Az RMDSZ Operatív Tanácsa által korábban hozott, az európai parlamenti választási lista rangsorolásáról szóló határozat jóváhagyása a fő napirendi pontja a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztetető Tanács (SZET) február 17-én, Marosvásárhelyen zajló együttes ülésének. Az SZKT-nak reagálnia kell a hozzá címzett felhívásokra. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma felhívásukban arra kérik a testületet, hogy találják meg a közös EP-lista állítás lehetőségét, és a választásokon függetlenként induló Tőkés László püspököt tegyék a biztosan befutó második helyre. Hasonló felkéréssel fordult Markó Bélához és az RMDSZ csúcsvezetéséhez címzett levelében több magyarországi közéleti személyiség is. A felhívást aláírók – többek között Mádl Ferenc és Szűrös Mátyás volt államfő, Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Martonyi János volt külügyminiszter és Csoóri Sándor író – úgy vélik: az EP-választás jó alkalom lenne arra, hogy a romániai magyarok szavazóerejét, súlyát az RMDSZ megerősítse Tőkés László személyével. Úgyszintén felhívást intézett az RMDSZ országos vezetéséhez az RMDSZ Nemzetépítő Platformja. Vekov Károly platformvezető a közleményben leszögezte: tekintettel arra, hogy az erdélyi magyarság egy része RMDSZ-en kívüli szervezeteket támogat; emiatt nem tartja az egész közösség szempontjából reprezentatívnak az RMDSZ-es EP-listát. Felkérik az RMDSZ vezetőségét és az SZKT-t, hogy úgy módosítsák az EP-jelöltlistát, hogy a második helyen az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek által közösen jelölt személy szerepeljen. Súlyos hibának és zsarolásnak nevezte Markó Béla szövetségi elnök a református egyház vezetőinek állásfoglalását. Markó közölte, az RMDSZ álláspontja nem változik: a Szövetség továbbra is fiatal, tettrekész, felkészült politikusokat kíván az Európai Parlamentbe juttatni, Nagy Zsolt például 36, Winkler Gyula 43, Korodi Attila pedig 30 éves – tette hozzá az elnök. /Markó: Nem változik az RMDSZ véleménye az EP-lista ügyében. Marosvásárhelyen ülésezik ma az SZKT és a SZET. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Visky S. Béla, a református teológia tanára idézte az egyházi felhívást: „Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma, Istentől kapott megbízatása alapján, azzal a határozott kéréssel fordul az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetőségét, és a független jelöltet tegyék a második helyre. ” (Szabadság, 2007. február 16.). Visky kifogásolta az „Istentől kapott megbízatása alapján” kitételt. A cikkíró megjegyezte, az evangélikus, az unitárius, a katolikus elöljárók semleges álláspontra helyezkedtek a választási támogatása ügyében, arra szólítva híveiket, hogy mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon. /Visky S. Béla, a református teológia tanára: Nehéz ma reformátusnak lenni. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

A Szabadság febr. 20-i számában Viski S. Béla „ref. teol. tanár” tollából terjedelmes írás jelent meg Nehéz ma reformátusnak lenni cím alatt. Tőkés István, Tőkés Lászlónak az édesapja reagált erre: számára nem nehéz, hanem ajándék reformátusnak lenni. Visky S. Béla kifogásolta az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek kollégiuma részéről közzétett felhívást: „Istentől nyert megbízatása alapján azzal a határozott kéréssel fordul – ti. az egyházkerület kormányzó és igazgató testülete – az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetőségét, és a független jelöltet – Tőkés Lászlót – tegyék a második helyre. ” Cikkében kiemelkedő személyiségekre hivatkozással bizonyította, miért nehéz „reformátusnak lenni”. Tőkés István hangsúlyozta, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek. Nem vétkeznek azok, akik a rossz vezetőknek szemére hányják bűneiket, az igazság elhanyagolását. Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége jól teszi, ha hite, lelkiismerete alapján hivatkozik Isten nevére. Egyébként a Kolozsvár Alsóvárosi Egyházközség hirdető táblájára ismeretlen személy fényképet tett, melyen mintegy lábánál fogva felakasztottan függött Tőkés László. /Tőkés István: Viták hevében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

1966–1973 között Dávid Gyula, 1973–1978 között Rapp Károly volt a Kolozsvári Protestáns Teológia rektora. A régebbi időben minden évfolyamfelelőstől jellemzést kért a rektor az évfolyam hallgatóiról. Tőkés László 1970–1975 között volt hallgató. Gálfy Zoltán évfolyamfelelős volt, nem emlékszik, mit írt róla 32 évvel ezelőtt. Gálfyt a Református Szemle főszerkesztői feladatára az Erdélyi Református Igazgatótanács kérte fel. 1990-ben bizottságok tagjaként Gálfy Tőkéssel szemben Csiha Kálmán püspökké választását támogatta. Az 1990–2000 közötti évtizedben a két egyházkerület viszonyában feszültségek támadtak. A vitában Gálfy a tradicionális erdélyi álláspontot képviselte. – Nagy Gyula püspök „tévedhetett dolgokban”, de 1990-ben lemondatását a püspökségről Gálfy méltatlannak ítélte. Gálfy igazat adott Cs. Gyimesi Évának, Visky Bélának és más, Tőkés László ellen fordulóknak: az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. /Dr. Gálfy Zoltán prof. : A válasz jogán. Mit üzenek Tőkés Lászlónak? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Nagy Gyula /Csomakőrös, 1909. szept. 27. – Kolozsvár, 1992. márc. 19./ 1962-1990 között volt református püspök Kolozsvárott.

