Erdélyi Kézmíves Céh néven érdekképviseleti szövetségbe tömörültek a hétvégén Szovátán egybegyűlt kézművesek. Az alakuló ülésen a rézművestől a csuhéfonóig, a restaurátortól a bábkészítőig szinte minden kézműves kategória képviseltette magát. Az ülésen többen is a giccs ellen foglaltak állást. A jelenlévők abban állapodtak meg, hogy a céh szakbizottságai majd az eredetiséget és hagyományt igazoló termékkártyát bocsátanak ki. A cégtagok jelmondatukat az Erdélyi Szépmíves Céh 1924-es programjából kölcsönözték, amely hitet tesz amellett, hogy „tartalomban csak értékeset és jót, külsőben csak igazán szépet és művészit adhatunk”. Molnár Attila, az érdekképviselet egyik kezdeményezője a Krónikának elmondta, a szervezet a szépmíves céh „analógiájára” született. A szövetség elsődleges célja a kézművesek, ipar- és képzőművészek, kisiparosok, hobbyművész alkotók, díszítőművészek és egyéb kategóriák érdekeinek képviselete. Közös internetes portált indítanak, ahol a tevékenységeket és a termékeket mutatják be. Ugyanakkor kézműves faluturizmust készülnek kiépíteni. „A turista egy-két hetet tölthetne valamelyik település jellegzetes kézműves műhelyében, ahol nemcsak elleshetné a titkokat, hanem megpróbálkozhatna a termék előállításával” – magyarázta Molnár Attila. Az alakuló ülésen a székelyudvarhelyi Lőrincz Zsuzsát választották a szervezet élére, majd a kolozsvári Egri András és Anasztaszija Vdovkina tűzzománc munkáiból megnyitották a céh első kiállítását. /Szucher Ervin: A giccs ellen foglalt állást a kézművesek érdekképviselete. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Hivatalosan is bejegyzik február 10-én az Erdélyi Kézmíves Céhet. A 2005 szeptemberétől jogi személyiség nélkül, az állampolgárok szabad társulási jogával élve működtetett szervezet alapító okiratát a jelentkezők Székelyudvarhelyen írhatják alá. A közgyűlés nyitott, mindenkit szeretettel várnak alapító tagként, aki kapcsolatban áll az erdélyi kézműiparral, nép-vagy iparművészettel és érdekelt egy szakmai érdekképviselet működtetésében. /Bejegyzik az Erdélyi Kézmíves Céhet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Erdély kézművesei találkoztak február 10-én Székelyudvarhelyen, hogy megbeszéljék és jóváhagyják a már másfél éve működő Erdélyi Kézmíves Céh szabályzattervezetét, amely szükséges az egyesület bejegyeztetéséhez. Lőrincz Zsuzsánna, aki másfél évig párhuzamosan volt az Artera Alapítvány és az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke, elmondta: céljuk egy intézményesült érdekvédelmi szervezet létrehozása. Molnár Attila pszichológus, a kézműves egyesület kezdeményezője elmagyarázta: az egyesület a Kós Károly által alapított Erdélyi Szépmíves Céh analógiájára született. A céh másik célja, erdélyi szintű termékvédjegyet biztosítani a kézműipari termékek számára, hogy a kézművesek levédhessék alkotásaikat. Szatmári Ferenc a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke is részt vett a találkozón és röviden bemutatta a szervezetet, amelyet képvisel. Az alapító tagok szavazással megválasztották az egyesület vezetőségét. A székelyudvarhelyi Szász Margit lett a céh elnöke, a sepsiilyefalvi Somó Júlia és a kibédi Szilveszter László alelnökök. /Dézsi Ildikó: Bejegyzik az Erdélyi Kézmíves Céhet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés (OKKE) építészeinek vándorkiállításával kezdődött az elmúlt hét végén Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartott tavaszi konferencia, melynek keretében a Kós Károly szellemiségét irányelvként követő magyarországi és erdélyi építészek számos szakmai kérdést megvitattak. Makovecz Imre műépítész nem tudott jelen lenni a konferencián, üzenetét levélben tolmácsolta. Hangsúlyozta: „A Kós Károly Egyesülés nem a pénz, a multik kegyei után kapdos, hanem tönkretett települések felélesztésével, közösséggé kovácsoló művelődési házak, igazi otthonok tervezésével foglalkozik. ” A konferencián részt vevő egyetemi tanárok, diákok, építészek, tervezők, polgármesterek és kalákakezdeményezők számos kérdést megvitattak. Szó esett az Erdélyi Kézmíves Céhről is. Ismertették a Sapientia–EMTE leendő csíkszeredai építészkarának létrehozása érdekében tett lépéseket is. /Antal Ildikó: Építészek Kós Károly ernyője alatt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./

