Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár
4 tétel
1999. június 29.
"A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány július 3-án, emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülésen Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának vezetője a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepéről és jelentőségéről tart előadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetéről, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítéséről, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeiről a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évéről (1959), valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetéről és távlatairól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen témákról lesz szó. Az előadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külső tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai Egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora; Szögi László történész, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke. /Emlékülés a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./"
2007. október 22.
Káptalan Erna aligazgatónő bevezető szavai után Varga Júlia A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641–1773 (1784) /Budapest, 2007/ című adattárát dr. Sipos Gábor történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke mutatta be október 19-én a Báthory-líceum dísztermében. A diákok adataiból kiderül, hogy döntő többségük székelyföldi volt, de szép számban akadt közöttük csángómagyar is. Dr. Szögi László, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója a Felsőoktatástörténeti Kiadványok című sorozatot mutatta be, amelynek hatodik láncszemeként jelent most meg Varga Júlia munkája. A fiatal szerző marosvásárhelyi származású budapesti kutatóként elkötelezettje az erdélyi múlt levéltári feltárásának. /Ö. I. B. : Oktatástörténet, 300 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./
2010. június 21.
Megkezdődtek a Keresztelő Szent János Napok
Az egyháznak évszázadok óta gyűlő írott öröksége van, amelyet nem minden plébánián őriztek szakszerűen. Éppen ezért a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltára 2003-ban gyűjtőmunkát hirdetett annak érdekében, hogy az írott örökséget feltárják, összegyűjtsék és biztonságos helyen őrizzék meg az utókornak. Ennek az óriási munkának eredményeként nemcsak speciális ládákba kerültek az iratok, hanem kötet formájában is kiadták ezeket. Ezt a kötetet mutatták be pénteken Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János Napok nyitórendezvényén, melynek házigazdája ft. Oláh Dénes főesperes-plébános volt. A levéltári ritkaságokat a plébániatemplom északi karzatán működő Egyházművészeti Múzeumban Vedd ezeket az iratokat... címmel állították ki.
Nem teóriák: dokumentumok igazolnak
– Elképesztő adatok vannak az egyházi levéltárakban. Tudnunk kell, mit tartalmaznak ezek, s a közösség rendelkezésére kell bocsátani. A kilencvenes évek elején a feltártság rossz színvonalú volt Erdélyben, most sokkal jobban áll a helyzet. A múlttal való ismerkedéshez nem álmokat, teóriákat kell felmutatni, hanem dokumentumokat. Erdély- szerte sokat tett a református és az unitárius egyház, de a legnagyobb lépést a katolikus egyház tette ezek összegyűjtéséért. Még a magyarországinál is nagyobbat. A folyamat Gyulafehérváron kezdődött, majd az értékmentő munka az egész egyházmegyére kiterjedt. A levéltári anyagok nem titkosak. Ezekhez bárki hozzáférhet, kutathat. Svédországban öt digitalizált levéltári központ működik, ahol bárki végigkövetheti egy közösség vagy az ükapja életútját. E szolgáltató levéltárak szintjére kell eljussunk mi is – mondta dr. Szögi László, a budapesti ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár igazgatója, aki Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros A gyulafehérvári, a sepsiszentgyörgyi, a szamosújvári és a gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltárak repertóriuma című kötetét méltatta.
Kitör a múlt a levéltárból
A kötetben 111 plébánia anyaga, hétéves gyűjtőmunka eredménye olvasható 400 oldalon – hangzott el Bernád Rita ismertetőjében. A kötetben szerepelnek például a legrégebbi erdélyi magyar anyakönyv, a kolozsmonostori anyakönyv adatai, ezek 1665-1699 közötti bejegyzéseket tartalmaznak. (Az Erdélyben fellelhető legrégebbi anyakönyv az 1607-es, ezt Segesváron a szász evangélikusok őrzik.) A kötetben található a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozó zalatnai, a tűri, a szászvárosi, a kőrösbányai, a lupényi, a nagyági, kiskapusi egyházak levéltári anyaga is. A szamosújvári gyűjtőlevéltár anyagából a besztercei piarista gimnázium anyakönyve említésre érdemes. A sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltár anyagából Haller János 1742-es keltezésű adománylevele, a gyergyószentmiklósiból pedig Rákóczi György 1637-ben kelt levele figyelemre méltó.
