Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Édes Anyanyelvünkért Szövetség
15 tétel
2009. március 11.
Veress Dávid, a csíkszeredai székhelyű Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke bejelentette, tüntetni fog, amiért a bíróságokon a magyarok számára nem biztosítják az anyanyelv használatának jogát. A tanúként beidézett magyarokat arra kényszerítik, hogy román nyelven tegyenek esküt az igazmondásukat illetően, román nyelven beszéljenek, és ugyancsak román nyelven olvassák el a jegyző által elkészített tanúvallomásukat. Ennek a törvénytelenségnek mielőbb véget kell vetni a 85 százalékban magyarok által lakott Csíkszeredában – írja közleményében Veress, aki egyben Csíkszereda Székely Tanácsának elnöke is. A heti egyszeri tiltakozását addig fogja folytatni, „ameddig az édes magyar anyanyelvünk a gyakorlatban is egyenrangúvá nem válik a román nyelvvel, az igazságszolgáltatásban is” – közölte nyilvános levelében az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. /Tüntetni fog Csíkszeredában az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. = Erdély.ma, márc. 11./
2009. március 13.
Figyelemfelkeltő, egyórás, egyszemélyes tüntetést vállalt a csíkszeredai törvényszék épülete előtt Veress Dávid, a csíkszeredai Édes Anyanyelvünkért Szövetség és a városi Székely Nemzeti Tanács elnöke mert az intézményben nem biztosítják az anyanyelvhasználatot. Veress mindaddig folytatni kívánja a tiltakozást, amíg a magyar nyelv használatát nem teszik lehetővé a megyei törvényszéken, minden csütörtökön itt lesz. Veress Dávid az elmúlt húsz évben négyszer kezdett hasonló jellegű tiltakozásba, mindannyiszor sikeresen. Korábban a csíkszeredai RMDSZ székházáért vállalt tiltakozást, ugyanis a 83 százalékban magyarok lakta városban 1997-ben még nem volt a városi szervezetnek székháza. 2000-ben a székelyudvarhelyi Cserehát-ügyben meghurcolt Bardócz Csabáért vállalt egyszemélyes tiltakozást, de felemelte a szavát a csángók érdekében vagy a Szent Kereszt-plébánia egykori, a kommunizmussal szembeni ellenállás egyik helyi szimbólumává lett ideiglenes deszkatemplom megmentéséért is. 2002-ben a postahivatalok és a telefonos tudakozó kizárólagos román nyelvhasználata ellen kezdett akcióba. „Aki úgy érzi, neki is fáj a magyar nyelv méltatlan mellőzése, idővel csatlakozik majd. Most egyelőre azt láttam, sokan félnek akár még megállni és a tiltakozás okát ismertető román és magyar indoklást elolvasni is” – jelentette ki. /Kovács Csaba: Csíkszereda: Tiltakozás az anyanyelvhasználatért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./
2009. április 10.
Egy-egy órát tüntet csütörtökönként a csíkszeredai törvényszék épülete előtt Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke, így akarja felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a többségében magyarok lakta Székelyföldön még mindig körülményes a magyar nyelv használata az igazságszolgáltatásban. Embertelenség, törvénytelenség, jogtiprás. Ez áll Veress Dávid tábláján. Veress Dávid követeli, hogy az intézmény bejáratnál jól látható helyen tüntessék fel, bárki igényelhet tolmácsot. Azt is kéri: fogadják el az anyanyelven írt beadványokat, az idézést kétnyelvű nyomtatványra írják, a tárgyalásra várakozókat pedig anyanyelvükön hívják a terembe, a kihallgatások anyanyelven történjenek és a tanúvallomások jegyzőkönyvét is fordítsák magyarra, mielőtt azt aláíratják. – A romániai törvénykezés már az alkotmányban biztosítja ezt az anyanyelv használati jogot – reagált a tüntetésre Kardalus Erika, a Hargita megyei Törvényszék szóvivője. A Hargita megyei Törvényszéken a 15 bíró közül öt magyar anyanyelvű. A Csíkszeredai Bíróság öt bírója közül pedig ketten magyarok. Kardalus Erika szerint a román kollegáink száz százalékos jóindulattal viszonyulnak a magyar nyelv használatához. Elismerte, hogy a hivatalos nyomtatványok csak román nyelvűek, de azt mondja, ezen nem tudnak segíteni. Duna Televízió. /Tüntetés az anyanyelv bírósági használatáért. = Erdély. ma. ápr. 9./
2010. április 2.
A többnyelvűség többletköltséggel jár
Anyanyelv-használati konferenciát tartottak csütörtökön a Hargita megyei önkormányzati és közintézmény-vezetőknek, valamint képviselőknek és szenátoroknak a csíkszeredai megyeháza épületében. A rendezvény célja szakértők közreműködésével tájékoztató kampány elindítása a lakosság körében az anyanyelvhasználat jogáról. A konferencián többek között jelen volt Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa is, aki köszöntőjében kiemelte a kisebbségi nyelvhasználat fontosságát. „A kisebbségi nyelvhasználat olyan vívmány, amivel feltétlenül élni kell” – hangsúlyozta.
Kimutatás. A felmérés szerint a megyei közintézmények 90 százalékában ki vannak függesztve a kétnyelvű feliratok. Borboly Csaba szerint a közigazgatásban biztosított többnyelvűség többletköltséget jelent, de megéri, mert a megyei tanács megkönnyíti a valamely kisebbségi közösséghez tartozó állampolgárok életét. „A kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használata nem irányul senki ellen” – hívta fel a figyelmet a megyei önkormányzat elnöke. Elmondta, a konferencia és felmérés az első komolyabb lépés az anyanyelvhasználat fontosságának bemutatásában.
Az elnök ugyanakkor reméli, lesz folytatás, hiszen amint kiderült, a Hargita Megyei Tanács létrehozott egy speciális munkacsoportot, amely kizárólag ezzel a problémával foglalkozik, és segíteni próbál az embereknek a mindennapi érvényesülésben.
Horváth István egyetemi tanár, a Nemzeti Kisebbségkutató Hivatal elnöke ismertette a Közigazgatási nyelvhasználat Hargita megyében az önkormányzati és a központi kormányzat megyeszintű intézményeiben című felmérést. Ebből többek között kiderült, hogy írásban kevésbé érvényesül az anyanyelvhasználat a közintézményekben – például kérvények esetében –, mint szóban, több köztisztviselő bizonytalan a magyar nyelv használatát illetően, és hatékonyabbnak, célravezetőbbnek érzi, ha román nyelven fogalmazza meg kérelmét.
A tanulmány készítői azt javasolják: a nyelvi jogok intézményes érvényesítése érdekében erősíteni kell a dekoncentrált intézményekben a többnyelvű írásbeli ügyfél-tájékoztatást. A Hargita megyei közintézmények 90 százalékában ki vannak függesztve a kétnyelvű feliratok, ami több szempontból is fontos. „A tábla jelzésértékű is, az érdeklődő számára kiderül, milyen nyelvet használnak, és ő milyen nyelven beszélhet az illető közintézményben” – jegyezte meg a szociológus.
