A délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház januárban Erdély hat városában mutatja be a Magyarországon nagy sikerrel játszott A világ és a vége c. drámát, mely Wass Albert Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet című kisregényeinek színpadi változata, Andrási Attila rendezésében. Az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezésében zajló színdarabturné állomásai Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Nagyvárad, illetve Kolozsvár. /Wass-színdarabturné. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

Január 11-én Kolozsváron lépett fel a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című drámával. A délvidéki társulat január 7. és 13. között Wass Albert két kisregényének (a Jönnek és az Adjátok vissza a hegyeimet) színpadi előadásával járta be Erdélyt – Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy után az előadást Marosvásárhelyen is hatalmas érdeklődés övezte. A román sajtó heves, nacionalista gyűlöletkampányt indított az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) szervezte rendezvény, valamint a háborús bűnösnek kikiáltott magyar író, Wass Albert ellen. Maros megye prefektusa, Ciprian Dobre a művelődés- és a belügyminisztériumhoz fordult az ügyben. – Nyugodtan nézünk a kivizsgálás elébe, hiszen ez is hozzásegít az író rehabilitációjához. A 2003-ban tartott felolvasó-maraton után indított eljárás során maga az ügyész mondta ki, hogy a kivizsgálást azért szünteti meg, mert Wass Albert nem követett el háborús bűnöket – jelentette ki Soós Sándor, az EMI elnöke. Román lapértesülések szerint a Kolozs megyei rendőrség is foglalkozik az üggyel, melyet feltehetően az ügyészség hatáskörébe utalnak át. Soós Sándor még elmondta, hogy a napokban civil ruhás rendőrök több, a rendezvényt meghirdető plakátot kiragasztó fiatalt megbüntettek. /P. A. M. : Kereszttűzben Wass Albert és művei. Kolozsváron is bemutatták a vitatott drámát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Nagy mennyiségű könyvadomány érkezett a Gyergyói-medencébe. A magyarországi Nemzeti Tankönyvkiadótól az Egyesült Magyar Ifjúsági szervezet közel tizenhat tonna tankönyvet nyert pályázaton. Ezeket a könyveket a határon túli, Kárpát-medencei magyar közösségek között osztják szét. Könyvtárak, iskolák kapnak a pályázaton nyert könyvekből. Az Erdély területén történő kiosztásban az Erdélyi Magyar Ifjak segítenek, mivel ők az egyetlen társszervezete itt az Egyesült Magyar Ifjúságnak. A tizenhat tonna könyvből négy-négy és fél tonna jutott Erdélybe. Ebből a Gyergyói-medencébe körülbelül ötszáz kilónyi. Ezt egy másik könyvadomány is kiegészíti, Wass Albert-könyvekből és értékes történelemkönyvekből áll, melyek az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség adományaként kerültek ide, és az EMI tagszervezeteinek volt szánva. /Baricz-Tamás Imola: Könyvadomány. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 26. – 17. sz. /

Autonómiatörekvések, Bolyai Tudományegyetem, magyar állampolgárság –mindössze néhány az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) harmadik nyári táborának tervezett témái közül. Az EMI és magyarországi testvérszervezete, az Egyesült Magyar Ifjúság közös táborát augusztus 8–12. között a Gyergyószentmiklós melletti Négyes motelben szervezik meg. Az előadások között szerepelnek Vladimir Tismaneanu kommunizmust elítélő jelentésének magyar vonatkozásai is. /Sallai Loránd: Hangsúly az önrendelkezésen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Közel ezer magyar fiatal látogatója volt az Egyesült Magyar Ifjúság délvidéki nemzeti táborának, amelyre a Tisza-parti Adán került sor június 29. és július 1. között. Horváth Csaba hadtörténész a Magyar Királyi Honvédség 1941 és 1944 közti délvidéki hadműveleteiről beszélt, Vincze Gábor a Délvidék etnikai viszonyainak XVI. és XVIII. század közti átrendeződéséről, Teleki Júlia pedig az 1944–45-ös magyarellenes délvidéki népirtás áldozatainak rehabilitációjáért vívott küzdelméről. A mintegy negyven-ötvenezer legyilkolt magyart jeltelen tömegsírokba dobálták be, amelyeken később gyárakat, sőt szeméttelepeket hoztak létre. Olyan eset is előfordult, hogy az emberi maradványokat sebtében exhumálták és megsemmisítették, hogy még bizonyíték se legyen. Mint mondta, az ártatlanul meggyilkoltak emlékét megörökítő alkotásokat ma is rendszeresen leverik, megsemmisítik a szerbek. A magyarellenes erőszak budapesti példáit dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője elemezte. A délvidéki magyarellenesség egyik legkirívóbb példája, a koncepciós perben összesen hatvanegy év fegyházra ítélt temerini fiúk esete. Erről az ügyről a témában dokumentumfilmet forgató M. Szabó Imre, a fiúkkal történteket nyomon követő és dokumentáló Horváth Ádám, illetve az egyik rabságban sínylődő fiatal édesapja, Horváth Tibor beszélt. A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című darabja, a Wass Albert két kisregényéből, az Adjátok vissza a hegyeimet!, illetve a Jönnek című művekből készült dráma nagy sikert aratott. /Ágoston Balázs: Az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táboráról. Együtt Délvidéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./

