Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. június 10.
Benépesül a hétvégén a bonchidai Bánffy-kastély
Ünnepi fesztiválra várja a környék apraját és nagyját a bonchidai Bánffy-kastélyba a hétvégén a Transylvania Trust Alapítvány.
A 15. alkalommal tartandó BAROCK kastélynapok szombati és vasárnapi programsorozatában a különböző művészeti ágak kedvelői, a hagyományos népi mesterségek és termékek iránt érdeklődők és a koncertrajongók is találnak kedvükre valót.
A fesztivál a látványosságok rendjén is egyedi, hiszen az érdeklődők motoros siklóernyő segítségével emelkedhetnek a kastély fölé, hogy madártávlatból pillantsanak rá kedvenc kastélyukra és annak környékére, így a válaszúti Bánffy-kastélyra is, ahová biciklis túra indul vasárnap. A kastély udvarát a legkisebbek számára tartják fenn a szervezők, akik partnereik (az Életfa Családsegítő Egyesület, a Mikó Óvoda, a Ludoteka, a Dribli, a Civitas Alapítvány, a Şezătoare Urbană) segítségével kézműves tevékenységeket, társas- és csoportos játékokat, látványos alkotóműhelyeket, ügyességi próbákat, sporttevékenységeket terveznek. Különleges élményben lesz része annak, aki részt vesz a kisbabás Kanga-tréning-bemutatón vagy a Kolozsvári Magyar Opera gyermekkórusának fellépésén.
Magyarul és románul is szervez vezetett sétákat az alapítvány, a történelem kedvelőinek mesélnek a Bánffy család és a bonchidai kastély fénykoráról, a további terveikről. Az interkulturalitás jegyében zajlik az a kerekasztal-beszélgetés is, amely a kastély utolsó lakója, gróf Bánffy Miklós írói munkássága és a román kultúra kapcsolatát idézi fel. Bánffy Miklós alakja filmkockákon is látható, hiszen fontos szereplője a Mikó Imréről készült, a fesztiválon vetítendő dokumentumfilmnek, amely címe sokatmondó: Túlélés vagy népszolgálat.
A zenei kínálat alternatívabb, mint bármikor, fellép Nicolae Simion & friends, a sZempöl, a Maria Răducanu–Krister Jonsson-duó, az AG Weinberger 4th, Rodion GA – a romániai elektronikus zene atyja –, a Váczi Eszter & Quartet. További részletek a www.transylvaniatrust.ro honlapon és a Bánffy-kastély Facebook-oldalán olvashatóak.
Krónika (Kolozsvár)
Ünnepi fesztiválra várja a környék apraját és nagyját a bonchidai Bánffy-kastélyba a hétvégén a Transylvania Trust Alapítvány.
A 15. alkalommal tartandó BAROCK kastélynapok szombati és vasárnapi programsorozatában a különböző művészeti ágak kedvelői, a hagyományos népi mesterségek és termékek iránt érdeklődők és a koncertrajongók is találnak kedvükre valót.
A fesztivál a látványosságok rendjén is egyedi, hiszen az érdeklődők motoros siklóernyő segítségével emelkedhetnek a kastély fölé, hogy madártávlatból pillantsanak rá kedvenc kastélyukra és annak környékére, így a válaszúti Bánffy-kastélyra is, ahová biciklis túra indul vasárnap. A kastély udvarát a legkisebbek számára tartják fenn a szervezők, akik partnereik (az Életfa Családsegítő Egyesület, a Mikó Óvoda, a Ludoteka, a Dribli, a Civitas Alapítvány, a Şezătoare Urbană) segítségével kézműves tevékenységeket, társas- és csoportos játékokat, látványos alkotóműhelyeket, ügyességi próbákat, sporttevékenységeket terveznek. Különleges élményben lesz része annak, aki részt vesz a kisbabás Kanga-tréning-bemutatón vagy a Kolozsvári Magyar Opera gyermekkórusának fellépésén.
Magyarul és románul is szervez vezetett sétákat az alapítvány, a történelem kedvelőinek mesélnek a Bánffy család és a bonchidai kastély fénykoráról, a további terveikről. Az interkulturalitás jegyében zajlik az a kerekasztal-beszélgetés is, amely a kastély utolsó lakója, gróf Bánffy Miklós írói munkássága és a román kultúra kapcsolatát idézi fel. Bánffy Miklós alakja filmkockákon is látható, hiszen fontos szereplője a Mikó Imréről készült, a fesztiválon vetítendő dokumentumfilmnek, amely címe sokatmondó: Túlélés vagy népszolgálat.
A zenei kínálat alternatívabb, mint bármikor, fellép Nicolae Simion & friends, a sZempöl, a Maria Răducanu–Krister Jonsson-duó, az AG Weinberger 4th, Rodion GA – a romániai elektronikus zene atyja –, a Váczi Eszter & Quartet. További részletek a www.transylvaniatrust.ro honlapon és a Bánffy-kastély Facebook-oldalán olvashatóak.
Krónika (Kolozsvár)
2016. június 20.
Együtt játszottak hétvégén Kolozsváron
Együtt játszani, közösséget alkotni – ezt a kulcsmondatot ismételték többen a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani elnevezésű kezdeményezésének hétvégi kedvcsináló rendezvényén.
Az ősszel induló átfogó program célja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára megkönnyítse a beilleszkedést a társadalomba. Ehhez azonban a kezdeményezőknek támogatókra is szükségük van. Az egyesület ezért szervezett kerti partit, ahol a különböző fogyatékkal élő és az egészséges gyerekek együtt játszhattak az Életfa székhelyén. A kertben az érdeklődők hűs limonádét kortyolhattak és közben Balázs Imre József megzenésített verseit hallhatták a költő előadásában, majd a Jazzybirds zenekar koncertjén vehettek részt.
Deme Ilona, az egyesület elnöke elmondta, az ötletet az adta, hogy Deák Katalinnal – a projekt másik ötletgazdájával – közösen felismerték, hogy hiányzik egy olyan közösségi tér, ahol például a down szindrómás vagy mozgássérült gyerekek együtt játszhatnának a többiekkel. Az Életfa egyesületnél a tér adott volt, így csak be kellett népesíteni gyerekekkel. A kezdeményezés több közéleti személyiség tetszését elnyerte, Albert Csilla és Dimény Áron kolozsvári színművész is vállalta, hogy nagykövete lesz a programnak. „Próbáltuk elérni Angelina Jolie-t, de nem ért rá, ezért lettem én a nagykövet" – tréfálkozott a kapunyitás előtti sajtóbeszélgetésen Dimény Áron.
Deme Ilona ugyanakkor elmondta, nagy álmuk, hogy a kertben fel tudjanak szerelni egy speciális hintát a mozgássérült gyerekeknek, ilyen ugyanis nemhogy Kolozsváron, de egész Romániában nincsen.
Makkai Bence, a projekt művészeti vezetője kérdésünkre kifejtette, amikor felismerték, hogy nagyobb horderejű lesz a program, úgy ítélték meg, hogy mindenképp jó lenne ráhangolni a kolozsvári, erdélyi közösséget az őszi kezdésre. „Azért szerveztük ezt a kerti partit, hogy megmutathassuk, miről szól a kezdeményezés: a találkozásról, az együtt játszásról. Fontos, hogy őszre ráhangolódjanak az emberek a szakmabeliek által irányított foglalkozásokra" - magyarázta.
A szervezők első lépésként Kolozsvárra hívták a budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását, a társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják. Céljuk, hogy tevékenységük nyomán a sérült emberek társadalmi megítélése változzék. Az előadás a Kolozsvári Magyar Napok kiemelt rendezvénye lesz. Szabó Lilla, az augusztusi rendezvénysorozat programigazgatója úgy értékelt, a fogyatékkal élőkről szóló projekt gazdagítja a kolozsvári és erdélyi közösséget.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Együtt játszani, közösséget alkotni – ezt a kulcsmondatot ismételték többen a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani elnevezésű kezdeményezésének hétvégi kedvcsináló rendezvényén.
Az ősszel induló átfogó program célja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára megkönnyítse a beilleszkedést a társadalomba. Ehhez azonban a kezdeményezőknek támogatókra is szükségük van. Az egyesület ezért szervezett kerti partit, ahol a különböző fogyatékkal élő és az egészséges gyerekek együtt játszhattak az Életfa székhelyén. A kertben az érdeklődők hűs limonádét kortyolhattak és közben Balázs Imre József megzenésített verseit hallhatták a költő előadásában, majd a Jazzybirds zenekar koncertjén vehettek részt.
Deme Ilona, az egyesület elnöke elmondta, az ötletet az adta, hogy Deák Katalinnal – a projekt másik ötletgazdájával – közösen felismerték, hogy hiányzik egy olyan közösségi tér, ahol például a down szindrómás vagy mozgássérült gyerekek együtt játszhatnának a többiekkel. Az Életfa egyesületnél a tér adott volt, így csak be kellett népesíteni gyerekekkel. A kezdeményezés több közéleti személyiség tetszését elnyerte, Albert Csilla és Dimény Áron kolozsvári színművész is vállalta, hogy nagykövete lesz a programnak. „Próbáltuk elérni Angelina Jolie-t, de nem ért rá, ezért lettem én a nagykövet" – tréfálkozott a kapunyitás előtti sajtóbeszélgetésen Dimény Áron.
Deme Ilona ugyanakkor elmondta, nagy álmuk, hogy a kertben fel tudjanak szerelni egy speciális hintát a mozgássérült gyerekeknek, ilyen ugyanis nemhogy Kolozsváron, de egész Romániában nincsen.
Makkai Bence, a projekt művészeti vezetője kérdésünkre kifejtette, amikor felismerték, hogy nagyobb horderejű lesz a program, úgy ítélték meg, hogy mindenképp jó lenne ráhangolni a kolozsvári, erdélyi közösséget az őszi kezdésre. „Azért szerveztük ezt a kerti partit, hogy megmutathassuk, miről szól a kezdeményezés: a találkozásról, az együtt játszásról. Fontos, hogy őszre ráhangolódjanak az emberek a szakmabeliek által irányított foglalkozásokra" - magyarázta.
A szervezők első lépésként Kolozsvárra hívták a budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását, a társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják. Céljuk, hogy tevékenységük nyomán a sérült emberek társadalmi megítélése változzék. Az előadás a Kolozsvári Magyar Napok kiemelt rendezvénye lesz. Szabó Lilla, az augusztusi rendezvénysorozat programigazgatója úgy értékelt, a fogyatékkal élőkről szóló projekt gazdagítja a kolozsvári és erdélyi közösséget.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2016. augusztus 6.
Életfa Tábor a Madarasi Hargitán: kukujzafüggőség, csillagvadászat
Algyógyon két éve, Lókodon a tavaly, idén pedig a Madarasi Hargitán volt „magas szintű élményben” részük azoknak a gyerekeknek és kísérőiknek, akik részt vettek az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett táborban. A Madarasi Menedékház szolgált a „családos tábor menedékéül” augusztus 1. és 5. között, és az öt nap feledhetetlen élményeiről az Életfa Tábor honlapján vezetett blog és fényképek tanúskodnak. Ezekből a bejegyzésekből válogattunk részleteket.
A tinédzser medvebocs
Az út zökkenőmentessége és az úton kószáló medve-tinédzser jó reménnyel töltötte el hétfő délután a Madarasi Menedékházba érkező táborozókat. Ugyan sokat vártunk (de csakis a mi naivitásunk miatt, hisz kérhettük volna) a vacsorára, a délután nagyon jól telt mindenki számára. Az esti ismerkedés hangulatát megadta az a három kis gyertyaláng, ami a megszakításokkal teli áramszünet alatt világított rendületlenül. A szomszédos hegyen csücsülő felhő ugyanis úgy döntött, hogy a Madarasi Menedékháznál akarja kitombolni magát. Függetlenül a kint zajló égiháborútól, a négy fal között felnőttek gyermekek elleni küzdelme folyt, az utóbbiak győzelmével… Az éjjel egy része csillagvadászattal telt el, amíg meg nem jöttek fehérvári tábortársaink. Még egy pillantás az égre, csomaghordozás, a dinnye beszállítása a házba, majd vissza a kocsiba, majd megint a házba, aztán megint a kocsiba, aztán kitudja mi lett a dinnyével…
Vörös cipellő
Egész Erdéllyel ellentétben mi itt, fent a csúcs közelében, verőfényes napsütésre ébredtünk. Viszont nem fürödhettünk sokáig a nap fényében, a reggeli után következő agyagozás már szemerkélő eső társaságában folyt. Dánél Sándor fazekasmesterrel egy képzeletbeli utazásra indultunk, ahol végignéztük egy agyagedény fejlődését, a születéstől a doktori disszertációig. Ezek után két csoportra oszolva hol agyagoztunk, hol pedig társasoztunk. Persze, egy gyerekek miatt mozgó asztalon kicsit nehéz marokkózni…
Kerekes Ákos
Szabadság (Kolozsvár)
Algyógyon két éve, Lókodon a tavaly, idén pedig a Madarasi Hargitán volt „magas szintű élményben” részük azoknak a gyerekeknek és kísérőiknek, akik részt vettek az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett táborban. A Madarasi Menedékház szolgált a „családos tábor menedékéül” augusztus 1. és 5. között, és az öt nap feledhetetlen élményeiről az Életfa Tábor honlapján vezetett blog és fényképek tanúskodnak. Ezekből a bejegyzésekből válogattunk részleteket.
A tinédzser medvebocs
Az út zökkenőmentessége és az úton kószáló medve-tinédzser jó reménnyel töltötte el hétfő délután a Madarasi Menedékházba érkező táborozókat. Ugyan sokat vártunk (de csakis a mi naivitásunk miatt, hisz kérhettük volna) a vacsorára, a délután nagyon jól telt mindenki számára. Az esti ismerkedés hangulatát megadta az a három kis gyertyaláng, ami a megszakításokkal teli áramszünet alatt világított rendületlenül. A szomszédos hegyen csücsülő felhő ugyanis úgy döntött, hogy a Madarasi Menedékháznál akarja kitombolni magát. Függetlenül a kint zajló égiháborútól, a négy fal között felnőttek gyermekek elleni küzdelme folyt, az utóbbiak győzelmével… Az éjjel egy része csillagvadászattal telt el, amíg meg nem jöttek fehérvári tábortársaink. Még egy pillantás az égre, csomaghordozás, a dinnye beszállítása a házba, majd vissza a kocsiba, majd megint a házba, aztán megint a kocsiba, aztán kitudja mi lett a dinnyével…
Vörös cipellő
Egész Erdéllyel ellentétben mi itt, fent a csúcs közelében, verőfényes napsütésre ébredtünk. Viszont nem fürödhettünk sokáig a nap fényében, a reggeli után következő agyagozás már szemerkélő eső társaságában folyt. Dánél Sándor fazekasmesterrel egy képzeletbeli utazásra indultunk, ahol végignéztük egy agyagedény fejlődését, a születéstől a doktori disszertációig. Ezek után két csoportra oszolva hol agyagoztunk, hol pedig társasoztunk. Persze, egy gyerekek miatt mozgó asztalon kicsit nehéz marokkózni…
Kerekes Ákos
Szabadság (Kolozsvár)
2016. augusztus 14.
Ők is szeretnek játszani – elfogadást tanultak a Kolozsvári magyar gyerekek
Több tucat fogyatékkal élő és „normál fejlődésű” gyerek játszott együtt szombat délután a Kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület udvarán. Sok önfeledt kacagást hallottunk.
Másodszor szervezte meg szombat délután a Kolozsvári az Életfa Családsegítő Egyesület a Játszó.tér című rendezvényt, amelynek lényege, hogy fogyatékkal élő gyerekeket is bevonnak a közös időtöltésbe. Az esemény az egyesület által elindított, Én is szeretnék játszani projekt része. Ennek kedvezményezettjei azok a családok, ahol sajátos vagy eltérő nevelési igényű gyermekek élnek.
Az egyesület udvarán mozgáskorlátozott, hallássérült, Down-szindromás, beszédzavaros kisfiúk és kislányok játszadoztak, de láttunk fogyatékkal élő felnőtteket is. A délután folyamán Bertóti Johanna, a Kolozsvári társulat, a Váróterem Projekt tagja énekelt a kicsiknek, a felnőttek – köztük a színész Dimény Áron – kedvenc meséjüket olvasták fel nekik.
Az Életfa Családsegítő Egyesület vezetője, Deme Ilona a Maszolnak elmondta, a júniusi rendezvényhez képest lehet, hogy kevesebb fogyatékkal élőt sikerült bevonni a közös játéjba, de aki eljött, az családja körében érkezett. "Ezt egy nagyon fontos lépésnek tartjuk, hiszen az igazi társas kapcsolatok egyének és nem intézmények között alakulnak ki" – magyarázta.
Romániában a statisztikai hivatal adatai szerint 0,69 százalék – 30163 személy – a sajátos nevelési igényű gyermekek aránya. Kolozs megye összesen 2661 sajátos nevelési igényű gyermeket számlál.