A népművészeket tömörítő Bokréta Kulturális Egyesület szeptember 7-9. között a Régiók Találkozója keretében ünnepli meg a születésnapot, közösen a Romániai Magyar Népművészek Szövetségével, az Alterával, a Palóznoki Hímzőkörrel és az Erdélyi Kézmíves Céhhel. A vásáros kiállítással egybekötött háromnapos rendezvény Mákófalván zajlik, Kalotaszegi csillagok elnevezéssel. A kalotaszegi kézművesek mellett székelyföldi és magyarországi mesterek is érkeznek Mákófalvára. /Ötéves a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A mákófalvi Kós Károly Népházban ünnepelte működésének öt éves évfordulóját a Bokréta Kulturális Egyesület. Szeptember 8-án egész napos program várta az érdeklődőket, a kézműves egyesületek gyűlését Kovács Pali Ferenc rövid ünnepi beszéde nyitotta meg, majd a résztvevők tevékenységi beszámolói következtek. Az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta: az EMKE nem ernyőszervezet kíván lenni, partneri viszonyt tart fenn a művelődési egyesületekkel. Szatmári Ferenc, a Romániai Népművészek Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, majd Molnár Attila az Erdélyi Kézmíves Céhet (EKC) ismertette, és bejelentette az EKC bekapcsolódását a Netkaláka programba, amelynek lényege az erdélyi települések honlapjának kiépítése és fenntartása (www.falu.ro). Este a helyi Színkör Csokonai Karnyóné c. színművével lépett színpadra, teltház előtt, a Szarkaláb néptánc együttes Együttélésben címmel mezőségi cigány és román, valamint kalotaszegi táncokat adott elő, a mákófalvi Kelemen Ferkő Jani kalotaszegi népdalokat énekelt. Másnap, vasárnap közös istentisztelettel zárult a rendezvénysorozat, amelyen a helyiek színpompás kalotaszegi viseletét is megcsodálhatták a jelenlevők. /V. G. : Ötéves születésnapját ünnepelte hétvégén a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Az Erdélyi Kézmíves Céh és az Alternatíva Egyesület szervezésében nyílt meg december 19-én a Kézműves Ajándéktárgyak Vására Kolozsváron. A Mátyás utcai kirakodóvásárra várják az érdeklődőket. /Kézművesvásár Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

Amint az árusok felállították sátraikat március 19-én Kolozsváron a Mátyás király szülőháza előtti téren, megjelentek a kíváncsiskodók a kézművesvásáron. 20-án táncházzal zárul a kétnapos rendezvény. A gyerekek Kovács Pali Ferenc népművésztől tanulhatnak tojásfestést. Az Erdélyi Kézmíves Céh az Alternatíva Egyesülettel szervezett vásár immár a második. A kürtőskalácstól mézespogácsáig mindenféle vásárfia megtalálható, nagygalambfalvi szőttestől hímes tojásig, festett kerámiáig számos kézműves termék kapható. A megnyitót az Excalibur Bábtheátrum Tóbiás és Kelemen című bábelőadása követte, majd Péntek Zsuzsa énekelt népdalokat. /F. I. : Húsvétváró kézművesvásár Mátyás király szülőháza előtt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

A polgármester akadékoskodása miatt nem avatja fel az ’56-os emlékművet a Kolozsvár Társaság, viszont rengeteg izgalmas programot szerveznek az őszi hónapokra – ígérte Kántor Lajos. Október 15-én kezdődik az egyhetes rendezvény, a különböző népi mesterségek bemutatása, az Erdélyi Kézmíves Céh szervezésében. Október 28-án a kolozsvári Magyar Opera Ciro Pinsutii Mathea Corvino reneszánsz kori operát mutatja be. Kolozsvár díszpolgárává avatják Kós András szobrászművészt és Jakó Zsigmond történészt. Egyed Péter filozófus szervezésében 15-16-a között tudományos konferencia lesz Kolozsvár térben és időben címmel. Életműdíjjal köszöntik 16-án a hetvenöt éves zeneesztétát, Angi Istvánt. /Varga Melinda: Kolozsvár reneszánsza. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Tavaszi kézműves vásár kezdődött április 14-én Kolozsváron, a Mátyás király szülőháza előtti téren. Az Erdélyi Kézmíves Céh által szervezett rendezvényen az érdeklődők, többek között, húsvéthoz kapcsolódó termékeket vásárolhatnak meg. A 2005 szeptemberében alakult Erdélyi Kézmíves Céh célja egységes képviseletet és érdekvédelmet biztosítani mindazoknak, akik az olcsó és sokszor ízléstelen tömegáruval szemben inkább a kézi kivitelezésű, igényes alkotásokat részesítik előnyben. /Ferencz Zsolt: Tavaszi kézműves vásár Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Újabb kézműves vásár zajlik Kolozsváron a Mátyás téren. A vásár július elejétől augusztus végéig tart majd, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh titkára elmondta, Európa-szerte elterjedtek a több hetet, hónapot felölelő kézműves vásárok a nyári turista szezon ideje alatt, ezt a hagyományt szeretnék Kolozsváron is megteremteni. A különféle kézműves mesterségek képviselői folyamatosan váltanák egymást. A vásárt ezúttal is az Erdélyi Kézmíves Céh rendezi, a rendezvény két partnere pedig az Erdélyi Néprajzi Múzeum és a Kolozs megyei Népművészeti Egyesület. /Kőrössy Andrea: Hagyományteremtő kézműves vásár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Székelyföldi konferencia a hagyományápolásról
Kárpát-medence népművészeti értékeinek ápolása volt a témája annak a nemzetközi konferenciának, amely pénteken zajlott a Hargita megyei Máréfalván. A kiállítással egybekötött konferencia szombaton Kovászna megyében folytatódott.