Tódor Erika Mária, a Sapientia-egyetem tanára Közigazgatási nyelvhasználat és életképes kétnyelvűség címmel tartott előadást, amelynek mottója egy Márton Áron püspöktől vett idézet volt: „Nem kell az a magyar iskola, amely élhetetleneket képez.” Az előadó egyebek mellett rámutatott a szaknyelv fordítási nehézségeire, valamint a nyelvi frusztrációkra.
„A nyelvi kompetencia megteremtése elengedhetetlen feltétele az esélyegyenlőségnek” – hangsúlyozta Tódor Erika Mária. Batizán Emese Emőke, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistája Mit tehet egy vezető a magyar nyelvhasználatért? című előadásában bemutatta a szervezet tevékenységét. Mint elmondta, a közigazgatásban való anyanyelvhasználat közösségépítő hatású, erősíti a közösségi tudatot. „Elsősorban nem a jogszabályokkal van gond, hanem hogy sokan nincsenek tisztában jogaikkal, illetve nem tudják vagy nem akarják érvényesíteni azokat” – fogalmazott a CEMO munkatársa.Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke úgy véli, a sajtó sokat tehetne a magyar szaknyelv meghonosítása ügyében nyelvművelő rovatok indításával.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
Anyanyelv-használati konferenciát tartottak csütörtökön a Hargita megyei önkormányzati és közintézmény-vezetőknek, valamint képviselőknek és szenátoroknak a csíkszeredai megyeháza épületében. A rendezvény célja szakértők közreműködésével tájékoztató kampány elindítása a lakosság körében az anyanyelvhasználat jogáról. A konferencián többek között jelen volt Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa is, aki köszöntőjében kiemelte a kisebbségi nyelvhasználat fontosságát. „A kisebbségi nyelvhasználat olyan vívmány, amivel feltétlenül élni kell” – hangsúlyozta.
Kimutatás. A felmérés szerint a megyei közintézmények 90 százalékában ki vannak függesztve a kétnyelvű feliratok. Borboly Csaba szerint a közigazgatásban biztosított többnyelvűség többletköltséget jelent, de megéri, mert a megyei tanács megkönnyíti a valamely kisebbségi közösséghez tartozó állampolgárok életét. „A kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használata nem irányul senki ellen” – hívta fel a figyelmet a megyei önkormányzat elnöke. Elmondta, a konferencia és felmérés az első komolyabb lépés az anyanyelvhasználat fontosságának bemutatásában.
Az elnök ugyanakkor reméli, lesz folytatás, hiszen amint kiderült, a Hargita Megyei Tanács létrehozott egy speciális munkacsoportot, amely kizárólag ezzel a problémával foglalkozik, és segíteni próbál az embereknek a mindennapi érvényesülésben.
Horváth István egyetemi tanár, a Nemzeti Kisebbségkutató Hivatal elnöke ismertette a Közigazgatási nyelvhasználat Hargita megyében az önkormányzati és a központi kormányzat megyeszintű intézményeiben című felmérést. Ebből többek között kiderült, hogy írásban kevésbé érvényesül az anyanyelvhasználat a közintézményekben – például kérvények esetében –, mint szóban, több köztisztviselő bizonytalan a magyar nyelv használatát illetően, és hatékonyabbnak, célravezetőbbnek érzi, ha román nyelven fogalmazza meg kérelmét.
A tanulmány készítői azt javasolják: a nyelvi jogok intézményes érvényesítése érdekében erősíteni kell a dekoncentrált intézményekben a többnyelvű írásbeli ügyfél-tájékoztatást. A Hargita megyei közintézmények 90 százalékában ki vannak függesztve a kétnyelvű feliratok, ami több szempontból is fontos. „A tábla jelzésértékű is, az érdeklődő számára kiderül, milyen nyelvet használnak, és ő milyen nyelven beszélhet az illető közintézményben” – jegyezte meg a szociológus.
Tódor Erika Mária, a Sapientia-egyetem tanára Közigazgatási nyelvhasználat és életképes kétnyelvűség címmel tartott előadást, amelynek mottója egy Márton Áron püspöktől vett idézet volt: „Nem kell az a magyar iskola, amely élhetetleneket képez.” Az előadó egyebek mellett rámutatott a szaknyelv fordítási nehézségeire, valamint a nyelvi frusztrációkra.
„A nyelvi kompetencia megteremtése elengedhetetlen feltétele az esélyegyenlőségnek” – hangsúlyozta Tódor Erika Mária. Batizán Emese Emőke, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistája Mit tehet egy vezető a magyar nyelvhasználatért? című előadásában bemutatta a szervezet tevékenységét. Mint elmondta, a közigazgatásban való anyanyelvhasználat közösségépítő hatású, erősíti a közösségi tudatot. „Elsősorban nem a jogszabályokkal van gond, hanem hogy sokan nincsenek tisztában jogaikkal, illetve nem tudják vagy nem akarják érvényesíteni azokat” – fogalmazott a CEMO munkatársa.Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke úgy véli, a sajtó sokat tehetne a magyar szaknyelv meghonosítása ügyében nyelvművelő rovatok indításával.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 15.
Csíkszereda: bemutatkozó bazárt rendeztek a civilek
Civilbazár néven szerveztek népszerűsítő akciót Csíkszeredában a környéken működő civil szervezetek, alapítványok, amelyek az adófizetők két százalékára pályáznak. A Majláth Gusztáv Károly téren megszervezett rendezvény célja a szervezetek, egyesületek működésének, főbb tevékenységeinek, terveinek bemutatása volt.
Két százalék a civileknek. Csíkszereda központjában népszerűsítették az akciót. A Petőfi utca közepén összesen 15 stand sorakozott fel.
Jelen volt a Gyulafehérvári Caritas, a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány, a Kalot Egyesület, a Nefelejcs Egyesület, a For Animals Egyesület, a Hargita Öko Alpin Klub, az Élő Emlékezet Egyesület, a Csorgó-patak Egyesület, az újonnan alakult Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület, a Pogány-havas Kistérségi Társulás, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, valamint a Zöld Székelyföld Egyesület, és a Polgár-Társ Alapítvány, akik a rendezvény szervezésében is aktívan részt vettek. Valamennyi sátornál szórólapok, matricák, könyvek, illetve másfajta népszerűsítő kiadványok várták az érdeklődőket.
A Márton Áron Gimnázium Alapítványt többek között az iskola diákjai képviselték. „Ez a szervezet iskolánk volt diákjaiból áll, és a tanulmányaikban sikeres diákokat támogatják, illetve azokat, akik rossz szociális helyzetben élnek” – tájékoztatta a Krónikát Vargyas Kinga, a gimnázium diákja, aki már részesült pénzügyi juttatásban tanulmányi eredményeinek köszönhetően. A MÁG Alapítvány támogatta ugyanakkor az épületben történt felújítási munkálatokat, a taneszközök bővítését is.
A civilbazár résztvevői között a Zöld Székelyföld Egyesület is szerepelt. „Folytatjuk a környezetbarát postaládás projektünket, illetve a használtolaj-gyűjtési akciónkat is, emellett pedig egy kerékpáros programot is elindítunk, amelynek keretében egy könyvet is kiadnánk” – ecsetelte Csonta László, a szervezet elnöke, amikor arról kérdeztük, mire fordítanák a befolyó két százalékokat. „Szeretnénk minél több gyereket bevonni tevékenységünkbe.