A csángómagyarokért tett erőfeszítéseiért Pro Unitate Hungarorum – a magyarság egységéért – díjban részesült Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KEMCSE) alelnöke. Az Egyesült Magyar Ifjúság elnevezésű, Magyarországon bejegyzett, de az egész Kárpát-medencében működő ifjúsági szervezettől azért kapta az elismerést, mert 2007 tavaszán kerékpáros zarándoklattal hívta fel a figyelmet a moldvai csángómagyarok anyanyelvi vallásgyakorlásának hiányára. /Díjazták a zarándokot. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./

Hitvallása szerint történelmi sorsfordulóinkat viszi színre a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház. A Délvidéken alakult társulat az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezésében tavaly járt először Erdélyben, s mindjárt kirobbanó sikert aratott a Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! és Jönnek! című regényeiből született A világ és a vége című színpadi drámával. Ezúttal közönség március 27-én Zilahon a Kálvineumban, március 28-án Nagykárolyban a Városi Színházban, március 29-én Szatmárnémetiben az Északi Színházban, március 30-án Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében, március 31-én Aradon a Jelen Házban tekintheti meg előadásukat. /Wass Albert a Partiumban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és az Egyesült Magyar Ifjúság idén negyedik alkalommal szervezi meg hagyományos gyergyószentmiklósi táborát augusztus 6–10-e között. A tábor célja az együttlét: összefogni az egészséges nemzeti öntudattal rendelkező Kárpát-medencei ifjúságot. A IV. EMI-tábor mottója Wass Alberttől származik: „Legyen Erdély újra, ami volt!”. A tábor központi témái: a magyar nyelvhasználat Erdélyben, illetve az őshonos európai kisebbségek nyelvhasználata, valamint Wass Albert élete és munkássága. Az EMI-sátor idén először mutatkozik be, ahol minden nap egy-egy régió EMI-s csapata szervez programot. Ugyanakkor Nagy Feró és a Kárpátia zenekar tagjaival is találkozhatnak a rajongók és érdeklődők. /Két hét múlva EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Az idei, augusztus 6–10 között Gyergyószentmiklóson megrendezésre kerülő IV. EMI-tábor mottója Wass Alberttől származik: „Legyen Erdély újra, ami volt!”. Az Erdélyi Magyar Ifjak táborának központi témái: a magyar nyelvhasználat Erdélyben, az őshonos európai kisebbségek nyelvhasználata, valamint Wass Albert élete és munkássága. Nagy Feró és a Kárpátia zenekar is fellép. Az Egyesült Magyar Ifjúság naponta bekapcsolódik a sátor rendezvényeinek sorába. /EMI-tábor negyedik alkalommal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Körülbelül 800 magyarországi és romániai magyar fiatal vett részt augusztus 6-án a negyedik EMI-tábor megnyitóján. A tábort a Gyergyószentmiklós közelében fekvő Hétvirág panzió területén szervezik. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester, Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Strahl Zoltán, az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke, Nagy Endre unitárius lelkész és Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. Az első napi programban szerepel többek között A transzszilvanizmus tájszemlélete Wass Albert epikájában című előadás, a Lehull nevedről az ékezet – emigráns magyar élet az óceánon túl előadás, az Erdély, a hét autonómia országa, valamint Az autonómiáért való küzdelem a román parlamentben előadás. A szervezők szerint a tábor célja az, hogy "egyesítse azokat a magyar fiatalokat, akiknek egészséges nemzeti öntudatuk van". A tábor meghívottjai között van Tőkés László református püspök, Asztalos Lajos író, Bakk Miklós politológus, Toró T. Tibor képviselő, Sógor Csaba parlamenti képviselő, Patrubány Miklós MVSZ-elnök. A tábor szervezői, az EMI és az Egyesült Magyar Ifjúság, naponta ezer személy részvételére számítanak. /Mintegy 800 magyar fiatal az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ A délvidéki helyzetről, a népesedésről, a ’89 előtti magyar ellenzékiségről, a székelyek eredetéről, valamint Erdély európai értékeiről esett szó a negyedik EMI-táborban augusztus 7-én. Vincze Gábor történész és Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat egyik szerkesztője idézte fel az akkori időket. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója népesedési helyzetről szólt, rámutatva, a 24. óra utolsó perceiben vagyunk. Megállapította: a politikumban nincs elképzelés a folyamat megállítására, s ha így megy tovább, 2200-ban eltemetik az utolsó magyart. A szakember a defetista, pesszimista hozzáállás ellen emelte fel szavát, bizalmának adva hangot a civil szervezetekben, melyek végzik a felvilágosító munkát addig, míg egy olyan politikus meg nem jelenik a színen, aki a megfelelő jogszabályok megalkotására felhívja a figyelmet, s így államilag ösztönzik majd a gyermekvállalást. A beszélgetésen részt vett Csíki Sándor, a Pro Familia Egyesület vezetője és Ábrám Noémi nagycsaládos, aki személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró, őt Grandpierre Attila követte, aki a székelység eredetéről beszélt, Csetri Elek akadémikus pedig Erdély európai értékeiről tartott előadást. A táborba várják Wittner Mária ’56-os szabadságharcost is. Augusztus 7-én délutánig napi 3500 látogatót tartottak számon a szervezők. /Népesedés, ellenzékiség (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Az Erdélyi Magyar Ifjak és a magyarországi Egyesült Magyar Ifjúság által szervezett gyergyószentmiklósi EMI-táborban elhangzottak miatt kér vizsgálatot Cristian David román belügyminisztertől a Konzervatív Párt. A parlamentben kis létszámú frakcióval rendelkező ellenzéki politikai erő azt követeli a tárcavezetőtől, hogy jövőre tiltsa be azt a rendezvényt, amelyen Erdély függetlenségét követelték. Korábban szélsőjobboldali román civil szervezetek a belföldi hírszerző szolgálattól kérték, hogy tájékoztassa a legfőbb ügyészséget a ,,félkatonai kiképzőtábornak" nevezett EMI-rendezvényről. /Vizsgálatot kérnek az EMI-tábor ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./

Erdélyben negyedik alkalommal szervezték meg az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak, illetve az Egyesült Magyar Ifjúság közös szervezésében zajló) táborát Gyergyószentmiklós mellett. A résztvevő napi látogatók száma megközelíti a tizenötezret, ezzel a fesztivál a második legnagyobb ilyen jellegű magyar rendezvénynek számít Erdélyben. A tartalmas programokban: előadásokban, vetítésekben, kerekasztalokban illetve más kísérőprogramokban bővelkedő táborról több hitelrontó írás jelent meg a román és magyar nyelvű sajtóban egyaránt. A tábort nem valami vagy valakik ellenében szervezik meg évről évre, hanem azoknak, és azokért, akik tudni, tanulni szeretnének a magyar történelemről, hagyományokról, örökségünkről. Mindazoknak, akik hangos felhördüléssel szélsőségesnek, „magyarkodónak” kiáltják ki a tábort, le kellene vetíteni az 1956-ban halálraítélt Wittner Máriáról készült portréfilm azon részletét, amikor fiatalokat kérdeznek arról, mi jut eszükbe erről az évszámról. Elkeserítő képsorok. – Bagoly Zsolt EMI-alelnök értékelte az idei tábort: elégedett, egyre nagyobb az érdeklődés. Egyesek megpróbálják meghonosítani Erdélyben is azt a sajnálatos módon túlburjánzott budapesti ál-liberalizmust, amelynek érvrendszerében fasiszta és szélsőséges az, akit érdekel nemzete sorsa. Hasonlóan támadta a tábort a március 15-én Kolozsváron magyarellenes tüntetést szervező Új Jobboldal és a hozzá közel álló Sarmiseghetuza Egyesület. – A Konzervatív Párt nemrég az EMI-táborban elhangzottak miatt kér vizsgálatot a belügyminisztertől. /F. I. : Van igény tartalmas rendezvényekre. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Önrendelkezés, egyetem, nyelvi jogok, népesedés, Wass Albert, történelmünk, kultúránk, nemzeti önvédelem: az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ által folyamatosan felszínen tartott témák, rangos szakértők előadásában, hatalmas érdeklődés mellett – a második legnagyobb magyar ifjúsági rendezvénnyé lépett elő a vasárnap véget ért IV. EMI-tábor. Több előadó a nemzeti gondolat erdélyi zászlóvivőjeként értékelte az eseményt és a mögötte álló fiatalokat az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság táborában, Gyergyószentmiklóson. Az autonómiáért vívott küzdelméről számolt be Garda Dezső képviselő. Elmesélte, hogyan ellenezte és próbálta megakadályozni az RMDSZ kezdettől fogva a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumának benyújtását. Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat folyóirat egyik szerkesztője megállapította, az akkori tájba simuló magyar politikusokhoz hasonló utat jár „a Markó-féle társaság” is, akik a hatalom és a pénz érdekében kiszolgálják a román politikát. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója „népesedési riadót” fújt. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró. Előadást tartott többek között Jókai Anna, Wittner Mária, Csath Magdolna, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Buzánszky Jenő, Wass Endre és Bartha József. Jókai Anna rámutatott: lyukas Magyarországon élünk, s a lyukakon folyik el belőlünk az érték. Már nem a közép, hanem a szélek tartják egyben ezt a nemzetet, de ha a belső kör nem tudja bestoppolni a lyukakat, nem tud új életet teremteni, akkor ez az állapot sem marad fenn tovább – szögezte le az írónő. Levetítették a Wittner Máriáról készült filmet, jelen volt maga a szabadságharcos is. A Hóhér, vigyázz! végén a népes nézőközönség álló vastapssal köszöntötte Wittner Máriát és a film egyik készítőjét, Siklósi Beatrixot. Eva Maria Barki az autonómiáról beszélt. Szilágyi Zsolt rámutatott, hogy a délszláv válság minden rendezési terve az autonómiára alapult, mely a térség stabilitását volt hivatott biztosítani. Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke tartott előadást Szélárnyékban erősödve címmel. Böjte Csaba atya arra szólította fel hallgatóságát, hogy „fejezzük be a Trianon utáni nyavalygást”, teremtsünk élhető életet magunknak, és oldjuk meg bátran, amit Isten kér tőlünk. A magyar nyelvhasználati lehetőségek Erdélyben című előadáson Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Soós Sándor EMI-elnök, Bagoly Zsolt alelnök és Barta Béla, a szervezet partiumi régiójának elnöke ismertette a helyzetet. A táborban összesen 15 ezren voltak jelen. /Bagoly Zsolt: Közel tizenötezer látogatóról számoltak be. Erdélyt ébresztgették az EMI-táborban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 21./