Rendszerváltás előtti besúgóinak nevét hozta nyilvánosságra Tőkés László református püspök. Közlése szerint Bányai Ferenc lelkész, Bartha Tibor ortopéd főorvos és Gálfy Zoltán nyugalmazott kolozsvári teológiatanár írt jelentéseket róla. Erre válaszolt Gálfy Zoltán, besúgását igyekezett megmagyarázni, végül még ő vádolta a püspököt. Gálfy Zoltán azt állította, hogy nem jelentést írt, hanem a kolozsvári Protestáns Teológia akkori rektora kérésére jellemzést írt az évfolyam hallgatóiról. Gálfy nem tudja, miért kellett jellemzést adni. Már nem emlékszik, mit írt Tőkés Lászlóról. A Református Szemle főszerkesztői feladatára az Erdélyi Református Igazgatótanács kérte őt fel 1983-ban. Gálfy szerint azzal magyarázható Tőkés László „vádaskodó fellépése”, hogy 1990-ben Tőkéssel szemben ő Csiha Kálmán püspökké választását támogatta, továbbá nem fogadta el a püspök „propaganda jellegű zsurnálizmusát, az érett és reális szempontok érvényesítése helyett”. Gálfy szerint „az együttműködéssel vádolt” Tőkés Lászlóból vádló lett. /Dr. Gálfy Zoltán prof. : VÁLASZ a Népújság 2007. 12. 11-én megjelent alábbi közlésére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa életre hívta azt a bizottságot, melynek feladata megvizsgálni azon lelkészeknek, illetve egyházi intézményekben dolgozó személyeknek a múltját, akik 1989 decemberéig betöltötték 18. életévüket. Eddig nem lehetett hozzáférni a „szekus” dossziékhoz, ezért az egyház múltját sem lehetett tárgyilagosan megvizsgálni. A bűnbocsánat elengedhetetlen feltétele a bűnvallás. Dr. Pap Géza püspök rávilágított arra, hogy mi az alapvető különbség az egyházi bizottság és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) vizsgálódási módszerei között. Az állami bizottság csupán azt vizsgálja meg, hogy egy személy együttműködött-e vagy sem a régi rendszer nemzetbiztonsági intézményével. Az egyházi bizottság megvizsgálja a körülményeket is, melyek következtében beszerveztek valakit. /Hover Zsolt: Hitélet – Szembenézés a múlttal. Vizsgálja a szekusdossziékat a református egyház is. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

A lámpás-ember (Csutak Vilmos-évforduló)
Készül a szobor Petrovits István műtermében. Középen a háttérben Bocskay Vince szobrász, a zsűriző bizottság elnöke
Csutak Vilmos alakja kiesett közösségünk, Sepsiszentgyörgy történelmi tudatából. A nagy többség – talán a Mikó Kollégiumban végzetteken kívül – vagy semmit nem tud róla, vagy csak hallotta a nevét.
Ez a felismerés késztette Keresztes Lászlót, a Mikó Kollégium nyugalmazott aligazgatóját, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány kuratóriumának titkárát és Incze Sándor nyugalmazott esperest, az alapítvány elnökét, hogy a Székely Nemzeti Múzeum Alapítványával közösen kezdeményezze Csutak Vilmos egész alakos szobrának felállítását az egyre szépülő városközpontban, az iskola épületének közelében. Az alapítvány ebbéli szándéka szerencsésen illeszkedik a polgármesteri hivatal minden fontosabb magyar kulturális intézmény elé tervezett szoborállítási programjába, ugyanis Antal Árpád András polgármester elképzelése az, hogy a szobrokat a kapcsolódó intézmény közelébe állítanák, s ezek mintegy őrködnének ezen intézmények szellemisége, szellemi öröksége fölött. (A képtár bejáratához állított Gyárfás Jenő már példázza a fenti elképzelést.)