„Már azt sikernek tartjuk, hogy elkezdtünk beszélni, gondolkodni a fogyatékkal élők társas kapcsolatainak helyzetéről és lehetőségeiről” – mondta Deme Ilona. A pszichológus szerint ezeknek a kicsiknek a fejlődése is attól függ, hogy mennyire van lehetőségük a társas kapcsolatok kialakítására, milyen oktatásban részesül, és mennyit törődnek velük.
„Hogy közösségünk életében a fogyatékkal élők nem vesznek részt, annak legfőbb okát a társadalom mássághoz való viszonyulásában látjuk. Hiszünk abban, hogy minden gyermek számára a legjobb fejlesztési módszer a játék, és hogy mindannyian társas kapcsolatainkban fejlődünk leginkább” – magyarázta az egyesület vezetője.
Mint megtudtuk, az Én is szeretnék játszani projektet márciusban indították el. Céljuk legalább részben lebontani az előítéleteket, mert szerintük a fogyatékkal élő személyek jó része képes beilleszkedni a közösségi intézményekbe: iskolába járni, munkát vállalni és részt venni a szabadidős tevékenységeken.
További terveikről Deme Ilona elmondta: augusztus 19-ére Kolozsvárra hívták a Budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását. A társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják. Előadásuk a Kolozsvári Magyar Napok színházi rendezvényeinek részeként pénteken tekinthető meg két alkalommal.
2016 őszétől szakemberek vezetésével rendszeres integrációs fejlesztő tevékenységet szeretnénk indítani, ahol az eltérő nevelési igényű és normál fejlődésű gyermekek együtt játszhatnak és tanulhatnak. „Rendszeressé kívánjuk tenni a Játszó.tér eseményünket is. Ahhoz, hogy az Életfa udvara a sajátos nevelési igényű kicsik számára is igazi játszótér lehessen, meg szeretnék vásárolni Kolozsvár első, mozgássérültek számára készült hintáját, valamint az ehhez szükséges gumiszőnyeget.”
Deme Ilona elmondta, a Baltazár Társulat fellépéséhez szükséges pénzt támogatóiknak köszönhetően már sikerült előteremteni. A hinta beszerzéséhez a Kolozsvári Magyar Napokon is gyűjtenek adományokat.
Számos Kolozsvári intézmény az Én is szeretnék játszani projekt mellé állt: a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája. Két kiemelt támogatójuk a Cosmetic Plant és a Budaval. Adományokat a következő bankszámlaszámra várnak: Asociația Copacul Vieții – Életfa Családsegítő Egyesület, RO57OTPV200000653359RO02.
Cs. P. T.
maszol.ro
Több tucat fogyatékkal élő és „normál fejlődésű” gyerek játszott együtt szombat délután a Kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület udvarán. Sok önfeledt kacagást hallottunk.
Másodszor szervezte meg szombat délután a Kolozsvári az Életfa Családsegítő Egyesület a Játszó.tér című rendezvényt, amelynek lényege, hogy fogyatékkal élő gyerekeket is bevonnak a közös időtöltésbe. Az esemény az egyesület által elindított, Én is szeretnék játszani projekt része. Ennek kedvezményezettjei azok a családok, ahol sajátos vagy eltérő nevelési igényű gyermekek élnek.
Az egyesület udvarán mozgáskorlátozott, hallássérült, Down-szindromás, beszédzavaros kisfiúk és kislányok játszadoztak, de láttunk fogyatékkal élő felnőtteket is. A délután folyamán Bertóti Johanna, a Kolozsvári társulat, a Váróterem Projekt tagja énekelt a kicsiknek, a felnőttek – köztük a színész Dimény Áron – kedvenc meséjüket olvasták fel nekik.
Az Életfa Családsegítő Egyesület vezetője, Deme Ilona a Maszolnak elmondta, a júniusi rendezvényhez képest lehet, hogy kevesebb fogyatékkal élőt sikerült bevonni a közös játéjba, de aki eljött, az családja körében érkezett. "Ezt egy nagyon fontos lépésnek tartjuk, hiszen az igazi társas kapcsolatok egyének és nem intézmények között alakulnak ki" – magyarázta.
Romániában a statisztikai hivatal adatai szerint 0,69 százalék – 30163 személy – a sajátos nevelési igényű gyermekek aránya. Kolozs megye összesen 2661 sajátos nevelési igényű gyermeket számlál.
„Már azt sikernek tartjuk, hogy elkezdtünk beszélni, gondolkodni a fogyatékkal élők társas kapcsolatainak helyzetéről és lehetőségeiről” – mondta Deme Ilona. A pszichológus szerint ezeknek a kicsiknek a fejlődése is attól függ, hogy mennyire van lehetőségük a társas kapcsolatok kialakítására, milyen oktatásban részesül, és mennyit törődnek velük.
„Hogy közösségünk életében a fogyatékkal élők nem vesznek részt, annak legfőbb okát a társadalom mássághoz való viszonyulásában látjuk. Hiszünk abban, hogy minden gyermek számára a legjobb fejlesztési módszer a játék, és hogy mindannyian társas kapcsolatainkban fejlődünk leginkább” – magyarázta az egyesület vezetője.
Mint megtudtuk, az Én is szeretnék játszani projektet márciusban indították el. Céljuk legalább részben lebontani az előítéleteket, mert szerintük a fogyatékkal élő személyek jó része képes beilleszkedni a közösségi intézményekbe: iskolába járni, munkát vállalni és részt venni a szabadidős tevékenységeken.
További terveikről Deme Ilona elmondta: augusztus 19-ére Kolozsvárra hívták a Budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását. A társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják. Előadásuk a Kolozsvári Magyar Napok színházi rendezvényeinek részeként pénteken tekinthető meg két alkalommal.
2016 őszétől szakemberek vezetésével rendszeres integrációs fejlesztő tevékenységet szeretnénk indítani, ahol az eltérő nevelési igényű és normál fejlődésű gyermekek együtt játszhatnak és tanulhatnak. „Rendszeressé kívánjuk tenni a Játszó.tér eseményünket is. Ahhoz, hogy az Életfa udvara a sajátos nevelési igényű kicsik számára is igazi játszótér lehessen, meg szeretnék vásárolni Kolozsvár első, mozgássérültek számára készült hintáját, valamint az ehhez szükséges gumiszőnyeget.”
Deme Ilona elmondta, a Baltazár Társulat fellépéséhez szükséges pénzt támogatóiknak köszönhetően már sikerült előteremteni. A hinta beszerzéséhez a Kolozsvári Magyar Napokon is gyűjtenek adományokat.
Számos Kolozsvári intézmény az Én is szeretnék játszani projekt mellé állt: a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája. Két kiemelt támogatójuk a Cosmetic Plant és a Budaval. Adományokat a következő bankszámlaszámra várnak: Asociația Copacul Vieții – Életfa Családsegítő Egyesület, RO57OTPV200000653359RO02.
Cs. P. T.
maszol.ro
2016. augusztus 16.
KMN – Több tízezren köszöntik fel a héten Kolozsvárt
Bár hivatalosan hétfőn este nyitják meg, már a hétvégén elkezdődött a Kolozsvári Magyar Napok. A hetedik alkalommal megszervezett, több mint 500 programot magában foglaló rendezvénysorozat Kolozsvár fennállásának 700. évfordulója jegyében zajlik, de nemcsak az augusztus 19-ei szülinapon, hanem egész héten a várost ünnepli több tízezer ember.
A hétfő esti nyitógálán a tervek szerint a magyar kormány képviselőjeként Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára üdvözli a Kolozsváriakat, akik a köszöntőbeszédek és a Kincses Kolozsvárért díjak átadása után a Fölszállott a páva-gálaelőadást tekinthetik meg erdélyi hagyományápolók közreműködésével.
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság hétfőn városnéző sétát szervezett. Asztalos Lajos helytörténész, nyelvművelő ismertette a Fellegvár történelmét azzal a több tucat érdeklődővel, aki egy röpke óra erejéig csatlakozott a sétához. Itt megtudhattuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után, a császári erők erődítményeként 1716-ban kezdték el a vár építését. A Fellegvár tetején található laktanyát csak az 1960-as években számolták fel, mielőtt 1975-ben nekifogtak a Belvedere szálló építésének.
A nyári melegben jó választásnak bizonyult a séta a Fellegvár kellemes hűvösében, a résztvevők élvezték Asztalos Lajos finom humorral fűszerezett történeteit. Ennek során nemcsak a régmúlt, hanem a 20. század mára már feledésbe merülő eseményei is szóba kerültek, például az, hogy a II. világháborúban B26-os amerikai gépek 1500 bombát dobtak le Kolozsvárra.
Az idei Kolozsvári Magyar Napok egyik kiemelt rendezvénye a Budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadása is. A társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják, céljuk, hogy tevékenységük nyomán változzék a sérült emberek társadalmi megítélése. Az Életfa Családsegítő Egyesület meghívására érkeznek Kolozsvárra az Én is szeretnék játszani projekt keretében. Deme Ilona egyesületi elnöktől megtudtuk, egyre többen csatlakoznak a kezdeményezésükhöz, és szeretnék rendszeressé tenni a játszótér rendezvényeit.
„Ha a fogyatékkal élők ilyen biztonságos térben megtapasztalják, hogy van nyitottság az emberekben, hogy van egy közösség, amely szívesen látja őket, és jó velük együtt lenni, akkor lehet, hogy kijönnek a magyar napokra, vagy látjuk őket a színházban. Összeszokunk egy kicsit, és nem fogja zavarni a színházban Juliska nénit, hogy a háta mögött egy Down-kóros kislány tapsikol a gyönyörűségtől, ez nem kuriózum, hanem természetes lesz" – magyarázta az elképzelés lényegét Deme Ilona.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)
Bár hivatalosan hétfőn este nyitják meg, már a hétvégén elkezdődött a Kolozsvári Magyar Napok. A hetedik alkalommal megszervezett, több mint 500 programot magában foglaló rendezvénysorozat Kolozsvár fennállásának 700. évfordulója jegyében zajlik, de nemcsak az augusztus 19-ei szülinapon, hanem egész héten a várost ünnepli több tízezer ember.
A hétfő esti nyitógálán a tervek szerint a magyar kormány képviselőjeként Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára üdvözli a Kolozsváriakat, akik a köszöntőbeszédek és a Kincses Kolozsvárért díjak átadása után a Fölszállott a páva-gálaelőadást tekinthetik meg erdélyi hagyományápolók közreműködésével.
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság hétfőn városnéző sétát szervezett. Asztalos Lajos helytörténész, nyelvművelő ismertette a Fellegvár történelmét azzal a több tucat érdeklődővel, aki egy röpke óra erejéig csatlakozott a sétához. Itt megtudhattuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után, a császári erők erődítményeként 1716-ban kezdték el a vár építését. A Fellegvár tetején található laktanyát csak az 1960-as években számolták fel, mielőtt 1975-ben nekifogtak a Belvedere szálló építésének.
A nyári melegben jó választásnak bizonyult a séta a Fellegvár kellemes hűvösében, a résztvevők élvezték Asztalos Lajos finom humorral fűszerezett történeteit. Ennek során nemcsak a régmúlt, hanem a 20. század mára már feledésbe merülő eseményei is szóba kerültek, például az, hogy a II. világháborúban B26-os amerikai gépek 1500 bombát dobtak le Kolozsvárra.
Az idei Kolozsvári Magyar Napok egyik kiemelt rendezvénye a Budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadása is. A társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják, céljuk, hogy tevékenységük nyomán változzék a sérült emberek társadalmi megítélése. Az Életfa Családsegítő Egyesület meghívására érkeznek Kolozsvárra az Én is szeretnék játszani projekt keretében. Deme Ilona egyesületi elnöktől megtudtuk, egyre többen csatlakoznak a kezdeményezésükhöz, és szeretnék rendszeressé tenni a játszótér rendezvényeit.
„Ha a fogyatékkal élők ilyen biztonságos térben megtapasztalják, hogy van nyitottság az emberekben, hogy van egy közösség, amely szívesen látja őket, és jó velük együtt lenni, akkor lehet, hogy kijönnek a magyar napokra, vagy látjuk őket a színházban. Összeszokunk egy kicsit, és nem fogja zavarni a színházban Juliska nénit, hogy a háta mögött egy Down-kóros kislány tapsikol a gyönyörűségtől, ez nem kuriózum, hanem természetes lesz" – magyarázta az elképzelés lényegét Deme Ilona.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)
2016. augusztus 16.
Potápi: ezen a héten Kolozsvár a nemzet fővárosa
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint a Kolozsvári Magyar Napok hetében a kincses város az egész magyar nemzet fővárosa.
A politikus a rendezvénysorozat hétfő esti nyitógálán úgy vélte, a magyar napok hozzájárultak ahhoz, hogy a Kolozsvári magyarság jövőt építsen magának, és a városban lakó magyarok büszkén vállalják identitásukat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök köszöntésében azt hangsúlyozta, hogy a Kolozsvári magyarság a magyargyűlölő Gheorghe Funar polgármester városvezetése után a magyar napok által nyerte vissza önbizalma jelentős részét. A politikus megjegyezte: a kultúra akkor köti össze a románokat és a magyarokat, ha kölcsönös tisztelet övezi a két nép kultúráját. Úgy vélte, a kölcsönös tisztelet tekintetében van még tennivaló. Példaként a Kolozsvár bejárataitól még mindig hiányzó román-magyar-német helységnévtáblát említette.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke kijelentette: Kolozsvár fel nem adható város, nélküle „beroggyan" az a képzeletbeli híd, mely a jelentős magyar lakossággal bíró Partiumot és Székelyföldet köti össze. Gergely Balázs, a magyar napok főszervezője nagyszabású kulturális kalákának nevezte a szombaton kezdődött egyhetes rendezvénysorozatot, amely kölcsönösségi alapon szerveződik, és a Kolozsvári magyarság egységét jelzi.
A nyitógála keretében idén másodszor adták át a Kincses Kolozsvárért díjat, amelyet posztumusz Kötő József Kolozsvári színháztörténész, Brendus Réka, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese és a Kolozsvári magyar vállalkozók által alapított Euréka egyesület kapta.
A nyitógálán jelentették be a szervezők, hogy a kárpátaljai magyar iskolák tavalyi megsegítése után idén a Kolozsvári magyar napok közönsége a Kolozsvári Életfa Egyesület Szeretnék játszani című programját támogathatja adományaival. A program célja, hogy Kolozsvár játszótereire olyan hinták kerüljenek, amelyeket kerekesszékes gyermekek is használhatnak.
Kiss Károlyné Ildikó, a Magyar termék nagydíj pályázatot lebonyolító Industorg védjegyiroda ügyvivő igazgatója bejelentette: a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesületnek szeptemberben az Országházban Kárpát-medenceéért nívódíjat adnak át. A nyitógála előadásán a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató három évadának résztvevői és más erdélyi hagyományápolók álltak a Kolozsvári Magyar Opera nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség elé.
MTI |
Krónika (Kolozsvár)
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint a Kolozsvári Magyar Napok hetében a kincses város az egész magyar nemzet fővárosa.
A politikus a rendezvénysorozat hétfő esti nyitógálán úgy vélte, a magyar napok hozzájárultak ahhoz, hogy a Kolozsvári magyarság jövőt építsen magának, és a városban lakó magyarok büszkén vállalják identitásukat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök köszöntésében azt hangsúlyozta, hogy a Kolozsvári magyarság a magyargyűlölő Gheorghe Funar polgármester városvezetése után a magyar napok által nyerte vissza önbizalma jelentős részét. A politikus megjegyezte: a kultúra akkor köti össze a románokat és a magyarokat, ha kölcsönös tisztelet övezi a két nép kultúráját. Úgy vélte, a kölcsönös tisztelet tekintetében van még tennivaló. Példaként a Kolozsvár bejárataitól még mindig hiányzó román-magyar-német helységnévtáblát említette.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke kijelentette: Kolozsvár fel nem adható város, nélküle „beroggyan" az a képzeletbeli híd, mely a jelentős magyar lakossággal bíró Partiumot és Székelyföldet köti össze. Gergely Balázs, a magyar napok főszervezője nagyszabású kulturális kalákának nevezte a szombaton kezdődött egyhetes rendezvénysorozatot, amely kölcsönösségi alapon szerveződik, és a Kolozsvári magyarság egységét jelzi.
A nyitógála keretében idén másodszor adták át a Kincses Kolozsvárért díjat, amelyet posztumusz Kötő József Kolozsvári színháztörténész, Brendus Réka, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese és a Kolozsvári magyar vállalkozók által alapított Euréka egyesület kapta.
A nyitógálán jelentették be a szervezők, hogy a kárpátaljai magyar iskolák tavalyi megsegítése után idén a Kolozsvári magyar napok közönsége a Kolozsvári Életfa Egyesület Szeretnék játszani című programját támogathatja adományaival. A program célja, hogy Kolozsvár játszótereire olyan hinták kerüljenek, amelyeket kerekesszékes gyermekek is használhatnak.