A konferencia megnyitóján Dávid Lajos, Máréfalva polgármestere, majd Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke is köszöntötték a konferencia résztvevőit. Borboly elmondta, a konferenciát azért rendezték Máréfalván, mert a település már bizonyított, hiszen rendszerint hallat magáról a hagyományőrző tevékenysége révén.
Borboly szerint a konferencia azért fontos, mert „az értékeinket csak úgy óvhatjuk meg és menthetjük át a következő generációkra, ha ezek a kérdések állandóan napirenden vannak, ha beszélünk róluk.” A köszöntőbeszédeket követően előadásában Imre Károly, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat képviselője beszédében hangsúlyozta: a népművészeti turizmus fejlesztését szorgalmazni kell. A konferencián Lukács László, a Székelyföldi Vállalkozók Egyesületének képviselője a turizmus fellendítését is elősegítő kézművesség és a népi iparművészet szerepére hívta fel a figyelmet.
A határokon átívelő rendszer kiépülését tartja fontosnak Pál Miklósné, a Békés megye Népművészetéért alapítvány elnöke, míg Csáki Rozália, a Civitas részéről a regionális és kulturális együttműködési lehetőségekről tartott előadást.
A kétnapos rendezvény idején a résztvevők meglátogatták a máréfalvi tájházat, kopjafát állítottak a Nyerges-tetőn, felkeresték Kézdivásárhely világörökség részévé nyilvánított főterét, és megnézték Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum anyagát. A rendezvény részeként kemencében sült lepényt, szilvapálinkát kóstolhattak a résztvevők. A konferenciát a székelyudvarhelyi Artera Alapítványon kívül a Békésmegye Népművészetéért Alapítvány, Háromszéki Népművészek és Kézművesek Egyesülete, az Erdélyi Kézműves Céh és a csíkszeredai Varga Károly Fafaragó Egylet szervezte.
Csáki Emese
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár is bemutatkozott a FesztMagyaron
Tíz magyar város – Kassa, Beregszász, Kolozsvár, Arad, Magyarkanizsa, Lendva, Miskolc, Nyíregyháza, Békéscsaba és Székesfehérvár – nevezetességeivel, jellemzőivel, szellemiségével, ízeivel és hagyományaival ismerkedhettek meg mindazok, akik szeptember 16. és 18. között ellátogattak a budapesti Millenárisra: a FesztMagyar elnevezésű rendezvényen a Kárpát-medence csaknem minden jelentősebb régiója képviseltette magát. Kolozsvár természetesen ezúttal sem maradhatott ki a sorból: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főszervezésében, az Erdélyi Kézmíves Céh és a Homo Ludens Alapítvány közreműködésével városunkat is méltóképpen képviselték a rendezvényen, amelyről Vincze László bábszínész, az EMKE munkatársa számolt be lapunknak.
– A FesztMagyar elnevezésű rendezvényt a Millenáris szervezte, a kolozsvári képviseletet az EMKE fogta össze. Meghívtak 10 várost a Kárpát-medencéből, hogy mutassák be saját és a környékük jellegzetességeit. A kezdeti elképzelések végül anyagi lehetőségek hiányában módosultak, így minden város kapott egy pavilont, illetve rendelkezésre állt két kis színpad is, ahol kisebb produkciókat lehetett bemutatni. Velünk tartott a Harmadik zenekar, akik két ízben is muzsikáltak, mi pedig Demeter Ferenc bábszínész kollégámmal – Keljfeljancsi Bábszínházként – kétszer is bemutattuk a Mátyás király és a kolozsvári bíró című darabunkat. De volt még a színpadon népzene, néptánc, bábszínház, klasszikus zene, kamaraszínházi előadás és mesemondók is – részletezte Vincze László, hozzátéve: igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, és nem is vallottak szégyent. Bár a gasztronómiai rész végül nem valósult meg, a kézműves részleg sok mindenért kárpótolta a résztvevőket – tudtuk meg. – Nagyon szép kézműves kiállítással készültünk, az Erdélyi Kézmíves Céh jóvoltából, amelynek képviselői három mesterrel és számos szemet gyönyörködtető tárggyal érkeztek. Ők hárman mesterségbemutatót is tartottak, de magukkal hozták bemutatásra több kollégájuk termékeit is, és nagyon feldobta a kolozsvári pavilont a színes mezőségi-kalotaszegi viseletek, szőttesek, egyéb tárgyak összeállítása.
Természetesen Kolozsvárról szóló kiadványokat és könyveket is vittünk magukkal. Fogadtunk egy tiszteletbeli kolozsvári borászt is, mivel városunk a filoxéra óta híresen nem borvidék, így Seprődi József barátunk elhozta a Küküllő menti világhírű borait. Ez felülmúlhatatlannak bizonyult a rendezvényen, mindenki a csodájára járt – mesélte a bábszínész.
