"A csíkszeredai Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Péntek Jánosnak, a kiváló nyelvésznek, néprajzkutatónak, egyetemi tanárnak adományozza az idei Kriterion-koszorút. A kuratórium tagjai értékelték azt az eredményekben gazdag tevékenységet, amelyet a díjazott közel négy évtizede a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelv és kultúra tanszékén kifejt. Péntek János szerzője, társszerzője az 1980-as évektől megjelent általános iskolai anyanyelv tankönyveknek és tanári kézikönyveknek, számos olyan, a magyar nyelv különböző vonatkozásaival foglalkozó magas tudományos igényességű szakkönyvet írt és szerkesztett, amelyek ma már alapmunkának számítanak a szakkutatásokban. Szervezője, szakmai irányítója a nyelvművelő, nyelvápoló mozgalomnak, számos más társadalmi és közéleti szerepköre mellett az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagja. Gazdag és átfogó néprajzkutatói munkásságát is számos kötet fémjelzi. Negyven évi szünet után, 1990-ben ő indította újra a kolozsvári egyetemen a néprajz szakot. A kuratórium tagjai a Kriterion-koszorú odaítélésekor kiemelték, hogy Péntek János továbbra is gazdagodó életműve a magyar nyelvészeti tudományok szerves része, és mindemellett az elmúlt évtizedek során a díjazott olyan iskolát és kutatói műhelyt teremtett, amely nyelvész szakemberek egymást követő nemzedékeit bocsátotta útjára. Az idei Kiterion-koszorút dec. 13-án adják át a csíkszeredai Kriterion Házban. /Kriterion-koszorú Péntek Jánosnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Felemás helyzetben indul a magyar nyelv és irodalom oktatása az új tanévben. Utolsó pillanatban készült el az új tanterv, ami azt jelenti, hogy nincs ehhez igazodó magyar tankönyv. A kilencedik osztály kötelezővé tétele a gimnáziumi oktatást érintette a legérzékenyebben. Az idén a tanárok a tavalyi, az időközben megváltozott tantervhez csak részben igazodó tankönyvekre és saját erőforrásaikra lesznek utalva. Az új tankönyvek ideális esetben is csak jövő őszre készülnek el. - Négy éve a legnagyobb bizonytalanságban tanítjuk a magyar irodalmat - nyilatkozta Román János magyar szakos tanár. "Mostanáig, a régi tanterv szerint legalább tisztában voltunk az érettségi tételek anyagával. Az idei tanévre egyelőre csak az érettségi követelményrendszert kaptuk kézhez, ami semmi konkrétumot nem tartalmaz. Az Orbán Gyöngyvér által összeállított IX., X. és XI. osztályos magyar irodalom tankönyvek csak részben felelnek meg az új tantervnek, de a tanárok többsége az újabb kiadványok megjelenéséig valószínűleg ezeket fogja használni" - mondta a pedagógus. E tankönyvekről megjelenésük óta dúlnak a viták a pedagógustársadalomban. Van, aki nyelvi hiányosságai miatt kifogásolja őket, mások azonban elégedettek. Szórványban különösen nehéz a magyartanárok helyzete. Máramarosban például úgy próbálták megoldani a tankönyvhiány okozta gondot, hogy a pedagógusok összegyűltek Nagybányán, és igyekeztek valamilyen közös nevezőre jutni a lehetséges alternatívákat illetően. A nagyobb városokban, így Kolozsváron sincs ilyenfajta egységesítés. Péntek János egyetemi tanár, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnökeként vállal szerepet a magyar tankönyvekért folytatott munkában. Péntek professzor két éve a magyar nyelv- és irodalomoktatás országos tantervi bizottságának is elnöke. "A középiskolai oktatás számára 1990 óta nem tudunk megfelelő tankönyveket készíteni - mondta Péntek János. - Hol a tankönyvekre kiírt pályázatok előzték meg a tantervet, hol fordítva történt." Az idei tanévben a kilenc, jövőre pedig a tíz osztály lesz kötelező. Péntek János szerint a középiskolában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szövegtanra, a szövegalkotásra, a kisebbségi nyelvre, mert az egyetemi felvételik alkalmával évről évre az derül ki, hogy a frissen érettségizetteknek komoly gondjaik vannak egy-egy szöveg értelmezésével, megfogalmazásával. Az új tantervhez igazodó középiskolai tankönyvek legkorábban jövő ősszel jelennek meg. Miután a minisztérium mindössze hatvan százalékát téríti meg az előállítási költségeknek, úgy tűnik, a kolozsvári Ábel és a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó nyereség nélkül jelentetik meg a magyar nyelvű tankönyveket. A hiányt a kiadók maguk pótolják, nyereségük csak a X., XI. és XII. osztályos könyvek eladásából származik. Idén a tárca a tanterv késlekedése miatt csak júliusban vette fel a kapcsolatot az Ábel Kiadóval a megrendelések ügyében, a T3-mal pedig augusztusban. Tulit Zsombor, a T3 kiadó igazgatója elégedetlen, mivel tanévkezdésre a minisztériummal kötött szerződésnek csak 90 százalékát tudják teljesíteni. /Jakab Lőrinc: Magyartanítás - tankönyvvel vagy tankönyv nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./"

Fennállt a veszély, hogy az oktatási tárca miatt kimaradnak az idei közbeszerzési versenytárgyalásról a magyar, illetve más kisebbségek nyelvén írt számtan- és természetismeret-könyvek, márc. 3-ra kiderült: a nem román kiadású munkákkal ugyanúgy lehet pályázni, mint a románokkal. Előzőleg a Krónika napilap nyomozást indított annak kiderítésére: ki akarja megakadályozni, hogy a magyar kiadók gondozásában megjelenő új elsős és másodikos matematika-, illetve természetismeret-tankönyvek részt vehessenek a közbeszerzési versenytárgyaláson. Szikszai Ildikó, az Ábel Könyvkiadó ügyvezető igazgatója nyilatkozta a Krónikának: a nemzeti kisebbségek csak románból fordított első és második osztályos új számtan- és természetismeret-tankönyveket használhatnak. Péntek János professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke botrányosnak tartja ezt, „mintha érzékeltetni akarnák, hogy a romániai nemzeti kisebbségek még arra sem képesek, hogy elsős és másodikos tankönyveket írjanak saját nyelvükön” – mondta. Az RMPSZ keretében 1993-ban alakult Erdélyi Magyar Tankönyvtanács egyik alapítója, Székely Győző kolozsvári tanár szerint éppen a magyarság sajátos elvárásai, illetve a kényszerhelyzet vezetett a saját tankönyvkiadók létrehozásához. A bukaresti székhelyű állami tankönyvkiadó 1999-ben megszüntette magyar szerkesztőségét, azóta csak újra kiadott magyar könyvekkel látja el a diákokat. A magyar részleg megszüntetése óta csak az RMPSZ kiadója, az Ábel, valamint a sepsiszentgyörgyi T3 és a kolozsvári Stúdium kiadók adnak ki magyar tankönyveket. Murvai László, az oktatási tárca kisebbségekért felelős vezérigazgatója viszont leszögezte: az oktatási minisztériumban semmilyen tiltás nincs arra vonatkozóan, hogy magyar tankönyvkiadók könyveiből tanulhassanak a magyar gyermekek. Lapzártakor Kötő József jelezte: minden akadály elhárult az elől, hogy a magyar kiadók saját könyveikkel pályázhassanak az idei közbeszerzési liciten. Hozzátette: az új tankönyveket a tárcának is jóvá kell hagynia. /Benkő Levente: Játszanak a tankönyvkiadók idegeivel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Máj. 22-én Zilahon a Szilágy Társaság szervezésében jubileumi rendezvényként tartották meg a XV. Szilágysági gyerek vagyok elnevezésű megyei magyar népdalvetélkedőt. A mintegy félszáz résztvevő főleg szilágysági népdalokkal jelentkezett, közkézen forogott a Gáspár Attila zenetanár összeállításában az Erdélyi Tankönyvtanács kiadásában jelent meg a 270 népdalt tartalmazó Mint rozmaring a jó földben címmel. Gáspár Attila /a másfél évtizede rendszeresen megtartott népdalvetélkedő kezdeményezője és egyik szervezője/ felhívta a figyelmet, hogy a zilahi tanítóképzőben végzett fiatal pedagógusok ott, ahol tanítanak, a zenei anyanyelv műveléséről sem feledkeznek meg. /(Fejér László): Színvonalas énekléssel a zenei anyanyelvért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

A romániai tankönyvpiacon uralkodó balkáni viszonyok kizárják azt, hogy a magyar tankönyvek kiadására létrehozott Ábel Kiadó tisztességesen részt vegyen a liciteken. A nagy román kiadók nevetséges összeggel megnyerik a versenytárgyalást, amikor pedig a tankönyvek lefordítására kerül sor, háromszoros áron hozzák ki a magyar tannyelvű könyveket. A most kiadott II. osztályos Környezetismeret tankönyv tele van nyelvhelyességi és helyesírási hibákkal, ezért levélben fordult a román tanügyminiszterhez Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Péntek János, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke, kérve, hogy vonják ki forgalomból a tankönyvet. Az állandó késés miatt a tankönyvek fordítását nem követi sem szakmai, sem nyelvi lektorálás, így várhatóan a még kiadás előtt álló tankönyvek sem lesznek jobbak. /Takács Éva: Tiltakozik az RMPSZ és az Erdélyi Tankönyvtanács.= Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./

Az Erdélyi Tankönyvtanács 1993-ban azért jött létre, hogy ösztönözze tantervek és magyar tankönyvek írását, hogy segítse az eredetiben vagy a románból való fordítással készülő tankönyvek, egyetemi jegyzetek és más oktatási anyagok szakmailag és nyelvileg kifogástalan megírását, és hogy véleményt nyilvánítson a már megjelent tankönyvekről. Az Erdélyi Tankönyvtanácsnak nincs hatósági jogköre, és így senkit nem kényszeríthet arra, hogy biztosítsa a tankönyvek megfelelő színvonalát, ezért sorozatosan jelentetnek meg olyan tankönyveket (főképpen fordításokat), amelyek alkalmatlanok az oktatásra. Az Erdélyi Tankönyvtanács nem tehet mást, minthogy cím szerint is megnevezze azokat a tankönyveket, amelyeket alkalmatlanoknak vagy károsaknak tart a magyar oktatásban. Az oktatási törvény előírásainak nem felelnek meg a IV–VIII. osztály számára kiadott ún. „kisebbségi” román nyelv és irodalom tankönyvek. A 9. osztály számára kiadott két magyar nyelv és irodalom tankönyv közül az egyiket ki kell egészíteni, hogy a nyelvi ismereteket is magába foglaló tantervnek megfeleljen, a másikat sürgősen át kell dolgozni. Az iskolákból vissza kell vonni az 1998-ban fordításban készült ének-zene tankönyveket. Az Erdélyi Tankönyvtanács felsorolta a visszavonandó vagy sürgősen átdolgozandó tankönyveket. A szakoktatást is el kell látni magyar nyelvű tankönyvekkel. Az anyanyelvükön tanuló magyar diákok számára hátrányt jelent, hogy részükre nem rendelnek minden (tanterv szerint kötelező) tantárgyból könyvet, hangsúlyozta az Erdélyi Tankönyvtanács /Dr. Péntek János, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, a kuratórium elnöke, Dr. Gyenge Csaba, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, Dr. Néda Árpád, egyetemi docens, Dr. P. Dombi Erzsébet, egyetemi docens, Dr. Fóris-Ferenczi Rita, egyetemi adjunktus, Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára, Balla Júlia, középiskolai tanár, Baka Judit, ny. tanítónő, tankönyvszerző és Székely Győző, tankönyvszerkesztő/ /Az Erdélyi Tankönyvtanács és a tankönyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A magyar oktatásban alkalmatlannak és károsnak minősített négy, román nyelvből fordított, az idei tanévben későn érkezett tankönyvet az Erdélyi Tankönyvtanács, erről tanácskozása után nyilatkozatot adott ki a testület. Péntek János professzor, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke elmondta, hogy erre a minisztériumtól nem kaptak választ. A bírált tankönyvek esetében nemcsak nyelvi kérdésről van szó, hanem magáról a szemléletről. A történelem tankönyvben a klasszikus – görög, római – szövegekből nem a már lefordított magyar nyelvű szöveget idézték, hanem lefordították kapásból. Ebből szörnyűségek születtek, továbbá tartalmi félreértések is. A biológia-tankönyvet olyan nyomdára bízták, amely egyáltalán nem használ hosszú ű és ő betűt. Már a fedőlapon az áll: Biólogia. /Rostás-Péter Emese: Tankönyvek mérlegen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapvető célja az anyanyelvű nevelés és oktatás megóvása, továbbfejlesztése, az óvodai neveléstől a felsőfokú képzésig – jelentette ki Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke április 16-án, a szovátai Teleki Oktatási Központban tartott XIV. küldöttgyűlésen. Az RMPSZ elnöke beszámolt az infrastrukturális fejlesztésekről, valamint a diákok számára szervezett tanulmányi versenyekről, diáktáborokról és a Mákvirág-díjról. Székely Győző az Erdélyi Tankönyvtanács munkájáról beszélt. A Moldvai Csángó Oktatási Programról szóló beszámolójában Hegyeli Attila elmondta, hogy a programban részt vevő diákok és tanárok száma az elmúlt öt év alatt megsokszorozódott. Jelenleg 12 településen folyik magyar nyelvoktatás, ezek mellett legalább 25 faluban lehetne valamilyen szintű oktatást szervezni. /Takács Éva: Az RMPSZ XIV. Küldöttgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 18./ Mintegy kétmillió forinttal csökkent idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) tizenkét éven át rendszeresen folyósított alaptámogatása – jelentette ki Lászlófy Pál elnök. Lászlófy reményei szerint a Sulinet-program és a szórványóvoda-program csak ideiglenesen szünetel. Az elmúlt években 30 erdélyi magyar középiskola kapott korszerű számítógép-hálózatot és internet-előfizetést a Sulinet-program keretében, illetve 30, a szórványvidéken működő óvodát sikerült korszerűen felszerelni, az óvodáskorú gyermekek szülei számára vonzóvá tenni az intézményeket. Lászlófy Pál beszámolt arról, hogy az erdélyi magyar pedagógusok továbbképzését szolgáló Bolyai Nyári Akadémia tavalyi 31 tanfolyamán 930 hallgató vett részt, ebből 835 Erdélyből, 95 a Kárpát-medence magyarlakta területeiről. /RMPSZ-küldöttgyűlés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke sajtótájékoztatón számolt be az április 17-én Szovátán megtartott küldöttgyűlésről. Dr. Péntek János az Erdélyi Tankönyvtanácsról kifejtette: szaktanácsadó szervről van szó, amelynek hatáskörét ki kellene szélesíteni. /Takács Éva: Nagyobb hatáskört a Tankönyvtanácsnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./