Vonzó lett a székely sorsa. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, Soós Sándor elmondta, testvéregyesületük, az Egyesült Magyar Ifjak tagjai közül többen fordultak már hozzá, hogy Székelyföldre költöznének. Bicsak Péter, az EMI gyergyói elnöke tavalyi ismerkedett meg a budapesti Gerlics Dániellel, aki fél évre jött el. Bicsakéknál lakik, segít a ház körüli teendőkben. Munkát fog vállalni a fahasznosítás terén. Hajtogatja: „ejsze, itt ember leszek". /Balázs Katalin: Ejsze, itt ember leszek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

Összesen több mint ezer gyermek vett részt az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezésében megvalósult mesejáték turnén. Erdély tizenegy településén várták a legkisebbek a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház mesejátékát, mely Wass Albert Erdők könyve című műve alapján készült. /Wass-turné erdélyi gyerekeknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27./

Kenderesen tartották meg az idei EMI-tábort. „Isten hozta vitéz nagybányai Horthy Miklós szülőfalujában” – hirdette a portréval is ellátott tábla Kenderes határában. A Horthy Miklós emlékére júniusban megrendezett konferencia adott apropót az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezet (az Erdélyi Magyar Ifjak Kárpát medencei testvérszervezete) első anyaországi táborának. Az előadók között volt Siklósi Beatrix újságíró, Borbély Imre politikai szakértő (MVSZ) és Maurer Oszkár, aki a Szerémség történelméről beszélt. /Borbély Zsolt Attila: EMI-tábor Kenderesen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 24./

EMI-tábor
Mintegy 1500 vajdasági, magyarországi és romániai fiatal vett részt az Egyesült Magyar Ifjúság hétvégi, magyarkanizsai rendezvényén. A helyszínt a tábor ideje alatt rendőrök biztosították és igazoltatták a résztvevőket. Strahl Zoltán, az Egyesült Magyar Ifjúság vezetője a hétfői sajtótájékoztatón azt mondta: ellenséges fogadtatásban volt részük a horgosi határátkelőn. Személyes poggyászaikat átkutatták, ruhájukat lefoglalták.
Szabálysértési eljárást indítottak az egyik szervező, egy erdélyi magyar fiatalember ellen – mondta Strahl. A szerb hatóságok a rendezvényre meghívott Kárpátia együttest nem engedték belépni az országba. Maurer Oszkár, az EMI vajdasági vezetője szerint az elmúlt időszak történései - szándékaik ellenére - politikai síkra helyezték egyesületük megjelenését, tevékenységét, és a tábor szervezése Magyarkanizsán politikai csatározások eszközévé vált. A szervezők most hivatalos választ várnak a szerintük minden alapot nélkülöző hatósági intézkedésekre. Pannon RTV

Aki független sajtóról beszél, az hazudik
Ágoston Balázst szókimondó cikkeiről ismerik. Az évi rendszerességgel Erdélyben is megforduló budapesti újságíró munkájáról, a világ dolgairól, a magyarság esélyeiről és gasztronómiai szenvedélyéről is beszélt lapunk Sajtóklub sorozatában. 
– Önéletrajzi bejegyzésedben azt írod magadról, hogy számodra a nemzethűség és az értékek védelme gyerekkorod óta természetes. Mit jelent ez manapság?
– Személyes erkölcsi és intellektuális integritást, valamint az ettől elválaszthatatlan közösségi integritást, az egyéni és a nemzeti identitás tudatos megélését. Ma már senki sem tagadhatja, hogy nagy világfordulást élünk: az elmúlt évtizedekben ismert világrend recsegve-ropogva változik. Felemelkedőben a Kelet, alászállóban a Nyugat. Miközben a nyugati világ, azaz Európa és az Egyesült Államok a rendelkezésre álló erőforrások és javak nagy részét birtokolja, a társadalmai lassan felszámolják magukat az elöregedéssel és a természet rendjével való makacs szembeszegüléssel. Miközben dübörög a történelem, tervezett és szervezett folyamat keretében a harmadik világ civilizálatlan hordái zúdulnak ránk. Európa számos meghatározó vezető politikusa még mindig bárgyún tapsikol, és nem veszi észre, hogy háború van, még ha nem is az eddig ismert fegyverekkel vívjuk. Mások a geopolitikai átrendeződés kellős közepén azzal vannak elfoglalva, hogy magukat sem nőnek, sem férfinak nem érző különös emberek számára külön mellékhelyiséget létesítsenek. Ide süllyedt Európa. Ebben a zűrzavarban különösen fontos, hogy tisztában legyünk saját identitásunkkal egyénileg és közösségileg egyaránt. Ragaszkodnunk kell önazonosságunkhoz, gyökereinkhez, ismernünk és tisztelnünk kell önmagunkat, és másoktól is meg kell követelni a tiszteletet.
– Hogyan kötelezted el magad az újságírás mellett?