Ezek a dokumentumok restaurált állapotban augusztus 20-ig megtekinthetők az egyházművészeti múzeumban – mondta Barabás Kisanna levéltáros-muzeológus.
A könyvbemutatón fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília énekegyüttes.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
Az egyháznak évszázadok óta gyűlő írott öröksége van, amelyet nem minden plébánián őriztek szakszerűen. Éppen ezért a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltára 2003-ban gyűjtőmunkát hirdetett annak érdekében, hogy az írott örökséget feltárják, összegyűjtsék és biztonságos helyen őrizzék meg az utókornak. Ennek az óriási munkának eredményeként nemcsak speciális ládákba kerültek az iratok, hanem kötet formájában is kiadták ezeket. Ezt a kötetet mutatták be pénteken Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János Napok nyitórendezvényén, melynek házigazdája ft. Oláh Dénes főesperes-plébános volt. A levéltári ritkaságokat a plébániatemplom északi karzatán működő Egyházművészeti Múzeumban Vedd ezeket az iratokat... címmel állították ki.
Nem teóriák: dokumentumok igazolnak
– Elképesztő adatok vannak az egyházi levéltárakban. Tudnunk kell, mit tartalmaznak ezek, s a közösség rendelkezésére kell bocsátani. A kilencvenes évek elején a feltártság rossz színvonalú volt Erdélyben, most sokkal jobban áll a helyzet. A múlttal való ismerkedéshez nem álmokat, teóriákat kell felmutatni, hanem dokumentumokat. Erdély- szerte sokat tett a református és az unitárius egyház, de a legnagyobb lépést a katolikus egyház tette ezek összegyűjtéséért. Még a magyarországinál is nagyobbat. A folyamat Gyulafehérváron kezdődött, majd az értékmentő munka az egész egyházmegyére kiterjedt. A levéltári anyagok nem titkosak. Ezekhez bárki hozzáférhet, kutathat. Svédországban öt digitalizált levéltári központ működik, ahol bárki végigkövetheti egy közösség vagy az ükapja életútját. E szolgáltató levéltárak szintjére kell eljussunk mi is – mondta dr. Szögi László, a budapesti ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár igazgatója, aki Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros A gyulafehérvári, a sepsiszentgyörgyi, a szamosújvári és a gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltárak repertóriuma című kötetét méltatta.
Kitör a múlt a levéltárból
A kötetben 111 plébánia anyaga, hétéves gyűjtőmunka eredménye olvasható 400 oldalon – hangzott el Bernád Rita ismertetőjében. A kötetben szerepelnek például a legrégebbi erdélyi magyar anyakönyv, a kolozsmonostori anyakönyv adatai, ezek 1665-1699 közötti bejegyzéseket tartalmaznak. (Az Erdélyben fellelhető legrégebbi anyakönyv az 1607-es, ezt Segesváron a szász evangélikusok őrzik.) A kötetben található a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozó zalatnai, a tűri, a szászvárosi, a kőrösbányai, a lupényi, a nagyági, kiskapusi egyházak levéltári anyaga is. A szamosújvári gyűjtőlevéltár anyagából a besztercei piarista gimnázium anyakönyve említésre érdemes. A sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltár anyagából Haller János 1742-es keltezésű adománylevele, a gyergyószentmiklósiból pedig Rákóczi György 1637-ben kelt levele figyelemre méltó.
Ezek a dokumentumok restaurált állapotban augusztus 20-ig megtekinthetők az egyházművészeti múzeumban – mondta Barabás Kisanna levéltáros-muzeológus.
A könyvbemutatón fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília énekegyüttes.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
2012. október 4.
Kolozsvár, az elitképző
A múlt század elején Kolozsvár a Kárpát-medence második legnagyobb elitképzője volt. A Ferenc József Tudományegyetem, illetve a szakkollégiumok elsősorban Erdély értelmiségi utánpótlását biztosították, a diákok 55–65 százaléka a környékről került ki – hangzott el többek közt Karády Viktor, a budapesti Közép-Európai Egyetem tanárának tegnapi előadásában.
A kolozsvári magyar felsőoktatás 140. évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat második napján a Ferenc József Tudományegyetem születéséről, a korabeli társadalomban betöltött szerepéről hallgathattak előadásokat az érdeklődők.