Dr. Péntek János április 11-én tartotta akadémiai székfoglalóját Budapesten. A lap közölte Kósa László akadémikus laudációját. Dr. Péntek János professzor tudományos munkásságának eredményeit eddig 14 önállóan vagy társzerzővel készült könyvben, magyaron kívül németül, angolul és románul megjelent több mint száz tudományos közleményben adta közre. A professzor részt vett a nyelvstratégiai és nyelvi tervezési programokban, a nyelvrehabilitációs programban, a tankönyvírásban és egyetemi jegyzetek szaknyelvi gondozásában is. A legutóbbi évekből említhető „A nyelv ritkuló légköre” (Kolozsvár, 2001) című kötete. Értékesek a nyelvjárásokkal, a nyelvjáráskutatás különböző kérdéseivel, a magyar-román nyelvi és kulturális kapcsolatokkal, a kisebbségi nyelvhasználattal, a kétnyelvűséggel, a nyelvi tervezéssel foglalkozó dolgozatai. Két egyetemi kollégájával készítette el a magyar nyelvjárások román kölcsönszavainak gyűjteményét (Bukarest, 1977). Legutóbb „A nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban” (Kolozsvár, 2003) kötet címe tanúskodik róla, hogy a többnyelvű, -kultúrájú és -vallású történelmi nagytáj jellemző kérdéseivel foglalkozik. Három évvel ezelőtt vezetésével kezdte el egy tanszéki munkaközösség a moldvai magyar nyelv szótárának szerkesztését. Szaktudományos érdeklődésében kitüntetett helye van a népnyelv és a népi kultúra viszonyának. Az ő munkája „A kalotaszegi népi hímzés és szókincse” (Bukarest, 1979). Rövidebb terjedelmű írásait legutóbb „Népi nevek, népi hagyományok” (Marosvásárhely, 2003) címmel gyűjtötte össze. Péntek János párban Szabó Attilával írták meg az Ezerjófű című etnobotanikai útmutatót (Bukarest, 1976) és Ember és növényvilág címmel Kalotaszeg növényzetéről és növénynévismeretéről szóló kötetet (Bukarest, 1985). Külön csoportot képeznek a magyar nyelvű oktatással alapfoktól felsőfokig foglalkozó művei, köztük van: „A megmaradás esélyei. Anyanyelvű oktatás, magyarságtudomány, egyetem Erdélyben” (Budapest, 1999), valamint „Anyanyelv és oktatás” (Csíkszereda, 2004). Péntek János professzor alapítója és elnöke az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, alapítója az Erdélyi Tankönyvtanácsnak és elnöke a Tanács kuratóriumának, alelnöke a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, erdélyi társelnöke a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának. /Kósa László: Péntek János munkásságától sokat vár a magyar tudományosság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Mircea Miclea oktatási miniszter április 25-én aláírta a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák tankönyvellátásának szabályozásáról szóló miniszteri rendeletet. A rendelet orvosolja a kisebbségi oktatásban 2001 óta tapasztalható hátrányos helyzeteket és előírja a kis példányszámok miatt drágább, kisebbségek számára készített tankönyvek kiadására szükséges pénzügyi alapok megteremtését. Kötő József, az Oktatási és Kutatási Minisztérium kisebbségi államtitkára, a rendelet szorgalmazója kifejtette: az anyanyelvű oktatásban az elmúlt négy évben csupán lefordított tankönyveket lehetett használni, ez pedig eleve késést jelentett a magyar iskolák számára. Súlyos problémát okoztak a rossz minőségű fordítások is. Az új rendelet szerint anyanyelven is lehet írni tankönyveket, és azokkal lehet indulni a versenytárgyaláson. A rendelet melléklete szabályozza, hogy a könyv lektorálását kik jogosultak elvégezni, ez a magyar tankönyveknél az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács. A rendelet leszögezi: amennyiben a minisztérium kisebbségi államtitkársága úgy ítéli meg, hogy az anyaországban kiadott tankönyv tartalmazza azokat a tantervi követelményeket, amelyeket itthon előírnak, akkor ezek forgalmazását is engedélyezhetik. Lélekszám-arányosan meg kell teremteni az pénzalapot. Ingyen tankönyveket kell kiadni tíz osztály elvégzéséig, fizetni csak a tizenegyedik és tizenkettedik osztályban kell. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója szerint a rendeletet nagy lépést jelent az anyanyelvű tankönyvkiadásban. /Köllő Katalin: Véget érhet a magyar tankönyvmizéria? Magyarul írott tankönyvet is elfogadnak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Romániai Magyar Közoktatási Tanács megalakulásáról határozott a május 28-án Kolozsváron ülésező Erdélyi Tankönyvtanács. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke szerint az új szervezetnek a Felsőoktatási Tanács mintájára kell szerveződnie, és létrehozásával az RMDSZ Oktatási Főosztályát kell megbízni. Javaslata szerint a testület három pilléren alapulna: az RMDSZ, a pedagógusszövetség és a kiadók képviselői vennének részt munkájában. Az ülésen részt vevő Markó Béla megbízta Lakatos András oktatási alelnököt, dolgozzon ki javaslattervezetet a közoktatási tanács szerkezeti felépítésére és működésre vonatkozóan. Péntek János, az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, a megfelelő szakmai és intézményi háttér hiányát nehezményezte. Emlékeztetett arra, hogy a tankönyvtanács eddig önkéntes alapon végezte munkáját. Véleménye szerint a tankönyvkiadás kérdésében külön kell választani a hatóságok, a szakma, valamint a vállalkozók feladatát. /Lázár Lehel: Átláthatóság és tervezhetőség. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

Kolozsvárott Kötő József államtitkár találkozott a Közoktatási Tanács tagjaival. Az összejövetelen a lefordított tankönyvek minősége biztosításának kérdésköréről tárgyaltak. A jelenlevők kézhez kapták a lefordítandó tankönyvek listáját, döntés született arról, hogy a Tankönyvtanács és az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztálya lektori szakbizottságokat hoz létre, amelyek láttamozzák majd a lefordított tankönyvek kéziratait, s az Oktatási- és Kutatási Minisztérium illetékesei csak ezek kézbevétele után adhatnak ki nyomtatási engedélyt. /A lefordított tankönyvekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Augusztus 4-én Kolozsváron ülésezett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezető Elnöksége. Veress Emőd önkormányzatokért felelős alelnök elmondta, hogy a közigazgatási reformmal kapcsolatos RMDSZ álláspont kialakítása érdekében az Önkormányzati Főosztály konzultáció sorozatot kezdeményez a megyei és területi önkormányzati konferenciákkal Lakatos András oktatási ügyvezető alelnök tájékoztatta az elnökséget arról, hogy a Romániai Magyar Közoktatási Tanács legutóbbi döntése alapján, az Oktatási Főosztály elkészítette a tankönyvlektorok jegyzékét. A főosztály a mintegy 70 személyt tartalmazó névsort az Erdélyi Tankönyvtanács és az Erdélyi Tankönyvkiadók javaslata alapján állította össze. A Magyarországon szerzett oklevelek romániai honosítása kapcsán Lakatos elmondta, hogy a program keretén belül 2005 első felében közel 200 oklevél elismertetésében sikerült közbenjárni. Pénzforrások hiányában a program szünetel, ezért az ügyvezető elnök, a program további finanszírozása érdekében, magyarországi és hazai források felkutatásával bízta meg az oktatási alelnököt. Uniós pályázaton keresztül Kalotaszentkirály megkapta az Európai Falu címet. /Prioritásokról tárgyalt az RMDSZ ügyvezető elnöksége. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Idén is lesznek olyan tankönyvek, amelyek a legjobb esetben is csak január folyamán kerülnek a magyar diákok asztalára – derült ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) október 15-i elnökségi ülésén. Az RMPSZ szakemberei az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács, az RMDSZ, valamint több érdekelt kiadó vezetőivel Szovátán elemezték az idén kialakult újabb patthelyzetet. Bizonyos könyvek kiadása még mindig késik, a fordítások silánysága miatt. A tizedik osztályos diákok számára lefordított mintegy ötven könyvből mindössze 17 felelt meg az elvárásoknak. A legtöbb gond a szakiskolások számára fordított könyvek körül merült fel. /Magyar tankönyv januárban? = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

A pedagógusi életmű elismerésére hozta létre az Ezüstgyopár-díjat a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ). Az elismerést kétévente nyújtja át a szakmai szövetség. Idén negyvenhárom oktató részesült a díjban, kilencen Hargita megyeiek. A szovátai Teleki Oktatási Központban október 15-én szervezett ünnepségen adták át az Ezüstgyopár-díjakat. A díjkiosztó ünnepséget megelőzően ülésezett az RMPSZ elnöksége. Péntek János professzor az Erdélyi Tankönyvtanács szerepéről beszélt, majd ismertették az RMPSZ többségi tulajdonában lévő Ábel Kiadó munkáját. /Sarány István: Ezüstgyopár-díj. Pedagógusok életművét jutalmazták. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Péntek János, az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumi elnöke elismerte: önmagában pozitív tény, hogy a diákok idejében kapnak tankönyvet, de ennél sokkal fontosabb, hogy jó és csak jó tankönyveket kapjanak. A rossz tankönyveknek mérhetetlen káros hatásuk van: elidegenítheti a tanulót az iskolától és a magyar oktatástól. Jelenleg legalább 15–20 silány tankönyvet sürgősen ki kellene vonni a forgalomból. Péntek János szerint nemcsak a fordításokkal van gond, a magyarul írott tankönyvek között is vannak gyengék. Indokolt volna, hogy a tankönyvkiadókat is akkreditálják bizonyos szakmai kritériumok szerint, mint a tudományos kiadókat. Kötő József oktatási államtitkár elismerte, hogy egyes kiadók munkája kívánni valót hagy maga után. Az államtitkár elismerte, hogy nem létezik a kiadók szakmai munkáját felülbíráló akkreditációs rendszer. Reméli, jövőtől elkezdheti működését az a tankönyvbíráló bizottság, amelyet a legnevesebb szaktekintélyekből hoznak létre. Tavaly áprilisban jelent meg az a miniszteri rendelet, amely lehetővé teszi, hogy ne csak fordítással készüljenek magyar tankönyvek. Péntek János emlékeztetett rá, hogy a miniszteri rendelet az ellenőrzés hatósági jogkörét és a vele járó felelősséget a magyar tankönyvek esetében az RMDSZ-re ruházta, közvetve pedig a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségre (RMPSZ). Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke szerint a magyarországi tananyagok adaptálásában nagyobb szerepet játszhatott volna a tankönyvtanács. Lakatos András és Takács Csaba ügyvezető elnök is kényszermegoldásnak tartja, hogy az RMDSZ vállalta magára ezt a feladatot, amelynek költségeit a Communitas Alapítvány révén sikerült fedezni. Az Erdélyi Tankönyvtanács kizárólagos feladata, hogy az RMPSZ égisze alatt, szakmai testületként, ösztönözze, segítse tankönyvek és más oktatási anyagok írását. Maga is meghirdet pályázatokat tankönyvek előkészítésére, kis példányszámú kísérleti vagy speciális oktatási anyagok megjelentetésére. Jelentős számban ad ki, szintén kis példányszámban, egyetemi jegyzeteket. Hatósági jogköre azonban nincs, hangoztatta Péntek János. Nincs pontos nyilvántartás arról, mi jelenik meg, nincs országos gyűjtőhelyük az oktatási kiadványoknak. A Romániai Magyar Közoktatási Tanács szintén foglalkozik a tankönyvek kérdésével. Péntek János véleménye szerint a szerepek inkább összekuszálódtak, az Erdélyi Tankönyvtanács pedig mellékvágányra került. /Borbély Tamás: Tankönyvkiadási dilemmák. A profit és a szakszerűség összehangolása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Február 25-én Marosvásárhely ülésezett a Romániai Magyar Közoktatási Tanács. Megjelent többek között Markó Béla RMDSZ-elnök, Lakatos András oktatási kérdésekért felelős RMDSZ ügyvezető alelnök, valamint a Közoktatási Tanács tagjai: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke, Péntek János képviselőjeként Néda Árpád professzor, Tulit Zsombor, a Romániai Magyar Tankönyvkiadók Egyesületének képviselője, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője, Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke, Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője és Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógus-szövetség elnöke. A tanács egyéves tevékenységét értékelve Lakatos András mindenekelőtt a Tanügyminisztérium által 2005-ben kiírt 53 tankönyv lektorálásának fontosságát emelte ki. Arra kell törekedni, hogy a minőségi magyar tankönyveket magyar szakemberek írják, és ehhez tankönyvíró műhelyek létrehozása szükséges. – Igény van a romániai magyar pedagógusok akkreditált, intézményesített továbbképzésére. /Ülésezett a Romániai Magyar Közoktatási Tanács. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Hogy került a csizma az asztalra? Avagy miért foglalkozik tankönyvekkel az RMDSZ Oktatási Főosztálya?
