Băsescu és a magyarok
Kérdezik tőlem ismerőseim, hogy akkor mi legyen, menjünk, s szavazzunk Traian Băsescu tisztségéből felfüggesztett román államelnök mellett, vagy éppen ellene? Mi a jobb nekünk? Mert hogy ez így nem jó, az biztos. Akkor miért kérditek? – kérdezek vissza önkéntelenül, s eltanakodva a jelenlegi romániai politikai állapoton, eléggé megkeseredik a szájam íze.
Mert én bizonyisten úgy vélem, a jelenlegi romániai helyzetet tekintve, Băsescu a mérhető demokrácia megmaradásának egyetlen záloga ebben az országban. Félreértés ne essék, természetesen ő sem angyal, hiszen nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük, a nagypolitika boszorkánykonyhájának katlanjai között megélnek a makulátlan hősök. Nem, nem élnek meg. Ám adott politikai diagnózisunkat figyelve úgy vélem, a szociáldemokraták által elindított kommunista visszarendeződési folyamat egyetlen elrettentője és megakadályozója (tetszik vagy sem) Băsescu, pontosabban a tájainkon még életben maradt demokrácia megtartásának ezen utolsó esélye, melynek a felfüggesztett elnök jelképe lett a nemzetközi közvélemény előtt is. Mert ha ezt is elbaltázzuk, ha engedjük, hogy az elvtársak holmi ködös valutaalapos mítoszokra és nem bizonyított vádakra hivatkozva leváltassák a számukra kellemetlen néppárti elnököt, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Sokan emlékezhetnek itt az átkosra, a vörös terrorra, a sarló és kalapács „aranykorára”, ahol megtermett a Kárpátok Géniusza, az ateizmus, a szeku, csak éppen emberhez méltó lét és szabadság nem termett. Ha azt akarjuk, hogy visszaessünk oda, ahonnan vérrel-könnyel kiverekedtük magunkat 1989 decemberében, ám rajta, le kell váltani Băsescut, búcsút mondani Európának, a schengeni övezetnek, megmaradva a balkáni trend elvtársainak uralmában. Hangsúlyozom ismételten, nem állítom, hogy Băsescu kapitány makulátlan hős, tévedhetetlen bajnok. Viszont a memóriám sem rossz, és világosan emlékszem olyan tetteire, megnyilvánulásaira, melyekhez hasonlót egyetlen román államfő sem tett meg. Hacsak a közelmúlt eseményeire gondolok, jusson csak eszünkbe az a nemzetközi politikai életet megbotránkoztató eset, mikor Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a Bukarestben tartózkodó magas rangú politikusok közül egyes-egyedül Orbán Viktor magyar miniszterelnököt nem volt hajlandó fogadni. Traian Băsescu, aki akkor még nem vált a Szociálliberális Szövetség (USL) szervezte puccs áldozatává, viszont elnöki minőségében fogadta Orbánt, megadva ezzel mind a néppárt elviségének, mind a határon inneni és túli magyaroknak a diplomáciai tiszteletet. És azt sem kéne elfelejteni, hogy Băsescu volt az első román elnök, aki elfogadta az erdélyi magyarok azon igényét, hogy több, párhuzamosan létező magyar érdekképviselet is létrejöjjön Erdélyben.
Nekem még különösen szimpatikus volt az a 2009-ben esett történet, amikor a mesterségesen gerjesztett madárinfluenzás tömeghisztériába Romániát is be akarta kapcsolni a Magyarországon már nagyot aratott gyógyszermaffia, azonban Băsescu hajóskapitányi határozottságával seperc alatt keresztülhúzta számításaikat, sőt még az esetben érintett Egészségügyi Minisztériumban dolgozó politikusokat is méltányosan megbüntette.
Azokon tanakodom, honnan is volt az USL-nek ennyi pénze a kampányra, hiszen nem is kormánypártként indultak, mégis a román választások történetében a legdrágább kampányt hozták össze? Kiknek a pénzéből? Ugyanazon a héten, amikor Ponta nem fogadta Orbán Viktort, miért nyilatkozott a nemzetközi médiában olyanokat, hogy Magyarország élén szívesen látná Mesterházi Attila szocialista politikust, azonban a nyilatkozatokból egyértelműen az is kiviláglott, nem is ismeri igazán a magyarországi politikát. Kik a tanácsadói az anyaországi helyzet megítélésében, mert egyelőre csak az világlott ki, csakis azok lehetnek, akik a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai–Mesterházi négyesfogatot hajtották, hajtják a nagy magyar prérin…
És vannak még kérdéseim, amikre viszont mindenki tudja a választ. Szedette le valaha Băsescu vagy az általa vezetett román kormány bármelyik vezetője megyék magyar zászlaját? Ítéltek-e börtönre korábban egyetlen olyan magyar közalkalmazottat, politikust csak amiatt, mert azok kiálltak a magyar egyházaktól a kommunisták által elsinkófált ingatlanok visszaszerzése mellett?
S hogy stílusosan próbáljam zárni eme eszmefuttatást, még csak annyit, ne feledjük, (vörös) patkányok nélkül kikötőt ér egy hajó, de kapitány nélkül alig.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Erdély.ma

Kik a diszkrimináltak Romániában?
A központi román sajtó ismét hozza a szokott formáját, és diszkriminációt kiált a székelyföldi románok esetében (az újságcikk itt olvasható: http://jurnalul.ro/stiri/observator/limba-maghiara-pentru-pacienti-romani-cum-arata-o-fisa-medicala-in-harghita-627605.html magyar fordítása:http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=129797). Ebből is érződik a közelgő parlamenti választások hangulata, amikor is román politikusok előveszik a már jól ismert magyar kártyát, ugyanakkor a kilencvenes évekbeli HarKov-jelentések emlékét idézi a szóban forgó írás. Holott ismét álproblémával foglalkoznak, ahelyett, hogy az ország valós gondjairól cikkeznének, például arról, miért hagyják el nagy számban az országot az orvosok. Utánanéztünk a cikkben leírt esetnek, és kiderült, hogy az audiometriás vizsgálat űrlapja (amely magyar nyelvű volt, ezt kifogásolta a panaszos, a csíkszeredai fül-orr-gégészet páciense) nem része a hivatalos kórlapnak, hanem csak mellékletként szerepelt. Az illető személy román nyelven kapta meg az eredményt, hiszen az Egészségügyi Minisztérium által előírt, kötelező, román nyelvű nyomtatványokat használják, így a panaszosnak nem sérültek alkotmányos jogai, anyanyelvén tájékoztatták. Az adott készülék szoftja többnyelvű űrlapot is tartalmaz, egyebek mellett angol, magyar, spanyol nyelvűt, de román nyelvűt nem. (Az angol vagy a spanyol nyelv valószínűleg senkinek nem szúrt volna szemet.) Mivel a Hargita megyei orvosok magyar többségű közegben dolgoznak, jóllehet a háttérnyomtatványnak különösebb jelentősége nincs, természetes, hogy például a kínai helyett a magyar nyelvű űrlapot használják. Különben sem az űrlap a lényeges, hanem a vizsgálati eredmény, amelyet az orvos román nyelven írt rá a nyomtatványra, a diagnózist úgyszintén. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a fentiekkel szemben viszont valóban létezik egy probléma a nyelvhasználattal kapcsolatban, éspedig: amint azt már a Hargita megyei orvosok többször felvetették, a megyében sok magyar anyanyelvű páciens nem érti a román nyelvű orvosi zárójelentéseket, éppen ezért fontos lenne azokat magyar nyelven is kibocsátani, hiszen a magyar nemzetiségű román állampolgároknak ugyanúgy joguk van a saját anyanyelvükön információhoz jutni, mint a román nemzetiségűeknek, az alkotmánynak az állampolgárok egyenlőségéről szóló 4. cikkelye (2) bekezdésének megfelelően: „Románia az összes állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi származástól függetlenül.” A tanácselnök hivatkozik a a 215/2001. számú törvény 19. cikkére is: „Azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok aránya meghaladja a lakosság 20%-át, a helyi közigazgatási hatóságoknak, alárendelt közintézményeiknek, valamint a dekoncentrált közszolgálatoknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát is a velük fenntartott kapcsolatokban, az Alkotmány, a jelen törvény és a Románia által részes félként aláírt nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően.”
– Amíg ezek a törvényes feltételek nem teljesülnek maradéktalanul (például a kórházak nem bocsátanak ki magyar nyelvű orvosi zárójelentéseket), csak azt tudjuk megállapítani: Hargita megyében nem a helyi vagy megyei közintézmények diszkriminálják az állampolgárokat, hanem a központi hatóságok azzal, hogy nem ültetik teljes mértékben gyakorlatba az általuk alkotott törvényeket
Erdély.ma

Az anyanyelvhasználatot vizsgálják az egészségügyben
Az egészségügyi minisztérium körlevélben kérte számon a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon.
A szaktárca arról kért jelentést a megyei hatóságoktól, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek. A minisztérium az Európa Tanács szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott. 2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A testület arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert az diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az anyanyelvhasználat jogáról vitatkoznak az egészségügyi hatóságok
Az egészségügyi minisztérium körlevélben kérte számon a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
A szaktárca arról kért jelentést a megyei hatóságoktól, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy az alárendeltségükbe tartozó szociális intézményekben – kórházakban, idősotthonokban és menhelyeken – az ápolásukra bízott személyek anyanyelvi kiszolgálásban részesüljenek. A minisztérium az Európa Tanács (ET) szakértői bizottságának ajánlásaira hivatkozott körlevelében.
A Románia által 1995-ben aláírt és 2008- ban ratifikált nyelvi charta érvényesítéséről ötévente készít jelentést a kormány. Az első jelentés nyomán 2011-ben az ET szakértői bizottsága terepszemlét tartott Romániában, s ennek nyomán fogalmazta meg ajánlásait.
"A szakértői bizottság azt kérte a román hatóságoktól, tegyék lehetővé, hogy a kórházakba, öregotthonokba vagy más szociális intézményekbe beutalt személyek anyanyelvükön – magyarul vagy németül – részesüljenek gondozásban. A második jelentés elkészítése érdekében kérjük, közöljék írásban, milyen intézkedéseket hoztak a charta előírásainak érvényesítése érdekében" – olvasható az egészségügyi minisztérium körlevelében.
A hírügynökség a Maros megyei közegészségügyi hatóság válaszlevelét is idézi, amely szerint a kórházak nem szociális intézmények, ezért – álláspontjuk szerint – nem vonatkoznak rájuk a nyelvi charta előírásai.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója május elején törvénytervezetben kezdeményezte, hogy anyanyelvükön fordulhassanak orvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol valamely kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Indoklásában az RMDSZ szintén a nyelvi chartára hivatkozott.
2008-ban az Erdélyi Magyar Ifjak nevű civil szervezet panasza nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is megvizsgálta a románul nem jól tudó, az orvosi szakkifejezéseket románul nem ismerő magyar betegek helyzetét. A CNCD arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek jogi eszközei a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, mert az diszkrimináció lenne, ha a székelyföldi kórházakban alkalmazott orvosoktól magyar nyelvismeretet követelnének meg.
Népújság (Marosvásárhely)

A nyelvi charta érvényesítéséről készül jelentés Romániában
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának érvényesítéséről készít jelentést a bukaresti kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (EKH): ezzel függhet össze az, hogy az egészségügyi minisztérium a nyelvi jogok betartásáról kért tájékoztatást a megyei közegészségügyi hivataloktól – közölte az MTI-vel csütörtökön Laczikó Enikő államtitkár, az EKH elnöke.
Az Európa Tanács nyelvi chartája a közélet számos területén teszi lehetővé a kisebbségi közösségek tagjai számára, hogy az intézményekben is használják anyanyelvüket. Romániában húsz kisebbségi nyelvet védenek a charta előírásai, amelynek betartásáról 2010 októberében készült el az első szakértői jelentés.
Az Európa Tanács tavaly csaknem 1100 észrevételben fogalmazta meg ajánlásait a nyelvi charta romániai alkalmazásával kapcsolatban, illetve kérte Bukaresttől a hiányos adatok pótlását. Ezekre kell válaszolnia Romániának az idén elkészítendő második jelentésben, ezért az EKH felkérte az érintett minisztériumokat és intézményeket: számoljanak be arról, miként érvényesül szakterületükön a kisebbségek anyanyelv-használati joga – magyarázta az államtitkár.
A külügyi, oktatási, közigazgatási, munkaügyi, kulturális, igazságügyi tárca szakértőivel, illetve a médiahatóság, fogyasztóvédelem, az ombudsman és a közszolgálati média képviselőivel tartott első konzultáció után Laczikó Enikő úgy fogalmazott: megnyugtatónak tartja, hogy nem volt újdonság számukra a charta. Ennek ellenére számos területen hiányosak az adatok – tette hozzá. Az államtitkár beszámolt arról: a szerdai találkozón több intézmény is azt kifogásolta, hogy a chartát a román jogba beépítő 2007-es törvényhez a kormány nem készített végrehajtási rendeletet.
Laczikó Enikő rámutatott: a nyelvi charta 13. cikkelye szerint a kórházakban is biztosítani kell, hogy a beutaltak anyanyelvüket használhassák. Az MTI felvetésére reagálva az államtitkár is azt valószínűsítette, hogy a román egészségügyi minisztérium az EKH adatgyűjtése miatt kérte számon a nyelvi charta érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon. Az egészségügyi minisztérium viszont nem tett eleget a konzultációra való meghívásnak, és az EKH-nak nincs tudomása arról, hogy milyen eredménnyel járt az adatgyűjtés.
Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2012-es jelentésében rámutatott: nem tudni, hogy a magyarlakta területeken csak a lakosságarányból fakadóan, véletlenszerűen használhatják-e a magyar betegek anyanyelvüket a kórházakban, vagy a román hatóságok gondoskodtak arról, hogy magyarul is tudó személyzetet alkalmazzanak.
erdon.ro

Szembeötlő egynyelvűség
A szájsebészeti klinikán beteget látogatva vettem észre, hogy az egészségügyi intézmény első emeletén levő orvosi szobáról, kezelőről, műtőről és más helyiségekről eltűntek a magyar feliratok. Mivel biztos akartam lenni, hogy nem káprázik a szemem, megnéztem a 2011-es avatóünnepségen készült fényképeket, amelyeken a szóban forgó kétnyelvű feliratok még jól látszanak. A Lokodi Edit elnök vezette megyei tanács és a szakminisztérium támogatásával felújított klinika avatóján láttam őszintén örülni dr. Kovács Dezső szájsebészprofesszort amiatt, hogy a gödörben levő régi épületből hosszú vajúdás után végre sikerült egy korszerűen berendezett, feliratozott klinikába átköltözni. Most, ha megkérdezném, valószínűleg nem örülne annak, ami nyugdíjazása után elkezdődött. A jelek szerint a megváltozott körülmények között a főasszisztensi iroda ajtaján is zavaróan hatott a magyar felirat, ezért eltávolították.
Miközben a szájsebészeti klinikán látottakon morfondírozom, eszembe jut, hogy a megyei sürgősségi kórházban, amelyhez a szóban forgó klinika tartozik, nemhogy leszedik, de fel sem tették a kétnyelvű feliratokat. A szabályt erősítő kivételt a dr. Benedek Imre professzor vezette Kardiológiai Klinika jelenti csupán. Azonkívül sem a főbejáraton, sem a járóbeteg-rendelőben, sem a klinikák bejáratánál, de a betegeknek szóló utasításokban sem vesznek tudomást arról, hogy a páciensek közel fele magyar nemzetiségű, s könnyebb lenne, legalábbis az idősebb korosztálynak, ha magyarul is látnák az elnevezéseket és az utasításokat. Annál is inkább, mivel erre a prefektus intézményének előírása szerint joguk lenne. A kormányhivatal vezetőjének ugyanis biztosítania kell az anyanyelv használatát a kormány alárendeltségébe tartozó megyei intézmények és az állampolgárok közötti kapcsolatban. Mindez egy kórház esetében joggal elvárható, de a hivatalban levő prefektusok nem vettek tudomást erről, az évek során egymást váltogató kórházigazgatók sem. Egy magát demokratikusnak nevező államban azt is figyelembe kellene venni, hogy egy magyarul is oktató egyetem klinikáiról van szó. Ha viszont arra gondolunk, hogy a Diszkriminációellenes Tanács is természetesnek tartja, hogy a kórházi gyakorlat során a magyar beteggel nem beszélhet anyanyelvén az orvos és az egyetemi hallgató, akkor nem kell meglepődnünk a sokat magasztalt megyei sürgősségi kórház szembeötlő egynyelvűségén sem.
Bezzeg a dr. Raed Arafat államtitkár irányításával felújított rohammentő-szolgálat bejáratánál négy nyelven, bent pedig magyar nyelven is olvasható minden felirat, amitől nem dől össze, csak sokkal emberibbnek, civilizáltabbnak hat a kórház épületében kialakított ügyeleti központ. Egyébként Brüsszelben azt tartják, hogy nem elsősorban a törvények, hanem a kultúra diktálta jóérzés kérdése a többnyelvűség. Ezért fordulhat elő, hogy olyan országokban, amelyek nem írták alá a regionális vagy kisebbségi nyelvek chartáját, kiteszik a kétnyelvű feliratokat. Romániában pedig, ahol 2008-tól életbe is lépett az egyezmény, nem teljesítik (minden területen) a vállalásokat.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

