Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
ELTE Karrierközpont
1 tétel
2013. március 20.
Aktív, kifejlett diákközösség él ebben a városban
Talpas Botond megvalósításokról, élményekről, tervekről
Három éve egyedül indult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tisztújító választásán, versenytárs hiányában viszont a gyakorlatban kellett bizonyítania. Mandátuma alatt így csapatával és temérdek önkéntes segítségével a tettek, erősödés, fejlődés mentén a szervezet figyelmét a hiányos szektorokra terelte, számos partnerséget és együttműködést kötött, illetve közelebb hozta a diákságot a kincses városhoz, annak történelméhez, értékeihez, nem utolsósorban a diákszövetség egészéhez. Talpas Botond volt KMDSZ-elnökkel beszélgettünk.
– Február 15-én lejárt a mandátumod, ám továbbra is szorosan együttműködsz a KMDSZ-szel. Milyen kapcsolatod volt Zsigmond Jocó elődöddel?
– Volt egy időszak, amikor nekem is megadatott, hogy elődömmel együtt dolgozhassak, 2010-ben azonban egy teljesen megújult közösség vette át a feladatokat, a régi tagok pedig hazaköltöztek, családot alapítottak vagy külföldre utaztak. A mostani csapat nagy része indulásakor fiatalabb volt a diákszervezetnél, ma már több mint három éve működünk együtt, így baráti kapcsolatok, szoros együttműködés alakult ki közöttünk. A február 15. nem jelentett komolyabb határkövet, ugyanis a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának diákszenátoraként továbbra is tevékenykedem, emellett egyelőre az elnöki tisztség átadásának időszakában vagyunk, így a KMDSZ-szel mindennapi kapcsolatban állok.
– 2009 végén egy Bertnard Russel-idézettel kezdted a választási beszéded. Hogy érzed, sikerült elnöki tisztséged alatt továbblendíteni a haladás kerekét?
– Amikor 2010-ben a mellettem felsorakozó csapattal leültünk, hogy kialakítsuk, megbeszéljük a szervezeten belüli terveinket, már többünknek volt ilyen típusú tapasztalata (diáktanács, önkéntes programok stb.), ezért nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csapattal kezdtem. Természetesen voltak hiányosságok, sokszor megbotlottunk, és előfordult, hogy olyan problémákkal szembesültünk, amelyekre nem számítottunk, de a három év alatt elindultunk abba az irányba, amelynek eredményeként látványos az előrelépés.
– Csapatod és a teljes közösség segítségével sok mindent létrehoztál, megerősítettél. Mit tartasz mégis a legnagyobb megvalósításnak?
– A ’90-es évek óta a város, a magyar közösség és a diákközösség maga sokat változott, a KMDSZ-nek volt ugyan beágyazódása, elődeink sokat letettek az asztalra, de hiányzott a szervezet szolgáltatói jellege, kereste helyét a 21. század Kolozsvárjában. Az ELTE Karrierközpont mintájára újraindult a Karrieriroda, ezt követően pedig keretmegállapodást is kötött. A Karrieriroda, amely már online felületen is működik, elméleti képzéseket, állásbörzéket szervez, illetve hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra is, amelyet a bolognai rendszer bevezetése után a diákság nagyon hiányolt. Kialakult egy nagyon jó csapat és állandó partnerségek, megállapodást kötöttünk a BBTE magyar tagozatával és a Sapientia EMTE-vel is, de az Omnipass és Studcard diákigazolványoknak is partnerei lettünk, amelyek ezután három nyelven igényelhetők. Elindítottunk egy magyar sportklubot, a Sportirodát, amelynek kosárcsapata idén a megyei ligában is játszik.
Kiemelt eredmény továbbá, hogy a magyar diákok szerepet vállalhatnak az egyetem érdekvédelmében, a BBTE új tanügyi törvénye ugyanis nemcsak a magyar tagozatnak, de a diákoknak is autonómiát adott, saját működési és választási szabályzattal. Emellett képzések és más programok által sikerült megteremteni a kellő felkészültséget, és összehangolni a magyar diákképviselők munkáját.
A Kolozsváron tevékenykedő különböző szakosztályok, szakkörök, klubok és szakkollégiumok összehangolása nemcsak papíron működik, hanem a gyakorlatban is rendszerezettnek és hatékonynak bizonyult, a KMDSZ, a diákképviselők és szakosztályok pedig valósággal kiegészítik egymás munkáját.
Rendezvényekben is gazdagodtunk, illetve a már hagyományossá vált eseményeinket felduzzasztottuk és továbbfejlesztettük, a Diáknapok például tavaly 1700 versenyzővel és több mint száz önkéntessel startolt, valamint öt napra nőtte ki magát. Emellett meg kell említenünk az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát és a gólyaprogramokon belül a Gólyák Nyári Egyetemét is, hiszen ezek iránt úgyszintén kiemelt az érdeklődés. Társszervezőként csatlakoztunk a Kolozsvári Magyar Napokhoz, az Ifjúsági Főváros 2015. projekt ügyét is igyekszünk előre vinni, emellett a BBTE-vel karöltve megnyertük a 2015-ös Országos Diákköri Konferencia szervezési jogát, amelyre 65 éve nem volt példa. Úgy érzem, a KMDSZ a kisebb ügyek, különböző problémák és megoldandó kérdések esetén is jelen volt, és jelen voltak azok a partnerek is, akikkel a szervezet együttműködik. Természetesen maradtak hiányosságok, illetve olyan kezdeményezések, projektek, amelyekre nem jutott elég idő, de örülök, hogy többen viszik tovább a szervezet működését, feladat ugyanis maradt bőven.
– Milyen személyes élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál ez idő alatt?
– A legcsodálatosabb az, hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg, amely egyszersmind temérdek tapasztalatot és élethelyzetet is jelent, hiszen együtt dolgoztam baráttal, ismerőssel, diákokkal, de tanárral vagy akár politikussal is. Szerencsésnek érzem magam, hiszen a családom is mellettem volt, támogatott. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam azt is, milyen egy érett csapattal együttműködni, milyen nyitott, kezdeményező, szerepet vállaló emberekkel alkotni, létrehozni. Aktív és kifejlett diákközösség él ebben a városban, aki a maga hibáival és hiányosságaival bár, de fel tud sorakozni a város ügyei és értékei mentén. Ez rengeteget jelent számomra.
– Hogyan és merre vezérelnek terveid ezután?
– Októberben beiratkoztam doktori iskolába, tehát folytatom a tanulmányaimat, de közösségi tevékenységekkel szeretnék foglalkozni, mert úgy érzem, hogy rengeteget kaptam attól a közösségtől, amely születésem óta hol ilyen, hol olyan formában körülvesz engem. Emellett az Ifjúsági Főváros 2015. projekt összehangolásában is szerepet vállalok, ahol figyelmem a magyar fiatalok, a magyar nyelv, kultúra megfelelő képviseletére irányul. A projekthez való hozzájárulásom valószínűleg ki fogja tölteni szabad óráimat, de emellett továbbra is igyekszem időt fordítani a mandátumom alatt indult, és a doktori témámhoz közel álló Igen, tessék! mozgalomra, amely a magyar közösségért, a színvonalas magyar nyelvhasználat támogatásaként jött létre.
Szabadság (Kolozsvár),