– Nem volt tudatos folyamat, inkább sorsszerű. Alkatilag sohasem bírtam elviselni az igazságtalanságot, az arcátlanságot, a silányságot. S mivel ebből fakadóan mindig volt véleményem a körülöttem zajló eseményekről, logikusnak tűnt ennek hangot adni. Már csak azért is, mert jobb, ha az ember kiírja magából, ami bosszantja, mint ha mérgében felrobban. Ez egyfajta terápia is. A közélet is mindig érdekelt, hiszen emberként, magyarként nem lehetek közömbös az iránt, hogy mi történik a népemmel, a hazámmal. Legkorábbi olvasmányélményeim is ezt erősítették bennem: Amerika őslakói, az indiánok a szülőföldjüket, a hagyományaikat védték a hódítókkal szemben, a Pál utcai fiúk a grundot a vörösingesek ellen, Eger csillagai pedig a hazát jelentő várat védelmezve feltartóztatták a muszlim áradatot. Egyszóval minden impulzus azt erősítette, hogy mindez fontos. Ezért már iskolás koromban írtam több nemzeti, jobboldali lapba, egyszóval belenőttem.
– Azon magyarországi újságírók közé tartozol, akik rendszeresen járják a Kárpát-medencét. Nehéz általános véleményt megfogalmazni az Őrvidéktől Kárpátaljáig vagy Székelyföldig. Mégis hogyan látod ennek a szétszakadt magyarságnak a boldogulási esélyét?
– Örülök az Őrvidék név használatának, mert feláll a hátamon a szőr, amikor egyébként derék hazafiak is burgenlandozzák Nyugat-Magyarországot mintegy beletörődve, hogy még a velünk bukó Ausztria is kiharapott egy darabot Magyarországból. S aztán szenvedélyesen neki is fogott asszimilálni az ottani magyarokat, sajnos elég nagy sikerrel… Ami a kérdést illeti: szeretnék derűlátó lenni, de sajnos nem vagyok az. A magyarság politikailag az elszakított országrészekben is megosztott, a nemzet ügye iránt elkötelezett szervezetek mellett rendre megjelennek a tájba simuló, az utódállamok vélt vagy valós érzékenységét elsődleges szempontnak tekintő önsorsrontó csoportok, és még jó, ha ezeket nem az utódállami akarat hozta létre… A közösség pedig – amint az a választásokon rendre kiderül – valamiért az ilyen pártokat támogatja meggyőző többséggel. Ezért nem látom azt az áttörési pontot, amitől például Székelyföldön megvalósulhatna a területi és kulturális önrendelkezés, legalábbis ami a Bukarest által szentesített jogi keretrendszert illeti. Felvidéken rémisztően erős az asszimiláció, a magyar párt ciklusok óta nem tud visszakerülni a pozsonyi parlamentbe. Az ukrán állam által elfelejtett, magára hagyott Kárpátalján tragikus a gazdasági helyzet, a kelet-ukrajnai harcok miatt sokan elhagyták szülőföldjüket, mert nem akarnak idegen érdekekért harcolni, főleg nem azon állam érdekeiért, amely nyíltan elnyomja a magyarságot. Délvidéken formailag létezik a kulturális önigazgatás, de a munkavállalás terén szemérmetlen nyíltsággal különböztetik meg az etnikumokat: egy magyar és egy szerb pályázó közül borítékolhatóan a szerb kapja meg az állást. Sajnos arra is van példa, hogy anyaországi vállalkozók nem Délvidéken, hanem Szerbiában fektetnek be. A horvát állam empatikusan viszonyul a magyarsághoz, persze az a körülbelül 14 ezer, területileg széttagolt magyar nem jelent fenyegetést Zágráb számára. A szlovén állam rokonszenvesen segítőkész, de sajnos a Lendva környéki néhány ezer magyar így is ki van téve az etnikai arányokból adódó beolvadás veszélyének. Borúsan látom tehát a helyzetet, de azért vannak biztató jelek is: Székelyföldön például az utóbbi időben javult a népesedési helyzet, ami életösztönt mutat, és több fontos ügyben sikerült összefogni. Erre lehet és kell is építeni.
– Erdélyi vagy délvidéki magyarnak furcsának tűnhet, amikor a magyar sajtó bizonyos részében azt olvassa, hogy Magyarország egyre élhetetlenebb. Újságíróként jól ismered a magyar valóságot. Hogyan látod Magyarország megerősödését, mennyire kormánypárti kampány ez és mennyire valóság?
– Részben kampány, persze, de ilyen a politika természete. Másfelől van is, mivel kampányolni. Gazdasági és pénzügyi téren egyértelműen sikeres Magyarország: ma már nem vagyunk közvetlenül kiszolgáltatva külső tényezőknek. Az államadósság nagyobb részével hazai szereplőknek tartozunk, ami lényeges változás a 2010 előtti helyzethez képest. Az oktatásban és a politikailag életveszélyesnek számító egészségügyben is kedvező folyamatok indultak el. A munkanélküliség gyakorlatilag eltűnt, ma már a munkaerőhiány jelent egyre nagyobb gondot összefüggésben a népesedési mutatókkal, amelyek minimálisan javultak ugyan, de a helyzet továbbra is aggasztó. A honvédelemben is pozitív irányú változások várhatók, amennyiben emelkedik az erre fordított költségvetési forrás. A kultúra terén is számos örömteli fejlemény történt az elmúlt években: kastélyok, várak, turistaházak, múzeumok, műemléképületek újultak meg. És ma már nem kizárólag magyarellenes, szélsőliberális, aberrált, magukat művészeknek nevező provokátorok juthatnak forrásokhoz. A legjobb nyilván az lenne, ha az ilyenek egy fillér közpénzt sem kapnának, de hát ismerjük a hazai és nemzetközi erőviszonyokat ezen a téren… Összességében úgy érzem: Magyarország és benne Budapest is élhetőbb, magyarabb lett, mint a 2010 előtti évtizedekben volt. De tagadhatatlan, hogy ahol nagy az erő és sok a lehetőség, ott a vámszedők, a sakálok, a hiénák is megjelennek, és ezek arrogáns rongyrázása nyomán okkal nyílik a bicska minden jóérzésű ember zsebében. Az is igaz ugyanakkor, hogy ettől még épül és fejlődik Magyarország.
