Nov. 5-6-án a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület ünnepséget szervezett névadója tiszteletére. Kálmány Lajos Magyarpécskán kezdte meg népköltészeti gyűjtőmunkáját, amelynek első termékét Koszorúk az Alföld vadvirágaiból címmel, Pécskáról való alcímmel már 1877-ben kiadta Aradon. Pécskán a Kálmány Lajos Emléknapokat Heinrich József esperes-plébános és dr. Pálfi Sándor, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke nyitotta meg. A pinceklubban megnyílt a pécskai származású Laukó Katalin festményeinek kiállítása. Az ünnepi műsorban fellépett a pécskai Búzavirág felnőtt és ifjúsági együttese, az erdőhegyi Bokréta néptáncegyüttes, a pécskai iskolai énekkar és a Körösköz Irodalmi Kör is. Másnap az ismeretterjesztő tudományos ülés dr. Faragó József kolozsvári professzor előadásával kezdődött, dr. Burány Béla /Zenta/ nemzetünk lassú pusztulásának okait vázolta fel. Szabó Zsolt a Művelődés folyóirat bánsági kapcsolatairól beszélt, majd Csanádi János kisjenői tanár és folklórkutató énekléssel fűszerezett előadása következett. Bemutatták a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában megjelent ötödik kötetet: A betyárgyerek az erdőben című Arad környéki népballadákat tartalmazó könyvet, melyet dr. Faragó József szerkesztett. Apáczai Bölöni Sándor folklórgyűjtő már nem érhette meg ezt a bemutatót. A templom falára elhelyezett Kálmán Lajos-emléktáblát leleplezték. /Emléknapok Pécskán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Erdőhegyen 1998. február 26-án megalakult a Bokréta táncegyüttes. Akkor nem gondolták, hogy megéri kétéves évfordulóját. A két év alatt Arad megye szinte minden magyarlakta településén felléptek, még Bihar megyébe is sikerült eljutniuk. Szentendrei Etelka koreográfus elmondta, hogy népe iránti tisztelet és az erdőhegyi fiatalok iránti szeretet vitt rá arra, hogy foglalkozzon velük. - A fiatalok legnagyobb álma az, hogy Erdőhegyen legyen saját kultúrotthonuk. /Születésnap Erdőhegyen. Kétéves a Bokréta táncegyüttes. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), febr. 26./

" Júl. 14-én kezdődött Kolozsváron, a Kálvária körüli földváron a három naposra tervezett Millenniumi sokadalom népünnepély. Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke és Boros János, Kolozsvár alpolgármestere üdvözölte az egybegyülteket. Felléptek a különböző településekről érkezett hagyományőrző néptánccsoportok. Közben a nézősereg megtekinthette a népművészek által kiállított fafaragásokat, szőtteseket és egyéb hagyományápoló tárgyakat. Júl. 15-én tartották meg az országos magyar gyermektánc-fesztivált. A Krónika napilap által szervezett vitaest témája ezeréves fennmaradásunk története volt, különböző szemszögekből megközelítve. Ezután ismét a táncosok vették birtokukba a színpadot. Felléptek: a Bokréta néptánccsoport (Erdőhegy-Arad), a mérai hagyományőrző csoport, a Guzsalyas néptánccsoport (Temesvár), a Bokréta néptánccsoport (Kraszna), a Hollósy Simon Művelődési Egylet néptánccsoportja (Máramarossziget) és a magyarlapádi Pirospántlikás néptáncegyüttes. Júl. 16-án, vasárnap szentmise volt a Kálvária-templomban, délután ökumenikus istentiszteletre gyülekeztek az emberek. Az ünnepi záróműsor címe "...Summája ezredévnek". /Nánó Csaba: Milleniumi sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./"

