Az RMDSZ vezetői az elmúlt napokban több nyilatkozatban is kifejtették, hogy támogatják a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tannyelvű természettudományi, humántudományi, valamint társadalom és gazdaságtudományi karainak beindítását. Sógor Csaba szenátor a szenátus oktatási bizottságának tagjaként úgy gondolja, ezt sürgősen meg kell tenni. Tabajdi Csaba, az MSZP EP delegáció vezetője hangsúlyozta, hogy a romániai magyarság érdeke egy önálló, államilag finanszírozott magyar egyetem. Az elmúlt időszakban megpróbálták működtetni a multikulturalizmus jegyében a közös román–magyar Babes–Bolyai Egyetemet. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy román részről minden eszközzel akadályozzák a magyar oktatást és az oktatók munkáját. Ha tartósan biztosítani akarja Románia az erdélyi magyarság legitim igényét, nincs más lehetősége, mint egy önálló magyar egyetem létrehozása, a Babes–Bolyai szétválasztása, az önálló Bolyai Egyetem újraindítása – nyilatkozta Tabajdi. Tabajdi Csaba elmondta, hogy az általa vezetett Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup az Európai Parlamentben 2005 szeptemberében már napirendjére tűzte a Bolyai Tudományegyetem ügyét. Tabajdi hangsúlyozta, hogy a másfél milliós magyar közösségnek joga van önálló magyar nyelvű egyetemhez, amit a román államnak kell finanszíroznia. /Állásfoglalások a magyar egyetem mellett. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

Tabajdi Csaba, az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségi Intergroup elnöke azt javasolta, hogy az Európai Romák Fórumának mintájára hozzák létre az Európai Unióhoz és az Európa Tanácshoz egyszerre köthető Őshonos Kisebbségek Európai Parlamentjét az európai kisebbségek képviselete céljából. Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője a szászországi Bautzenben, az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának kongresszusán beszélt erről. Tabajdi előadásában rámutatott: nagy aránytalanság van a tíz új és a tizenöt régi EU-tagállam kisebbségvédelmi rendszere között. A tíz új tagállamnak ratifikálnia kellett az Európa Tanács két kötelező erővel bíró kisebbségvédelmi dokumentumát, a Nyelvi Chartát és a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt, a régi tagállamok közül Franciaország, Belgium és Görögország ezt máig nem tette meg. Fel kellene zárkóztatni a régi tagállamokat a kisebbségvédelem terén, sürgette. Kifejtette: az EU-ban nincs ugyan jogi értelemben vett működő kisebbségvédelmi rendszer, de ez nem jelenti azt, hogy például politikai értelemben ne lennének normák a kisebbségvédelem tekintetében. Tabajdi hangsúlyozta: a kisebbségi jogsértések esetén a számonkérés megoldatlan. /Kisebbségi európai parlament? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Kizárták a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanári karából a felsőoktatási intézmény két oktatóját, Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktust; a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét. Nicolae Bocsan rektor a testület ülésén a napirendi pontok megvitatása előtt, előzetes bejelentés nélkül bocsátotta szavazásra a kérdést, szélsőségességgel és fizikai erőszakkal vádolva a két magyar oktatót. A voksoláskor nem számlálták össze a tartózkodókat. A rektori hivatal közleménye szerint a javaslat ellen mindössze kilencen szavaztak, mellette pedig a román és a német vonal, a judaisztikai kar valamennyi képviselője, valamint a magyar vonalat képviselők többsége. A Krónika értesülései szerint a szankciót három magyar egyetemi tanár támogatta. A BBTE vezetősége szerint a munkaszerződés felbontását az indokolja, hogy a két oktató „folyamatosan hazug információkat terjeszt az egyetemről és Romániáról, etnikumok közötti ellenségeskedést szít, az Európai Unió értékrendje ellen bujtogat”. A rektori hivatal a rendőrségen is feljelentette a táblákat elhelyező oktatót; a rendőrség a panasz nyomán közrendháborítással és rongálás gyanújával indított vizsgálatot Hantz Péter ügyében. A BBTE 117 tagú szenátusának 20 magyar tagja van, rajtuk kívül tíz diákszenátor is képviseli a magyar tagozatot. A Krónika megtudta: a Hantz Péter és Kovács Lehel eltávolítását célzó rektori javaslatot megszavazták a tudományegyetemhez tartozó református és római-katolikus fakultások képviselői, valamint Szamosközi István, az Akadémiai Tanács alelnöke. Buzogány Dezső, a Református Tanárképző Kar képviselője megerősítette támogató voksát. Marton József, a Római Katolikus Hittudományi Kar dékánja közölte, nem szavazta meg. Szamosközi István, a pszichológiai kar dékán-helyettese a Krónika megkeresésére visszahívást kért, később azonban már nem válaszolt a hívásra. „Váratlanul ért bennünket az egyetem rektorának napirend előtti javaslata, ugyanis véleményünket előzetesen nem kérték ki” – tájékoztatott Nagy László rektor-helyettes. Közölte, nem értenek egyet az oktatók menesztésével, írásban készülnek tiltakozni az egyetem vezetőségénél a menesztés ellen. Kifogásolják a menesztésükről szóló döntés procedúráját az érintettek is, mivel ügyüket tudomásuk szerint előbb az etikai bizottságnak kellett volna kivizsgálnia. Elítélte a két oktató eltávolítását Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti delegációjának vezetője, a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke közölte: ha az egyetem szenátusa nem semmisíti meg döntését, a szervezet tiltakozó akcióba fog. A BBTE magyar tagozatának képviselői november 27-én állásfoglalást közöltek a magyar feliratozás ügyében. Emlékeztetnek: az egyetem igazgatótanácsának 2005 októberében született, a BBTE helyiségeinek feliratozásáról rendelkező határozata nyomán a karok elkészítették valamennyi tanterem és iroda feliratának listáját. „A feliratozásnak 2006. január 10-ig kellett volna befejeződnie, de az egyetem vezetősége halogatja ennek végrehajtását” – áll a Salat Levente rektor-helyettes által aláírt dokumentumban. A magyar oktatók szerint a feliratozást célzó, a megszokottól eltérő akciók felelőssége személyesen azoké, akik ezekben részt vesznek, de a halogatások következményeinek felelőssége az egyetem vezetőségéé. „Egyes oktatók egyéni tüntető kezdeményezése, mellyel egy sok éve halogatott problémát akarnak megoldani, nem igazolhatja az egyetemi határozatok érvényesítésének további elnapolását” – szerepel a dokumentumban. /Kelemen Tamás: Kirekesztő multikulti. Kirúgta a BBTE szenátusa Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktust – Magyar oktatók is megszavazták a döntést. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Koncepciós eljárás folyik Romániában az RMDSZ-es távközlési miniszter, Nagy Zsolt ellen – állapította meg március 28-i ülésén az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup. A frakcióközi munkacsoport vezetőségének tagjai – Tabajdi Csaba (MSZP) elnök, valamint Gál Kinga (Fidesz) és Szent-Iványi István (SZDSZ) alelnök – aggodalmukat fejezték ki a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen hónapok óta tartó eljárás miatt. /”Koncepciós eljárás folyik Nagy Zsolt ellen” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Leonard Orban többnyelvűségért felelős EU-biztos a vele készült exkluzív interjúban kifejtette, azokban a tagállamokban, ahova ellátogatott, fokozódó érdeklődést tapasztalt. Elsősorban nyelvi és kommunikációs kérdésekkel foglalkozik, szembesülnie kell az érzékenység változatos formáival. Ezt az érzékenységet tapasztalhatta az EP kisebbségi frankcióközi csoportjával május 9-én lezajlott találkozón is, amikor a képviselők elégedetlenül távoztak. Leonard Orban kifejtette az Európai Bizottság álláspontját a kisebbségjogi, nyelvhasználati, oktatási kérdéseket illetően: az EB illetékessége korlátozott, tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, mely szerint ezeknek a kérdéseknek a megoldása az illető tagországok vagy régiók kompetenciájába tartozik. Mindezt emberi jogi, kisebbségvédelmi szempontból is kezelni kell, de az ő illetékessége csak kis részben fedi le ezeket a kérdéseket. Az Intergroup által felvetett tárgykör nem került az EB kollégiumának napirendjére. /Szilágyi Aladár: Az európai uniós kompetencia korlátai. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A nemzeti kisebbségek ügyének említését hiányolta Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti küldöttségének vezetője abból a jelentésből, amelyet szeptember 6-án fogadott el Strasbourgban az Európai Parlament (EP) „az emberi jogi párbeszéd” témakörében. /Tabajdi a kisebbségi jogok védelmében. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./ Teljesen jogos igény Erdélyben az önálló Bolyai Egyetem megteremtése – hangsúlyozta Tabajdi Csaba Magyar Szocialista Párt európai parlamenti (EP) küldöttségének vezetője, egyben az EP-ben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke Strasbourgban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Európában az erdélyi magyar közösségnél nagyságrenddel kisebb lélekszámú kisebbségi közösségeknek, mint a dél-tiroli németeknek, a macedóniai albánoknak, a svédországi finneknek, a katalánoknak, a norvégiai számiknak is biztosított az önálló, államilag finanszírozott anyanyelvi felsőoktatás. Az ülésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, aki jelenleg egy rangos németországi kutatóintézet munkatársa, előadásában elmondta: a BBTE-n az ismeretlen személyek által kihelyezett „Dohányozni tilos!” és „Rauchen verboten!” magyar és német nyelvű táblákat az egyetem vezetése ismét eltávolíttatta, holott a román oktatókat és diákokat nem zavarják a magyar és német feliratok. Hantz kérte az Intergroup segítségét az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP-nyilatkozat elfogadtatásához. Elmondta, hogy a BBTE magyar oktatói mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói is szorgalmazzák az intézmény magyar karainak beindítását. Tabajdi Csaba az Intergroup támogatásáról biztosította a törekvést, és leszögezte: a magyar feliratok magától értetődő szükségességén túl „abszolút legitim igény az önálló Bolyai Egyetem megteremtése is”. Henrik Lax, a svéd ajkú finnek EP-képviselője, az Intergroup alelnöke felajánlotta, hogy mindenben segíti a Bolyai Egyetem ügyét. Schöpflin György magyar néppárti EP-képviselő megjegyezte, hogy a különböző nyelven oktató felsőoktatási intézmények sehol sem működnek jól: például a svájci fribourgi/freiburgi egyetemen a németek és franciák között állandóak a súrlódások. /Segítséget ígérnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup szeptember 7-én Strasbourgban tartott ülésén Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke az Intergroup segítségét kérte az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP nyilatkozat elfogadtatásában, amelyet Tabajdi Csaba, az Intergroup elnöke biztosított. /Küzdelem az önálló magyar egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti küldöttségvezetője, az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke a kárpát-medencei képviselők fórumának szeptember 14-i budapesti ülésén terjeszti elő azt a javaslatát, amely egy hatékony, reprezentatív és legitim világszervezet, a Magyar Világtanács létrehozására irányul. Az egyetemes magyarság méltó képviseletet érdemelne, egy jól működő világszervezetet formájában. A jelenleg működő Magyarok Világszövetsége, dilettáns politikájával, erre alkalmatlan. /Tabajdi Csaba Magyar Világtanács létrehozását javasolja a Magyarok Világszövetsége helyett. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának állásfoglalása: A Kárpát-medencei országok magyar képviselői és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyarok egyeztető fórumaként működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2007. szeptember 14-én megtartotta éves plenáris ülését, amely az alábbi kérdésekben fogadott el állásfoglalást: 1. A magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása után követendő nemzetpolitikai stratégia kérdése. A KMKF 2007. szeptember 14-i plenáris ülése – A KMKF albizottságaiban folytatott politikai egyeztetés alapján végzett előkészítő munkát követően, illetve, – összegezve a nemzetpolitikai kérdéseknek azon körét, amelyekben – a politikai erők számos más téren mutatkozó véleménykülönbsége ellenére – mind Magyarországon, mind a határon túli magyarság körében konszenzus tapasztalható, – kifejezésre juttatva annak igényét, hogy a magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása után a magyar nemzet az új helyzetnek megfelelő, reális közös jövőképpel és modernizációs stratégiával rendelkezzen, – meghatározva a közös jövőkép legfontosabb alapvetéseit, elfogadta. A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című dokumentumot. A dokumentum elfogadásával a KMKF kéri, hogy a magyar kormány valamint a magyarországi és határon túli magyar politikai pártok vegyék figyelembe A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című dokumentumban foglaltakat. A dokumentum alapját képezheti a szükséges jogalkotási és jogszabály-módosítási munkának. A KMKF plenáris ülése felkéri a jogi albizottságot, hogy kövesse figyelemmel a nemzetpolitikai koncepció gyakorlati megvalósításához szükséges jogalkotási folyamatot. A KMKF plenáris ülése továbbá felkéri az albizottságokat, hogy vizsgálják meg a „magyarság napja” bevezetésének lehetőségét, illetve lehetséges időpontját. 2. A magyar–magyar kapcsolatok és a nemzetközi kisebbségvédelem kérdései. A plenáris ülés elégedettségét fejezte ki a KMKF négy albizottságának felállítása kapcsán. Az albizottsági rendszer létrehozásával a magyar-magyar parlamenti együttműködés új szakaszba lépett. A kialakított egyeztetési mechanizmus megteremti a törvényhozás vonatkozásában a folyamatos párbeszéd lehetőségét a KMKF határon túli és magyarországi tagjai között. A KMKF üdvözli és figyelembe veszi a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma 2007. szeptember 1-jei találkozóján elfogadott zárónyilatkozatot. A KMKF értékes dokumentumnak és kiindulópontnak tartja a határon túli tagjai által készített nemzeti közösségük helyzetét feltáró tájékoztatókat és a KMKF magyarországi parlamenti frakciók által előterjesztett jelentéseket. A KMKF felkéri tagjait, hogy évente tekintsék át és tájékoztassák a KMKF-t aktuális helyzetükről. A KMKF hasonlóképpen nagyra értékeli az Európai Parlament három magyar képviselőjének a KMKF 2007 őszi plenáris ülése elé terjesztett jelentését az Európai Parlamentben végzett kisebbségvédelmi tevékenységükről. A KMKF felkéri az Európai Parlament magyar delegációit, hogy a fórum következő plenáris üléseire készítsenek tájékoztatót az Európai Parlament kisebbségvédelmi téren kifejtett tevékenységéről, illetve ennek további perspektíváiról. A nemzetközi kisebbségvédelem fejlődése szempontjából rendkívül előremutató az a tevékenység, amelyet az Európai Parlament végez a hagyományos nemzeti kisebbségek védelme érdekében, különös tekintettel a Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális Nyelvekért nevű munkacsoport tevékenységére. Tekintettel arra, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása jelentős részben nem oldotta fel a magyarsággal szemben a Kárpát-medence egyes térségeiben érvényesülő diszkriminációt, a KMKF az új helyzetben is időszerűnek tartja a magyarság személyi elvű és területi autonómiájának kérdését. A KMKF úgy ítéli meg, hogy a határon túli magyar közösségek ilyen irányú törekvéseinek minden téren súlyt adhat és érdemi segítséget nyújthat, ha az Országgyűlés frakciói, valamint a magyar kormány következetesen kiállnak ezen törekvések mellett, és nemzetközi szinten támogatják azok érvényesítését. A KMKF megnyugvással értesült arról, hogy a magyar kormány illetékes hivatalai megvizsgálták és meghatározták annak lehetőségét, hogy az Európai Unió vonatkozó szabályozásával összhangban miként lehetne biztosítani az Ukrajna és Szerbia területén élő magyarok akadálymentes anyaországi kapcsolattartásának legalább a mai szintjét Magyarország schengeni csatlakozása után is, valamint azt, hogy ennek módját az érintett szervezetekkel való konszenzusban kívánják kialakítani. A KMKF plenáris ülése felkéri a külügyi és Európa-ügyi albizottságát, hogy kövesse figyelemmel a schengeni rendszer magyarországi bevezetése után kialakult helyzet kezelésére vonatkozó kormányzati javaslatok kidolgozását. 3. Az elmúlt egy évben felmerült egyes aktuális kérdések Az egész magyarság örömére szolgál, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalások tovább folytatódnak Horvátországgal. A KMKF szükségesnek látja, hogy a tárgyalások továbbra is Horvátország egyéni teljesítménye alapján haladjanak előre annak érdekében, hogy Horvátország mielőbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz. A KMKF üdvözli, hogy Románia 2007. január 1- jétől az Európai Unió teljes jogú tagja, ugyanakkor meg kívánja jegyezni, hogy az ország uniós tagsága nem hozta meg a remélt változásokat a nemzeti kisebbségek jogai terén, bár általános szinten új lehetőségeket teremtett a jogállami normák eredményesebb számonkérésére azokon a területeken, amelyeket az unió közös jogrendje szabályoz. A KMKF minden arra irányuló romániai erőfeszítést indokoltnak tart és támogat, hogy minél több parlamenti képviselője legyen az Európai Parlamentben a romániai magyarságnak. A KMKF tagjai elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti feladataik teljesítése közben etnikai hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak. A KMKF tagjai reményüket fejezik ki, hogy az ukrán kormány rugalmas és segítőkész megközelítésével hozzájárul a kárpátaljai magyar felsőoktatás működését akadályozó hivatalos ukrán rendelkezésekből (az oktatók magyar tudományos fokozatainak elismerésének jelenlegi szabályozásából) eredő nehézségek felszámolásához. A KMKF résztvevői szorgalmazzák a magyar nyelvű érettségizés lehetőségének megőrzését a felsőoktatási intézményekbe felvételizők számára, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű tankönyvekkel történő ellátásának folyamatos biztosítását. A KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy diplomáciai eszközökkel is segítse elő a nemzetközi egyezményben szabályozott kérdés mielőbbi megoldását. Szükséges ugyanakkor, hogy Magyarország továbbra is szorgalmazza az Európai Unió illetékes intézményeinél Ukrajna európai integrációs perspektívájának a megteremtését. A KMKF tagjai aggodalommal állapítják meg, hogy a tavaly nyáron Szlovákiában tettlegességig fajult magyarellenes incidens továbbra sem nyert megnyugtató és az európai jogállami normák alapvető követelményeinek megfelelő megoldást. A KMKF elengedhetetlennek tartja az ügy jogállami kívánalmaknak megfelelő lezárását. A KMKF megnyugvással veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság figyelemmel kíséri a szlovákiai helyzetet jelenleg és a jövőben is. A KMKF üdvözli és egyetért azzal a nyilatkozattal, amelyet a magyar Országgyűlés képviselőcsoportjai ezen állásfoglalással párhuzamosan adtak ki a szlovák és magyar állam közötti megbékélési nyilatkozatra vonatkozó MKP-kezdeményezésről. A KMKF nyugtalansággal és várakozással figyeli Koszovó jövőbeli státusa rendezésének elhúzódása körül mutatkozó nehézségeket. Szerbia sorsa alapvetően meghatározza a vajdasági magyarság helyzetét, amely abban érdekelt, hogy az ország, amelyben él, a Nemzetközi Közösség elvárásainak megfelelően rendezze problémáit és világos európai integrációs perspektívával rendelkezzék. Budapest, 2007. szeptember 14./Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