Kiss Károlyné Ildikó, a Magyar termék nagydíj pályázatot lebonyolító Industorg védjegyiroda ügyvivő igazgatója bejelentette: a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesületnek szeptemberben az Országházban Kárpát-medenceéért nívódíjat adnak át. A nyitógála előadásán a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató három évadának résztvevői és más erdélyi hagyományápolók álltak a Kolozsvári Magyar Opera nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség elé.
MTI |
Krónika (Kolozsvár)
2016. augusztus 18.
Több mint 15 ezren a Kolozsvári Magyar Napok első koncertnapján
Szerdán már a 7. Kolozsvári Magyar Napok minden fesztiválhelyszíne megnyitotta kapuját, így a Farkas és a Fogoly utcában felállított zenei színpadok és a különböző tematikus sátrak csak a fesztiválozókra várnak. De nem teltek unalmasan az elmúlt napok sem: kiállítás-megnyitók, beszélgetések, koncertek és számos egyéb foglalkozás közül válogathattak a Kolozsvári Magyar Napok látogatói.
A szó szoros értelmében underground művészet fogadja a látogatókat a hétfő délután megnyílt Mimesis Fesztiválon, hiszen a kortárs művészek alkotásait bemutató tárlat – a korábbi évekkel ellentétben, amikor a New York Szálló hajdan elegáns, mára leromlott állapotú emeleti szobáiban szervezték – idén a Bánffy-palota pincerendszerébe kapott helyet. A Kolozsvári Magyar Napok rendszerint egyik legizgalmasabb – augusztus 21-ig látogatható – tárlatában idén sem csalódhatnak az érdeklődők, a kiállított alkotások garantáltan gondolkodásra és elmélyülésre késztetnek.
Ezen a héten a Kolozsvári Magyar Filmnapok hetedik kiadásának lehetnek részesei az érdeklődők – minden műfajba belekóstolhatnak, a játékfilmtől az animációs filmig, minden korszakból. Hétfőn, augusztus 15-én a Tranzit Házban zajló megnyitó az eső ellenére jó hangulatban telt. A bográcsozás után az Újratermelő szövetkezet első koncertjét lehetett meghallgatni.
Kedd délután a Magyar Olimpiai Udvar előadótermében Bordos László Zsolt 3d-művész tartott alapozó előadást az épületvetítés történetéről, illetve az augusztus 19-i, Szent Mihály-templomra történő 3d-vetítésről. A szervezők román szinkrontolmácsolást is biztosítottak, a terem csordultig telt, ami nem csoda, hiszen Bordost a műfaj úttörőjeként tartják számon. A látottak-hallottak alapján borítékolható, hogy pénteki produkciója igazi vizuális csemege lesz a Kolozsváriak számára.
Szintén a Magyar Olimpiai Udvar biztosított helyszínt annak a beszélgetésnek, amelyik Boros Miklós sportújságíró és Péter László sportszociológus között zajlott A sport hatalma vagy a hatalom sportja? címmel. A globalizáció térhódításával a sport eladható termékké vált, amelyet a globális média értékesít, ezzel együtt pedig jelentősen megnőtt a nagy sportszervezeteknek a nemzetállamokra gyakorolt befolyása is – hangzott el az előadáson.
A számos irodalmi program közül megemlíthetjük az Almásy László Kultúrtörténeti Kör és a Bulgakov Irodalmi Kávéház szervezésében zajló beszélgetést Szőcs Géza költővel, íróval. A Kolozsvárhoz ezer szállal kötődő Szőcs szövegeiből tartott felolvasást a szerző visszaemlékezései tették színesebbé, s kiderült: Kolozsvár elfeledett történetei remek irodalmi alapanyagként szolgálnak.
Magyarország Főkonzulátusa előcsarnokában Kolozsvári homlokzatok címmel Mile Lajos, Magyarország Kolozsvári főkonzulja nyitotta meg a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Kolozsvár Társaság közös pályázati felhívására érkező fotókból álló tárlatot. Templomok, közösségi házak, műemlékekké vált monarchiabeli épületek egy-egy izgalmas részletét mutatja meg a kiállított amatőr és profi fotósok által készített 36 fotó.
A Magyar Napok első koncertnapja elsősorban a rockzene szerelmeseinek kedvezett: a Moby Dick a Farkas utcai színpadon, a Kolozsvári Knock Out és Nagy Feró a Beatrice-vel a Főtéren koncertezett. A szervezők becslése szerint több mint 15 ezer ember volt kíváncsi a „babos kendősök” koncertjére.
Szerdától kézműves- és könyvvásár, helyi ízek kóstolója, múzeumi standok, vagy épp a Magyar Turisztikai Ügynökség számos érdekességet ígérő sátra az, mellyel bárki találkozhat, aki vasárnapig a Farkas utcába látogat. Mindezeken túl, esténként, neves zenei fellépőket is köszönthetünk a belvárosi utca színpadán, csakúgy, mint az idén első alkalommal a Fogoly utcában is felállított új pódiumon. (A két utca zenei színpadának részletes programját bárki megtalálhatja a www.magyarnapok.ro oldalon.)
Az idei rendezvény különlegessége, hogy – a hetes szám bűvkörében – Kolozsvár városi rangra emelésének 700-ik évfordulóját is ünnepelhetjük. Ennek megfelelően, augusztus 19-én (pénteken) 17.00 órától ökumenikus áhítatra kerül sor a Farkas utcai református templomban, melyet 18.00 órától a főtérig tartó ünnepi felvonulás követ. Itt ünnepi sokadalomra kerül sor, majd 21.00 órától – a Kolozsvári Magyar Opera előadásában – Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját láthatják az érdeklődők. A produkciót követően nagyszabású, látványos épületvetítéssel ünneplik a 700 éves Kolozsvárt. A családosok és gyerekekkel érkezők idén is színes programkínálatból válogathatnak. Amíg a szülők az esti koncerteken buliznak, addig a gyerekeket (3 és 8 év közöttieket) a TIFF-házban kialakított gyermekparkolóba (gyerekmegőrzőbe) várják naponta 19.00 és 23.00 óra között. A már megszokott kézműves foglalkozások, bábelőadások, meseolvasások és társasjátékok mellett újdonságnak számít, hogy idén a Romkertben alakították ki a Magyar Napok középkori faluját. Ugyanakkor az Életfa Családsegítő Egyesület gondolt a fogyatékkal élő gyerekekre is: az ő szórakoztatásukat szolgálja Én is szeretnék játszani! Integrált Játszóház.
Idén a Kincses Kolozsvár Egyesület és az Életfa Családsegítő Egyesület a sajátos nevelési igényű gyermekek számára gyűjt adományokat. A fesztivál infóstandjainál, valamint a legtöbb tematikus program helyszínén megtalálható perselyekbe bárki elhelyezheti pénzbeli hozzájárulását, amelyért cserébe fesztivál-karkötőt kap ajándékba.
A Kolozsvári Magyar Napok sajtóirodája
Erdély.ma
Szerdán már a 7. Kolozsvári Magyar Napok minden fesztiválhelyszíne megnyitotta kapuját, így a Farkas és a Fogoly utcában felállított zenei színpadok és a különböző tematikus sátrak csak a fesztiválozókra várnak. De nem teltek unalmasan az elmúlt napok sem: kiállítás-megnyitók, beszélgetések, koncertek és számos egyéb foglalkozás közül válogathattak a Kolozsvári Magyar Napok látogatói.
A szó szoros értelmében underground művészet fogadja a látogatókat a hétfő délután megnyílt Mimesis Fesztiválon, hiszen a kortárs művészek alkotásait bemutató tárlat – a korábbi évekkel ellentétben, amikor a New York Szálló hajdan elegáns, mára leromlott állapotú emeleti szobáiban szervezték – idén a Bánffy-palota pincerendszerébe kapott helyet. A Kolozsvári Magyar Napok rendszerint egyik legizgalmasabb – augusztus 21-ig látogatható – tárlatában idén sem csalódhatnak az érdeklődők, a kiállított alkotások garantáltan gondolkodásra és elmélyülésre késztetnek.
Ezen a héten a Kolozsvári Magyar Filmnapok hetedik kiadásának lehetnek részesei az érdeklődők – minden műfajba belekóstolhatnak, a játékfilmtől az animációs filmig, minden korszakból. Hétfőn, augusztus 15-én a Tranzit Házban zajló megnyitó az eső ellenére jó hangulatban telt. A bográcsozás után az Újratermelő szövetkezet első koncertjét lehetett meghallgatni.
Kedd délután a Magyar Olimpiai Udvar előadótermében Bordos László Zsolt 3d-művész tartott alapozó előadást az épületvetítés történetéről, illetve az augusztus 19-i, Szent Mihály-templomra történő 3d-vetítésről. A szervezők román szinkrontolmácsolást is biztosítottak, a terem csordultig telt, ami nem csoda, hiszen Bordost a műfaj úttörőjeként tartják számon. A látottak-hallottak alapján borítékolható, hogy pénteki produkciója igazi vizuális csemege lesz a Kolozsváriak számára.
Szintén a Magyar Olimpiai Udvar biztosított helyszínt annak a beszélgetésnek, amelyik Boros Miklós sportújságíró és Péter László sportszociológus között zajlott A sport hatalma vagy a hatalom sportja? címmel. A globalizáció térhódításával a sport eladható termékké vált, amelyet a globális média értékesít, ezzel együtt pedig jelentősen megnőtt a nagy sportszervezeteknek a nemzetállamokra gyakorolt befolyása is – hangzott el az előadáson.
A számos irodalmi program közül megemlíthetjük az Almásy László Kultúrtörténeti Kör és a Bulgakov Irodalmi Kávéház szervezésében zajló beszélgetést Szőcs Géza költővel, íróval. A Kolozsvárhoz ezer szállal kötődő Szőcs szövegeiből tartott felolvasást a szerző visszaemlékezései tették színesebbé, s kiderült: Kolozsvár elfeledett történetei remek irodalmi alapanyagként szolgálnak.
Magyarország Főkonzulátusa előcsarnokában Kolozsvári homlokzatok címmel Mile Lajos, Magyarország Kolozsvári főkonzulja nyitotta meg a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Kolozsvár Társaság közös pályázati felhívására érkező fotókból álló tárlatot. Templomok, közösségi házak, műemlékekké vált monarchiabeli épületek egy-egy izgalmas részletét mutatja meg a kiállított amatőr és profi fotósok által készített 36 fotó.
A Magyar Napok első koncertnapja elsősorban a rockzene szerelmeseinek kedvezett: a Moby Dick a Farkas utcai színpadon, a Kolozsvári Knock Out és Nagy Feró a Beatrice-vel a Főtéren koncertezett. A szervezők becslése szerint több mint 15 ezer ember volt kíváncsi a „babos kendősök” koncertjére.
Szerdától kézműves- és könyvvásár, helyi ízek kóstolója, múzeumi standok, vagy épp a Magyar Turisztikai Ügynökség számos érdekességet ígérő sátra az, mellyel bárki találkozhat, aki vasárnapig a Farkas utcába látogat. Mindezeken túl, esténként, neves zenei fellépőket is köszönthetünk a belvárosi utca színpadán, csakúgy, mint az idén első alkalommal a Fogoly utcában is felállított új pódiumon. (A két utca zenei színpadának részletes programját bárki megtalálhatja a www.magyarnapok.ro oldalon.)
Az idei rendezvény különlegessége, hogy – a hetes szám bűvkörében – Kolozsvár városi rangra emelésének 700-ik évfordulóját is ünnepelhetjük. Ennek megfelelően, augusztus 19-én (pénteken) 17.00 órától ökumenikus áhítatra kerül sor a Farkas utcai református templomban, melyet 18.00 órától a főtérig tartó ünnepi felvonulás követ. Itt ünnepi sokadalomra kerül sor, majd 21.00 órától – a Kolozsvári Magyar Opera előadásában – Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját láthatják az érdeklődők. A produkciót követően nagyszabású, látványos épületvetítéssel ünneplik a 700 éves Kolozsvárt. A családosok és gyerekekkel érkezők idén is színes programkínálatból válogathatnak. Amíg a szülők az esti koncerteken buliznak, addig a gyerekeket (3 és 8 év közöttieket) a TIFF-házban kialakított gyermekparkolóba (gyerekmegőrzőbe) várják naponta 19.00 és 23.00 óra között. A már megszokott kézműves foglalkozások, bábelőadások, meseolvasások és társasjátékok mellett újdonságnak számít, hogy idén a Romkertben alakították ki a Magyar Napok középkori faluját. Ugyanakkor az Életfa Családsegítő Egyesület gondolt a fogyatékkal élő gyerekekre is: az ő szórakoztatásukat szolgálja Én is szeretnék játszani! Integrált Játszóház.
Idén a Kincses Kolozsvár Egyesület és az Életfa Családsegítő Egyesület a sajátos nevelési igényű gyermekek számára gyűjt adományokat. A fesztivál infóstandjainál, valamint a legtöbb tematikus program helyszínén megtalálható perselyekbe bárki elhelyezheti pénzbeli hozzájárulását, amelyért cserébe fesztivál-karkötőt kap ajándékba.
A Kolozsvári Magyar Napok sajtóirodája
Erdély.ma
2016. augusztus 22.
Idén is látványosan mutatta meg értékeit Erdély fővárosa
Befejeződött a 7. Kolozsvári Magyar Napok
A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén, augusztus 21-én, Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter elmondta: Erdély fővárosa idén is látványosan mutatta meg értékeit.
Emil Boc polgármester magyarul kívánt jó estét a több tízezres tömegnek, majd kifejtette: közösen elértük, hogy az egymás mellett élés művészetének példájává váltunk az országban. Gergely Balázs, a KMN főszervezője megjegyezte: először történt meg, hogy a sajtó egy része megpróbálta lejáratni a rendezvénysorozatot. A magyar napok során megszervezett gyűjtés eredménye huszonháromezer lej, ez pedig lehetővé teszi, hogy az Életfa Családsegítő Egyesület megvásárolhassa Kolozsvár első, mozgássérülteknek való hintáját. Deme Ilona, az egyesület elnöke szerint a hintát köztéren kellene felállítani. Horváth Anna alpolgármester elmondta: bízik abban, hogy az első hintát több is követi. A rendezvényt az Omega együttes koncertje zárta.
Szabadság (Kolozsvár)
Befejeződött a 7. Kolozsvári Magyar Napok
A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén, augusztus 21-én, Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter elmondta: Erdély fővárosa idén is látványosan mutatta meg értékeit.
Emil Boc polgármester magyarul kívánt jó estét a több tízezres tömegnek, majd kifejtette: közösen elértük, hogy az egymás mellett élés művészetének példájává váltunk az országban. Gergely Balázs, a KMN főszervezője megjegyezte: először történt meg, hogy a sajtó egy része megpróbálta lejáratni a rendezvénysorozatot. A magyar napok során megszervezett gyűjtés eredménye huszonháromezer lej, ez pedig lehetővé teszi, hogy az Életfa Családsegítő Egyesület megvásárolhassa Kolozsvár első, mozgássérülteknek való hintáját. Deme Ilona, az egyesület elnöke szerint a hintát köztéren kellene felállítani. Horváth Anna alpolgármester elmondta: bízik abban, hogy az első hintát több is követi. A rendezvényt az Omega együttes koncertje zárta.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. augusztus 22.
Varga Mihály Kolozsváron: közös felelősségünk a magyar nemzet jövőjének az alakítása
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a legutóbbi magyarországi választások óta, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehettek, immár magyarországiaknak és erdélyi magyaroknak közös felelősségük a magyar nemzet jövőjének az alakítása.
A miniszter a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén köszöntötte a több tízezres közönséget a város főterén. Kijelentette: októberben is közösen kell dönteni, hogy “kikkel akarunk együtt élni, veszélynek tesszük-e ki kultúránkat, polgárainkat, törvényeinket”.
“Olyan jövőt kell építeni, amelyben mindenki a saját országában élhet teljes életet, ahol büszke lehet nemzeti kultúrájára, ahol tanulhat, élhet és boldogulhat” – fogalmazott a miniszter. Biztosította a hallgatóságát, hogy a magyar kormány ezen az úton halad: “nemcsak szavakban hirdetjük az összetartozást, hanem akarunk és tudunk is segíteni a külhonban élőknek. Mindent megteszünk azért is, hogy a kormány folytassa a munkát a kétoldalú kapcsolatok javításáért” – jelentette ki.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek azért, hogy olyan magyar napokat szerveztek, amelyek a városnapokkal együtt Kolozsvár erős márkái, büszkeségei. A polgármester úgy vélte: Kolozsvár magyar és román közösségének közösen sikerült az együttélés modelljévé tenni a várost az egész ország és Európa számára.
“A történelmet nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb tanulhatunk belőle, de a jelent és a jövőt jobbá tudjuk tenni a kölcsönös tisztelettel, elfogadván, hogy mindannyian otthon vagyunk itt, Kolozsváron” – fogalmazott Boc, aki reményét fejezte ki, hogy közösen sikerül azt is elérni, hogy Kolozsvár legyen 2021-ben Európa kulturális fővárosa.
Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke záróbeszédében azt is szóvá tette, hogy a román médiában példátlan támadás érte a rendezvényt. Arra utalt, hogy a román közszolgálati televízió híradása alapján a rendőrség is vizsgálja, hogy a Beatrice koncertjén kivetített Hitler és Sztálin képek a háborús bűnösök dicsőítésének minősülnek-e.
“Ne higgyetek abban, amit a média próbál sulykolni. Higgyetek a szemeteknek, a saját tapasztalatotoknak!” – szólította fel a hallgatóságot.
A záró gálán jelentették be: hogy a Kolozsvári Magyar Napok közönsége 23 ezer lejt adakozott az Életfa Egyesület Én is szeretnék játszani programjára. A pénzből vásárolják meg az első olyan hintát, amelyet mozgássérültek is használhatnak.
A Kolozsvári Magyar Napokat az Omega együttes koncertje zárta.
(MTI)
erdon.ro
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a legutóbbi magyarországi választások óta, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehettek, immár magyarországiaknak és erdélyi magyaroknak közös felelősségük a magyar nemzet jövőjének az alakítása.
A miniszter a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén köszöntötte a több tízezres közönséget a város főterén. Kijelentette: októberben is közösen kell dönteni, hogy “kikkel akarunk együtt élni, veszélynek tesszük-e ki kultúránkat, polgárainkat, törvényeinket”.
“Olyan jövőt kell építeni, amelyben mindenki a saját országában élhet teljes életet, ahol büszke lehet nemzeti kultúrájára, ahol tanulhat, élhet és boldogulhat” – fogalmazott a miniszter. Biztosította a hallgatóságát, hogy a magyar kormány ezen az úton halad: “nemcsak szavakban hirdetjük az összetartozást, hanem akarunk és tudunk is segíteni a külhonban élőknek. Mindent megteszünk azért is, hogy a kormány folytassa a munkát a kétoldalú kapcsolatok javításáért” – jelentette ki.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek azért, hogy olyan magyar napokat szerveztek, amelyek a városnapokkal együtt Kolozsvár erős márkái, büszkeségei. A polgármester úgy vélte: Kolozsvár magyar és román közösségének közösen sikerült az együttélés modelljévé tenni a várost az egész ország és Európa számára.
“A történelmet nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb tanulhatunk belőle, de a jelent és a jövőt jobbá tudjuk tenni a kölcsönös tisztelettel, elfogadván, hogy mindannyian otthon vagyunk itt, Kolozsváron” – fogalmazott Boc, aki reményét fejezte ki, hogy közösen sikerül azt is elérni, hogy Kolozsvár legyen 2021-ben Európa kulturális fővárosa.
Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke záróbeszédében azt is szóvá tette, hogy a román médiában példátlan támadás érte a rendezvényt. Arra utalt, hogy a román közszolgálati televízió híradása alapján a rendőrség is vizsgálja, hogy a Beatrice koncertjén kivetített Hitler és Sztálin képek a háborús bűnösök dicsőítésének minősülnek-e.
“Ne higgyetek abban, amit a média próbál sulykolni. Higgyetek a szemeteknek, a saját tapasztalatotoknak!” – szólította fel a hallgatóságot.
A záró gálán jelentették be: hogy a Kolozsvári Magyar Napok közönsége 23 ezer lejt adakozott az Életfa Egyesület Én is szeretnék játszani programjára. A pénzből vásárolják meg az első olyan hintát, amelyet mozgássérültek is használhatnak.
A Kolozsvári Magyar Napokat az Omega együttes koncertje zárta.
(MTI)
erdon.ro
2016. december 16.
Startol a legFÉNYesebb Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom
Már csak egyet kell aludni, és az Apáczai-líceumban (Király/I. C. Brătianu utca 26. szám) szombaton délelőtt elkezdődik a 11. Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom, amely a hagyományokhoz híven ezúttal is egész napos kikapcsolódási, szórakozási lehetőségekkel várja a kolozsvári és környékbeli magyar családokat. Az Életfa Családsegítő Egyesület, a Szabadság napilap, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet közös rendezvénye FÉNYteremmel, ANGYALteremmel, ASZTALDÍSZteremmel, KARÁCSONYFAteremmel, meseszobával, büfével, könyvbemutatóval, társasjátékkal és sok más meglepetéssel vár mindenkit, ugyanakkor álmodóinkkal is találkozhatnak a résztvevők. Koncerttel zárjuk a napot: délután 6 órától a kolozsvári Karaván együttessel hangolódunk a karácsonyra. Várunk mindenkit, keressük együtt a fényt!
Karácsonyi kántálás című összeállításával érkezik a fesztiválra a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum előkészítő osztálya (tanítók: Liszicsán Enikő és Puskás Etelka), betlehemessel jön a Báthory István Elméleti Líceum VII. B osztálya (felkészítő tanár: Biró Enikő), és karácsonyi dalok csendülnek fel hegedűn és csellón a Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium kis művészeinek közreműködésével (akik felkészítették őket: Balog Annamária és Vajai Noémi).
Három izgalmas kiadványát hozza el a fesztiválra a Koinónia Kiadó. Délután fél 2-től a következő köteteket mutatják be a díszteremben: Szőcs Margit – Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka, Markus Majaluoma – Apa, mikor jön a Mikulás?, Kiss Bitay Éva –Az erdő lakói. A három gyerekkönyvről Rostás-Péter Emese felelős szerkesztő beszélget Szőcs Margit szerzővel, Jankó Szép Yvette fordítóval és Guba-Kerekes Zsuzsa illusztrátorral.
A nap végén Békési Attila, Békési (Blénesi) Zsuzsa, Bodea Lóránd, Imecs Tamás, Szekeres Zoltán, Szénási Zoltán és Turi Gábor gondoskodik arról, hogy a hangulat még inkább a tetőfokára hágjon. Délután 6 órától a Karaván együttessel lépünk a fény ösvényére. Szabadság (Kolozsvár)
Már csak egyet kell aludni, és az Apáczai-líceumban (Király/I. C. Brătianu utca 26. szám) szombaton délelőtt elkezdődik a 11. Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom, amely a hagyományokhoz híven ezúttal is egész napos kikapcsolódási, szórakozási lehetőségekkel várja a kolozsvári és környékbeli magyar családokat. Az Életfa Családsegítő Egyesület, a Szabadság napilap, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet közös rendezvénye FÉNYteremmel, ANGYALteremmel, ASZTALDÍSZteremmel, KARÁCSONYFAteremmel, meseszobával, büfével, könyvbemutatóval, társasjátékkal és sok más meglepetéssel vár mindenkit, ugyanakkor álmodóinkkal is találkozhatnak a résztvevők. Koncerttel zárjuk a napot: délután 6 órától a kolozsvári Karaván együttessel hangolódunk a karácsonyra. Várunk mindenkit, keressük együtt a fényt!
Karácsonyi kántálás című összeállításával érkezik a fesztiválra a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum előkészítő osztálya (tanítók: Liszicsán Enikő és Puskás Etelka), betlehemessel jön a Báthory István Elméleti Líceum VII. B osztálya (felkészítő tanár: Biró Enikő), és karácsonyi dalok csendülnek fel hegedűn és csellón a Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium kis művészeinek közreműködésével (akik felkészítették őket: Balog Annamária és Vajai Noémi).
Három izgalmas kiadványát hozza el a fesztiválra a Koinónia Kiadó. Délután fél 2-től a következő köteteket mutatják be a díszteremben: Szőcs Margit – Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka, Markus Majaluoma – Apa, mikor jön a Mikulás?, Kiss Bitay Éva –Az erdő lakói. A három gyerekkönyvről Rostás-Péter Emese felelős szerkesztő beszélget Szőcs Margit szerzővel, Jankó Szép Yvette fordítóval és Guba-Kerekes Zsuzsa illusztrátorral.
A nap végén Békési Attila, Békési (Blénesi) Zsuzsa, Bodea Lóránd, Imecs Tamás, Szekeres Zoltán, Szénási Zoltán és Turi Gábor gondoskodik arról, hogy a hangulat még inkább a tetőfokára hágjon. Délután 6 órától a Karaván együttessel lépünk a fény ösvényére. Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 19.
Fényes adventi fesztivál reményt adó pillanatokkal
Sokszor éreztem úgy szombaton az Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom rendezvényén, hogy jó lenne megállítani az időt. Akkor a karácsonyfa alá vagy az ünnepi asztal köré is be lehetne csempészni valamit abból a sok kedvességből, hitet és reményt adó együttlétből, amiben részünk volt az Életfa Családsegítő Egyesület, a Szabadság, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet egész napos fesztiválján az Apáczai-líceumban. A szürke hétköznapokban is segíthetnének ezek a pillanatok, hogy könnyebben görgessük odébb az akadályokat, nehézségeket, s hogy egymással és magunkkal is türelmesebbek legyünk. A Rácz Mária unitárius lelkész és Palkó Zalán teológiai hallgató vezetésével tartott rendhagyó áhítattól az esti Karaván koncertig minden tevékenységet beragyogott a fény, aki betért és bekapcsolódott a programokba, bizonyosan jól érezte magát. Ők nyertek az adventi fotóversenyen
Az esti koncert előtt eredményt hirdettünk a Fogd a fényt és nyerj! elnevezésű fotópályázatunkon.
Ferencz Zsolt Szabadság (Kolozsvár)
Sokszor éreztem úgy szombaton az Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom rendezvényén, hogy jó lenne megállítani az időt. Akkor a karácsonyfa alá vagy az ünnepi asztal köré is be lehetne csempészni valamit abból a sok kedvességből, hitet és reményt adó együttlétből, amiben részünk volt az Életfa Családsegítő Egyesület, a Szabadság, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet egész napos fesztiválján az Apáczai-líceumban. A szürke hétköznapokban is segíthetnének ezek a pillanatok, hogy könnyebben görgessük odébb az akadályokat, nehézségeket, s hogy egymással és magunkkal is türelmesebbek legyünk. A Rácz Mária unitárius lelkész és Palkó Zalán teológiai hallgató vezetésével tartott rendhagyó áhítattól az esti Karaván koncertig minden tevékenységet beragyogott a fény, aki betért és bekapcsolódott a programokba, bizonyosan jól érezte magát. Ők nyertek az adventi fotóversenyen
Az esti koncert előtt eredményt hirdettünk a Fogd a fényt és nyerj! elnevezésű fotópályázatunkon.
Ferencz Zsolt Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 20.
Székely Géza: Sztrájkőrségem napjai (V.)
A pénteki és szombati napok új lapokat, embereket, gondolatokat és történéseket hoztak.
December 16., péntek. Sehogyan sem megy ki a fejemből a kolozsvári tévében a főtanfelügyelő-helyettessel folytatott csütörtök délutáni beszélgetés, pontosabban az egymás mellett való elbeszélés. Jószerint az az érzése támad az embernek, mintha olyan személlyel vitatkozna, aki már nem emlékszik, honnan jött, kiket is képvisel. Mintha nem tudná, hogy a kolozsvári, illetve a közép-erdélyi régió demográfiai mutatója már jóideje a magyarság szempontjából (sajnos) nagyon kedvezőtlen előjelű. Ezért, ha valamelyest úgymond helyzetbe akarja hozni önmagát itt élő nemzetközösségünk, pl. az anyanyelvi oktatást illetően, bizony nagyon, de nagyon kell kapaszkodnia. És ez különösen így van az anyanyelven történő képzőművészeti nevelést illetően. Ha pedig valaki szembesült ezen emberpróbáló kihívással – miszerint foggal-körömmel hogyan lehetett tizenhat éven keresztül életben tartani az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatát olyan körülmények közepette, amikor sok esetben még a Ladea Képzőművészeti Líceum számára is komoly kihívást jelentett mindez –, az a személy minden szerénytelenség nélkül, jómagam lennék.
Persze, ha a tanfelügyelőséget érdekelné a maga igaz valójában a képzőművészeti nevelés sorsa, akkor minden bizonnyal nagyobbfokú empátiával, megértéssel és konstruktívabb szellemben kezelné a felmerülő nehézségeket, mint ahogyan mindezt tette és teszi.
Minden jóhiszemű ember számára egyértelmű ugyanis, hogy a magyar gyermekeknek is jogában áll tehetségüket anyanyelvükön pallérozni. Arról viszont nem tehetnek, hogy pillanatnyilag azon régióban, ahol élniük adatott, a magyarság aránya optimista becslések szerint is alig egy az öthöz. Tehát már az a tény, hogy a szóban forgó képzőművészeti V. B osztályába sikerült tizenhat (köztük három speciális helyzetű) gyermeket beiskolázni, nemzetiségi arányszámunkhoz képest lényegesen jobb mutatót jelent, mint a Ladea-líceumban lévő, hasonló korosztályú gyermekek lélekszáma (ahol tudtommal két 15-ös létszámú V. osztályról beszélhetünk).
Nem is szólva arról, hogy a tehetséges gyermekek felkutatása és toborzása nem könnyű feladat. Bizony minden tanévben nem egy iskolák közötti rajzverseny lebonyolítását és számtalan tárlat szervezését igényli. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont, hogy egy-egy rajzcsoport semmiképpen nem haladhatja meg a tizenkettes létszámot, mivel ennél nagyobb csoporttal szinte lehetetlen megfelelő hatékonysággal dolgozni. Persze a tanfelügyelőség részéről az már senkit sem zavart soha, hogy az Apáczai-líceumban éveken keresztül gyakran húsz vagy éppen húszas létszámot meghaladó képzőművészeti osztályok szakirányítása nem két (ahogyan a törvény előírja), hanem egy csoportban történt és történik (lásd pl. a mostani VIII.B osztályt, ahol 20 tanulónk van).
Összegzésképpen: ha a főtanfelügyelő-helyettesnek szívügye lenne a gyermekközpontú nevelés, melynek köztudottan előfeltétele a gyermekek hajlamaira, adottságaira való odafigyelés, akkor személyesen neki, mint tanügyi elöljárónknak kellett volna szót emelnie Közép-Erdély egyetlen magyar tannyelvű képzőművészeti tagozata jövőjéért. Ezzel szemben a történtek viszont (sajnos) annak a látszatát keltik, mintha ő maga is felsorakozott volna azon tanügyi hivatalosságok mellé, akik immár harmadik alkalommal kísérlik meg ezen tagozat felszámolását, miközben egy pillanatig sem érdekelte őket, hogy tulajdonképpen egy komplex tevékenységű és eredményekben gazdag, hiánypótló tagozatról van szó. Persze, megszüntetni végtelenül egyszerűbb, mint hathatós támogatást nyújtva egy jobb sorsra érdemes tehetségművelő oktatási vonalat (a gyermekek érdekében) közös erőfeszítéssel továbbépíteni!
Ilyen összefüggésben kérdezhetjük: a szülőkön és tanárokon kívül ki aggódik még adott esetben a képzőművészeti V. B osztály lelkitörést szenvedett gyermekeinek a jövőjéért? Érdekli-e rajtunk, közvetlenül érintetteken kívül például azon V. osztályos kisfiú, Fazakas Mihály sorsa, aki tanítás után, a nagyhideg ellenére, ma délután a nagymamájával együtt a régi polgármesteri hivatal felé véve útját, tiltakozó akciómban egy félórára résztvállalt? Tette mindezt úgy, hogy ragaszkodása jeléül magával hozta, nekem ajándékozva a már hetek óta megígért, általa féltve gondozott törpekaktuszt is. Önmagáért beszélő, jelképértékű megnyilvánulása a gyermeki viszonyulásnak...!
És jóllehet immár egy másik iskolába jár, nagymamája elmondása szerint naponta visszavágyik a rajzosztályba, amelybe tehetsége folytán felvételt nyert. Ezen óhaját amúgy álldogálás közben Misi maga is többször elismételte...!
Ilyen összefüggésben értékeli a továbbiakban az időközben hozzánk társult Schuller Hajnal, a Báthory-líceum pszichológia tanára is az Apáczai-líceumban történteket. Amint mondja, valósággal elszörnyülködött, amikor értesült ezen diszkriminatív eljárásról, melynek során két hónappal a tanévkezdés után megszüntették a képzőművészeti V. osztályt. Bevallása szerint el sem tudta volna képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet egy magát európainak tartó országban! No comment...
Ugyanezen szellemben nyilatkozott a besztercei Anca Hurjui is, aki ugyancsak pszichológusként megosztja velünk azon véleményét, mely szerint az ilyen és ehhez hasonló anomáliák miatt válik egyre elviselhetetlenebbé országunkban az élet. Ennek egyik szomorú látlelete, hogy milliószám hagyják el a fiatalok Romániát. Ő ugyan nem hagyta el az országot, de nem a szakmájában elhelyezkedve, hanem elárusítóként keresi a kenyerét...