Szeretnénk minél több tanulóösvényt készíteni, hiszen rengeteg természeti kincs van körülöttünk, és a gyerekeknek is meg kellene ismerniük azt a világot” – fogalmazott Tőke Magdolna, biológia-tanárnő, az újonnan megalakult Csíki EKE tagja. A szeles időjárás ellenére többen is megálltak a standok előtt, érdeklődtek, szórólapokat vittek magukkal, többen pedig már döntöttek is, hogy kit fognak támogatni.
Az adók két százalékát május 17–éig ajánlhatják fel a magánszemélyek a civil szervezeteknek, alapítványoknak, a kitöltendő formanyomtatványokat pedig az egyesületek székhelyén, illetve a területi adóhatóságnál (ANAF) lehet igényelni.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
Civilbazár néven szerveztek népszerűsítő akciót Csíkszeredában a környéken működő civil szervezetek, alapítványok, amelyek az adófizetők két százalékára pályáznak. A Majláth Gusztáv Károly téren megszervezett rendezvény célja a szervezetek, egyesületek működésének, főbb tevékenységeinek, terveinek bemutatása volt.
Két százalék a civileknek. Csíkszereda központjában népszerűsítették az akciót. A Petőfi utca közepén összesen 15 stand sorakozott fel.
Jelen volt a Gyulafehérvári Caritas, a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány, a Kalot Egyesület, a Nefelejcs Egyesület, a For Animals Egyesület, a Hargita Öko Alpin Klub, az Élő Emlékezet Egyesület, a Csorgó-patak Egyesület, az újonnan alakult Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület, a Pogány-havas Kistérségi Társulás, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, valamint a Zöld Székelyföld Egyesület, és a Polgár-Társ Alapítvány, akik a rendezvény szervezésében is aktívan részt vettek. Valamennyi sátornál szórólapok, matricák, könyvek, illetve másfajta népszerűsítő kiadványok várták az érdeklődőket.
A Márton Áron Gimnázium Alapítványt többek között az iskola diákjai képviselték. „Ez a szervezet iskolánk volt diákjaiból áll, és a tanulmányaikban sikeres diákokat támogatják, illetve azokat, akik rossz szociális helyzetben élnek” – tájékoztatta a Krónikát Vargyas Kinga, a gimnázium diákja, aki már részesült pénzügyi juttatásban tanulmányi eredményeinek köszönhetően. A MÁG Alapítvány támogatta ugyanakkor az épületben történt felújítási munkálatokat, a taneszközök bővítését is.
A civilbazár résztvevői között a Zöld Székelyföld Egyesület is szerepelt. „Folytatjuk a környezetbarát postaládás projektünket, illetve a használtolaj-gyűjtési akciónkat is, emellett pedig egy kerékpáros programot is elindítunk, amelynek keretében egy könyvet is kiadnánk” – ecsetelte Csonta László, a szervezet elnöke, amikor arról kérdeztük, mire fordítanák a befolyó két százalékokat. „Szeretnénk minél több gyereket bevonni tevékenységünkbe.
Szeretnénk minél több tanulóösvényt készíteni, hiszen rengeteg természeti kincs van körülöttünk, és a gyerekeknek is meg kellene ismerniük azt a világot” – fogalmazott Tőke Magdolna, biológia-tanárnő, az újonnan megalakult Csíki EKE tagja. A szeles időjárás ellenére többen is megálltak a standok előtt, érdeklődtek, szórólapokat vittek magukkal, többen pedig már döntöttek is, hogy kit fognak támogatni.
Az adók két százalékát május 17–éig ajánlhatják fel a magánszemélyek a civil szervezeteknek, alapítványoknak, a kitöltendő formanyomtatványokat pedig az egyesületek székhelyén, illetve a területi adóhatóságnál (ANAF) lehet igényelni.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 22.
Romániában csak a fejfán maradhat a magyar név
Számos esetben Bukarest igényeinek megfelelően intézkednek a magyar hivatalnokok és ügyintézők, amikor határon túli nemzettársaink hivatalos ügyeiben járnak el. Sokan azt remélik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésének a lehetősége az eddig értelmetlen és felesleges magyarországi hivatali praktikákat is megszünteti. Románia támogatja ugyan a kettős állampolgárság bevezetését, de akarata bizonyos területeken megkerülhetetlennek tűnik. A kettős állampolgárok magyar útlevelébe elrománosított név is kerülhet.
„Nekem nem mindegy, hogy milyen néven regisztrál a magyar állam, amikor majd visszaadja a magyar állampolgárságomat” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Veress Dávid. A székelyföldi Csíkszeredában működő Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke ezzel rögtön két fontos problémát is érintett: a regisztrá ciót említve jelezte, hogy kettős állampolgárként nem kíván letelepedni Magyarországon, de útlevél viszont neki is jár, másrészt rámutatott a magyar hatóságok rugalmatlanságára. Amikor ugyanis egy Romániából érkezett magyart a különféle ügyintézők azonosítanak, erre a célra elkérik az illető útlevelét. Abban viszont nagy valószínűséggel egy elrománosított, többnyire ékezetek nélküli, magyartalanul leírt nevet találnak, amelynek a magyar iratokba való helyes átvezetésére még akkor sem vállalkoznak, ha egyébként az adott név kézenfekvő lenne: a Maria az Mária, a Sandor az pedig Sándor. (A román személyigazolványokban viszont az anyakönyvi kivonatok szerinti, tehát jó esetben az ékezetes névváltozatok szerepelnek, de ezeket az okmányokat nem fogadják el a magyar hatóságok.)
Hogy felfejtsük, miként alakult ki ez az áldatlan állapot, Trianonig kell visszamennünk az időben. Attól kezdő dően a román nyelv hivatalossá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, a románul nem tudó ügyfelek tolmács segítségével beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. Az elrománosítás fokozatosan zajlott, de Nicolae Ceausescu 1965-ös színre lépése újabb fordulatot hozott a kisebbségellenes nacionalista politikában. A hetvenes évek elején korlátozásokat vezettek be a település- és a személynevek használatáról. A sajtóban csak azon településeket lehetett a nemzetiségek nyelvén megnevezni, amelyek neve hasonlóan hangzott a románhoz (Arad, Déva), vagy ha a kisebbségi elnevezés erősen hasonlított a többségihez (Segesvár – Sighisoara), esetleg megjelent a román elnevezés hű fordítása (Odorheiu Secuiesc – Székelyudvarhely). Az elrománosítás az 1980-as években hágott a tetőfokára: végérvényesen megtiltották a helységnevek idegen nyelvű megnevezését. A magyar lakosság többnyire furfanggal védekezett a személynevek elrománosítása ellen: olyan nevet adtak gyermekeiknek, hogy azoknak ne lehessen román megfelelőt találni. A Györgyből ugyanis könnyen Gheorghe lett, a Ferencből pedig Francisc, míg az Álmossal, a Botonddal, a Tündével, a Szilárddal vagy éppen a Lehellel már nem birkóztak meg a román anyakönyvvezetők.
Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség a szülőföldjükön élő székelyeket arra kéri, ha elvették tőlük: „Kérjék vissza, és méltósággal viseljék a szüleik által adott becsületes magyar neveiket. Soha ne engedjék, hogy a különböző hivatalok, intézmények vagy szolgáltatók, az alkalmazott számítógépes programokra hivatkozva, a tisztességes magyar nevüket ékezetek nélkül, megcsonkítva, azaz meggyalázva írják le.” A minap a kérdésben parlamenti felszólalás is elhangzott a bukaresti törvényhozásban az RMDSZ-es politikusok részéről.
Amint azt Veress Dávidtól megtudtuk, ma sokan mégis ódzkodnak attól, hogy visszakérjék eredeti nevüket. Mégis megnyugtatóan sokan érdeklődnek szövetségük alapvető célkitűzése iránt, amelyet az anyanyelv használatának a bátorításában jelöltek meg. „Mozgalom önmagunk bátorítására, önmagunk méltóságának a felébresztésére és az önértékelésünk növelésére.” Szerintük aki nem az anyanyelvén kezdi el a tanulást (például vegyes, román–magyar vagy tisztán román óvodai csoportokban), az gyengül a jellemében, a tartásában és a magyar tudatában. Nyolc éve azonban Bukarest megkönnyítette a személynevek visszamagyarosítását, sőt két éve még egyszerűbbé tette az eljárást: a kérvényezőnek a születési helye szerinti polgármesternél kell kérvényezni eredeti neve visszaállítását. A Veress Dávid vezette szövetség mégsem bízza a véletlenre a dolgokat, és inkább valóságos kampányt folytat, mert jelenleg „az az áldatlan állapot van, hogy egy embernek a becsületes magyar nevét hivatalosan csak a gyászjelentőre és a fejfájára írják fel”.
De Veress Dávid nem áll meg itt. Tavaly azért tüntetett tíz hétig a csíkszeredai bíróság előtt, hogy az igazságszolgáltatásban alkalmazzák az anyanyelvet. „Mert törvények sora biztosítja ugyan az anyanyelvhasználatot, Románia mégis olyan jogállam, hogy ezt a deklarált jogállamiságot ki is kell kényszeríteni, mert a gyakorlatban a jogaink nem érvényesülnek.” Visszatérve a személyazonossági iratok közti hercehurcára, a nyelvi jogvédő arra is figyelmeztetett, hogy sokan azért jutnak Magyarországon is helytelenül, ékezetes nevek nélkül kiállított iratokhoz, mert az eredeti, román útlevelüket kiállító hatóságok emberei azt állítják: így működik az a számítógépes program, amelynek a segítségével az úti okmányokat előállítják. Veress Dávid azonban felvilágosította a csíkszeredai útlevélosztály alkalmazottjait arról is, milyen billentyűkombinációval érhető el az adott szoftverben a betűk ékezetes változata. Szerinte a magyarországi ügyintézőknek sem kellene tehetetlenül szemlélniük, vagy ügyfeleik méltóságát nekik is megsérteniük azzal, hogy a románok által elferdített változatban vezessék át azok neveit a kiállított iratokra vagy éppenséggel a leendő kettős állampolgárok magyar útlevelébe. „A magyar ügyintéző figyelmeztesse a felettesét, hogy jogtiprás történik, ha a technikát az emberi méltóság ellen használják fel. Számomra, leendő magyar állampolgárnak ez roppant fontos” – foglalta össze aggodalmait Veress Dávid.
Bukarest diktál a zuglói hivatalnoknak
Tehetetlennek, de legalábbis rugalmatlannak bizonyulnak a román igényekkel szemben a magyar hivatalnokok akkor is, amikor a hazánkban már letelepedett, személyigazolvánnyal és lakcímkártyával rendelkező, de még román állampolgárnak számító erdélyi magyar házaspárnak például gyermeke születik. Ebben az esetben az újszülött anyakönyvi kivonatára az a megjegyzés kerül, hogy „állampolgársága ismeretlen”. Az eljárás ebben az esetben az, hogy a román konzulátuson csaknem tízezer forintért kérvényezni kell a gyermek állampolgárságának a megállapítását. Miután ez megtörténik, ismét az anyakönyvvezetőhöz kell fordulni, ahol kérni kell az anyakönyvi kivonat kijavítását. A folyamat azonban nem áll meg itt. Az anyakönyvvezető e kérelmet a közigazgatási hivatalba küldi tovább engedélyezésre. Hogy miért ez az emberi méltóságon aluli, felesleges, időrabló és költséges ügyintézés, amikor a szülők úti okmányai alapján a magyar hivatalnokok is megállapíthatnák az újszülöttek állampolgárságát? Az anyakönyvvezetők válasza egybecsengő: Románia hivatalos igénye, hogy magyarországi hivatalnokok ne állapíthassák meg saját állampolgárai gyermekeinek az állampolgárságát. Nem utolsósorban pedig ez a külképviselet egyik garantált jövedelemforrása is.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Számos esetben Bukarest igényeinek megfelelően intézkednek a magyar hivatalnokok és ügyintézők, amikor határon túli nemzettársaink hivatalos ügyeiben járnak el. Sokan azt remélik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésének a lehetősége az eddig értelmetlen és felesleges magyarországi hivatali praktikákat is megszünteti. Románia támogatja ugyan a kettős állampolgárság bevezetését, de akarata bizonyos területeken megkerülhetetlennek tűnik. A kettős állampolgárok magyar útlevelébe elrománosított név is kerülhet.
„Nekem nem mindegy, hogy milyen néven regisztrál a magyar állam, amikor majd visszaadja a magyar állampolgárságomat” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Veress Dávid. A székelyföldi Csíkszeredában működő Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke ezzel rögtön két fontos problémát is érintett: a regisztrá ciót említve jelezte, hogy kettős állampolgárként nem kíván letelepedni Magyarországon, de útlevél viszont neki is jár, másrészt rámutatott a magyar hatóságok rugalmatlanságára. Amikor ugyanis egy Romániából érkezett magyart a különféle ügyintézők azonosítanak, erre a célra elkérik az illető útlevelét. Abban viszont nagy valószínűséggel egy elrománosított, többnyire ékezetek nélküli, magyartalanul leírt nevet találnak, amelynek a magyar iratokba való helyes átvezetésére még akkor sem vállalkoznak, ha egyébként az adott név kézenfekvő lenne: a Maria az Mária, a Sandor az pedig Sándor. (A román személyigazolványokban viszont az anyakönyvi kivonatok szerinti, tehát jó esetben az ékezetes névváltozatok szerepelnek, de ezeket az okmányokat nem fogadják el a magyar hatóságok.)
