"Kevesebb szó esik Kelemen Lajosról, az erdélyi történetírás 20. századi mentoráról. Neki kellett volna megírnia Erdély történetét. Kolozsvár históriája, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára családi levelezéseinek ismertetése, az erdélyi kastélyok és udvarházak, az unitárius egyházközségek története, az erdélyi karzat- és mennyezetfestmények, a Székely Oklevéltár folytatandó kötetei mind-mind olyan témák, amelyekhez az ő tudása és tolla szükséges. Nevezetes városnéző sétái élményszámba mentek. A nagytudású történész-levéltáros élete javarészét a Monostori út 16. szám alatti kicsi lakásban élte le. Érdemes lenne itt egy emléktáblát elhelyezni. Az 1986-ban elhunyt Debreczeni László műtörténész, grafikusművész örökölte Kelemen Lajos íróasztalát. Debreczeni László gyakran meglátogatta Kelemen Lajost és leírta, milyen festmények és metszetek díszítették szobájának falát. Szellemi öröksége egyébként idestova négy évtizede ismert kell(ene) hogy legyen. Erdély érdek nélküli szolgálata - mert ez Kelemen Lajos igazi hagyatéka, szögezte le Sas Péter. /Sas Péter: Kelemen Lajosról tárgyai tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./"

"Murvai Olga bukaresti egyetemi tanár a bukaresti Koós Ferenc Körben jan. 10-én tartott előadást Szabó T. Attiláról Az égtartó ember címmel. Előadását közölte a hetilap. Murvai Olga Sütő Andrástól kölcsönözte Szabó T. Attila /Fehéregyháza, 1906. jan. 12. - Kolozsvár, 1987. márc. 3./életművének jellemzésére azt, hogy égtartó ember: "az ő hatalmas vállalkozásának, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak tető alá hozatala történelmi számvetéseinknél is sürgősebbnek mutatkozott. Szabó T. Attila egyszemélyes intézményként olyan ügynek szentelte magát, amely itteni és mai közösségi létünk legfőbb őrizője volt és maradt, amit ha elveszítünk, minden más ügyünket nyugodtan félretehetjük. Mert Herderrel szólva: olyan emberi értéktől válnánk meg örökre, amely minden nép genetikus szellemének, jellemének különös és csodálatos kútforrása, a nemzeti nyelv. Anyanyelvünk, az omlásra hajlamos. - Ezt látva lett Atlasszá köztünk Szabó T. Attila, ez az égtartó ember." Életművéről Balassa Iván készített kismonográfiát /Szabó T. Attila, Püski Kiadó, Budapest, 1996/. Szabó T. Attila érettségi után a kolozsvári Református Teológiára iratkozott be. Ebben az időben rendkívüli egyéniségek tanítottak a teológián, így Tavaszy Sándor /1888-1951/, aki az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Irodalmi Társaság alelnöke volt. Tavaszy arra kötelezte Szabó T. Attilát, hogy járjon be az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárába és segédkezzen Kelemen Lajosnak /1877-1963/. Kettejük ismeretsége életre szóló mély apa-fiúi kapcsolattá nemesedett. Szabó T. Attila életvitelére Kelemen Lajos hatott a legnagyobb mértékben. Ugyancsak a teológián tanított ekkor Makkai Sándor /1890-1951/, Erdély későbbi püspöke. Szabó T. Attila elvégezte a teológiát, nem lett lelkész, hanem beiratkozott az egyetemre és magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett. Szabó T. Attilára hatással volt a nyelvjáráskutató Csűry Bálint, aki már a középiskolában, a kolozsvári Református Gimnáziumban tanította, később a debreceni Tisza István Tudományegyetem professzora lett, Szabó T. Attila nála doktorált 1936-ban. Szabó T. Attila kezdetben angol költőktől fordított. Gyűjtött és kiadott virágénekeket is /Haja, haja virágom, Kriterion, 1970/. Szerteágazó munkásságának része a helynévtörténettel való foglalkozása. Az életében megjelentetett helynévtörténeti írásai /Kolozsvár, Kalotaszeg, Borsa völgye, Doboka völgye, Gyergyó helynevei stb./ mellett a hagyatékában vannak összegyűjtve az erdélyi települések helynevei, amelyek rendezésre, megjelenésre várnak, akkor lesz Erdélyi Helynévtörténeti Adattár is. Főműve az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár eredeti levéltári kutatásain alapul: oklevelekből, nyugtákból, misszilisekből, kelengye- és tárgylajstromokból, peres iratokból, jegyzőkönyvekből, adás-vételi iratokból, kezeslevelekből gyűjtötte egybe a középkori Erdély szóhasználatát. Az első kötet 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál. Néhány éve az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában látnak napvilágot a kötetek, immár a 11. Más is fűződik Szabó T. Attila nevéhez. 1956-ban a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár /volt Református Könyvtár/ vezetője, Farczády Elek az ún. Koncz-kódexben egy XV. Század elejéről származó magyar szövegemléket fedezett fel. Nyelvészeti leírására Szabó T. Attilát kérték fel. Ő keresztelte el a nyelvemléket Marosvásárhelyi Soroknak /MsS/ és Marosvásárhelyi Glosszáknak /MsG/. "Az 1410 táján keletkezett MsS eddig ismeretes szövegemlékeink sorában a hatodik helyet foglalja el" - állapította meg Szabó T. Attila. Hatalmas Szabó T. Attila munkássága, ebben szerepel válogatott tanulmányainak hét kötete /kb. 550 tanulmány közel 4300 oldalon/, maga a Tár anyaga /Murvai Olga szerint a teljes anyag közel húszezer oldal/, továbbá a jelentős kéziratban maradt helynévtörténeti munkákat is figyelembe kell venni. /Murvai Olga: Az égtartó ember. = A Hét (Bukarest), jan. 23./"

Fennállásának százötvenedik évfordulóját ünnepli az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Szeptember 21-én Kiss András történész, nyugalmazott levéltáros tartott előadást Kolozsváron, ismertette az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának történetét, rámutatva arra, hogy Erdély, a történelmi Magyarország mindig is szervesen bekapcsolódott az európai műveltség vérkeringésébe. A kommunista rendszer kisajátította a teljes levéltári anyagot, és kénye-kedve szerint járhatott el. Ennek az volt a következménye, hogy több fontos dokumentumnak nyoma veszett. /Sipos M. Zoltán: Levéltári történetek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./