Karády Viktor előadásában kitért a korabeli diákok felekezeti megoszlására is, mint részletezte, a római katolikusok viszonylag kevesen voltak, és elsősorban a mezőgazdasági akadémián képviseltették magukat, legkevésbé az orvosi egyetemen lehetett velük találkozni. Ezzel szemben 9 százalékos arányukhoz képest felülreprezentáltak voltak az evangélikusok, a diákok 20 százaléka közülük került ki. A különböző karokon egyenlő mértékben voltak jelen, elsősorban a szász evangélikusoknak köszönhetően. De felülreprezentáltak voltak az unitáriusok is, akik a bölcsészkaron tanultak a legszívesebben.
A legtöbben a reformátusok voltak, így a kolozsvári egyetemnek erősen református és ennek következtében nacionalista jellege volt – mondta a professzor. Erdélyi számarányukhoz mérten jelentősen alulreprezentáltak voltak ugyanakkor a görög katolikusok, akik zömükben románok, szerbek vagy ruszinok voltak. Érdekesség, hogy a korabeli diákok 60 százaléka joghallgató volt. Karády szerint ennek oka, hogy az akkori fiatalok a jogász végzettség birtokában reméltek állami álláshoz jutni.
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépületében megtartott tudományos ülésszak egyébként dr. Pál Judit előadásával vette kezdetét, amely a kiegyezés és az egyetem alapítása közötti időszak Erdélyéről nyújtott átfogó képet. Dr. Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtárának és Levéltárának igazgatója a felsőoktatási intézmény alapításának közvetlen előzményeit mutatta be. Lucian Năstasă Kovács az egyetem kezdeti éveinek nehézségeiről értekezett, míg Nicolae Bocşan dr. Grigore Silaşinak, az egyetem első román nyelv és irodalom tanárának munkásságát ismertette.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
A múlt század elején Kolozsvár a Kárpát-medence második legnagyobb elitképzője volt. A Ferenc József Tudományegyetem, illetve a szakkollégiumok elsősorban Erdély értelmiségi utánpótlását biztosították, a diákok 55–65 százaléka a környékről került ki – hangzott el többek közt Karády Viktor, a budapesti Közép-Európai Egyetem tanárának tegnapi előadásában.
A kolozsvári magyar felsőoktatás 140. évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat második napján a Ferenc József Tudományegyetem születéséről, a korabeli társadalomban betöltött szerepéről hallgathattak előadásokat az érdeklődők.
Karády Viktor előadásában kitért a korabeli diákok felekezeti megoszlására is, mint részletezte, a római katolikusok viszonylag kevesen voltak, és elsősorban a mezőgazdasági akadémián képviseltették magukat, legkevésbé az orvosi egyetemen lehetett velük találkozni. Ezzel szemben 9 százalékos arányukhoz képest felülreprezentáltak voltak az evangélikusok, a diákok 20 százaléka közülük került ki. A különböző karokon egyenlő mértékben voltak jelen, elsősorban a szász evangélikusoknak köszönhetően. De felülreprezentáltak voltak az unitáriusok is, akik a bölcsészkaron tanultak a legszívesebben.
A legtöbben a reformátusok voltak, így a kolozsvári egyetemnek erősen református és ennek következtében nacionalista jellege volt – mondta a professzor. Erdélyi számarányukhoz mérten jelentősen alulreprezentáltak voltak ugyanakkor a görög katolikusok, akik zömükben románok, szerbek vagy ruszinok voltak. Érdekesség, hogy a korabeli diákok 60 százaléka joghallgató volt. Karády szerint ennek oka, hogy az akkori fiatalok a jogász végzettség birtokában reméltek állami álláshoz jutni.
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépületében megtartott tudományos ülésszak egyébként dr. Pál Judit előadásával vette kezdetét, amely a kiegyezés és az egyetem alapítása közötti időszak Erdélyéről nyújtott átfogó képet. Dr. Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtárának és Levéltárának igazgatója a felsőoktatási intézmény alapításának közvetlen előzményeit mutatta be. Lucian Năstasă Kovács az egyetem kezdeti éveinek nehézségeiről értekezett, míg Nicolae Bocşan dr. Grigore Silaşinak, az egyetem első román nyelv és irodalom tanárának munkásságát ismertette.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)