A koalíciós tárgyalások során fölmerült viták ellenére az RMDSZ részvételével alakul meg az új bukaresti kormány, miután a szövetség hétfő délután elfogadta a Szociáldemokrata Párt (PSD) koalíciós feltételeit.
Az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget kap a koalícióban, emellett a szövetségé a művelődési és a környezetvédelmi tárca. Előbbit miniszterelnök-helyettesi minőségben Kelemen Hunor elnök, utóbbit Korodi Attila irányítja majd.
Mint ismert, mindkét tárca volt már RMDSZ-es irányítás alatt, és mindkét miniszter vezette már a szóban forgó minisztériumot. A koalíciós egyeztetések során nézeteltérések merültek fel a PSD és az RMDSZ között, mivel a szövetség nagy tétben próbált játszani, és a felajánlott kormányfő-helyettesi, művelődési és távközlési tárca mellett az egészségügyi minisztériumot is szerette volna magának. A PSD azonban ragaszkodott az egészségügyi minisztériumhoz, így a szövetség végül beérte két tárcával.
A kormányban, amelyet az RMDSZ mellett három párt – a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) alkotta Szociáldemokrata Unió (USD) – képez, a miniszterelnök továbbra is Victor Ponta PSD-elnök marad, és mind a négy részt vevő alakulat kap egy-egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget. (A helyzet pikantériája, hogy a Központi Választási Iroda épp hétfőn utasította el az USD megnevezést, mert az túlságosan hasonlít a liberálisok kilépése nyomán felbomlott USL koalíció nevének rövidítéséhez.)
A stabilitást biztosítaná az RMDSZ
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt követően, hogy az RMDSZ vezetése megszavazta a kormányra lépést, elmondta: a PSD ajánlatait kielemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az országnak stabil kormányra van szüksége, közreműködésük pedig ebben rendkívül fontos, tekintve a hazai és külföldi helyzetet.
Közölte, elfogadták, hogy a 2012-es kormányprogramot vigyék tovább, a mostani megállapodás ennek egyik fejezetéhez sem tesz hozzá semmit.
Kifejtette, nagyon jó eredménynek tartja a koalíciós alku eredményét, amely révén a miniszteri tisztségek mellett tizennégy államtitkári posztot is kapnak.
Azt is elmondta, hogy a székely zászlót kitűző polgármesterek elleni perekről nem esett szó a koalíciós alku során, mivel igazságszolgáltatási ügyről van szó.
Úgy vélte, az RMDSZ egyensúlyt hoz a kormányba, és kormányon tudja hatékonyan képviselni a romániai magyarok érdekeit.
Kelemen Hunor délután fél négykor koalíciós megállapodást írt alá Victor Pontával, majd az USD tagpártjainak elnökeivel is aláírtak egy dokumentumot, amelyben a szövetség igényeit rögzítették. Victor Ponta kormányfő a nap folyamán együttműködési megállapodást írt alá a nemzeti kisebbségek frakciójával is.
A kisebbségek nem kapnak kormánytisztséget, Varujan Pambuccian frakcióvezető ugyanakkor jelezte: az RMDSZ-szel együtt jelenlegi formájában támogatják a parlamentben évek óta megrekedt kisebbségi törvény elfogadását. Ponta korábban a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) vezetőivel is tárgyalt, ennek nyomán az ellenzéki párt támogatásáról biztosította a kormányt.
A kormányfő hétfő délután ismertette a kormány tervezett névsorát, a parlament várhatóan kedd délután szavaz bizalmat a harmadik Ponta-kabinetnek.
Băsescu: Ponta mondjon le!
A kormány beiktatását ugyanakkor hátráltathatja Traian Băsescu államfő ellenkezése, aki közölte: álláspontja szerint Victor Ponta mandátuma az előző koalíció, a Szociáldemokrata Unió (USL) nyomán megszűnt. Az elnök vasárnap késő este a B1 televíziós csatornának nyilatkozva leszögezte: kitart azon álláspontja mellett, hogy Ponta nem állhat egyszerűen bizalmi szavazást kérve a parlament elé az RMDSZ-szel, mivel az eredeti kormányprogram a Szociálliberális Unióé (USL) volt, ami azonban a PNL kilépésével megszűnt, ezért a kormányfőnek vissza kellene adnia mandátumát.
Mint arról beszámoltunk, az elnök vasárnap reggel azt mondta: ebben a helyzetben új kormányról és kormányprogramról van szó, ezért a kormányfőnek ismét kormányalakítási megbízatást kell kérnie tőle. Leszögezte ugyanakkor, hogy soha többé nem kéri fel Pontát a kormányalakításra, mivel velejéig korruptnak tartja. Azt is közölte, hogy ha a parlament megszavazza az új kormányt, alkotmánybíróságon támadja meg a szavazás eredményét.
Az államfő magyarellenes kirohanása
Az államfő emellett magyarellenes kirohanásra ragadtatta magát, miközben bíráló hangnemben szólt a PSD és az RMDSZ esetleges koalíciójáról. Közölte, attól tart, hogy újabb titkos megállapodás született az RMDSZ és Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök között. Hozzátette: a kormányfő szakértőnek tűnik ebben a műfajban, hiszen mint később kiderült, már a 2012-es parlamenti választások előtt is született egy – végül be nem tartott – titkos megállapodás közte és a szövetség között arról, hogy az RMDSZ-t is bevonják a kormányba.
Kitért arra is, hogy a napokban derült ki: a kormányból múlt héten kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) között is titkos megállapodás volt arról, hogy amennyiben a PNL-s szenátusi elnököt, Crin Antonescut államfővé választják, a felsőház elnöki tisztségét a konzervatívok kapják meg.
Az államfő elfogadhatatlannak nevezte a szerinte a koalíciós megállapodásba bevezetni kívánt magyar követeléseket az anyanyelv egészségügyi intézményekben való használatáról és „az olyan jelképekről, amelyeknek semmi közük a román államhoz."
„Nem gyűlölheti valaki annyira az államot, hogy ne akarja kitűzni annak jelképeit a közintézményekre, egy városházára. A megvető magatartás minden határt túllép, ami még elfogadható egy civilizált államban. Felkérném azokat, akik nem hajlandóak a román állam jelképeit tisztelni, az RMDSZ-t, hogy menjenek el Franciaországba, tegyenek egy próbát, és nézzék meg, ott hány percen belül tartóztatnák le őket. Vegyék le a zászlót a párizsi városházáról. Tűrhetetlen túlzásokba estek" – hangoztatta az államfő.
Hozzátette: attól tart, hogy a kormánytöbbség biztosítása érdekében Ponta beadja a derekát, és mindenféle titkos egyezmények születnek. Megjegyezte: azt üzeni az RMDSZ-nek, hogy „az ország törvényei a kisebbségekre is vonatkoznak". Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor úgy nyilatkozott: a PSD-vel aláírandó megállapodás „nem lesz titkos".
Kulturális jogok, kisebbségi törvény és autópálya Az USD és az RMDSZ közötti politikai megállapodás rögzíti, hogy az RMDSZ milyen feltételek teljesülése esetén támogatja a kormányt. A szövetség feltételül szabta, hogy csak közös megegyezéssel módosítható az alkotmány, az ország közigazgatási átszervezését pedig a különböző vidékek hagyományainak, kultúrájának és történelmének figyelembevételével hajtják végre. Külön jogszabályban rögzítik a kisebbségek kulturális jogait, és megyei, illetve helyi szinten arányosan biztosítják a kisebbségek részvételét a közintézmények működtetésében. Az RMDSZ azt is kikötötte, hogy hozzák létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar oktatási vonalát. Emellett az USD vállalja, hogy minden olyan kérdésben egyeztet az RMDSZ-szel, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi vagy oktatási identitásához kapcsolódik. Az oktatási törvényt is csak közös beleegyezéssel módosítják, az USD pedig támogatja a kisebbségek szerzett jogainak tiszteletben tartását. A kormány lépéseket tesz a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása és a kisebbségi törvény elfogadása érdekében, és felgyorsítják az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Emellett megállapodtak a közigazgatási decentralizációs folyamat folytatásában is. A kormánypártok a megállapodás szerint együttműködnek egy olyan törvény kidolgozásában, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatok számára a település vagy a megye zászlajának használatát, és az észak-erdélyi autópálya építésének folytatásában is megállapodtak.
Krónika (Kolozsvár),

Nagy volt a jövés-menés Victor Ponta kormányaiban
Az öt Boc-kormány után, íme, elérkeztünk a harmadik Ponta-kormányhoz is. Az első két Ponta-kormány története meglehetősen viharos volt, egymást érték a minisztercserék.
Az egészségügyi tárcát és a belügyminisztériumot öt-öt tárcavezető irányította, az oktatási, művelődési, gazdasági és igazságügyi tárcánál négy-négy miniszter váltotta egymást, a pénzügyi és közlekedési minisztérium élén pedig három-három tárcavezető állt az első két Ponta-kormányban. A minisztercserék jó néhány tárca esetében nem kevés botránnyal jártak – érdemes néhány skandalumot ismét végigkövetni.
Öt egészségügyi miniszter
Victor Ponta kormányában az első egészségügyi miniszter Vasile Cepoi volt, ő viszont csak igen rövid ideig állt a tárca élén: az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség pénzalapok eltérítésével és érdekellentéttel vádolta, a dossziét pedig átküldte az Országos Korrupcióelleni Igazgatósághoz. A botrány akkor robbant ki, amikor a brüsszeli hatóságok befagyasztották a POSDRU-projektek finanszírozását.
Cepoi távozását követően a tárca élére Raed Arafat került ideiglenes megbízatással, előtte rövid ideig Victor Ponta kormányfő töltötte be a miniszter szerepét is. A 2012 decemberében beiktatott második Ponta-kormányban az egészségügyi miniszter Eugen Nicolaescu lett, akit később a pénzügyi tárca élére neveztek ki Daniel Chiţoiu helyébe. A tárca élén most Nicolae Bănicioiu áll.
Helycserék a belügyi tárca élén
A belügyi tárca esetében a román korányoknál általában sűrű a minisztercsere. Az első Ponta-kormányban a tárca élére Ioan Rust nevezték ki, aki már Adrian Năstase kormányában is betöltötte ezt a tisztséget. Ioan Rusnak a tárca éléről a Traian Băsescu államfői tisztségből történő felfüggesztése kapcsán a szavazólisták körül kirobbant botrány miatt kellett távoznia, Victor Paul Dobre államtitkárral együtt. Távozásakor Ioan Rus a következő, azóta híressé vált mondattal vált meg tisztségétől: „Nem akarom öregkoromat a börtönben tölteni”.
Ioan Rust Mircea Dușa, Victor Paul Dobrét pedig Radu Stroe váltotta fel a tisztségben.
A választásokat követően Radu Stroe lett a belügyminiszter, aki néhány furcsasággal hívta fel magára a figyelmet: összeveszett Németországgal, rendeletet adott ki, amelynek értelmében bűnvádi eljárás alatt álló személyek is vezető tisztségeket tölthettek be a belügyminisztériumban, az útügyi törvénykönyv kapcsán összeveszett kormányzási partnereivel.
Radu Stroe a Nyugati Kárpátokban történt repülőgép-balesetig maradt tisztségében, jóllehet igyekezett elhárítani magáról minden felelősséget amiatt, hogy az illetékesek csak órák múlva találtak a roncsra, tehetetlenségük pedig két ember halálát okozta. Mi több, Radu Stroe csak azt sajnálta, hogy a baleset éppen az ő belügyminisztersége alatt történt meg. Végül Crin Antonescu nyomása alatt adta be lemondását.
A Szociál-Liberális Szövetség éppen a belügyi tárca élére történő következő nevesítés ürügyén szakadt ketté: Crin Antonescu azt szerette volna, ha a belügyminiszteri tisztséget Klaus Iohannisra bízzák, aki egyben miniszterelnök is lett volna. Nagyszeben polgármestere tehát ismét hoppon maradt, a tárcát pedig Gabriel Oprea vezeti.
Plagizáló miniszterek
Az oktatási tárca élén is gyakori volt a helycsere. Az első Ponta-kormány esetében Victor Ponta legelőször Corina Dumitrescut nevezte ki, őt azonban még a kormány beiktatása előtt visszavonták tisztségéből, helyébe Yoan Mang került. Corina Dumitrescu ugyanis önéletrajzában azt állította, hogy a Stanford egyetemen végzett – de az egyetem nevét sem tudta helyesen leírni –, emellett pedig plágiumbotrányba keveredett.
Ám Victor Pontának az új miniszterrel sem volt szerencséje, Ioan Mang ugyanis több alkalommal is plagizált. A frissen kinevezett miniszter váltig tagadott, Victor Ponta pedig a Román Akadémiát kérte fel véleménynyilvánításra. Végül a botrány akkora lett, hogy a miniszterelnök döntött a tárcavezető leváltásáról, a miniszter pedig, ideiglenes kinevezéssel egy volt szakszervezetis, a társadalmi párbeszéddel megbízott miniszter, Liviu Pop lett.
Mang lemondását követően a Román Akadémia leállította a vizsgálódást a plágium-ügyben, az Országos Etikai Tanács döntése azonban egyértelműen megállapította: Mang plagizált.
Liviu Pop tevékenysége sem volt áldásos a tárca élén, a tárcavezető súlyos nyelvi hibákat vétett, és jóllehet korábban matematikát tanított, kiderült, hogy ezzel a tantárggyal is hadilábon áll, amikor kijelentette: az érettségizők száma „mintegy 334 836 tanuló” lehet. Emellett bevezette a tanárok szakszervezeti alapba történő kötelező befizetését, amit korábban Daniel Funeriu érvénytelenített. Liviu Pop végül felszámolta a Victor Ponta plágiumát is elemző Diplomaigazoló Országos Tanácsot. Továbbá 11 új tagot nevezett ki az Etikai Bizottságba, és 20 tagja mellett további 25 tagot nevezett ki az Egyetemi Címeket, Diplomákat és Bizonyítványokat Igazoló Országos Tanácsba, amelynek 13 tagja plágiummal vádolta Pontát. A testület döntését azonban a miniszter érvénytelenítette 14 tag hiánya miatt.
Miután Liviu Pop ideiglenes megbízatása lejárt, Victor Ponta Ecaterina Andronescut javasolta a tárca élére, akit azonban a Nature című tekintélyes lap többszörös plágiummal vádolt. A miniszterasszony politikai hadjáratról beszélt, az ügy pedig következmények nélkül maradt.
A választások utáni új kabinetben Andronescu helyét volt tanácsosa, Remus Pricopie vette át, aki erősen „kozmetikázott” önéletrajzzal lett miniszter. Abban csupán elődei hagyományát folytatta, hogy helytelenül beszélt románul.
Năstase autója és más ügyek
Az igazságügy élére Victor Ponta először Titus Corlăţeant nevezte ki, akit már az első napokban az a vád ért, hogy segédkezet nyújtott Adrian Balaban-Grăjdannak, az Állami Építkezési Felügyelőség főnökének, aki az intézetet ki akarta vonni az Adrian Nastase ellen indított, a minőség trófeája néven elhíresült bűnvádi eljárás alól. Corlăţean minisztersége sem volt mentes a botrányoktól.
A tárcavezető például összeférhetetlenséggel vádolta meg az alkotmánybíróság két bíróját, Augustin Zegreant és Iulia Motocot, ám az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség mindezt cáfolta, az alkotmánybíróság pedig válaszában arra figyelmeztette Corlăţeant, hogy a kormány és más hatóságok általi támadások ellenkeznek a demokrácia gyakorlatával. A tárcavezető végül visszavonta a vádat. Corlăţeant végül az ügyészségi vezetők kapcsán kirobbant botrány nyomán átkerült a külügyi tárca élére.
Helyét Mona Pivniceru, a Legfelsőbb Bírói Tanács volt elnöke vette át, aki – saját szavai szerint – nehéz szívvel vette át a tisztséget.
Röviddel később kitört az „Andrei Năstase kocsija” néven ismert botrány: Pivniceruról fotó készült, amint Adrian Năstase fiának kocsijában ült, miközben a volt miniszterelnök börtönbüntetését töltötte. Később az ügyészek hangfelvételekkel bizonyították azt, hogy a tárcavezető a minisztériumot a hatalom szolgálatába kívánta állítani. Pivniceru végül lemondott – mandátumát Traian Băsescu államfő „katasztrofálisnak” minősítette. A tárcavezető helyét ideiglenes megbízatással Victor Ponta vette át, majd volt egyetemi társát és a Ponta-család rokonát, Robert Cazanciucot nevezte ki a tisztségbe.
Bogdán Tibor
maszol.ro,