Alapvetően három kategóriát kellene megnevezni, amikor az Európai Unió tagállamaiban élő kisebbségekről beszélünk – fogalmazott dévai sajtótájékoztatóján Winkler Gyula, EP képviselő. Winkler néhány nappal korábban Brüsszelben részt vett az EP mellett működő Nemzeti Kisebbségi Intergroup és a Project on Ethnic Relations (PER) nemzetközi civil szervezet közös konferenciáján. /Gáspár-Barra Réka: Terítéken a kisebbségvédelem. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Winkler Gyula európai parlamenti képviselő meghívására a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának küldöttsége Brüsszelbe látogatott, és szeptember 16-án részt vett a Hagyományos Nemzeti Kisebbségek, valamint Autonóm Területek és Regionális Nyelvek csoportjának soros ülésén. Kiemelték a bukaresti törvényhozásban évek óta elakadt kisebbségi törvénytervezet fontosságát, és egyetértettek abban, hogy jelenleg nincs politikai akarat a jogszabály elfogadására. /Romániai kisebbségek Brüsszelben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

Az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesítsen a tagországok tekintetében, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni – hangsúlyozta Jacques Barrot, az EU igazságügyi biztosa február 3-án Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) vitájában. A vitát Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője, az EP-n belül működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke kezdeményezte. A nemzeti kisebbségek, a romák és a bevándorló közösségek európai szintű védelméről folytatott eszmecsere több résztvevője sajnálattal állapította meg, hogy határozathozatalra ezúttal nem kerül sor, a problémákat nem állásfoglalás-tervezet, hanem csak az EB-hez intézett kérdések sora veti fel. A témában pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő összefogás alakult ki a magyar EP-képviselők között. A fideszes Gál Kinga, az SZDSZ-es Szent-Iványi István, a szlovákiai néppárti Bauer Edit, a néppárti Sógor Csaba, valamint Tőkés László egyaránt felszólalt a vitában. Több román és néhány más országbeli EP-képviselő ellenezte a területi autonómia gondolatának felvetését. A románok különösen nagy számban méltatták saját országuk kisebbségi politikáját. Egy szlovák képviselő arra utalt, hogy Szlovákiában éppen ezen a napon fogadtak el törvényt a földrajzi neveknek a tankönyvekben kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről. Egy másik azt panaszolta fel, hogy a magyarországi szlovákoknak sokkal kevesebb a joguk, mint a szlovákiai magyaroknak. A kisebbségi jogok szorgalmazói szerint a szubszidiaritás elvét követve –mód nyílhat az autonómiatörekvések teljesítésére. Mások ebben az állami egység felbomlásának veszélyét látták, elzárkóztak a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésétől. /Háttér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ A vitában a magyar felszólalóknál is többen kértek szót a román képviselők sorából. A magyar képviselők a kisebbségi kollektív jogok, illetve az autonómia ügye mellett foglaltak állást. Gál Kinga (FIDESZ) rámutatott, hogy a kisebbségi közösségi problémák pusztán emberi jogi és diszkrimináció-ellenes intézkedésekkel nem rendezhetők – ennél többre van szükség. Winkler Gyula (RMDSZ) „a többségi és kisebbségi konszenzuson alapuló autonómia-formákat” nevezte a legjobb útnak a kisebbségi kérdés megoldása irányába. A román felszólalások többségi értetlenségről és előítéletes elfogultságról, nem egy esetben pedig kifejezetten rosszindulatról árulkodtak. Dragos Florin David képviselő azzal érvelt a magyar autonómia ellen, hogy: „hova jutnánk, hogyha az egy milliónyi román munkavállaló autonómiát igényelne magának Spanyolországban?” (sic!). Adrian Severin volt román külügyminiszter szerint „az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének megkettőzése káros volna, és konfúziót okozna” (sic!). A román képviselők tudatták, Románia „példa- és modellértékű módon” megoldotta a kisebbségi kérdést, és ezen a téren túlszárnyalta Európát. Jacques Barrot jogi főbiztos ismételgette, hogy az EU kizárólag a diszkrimináció ellenében léphet fel, és nincsenek jogi eszközei a kisebbségi nemzeti közösségek védelmére. Tőkés László felszólalásában kifejtette, fájdalmas, hogy kellő frakció-támogatás hiányában a közvita határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. Tőkés László a nacionál-kommunista időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokrácia-ellenes megnyilatkozásnak tartja Traian Basescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. /Kisebbségi vita az EP-ben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 5./ A vitában Gál Kinga az Európai Néppárt fideszes képviselője is felemelte szavát az autonómia ügyében. Hangsúlyozta, ameddig bármilyen más – a diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők – esetében erőteljes az érdekérvényesítés, addig a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem, és még szégyenlősebb a politikai akarat. Pedig e közösségek léte az Unióban nem politikai, hanem ténykérdés. Milliók élnek az Unióban, akik nem bevándorlók. Úgy élnek itt Európa tagállamaiban, hogy, egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről – csak éppen a XX. századi történések folytán az országaik határai vonultak el fölöttük, mint a másfél milliós lelket számláló erdélyi magyarság esetében Romániában. Ki kell mondani, hogy ezen közösségek problémái nem rendezhetőek csupán általános emberi jogi, vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. Ezek a közösségek joggal tartanak igényt mindarra, amit hasonló lélekszám esetén az Unió jogosnak tart a többségben élők számára. Jogosan gondolják ezek a közösségek, hogy az az autonómia, ami az olaszországi dél tiroli kisebbségi közösség számára prosperitást és fejlődést hozott – számukra is kívánatos megoldást hozna. Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek a különböző autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia. /Gál Kinga: beszélni kell a területi autonómiáról. = Erdely. ma, febr. 4./ A vitában Sógor Csaba és Winkler Gyula europarlamenti RMDSZ-képviselők a nemzeti kisebbségek védelme ügyében közös állásfoglalással éltek: Sajnálattal vették tudomásul, hogy az Európai Unióban is vannak olyan képviselők, akik korszerűtlen eszmékre alapozott érveléssel, nacionalista retorikával próbálják bebizonyítani, hogy nincs szükség kisebbségvédelemre uniós szinten. /Sógor Csaba és Winkler Gyula a nemzeti kisebbségek védelme ügyében. = Erdely. ma, febr. 4./

Sógor Csaba a hét elején részt vett Strasbourgban a Nemzeti Kisebbségi Intergroup kezdeményezésére zajlott vitában. Elmondta, hogy az EP-ben 2004 óta létezik a kisebbségi munkacsoport. A néppárti románok, görögök, szlovákok, spanyolok és a szocialisták közül is nagyjából ugyanazok, akik nem akarják elismerni Koszovót, és akik körül sokan nem írták alá a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját – megtorpedózták, hogy határozat-tervezet szülessen. Az Európai Unióban mindenki igyekszik konszenzusos döntést hozni, és ha nem sikerül, ki kell egyezni egy mindenkinek megfelelő megoldásban. A román képviselők felháborodtak Sógor Csaba megszólalásakor, a kisebbségi csoport megszólalására előre felkészültek, fújták a betanult szöveget. Felháborodtak, amikor Sógor Csaba szóvá tette: azért kell kisebbségi kerettörvényt biztosítani, hogy ne lehessenek az Európai Unióban olyan túlkapások, mint Szlovákiában, ahol megverték a szurkolókat, vagy akár a román kormány esetében, amikor begyűjtik a nemzeti szimbólumokat, elfelejtenek beiskolázni félezer gyereket. A román képviselőtársak lehetetlen érveket hoztak fel, például azt, hogy a spanyolországi románok nem kérnek autonómiát. Azzal érveltek, hogy sehol nincsenek kollektív jogok. /Simon Judit: Fejlődést generáló kollektív jogok. Interjú Sógor Csaba EP-képviselővel a brüsszeli törvényhozásban zajlott kisebbségjogi vitáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Március 18-án kisebbségvédelmi tanulmánykötetet mutattak be az Európai Parlamentben (EP) Tabajdi Csabának, az MSZP EP-delegációja vezetőjének a szerkesztésében. A Pro Minoritate Europae című, többnyelvű tanulmánykötet magyar nyelvű kiadásának díszbemutatója április végén lesz Budapesten. A kötet a Tabajdi által vezetett EP-munkacsoport, a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup fennállásának 25. évfordulójára készült, és az európai kisebbségvédelem időszerű kérdéseivel foglalkozik. A csaknem 800 oldalas művet közel ötven szerző – köztük Sógor Csaba és Tőkés László – jegyzi. A kötet átfogó képet ad az európai kisebbségvédelem kihívásairól, az egyes kisebbségeket ért jogsértésekről. Külön fejezet foglalkozik a határon túli magyarok helyzetével, a nemzetpolitikai kihívásokkal. Tabajdi szerint az Európai Uniónak szembesülnie kell azzal a legfőbb ellentmondással, hogy a kontinens egyetlen valódi integrációs szervezeteként, legnagyobb súlyú intézményeként nem rendelkezik jogilag kötelező érvényű kisebbségvédelmi normarendszerrel és ellenőrző mechanizmussal. /Könyv a kisebbségekről. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