Hogy felfejtsük, miként alakult ki ez az áldatlan állapot, Trianonig kell visszamennünk az időben. Attól kezdő dően a román nyelv hivatalossá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, a románul nem tudó ügyfelek tolmács segítségével beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. Az elrománosítás fokozatosan zajlott, de Nicolae Ceausescu 1965-ös színre lépése újabb fordulatot hozott a kisebbségellenes nacionalista politikában. A hetvenes évek elején korlátozásokat vezettek be a település- és a személynevek használatáról. A sajtóban csak azon településeket lehetett a nemzetiségek nyelvén megnevezni, amelyek neve hasonlóan hangzott a románhoz (Arad, Déva), vagy ha a kisebbségi elnevezés erősen hasonlított a többségihez (Segesvár – Sighisoara), esetleg megjelent a román elnevezés hű fordítása (Odorheiu Secuiesc – Székelyudvarhely). Az elrománosítás az 1980-as években hágott a tetőfokára: végérvényesen megtiltották a helységnevek idegen nyelvű megnevezését. A magyar lakosság többnyire furfanggal védekezett a személynevek elrománosítása ellen: olyan nevet adtak gyermekeiknek, hogy azoknak ne lehessen román megfelelőt találni. A Györgyből ugyanis könnyen Gheorghe lett, a Ferencből pedig Francisc, míg az Álmossal, a Botonddal, a Tündével, a Szilárddal vagy éppen a Lehellel már nem birkóztak meg a román anyakönyvvezetők.
Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség a szülőföldjükön élő székelyeket arra kéri, ha elvették tőlük: „Kérjék vissza, és méltósággal viseljék a szüleik által adott becsületes magyar neveiket. Soha ne engedjék, hogy a különböző hivatalok, intézmények vagy szolgáltatók, az alkalmazott számítógépes programokra hivatkozva, a tisztességes magyar nevüket ékezetek nélkül, megcsonkítva, azaz meggyalázva írják le.” A minap a kérdésben parlamenti felszólalás is elhangzott a bukaresti törvényhozásban az RMDSZ-es politikusok részéről.
Amint azt Veress Dávidtól megtudtuk, ma sokan mégis ódzkodnak attól, hogy visszakérjék eredeti nevüket. Mégis megnyugtatóan sokan érdeklődnek szövetségük alapvető célkitűzése iránt, amelyet az anyanyelv használatának a bátorításában jelöltek meg. „Mozgalom önmagunk bátorítására, önmagunk méltóságának a felébresztésére és az önértékelésünk növelésére.” Szerintük aki nem az anyanyelvén kezdi el a tanulást (például vegyes, román–magyar vagy tisztán román óvodai csoportokban), az gyengül a jellemében, a tartásában és a magyar tudatában. Nyolc éve azonban Bukarest megkönnyítette a személynevek visszamagyarosítását, sőt két éve még egyszerűbbé tette az eljárást: a kérvényezőnek a születési helye szerinti polgármesternél kell kérvényezni eredeti neve visszaállítását. A Veress Dávid vezette szövetség mégsem bízza a véletlenre a dolgokat, és inkább valóságos kampányt folytat, mert jelenleg „az az áldatlan állapot van, hogy egy embernek a becsületes magyar nevét hivatalosan csak a gyászjelentőre és a fejfájára írják fel”.
De Veress Dávid nem áll meg itt. Tavaly azért tüntetett tíz hétig a csíkszeredai bíróság előtt, hogy az igazságszolgáltatásban alkalmazzák az anyanyelvet. „Mert törvények sora biztosítja ugyan az anyanyelvhasználatot, Románia mégis olyan jogállam, hogy ezt a deklarált jogállamiságot ki is kell kényszeríteni, mert a gyakorlatban a jogaink nem érvényesülnek.” Visszatérve a személyazonossági iratok közti hercehurcára, a nyelvi jogvédő arra is figyelmeztetett, hogy sokan azért jutnak Magyarországon is helytelenül, ékezetes nevek nélkül kiállított iratokhoz, mert az eredeti, román útlevelüket kiállító hatóságok emberei azt állítják: így működik az a számítógépes program, amelynek a segítségével az úti okmányokat előállítják. Veress Dávid azonban felvilágosította a csíkszeredai útlevélosztály alkalmazottjait arról is, milyen billentyűkombinációval érhető el az adott szoftverben a betűk ékezetes változata. Szerinte a magyarországi ügyintézőknek sem kellene tehetetlenül szemlélniük, vagy ügyfeleik méltóságát nekik is megsérteniük azzal, hogy a románok által elferdített változatban vezessék át azok neveit a kiállított iratokra vagy éppenséggel a leendő kettős állampolgárok magyar útlevelébe. „A magyar ügyintéző figyelmeztesse a felettesét, hogy jogtiprás történik, ha a technikát az emberi méltóság ellen használják fel. Számomra, leendő magyar állampolgárnak ez roppant fontos” – foglalta össze aggodalmait Veress Dávid.
Bukarest diktál a zuglói hivatalnoknak
Tehetetlennek, de legalábbis rugalmatlannak bizonyulnak a román igényekkel szemben a magyar hivatalnokok akkor is, amikor a hazánkban már letelepedett, személyigazolvánnyal és lakcímkártyával rendelkező, de még román állampolgárnak számító erdélyi magyar házaspárnak például gyermeke születik. Ebben az esetben az újszülött anyakönyvi kivonatára az a megjegyzés kerül, hogy „állampolgársága ismeretlen”. Az eljárás ebben az esetben az, hogy a román konzulátuson csaknem tízezer forintért kérvényezni kell a gyermek állampolgárságának a megállapítását. Miután ez megtörténik, ismét az anyakönyvvezetőhöz kell fordulni, ahol kérni kell az anyakönyvi kivonat kijavítását. A folyamat azonban nem áll meg itt. Az anyakönyvvezető e kérelmet a közigazgatási hivatalba küldi tovább engedélyezésre. Hogy miért ez az emberi méltóságon aluli, felesleges, időrabló és költséges ügyintézés, amikor a szülők úti okmányai alapján a magyar hivatalnokok is megállapíthatnák az újszülöttek állampolgárságát? Az anyakönyvvezetők válasza egybecsengő: Románia hivatalos igénye, hogy magyarországi hivatalnokok ne állapíthassák meg saját állampolgárai gyermekeinek az állampolgárságát. Nem utolsósorban pedig ez a külképviselet egyik garantált jövedelemforrása is.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
2011. január 21.
A magyar név ára
A magyar állampolgárság igénylésével egyidejűleg enyhén megnőtt azoknak a kérvényezőknek is a száma, akik születésükkor elrománosított nevüket most hivatalosan is visszaváltoztatnák magyarra. Hogy az anyakönyvi hivatalokat mégsem rohanták le százával, arra éppen az érintettek adnak magyarázatot: túl sok az azt követő utánajárás.
Pontos számadatok ugyan nem születtek, becslések alapján viszont több tízezerre tehető Erdélyben azoknak a magyaroknak a száma, akiknek a nevét születésükkor román nyelven tüntette fel az anyakönyvvezető. 1921, majd 1944 után ugyanis az erőteljes elrománosítási politikát pártoló – vagy éppen attól félő – hivatalnokoknak hiába jelezték esetleg a szülők, hogy gyermekük nem Ion, Gheorghe, Ştefan vagy Ecaterina, a felnövő Jánosnak, Györgynek, Istvánnak és Katalinnak egész életében a román névvel kellett szembenéznie a hivatalos iratokban, bármennyire sem érezte azt magáénak. Bár a 2003/41-es számú kormányrendelet szabályozta, hogy akiknél az anyakönyv kitöltése nem anyanyelve helyesírási szabályai szerint történt, azok széljegyzettel kiigazíttathatják az anyakönyvet mind a kérvényező személyére vonatkozó rovatok, mind pedig a szüleire vonatkozó rovatok esetében, az anyakönyv kiigazítása sokáig mégiscsak bírósági határozattal volt lehetséges.