"Szakmailag helyes döntéseket hoztunk"
Pécsi orvoskonferencián tartott előadást Cseke Attila
"A költségvetésben 700 millió eurós ’lyukkal’ vettem át az Egészségügyi Minisztérium vezetését 2009 végén, és ezt a hiányt természetesen az új vezetőknek kellett kigazdálkodniuk. Talán naivság volt, de ezzel az adattal és ténnyel nagyon ritkán éltem az utólagos politikai viharokban, mert úgy gondolom, hogy azért lesz valaki miniszter, mert meg akarja mutatni, hogy jobban tudja csinálni, mint az elődei. Ebbe pedig, nézetem szerint, nem illik bele az állandó nehéz örökségre való utalás" – mondta Cseke Attila RMDSZ-képviselő, volt romániai egészségügyi miniszter Pécsett, a magyar orvosok idei világtalálkozóján tartott előadásán. Hangsúlyozta, olyan egészségügyi rendszer vezetéséről van szó, amelynek költségvetése nehezen éri el a bruttó nemzeti össztermék 4%-át, és ezáltal az országot messze utolsó helyre helyezi az Európai Unióban.
Idén augusztus 13–17. között Magyarországon, Pécsett rendezte meg a Magyar Egészségügyi Társaság és a Pécsi Tudományegyetem a Magyar Orvosok, Gyógyszerészek és Szakdolgozók VIII. Világtalálkozóját. Ennek egyik szekcióülését, dr. Széman Péter levezető elnök javaslatára, Magyar vezetők reformja a román egészségügyben címmel szervezték meg.
Cseke Attila ismételten kijelentette: miniszterként a legnagyobb megvalósításának a kórházak decentralizációját tartja, amely révén 373 egészségügyi intézmény került át az önkormányzatokhoz, és lett ezáltal a helyi közösségeknek közvetlen igazgatási joga ezen a területen. Ez az intézkedés kiállta az évek próbáit, és elmondható róla, hogy az elmúlt 15 év legfontosabb decentralizációja volt a román közigazgatásban. Kapcsolódott hozzá az országos ágyszámkapacitás szabályozása (a biztosítóval szerződésben lévő ellátásra), amelynek lehetőségét 2006-ban megteremtette az akkor elfogadott új egészségügyi törvény, de az évek során 2010-ig soha nem dolgozták ki. "Ma a második hároméves szabályozás van életben, ami igazolja a szükségességét. Sajnos, szerintem a mostani nem tartotta meg az általunk elindított vonalat, ami nem szerencsés" – mondta Cseke Attila.
A nem megfelelő kórházak bezárásáról, illetve az ellátók rendeltetésének megváltoztatásáról az exminiszter kifejtette: mandátuma megkezdése előtt legalább három korábbi tárcavezető pontos számokban is kifejtette, hogy hány kórházat kellene bezárni – anélkül, hogy bármelyikük is alternatívát ajánlott volna az illető területeken. "Ma is úgy gondolom, hogy azok az intézmények csak elfekvők, nem kórházak. Ez indokolta az átalakításukat úgynevezett szociomedikális intézményekké. A döntésről, a rendszer racionalizálásának szükségszerűségéről csak annyit: ma Romániában a megyei sürgősségi kórházak mintegy háromnegyede nem képes egy akut szívinfarktusos beteget ellátni, a kómában lévő agyvérzéses betegekhez a megyei sürgősségi kórházak fele nem nyúl hozzá, azonnal továbbküldi. De a rendszerben megmaradtak községi és kisvárosi 30-80 ágyas, csupán feliratuk szerint kórházak, amelyekben a téli meleg mellett némi teát és aszpirint kaphatott a többnyire szociális problémákkal küzdő állampolgár. Mi komoly pénzügyi forrásösszevonást és – nem elhanyagolandó – humánerőforrás-koncentrációt javasoltunk helyettük, megtoldva az egyébként jól működő sürgősségi rendszer továbbfejlesztésével" – magyarázta, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy az összes (mind a nyolc) ma Romániában sürgősségi rendszerben üzemelő mentőhelikoptert magyar miniszterek idején vásárolták: az első kettőt Hajdú Gábor, a többit a Cseke Attila mandátuma idején kötött keretszerződés értelmében.
A képviselő kitért máig megmaradt elégedetlenségeire is, amelyekből, mint mondta, sikerült tanulságokat levonnia. Ezek közé sorolta az egészségügyi rendszer kétfejű vezetését, amelyet nem sikerült megszüntetni. "Romániában 2010-ben mindenki úgy gondolta, hogy a miniszter vezeti a rendszert, és ő a felelős az egészségügy minden problémájáért – miközben a költségvetési források 85%- át az Országos Egészségbiztosítási Pénztár irányítja, amely felett a minisztériumnak semmi hatalma nincs. S akkor rájöhetünk, hogy az a korrekt mind egészségpolitikai szempontból, mind a beteg szempontjából, hogy egy helyre összpontosuljanak a döntési mechanizmusok. Elismerem, kívülről figyelve a rendszert, nem tűnik logikus megoldásnak, és én is így gondoltam, mielőtt miniszter lettem. Ma viszont, egységes stratégia mentén, egyedi döntési jogot és természetesen ezzel járó felelősséget látok elengedhetetlennek az egészségügyben. A kétfejűségnek is tulajdonítható, hogy a román állampolgároknak ma sincs egészségbiztosítási kártyájuk (Magyarországon TAJ-kártya), mert, ha egyszerűen akarom leírni ennek az én mandátumomra eső történetét, akkor úgy fogalmazhatnék: a miniszter nagyon akarta, a biztosító viszont – amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozik ma is a téma… –, hogy ne mondjak mást, maradjunk annyiban, hogy halogatta."
20 hónap alatt, a jelentős összegű, több megyében, számos kórházban történt infrastrukturális fejlesztések mellett sok egyéb, egyedi rendelkezést hozott a Cseke Attila vezette Egészségügyi Minisztérium. Ezek közé tartozik a kórházi esetek elszámolási tarifáinak kiegyenlítése, a kórházak első klasszifikációja, a rezidensvizsga decentralizálása hat egyetemi központba Bukarest helyett, a többéves költségvetés bevezetése az egészségbiztosításban (amelyet azóta is alkalmaznak azok is, akik kritizálták annak bevezetését), az etnobotanikus szerek forgalmazására vonatkozó törvénykezés megalkotása, a családorvosi ügyeleti központok hálózatának jelentős bővítése, valamint az országos akut kardiológiai intervenciós program bevezetése, ami mára (2010 óta) felére csökkentette a szívinfarktus okozta elhalálozást, több száz beteg életét mentve meg.
A volt egészségügyi miniszter azzal a gondolattal zárta előadását, hogy a demagógiának nem szabad helyet engedni ebben a rendszerben. "Az egészségügyi rendszer mostani helyzetének egyik oka az, ahogyan egyesek képzelik annak vezetését: a problémák többségét elhallgatva, besöpörve a szőnyeg alá. Mi nem így tettünk! Voltak, akiknek emiatt nem voltunk szimpatikusak, de akkor is meggyőződésem, hogy a gondokat felszínre kell hozni, mert csak így tudunk megoldást találni rájuk. Az egészségügyi rendszer vezetésében meg kell szüntetni a demagógiát, még ha emiatt nem is leszel szimpatikus mindenkinek. A vezetőnek meg kell próbálni megoldania a problémákat, és nem elhallgatnia azokat, ahogyan sokan tették és teszik a román egészségügy vezetői közül. Ez rossz irány, nem vezet megoldásokhoz" – fejtette ki expozéjában Cseke Attila. "Csakis szakmai érvek mentén döntöttünk, és ezért sikerült 20 hónapig túlélni a sokszor állandó médiakampányt, azokat a pillanatokat, amikor a minisztérium előtt a felheccelt tömeg azt skandálta, hogy ki kell kergetni a magyarokat az országból. Hogy kik álltak a sajtókampány mögött, sejthető, de nem bizonyítható. Szerencse, hogy szakmailag előre felkészültünk, mert másképp emberileg sem bírtuk volna ki a csapatommal" – fogalmazott.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett – a korábbi tárcavezető mellett – a volt miniszteri tanácsosok egy része: dr. Molnár Géza (korábban államtitkár), dr. Sipos Emese gyógyszerész, egyetemi docens, dr. Vass Levente főorvos, valamint Rácz Éva újságíró, a miniszter volt kommunikációs tanácsadója.
1989–2014 között Romániának négy magyar nemzetiségű egészségügyi minisztere volt: dr. Bárányi Ferenc (1998. ápr. 17 – jún. 24.), Hajdú Gábor (1998. július 10 – 2000. dec. 28.), Cseke Attila (2009. dec. 23 – 2011. aug. 17.) és dr. Ritli László (2011. aug. 17 – 2012. ápr. 27.).
Népújság (Marosvásárhely)

Elfogadták a büdzsékiigazítást
A munkaügyi minisztérium nyert a legtöbbet a kormány által kedden elfogadott költségvetés-kiigazítás nyomán: a szaktárca éves büdzséjét 1,2 milliárd lejjel emelték – jelentette be a kabinet ülése után Victor Ponta miniszterelnök. 
A korábbi tervekkel ellentétben ugyanakkor sem a művelődésügyi, sem a sport- és ifjúsági minisztérium költségvetését nem faragták le, hanem – Ponta elmondása szerint – éppen ellenkezőleg: pluszösszeget biztosítottak a művészeknek és sportolóknak járó, a Boc-kormány által megvont juttatások kifizetésére.
A büdzsékiigazítás tervezetében még az szerepelt, hogy a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök vezette művelődésügyi tárcától 10,2 millió lejt, az ifjúsági minisztériumtól pedig 3,5 millió lejt vonnak el. Kelemen korábban úgy nyilatkozott: a nyilvánosságra hozott dokumentum „csak a pénzügyminisztérium tervezete volt, a költségvetés-kiigazítás részleteiről pedig a kormányülésen egyeztetnek.”
Az idén második alkalommal végrehajtott büdzsékiigazítás nyomán 300 millió lejt kap a belügyminisztérium, amelyből egyebek mellett a rendőrök, csendőrök és tűzoltók túlóráit és más juttatásokat fizetnek ki. A külügyi tárca költségvetését 96 millió lejjel toldották meg, ebből 60 milliót beruházásokra és bérekre, 30 millió lejt pedig a Moldovai Köztársaságban indított programokra fordítanak – fejtette ki Ponta.
Mintegy 25 millió lejt kapott a szintén RMDSZ-es Korodi Attila vezette környezetvédelmi minisztérium „a különböző munkálatok folytatására és vízügyi projektek kivitelezésére.” További 140 millió lejt utaltak ki pluszban a védelmi tárcának, illetve 125 millió lejt az igazságügyi minisztériumnak, a hírszerző szolgálat (SRI), a Külügyi Hírszerzés (SIE), a kormányőrség (SPP) és más nemzetbiztonsági intézmények ugyanakkor 118 millió lejes többlettámogatást kaptak.
A közlekedésügyi minisztériummal és a többi, „menedzsmenttel foglalkozó vezető hatósággal” kapcsolatban a kormányfő úgy fogalmazott: megvan a forrásuk arra, hogy az európai uniós támogatásból megvalósított projektekre szánt önrészt biztosítsák, de „sajnos számos beruházás rendkívüli késésben van a fellebbezések vagy a kivitelező miatt.”
A helyi önkormányzatok megkapják a megígért 1,1 milliárd lejes támogatást: ennek felét már megkezdett beruházásokra, az összeg többi részét pedig a hivatalok és az alárendeltségükbe tartozó intézmények fenntartására költhetik. További 400 millió lejt biztosít a kormány a vidékfejlesztési minisztériumnak a helyi, már folyamatban lévő projektek befejezésére.
A kabinet ugyanakkor 411 millió lejjel csökkenti az egészségügyi, illetve 34 millió lejjel az oktatási minisztérium éves büdzséjét, ezzel szemben direkt finanszírozás nyomán támogatják a két ágazatot.
Az Egyetemista Szervezetek Országos Szövetsége (ANOSR) ehhez képest hétfői közleményében a tanügyi rendszerre szánt költségvetés növelését kérte a kormánytól, mivel elmondásuk szerint a különböző egyetemi és kollégiumi díjszabások évről évre egyre drágábbak. Hangsúlyozták: a beiratkozási díjat például a felsőoktatási intézmények 80 százaléka emelte az elmúlt években.
„A fiataloknak saját zsebükből kell kifizetniük az egyetemnek, amit a kormány nem képest biztosítani számukra” – hívták fel a figyelmet a hallgatók.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Tizenöt éves a romániai egészségbiztosítási rendszer
További reformokra van szükség
"Tizenöt éves a rendszerváltást követően bevezetett egészségügyi biztosítási rendszer. Jó döntés volt Romániát kivenni abból az egészségügyi finanszírozási rendszerből, amely sehova sem vezetett, amely az elmúlt 15 év alatt sokkal több elégedetlenséget és feszültséget okozott volna az egészségügyi rendszerben, mint amennyit ma tapasztalunk. Úgy gondoltuk, hogy ezt meg kell ünnepelnünk, hogy az elmúlt 15 év sikere erőt kell adjon ahhoz, hogy az elkövetkezendőkben közösen tervezzük meg, hogy milyen irányba visszük az egészségügyi rendszert" – jelentette ki a Studium-Prospero Alapítvány által szervezett Tizenöt éves a romániai egészségbiztosítási rendszer című, IX. egészségügyi menedzserképző konferencián dr. Vass Levente, a konferencia fő szervezője. A Blue Pearl szálloda kupolatermében megtartott rendezvényen egészségpolitikusok, egészségügyi intézetek vezetői, háziorvosok, cégvezetők vettek részt, Hajdú Gábor volt szakminiszter, valamint az RMDSZ volt elnöke, Markó Béla és Kelemen Hunor jelenlegi szövetségi elnök.
A rendszerváltás utáni Románia, illetve az új egészségügyi biztosítási rendszer bevezetésének 15. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi konferencián dr. Ács Valéria, a konferencia elnöke üdvözölte a meghívottakat.
"Az elmúlt másfél évtized alatt az egészségügyi minisztériumot nemegyszer RMDSZ által támogatott miniszter vezette: Bárányi Ferenc, Hajdú Gábor, Cseke Attila, Ritli László, munkájukat szaktudásukkal tanácsadóik támogatták. De vezettünk megyei egészségbiztosítási pénztárakat, kórházakat, más egészségügyi intézményeket. Ezek után nyilvánvaló, miért tartottuk fontosnak e konferencia megszervezését" – tette hozzá dr. Ács Valéria, a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénzár volt elnök-vezérigazgatója, történelmi jelentőségűnek nevezve az 1997-ben megjelent, 1999-ben hatályba lépett 145-ös törvényt, amely jogi keretet teremtett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a megyei pénztárak létrehozásához.
"Több évtized bizalmi válságát, amit a kommunista rendszer okozott Romániában, nem lehet "kiváltani" egy jó törvénnyel, azonban egy jó törvény lehetőséget teremt arra, hogy a rendszer hibáit fokozatosan kijavítsuk, és az egészségügyi ellátórendszert jó irányba fordítsuk. Ezért tartom fontosnak a 15 évvel ezelőtti momentumot, és örvendek, hogy ezt megünnepelhettük" – hangsúlyozta dr. Vass Levente, aki rövid szakmai visszatekintőjében az egészségügyi rendszerben alkalmazott finanszírozási formákról tartott előadást. Az egészségügyi forrásteremtés makrogazdasági lehetőségeiről szólva hangsúlyozta, minden módszer – adózás, társadalombiztosítás, magánbiztosítás, közvetlen lakossági finanszírozás, közösségi finanszírozás – bizonyos előnyökkel és hátrányokkal jár, beszélt az 1997. évi 145-ös szociális egészségbiztosítási törvény megjelenése és 1999-es bevezetése előtti helyzetről, a Semashko-modell előnyeiről és hátrányairól, illetve a Bismarck-típusú, szolidaritáselvű társadalombiztosítási rendszer 1999-es bevezetését követő időszakról. "A ’90-es évektől kezdődően 4,2 szeresére nőtt 2009-ig Romániában az egészségügyre fordított pénzösszeg. Az egyik legnagyobb a volt kelet-európai tömbből ez a 4,2-es szorzó, de hozzá kell tennem, hogy még így is a romániai egészségügyben az egészségügyre szánt összeg az egyik legalacsonyabb. A döntés, hogy akkor szakmapolitikai kockázatokat felvállalva elindították a társadalombiztosítás útján ezt a rendszert, dicséretes dolog, és ha a mutatóit nézem, annak ellenére, hogy a betegek elégedetlenek – én is betegként, orvosként is sokszor elégedetlen vagyok – úgy gondolom, hogy a kelet-európai tömbben az egyik leglátványosabb fejlődés az elmúlt 15 évben Romániában következett be" – mondta dr. Vass Levente, a továbbiakban arra keresve választ, hogy mi a jó a saját egészségügyi rendszerünknek a továbbiakban (fenntarthatóság, méltányosság, költséghatékonyság), illetve mit akarnak az emberek (hatásosságot, szolidaritást és társadalombiztosítást)?
Dr. Jeszenszky Ferenc emeritus főkutató egy új egészségügyi rendszer megtervezésének és bevezetésének a szükségességéről értekezett, az egészségügyben a reformok bevezetésének nehézségeiről, legyen szó akár Németországról, akár az Amerikai Egyesült Államokról, természetesen Romániát sem hagyva ki a sorból. "Nekünk is feladatunk megreformálni az egészségügyet, mégpedig oly módon, hogy valóban hatékony legyen, megfelelő pénzalapokkal. Ez a nagy kihívás" – tette hozzá. Dr. Kovács Beatrix, a Családorvosok Maros Megyei Szövetségének leköszönt elnöke az alapellátás finanszírozásáról beszélt a biztosítás bevezetése előtt és után. Nehezményezte, hogy "a rendszer a pénzről szól, és nem a betegről", hogy az egészségügyi alapellátásra még mindig túl kevés pénz jut, hogy a rendszerben jelenleg is túl nagy a bürokrácia, ami a betegellátás kárára megy, ugyanakkor hangsúlyozta, a média jelentős mértékben hozzájárul az orvosok negatív megítéléséhez, "sok rosszat tesz az alapellátásban dolgozóknak, az orvosoknak". Dr. Kovács Beatrix szerint az egészségügyi rendszerben hosszú távú reformokat, stratégiákat kellene kidolgozni, az nem megoldás, hogy négyévente újrakezdik a be sem fejezett reformfolyamatokat.
"Romániában nagyon nehéz reformot kezdeményezni"
Hajdú Gábor volt szakminiszter, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke és Kelemen Hunor jelenlegi szövetségi elnök az egészségbiztosítási rendszer bevezetésének egészségpolitikai nehézségeiről beszélt 15 év távlatából. A kerekasztal-beszélgetést dr. Molnár Géza moderálta, megállapítva, hogy a közegészségügyi ellátás nagy része ma is állami finanszírozású Romániában. Hajdú Gábor, aki jogászként került a szaktárca élére 1998-ban, felelevenítette a 145-ös törvény kidolgozásának és alkalmazásának, a 95- ös reformtörvény elfogadásának körülményeit, az RMDSZ-t ért politikai támadásokat. Érdekes adatot közölt: a 2006-ban elfogadott 95-ös egészségügyi reformtörvényt megjelenése óta 72-szer módosították, mindenik módosítás törvényszakaszok százait foglalja magába, ötször rendelték el újraközlését, ám egyszer sem közölték újra. Dr. Molnár Gézának a lakossági elvárásokhoz igazodó finanszírozásra, a 6,7 millió krónikus beteg ellátására, az egészségbiztosítást fizetők 33 százalékos hányadára vonatkozó felvetéseire is válaszolt Markó Béla volt szövetségi elnök, illetve Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Hangsúlyozták, a kormányzati szerepet vállalt szövetség nemcsak kisebbségjogi ügyekben vállalt felelősséget, hanem átfogóbb, az egész ország lakosságát érintő kérdésekben is, mint az egészségügy. "Romániában nagyon nehéz reformot kezdeményezni bizonyos területeken" – állapította meg Kelemen Hunor, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában nagyon szűk az egészségbiztosítást fizető réteg. Szerinte a rendszer hosszú távú működéséhez néhány alapdolgot át kellene gondolni, szükség van az egészségügyi rendszer megreformálására. "A kivételezés nem erősíti a szolidaritást, minden állampolgárnak valamilyen formában egészségügyi hozzájárulást kellene fizetnie. A kivételezettek körét le kellene szűkíteni" – hangsúlyozta, ugyanakkor a pénz felhasználásának számonkérését is fontosnak tartotta.
"Nem sikerült még olyan politikai egyezséget kötni, amely hosszú távon biztosítja a rendszer működését, amely lehetővé tenné, hogy 10-15 évre lehessen tervezni, stratégiai célokat megfogalmazni" – tette hozzá az RMDSZ elnöke. A konferencia – amelyre sem Bárányi Ferenc, sem Cseke Attila volt szaktárcavezetők nem tudtak eljönni – kerekasztal- beszélgetéssel zárult, egészségügyi intézmények vezetői, újságírók, politikusok, orvosok, üzletemberek a rendszer reformjával kapcsolatos kérdésekről cseréltek véleményt.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Vass még reménykedik államtitkári kinevezésében
Az ígéretek ellenére 50 nap után sem érkezett válasz a kormányfői hivataltól arra a kérdésünkre, mikor nevezik ki az egészségügyi minisztérium negyedik államtitkárát.
Mint ismeretes, a tisztség várományosa Vass Levente, akit az RMDSZ néhány Maros megyei politikusa folyamatosan támad. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint semmi köze az állítólagos belső súrlódásoknak a március óta esedékes kinevezés halogatásához.
A marosvásárhelyi fiatal orvos-politikus mindmáig ragaszkodik a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) március 17-én hozott döntéséhez, melyben őt nevesítették a tisztség várományosaként. „Továbbra is az RMDSZ államtitkárjelöltjének tekintem magam. Meggyőződéssel állítom, hogy a szövetség mindössze a belső gáncsoskodások miatt nem tudott érvényt szerezni a Szociáldemokrata Párttal kötött egyezségnek” – nyilatkozta lapunknak Vass, nyomatékosítva, hogy „eddig”.
A magát belső ellenzékiként meghatározó orvos derűlátó a jövőt illetően. A kampány ideje alatt ugyanis teljes mellszélességgel kiállt Kelemen Hunor mellett, akinek a megszavazására nemcsak videoüzenetben biztatta a közösségi portálok felhasználóit, de egy egészségügyi menedzsmenttel kapcsolatos konferenciára is meghívta szónokként. „Semmi összefüggés nincs az esetleges kinevezésem és a kampányban tett szolgálat között. Utóbbit szívesen és meggyőződésből tettem” – szögezte le.
Kérdésünkre, hogy több mint fél évvel a nevesítése után Vass miért nem foglalhatta el tisztségét, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kitérő választ adott. „Azért, mert nem nevezte ki a miniszterelnök. Hogy miért, nem tudom, tőle kellene megkérdezni” – mondta, mintegy megismételve Borbély László politikai alelnök szavait, aki szeptember közepén szintén azt tanácsolta, hogy kérdésünkkel forduljunk a miniszterelnökhöz.
Ő úgy tudta, hogy Vassnak is, mint minden egyes tisztségviselőnek átvilágításon kell átesnie. Ha valóban így van, a vásárhelyi urológus a román politikai paletta leghosszabb ideig ellenőrzött szereplőjének számít. Ugyanakkor mindkét RMDSZ-vezető tagadta, hogy az utolsó államtitkári tisztség körüli huzavonának köze lenne a Vass Leventét érintő belső vitákhoz.
„Nem hinném, hogy Victor Ponta az RMDSZ-en belüli vitákkal foglalkozna, az már kész röhej volna” – vélekedett a szövetségi elnök. Hozzátette, az RMDSZ mindenképp megvárja az elnökválasztás lejártát, majd utána bizonyos dolgokat átgondolnak. „Egészségügyi vagy más államtitkár kinevezésére csak a választások után számíthatunk; amennyiben kormányon maradunk” – tette hozzá.
A Krónika szeptember 16-án a miniszterelnöki hivatal sajtóosztályához fordult a Kelemen és Borbély által javasolt kérdéssel. Ott többnapos türelemre intettek, de másfél hónap után sem adtak választ.
Nem feltétlenül rosszindulatra vagy nacionalizmusra, sokkal inkább hanyagságra vall, hogy a kormány még mindig nem nevezte ki az RMDSZ által nevesített államtitkárjelöltet – vélekedett Bárányi Ferenc. A Krónikának nyilatkozó volt egészségügyi miniszter, aki 1996 és ’98 között irányította a szaktárcát, úgy vélte: az államtitkárok jelenléte az intézményben fontosabb, mint a titkárnőké vagy maroktelefonoké.
„Egy miniszter képtelen egyedül átfogni a tárca működését. Ahány küllője van egy ernyőnek, annyi államtitkára kellene legyen egy minisztériumnak. Magyarországon még helyettes államtitkárok is vannak, megjegyzem, nem hiába. Az én időmben két államtitkár és két tanácsos segítette a munkámat. A marosvásárhelyi Jeszenszky Ferenc például jobban értett a törvényekhez, mint az előttem meg utánam következő miniszterek, no meg jómagam” – vázolta az apparátus jó működésének nyitját a nyugalomba vonult temesvári orvos-politikus.
Hasonlóan vélekedett Molnár Géza is, aki több tárcavezető mandátuma alatt töltött be miniszteri, tanácsosi, illetve államtitkári tisztséget. Szerinte egy RMDSZ-es tisztségviselő jelenléte az egészségügyi tárcánál nemcsak a minisztérium jó működését segíti, de a magyar közösségnek is rendkívül fontos.
„Nem kell preferenciális módon kezelnie a magyar vidékeket, orvosokat, de jó, ha ott van, mert egyáltalán nem mindegy, miként szerveznek meg egy-egy menedzseri vagy orvosi versenyvizsgát az erdélyi megyékben” – mutatott rá Molnár Géza. Szerinte már csak azért is illene betölteni az RMDSZ-nek járó tisztséget, mivel az érdekvédelmi szervezet folyamatosan azt hangoztatja, hogy a közösség érdekében vállalta a kormányban való részvételt.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)|