A kolozsvári pavilon berendezését, felépítését egyébként Guttmann Szabolcs építész álmodta meg. – Előtte ugyancsak vele jártunk a Kolozsvári Magyar Napok szervezőinél, hogy megbeszéljük velük, ilyen kis területen hogyan lehetne minél szemléletesebb kiállítást rendezni, amellyel a rendezvényt is áttekintjük. Bőven vittünk tehát anyagokat a Magyar Napokról, és plazmatévén is folyamatosan mentek bejátszások a rendezvénysorozatról.
A közönségről érdeklődve megtudtuk: a Millenárisnak van egy többé-kevésbé állandó törzsgárdája, ők ezúttal is ott voltak. – Bár nagy konkurenciát jelentett a Nemzeti Vágta, amely jó nagy tömeget vont el, de mégis jó hangulatú rendezvény sikeredett. Nagy egyetértésben és szeretetben töltöttük el a három napot, jó kapcsolatok alakultak ki, a már meglévők továbbfejlődtek. A szervezők egy építész céget bíztak meg azzal, hogy vizuálisan is megfogalmazzák a különböző városok üzeneteit.
Kolozsvár ezúttal az organikus szellemiséget képviselte, hiszen itt fejtette ki tevékenységét Kós Károly, az organikus építészet atyja, és ebbe sok mindent bele lehet vinni, hiszen itt együtt él a múlt a jelennel, és a múltból táplálkozva folyamatos a fejlődés is. Gyakorlatilag ezt volt hivatva üzenni minden, amit elvittünk, és erre utalt a befelé forduló spirált ábrázoló installációnk is, amely nagy népszerűségnek örvendett a gyermekek körében is.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

IV. Brassói Magyar Napok
Vásár és programok
A IV. Brassói Magyar Napok alkalmából, az Erdélyi Kézmíves Céh társszervezésével kirakodóvásár is zajlik a főtéren.
A TRANSSYLVANICUM névre hallgató vásár, mint neve is mutatja, az erdélyi tárgyi értékeink seregszemléje. A szakmai szempontok szerint beválasztott több mint száz kiállító számtalan igényes termékkel áll a látogatók rendelkezésére Szeptember 21-25 között:
Nagy műgonddal elkészített egyedi kézműves remekek: magyaros ruhák és viseletek, egyedi táskák és tarsolyok, nemezből, csontból készült tárgyak, népi hangszerek
Házi lekvárok, szörpök, mézek, mézeskalácsok, szappanok
Külön gyereksarok körhintával, legendáriummal, játékokkal, műhelyekkel, édességgel
Alkotó műhelyek ahol gyerekek és felnőttek egyaránt betekintést nyerhetnek a fafaragás, szövés, fonás üvegfújás, bőrdíszművesség rejtelmeibe
Minőségi, igényesen megválogatott könyvek az Erdélyi Könyvtér jóvoltából
A kereskedők sátrainál régiségeket ugyanúgy talál majd, mint dr. Lenkei vitaminjait vagy a brassói Paprika cégtől megszokott minőségi árufelhozatalt.
És, hogy ne csak a kéznek, hanem a szemnek és az szellemnek is adózzunk, íme néhány esemény:
Vasárnap 15.00 órától Divatbemutató gyerekekkel (A sepsiszentgyörgyi Ady Endre általános iskola diákjaival. Koreográfus, ruhatervező: Kádár Zsófia
Vasárnap 16.00 és 17.00 óra között a Paprika sátor melletti protokoll-sátornál megnyitásra kerül két szabadtéri fotókiállítás, valamint sor kerül a Nőileg című magazin közönségtalálkozójára is:
Elfeledett Műemlékek címmel az erdélyi műemlékekről, kastélyokról, kúriákról a Monumente Uitate Egyesület segítségével, valamint
Székely kapuk önzetlen szolgálatában címmel a máréfalvi Kovács Piroska néni munkásságáról, a székelység tárgyi örökéről, a faragott és festett kapukról az Artera Alapítványnak és a Hargita megyei tanácsnak köszönhetően.
Vetró B. Sebestyén András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új világnap erdélyi kezdeményezésre
A Kézművesek Világtanácsának 50. évfordulója alkalmából, október 18-án Erdélyből, pontosabban Kolozsvárról indítjuk útjára a Kézművesek Világnapjának mozgalmát, és harangozzuk be a kézműves rendezvények nemzetközi eseménynaptárát – jelentette be tegnap Molnár Attila, az Erdélyi Kézműves Céh elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet Tötszegi Teklával, a néprajzi múzeum aligazgatójával közösen tartott.
A tegnaptól elérhető www.handicraftsday.com internetes portál közös virtuális platformként hivatott működni, ahova intézményvezetők és rendezvényszervezők, nyitott műhelyeket, programokat működtető mesterek csatlakozását várják a földkerekség minden szegletéből. – Az oldal alapnyelve az angol, de bármilyen más nyelven lehet leírást közzétenni, megjelölve a szöveg előtt a nyelv kódját – részletezte Molnár.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)

Művelődés/december
A kolozsvári folyóirat évzáró számának vezércikkét Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő jegyzi.