Mindezen lehetetlen helyzetek ecsetelését folytatja Călin Hurgaio irodalom szakos tanár, akinek elmondása szerint a Baptista Líceumban, ahol tanít, egy, a környező települések gyermekeinek toborzása révén létrehozott osztályt számoltak fel félévi működtetés után, anyagi okokra hivatkozva. Ahogy lenni szokott mifelénk: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal...Aztán senki nem vállal felelősséget! Közbül pedig szenved: gyermek, szülő, tanár...
Szolidarizálásaként az egész délutánra hozzám csatlakozott apáczais szülő, Péntek András végighallgatva mindezen vélekedéseket, kifejti: nem kizárt, hogy az Apáczai-líceumban kialakult áldatlan helyzet az iskola ellen kitervelt valamilyen további ármánynak a kezdeti lépéseként is értelmezhető... Közügyekben jártasként ugyanis, több olyan esetről tud, amikor ilyenszerűen kezdődött egyik vagy másik tanintézmény ellehetetlenítése, netán felszámolása.
A hűvös decemberi alkony lassanként ránk telepszik, amikor az addig jóideje néhány lépésről bennünket figyelő három, állig felfegyverzett rendőr hozzánk közeledve, elkezd igazoltatni. Meglehetősen udvariasak, de közlik, hogy engedélyt kellene váltani a rendőrségen. Nem nyugtatja meg a válaszom, miszerint tudtommal engedély nélkül is lehet ilyen „felállásban” tiltakozni. Értetlenkedéssel fogadják, amikor közlöm velük, hogy mindeddig jószerint nem merült fel ilyen gond a többi rendőr részéről...
Persze, morfondírozok magamban, hazafelé indulva: kies tájainkon minden tetszés szerint értelmezhető. Legyen az akár írott vagy adott szó! Ettől szenvedünk...
December 17., szombat. Reggel tíz előtt félórával, fehér szalaggal a karomon belépek az iskolába, elő kell készítenem a terepet a meghirdetett Adventi várakozás / Jézus élete című rajzversenyhez. Szombathoz képest már meglehetősen nagy a sürgés-forgás, a folyosókon és a tantermekben számtalan esemény zajlik majd a nap folyamán az Életfa egyesület és a Szabadság napilap immár hagyományos karácsony előtti forgatagában.
A képzőművészeti V.B osztály megszüntetése okozta lesújtottság érzésén igyekszem túl tenni magam, hogy a résztvevő gyermekek ne érezzék a bennem dúló érzelmi feszültséget. Biztatom magam, hogy több évtizedes rutinom minden bizonnyal átsegít ezen a nehézségen is.
Örömmel konstatálom, hogy kisautóbusznyi gyermek érkezett a bánffyhunyadi Kós Károly Általános Iskolából, Benk András rajztanár kollégám kíséretében. De érkeznek a Koncz-Münich András régi „harcostársam” vezetésével a Kozmutza Flóra Hallássérültek Tanintézetéből is gyermekek, akik közül jónéhány régi, kedves ismerősöm. A más iskolákból és óvodákból érkező, rajzolni szerető gyermekhad lassanként benépesíti a meglehetősen terjedelmes fizikai labor termét, a „fizikumot”. Miközben összeszerelődik Vörös Alpár igazgatónk és Vizi Kata rajztanárnő jóvoltából a zenehallgatáshoz szükséges technikai eszköztár, ismertetem a rajzverseny témáját. Nem kell sokat magyaráznom a feladatot, mert rögvest minden gyerek munkához lát, és a Muzsikás együttes karácsonyi zenéjének hallgatása közben ki-ki elmerül önnön képzeletvilágba.
Megszokott, évről évre megismétlődő, akár rutinszerű esemény ez a mostani alkalom is. Ilyen és ehhez hasonló alkalmak kínálnak ugyanis lehetőséget arra, hogy felfigyeljen az ember egy-egy bontakozó tehetségre. Mondhatni sok elő- és utómunkálatot igénylő, fáradságos művelet, de csak így, ilyen gyöngyhalászattal lehetséges, hogy évről évre összeálljon egyik-másik képzőművészeti V. osztály, illetve hogy újabb és újabb tehetséges gyermekkel kiegészüljenek az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatának a magasabb osztályai.
A hozzá nem értőknek talán fogalmuk sincs, hogy mennyi beleérző odafigyelést igényel valamely tehetséges gyermek ilyen irányú megnyerése!
Semmiképpen sem lehet tömegszerűen csak úgy beterelni egy tehetségpallérozó osztályba az arra érdemes gyermekeket. Persze, akik képtelenek – lásd a mai oktatásrendszerünk korifeusait – beleérző módon viszonyulni a tehetségápolás gyermekközpontú, komplex feladatai támasztotta kihívásokhoz, azok csak úgy dobálóznak a számokkal. Februárban mondjuk, elegendőnek vélik az adott osztály indításához a tizenkettes lélekszámot is, de néhány héttel később már húszas, aztán már harmincas létszámról beszélnek. Valahogy úgy, mint a szocializmusra jellemző, az ötéves tervek számadatainak légbőlkapottsága idején, aminek aztán köztudottan meg is lett a népnyomorító eredménye...
Summa summárum, az az érzése az embernek, hogy oktatásügyünk mai képviselőinek az elve: „fogjunk össze (elvtársak), nehogy életben maradjon az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozata!”. És semmiképpen se gondolkozzunk el azon, kikérve az ügyben érdekelt szakember(ek) véleményét, hogy miképpen lehetne még hatékonyabban működtetni ezt a szülői kezdeményezésre tizenhat évvel ezelőtt megszületett, jobb sorsra érdemes tagozatot! Sőt, ellenkezőleg! Hitelt adva az alaptalanul rosszindulatú jelentgetéseknek, azokba kapaszkodva, megfelelő helyzetismeret nélkül szabjunk teljesíthetetlen, szakmailag teljesen megalapozatlan feltételeket! Mindezeket pedig szajkózzuk minden lehető alkalommal, ezzel letaglózva az ügyben elkötelezett, és akár heteken keresztül a mínusz alatti hidegekben sztrájkőrséget is vállaló tanárt, aki lelkiismereti okokból sem fogadhatja el a tanfelügyelőség azon embertelen és pedagógia-ellenes eljárását, amellyel két hónappal az iskolakezdés után megszüntetett egy sok utánajárás, szakmai ügyködés révén létrehozott, ígéretes tehetségű gyermekekből álló osztályt!
Nincs az a jóérzésű ember, aki egy ilyen idegborzoló hír hallatán nem vonná össze a szemöldökét, és ne tenné fel a kérdést: mi is történik Kolozsvár és Kolozs megye oktatási berkeiben...?
És valóban, ahány mostani és volt tanító- és óvóképzős tanítványommal beszélgettünk (akár pl. a most szombati rajzverseny és adventi sokadalom alkalmával) ezen párját ritkító kérdés kapcsán, rám szegezték hitetlenkedő tekintetüket, kérdezve: hát már itt tartunk, tanár úr? Persze, sokan közülük, mint gyakorló pedagógusok jónéhányszor találkoztak a tanügyben tapasztalható „rövidzárlatos” rendellenességekkel, de ehhez foghatót elképzelni is lehetetlen lenne – mondják. Történjen bármi, ezen embertelen eljárásnak nem kívánok cinkos elhallgatója lenni, már a képzőművészeti tagozat érdekében kifejtett több mint tizenhat éves, küzdelmekkel teljes erőfeszítésem, illetve művészetnevelői munkásságom harmincnégy éves múltja miatt sem!
Miközben morfondírozom mindezeken, azért nyomon követem a megszülető szebbnél szebb, az adventi várakozás jegyében formát öltő rajzok, festmények alakulását, „végkifejletének” irányát. Egyik-másik gyermeket meg is kérdezem, hogy miért ezt vagy azt a színt használja, mit szeretne kifejezni?
Persze, csak óvatosan, hiszen tapasztalatból tudom, hogy az ihlet illékony madár, könnyen elszáll, ha illetéktelenek zaklatják.
És így áll a helyzet a művészeti nevelés kérdésével is! Ha ugyanis hozzá nem értő emberek döntenek felőle a szakemberek megkérdezése nélkül, akkor bizony kegyetlenül megsínyli ezen szakavatatlan (mindent a fejkvótára redukáló), az oktató-nevelői kínálatot elsivárító törekvést, az ügyben érdekelt gyermek, tanár, szülő egyaránt! Aztán megtörténhet, hogy egy idő után elhallgat a Múzsa, legalábbis köznevelési berkeinkben, ahol már amúgy is alig szánnak figyelmet a művészeti nevelésre…! Szabadság (Kolozsvár)
A pénteki és szombati napok új lapokat, embereket, gondolatokat és történéseket hoztak.
December 16., péntek. Sehogyan sem megy ki a fejemből a kolozsvári tévében a főtanfelügyelő-helyettessel folytatott csütörtök délutáni beszélgetés, pontosabban az egymás mellett való elbeszélés. Jószerint az az érzése támad az embernek, mintha olyan személlyel vitatkozna, aki már nem emlékszik, honnan jött, kiket is képvisel. Mintha nem tudná, hogy a kolozsvári, illetve a közép-erdélyi régió demográfiai mutatója már jóideje a magyarság szempontjából (sajnos) nagyon kedvezőtlen előjelű. Ezért, ha valamelyest úgymond helyzetbe akarja hozni önmagát itt élő nemzetközösségünk, pl. az anyanyelvi oktatást illetően, bizony nagyon, de nagyon kell kapaszkodnia. És ez különösen így van az anyanyelven történő képzőművészeti nevelést illetően. Ha pedig valaki szembesült ezen emberpróbáló kihívással – miszerint foggal-körömmel hogyan lehetett tizenhat éven keresztül életben tartani az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatát olyan körülmények közepette, amikor sok esetben még a Ladea Képzőművészeti Líceum számára is komoly kihívást jelentett mindez –, az a személy minden szerénytelenség nélkül, jómagam lennék.
Persze, ha a tanfelügyelőséget érdekelné a maga igaz valójában a képzőművészeti nevelés sorsa, akkor minden bizonnyal nagyobbfokú empátiával, megértéssel és konstruktívabb szellemben kezelné a felmerülő nehézségeket, mint ahogyan mindezt tette és teszi.
Minden jóhiszemű ember számára egyértelmű ugyanis, hogy a magyar gyermekeknek is jogában áll tehetségüket anyanyelvükön pallérozni. Arról viszont nem tehetnek, hogy pillanatnyilag azon régióban, ahol élniük adatott, a magyarság aránya optimista becslések szerint is alig egy az öthöz. Tehát már az a tény, hogy a szóban forgó képzőművészeti V. B osztályába sikerült tizenhat (köztük három speciális helyzetű) gyermeket beiskolázni, nemzetiségi arányszámunkhoz képest lényegesen jobb mutatót jelent, mint a Ladea-líceumban lévő, hasonló korosztályú gyermekek lélekszáma (ahol tudtommal két 15-ös létszámú V. osztályról beszélhetünk).
Nem is szólva arról, hogy a tehetséges gyermekek felkutatása és toborzása nem könnyű feladat. Bizony minden tanévben nem egy iskolák közötti rajzverseny lebonyolítását és számtalan tárlat szervezését igényli. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont, hogy egy-egy rajzcsoport semmiképpen nem haladhatja meg a tizenkettes létszámot, mivel ennél nagyobb csoporttal szinte lehetetlen megfelelő hatékonysággal dolgozni. Persze a tanfelügyelőség részéről az már senkit sem zavart soha, hogy az Apáczai-líceumban éveken keresztül gyakran húsz vagy éppen húszas létszámot meghaladó képzőművészeti osztályok szakirányítása nem két (ahogyan a törvény előírja), hanem egy csoportban történt és történik (lásd pl. a mostani VIII.B osztályt, ahol 20 tanulónk van).
Összegzésképpen: ha a főtanfelügyelő-helyettesnek szívügye lenne a gyermekközpontú nevelés, melynek köztudottan előfeltétele a gyermekek hajlamaira, adottságaira való odafigyelés, akkor személyesen neki, mint tanügyi elöljárónknak kellett volna szót emelnie Közép-Erdély egyetlen magyar tannyelvű képzőművészeti tagozata jövőjéért. Ezzel szemben a történtek viszont (sajnos) annak a látszatát keltik, mintha ő maga is felsorakozott volna azon tanügyi hivatalosságok mellé, akik immár harmadik alkalommal kísérlik meg ezen tagozat felszámolását, miközben egy pillanatig sem érdekelte őket, hogy tulajdonképpen egy komplex tevékenységű és eredményekben gazdag, hiánypótló tagozatról van szó. Persze, megszüntetni végtelenül egyszerűbb, mint hathatós támogatást nyújtva egy jobb sorsra érdemes tehetségművelő oktatási vonalat (a gyermekek érdekében) közös erőfeszítéssel továbbépíteni!
Ilyen összefüggésben kérdezhetjük: a szülőkön és tanárokon kívül ki aggódik még adott esetben a képzőművészeti V. B osztály lelkitörést szenvedett gyermekeinek a jövőjéért? Érdekli-e rajtunk, közvetlenül érintetteken kívül például azon V. osztályos kisfiú, Fazakas Mihály sorsa, aki tanítás után, a nagyhideg ellenére, ma délután a nagymamájával együtt a régi polgármesteri hivatal felé véve útját, tiltakozó akciómban egy félórára résztvállalt? Tette mindezt úgy, hogy ragaszkodása jeléül magával hozta, nekem ajándékozva a már hetek óta megígért, általa féltve gondozott törpekaktuszt is. Önmagáért beszélő, jelképértékű megnyilvánulása a gyermeki viszonyulásnak...!
És jóllehet immár egy másik iskolába jár, nagymamája elmondása szerint naponta visszavágyik a rajzosztályba, amelybe tehetsége folytán felvételt nyert. Ezen óhaját amúgy álldogálás közben Misi maga is többször elismételte...!
Ilyen összefüggésben értékeli a továbbiakban az időközben hozzánk társult Schuller Hajnal, a Báthory-líceum pszichológia tanára is az Apáczai-líceumban történteket. Amint mondja, valósággal elszörnyülködött, amikor értesült ezen diszkriminatív eljárásról, melynek során két hónappal a tanévkezdés után megszüntették a képzőművészeti V. osztályt. Bevallása szerint el sem tudta volna képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet egy magát európainak tartó országban! No comment...
Ugyanezen szellemben nyilatkozott a besztercei Anca Hurjui is, aki ugyancsak pszichológusként megosztja velünk azon véleményét, mely szerint az ilyen és ehhez hasonló anomáliák miatt válik egyre elviselhetetlenebbé országunkban az élet. Ennek egyik szomorú látlelete, hogy milliószám hagyják el a fiatalok Romániát. Ő ugyan nem hagyta el az országot, de nem a szakmájában elhelyezkedve, hanem elárusítóként keresi a kenyerét...
Mindezen lehetetlen helyzetek ecsetelését folytatja Călin Hurgaio irodalom szakos tanár, akinek elmondása szerint a Baptista Líceumban, ahol tanít, egy, a környező települések gyermekeinek toborzása révén létrehozott osztályt számoltak fel félévi működtetés után, anyagi okokra hivatkozva. Ahogy lenni szokott mifelénk: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal...Aztán senki nem vállal felelősséget! Közbül pedig szenved: gyermek, szülő, tanár...
Szolidarizálásaként az egész délutánra hozzám csatlakozott apáczais szülő, Péntek András végighallgatva mindezen vélekedéseket, kifejti: nem kizárt, hogy az Apáczai-líceumban kialakult áldatlan helyzet az iskola ellen kitervelt valamilyen további ármánynak a kezdeti lépéseként is értelmezhető... Közügyekben jártasként ugyanis, több olyan esetről tud, amikor ilyenszerűen kezdődött egyik vagy másik tanintézmény ellehetetlenítése, netán felszámolása.
A hűvös decemberi alkony lassanként ránk telepszik, amikor az addig jóideje néhány lépésről bennünket figyelő három, állig felfegyverzett rendőr hozzánk közeledve, elkezd igazoltatni. Meglehetősen udvariasak, de közlik, hogy engedélyt kellene váltani a rendőrségen. Nem nyugtatja meg a válaszom, miszerint tudtommal engedély nélkül is lehet ilyen „felállásban” tiltakozni. Értetlenkedéssel fogadják, amikor közlöm velük, hogy mindeddig jószerint nem merült fel ilyen gond a többi rendőr részéről...
Persze, morfondírozok magamban, hazafelé indulva: kies tájainkon minden tetszés szerint értelmezhető. Legyen az akár írott vagy adott szó! Ettől szenvedünk...
December 17., szombat. Reggel tíz előtt félórával, fehér szalaggal a karomon belépek az iskolába, elő kell készítenem a terepet a meghirdetett Adventi várakozás / Jézus élete című rajzversenyhez. Szombathoz képest már meglehetősen nagy a sürgés-forgás, a folyosókon és a tantermekben számtalan esemény zajlik majd a nap folyamán az Életfa egyesület és a Szabadság napilap immár hagyományos karácsony előtti forgatagában.
