Nem felejthető el a kommunizmus áldozatainak szenvedése
Február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján fórumot és koszorúzást tartott Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete.
Nagy József Barna főszervező köszöntötte a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében az esemény meghívottait, Török Lászlót és Bikfalvy Györgyöt, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egykori tagjait és a megjelenteket. Dénes László szerkesztő az esemény moderátoraként röviden vázolta az emléknap történetét és szimbolikáját, elmondva: a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. júniusi határozata rendelte el, ennek értelmében minden év február 25-én idézi fel a világ magyarsága a kommunisták emberiesség ellen elkövetett bűneit, fejet hajtva az áldozatok és meghurcoltak előtt. Ezt követően tolmácsolta Tőkés László európai parlamenti képviselő, EMNT-elnök Brüsszelből küldött „bajtársi üzenetét”, aki így fogalmazott: „1956 szabadságharca 1989-ben folytatódott. Teljesületlen vagy csak részlegesen megvalósult reményeink közös hiányérzetén egyedül a szabadság- és a hazaszeretet múlhatatlan érzése emel felül bennünket. Ennek jegyében emlékezzünk és tekintsünk előre! (…) Mi mindannyian is csak büszkék lehetünk Bikfalvy György és Török László szabadságra vágyó ifjú csapatára, a kegyetlen »osztályharc« korszakában egymásra talált azon osztálytársakra és bajtársakra, akik a márciusi ifjak és a pesti srácok nyomdokába lépve, gyanútlan jósággal és vakmerő tenni akarással még lelkesedni és kockáztatni tudtak – a szabadságért. Hangzatos jelszavak és program helyett »csak« ennyit mondtak: szabadságra vágyunk. És ez az olthatatlan vágy – mondhatni – tiszta szívű, gyermeki összefogásban és szervezkedésben öltött testet, valamint abban a nemes elhatározásban, hogy heroikus küzdelemben segítségére siessenek a forradalmároknak. A kicsiny Dávid módjára próbáltak szembeszállni az ellenséges túlerővel, pedig még parittyájuk sem volt – jegyzi meg egyik visszaemlékező. Annál nagyobb volt viszont a szívük, melyet a haza szeretete bátorított fel arra, hogy a szabadságra vágyó nemzet hűséges fiaiként vegyék fel a harcot a Góliát módjára  hivalkodó, idegen hatalommal.” 
1989 hőse így zárta az 1956 után bebörtönzöttekhez és meghurcoltakhoz, valamint a maiakhoz szóló testvéri üzenetét: „Miként akkor, most és minden időben azon múlik minden, hogy van-e, lesz-e olyan ifjúságunk, mely atyái örökségét folytatva, nyomunkba lépjen. Vannak-e, lesznek-e olyan hivatástudó Tanáraink, mint amilyenek András Ágoston és Kun József voltak, nekik pedig olyan Tanítványaik, akiknek szívében tovább él a hazaszeretet és a szabadság iránti vágy, és akik nem jobb érvényesülés végett mennek neki a határnak, hanem – akár nehéz áldozatok árán is – idehaza készek kivívni a szabadságot és kikövezni a boldogulás útját. Jelenünknek és jövőnknek, magyar és erdélyi meglétünknek ez a nagy kérdése. A választ pedig már megadták erre a szabadságra vágyó ifjak, akik »háborúságot szenvedtek az igazságért«” – idézte a szentírást Tőkés László.
A SZVISZ egykori tagjai egymásnak adva a szót elevenítették fel emlékeiket a kommunista államhatalom aránytalan megtorlásáról, amely során még gyermekként szedte össze és vitte el őket a szekuritáté, félezer fiatalt az egész Erdélyből. Az ötvenes évek végén, amikor átlépték a nagykorúság küszöbét, monstre kirakatperekben ítélt hosszas vallatások után félszáz ártatlant a rezsim 3-tól 25 évnyi fegyházra. Ők úgy voltak „tagjai” – néhány tanárukkal egyetemben – ennek a „szervezetnek”, hogy szinte nem is ismerték egymást, legnagyobb bűnük pedig az volt, hogy szimpatizáltak az 56-os szabadságeszmékkel. Az érmihályfalvi Török László bölcs rezignáltsággal jelentette ki: ma már anekdotázni is képes azokról a szörnyű időkről, amikor a családi körből kiszakított, jól nevelt fiatalemberekként kellett elszenvedniük a kommunista diktatúra helyenként barbár retorzióit, a Securitate pincéiben, a börtönök celláiban és a távoli munkatáborok barakkjaiban.