Iskola a láthatáron? – Az „elfelejtett” beruházás
Míg egyes Maros megyei vidéki települések azzal büszkélkedhetnek, hogy korszerű, az EU követelményeinek megfelelő iskolaépületet létesítettek vagy felújították a régit, addig a szászbogácsi egy 1872-ben felhúzott volt gazdasági melléképületben működik. A középiskolások még mindig az udvari „pottyantós” illemhelyre járnak. Az udvart 2007 óta egy új épület alapja és a tartógerendák vasszerkezete foglalja el. Többszöri beadvány után sem sikerült előmozdítani az építkezést. Az idén a polgármester újabb kísérletet tesz a pénzügyi támogatásra.
Szűk, sötét, dohos irodában fogad Popa Ilona, Magyarsárosról „ingázó” iskolaigazgató, aki elmondja, jelenleg 229 I – VIII. osztályos tanuló jár az iskolába (68 óvodásuk van). 80%-uk roma nemzetiségű. Az előítéletekkel ellentétben soha nem volt gond, rendszeresen járnak az órákra. Aki innen középiskolába került, jó eredménnyel érettségizett. A volt diákok között orvosok, mérnökök, informatikusok is vannak. A bogácsiak a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen vagy a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemen folytatják tanulmányaikat. A jelenlegi – már történelmi kort megért épületet – igyekeznek rendben tartani. Van informatikai és tornatermük, az osztályok – a lehetőségekhez mérten – rendezettek. 32 tanár dolgozik a bogácsi iskolában, közülük 12-nek első fokozata van, a többiek másodfokozattal rendelkeznek – mind véglegesített állásuk van. Az oktatók közül ketten helybéliek, a többiek Dicsőszentmártonból ingáznak. Ezzel sincs gond – mondja az igazgatónő – mivel a polgármesteri hivatal és a szállítócég közötti egyezség alapján a járatokat az iskolai program szerint állították be, a járművek a kapuban teszik le és szállítják onnan haza a tanárokat. A legnagyobb gond a félkész épülettel van. A jelenlegi ugyanis 143 éve épült, a Halmen szász család gazdasági melléképülete, illetve a szolgálók lakhelye volt. Miután az örökösök Németországba költöztek, az állam átvette az épületet, és 1980-tól működteti benne az oktatási intézményt. Ez volt az oka annak is, hogy az önkormányzat egy új épületért lobbizott. Pályázatot nyertek, és a szaktárca támogatásával 2007-ben hozzáfogtak a munkálatokhoz. A beruházás értéke 5,4 millió lej volt. A pénz azonban elfogyott, emiatt csak az alapokig jutottak el, illetve elkészültek az emeletet tartó pillérek, amelyeknek a vasszerkezete ma is „égnek áll”.
Közben a kivitelező cég, a Global Financial Group Kft. csődbe jutott és fel is számolták. A polgármesteri hivatal, abban a reményben, hogy az évek során sikerül folytatni az elkezdett beruházást, a szokásos iskolai év előtti javítási, karbantartási munkálatokon kívül nem igazán foglalkozott a régi épülettel. Olyannyira nem, hogy egy benti mellékhelyiséget sem épített, így a diákok és a tanárok a mai napig is az udvaron levő, három – „fiúknak, lányoknak és mindkettőnek” (sz.m.: valószínű a tanároknak) fenntartott illemhelyet használják. Mindebben csak az a különleges, hogy – EU ide, vagy oda – a törvények megengedik ezt.
Dr. Gabriela Uifălean, a megyei közegészségügyi igazgatóság szóvivője kérésünkre elmondta, mint minden évben, a mostani tanévben is az Egészségügyi Minisztérium 1030-as rendelete értelmében az iskola vezetősége saját felelősségre kérhet kivételezést, amit, ha „megígérik”, hogy a folyamatban levő évben megtesznek mindent azért, hogy a szabálytalan mellékhelyiséget felszámolják, megadhat a közegészségügyi igazgatóság. Magyarul: megkapják az engedélyt a működésre. A szóvivő azt is hozzátette, bírságot is kiróhatnak, de csak akkor, ha megállapítják, hogy „nincsenek meg a megfelelő higiéniai feltételek”. Ehhez azonban a helyszínre kell menni. Ha pedig nem jön semmiféle bejelentés, akkor nem teszik meg, ugyanis túl kis létszámú a személyzet.
Aldea Ioan, Szászbogács polgármestere lapunknak elmondta, megszámlálhatatlanul sok utat tett már az iskola érdekében Bukarestbe. Mindeddig eredménytelenül járt, azonban elárulta, hogy hétfőn újra a fővárosba utazik, ezúttal van esély arra, hogy némi finanszírozást is kapjon. Kifejtette, a munkálatok folytatásának jogi akadályai voltak. A 2013-ban kibocsátott 28-as kormányrendelet kimondta, hogy nem kaphat támogatást egy megkezdett munkálatra, mert már van kivitelezési szerződése. Ezt fel kell bontani. A helyzet az, hogy elméletileg vannak szerződő felek, gyakorlatilag azonban nem, ugyanis az időközben csődbe ment cég jogilag sem létezik.
A polgármester elárulta, hogy legutóbb a vidékfejlesztési minisztériumban tárgyalt az „illetékesekkel”, hogy a kialakult helyzetet figyelembe véve „tekintsenek el” az előbbi rendelet előírásától és tegyék lehetővé, hogy újraindítsa az eljárást. Ígéretet kapott arra, hogy amennyiben minél előbb felviszi az átszámított tervet, akkor támogatják. A héten a tervezők „átnézik” a korábbi kivitelezési tervet, és újraszámítják a költségeket is, ugyanis 2008-tól némely építőanyag a duplájára drágult. Ha elkészülnek a régi-új tervvel, akkor hétfőn már a minisztérium asztalán van a finanszírozási igénylés.
Ami a munkálatok folytatását illeti, a polgármester optimista. Ha „minden jól megy”, akkor két hónapon belül megkaphatja az önkormányzat a kormány (vidékfejlesztési minisztérium) támogatását. Ezután azonban újabb elektronikus versenytárgyalást kell meghirdetni a kivitelező kiválasztására. Ez legjobb esetben három hónap, ha nem lesz óvás. Így valószínűleg az év végén vonulnak ki a munkagépek. A beruházás hozzávetőleges (új) értéke 1,2 millió euró, ebben benne van a mintegy 20 tanterem, a tanári és igazgatói szobák, a könyvtár és más mellékhelyiségek teljes berendezése is, illetve az udvar rendezése. A régi épületet lebontják.
A polgármester elmondta, „ha most nem kapja meg a finanszírozást, akkor valójában többet nem lesz lehetősége pályázni”, így, tehetjük hozzá, a sajátos romániai hivatali packázások, a közpénzek kezelésének valódi „emlékműve” maradhat a szászok által másfél évszázada felhúzott és még álló épület udvarán levő félkész építmény.
Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

