Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Erdélyi Ifjúsági Egyesület (Székelykeresztúr)
2 tétel
2013. december 9.
Képzés civil szervezeti tagoknak Keresztúron
Kétéves ingyenes képzést hirdet a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület civil szervezetek munkatársainak, melynek során havi rendszerességgel tartanának felkészítőket az uniós pályázati lehetőségekről a városban.
A képzés a Grundtvig-program része, mely egyszerre öt országban – Lett-, Finn- és Olaszországban, valamint Romániában és Portugáliában – zajlik. „A programot elsősorban a keresztúri és környékbeli alapítványok, egyesületek számára hirdettük meg, az első találkozó december 14-én lesz a Szabadság tér 1 szám alatti irodánkban. Egy-egy civil szervezet részéről maximum két ember jelentkezhet a havonta egyszer tartandó felkészítőkre” – adta tudtunkra Nagy Attila, az Erdélyi Ifjúsági Egyesület elnöke.
Érdeklődésünkre elmondta, céljuk az, hogy bemutassák az Európai Unió által felkínált pályázati lehetőségeket, és azok módszereit, valamint a kommunikációs stratégiákat. „Az első találkozón felmérjük a keresztúri és környékbeli egyesületek igényeit, és attól függően, hogy melyik milyen területen tevékenykedik, állítjuk össze a tananyagot” – fejtette ki az elnök.
A program 2015 októberéig tart, a tervek szerint jövő év májusában az öt ország „tanoncai” Keresztúron találkoznak, majd ezután a helybéliek utaznak Lettországba tapasztalatot cserélni. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak december 14-én, szombaton az Állomás utca és a Szabadság tér találkozásánál lévő székházba.
Simon Eszter
Székelyhon.ro
Kétéves ingyenes képzést hirdet a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület civil szervezetek munkatársainak, melynek során havi rendszerességgel tartanának felkészítőket az uniós pályázati lehetőségekről a városban.
A képzés a Grundtvig-program része, mely egyszerre öt országban – Lett-, Finn- és Olaszországban, valamint Romániában és Portugáliában – zajlik. „A programot elsősorban a keresztúri és környékbeli alapítványok, egyesületek számára hirdettük meg, az első találkozó december 14-én lesz a Szabadság tér 1 szám alatti irodánkban. Egy-egy civil szervezet részéről maximum két ember jelentkezhet a havonta egyszer tartandó felkészítőkre” – adta tudtunkra Nagy Attila, az Erdélyi Ifjúsági Egyesület elnöke.
Érdeklődésünkre elmondta, céljuk az, hogy bemutassák az Európai Unió által felkínált pályázati lehetőségeket, és azok módszereit, valamint a kommunikációs stratégiákat. „Az első találkozón felmérjük a keresztúri és környékbeli egyesületek igényeit, és attól függően, hogy melyik milyen területen tevékenykedik, állítjuk össze a tananyagot” – fejtette ki az elnök.
A program 2015 októberéig tart, a tervek szerint jövő év májusában az öt ország „tanoncai” Keresztúron találkoznak, majd ezután a helybéliek utaznak Lettországba tapasztalatot cserélni. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak december 14-én, szombaton az Állomás utca és a Szabadság tér találkozásánál lévő székházba.
Simon Eszter
Székelyhon.ro
2015. február 10.
Az élet kérdéseire válaszol az önkéntes élmény
Tizenegy külföldi fiatalból alakult meg idén a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület önkéntescsapata. A kisváros vendégei egyebek közt a csillagászat, az újságírás vagy az óvodai oktatás terén fejtik ki önkéntes munkájukat, bővítve tudás- és élménytárukat. Vallják, a szolgálat során egyfajta körforgás alakul ki: segítenek valakinek, és őket is segítik a fejlődésben.
