottság elvárásainak. Az egyik bíró fel is tette a kérdést, hogy ha valaki egy 100 pontból álló intézkedéscsomagot tett le és abból egy nem illeszkedik a kompetenciákba, akkor elutasítják az egészet, és még rendesen magyarázatot sem adnak rá, hogy miért?
Tehát úgy gondolom, jó esélyünk van arra, hogy valamilyen módon pozitívan záruljon le ez a bírósági szakasz. Ezt követően az indoklás függvényében tudunk majd azon gondolkozni, hogy ezt a csomagot így, ahogy van, még egyszer benyújtsuk- e, elkezdődhet-e az aláírásgyűjtés, vagy valóban kiragadunk egy részt belőle, és azt nyújtjuk be. Hangsúlyozni szeretném, hogy vannak olyan alapvető témák a javaslatunkban, amelyektől nem tudunk eltekinteni: például az identitásra, nyelvre, oktatásra, kultúrára vonatkozó részek, azt gondoljuk, ide tartoznak, és a regionális politikában tett javaslatunk is kompatibilis az uniós kompetenciákkal, hiszen a regionális kohézió erősítését szolgálná, ha a következő támogatások kialakításakor figyelembe vennék, hogy a régiókban nemzeti, etnikai kisebbségek élnek, amelyek legtöbbször elmaradottabb helyzetben vannak a régión belül, és áldoznának arra, hogy ők is fölzárkózzanak egy magasabb szintre.
Minden intézkedésünket nagyon jól meg tudjuk indokolni, az ügyvédeink meg is tették. Látnunk kellett azonban a másik oldalon Románia jogi képviselőjét. Én magam román állampolgárként éreztem rosszul magam, hallgatva azt a nem jogi érvelést, hanem sokkal inkább politikai nyilatkozatot, amit a jogi képviselő megtett. Azt mondta: óva inti az Európai Uniót attól, hogy bármiféle szabályozásnak utat nyisson a nemzeti kisebbségek esetében, mert az beláthatatlan következményekkel járna mind az unióra, mind a tagállamokra nézve.
Szegény Európai Unió, milyen állapotban lehet, ha a koporsóba az utolsó szöget egy kisebbségeknek kedvező szabályozás elfogadása jelentené! Azt gondolom, ezzel Románia újból bebizonyította, hogy nem tud érzelemmentesen viszonyulni a kisebbségi kérdéshez, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a romániai kisebbségvédelem modellértékű. Annyira az, hogy arról külföld se mondjon véleményt, és főleg ne az Európai Unió legyen az, amely az élére áll egy keretszabályozás kidolgozásának. Úgy vélem egyébként, hogy a Romániában létező egyéni kisebbségi jogokhoz képest semmiféle pluszt nem jelentene, ennek ellenére Románia fél, hogy mi lesz, ha az Európai Unió ezentúl alaposabban odafigyel erre a kérdéskörre.
– Mi lesz a következménye a luxemburgi bíróság döntésének?
– A legoptimistább verzió szerint elkezdődhet az aláírásgyűjtés. Össze kell gyűjteni egymillió aláírást az EU-ban az intézkedési javaslatok támogatására. Utána a Bizottságnak jogalkotási procedúrát kellene indítania, arról újabb közvita lenne. Az volna a lényeg, hogy elinduljon az aláírásgyűjtés, elinduljon egy európai párbeszéd a közbeszédben. Több szó essen erről ne csak nálunk, kisebbségi vidékeken, hanem máshol is.
– Köztudott, hogy az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Ez különösen igaz az európai bíróságokra…
– Így van. Mi körülbelül hat hónapon belül várunk döntést.
***
A FUEN 33 európai országból származó mintegy 90 tagszervezetével az őshonos nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok legnagyobb európai ernyőszervezete. 1949-ben alakult meg Párizsban az európai kisebbségek identitásának, nyelvi és kulturális jogainak védelmére. A szervezet résztvevői státusszal rendelkezik az Európa Tanácsban, konzultatív státusszal az ENSZ-ben. Az Európai Parlamenttel együttműködve létrehozta az Európai Párbeszéd Fórumot.
A FUEN legfontosabb projektje a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés, amelyet a FUEN, az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt (SVP) és az Európai Nemzetek Ifjúsága (YEN) kezdeményezett. A Nem vagy egyedül! Egymillió aláírás a sokszínű Európáért! mottót viselő dokumentum egy sor jogszabályt és intézkedést javasol, amely az európai őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét és érdekeit szolgálja a regionális és kisebbségi nyelvek, kultúra, oktatás, regionális politika, közképviselet, egyenlő bánásmód, audiovizuális és egyéb média, regionális (állami) támogatás területén.
Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely)

Románia mintademokráciává érik az USA szerint
– Románia modellé válik a régióban a demokráciát és a nyitott kormányzást illetően – jelentette ki pénteken Nagyváradon Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete. A már magyar nyelvű híreket szolgáltató romániai közszolgálati hírügynökség, az Agerpres híradása szerint a nagykövet elsősorban a demokratikus intézmények megerősödését, a korrupcióellenes harcot, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, a vallásszabadságot és a nők társadalmi szerepének erősödését emelte ki.
Klemm szerint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének legfontosabb céljai a biztonság, a demokrácia és a jólét megerősítése. A nagykövet nagyon szorosnak nevezte a két ország közötti együttműködést a NATO keretein belül. Klemm véleménye szerint a jólét megteremtéséhez nemcsak a gazdasági forgalom növekedése járulhat hozzá, hanem az akadémiai csereprogramok is, amelyben romániai tanárok és diákok utazhatnak az Egyesült Államokba.
Sosem volt még ilyen jó
Hans Klemm feleségével és egy küldöttséggel együtt érkezett Bihar megyébe, ahol meglátogatta a HUMINT NATO központot, majd – egy könyvcsomag adományozása után – felavatta az amerikai polcot a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtárban. A háromezer dollár értékű, 159 kötetet tartalmazó könyvcsomag betekintést nyújt az amerikai kultúrába és értékrendbe.
A Nagyváradi Egyetem dísztermében Hans Klemm egy előadást tartott a román–amerikai kapcsolatok alakulásáról, amelyek szerinte soha nem voltak jobbak, mint napjainkban. A nagykövet ezt követően válaszolt a tanárok és diákok kérdéseire mno.hu.

Iohannis nemzeti, vallási és kulturális sokszínűségről áradozott
A tolerancia és a szabadság elengedhetetlen egy európai országban – nyilatkozta csütörtökön Klaus Iohannis államfő A nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja 1990–2016 című kötet bemutatóján.
Románia nemzeti, vallási és kulturális sokszínűsége számtalan lehetőséget rejt magában, és ezt a potenciált folyamatosan ki kell aknázni. Egy magát európainak valló országban a szabadság és a tolerancia elengedhetetlen – kezdte a divatos sztereotípiákból építkező beszédét Iohannis.  Elmondta, egyrészt „személyes, lelki oka” van annak, hogy elfogadta az eseményre való meghívást, hiszen ő maga is a romániai német kisebbséghez tartozik. Ugyanakkor mélységes tiszteletet érez a nemzeti kisebbségek csoportja iránt, amelynek tagjai jelentősen hozzájárultak a romániai demokrácia kiépítéséhez – tette hozzá. 
„A nemzeti kisebbségek csoportjának parlamenti jelenléte nem csak azoknak vált hasznára az évek során, akiket ez a csoport képvisel, hanem az egész ország javát szolgálta, hiszen akár a demokrácia megerősítéséről, akár az emberi jogok betartását szorgalmazó harcról, akár a NATO-, akár az európai uniós csatlakozásról volt szó, önök mindig hűséges, tisztességes és elkötelezett partnereknek bizonyultak. A törvényhozói munkában való részvételükkel pedig hozzájárultak ahhoz, hogy Románia toleráns, a sokszínűséget elfogadó országgá váljon” – hangsúlyozta Klaus Iohannis. itthon.ro

Románia kisebbségpolitikáját méltatta az államfő
Sikernek bizonyult az a "kísérlet", amelyre az 1990- es évek elején szánta el magát Románia, amikor alkotmányba foglalta a területén élő valamennyi nemzeti kisebbség jogát a parlamenti képviseletre – hangoztatta Klaus Johannis államfő csütörtökön.
Az elnök a Nemzeti kisebbségi frakció 1990-2016 című könyv bemutatója alkalmával, a parlamentben méltatta országa kisebbségpolitikáját. "A román állam azzal büszkélkedhet, hogy az 1918- as Nagy Egyesüléssel (Erdély és a Román Királyság egyesülésével) kezdődött modern léte, egy olyan többségi célkitűzés megvalósulása, amely az azt támogató kisebbségek megértésére és támogatására támaszkodott" – jelentette ki Johannis.
Elismeréssel beszélt arról, hogy a kisebbségi frakció mindig "hűségesen, tisztességesen és elkötelezetten" támogatta Románia nemzeti célkitűzéseit, a demokratikus berendezkedést, az emberi jogok érvényesítését, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozását. Johannis "hatalmas lehetőségnek" nevezte Románia etnikai, felekezeti és kulturális sokszínűségét, és kifejezte meggyőződését, hogy tapasztalatával "jelentősen és hitelesen" járul hozzá az európai építkezéshez.