– Budapestről nézve milyennek tartod az erdélyi lapokat?
– Számomra nagyon rokonszenves, hogy Erdélyben erős a regionális sajtó és lojális az olvasótábor. Az erdélyi magyar sajtó nagyobb része emellett világnézettől függetlenül nemzethű, és magyar érdeket képvisel. Ez olyan érték és erő, amit feltétlenül meg kell őrizni, annál inkább, mert érezhetően terjed az SZDSZ-vírus is. Ezzel szembe kell szállni, mert a közösség bomlasztása halálos bűn, különösen most, amikor napról napra változik a világ.
– Mindenhol temetik a nyomtatott sajtót, amit az itt dolgozó újságírók válságként élnek meg. Vajon gond nélkül helyettesíthető a papír?
– Biztos, hogy nem, és nem is hiszem, hogy temetni kell a nyomtatott sajtót. A hírműfajokban persze nem lehet versenyezni az elektronikus felületekkel, főleg a világhálóval. De komolyabb, elmélyültebb elemzéseket, publicisztikákat valószínűleg ezután is papíralapon olvasnak majd azok, akik egyáltalán olvasnak bármit. A jövő szerintem a nyomtatott sajtó és a világháló együttműködése lesz: a cikkek kiegészülnek például a témába vágó rövidfilmekkel, és így élővé válnak.
– Egyre nagyobb a vita a sajtó hitelességéről. Hogyan látod ma az újságírás szerepét?
– Meggyőződésem, hogy aki független sajtóról beszél, az hazudik. A sajtó és az újságíró nem lehet közömbös a körülötte zajló események iránt, nem szemlélhet semlegesen olyan történéseket, amelyekben saját népe, hazája érintett. A sajtó dolga az olvasó alapos, tényszerű, sokoldalú tudósítása, de emellett egyfajta nemzetnevelő küldetése is van. El kell magyarázni az összefüggéseket bizonyos jelenségek között – erősítve és formálva az olvasó identitását. A sajtó fegyver, amit a fajtánk és a hazánk védelmére kell használni.
– Melyek a kedvenc műfajaid, miben érzed magad otthonosan?
– Ha választani kell, akkor az aprólékos terepmunkával – ahogy mondani szoktuk, egerészéssel – járó riportot, illetve a publicisztikát választom, leginkább ezek állnak közel hozzám.
– Milyen a magánember Ágoston Balázs, amikor éppen nem ír vagy nem szerkeszt?
– Bő tíz éven keresztül tevékenykedtem az Erdélyi Magyar Ifjak testvérszervezetében, az Egyesült Magyar Ifjúságban, amíg el nem lehetetlenítették. Szerveztük a délvidéki EMI-tábort, a gyergyói EMI-táborban is a kezdetektől jelen vagyok. Emellett előszeretettel hódolok a gasztronómiai élményeknek: rajongok például a keleti konyhákért. De azért nemrég jóféle kocsonyát főztem, szóval a magyaros vonal itt is jelen van. Szeretem élvezni a képzőművészetet, nem tudnám elképzelni az életem zene nélkül, a rock és a metal világa a fő csapásirány, de azért nem kizárólagosan. És persze örök szenvedélyem a foci: ha tehetem, ott vagyok a legismertebb magyar ember, Puskás Ferenc klubja, a Kispest meccsein.
Ágoston Balázs
Budapesten született 1976-ban. 2002-ben szerzett sajtó szakirányú kommunikációs diplomát az egri Eszterházy Károly Főiskolán. 1991 óta jelennek meg írásai a Magyar Fórumban, a Hunniában, az Új Időkben, a Nyugati Magyarságban, a Karpatiában, a Barikád hírportálon. 2002 óta a Magyar Demokrata munkatársa, 2005 óta főmunkatársa. Társszerzője két publicisztikai gyűjteménynek: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket”–magyarellenes és neosztálinista közbeszéd a magyarországi médiában (Magyar Ház Kiadó, 2004), Turulmadár az Akropoliszon–tényezők az európai civilizációért (Magyar Ház Kiadó, 2005), illetve a Lámpást adott-e az Úr kezünkbe? esszégyűjteménynek (a Jövő Értelmisége Projekt kiadványa, 2015).
Makkay József | 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egy józan hang a jobboldali testvérháborúban
A kétezres évek elején, konkrétan 2001-ben bontott zászlót az azóta széles körű ismertségre szert tett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Abban az évben szervezték meg az első Magyar Sziget fesztivált is.