A 2006/117-es törvény azonban az anyakönyvek és az anyakönyvek széljegyzeteinek kiigazítását a polgármesterek hatáskörébe utalta. Ez a két jogszabály lehetővé teszi, hogy a legalább 20 százalékban magyarok által lakott településeken, egyszerűen, egy magyar nyelvű levéllel el lehessen intézni az anyakönyvben a helyes magyar név feltüntetését és helyes anyakönyvi kivonatok kiállítását.
Noha a lehetőség adott volt, kevesen éltek vele az utóbbi években: 2005 óta például Hargita megyében a kétszázat sem érte el azoknak a személyeknek a száma, akik kérték nevük „visszamagyarosítását”. Nemhiába elégedetlen tehát Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke, aki többek között kis cédulákkal vagy szórólapokkal igyekszik felhívni az emberek figyelmét, éljenek a törvény biztosította jogaikkal. „Az erdőink, elkobzott javaink mellett a nevünket is vissza kell kérni, főleg hogy jogszabályt is hoztak rá. Miért ne szerepeljen a román helyett hivatalosan is az a név, amelyiken szólítanak, amelyiket adtak születésemkor?” – teszi fel a kérdést Veress.
Két lej, majd a többi
– Egy írásban letett kérésre és az ehhez társított kétlejes illeték kifizetésére – válaszolták a csíkszeredai polgármesteri hivatal anyakönyvi irodájában, ahol arról érdeklődtünk: mi szükséges az egykor románul bejegyzett keresztnevek „visszamagyarosításához”? Maga a procedúra nem túl körülményes: a polgármester ellenvetés nélkül aláírja a névcserét óhajtó személy kérését, ezt követően az anyakönyvi irodában kiállítják számára az új keresztlevelet. Ennek birtokában viszont már meglehetősen bonyolult bürokratikus és adminisztratív procedúra elé néz a Ladislauból, Tiberiuból vagy Andreiből „visszaváltozott” László, Tibor vagy András. – Az természetesen jelentős pozitívum, hogy adott a lehetőség olyan személyes okmányok megszerzésére, amelyekben a helyes magyar keresztnév, és nem annak román megfelelője szerepel. Ez nem képezi vita tárgyát. Azonban helyes, ha a kérelmező tudja, hogy az új keresztlevél megszerzése után ki kell cserélnie minden iratát a személyi igazolványtól kezdve az iskolai végzettséget igazoló okiratokon vagy a vezetői jogosítványon át az útlevélig. Ez adott esetben a családban lévő gyerekeket is érintheti. Az sem mellékes, hogy a bürokratikus berendezkedésű rendszer nem siet a nevét megváltoztató segítségére: számos tanintézményben például csak elméletben létezik lehetőség az általuk kiállított diplomák cseréjére, de a keresztnév megváltoztatása okozhat fennakadást akár az örökösödési folyamatban vagy az élet egyéb területein is – figyelmeztettek az anyakönyvi irodánál.
Amint a lapunk rendelkezésére bocsátott statisztikából kiderül, a megyeszékhelyen az elmúlt két évben kérték a legtöbben, hogy irataikban a magyar keresztnevüket használhassák. Míg 2005-től kezdődően évente 12, 27, 18, illetve 21 személy kereste fel ez ügyben az anyakönyvi irodát, 2009-ben és tavaly 30-30 polgár élt ezzel a jogával.
Nem érv, hogy „nem értik” Székelyudvarhelyen is az utóbbi egy évben nőtt meg észrevehetően a hasonló jellegű kérések száma, a város polgármestere szerint azonban ez nem feltétlenül a magyar állampolgárság megszerzésével hozható összefüggésbe, bár a magyar igazolványok kibocsátásának idején is érezhető volt egy hasonló roham. Amint azt Bunta Levente lapunknak elmondta, újabban havonta 4–6 „névvisszamagyarosítási” kérést ír alá, szemben a korábbi havi 2–3-mal.
Csíkszentkirály viszont nem dicsekedhet hasonló számokkal, Székely Ernő polgármester szerint az utóbbi években egyetlen ilyen igénylést sem kellett aláírnia. „A 90-es évek elején még voltak néhányan, akik azonnal kérték nevük magyarra való visszaírását, azóta viszont nincs tudomásom ilyesmiről” – szögezte le lapunknak a község elöljárója.
Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere azonban már tapasztalja, hogy újabban sokan érdeklődnek a névváltoztatás iránt, bár az idén még egyetlen ilyen kérést sem nyújtottak be. „Tavaly összesen ketten kérték, hogy nevük román megfelelője helyett a magyart használhassák hivatalosan, de a legtöbben valószínűleg a változtatást követő procedúra – a további dokumentumok cseréje – miatt hátrálnak meg végül. Az elöljáró hozzátette azonban, az alacsony szám annak is betudható, hogy a legtöbb tusnádfürdői lakos máshol született, és később telepedett a fürdővárosba. A jogszabály szerint ugyanis mind a születés, mind a jelenlegi lakhely szerinti településhez be lehet nyújtani az igényt, azonban mivel az anyakönyv eredeti példánya a születés szerinti településen van, gyorsabb, ha egyből ahhoz fordulunk – ott akár egy órán belül, de legfeljebb 30 nap alatt kibocsátják az új születési bizonyítványt.
Veress Dávid arra is felhívja a figyelmet, ne riasszon el a hivatalnok esetleges akadékoskodása. A nyelvijogok.ro oldalra hivatkozva az anyanyelvápoló szövetség elnöke elmondta, az anyakönyvvezető az anyanyelv szabályai szerinti beírást 1997/1-es törvény V. fejezetére hivatkozva nem köteles vállalni, azt mondván, nem biztos a fordításban, nem ismeri kellő mértékben a beírandó nyelv és nevek helyesírási szabályait. „Ezt azzal előzhetjük meg, hogy magyarul kérelmezzük a módosítást, erre ugyanis a törvény szerint magyarul (is) kell válaszolnia, így pedig életszerűtlenné válik a nyelv nem ismerésére vonatkozó érv. Ha mégis erre hivatkozva érkezne visszautasítás, akkor egy közjegyzővel hitelesített fordítást kell mellékelni, miszerint Ioan Sabo magyarul valóban Szabó Jánosnak felel meg” – hangsúlyozta Veress.
A magyar állampolgárság igénylésekor különben nem szükséges, hogy a kérelmező előtte „visszamagyarosítsa” nevét – elég, ha az űrlapon feltünteti, ő nem a hivatalos román iratokban szereplő románosított változatot látná viszont. Veress Dávid ettől függetlenül azt javasolja, hogy éljünk a jogainkkal, mert annak elmulasztása „egyfajta bűn”. Majd hozzáteszi: ha nem kérjük korábban, a gyászjelentő lesz az első, ahol úgy fog megjelenni a nevünk, ahogy életünkben ismertek. Hargita Népe (Csíkszereda)
A magyar állampolgárság igénylésével egyidejűleg enyhén megnőtt azoknak a kérvényezőknek is a száma, akik születésükkor elrománosított nevüket most hivatalosan is visszaváltoztatnák magyarra. Hogy az anyakönyvi hivatalokat mégsem rohanták le százával, arra éppen az érintettek adnak magyarázatot: túl sok az azt követő utánajárás.