Johannis részben "érzelmi" okokkal magyarázta jelenlétét a könyvbemutatón, arra hivatkozva, hogy maga is tagja a német kisebbségnek, de nem titkolta, hogy a közelgő választásokat is szem előtt tartotta. Ezzel arra utalt, hogy a 18 tagú kisebbségi frakció többször volt már a mérleg nyelve a román törvényhozásban, és jelentős szerepet játszott egy-egy kormány beiktatásában vagy megbuktatásában.
Mivel a decemberi választások után karcsúbbá válik a román parlament, a kisebbségi frakciónak már több mint ötszázalékos súlya lesz a bukaresti képviselőházban, így politikai érdekérvényesítő ereje várhatóan megközelíti az RMDSZ-ét, azzal a lényeges különbséggel, hogy a szenátusban nincs kisebbségi frakció.
A Romániában bejegyzett nemzeti kisebbségi szervezetek közül egyedül az RMDSZ lépte át eddig valamennyi választáson a román pártokra is érvényes (ötszázalékos) parlamenti küszöböt, és 1990 óta mind a szenátusban, mind a képviselőházban önálló frakciót alakíthatott.
Azoknak a kisebbségi szervezeteknek, amelyek nem lépik át a küszöböt, nemzetiségenként egy-egy helyet garantál a képviselőházban a választási törvény, ha az egy mandátumhoz szükséges voksok legalább öt százalékát megszerzik. A könnyített módszerrel általában 18 kisebbség küldhet egy- egy képviselőt a kétkamarás törvényhozás alsóházába, és ők önálló frakciót alkotnak. Népújság (Marosvásárhely)

Az a tizenhárom nap
A forradalom tizenhárom napja – az 1956. október 23-i tüntetésektől a szovjet Forgószél hadműveletig, azaz, a szabadságharc kezdetéig – az emberiség történelmének csak évmilliókkal leírható életkorából talán egy pillantás csupán, a napok száma a magyar história egy tízezredrészénél is kevesebb. A legújabb kori magyar történelem dicsőséges 13 napja mégsem valamiféle múló villanás, gyorsan feledhető capriccio, mert a magyar ’56 nélkül nem írható le Közép-Európa, Európa, talán még a világ XX. századi történelme sem.
A forradalom és az ezt követő szabadságharc érzékeny rést ütött az akkor megingathatatlannak – nemhogy megdönthetőnek – hitt szovjet rendszer talapzatán. Abban az időben a Szovjetunió közép-európai katonai jelenléte, így Európa megosztottsága éppoly magától értetődő politikai realitás volt, mint manapság az Európai Unió. A Varsói Szerződés katonai ereje akkortájt a kétpólusú világrend talán erősebbik felét jelentette. Atomfegyverekkel vívott világháborút kockáztatott volna a NATO, ha konfrontációval próbálta volna befolyásolni ezt a helyzetet. A Varsói Szerződés országai, elfogadva és követve a mindenkori szovjet kommunista diktatúra dogmáit, a „szovjet néphez fűződő barátságról” évtizedeken keresztül azt állították, hogy „örök és megbonthatatlan”.
Ezeket a megdönthetetlennek hitt realitásokat ingatta meg a magyar forradalom és szabadságharc, bebizonyítva, hogy a szovjet csapatok jelenléte, a kommunista diktatúra, s a mindkettő által kialakított terror sem feledtetheti egy ország lakosságának jelentős hányadával a polgári társadalom hagyományait. Bebizonyította, hogy a népek önrendelkezése, a demokrácia elvei stb. a szovjet mintájú kommunista diktatúrákban csupán szlogenként értelmezhető. Azok a vonzó eszmék, amelyekért világszerte milliók lelkesedtek, ebben a diktatúrában csupán szép szavak, és nem válhatnak sohase valóra.
A magyar nép forradalmát felszámoló, szabadságharcát leverő Szovjetunió tekintélyén látványos és elkendőzhetetlen csorba esett: a Szovjetunió Kommunista Pártja elveszítette a világ kommunista mozgalmában játszott megfellebbezhetetlen vezető szerepét. Ez a veszteség pótolhatatlannak bizonyult, talán legelső jeleként annak, hogy ez a kommunista mozgalom elveszítette esélyét nem csupán a világ proletárjainak egyesítésére, de még a kis közép- és kelet-európai szocialista országok megtartására is.
’56, leverése ellenére, tovább élt vívmányaiban: a forradalom előtti diktatúra a továbbiakban már elképzelhetetlenné vált. Magyarországon a következő évtizedtől a közhangulatban meginduló olvadás elvezetett a kommunista államhatalom és a lakosság közötti íratlan kompromisszumhoz – a hatalom értelmezésében 1956-ban ellenforradalom volt, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása tabu téma maradt, és az egypártrendszert sem lehetett megkérdőjelezni. Ezekért cserébe viszont a többi szocialista országéhoz képest, a „legvidámabb barakkban” oldottabb belső légkör alakult ki. Enyhítettek a vallásgyakorlás korábbi merev tiltásán, biztosították a teljes foglalkoztatottságot, a lakosság úgy érezte, hogy életszínvonala fokozatosan emelkedik. Lehetett vásárolni autót, lakást, telket, hétvégi házat. Korlátozva bár, de lehetőség nyílt a nyugati turistautakra is. 1956 azonban meghúzta azt a határvonalat, amelyen innen ugyan fenntartható a kompromisszum, de ha a hatalom ezt átlépi, számolnia kell akár még a polgárháború rémével is.
