Amire Marosvásárhely tanít
Eljött az ideje a szólásnak. Nem csak az egyetemi tanárokénak, általában a romániai magyar értelmiségének.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében.
Persze, a helyhatósági választásokig valószínű van még egy esztendő, de a romániai politikai életben – és nem csupán ott – semmi nincs kőbe vésve. Könnyen elképzelhető tehát jónéhány változás mind a választások kiírása és lebonyolítása, mind a jelöltállítások szabályozása tekintetében. Annyi azonban bizonyos, hogy a romániai magyar politikai élet viszonyrendszerében mindannak, ami Marosvásárhelyen történik, megkülönböztetett fontossága van.
A helyzet közismert: amikor az EMNT és az erre ráépítendő EMNP helyi szervezete dönteni próbált a majdani polgármesterjelölt ügyében, és erről az RMDSZ helyi szervezetével is tárgyalt (mi több, valamiféle egyezségre is jutottak), akkor az EMNT-központból leszóltak: jóval fontosabb meglátások forognak kockán, semmint hogy arról a nagypolitikához nem értő kis helyi politikusok dönteni tudnának.
Csakhogy a kis helyi politikusok nagyon udvariasan, nagyon diplomatikusan, de kötik az ebet a karóhoz, nem hajlandók feladni az álláspontjukat, amelyet a helyi viszonyok ismeretében ők maguk dolgoztak ki. Ráadásul megszólaltak azok a marosvásárhelyi magyar egyetemi tanárok is, akik így együtt, a felszínen, mostanig soha nem avatkoztak be az erdélyi magyar politikai vitákba.
És alighanem ideje volt. Még pontosabban fogalmazva: eljött az ideje a szólásnak. Nem csupán az egyetemi tanárokénak, hanem általában a romániai magyar értelmiségének. A rendszerváltás utáni évek lelkes-lázas útkeresése után, az ezredfordulót követően pedig még inkább, az értelmiség szép csendesen visszahúzódott a maga csigaházaiba, és hagyta, hogy kizárólag a választott vagy önjelölt politikusok és politizálók, a nem egyszer családi-baráti alapon alacsonyabb vagy magasabb polcokra emelt köztisztviselők, a látszólag mindenhez értő újságírók és néhány, a politikai pletykákat felkapó, megrögzött világhálós fórumozó alakítsa ki a társadalmi közbeszédet. Amely rendszerint nem is jutott túl ezeken a körökön: bármiféle vita vagy nézetkülönbség ugyanazokhoz a jól ismert szereplőkhöz tért vi-ssza, és mivel a mindentudók javarésze bármilyen más véleményt mereven elutasítva osztotta és osztja az észt, az értelmiségiek számára nem maradt más, mint bezárkozni a szakmába és az otthonokba; annál is inkább, mivel a gazdasági válság amúgy is a megélhetés kényszere felé fordítja mindazokat, akik nem részesülnek az egyesek számára még mindig meglehetősen bőséges költségvetési forrásokból vagy a politikai és gazdasági élet összefonódásának más előnyeiből.
A közéleti értelmesség nyilvánvalóan nem csupán az értelmiségiek sajátja, de kétségtelen, társadalmi részvállalásuk nélkül az előremutató átalakulásoknak ez a legfontosabb eszköze igen lényeges hiányt szenved.
Márpedig eljött az idő, ha nem is ennek a teljes felszámolására, de legalább részleges pótlására. Annál is inkább, mivel az elmúlt két évtizedben az értelmiségiek köre alaposan kibővült, hiszen egész sor olyan új romániai magyar intézményt sikerült létrehozni vagy a régieket megújítani, amelyekben szinte észrevétlenül új meg új nemzedékek csatlakoztak és csatlakoznak mindazokhoz, akik még mindig szívügyüknek tartják a romániai magyarság – ittlétét is megtartó – európai jövőjének a kialakítását.
Ha az értelmiség nem hallatja nyíltan a hangját és csupán valahol a háttérben pusmog, akkor – amint a közelmúlt tapasztalata is bizonyítja – a romániai magyar közéletben olyan légüres tér támad, amelyet szíves-örömest betöltenek a nagyhangúak, a populisták, a politikai epigonok, akik a legkisebb körültekintés nélkül örökkévaló és megcáfolhatatlan igazságoknak állítják be az imitt-amott felcsipegetett politikai morzsákat vagy sugallatokat. Azaz, hogy nap mint nap tapasztalt példával éljek: ha nem működik a szakmai, az ész alapú, a világ legjobb eredményeit ismerő és felhasználó gyógyítás, akkor azonnal érkeznek a harmadik szemükkel a vesékbe látó, mindkét kezükben varázspálcákat lengető és vízereket kitapogató gyógyítók, az eredmény pedig a se pénz, se posztó állapot lesz.
Legyen tehát álláspontunk! Marosvásárhely erre tanít.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

Vass: a magyar tiszteletének csak egy közös polgármester tud érvényt szerezni –
Pár napja kétpárti egyesség született Marosvásárhelyen. A Maros megyei RMDSZ és az EMNT helyi szervezete megállapodtak abban, hogy a jövő évi önkormányzati választásokon közös polgármesterjelöltet indítanak Marosvásárhelyen. Az egyesség a későbbiekben kiterjed egy közös megyei tanácselnökjelöltre, és a városi, illetve a megyei közös listaállításra is.
A paktumról László Edit Zsuzsanna elsőként Kelemen Attilát kérdezte. Maros megye RMDSZ elnöke szerint ezzel a megállapodással eleget tesznek az erdélyi magyar közösség elvárásának, és helye van az együttműködésben a Magyar Polgári Pártnak is. Kelemen azt is elmondta, hogy a megállapodás még nincs aláírással is szentesítve, de ez hamarosan bekövetkezik.
Jakab István, az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke azt magyarázta, hogy elvi megállapodás született a politikai koalícióról, mert Marosvásárhelynek magyar polgármesterre, Maros megyének pedig magyar tanácselnökre van szüksége. Jakab szerint a megállapodás alapfeltétele pedig az, hogy egyik párt se sajátítsa ki a közös polgármesterjelöltet. Közös kampánystáb, és közös hozzájárulás lesz – mondta az EMNT megyei elnöke.
Dr. Vass Levente, az RMDSZ és az EMNT közös polgármesterjelöltje kifejezte örömét, hogy sikerült megegyeznie a két szervezetnek. Így jó esély van arra, hogy 2012 végén magyar polgármestert, és magyar többségű tanácsot válasszanak Marosvásárhelyen – fejtette ki Wass. Dr Vass Levente bízik abban, hogy a Magyar Polgári Párt is bölcs döntést hoz, és a közös akarat mellé fog állni. A polgármesterjelölt úgy véli, hogy Marosvásárhely mai fejlesztési koncepciója egészen téves alapokon áll, és csak látszatfejlődés van, hiszen nem csak a magyar lakósság, hanem a román hatalmas mértékű fogyása is tapasztalható, ez pedig egy hibás vezetés következménye. Nagyon sok intézmény van a városban, ahol a magyar érdeknek csak egy magyar polgármester tudna érvényt szerezni, és a magyar tiszteletének Marosvásárhelyen csak egy közös polgármester tud érvényt szerezni – fejtette ki Dr. Vass Levente. A két szervezet közös jelöltje kitért Marosvásárhely két markáns problémájára is, a Bernády iskola elnevezésére, és a MOGYE ügyére is. Ezekről Dr. Vassnak az a véleménye: lehetetlen, hogy az érvényben levő rendelkezéseknek és törvényeknek ne lehessen érvényt szerezni. Kossuth Rádió
Erdély.ma