Hitélet – Így segíthetünk a kárpátaljai magyarokon
Lelkészek nyugdíj nélkül, drága mindennapok fillérekből
Újabb segélyezést szervez az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség és a Magyar Unitárius Egyház a kárpátaljaiak javára. A reformátusok a nyugdíj nélkül maradt lelkészeket segítenék, az unitáriusok pedig kárpátaljai gyermekek, magukra maradt idősek és más rászorulók étkeztetését támogatnák, valamint gyerektábort szerveznének.

A lelkészi munka az elsődleges
Közel 250 lelkipásztor vett részt október 13–14-én az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség idei találkozóján, Szovátán. A kétnapos megbeszélésen a lelkipásztori szolgálat kihívásairól beszélgettek a jelenlévők.
A lelkészértekezlet második napján Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is jelen volt, aki az egyház aktuális kérdéseiről beszélt.
Elsőként az előző nap is előtérbe került migránskérdésről szólt, rámutatva: a politikusok feladata, hogy kit és mikor engednek be az országba, viszont ha a menekültek bent vannak már, csakis a keresztyén alapelvek szerint lehet viszonyulni hozzájuk. A püspök rámutatott: a nyugati keresztyén világ a saját önzése miatt teljesen elpusztulhat. Az önzés ebben az esetben azt jelenti, hogy nem vállalja az áldozathozatalt. Fejlődés csak az ifjú nemzedéken keresztül lehet, egy nemzet csak akkor élhet, ha vannak fiatalok, és az életszínvonal is csak így tartható fenn. A ma embere azonban hamisan azt gondolja, hogy az életszínvonalat pénzzel lehet megvenni, mutatott rá a püspök.
Kató Béla szerint a népvándorlási folyamatot az is motiválja, hogy Kelet-Európa kiürült, a kiürült civilizációknak pedig fiatalokra van szükségük. A püspök a romániai kis települések helyzetére reflektálva elmondta, hogy tíz-húsz éven belül teljesen átalakul egy-egy település képe, vagy teljesen kiürül. A jelenlegi tendencia az, hogy a nagyvárosok vonzáskörében lévő falvak megmaradnak, a távol esők azonban elsorvadnak, mondta. Kató Béla szerint azonban a kis lélekszámú közösségeket továbbra is pásztorolni kell, azon kell gondolkodni, milyen szerkezetben tudja az egyház ezeket ellátni, hogyan alakul majd a lelkipásztorok egzisztenciája.
A püspök arról is beszélt, miért kérték, hogy a lelkipásztorok jelentsék be, ha a lelkipásztori szolgálatuk mellett van másodállásuk. Ennek célja, hogy az egyház meghatározza, hogyan vállalhatnak más állást a papok. A jelenlegi szabályzat szerint az egyházmegye, illetve az egyházkerület vezetőségétől kell engedélyt kérni, ha egy lelkipásztor másodállást szeretne vállalni.
Kató Béla hangsúlyozta, hogy a főállás a lelkipásztori szolgálat, a másodállásokat azért kell szabályozni, mert sok lelkipásztor kész helyzet elé állította az egyházmegyék és az egyházkerület vezetőségét, és csak utólag kértek engedélyt. A püspök arról is beszélt, hogy a lelkipásztori munka mellett mindig volt más munka is, hiszen az egyházközségi birtokokat meg kellett művelni, mezőgazdasági munkát végeztek a lelkészek, de ezt a gyülekezeti tagok általában pozitívan értékelték, hiszen a pap továbbra is otthon volt, ez a munka nem ütközött a lelkipásztori tevékenységével. Ha viszont valaki munkaszerződéssel a településtől távol vállal munkát, akkor nem tudja a lelkipásztori teendőit teljes mértékben teljesíteni, mutatott rá a püspök.
Kató Béla szerint az egyház egészének érdeke, hogy ne lehessen olyan munkát folytatni, mely káros az alaptevékenység megítélésére. Hozzátette, hogy a püspöki szék a fizetési kategóriák kérdését is újragondolja, magasabb kategóriákat fognak összeállítani, melyeken alul nem szabad majd alkudni. A püspök arra is kitért, hogy ha a közösségek, települések elkezdenek eltűnni, a mostani lelkészi állomány sem tartható fenn. Szólt ugyanakkor arról is, hogy a kis gyülekezetek támogatása sem fog örökké tartani. Ez kegyelmi idő, de ha nem lesz majd támogató, akkor ezt a kérdést belülről kell megoldani, hangsúlyozta.
Kiss Gábor
Krónika (Kolozsvár)