Tokay Györgyöt a Petőfi-Schiller Egyetem ügyéről kérdezték. Tokay kifejtette: a ″Petőfi-Schillerről inkább ne mondjunk semmit. Amiért magam is tettem valamit: lehetett volna egy olyan szaka, amelyen európai kereskedelmet tanulhatott volna a fiatalság németül, német tanároktól is.″ Tokay szerint jogi szempontból a magyar állami egyetem ügye megoldottnak tekinthető, nincs olyan tény, ami ezt megtiltaná. ″Ha mi Petőfi-Schillert vagy magánegyetemet játszunk, amit most nyitnak meg, 5-6 esztendő után juthat el oda, hogy az elfogadási periódus után diplomát adhasson végzősöknek. Nem ez a járható út, hanem egy önálló állami egyetem, amelynek az első pillanattól kezdve olyan tanári kara és struktúrája kell legyen, hogy ha megcsinálom januárban, akkor szeptemberben a fiatalok már egy egyetemi joggal rendelkező intézménybe iratkozhassanak be. Az idő sürget, és nem vagyok hajlandó elfogadni egy magánegyetem ügyét úgy, hogy azt majd hat év múlva ismerjék n″ - szögezte le Tokay György. /Tokay György: A hátrányból előnyt kovácsolni. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./5/ Harmincadik alkalommal tartották meg augusztus 13-án a hagyományos Majláthi Vasárnapot, az Arad megyei hagyományőrző együttesek évi seregszemléjét. A színmagyar településen Matekovits Mihály tanár a szemle főrendezője. Ezen Arad megye valamennyi magyar néptáncegyüĐüttese jelen lehet - tájékoztatott Matekovits Mária, az EMKE országos alelnöke. A mostanin fellépett a simonyifalvi Leveles együttes, az erdőhegyi Bokréta együttes, a helybeliek Nefelejcs együttese és a pécskai Búzavirág együttes, Khell Levente tanító vezetésével. Szőke József majláthi RMDSZ-elnök elmondta: kétévi kihagyás után újraélesztették ezt a szép hagyományt. /Pataki Zoltán: Majláthi Vasárnap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

"A Bokréta tánccsoport 1998. februárjában alakult meg és először az erdőhegyi napokon lépett fel. Azóta bejárták Arad megye szinte minden magyarlakta települését. Egy békéscsabai koreográfus segítségével megtanulták a délalföldi tánc lépéseit. Érezték, hogy csak így maradhatnak meg magyarnak egy olyan vidéken, ahol igen nagy volt a magyarság kulturális hanyatlása. Eljutottak a kalotaszentkirályi tánctáborba is, ezután fellépéseiken helyet kapott a kalotaszegi tánc is. Most ünnepelték hároméves fennállásukat. /Hároméves az erdőhegyi Bokréta. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./"

""Ilyen még nem volt Simonyifalván " - hangzott el máj. 19-én, az először megtartott Simonyi-napok első rendezvényén, melyen a falu szülöttére, Simonyi Imre költőre is emlékeztek. Krasznahorkai Géza, a gyulai könyvtár igazgatója barátként, műveinek egyik legbeavatottabb ismerőjeként beszélt a költőről, és a gyulaiak nevében azt is megígérte: gyűjtést kezdeményeznek a szülőház megvásárlása, felújítása, emlékházzá való átalakítása érdekében. A kiállításon az aradi magyar képzőművészek mutatkoztak be. Az utcán vonultak végig a táncegyüttesek a több településről verbuvált népizenekarral. Ezután felléptek az együttesek. A pécskai Búzavirág együttese, mint annyiszor az elmúlt két évtizedben, ezúttal nagy sikerrel ropta a táncot. A nagyzerindi Ibolya először mutatkozott be idegenben. Meglepetés volt az erdőhegyi Bokréta "csikócsapata" - mindez a Borgya házaspárnak köszönhető. Máj. 20-án, vasárnapi következett a millenniumi zászló jelenlétében megtartott ökumenikus istentisztelet. Délután futballmeccs volt. /Hagyomány született. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 22./"