„A románoknak oly nehéz időkben...”
Rólunk, nélkülünk!
Ne térjünk könnyedén napirendre a kolozsvári kirakatkonferencia fölött, mely a mindenkori román politizálás sajátos aktusa. Itt ugyanis alaposan átverték Gianni Buquicchiót, a Velencei Bizottság – az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete – elnökét, aki április 30-án elismerően nyilatkozott a román kisebbségvédelmi modellről.
A konferenciát a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezte, mely szervezés annyira jól sikerült, hogy a kisebbségek erdélyi képviselőit meg sem hívták. Találó Izsák Balázs SZNT-elnök értékelése, amely szerint valójában „a kisebbségi jogok folyamatos megsértését” ünnepelték a konferencián abból az alkalomból, hogy Románia húsz évvel korábban elsőként hagyja jóvá az Európa Tanács által kiadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Izsák rámutat arra is, hogy „sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó”. A román diplomácia ezúttal is remekelt. Buquicchio urat a konferencia záróceremóniáján az egyetem díszdoktorává avatták. Megtehették, mert a bizánci, a balkáni, majd a fanarióta évszázadok hagyományai ma is érvényesülnek. Jól tudják, ígérhetnek, aláírhatnak, vállalhatnak bármit, hiszen úgysem tartják majd be. Gondoljunk csak az 1918. decemberi ígéretekre, az 1919. februári kisebbségi egyezményre stb. Tény, a Románia által biztosított nemzetiségi jogok ecsetelésekor a konferencia román részvevőit büszkeség aurája lengte körül. Elégedettek lehetnek, ismét bebizonyítják képességeiket. Mi meg figyelhetjük, hogy egy nemzetközi konferencia, amelynek Erdély őshonos magyarsága elnyomását is fel kellene tárnia, miként válik groteszkké, a valóság megcsúfolásának eszközévé.
Ősi román föld!
A románosítás az elmúlt években Erdély-szerte újult erővel indult rohamra. Ezúttal a székely-magyar települések külső arculatát varázsolná a maga képéhez hasonlóvá. Nem riadnak vissza hatalmas pénzbüntetések kirovásától sem, amikor magyar utcanevek, egy-egy magyar szó vagy a székely zászló ellen lépnek fel. Emellett emelkednek a hagymakupolás épületek, szaporodnak az új román szobrok, elnevezések. Példaként a Háromszék megyei – 1968-ban keresztelték Kovásznára – Kovászna város románosítási folyamatába nyújtunk betekintést.
A jelszavak – köztük a Romániában élünk!, Ez ősi román föld! – alkotják a románosítás jogalapját azok számára, akik következetes szívóssággal hirdetik a románság elnyomását, amely ellen minden hazafinak küzdenie kell. Az átlagembert félretájékoztatják, ezért ő (többnyire) jogosnak érzi a magyar települések „visszarománosítását”. Sokan úgy vélik, hogy valóban határozottan kell fellépni az agresszív „magyar asszimiláció” ellen, amely – még kimondani is borzalmas – „saját hazájukban” zajlik. Bár a propaganda ízű szlogenek, ahogy a szó kelta kori jelentése is tükrözi, üres, pusztába kiáltott szavak, mégis a kucsmából előrántott történelmi jogra való hivatkozás mákonyaként hatnak. Mindez nevetséges: amikor Románia elnéptelenedőben, lakossága elöregedőben, amikor az aktív lakosság milliói Nyugat-Európa földönfutói – mert itthon nem tudnak megélni –, akkor nem a munkahelyteremtés a cél, hanem a magyar települések románosítása. Ki kit provokál?
A kovásznai románság magyarok általi elnyomásának hazug propagandája – a provokálás iskolapéldája – nem szolgálja az együttélést. A román nacionalistákat sokkolja a székely-magyarság megmaradásért folytatott jogos küzdelme, már olyan vád is elhangzik, hogy őket nemzeti ünnepükön is románellenes megmozdulásokkal alázzák meg. Erről eddig nem hallottunk, viszont arról igen, hogy a kovásznai románokat nemzeti öntudatukra – 2013. március 15-én – nemzetiszínű hajpántot viselő kislány emlékezteti. Érdekes, hogy erre nem román, hanem magyar nemzeti ünnepen kerül sor! Arról nincs tudomásunk, hogy magyar diákok a román ünnepek alkalmával piros-fehér-zöld szalagot viselnének, és a magyar média belőlük hőst faragna. Arról viszont igen, hogy román kisdiákok eligazodni sem tudnak évről évre lavinaként duzzadó, szaporodó nemzeti ünnepeik sokaságában.
Diáktüntetésekre a parancsuralmi rendszer megbukását követő hónapokban, 1990-ben valóban sor került, amikor Háromszéken is gyakoriak voltak a felvonulások, népgyűlések. Egy alkalommal a sepsiszentgyörgyi mikós diákok – amikor értesültek a marosvásárhelyi vérengzésekről, azokról az eseményekről, amelyeket a történelem fekete márciusként emleget – összegyűltek az iskolaudvaron. Ekkor ismertettem a marosvásárhelyi történéseket, majd rendezett sorokban a közeli római katolikus templomba vonultak, ahol részt vettek a Csató Béla plébános által celebrált ökumenikus istentiszteleten. A közös imádkozás után – a városközpontban haladva – a Református Székely Mikó Kollégium Korzó felőli ablakából két halálfejet ábrázoló rajzlap repült, landolt elém. Alkotói olyan román tanulók, akik a magyar diákok tüntetésével kapcsolatos véleményüket ilyen szelíden juttatták kifejezésre. E „művészi alkotások” éppen annak az első emeleti tanteremnek az ablakából indultak dicső útjukra, ahol – hajdanán hetedikes-nyolcadikos tanulóként – én is tanultam. A fenyegető rajzokat az RMDSZ akkori megyei tanácsadó testületének elnökeként az egyik ülésen bemutattam, és ezzel e provokációt, mint diákcsínyt lezártuk. Ki hamisít?
A kovásznai szívkórház névmódosítását (is) követelő Teculescu Keresztény Kulturális Egyesület célja a román identitás megőrzése. Ez nagyon szép és helyes cél, ám azt állítani, hogy erre azért van szükség, mert itt, az ősi román földön ők a „románság védőbástyái”, mivel „a magyar sajtó meghamisítja a románok történelmét, a magyar vezetők kiszorítják a románokat” a vezetésből, aljas rágalom. Bizonyára nem veszik jó néven, de a dák-római teória meséjét egyetlen komoly történész sem fogadja már el. A kovásznai románok történetéről 2013 tavaszán írtakat ma is vállalom: „Ne feledjük, a kovásznai román közösség e tájon nem gyökértelen. Az ottani románok nem két-három generációs múlttal rendelkeznek, mint Marosvásárhelyen és a többi székely városban élő honfitársaik, ők nem az elmúlt fél évszázadban érkeztek e tájakra. Az első román családok több mint 200 éve telepedtek le itt.” Ez még akkor is így van, ha a több ezer éves ősiség mámorában révedezők el szeretnék hinni, hogy őslakók! Tény, hogy az 1635-ös katonai összeírásban Kovásznán egyetlen román nevűt sem jegyeznek. Az első betelepedők a 18. században jelennek meg, 1790 táján már görögkeleti felekezeti iskolát alapítanak. Mivel létszámuk csekély, az 1850-es évek derekáig a tanulókat – egy bérelt teremben – egy tanító oktatja az írás-olvasás tudományára. Orbán Balázs 1869-ben arról tudósít, hogy a románok Vajnafalva keleti részét lakják. A románok „csak az utóbbi időkben települtek ide. E század elején (19. sz.) csak néhány család lakott ott, ma már a százat meghaladja számuk. Földbirtokuk nem igen van (…) A kovásznai oláhok (románok) férfiai nem igen szoktak otthon lenni, nagy részük a havasokban s benn a Dunafejedelemségekben pásztorkodik.” 1890 táján Kovászna össznépessége 2873 személy volt, melyből a románok száma 651, a népesség 16,8 százaléka, míg a magyarságé 3179, azaz 82 százalék. A lakosság száma 1910-ig eléri az 5451-et. A kovásznai románok száma 1105-re, 20,2 százalékra emelkedik, míg a magyarok lélekszáma 4154-re, 76,2 százalékra csökken. Egy ma is élő szemtanú – a köztiszteletnek örvendő (kilencven- éves) barátom, dr. Szőts Dániel – írja, hogy hajdanán Vajnafalván állt elődei évszázados udvarháza, amely elpusztult, de a régi diófák még ma is jól látszanak a református templom és a vajnafalvi főtér között. A település e része „még 1945–47-ben is tiszta magyar lakosú volt. (…) Ma már nem ez a helyzet, a vajnafalvi főtéren csak románok laknak, új ortodox román templom épült.”
A 2011-es népszámlálás 6368 magyar, 3176 román nemzetiségű személyt vesz nyilvántartásba. Az 1890-es évekhez viszonyítva a magyarok számaránya 82 százalékról 63-ra esik vissza, míg a románoké 16,8 százalékról 31,4-re emelkedik. A magyar lakosság térvesztése egyértelmű cáfolata a románság háttérbe szorításának. Ha e tendencia folytatódik „ezekben a románoknak oly nehéz időkben”, akkor megjósolható, hogy néhány évtized múlva a magyarság kisebbségbe kerül.
A multikulturalitás nevében
A tények makacs dolgok, a jelszavak nem azonosak a történelemmel. Kovásznán nem magyarosítás, hanem románosítás folyik. Kovászna városában a diszkriminált románság saját utcanevekkel (például Justinian Teculescu) büszkélkedhet. A vajnafalvi általános iskola ma Avram Iancu nevét viseli. A Ştefan cel Mare utcában áll a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont épülete. Itt a diákok egyharmada – a nemzetiségi aránynak megfelelően – román tagozaton tanul. A belépőt a főbejáratnál ortodox kereszt fogadja. A románságnak több temploma (is) az identitás megőrzését szolgálja. Egy mellszobor a vajnafalvi származású Justinian Teculescu püspökre emlékeztet. Készül Avram Iancu népfelkelő vezér szobra is, mellyel a magyar többségű tanács egyetért, és pénzzel támogatja. Mindezt teszi akkor, amikor köztudott, hogy az Avram Iancu parancsnoksága alatt felkelők mintegy 7500–8500 védtelen magyart, köztük gyermeket, asszonyt és időst gyilkoltak le. Egy ilyen sereg épp az ő személyes irányításával mészárolt le 30 felvinci székely-magyart, de az áldozatok száma 200-ra emelkedik, mert menekülés közben még 170-en éhen haltak és megfagytak. Vajon hány román szavazta volna meg, hogy románok legyilkolásában felelős magyar személy szobra álljon egy román többségű településen? Az egyesület mégis így fogalmaz: „a magyarok megsértik az együttélés elemi szabályait, hiányzik belőlük a tolerancia”. Érthető e durcás harag, mert a kovásznai magyar tanácstagok nem járultak hozzá, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont nevében szerepeljen Teculescu neve is, a püspök ugyanis tevékenyen részt vesz az 1918. december elsején tartott gyulafehérvári nemzetgyűlés előkészítésében. Azonban a román szempontból jelentős személyiség e ténykedése, akár tetszik, akár nem, a magyarok számára nem öröm. Érthető módon Teculescu neve nem szolgálná a magyar és a román iskolaközösség egybekovácsolását. Kerül olyan személy, akit mindkét nemzeti közösség elfogad. Hamarosan a Plevna utcai városi sportcsarnok a helybéli román sporttanár, Iordan Popica nevét veszi fel. Az elmúlt hetekben nagy port kavart az a partizánakció is, amikor a helyiek megkérdezése nélkül – a már említett kulturális egyesület felkérésre – az alapító főorvosról elnevezett Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórházat az egészségügyi minisztérium átkeresztelte Dr. Teculescu–Benedek… névre. Egyértelmű a cél, hadd higgye a messze földről jövő, hogy román városba érkezett. A névadó minisztérium álszent módon a „jó együttélés és a helyi multikulturalitás” megőrzésére hivatkozik. Érdekes, hogy évekkel korábban kormányrendelettel, könnyű szívvel vettek el a magyar nevű kórház területéből 10 ezer négyzetmétert, hogy a román régészet intézményének – a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeumának – adományozzák. Ezen a telken tartják egyébként a hagyományos román vajnafalvi juhászlakodalmat, és Valeriu Kavruk múzeumigazgató nyilatkozata szerint olyan skanzent terveznek építeni, ahol három megye – Kovászna, Hargita és Maros – hagyományos román népi életét mutatják be. Nemrég a román kormány – a helyi közösség megkérdezése nélkül és tiltakozása ellenére – a tündérvölgyi hatalmas értékű Fenyő Szállodát a missziós tevékenységet végző ortodox egyháznak adományozza. Tollamat az őszinte tényfeltárás vezeti, célom leleplezni az szélsőséges nacionalizmus erőszakos előretörését. Hogy néhány nap alatt összegyűlt 30 ezer román és magyar tiltakozó aláírás a szívkórház átkeresztelése ellen, azt sugallja, van még ereje a magyar és román kovásznai összefogásnak!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tíz év alatt hétezerrel csökkent Hargita megye lakossága
Hargita megye demográfiai és közegészségügyi helyzetéről készített jelentést a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság. Az országos átlaghoz képest nagyobb a születések és kisebb az elhalálozások aránya Hargita megyében, de ezzel együtt is folyamatos népességcsökkenésről és a lakosság növekvő idősödéséről szólnak a megye demográfiai mutatói – számol be pénteki lapszámában az Udvarhelyi Híradó.
Az elmúlt tíz évre kiterjedő tanulmány a megyei statisztikai hivatal, az országos közegészségügyi intézet statisztikai központja, valamint a megyei közegészségügyi igazgatóság adatait dolgozza fel.
A nemek megoszlására vonatkozó sztereotípiákat a statisztika is igazolja: Hargita megyében több a nő, mint a férfi, főként a városokban. Ami pedig a nemi kapcsolatokat illeti, olyan, sokak által eltűntnek hitt fertőző betegségek, mint a tripper, az országos átlagnál majdnem háromszor gyakrabban fordultak elő a megyében tavalyelőtt – egyebek mellett ezek derülnek ki a közegészségügyi igazgatóság által készített tanulmányból.
Noha ezek között néhol csak 2013-as a legfrissebb adat, az összegzés mégis érdekes keresztmetszeteket tár az olvasó elé a két említett területről. A jelentés eleje az általánosságokat taglalja, megemlíti például, hogy közepes méretéhez képest viszonylag gyéren lakott a megye, a tavalyi adatok szerint valamivel több mint 334 ezer lakója van, akiknek több mint fele – a 2014-es adatok szerint 55,62 százalék – vidéken él. Noha a tanulmányban megjelenő társadalmi és közegészségügyi mutatók alapján úgy tűnik, több szempontból is rosszabb vidéken élni – nagyobb az elhalálozási arány, a csecsemőhalandóság, kevesebb a nő, rossz a közművesítés, és az elhalálozások száma jócskán meghaladja a születésekét –, már a megyei statisztikai intézet 2012-es adataiból is kitűnik, hogy sokan elhagyják a városokat és vidéken kezdenek új életet. Az intézet 2013-ban készített kimutatást a vezetékes ivóvízhálózatról, eszerint a Hargita megyei városok esetében 100 százalékos a lefedettség, vidéken viszont csak 18,77 százalékos – ez 55 vidéki települést jelent.
Nem meglepő adat, hogy a megye népessége folyamatosan csökkent az elmúlt tíz évben – nagyjából hétezerrel vagyunk kevesebben –, és az elöregedés mértéke is nőtt, de ezzel párhuzamosan az átlagos élethossz is: a 2013-as adatok szerint Hargita megyében ez 74,97 év volt. A statisztika szerint a nők legalább hét évvel élnek tovább a férfiaknál, átlagban 78,61 évig, a férfiak viszont csak 71,48 évet élnek. Az átlagos élethossz tíz év alatt három évet nőtt. A csecsemőhalandóság tekintetében rosszabbul áll a megye az országos átlagnál, tavaly kissé megnőtt ez az arány Hargita megyében: ezer újszülöttre számolva 9,1 ezrelékes volt a csecsemőhalandóság mértéke – ez harminc halálesetet jelent 2014-ben –, szemben az országos 8,8 ezrelékkel. A születések száma – egy 2008-as kiugrást leszámítva – folyamatosan csökken 2006 óta, de az országos átlagnál arányaiban még így is több gyerek születik Hargita megyében: ezer lakosra 9,8 születés jutott tavaly a megyében (3154 gyerek született), az országos átlagadat 8,3 volt.
A férfiak számára kedvező adat, hogy a nemek arányát tekintve – csak kevéssel ugyan, de – a nők vannak többségben (50,57 százalék) a megyében. Ez azonban csak a városokra érvényes – ott viszont 51,57 százalékos a nők aránya –, vidéken a férfiak vannak jelentéktelen mértékű többségben. Ott egyébként az elhalálozások is majdnem kétszer gyakoribbak, mint városon, a tavalyi 3277 haláleset majdnem kétharmada vidéken történt. Az öt leggyakoribb elhalálozási okot tekintve Hargita megyében arányaiban többen halnak meg légzőszervi megbetegedésekben és balesetekben, mint az ország más részein, de az első helyen itt is, akárcsak máshol, a keringési rendszer megbetegedései állnak – mutat rá a megyei közegészségügyi igazgatóság tanulmánya.
Az elmúlt tíz év adatai között egy érdekes összefüggés is kimutatható: a 2006-os évben egy kiugrás tapasztalható mind az elhalálozások, mind pedig a születések számát tekintve, vagyis az elmúlt évtizedben abban az évben haltak meg és születtek a legtöbben Hargita megyében. Egyébként négy fertőző betegség tekintetében is magas kiugrást mutat az előfordulásuk gyakoriságát ábrázoló grafikon a 2006-os év esetében. Akkor a szokásosnál több szalmonellózist, trichinellózist, hastífuszt és vírusos agyhártyagyulladást jegyeztek fel a megyében.
Sokak számára meglepő lehet az is, hogy rég eltűntnek hitt betegségek, mint például a tripper, még mindig előfordulnak a megyében, sőt az országos átlagnál gyakrabban. Az egészségügyi minisztérium a komoly közegészségügyi veszélyt jelentő fertőző betegségek közé sorolja a tüdőtuberkulózist, valamint a fertőző nemi betegségeket, így ezek előfordulásáról is készült felmérés. Eszerint 2013-ban az országos átlagnál majdnem háromszor gyakoribb volt Hargita megyében a tripper előfordulása. Ez tizennégy új megbetegedést jelent, ami százezer lakosra kivetítve 4,2 százezrelékes értéket jelent, szemben az országos 1,6-os mutatóval. 2014-ben viszont 0,9-re csökkent ez az érték Hargita megyében. Szifiliszt is gyakrabban diagnosztizáltak itt: 2013-ban összesen 27 esetben, 2014-ben pedig 32 alkalommal. A tüdőtuberkulózis (tbc) előfordulását tekintve az elmúlt években is jócskán az országos átlag alatt volt a Hargita megyei arány, a jelentés meg is jegyzi, hogy a tbc-s megbetegedések száma szinte folyamatosan csökkent az elmúlt tíz évben.
Aggasztók a kilátások
Szomorú, hogy a demográfiai mutatók szerint évről évre fogyunk, de ezen nem kell csodálkozni, hisz – a jelentésben ugyan nem szerepel ez az adat, de – Hargita megyében három terhességből kettő abortusszal végződik – mondta el Tar Gyöngyi, a jelentést készítő megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője. Ráadásul ennek a demográfiai jelenségnek a negatív hatásai már most megmutatkoznak, a jövőben pedig még kiterjedtebbé válhatnak. A társadalom elöregedése fokozza az időskori megbetegedések előfordulásának gyakoriságát, emiatt már most túlterhelt az egészségügyi rendszer, orvosutánpótlás viszont nincs. A negatív szaporulathoz még a fiatalok, vagyis éppen a lakosság nemzőképes részének masszív elvándorlása is társul, a gyermekvállalások csökkenő száma pedig a jövőben tovább fokozza majd a megye oktatási rendszerének zsugorodását. Nő a munkanélküliség, és az elöregedés miatt amúgy is egyre kisebb lesz a lakosság aktív csoportjába tartozók aránya, viszont több lesz a nyugdíjas, ami a nyugdíjrendszer fenntartását veszélyezteti. Közelednek a nyugdíjkorhatárhoz az úgynevezett „dekrétgyerekek” is, vagyis az 1966-os, abortuszt tiltó törvény után született népes nemzedék, ám amint ez a hullám eléri a nyugdíjkorhatárt, nem marad utána kellően népes utánpótlás, amely kitermelje majd a nyugdíjukat – sorolta a várható problémákat Tar Gyöngyi. Szerinte a megye demográfiai mutatóiból már most kiolvasható, hogy a jelenleg tapasztalt jelenségek komplex, összetett és kiterjedt szociális problémákat fognak okozni a jövőben. Ő azonban – a gyermekvállalást ösztönző, központi szintű egészségpolitikai stratégiák kidolgozása mellett – helyi szinten mindössze egy biztos kitörési lehetőséget lát e helyzetből: a tudatos, közösségféltés által is motivált gyermekvállalást.
Széchely István
Székelyhon.ro