Pedig "Csutak Vilmos nagy fejezetet írt... a Székely Mikó Kollégium és a Székely Nemzeti Múzeum történetébe. Bár mindkét intézményt elődeitől örökölte, azokat megtartva, továbbfejlesztve hagyományozta az utána következő nemzedékekre. Mindkét intézmény magán viseli... egykori nagy hírű rektor-igazgatójának, illetve igazgató-őrének markáns kézjegyét. S bár ideje nagy részét a nevelői és igazgatói teendők vették igénybe, a történetírásban is maradandót alkotott" – olvashatjuk a Kriterion Kiadó 1993-ban megjelentetett, Csutak Vilmosnak emléket állító Közösség és művelődés című kötetének Egyed Ákos akadémikus által írt előszavában. Az egyre apadó emlékezet frissítésére elevenítsük fel Csutak Vilmos alakját, életpályáját, szerteágazó tevékenységét.
Zágon szülöttjét tanítójának biztatására az elemi osztályok elvégzése után a Székely Mikó Kollégiumba íratják. Az érettségin történelemből és latinból adott kitűnő feleletei arra késztetik az elnöklő Szádeczky Kardoss Lajost, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanárát, hogy rábeszélje a jogásznak készülő diákot elképzeléseinek megváltoztatására. Így történt, hogy 1898 őszén már a kolozsvári egyetem bölcsészkarán találjuk. Történelem-latin szakos oklevéllel a kezében 1903-tól alma materében vállal tanári állást. 1916-ban kinevezik az intézmény igazgatójává, melyet húsz éven át, 1936-ban bekövetkezett haláláig odaadással, szakértelemmel és bölcsességgel irányít. Ez az időszak egybeesett az első világháború román betörést hozó heteivel, nélkülözésekben és kilátástalanságban őrlődő utolsó hónapjaival, az 1918-as impériumváltozás elkeseredettségével, a kisebbségi oktatásra ránehezedő Anghelescu-féle oktatási törvény nemzetiségpusztító paragrafusainak alkalmazásával. Ilyen körülmények között Csutak Vilmosra hárult, hogy a hajlék nélkül maradt elemi, valamint polgári fiú- és leányiskolák tanulói előtt megnyissa a Mikó Kollégium kapuját, vállalva a túlzsúfoltság okozta nehézségeket és a felekezeti alapon való újjászervezés kivitelezését. Kezdeményezésére 1926–27-ben Kós Károly tervei alapján közadakozásból felépítették a Székely Mikó Leánygimnáziumot (ma Kós Károly Iskolaközpont), majd 1935-ben az internátust. Kós Károly az építkezésről értekezve arra a kérdésre, hogy Csutak honnan vette a szükséges pénzt, így válaszolt: "Előteremtette. A semmiből. A háromszéki székelyektől szedte össze krajcáronként. Három és fél milliót." Csutak Vilmos pedagógusi munkássága mellett a helytörténeti értékek kutatójaként vált ismertté. Kedvelt kutatási területe a kuruc kor helyi vonatkozásainak feltárása, amelyek a Háromszék felkelése a Rákóczi-szabadságharc idején, Az utolsó gyulafehérvári országgyűlés, Bujdosó kurucok Moldovában és Havasalföldön 1707–1711-ben című tanulmányok megírásához vezettek. Élete harminc éven át egybefonódik a Székely Nemzeti Múzeuméval, melynek őrévé 1908-ban nevezik ki. 1911–12-ben jelen van a múzeum új hajlékának építésénél, s berendezését tudós kollégájával, dr. László Ferenccel kezdi meg. A világháború alatt az épületet katonai kórháznak foglalták le. Az 1916. évi román betörés nem okozott kárt a gyűjteményben, hála Csutak kitűnő diplomáciai érzékének és Alexandru Tzigara Samurcaş európai gondolkodású tudós közbelépésének (a háború és a politikai változások miatt a teljes bebútorozásra csak az 1921–22. évi gyűjtés után kerülhetett sor). László 1925-ben bekövetkezett halála után az intézmény minden gondja-baja az ő vállára nehezedett. Csutaknak köszönhetően maradt az intézmény "az erdélyi magyarság egyetlen igazán élő, sőt, határozottan fejlődő kulturális intézménye... egyetlen realitása nemcsak a székely, de az egész romániai magyar kultúrának." (Sas Péter) A pénzhiány mérséklésére tett intézkedéseiről Kós Károly említett írásából idézünk ismét: "a két múzeumőri lakásba két kollégiumi tanárt költöztetett (egyik ő maga); a tanári lakbért a múzeum kapja, a múzeumkertben teniszpályát építtetett, és azt bérbe adta, a múzeumőri fizetést megtakarítja: nem ád fizetést saját magának, a