"A MIDESZ jún. 16-án rendezte az immár második Harangvirág-fesztivált Nagyváradon, az Ady Endre Középiskolában. A fesztivál mottója az idén is Erdély dallal, tánccal köszönt. Hat Bihar megyei népitánc csoport lépett fel: a micskei Görböc, a diószegi Szömörce, a nagyváradi Mumpicok /Cosbuc iskola IV. C osztálya/, a kőröskisjenői Erdőhegyi Bokréta, az érmihályfalvi Nyíló Akác, valamint a borsi Galagonya táncegyüttes. /Fesztivál a tánc öröméért. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 18./"

"Az erdőhegyi Bokréta néptáncegyüttes sikert sikerre halmoz. Nemrég a nagyváradi Harangvirág táncfesztiválon vettek részt, július elsején Micskén, az Észak-Bihari Napokon meghívottként voltak jelen, júl. 14-15-én pedig Kolozsvárra hivatalosak a Millenniumi Sokadalom rendezvényre. /N. B.: Kéthetenként fellépés. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./"

" A Majláti Hétvége /aug. 10-12/ utcákon végigvonuló zenekaros, lovas hívogatóval kezdődött. Másnap reggel az iskolaudvaron találkoztak fél évszázad végzősei. Az iskolának jelenleg 86 tanulója van, Bányai Eliza iskolaigazgató elmondotta, az a vágyuk, hogy ez a falu boldog magyar sziget legyen, ahonnan a fiatalság nem fog elvágyódni. Matekovits Mihály helyettes főtanfelügyelő azokat az időket idézte fel, amikor csak egy hajszálon múlott, hogy megszüntessék az iskolát. Dr. Kovách Géza hónapok óta dolgozik a falu történetének összeállításán. Dobszó a címe a majlátiak erre az alkalomra nyomtatott időszakos kiadványának, amellyel meglepték a vendégeket, s érzékelték, hogy a szórványban is megkezdődött a szellemi építkezés. A szentmisén közreműködött a majláti gyermekek kórusa. Az esti műsor a megyei hagyományőrzés valóságos seregszemléje volt. Az erdőhegyi Bokréta csoportja nyitotta meg a műsort, követték a majláti iskolások. A Khell Levente vezette pécskai Búzavirág után a pécskai iskolások következtek. /Puskel Péter: Majláti Hétvége 2001. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./"

"A hagyományos Majláti Vasárnap az utóbbi években Majláthfalvi Hétvégévé alakult. Aug. 9-én a falu utcáin a zenekar kíséretében hintós-lovas hívogatást két kiadós zápor közötti szünetben sikerült lebonyolítani. Aug. 10-én a helyi iskolában a nemzedékek találkozóján több mint százan megjelentek. Újdonság volt az óvodában megszervezett Játszóház. A rendezvény fénypontja a néptáncegyüttesek seregszemléjére volt mint száz néptáncossal. Fellépett az erdőhegyi Bokréta, a pécskai Búzavirág /Arad megye legrégebbi együttese/, a kisiratosi iskolás csoport, a nagyzerindi Ibolya női néptáncegyüttes, a pécskai 2-es számú általános iskola néptáncegyüttese, a majláti Nefelejcs és a simonyifalvi Leveles csoport. Az előadásokon több mint 700-an fordultak meg. /Balta János: A délalföldi tánc ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./"

"Nagyszalontán egész estét betöltő műsorral tisztelegtek a magyar kultúra hétköznapjai előtt a hajdúváros amatőr színjátszói és előadóművészei. Tódor Albert nagyszalontai polgármester volt az előadás rendezője. A fellépők között volt a Fürge hangyák, a Talentum csoport, a Bokréta tánccsoport és a Dioptrió együttes. /C. Patócs Júlia: Évezreden átívelő magyar kultúra. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 24./"

"Kisjenőn márc. 8-án ünnepelték az Erdőhegyi Bokréta néptáncegyüttes 5. születésnapját. Borgya József táncoktató-mindenes szerint az eltelt öt év próbaidő az együttes, a műfaj, a népi zenés-táncos gondolkodás eszméje megszületésének folyamatában. A kultúrotthonban felléphettek, ez az önkormányzat részéről pozitív gesztus. /Ötéves a Bokréta. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./"