Pontos számadatok ugyan nem születtek, becslések alapján viszont több tízezerre tehető Erdélyben azoknak a magyaroknak a száma, akiknek a nevét születésükkor román nyelven tüntette fel az anyakönyvvezető. 1921, majd 1944 után ugyanis az erőteljes elrománosítási politikát pártoló – vagy éppen attól félő – hivatalnokoknak hiába jelezték esetleg a szülők, hogy gyermekük nem Ion, Gheorghe, Ştefan vagy Ecaterina, a felnövő Jánosnak, Györgynek, Istvánnak és Katalinnak egész életében a román névvel kellett szembenéznie a hivatalos iratokban, bármennyire sem érezte azt magáénak. Bár a 2003/41-es számú kormányrendelet szabályozta, hogy akiknél az anyakönyv kitöltése nem anyanyelve helyesírási szabályai szerint történt, azok széljegyzettel kiigazíttathatják az anyakönyvet mind a kérvényező személyére vonatkozó rovatok, mind pedig a szüleire vonatkozó rovatok esetében, az anyakönyv kiigazítása sokáig mégiscsak bírósági határozattal volt lehetséges.
A 2006/117-es törvény azonban az anyakönyvek és az anyakönyvek széljegyzeteinek kiigazítását a polgármesterek hatáskörébe utalta. Ez a két jogszabály lehetővé teszi, hogy a legalább 20 százalékban magyarok által lakott településeken, egyszerűen, egy magyar nyelvű levéllel el lehessen intézni az anyakönyvben a helyes magyar név feltüntetését és helyes anyakönyvi kivonatok kiállítását.
Noha a lehetőség adott volt, kevesen éltek vele az utóbbi években: 2005 óta például Hargita megyében a kétszázat sem érte el azoknak a személyeknek a száma, akik kérték nevük „visszamagyarosítását”. Nemhiába elégedetlen tehát Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke, aki többek között kis cédulákkal vagy szórólapokkal igyekszik felhívni az emberek figyelmét, éljenek a törvény biztosította jogaikkal. „Az erdőink, elkobzott javaink mellett a nevünket is vissza kell kérni, főleg hogy jogszabályt is hoztak rá. Miért ne szerepeljen a román helyett hivatalosan is az a név, amelyiken szólítanak, amelyiket adtak születésemkor?” – teszi fel a kérdést Veress.
Két lej, majd a többi
– Egy írásban letett kérésre és az ehhez társított kétlejes illeték kifizetésére – válaszolták a csíkszeredai polgármesteri hivatal anyakönyvi irodájában, ahol arról érdeklődtünk: mi szükséges az egykor románul bejegyzett keresztnevek „visszamagyarosításához”? Maga a procedúra nem túl körülményes: a polgármester ellenvetés nélkül aláírja a névcserét óhajtó személy kérését, ezt követően az anyakönyvi irodában kiállítják számára az új keresztlevelet. Ennek birtokában viszont már meglehetősen bonyolult bürokratikus és adminisztratív procedúra elé néz a Ladislauból, Tiberiuból vagy Andreiből „visszaváltozott” László, Tibor vagy András. – Az természetesen jelentős pozitívum, hogy adott a lehetőség olyan személyes okmányok megszerzésére, amelyekben a helyes magyar keresztnév, és nem annak román megfelelője szerepel. Ez nem képezi vita tárgyát. Azonban helyes, ha a kérelmező tudja, hogy az új keresztlevél megszerzése után ki kell cserélnie minden iratát a személyi igazolványtól kezdve az iskolai végzettséget igazoló okiratokon vagy a vezetői jogosítványon át az útlevélig. Ez adott esetben a családban lévő gyerekeket is érintheti. Az sem mellékes, hogy a bürokratikus berendezkedésű rendszer nem siet a nevét megváltoztató segítségére: számos tanintézményben például csak elméletben létezik lehetőség az általuk kiállított diplomák cseréjére, de a keresztnév megváltoztatása okozhat fennakadást akár az örökösödési folyamatban vagy az élet egyéb területein is – figyelmeztettek az anyakönyvi irodánál.
Amint a lapunk rendelkezésére bocsátott statisztikából kiderül, a megyeszékhelyen az elmúlt két évben kérték a legtöbben, hogy irataikban a magyar keresztnevüket használhassák. Míg 2005-től kezdődően évente 12, 27, 18, illetve 21 személy kereste fel ez ügyben az anyakönyvi irodát, 2009-ben és tavaly 30-30 polgár élt ezzel a jogával.
Nem érv, hogy „nem értik” Székelyudvarhelyen is az utóbbi egy évben nőtt meg észrevehetően a hasonló jellegű kérések száma, a város polgármestere szerint azonban ez nem feltétlenül a magyar állampolgárság megszerzésével hozható összefüggésbe, bár a magyar igazolványok kibocsátásának idején is érezhető volt egy hasonló roham. Amint azt Bunta Levente lapunknak elmondta, újabban havonta 4–6 „névvisszamagyarosítási” kérést ír alá, szemben a korábbi havi 2–3-mal.
Csíkszentkirály viszont nem dicsekedhet hasonló számokkal, Székely Ernő polgármester szerint az utóbbi években egyetlen ilyen igénylést sem kellett aláírnia. „A 90-es évek elején még voltak néhányan, akik azonnal kérték nevük magyarra való visszaírását, azóta viszont nincs tudomásom ilyesmiről” – szögezte le lapunknak a község elöljárója.
Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere azonban már tapasztalja, hogy újabban sokan érdeklődnek a névváltoztatás iránt, bár az idén még egyetlen ilyen kérést sem nyújtottak be. „Tavaly összesen ketten kérték, hogy nevük román megfelelője helyett a magyart használhassák hivatalosan, de a legtöbben valószínűleg a változtatást követő procedúra – a további dokumentumok cseréje – miatt hátrálnak meg végül. Az elöljáró hozzátette azonban, az alacsony szám annak is betudható, hogy a legtöbb tusnádfürdői lakos máshol született, és később telepedett a fürdővárosba. A jogszabály szerint ugyanis mind a születés, mind a jelenlegi lakhely szerinti településhez be lehet nyújtani az igényt, azonban mivel az anyakönyv eredeti példánya a születés szerinti településen van, gyorsabb, ha egyből ahhoz fordulunk – ott akár egy órán belül, de legfeljebb 30 nap alatt kibocsátják az új születési bizonyítványt.