Védtelenek a csecsemők
Oltóanyagot ígért a minisztérium 
Háromszéken is feszülten várják, hogy az egészségügyi minisztérium beváltsa a honlapján nemrég közzétett ígéretet, ugyanis már november óta komoly hiányosságok vannak babaoltások terén. A tájékoztatás szerint ennek a szükségállapotnak – országos szinten – a jövő hét folyamán véget vetnek.
Az egészségügyi minisztérium honlapján arról biztosít, hogy sikerült az oltásokat forgalmazó cég képviselőivel egyezséget kötni, és tervek szerint egy hét múlva már több mint 100 ezer dózist – egyéves korig beadandó oltóanyagot – juttatnak el a megyei egészségügyi igazgatóságokhoz.
A Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóság szakemberei egyelőre még nem kaptak hivatalos átiratot ez ügyben, és véleményük szerint a leosztás sokkal időigényesebb, így tarthatatlan az egy hét, ám a bepótlás szempontjából az is megfelelő lenne, ha legalább január végéig sikerülne szétosztani a dózisokat.
– Országos hiányról beszélünk. Nálunk november óta tart a hiányállapot a kettő-, négy- és a tizenegy hónapos babáknál. Mi is értesültünk az importról. Végre bepótolhatjuk az elmaradt hónapokat. A védőoltás hatféle betegség ellen nyújt védelmet (diftéria, tetanusz, szamárköhögés, gyermekbénulás, agyhártyagyulladás és sárgaság) – magyarázta dr. Şereş Lucia, a háromszéki háziorvosok egyesületének elnöke.
Elmondása szerint egyes szülők fel sem fogják a veszélyt, mi több, akadnak, akik abban az esetben is ellenzik az oltást, ha van dózis.
– Arra hivatkoznak, hogy ezek a betegségek nem aktuálisak, nincs ilyen járvány. Mifelénk éppen azért nem gyakoriak ezek a nyavalyák, mert a lakosság be van oltva. Ennek ellenére külföldről (Ukrajnából, Törökországból) bejöhet például a gyermekbénulást okozó vírus. Ha legalább február elejéig megjönnének az előbb említett dózisok, akkor még időben bepótolhatnánk, beadhatnánk annak a pár ezer gyermeknek, akik ez idő tájt születtek – összegezett. 
(tt) Krónika (Kolozsvár)