Európai Parlament – kisebbségvédelmi frakciócsoport
Az Európai Parlament tavaly ősszel elkezdődött új ciklusának kezdetén, egy hosszan tartó engedélyeztetési folyamat eredményeképpen, idén év elejére meg-, illetve újraalakultak azok a frakcióközi munkacsoportok (intergroup), melyek különféle tárgykörökben és szakterületeken, konzultatív és javaslattévő hatáskörben járulnak hozzá az európai törvényhozás munkájához.
Egy-egy munkacsoport kellő számú EP-képviselő és politikai csoport támogatásával jöhet létre. A kisebbségi ügy iránti európai érdeklődés tekintetében igen jellemző, hogy a kereszténydemokrata Európai Néppárthoz tartozó 265 EP-képviselő közül mindössze 44-en támogatták aláírásukkal a kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoport megalakulását. A tény magáért beszél – még akkor is, hogyha a többi EP-frakció szintén nem jeleskedett az Európai Unió polgárainak közel 10%-át kitevő – jobb sorsra érdemes – kisebbségi közösségek felkarolásában.
A kisebbségvédelmi munkacsoport idei első tanácskozását január 21-én tartotta, Gál Kinga néppárti és Carl Haglund liberális társelnökök irányításával. Az új elnökök Tabajdi Csaba szocialista, valamint Michl Ebner néppárti elődeiktől vették át a stafétabotot, akik az előző parlamenti időszakban irányították a csoport munkáját. A magyar jelenlét folytonossága mellett figyelemre méltó, hogy az EP-ből visszavonuló, dél-tiroli Michl Ebner helyét az EP-politizálástól szintén elköszönő Henrik Lax finnországi svéd politikus örökébe lépő fiatalember foglalta el, Carl Haglund személyében.
A Kisebbségvédelmi Frakcióközi Csoport januári ülésén az Európa Tanács vezető tisztségviselői nyújtottak átfogó és alapos tájékoztatást az Európai Parlament testvér-intézményének a kisebbségi jogok ügyében végzett úttörő munkájáról – a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája vonatkozásában. A kisebbségi kérdés meglehetősen meglehetősen mostoha „kezelésére” nézve igencsak jellemző adat, hogy a nyelvi chartát az EU 27 tagországa közül mind ez ideig csupán 16 ratifikálta. Ennél kissé jobbnak tűnik a keretegyezmény sorsa, melyet az ET 47 tagállama közül a jelen pillanatig 39 fogadott el – ez esetben viszont a jogszabály életbe ültetése és végrehajtása okoz nagy gondot számos országban.
Az újultan működésbe lépő kisebbségügyi munkacsoport jó irányba való változására vall – egyebek mellett – az a körülmény is, hogy eddigi nevét (Intergroup for Traditional Minorities, Constitutional Regions and Regional Languages – Hagyományos Nemzeti Kisebbségek, Alkotmányos Régiók és Regionális Nyelvek Frakcióközi Csoportja) a Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Csoportja (am. Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) elnevezésre változtatta – ami a közösségi jogok hangsúlyosabb érvényesítésének szándékát jelzi.
A kisebbségvédelmi intergroup 2010. február 11-i ülésére meghívta az Európai Bizottság kisebbségi ügyekben leginkább illetékes új biztosait, az alapvető jogokért, illetve a kulturális, nyelvi sokszínűségért felelős Androulla Vassiliou, illetve Viviane Reding európai biztosokat. A frissen hivatalba lépő európai „tárcavezetők” ugyan nem tudtak részt venni a tanácskozáson, de az ügy fontosságára való tekintettel Reding asszony elküldte hivatalának vezető tisztségviselőit, Bartholomeus Pronk és Michael Shotter személyében, akik általános tájékoztatást nyújtottak elképzeléseikről, majd válaszoltak a munkacsoport tagjai által felvetett kérdésekre.
Carl Haglund elnök elmondta, hogy az új csoportnak az EU 15 országából mintegy 40 alapító tagja van – ami jó eredménynek tekinthető.
Gál Kinga társelnök Viviane Reding biztosi kinevezését nagy nyereségnek tartotta, és a Lisszaboni Szerződés bevezetésének kisebbségpolitikai jelentőségét hangsúlyozta.
Bernd Posselt szudétanémet néppárti képviselő szintén a luxemburgi politikusnő kinevezését üdvözölte, személyében biztosítékát látva annak, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye az eddiginél hangsúlyosabban fog érvényesülni az Unióban.
Schöpflin György magyarországi néppárti képviselő kritikus módon szólt a „multikulturalizmus” európai politikájáról, mely eddig – kisebbségvédelmi szempontból – „szinte egyenlő volt a semmivel”, és gyökeres változást sürgetett ezen a téren.
Bauer Edit felvidéki néppárti képviselőnő a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy az EU, illetve az EP ne csupán az ún. harmadik – külső – országok emberi jogi kérdéseivel foglalkozzon, hanem saját tagországainak a belső ügyeit, ezenképpen a kisebbségi jogok védelmét is vállalja fel.
Tatjana Zdanoka,az Európai Szabad Szövetség lettországi képviselőnője az orosz kisebbségek helyzete mellett a szlovákiai és a romániai kisebbségi közösségek kérdését is szóvá tette.
Ramon Tremosa katalán liberális képviselő a saját nemzeti közösségét ért sérelmekről beszélt.
Tőkés László erdélyi képviselőnk mindenekelőtt azt értékelte, hogy a Jogérvényesülés, Alapvető Jogok és Uniós Polgárságért felelős biztosi hivatal (Justice, Fundamental Rights and Citizenship) létrehozásával a kisebbségi jogok védelme is polgárjogot nyert az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság politikájában. Ezzel kapcsolatban megkérdezte, hogy az új biztosnak melyek a kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogosítványai és kompetenciái. Továbbmenve, a puszta létükben veszélyeztetett és etnikai-közösségi identitásukban megkérdőjelezett, kíméletlen többségi asszimilációnak kiszolgáltatott moldvai csángómagyarok ügyét vetette fel, méltán kifogásolva, hogy miközben az Európai Parlamentben a mostoha bánásmódban részesülő lóállományvédelmében egy széles körű mozgalom folyik, ezzel szemben a 250 ezernyi csángó közösség iránt az Unió már-már teljes érdektelenséget tanúsít. „Ezen a helyzeten változtatni kell – mondotta képviselőnk. – Az európai polgárok közel 10%-át érintő kisebbségi ügynek európai prioritássá kell válnia; mindennek a fontosságához méltó, őt megillető helyére kell kerülnie”.
Bartholomeus Pronk, az európai alapjogi biztos képviselője válaszában – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy a Lisszaboni Szerződés bevezetését és az új Bizottság felállását követően „forradalmi helyzetben vagyunk”, melynek részeként a kisebbségpolitika terén is előrelépésre van szükség.
A kisebbségvédelmi munkacsoport ülésének zárórészében Davyth Hicks, a Veszélyeztetett Európai Nyelvek Központjának (European Bureau of Lesser-Used Languages) vezető képviselője nyújtott tájékoztatást szervezete munkájáról, illetve a hátrányos helyzetben lévő európai nyelvek támogatása terén kifejtett szolgálatukról.
Strasbourg, 2010. február 12.
Tőkés László, EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Sógor Csaba Strasbourgban a kisebbségi kérdésről
Az Európai Parlament (EP) strasbourgi februári ülésszaka alatt többször vita tárgyát képezte a kisebbségi jogi kérdése. Az Európai Unió (EU) határain belüli, a hagyományos nemzeti kisebbségek elsősorban nyelvi jogait érintő problémák áttekintésére – többek között – a Kisebbségi Munkacsoport (Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) február 12-i ülésén adódott alkalom.
A Kisebbségi Munkacsoport, Gál Kinga társ-elnök vezetésével, első alkalommal tanácskozott a jogérvényesülés, az alapvető jogok és az uniós polgárság kérdéséért felelős biztos, Viviane Reding, kabinetjének tisztségviselőivel.
Sógor Csaba erdélyi magyar EP képviselő a megbeszélésen szóvá tette, hogy a Szlovák Államnyelvtörvény kisebbségellenes, és nemcsak az Alapjogi Chartát sérti, hanem veszélyes is. A képviselő szerint a nyelvtörvény több vonatkozásban veszélyezteti az uniós alapértéknek számító, közösségi vívmányokat, pontosabban a szolgáltatások szabadságát, magát az egységes közös piacot is. Sógor Csaba azt javasolta, ha kisebbségi szempontból nem lehet hatékony a kérdés alapjogi megközelítése, próbálják a gyakorlati következmények felől “akadálytalanítani” a problémát.
A téma iránt elkötelezett RMDSZ-es EP képviselő aktív részvételének köszönhetően, az európai döntéshozók figyelme a plénumban még aznap, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyek tárgyalásakor, a kisebbségeket érintő hátrányos megkülönböztetés világszerte tapasztalt problémájára irányult.
A burmai helyzetelemzés során Sógor Csaba arra emlékeztetett, hogy a katonai junta idénre szabad, demokratikus választásokat ígért. A képviselő véleménye szerint fontos, hogy a nemzetközi közösség és az Európai Unió (EU) fenntartsa a nyomást a juntán, azért, hogy valóban megvalósuljon a demokratikus átmenet. Biztosítani kell a Burmában élő nemzeti kisebbségek megfelelő részvételét a választásokon, mert ezzel véget lehetne vetni a sorozatos etnikai konfliktusoknak.
– Az EU is akkor lehetne hiteles és eredményes a nyomásgyakorlásban, ha minden tagállama tiszteletben tartaná a kisebbségek jogait. Amíg az Unió területén nyelvtörvények vannak, és most nemcsak Szlovákiára gondolok, amíg a kollektív bűnösséget fel lehet felmelegíteni, amíg kisebbségek létét, anyanyelvét és jogait tagadhatják tagállamok, addig Európai Unió (EU) nem lehet sem hiteles, sem eredményes – szögezte le az erdélyi magyar képviselő. Forrás: erdon.ro

A kisebbségi napilapok helyzetéről tanácskoztak
Az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi csoportja (Őshonos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Intergroup) szerdai, brüsszeli rendkívüli ülésén az európai kisebbségi írott sajtó kérdéskörével foglalkozott. A tanácskozáson jelen voltak a MIDAS (Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete) vezetőségének tagjai – amely szervezetnek a BIHARI NAPLÓ is tagja -, s akik bemutatták azokat a nehézségeket, amelyekkel a kisebbségi lapkiadók szembesülnek.
Az ülést Gál Kinga, a FIDESZ képviselője, az Intergroup társelnöke nyitotta meg, aki a frakcióközi csoport támogatásáról biztosította a kisebbségi lapkiadók egyesületét. A MIDAS részéről Günther Rautz főtitkár köszönte meg a lehetőséget, hogy bemutathatják törekvéseiket több európai parlamenti képviselőnek. A meghallgatott beszámolók szerint a kisebbségek sajtótermékei országról-országra eltérő helyzetben vannak. Például a Franciaországban élő bretonoknak, az elmúlt 20 évben drasztikusan megfogyatkozott közösségnek, egyetlen anyanyelvű lapja sincsen. Egyedülálló jelenség, hogy a spanyolországi baszkok új napilapot hoztak létre a közösség 25.000 tagjának anyagi hozzájárulásával. Martxelo Otamendi főszerkesztő elmondta, hogy az 5 millió eurós tőkével induló vállalkozásazt követően jön létre, hogy hat évvel ezelőtt a baszk nyelvű lapot a spanyol hatóságok betiltották, több újságíróját pedig meghurcolták, ellenük jelenleg is jogi eljárás folyik. Slezáková Edit, a pozsonyi Új Szó menedzsere elmondta, hogy Szlovákiában az Államnyelvtörvény jelent durva beavatkozást az anyanyelvhasználatba és nehezíti a szlovákiai magyar sajtó munkáját. A törvény be nem tartása akár 5.000 eurós büntetéssel sújtható. Európában mindenhol a kisebbségek nyelvén megjelenő lapoknak szembe kell nézniük a gazdasági válsággal, gyakorlatilag valamennyi lap a túlélésért küzd.
A tanácskozáson jelen volt mindhárom erdélyi európai parlamenti képviselő. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője a szlovák Államnyelvtörvény ügyében hangsúlyozta, hogy a munkacsoport mindent megtesz annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a törvény diszkriminatív, és az európai uniós normákkal ellentétes jellegére. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője a sajtó gazdasági helyzetével kapcsolatban megfogalmazta, hogy véleménye szerint a gazdasági válság 2010-ben folytatódni fog, elsősorban azáltal, hogy munkahelyek szűnnek meg, ugyanakkor megmutatkoznak a válság szociális hatásai. Úgy vélte, természetszerű, hogy a sajtó egészére kedvezőtlenül hat ki a válság, a kisebbségi nyelvű sajtó azonban hatványozottan érintett, hiszen korábban is kevés sajtótermék működhetett közösségi vagy más támogatási formák nélkül. Winkler szerint még a szubszidiaritás is kétélű fegyvernek bizonyul, hiszen mindenféle pénzügyi támogatás csak nemzeti hatáskörbe tartozik, ugyanakkor viszont egyértelmű, hogy a kulturális sokféleség, a nyelvi sokszínűség európai érték, nem mindegy tehát, hogy az európai uniós intézmények ezzel kapcsolatban milyen ajánlásokat fogalmaznak meg. Az európai parlamenti képviselő szerint meg kell találni a kisebbségi sajtó támogatásának az európai uniós jogrendbe illeszkedő lehetőségeit, ezért konzultációra, közös álláspont kialakítására kérte a jelen lévő lapkiadókat.
A felvetéssel kapcsolatban Bojan BREZIGAR a trieszti szlovén napilap főszerkesztője elmondta, hogy nemrégiben tartott tanácskozásukon a kisebbségi lapok szomorú jövőt jósoltak maguknak. Nemhogy a stabilizációra nincsenek kilátásaik, de valamennyit a megszűnés veszélye fenyegeti azáltal, hogy az előfizetők száma és a reklámbevételek is csökkentek. Veszélyesnek nevezte, hogy az emberek egyre inkább leszoknak a napilapvásárlásról és egyelőre nem látszik biztosnak, hogy a válság elmúlásával visszatérnének az írott médiához. A vita során Herbert DORFMANN dél-tiroli német és Nicolas ALFONSI korzikai képviselői is a kisebbségi sajtó politikai és pénzügyi támogatásának szükségességéről beszélt, és külön kitértek azokra a kisebbségi lapokra, amelyek egyedüliként maradtak fent, mint a kihalóban lévő helyi vagy regionális európai nyelv védelmezői. A MIDAS tíz éves múltra visszatekintő civil szervezet, amely jelenleg 14 országban, 13 nyelven megjelenő mintegy 30 kisebbségi napilapot egyesít. A MIDAS-nak Romániából a Nagyváradon szerkesztett és Bihar megyében terjesztett Bihari Napló, valamint a kolozsvári Szabadság napilap a tagja. Forrás: erdon.ro