A számos érdekes emléket és részletet felelevenítő beszélgetés utáni koszorúzás a PKE belső udvarában zajlott, itt Szilágyi Zsolt, a Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a tasnádi Bikfalvy György zárszóként mondott kijelentésével kezdte rövid beszédét, miszerint magyarnak lenni büszke dicsőség! Nemzedékünk nem tehet mást, minthogy meghajtja fejét azok előtt, akik az erőszakos asszimilációt állampolitika szintjén gyakorló román hatóságok nyomása alatt a magyarságért és a szabadságért szenvedtek. Az alaposabb feltárást és jóvátételt sürgető politikus szerint nem lesz igaz az a társadalom, amely a gyilkosokat, a szekusokat és az államterror gépezetét továbbra is becsben tartja, továbbá kiemelte azt is, hogy joggal kétkedhetünk annak a társadalomnak a jövőjében, amelyben az egykori tömeggyilkosok és verőlegények kiemelt nyugdíjjal élnek szabadon, a diktatúra fenntartói pedig rokonságuk és cinkosaik révén vezetik ma is orránál fogva a társadalmat. Szilágyi kifejtette, hogy az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform, amelynek ő egyik alapítója és vezetőségi tagja, és amelynek Tőkés László a védnöke, azt szorgalmazza már négy éve, hogy Európában jöjjön létre egy bíróság, amely a nürnbergi perhez hasonlóan foglalkozzon a kommunista bűnökkel. Emlékeztetett: az emberiség elleni bűntetteknek a nemzetközi jog szerint nincs elévülésük. A mi nemzedékünk, ha szabadságban akar élni, soha nem felejtheti el azoknak az embereknek a az áldozatát és szenvedését, akiket a diktatúrák elpusztítottak, megnyomorítottak vagy akár csak megfosztottak méltóságuktól. itthon.ma//erdelyorszag

A kalotaszegi létezés értékeiről
Mihálik András Erdély az idők sodrában – Kalotaszeg, Bánffyhunyad című könyvét mutatták be szombaton, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Központban. Megrendelés alapján vásárolható meg.
Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket a szombat délutáni könyvbemutatón, melyen Tőkés László EP-képviselő is jelen volt, majd átadta a szót Varga Gábornak, a nagyváradi RMDSZ alapító tagjának, aki felvezetője során elmondta: kicsit zavarban volt, amikor a szerző felkérte a kötet méltatására, hiszen a több mint ezer oldalas munkának csupán az egyharmadát olvasta el.
Számvetés
A 85 éves szerzőt viszont több mint negyven éve ismeri. Jelentős műszaki tudományos munkát folytatott, s az első szabadon választott megyei tanács alelnökeként ment nyugdíjba, de a váradi állami egyetemen előadótanárként is dolgozott negyed évszázadon keresztül, s 1990-ben megalapította az Erdélyi Magyar Tudományos Társaságot, melynek tíz éven keresztül volt az elnöke.
A kötete lapozgatva arra a következtetésre jutott: mindannyian elérünk a számvetés korába, s ez a kötet nem más, mint számvetés, melynek során szerzője összegzi mindazt, ami a magyarságról, szűkebb-tágabb pátriánkról, a bukaresti és a moszkvai évekről, karrierjének kezdetéről eszébe jutott. Az imponáló kezdeményezéshez tiszta szívből gratulált a szerzőnek, elismerését fejezve ki munkája iránt.
Teremtő erő
Az elkövetkezendőkben Mihálik András, a kötet szerzője ismertette mintegy másfél órán keresztül „diplomáciai merevséggel” megfogalmazott gondolatait a könyv kapcsán és magáról a könyvről. A kötet a Bánffyhunyadon kiadott Kiáltó szó című röpirat nyomdokain haladva idézi fel Erdély, Kalotaszeg és Bánffyhunyad múltját és jelenét. „A múltra a jövőért van szükség, mert a dicső múlt, mint hatalmunk egyik eleme, teremtő erejű, mozgósító, ha kellően megismeri a társadalom. (…) A hatalommal pedig (…) élni kell a jó érdekében, hiszen bizonyíthatóan szakrális küldetésünk van” – hangzott el. A későbbiekben Székelyföld autonómiájának szükségességéről szólt, s arról, hogy a kultúra az a terület, mely segít bennünket magyarságunk megőrzésében. „Az erdélyi magyarságnak (…) magyarnak kell lennie – nyelvben, jellemben, kultúrában s a történelmi egység és közösség tudatában minden Magyar egy, akármelyik államnak legyen is a polgára.”