Hírsaláta
SZTRÁJK AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN. Hétfőtől japánsztrájkot hirdetett a Romániai Hippokratész Szakszervezeti Szövetség és a Romániai Orvosi Szakszervezetek Szövetségi Kamarája az egészségügyben dolgozók bére miatt. Az érdekvédelmisek azt követően döntöttek így, hogy múlt héten eredménytelenül tárgyaltak Patriciu Achimaş Cadariu egészségügy-miniszterrel és Francisk Iulian Chiriac államtitkárral a fizetésemelésekről.
A szakszervezetek azt kifogásolták, hogy a szaktárca nem készítette el a béremelések ütemtervét. Az érdekvédelmisek az egységes bérezésre vonatkozó 2010/284-es törvény előírásait kérik számon a minisztériumon, mely szerint az egészségügyben dolgozók jövedelmét az 1250 lejes minimálbérhez kell igazítani, ami azt is jelenti, hogy a különböző pótlékok összege is módosul.
ROMÁN ÁLDOZAT IS VAN. Román halálos áldozata is van annak a vasárnapi, spanyolországi buszbalesetnek, amelyben összesen tizennégy egyetemista vesztette életét, többen – köztük egy magyar fiatalember – pedig megsérültek. A román külügyminisztérium közleménye szerint a román állampolgárságú áldozat egy diáklány. A barcelonai román konzulátus kapcsolatba lépett az áldozat családjával és a spanyol hatóságokkal, és biztosítja a szükséges konzuli támogatást. Az egyetemistákat szállító autóbusz Valenciából Barcelonába tartott, a barcelonai egyetemeken Erasmus-program keretében tanuló, különféle nemzetiségű hallgatók utaztak rajta. Reggel hat óra körül, nagyjából az út felénél, a Tarragona tartománybeli Freginals közelében a jármű balesetet szenvedett. (Főtér) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem adnak receptet a háziorvosok
Péntektől nem írnak ártámogatott és ingyenes recepteket, küldőpapírokat, beutalókat a háziorvosok, mivel április elsejétől már nincs érvényes szerződésük az Országos Egészségbiztosító Pénztárral (CNAS).
Az eddig érvényben lévő szerződés csütörtökön járt le, és bár az egészségügyi minisztériummal lezajlott egyeztetések során megegyeztek abban, hogy ezt meghosszabbítják, erről egyelőre nem született hivatalos dokumentum.
Soós-Szabó Klára, a Hargita Megyei Háziorvosok Szövetségének elnöke a Krónikának elmondta, hogy az egészségbiztosító még ki sem tűzte az új vagy a meghosszabbított szerződés aláírásának időpontját. „Ha szerződés nélkül írunk recepteket, végzünk szolgáltatásokat, utólag okirat-hamisítással vádolhatnak bennünket. Nem vállaljuk a törvénytelenséget a hozzá nem értő, hanyag döntéshozók miatt. Nem vállalhatjuk annak a kockázatát, hogy vádat emel ellenünk a korrupcióellenes ügyészség, mert szerződés nélkül dolgozunk" – indokolta a döntést a háziorvos.
Visszafizettették a recept értékét
Soós-Szabó Klára szerint több precedens is van arra, hogy az orvossal visszafizettették a felírt recept értékét, vagy az elvégzett szolgáltatást amiatt, hogy a vény megírásakor nem működött az informatikai rendszer. Elmondta, csütörtök délutánig még egyetlen orvost sem hívtak be szerződéskötésre, és ha erre pénteken sor kerülne, akkor Hargita megyében 153 háziorvosnak kell sorban állni, aláírni a dokumentumot.
A háziorvosok egyébként azt is nehezményezik, hogy nem készül el időben a szerződés, mindig visszamenőleg íratják alá velük az egyoldalúan rájuk kényszerített feltételeket. „A minisztérium honlapján közvitára bocsátott tervezetet nem írjuk alá, azokat a feltételeket nem fogadhatjuk el, a finanszírozással és a rendszer működésével is elégedetlenek vagyunk. Alkotmányos, polgári jogunk, hogy szerződő félként csak azt írjuk alá, amivel egyetértünk" – jelentette ki. Soós-Szabó Klára azt is felháborítónak tartja, hogy a hatóságok manipulálni próbálják a közvéleményt, és úgy állítják be a helyzetet, mintha az orvosok a betegek ellen fordulnának, azért nem írnának receptet.
„Hibás a rendszer"
Soós-Szabó Klára rámutatott, az elektronikus egészségügyi rendszer nem megfelelő működése gondok láncolatát vonja maga után, ráadásul a tavalyi évhez képest csökkent az alapellátásra elkülönített keretösszeg is, továbbá nagyobb adókat is kiróttak a háziorvosi rendelőkre. „Hagyják, hogy gyakoroljuk a szakmánkat, gyógyítsunk, és az emberekkel foglalkozzunk, ne a számítógépekkel! Félreértés ne essék, szó sincs róla, hogy egy átlátható informatikai rendszer ellen lennénk. Arról van szó, hogy a jelenlegi rendszer rossz, hibás, ráadásul aránytalan büntetésekkel jár" – jelentette ki a szakember.
Rámutatott, ha nem oldódik meg a helyzet, az a betegellátásra is kihat, ha nem lesz szerződéskötés, a betegnek kell fizetnie az ellátás költségeit, amiről nyugtát kap, és amelyet elszámoltathat a biztosítónál. De hosszú távon a biztosítási rendszer alapszolgáltatás nélkül marad, így a háziorvosok vagy magánúton folytatják praxisukat, vagy egyéni szerződést kötnek a pénztárral, vázolta a lehetőségeket Soós-Szabó Klára.
Bukarestben folytatódott az orvostiltakozás
Csütörtökön a munkaügyi minisztérium székháza előtt folytatódott a kisebb egészségügyi szakszervezetek által múlt héten indított tiltakozássorozat. Délben mintegy 200 egészségügyi dolgozó vonult a szaktárca bukaresti székháza elé, az egységes bérezés bevezetését és a befagyasztott állások feloldását kérve.
A Hippokratész Szakszervezeti Szövetség és a Promedica Szakszervezet küldöttségét a minisztérium egyik államtitkára fogadta, akinél az egyes kórházakban a személyzethiány miatt alkalmazott hosszú ügyeleti idő miatt emeltek panaszt. Az illetékes megígérte, ellenőrzésekkel próbálják majd megszüntetni az illegális gyakorlatot. Az említett szakszervezetek tagjai – mintegy 12 ezer alkalmazott – március 21-én kezdtek tiltakozás-sorozatba, ennek forgatókönyve szerint a múlt heti japánsztrájk után április 7-én az egészségügyi minisztérium székháza elé vonulnak, majd 11-e és 17-e között napi kétórás figyelmeztető sztrájkba lépnek.
Amennyiben a hatóságok nem teljesítik követeléseiket, április 18-ára általános sztrájkot robbantanak ki. A legtöbb egészségügyi alkalmazottat tömörítő Sanitas szakszervezeti szövetség „önfényezésnek" minősítette az akciót, rámutatva, ennek nincs tétje, hiszen az egészségügyi tárcával folytatott korábbi tárgyalásaik nyomán a kifogásolt problémák hónapokon belül megoldódnak.
Bíró Blanka, Dávid Anna Júlia, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Romániában nem hallgatja meg a rendszer a daganatos beteget
Be kellene engedni a kórházakba a szociális munkást, pszichológust
Napjaink még mindig egyik legrémisztőbb diagnózisa a rák.
A beteg és családja számára hosszas küzdelem kezdődik nemcsak a kórral, hanem a rendszerrel is. Amely még mindig homokba dugja a fejét, és nem akarja kimondani, hogy a daganatos betegség kezelése nemcsak gyógyszereket és műtéteket jelent, hanem legalább ilyen jelentős feladat hárulna a lelkigondozásra is. Ám az onkológiákon nem kérnek a szociális munkásokból, pedig minden negyedik beteg valósággal szomjazik arra, hogy elbeszélhesse a történetét, hogy valaki eligazítsa a rákbetegekre vonatkozó jogszabályok útvesztőjében. A lakosság negyedét érinti a daganatos megbetegedés, és évente 84 ezer új daganatos beteget jegyeznek az országban, de az egészségügyi és a szociális rendszer között semmiféle kommunikáció nem létezik a rákos megbetegedéseket illetően. Dégi L. Csaba egyetemi adjunktus ezeroldalas kutatási és interjúkötete erről beszél, talán előbb-utóbb valakik „meghallják”.
Dégi László Csaba a Babeş– Bolyai Tudományegyetem szociális munkás, pszichológia és kommunikációs karainak docense, a daganatos betegségek pszichoszociális vetületének kutatója, a Little People daganatos beteg gyerekeket segítő szervezet munkatársa, a Blythswood karitatív egyesület hátrányos helyzetű fiatalok integrációjában tapasztalt munkatársa, az egészségügyi minisztérium szociális és onkológiai bizottságának tagja, az országos rákmegelőzési terv munkabizottságának pszichoszociális vetületéért felelős tagja, a Romániai Onkológiai Szolgáltatásokért és Kommunikációért Egyesület elnöke.
Évente 84 ezer új daganatos beteget regisztrálnak az országban.
DÉZSI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Orvosegyetem: harc az elviségért (Beszélgetés dr. Szabó Bélával, a MOGYE szenátusának alelnökével)
Kötelező reménykedés és hivatástudat, illetve bénító kilátástalanság között vergődik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatói gárdája. Az „egyetembejáráson” dr. Szabó Béla, az egyetem szenátusának alelnöke volt a kísérőnk.
– Újra nyakunkon az egyetemi iratkozások. Idén mivel csábítaná Marosvásárhelyre az orvosnak tanulni készülőket?
– Talán azzal, hogy nem az igazi, nem az, ami megillet bennünket, de ez a részleges magyar nyelvű oktatás is indokolttá teszi, hogy fiataljaink ide jöjjenek tanulni. Az orvosegyetemek megszaporodásával kissé átrajzolódott a térkép, a Partiumból kevesebben jönnek Marosvásárhelyre. Nagyvárad amúgy is próbál nyitni, meglebegtette a magyar oktatás kérdését, de a sorok között olvasva úgy tűnik, ők sem akarnak mást, mint ami itt van. Nem beszélve arról, hogy nem rendelkeznek humán erőforrással, mert ha komolyan vesszük az akkreditáció kérdését, az nem megy, hogy egy debreceni professzor szabad délutánján átmegy Váradra, megtartja az előadásait, s már indul is haza. Messze állnak annak az előírásnak a teljesítésétől, hogy az oktatói kar hetven százalékának főállásúnak kell lennie. Oktatási színvonal tekintetében a hazai legmagasabb nívót hozzuk, magyar orvostanhallgató diákélet szempontjából pedig itt találkozik kihagyhatatlan lehetőséggel. – Az átalakuló világ orvosképzési elvárásaival is tartják a lépést?
– Hitem szerint ebben a tekintetben sincsenek különösebb lemaradásaink. Az orvosképzés kétségtelenül átalakult. Míg 20–25 évvel ezelőtt a hatéves egyetem befejezése után az államtól kapott munkahelyről különösebb továbbképzés nélkül bárki elaraszolgatott a nyugdíjig, ma rezidensvizsga nélkül szinte semmit sem lehet kezdeni az orvosi diplomával. Ennek visszaütője azonban az a mentalitás kialakulása, miszerint nem töröm össze magam, majd a rezidencia alatt megtanulom, amire ténylegesen is szükségem lesz.
– Mégis hiányérzetekkel küszködünk, ha a magyar nyelvű orvosoktatásra gondolunk. Ön szerint kihozzák a maximumot a pillanatnyi helyzetből?
– Ez már egy másik történet, hiszen megilletne minket, amiért évek óta küzdünk, s aminek mérsékelt sikeréért – vagy sikertelenségéért – elég sok szemrehányást kapunk. Elgondolkodtató azonban e jelenség körüli pszichózis: amikor tavaly abban csúcsosodott a gyógyszerészeti egyetem körüli akkreditációs botrány, hogy nem is hirdetnek meg helyeket, elgondolkodtató reakciók követték a blöff szintjén bedobott hírt. Nem az erdélyi magyar közvélemény jogos felháborodása következett – mi az, hogy nincs felvételi? –, hanem egyfajta pótcselekvést érzékelhettünk: ebben az esetben az erdélyi fiatal elmegy Kolozsvárra, a partiumi Magyarországra, a székelyföldi pedig nem gyógyszerész lesz, hanem vegyészmérnök. Holott az egész nem volt egyéb, mint a rektor újabb próbálkozása, hogy meddig lehet elmenni, hol húzódik a magyarok tűréshatára.
– Leltározzunk: mennyi valósult meg máig a két fél által aláírt hétpontos egyezményből, amely teljesítése előfeltétele volt annak, hogy a magyar tagozat visszatérjen az egyetem szenátusának vezetésébe? – A dolog máshonnan indult: egyszerűen „eladhatatlan” volt, hogy az egyetem vezetésében nincsenek ott a magyarok, ezért volt szükség a megállapodásra. A rektorhelyettes és a dékánhelyettesek kijelölésében egyetlen pontnál nem tudtuk érvényesíteni az akaratunkat. Egy másik pont – a magyar rektorhelyettes meghirdetheti a megüresedett állásokat, amelyekre van jelöltünk – egyáltalán nem valósult meg. Az első perctől kezdve arra igyekeztek leegyszerűsíteni a kérdést, hogy itt nem magyar főtanszékek létrehozása a cél, hanem a magyarok fel akarnak venni egy-két embert. A magyar tanársegédeknek járó nyelvi kompetenciák esetében azt hozták fel, hogy egyetlen fajta tanársegéd van. Amíg a helyzetünk nincs intézményesítve, rendszerint az történik, hogy az arányosságok miatt néha feltűnik egy-egy állás, de amint konkrét jelentkezőnk akad, máris eltűnik vagy tovább vándorol a meghirdetett munkakör. És mi tagadás, az emberek kezdtek belefáradni ebbe a szélmalomharcba. – Ezek az apró csetepaték részben mintha a magyar főtanszékek létrehozása elviségének feladását is jeleznék… – Valóban egyre kevesebbet beszélünk az eredeti törvényről. Még tagozati szinten is versenyfutássá alakult az egész, hogy a meglévő oktatók felnőjenek az előléptetési követelményekhez, míg a tagozat intézményes rendezésének ügye kissé háttérbe került. A hetedik pont egyébként éppen a főtanszékek létrehozása az akkreditáció után, nos, e pont bevitelén két órán át vitatkoztunk. A tárgyaláson jelen lévő miniszter asszony egy idő után maga ellenőrizte, mi kerül be a megfogalmazásba, mert előtte többször előfordult, hogy megegyeztünk egy dologról, s egészen mást láttunk papírra rögzítve. Viszont a tárcavezető másnap sajtótájékoztatón kijelentette, hogy főtanszékekről szó sem volt, holott ott szerepel a hetedik pontban. A mi végleges akkreditációnk 2014-ben érkezett meg azzal a zárójellel, hogy az akkreditációs bizottság, a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság bizonyos dolgokban még ellenőrző vizitet tart, de ettől még végleges maradt, ellenkező esetben a teljes egyetem akkreditációját is visszaminősítette volna. Habár a felsőoktatási minőségbiztosítási hatóság honlapján az szerepel, hogy végleges akkreditációval rendelkezünk, a felmérő vizitre hivatkozva az egyetem szenátusa nem tekinti azt véglegesnek, és nem hajlandó megalakítani a magyar főtanszékeket.
– Célt érhet ez a kifárasztásos technika?
– Fennáll a veszély. Arra mindig vigyáztak, hogy az oktatói létszám ne csökkenjen, inkább hozzánk arányították a diáklétszámot. A konfrontációt, a román kollégákkal be-beálló mosolyszünetet azonban mindenki másképp viseli. A legutóbbi, 2016. januári szenátusi választások egy dolgot mindenképpen bizonyítottak: a régi vezetés újratermelte önmagát, néhány kivétellel ugyanazok az emberek szavaztak ugyanazokra. Lélekben tehát változatlanul ugyanazt akarja a közösség, csak épp a mindennapok fáradsága halmozódik. A vezetőségből való korábbi kivonulásunkkal nem akartunk egyebet, mint feldobni a labdát – ami azonban a levegőben maradt, sőt, egyesek ellenünk fordították, mondván, hogy a kivonulásunkkal megszűnt a tárgyalási lehetőség. Amúgy szerintem túl sokat nem veszítettünk a másfél éves távolmaradásunkkal, a vezetőség nem állt le, összeállította például az akkreditációs dossziét, a tagozat tovább működött.
– Elképzelhetőnek tart bármilyen további visszarendeződést? Mi kölcsönözhetne az eddiginél erősebb hátszelet a harcukhoz?
– Elméletileg szinte bármit elképzelhetőnek tartok, de úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi az az állapot, amelyet a román többség még eladhatónak tart a közvélemény felé. Mindent kézben tartanak, a mi szenátusbeli 30 százalékos jelenlétünk számukra legitimáló és kényelmes, hiszen kétharmados többséggel bármit át lehet vinni. Minden egyes állásért hosszas tárgyalások zajlanak, s akár sikertörténetnek is eladhatnám, hogy kértünk öt állást, megkaptunk egyet-kettőt. Sok esetben azonban olyanokat vesznek fel, akiknek a magyar tagozat iránti elkötelezettsége már nem töretlen, a magyarnyelv-tudásuk is hiányos, de a magyar tagozat kötelékébe kerülnek. Egyesek még a diákoknak is igyekeznek elmagyarázni, hogy nem jó, ha csak magyarul tanulnak. Mi viszont azt az álláspontot képviseljük, hogy az előadások nyelve kizárólag magyar legyen, a gyakorlati oktatás pedig kétnyelvű, úgy, ahogy az a gyakorlatban régebben is zajlott, amikor a tanársegédek zöme még beszélte a magyar nyelvet. – Létezik új stratégia? Mit kellene másképp csinálni, ha az eddigi módszerek csak részeredményekhez vezettek? – Tárgyalásokkal legfeljebb néhány gyenge engedményt tudunk elérni. A törvény által is előírt lényegi dolgok esetében rendre befagynak a vizek. Változást január óta sem tapasztalunk, a javaslataink többségét az új szenátus is változatlanul leszavazza. 2011-ben, amikor az egyetem chartáját dolgoztuk ki, az a megegyezés született, hogy az orvosi karon három román és három magyar főtanszék legyen. A jelenlegi rektor, az akkori dékán 5:3-as változatot terjesztett a Kari Tanács elé, míg aztán az egészet le nem szavazták. Magánbeszélgetések során többen is igazat adnak nekünk, de amikor szavazni kell, ezek a voksok már nem léteznek. A megbélyegzést senki sem kockáztatja. – A diákok miben szenvedik meg leginkább ennek a kötélhúzásnak a következményeit? – A legelső chartakidolgozási ülésen az akkori rektorhelyettes asszony elénkbe tett egy olyan passzust, hogy az idegen nyelven tanulók negyedévtől kötelesek tudni románul. Mire én azt válaszoltam, hogy a mi diákjaink nem idegen nyelven, hanem anyanyelven tanulnak, román nyelvből pedig hasonló értékű érettségi vizsgát tettek, mint a román anyanyelvű fiatalok. Egy hónapra rá megjelent az a passzus, miszerint az orvos-beteg kapcsolattartás csakis román nyelven történhet. A magyar diákok többsége talán ismeri a román irodalmi nyelvet, a konyhanyelvet kevésbé, jönnek is rosszízű megjegyzések a gyakorlatok során. Kevésbé lenne traumatikus, ha a diák anyanyelvén kezdené el a gyakorlatot, s később tanulná meg a román szaknyelvet. Ennek ellenére immár jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy a MOGYE-n törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást.
– Miben reménykednek, mi billentheti jó irányba ezt a folyamatot?
– Csakis a tagozat intézményesítése. Abban az esetben ugyanis a mi jelenlegi 30 százalékunkon belül megilletne az állások bizonyos százaléka, így tudnánk némileg tervezni. Azaz nem rögtönözni kellene, hanem egy-két év alatt ki tudnánk nevelni egy embert egy bizonyos munkakörre. Kiküszöbölhető lenne annak a veszélye, hogy ránk mutogassanak: ott az állás, de nincs emberetek rá. Elméletileg rendelkeznünk kellene harminc szükséges végzettségű ifjúval, akik azért tengődnének, hátha egyszer lehetőségük nyílik beugrani a képletbe. Valljuk meg, ez nem életszerű, és nem is
elvárható. – Milyen jövőképet kínálnak ma a MOGYE iránt érdeklődőknek?
– Egy gyönyörű hivatás perspektíváját, illetve azt, hogy nem lesz kevesebb hely magyar oldalon, mint az elmúlt években, azaz 135 a medicinán, 40 a gyógyszerészetin, 35 a fogászaton, illetve 15 az asszisztensképzőn. A többi mindannyiunkon múlik.
DR. SZABÓ BÉLA
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának alelnöke, szülész-nőgyógyász szakorvos, orvosi szakíró, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár. Nagyváradon született 1957. szeptember 25-én. Középiskoláit Margittán, egyetemi tanulmányait a marosvásárhelyi OGYI általános orvosi karán végezte (1983). 1985-ig Marosvásárhelyen rezidens, utána a marosvásárhelyi szülészeti és nőgyógyászati klinika tanszékén gyakornok, tanársegéd (1991), adjunktus (2000), előadótanár (2003), majd egyetemi tanár (2006), 2008-tól tanszékvezető. Az orvosi kar dékánhelyettese, a MOGYE szenátusának 1990-től a tagja. A Román Szülészet-Nőgyógyászati Társaság tagja, 2003–2005 között ügyvezető elnöke, 2006-tól regionális alelnöke a Román Perinatológiai Társaságnak, a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaságnak (1996), választmányi tagja az EME Orvostudományi Szakosztályának (2001), a European Menopause and Andropause Societynek (2003). Maros és Hargita megye szülészeti és nőgyógyászati ellátásának fő metodológusa (2002), az Egészségügyi Minisztérium Nőgyógyászati Szakbizottságának tagja (2006). Díjak, elismerések: a Román Oktatási Minisztérium (2004) és a Swiss Agency for Development and Cooperation emlékplakettel jutalmazta.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem írják alá az új szolgáltatási szerződést (Tiltakoznak a családorvosok)
Mától kék karszalagot viselnek a családorvosok – a japánsztrájk célja, hogy felhívják az egészségügyi minisztérium és az országos egészségbiztosító pénztár figyelmét, ha nem veszik komolyan követeléseiket, nem írják alá a július 1-jétől hatályba lépő szolgáltatási szerződéseket. A tiltakozáshoz a háromszéki családorvosok is csatlakoznak, tegnapig negyvenketten írták alá a vonatkozó beadványt – tudtuk meg Şereş Luciatól, a háromszéki családorvosok egyesületének elnökétől.
A családorvosok év elejétől figyelmeztetik a szaktárcát, hogy az általuk javasolt formában nem írják alá a szerződést az egészségbiztosító pénztárral, mert szerintük az nem veszi figyelembe az alapellátást gátló tényezőket, a számítógépes betegnyilvántartó-rendszer és az elektronikus egészségügyi kártyákat leolvasó digitális hálózat hibája miatti fennakadásokat, sőt, ezek miatt az orvosokat büntetik, nem számolják el a rendszer által nem fogadott, de elvégzett szolgáltatásokat. Sérelmezik, hogy a sok bürokrácia miatt kevesebb idő jut a páciensekre, az alacsony bérek nagyarányú elvándorláshoz vezetnek, kevesebb a jövedelmük, mint a kórházi alkalmazottaknak, pedig a családorvosok is éppúgy a közegészségügyet szolgálják, mint a kórháziak. Şereş Lucia lapunknak elmondta, határozottan visszautasítják a kormány, a szaktárca és az egészségügyi biztosítópénztár magatartását, mivel a hatalom arra sem méltatta őket, hogy tájékoztassa a július 1-jétől érvényes szerződés tartalmáról és annak alkalmazási módszertanáról, nem bocsátotta közvitára, nem tudni, hogy javaslataikat figyelembe vették-e, látatlanban pedig nem hajlandóak aláírni a dokumentumot. Ha június végéig a helyzet nem tisztázódik, követeléseiket nem látják megoldottnak, nem írják alá a szolgáltatási szerződést, ami azt jelenti, hogy július elsejétől nem végeznek ingyenes vizsgálatokat, nem írnak térítésmentes és kedvezményes recepteket, küldőpapírokat, sőt, már mától nem jegyeznek elő pácienseket ingyenes ellátásra július első heteire. „A sűrűje még hátravan, naponta figyelmeztetjük a döntéshozókat, hogy nem tágítunk, választ várunk kérdéseinkre, követeléseinkre, ellenkező esetben tiltakozási akciók sorozatára számíthatnak” – szögezte le Şereş Lucia.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Munka a faluban
Minden településen foglalkoztatni kellene legalább egy közösségi egészségügyi asszisztenst (románul asistent comunitar), akiknek feladata többek között a nehéz anyagi körülmények között élő betegek és idősek egészségügyi ellátása.
Már 2010 óta az önkormányzatok feladata lenne minden településen alkalmazni egy közösségi egészségügyi asszisztenst, de sok helyen nem tudják, mivel is kellene pontosan foglalkoznia a szakembernek. Ám egyéb félelmeik is vannak a polgármestereknek.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, a közösségi asszisztensek munkaköre a helyi önkormányzat segítése köré épül, nem szociális jellegű, de azzal is összefügg, továbbá a hátrányos helyzetűek problémáit követi. Az önkormányzattal és a háziorvosokkal kell együttműködnie, munkájának fő célja, hogy a beteg minél gyorsabban ellátáshoz jusson. A szakember az önkormányzat alkalmazottja, de a fizetését az egészségügyi minisztérium biztosítja, így nem jelent anyagi terhet az önkormányzat számára. Ha jó az együttműködés közöttük, nagyon hasznos lehet a közösségi asszisztens munkája, főleg a kis közösségekben, ahol sokszor még háziorvos sincs, vagy csak alkalmanként jár ki.
Ismeretlen foglalkozás
Hargita megyében 2006-tól 2015-ig tizenkilenc közösségi egészségügyi asszisztens dolgozott, és sokak számára azért lehet ismeretlen ez a foglalkozás, mert a legtöbb polgármesteri hivatal múlt év novemberében kérelmezte az első ilyen jellegű alkalmazásokat.
Az igazgató elmondta, az a kívánalom, hogy a közösségi asszisztens lehetőleg helyi lakos legyen, ott éljen a közösségben, ismerje az embereket és a problémáikat, hogy könnyebben tudjon dolgozni, tájékozódni. Egyes polgármesterek gyakran tartanak attól, hogy amennyiben alkalmaznak egy közösségi asszisztenst, akkor ez a létszámkeretük róvására megy. Ennek kapcsán fontos tudni – emelte ki Tar Gyöngyi –, hogy ez a munkakör kivételt képez, és nem számít bele az önkormányzat létszámkeretébe.
„A közösségi asszisztens munkahelye a terep, tehát nem irodai munkát végez, járnia kell a családokat, a közösséget, vizitet tart, rákszűrésen és oltásprogramokban vesz részt, mindig munkát kell magának találnia, hasznos közösségi egészségvédő munkát, a kezelésekben is segítenie kell, például olyan családoknak kell beszereznie a gyógyszert, akiknek nincs lehetőségük erre, vagy a vizsgálatokra való eljutást kell megszerveznie” – tette hozzá az igazgatónő.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro

Engedély nélküli vérátömlesztő egységek?
Călin Lazăr, a Kolozsvári Gyermeksürgősségi orvosigazgatója az egészségügyi minisztérium által nyilvánosságra hozott engedély nélküli vérátömlesztő-központok kapcsán azt nyilatkozta, a szaktárca munkatársai csak statisztikákat készítenek ahelyett, hogy tudatosulna bennük: a betegek milyen veszélyben vannak, ha a központoknak nincs engedélyük.
A Kolozs megyei kilenc közkórházi és nyolc magánkórházban működő vérátömlesztő egységnek most zajlik a Kolozs Megyei Közegészségügyi Igazgatóság általi engedélyeztetése, miközben ezt már 2013-ban meg kellett volna ejteni. De néhány kórházigazgató nehézkesnek tartotta az eljárást, a megfelelő helyiségek szükségességét, a felszerelés beszerzését és a személyzet kellő felkészítését.
Szabadság (Kolozsvár)