múzeum szolgáját, illetve kapusát nem pénzzel fizeti, de a szuterénban lakást és műhelyt ad neki, megengedi, hogy önkéntes adományokat adjon bárki a múzeum számára." Múzeumi és tudományos munkásságának fő műve s egyben betetőzője az általa szerkesztett és 1929-ben megjelent Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára, melyben olyan ismert kutatók, a művelődés jelentős személyiségei közöltek írásokat, tanulmányokat, mint Kodály Zoltán, dr. Roska Márton, Keöpeczi Sebestyén József, Huszka József, Lyka Károly, dr. Szádetzky Kardoss Lajos, Al. Tzigara Samurcaş vagy Childe V. Gordon, akik abban az időben valamilyen vonatkozásban a Székelyfölddel és annak népeivel foglalkoztak. A múzeum építési munkálatainak történetét 1933-ban Kós Károly és a Székely Nemzeti Múzeum címmel megjelent tanulmányában tette közzé. Sokirányú munkálkodása közepette sem feledkezett meg egyházáról. Mint az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagja hosszú éveken át eredményes egyházépítő tevékenységet fejtett ki. Az erőltetett munkaütem, az állandó feszültségben élés azonban végül is felőrölte szervezetét, és 1936. május 14-én agyvérzés következtében váratlanul elhunyt. Sepsiszentgyörgy városa sem azelőtt, sem azután nem látott akkora, végtisztességre összegyűlt tömeget, mint 1936. május 16-i búcsúztatásán. A szemerjai református temetőben alussza örök álmát. A legtöbb erdélyi folyóirat és újság megemlékezett a szomorú eseményről. Már 1936 májusában Csutak Vilmos Emlékbizottság alakult öröksége ápolására. "Csutak Vilmos lámpás-ember volt, aki akkor vállalta a Székely Nemzeti Múzeum vezetését, amikor a legnehezebb volt. Amikor mások kitelepültek Erdélyből, ő itthon maradt, azokkal együtt, akik éppen hazatértek, akár Benedek Elek, vagy Kós Károly. Nemcsak Csutak Vilmos, hanem szülőfaluja, Zágon is példája annak, hogy következetességgel és kitartó munkával jelentős eredményeket lehet felmutatni" – jellemezte Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szülőfalujában 2010-ben leleplezett mellszobrának avatóünnepségén. A Mikó Kollégium déli szárnya mellett felállítandó egész alakos szobra Petrovits István munkája.
A szobor avatása november 19-én lesz.
József Álmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kató Béla a püspöki tisztségről való lemondását ajánlotta fel a közgyűlésnek
A püspök elmondta, felelősnek érzi magát azért, hogy nem engedve a per kezdeményezői zsarolásának, a per elkezdése mellett döntött. A közgyűlés elutasította a lemondást.
Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége az Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlését hívta össze Kolozsváron, Kolozsvár-alsóvárosi Református Egyházközség templomába, a Kétágú templomba. A nyílt közgyűlés napirendjén a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium épülete kapcsán született bírósági döntés és annak következményeinek megvitatása szerepelt.
Markó Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka a közgyűlés előtt ismertette a Mikó-per részleteit. Elmondta, az épületet a ploiești-i bíróság visszaállamosította, ezzel sérült a tulajdonhoz való alkotmányos jog. „Nagy felelősség hárul ránk, mert a további teendőkről kell döntenünk. Tiltakozni kell az alkotmány és a tulajdonjog megsértése ellen. A tiltakozásunkat meg kell hallania az államfőnek, a kormányfőnek, a nagyvilágnak, hallatni kell hangunkat Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ha kell, békés emberi láncot is alkotunk az iskola körül” - mondta el Markó Gábor.
Pap Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának elnöke istentiszteletet tartott, prédikációjába elmondta: azért jöttünk ide, mert arcul csaptak, nem mi vagyunk a tolvajok, nem mi vettük el a másét, minket loptak meg. Jöttünk, mert ismét elvették a hegyeinket. Jöttünk, hogy kiáltsuk, adjátok vissza a hegyeinket. Minket folyamatosan meglopnak, értékeket teremtünk, épületeket építünk, de elveszik tőlünk, más költözik beléjük – mondta Pap Géza. Szerinte ez csak kezdete a visszaállamosítási folyamatnak.