A második alkalommal, 2002-ben e sorok íróját is meghívták a rendezvényre, akárcsak a következő három esztendőben. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert lényeges kérdés, hogy az ember egy rendezvényről a sajtóból tájékozódik, vagy megtapasztalja annak hangulatát, lüktetését. A Magyar Sziget kompromisszum- és pártkötődés-mentes nemzeti fórum volt ebben az időszakban, akárcsak szellemi utódja, az erdélyi EMI-tábor.
Időközben konfliktus alakul ki az alapító elnök, Toroczkai László és az elnökségi tagok között. Az utóbbiak végül a békés elvonulás mellett döntöttek, és megalapították az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezetet. Ismét kénytelen vagyok beiktatni egy személyes vargabetűt: az EMI alapítói mindmáig a legjobb barátaim közé tartoznak, az akkori konfliktusban egyáltalán nem voltam elfogulatlan, ma sem vagyok az.
Mindez meglehetősen közismert volt HVIM-es körökben, így nem csodálkoztam, hogy 2006-ban már nem kaptam meghívót a Magyar Szigetre, azt a műsorszámot, amelyben addig szerepeltem (határon túli sajtóklub), törölték a programból. Az EMI alapítók és Toroczkai László közötti konfliktusról nem írok, mert felesleges. A sebek behegedtek, a felszakításuk nem szolgálná a nemzet ügyét. Az egészet csak azért tartottam fontosnak papírra vetni, hogy jelezzem, meglehetős fenntartásom volt a HVIM alapító elnökével szemben, s annak sem tudtam maradéktalanul örülni, amikor Vona Gábor közel egy éve meghívta a Jobbik elnökségébe.
Az azóta eltelt esztendő alatt azonban sok minden megváltozott.
A Jobbik a Fideszben jelölte meg a fő ellenséget, retorikájának egyik meghatározó eleme lett, hogy a Fidesz nemzeti szempontból semmivel nem jobb az MSZP-nél.
E szólam három szempontból is problematikus.
Elsősorban nem igaz. Nem hinném, hogy szükséges-e egyáltalán érvelni ebben a kérdésben, annyira eklatáns a különbség a két tábor között. (Vona Gábor 2016-os évértékelő beszédében közelítette meg reálisan ezt a problémát. Akkor implicit egyetértett azokkal, akik szerint mégiscsak jobb az Orbán-kormány, mint bármelyik MSZP-s kormány. Joggal tette fel a kérdést, hogy rendben, „de ez mérce”? Eszmei síkon nyilván nem mérce, egy nemzetben gondolkodó párt számára nem a minősített hazaárulás a viszonyítási pont, de a gyakorlati politikában illetve az elmúlt negyed évszázadot tekintve, bizony ez is egyfajta kikerülhetetlen összehasonlítási alap.)
Másodsorban e hamis tézis fennen hirdetése azt üzeni, hogy a kampányban bármit lehet, megengedett valótlan szólamok tudatos hirdetése. A Jobbik ezzel elvesztette morális fölényét, azt a fölényt, amit mindaddig birtokolt, amíg kommunikációja megmaradt az igazság és igazságosság, talaján.
Harmadsorban pedig, ha egyenlőségjelet teszünk a Fidesz és a baloldal közé nemzetpolitikai szempontból, akkor implicit megengedhetővé válik az utóbbival akár a hallgatólagos együttműködés is, a kormánybuktatás érdekében.
Legnagyobb meglepetésünkre ki az, aki a Magyar Idők újságírójának megannyi csapda-kérdését (hanuka-üdvözlet, Betyársereg, a Jobbik elvi alapjainak megingása, az értelmiségi holdudvar morgolódása) ügyesen kikerülve rámutat a lényegre ebben a kérdésben (is)?
Toroczkai László. Kiáll a néppártosodás mellett, azt szavazóbázis növelésnek nevezi, miközben hangsúlyozza a radikális mag megtartásának fontosságát, éles különbséget tesz a magukat baloldalinak mondó véleményformálók és az általuk megvezetett emberek között, akiknek a szavazataira a Jobbik joggal számít, sikernek nevezi a bevándorlásügyi népszavazást, jelzi, hogy egyetért a Jobbik által meg nem szavazott migrációügyi alkotmánymódosítással, nem hallgatja el a kormány érdemeit a migránsválság ügyében, hangsúlyozza a határkerítés fontosságát, amit a baloldal garantáltan elbontana, s figyelmeztet annak veszélyére, hogy míg a Jobbik és a Fidesz egymással vannak elfogva, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség Soros-támogatással nevető harmadikként kerülhet ki az 2018-as megmérettetésből.
Ami, tegyük hozzá, minden retorikai túlzás nélkül Magyarország végét jelentheti. A Jobbik szakpolitikusait hét éve még tűzzel-vassal irtani akaró radikális politikus polgármesterként minden jel szerint eljutott a felelős nemzeti gondolkodásig.