A képzőművészeti V.B osztály megszüntetése okozta lesújtottság érzésén igyekszem túl tenni magam, hogy a résztvevő gyermekek ne érezzék a bennem dúló érzelmi feszültséget. Biztatom magam, hogy több évtizedes rutinom minden bizonnyal átsegít ezen a nehézségen is.
Örömmel konstatálom, hogy kisautóbusznyi gyermek érkezett a bánffyhunyadi Kós Károly Általános Iskolából, Benk András rajztanár kollégám kíséretében. De érkeznek a Koncz-Münich András régi „harcostársam” vezetésével a Kozmutza Flóra Hallássérültek Tanintézetéből is gyermekek, akik közül jónéhány régi, kedves ismerősöm. A más iskolákból és óvodákból érkező, rajzolni szerető gyermekhad lassanként benépesíti a meglehetősen terjedelmes fizikai labor termét, a „fizikumot”. Miközben összeszerelődik Vörös Alpár igazgatónk és Vizi Kata rajztanárnő jóvoltából a zenehallgatáshoz szükséges technikai eszköztár, ismertetem a rajzverseny témáját. Nem kell sokat magyaráznom a feladatot, mert rögvest minden gyerek munkához lát, és a Muzsikás együttes karácsonyi zenéjének hallgatása közben ki-ki elmerül önnön képzeletvilágba.
Megszokott, évről évre megismétlődő, akár rutinszerű esemény ez a mostani alkalom is. Ilyen és ehhez hasonló alkalmak kínálnak ugyanis lehetőséget arra, hogy felfigyeljen az ember egy-egy bontakozó tehetségre. Mondhatni sok elő- és utómunkálatot igénylő, fáradságos művelet, de csak így, ilyen gyöngyhalászattal lehetséges, hogy évről évre összeálljon egyik-másik képzőművészeti V. osztály, illetve hogy újabb és újabb tehetséges gyermekkel kiegészüljenek az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozatának a magasabb osztályai.
A hozzá nem értőknek talán fogalmuk sincs, hogy mennyi beleérző odafigyelést igényel valamely tehetséges gyermek ilyen irányú megnyerése!
Semmiképpen sem lehet tömegszerűen csak úgy beterelni egy tehetségpallérozó osztályba az arra érdemes gyermekeket. Persze, akik képtelenek – lásd a mai oktatásrendszerünk korifeusait – beleérző módon viszonyulni a tehetségápolás gyermekközpontú, komplex feladatai támasztotta kihívásokhoz, azok csak úgy dobálóznak a számokkal. Februárban mondjuk, elegendőnek vélik az adott osztály indításához a tizenkettes lélekszámot is, de néhány héttel később már húszas, aztán már harmincas létszámról beszélnek. Valahogy úgy, mint a szocializmusra jellemző, az ötéves tervek számadatainak légbőlkapottsága idején, aminek aztán köztudottan meg is lett a népnyomorító eredménye...
Summa summárum, az az érzése az embernek, hogy oktatásügyünk mai képviselőinek az elve: „fogjunk össze (elvtársak), nehogy életben maradjon az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozata!”. És semmiképpen se gondolkozzunk el azon, kikérve az ügyben érdekelt szakember(ek) véleményét, hogy miképpen lehetne még hatékonyabban működtetni ezt a szülői kezdeményezésre tizenhat évvel ezelőtt megszületett, jobb sorsra érdemes tagozatot! Sőt, ellenkezőleg! Hitelt adva az alaptalanul rosszindulatú jelentgetéseknek, azokba kapaszkodva, megfelelő helyzetismeret nélkül szabjunk teljesíthetetlen, szakmailag teljesen megalapozatlan feltételeket! Mindezeket pedig szajkózzuk minden lehető alkalommal, ezzel letaglózva az ügyben elkötelezett, és akár heteken keresztül a mínusz alatti hidegekben sztrájkőrséget is vállaló tanárt, aki lelkiismereti okokból sem fogadhatja el a tanfelügyelőség azon embertelen és pedagógia-ellenes eljárását, amellyel két hónappal az iskolakezdés után megszüntetett egy sok utánajárás, szakmai ügyködés révén létrehozott, ígéretes tehetségű gyermekekből álló osztályt!
Nincs az a jóérzésű ember, aki egy ilyen idegborzoló hír hallatán nem vonná össze a szemöldökét, és ne tenné fel a kérdést: mi is történik Kolozsvár és Kolozs megye oktatási berkeiben...?
És valóban, ahány mostani és volt tanító- és óvóképzős tanítványommal beszélgettünk (akár pl. a most szombati rajzverseny és adventi sokadalom alkalmával) ezen párját ritkító kérdés kapcsán, rám szegezték hitetlenkedő tekintetüket, kérdezve: hát már itt tartunk, tanár úr? Persze, sokan közülük, mint gyakorló pedagógusok jónéhányszor találkoztak a tanügyben tapasztalható „rövidzárlatos” rendellenességekkel, de ehhez foghatót elképzelni is lehetetlen lenne – mondják. Történjen bármi, ezen embertelen eljárásnak nem kívánok cinkos elhallgatója lenni, már a képzőművészeti tagozat érdekében kifejtett több mint tizenhat éves, küzdelmekkel teljes erőfeszítésem, illetve művészetnevelői munkásságom harmincnégy éves múltja miatt sem!
Miközben morfondírozom mindezeken, azért nyomon követem a megszülető szebbnél szebb, az adventi várakozás jegyében formát öltő rajzok, festmények alakulását, „végkifejletének” irányát. Egyik-másik gyermeket meg is kérdezem, hogy miért ezt vagy azt a színt használja, mit szeretne kifejezni?
Persze, csak óvatosan, hiszen tapasztalatból tudom, hogy az ihlet illékony madár, könnyen elszáll, ha illetéktelenek zaklatják.
És így áll a helyzet a művészeti nevelés kérdésével is! Ha ugyanis hozzá nem értő emberek döntenek felőle a szakemberek megkérdezése nélkül, akkor bizony kegyetlenül megsínyli ezen szakavatatlan (mindent a fejkvótára redukáló), az oktató-nevelői kínálatot elsivárító törekvést, az ügyben érdekelt gyermek, tanár, szülő egyaránt! Aztán megtörténhet, hogy egy idő után elhallgat a Múzsa, legalábbis köznevelési berkeinkben, ahol már amúgy is alig szánnak figyelmet a művészeti nevelésre…! Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 19.
Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellett
A Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében.
A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat.
Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”.
Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Az állásfoglalás teljes szövege:.
Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum
művészeti tagozatának védelmében
Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét.
Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására.
Kolozsvár, 2017. január 17.
Kezdeményező:
Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök
Aláírók:
Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök
Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök
Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök
Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök
Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök
Bálint Tibor Baráti Társaság nevében Bálintné Kovács Júlia tag
Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök
Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök
Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök
Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök
Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök
Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató
Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök
Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök
Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök
Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök
Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató
Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök
Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök
Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök
Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök
Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök
Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök
Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök
Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök
Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök
Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök
Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök
Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök
Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök
Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök
PONT Csoport nevében Farkas András társalapító
Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató
Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök
Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök
Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök
Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök
Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök
Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök
Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök
Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök
Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök
maszol.ro
A Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében.
A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat.
Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”.
Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Az állásfoglalás teljes szövege:.
Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum
művészeti tagozatának védelmében
Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét.
Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására.
Kolozsvár, 2017. január 17.
Kezdeményező:
Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök
Aláírók:
Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök
Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök
Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök
Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök
Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök
Bálint Tibor Baráti Társaság nevében Bálintné Kovács Júlia tag
Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök
Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök
Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök
Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök
Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök
Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató
Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök
Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök
Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök
Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök
Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató
Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök
Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök
Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök
Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök
Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök
Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök
Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök
Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök
Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök
Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök
Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök
Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök
Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök
Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök
PONT Csoport nevében Farkas András társalapító
Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató
Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök
Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök
Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök
Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök
Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök
Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök
Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök
Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök
Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök
maszol.ro
2017. január 20.
Évindító Játszó.tér szombaton
Az Életfa Családsegítő Egyesület által kezdeményezett Én is szeretnék játszani! közösségi projekt január 21-én, szombaton 11 órakor újabb Játszó.teret szervez, ezúttal is a Tranzit ház (Malom/Bariţiu utca 16. szám) nagytermében.
11 órákor Kocsis Tünde drámapedagógus ismerkedős, évtervezős játékai kerülnek terítékre; majd egy nagy mesemaratonnal folytatják a Játszó.teret, amelyre várják mindenki kedvenc meséjét. A Mindenke és a varázsdoboz című családoknak szóló előadás is a szombati program része, de ott lesz Boda Erika is, akivel kézimunkázni lehet majd; Makkai Deme Rozitól pedig a körmönfonás fortélyait lehet ellesni.
Emellett lehet szabadon társasjátékozni és zsonglőrtányérozni. Mindenkit várnak egy kis játékra a szervezők az újesztendőben is!
Szabadság (Kolozsvár)
Az Életfa Családsegítő Egyesület által kezdeményezett Én is szeretnék játszani! közösségi projekt január 21-én, szombaton 11 órakor újabb Játszó.teret szervez, ezúttal is a Tranzit ház (Malom/Bariţiu utca 16. szám) nagytermében.
11 órákor Kocsis Tünde drámapedagógus ismerkedős, évtervezős játékai kerülnek terítékre; majd egy nagy mesemaratonnal folytatják a Játszó.teret, amelyre várják mindenki kedvenc meséjét. A Mindenke és a varázsdoboz című családoknak szóló előadás is a szombati program része, de ott lesz Boda Erika is, akivel kézimunkázni lehet majd; Makkai Deme Rozitól pedig a körmönfonás fortélyait lehet ellesni.
Emellett lehet szabadon társasjátékozni és zsonglőrtányérozni. Mindenkit várnak egy kis játékra a szervezők az újesztendőben is!
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 9.
Közösségi programokban is részt vállal a Puck
Számos közösségi programban vesz részt, új előadásokat mutat be a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, amelynek nemrég kinevezett vezetőjét, Sarvadi Pault kérdeztük a tervekről.
A korábbiakhoz képest több bemutatóval, rengeteg közösségi programmal készül idén a kolozsvári Puck Bábszínház–közölte lapunkkal Sarvadi Paul, az intézmény magyar tagozatának nemrég kinevezett vezetője.
Mint mondta, ha minden jól alakul, akkor idén összesen hat bemutatót tartanak, és ez óriási dolog lenne, hiszen tavaly összesen három új produkciót mutattak be. A tagozatvezető szerint a klasszikus bábszínházi előadások mellett látványos, modern produkciókat is szeretnének műsorra tűzni, ugyanakkor számos fesztiválon vesznek részt.
A külvárosi magyar gyerekekre is gondolnak
Először április 9-én a Pinocchio című előadást mutatják be Călin Mocanu rendezésében, a következő nagy bemutatóra pedig szeptember 20-án kerül sor: Szent László élete képekben a munkacíme annak a produkciónak, amit Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület alapítója rendez.
Arany János születésének 200. évfordulója apropóján a költő verseiből készül egy összeállítás, Urmánczi Jenő is rendez egy darabot, illetve György László is készül egy előadással. Sarvadi hozzáfűzte, március 21-ére, a bábszínház világnapjára is készülnek, az Életfa Családsegítő Egyesülettel közösen kincskereső játékkal lepik meg a gyerekeket. Március 16-án csatlakoznak a Kolozsvári Állami Magyar Színház gyermekmegőrző programjához: egyórás előadást mutatnak be.
Ezenkívül terveznek egy sor közösségi programot, így helyt adnak gyerekkoncerteknek, az áprilisi vakációra naponta kétórás programmal készülnek, többnyire műhelymunkákkal. A Puck Bábszínház más városokból, országokból is tervez meghívni produkciókat. Kolozsváron nemcsak a belvárosban, hanem a Monostoron, a Dacia moziban, illetve a Györgyfalvi lakónegyedi új sportkomplexumban is tartanak előadásokat havonta legalább egyszer, ugyanis a külvárosi iskolákban tanuló magyar gyerekekre is gondolnak. A Váróterem Projekttel is kötöttek megállapodást, ennek köszönhetően ingyen használhatják egymás előadótermeit. Idén a nagycsaládosok számára kedvezményes családi jegycsomagot vezetnek be, és lesz olyan előadás, amely után a szülők vásárlási utalványt is kapnak a jegy mellé, így olcsóbban vehetnek süteményt a környékbeli cukrászdákban a gyerekeknek. December 5-én Kovács Ildikó bábszínházi rendező születésének 90. évfordulójára készülnek egy ünnepséggel, munkásságát a román közönséggel is szeretnék megismertetni.
Teljes a magyar tagozat csapata
Sarvadi kifejtette, ami a társulatot illeti, hosszú távon szeretnének fiatal színészeket alkalmazni, ezért felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi színművészeti egyetemmel. Két évig nincs lehetőségük új színészeket felvenni, mert egyelőre nincs üresedés náluk, ugyanakkor szeretnék megtartani a jelenlegi csapatot. Legkorábban 2018-ban kerülhet erre sor, egyébként is akkorra fejezik be tanulmányaikat a mostani elsőéves hallgatók.
Összesen 11 színész tagja a magyar társulatnak, most teljes a csapat, hiszen valamennyi törvényesen engedélyezett állást betöltik a Puck Bábszínháznál. Mint részletezte, nagy szükségük lenne még egy grafikusra március 15-étől, de ha minden jól megy, ezt is megoldják. Kérdésünkre elmondta, természetesen jót tett a társulatnak, hogy február elsejétől a kormány 50 százalékkal növelte a közpénzekből működtetett kulturális intézményekben dolgozó előadóművészek – színészek, zenészek, táncosok –, valamint a kiszolgálószemélyzet juttatását. Javult a munkamorál, jobban érzik a társadalmi megbecsültséget is a bábszínház munkatársai, hiszen a legkisebb fizetések a mai napig a bábszínházakban vannak, még így is, hogy emelkedtek a bérek – magyarázta.
A tagozatvezető kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban kilenc ember távozott a társulattól, ami bármelyik színháznál fennakadást okoz, hiszen újra kell szervezni a csapatot. Ráadásul a műszaki részlegről is távozott a bábszínház több munkatársa, így kinevezése után az első dolga az volt, hogy stabilizálja a helyzetet. „A színházban minimum öt évre kellene tervezni, most ott tartunk, hogy ha minden jól megy, ez a csapat minimum két évet együtt marad” – mondta.
A Krónika korábban írt arról, hogy február elején kiszorult az intézményből saját születésnapján a Puck Bábszínház magyar társulata, miután a román vezetés nem vette figyelembe kérését. Kérdésünkre, hogy mennyire feszült a viszony az intézmény román igazgatója és a magyar társulat között, Sarvadi úgy nyilatkozott: valójában személyi konfliktus van Varga Ibolya bábszínházi rendező és Emanuel Petran igazgató között, ami természetesen kihat a munkára.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Számos közösségi programban vesz részt, új előadásokat mutat be a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, amelynek nemrég kinevezett vezetőjét, Sarvadi Pault kérdeztük a tervekről.
A korábbiakhoz képest több bemutatóval, rengeteg közösségi programmal készül idén a kolozsvári Puck Bábszínház–közölte lapunkkal Sarvadi Paul, az intézmény magyar tagozatának nemrég kinevezett vezetője.
Mint mondta, ha minden jól alakul, akkor idén összesen hat bemutatót tartanak, és ez óriási dolog lenne, hiszen tavaly összesen három új produkciót mutattak be. A tagozatvezető szerint a klasszikus bábszínházi előadások mellett látványos, modern produkciókat is szeretnének műsorra tűzni, ugyanakkor számos fesztiválon vesznek részt.
A külvárosi magyar gyerekekre is gondolnak
Először április 9-én a Pinocchio című előadást mutatják be Călin Mocanu rendezésében, a következő nagy bemutatóra pedig szeptember 20-án kerül sor: Szent László élete képekben a munkacíme annak a produkciónak, amit Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület alapítója rendez.
Arany János születésének 200. évfordulója apropóján a költő verseiből készül egy összeállítás, Urmánczi Jenő is rendez egy darabot, illetve György László is készül egy előadással. Sarvadi hozzáfűzte, március 21-ére, a bábszínház világnapjára is készülnek, az Életfa Családsegítő Egyesülettel közösen kincskereső játékkal lepik meg a gyerekeket. Március 16-án csatlakoznak a Kolozsvári Állami Magyar Színház gyermekmegőrző programjához: egyórás előadást mutatnak be.
Ezenkívül terveznek egy sor közösségi programot, így helyt adnak gyerekkoncerteknek, az áprilisi vakációra naponta kétórás programmal készülnek, többnyire műhelymunkákkal. A Puck Bábszínház más városokból, országokból is tervez meghívni produkciókat. Kolozsváron nemcsak a belvárosban, hanem a Monostoron, a Dacia moziban, illetve a Györgyfalvi lakónegyedi új sportkomplexumban is tartanak előadásokat havonta legalább egyszer, ugyanis a külvárosi iskolákban tanuló magyar gyerekekre is gondolnak. A Váróterem Projekttel is kötöttek megállapodást, ennek köszönhetően ingyen használhatják egymás előadótermeit. Idén a nagycsaládosok számára kedvezményes családi jegycsomagot vezetnek be, és lesz olyan előadás, amely után a szülők vásárlási utalványt is kapnak a jegy mellé, így olcsóbban vehetnek süteményt a környékbeli cukrászdákban a gyerekeknek. December 5-én Kovács Ildikó bábszínházi rendező születésének 90. évfordulójára készülnek egy ünnepséggel, munkásságát a román közönséggel is szeretnék megismertetni.