A magyar társadalomnak mindössze 33 évre volt szüksége, hogy számára világossá váljon: a szovjet mintájú létformát még ezekkel az életben tartó kompromisszum-mankókkal sem lehet fenntartani, mert ha a társadalom egyszer megszabadul a diktatúra kényszerétől, akkor a szovjet rendszer menthetetlenül elhal.
Ez a 13 nap elegendő volt egy, a történelmet befolyásoló forradalomhoz, azonban kevés ahhoz, hogy kialakuljon a forradalom egységes eszmerendszere, letisztuljanak a célok. Október 23-a délutánján szinte mindenki megtalálta a jelszavak között a sajátját, és maga is részese volt valóra váltásuknak, de a végcél egységes megfogalmazásához nem jutottak el – kevés volt rá az idő. Az azóta eltelt hatvan év sem bizonyult elegendő időnek számos vitás kérdés tisztázásához. Ezért is folyik mindmáig a vita: kinek a forradalma volt ez, mi volt a célja?
Talán ezért is gondolják sokan a forradalom résztvevői közül, hogy csakis nekik volt/van igazuk, és akinek más a véleménye, az nem is lehet igazi 56-os.
Murvai Miklós

o0o
2016. november 3-án, csütörtökön 17.00 órától a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz közösségépítő rendezvénysorozat keretében, az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére Magyarország és Erdély ’56-ban címmel videóvetítéssel egybekötött megemlékező estet tart.
Meghívott előadó: Vincze Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze, az 1945 utáni magyar–román államközi kapcsolatok nemzetközileg elismert kutatója.
Házigazda: Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei elnöke.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Nyugati Jelen (Arad)

A közös biztonsághoz való román hozzájárulást méltatta a NATO főtitkárhelyettese
A közös biztonsághoz való román hozzájárulást méltatta Rose Gottemoeller, a NATO főtitkárhelyettese hétfőn Bukarestben, miután Lazar Comanescu külügyminiszterrel tárgyalt.
Sajtóértekezletükön Gottemoeller az afganisztáni képzési programokat, az ukrajnai kiberbiztonsági alap irányítását, a rakétavédelmi rendszer deveselui támaszpontjának hadrendbe állítását említette. A NATO főtitkárhelyettese úgy értékelte: aggodalomra ad okot az orosz katonai jelenlét bővítése a Fekete- tenger térségében, amire a NATO keleti szárnyának megerősítésével, egyebek mellett a bukaresti székhelyű új hadosztály- parancsnokságának létrehozásával válaszol.
Gottemoeller megemlítette: Romániában most szervezik a NATO egyik nemzetközi dandárját, és két hete az észak-atlanti szövetség újabb tagállamai jelentették be, hogy szolidaritásuk jeleként hozzájárulnak a NATO romániai szárazföldi és fekete-tengeri vízi, illetve légi jelenlétének növeléséhez. A NATO- tagországok védelmi minisztereinek októberi találkozóján kiderült: Kanadáról, Németországról, Hollandiáról, Lengyelországról, Törökországról és az Egyesült Államokról van szó, Nagy Britannia pedig jövőre Eurofighter Typhoon harci repülőgépeket küld négy hónapra Romániába a NATO délkeleti térsége légtérvédelmének erősítése érdekében.
Comanescu úgy vélte: a legsúlyosabb biztonsági kihívások a NATO keleti szomszédságából érkeznek, ezért most ennek a térségnek, illetve a déli szomszédságnak a stabilitására kell leginkább összpontosítania az észak-atlanti szövetségnek.
A NATO főtitkárhelyettese a közép-kelet- európai NATO-országok keddi külügyminiszteri értekezletére érkezett Bukarestbe. Románia és Lengyelország tavaly novemberben rendeztek először regionális NATO-csúcsot Bukarestben, amelyen Lengyelország és Románia mellett Magyarország, Csehország, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Litvánia és Bulgária államfői vettek részt.
A regionális NATO-csúcson a részt vevő kilenc ország vezetői akkor közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben a NATO katonai jelenlétének megerősítését szorgalmazzák a keleti szárnyon, azokon a pontokon, ahol azt "Oroszország agresszív fellépése" szükségessé teszi. (MTI)
Népújság (Marosvásárhely)