A Közösség rovatban Molnár Attila az erdélyi magyar kézművesek önszerveződési törekvéseit, ezzel együtt az Erdélyi Kézmíves Céhet mutatja be. A Színpad rovatban Palocsay Kisó Kata a bábozás világában kalauzolja tovább az olvasókat, a Nyitott szemmel rovatban Laczkó Vass Róbert beszélgetőtársával, Turóczi Ildikó orvossal az ún. harmadik világ országainak az egészségügyi ellátását boncolgatja.
Szabadság (Kolozsvár)

VI. Hungarikum Napok Nagyszebenben
Kirakodóvásárral és könyvbemutatóval kezdődnek pénteken, 2015. július 10-én Nagyszebenben az idén hatodik alkalommal megszervezett Hungarikum Napok. A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete az Erdélyi Kézmíves Céhvel, az Astra Nemzeti Múzeummal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Nagyszebeni Református Egyházközséggel és az RMDSZ Szeben megyei Nőszervezetével közösen, Szeben Megye Tanácsának és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával ezúttal is tartalmas programot kínál a nagyérdeműnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Kiállnak magukért a kézművesek
A vásárokon kért horribilis asztaldíjakra és a bóvlit áruló kereskedők térhódítására panaszkodnak a hagyományos mesterségek űzői. Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh vezetője a kézművesek támogatását és egy, a tevékenységüket szabályozó törvény elfogadását szorgalmazza, mely minőségbiztosító rendszerként szolgálná a tucatáru kiszűrését. Szerinte azonban az érintett tárcák olyan jogszabályokon dolgoznak, melyek segítség helyett tovább gátolnák a népi mesterek tevékenységét.
A kihalás veszélye fenyegeti a hazai hagyományos mesterségeket a vásárokon alkalmazott horribilis asztaldíjak miatt – hívta fel a figyelmet Ion Constantin, a Roma Hagyományos Mesteremberek Ligájának vezetője. Az illetékes a hétvégi Segesvári ProEtnica fesztiválon kifejtette, hogy az önkormányzatoknak támogatniuk kellene a népi mesterségek űzőit, de az általuk szervezett vásárokon kért hatalmas, több mint ezerlejes díjakkal inkább ellehetetlenítik a működésüket.
A fesztivál keretében a roma ezüstművesek felvonulással is felhívták a figyelmet a problémára. Mint rámutattak: a nemesfémek megmunkálása évszázados hagyomány a roma közösség körében, már az ötéves gyerek is meg tudja fogni a kalapácsot, de ennek jövője veszélybe került. Megélhetésüket a kereskedők veszélyeztetik leginkább, mutatott rá Ion Constantin, akik tucattermékeikkel megtévesztik a vásárlókat.
Törvény kell a kézműveseknek
A hazai kézművesek támogatását és egy, a tevékenységüket szabályozó törvény elfogadását szorgalmazza Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh vezetője is. A Krónika kérdésére kifejtette: a kézművesek piaci körülmények között nem tudnak megélni, állami támogatásra van szükségük. De ehhez szerinte egy jogszabály kellene, amely szabályozza a tevékenységüket. Jelenleg abszurd módon az a veszély fenyegeti őket, hogy a hatalom a megkérdezésük nélkül olyan törvényt fogad el, amely gyakorlatilag ellehetetleníti a kézműves tevékenységet – magyarázta lapunknak kényes helyzetüket.
Az Erdélyi Kézmíves Céh a kézművesség világnapján petíciót tett közzé, amelyben a kézművességet szabályozó törvény módosítását kérte. Az aláírók elsősorban adókedvezményeket szeretnének, illetve azt, hogy az önkormányzatok ne kérhessenek el irreálisan magas összegeket az asztal bérléséért. Szerintük az is gondot okoz, hogy jelenleg szakmai szervezetek helyett az önkormányzatok adhatják ki a kézműveseket hitelesítő igazolványokat. Molnár Attila elmondta: egyelőre csak szerény mértékben gyűltek össze az aláírások a szakma képviselőitől. „Ugyan azt nyilatkozzák, hogy szükséges a kézműves tevékenységet szabályozó törvény, de aláírni csak 114-en írták alá a petíciót, ami édeskevés ahhoz, hogy elérjük bármelyik törvény módosítását, vagy bármilyen mértékű nyomást tudjunk gyakorolni” – magyarázta az illetékes.
Megalázó törvénykezdeményezés?
„Az igazsághoz hozzátartozik, hogy született már egy törvénytervezet, melyet szerencsére a kormány nem fogadott el, mert olyan badarságokat tartalmazott, hogy szentesítette volna a kézművesipar hátrányos helyzetét, ahelyett hogy segítette volna” – mutatott rá a további buktatókra Molnár Attila. Kifejtette: a tervezet megyénként központilag, az állam által irányított kézműveskamarákat hozott volna létre, míg a kézművesek inkább olyan szakmai szövetségek felállítását szeretnék, amelyekbe a civil szervezeteket, az állami hatóságokat és a hagyományőrző-központokat is bevonnák. Ráadásul a tervezet szerint megyénként legalább 500 aktív kézműves részvételére lenne szükség a kamarák létrehozáshoz, ami szerinte kivitelezhetetlen, hisz nincs ennyi kézműves. „Az a tagság, ami kötelez, nem megtisztel, hanem megaláz” – szögezte le a szakember.