Teljes a magyar tagozat csapata
Sarvadi kifejtette, ami a társulatot illeti, hosszú távon szeretnének fiatal színészeket alkalmazni, ezért felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi színművészeti egyetemmel. Két évig nincs lehetőségük új színészeket felvenni, mert egyelőre nincs üresedés náluk, ugyanakkor szeretnék megtartani a jelenlegi csapatot. Legkorábban 2018-ban kerülhet erre sor, egyébként is akkorra fejezik be tanulmányaikat a mostani elsőéves hallgatók.
Összesen 11 színész tagja a magyar társulatnak, most teljes a csapat, hiszen valamennyi törvényesen engedélyezett állást betöltik a Puck Bábszínháznál. Mint részletezte, nagy szükségük lenne még egy grafikusra március 15-étől, de ha minden jól megy, ezt is megoldják. Kérdésünkre elmondta, természetesen jót tett a társulatnak, hogy február elsejétől a kormány 50 százalékkal növelte a közpénzekből működtetett kulturális intézményekben dolgozó előadóművészek – színészek, zenészek, táncosok –, valamint a kiszolgálószemélyzet juttatását. Javult a munkamorál, jobban érzik a társadalmi megbecsültséget is a bábszínház munkatársai, hiszen a legkisebb fizetések a mai napig a bábszínházakban vannak, még így is, hogy emelkedtek a bérek – magyarázta.
A tagozatvezető kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban kilenc ember távozott a társulattól, ami bármelyik színháznál fennakadást okoz, hiszen újra kell szervezni a csapatot. Ráadásul a műszaki részlegről is távozott a bábszínház több munkatársa, így kinevezése után az első dolga az volt, hogy stabilizálja a helyzetet. „A színházban minimum öt évre kellene tervezni, most ott tartunk, hogy ha minden jól megy, ez a csapat minimum két évet együtt marad” – mondta.
A Krónika korábban írt arról, hogy február elején kiszorult az intézményből saját születésnapján a Puck Bábszínház magyar társulata, miután a román vezetés nem vette figyelembe kérését. Kérdésünkre, hogy mennyire feszült a viszony az intézmény román igazgatója és a magyar társulat között, Sarvadi úgy nyilatkozott: valójában személyi konfliktus van Varga Ibolya bábszínházi rendező és Emanuel Petran igazgató között, ami természetesen kihat a munkára.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 18.
Bábszínházi Világnapot ünnepelnek a Pucknál
Interaktív sétával, komatállal, és természetesen bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot. Március 21-én szeretettel várnak minden kedves érdeklődő gyermeket és felnőttet a rendezvényekre, olvasható az intézmény közleményében.
A program interaktív sétával kezdődik délután 4 órakor, amelyre a nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket várják, a Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni Kolozsvár központjának különböző pontjain. A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell feltegyenek, a válasz segítségükre lesz abban, hogy megtalálják a következő helyszínt és bábos mesefigurát. A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadás látható az Életfa egyesület székhelyén. A részvétel ingyenes.
Az ezredfordulón, 2000-ben, németországi kongresszusán döntött úgy a Nemzetközi Bábművész Szövetség, hogy a színházi világnap mintájára legyen a bábosoknak egy külön ünnepe. „Akkor már joggal éreztük úgy, hogy ez a műfaj nagykorúvá vált. Minden más színháznál szélesebb korosztálynak játszik. Fiataloknak, öregeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, gyerekeknek, néha még csecsemőknek is. (…) Dadi Pudumjee, a Nemzetközi Bábművész Szövetség mostani elnöke azt mondta: a mi ünnepünk csakis akkor lehet, amikor az egész földkerekségen mindenütt süt a nap. Ez pedig március 21-én van, a tavasz első napján. “ (Balogh Géza Jászai Mari-díjas rendező, az UNIMA nemzetközi és magyar vezetőségének tagja)
Szabadság (Kolozsvár)
Interaktív sétával, komatállal, és természetesen bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot. Március 21-én szeretettel várnak minden kedves érdeklődő gyermeket és felnőttet a rendezvényekre, olvasható az intézmény közleményében.
A program interaktív sétával kezdődik délután 4 órakor, amelyre a nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket várják, a Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni Kolozsvár központjának különböző pontjain. A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell feltegyenek, a válasz segítségükre lesz abban, hogy megtalálják a következő helyszínt és bábos mesefigurát. A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadás látható az Életfa egyesület székhelyén. A részvétel ingyenes.
Az ezredfordulón, 2000-ben, németországi kongresszusán döntött úgy a Nemzetközi Bábművész Szövetség, hogy a színházi világnap mintájára legyen a bábosoknak egy külön ünnepe. „Akkor már joggal éreztük úgy, hogy ez a műfaj nagykorúvá vált. Minden más színháznál szélesebb korosztálynak játszik. Fiataloknak, öregeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, gyerekeknek, néha még csecsemőknek is. (…) Dadi Pudumjee, a Nemzetközi Bábművész Szövetség mostani elnöke azt mondta: a mi ünnepünk csakis akkor lehet, amikor az egész földkerekségen mindenütt süt a nap. Ez pedig március 21-én van, a tavasz első napján. “ (Balogh Géza Jászai Mari-díjas rendező, az UNIMA nemzetközi és magyar vezetőségének tagja)
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 21.
Bábkereséssel, előadással ünnepli a bábszínházi világnapot a Puck
Interaktív sétával, komatállal és bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot március 21-én, kedden Kolozsváron. A nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket interaktív sétára hívják. A Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni városszerte (a központban). A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell, hogy feltegyenek, majd megkapják a következő megkeresendő helyszínt és bábos mesefigurát.
A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadást játsszák. A belépés minden programra ingyenes.
Transindex.ro
Interaktív sétával, komatállal és bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot március 21-én, kedden Kolozsváron. A nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket interaktív sétára hívják. A Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni városszerte (a központban). A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell, hogy feltegyenek, majd megkapják a következő megkeresendő helyszínt és bábos mesefigurát.
A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadást játsszák. A belépés minden programra ingyenes.
Transindex.ro
2017. március 22.
Bábkeresés és komatál a bábszínház világnapján
Interaktív bábkereső játékra hívta a kolozsvári Puck Bábszínház a gyerekeket és szüleiket tegnap a bábszínház világnapján.
A teátrum székhelyétől indulva hét helyszínen találkozhattak a gyerekek bábokkal és bábosokkal, megismerkedve Mátyás király bolondjával, Vadmalaccal vagy Árnikával és a mögöttük levő bábosokkal. A gyerekek a bábnak és a bábosnak is fel kellett tegyenek egy-egy kérdést, csak így tudhattak meg részletet a következő helyszínről. „Neked melyik a kedvenc ételed?” – kérdezte szégyenlősen Vadmalactól az egyik kislány, aki már a harmadik állomáson járt. Vadmalac elmondta, ő a makkot kedveli, mire a kislány is elárulta, az ő kedvence a brokkoli.
A játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén ért véget, ahol gyermekjátékokkal és komatállal vártak a feladatot sikeresen teljesítő gyerekeket. Az est a Puck és a többiek című előadással zárult.
Sarány Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)
Interaktív bábkereső játékra hívta a kolozsvári Puck Bábszínház a gyerekeket és szüleiket tegnap a bábszínház világnapján.
A teátrum székhelyétől indulva hét helyszínen találkozhattak a gyerekek bábokkal és bábosokkal, megismerkedve Mátyás király bolondjával, Vadmalaccal vagy Árnikával és a mögöttük levő bábosokkal. A gyerekek a bábnak és a bábosnak is fel kellett tegyenek egy-egy kérdést, csak így tudhattak meg részletet a következő helyszínről. „Neked melyik a kedvenc ételed?” – kérdezte szégyenlősen Vadmalactól az egyik kislány, aki már a harmadik állomáson járt. Vadmalac elmondta, ő a makkot kedveli, mire a kislány is elárulta, az ő kedvence a brokkoli.
A játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén ért véget, ahol gyermekjátékokkal és komatállal vártak a feladatot sikeresen teljesítő gyerekeket. Az est a Puck és a többiek című előadással zárult.
Sarány Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 27.
Szamos-parti lazulással ünnepelt a kolozsvári színház
Szabadtéri rendezvényekkel ünnepelte meg már hétvégén a hétfői színházi világnapot a Kolozsvári Állami Magyar Színház, amely hangulatos, a kikapcsolódásra maximálisan lehetőséget nyújtó teret rendezett be a Szamos-parton.
A világnapon számos erdélyi magyar színház szervez hétfőn ünnepi eseményeket. Az időjárás a kincses városbeli ünneplőkkel tartott, a szombati egész napos tavasz rengeteg érdeklődőt csalogatott a teátrum melletti udvarba, ahol limonádéval és zsíros kenyérrel kínálták a „közönséget".
Nagy népszerűségnek örvendett a már második alkalommal megszervezett bolhapiac, ahol a színészek által kifejezetten erre a célra felajánlott ruhákat, kendőket és sálakat, ékszereket, illetve más kisebb ajándéktárgyakat lehetett megvásárolni. Az egyes daraboknak feltüntették a minimális vételárát, de ezen felül mindenki lehetőségei szerint adományozhatott, az összegyűlt pénzzel ugyanis a kincses városi teátrum ezúttal a Yuppi Tábort támogatja, amely ingyenes élményterápiás foglalkozásokat tart diabéteszes, reumás és onkológiai beteg gyermekek, valamint családjuk számára. A színház első alkalommal a tavalyi Kolozsvári Magyar Napokon szervezett bolhapiacot, akkor az Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani című projektjét támogatták.
Szombaton ugyanakkor a sport kedvelőit is a Szamos-partra várták az immár hagyományossá vált asztalitenisz-bajnokságra, amelyen a kezdők és a pingpongütőt már rutinosan forgatók is szerencsét próbálhattak. Estére, a Loose Neckties Society színészzenekar koncertjére jócskán benépesült a teátrum udvara, a közönség pedig rövid időn belül megtapasztalhatta, hogy az időközben beköszöntő hideg legjobb ellenszere a kiadós tánc. A színészzenekar nem ismeretlen már a kolozsváriak körében, rendszeresen fellépnek a teátrum rendezvényein, illetve más kulturális eseményeken, ezúttal azonban a helyszín mintha különlegesebbé tette volna a koncertélményt, a Szamos-parti környezet telitalálatnak bizonyult. A színház világnapja kapcsán tartott eseménysorozat vasárnap délelőtt a Légy jó mindhalálig című előadással folytatódott, kedden este pedig a VIA étteremben Laczó Júlia színésznő várja egy ünnepi vacsorára a színházi ínyencségekre vágyókat.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
Szabadtéri rendezvényekkel ünnepelte meg már hétvégén a hétfői színházi világnapot a Kolozsvári Állami Magyar Színház, amely hangulatos, a kikapcsolódásra maximálisan lehetőséget nyújtó teret rendezett be a Szamos-parton.
A világnapon számos erdélyi magyar színház szervez hétfőn ünnepi eseményeket. Az időjárás a kincses városbeli ünneplőkkel tartott, a szombati egész napos tavasz rengeteg érdeklődőt csalogatott a teátrum melletti udvarba, ahol limonádéval és zsíros kenyérrel kínálták a „közönséget".
Nagy népszerűségnek örvendett a már második alkalommal megszervezett bolhapiac, ahol a színészek által kifejezetten erre a célra felajánlott ruhákat, kendőket és sálakat, ékszereket, illetve más kisebb ajándéktárgyakat lehetett megvásárolni. Az egyes daraboknak feltüntették a minimális vételárát, de ezen felül mindenki lehetőségei szerint adományozhatott, az összegyűlt pénzzel ugyanis a kincses városi teátrum ezúttal a Yuppi Tábort támogatja, amely ingyenes élményterápiás foglalkozásokat tart diabéteszes, reumás és onkológiai beteg gyermekek, valamint családjuk számára. A színház első alkalommal a tavalyi Kolozsvári Magyar Napokon szervezett bolhapiacot, akkor az Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani című projektjét támogatták.
Szombaton ugyanakkor a sport kedvelőit is a Szamos-partra várták az immár hagyományossá vált asztalitenisz-bajnokságra, amelyen a kezdők és a pingpongütőt már rutinosan forgatók is szerencsét próbálhattak. Estére, a Loose Neckties Society színészzenekar koncertjére jócskán benépesült a teátrum udvara, a közönség pedig rövid időn belül megtapasztalhatta, hogy az időközben beköszöntő hideg legjobb ellenszere a kiadós tánc. A színészzenekar nem ismeretlen már a kolozsváriak körében, rendszeresen fellépnek a teátrum rendezvényein, illetve más kulturális eseményeken, ezúttal azonban a helyszín mintha különlegesebbé tette volna a koncertélményt, a Szamos-parti környezet telitalálatnak bizonyult. A színház világnapja kapcsán tartott eseménysorozat vasárnap délelőtt a Légy jó mindhalálig című előadással folytatódott, kedden este pedig a VIA étteremben Laczó Júlia színésznő várja egy ünnepi vacsorára a színházi ínyencségekre vágyókat.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
2017. augusztus 16.
Ők kapták idén a Kincses Kolozsvárért-díjat
A kitüntetést olyanoknak adományozzák, akik sokat tettek nemcsak a KMN-ért, hanem a város magyarságáért is.
A Kolozsvári Magyar Napok első nagyszínpadi koncertje, a felvidéki Ghymes együttes fellépése előtt adták át a Főtéren az idei Kincses Kolozsvárért-díjakat.
A Kincses Kolozsvárért-díjakat 2013-ban osztották ki először a város közösségi életének fellendítésében és a Kolozsvári Magyar Napok megszervezésében vállalt tevékenységek elismeréseként. A díjat a Kincses Kolozsvár Egyesület alapította.
Idén három személyiség részesült az elismerésben: Horváth Anna, Kolozsvár volt alpolgármestere, Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, valamint Rácz Csaba Pál vegyész, egyetemi oktató, vállalkozó.
Első alkalommal Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának akkori nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Nagy Elek üzletember, Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, az Életfa Családsegítő Egyesület, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a kolozsvári Szabadság napilap, és a Paprika Rádió részesültek elismerésben. Második alkalommal Brendus Réka, a magyar nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezető-helyettese és a kolozsvári magyar vállalkozók által alapított Euréka egyesület vehették át a díjat. A Kincses Kolozsvárért posztumusz díjasai az ezelőtti években Boros János volt kolozsvári alpolgármester és Kötő József kolozsvári színháztörténész voltak. http://foter.ro/cikk
A kitüntetést olyanoknak adományozzák, akik sokat tettek nemcsak a KMN-ért, hanem a város magyarságáért is.
A Kolozsvári Magyar Napok első nagyszínpadi koncertje, a felvidéki Ghymes együttes fellépése előtt adták át a Főtéren az idei Kincses Kolozsvárért-díjakat.
A Kincses Kolozsvárért-díjakat 2013-ban osztották ki először a város közösségi életének fellendítésében és a Kolozsvári Magyar Napok megszervezésében vállalt tevékenységek elismeréseként. A díjat a Kincses Kolozsvár Egyesület alapította.
Idén három személyiség részesült az elismerésben: Horváth Anna, Kolozsvár volt alpolgármestere, Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, valamint Rácz Csaba Pál vegyész, egyetemi oktató, vállalkozó.
Első alkalommal Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának akkori nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Nagy Elek üzletember, Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, az Életfa Családsegítő Egyesület, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a kolozsvári Szabadság napilap, és a Paprika Rádió részesültek elismerésben. Második alkalommal Brendus Réka, a magyar nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezető-helyettese és a kolozsvári magyar vállalkozók által alapított Euréka egyesület vehették át a díjat. A Kincses Kolozsvárért posztumusz díjasai az ezelőtti években Boros János volt kolozsvári alpolgármester és Kötő József kolozsvári színháztörténész voltak. http://foter.ro/cikk
2017. november 3.
Kárpát-medencei civil szervezetek képviselői találkoztak Szamosújváron
Romhányi András, a Civil Akadémia megalapítója, a Magyar Kollégium elnöke a Kárpát medencei civil szervezetek vezetőit hívta össze egy-egy találkozóra az akadémia címén a találkozó-sorozat elindításakor. A tagok magyarok, s bár hét ország állampolgárai, közös céljuk a magyar kultúra továbbadása. Ezért is nagyon könnyen megtalálták a közös hangot, és évek óta találkoznak, mindig más helyszinen. A XVI. Civil Akadémia házigazdája idén Szamosújvár volt, szervezője pedig a szamosújvári Téka Alapítvány és a kolozsvári EMKE.