A csángók védelme közös európai ügy
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a pusztinai csángók egy csoportját, valamint a Moldvai Csángó-Magyarok Szövetségének vezetőit látta vendégül az Európai Parlament brüsszeli székhelyén. Kedden, 2010. október 26-án többek között nyilvános közmeghallgatás keretén belül ismertették a csángómagyarság helyzetét.
Megnyitóbeszédében Tőkés László EP alelnök arról a kulturális genocídiumról beszélt, amely a világ több országában élő kisebbségeket sújtja, és amely a közösség nyelvi és kulturális identitásának eltűnését eredményezheti. A több évtizedes asszimilációs politika következtében a nyelvvesztés tragikus méretűvé vált. A csángó-magyarok sem a templomban, sem az iskolában nem használhatják szabadon anyanyelvüket, az elnyomatás az „önkéntes asszimiláció” megjelenését eredményezte.
Tytti Isohookana Asunmaa, az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése kulturális bizottságának volt elnöke az általa 2001-ben elkészített 1521/2001-es jelentés alapján tartotta meg előadását. A csángók helyzetét az Oroszországban élő mari közösségéhez hasonlította. Rámutatott: az ET Parlamenti Közgyűlése által 2001-ben megszavazott jelentés és ajánlás oktatási, kulturális és szociális intézkedéseket kér a román államtól a csángó kultúra védelmében. A volt finn miniszter kijelentette: amennyiben a román állam álláspontja nem változik, és nem támogatják a csángómagyarok megmaradását, akkor kultúrájuk és nyelvük eltűnik. Példaként hozta fel, hogy Finnországban a pozitív diszkrimináció elve alapján a kisebbségi kultúrák és közösségek nagyobb támogatásban részesülnek az állam részéről, mint a többség. Végezetül hozzátette: az Európai Parlamentnek monitorizálnia kell a csángók helyzetét, Romániának pedig pozitív hozzáállást kellene tanúsítania.
Solomon Adrian, a Moldvai Csángó-Magyarok Szövetségének elnöke saját életútjának bemutatásán keresztül érzékeltette azt az állami nyomást, amelynek következtében sok csángó elveszíti anyanyelvét. Mivel mind anyanyelvük, mind pedig vallásuk alapján a csángók különböznek a többségi román nemzettől, ezért sok szülő attól fél, hogy gyermeke egész életében hátrányos megkülönböztetésben fog részesülni, amennyiben ragaszkodik anyanyelvéhez. Így előfordul az is, hogy sok esetben a nagymama, aki alig tud románul, nem tud értekezni unokájával, aki már csupán románul beszél. Az ET ajánlása alapján a tanügyi törvény által adott lehetőségekről a csángó szülőket tájékoztatni kellene, sorolta a csángó-magyarok vezetője, a magyar nyelvű misét ne csak a vendégcsoportok látogatásakor engedélyezzék, és a népszámlálás alkalmával a civil szervezeteket is be kell vonni a kérdőívek összeállításánál. Utóbbi esetében talán azt is érdemes lenne megfontolni, vetette fel Solomon, hogy közösségük tagjai csángónak vallhassák magukat.
A soron következő előadó bemutatása előtt Szilágyi Zsolt moderátor, Tőkés László kabinetfőnöke, aki több évig volt a csángók megbízott romániai parlamenti képviselője, arról szólt, hogy a félelem légköre nem szűnt meg Csángóföldön. Az elmúlt években volt pap, aki az ördög nyelvének nevezte a magyart, a magyar nyelv oktatását igénylő szülők gyerekeit pedig több helyen nyilvánosan megalázták. Hegyeli Attilát, a csángó oktatási program vezetőjét pedig többször névtelen sms-ben fenyegették és félemlítették meg. Néhány évvel ezelőtt a bákói tanfelügyelőt és prefektust még arról kellett győzködni, hogy tartsák be, tartassák be a tanügyi törvény előírásait a magyar nyelv fakultatív oktatása terén.
Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási alelnöke, aki mintegy tíz éve vezeti az oktatási programot, elmondta: „szerencsésnek” mondhatják magukat, ugyanis a Bákó megyei tanfelügyelőség által 2000-ben indított, szervezetük bírósági felszámolását célzó keresetének 2003-ban a brassói bíróság nem adott helyt, az oktatási programot tehát folytathatták. Jelenleg 992 gyermek vesz részt ebben a programban, ebből félszázan nem az iskolák épületében, a hivatalos tanórák után, hanem magánlakásokban, közösségi házakban tanulhatnak heti három órában magyarul. Felméréseik szerint kellő támogatás biztosításával további 7500 magyarul tudó gyermek vehetne részt a magyar nyelv elsajátítását célzó programban. A csángó falvak lakosai megtanultak együtt élni a környező falvak román lakosságával, emelt ki Hegyeli, a csángó-magyarok mindenkor toleranciáról tettek tanúbizonyságot, nem keresik a konfliktust, ellenben elvárnák a toleráns hozzáállást az állami intézményektől is.
A pusztinai Nyisztor Ilona, aki a szervezet kulturális alelnöki tisztségét is ellátja, a pusztinai közösségi házban végzett munkájáról beszélt. „Tanítsuk vissza énekeinket, nyelvünket” – fogalmazta meg lelkesült beszédében.
A hozzászólások rendjén Gál Kinga néppárti európai parlamenti képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke az általa vezetett Intergroup üdvözletét tolmácsolta. Kiemelte az Európa Tanács ajánlásának fontosságát, annak pozitív hatásait. Mint mondta, az EU-nak át kellene vennie az ET vonatkozó dokumentumait, ugyanis pozitív hatásuk bizonyított már. A megfélemlítésnek, meghurcoltatásnak nincs helye Európában, a magyar nyelvű mise és oktatás természetes igények a 21. században.
Victor Boştinaru román szocialista képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a problémát nem Brüsszelben, hanem Bukarestben kell megoldani, és feltette a kérdést: a csángó-magyarok miért nem fordulnak az RMDSZ minisztereihez? Ha pedig a kormánykoalícióban részt vevő RMDSZ nem tud megoldást találni, akkor lépjenek ki a kormányból, ironizált a jelenleg Romániában ellenzékben lévő párt képviselője. A posztkommunista utódpárt prominense ezek után egy francia történésznek „a moldvai katolikus kisebbségről” írott könyvét reklámozta, amelyből néhány példányt át is adott az előadóknak és a hallgatóságban ülőknek.
Tőkés László zárszavában európai védelmet sürgetett a csángó magyarok védelmében. Elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a gazdasági nyomor következtében pedig a fiatalság menekül a térségből.
Hozzátette, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elkötelezte magát a csángómentés mellett. Újságíróknak az EP-alelnök arról is beszélt: személyes véleménye szerint nem érzékelhető, hogy van már alapjogi biztosa az uniónak. Mint mondta, a nyelvtörvénynél például az Európai Bizottság és az EP is „lebénult”.
Tőkés olyan monitorozást, felülvizsgálati módszereket szorgalmazott, amelyek mellett „nem ülhetnek páholyban a nyilvánvaló törvény- és jogsértők”.
Tőkés László beszédét mellékeljük.
Brüsszel, 2010. október 27.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája

A csángókról tartottak közmeghallgatást az EP-ben
Az Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László a csángók helyzetéről tartott brüsszeli közmeghallgatáson. A népcsoport jelenlegi helyzetéről új jelentés készül, melyet februárban mutatnak be az EP-ben.
Megvédenék őket. Az EP-ben tartott közmeghallgatáson a moldvai csángó népcsoport is képviseltette magát
Az Európai Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke azon a kedd délutáni brüsszeli közmeghallgatáson, amelyen a moldvai csángók helyzetéről tájékozódtak az EP-képviselők.
Az erdélyi magyar politikus veszélyeztetett kisebbségnek nevezte a csángókat, akiknek – mint fogalmazott – „az elrománosítása az utóbbi húsz évben is folytatódott”. „Ha az erdőket és a medvéket védjük, akkor méltó, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzeti közösséget még inkább védelemben részesítsük” – fogalmazott Tőkés.
Unióban tehetetlen az EU?
Tőkés kifogásolta, hogy az Unióban élő kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében az EU „szinte tehetetlen”, miközben a kívül élő csoportok ügyét határozottan képviseli. Példának hozta a felvidéki magyarság ügyét a szlovákiai államnyelvtörvény esetében, de említést tett a szerbiai románok, valamint a Timok-völgyi vlachok és a görögországi macedónok nehéz helyzetéről is. A kolozsvári egyetem ügyében húsz év alatt szintén csak apró lépéseket sikerült megtenni. „Jó, hogyha a média ingerküszöbének szintjére tudjuk juttatni ezeket a problémákat” – fogalmazott.
Több más EP-képviselő mellett részt vett és felszólalt a meghallgatáson Tytti Isohookana Asunmaa, aki az évtized elején az Európa Tanács jelentéstevője volt a csángók kérdésében. Tőkés úgy fogalmazott, hogy eddig a finn politikus érte el a legnagyobb eredményt a csángók védelmében. Mint mondta, fontos lenne, hogy az EU átvegye az Európa Tanács joganyagát az emberi jogi kérdésekben. Elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a nehéz gazdasági helyzet következtében pedig a fiatalság menekül a térségből. A csángókat többek között Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke, valamint Hegyeli Attila alelnök képviselte. Jelen volt Nyisztor Ilona alelnök, énekművész, aki csángó népdalokkal is megismertette a hallgatóságot.
Solomon Adrián saját életútjának bemutatásán keresztül érzékeltette azt az állami nyomást, amelynek következtében sok csángó elveszíti anyanyelvét. Mivel mind anyanyelvük, mind pedig vallásuk alapján a csángók különböznek a többségi román nemzettől, ezért sok szülő attól fél, hogy gyermeke egész életében hátrányos megkülönböztetésben fog részesülni, ha ragaszkodik anyanyelvéhez.
Hegyeli Attila oktatási alelnök, aki mintegy tíz éve vezeti az oktatási programot, elmondta: jelenleg 992 gyermek vesz részt ebben a programban, ebből félszázan nem az iskolák épületében, a hivatalos tanórák után, hanem magánlakásokban, közösségi házakban tanulhatnak heti három órában magyarul. Felméréseik szerint kellő támogatás biztosításával további 7500 magyarul tudó gyermek vehetne részt a magyar nyelv elsajátítását célzó programban.
Gál Kinga néppárti EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke az Európa Tanács ajánlásának fontosságát, annak pozitív hatásait hangsúlyozta. Victor Boştinaru román szocialista képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a problémát nem Brüsszelben, hanem Bukarestben kell megoldani, és feltette a kérdést: a csángómagyarok miért nem fordulnak az RMDSZ minisztereihez problémáikkal?
Újabb jelentés készül
A moldvai csángómagyarok helyzetéről egyébként újabb jelentést készít a Romániai Helsinki Bizottság (Apador CH) és a Pro Europa Liga. A két szervezet 2002-ben kiadott jelentését aktualizálja, melyben elítélték a helyi és állami hatóságokat, illetve a római katolikus egyház képviselőit a csángómagyar népcsoportra gyakorolt asszimilációs nyomás miatt. A dokumentum aktualizálása céljából október közepén Bákó megyébe látogatott a Pro Europa Liga egy küldöttsége, hogy a helyszínen győződjék meg a csángóföldi magyarok jelenlegi helyzetéről, a magyar nyelvű oktatás és misézés terén beállt változásokról.
A Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Románia finnországi hajdani nagykövete, illetve az emberjogi szervezet két marosvásárhelyi munkatársa, Kacsó Judit-Andrea jogtanácsos és Szikszai Katalin néprajzkutató alkotta delegáció több településen találkozott a helyi hatóságok és civil szervezetek képviselőivel. A Bákó megyei tanfelügyelőségen és prefektúrán tárgyaltak az intézmények vezetőivel, majd háromnapos tartózkodásuk során Nagypatakra, Forrófalvára, Klézsére, Budára, Külsőrekecsinbe, Lujzikalagorba, Gajdárra és Pusztinára látogattak az MCSMSZ vezetőinek kíséretében.
A Pro Europa Liga képviselői az itt látottakat egy jelentésben foglalják öszsze. Smaranda Enache a Krónikának elmondta, a dokumentum készül, Gabriel Andreescuval közösen írják, és egyelőre nem tudnak részleteket elárulni róla. A dokumentumot jövő év februárjában mutatják be az EP frakcióközi ülésén, melyet az MCSMSZ 20 éves fennállása alkalmából szerveznek Sógor Csaba EP-képviselő kezdeményezésére.
Újabb impulzusra várnak
Bartha András, az MCSMSZ alelnöke a Pro Europa Liga képviselőinek látogatása kapcsán kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy több településen az elmúlt években pozitív változások történtek. Nagypatakon idén beindult az iskolai oktatás, sőt a polgármester jóvoltából saját kabinetben zajlanak a magyarórák. Klézsén ellenben gondok vannak, fogalmaz az alelnök, aki szerint mind az iskola, mind a helyhatóság képviselőinek változtatniuk kellene felfogásukon.
Lujzikalagorban szintén a helyi hatóságok ellenkezése miatt nem indulhatott be a magyarnyelv-oktatás az állami iskolában. Bartha András kifejti, azt remélik, hogy a most készülő jelentés „újabb impulzust ad a romániai hivataloknak, hogy jobban figyeljenek, segítsék a csángó kultúra megőrzését szorgalmazó nonprofit szervezeteket, támogassák nyelvmegőrző tevékenységüket”. Krónika (Kolozsvár)