Jogosan vetődhetett fel a kérdés minden jóhiszemű olvasóban, midőn Péntek János professzor úr megnyilatkozásait olvasta a Krónika október 1-jei számában B. Kovács András tollából (Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek, Szempont).
Egy kis emlékeztető a nyilatkozatból: „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel”.
A fentiek alapján akár fel is háborodhatna a tisztelt olvasó, de a helyzet az, hogy a minden kétséget kizáróan igazolható események és kordokumentumok komolyan cáfolják az idézett állítások igazságtartalmát, megkérdőjelezve hitelességüket. Számomra fölöttébb bizarr, mi több, groteszkbe hajló, hogy a professzor úr annak az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsnak a kizárásával vádolja az RMDSZ-t, mely az Ügyvezető Elnökség kezdeményezésére jött létre 1993-ban és Péntek Jánost választotta kuratóriuma elnökének.
Az első időszakban (1993–1997 között) a Fiser Fülöp Ildikó és Cs. Gyímesi Éva (mindketten az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökei voltak) által bejegyeztetett Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretében tevékenykedett, majd ezt követően a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség szaktestületeként fejti ki tevékenységét. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács megalakulását követően az Ügyvezető Elnökség két munkatársat foglalkoztatott az anyanyelvű oktatásunkkal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Fóris-Ferenczi Rita a tanügyi reform, oktatási programok, míg Székely Győző a magyar nyelvű tankönyvkiadás kérdésköréért felelt.
De hagyjuk a korai előzményeket, térjünk vissza a közelmúlthoz. Kezdjük ott, hogy a Péntek professzor úr által említett miniszteri rendelet (OMEC nr. 3950) nem 1999-ben, hanem 2005. április 25-én jelent meg, az RMDSZ igen erélyes fellépésének köszönhetően. Ebben az időszakban az oktatási minisztériumot Mircea Miclea vezette, az RMDSZ képviseletében pedig Kötő József töltött be államtitkári funkciót. A 9 cikkelyt magában foglaló – ma is érvényben levő – rendelet szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, a kötelező oktatás szintjén használható tankönyvek ügyét. Néhány fontosabb kitétel:
A kisebbségi oktatásban használhatóak az anyanyelven megírt és engedélyeztetett tankönyvek. • A magyar kisebbség számára minden tantárgyból legkevesebb 2 alternatív tankönyvet kell biztosítani. • Az anyanyelvű oktatásban – államközi protokoll alapján – lehet alkalmazni az anyaországban használatos tankönyveket. • A kisebbségi tankönyvkiadást a kötelező oktatás szintjén az állami költségvetésből finanszírozzák. • A román nyelvből fordított tankönyvek csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya jóváhagyását követően nyomtathatók ki.
Ez utóbbi rendelkezés befoglalását az RMDSZ pontosan azért szorgalmazta, hogy lehetőség nyíljon a silány minőségű fordítások kiiktatására. A rendelet mellékletében a fordítások szakmai ellenőrzésének lebonyolítására az RMDSZ-t és az RMPSZ-t (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevesíti. A rendelet megjelenését követően, mint az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának vezetésével frissen megbízott ügyvezető alelnök megbízatást kaptam a szakmai szervezetek és a magyar érdekeltségű tankönyvkiadók vezetőivel folytatandó érdemi tárgyalásokra annak érdekében, hogy mihamarabb találjunk megoldást a rendeletben foglalt jogosítványok gyakorlatba ültetésére. Az első közös megbeszélésre 2005. május 28-án került sor Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökség Majális utcai székházában.
Hogy milyen fontosságot tulajdonított az RMDSZ a tankönyv-problematikának, gondolom, egyértelműen jelzi, ha közlöm a tanácskozásra általam meghívott és ott megjelent személyek névjegyzékét: Markó Béla – szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba – ügyvezető elnök, Kötő József – oktatásügyi államtitkár, Asztalos Ferenc – képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának elnöke, Lászlófy Pál – az RMPSZ elnöke, Péntek János – professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, Gyenge Csaba – egyetemi professzor, P. Dombi Erzsébet – docens, Fóris-Ferenczi Rita – adjunktus, Veres Valér – adjunktus, Balla Júlia – középiskolai tanár, Székely Győző – tankönyvszerkesztő, Tőkés Elek – a Stúdium Kiadó igazgatója, Szikszai Ildikó – az Ábel Kiadó igazgatója, Varga Károly – a Corvin Kiadó igazgatója és Tulit Zsombor – a T3 Kiadó igazgatója.
A többórás tanácskozáson a jelenlevők egyhangúlag elfogadták Lászlófy Pálnak, a pedagógusszövetség elnökének javaslatát. „Az én javaslatom az, hogy a közoktatás általános problémáinak és ezen belül a tankönyvellátás gondjainak megoldására hozzuk létre a Romániai Magyar Közoktatási Tanácsot (RMKoT – a felsőoktatási Tanács mintájára), amely legyen egy hárompillérű testület: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletével. (Az idézet az ülésen készült jegyzőkönyvből származik.)
A tanácskozás végén Markó Béla szövetségi elnök megbízott, mint oktatásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy egy héten belül dolgozzam ki az RMKoT szervezési és működési szabályzatát, és Lászlófy Pállal közösen készítsük elő a testület következő ülését. Folyamatos információcseréket és egyeztetéseket követően került sor az RMKoT az év július 9-i ülésére, ugyancsak a Majális utcai székházban.
Ez alkalommal közösen egyeztettünk a románból történő tankönyvfordítások minőségi ellenőrzésének procedúráját illetően. A 9 tagú testületből e sorok íróján kívül jelen voltak: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Lászlófy Pál RMPSZ-elnök, Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács képviselője és Tulit Zsombor a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletében. Döntések sorát hoztuk meg arra vonatkozóan, hogy kiket kérünk fel a már lefordított és a kiadók által lektoráltatott tankönyvek újralektorálására, milyen mértékű legyen az elvégzett munka honoráriuma, hogyan történjen a kapcsolattartás és információcsere a szerzők-kiadók-oktatási főosztály-szaklektorok-minisztériumi Kisebbségi Főosztály- láncolatban. Néhány név azon személyek közül, akiket az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács és a magyar tankönyvkiadók javaslatára kért fel az RMDSZ Oktatási Főosztálya a fordítások ellenőrzésére: dr. Gyenge Csaba – műszaki tudományok, dr. Kerekes Jenő – gazdaságtudományok, dr. Ágoston Katalin – műszaki tudományok, dr. Orbán Béla – matematika, dr. Lányi Szabolcs – ipari kémia, dr. Makkai Ferenc – kémia, dr. Csibi Vencel – mérnöki mechanika, Darvay Béla – fizika, dr. Ráduly-Zörgő Éva – pszichológia, dr. Péntek Imre – pszichológia, dr. Ionescu Klára – informatika, dr. Robu Judit – informatika, Vincze Zoltán – történelem. Kötelességem, hogy ez alkalommal is megköszönjem mindegyikük felelősségteljes és magas szakmai igényességgel végzett munkáját. Tekintettel arra, hogy az RMPSZ anyagiak hiányában nem tudta teljesíteni előzetesen vállalt pénzügyi kötelezettségeit, 2005. augusztus 30-i dátummal a Communitas Alapítvány együttműködési szerződést kötött az RMPSZ-szel, mely alapján átvállalta a költségtérítések 60 százalékát.
Nos, a fenti – egyértelműen dokumentálható – tények ismeretében úgy érzem, jogos a kérdésfelvetés: hogyan beszélhetett kizárásról Péntek professzor úr megnyilatkozása során? De azt hiszem, erre a választ nem nekem kell megadnom!
A történelmi hűség kedvéért kell megemlítenem, hogy a „pártirodának” titulált Oktatási Főosztály 2008-ban arra is mert vállalkozni, hogy a CENTA Közép-európai Tanárakadémia együttműködésében Tankönyveink megújításáért címmel továbbképzést indított romániai magyar tankönyvszerzők számára. Tavasszal a Kolozsváron megszervezett képzésen mintegy 200-an vettek részt, és többek között olyan szakmabeliek tartottak előadást, mint: dr. Hoffmann Rózsa – egyetemi docens, dr. Vass Vilmos – egyetemi docens, Csapó Benő – egyetemi tanár, Antalné Szabó Ágnes – egyetemi docens, Valaczka András – tankönyvszerző, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezetője, Kojanitz László – a Tankönyvkutató Intézet igazgatója, Horváth Zsuzsanna – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főmunkatársa. A képzés folytatására ősszel került sor Budapesten azon 40 személy részvételével, akik teljesítették az előzetes megállapodás értelmében elfogadott feltételeket. A hallgatók két nap alatt külön csoportokban vettek részt a saját szakterületükre vonatkozó előadásokon és képzéseken. Az sem mellékes, hogy a két program lebonyolításához szükséges 160 ezer lejt (1,6 milliárd régi lej) szintén az Oktatási Főosztály „járta ki”, pályázva a Communitas Alapítványnál, a romániai és magyarországi oktatási minisztériumoknál.
Végezetül szinte félve merem leírni, hogy „pártirodaként” arra is volt bátorságunk, hogy magyar nyelvű tankönyvek megírására írjunk ki pályázatot a Communitas Alapítványon keresztül, és elkészülhetett hat olyan hiánypótló tankönyv, melyek elnyerték a szakemberek elismerését. Arról, hogy a folyamatosan megjelenő tanügyi törvénytervezetek elfogadtatására való hivatkozással az oktatási minisztérium évek óta nem ír ki pályázatot új tankönyvek megírására és ennek következtében az általunk megíratott tankönyvek nem kerülhettek a tanulók padjára, mi nem tehetünk. Amit viszont sikerült megtennünk, az, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány támogatásával az elmúlt kilenc évben – pályáztatási rendszerben lebonyolítva – több mint 92 ezer tankönyvet osztottunk ki ingyenesen 11. és 12. osztályos diákjainknak.
Hogy került tehát a csizma az asztalra? A legkézenfekvőbb válasz: odatették! Miért foglalkozik az RMDSZ tankönyvekkel és egyáltalán oktatással? Hát azért, mert egyrészt a választópolgárok szavazatokban kifejezett bizalma odatette és erre kötelezi, másrészt tudjuk, hogy helytálló a magyar közmondás, miszerint: segíts magadon, Isten is megsegít.
Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, gyakorló tanár, iskolaigazgató.
Előzmény:
Krónika (Kolozsvár), 2010 október 1.
Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek
A Krónika kiemelt helyen foglalkozott a román nyelv oktatásának évtizedek óta vajúdó kérdésével, lévén annak megoldatlansága a kisebbségi oktatás egyik legégetőbb gondja.
Kimutatta: nem egy esetben ideológiai elfogultság siklatta ki a pedagógiai meggondolásokat, a didaktikailag indokolt elvek érvényesítését, s amikor a helyzet jobbra fordulhatna, a soros tanügyi reform elakadt, a legújabb törvénytervezet politikai időhúzás áldozataként a szenátusban vesztegel. No de az adott jogi lehetőségek kihasználásával is adósok vagyunk, miként az kiderül Péntek János nyelvészprofesszornak, az MTA kolozsvári akadémiai bizottsága és az erdélyi tankönyvtanács elnökének megállapításaiból. Az egyetemi tanár a tankönyvkiadás és a nyelvtanítás elvi szempontjai, az aktuálpolitikai helyzet beható ismeretében pontos diagnózist tud felállítani, és a bajok orvoslásához megoldásokat is sugall.