Egységben
A későbbiekben arról szólt: egy célunk lévén, nem menetelhetnek a magyarok mint politikai ellenfelek, „mikor fogunk már egyszer mi is tanulni a saját történelmünkből, a létező boncjegyzőkönyvekből?! (…) Magyar felszólalókat hurrogunk le, fütyülünk ki ellenségesen, illetlen szavakat használva, s mindezeket egy hazafias népgyűlésen, a székely hősökre emlékezve! Hát olyan sokan vagyunk mi magyarok, hogy ezt a luxust megengedhetjük magunknak?! Miért nem jutnak ilyenkor eszünkbe Széchenyi István szavai…??” Egység nélkül sebezhetőek vagyunk, hangzott el, ettől függ jövőnk, ez megmaradásunk egyik záloga – hiszen a haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőben – a haza mi magunk vagyunk!
A későbbiekben következett magának a kötetnek a ismertetése, fejezetenként. Mint elhangzott, címétől zárószaváig minden egyes mondat kalotaszegi létezésünk, életvitelünk értékét mutatja meg. Minden létező, hozzáférhető forrást, illusztrációt felhasznált, hogy ennek a sokat szenvedett „árva nemzetiségi szigetnek” történelme, sajátos szelleme, egyéni és páratlan népi jelleme, különös költészetével, művészetével és lelkével elnyerje és megtarthassa megérdemelt helyét a „népek tengerében”.
Megrendelhető
Az 1024 oldalas, hat fejezetre osztott és több mint kilencszáz illusztrációt tartalmazó kötet a Grafycolor kiadó gondozásában jelent meg, támogatója a Nemzetközi Beton Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kós Károly Kulturális Egyesület és a Bihar megyei Tanács. A kötetet a helyszínen 90 lejért lehetett megvásárolni, ahol a szerző dedikálta is, amúgy megrendelés nyomán lehet hozzájutni, ennek érdekében Szél Sándorral vehető fel a kapcsolat a 0741.011851 telefonszámon.
„Könyvemnek, könyvem bemutatójának egyedüli és kiemelkedő célja, hogy megfontolt gondolkodásra, elmélkedésre késztesse a kalotaszegi elmét – és nemcsak – a lét és sors kérdéseinek lelki értelmében.” – mondta Mihálik András.
Neumann Andrea
erdon.ro

A nagyváradi biztonságpolitikai fórumról
Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete közös rendezésében került sor június 16-án Nagyváradon a Migráció, biztonság, Európa című közéleti fórumra, amelyet a váradújvárosi református templomban tartottak meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke az ismert magyarországi biztonságpolitikai szakértőt, közgazdászt, egyetemi tanárt, a hadtudományok kandidátusát, Nógrádi Györgyöt hívta meg, hogy tartson előadást az európai kereszténységet, valamint tágabb és szűkebb pátriánk közösségeit foglalkoztató jelenkori dilemmákról, aggodalmakról.