Minőséget biztosító rendszer kell
Molnár Attila elmondta, szeretnék, ha lenne egy minőségbiztosító rendszer, egy elbíráló bizottság, amely magyarországi mintára garantálná az autentikus kézművestermékek védelmét. Ugyanakkor megalázónak tartják, hogy a támogatásokat szervezeti tagsághoz kötnék. „Egyelőre az a szerencsés állapot van, hogy a tervezet nem ment végig az eljárási procedúrán, mert tele van hibával. Lehet, hogy nem is ezt folytatják majd, mert tudomásunk szerint a gazdasági minisztérium is dolgozik egyen. A Bukaresti kollégák beszámolója szerint teljesen homályos számukra a kézművesség fogalma” – osztotta meg kételyeit lapunkkal Molnár Attila.
Elmondta, ez a tervezet három kategóriába osztaná a mesterembereket, és csak az első kategóriába sorolt, azaz kizárólag tradicionális termékeket reprodukáló kézművesek számára biztosítana adókedvezményeket. Molnár szerint ezzel az a gond, hogy a mesteremberek tevékenysége nem korlátozódik kizárólag a népművészeti tárgyak reprodukciójára, hanem a piaci igényeket kiszolgáló más, új technológiával készült, egyéni tervezésű tárgyakat is gyártanak. Ráadásul szinte lehetetlen egyik-másik autentikus népművészeti tárgyat legyártani, mert száz évvel ezelőtti lenvásznat már sehol nem lehet beszerezni. Így mindössze 8-10 személyre korlátozódna országszerte az adókedvezményeket kapó mesterek száma.
Partnerséget akarnak
„A szaktárcában legalább van annyi jóindulat, hogy közvitára bocsátja a tervezetet, és ez számunkra fontos, így ugyanis esély van arra, hogy a szakma szempontjai is érvényre jussanak” – jelentette ki Molnár Attila. Elmondta, érdekeik érvényesítésére létrehozták a kézműves civil szervezeteket tömörítő föderációt, amelynek végső elnevezése később dől el, ez lesz hivatott a szakmát képviselni a törvényalkotás folyamatában. „Az érdemi munka csak most kezdődik” – jelentette ki az illetékes, aki szerint fontos, hogy a minőségbiztosító rendszer úgy működjön, hogy ez a mesterembereknek ne jelentsen pluszköltséget. Molnár Attila szerint üdvözlendő lenne, ha két-három év múlva csak a minőségi elvárásoknak megfelelő mesteremberek részesülnének támogatásban, nem pedig a bóvlikat áruló kereskedők.
Az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke nehezményezi ugyanakkor, hogy az illetékes – turisztikai, gazdasági és kulturális – minisztériumok amellett, hogy egymással sem egyeztetve dolgoznak különböző tervezeteken, a szakmai szervezetekkel sem kommunikálnak. „Azt kell elérnünk, hogy közviták legyenek, hogy ne szülessen olyan törvény, amelyik ötven évre megint megbénítja a kézművességet” – mutatott rá. Elmondása szerint legutóbb 1964-ben módosították a jogszabályt, amelyet a legfőbb ideje lenne korszerűsíteni, mert nem felel meg a kézművesek elvárásainak. Ugyanis van egy kereskedői réteg, melynek tagjai kézműveseknek adják ki magukat, de olcsó kínai bóvlikat vásárolnak fel a nagykereskedőktől, és minimális kézműves tevékenységgel megtévesztik a hatóságokat.
A szakmára bíznák a vásárok megszervezését
A szakmai szervezetekre kellene bízni a kézművesvásárok szervezését, hogy ki tudják szűrni a kereskedőket, a viszonteladókat – vallja Veres Ferenc, a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület elnöke is. A szakembere szerint az nem lenne célravezető, ha ingyenes részvételt biztosítanának a kézműveseknek a különböző vásárokon, mert azzal sokat lazulna a fegyelem, a rendezvény látná a kárát, ha a kiállítók egy része félidőben összecsomagol, és továbbáll, hiszen úgysem fizetett asztaldíjat.
A Háromszéki egyesület már tizenegy éve szervezi a Szent György-napi kézművesvásárt, az önkormányzat épp azért bízta rájuk a városnapoknak ezt a meghatározó részét, hogy kiküszöböljék a kínálatból a bóvlit, a tucatárut. Az egyesület a Székely Vágta, a Kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom szervezésébe is besegít.
Veres Ferenc hangsúlyozta, figyelnek, hogy az asztalfoglalási díjak a kiskézművesek számára is megfizethetők legyenek. De a hazai vásárokon az a tapasztalat, hogy épp a kereskedők, a viszonteladók licitálnak rá az árakra, hiszen 200-300 százalékos árréssel dolgoznak, és megengedhetik maguknak, hogy többet ígérjenek, a szervezők pedig örülnek, ha nagyobb a rendezvény bevétele és költségvetése. Az egyesületi elnök szerint könnyű kiszűrni a kereskedőket, hiszen gyanús, ha valaki túl sok áruval, túl nagy választékkal jelentkezik, amelyet egy kis műhelyben lehetetlen előállítani.