Alternatív tankönyvválaszték
Az alábbiakban a professzor úrnak a Sapientia- egyetem csíkszeredai karán a kétnyelvűségnek szentelt konferenciáján elhangzott előadásából vett gondolatokat szerkesztettük egybe egy, a témában folytatott beszélgetéssel.
Péntek János azzal kezdi, hogy még Andrei Marga minisztersége idején, 1999-ben a magyar tankönyvek ügyét rendeletben rábízták az RMDSZ-re, hogy az a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve gondoskodjék az új tankönyvek megírása fölötti felügyeletről. Ez Péntek János szerint nem valósult meg, illetve ami megvalósult belőle, azt mutatja, hogy e törvény adta lehetőséggel egyáltalán nem éltünk, illetve egyesek visszaéltek vele. Súlyos a vád, íme az indoklás. „A pályázatokra valóban elkészültek az alternatív tankönyvek. Kötelező módon több tankönyvnek kell lennie minden tárgyból, így a román tantárgy számára is több készült. Nos, én úgy látom, hogy ami ezek közül a leggyengébbnek bizonyult, amit nem mertek bevinni a román iskolákba, arra ráütötték, hogy jó lesz a kisebbségi oktatásnak – magyarázza a kolozsvári egyetemi professzor –. Látnivaló, ezeknek a tankönyveknek a szerzői kizárólag román anyanyelvűek, a kisebbségi nyelvekről nem tudnak semmit, ezek a tankönyvek egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen kisebbségi nyelvhez.
Kiegészítették ugyan őket magyar szójegyzékkel, de abból is látni, fogalmuk sincs, kinek készült, ugyanis a főnév mellé oda van írva, milyen nemű az a főnév, holott az a magyarban képtelenség. Találtam benne olyan feladatot: adjál példát a te nyelvedből arra, hogy a hangsúly alapján jelentős különbség keletkezik a szavak között. A hazai kisebbségek közül a magyarban, a szlovákban, a lengyelben stb. kötött a hangsúly, a feladat tehát abszurd elvárással lép fel.”
Magam is tanúsíthatom, hogy általam ismert kisebbségi iskolában elutasították e könyv használatát, nem a kisebbségeknek szánt, hanem inkább a kimondottan románoknak írott tankönyvet választotta a romántanár, mert azt tartja didaktikailag jobbnak. „Könnyebb belőle oktatni a magyar tanulókat is” – indokolta döntését a pedagógus. Ma tehát Romániában nem igaz, hogy a kisebbségi gyerekek nyolcadikig számukra készült románkönyvekből tanulnak, illetve nem úgy igaz, ahogy gondolnók.
A szakembernek lesújtó a véleménye ezekről a tankönyvekről, szerzőiket több szarvashiba elkövetése miatt is elmarasztalja. Mindenekelőtt képtelenségnek tartja, hogy „a kisebbségeknek” mint olyanoknak készítsen valaki tankönyvet. Annak ugyanis anyanyelv-specifikusnak kellene lennie, azaz valamennyit a diákok anyanyelvéből kiindulva kellene megalkotni, ráépítve az anyanyelvi tudásra azt, amit a másik nyelvből neki meg akarunk tanítani. Tehát nem lehet egy kalap alá venni olyan különféle szerkezetű és szemléletű, eredetű nyelveket, mint például a szlovák, a török, az ukrán, a magyar vagy a szerb. E kérdés megoldásához tehát még csak hozzá sem láttak nálunk, bár az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának mindig magyar volt a vezetője, s bár a törvényes lehetőség már tíz éve adott lenne hozzá.
Esélyegyenlőtlenség
Péntek János professzor elmondja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került ügy hasonlóképpen fájó és újabb fonákságra vet fényt. „Hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztunk a román és nem román anyanyelvűekkel szemben. Mert bármilyen jók lesznek, ha javulnak majd a román oktatás tantervei és a könyvei, akkor sem fogadható el, hogy érettségi vizsgán ugyanazokat a tételeket kapják a magyarok, mint a többségiek, és ugyanazon pontozással bírálják el teljesítményüket – állapítja meg a neves nyelvész –. Ott vannak a parlamentben az idegen nyelveket beszélő képviselők.
Vajon mit szólnának hozzá azok, akik azt állítják magukról, jól beszélnek franciául, ha odaállítanák egy francia anyanyelvű mellé őket, hogy együtt vizsgázzanak vele? Helyt tudnának-e állni egy ilyen vizsgán? Képtelenség. Ezt nem lenne szabad megengedni! Ezzel nyilvánvaló, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk a gyermekeket. És nem csupán a vizsgáról van szó. Évente kimutatják statisztikailag, hogy románból hány magyar iskolás bukik meg, hogy mindez mennyit nyom átlagos osztályzatukban. Az egyetemi bejutás ma sok helyt pontozás alapján folyik, az érettségieredményeket is beszámítják, és ettől függ az is, hogy tandíjas lesz-e, vagy sem a diák. Ha átment ugyan románból, de a jegye gyenge, akkor ez méltánytalan hátrányba taszítja… És ennek orvoslására nem kell semmilyen előkészítés, mert a tantervi és tankönyvreformhoz több idő szükségeltetik, ez viszont egyszerű politikai döntést kíván csupán. Azaz más tételeket kell kidolgozni a magyar iskolák számára és kész!”
Péntek professzor úgy véli, az alternatív tankönyvek meglétét előíró paragrafus máig sem működik Romániában. Szerinte legalább két nyelvi szituációból kiindulva kellene az alternatív tankönyveket kidolgozni. „Az egyik az, amikor a gyerek viszonylag jól tud románul már korábbról, mert környezeti nyelve a román, a másik pedig, amikor gyengén vagy egyáltalán nem tud. Mint például a Székelyföldön. Ezeket a helyzeteket külön kellene kezelni. A törvény pedig megengedi ezt, mivel úgy fogalmaz: legalább két tankönyvnek kell léteznie a kisebbségi oktatásban minden tárgy esetében.
Ez tehát megoldható, és akárcsak a magyar oktatásában, a román esetében is az lenne a célravezető, ha minden osztály számára legalább két tankönyvünk lenne. Nem abból kell kiindulni, hogy a tankönyvszerzőnek mi van a fejében, hanem abból, hogy a tanulónak milyen a nyelvi környezete. Szórványban, esetleg olyan vidéken él-e, mint például Kolozsvár, ahol már hoz tudást magával az iskolán kívüli világból, vagy tömbvidéken, a Székelyföldön, ahol nem hoz. Tudnunk kell, merre akarjuk irányítani a gyermeket akár magyarból, akár románból. A lényege ugyanis az, hogy a kétnyelvűség fontos ugyan, de a hangsúlyok külön figyelmet érdemelnek, arra kell ügyelnünk, hogy az anyanyelv maradjon az elsődleges.
A kétnyelvűségnek magas szintűnek és jól hasznosíthatónak kell lennie, de úgy, hogy a második nyelv ne szorítsa háttérbe az anyanyelvet, különben a dolog elcsúszik a nyelvcsere fele. A második nyelv dominanciája a kétnyelvűségben asszimilációhoz vezet” – figyelmeztet Péntek János. A professzor egyrészt külön tantervet tart szükségesnek minden kisebbségnek (az anyanyelv-specifikusság elve alapján), legalább két tankönyvet szorgalmaz románból úgy, hogy az egyik a szórványnak, a másik a tömbnek készülne (a területspecifikusság elve), és ennek megfelelően külön vizsgatételeket és elvárásokat javasol.
Az egyetemi tanár egyébként felhívja a figyelmet az ún. törpe kisebbségekre, amelyek között akad nem egy, amelynek nem anyanyelvén folyik az oktatása, csak anyanyelvi óráik vannak a különben román tannyelvű iskolákban. Nos, esetükben a mai rendszer nem alkalmas a nyelv megőrzésére, fontos lenne számukra a külön nyelvi revitalizációs programok kidolgozása. Ismerős a probléma: a csángók hasonló kezelést igényelnének, külön nyelvélesztő oktatásra lenne szükségük. Ennek ma a jogi keretei, taneszközei is hiányoznak. Bár a Moldvai Magyar Csángószövetség és az ottani magyar nyelvoktatásban részt vevők rendkívüli erőfeszítései minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, ők sem az őket megillető szakmai segítséget, sem a jogi támogatást nem kapták meg eddig – miként még legalább tíz másik romániai kisebbség sem.
Vívmánnyá feltupírozott hamis megoldások
Péntek János úgy látja, a nyelvoktatásban nemcsak, hogy nem sikerült új jogi garanciákat hozni, de még az adott lehetőségek kiaknázása sem következett be, s miként az ún. „kisebbségieknek szánt” tankönyv mutatja, módszertanilag és színvonalát tekintve egyaránt elvétett „megoldás”. „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét.
A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel” – panaszolja Péntek János nyelvész.
B. Kovács András

Répás: az általános iskolásokon a sor
Szükség van a közös cselekvésre az oktatásban – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna szombaton Csíkszeredában, Az anyanyelv oktatása és a játék szerepe kisiskoláskorban című konferencián.
A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára gondolatának alátámasztására a romániai magyar oktatás két aktuális problémáját, a magyar pedagógusok által írt tankönyvek megjelentetési lehetőségének beszűkülését és a gyereklétszám csökkenését említette példaként.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett konferencia és képzés apropóját az adta, hogy zárómozzanatához érkezett a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program. Ezt a KIM hirdette meg és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. finanszírozásával a Magyarország határain kívüli magyar nyelvű oktatás kiteljesítését, a hagyományápolást, az intézményrendszer erősítését, közösségépítést, a pedagógusok képzését tűzte ki célul.
Ennek keretében megszólították a szülőket, akiknek azt hangsúlyozták, hogy miért fontos gyermekük számára az anyanyelvű oktatás, mesélte Répás Zsuzsanna. Találkoztak a helyi közösségekkel, de az iskolák köré szerveződő közösségeket is igyekeztek megszólítani, például a gyermekorvosoknak is szerveztek találkozót. A pedagógusok számára továbbképzéseket tartottak, a gyerekek számára internetes versenyt szerveztek, és 1008 erdélyi magyar tanintézetbe eljuttatták Gárdonyi Géza Egérvadászat című mesekönyvét.
Ahogy a határon kívüli óvodások éve keretében, idén is módszertani csomagot állítottak össze a pedagógusok munkájának segítésére, amely a differenciált oktatással, a tehetséggondozással, az óvoda és iskola közötti átmenettel, a művészeti oktatással foglalkozik. Ezt az RMPSZ ajánlatára az Erdélyi Tankönyvtanács gondozásában az Ábel Kiadó által megjelentetett további három módszertani könyvből és segédanyagból álló csomag egészíti ki.
A módszertani csomagokból, amelyek a tervek szerint év végéig minden iskolába el fognak jutni, kettőt Répás Zsuzsanna jelképesen átadott szombaton Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelőnek és Kiss Imre RMPSZ-alelnöknek. A helyettes államtitkár leszögezte, folytatni kívánják a megkezdett munkát, jövőben az általános iskolák felső tagozataiba járó diákokra koncentrálnak.
Az Apáczai Csere János Pedagógusházban vasárnap véget ért konferencián a pedagógusok többek között a magyarságismeret oktatásának szükségességéről, a szövegértés fejlesztési lehetőségeiről, az élményszerű olvasásról, a drámapedagógiáról hallgathattak előadásokat.
R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

Amit 23 év alatt elértünk, azt el kell felejtsük?
2013 őszén meghúztam a vészharangot, ami a magyar nyelvű tankönyvírás jövőjét illeti. Az agyafúrt balkáni döntés arra kényszeríti a magyar tanárokat, hogy először román nyelven írják meg a tankönyvet, és ha ez a versenyt kiállja, akkor le lehet fordítani magyar nyelvre is. Ez nagyon korlátozza annak a lehetőségét, hogy magyar szerzők könyve megállja a versenyt a többségiek ravaszságával szemben. Az őszi felháborodás, a Duna TV-interjú és a sajtó kereszttüze nyomán a tanügyi államtitkárság szép ígéreteket tett. Állításuk szerint "be fognak avatkozni", hogy jogainkat ne sértse az új döntés. A napokban a következő szép fejezetet halásztam ki a minisztérium honlapjáról:
http://www.edu.ro/index.php/articles/21109
Többször is átolvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy az államtitkárságunk nem tartotta be a sajtóban elhangzott ígéretet, és minden feltétel nélkül aláírta a magyarságot sértő rendeletet. Gyönyörű jövőnk bontakozik ki ebből, ugyanis amit 23 éve sikerült az Erdélyi Tankönyvtanáccsal, az Ábel Kiadóval, az RMPSZ-szel elérnünk, azt el kell felejtenünk. Nincs szükségünk a mi tanáraink által írt tankönyvekre (hála istennek megmentettek egy nehéz feladattól, nem kell többletmunkát végezzünk), örvendjünk, hogy a hatalom megengedi majd, hogy a tankönyvversenyt nyert tankönyvet lefordíthatjuk magyar nyelvre, azt a fordítást is egy kiadó fogja elvégezni, lehetőleg Google-fordítással, vagy olyanokkal, akik nem magyar nyelven végeztek egyetemet stb. Ez ismerős történet, hisz az előző évek alatt volt rá bőségesen példa. Ezt a ferdeséget lehetetlenség megérteni, minél jobban bontakozik ki a balkáni demokrácia, annál több jogot veszít a magyar tanügy Romániában. Azt érezzük, hogy a szocializmus sötét éveiben is több jogunk volt a tanügyben, mint most. Elvárnám, hogy a tanügyi államtitkárságunk érvekkel támassza alá a fenti döntését, hogy mi, egyszerű tanárok, a NEMZET NAPSZÁMOSAI megértsük döntésük jövőnket féltő szándékát.
Dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója. Népújság (Marosvásárhely)

Az összefogás fontosságát hangsúlyozták
Évet értékelt a pedagógus-szövetség küldöttgyűlése
…Romániai magyar oktatásügy csak egy van, tehát romániai magyar oktatáspolitika is csak egy lehet. Ezért az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) nyitott az együttműködésre, és úgy értékeli, hogy a politikai érdekképviselet összefogására lenne szükség az oktatáspolitika terén leginkább.
A fenti megállapítások a Pedagógusok Szövetségének április 5-i országos küldöttgyűlésén hangzottak el a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban. Az ülésen meghívottként részt vett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, Király András oktatásügyi államtitkár, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese, dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, a magyar középiskolások szervezetének képviselője.
Burus-Siklódi Botond elnöki beszámolójában elhangzott, hogy a hagyományos programok, a pedagógusok számára szervezett továbbképzők megszervezése mellett, a múlt évben a hangsúlyt a regionális központok megújítására és működtetésére helyezték, továbbá az anyanyelvű oktatás sajátos érdekvédelmének a képviseletére.
A sűrű hatalomváltások miatt a 2011-ben életbe lépett új tanügyi törvény alkalmazása gyakran okozott csalódást, mivel nehezen, helyenként egyáltalán nem sikerült érvényre juttatni a törvény által szavatolt jogainkat. A szövetség határozottan állást foglalt minden olyan rendelet, intézkedés ellen, amely csorbítani látszik az anyanyelvű neveléshez, oktatáshoz való alkotmányos jogunkat. A decemberi elnökségi ülésen állásfoglalásban tiltakoztak a fejkvóta szerinti finanszírozásnak a kisebbségi oktatásra való hatványozottan hátrányos hatása ellen. A tanügyi miniszternek személyesen adták át a kisebbségi tankönyv- és oktatási segédanyagok kiadására vonatkozó alkalmazási útmutató azon rendelkezéseivel kapcsolatos javaslataikat, amelyek hátrányosan érintik a kisebbségi oktatást. Eredmény nélkül. Az idén februárban a szakoktatásról tartottak vándorgyűlést és munkacsoportot alakítottak ki egy szakoktatási stratégia kidolgozására. A szövetség az idén is csatlakozott az RMDSZ-főtitkársága által kezdeményezett Minden magyar gyermek számít mozgalomhoz. 2013-ban az iskolahálózat lehetőség szerinti megőrzését és fejlesztését tekintették a pedagógus-szövetség elsőrendű feladatának, s ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartottak a szakhatóságokkal, az RMDSZ Oktatási Főosztályával valamint a helyhatóságokkal. E három terület részvételét tartják fontosnak a közoktatási stratégia kidolgozásában.
A pedagógusok továbbképzésére a szovátai Teleki, a csíkszeredai Székelyföld, a kolozsvári Gál Kelemen és a nagyváradi Partium területi-módszertani központok kínáltak változatos programokat. Ezek közül a váradi és a kolozsvári új székhelyre költözött. Munkájukról Pöllnitz Ilona, Virág Erzsébet, Demeter Emőke, Szolláth Hunor és Ferencz Salamon Alpár számolt be.
22 szekcióban, hét helyszínen, félezer pedagógus részvételével tartották a 2013-as Bolyai Nyári Akadémiát, amelynek témája A tanulás tanulása, az oktatás és nevelés harmonikus megvalósítása volt. A 2014-es BNYA általános témája a Differenciált oktatás, felzárkóztatás, tehetségápolás a közoktatásban, s július 7–augusztus 8. között több helyszínen tartják a továbbképzéseket.
Az RMPSZ az Ezüstgyopár-díjjal ismerte el a közoktatásban dolgozó 44 pedagógus tevékenységét. Az idén hatodik alkalommal osztják ki az Apáczai-díjat a tudományos munkában sikeres tanítóknak, tanároknak. A szövetség tehetséggondozó tanácsa a Mákvirág-díj különböző fokozataival tüntette ki a legeredményesebb középiskolás diákokat, s Bolyai Farkas-díjjal értékelte a matematika, Kós Károly-díjjal az anyanyelvápolásban legjobb diákok teljesítményét. Az elnök beszámolójában elhangzott, hogy a szövetség bekerült a nemzeti fontosságú intézmények sorába, s támogatását az Emberi Erőforrás Minisztériuma Közoktatási Államtitkársága, annak Külhoni Magyarok Osztálya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. biztosította a különböző helyekről kapott résztámogatások mellett.
A szövetség 2012 februárjától a Magyar kormány felkérésére koordinálja a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot, amelyről Márton Attila számolt be. A 2013/14-es tanévben 28 oktatási helyszínen (18-ban állami keretek között) 45 oktató révén 2190 gyermek képzése folyik, s az idén két újabb településen indult meg a magyar anyanyelv oktatása. A középiskolás diákoknak és az egyetemi hallgatóknak ösztöndíjat biztosítanak.
Az RMPSZ keretében működő Erdélyi Tankönyvtanács múlt évi munkájáról és idei terveiről Székely Győző beszélt. Mivel a támogatások nem tették lehetővé az elkészült tananyag könyv formában való kiadását, a szerkesztett és nyomdakész anyagok a világhálón levő Őrszavak elektronikus folyóiratban jelentek meg letölthető formában (www.orszavak.org) színes és hangzó anyagokkal. 2014-re szóló elektronikus tankönyvtáruk egy egész sor címet tartalmaz, s az első könyvek már készen állnak a szövetség megújuló honlapjára való feltöltéshez. A tankönyvekre szakosodott Ábel Kiadó megvalósításairól, terveiről és nehézségeiről Szikszai Ildikó számolt be.
Dr. Péntek János professzor sajnálattal beszélt a Tankönyvtanács 2005-ben történt felszámolásáról, amelyet követően sok szégyellnivaló magyar nyelvű tankönyv jelent meg. Továbbra is kilátásba helyezte az önkéntes lektorok segítségét, s felajánlotta az általa vezetett Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az együttműködését az RMPSZ-szel. A szövetségtől segítséget kért a tehetséges, de nehéz anyagi helyzetben levő diákoknak szóló Nyilas Misi ösztöndíj odaítélésében, hogy a leginkább rászoruló tehetséges fiatalok részesüljenek a magánszemélyek által 11 éve folyósított ösztöndíjban.
A TOK fenntartásáért létesített intézmény, a Tokimpex gazdasági vállalkozásnak veszteséges évek után 2013-ban sikerült megsokszoroznia a 2012-es nyereséget – számolt be Keresztesi Erzsébet ügyvezető igazgató, aki elmondta, hogy a 14 alkalmazottat foglalkoztató központban jelentős fejlesztéseket és felújításokat végeztek önerőből és pályázati támogatásból. A további felújítások mellett a szállodai szolgáltatás kihasználtságának növelése érdekében egy kisebb (szaunával, pezsgőfürdővel és rekreációs edzőteremmel ellátott wellness-központ) építését tervezik.
A felszólalók sorát Király András államtitkár zárta, aki elismerte, hogy az oktatási reform lelassult, hogy a decentralizáció sem egyértelműen kedvező eredménnyel jár, s ami jó Hargita megyében, az nem működik Maros megyében például. Emiatt csak hosszú vitákkal lehet orvosolni azt, amit helyben nem sikerül. Az államtitkár figyelmeztette a jelenlevőket, hogy egy fontos szempontról, a minőségi oktatásról nem szabad megfeledkezni, s elfogadhatatlan, hogy a képességfelmérőn egyetlen megyében sem volt 50 százalék fölött a jegyek száma matematikából. Véleménye szerint a tankönyvkiadásra vonatkozó gyakorlati útmutatónak semmi hibája nincs, mindössze az okoz valóban nagy nehézséget, hogy a magyarul írt tankönyveket le kell fordítani román nyelvre is, ami a kiadót terheli, de tárgyalásokat folytatnak, hogy ezt a költséget a minisztérium fedezze. Azt viszont elismerte, hogy nagyon rövid az idő arra, hogy hat hét alatt az I-II. osztályosok számára szükséges tankönyveket megírják és lefordítsák román nyelvre. A továbbiakban felajánlotta, hogy minden fontos kérdés megbeszélésében készségesen áll az RMPSZ rendelkezésére.
Zárószavaiban Burus-Siklódi Botond elnök hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a romániai magyar közoktatási stratégiára, továbbá szeretnék továbbra is igénybe venni a tankönyvtanács lektorainak a segítségét, majd testületi véleményként leszögezte, hogy a magyar nyelv és irodalom oktatása nem tekinthető plusznak, s a szóhasználatot ki kellene iktatni a rendszerből.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Hátrányos helyzetben a magyar tankönyvek kiadása
Április 15-én kellett volna az új elemi osztályos tankönyvekre szóló közbeszerzési eljárást meghirdessék, ami az ígért napon elmaradt. Talán nem véletlenül, hisz a tankönyv- és oktatási segédanyagok kiadására vonatkozó miniszteri rendelet a kisebbségi tankönyvek megjelentetésében érdekelt intézmények, kiadók mellett a többségi kiadókat is hátrányosan érinti – szögezik le egyértelműen a szakmabeliek.
Bár az oktatási tárca honlapján közvitára bocsátott módszertannak az esélyegyenlőséget mellőző rendelkezéseivel kapcsolatos módosító javaslatait a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselője személyesen adta át a miniszternek, az alkalmazási útmutatót életbe léptették, anélkül hogy a javaslatokból valamit is figyelembe vettek volna – hangzott el az RMPSZ országos küldöttgyűlésén Siklódi Burus Botond elnök beszámolójában.
A vészharangot a magyar nyelvű tankönyvkiadás jövőjét illetően dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója is meghúzta, aki szerint a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár ígérgetései, amelyek a tervezet megjelenése kapcsán kialakult múlt őszi vitát lezárták, nem jártak eredménnyel. Véleménye szerint, amit sikerült 23 év alatt az Erdélyi Tankönyvtanácson, az Ábel Kiadón és Pedagógusok Szövetségén keresztül elérni, azt el kell felejteni. Magyar nyelven ugyanis csak az anyanyelvet, a kisebbségi történelmet és hagyományokat, valamint a zenét oktató tankönyvekkel lehet pályázni, de ezeket is le kell fordítani románra. A rendeletből nem derül ki világosan, hogy a többi tantárgyból – matematika, természetismeret, román nyelv a kisebbségek számára – hogyan lehet pályázni. A román nyelven megírt tankönyvek magyarra fordítása a kiadóra hárul, a magyar nyelven írt könyvek románra való átültetése hasonlóképpen. Az új alkalmazási útmutató szerint a fordítás mellett a tankönyv elektronikus változatát is el kell készíteni, ami nagy költséget jelent a kiadóknak, miközben az idő nagyon rövid. A pályázatokat június 2-ig kellene benyújtani, miközben a miniszteri rendelet március 14-én jelent meg novemberre visszadátumozva, s az ígéretekhez képest a közbeszerzés kiírásával is késtek.
Király András (felvételünkön), a szaktárca kisebbségi oktatásért felelős államtitkára szerint az elemi osztályos tankönyvek kiadására vonatkozó módszertannal nincsen semmi probléma, ugyanis addig nem írták alá, amíg bele nem foglalták, hogy a kisebbségi oktatásban három típusú tankönyvet lehet használni, az anyanyelven megírtat, az importból származót és a románból fordítottat. Erre azért volt szükség, hogy ne maradjanak tankönyv nélkül a nemzetiségi diákok. Abból, hogy a magyarul megírt tankönyvet le kell fordítani románra is, "nem kell olyan történetet kikerekíteni, hogy anyanyelven nem lehet tankönyvet írni. Igenis lehet, s a fordításról a kiadónak kell gondoskodnia".