A külföldi fiatalok ittlétét ERASMUS+ program Európai Önkéntes Szolgálat nevű alprogramja teszi lehetővé, az Európai Bizottság által finanszírozott program pedig 17 és 30 év közöttieknek nyújt egyedi lehetőséget arra, hogy nyelveket tanuljanak, önmagukat fejlesszék. A székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület tavaly ősszel másodszor pályázott önkéntesek fogadására, ezúttal is színes közösség alakult ki. Törökországból, Örményországból, Szlovéniából, Portugáliából, Magyarországról, Németországból, Grúziából és Olaszországból is érkeztek fiatalok, akik több hónapig együtt lakva végzik kiválasztott projektjüket Udvarhelyszéken.
„Korábban csak a vámpírok és a cigányok jutottak eszembe, ha valaki Romániát említette” – mondta el portálunknak a Grúziából származó Mkrtich Shakhdinarian. Mikónak nem Erdély volt az első választása, azonban itt fényképészettel és filmkészítéssel foglalkozhat önkéntesként, így végül Székelykeresztúrra esett a választása. Nagyon érdekes volt számára megismerni az erdélyi arcokat és szokásokat, különlegesen szépnek találja a faragott székely kapukat. Törökországból érkezett Neslinur Turan, elsősorban azért, hogy fejlessze magyar-nyelvtudását. Erdélyi projektje az újrahasznosításhoz kötődik: német önkéntestársával, Annicával együtt kreatív újrahasznosítási ötleteket tanítanak iskolákban és otthoni műhelyükben. Csillagászattal foglalkozik Péter Dániel, aki Miskolcról érkezett Székelykeresztúrra. Dani távcső segítségével osztja meg a csillagászat titkait iskolásoknak, például különböző műhelyfoglalkozások alatt az égboltot tanulmányozzák. Mint kiderült, Dani még sosem járt Erdélyben, így a keresztúri önkéntességet látta tökéletes alkalomnak arra, hogy megismerje.
„Nem volt semmilyen előképem Romániáról, féltem, hogy csalódni fogok, ha bármilyen elvárást is megfogalmazok. Azonban tetszik, szeretem az itteni kultúrát, a hagyományokat, főként a népviseletet” – magyarázta Ani Karapetyan, aki Örményországból jött Erdélybe. Bevallotta, csak az újságíráshoz kötődő projektje miatt választotta Székelykeresztúrt, sosem képzelte el Romániát úti célként. Az örmény lány nem bánta meg, hogy három munkahelyét és rohanó életét hagyta maga mögött, önkéntessége alatt rengeteg ideje jutott olvasásra, tanulásra és ismerkedésre, így személyes fejlődése folyamatosan ível fölfelé a Keresztúron töltött ideje alatt.
„Otthoni ismerőseim azt mondták, ne várjam el, hogy segítőkészek legyenek az itteniek. Nem volt igazuk, nagyon kedvesek az emberek, barátságuk Portugáliára emlékeztet” – mondta a portugál Maria João Castro. Maria az egyesület szóvivőjeként tevékenykedik Székelykeresztúron, török társával együtt filmesteket, élő könyvtárat szerveztek, valamint angol társalgóklubot vezetnek az iskolákban. Eddigi tapasztalatai teljesen megváltoztatták véleményét Romániáról.
Mivel a fiatalok mind különböző kultúrákat képviselnek, gyakran születnek vicces jelenetek, például elfelejtik, hogy saját anyanyelvükön beszélnek, vagy félreértenek bizonyos angol kifejezéseket. Olykor a legegyszerűbb részletek okoztak kulturális sokkot az önkénteseknek, például a grúz Mikót igencsak meglepte a mustár édes íze. A biciklizés népszerűsége is meghökkentette az önkénteseket: Mikó hazájában csak a gyerekek kerékpároznak, de Ani szerint Örményországban sem bicikliznek sokan. A törökországi Neslinur számára pedig az autóstoppolás volt meglepő, hazájában ugyanis nemigen népszerű ez az utazási forma, ám amióta itt tartózkodik, számtalanszor jutott el egyik településről a másikra alkalmival. „Egyszer Aradra utaztunk, megálltunk egy benzinkútnál, ahol ételt és térképet vásárolt nekünk az autó vezetője. Viszont amikor kijött, mi már egy másik kocsiban ültünk, ő meg rohant utánunk, majd kocsijával beelőzött, hogy tudja átadni a csomagot. Utólag megtudtuk, hogy fiatalként ő is önkéntes volt, ezért szeretett volna segítni ” – mesélte kalandjukat Maria.