Örömteli, hogy akad egy józan hang a nemzetpolitikai szempontból olyannyira káros Fidesz–Jobbik háborúban. S e józan, mérsékelt, a lényegre figyelmeztető hang csak hitelesebb attól, hogy egy korábbi ultraradikális politikus mondhatja magáénak.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk

Strahl Zoltán, a hétköznapok hőse
Vannak sztárpolitikusaink, közíróink, ismert és népszerű közéleti szereplőink mindkét oldalon. Nevükre százak, ezrek vagy akár tízezrek mozdulnak meg. És ez jól is van így. Minden állampolgár egyéni felelőssége, hogy a gyalázkodó Dopemant tekinti példaképének vagy a Krisztus-szavú Papp Lajos professzort, Gyurcsányt vagy Orbánt, Károlyi Mihályt vagy Horthy Miklóst. Másrészt vannak a nemzetnek olyan elkötelezett, felkészült, cselekedni akaró és tudó tagjai, akik nem törekednek reflektorfényre, de akik konok kitartással teszik a dolgukat a maguk helyén: megkeresik az értelmes nemzetépítő feladatokat. Isten ments, hogy egyik kategóriát a másik ellenében játsszam ki, hiszen nagy szükség van mindkét típusú nemzetszolgálatra.
Strahl Zoltán az utóbbiak közé tartozott. Bár, ha politikai pályára lép, ott is megállta volna a helyét az első vonalban. A kétezres évek legelején ismerkedtünk meg egy világhálós vitaoldalon. Saját néven jelentkezett be, nyílt sisakkal harcolt, vaslogikával, érvekkel, tényekkel, a nemzeti értékek és érdekek jegyében. Nem sok idő kellett hozzá, hogy személyesen is találkozzunk és életre szóló barátságot kössünk. Közvetlen közelről volt alkalmam figyelni, hogy egész élete a magyarság szolgálatáról szólt. Előbb a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnökeként szervezte a lehető legnagyobb odaadással a Magyar Szigetet, majd elnökségi társaival megalakították saját szervezetüket: az Egyesült Magyar Ifjúság szövetségesével, az Erdélyi Magyar Ifjakkal közösen a gyergyószéki EMI-tábort hívta életre. E tábor mindmáig a legfontosabb ifjúsági nemzeti rendezvény Erdélyben, ahol nem a pártokráciáról szólnak az előadások, hanem a nemzeti létérdekekről. Az EMI megannyi nemzeti kezdeményezés (Wass Albert felolvasó-maraton, Trianon filmvetítés-sorozat, könyvgyűjtés Kárpátalja számára stb.) mellett a gyergyóihoz hasonló tábort szervezett Kenderesen, Kaposváron, valamint a Délvidék különböző helyszínein Adától Zentagunarason át Magyarkanizsáig, míg a szerb hatóságok lehetetlenné tették tevékenységüket. Strahl Zoltán a legeslegjobbak egyike volt. Megfontolt, bölcs, szakmailag felkészült. Ritka éleslátással bírt, de ugyanakkor bátor is volt, egyenes, következetes. Végtelen jóság és jókedv sugárzott belőle, egyfajta realista optimizmus. Szerény is volt, talán túlságosan az. Úgy vélem, szerénysége miatt nem közölte a formális médiában politológiai elemzésnek is beillő, zárt körben vagy nyilvános vitafórumokon megfogalmazott eszmefuttatásait. S mindezt nemcsak most mondják el róla többtucatnyian vagy tán több százan, amikor méltósággal, sőt, derűvel viselt súlyos betegség után itt hagyott bennünket ebben az árnyékvilágban, hanem már életében így tekintettek rá ismerősei és barátai. A határozott értékelvek olykor merevvé teszik sokak gondolkodását. Strahl Zoltán világnézetében megvoltak a rögzített értékcsomók, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy nyitott legyen az új gondolatokra, hogy hagyja magát meggyőzni a józan érvek által. Ő azt a világlátást, azt az életfilozófiát képviselte, amit az irodalomban Wass Albert jelenített meg a legmarkánsabban, s amit a nagy író szavaival egy sorban így lehet megfogalmazni: töretlen hittel ember és magyar. E gondolkodásmód dogmamentes és nem viseli el a pártszemellenzőt. Nem az a kérdés, hogy melyik eszmei irányzat mit mond egy adott helyzetben, nem az a fontos, hogy az ember jó konzervatívnak tűnjön környezete szemében, az meg végképp mellékes, hogy melyik párt mit hirdet, hanem az a lényeg, hogy mi szolgálja a nemzet ügyét. Ő is azt vallotta Széchenyi Istvánnal, Gömbös Gyulával vagy épp a hajdani miniszterelnök konok bírálójával, Szabó Dezsővel közösen, amit ez utóbbi így fogalmazott meg: „csak maga iránt vannak kötelességei s minden történelmi helyzetben olyan iránnyal, ideológiával, olyan véleményagyarral küzdhet” a nemzetek versenyében, „amely abban a történelmi helyzetben a legkönnyebben, a legbiztosabban juttatja a legtartósabb győzelemhez.” Emléke kötelez. Akik ismerték, szerették, netán együtt harcoltak vele, példaként tekintettek rá eddig is. És ez a jövőben sem lesz másként. Mély hite, jellemessége, nemzeti elkötelezettsége, mindenkori cselekvőkészsége, fáradhatatlan ügyszolgálata egyszerre erkölcsi mérce és motivációs erőforrás. Nem közhelyes fordulat, hanem szikár tény: velünk marad. Örökre.
Borbély Zsolt Attila / Erdélyi Napló (Kolozsvár)