– Az más kérdés, hogy a miniszterelnöktől kezdve mindenütt elmondtuk, hogy ez badarság. Egy első osztályosoknak írt ukrán vagy magyar abécéskönyvet lehetetlenség románra fordítani. Ezt nem gondolta át a miniszter, aki úgy nyilatkozott, hogy a tárca vezetőjeként nem veheti magára az ódiumát annak, hogy valami olyan szerepeljen a tankönyvekben, ami nem felel meg a hivatalos álláspontnak. Tankönyvet azonban csak a tanterv alapján lehet írni, ezért érthetetlen a bizalmatlanság. Kérdésemre a miniszter megjegyezte, hogy a kiadó legfeljebb beleszámítja a könyv árába a fordítást, aminek a költségeit a minisztérium fedezi. Jelen pillanatban itt tartunk, de a meccs még nincs lejátszva. A kiadóknak elküldött rendelet ugyanis, amelyet nem írtunk alá, ütközik a módszertannal és a törvénnyel.
Szikszai Ildikó, az Ábel Kiadó igazgatója szerint a jól megszerkesztett törvény alkalmazási útmutatója hátrányos a magyar nyelvű oktatás szempontjából. A módszertan harmadik változatába, amit az illetékeseken kívül senki sem látott, olyan előírások kerültek be, amelyek a román kiadókat is hátrányos helyzetbe hozzák. Az Ábel, amely tagja a Romániai Könyvkiadók Egyesületének, kérésükre külön jelezte a problémákat a minisztérium honlapján, a kisebbségi osztály igazgatóságán és az államtitkárságon is, amit nem vettek figyelembe. Ilyen az 1993-as tankönyvreform óta nem volt, hogy románra kelljen fordítani az ábécéskönyvet!
A magyar nyelven megírt matematika nem jelenik meg külön tételként, s az Ábel Kiadó, amely 2001 óta pályázik tankönyvek kiadására, tisztában van azzal, hogy csak akkor lehet magyar nyelven megírt könyvvel pályázni, ha az tételesen is szerepel a kiírásban.
– 2004-ben kidobtak a tankönyvlicitről, mert a tenderfüzetben csak a "Matematica" cím szerepelt, s a magyarul megírt könyveink nem kerültek sem elbírálásra, sem közbeszerzésre.
Hozzátette, hogy nagy anyagi kockázatot jelent a tankönyv digitális változatának az elkészítése, amire szintén kötelezik a szerzőket és kiadókat.
– 2006 óta nem írtak ki tankönyvpályázatot, s a minisztérium csak utánnyomásokat rendelt. Ebből nem lehetett a kiadót a munkatársakkal együtt fenntartani. Az idő is nagyon rövid, hat hét alatt "össze lehet ugyan lapátolni" valamit, de részünkről ez szakmai felelőtlenség lenne.
– Mi nagyon vigyáztunk arra, hogy a könyvek szakmai és nyelvhelyességi szempontból is megfeleljenek a követelményeknek, s ami nem ütötte meg a mércét, azt visszaadtuk, mert nem mindegy számunkra, hogy mit adunk gyermekeink kezébe. A tisztességes munkához legalább hat hónap szükséges. Ráadásul a fordítást is mellékelni kell, és ahogy említettem, a digitális interaktív változatot úgyszintén, ami olyan költség, hogy abban az esetben, ha nem fogadják el a tankönyvet, bele is bukhat egy kiadó. Emiatt nem tudunk részt venni a liciten.
A késedelmes kiírás mellett Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója is azt kifogásolja, hogy a digitális változat már a kész terméket jelenti, amelynél az első példány előállítása a legköltségesebb, míg a sokszorosítás sokkal egyszerűbb. Véleménye szerint csak egy fejezetet kellett volna az elektronikus változatból kérni, s aki megnyeri a licitet, annak a feladata lett volna, hogy digitális formában is elkészítse az egész könyvet.
Hátrányos megkülönböztetésnek tartja, hogy be kell nyújtani a magyar nyelvű tankönyvnek a román változatát is, ami kétszeres munkát jelent. Ráadásul a költségeket illetően sem mindegy, ha a magyarul írt könyvet a románnal együtt versenyeztetik, ebben a helyzetben a magyar könyvek esélytelenek, mert az alacsony példányszám miatt nem adhatják a román tankönyvekhez hasonló áron, az elbírálásnál pedig a legalacsonyabb árat veszik figyelembe.
– Mi történik, ha ilyen feltételek mellett nem lesznek könyvek? Már a jelenlegi első osztályosoknak is az új tankönyvekből kellett volna tanulniuk, s ehelyett az új tanterv szerint tanulva a régieket használják, de erről nem beszél senki. Aki adminisztrációval foglalkozik, és soha nem próbált egy tankönyvet jóváhagyásra előkészíteni, az nem tudja, hogy milyen munkát jelent. Ezért kellett volna konzultálni a kiadókkal – hangsúlyozta az Ábel igazgatója.
Király András kisebbségi államtitkár szerint nem kell aggódni amiatt, hogy a magyar nyelven írt és románra lefordított matematikakönyvvel nem lehet pályázni. Ezt a módszertan második pontja leszögezi, ahogy azt is, hogy a kisebbségek a számukra készült román tankönyvből fognak tanulni – tette hozzá.
Az érveket és ellenérveket egymás mellé sorakoztatva próbáltuk áttekinteni az első és második osztályos tankönyvek megírására és pályáztatására vonatkozó előírásokat, amelyek, bármilyen szempontból is nézzük, hátrányosak a kisebbségek számára, arról nem is beszélve, hogy az idő is nagyon rövid ahhoz, hogy kifogástalan minőségű papíralapú és digitális tankönyvek szülessenek.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

"Új, szokatlan ruhája a nyelvnek"
Beszélgetés a 75 éves Péntek János nyelvésszel, etnográfussal
– Kezdjük a születésnapi beszélgetést egy fölöttébb aktuális kérdéskörrel: az internetes nyelvhasználattal. Lát-e veszélyt arra, hogy az internet martalékává váljék a magyar nyelv, és mit tehetnek a nyelvápolók, a nyelvhasználók, hogy ezt meggátolják, a szórványban és a szakmai kommunikációban mutatkozó szövegeróziót minimálisra csökkentsék?
– Nem tudom, ki minek tulajdonítja az elmúlt negyedszázad nagy nyelvi élményét: a szabadságot a nyelv használatában és a nyelvi kapcsolatainkban, a határtalanságot a magyar anyanyelvűek körében. Bizonyára van, aki azt hiszi, hogy ebben a politikai változás volt a döntő, én úgy érzem, hogy éppen a technika, a nyelv új dimenziója, új halmazállapota: az elektronikus nyelv. A fiatalok nem is érzik ennek újszerűségét, mert nem ismerték a régit, amit azért legtöbben talán az én nemzedékemből sem tudunk már elképzelni: mindennapi életünket a számítógépes írás, szerkesztés nélkül, az internet nélkül, a hírportálok nélkül, az elektronikus könyvtárak, folyóiratok nélkül, az elektronikus levelezés nélkül, a mindentudó telefonjaink nélkül. Azt is az informatika, az elektronikus nyelv teszi lehetővé, hogy gyakorlatilag végtelen befogadóképességű tárolóhelyekre kerülhet közös emlékezetünk: irodalmunk, kultúránk, tudományunk és maga a nyelv. Közben aggodalmaskodva nézzük, mit művelnek a fiatalok, hogyan esemeseznek, csetelnek, lájkolnak, hájpolnak, fészbukoznak. Irigység is van ebben az aggodalomban, a fejünkre nőttek, ezt ők jobban tudják, mint mi.
– Említette az elektronikus nyelvet…
– Az elektronikus nyelv köztes halmazállapota a beszélt és az írott nyelvnek, írott beszélt nyelvnek lehet tekinteni. Új, szokatlan ruhája a nyelvnek. A nyelv beszélt változatáról tudjuk, hogy kevésbé szabályozott, változatosabb, érzelmileg telítettebb, közvetlenebb, az írott nyelv pedig szabályozottabb, merevebb. A fiatalok említett gyakorlata a beszélt nyelvhez áll közelebb: nem követik az írott nyelv szabályait, a helyesírást, egyéni, kreatív megoldásokat keresnek, játszanak, és gyakran megbotránkoztatnak, mindezzel lazítják a néha egyébként is túl merev szabályozottságot. Mindez kétségtelenül hat az új nemzedék nyelvhasználatára. De nem tesznek mAradandó kárt a nyelvben, sőt a nyelv szereti az ilyen kihívásokat, provokációkat. Az elektronikus nyelv nyilvános vagy mAradandó szövegei ennél jóval kidolgozottabbak, igényesebbek, szabályosabbak. Az egyéni szöveg itt is az íróját jellemzi, honlapok igénytelensége az intézményt vagy a személyt, a hírportálok és internetes folyóiratok nyelve a szerzőkét, szerkesztőkét. Az azonban teljesen megalapozatlan félelem, hogy az internetnek a "martalékává váljék a magyar nyelv". Egy nyelv csak más beszélt nyelvek "martalékává" válhat, ha beszélőik saját nyelvüket azzal cserélik föl. Ez a beszélők nyelvi hűségén múlik elsősorban. A tragédia az volna, ha a magyar nem volna ott a globális digitális térben, ha kimAradna belőle. Ha digitális írástudatlanok mAradnánk. Ez olyan hátrányt jelentene, mint az, ha nem volna írásbeliségünk. A mostaninál is sokkal nagyobb lehetőség van benne, ezért nagy szükség van minden korosztály körében a digitális írásbeliség terjesztésére. A gyermekek ugyan már többet tudnak mindebből, mint a szüleik, de nekik is meg kell tanulniuk az iskolában digitálisan írni és olvasni. Mert éppen a mi oktatásunkban a digitális tananyagok segíthetik a korlátozások elhárítását, a szórványban élők bevonását, közös magyar oktatási felületek kialakítását. Megszabadíthatnak bennünket sokféle nyomorúságunktól.
– Mi volna a legfontosabb ezen a téren?
– Ebben az új helyzetben szakmailag az a legfontosabb, hogy a magyar nyelvtechnológia tartson lépést azzal, ami a világban történik, legyen annak élvonalában. Erre most nem panaszkodhatunk: a nyelvtechnológiának kiváló magyar szakemberei, műhelyei vannak, ezt a laikus is láthatja a számítógépek nyelvi programjaiban. Nemcsak a helyesírás-ellenőrzőre és a kétnyelvű szótárakra gondolok, hanem arra, hogy az idegen szöveg olvasóját is sok területen segítheti a nyelvtechnológia: automatikus gépi fordítás, hatékony nyelvoktatás. De elérhető közelségbe került az automatikus tolmácsolás, sőt a beszéd "online" fordítása is.
– 2011-ben nyílt levelet intézett a romániai magyar szülőkhöz, amelyben a gyerekek iskolaválasztásával kapcsolatosan adott jól alátámasztott érveket, tanácsokat. 2014-ben a magyar pedagógusokhoz és a magyar oktatás vezetőihez intézett levelet. Ez a kérdéskör – úgy érzem – mit sem veszített aktualitásából…
– Hosszú tanári pálya van mögöttem, és akiket taníthattam, azoknak is nagy része tanár lett. Szakmai életemnek ez a legfontosabb része. Közel harminc évig szülőként is érintett voltam. Tanítványaimmal tankönyvsorozatot is írtam a ‘80- as évek elején, 1993-ban tankönyvszerkesztő kollégámmal létrehoztuk az Erdélyi Tankönyvtanácsot. A magyar oktatás első kérdése: miért van az, hogy a magyar gyermekek mintegy egyötöde a román iskolát választja? Az arány nem változott, nagyjából ennyi volt 1990 előtt is. Ehhez rendszerint érzelmileg szoktunk viszonyulni, a szülők magyarságára szoktunk apellálni. Nyílt levelemben én elsősorban racionális, szakmai érveket sorakoztattam föl. A gyermek nyelvi jövőjéről a szülők döntenek, nekik viszont tisztában kell lenniük döntésük következményeivel. A megismerésben játszott szerepénél fogva tanulásra is az anyanyelv a legalkalmasabb, leghatékonyabb, ez megtart, megerősít saját kultúránkban, saját emberi létünkben. Miközben nem zárja ki sem a román nyelv, sem idegen nyelvek megtanulását. Megalapozza szellemi egyéniségünket. Oktatásunk romlását látva a három évvel későbbi levelemben arra szerettem volna figyelmeztetni az oktatásvezetőket, hogy nem elég folyamatosan csak a szülők felelősségére apellálni, hogy magyar iskolába írassák gyermeküket. Ezzel velejár a másik oldal felelőssége, hogy ne csapjuk be se a szülőt, se a gyermeket azzal, hogy magyar ugyan az iskola, de távolról sem versenyképes, csökkenti a tanuló későbbi esélyeit. És nem csak iskolaszervezési gondokról van szó, hanem arról, hogy oktatásunknak továbbra sincs intézményes szakmai megalapozása (és ezt nem az oktatási törvény akadályozza), hiányzik a vezetők folyamatos egyeztetése, együttműködése (a szakembereké, a politikusoké és az oktatásban is profitra törekvő vállalkozóké). A szolgáltatóként működő oktatási intézet hiányát ilyenkor, vizsgák idején érzékeljük, különösen a vizsgaprogramokon, a vizsgatételeken, a vizsgatételek fordításán. Ezekre, de tantervkészítésre, tankönyvek nyelvi és tartalmi ellenőrzésére sincsenek felkészült szakembereink. Mindennek a tanulók isszák meg a levét. Egyre inkább elkülönül a magyar oktatás három köre: a nagyvárosi elitiskoláké, a lakótelepi és falusi iskoláké, valamint a szórványkollégiumoké, szociális intézményeké. A vezetők és az értelmiségi elit figyelme szinte kizárólag az elitiskolákra irányul, jóval hátrányosabb helyzetben vannak, és leszakadtak a lakótelepi és a falusi iskolák, a harmadik körről pedig szinte nem is tudunk. Pedig a magyar tanulók túlnyomó többsége ehhez a második és harmadik körhöz tartozik. Ezeket a többszörösen hátrányos helyzeteket, az esélytelenséget próbáljuk ellensúlyozni az általam kezdeményezett tehetségtámogató programunkkal, a 13. támogatási évet záró Nyilas Misivel (www.nyilasmisi.ro). Gyakran találkozom olyan "befutott" fiatallal (orvossal, színésszel, mérnökkel, egyetemi oktatóval, képzőművésszel), akiről kiderül, hogy egyike volt az ezernél is jóval több ösztöndíjasunknak. Jó érzés tudni, hogy bennük megtérült támogatóink bizalma, bennük megvan az igazolása annak, hogy eséllyé lehet változtatni az esélytelenséget. Sok a tehetséges, támogatásra szoruló gyermek, de Erdélyben még mindig nagyon kevés az ennek fontosságát el- és felismerő civil támogató, jóval kevesebb, mint ahányan a világ minden részéből mellénk álltak.