Dr. Pap Zoltán
gyermekgyógyász-professzor
1928–2016
Tanítványai, kollégái, barátai, akik tiszteltük és szerettük, mély megrendüléssel értesültünk, hogy dr. Pap Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára, professzor emeritus, a 2. Számú Gyermekgyógyászati Klinika volt klinikavezetője, 2016. szeptember 20-án, életének 88. évében elhunyt.
1928. szeptember 28-án született a Kovászna megyei Gidófalván. Középiskolai tanulmányait Zilahon a Wesselényi Kollégiumban végezte, 1947–53 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Gyermekgyógyászati Karán tanult. Fiatal gyermekorvosként Erdőszentgyörgyön, majd Marosvásárhelyen dolgozott. A gyermekgyógyászati szakvizsga letétele után, 1959-től nyugdíjazásáig a MOGYE Gyermekklinikáján dolgozott, kezdetben tanársegédként, majd 1972-től adjunktusi, 1982- től egyetemi előadótanári és 1990-től egyetemi tanári beosztásban. 1998-ban történt nyugdíjazásáig a 2-es Számú Gyermekklinika vezetője, ezután konzultáns professzora volt.
Tudományos ismereteit Prágában, Budapesten, Berlinben, Drezdában, Frankfurtban is tökéletesítette. Tudományos érdeklődése a gyermekkori gyomor- bél rendszeri bántalmak felé irányult. Az általa bevezetett újszerű diagnosztikai és terápiás módszerek, mint a vékonybél- biopszia és a verejték pilocarpinos iontoforézise révén 1972-től a Marosvásárhelyi 2-es Sz. Gyermekklinikán is lehetővé vált a lisztérzékenység és a mucoviscidosis diagnózisa és kezelése. Saját készítésű receptúrája szerint közel20 évig gyártották Gyergyóremetén a Gluvilact 0, 1 és 2 elnevezésű csecsemőtápszereket.
A krónikus májbetegségben szenvedő gyermekeknél bevezette a tűbiopsziás szövettani vizsgálatot. Kiváló szakmai tudása és tudományos érdeklődése eredményeképpen rendes és tiszteletbeli tagja volt számos hazai és nemzetközi tudományos társaságnak, mint a Romániai Gyermekorvosok Társasága, a Magyar Gyermekgyógyász Társaság, az Európai Mucoviscidosis Társaság, a Német Gasztroenterológiai és Táplálkozástudományi Társaság, a Nemzetközi Gyermeknefrológiai Társaság.
Negyvenéves oktatói tevékenysége alatt diákjaival lelkesen, alaposan, baráti szellemben foglalkozott. Gyermekgyógyászati poliklinika című önálló jegyzete 1981-ben, majd az általa szerkesztett kétkötetes Gyermekgyógyászat egyetemi jegyzet 1982-ben román, 1989-ben magyar nyelven jelent meg. Több mint 150 szakközleménye jelent meg elismert orvosi folyóiratokban. Nagy sikernek örvendtek az 1983-ban megjelent Kismamák tudnivalói, valamint az 1989-ben kiadott Csecsemő- és gyermekgondozás – hasznos tanácsok szülőknek című könyvei.
1994–98 között az Erdélyi Múzeum- Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöki tisztségét töltötte be.
Pap Zoltán személyében nemcsak a kiváló gyermekgyógyászt és mentort, hanem a néptanítót és közéleti személyiséget is tisztelhettük. Munkásságának elismerése jeléül számos kitüntetésben részesült: 1998-ban Marosvásárhely díszpolgára címmel tüntették ki, 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává választották, 2004-től a Magyar Gyermekgyógyászok Társaságának tiszteletbeli tagja, 2007-ben a MOGYE professzor emeritus címmel tüntette ki, 2008-ban az Egészségügyi Minisztérium és a Maros megyei Prefektúra kiválósági oklevéllel tüntette ki, 2009-ben Pápai Páriz Ferenc- emlékdíjat nyújtottak át neki.
Tevékenységét a gyermekek iránt érzett meleg, őszinte, szívből jövő szeretet jellemezte.
Emlékét örökké megőrizzük. Nyugodjon békében!
A MOGYE magyar tagozatának vezetősége nevében dr. Nagy Előd rektorhelyettes
A 2. Számú Gyermekklinika nevében dr. Horváth Adrienne egyetemi előadótanár, gyermekgyógyász főorvos
Marosvásárhely, 2016. szeptember 21.
Népújság (Marosvásárhely)

Nem mérséklődik a kanyarójárvány
Egyelőre nem tudják megfékezni a kanyarójárványt Romániában. Már az 5 ezret közelíti a betegek száma, és 21 halálos áldozatról tudnak már Bukarestben.
A legtöbb, 5-5 halálos esetet Arad, Temes és Dolj megyében jegyezték. Legutóbb kedden jelentettek két halálesetet a bukaresti hatóságok. A járvány az ország 38 megyéjét érintette, vagyis szinte az egész országot. Továbbra is a nyugat-romániai Temes és Arad megyékben tartják nyilván a legtöbb beteget.
Az egészségügyi minisztérium társadalmi vitára bocsátott egy oltástörvény-tervezetet. Ezáltal is felelősebbé akarják tenni a szülőket, hogy ne mulasszák el a vakcina beadatását gyermekeiknek.
MTI; Erdély.ma

Kihirdette Johannis a kórházi anyanyelvhasználatról szóló törvénymódosítást
Kihirdette Klaus Johannis román államfő május 19-én, pénteken azt a törvénymódosítást, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és szociális egészségügyi intézményeket ott, ahol jelentős számú kisebbségi közösség él.
A módosítást áprilisban ellenszavazat nélkül fogadta el a bukaresti képviselőház, néhány nappal később azonban a jobbközép ellenzéki pártok alkotmányossági óvást emeltek ellene.
Az alkotmánybíróság múlt héten megállapította, hogy az RMDSZ által kezdeményezett jogszabály nem sérti a román alaptörvényt. A törvény a romániai közegészségügyi ellátás „alapelvei” közé sorolja, hogy az egészségügyi intézmények a kisebbség nyelvét beszélő dolgozókat is alkalmazzanak azokon a településeken, ahol legalább ötezer lakos egy kisebbségi közösséghez tartozik, vagy ahol egy adott kisebbség a lakosság legalább húsz százalékát teszi ki. A jogszabály az egészségügyi minisztérium hatáskörébe utalja, hogy kidolgozza az előírás alkalmazásának módszertanát, erre azonban nem szab meg határidőt.
A szociális intézményeknél az azokat fenntartó önkormányzatoknak kell gondoskodniuk a kisebbség nyelvét beszélő dolgozók alkalmazásáról, amennyiben a településen ötezres lélekszámot vagy húszszázalékos lakosságarányt meghaladó számban élnek egy kisebbséghez tartozó lakosok.
A kórházi anyanyelvhasználatról szóló, pénteken kihirdetett törvény 2018. január elsején lép hatályba. MTI; Székelyhon.ro

Egészségügyi miniszter: 6.434 kanyarós megbetegedés, 26 elhalálozás, a 27-ik eset még nem nyert bizonyítást
Péntekig 6.434 kanyarós megbetegedést regisztráltak országszerte. A betegség miatti elhalálozások száma 26, egy eset még nem nyert bizonyítást, tájékoztat az egészségügyi minisztérium.
Az egészségügyi minisztérium adatai szerint a betegek 98 százaléka nem rendelkezett kanyaró elleni oltással.
A beoltatlan gyerekek szüleinek azt javasolja a minisztérium, hogy jelentkezzenek a családorvosnál, hogy mielőbb beadhassák a gyerekeknek az oltást.
A minisztérium 118.812 adag kanyaró, mumpsz és rózsahimlő elleni oltást (ROR) osztott szét a megyei közegészségügyi igazgatóságoknak. erdon.ro

Több mint kétszázezer gyermeket nem oltottak be kanyaró ellen
Összesen 224 202, 9 hónap és 9 év közötti romániai gyermek nincs beoltva kanyaró ellen – derül ki a bukaresti egészségügyi minisztérium által közzétett jelentésből. Gond az is, hogy nem létezik tartalékkészlet oltóanyagból járványok esetére.
A kimutatás szerint a beoltatlanok közül 30 706 gyermek 9 és 11 hónap közötti, közülük 25 026-an be vannak jelentve háziorvosnál, 5 680-an viszont nincsenek. Továbbá 194 496 gyermek 1-9 éves, 155 727-nek van háziorvosa, 37 769-nek nincs. A jelentés értelmében a belügyminisztériummal közösen indított kampány keretében valamennyi megyében létesítettek egy, a megyei tanács, a helyi önkormányzatok és a megyei egészségügyi igazgatóságok képviselőiből álló bizottságot. A testületet a prefektus irányítja, és feladata gyakorlatba ültetni a kanyarójárvány további terjedését gátló intézkedéstervet.
A bizottságok országszerte 2 277 olyan települést azonosítottak, ahol fennáll a kanyaró-gócpontok kialakulásának kockázata; többnyire romák lakta településekről van szó, amelyekben nincsenek háziorvosok. Ezeken a településeken oltási központokat létesítenek. Országszerte 964 ilyen központ alakul, amelyekben 1 929 orvos és 2 080 egészségügyi asszisztens lát el szolgálatot. A szaktárca által közzétett dokumentum az országos oltási program keretében beadott vakcinákkal kapcsolatos beszerzésekre is kitér. Eszerint a B típusú hepatitis ellen védő oltóanyagból (a születést követő 48-72 órában adják be) 180 ezer dózisra van szükség évente. Ezt a vakcinát 27 682 csecsemő nem kapta meg 2017. június 30-áig. A BCG oltásból szintén 180 ezerre van szükség évente, ezt 12 156 csecsemő nem kapta meg június végéig. A hatkomponensű oltóanyagból (2, 4, illetve 11 hónapos korban adják be) 540 ezer dózisra van szükség egy évben, a múlt hónap végéig 87 330 csecsemő nem kapta meg ezt. A 6 éves korban beadandó, négykomponensű vakcinából 190 ezerre van szükség évente, és június végéig 116 261 gyermek beoltása maradt el. A minisztériumnak az Agerpres hírügynökség által ismertetett jelentése rávilágít az országos oltási program néhány gyenge pontjára is. Ezek közé sorolja, hogy nem létezik tartalékkészlet járványok esetére, és hogy nem különítenek el költségvetést a sürgősségi esetekben való közbelépésre, hogy nincs ilyen helyzetekre felkészített személyzet, sem egységes eljárás, amely ilyenkor alkalmazandó.
Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

„Kórokozó” rendszerhibák miatt vergődik az egészségügyi ellátás
Az átfogó ágazati stratégia hiánya, valamint az egészségügyre fordított közkiadások alacsony szintje nehezíti évek óta a sürgősségi kórházak működését országszerte, s ez alól nem kivétel Háromszék legnagyobb egészségügyi intézménye sem. A sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház vezetőinek rendszeresen meg kell küzdeniük a finanszírozási gondokkal, a szakemberhiánnyal, s a sokmilliós fejlesztések ellenére a kórház menedzsere, András Nagy Róbert szerint még mindig előfordul, hogy az ellátott betegnek kell gyógyszert vásárolnia.
Az átfogó ágazati stratégia hiánya, valamint az egészségügyre fordított közkiadások alacsony szintje nehezíti évek óta a sürgősségi kórházak működését országszerte, s ez alól nem kivétel Háromszék legnagyobb egészségügyi intézménye sem. A sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház vezetőinek rendszeresen meg kell küzdeniük a finanszírozási gondokkal, az újra meg újra előforduló orvos- és asszisztenshiánnyal, és bár az elmúlt években több tízmillió eurós beruházások révén felújíthatták az épületet, valamint a műszerparkot, a rendszer visszásságai miatt az intézmény működése nem vált hatékonyabbá.
Nincs gyógyszer a szervezetlenségre
A hatszáz ággyal, több mint száz orvossal és mintegy 350 asszisztenssel működő sürgősségi kórház menedzsere, András Nagy Róbert a Krónika kérdésére elmondta, az elmúlt években tapasztalható ugyan némi előrelépés a kórházak finanszírozása terén, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy valójában a stratégiai döntések hiánya gátolja a munkájukat.
Példaként említette: az egészségügyi minisztérium elvárja, hogy csökkentsék a beutalások számát, ami az igazgató szerint jogos kérés, hiszen a kórházi ellátás a legköltségesebb a szolgáltatás működésében. Ám ezt András Nagy Róbert szerint csak az alapellátás finanszírozásának számottevő emelésével, a háziorvos-hálózat megerősítésével lehetne elérni, vagy abban az esetben, ha biztosítanák a betegeknek, hogy a járóbeteg-rendelőkben vizsgáltassák ki, kezeltessék magukat.
Az elmúlt évben az országos egészségbiztosítási pénztár költségvetésének alig több mint 2 százalékát fordították paraklinikai vizsgálatokra, véranalízisre, röntgenre, illetve komputertomográfiás (CT) vagy mágneses rezonanciás (MR) vizsgálatra. „Ha egy ingyenes CT-re három hónap, egy MR-vizsgálatra még ennél is hosszabb a várakozási idő, akkor a beteg nem vár, jelentkezik a sürgősségen.
„Csak a sepsiszentgyörgyi kórház sürgősségi osztályán évente 35 ezer beteg fordul meg, ami nagyon leterheli az osztály működését. Ez időt, energiát, és nyilvánvalóan pénzt von el a valódi sürgősségi esetektől és a benn fekvő páciensektől” – mutatott rá a kórházigazgató, aki szerint a betegek egy részét a háziorvosi, a járóbeteg-rendelőkben kellene ellátni.
András Nagy Róbert szerint optimizálni kell a kórház működését, hiszen vannak olyan ágazatok, amelyekre kénytelenek egyre nagyobb hangsúlyt fektetni, és könnyebb helyzetben lennének, ha erre országos szinten kidolgoznának egy átfogó stratégiát.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikája szerint a népesség elöregedett, 2015-höz viszonyítva 2020-ig megkétszereződik a 60 év felettiek aránya, amely eléri a 22 százalékot. Ezt figyelembe kell venni a kórházak struktúrájának kialakításakor, hiszen több lesz az időskorral együtt járó megbetegedés, tehát sokkal több kardiológusra, diabetológusra, reumatológusra lesz szükség, vagy az ízületi megbetegedések miatt több ortopéd szakorvost kell foglalkoztatni. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Befellegzett az ingyenes háziorvosi rendelésnek?
278 millió lejjel növelik jövőre a háziorvosi ellátás költségvetését
Országos szintű vészhelyzet alakulhat ki, mivel a Háziorvosok Országos Társasága (SNMF) bejelentette: nem írják alá az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat biztosító szerződések meghosszabbításáról szóló kiegészítő iratokat. Ez pedig azt jelenti, hogy január 3-tól a háziorvosok nem hajlandóak ártámogatott receptet, szakorvosi kivizsgáláshoz szükséges küldőpapírt írni, és vizsgálatokat sem végeznek. Megkeresésünkre dr. Emiliana Costiug háziorvos, a Kolozs Megyei Háziorvosok Egyesületének alelnöke azt nyilatkozta: elegük van a túlbürokratizált rendszerből, abból, hogy a háziorvosoknak nemcsak orvosi, hanem komoly számítógépes ismeretekkel kell rendelkezniük. Florian Bodog egészségügyi miniszter csütörtökön bejelentette: a 2018-as költségvetésben 278 millió lejjel nagyobb összeget utalnak ki a háziorvosi ellátásra. Azt még nem lehet tudni, hogy a háziorvosok megelégednek-e vagy sem ezzel az ígérettel.
Sokan aggodalommal figyelik, hogyan fognak megoldást találni a háziorvosok követeléseire, ugyanis a Háziorvosok Országos Társasága (SNMF) bejelentette: a romániai háziorvosok nem hajlandóak aláírni az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat biztosító szerződések meghosszabbításáról szóló kiegészítő iratokat. Ennek egyenes következménye az lesz, hogy hiába megyünk 2018. január 3-tól háziorvosunkhoz, mert előfordulhat, hogy az nem fog minket megvizsgálni, nem fog ártámogatott receptet írni, illetve szakorvoshoz küldőpapírt írni. – A háziorvosok elégedetlensége nem újkeletű. Az utóbbi években a háziorvos nemcsak a betegeket gyógyította, hanem eleget kellett tennie a rá kirótt informatikai, bürokratikus feladatoknak is. Az egészségügyi kártya, az elektronikus recept egyrészt megkönnyítette a munkánkat, másrészt viszont a rendszer meghibásodásai miatt megnehezítette azt. Nem megfelelő a rendszer finanszírozása sem, amelyet az 1990-es évekbeli finanszírozáshoz hasonlítanánk. November 15-én azért tüntettünk Bukarestben, hogy a döntéshozók figyelmét ráirányítsuk a gondjainkra, és közösen, tárgyalások útján megoldást találjunk ezekre. Könnyű az íróasztal mellől törvényeket hozni, de mi, gyakorló háziorvosok látjuk a rendszer hibáit is – nyilatkozta lapunknak Dr. Emiliana Costiug, a Kolozs Megyei Háziorvosok Egyesületének alelnöke. A háziorvos elmondta: még reménykednek abban, hogy gondjaik megoldódnak, az országos testület kész tárgyalni a miniszterelnökkel, az országos egészségbiztosító és az egészségügyi minisztérium képviselőivel.
A vizsgálatok esetleges ellenértékét még nem szabták meg A háziorvosok jelenlegi álláspontja az, hogy január 3-tól csak a sürgősségi eseteket látják el, illetve beadják a betegség-megelőző oltásokat „pro bono”, azaz ingyenesen. A vizsgálatok esetleges ellenértékét még nem szabták ugyan meg, mert a háziorvosok szaktestülete még mindig reménykedik a finanszírozási gondok megoldásában. Florian Bodog egészségügyi miniszter csütörtök reggel tárgyalt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) elnökével a háziorvosok követeléseiről, majd közölte: a 2018-as költségvetésben 278 millió lejjel nagyobb összeget utaltak ki a háziorvosi ellátásra. – Megpróbálva válaszolni a háziorvosok képviselőitől érkező új kérésekre, jövőre 278 millió lejjel nagyobb összeg van előirányozva a háziorvosi ellátásra. Úgy gondolom, csak szoros partnerségben az orvosokkal, hatóságokkal és betegekkel lehet megvalósítani az egészségügyi reformot, és itt a háziorvos szerepe rendkívül fontos. Számtalan alkalommal találkoztam a háziorvosok képviselőivel, és bármikor készen állok a párbeszédre és az együttműködésre. Meglátásom szerint a problémákat csakis a tárgyalóasztalnál lehet rendezni. Felelősségről kell tanúbizonyosságot tennünk, és a betegeinkre kell gondolnunk, hiszen az ő szolgálatukért vagyunk – jelentette ki Florian Bodog egészségügyi miniszter csütörtökön. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)