Stratégiai partnerség az EMNT) és az autonomista Európai Szabad Szövetség között
Stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta Tőkés László az Európai Parlament (EP) Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciója, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között.
Tőkés László sajtóirodájának közleménye szerint az EP-alelnök meghívottként vett részt február 15-én, Strasbourgban az Európai Szabad Szövetség (EFA) EP-frakciójának ülésén, Szilágyi Zsolt kabinetfőnök társaságában. A szövetséget nemzeti kisebbségi pártok és alakulatok alkotják.
A rendhagyó találkozóra a jövőbeli együttműködés megbeszélése céljából került sor. Tőkés László stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta az EFA és az EMNT között, a két szerveződés egymáshoz igen közel álló értékrendje és politikai célkitűzései alapján.
Jill Evans welszi képviselőnő, frakcióvezető köszöntése és bevezető gondolatai nyomán Tőkés László köszönettel idézte fel azt, hogy 2007–2009-es csonka mandátuma idején, az akkori politikai ellenszélben az EFA-csoport volt az, amely őt soraiba befogadta, és az erdélyi magyarok ügyét pártfogásába vette. Előterjesztésében a rendszeres és intézményes együttműködésen túlmenően arra nézve tett konkrét javaslatot, hogy a rövidesen életbe lépő úgynevezett állampolgári kezdeményezés nyújtotta lehetőséget kihasználva az EFA és az EMNT együttesen indítson útjára egy olyan európai törvénykezdeményezést, mely az őshonos európai nemzeti közösségek és népcsoportok önrendelkezési jogát volna hivatott biztosítani és szabályozni.
Az egymilliónyi polgári aláírást igénylő kezdeményezés sikerre vitelében meghatározó szerepet vállalhatnának a Kárpát-medence országaiban élő magyarok – mutatott rá hozzászólásában Szilágyi Zsolt.
A katalán Oriol Junqueras Vies képviselő üdvözölte a javaslatot és arra hívta fel a figyelmet, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni, mivel vannak ellenérdekeltek is, akik a nemzetállami többségtől eltérő nemzeti közösségek létét saját országuk területén nem hajlandók elismerni.
A litvániai oroszokat képviselő Tatjana Zdanoka képviselőasszony a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) egy korábbi javaslatát elevenítette fel a hagyományos nemzeti közösségek egységes európai – anyagi – támogatására nézve, mely azonban végül is kudarcot vallott.
A Skót Nemzeti Párt színeiben megválasztott Alyn Smith képviselő feltétlen támogatását fejezte ki az intézményes együttműködés terve iránt.
A korzikai Francois Alfonsi EP-képviselő véleménye szerint az EFÁ-nak élnie kell a felajánlással, ugyanis Tőkés László alelnöki minőségében felerősítheti politikai csoportjuk üzenetét.
Frieda Brepoels belgiumi – flamand – képviselőnő hozzászólásában a belgiumi államalkotó nemzetek sajátos vonatkozásairól szólt, és szintén az együttműködés mellett foglalt állást.
Záró összegzésében Jill Evans frakcióvezető az EFA fogadókészségét fejezte ki az együttműködés iránt. A felek végezetre abban állapodtak meg, hogy a Tőkés László által előterjesztett szövegtervezet véglegesítése nyomán rövidesen aláírják a megállapodást.
Viszontválaszában Tőkés László örömmel nyugtázta, hogy idén ősszel az EFÁ-hoz kapcsolódó Maurits Coppieters Alapítvány nagy valószínűséggel Nagyváradon fogja tartani rendszeres évenkénti összejövetelét, és ebből az alkalomból erdélyi látogatásra hívta meg Jill Evans képviselő asszonyt.
Krónika (Kolozsvár)

Tabajdi: elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?" – tette fel a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő közleményében. Mint egykori miniszterhelyettes és államtitkár, az Európai Parlament Kisebbségügyi Intergroupjának alelnöke úgy értékelte, hogy az RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit. Megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök kioktató és arrogáns beszéde. Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban. Egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat. Nemzetpolitikai kár, hogy a Fidesz és az RMDSZ viszonya rendkívül feszültté, nyílt szembenállássá vált. Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. "A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét." – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. (A Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációjának közleménye)
Transindex.ro

KMAT: magyar modell a 21. században
Elkezdődött kedden a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) kétnapos kihelyezett ülése Brüsszelben. A tanácskozáson a határon túli magyar politikai szervezetek többnyire elnöki szinten képviseltetik magukat.
Az ülés első részét Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke nyitotta meg, majd a magyar kormány részéről Répás Zsuzsanna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetője elmondta: az új kormány már első intézkedései között igyekezett újraéleszteni és újragondolni a magyar-
magyar kapcsolatokat, illetve azon nemzetpolitikai intézmények – MÁÉRT, KMKF, KMAT –egymáshoz való viszonyát, amelyek a nemzetpolitikai fordulat következményeként az egymásra találást és az együttműködést elősegíthetik.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke azt hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy a nyugat-európaiak számára alig érthető magyar ügyet a napirenden tartsuk. Ennek érdekében elnöksége alatt az úgynevezett kisebbségi intergroup arra törekedett, hogy a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozó intézményeket, műhelyeket szerte Európából összekössék egymással.
Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő felhívta a figyelmet a szakmaiság szükségességére. „Azt kell elérnünk – mondta a romániai magyar politikus –,hogy kisebbségi kérdésekben minket kérdezzenek meg”.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke felhívta a figyelmet: a magyar nemzetpolitika újdonság Európa e térségében, sem a románok, sem a szerbek, sem a szlovákok nem fordítanak ilyen kitüntetett figyelmet elszakított nemzeti közösségeikre.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke a magyarság végveszélybe kerüléséről beszélt, Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) nemrégiben megválasztott elnöke pedig megköszönte azt a szolidaritáshullámot, amely az utóbbi időben a magyar nemzet egésze részéről töretlenül nyilvánult meg a felvidéki magyarság irányában. Ennek köszönhetően a negyedik legjobb eredményt érték el a szlovákiai önkormányzati választásokon, mutatott rá a felvidéki politikus, akit a régi elnök, Csáky Pál is elkísért a brüsszeli tanácskozásra.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs kifejtette: a „kisebbség” megjelölés megtévesztő lehet az elszakított magyar nemzetrészek esetében, hiszen túl azon, hogy a Székelyföldön jelentős többségben élnek a székelyek, a modellként használható katalán és baszk autonómia-statútumokban a „nép” fogalmát használják.
A KMAT első ülésszaka három fontosabb napirendi pont megbeszélésével folytatódott. Az előkészített munkadokumentumok alapján közös álláspont kezdett körvonalazódni a közösségi autonómiák mint az európai stabilitás eszközei, a „magyar modell” 21. századi érvényessége kapcsán, valamint elkezdődött a vita a nemrégiben elfogadott polgári kezdeményezés mint érdekérvényesítési eszköz lehetséges használatáról is.
A bő kétórás megbeszélést követően a Magyar Néppárti Delegáció látta vendégül munkaülésén a KMAT tagjait. Gyürk András, a magyar delegáció vezetője köszöntőjében kiemelte: ilyen magas rangú nemzeti küldöttség még nem tisztelete meg látogatásával a magyar EP-képviseletet, ugyanakkor rámutatott: a nemzeti összefogás – vagyis az anyaországi, erdélyi és felvidéki EP-képviselők együttműködése – számukra az Európai Parlamentben ma már természetes.
Tőkés László, a magyar delegáció tiszteletbeli elnöke felvezetőjében hangsúlyozta: a nemzetegyesítés feladatán túl a nemzeti önrendelkezés általános rendezőelvét kell érvényesítenünk az egész Kárpát-medencében. Ehhez jelen pillanatban adottak a feltételek: a magyar Országgyűlés az állampolitikát meghaladó törvényeket fogadott el 2010-ben, így a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtétel, illetve a könnyített honosítás hozzájárult ahhoz, hogy végre a nemzetpolitikai rendszerváltoztatás is érdemben elkezdődhessen
Krónika (Kolozsvár)