Színes forgataggá változott a júl. 23-25-e közötti falunapokon a vendégszeretetéről híres, idén községgé vált Kisiratos. A kultúrotthonban képzőművészeti kiállítással nyitották meg a háromnapos eseményt. A civil szervezetek /Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete, Máltai Segélyszolgálat, Kölcsey Egyesület, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Pro Majlát Egyesület stb./ képviselői megbeszélést tartottak a szervezetek szerepéről a helyi közösségek alakításában. Kisiratos monográfiáját Ujj János történelemtanár mutatta be a szerző, Kovách Géza jelenlétében. Jövőre elkészül a kötet folytatása. Az újkori Kisiratos 1818-ban alakult meg. Volt olyan esztendő, amikor a helyi iskolában 520 diák tanult, ma 143-an vannak. Másnap falvédő kiállításra hívták az érdeklődőket. Almási Béla, a tájház létrehozója, a kiállítás szervezője megnyitotta a falvédő tárlatot. A település főutcáján zenekar kíséretében indultak el a népi táncosok. A Godó Mihály nevű cserkészcsapat tagjai bocsátották áruba munkáikat. Sikert ért el fellépő erdőhegyi Bokréta, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles, a békéscsabai Tabán és Kis Tabán, a kisiratosi Gyöngyvirág és a szentannai Bazsalikom táncegyüttes. A kisiratosi Menyecske tánc- és népdalcsoport új ruhában mutatkozott, s az utolsóként színre lépett Kisiratosi Magyar Gazdák Egyesületének férfikórusa. A harmadik napon, vasárnap sportvetélkedők zajlottak. /Nagyálmos Ildikó: Falunap fáklyás felvonulással. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./

Kisjenőben volt Arad megye egykor legdinamikusabban fejlődő népi táncegyüttese a Bokréta, azonban az együttes két évvel ezelőtt megszűnt. Nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy nincs népi táncegyüttesük, vallotta be Borgya József volt az egykori Erdőhegyi Bokréta koreográfus-menedzsere. A kezdeti lendület, a kitartás fokozatosan eltűnt, akárcsak a működéshez, a kiszállásokhoz szükséges pénz. Feleségével együtt mindent megtett az együttes megtartásáért, majd a feltámasztásáért, hasztalan. Hét éves működésük alatt nem alakult ki mellettük egy támogató törzsgárda. A citerazenekar is feloszlott, mivel a zenészek rájöttek: abból nem lehet megélni. Most voltak a városnapok, a 2000 helybeli magyar közül egy sem szerepelt a városnapok rendezvényein. /Balta János: Szükség van-e néptáncra Kisjenő-Erdőhegyen? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Augusztus 9-10-én ismét megszervezték a Kisjenői Városnapokat. Változatos műsor volt, Kisjenő-Erdőhegy lakosságának 24%-a magyar, magyar szempontból a harmadik legnépesebb település Arad megyében. Kisjenő 2000 magyarjának a testvértelepülés, a kétegyházi gyermekek táncán kívül semmit nem szántak az ünnepségen. Román műsorok követték egymást. Fájdalmas, hogy a néhány évvel ezelőtt a megye egyik legjobb együttesének számító Bokréta feloszlott, pang az anyanyelvű kultúra. Bíró Zoltán városi tanácsos elmondta: beválasztották a szervezőbizottságba, de egyszer sem kérték ki a véleményét. Az idei program költségvetéséből szeretett volna elkülöníteni kis összeget, amiből szerveztek volna valamilyen különálló magyar eseményt, csakhogy a város vezetősége az ötletet nem támogatta. /Balta János: Kisjenői Városnapok. Magyar nyomkeresés. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./