Elmondta, ahogy az egyház nem az egyházi vezetőké, nem a híveké, hanem az Istené, úgy az egyház vagyona is az övé. „A ploiești-i bíróság az Isten vagyonát lopta el - mondta prédikációjában Pap Géza. Mi tudjuk, hogy ennek a harcnak nincs itt vége, az Isten igazsága győzedelmeskedni fog”.
A közgyűlés döntőképességének megállapítása után Markó Gábor a napirendet ismertette: elsőként a kollégium épületének újraállamosításáról és annak következményeiről tárgyalnak, majd indítványokat, javaslatokat fogadnak el, a jegyzőkönyv ismertetése és hitelesítése után bezárják a közgyűlést. Kató Béla felajánlotta a lemondását a püspöki tisztségről
Kató Béla püspök elmondta, a Mikó-per kimenetelével meghalt a demokrácia, Ceaușescu szellemisége tovább él. Beszédében a visszaszolgáltatás visszásságairól beszélt. Elmondta, ezelőtt 12 évvel elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egy "koncepciós bűnügyi per" során elveszik az egyház tulajdonát. Kató Béla elmondta, a per kezdete előtt megzsarolták az egyházat, hogy ha nem mond le tanári lakásokról, akkor a kollégium tulajdonjoga is vita tárgyává lesz.
Pap Géza akkori püspökkel azt a döntést hozta, hogy az egyház nem zsarolható, másrészt annyira nyilvánvaló, hogy a kollégium a református egyházé, hogy nyugodtan állhatnak a per elé.
"A fenyegetés igaz lett, és ezért érzem magam felelősnek az ügy kimeneteléért, ezért meghoztam azt a döntést, hogy felajánlom lemondásomat annak a közgyűlésnek, amely engem két évvel ezelőtt megválasztott" - mondta Kató Béla.
Többen is felszólaltak, kérve a püspököt, hogy "ne tetézze a bajt" és álljon el a lemondási szándékától. A küldöttek névsorát olvassák, akik hangosan szavaznak arról, hogy elfogadják, vagy nem fogadják el a püspök lemondását.
A közgyűlés egyhangúan döntött a püspök lemondásának elutasítása mellett.
Kató Béla a szavazást követően elmondta, a közgyűlés azt kérdezheti, hogy miért volt szükség a lemondásának felajánlására. „Azért, mert háborúba készülünk, és a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte. Ami ezután fog következni, nem csendes, nyugodt várakozásban fog eltelni, lépéseket fogunk tenni” - mondta. Hozzátette, visszautasítja a román állam által fizetett papi illetményt, a congruát, ami nem kis összeg, de nem fogadhatja el. Majd megköszönte a közgyűlésnek, hogy ismét bizalmat szavazott neki.
Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke biztosította az Erdélyi Református Egyházkerületet a támogatásáról.
Antal Árpád: Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz
Sepsiszentgyörgy polgármestere is jelen volt a közgyűlésen, beszédében biztosította a jelenlevőket: számíthatnak Sepsiszentgyörgyre, az önkormányzatra, a polgármesterre.
A Székely Mikó Kollégium véndiákjaként mondta el, régi iskolájában azt tanulta, hogy lopott holmit nem szabad elfogadni, így nem fogadhatja el Sepsiszentgyörgy önkormányzata sem a tulajdonába átkerülő kollégiumot, hiszen tudja róla, hogy az lopott.
Kijelentette, Románia nem jogállam, hiszen szerinte ebben az országban az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja, hanem egy olyan rendszert szolgál ki, amely az erdélyi magyarok ellen van. "Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz. Lehetünk-e lojálisak egy olyan államhoz, amely 25 évvel a forradalom után kifosztja és másodrendű állampolgárként kezeli a magyarságot. Ki kell mondani, hogy a magyar államnak is újra kellene értékelnie a román-magyar államközi megállapodást. Közel száz év alatt a román adminisztráció több gondot okozott nekünk, magyaroknak, mint amennyit megoldott" - fogalmazott a polgármester.
A közgyűlés nyilatkozatot fogadott el, mely szerint semmilyen körülmények között nem mondanak le a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumról, sem az egyház egyéb ingatlanjáról, levéltárairól, továbbá ragaszkodnak az egyház autonómiájához. Egyforma bánásmódot követelnek minden romániai egyház számára, és követelik, hogy Románia tegyen eleget a restitúciós vállalásainak, biztosítsa a tulajdonhoz való jogot.
Kertész Melinda
Transindex.ro