A magyar autonómiáról Brüsszelben
Tőkés László EP-alelnök meghívására Brüsszelben tartja kihelyezett ülését a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). A kétnapos tanácskozáson a határon túli magyar politikai szervezetek többnyire elnöki szinten képviseltetik magukat.
A fórumot tegnap délelőtt Tőkés László nyitotta meg. "Együttműkö­désre vagyunk ítélve" — szögezte le. A magyar kormány részéről Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője elmondta: az új kormány már első intézkedései között igyekezett újraéleszteni és újragondolni a magyar—magyar kapcsolatokat, illetve azon nemzetpolitikai intézmények — MÁÉRT, KMKF, KMAT — egymáshoz való viszonyát, amelyek az egymásra találást és az együttműködést elősegíthetik. Gál Kinga fideszes EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke azt hangsúlyozta: "mindent meg kell tenni azért, hogy a nyugat-európaiak számára alig érthető magyar ügyet napirenden tartsuk". Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő a szakmaiság szükségességét hangoztatta. "Azt kell elérnünk, hogy kisebbségi kérdésekben minket kérdezzenek meg" — mondotta. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke rámutatott: sem a szerbek, sem a szlovákok nem fordítanak olyan kitüntetett figyelmet elszakított nemzeti közösségeikre, mint a magyarok, pedig ez akár partnerségi alap is lehetne. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a magyarság végveszélybe kerüléséről beszélt, Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának nemrégiben megválasztott elnöke pedig megköszönte azt a szolidaritáshullámot, amelyet az utóbbi időben a magyar nemzet egésze mutatott a fel­vidéki magyarság irányában. A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs kifejtette: a "kisebbség" megjelölés megtévesztő lehet az elszakított magyar nemzetrészek ese­tében, hiszen túl azon, hogy Székelyföldön jelentős többségben élnek a székelyek, a modellként használható katalán és baszk autonómiastatútumokban a "nép" fogalmát használják.
A KMAT első ülésszaka három fontosabb napirendi pont megbeszélésével folytatódott. Az előkészített munkadokumentumok alapján közös álláspont kezdett körvonalazódni a közösségi autonómiák mint az európai stabilitás eszközei, a "magyar modell" 21. századi érvényessége kapcsán, valamint elkezdődött a vita a nemrégiben elfogadott polgári kezdeményezés mint érdekérvényesítési eszköz lehetséges használatáról is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„A gyökerek elvesztése nem tesz jót senkinek”
Bár sokat javult a csángók helyzete 2001 óta, továbbra is veszélyeztetett kisebbség a moldvai magyarság, állapították meg a brüsszeli csángókonferencia előadói.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) alapításának 20 éves, illetve az Európa Tanácsnak a csángók anyanyelvű oktatását szorgalmazó 1521-es ajánlásának 10. évfordulója alkalmából könyvbemutatót és konferenciát szervezett Brüsszelben az Európai Parlamentben Sógor Csaba EP-képviselő. Az eseményre az RMDSZ-es politikus meghívására eljött Brüsszelbe a Mük szeretünk itt élni című, háromnyelvű kötet több szerzője, illetve a moldvai magyar oktatási program keretében tanító tanárok egy része is. „Erdély legkeletibb részén, Moldvával határos faluban voltam lelkész. 1988-ban elindultam Moldvába, Bákóba. Gyimesközéplokon megállítottak, azt mondták, nem mehetek át. Esti vonattal, sötétben – így lehetett 1989 előtt meglátogatni azokat a magyarokat, akik értelmiségiek nélkül őrizték meg Moldvában a magyar nyelvet. Olyanok, mintha Nagy-Britanniában volnának ma 40 ezren, akik Shakespeare nyelvét beszélik” – mondta Sógor Csaba megnyitó beszédében. A moldvai magyarok nyelve azonban nemcsak azért fontos, mert közel 600 éve Tatros várában született meg az irodalmi magyar nyelv: ez egy emberjogi kérdés, a csángók anyanyelvükön szeretnének tanulni, és Románia kisebbségvédelmi vállalásokkal kötelezte el magát e kérdés megoldására.
A konferencián román és angol nyelvű tolmácsolás volt. A moldvai magyar oktatási programban tanító húsz pedagógus mellett román és más nemzetiségű EP-képviselők, gyakornokok, sajtósok és az EP-t látogató érdeklődők gyarapították a résztvevők létszámát. A brüsszeli csángó konferencián és könyvbemutatón előadott Pozsony Ferenc néprajzkutató, Solomon Adrián MCSMSZ-elnök, Smaranda Enache, a Pró Európa Liga társelnöke és Gabriel Andreescu emberjogi aktivista.
Pozsony Ferenc arra emlékeztetett, bár az elmúlt 21 évben sok minden pozitív irányban változott Moldvában, az állami iskolákban lehet választani a magyar nyelv és kultúra tantárgyat, mégis továbbra is veszélyeztetett kisebbség a moldvai magyarság. A városi magyar közösségeket Moldvában elsodorta a történelem, ám a falusi közösségek a múlt század közepéig nagyrészt megőrizték archaikus elemekben gazdag magyar nyelvjárásukat, karakterisztikus, hagyományos kultúrájukat, és mindig is ragaszkodtak katolikus vallásukhoz. Identitásuk működésében a római katolikus felekezethez való tartozásnak nagy jelentősége van az ortodox tengerben. Évszázadokig nem volt anyanyelvű liturgiában, oktatásban részük; kimaradtak a modern magyar nemzetépítésből, sőt a 19. század végéig kimaradtak a román nemzetépítésből is. Nagyon erős a lokális identitásuk, szoros szálakkal kötődnek szülőfalujukhoz, de specifikus regionális, moldvai identitásuk is van. A 19. század végén a román állam iskolai rendszert szervezett meg, román nyelven folyt az oktatás, akkor kezdődött a nyelvi, kulturális, etnikai asszimiláció.
A 19. század végén a moldvai katolikusok 75 százaléka még magyar anyanyelvű volt, míg ma 250 ezerből 60 ezren beszélnek még magyarul – mondta Pozsony. Tradicionális kultúrájuk a kollektivizálásig fennmaradt, gazdag rurális szóbeli kultúrát – értékes balladák, középkorias vallási szövegeket, imákat stb. – őriztek meg a 20. század második feléig. Ez a szinte napjainkig fennmaradt kultúra Romániának, a magyaroknak, Európának is értéket képvisel, amit tovább kell adni; védeni kell, akár a kihalóban lévő állat- és növényfajokat, vélte Pozsony Ferenc. A csángó magyar nyelvjárások rehabilitációját szervezetten elő kell segíteni, szervezett, rendszeres iskolai oktatással, anyalnyelvű média megteremtésével, harmadsorban a templomban anyanyelvű misékkel – mert így az archaikus nyelv presztízse is emelkedne.
Solomon Adrián elmesélte, őt és kortársait a tanárok többször fogyatékosnak hitték: „mert nem tudtunk rendesen románul – kamaszkorunkban nem tehettünk mást, minthogy tagadjuk a származásunkat, azt, hogy tudunk egy másik nyelvet. Mégis a többség ránktette a bélyeget” – idézte fel az MCSMSZ elnöke. Solomon közvetítette a csángók üzenetét Brüsszelnek: nem üzennek semmit, és ez a legrosszabb. Az elnök szerint értékválság van, nemcsak identitásváltás, a fiatalabb nemzedékek elégetik a népviseletet, egyet tartanak meg, amiben eltemetik a szüleiket. Az archaikus kultúra átmentése, fontosságának felmutatása is az MCSMSZ mint érdekvédelmi szervezet feladata.
„A gyökerek elvesztése nem tesz jót senkinek” – fogalmazott az elnök. Elmondta, még van legalább 30 falu, ahol mielőbb be kellene vezetni a magyarórákat az iskolában. „Arra kérjük Önöket, segítsék munkánkat” – fordult a hallgatósághoz, amelynek soraiban több magyarországi és erdélyi magyar EP-képviselő is helyet foglalt.
Gabriel Andreescu arra hívta fel a figyelmet, elsősorban a gyerekek jogait kell tiszteletben tartani, nem engedhető meg, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek, nyomást gyakoroljanak rájuk azért, amiért őseik nyelvét tanulják. A moldvai katolikus egyház sajnos úgy tűnik, nem a spiritualitást, a hívek és istenük kapcsolatának biztosítását tartja elsősorban szem előtt, hanem hatalmi játszmákba bonyolódott, és politikai érdekek által befolyásolt. A Regionális Kisebbségi Nyelvek Chartáját Románia ratifikálta 2007-ben. Ez egy törvényi eszköz más eskzözök mellett, ám a filozófiája az, hogy a nyelvi sokszínűséget mint értéket mutatja föl; a változatosság önmagában érték, a demokrácia értékei közé tartozik – mondta.
„Nagyon szerettem volna, ha erre a konferenciára a román parlamentben kerülhetett volna sor” – mondta Smaranda Enache, aki az Andreescuval 2001-ben végzett csángóföldi terepszemléjük és a mostani, Sógor Csaba megbízásából megismételt kutatásuk eredményeit hasonlította össze. 2001-ben teljes ellenségességet tapasztaltak a helyi és megyei adminisztráció, a klérus és az iskolák részéről – mindenki azt mondta, a csángók magyar volta csak mese; „a kertek alatt mehettünk a tanárokhoz”, hisztéria volt a sajtóban, nemzetárulóknak kiáltották ki őket.
Ezúttal viszont a terepkutatás alatt mindenki kedves volt, látogattak iskolákat, magyar házakat, beszélgethettek nyíltan az emberekkel – ez fontos előrelépés, az ellenséges hangulat feloldódott. Sajnos Enache szerint a törvényben garantált jogokat nem feltétlenül követi olyan közpolitika, amely helyi szinten garantálná a gyakorlati alkalmazást. A magyar nyelv állami iskolában tanítása viszont nagyobb legitimitást ad, és az elsődleges és minimális feltétel, hogy minden egyes, szülők által leadott kérés esetében vezessék be az iskolába a magyarórákat. Ez az állam feladata – szögezte le Enache. Most 18 helyszínen lehet az iskolában a magyart választani, és további mintegy 30 településen lenne szükség biztosítani ezt a lehetőséget.
Enache szerint a totalitarizmus öröksége a csángók nyelvének elsorvasztása is, és ha a totalitarizmus bűneinek jóvátételéről beszélünk, akkor erre a kérdésre is oda kell figyelni. A nyelv az identitás fontos eleme, az államnak és az EU-nak erőfeszítéseket kell tennie, hogy megvédjék a kisebbségeket. Az előadók egyetértettek abban, hogy a román államnak be kellene szállnia a magyar oktatás költségeinek fedezésébe.
A moldvai magyar oktatás megszervezését jelenleg magánadományokból vagy magyarországi közpénzekből finanszírozzák.
Tőkés László, az EP alelnöke kifejezte csodálatát a moldvai magyar oktatási program tanárainak munkája iránt, akik vállalták a „moldvai missziót”. Olyan Európát képzelünk el, ahol jó magyarnak lenni, csángónak lenni, ahol cigánynak is jó lenni – mondta. Winkler Gyula EP-képviselő szerint ha a csángóknak nincs is üzenetük Brüsszel felé, az erdélyi magyar EP-képviselőknek meg kell fogalmazniuk egy üzenetet Csángóföldre: hogy foglalkoznak velük, van jövőjük Európában.
Gál Kinga a Kisebbségi Intergroup elnökeként ugyancsak leszögezte, napirenden tartják az európai kisebbségek problémáit, és a csángókérdésnek is figyelmet szentelnek. Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-képviselő arról biztosította a jelenlévőket, a magyar politikai pártok közt konszenzus van a moldvai magyar oktatási program támogatásának ügyében. Solomon Adrián szerint tudatosítani kell a csángókban, hogy nem kell félniük, vállalhatják identitásukat. Ebben a tudatosítási folyamatban nagy szerepet játszik a civil szféra, amelynek azonban meg kell erősödnie. A konferencián felmerült, hogy a magyar nyelvű misék bevezetése érdekében érdemes lenne az egyik vatikáni nunciushoz fordulni, aki kisebbségiként – hiszen katalán – biztosan fogékonyabb lenne a csángók kérésére. Pozsony Ferenc szerint akkor lenne igazán elmozdulás ebben a kérdésben, ha el lehetne érni, hogy a Vatikán egyértelmű, határozott üzenetet küldjön Moldvába a római katolikus egyház vezetőinek.
Mük szeretünk itt élni / Aici ne este drag sa traim / We Like to Live Here
A 440 oldalas, színes kötet Sógor Csaba támogatásával jelent meg. Szerzők: Pozsony Ferenc, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tytti Isohookana-Asunmaa, Sógor Csaba, szerkesztő: Medgyesi Emese.
A tájékoztató jellegű kiadvány elsősorban idegen ajkú európaiak számára készült, de a moldvai csángó közösség helyzete és kultúrája iránt érdeklődő hazai olvasók számára is hasznos kézikönyv. A könyvet hamarosan bemutatják Bákóban, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Budapesten is.
B. D. T. Transindex.ro