Az illetékes szerint ugyanakkor a szegénység fokmérője is a túl sok kézműves, hisz sokan a kis nyugdíj kiegészítéseként kötögetnek, horgolnak, gyöngyöt fűznek, és ők tényleg nem tudják kifizetni a vásárdíjat. Veres leginkább a népi mestereket támogatná, szerinte azoktól nem kellene egyáltalán pénzt elkérniük a szervezőknek, akik nemcsak a portékájukat kínálják, hanem bemutatót is tartanak egy-egy kihalóban levő népi mesterségből, például a kádároknak, kovácsoknak szállást, ellátást is felajánlhatnának. Másrészt, a vásárok minőségére is oda kell figyelni, ha teljesen ingyen beengedik a kézműveseket, előfordulhat, hogy ha nincs nagy kereslet, vagy éppen elered az eső, összecsomagolnak, és továbbállnak, a foghíjas vásár pedig a szervezőkre vet rossz fényt, mutatott rá az érem másik oldalára.
Kézművesház a váradi várban
Nagyváradon az önkormányzat partnerként tekint a kézművesekre, akik saját műhelyt kaptak a látogatók előtt nemrég megnyitott, megújult várban – mesélte a Krónikának Pázmán Ida kézműves. Az általa kezdeményezett Nagyváradi Kézművesház nyitott műhelyként működik, ahol a turisták a hivatalos program részeként naponta 10 és 16 óra között megtekinthetik az itt zajló munkát – szövést, gyöngyfűzést, hímzést, nemez- és kerámiakészítést –, és vásárolhatnak az itt készülő termékekből. A termet bérmentesen kapta az egyesület az önkormányzattól, csupán a működési költségeket kell állniuk, cserébe pedig részt vesznek a várban zajló különböző programok – várnapok, Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat, karácsonyi vásár stb. – szervezésében, mesélte Pázmán Ida.
A kézműves még 2005-ben, a vár felújítása előtt kért egy műhelyt az erődítményben, melynek használatáról idén írhatta alá a szerződést az önkormányzattal. „Örülünk, hogy itt vagyunk, jól érezzük itt magunkat, jobb helyen nem is lehetnénk. Hiszen a vár tökéletes környezet annak, amit mi csinálunk” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a várgondnokság és az önkormányzat turisztikai osztálya partnerként tekint a kézművesekre, hiszen az a céljuk, hogy minél több turistát vonzanak a műemlék épületbe.
Bár az uniós alapokból felújított erődítményt nemrég nyitották meg a nagyközönség előtt, szép számmal akad látogató, és abban bíznak, hogy az ide tervezett vendéglátóipari egységek megnyitásával ezek száma a jövőben tovább fog nőni. A Nagyváradi Kézművesház azonban nemcsak műhelyként, hanem kézművesiskolaként is működik, ahol szombatonként, illetve az Iskola másként program keretében számos gyermekfoglalkozást tartanak, felnőttek számára kézimunkaklubot működtetnek, szeptembertől pedig kézművestanfolyamokat is szerveznek.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellett
A Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. 
A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. 
Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”.
Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Az állásfoglalás teljes szövege:. 
Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum
művészeti tagozatának védelmében
Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét.
Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására.
Kolozsvár, 2017. január 17.
Kezdeményező:
Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök
Aláírók:
Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök
Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök
Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök
Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök
Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök
Bálint Tibor Baráti Társaság nevében  Bálintné Kovács Júlia tag
Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök
Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök
Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök
Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök
Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök
Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató
Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök
Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök
Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök
Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök
Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató
Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök
Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök
Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök
Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök
Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök
Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök
Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök
Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök
Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök
Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök
Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök
Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök
Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök
Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök
PONT Csoport nevében Farkas András társalapító
Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató
Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök
Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök
Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök
Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök
Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök
Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök
Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök
Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök
Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök
maszol.ro

Míves Sarokban Ambrus Emese kerámiáival
Hetente más-más mester tart „nyílt napot” a tervek szerint az Erdélyi Kézmíves Céh kolozsvári főtéri irodájában (Főtér 27. szám). Elsőként Ambrus Emese álomszínű kerámiáit csodálhattuk meg a Filstich–Kemény-ház udvarán megterített asztalon tegnap. Ugyan ezúttal az időhiány miatt a workshop elmaradt, de Molnár Attila, a céh elnöke azt ígéri: alkalmanként műhelymunka is lesz majd. Így a betérők reggel 10-től délután 6-ig nemcsak vásárolhatnak a portékákból, hanem kicsit bele is kóstolhatnak abba, milyen lenne, ha felcsapnának szövőnőnek, fafaragónak, fazekasnak, bőrdíszművesnek. Ambrus Emesével a hűvös széltől védett udvaron, festett székeken üldögélve beszélgettünk a szikrázó napsütésben egy kicsikét színekről, Kerekerdőről, színészetről, filmezésről, vásárokról, fesztiválokról. Hivatalosan is megnyílt tehát a Míves Sarok!
Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke elmondta, a jelentkezések függvényében nyit majd hetente vagy ritkábban a Míves Sarok, ahova inkább egyedi munkák alkotóit, kiforrott, saját stílussal rendelkezőket szeretnének meghívni. Júniusban egy ólomüvegkészítőt várnak, aki workshopot, műhelymunkát is szervez gyerekeknek. A soron következő Míves Sarok napok részleteit az Erdélyi Kézmíves Céh közösségi oldalán követhetjük. Az első „házigazda” Ambrus Emese kerámiafestő volt.
Korondi rajongó
A családban nem voltak hozzá hasonló érdeklődésűek, de Ambrus Emese már gyermekkorában nagyon szeretett rajzolni, agyagozni, rendszeresen kijárt az udvarhelyi Kerekerdőre, a patakból szedte ki az agyagot. Időnként el kellett őt vinni a közeli Korondra, mert ahogy mondja „körbe kellett rajongjam a vázákat”. Egyenes út vezetett a képzőművészeti iskolába, majd érettségi után ott állt a nagy döntés előtt: képzőművészet vagy színészet? A színház nyert, akkor a kézműveskedés kissé háttérbe szorult, de a rajzolás soha nem kopott ki az életéből. Főiskola után a Kolozsvári Magyar Színházba szerződött, és akkor úgy alakult, hogy volt ideje újra rátalálni a kerámiára. Akkoriban mindent elővett, fát, anyagot, de festett ruhát is, dekorált panzióban ablaküveget.
Mintegy tíz éve történt, hogy munka nélkül maradt, így aztán rákényszerült komolyabban a kerámiával foglalkozni. – Úgy gondoltam, ezzel foglalkozom néhány hónapig, amíg találok munkát. Készítettem néhány darabot, elmentem egy vásárba, ami jobban sikerült, mint számítottam, így aztán egy újabb vásárba, majd egy harmadikba is eljutottam – mondja Emese, akinek vásárok előtt jóval nagyobb erőbedobással kellett dolgoznia. Ha naponta 8 órát dolgozik, csakis több szakaszban, akkor három csésze készül el. Bár a kész terméken nem látszik, egyetlen kerámiacsupron 12-13 réteg festék is van. Izgő-mozgó alkat lévén, félóra után már szünetelnie kell a munkával, sétál egyet, valami mással foglalkozik, aztán visszatér, és folytatja. Motívumai népies ihletésűek, de tulajdonképpen saját képzeletéből születnek. Amikor kerámiára festi egy-egy belső képét, a vásárlók rögtön jelzik, hogy mi tetszik nekik, így aztán a keresettebb színkombinációkat, motívumokat máskor is használja. Alighanem nyughatatlan természete hajtotta, hogy mindenféle technikával kísérletezzen, majd többfélét összedolgozva megteremtse az Ambrus Emeséset. Szenvedélyesen járta a hobbiboltokat új megoldásokat keresve, ha megjelent egy új szerszám, egy jó smirgli, egy jó ecset, neki azonnal kellett. Már látom is lelki szemeim előtt, ahogy keresgél, kipróbál ezt is, azt is, aztán valami egészen más, új és szép teremtődik a keze alatt, milyen jó is annak, aki ilyen tálentummal alkot szépségességeket... És akkor ahogy sorakoznak az asztalon a zöldek, és narancssárgák és melegbarna kerámiák, egyszer csak ott a napsütésben Emese azt mondja, hogy tulajdonképpen három éve nem volt már egyetlen vásárban sem, igazából csak ritkán fest, a Míves Sarokban látható termékeket úgy szedte össze a megmaradtakból. Mert megtalálta őt a film. Évek óta operatőr. És filmrendező.
Agyag, festék és film
Legutóbbi dokumentumfilmje, amelynek forgatókönyvírója, operatőre, vágója, rendezője is egyben, az Európa kis utcája egy színésznőről szól, aki egyéni műsoraival az erdélyi magyar szórványt járja. Az MTVA támogatásával megvalósult film 50 perces változatát a Duna tévé már vetítette, most dolgozik egy hosszabb, filmfesztiválokra alkalmas változaton. Emese arra számít, hogy ez a filmje is bejárja ugyanazt a fesztiválpalettát, mint a Viva Constanţa!, amely egészen jó fogadtatásban részesült. A 80 órányi nyersanyagnak minden pillanatát kívülről tudja már, a rövid, tévés változatot nem volt könnyű megvágni, filmkockákról lemondani. Most úgy érzi, a történet mondanivalója egy 120 perces változatban lenne teljes. A film hosszú lefutású projekt, évekig tart a munka, mire elkészül a végtermék. – A kerámia nagyon hálás, ha elfogy a pénzem, előveszem, és azonnal látványos, amit készítek – mondja Emese. Azért ezt sem lehet éppen úgy csinálni, hogy most hirtelen festene egy csuprot, vázát, és akkor máris nekikezd. Egy-két napig készül rá, körbejárja a terepet, előkészíti a festéket, ecseteket, aztán ha nekifog, egy-két napig dolgozni kell, és a szünetekben nem lehet filmet vágni. Ha közbejön egy filmes munka, akkor a kerámiát bármikor ott lehet hagyni. Legfeljebb kiszárad a festék, megszáradnak az ecsetek. De visszavár.
Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)