Házigazdaként Sándor Lajos lelkipásztor köszöntötte az érdeklődők népes táborát, átadva a szót a fórum levezetőjének, Szilágyi Zsolt európai parlamenti kabinetvezetőnek. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elsőként Tőkés László EP-képviselőt kérte szólásra, aki Brüsszelből érkezve adott rövid helyzet- és hangulatjelentést a migránsválság vonatkozásában. A püspök a szeretet kettős parancsára utalva figyelmeztetett: felebarátaink iránti törődésünk közepette nem szabad szem elől tévesztenünk önnön természetes érdekeinket. Saját magunk, családunk, közösségünk, nemzetünk biztonsága előbbre való, mint az egyes gazdasági-politikai körök által mesterségesen előidézett népmozgások következményeivel való álságos törődés. Az ösztönös önvédelem ugyanakkor ki kell terjedjen keresztény testvéreink védelmére is, hiszen a világban, de különösen Ázsiában, az iszlám fundamentalizmus uralta területeken elharapózott keresztényüldözés tragikus méreteket öltött. S ha Európa nem képes megvédeni önmagát, kétezer éves keresztény kultúráját a szélsőségesektől és terroristáktól, akik a vallási fanatizmus köntösében törnek ránk, akkor hogyan tudná megvédeni a szomszédságában vagy távolabb élő, immáron kisebbségbe szorult keresztény közösségeket? – tette fel a korántsem költői kérdést az EP-képviselő, aki ígéretesnek mondta azt a kelet-közép-európai összefogást, ami a kontinensre beözönlő migránsok – ezernyi veszélyt hordozó – felelőtlen befogadása és szétterítése ellen körvonalazódik. Az EMNT elnökeként is emlékeztetett: az erdélyi, partiumi, váradi magyarok saját a múltjuk és jelenük szomorú tapasztalataiból kiindulva fogalmazzák meg jogos aggodalmaikat, amikor a szülőföld, az identitás, a gyökerek, az értékes hagyományok megőrzésének kérdése felmerül. „Mi nem akarunk a migránsok sorsára jutni” – jelentette ki meggyőződéssel Tőkés László, utalva rá: a migránsválságot a kiváltó okok megszüntetésével, társadalomfejlesztéssel és pacifikálással lehetne megoldani.
Fischl Vilmos evangélikus lelkipásztor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára iszlám- és arabszakértőként kapott szót a tegnapi fórumon, rövid összegzésében a két monoteista világvallás, a kereszténység és az iszlám viszonyáról, illetve a muszlimok radikalizmusának és fanatizmusának okairól, a kibékíthetetlen ellentétek mibenlétéről nyújtott tájékoztatást.
Nógrádi Györgya médiából ismert információgazdag, de mégis közérthető és kollokviális, anekdotikus elemekkel és személyes élményekkel fűszerezett előadásában igyekezett átfogó képet adni a globális, regionális és lokális biztonságpolitikai kihívásokról, amelyekkel egyénként és különféle közösségek tagjaként szembesül a ma embere. Az aktuális gazdasági-politikai-hadászati fejlemények mentén a háttérhatalmak törekvéseinek kulisszatitkaiba is betekintést tudott adni, egyetemes és sajátos összefüggéseket is felvillantva, beleértve a migránsválság kevésbé ismert vonatkozásait. A bűnözési tendenciák adataiból arra lehet következtetni, hogy igenis van kapcsolat az Európába özönlő, kisebb részben menekültek, nagyobb részben bevándorlók megjelenése és bizonyos típusú bűncselekmények elharapózása között. A tények és folyamatok ismeretében nem tudott optimizmust sugallni a közeli vagy távolabbi „európai jövőt” illetően, ám biztatásként többször is kijelentette: minden kérdésre hajlandó válaszolni, mert minden kérdésre megvannak a megfelelő válaszok.
A kitartó érdeklődésű hallgatóság szaván is fogta a Nagyváradon első ízben előadó szakértőt, kérdések özönével késztetve frappáns válaszokra Nógrádi Györgyöt, aki – mint mondta – örömmel tett eleget Tőkés László meghívásának.

tokeslaszlo.eu

Tisztújítást tartott a Bihar megyei EMNT
A Bihari megyei EMNT tisztújítást tartott október 4-én, mely során Török Sándor, a szervezet elnöke beszámolt az eltelt két év tevékenységeiről. A beszámoló elfogadása elnököt és elnökségi tagokat választottak a jelenlevők.
„Az elmúlt két év nagyon gazdag volt a megszervezett tevékenységek terén, ami úgy vélem, az erős Bihar megyei csapatnak köszönhető. Fontosnak tartom, hogy az EMNT és a Néppárt továbbra is kiegészítse egymást, és fenntartsuk a többi társszervezettel levő sikeres együttműködést is” – jelentette ki Török Sándor.
A tisztújítást Kálmán Balázs, az EMNT országos alelnöke vezette le. A korábban hét tagú elnökséget öt tagúra csökkentették, amely szerint egy elnök és négy elnökségi tag alkotja a vezetőséget. Az újonnan elnöknek javasolt Török Sándort idén is megválasztották, az ő munkáját pedig Nagy József Barna, Tőtős Ilona Zsuzsa, Kálmán Balázs és Kosztin Julianna alelnökök segítik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája; Reggeli Újság (Nagyvárad)