Beszélgetés Borgya Józseffel és Rozáliával
Újraindítanák a magyar néptánccsoportot
Azt hallottuk, hogy a január 23-ára meghirdetett Erdőhegyi Bokréta nosztalgiabuli egyben olyan alakalom is lesz, ahol a 11 éve megszűnt, akkoriban Arad megye egyik legjobb néptánccsoportjának egykori tagjai és vezetői, a Borgya házaspár annak a lehetőségét is mérlegelik, hogyan lehetne újraéleszteni a körösközi városban, az iskolán kívüli néptánc-oktatással párhuzamosan, egy állandó magyar tánccsoportot is? A jelzett témáról való beszélgetés, a lehetőségek mérlegelése végett megkerestük Borgya Józsefet és feleségét, Rozáliát.
– Január 10-én mit lehet elmondani a bevezetőben említett témáról?
– Egyelőre egy nosztalgia bulit szervezünk január 23-án, szombaton – vette fel a beszélgetés fonalát Borgya Rozália –, amikor elsősorban a régi táncosokat várjuk, illetve mindazokat, akik akkor nekik drukkoltak, eljártak a fellépéseikre, de szívesen látjuk a barátokat is, mindenkit, aki szereti a magyar néptáncot. Hogy belevágunk-e újra, most nem tudnám megelőlegezni, az a nosztalgiabulin fog eldőlni. Biztatónak számít, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt támogatja e törekvésünket. Jóvoltából egy alkalommal elhívhattuk nagyváradról Miklós Jánost, aki a moldvai táncrend bevezető lépéseit mutatta be a gyermekeknek, akik nagyon élvezték. Azóta gyakran érdeklődnek a következő táncpróba iránt. Tulajdonképpen ez adta az ötletet a nosztalgiabuli megszervezésére, ahol együtt újra jól érezhetjük magunkat, videófelvételek, fényképek segítségével visszapergethetjük az akkori szép emlékeket, aztán majd meglátjuk, lesz-e folyatása… A régi csapattagok egy része eljött, hogy felelevenítsünk néhány táncot, néhányan elhozták a gyermekeiket is, akik énekeltek. Úgy látszik, Kisjenő-Erdőhegyen sok olyan ember él, akik a hétköznapok szürkeségébe szeretnének változatosságot hozni.
–       Ha a bulin pozitív döntés születik, készek-e újra belevágni a tánccsoport megszervezésébe?
– Mindenképp támogatni fogjuk – folytatja Borgya Rozália –, de megkeressük azokat a szakembereket is, akik magas fokon művelik a néptánc oktatását, hogy a munkánk autentikus legyen.
– Borgya József és felesége háta mögött, a falon két sorban lóg összesen 5 citera, amelyek motiválják a kérdést a ház urához: manapság hogy áll a citerázással, amit 10 évvel ezelőtt elég magas fokon művelt?
– Olykor Vajczura János barátommal egy-egy pohár bor mellett, a magunk gyönyörűségére leakasztunk egy-egy citerát, amelyekkel kísérjük a nótázásunkat. Az alsó sorban, baloldalon látszó két hangszer, mestercitera, amelyekért sokat dolgoztam, míg a jobb oldalon lévő díszes citerát egy sonkáért vásároltam. A mesterciterák sokkal szebben szólnak, azoknak a kíséretében szoktunk nótázni is.
– Gondolom, ha a néptánccsoport fellépne, citerakísérettel való nótázással fűszereznék az előadást. Készen áll-e a zenélésre, nótázásra?
– Majd kiderül, mert egy tánccsoport létrehozása, betanítása nagyon nehéz és hosszú folyamat.
Iskolán kívüli közművelődés
– Magam nagy hiányát érzem a 2 ezer fős magyar közösségben egy, az iskolán kívüli szervezett, anyanyelvű művelődési életnek, amiben komoly teret kaphatna a néptánc. Hogy látja, lenne-e a településen elég olyan magyar vagy magyar származású fiatal, akik az iskolában szerzett alapokra támaszkodva, potenciális táncosaik, támogatóik lehetnének az együttesnek?
