Megalakult Szovátán a Teleki Oktatási Központ Kodály Zoltán Gyermekkara. A gyermekkar alapítói: Czakó Gabriella és Nagy Éva M. Vera iskolanővérek, önkéntes tanárok. Magyarországról települtek át Erdélybe, ideiglenesen. Elmondták, hogy Dévára jártak, Böjte Csaba atyához. Megrendítette őket az ottani gyerekek sorsa. Akkor fogalmazódott meg bennük, hogy oda kell menni, ahol nagyobb szükség van az emberre. Így kerültek két éve Szovátára. Katolikus templomi kórusuk van Nyárádköszvényesen, Mikházán, Jobbágytelkén, Illyésmezőn és természetesen itt, Szovátán. Összesen 360 gyereket tanítanak furulyázni. Napközis táboruk volt a nyárádmenti diákoknak. 45 gyerekkel kezdték, 90 gyerekkel zárták. Júliusban a Teleki-kertben volt a tehetségfejlesztő zenetáboruk, 50 gyerekkel. Munkájukkal az erdélyi magyar értelmiség itthon maradását szorgalmazzák. Munkájukban támogatói voltak az Erdélyi Tündérkert Alapítvány (magyarországi egyetemisták, iskolanővérek hozták létre), önkormányzatok, a dévai Szt. Ferenc Alapítvány, Teleki Oktatási Központ, Communitas Alapítvány. Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregációja (Budapest), plébánosok, polgármesterek és iskolaigazgatók. /Geréb Éva: Kodály Zoltán Gyermekkar Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

Kolozsváron él az emlékezetben a Notre-Dame Iskolanővérek vezette Augusteum és Marianum leányiskolák hírneve, és szellemisége. A volt diáklányok családanyaként, majd nagyszülőként megőrizték, továbbadták a nővérektől örökölt tudást, lelki kincseket. Az egykori diáklányokat kereste fel nemrég Nagy Éva M. Vera és Czakó Gabriella, mindketten iskolanővérek, akik három éve telepedtek le Szovátán. Fel szeretnék venni a kapcsolatot a volt marianumistákkal, összegyűjteni a gazdag múlt még fellelhető írásos és tárgyi emlékeit. 2008-ban lesz 150 esztendeje annak, hogy az iskolanővérek letelepedtek Temesváron, majd Aradon, Désen, Nagyszentmiklóson. Elődeik nyomdokaiban járva 2004 óta újra tanítanak a magyar iskolanővérek Erdélyben: a Nyárád mente falvaiban és Szovátán. Faluról falura járva tanítanak, A még élő néphagyomány ápolása mellett munkájuk fontos része a kórusmuzsika, a zenei írás-olvasás, a furulya, a pásztorfurulya, a népi játék, a kamarazene, a liturgia oktatása, sőt misztériumjátékkal is próbálkoztak. Legutóbb Szent Kinga életét vitték színre Török Viola összeállításában. A magyar rendtartomány elindította az Erdélyi Tündérkert Alapítványt a hátrányos helyzetű gyerekekért, amelynek célja többek között az erdélyi magyar gyerekek anyanyelvű oktatása és művészi nevelése. /Fodor György: A műveletlenség luxusát egyetlen magyar sem engedheti meg magának. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 18./

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb könyve a Felső-Nyárád. A szerzők célja az, hogy bemutassák Erdély természeti tájaink sokszínűségét és lakóinak sok évszázados küzdelmét a megmaradásért. A Felső-Nyárád című könyv a Vármezőtől Nyárádszeredáig terjedő 25 település múltját és jelenét mutatja be, felhasználva az írott történelmi forrásokat, de a kőbe és fába faragott emlékeket is. A vidék jeles személyiségeit (Kájoni János zeneszerző, orgonista, egyházi és világi énekek gyűjtője, Deák Farkas l848-as politikus, a köszvényesi Nyulas Ferenc orvos, a magyar kémiai nyelv megteremtője, a mikházi Kacsó Sándor író és mások) is megemlíti, de Kolping család és az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, a mikházi csűrszínház, a nyárádszeredai Bocskai István Művelődési Egyesület és Alapítvány áldozatos munkáját is felmutatja. /Balás Árpád: Képeskönyv a Felső-Nyárád vidékéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

December 5-én énekkari találkozó volt a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban. A város magyar iskoláinak énekkarai mellett fellépett székely ruhában a Marosszéki Kodály Zoltán Énekkar. Az énekkart az Erdélyi Tündérkert Alapítvány Hátrányos Helyzetű Gyermekekért tartja fenn, amely a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek alapítványa. A tagok öt helységből valók, szombatonként közös próbát tartanak. /Guttman Mihály: Adventet köszöntő énekkari találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./