A vonatozás is tartogatott élményeket az önkénteseknek. Egy hosszabb út során aludni próbáltak a fiatalok, azonban egy több tagú roma család keveredett közéjük. Hosszú vita alakult ki közöttük, hangoskodtak és gúnyolódtak egymással, ezalatt a vonat is megállt a semmi közepén. „Vitánknak a legmeglepőbb információ vetett véget: amikor megtudták, hogy törökországi vagyok, szinte kórusban kiáltottak fel, hogy Szulejmán” – mondta kacagva Neslimur, aki meglepődve vette tudomásul, hogy mennyire népszerű Romániában a hazájából származó tévésorozat. Mint kiderült, a kulturális import nem csak békét hozhat, utazásuk végére barátságot is kötöttek a családdal.
„Nagyon fontos az EVS-önkéntesség, sokan félreértik az élményt, azt hiszik, hogy egy idegen országba utazunk, és ingyen dolgozunk. Egyfajta körforgás alakul ki: segítek valakinek, és engem is segítenek a fejlődésben. Megosztjuk egymással a tudásunkat, a készségeinket” – foglalta össze az önkéntesség lényegét Ani.
Veres Réka
Székelyhon.ro
Tizenegy külföldi fiatalból alakult meg idén a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület önkéntescsapata. A kisváros vendégei egyebek közt a csillagászat, az újságírás vagy az óvodai oktatás terén fejtik ki önkéntes munkájukat, bővítve tudás- és élménytárukat. Vallják, a szolgálat során egyfajta körforgás alakul ki: segítenek valakinek, és őket is segítik a fejlődésben.
A külföldi fiatalok ittlétét ERASMUS+ program Európai Önkéntes Szolgálat nevű alprogramja teszi lehetővé, az Európai Bizottság által finanszírozott program pedig 17 és 30 év közöttieknek nyújt egyedi lehetőséget arra, hogy nyelveket tanuljanak, önmagukat fejlesszék. A székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület tavaly ősszel másodszor pályázott önkéntesek fogadására, ezúttal is színes közösség alakult ki. Törökországból, Örményországból, Szlovéniából, Portugáliából, Magyarországról, Németországból, Grúziából és Olaszországból is érkeztek fiatalok, akik több hónapig együtt lakva végzik kiválasztott projektjüket Udvarhelyszéken.
„Korábban csak a vámpírok és a cigányok jutottak eszembe, ha valaki Romániát említette” – mondta el portálunknak a Grúziából származó Mkrtich Shakhdinarian. Mikónak nem Erdély volt az első választása, azonban itt fényképészettel és filmkészítéssel foglalkozhat önkéntesként, így végül Székelykeresztúrra esett a választása. Nagyon érdekes volt számára megismerni az erdélyi arcokat és szokásokat, különlegesen szépnek találja a faragott székely kapukat. Törökországból érkezett Neslinur Turan, elsősorban azért, hogy fejlessze magyar-nyelvtudását. Erdélyi projektje az újrahasznosításhoz kötődik: német önkéntestársával, Annicával együtt kreatív újrahasznosítási ötleteket tanítanak iskolákban és otthoni műhelyükben. Csillagászattal foglalkozik Péter Dániel, aki Miskolcról érkezett Székelykeresztúrra. Dani távcső segítségével osztja meg a csillagászat titkait iskolásoknak, például különböző műhelyfoglalkozások alatt az égboltot tanulmányozzák. Mint kiderült, Dani még sosem járt Erdélyben, így a keresztúri önkéntességet látta tökéletes alkalomnak arra, hogy megismerje.