Az oktatásban kulcsszerepük van a pedagógusoknak. De a pedagógusképzésben, az alkalmazásukban, megbecsülésükben sem használjuk ki, vagy nem jól használjuk ki a mozgásterünket. Három feltétele van annak, hogy valaki jó pedagógus legyen: legyen erre alkalmas születésénél fogva, legyen felkészült szakmailag, és legyen elkötelezett. Vannak ilyen kiváló tanítóink, tanáraink. Nem sokan. A pedagógusképzés pedig egyáltalán nem segíti őket abban, hogy azzá váljanak.
– Július 7-én töltötte 75. életévét. Isten éltesse sokáig! Meséljen bővebben a körösfői évekről, gyermekkori emlékeiről!
– Azt hiszem, nekünk, akik a háború idején születtünk, kevés a mesélnivalónk, mert a mi gyermekkorunk minden volt, csak mesés nem. Nagy traumák viszont bőven voltak, a családunkban is, a környezetemben is. Anyám gyermekként az iskola legjobb tanulója volt, de aztán azt kellett elviselnie, ami felnőttként egy falusi asszonyra várt: hét gyermeket szült. Elsőszülött fia csecsemőkorában meghalt, velünk, többiekkel is nagyon sok gondja-baja volt. Velem is. Hihetetlen, mit kellett elviselnie, meg is halt ötvenévesen. A szeretet és a gondok tartottak össze bennünket. A folytonos közös tusakodás, az aggodalom és a remény. De a legnagyobb nehézségek közepette is mindannyian fontosnak tartottuk a tanulást, az iskolát és a munkát. Engem is a családom segített, abban is, hogy életben mAradtam, és abban is, hogy aztán tanulhattam. Váradra úgy jutottam el középiskolába, hogy az akkor már ott dolgozó egyik nővérem és férje fogadtak magukhoz. Nekik köszönhetem, hogy az ország akkori egyik legjobb iskolájába kerülhettem, kiváló tanárok keze alá és kiváló osztálytársak közé. Ez már lépcső lehetett az egyetemre.
– Egyetemi pályája hogyan alakult 1990 után?
– 1990 januárjában a korábbi időszakban leépült egyetlen tanszék engem választott meg vezetőjévé. Kineveztek egyetemi tanárnak, doktori témák irányítójaként is akkreditáltak. Annak az évnek az őszén – 40 éves szünet után – elindítottam a néprajz szakos képzést (ma is ez az egyetlen ilyen tanszék az országban, román egyetemeken sincs más), két évvel később finn szakot indítottunk. 1994-ig vezettem ezt a közös, egyetlen tanszéket (akkor önállósult Cs. Gyimesi Éva vezetésével az irodalom tanszék), 2002-ig vezetője voltam a magyar nyelv és kultúra (azaz a néprajz) közös tanszékének (akkor önállósulhatott a néprajz tanszék), a lehetséges korhatárig mAradtam aztán vezetője a magyar és általános nyelvészeti tanszéknek. A ‘90-es években megnyílt a lehetőség a doktori képzésre, 2002- ben, az első lehető alkalommal elfogadtattam a Hungarológiai Doktori Iskolát. Az általam irányított 36 doktori dolgozatnak fele nyelvészeti, fele néprajzi volt. Mindez jelentős mértékben menedzseri szerep: a három tanszék kiépítése, az új tanárnemzedék felkészítése, egyetemi pozíciókba juttatása, a természetes szakmai kapcsolatok kiépítése "határon innen és túl". Eljuthattunk az Anyanyelvi Konferencia (a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága) rendezvényeire, hosszú időn át Erdélyt én képviseltem az elnökségben, az 1991-es Szegedi hungarológiai kongresszuson közvetlenül csatlakozhattam a Nemzetközi Filológiai Társasághoz, a római és a debreceni kongresszus közt (1996– 2006) alelnöke voltam a társaságnak. Közben részt vettem az egyetem és a hazai magyar felsőoktatás megújításában, feltételeink javításában, és folyamatosan vártuk a kedvező politikai döntést az önálló állami egyetem létrehozásáról. Ez végül mindmáig elmAradt, mint más reményeink teljesülése is. Nem rajtunk múlott.
– 2001-ben megalapítja és egyben szakmai vezetője lesz az MTA által kezdeményezett nyelvészeti kutatóállomásnak, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetnek. Mi az intézet célja, rendeltetése, milyen eredményt tud magáénak?
– Ennél többről van szó. 1990 előtt a nyelvészeti kutatásokban is sok volt a tabutéma. Ilyen volt az, ami a mi szempontunkból talán a legfontosabb: a nyelv emberi, társas dimenziója. A mi esetünkben az alárendelt nyelvi helyzet, a kétnyelvűség, a nyelvünkben végbemenő folyamatok, a nyelvi kontaktusok és dominanciák, a nyelvcsere stb. 1990 után azonnal hozzányúltunk ezekhez a témához. Adva volt a közös kutatás lehetősége és esélye, közös konferenciák, rendszeresen
megjelenő kiadványok. 2001-ben, Glatz Ferenc elnöksége idején az akadémia kezdeményezte, hogy a külső régiókban hozzunk létre kis helyi intézeteket, nyelvészeti kutatóállomásokat ezeknek a részben közös, részben sajátos nyelvi helyzeteknek, folyamatoknak, jelenségeknek, problémáknak a vizsgálatára. Így hoztuk létre mi itt a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetet, amely két helyen székel, Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön, de amelynek nincs egyetlen főállású kutatója sem (www.sztanyi.ro). Emiatt működésünkben sok a bizonytalanság. Főként akadémiai támogatással és pályázatokból dolgozunk egy szűkebb, belső, és egy alkalmi, tágabb, külső munkatársi körrel. Van egy sorozatunk, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai. Ebben fontos tanulmánykötetek és monográfiák jelentek meg az erdélyi magyar nyelv jogi helyzetéről, az oktatás nyelvi kérdéseiről, a nyelvi revitalizációról, szórványok nyelvi helyzetéről, a kétnyelvűségről, a regionális nyelv (nyelvjárásaink) helyzetéről. Szótáraink jelentek meg: kétnyelvű közigazgatási szótár, legutóbb oktatásterminológiai szótár, román–magyar kulturális szótár (a román kultúra alapelemeinek bemutatása főként magyarországiaknak), magyar–román kulturális szótár (román nyelvű bemutatása a magyar kultúra legfontosabb fogalmainak, intézményeinek, személyiségeinek, régióinknak stb.). Talán ennél is fontosabb, hogy ezeket a kutatóállomásokat fokozatosan hálózattá szerveztük, ennek a szervezésnek fontos színhelye volt a kezdeti időszakban Illyefalva. Ott tartottuk nyári szemináriumainkat. A hálózat neve: Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat, Budapesten is bejegyzett egyesületünk a Termini Egyesület (http://ht.nytud.hu/). Mostani szakmai munkámnak, jelenlétemnek mindez nagyon fontos kerete. A Szabó T. Attila Nyelvi Intézetnek szakmai igazgatója vagyok, a Termini Egyesületnek társelnöke. A hálózatot magát modellként emlegetik a Kárpát-medencei magyar–magyar kapcsolatokban. De nem lehet azt mondani, hogy ennek megfelelő támogatást kapna.
– 1992-ben egyike volt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége alapítóinak, 1998-tól pedig elnökként vezeti a szövetséget.
– 2012-ben, a húszéves jubileum alkalmával kiadtunk egy kötetet Nyelvét megtartó közösség – közösségét megtartó nyelv cím-
mel, amelyben összefoglaltuk a két évtized történetét, a szövetség, a mozgalom eseményeit, eredményeit, és gondjainkról is szóltunk. Azt mondjuk magunkról, hogy az AESZ az anyanyelvi mozgalom szervezője és szakmai megalapozója, hasonló a szerepe, mint Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetségének (www.aesz.ro). Egyébként közös az adminisztrálása a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel. A szövetségnek kiadója is van, ez is közös a SZTANYI-val. Kiadványsorozata az AESZ-füzetek. Irodája Sepsiszentgyörgyön van, ügyvezető elnöke Ördög-Gyárfás Lajos. Ebben a keretben a legfontosabb szereplők a tanulók, a tanítónők, a magyar szakos tanárok. Évi fő rendezvényünk A magyar nyelv napjai, évente változó helyszínen. Ehhez hozzátartozik mindig egy szakmai konferencia. A Nyelvőrzés Díját 2000-ben adtuk át először, 2007-től viseli a Sütő András nevét. Olyan karizmatikus erdélyi személyiségeket díjaztunk, akiknek saját őrhelyükön jelentős szerepük volt – legtöbbjüknek továbbra is van – az anyanyelv megtartásában, a nyelvhasználat bátorításában. Akikre valóban ráillik Páskándi kiazmusa: "Pásztortűz helyett égő pásztorok! Élő jeltüzek!" A díjazottak teljes névsora megtalálható a szövetség honlapján, ott a laudációkat is el lehet olvasni. Ami talán a legfontosabb a közel két és fél évtizedes anyanyelvi mozgalmi munkában, a versenyek szervezésében, hogy ebben is sikerült összekapcsolni a Kárpát-medencei régiókat. Itthon az említett KAV-on kívül talán legnépszerűbb a mesemondó és a balladamondó verseny.
– 2004-től az MTA külső tagja, 2007-től pedig a frissen alakult Erdélyi Területi Bizottság első elnöke. Milyen feladatok elvégzése hárul e megtisztelő cím viselőjére?
– Nem a címek a fontosak. Akarva-akaratlanul, kicsit "muszáj-Herkulesként", benne voltam az egyetemszervezésben, belekerültem a tudományszervezésbe is. És közben kutattam, publikáltam. Ennek elismeréseként választott tagjává a Magyar Tudományos Akadémia 2004-ben. 2006- ban döntött úgy az MTA, hogy Romániában is létrehoz egy olyan területi bizottságot, amilyenek Magyarországon működnek. Ennek a bizottságnak a megszervezésére kért föl 2007-ben Vizi E. Szilveszter, az MTA akkori elnöke és Egyed Ákos, az EME elnöke. Az alakuló ülés engem választott meg elnöknek. Két mandátumon át viseltem ezt a tisztséget, most egyik alelnöke vagyok, akárcsak az Erdélyi Múzeum- Egyesületnek. Jelenleg a külső köztestületi tagok száma közel 900, a külső tagok száma 21 (www.kab.ro). Egyetemi nyugdíjazásomkor, 2007-ben nem mAradtam munka nélkül. A KAB a Magyar Tudományos Akadémia kiterjesztése, része az MTA-nak, integrálja, egymással és az akadémiával összekapcsolja a romániai magyar tudósokat, kutatókat. Kolozsvári Akadémiai Bizottságként emlegetjük, de működési területe kiterjed egész Romániára. Szakbizottságai, munkabizottságai, regionális bizottságai működnek Bukarestben, Temesváron, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon. Vezető testületünknek ezt kellett megszerveznie, kiépítenie. Közben az első mandátum idején értékelő elemzést készítettünk és jelentettünk meg a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és kilátásairól, a második mandátum idején összefoglalást készítettünk az erdélyi magyar kutatók 2002–2013 közötti eredményeiről (három kötetben jelent meg a múlt évben).
– Meséljen családjáról, hétköznapjairól, terveiről, díjairól!