– Szerintem lenne, mert az Erdőhegyi Általános Iskolában működik a Fáy Szeréna Énekkar és a Szikra Csoport, csakhogy miután a tagjaik elvégzik az iskolát, nem folytatják az elkezdett munkát, tehát kárba vész az addigi fáradozásuk – veszi vissza a szót Borgya Rozália –, mert amíg működött a Bokréta, a vegyes házasságból származók közül a tanulmányaikat románul folytatók is a tánccsoportban maradtak. A zöme ilyen formában ismerkedett meg mélyebben a mi néptánc kultúránkkal. Nagy szükség lenne egy olyan közösségi tevékenységre – ami a népzene és néptánc is lehet –, ahol vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül valaki megismerkedhet a mi kultúránkkal, egy baráti társaság tagjává válhat. Régen így volt, hiszen több olyan fiatal járt közénk, akik magyarul alig tudtak, de a szép énekükkel emelték programjaink színvonalát. A fiatalok jobban össze tudtak ismerkedni, a csoporton belül 4 házasság jött létre, ami komoly eredmény. Személyesen sérelmezem, hogy amióta nincs a Bokréta, a Kisjenői Városnapokon a helybeli magyaroknak nincs programjuk, mintha nem is lennénk, noha az adót ugyanúgy fizetjük, mint mások.
– Amíg a Bokréta működött, meghívták-e a Városnapok programjába?
– A Bokréta idején még nem szerveztek Városnapokat, de miután befejezték a kultúrotthon felújítását, ott felléptünk.
– Ha újraalakulna a tánccsoport, kerülne-e olyan hely, ahol rendszeresen próbálhatnának?
– Szerintem – folytatja Borgya Rozália –, ha kulturált próbákról, szórakozásról lenne szó, kerülne olyan hely, amit most nem óhajtok megnevezni. A hozzánk tartozott fiatalokkal soha nem voltak fegyelmi gondok, nemcsak magukra vigyáztak, hanem egymásra is odafigyeltek. E fegyelemmel a tarsolyukban mindnyájan boldogulnak az életben is, amire őszintén büszkék vagyunk.
– Ha belevágnak, egy biztos anyagi háttér sem árt. Ezt meg lehetne szerezni?
– A Néppárt biztosított afelől, hogy pályázati úton segít az anyagi háttér biztosításában, mi viszont minél kisebb anyagi ráfordítással szeretnénk dolgozni. Nem szeretnénk anyagi terheket tenni a táncosokra vagy a családjaikra, hiszen manapság minden pénzre oda kell figyelni. Ha a Néppárt által ígért támogatással meg tudjuk fizetni a táncoktatókat, koreográfusokat, a továbbiakban boldogulunk… Annak idején a megyében a Bokréta volt a legkevésbé támogatott néptánccsoport, ami szinte családi vállalkozásként működött, nem fogadtak el bennünket – vonja le az utókövetkeztetést Borgya József.
– Nem gondolják-e, hogy pártoktól független civilszervezetként mindkét magyar tömörülés támogatására számíthatnának? Ha viszont egyikhez nagyon kötődnek, a másik esetleg nem fogja támogatni…
– Semmiképpen sem akarnánk megosztani a helybeli magyarságot, mert manapság egy kisjenő-erdőhegyi magyarnak, bármelyik párthoz is tartozzon, egy anyanyelvű rendezvényen ott kell lennie! Ha a Néppárt ajánlott fel támogatást, azt elfogadjuk. Az RMDSZ 26 éve állítja, hogy a magyarság érdekeit képviseli. Ha tényleg így van, akkor ne csak a kampányban tegye, hanem álljon mellénk a hétköznapokban is! A néptánc egy olyan világ, amit akkor ismer meg, szeret meg igazán az ember, ha valami köze van hozzá. Éppen ezért előre dönteni sem lehet a sorsáról. Ennél az oknál fogva arra kérünk mindenkit, akit érdekel az anyanyelvű kultúránk, akit érdekelnek csodás néptáncaink és népdalaink, hogy minél többen jöjjenek el a január 23-án, szombaton sorra kerülő nosztalgiabulira. Ott, közösen emlékezve a Bokréta szép sikereire, talán együtt eltervezhetjük egy tánccsoport életre hívásának a feltételeit is. A debreceni Redtrio szalonzenekar fellépése garancia a remek szórakozásra, népdalaink felidézésére is – zárta beszélgetésünket a Borgya házaspár.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)