„Nem volt semmilyen előképem Romániáról, féltem, hogy csalódni fogok, ha bármilyen elvárást is megfogalmazok. Azonban tetszik, szeretem az itteni kultúrát, a hagyományokat, főként a népviseletet” – magyarázta Ani Karapetyan, aki Örményországból jött Erdélybe. Bevallotta, csak az újságíráshoz kötődő projektje miatt választotta Székelykeresztúrt, sosem képzelte el Romániát úti célként. Az örmény lány nem bánta meg, hogy három munkahelyét és rohanó életét hagyta maga mögött, önkéntessége alatt rengeteg ideje jutott olvasásra, tanulásra és ismerkedésre, így személyes fejlődése folyamatosan ível fölfelé a Keresztúron töltött ideje alatt.
„Otthoni ismerőseim azt mondták, ne várjam el, hogy segítőkészek legyenek az itteniek. Nem volt igazuk, nagyon kedvesek az emberek, barátságuk Portugáliára emlékeztet” – mondta a portugál Maria João Castro. Maria az egyesület szóvivőjeként tevékenykedik Székelykeresztúron, török társával együtt filmesteket, élő könyvtárat szerveztek, valamint angol társalgóklubot vezetnek az iskolákban. Eddigi tapasztalatai teljesen megváltoztatták véleményét Romániáról.
Mivel a fiatalok mind különböző kultúrákat képviselnek, gyakran születnek vicces jelenetek, például elfelejtik, hogy saját anyanyelvükön beszélnek, vagy félreértenek bizonyos angol kifejezéseket. Olykor a legegyszerűbb részletek okoztak kulturális sokkot az önkénteseknek, például a grúz Mikót igencsak meglepte a mustár édes íze. A biciklizés népszerűsége is meghökkentette az önkénteseket: Mikó hazájában csak a gyerekek kerékpároznak, de Ani szerint Örményországban sem bicikliznek sokan. A törökországi Neslinur számára pedig az autóstoppolás volt meglepő, hazájában ugyanis nemigen népszerű ez az utazási forma, ám amióta itt tartózkodik, számtalanszor jutott el egyik településről a másikra alkalmival. „Egyszer Aradra utaztunk, megálltunk egy benzinkútnál, ahol ételt és térképet vásárolt nekünk az autó vezetője. Viszont amikor kijött, mi már egy másik kocsiban ültünk, ő meg rohant utánunk, majd kocsijával beelőzött, hogy tudja átadni a csomagot. Utólag megtudtuk, hogy fiatalként ő is önkéntes volt, ezért szeretett volna segítni ” – mesélte kalandjukat Maria.
A vonatozás is tartogatott élményeket az önkénteseknek. Egy hosszabb út során aludni próbáltak a fiatalok, azonban egy több tagú roma család keveredett közéjük. Hosszú vita alakult ki közöttük, hangoskodtak és gúnyolódtak egymással, ezalatt a vonat is megállt a semmi közepén. „Vitánknak a legmeglepőbb információ vetett véget: amikor megtudták, hogy törökországi vagyok, szinte kórusban kiáltottak fel, hogy Szulejmán” – mondta kacagva Neslimur, aki meglepődve vette tudomásul, hogy mennyire népszerű Romániában a hazájából származó tévésorozat. Mint kiderült, a kulturális import nem csak békét hozhat, utazásuk végére barátságot is kötöttek a családdal.
„Nagyon fontos az EVS-önkéntesség, sokan félreértik az élményt, azt hiszik, hogy egy idegen országba utazunk, és ingyen dolgozunk. Egyfajta körforgás alakul ki: segítek valakinek, és engem is segítenek a fejlődésben. Megosztjuk egymással a tudásunkat, a készségeinket” – foglalta össze az önkéntesség lényegét Ani.
Veres Réka
Székelyhon.ro