– Ahogy telnek az évek, az ember élete egyre inkább leszűkül. Még akkor is így van ez, ha – sokféle munkám miatt – nekem viszonylag sokat kell utaznom. Ezek főként Kárpát-medencei és erdélyi utazások. Amikor itthon vagyok, szinte naponta bejárok a tanszékre, ott is megvannak a munkafeltételeim és ott vannak a kollégák. Gyermekeim már felnőttek, mind egészen kiváló emberek. Imre fiam van itthon, ő tanár itt az egyetemen, a többiek távol élnek (Áron fiam családjával a kaliforniai San Joséban, Veronka lányom családjával Tübingenben, Máté fiam doktori hallgatóként Münchenben). Hozzájuk ritkábban utazom, gyakrabban Budapestre és még gyakrabban otthonos erdélyi helyekre, a Székelyföldre is. Ami a díjakat, elismeréseket illeti: megtisztelő volt, hogy 1999–2003 közt Széchenyi professzori ösztöndíjas lehettem, és hogy ezzel járó kötelezettségként Szegeden is taníthattam. A Debreceni Egyetem díszdoktorává választott. Szűkebb szakmámtól kaptam a nyelvészekről elnevezett díjakat, érmeket, a Magyar Nyelvőr Díjat, szakmai-közéleti munkásságom elismerésének tekintem a Kemény Zsigmond- és a Bethlen Gábor-díjat. Az Akadémia Arany János-életműdíjjal tüntetett ki 2007-ben, a magyar állam a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével 2010-ben. Az itthoni elismerések ennél is fontosabbak: a Kriterion-koszorú (2002-ben, még Domokos Géza életében), szülőfalum díszpolgári címe 2007-ben.
– Mi van a fiókban, amit idén, életének 75. évében szeretne kiadni?
– Egyvalami tudható: a múlt évben megjelent az elmúlt tíz évben írt dolgozataimnak első kötete Történések a nyelvben a keleti végeken címmel. Ennek rövidesen megjelenik a 2. kötete is. Ez már nem meglepetés. Olyan is van, ami sokak számára talán meglepetés lesz, de annak a várható megjelenéséről is tudnak a szakmabeliek, a nagyobb nyilvánosság számára viszont nem szeretném beharangozni.
Székely Ferenc
Népújság (Marosvásárhely)

Ma is feladat az anyanyelv karbantartása (25 éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége)
Amennyiben a nyelv olyan, mint a levegő és a friss ivóvíz, akkor nem kell foglalkozni vele, de amint változik a környezete, és a spontán beszéd, valamint az irodalmi nyelv mellett más formák is megjelennek, mint napjainkban az elektronikus nyelv, foglalkozni kell vele – véli Péntek János nyelvészprofesszor. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnökével a szervezet fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő hétvégi háromnapos kézdivásárhelyi rendezvénysorozat alkalmából beszélgettünk.
Fontos, hogy abban a sokféle helyzetben, ahol használjuk anyanyelvünket, legyen iránymutató az adott nyelvi minta, ami megjelenik a nyilvánosságban és az oktatásban – hangsúlyozza Péntek János kolozsvári egyetemi tanár. Szerinte a nyelv első változatát, amit mindenki a családban tanul meg, nem kell levetkőzni, nem kell elhagyni, de az élethelyzetek megkívánják a nyelv további építését, gyarapítását. Úgy véli, nagy hiányosságok vannak az oktatás terén, ami a felmérésekből is kiderül, baj van a szövegértéssel, a szakoktatásban pedig nincsenek magyar nyelvű tankönyvek, a magyar diákok a szakkifejezéseket nem anyanyelvükön sajátítják el. A nyelvészprofesszor szerint az oktatási anyagok összeállítása mögött nincs kellő szakmai háttér, bár az AESZ és az Erdélyi Tankönyvtanács felajánlotta együttműködését az oktatási minisztériumnak, tankönyv-pályáztatóknak, szerkesztőknek, szerzőknek, ezt a szakmai támogatást nagyon ritkán igénylik. Nem ezen múlik minden, de talán többet lehetne tenni akkor, ha megvolna ez az együttműködés – véli Péntek János.
A szervezet negyedszázados működésének eredményeként az AESZ elnöke kiemelte, nagyon fontosnak tartja, hogy ma már Kárpát-medencei anyanyelvi mozgalomról lehet beszélni, amelyben a szervezetnek közvetítő és kiegyensúlyozó szerepe volt, és ez a kapcsolat nem csak közös rendezvényekről és anyanyelvi versenyekről szól, hanem a közös szakmai munkáról is. A magyar nyelv napja alkalmából szervezett kézdivásárhelyi rendezvénysorozat nem csak az AESZ fennállásának huszonötödik évfordulója okán kiemelt esemény Háromszék nyelvőrző térképén, hanem az alkalomból tartják a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt is, kiállítást rendeznek a 425 éve megjelent vizsolyi biblia történetéből, előadások hangzanak el a reformáció és jelentősége Erdély magyar nyelvűségében témakörben, valamint kiosztják a Sütő András Nyelvőrzés-díjat, valamint a Tüzes Bálint-díjat.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége: a tankönyvkiadás centralizációja rossz irány
Az RMPSZ a közvitán lévő törvénytervezet kapcsán fogalmazta meg aggályait.
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tartott sajtótájékoztatót az épp közvitán lévő új oktatási törvény kapcsán. A sajtótájékoztatón részt vett Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, Dr. Péntek János nyelvész akadémikus és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, valamint Dr. Köllő-Zsófia az Erdélyi Tankönyvtanács ügyvezetője.
Első felszólalóként Burus-Siklódi összegezte az RMPSZ tevékenységét annak tekintetében, hogy tavaly ünnepelte a szervezet a huszonötödik évfordulóját. Mint elmondta a szervezet azzal a szándékkal jött létre, hogy ellássa a magyar nyelvű kisebbségi oktatással kapcsolatos vállalásokat és érdekvédelmet, azonban a rendszer működéséből adódó rendszerszintű hibák miatt mindössze több-kevesebb sikerrel tudott megfelelni e célnak. Elmondása szerint a legfontosabb mozzanatnak az számított mindig, hogy megoldják a szervezet területi lefedettségét.
Ennek, és ezen területi lefedettség megerősítése érdekében partiumi, közép-erdélyi és székelyföldi székhelyű különböző oktatási és módszertani központokat hoztak létre. Az első két terület esetében a Gál Kelemen nevét viselő központokról van szó, míg a harmadik esetében a Székelyföldi Oktatási Központ, amely nem csak Háromszék, hanem a csángóvidék és a bukaresti kisebbségek problémáival is foglalkozik. Ezen kívül létezik egy országos kiterjedtségű Teleki Oktatási Központ, amelynek Szovátán található a székhelye.
Felhívta a figyelmet, hogy már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy igény, egy elvárás és ezek következtében egy elképzelés is a kisebbségi tankönyvkiadás irányába, amelynek következtében létrejött Péntek János és Székely Győző kezdeményezésére az Erdélyi Tankönyvtanács. Ez egy kuratóriumi vezetéssel irányított különálló szervezeti egység, amelynek az RMPSZ elvállalta az intézményi háttér biztosítását. Annál is inkább, mondta, hogy most az új tankönyv- és tanügyi törvény egy olyan korszak után kerül közvitára, amelyet a piaci alapú tankönyvellátás jellemzett. Ivácson András Áron / Transindex.ro

Tankönyvgond: partnerséget kínál az Erdélyi Tankönyvtanács
Új székhelyen a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási Központ
Partnerséget kínál a romániai magyar tankönyvgond megoldására az oktatási minisztériumnak a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) égisze alatt működő, újjászerveződés alatt álló Erdélyi Tankönyvtanács. Péntek János, a tankönyvtanács kuratóriumának elnöke kifejtette: készek segíteni mind a magánkézben levő kiadóknak, illetve az átalakuló Didaktikai és Pedagógiai Tankönyvkiadónak (EDP), hogy a romániai magyar gyerekeknek szóló tankönyvek megfelelőek legyenek. A készülő tankönyvtörvényre nézve már eljuttatták a javaslataikat a minisztériumba. A szaktárca azt tervezi, hogy a tankönyvkészítés feladatát csakis az EDP-re ruházza át. Péntek János és csapata ettől sem tart, amennyiben az EDP keretében lesz magyar szerkesztőség is. A fentebbi bejelentések a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) égisze alatt működő Gál Kelemen Oktatási Központ székhelyavatóján hangzottak el.
A Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) égisze alatt működő, jelenleg újjászerveződés alatt álló Erdélyi Tankönyvtanács már eljuttatta a közvitára bocsátott tankönyvtörvény-tervezetre vonatkozó javaslatait a szaktárcához. Ennek értelmében a tankönyvtörvénynek nemcsak a tankönyvek kisebbségi nyelven való megjelenését kell biztosítania, hanem azok minőségét is. Azt javasolják, hogy hozzanak létre külön magyar anyanyelvű bíráló bizottságot, amely képes megítélni a magyar nyelven benyújtott tankönyvpályázatok szakmai színvonalát, a Didaktikai és Pedagógiai Tankönyvkiadónak (EDP) pedig legyen kihelyezett magyar szerkesztősége Kolozsváron megfelelő számú alkalmazottal, továbbá a románról lefordított tankönyv esetén magyar nyelvi és szaklektor ellenőrizze a tankönyv javaslatot. Megtudtuk: a szaktárca sürgősségi rendeletet bocsátana ki, amely szerint a tankönyvkiadással kizárólag az Didaktikai és Pedagógiai Tankönyvkiadót bízná meg. Ezzel a magánkézben levő kiadók, akik tankönyveket is kiadtak az elmúlt tizenegynéhány évben, kikerülnek a versenyből, és egyfajta államosítás, központosítás következne be. Péntek János nyugalmazott egyetemi professzor hangsúlyozta: az Erdélyi Tankönyvtanács kész szakmai segítséget nyújtani mind a magán, mind az állami kiadóknak azért, hogy a romániai magyar gyermekek szakmailag és tartalmilag is kiváló tankönyvekből tanulhassanak. A tankönyvgondokra vonatkozólag Péntek János elmondta: jó pár éve a tankönyvkiadásban összefonódott a szakmaiság és az üzlet, szerinte ezeket a területeket szét kell választani. Fóris-Ferenczi Rita, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója azt kifogásolta, hogy a tankönyvszerzésben nincs előre tervezés, hatásvizsgálat. A minisztérium kiadja, hogy 200 nap alatt meg kell írni egy-egy tankönyvet, és a nemzeti kisebbségek esetében még le is kell fordítani román nyelvre. – A tankönyvekkel országos szinten is probléma van, a nemzeti kisebbségek esetében a problémák sokasodnak. Diszkriminatívnak és a kisebbséggel szembeni bizalmatlanságnak tartom, hogy a kisebbség nyelvén írt magyar irodalomtankönyvet románra kell lefordítani – hangsúlyozta az oktató. A fordítás gondolata nem új: a jelenlevők meg is mutatták a jelenlegi ötödikes magyar irodalomtankönyvet, amelyet Köllő Zsófia, az Erdélyi Tanykönyvtanács ügyvezetője állított össze, és amelyen a könyv címe románul is szerepel, az első oldalon pedig Románia himnusza áll.
Brendus Réka: a kisebbségi pedagógusok nehezebb helyzetben vannak
Új székházba költözött az RMPSZ keretében működő Gál Kelemen Oktatási Központ (GKOT): az RMPSZ megvásárolta a Szappany/Tipografiei utca 21. szám alatti, közel 70 négyzetméteres ingatlant, miután a régi, Rudolf/Decebal úti székhelyét eladta, a különbözetet pedig magyar kormány támogatásból pótolták. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke kifejtette: a több mint két évtizede működő GKOT a közép-erdélyi pedagógusok számára biztosít évközi továbbképzést, szakmai programokat. Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese elmondta: tisztában vannak azzal, hogy a kisebbségben élő pedagógusok még nehezebb helyzetben vannak, mint az anyaországban élő kollégáik. Ennek ellenére meg kell felelniük a pedagógus nemes hivatásának. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főosztályának ügyvezető alelnöke az RMPSZ, az RMDSZ, a kolozsvári iskolák és egyetemek közti partnerséget hangsúlyozta, ugyanakkor üdvözölte az Erdélyi Tankönyvtanács újjáalakulását, mivel ő is tapasztalta, hogy a tankönyvek fontos kérdése sokszor kiesik az illetékesek látómezejéből. Virág Erzsébet, az RMPSZ országos alelnöke szerint a pedagógus tevékenységére a tradíció és az innováció kettőssége a jellemző. Szőcs Judit, az RMPSZ volt országos alelnöke, a GKOT volt vezetője arra emlékeztetett: két évtizeddel ezelőtt bármiféle tapasztalat nélkül hozták létre a GKOT, az alapcél most sem változott: a pedagógusok, gyermekek segítése. Irsai Mónikától, a központ egyik vezetőjétől megtudtuk: az új központban is évközi pedagógus-továbbképzéseket, szakmai fórumokat stb. szerveznek majd, a könyvtár délután várja az érdeklődőket. Irsai munkáját Oláh Márta, a kolozsvári Református Kollégium informatikatanára segíti. A székhelyavatón közreműködött Oláh Boglárka (zongora) és Oláh Mátyás (cselló). Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)