Európai tiltakozás (Strasbourgban a vásárhelyi orvosi ügye)
Azonnali fellépést sürgettek az erdélyi magyar orvosképzés érdekében az Európai Parlament kisebbségügyi frakcióközi munkacsoportjának tegnapi ülésén részt vevő EP-képviselők. Tőkés László kezdeményezésére a strasbourgi ülés meghívottja Brassai Attila, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke volt, aki ismertette: bár jogszabály kötelezi az egyetemet magyar nyelvű orvosképzés létesítésére, a román kari vezetés ezt sorozatosan megakadályozza.
Az Őshonos Kisebbségek Frakcióközi Munkacsoportjának ülésére Brassai Attila meghívását és a magyar nyelvű orvosképzés ügyének napirendre vételét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indítványozta. Tőkés sajtóirodájának tegnapi közleménye szerint az EP alelnöke hangsúlyozta: Erdély elrománosítása ma is tart, és ez különösképpen az oktatási rendszerben tapasztalható. A MOGYE esete nem egyedi, ugyanis az önálló Bolyai Egyetem 1959-ben való megszüntetése és a magyar nyelvű oktatás visszafejlesztése több évtizedes gyakorlat. Ez az állami politika hozzájárult ahhoz, hogy Erdély lakosságának immár csak húsz százaléka magyar, és az asszimilációt okozó intézkedések jelenleg is zajlanak. Ezért szerinte az EU-nak nem csupán a világ más részein élő jogfosztott közösségek érdekében kell fellépnie, de szükség van az unión belül egy, az őshonos nemzeti közösségek jogait védő jogi rendszerre is. Gál Kinga fideszes magyar néppárti képviselő, a munkacsoport társelnöke a marosvásárhelyi ügyet nagyon komoly jogsértésnek minősítette. Brassai Attila, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke, a MOGYE előadó tanára rámutatott: a hatvan évvel ezelőtt még színtiszta magyar intézményben mára a magyar kar beindítása sem lehetséges, annak ellenére, hogy erre az intézmény vezetőségét az új tanügyi törvény kötelezi.
Az Európai Szabad Szövetség frakció tagja, Francois Alfonsi korzikai képviselő azt kérdezte, hogy fordultak-e bírósághoz a magyar kar vezetői. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő azt hangsúlyozta, meg kell találni az egyensúlyt az önálló intézményépítést biztosító önrendelkezés és a decentralizáció között. Sógor Csaba erdélyi EP-képviselő Markó Béla miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát idézte, miszerint az oktatási minisztérium nem fogja engedélyezni egy, a törvénnyel ellentétes charta életbelépését. A bizottsági szakértőként jelen lévő Davyth Hicks arra kérdezett rá, hogy Románia, mint az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének aláírója, miért nem tartja be ennek előírásait. Surján László néppárti magyar képviselő azt emelte ki: továbbra is az európai fórumok elé kell tárni a diszkriminatív ügyeket. Válaszában Brassai Attila azt mondta, a bírósági út nagyon hosszú lenne, az egyetem sorsa viszont most dől el. Amennyiben nem indul be a magyar tagozat, a jelenleg üresen álló állásokra is az eddig gyakorolt nepotizmus szerint fognak román nyelvű tanárokat alkalmazni, az egyetem elrománosítása tehát még súlyosabb lehet. Zárszavában Gál Kinga a demokrácia és a jogállamiság fokmérőjének nevezte a MOGYE helyzetét, és azt hangsúlyozta, hogy az unió és az Európa Tanács szakértőinek továbbra is figyelemmel kell kísérniük a romániai jogsértéseket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Strasbourgban a MOGYE- ügy
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult magyarellenes és törvénytelen helyzetről tartott tájékoztatót Strasbourgban, az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának tegnapi ülésén Brassai Attila professzor, a MOGYE tanszékvezetője. A kisebbségi Intergroup azt követően hallgatta meg a marosvásárhelyi professzort, hogy az egyetem szenátusa több alkalommal is elutasította a törvény alkalmazását és az önálló magyar nyelvű kar létrehozását.
A tájékozatót követő hozzászólások során Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője emlékeztette kollégáit arra: ismét olyan témával szembesülnek, hogy egy EU-s tagállamban élő nemzeti kisebbség jogait a többség semmibe veszi. Az ülés első részében a görögországi török kisebbséget ért jogtiprá-sokról hallhatott a munkacsoport, majd a képviselők a magyar kisebbségeket ért újabb és újabb törvénytelenségek sorában a legújabbról szerezhettek tudomást. Ismeretes, hogy az EU-s csatlakozás után Szlovákiában és Romániában számos alkalommal érte diszkrimináció a magyarokat, amelyeket az EP-ben is szóvá tettek. Az RMDSZ képviselője úgy fogalmazott: "egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik szerint nagy szükség van az őshonos nemzeti kisebbségek jogait szabályozó európai keretrendszerre. Mindenekelőtt, a legjobb gyakorlat hasznosítása érdekében, alkalmazni kellene az Európai Tanács idevágó határozatait, a továbbiakban pedig nekünk, kisebbségi képviselőknek arra kell törekednünk, hogy az új szabályozás valósággá váljon".
Végezetül az RMDSZ EP-képviselője az önrendelkezés fontosságáról beszélt. "Az önrendelkezés, a közösségi autonómiaformák megteremtésének egyik feltétele a decentralizáció. Romániában azonban megtapasztaltuk, hogy a decentralizáció a visszájára is fordulhat, ha kizárólag a többségi demokrácia eszköztárától függ. Egyértelmű, hogy a nemzeti kisebbségek esetében pozitív diszkriminációra van szükség, hogy a kisebbség jogai ne a többség kénye-kedvétől függjenek. Ugyanakkor minél több jogot kell törvénybe foglalni, amelyhez elengedhetetlen a kisebbségi közösség egységes politikai képviseletének megtartása és megerősítése" – összegezte Winkler Gyula.
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés: a MOGYE-ügyből nem kerülhet ki győztesen a román hatalom
Az engedménykereső erdélyi magyar politizálást is hibáztatja az EP-alelnök
Az engedménykereső erdélyi magyar politizálást és a hatalom elrománosítási politikáját okolja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem még nem létező önálló magyar tagozatáért Tőkés László. Az EP alelnökének közbenjárására az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja elé került az egyetemen kialakult magyarellenes és törvénytelen helyzet. A strasbourgi ülés után Tőkés Lászlót a magyar tagozat esélyeiről kérdeztük.
– Miben látja a kisebbségi munkacsoport jelentőségét? Mennyiben segítheti ez az orvosi egyetem önálló magyar tagozatának ügyét?
– A frakcióközi csoportok nem képezik részét az Európai Parlament jogi hatállyal bíró testületének. Konzultatív jellegű munkát végeznek, és csak közvetve hatnak reá, valamint hatnak ki a döntéshozásra és a tematizálásra. Úgyhogy a maga helyén kell kezelni és a maga súlyán kell kezelni ezt a tanácskozást, amikor is az Intergroup frakcióközi csoport napirendjére került az erdélyi magyar egyetem ügye. Viszont mégis meg van az a súlya, hogy felmutatja ezt a témát itt Európa előtt, kisugárzása van az Intergroupnak a tagjai, a munkatársai, a meghívottjai révén, egyfajta korlátozott nyilvánosságot jelent az orvosi egyetem témájának felvetése itt Európában, és innen elindulhatnak további fonalak, kezdeményezések. Azon kell törnünk a fejünket, hogy mit cselekedjünk. Ezekről már vannak elképzeléseink, azonban még nem beszélnék róluk.
– Pozitívan látja az önálló magyar tagozat esélyét?
– Megfordítanám a kérdést. A magyar felsőoktatási politikát hogyan látom? Az az út, amelyre az RMDSZ rátért ’96 után, csak ide vezethetett: a Petőfi–Schiller fantomegyetem gyászos útja, a jogkövető politizálás helyett az engedménykövetelő politizálás, ez a helyzetteremtő politizálás helyett a helyzethez opportunitsa módon alkalmazkodó politizálás. Olyan pillanatai voltak a magyar életnek Erdélyben és a magyar politikának, amelyet tudva vagy tudattalanul elszalasztottunk, a kritikus pillanat volt az uralkodó politikai osztállyal való megalkuvás a Neptun-időkben, utána pedig a kormányra lépés vezetetett egy olyan tudathasadásos állapothoz, hogy ha kellene tüntetni a kormány ellen, akkor magunk ellen kellene tüntetni. Közben – pont, mint a Petőfi–Schiller ügyben – itt sem üt az asztalra az RMDSZ, hanem ünnepel példának okáért a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, radikális sikernek nevezi a magyar tagozat engedélyezését ott, ahol nem is volt román tagozat. Ez az út nem vezet sehova, ezzel a rossz alternatívával szemben vagyunk kénytelenek erőnkön felüli erőfeszítéseket tenni, de hát ott van a román hatalom, s azelőtt ott volt a Gyurcsány-féle hatalom, a totális európai ignorancia stb.
– Ön szerint a MOGYE ügyéért is egyértelműen az RMDSZ hibáztatható?
– Az egész RMDSZ-es felsőoktatás-politika. De nagy szerepe van a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a MOGYE kudarcában az oktató személyzetnek és a tanári karnak, végre most az orvosin úgy néz ki, hogy egy emberként kiállnak a magyar tagozat ügyében, de ez nem volt jellemző eddig a marosvásárhelyi tanszemélyzetre sem. Úgyhogy megoszlik a felelősség, de alapvetően az a politikai párt felelős ezért, amelyik kisajátította magának az egyetemi politikát. Mi megalakítottuk a Partiumi Keresztény Egyetemet, utána létrehoztuk egyházi alapon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Nem kértünk tanácsot az RMDSZ-től, bár egy ideig akadályoztak. Ha nem lépünk, akkor ma azok sem lennének.
– Október 6-án, az orvosis tüntetés helyett kis ünneplés történt, mert a tanügyminisztérium visszadobta a törvénytelen egyetemi chartát. Akkor még ígéretesnek látta a helyzetet?
– Én most is ígéretesnek látom az egyetem helyzetét, ebből az ügyből nem kerülhet ki győztesen a román hatalom. Csupán az eredmény mértékére vagyok kíváncsi, hogy tagozatot alapítunk, vagy végre létrehozzuk az átfogó, teljes jogú autonóm magyar felsőoktatást. Sajnos ez a törvény maga is diszkriminatív, sajnos, mi magunk annyira leszállítottuk a lécet, az RMDSZ annyira leszállította a lécet, hogy most már azért harcolunk, hogy a multikulturális egyetemek megnevezése által alkalmazott nyilvánvaló diszkriminációban helyet kapjunk. Ez olyan, mintha a dél-afrikai négerek örülnének az apartheid idején annak, hogy vannak buszok, amelyekre ők is felszállhatnak, miközben ők azért harcoltak, hogy minden buszra felszállhassanak. Mi magunk tesszük tönkre az esélyeinket, az ilyenfajta szűkkeblű engedménykereső politizálás által. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a létrejövő Erdélyi Magyar Néppárt egy eredeti erdélyi központú helyzetteremtő politizálásra törekszik, és megint megkíséreljük, hogy ebből a balkáni románosítási politikából valahogy kivergődjünk.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Per indult a MOGYE ellen
Beperelte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet a Megyei Törvényszék Közigazgatási Részlegén, azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsák semmissé az egyetemi chartát, mivel az nem felel meg az érvényben levő tanügyi törvény előírásainak, illetve igazságügyi ítélettel kényszerítsék a szenátust, hogy módosítsa az egyetem szervezési és működési szabályzatát – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kincses Előd ügyvéd, aki a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület, a MOGYKE nevében jár el. A sajtótájékoztatón dr. Brassai Attila egyetemi tanár arról számolt be, hogy az Európai Parlament alelnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására Strasbourgban ismertette a MOGYE magyar tagozatának megalakítása körül kialakult helyzetet Bevezetőjében Kincses Előd elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet Ştefan Voitec és Mihály király aláírásával a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés érdekében hozták létre, majd az RKP Központi Bizottságától érkezett telefonhívás alapján 1962-ben utasították az egyetem vezetőségét, hogy a gyakorlati oktatást román nyelven kell megszervezni, s meg kell alakítani a román tagozatot is.
Az idén januárban érvénybe lépett 1-es törvény vonatkozó szakasza viszont egyértelművé teszi, hogy az egyetemi autonómiát kizárólag a jogszabály betartásával lehet gyakorolni. Ennek ellenére a MOGYE vezetősége az egyetem működési szabályzatának elfogadásakor és módosításakor a törvény azon előírásait nem vette figyelembe, amelyek a magyar tannyelvű oktatásra vonatkoznak, holott a tanügyminiszter személyesen is felszólította az egyetemet, hogy a chartát igazítsák a jogszabályhoz – részletezte Kincses Előd. Majd konkrétan kitért arra, hogy a charta 46. szakaszának első bekezdése a magyar nyelvű gyakorlati oktatást a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság (ARACIS) előírásaitól teszi függővé. Ezzel megsérti a tanügyi törvény 5-ös szakaszát, amely szerint a jogszabály minden más előírás fölött van, s hatáskörét nem lehet korlátozni.
Ugyankkor kéri, hogy módosítsák a charta valamennyi törvénysértő szakaszát. Ha ezt nem teszik meg, az ítélet jogerőre emelkedése nyomán az intézet vezetőjének a minimálbér 20 százalékának megfelelő kötbért kell fizetnie minden nap késedelemért az államkincstárnak – tette hozzá.
Kincses Előd véleménye szerint Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek politikai úton nem sikerült eredményt elérni az önálló magyar tagozat feltételeit megteremtő egyetemi charta megszavazása érdekében, ezért arra kéri az oktatásért felelős politikust, hogy az RMOGYKE oldalán lépjen be a perbe. A sajtótájékoztatón dr. Brassai Attila egyetemi tanár beszámolt a Strasburgban tett múlt heti látogatásáról. Az Európai Parlament alelnökének kérésére az Őshonos Kisebbségek Frakcióközi Munkacsoportjában ismertette a MOGYE-n kialakult helyzetet. Bemutatta az egyetem történetét, majd beszámolt arról, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvénynek a magyar tagozat megalakítására vonatkozó előírásait a román többségű szenátus nem foglalta bele az egyetemi chartába. Holott a három mutikulturálisnak nyilvánított erdélyi egyetem közül a kolozsvári BBTE és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szenátusa eleget tett a jogszabály előírásainak.
Kérdésre válaszolva Brassai Attila elmondta, hogy az említett munkacsoport ajánlásokat fogalmazhat meg az EP plénumának. Kifejtette, hogy az európai képviselők gondolkodásmódja szerint egy másfél milliós kisebbség törvény nélkül is jogosult lenne az anyanyelvi felsőfokú oktatásra.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a MOGYE szenátusa a törvényes előírások ellenére öt vegyes főtanszék megalakítását foglalta a chartába, s a választásokat valószínűleg a jövő héten szervezik meg. Ezen a magyar tanerők 3-4 személy kivételével nem vesznek részt.
A diákság viszonyulását igazolja, hogy 85 százalékban aláírták, hogy magyarul szeretnék tanulni a gyakorlatot – hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság 
Erdély.ma