Szamosújvárra csütörtök este érkeztek a résztvevők, majd pénteken mezőségi kiránduláson vettek részt. Velük tartott Paróczi Ákos, a Téka idei Petőfi ösztöndíjasa is, így ő is megismerhette a tájegységet. Előtte a tavaly átadott Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumba néztek be, ahol a szamosújvári gyerekek mellett a Mezőség öregedő, szórványosodó falvainak gyerekei is tanulnak
Első megállójuk Feketelak volt, ahol megtekintették a templomot Hideg István refomátus lelkész bemutatásában, a tájházat illetve a Téka Alapítvány táborközpontját. Ezután Pusztakamarás felé vették az irányt. Ott Széman Péter mutatta be Sütő András szülőházát, illetve ennek jövőjéről is elbeszélgettek. A buszos utazás közben a Kard és kasza földjén a Tóvidék szépségeit, letűnt korok emlékeit is megtekintették. A széki Sóvirág panzióban elfogyasztott ebéd után meglátogatták a széki templomot, ahol Sallai Márton lelkipásztor mesélt a falu és a templom múltjáról, de a templom felújításának történetét is ismertette. Ugyancsak Széken, a Holland Misi néven ismert holland származású, néptáncot kedvelő úriember tulajdonában álló tájházban Korniss Péter kiállítását is megnézték. Szamosújvárra visszatérve az örmény székesegyházat tekintették meg. A tartamas napot vacsora és Vincze László borkóstolója zárta.
Széman Péter, EMKE-elnök számolt be a szombati nap programjairól. – A finom reggeli után – sajnos két busszal, mert nem találtunk egy olyan nagyobb buszt, amivel együtt mehettünk volna, átkocsikáztunk Válaszútra. Itt az idén felavatott kávézóban Balázs-Bécsi Gyöngyi adott szakszerű eligazítást a Kallós Alapítvány létrejöttéről, tevékenységéről, és arról a rengeteg eredményről, amit elértek a mezőségi szórványoktatás, illetve szakoktatás terén. Megtekintettük a Kallós Zoltán által gyűjtött rendkívül gazdag néprajzi múzeumot, majd sietve indultunk tovább, mert Kolozsváron a Házsongárdi temető nyugati bejáratánál várt ránk idegenvezetőnk, Gergelyné Tőkés Erzsébet. Kezében tartva a főúri kripták kulcsait, sorra látogattuk végig a Házsongárd Alapítvány által felújított kriptákat, a nagy tudósok, 1848-as honvédek, egyházi méltóságok, írók, költők, színészek síremlékeinek egy részét, miközben megismerkedhettük Erdély, Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia történelmével – vázolta a programokat az EMKE-elnök.
Ezt követően a temetőből átsétáltak a Heltai Alapítványba, ahol ízletes ebéd elfogyasztása közben felhívták telefonon Pillich Lászlót, az első nem budapesti szervezésű Civil Akadémia szervezőjét és vendéglátóját. Délután rövid sétát tettek a főtéren, Mátyás király szülőházánál és a Farkas utcában, ismerkedve a történelemmel, Deák Árpád történelemtanár, szakavatott idegenvezető segítségével. – A sok ismeretanyag és érdekesség közül, csak párat emelnék ki, például azt, hogy Kacsóh Pongrác a kolozsvári, (a kezdetekkor Apáczai Csere János által vezetett) református kollégiumban tanult, majd ebben az utcában járt a Ferencz József Tudományegyetemre és itt végzett először zenei tanulmányokat. De itt tudhattuk meg azt is, az ékes latin nyelvű feliratnak köszönhetően – hogy itt volt Erdély első egyeteme (főiskolája), amelyet 1582-ben Báthory István fejedelem, lengyel király alapított, vagy, hogy ebben az utcában nyílt meg Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza, illetve, hogy a kolozsvári magyar színház öt évvel idősebb a budapesti Nemzeti Színháznál – elevenítette fel a Farkas utcai séta során elhangzottakat Széman.
A városnézést civil találkozó követte az EMKE Györkös Mányi Albert emlékházában, amely a közművelődési egyesület kulturális tevékenységeket lebonyolító helyszíne, ahol a csapatot az EMKE kulturális referense, Széman Emese Rózsa fogadta. Beszámolt tevékenységéről az Életfa Családsegítő Egyesület (Adorjáni Katalin), valamint az Áldás Népesség Egyesület (Varga Mihály Márton). – A Házsongárd Alapítvány tevékenységéről, magáról a temetőről szóló albummal idegenvezetőnk még a délelőtt folyamán mindenkit megajándékozott, amit ezúton is köszönünk. Az idő rövidsége miatt az EMKE bemutatása igencsak rövidre sikeredett, de remélem, hogy a tartalmasan eltöltött nap után sok élménnyel gazdagodva érkezhettünk vissza Szamosújvárra, ahol csodálatos néptánc bemutató, valamint fenséges vacsora várt – zárta beszámolóját Széman.
Este a Téka Alapítvány munkatársainak illetve önkéntescsapatának egy részével találkoztak. Vacsora előtt fellépett az Ördöngös zenekar és a Kaláka néptáncegyüttes táncosainak egy része, és az est részeként a részvevők összefoglalták tapasztalataikat. Vasárnap Rózsa Sándor sírjának megtekintése után búcsút vettek egymástól.
Sok pozitív üzenetet fogalmaztak meg, jó érzés volt hasonló érdeklődésű és hasonló munkát végző civilektől elismeréseket kapni. Egymás munkájának elismerése, pozitív megerősítése valószínűleg a titka annak, hogy a Civil Akadémia tagjai családias hangulatban találkoznak évente, hogy lélekben megerősöve, szellemileg feltöltődve tovább tudjanak haladni a vállalt feladatok nem mindig egyszerű mindennapjaiban. Romhányi András / Szabadság (Kolozsvár)
Romhányi András, a Civil Akadémia megalapítója, a Magyar Kollégium elnöke a Kárpát medencei civil szervezetek vezetőit hívta össze egy-egy találkozóra az akadémia címén a találkozó-sorozat elindításakor. A tagok magyarok, s bár hét ország állampolgárai, közös céljuk a magyar kultúra továbbadása. Ezért is nagyon könnyen megtalálták a közös hangot, és évek óta találkoznak, mindig más helyszinen. A XVI. Civil Akadémia házigazdája idén Szamosújvár volt, szervezője pedig a szamosújvári Téka Alapítvány és a kolozsvári EMKE.
Szamosújvárra csütörtök este érkeztek a résztvevők, majd pénteken mezőségi kiránduláson vettek részt. Velük tartott Paróczi Ákos, a Téka idei Petőfi ösztöndíjasa is, így ő is megismerhette a tájegységet. Előtte a tavaly átadott Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumba néztek be, ahol a szamosújvári gyerekek mellett a Mezőség öregedő, szórványosodó falvainak gyerekei is tanulnak
Első megállójuk Feketelak volt, ahol megtekintették a templomot Hideg István refomátus lelkész bemutatásában, a tájházat illetve a Téka Alapítvány táborközpontját. Ezután Pusztakamarás felé vették az irányt. Ott Széman Péter mutatta be Sütő András szülőházát, illetve ennek jövőjéről is elbeszélgettek. A buszos utazás közben a Kard és kasza földjén a Tóvidék szépségeit, letűnt korok emlékeit is megtekintették. A széki Sóvirág panzióban elfogyasztott ebéd után meglátogatták a széki templomot, ahol Sallai Márton lelkipásztor mesélt a falu és a templom múltjáról, de a templom felújításának történetét is ismertette. Ugyancsak Széken, a Holland Misi néven ismert holland származású, néptáncot kedvelő úriember tulajdonában álló tájházban Korniss Péter kiállítását is megnézték. Szamosújvárra visszatérve az örmény székesegyházat tekintették meg. A tartamas napot vacsora és Vincze László borkóstolója zárta.
Széman Péter, EMKE-elnök számolt be a szombati nap programjairól. – A finom reggeli után – sajnos két busszal, mert nem találtunk egy olyan nagyobb buszt, amivel együtt mehettünk volna, átkocsikáztunk Válaszútra. Itt az idén felavatott kávézóban Balázs-Bécsi Gyöngyi adott szakszerű eligazítást a Kallós Alapítvány létrejöttéről, tevékenységéről, és arról a rengeteg eredményről, amit elértek a mezőségi szórványoktatás, illetve szakoktatás terén. Megtekintettük a Kallós Zoltán által gyűjtött rendkívül gazdag néprajzi múzeumot, majd sietve indultunk tovább, mert Kolozsváron a Házsongárdi temető nyugati bejáratánál várt ránk idegenvezetőnk, Gergelyné Tőkés Erzsébet. Kezében tartva a főúri kripták kulcsait, sorra látogattuk végig a Házsongárd Alapítvány által felújított kriptákat, a nagy tudósok, 1848-as honvédek, egyházi méltóságok, írók, költők, színészek síremlékeinek egy részét, miközben megismerkedhettük Erdély, Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia történelmével – vázolta a programokat az EMKE-elnök.
Ezt követően a temetőből átsétáltak a Heltai Alapítványba, ahol ízletes ebéd elfogyasztása közben felhívták telefonon Pillich Lászlót, az első nem budapesti szervezésű Civil Akadémia szervezőjét és vendéglátóját. Délután rövid sétát tettek a főtéren, Mátyás király szülőházánál és a Farkas utcában, ismerkedve a történelemmel, Deák Árpád történelemtanár, szakavatott idegenvezető segítségével. – A sok ismeretanyag és érdekesség közül, csak párat emelnék ki, például azt, hogy Kacsóh Pongrác a kolozsvári, (a kezdetekkor Apáczai Csere János által vezetett) református kollégiumban tanult, majd ebben az utcában járt a Ferencz József Tudományegyetemre és itt végzett először zenei tanulmányokat. De itt tudhattuk meg azt is, az ékes latin nyelvű feliratnak köszönhetően – hogy itt volt Erdély első egyeteme (főiskolája), amelyet 1582-ben Báthory István fejedelem, lengyel király alapított, vagy, hogy ebben az utcában nyílt meg Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza, illetve, hogy a kolozsvári magyar színház öt évvel idősebb a budapesti Nemzeti Színháznál – elevenítette fel a Farkas utcai séta során elhangzottakat Széman.
A városnézést civil találkozó követte az EMKE Györkös Mányi Albert emlékházában, amely a közművelődési egyesület kulturális tevékenységeket lebonyolító helyszíne, ahol a csapatot az EMKE kulturális referense, Széman Emese Rózsa fogadta. Beszámolt tevékenységéről az Életfa Családsegítő Egyesület (Adorjáni Katalin), valamint az Áldás Népesség Egyesület (Varga Mihály Márton). – A Házsongárd Alapítvány tevékenységéről, magáról a temetőről szóló albummal idegenvezetőnk még a délelőtt folyamán mindenkit megajándékozott, amit ezúton is köszönünk. Az idő rövidsége miatt az EMKE bemutatása igencsak rövidre sikeredett, de remélem, hogy a tartalmasan eltöltött nap után sok élménnyel gazdagodva érkezhettünk vissza Szamosújvárra, ahol csodálatos néptánc bemutató, valamint fenséges vacsora várt – zárta beszámolóját Széman.
Este a Téka Alapítvány munkatársainak illetve önkéntescsapatának egy részével találkoztak. Vacsora előtt fellépett az Ördöngös zenekar és a Kaláka néptáncegyüttes táncosainak egy része, és az est részeként a részvevők összefoglalták tapasztalataikat. Vasárnap Rózsa Sándor sírjának megtekintése után búcsút vettek egymástól.
Sok pozitív üzenetet fogalmaztak meg, jó érzés volt hasonló érdeklődésű és hasonló munkát végző civilektől elismeréseket kapni. Egymás munkájának elismerése, pozitív megerősítése valószínűleg a titka annak, hogy a Civil Akadémia tagjai családias hangulatban találkoznak évente, hogy lélekben megerősöve, szellemileg feltöltődve tovább tudjanak haladni a vállalt feladatok nem mindig egyszerű mindennapjaiban. Romhányi András / Szabadság (Kolozsvár)
2017. december 15.
12. Adventi sokadalom: hagyományosan, mégis némi újítással hangolunk adventre
Az Életfa Családsegítő Egyesület, az IKE, a Belvárosi Unitárius Egyházközség és a Szabadság napilap immár 12. alkalommal szervezi meg az Adventi Gyermekfesztivált és Sokadalmat. Hagyományos rendezvényünk helyszíne ezúttal is az Apáczai-líceum lesz, ám ami eddig sosem volt: nem szombaton, hanem vasárnap szervezzük a gyermekek százait – és szüleiket – megmozgató sokadalmat. Bár az előzetes programban és plakáton még nem ez a dátum szerepel, a nemzeti gyásznapok miatt december 17-én várjuk az érdeklődőket, akik ezúttal is igen gazdag programkínálatból választhatnak: tematikus kézművesfoglalkozások tucatja, bábelőadás, kézműves termékek vására, gyermekcsoportok előadásai, közös kántálás, betlehemes, de sütiverseny is szerepel a programban, utóbbi esetében az Agapé Vendéglátóipari Komplexum 150 lejes utalványát lehet elnyerni egyetlen tálnyi házi finomsággal.
a programból:
Gardrób
Én is szeretnék játszani! terem
11:00–12:00 Karácsony a nagyvilágban – népmesék kicsiknek és nagyoknak Nádasdi Csilla Emesével
13:00 Virágnézet – Csigorán Ibolya, Oltean Dóczi Flóra és Bálint Erzsébet préseltvirág képeinek eladással egybekötött kiállítása
Könyv-terem: Adoremus + Gutenberg Kiadó
Kézműves foglalkozások terme
Papír karácsonyfadíszek (Kreativ Fun)
Ezüsthajú angyalka – mesemondás és mesefigura készítés (Kolibri a Családokért Egyesület – Vajdaság)
Kallós Archívum 25. – Mezőségi karácsonyi énekek: „Megzendült az ének ember, gyermek ajkán”
A Kallós Zoltán Alapítvány új CD-jét Bárdos Réka és Kostyák Márta mutatja be
Előadások, zenélés
Lángos csillag állt feletttünk – Napsugár író-olvasó találkozó
A Napsugár gyermeklap vers-, mese- és rajzcsillagai „együttállásban” a Gutenberg Kiadó könyvcsillagaival.
Betlehemes játék – Kolibri a Családokért Egyesület előadásában (Vajdaság)
Mezőségi kánta tanulása és kántálás Szabó Kingával
Kézműves termékek vására Szabadság (Kolozsvár)
Az Életfa Családsegítő Egyesület, az IKE, a Belvárosi Unitárius Egyházközség és a Szabadság napilap immár 12. alkalommal szervezi meg az Adventi Gyermekfesztivált és Sokadalmat. Hagyományos rendezvényünk helyszíne ezúttal is az Apáczai-líceum lesz, ám ami eddig sosem volt: nem szombaton, hanem vasárnap szervezzük a gyermekek százait – és szüleiket – megmozgató sokadalmat. Bár az előzetes programban és plakáton még nem ez a dátum szerepel, a nemzeti gyásznapok miatt december 17-én várjuk az érdeklődőket, akik ezúttal is igen gazdag programkínálatból választhatnak: tematikus kézművesfoglalkozások tucatja, bábelőadás, kézműves termékek vására, gyermekcsoportok előadásai, közös kántálás, betlehemes, de sütiverseny is szerepel a programban, utóbbi esetében az Agapé Vendéglátóipari Komplexum 150 lejes utalványát lehet elnyerni egyetlen tálnyi házi finomsággal.
a programból:
Gardrób
Én is szeretnék játszani! terem
11:00–12:00 Karácsony a nagyvilágban – népmesék kicsiknek és nagyoknak Nádasdi Csilla Emesével
13:00 Virágnézet – Csigorán Ibolya, Oltean Dóczi Flóra és Bálint Erzsébet préseltvirág képeinek eladással egybekötött kiállítása
Könyv-terem: Adoremus + Gutenberg Kiadó
Kézműves foglalkozások terme
Papír karácsonyfadíszek (Kreativ Fun)
Ezüsthajú angyalka – mesemondás és mesefigura készítés (Kolibri a Családokért Egyesület – Vajdaság)
Kallós Archívum 25. – Mezőségi karácsonyi énekek: „Megzendült az ének ember, gyermek ajkán”
A Kallós Zoltán Alapítvány új CD-jét Bárdos Réka és Kostyák Márta mutatja be
Előadások, zenélés
Lángos csillag állt feletttünk – Napsugár író-olvasó találkozó
A Napsugár gyermeklap vers-, mese- és rajzcsillagai „együttállásban” a Gutenberg Kiadó könyvcsillagaival.
Betlehemes játék – Kolibri a Családokért Egyesület előadásában (Vajdaság)
Mezőségi kánta tanulása és kántálás Szabó Kingával
Kézműves termékek vására Szabadság (Kolozsvár)