Milyen sikereket ért el az EP Kisebbségi Munkacsoportja?
Gál Kinga fideszes néppárti politikus 2009 vége óta elnökként vezette az Európai Parliament Kisebbségi Munkacsoportjának munkáját, amely a nemzeti kisebbségek, regionális nyelvek és más nemzeti közösségek érdekképviseletét tűzte zászlójára. A Kitekintő munkatársa annak kapcsán beszélgetett a képviselővel, hogy elnöki mandátumának lejártával miben látja a Munkacsoport sikereit és gyengéit.
Milyen esélye van a nemzeti kisebbségek uniós képviseletének? Hogyan foglalná össze nagyon tömören az elmúlt két és fél éves munkáját? Mire a legbüszkébb a stafétabot átadásakor? Ha valóban nagyon rövid válaszra lenne csak lehetőségem, annyit javasolnék, hogy olvassák el a munkánkat bemutató kiadványunkat, amely összefoglalóan leírja tevékenységünk sava-borsát, és ízelítőt ad a kisebbségekért vívott küzdelmes, legtöbbször sziszifuszi munkáról. Ha ennél hosszabb is lehetek, akkor azt hiszem, annak az intézményközi kapcsolatrendszernek a kialakulását nevezném meg első helyen, amelynek keretében összekötöttük azokat a releváns nemzetközi intézményeket, többek között az Európa Tanács szakosított szerveit, az EBESZ Kisebbségi Főbiztosát, az uniós Alapjogi Ügynökséget, továbbá akadémia kutatóintézeteket és magukat a kisebbségi szervezetek, amelyek aktívan tevékenykednek a nemzeti kisebbségekért és regionális nyelvekért Európában. Úgy gondolom, hogy a több mint két éves munkánk eredményeként a Munkacsoportot sikerült az európai kisebbségvédelem megkerülhetetlen pontjává tenni.
Mióta tagja a Munkacsoportnak és miért kellett átadnia az elnöki pozíciót? Mi arról értesültünk, hogy a Munkacsoport tagjai nagyon elégedettek voltak munkájával. 2004 óta vagyok tagjai a munkacsoportnak, de ez a frakcióközi formáció már több évtizede működik az EP-ben. Habár a nyolcvanas években csak a kisebbségi nyelvek védelmére koncentrált a munkacsoport, a tíz, illetve tizenkettő új tagország csatlakozása által prognosztizált változások miatt az Intergroup is nyitni kezdett az általános nemzeti kisebbségi jogok felé. A változás viszont csak 2004-ben intézményesült, amikor jómagam és Tabajdi Csaba kollégám kezdeményeztük, hogy a Munkacsoport terjessze ki figyelmét az őshonos nemzeti kisebbségekre, illetve a nemzeti közösségekre, alkotmányos régiókra (Katalónia, Skócia, Wales, Korzika, stb.) is.
Az első öt évben alelnökként vettem részt a Munkacsoport munkájában, és a hatodik parlamenti ciklus végén politikai megállapodás született arról, hogy az új ciklusban én szervezem újjá a formációt. Az időközben megváltozott szabályokhoz alkalmazkodva ez jó pár hónapot vett igénybe, és végül 2009 decemberében társelnök, Carl Haglund finnországi svéd képviselő és jómagam vezetésével, tehát egy néppárti-liberális elnökséggel kezdte meg munkáját az újjá alakított Kisebbségi Munkacsoport. Akkor arról is döntöttünk, hogy a parlamenti szokásjog értelmében, a ciklus felénél a vezetés átkerül az addig alelnöki pozíciót betöltő szocialista és zöld frakciókhoz. Így a társelnökkel 2012 januárjától alelnökként folytatjuk munkánkat, a vezetést pedig a zöld korzikai Francois Alfonsi, és a szocialista Tabajdi Csaba vették át. És való igaz, a munkacsoport népes, öt frakciót képviselő tagsága igen nagy elégedettségének adott hangot leköszönésünk alkalmával. Milyen céllal vágott bele a munkába? Melyek voltak a reálisan elérhető célok? Az egyes témák, érdekérvényesítési ügyek mentén szerveződött frakcióközi munkacsoportokról azt kell tudni, hogy nem hivatalos szervei a Parlamentnek, amely alapvetően korlátozza az egyes ügyek megjelenítésének lehetőségét. Ennek ellenére mégis nagyon fontos, hogy lehetőségünk van az ügyek napirenden tartására az EP-ben, vagy ha úgy tetszik a parlamenti szintre való „feljátszására”.
Az Kisebbségi Munkacsoport (teljes angol nevén: Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) alapvető célja, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek, a regionális és kisebbségi nyelvek, illetve az alkotmányos régiók érdekeinek képviseletét megjelenítse az európai politizálásban, a közösségek hangját úgymond felerősítse, rávilágítson az őket érő gyakori sérelmekre, a diszkriminációra, amivel szembesülnek, és a közösségek támogatásáért lépjen fel.
Kollégámmal egyik legfontosabb, a működésünk első évére kitűzött célunk az volt, hogy létrehozzuk azt az intézményi hálót, amelyről korábban már említést tettem. Így az első évben az összes olyan nemzetközi szervezettel – legyen az politikai, szakmai, akadémiai és nem-kormányzati – kiépítettünk kapcsolatot, akiknek nemzetközi szinten feladtuk a kisebbségvédelem. A Munkacsoport mára már megkerülhetetlen fórummá vált, ahova az összes kisebbségi közösség szeretne eljutni problémáival.
Az intézményeken kívül, kiket láttak vendégül az ülések során? Milyen magyar vonatkozású ügyeket sikerült „feljátszani” a Parlamentig?
Nagyon sok konkrét ötlettel kezdtük el munkánkat – az intézményi kapcsolatrendszer felépítésén túl -, de már az elejétől fogva nyitottak voltunk a tagság irányába is, akiknek lehetőségük volt téma- és meghívott javaslatot tenni a havonta, Strasbourgban ülésező Munkacsoport üléseire. Ezeknek köszönhetően a két év alatt vendégül láttuk többek között a messzi északon lakó számikat, a dán-német határvidék kisebbségeit, a frízeket, a spanyolországi katalánokat, baszkokat és galíciaiakat, a franciaországi kisebbségi nyelvek képviselőit, olaszországi szlovéneket vagy éppen a dél-tiroli németeket. Magyar szempontból kiemelkedő, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem magyar tagozatának kérdése, a szlovákiai nyelvtörvény ügye több ízben, a szlovák állampolgársági kérdés és Boldoghy Olivér esete, továbbá a vajdasági magyar nemzeti tanácsok működése is napirendre került, úgy mint a régiók és autonómia fontossága a kisebbségvédelem területén. Kárpátalja egy rendkívüli ülés keretében került sorra, ahol mind a magyar kisebbségi oktatási, nyelvhasználati kérdést, mind pedig a választójogi törvény kisebbségi hiányosságait elemeztük.
A meghívott kisebbségi közösségek által leggyakrabban felhozott sérelmek a kisebbségi nyelvhasználat, kisebbségi oktatás, kisebbségi média, illetve a politikai problémák köré csoportosultak. Azok, akik rendszeresen követték munkánkat (http://gal.fidesz-eu.hu/hirkategoria/kisebbsegi_munkacsoport), vagy elolvassák majd kiadványukat, azok számára teljesen világossá válhat, hogy a kisebbségi közösségek problémái nagyon sokszor kísértetiesen hasonlítanak, noha más-más a közeg, amelyben előkerülnek, ezért más-más lehet a konkrét megoldás is. A könyvet olvasva nyilvánvalóvá válik, miért nem lehet egy kalapba tenni ezen közösségeket a bevándorló közösségekkel vagy éppen a roma közösségekkel.
Tud-e olyan példát említeni, ahol egy nemzeti kisebbségi közösségnek konkrétan tudtak segítségére lenni? Sikerült-e elfogadtatni bármilyen olyan parlamenti határozatot, amely a kisebbségekre utal? Jogos a kérdés. Való igaz, hogy a Munkacsoport hatása sokkal inkább közvetett, mint közvetlen. A legfontosabb szerepe, hogy egyfajta hangosbeszélőként napirenden tartsa Európában a nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmeket és annak tényét, hogy ezzel foglalkozni kell Európában. Az a Parlament, aki a kihaló félben lévő halakról is elfogadott már határozatot, annak minimum, hogy a kihalás szélén álló nyelvekkel kapcsolatban is kéne aggodalmat mutatnia. Sajnos a kettős mérce intézménye kifejezetten érezhető a kisebbségvédelem területén, hiszen erősen politikai területről van szó, ezért az esetek többségében sajnos szemben kell úsznunk az árral. Ez sokszor megpecsételi az érdekérvényesítési lehetőséget. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy ahhoz képest, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekkel ellentétben, amikor viszonylag sűrűn fogadtak el határozatot kisebbségeket érintő kérdésekben, a 2004-es csatlakozás óta két olyan jelentés került elfogadásra, amely utal a nemzeti kisebbségekre. A szlovák nyelvtörvény elítélését megerősítő határozat elfogadását sem támogatta a ház többsége.
A munkacsoport egyik legfontosabb szerepe az, hogy lehetőséget biztosítson, hogy az érintett felek maguk mondhassák el problémájukat az európai szintéren, amely erősítheti lehetőségeiket az otthoni érdekérvényesítésben.
Hogyan látja, milyenek a kilátások a jövő kisebbségvédelmével kapcsolatban, az Európai Unión belül, illetve azon kívül?
Ha realista választ kell adnom, azt mondom, hogy ma sokkal nehezebb a helyzet a kisebbségvédelem területén, mint volt a kilencvenes években – amikor a problémákat nemzetközi szinten akarták rendezni a politikai szereplők. Ma azt látjuk, hogy mindenki tagállami szinten, illetve bilaterális problémaként szeretni látni a kérdések megoldását. (Holott szinte minden más emberi jogi esetben azt tapasztaljuk, hogy nemzetközi szinten kezelik a kérdéseket.) Ezen csak valamelyest változtat a Lisszaboni Szerződés életbe lépése, illetve az Alapvető Jogok Karta jogi erőre emelkedése, de önmagukban még ezek sem elegek ahhoz, hogy az Európai Unió a kisebbségvédelem területén konkrét ügyekben az általános diszkrimináció tilalmán túlmenő közösségi szinten lépjen fel.
Ezért az Unió által kínált eszközök mindegyikét, a kapcsolatteremtés és érdekképviselet minden formáját aktiválnia kell egy- egy közösségnek, hogy jelen legyen Európa térképén, nem csak fizikailag, de gondjaival, a kívánt megoldásokkal egyaránt. Ilyen lehet majd az áprilistól induló polgári kezdeményezés eszköze is. Összefogással, ügyes háttérmunkával hátha ez az eszköz segíti a továbblépést a közösségi jog szintjén. Továbbá arra van szükség, hogy napi kapcsolatok kössék össze Nyugat- és Kelet Európa kisebbségeit, hogy az európai normák bikkfanyelvén építsék fel érveiket, és jelen legyenek az európai porondon. A Munkacsoport egyik fontos tanulsága, hogy a leghitelesebben maguk a kisebbségek, és azok közül is főleg az elkötelezett fiatalok tudják képviselni érdekeiket.
Személy szerint meghívást kaptam a finnországi svédek közösségétől, hogy tagja legyek annak a bizottságnak, amely a svédek jogait biztosító törvény alapján szeretne egy „road map”-at készíteni az európai kisebbségi nyelvek védelme érdekében, és amelynek védnökségét Martti Ahtisaari Béke Nobel-díjjal kitüntetett finn diplomata vállalta. Ezért zárásként csak azt tudom mondani, hogy a munkát még nem végeztük el, aktív résztvevője leszek a további folyamatoknak a Parlament falain belül és kívül.
kitekinto.hu
Erdély.ma

Vitairatszerű dokumentumkötet – Bemutatták Gál Kingának a nemzeti kisebbségi kérdés problémaköréről szóló könyvét
Zsúfolásig telt a Magyar Külügyi Intézet nagyterme kedden Budapesten, a késő délutáni órákban, amikor Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára bemutatta Gál Kinga európai parlamenti képviselő könyvét, ahol sok szó esett a szerző által két és fél évig vezetett Kisebbségi Munkacsoport tevékenységéről és az uniós kisebbségvédelem jövőbeni lehetőségeiről is. A rendezvényt a Magyar Külügyi Intézet és a Kisebbségekért-Pro Minoritate Alapítvány szervezte.
Gál Kinga angol nyelvű kötete a Traditional Minorities, National Communities and Languages – The issues raised in the European Parliament's Intergroup, 2009–2011 (Tradicionális Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek – Az Európai Parlament Munkacsoportjában felmerült kérdéskörök, 2009–2011) címet viseli. Németh Zsolt méltatása szerint a kiadvány „bizonyos értelemben dokumentumkötet, de egyben vitairat is”. Az államtitkár kiemelte: az uniós polgároknak egyforma elbírálásban kellene részesülnie minden szempontból még akkor is, ha „a kisebbségi kérdések elhanyagoltsága többek között több nagy tagállam érdeke”. Hogy még sincs teljes egyenlőség, az részben az érintett (kisebbségi) csoportok gyenge érdekérvényesítő képessége miatt is van. Németh Zsolt hangsúlyozta: a nemzetek együttélése nem vezethet az adott kisebbség beolvadásához.
„Ha Magyarországon felmerül a kisebbségi közösségek problémájának kérdése, akkor rövid időn belül felmerül Gál Kinga neve is. Ez nem véletlen: az Európai Néppárt magyar delegációjának tagja nagyon szerteágazó szakterületen tevékenykedik, amelyhez hozzátartozik a kisebbségpolitika és általában a nemzeti érdekérvényesítés” – mondta az államtitkár, kiemelve: a határon túli magyarok jogainak érdekképviselete küldetésszerűen jellemzi Gál Kinga tevékenységét. Németh Zsolt a kötetet méltatva elmondta: az egyfelől összefoglalja a már az 1980-as években megalapított Kisebbségi Munkacsoport múltját, történetét és céljainak alakulását, amely az EP legaktívabb frakcióközi csoportjaihoz tartozik, másfelől pedig részletesen bemutatja a Gál Kinga társelnök által vezetett munkacsoport tevékenységét, így a nemzetközi intézményközi kapcsolatrendszer kiépítésének folyamatát és a kisebbségi közösségek problémáinak parlamenti megjelenítését. A szerző kitér azokra a jövőbeni lehetőségekre és célokra, amelyek segíthetik a nemzeti kisebbségi és regionális nyelvet beszélő közösségek érdekérvényesítését a jövőben. A kiadvány nem titkolt célja, hogy olyan olvasók számára is elmagyarázza és könnyen érthetővé tegye a „nemzeti kisebbségi kérdéskör problémáit”, akik eddig nem foglalkoztak ezzel a tematikával.
Németh Zsolt meglátása szerint Gál Kinga kötetével azt igyekszik bizonyítani: a kisebbségi kérdés nem magyar, és még csak nem is közép-európai kérdés, hanem Európa szinte valamennyi országát érintő, átfogó problémakör. „Gál Kinga tevékenysége azt bizonyítja, hogy igenis fel lehet használni az uniót saját érdekeink érvényesítésére” – emelte ki az államtitkár, aki szerint a magyar érdekeket hatékonyan lehet érvényesíteni az összeurópai ügyek felkarolásával is. Hozzátette: a kötet politikai vitairat is az Európai Unió egyre inkább homályba vesző küldetéséről, arról, hogy Európa minden polgár Európája, a nemzeti kisebbségekhez tartozóké is. Németh Zsolt szerint nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy van-e az uniónak kisebbségvédelmi politikája. Tény, hogy az unió ezen a területen többet tesz és többet is mond a semminél, de jóval kevesebbet a szükségesnél és a kívánatosnál – mondta a politikus.
– Európában sok kisebbségi közösség van, ahol nagyon erős a fiatalokban a kiállás igénye, ezért a mi közösségeinkben is fontos az utánpótlás biztosítása – figyelmeztetett Gál Kinga, aki szerint ezen a téren a magyaroknak mindenképpen van mit pótolniuk. Rámutatott arra, hogy a Kisebbségi Munkacsoport (Intergroup) elmúlt két és fél éves időszaka alatt először sikerült elérni, hogy az Európai Bizottság képviselői jelen legyenek a viták során. „Ez nem azt jelenti, hogy a közeljövőben elmozdulás lesz a kisebbségi jogok területén” – tette hozzá Gál Kinga, aki szerint ma Európa nagyobbik felében kisebbség alatt nem a nemzetiségi közösségeket értik, hanem egyéb csoportokat is.
Mihájlovits Klára
Magyar Szó (Újvidék)