Veress Dávid arra is felhívja a figyelmet, ne riasszon el a hivatalnok esetleges akadékoskodása. A nyelvijogok.ro oldalra hivatkozva az anyanyelvápoló szövetség elnöke elmondta, az anyakönyvvezető az anyanyelv szabályai szerinti beírást 1997/1-es törvény V. fejezetére hivatkozva nem köteles vállalni, azt mondván, nem biztos a fordításban, nem ismeri kellő mértékben a beírandó nyelv és nevek helyesírási szabályait. „Ezt azzal előzhetjük meg, hogy magyarul kérelmezzük a módosítást, erre ugyanis a törvény szerint magyarul (is) kell válaszolnia, így pedig életszerűtlenné válik a nyelv nem ismerésére vonatkozó érv. Ha mégis erre hivatkozva érkezne visszautasítás, akkor egy közjegyzővel hitelesített fordítást kell mellékelni, miszerint Ioan Sabo magyarul valóban Szabó Jánosnak felel meg” – hangsúlyozta Veress.
A magyar állampolgárság igénylésekor különben nem szükséges, hogy a kérelmező előtte „visszamagyarosítsa” nevét – elég, ha az űrlapon feltünteti, ő nem a hivatalos román iratokban szereplő románosított változatot látná viszont. Veress Dávid ettől függetlenül azt javasolja, hogy éljünk a jogainkkal, mert annak elmulasztása „egyfajta bűn”. Majd hozzáteszi: ha nem kérjük korábban, a gyászjelentő lesz az első, ahol úgy fog megjelenni a nevünk, ahogy életünkben ismertek. Hargita Népe (Csíkszereda)
2011. január 27.
Sokan magyarosítanák a nevüket
Az egyszerűsített honosításnál egyetlen űrlap kitöltésével kérhetik nevük magyarosítását, vagy magyar helyesírás szerinti írását a kérelmezők. Sokan szeretnék magyar nevüket használni Romániában is.
Stefannak, Dionisienek, Elisabetának, Irinának írják a hivatalos anyakönyvi papírokban, valójában Istvánnak, Dénesnek, Erzsébetnek, Irénnek hívják őket. Gyakori jelenség ez a Székelyföldön. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke szerint sokan szeretnék hivatalosan is, a magyar nevüket használni Romániában.
Pedig nem bonyolult eljárás, és erre 43 éve, azaz 1968 óta törvény is lehetőséget ad. Csíkszereda anyakönyvi hivatalában tavaly 30-an kérték nevük magyarosítását, vagy magyar helyesírás szerinti írását.
A névmagyarosítás után kiadott születési anyakönyvi kivonat mindössze 2 lejbe, azaz kevesebb mint 200 forintba kerül. Az új személyi igazolványért 800 forintnak megfelelő lejt kell fizetni.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Televízió, Erdély.ma
Az egyszerűsített honosításnál egyetlen űrlap kitöltésével kérhetik nevük magyarosítását, vagy magyar helyesírás szerinti írását a kérelmezők. Sokan szeretnék magyar nevüket használni Romániában is.
Stefannak, Dionisienek, Elisabetának, Irinának írják a hivatalos anyakönyvi papírokban, valójában Istvánnak, Dénesnek, Erzsébetnek, Irénnek hívják őket. Gyakori jelenség ez a Székelyföldön. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke szerint sokan szeretnék hivatalosan is, a magyar nevüket használni Romániában.
Pedig nem bonyolult eljárás, és erre 43 éve, azaz 1968 óta törvény is lehetőséget ad. Csíkszereda anyakönyvi hivatalában tavaly 30-an kérték nevük magyarosítását, vagy magyar helyesírás szerinti írását.
A névmagyarosítás után kiadott születési anyakönyvi kivonat mindössze 2 lejbe, azaz kevesebb mint 200 forintba kerül. Az új személyi igazolványért 800 forintnak megfelelő lejt kell fizetni.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Televízió, Erdély.ma
2011. február 18.
Harc a nyelvi jogokért
Veress Dávid, az immár nyolc éve működő Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnökének (képünkön) meggyőződése, hogy lesz eredménye az anyanyelvhasználat minél szélesebb körű használatáért folytatott küzdelemnek.
Mentalitásváltásra van szükség: ahogy az öltözködésben, frizuraválasztásban, igényesnek kell lennünk anyanyelvünk használata terén is” – mutatott rá a Krónika megkeresésére a szövetség elnöke. Veress úgy véli, annak ellenére, hogy hosszú évtizedeken keresztül a hatalom igyekezett leszoktatni a kisebbségeket az anyanyelvük használatáról, és kezdett megjelenni a „kevertnyelvűség”, a helyzet romlása megállítható. Veress emlékeztetett, azért is hívták életre a szövetséget, mivel nap mint nap azt tapasztalták, hogy az emberek – főként az ügyintézésben – nem merik használni a magyar nyelvet még akkor sem, ha megvan egyébként erre a lehetőségük. A szövetség tagjai háromszínű (piros, fehér, zöld) cédulákat nyomtattak, eleinte a Használd édes anyanyelved! felirattal, később Hivatalos magyar nyelvet! mottóval. „Mi úgy tartjuk, valami akkor lesz hivatalos, ha egyre többen használják” – mutatott rá.
Veress Dávid sokak számára akkor vált ismertté, amikor első ízben tüntetett a csíkszeredai törvényszék épülete előtt, hogy felhívja az illetékesek figyelmét arra, a törvény előírja a kisebbségi nyelvhasználatot a bíróságon is. „2009-ben sok panaszt hallottam a törvényszéki nyelvhasználattal kapcsolatosan, így május 14-étől tíz héten át, minden csütörtökön déli 12 órakor megjelentem a törvényszék előtt „Embertelenség, törvénytelenség, jogtiprás” jelszavakkal próbáltam felhívni a törvényszék illetékeseinek figyelmét a megváltozott jogszabályra” – idézte fel Veress. Lőrincz Rómeó, a bíróság akkori elnöke üdvözölte Veress kezdeményezését, és magyar tárgyalásokat tartott egy egész napon át, figyelemfelkeltő jelleggel. „Az emberek nem szokták meg, hogy jogaink érvényesítéséért nekünk kell lépéseket tennünk, ha az érintettek nem teremtik meg a szükséges feltételeket” – értékelte az akciót Veress.
Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség a név-visszamagyarosítás problémájával is foglalkozik: Kérjük vissza becsületes magyar nevünk! feliratú cédulát osztogatnak azért, hogy felhívják az emberek figyelmét a múltban elkövetett jogtalanságra. „Beismerték, hogy annak idején jogtalanul jártak el, amikor nem hagyták, hogy az édesanyák magyar neveket írassanak be, így lettek Mihaiok, Ştefanok, Paraschivák, ezeket ma meg lehet változtatni” – hangsúlyozta a szövetség elnöke.
Veress ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyelvijogok.ro honlapon megtalálhatók a törvény biztosította anyanyelv-használati jogok, s ugyanitt lehet megtalálni a Romániában élő, magyarul beszélő orvosok, közjegyzők, illetve ügyvédek névsorát.
Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár)
Veress Dávid, az immár nyolc éve működő Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnökének (képünkön) meggyőződése, hogy lesz eredménye az anyanyelvhasználat minél szélesebb körű használatáért folytatott küzdelemnek.
Mentalitásváltásra van szükség: ahogy az öltözködésben, frizuraválasztásban, igényesnek kell lennünk anyanyelvünk használata terén is” – mutatott rá a Krónika megkeresésére a szövetség elnöke. Veress úgy véli, annak ellenére, hogy hosszú évtizedeken keresztül a hatalom igyekezett leszoktatni a kisebbségeket az anyanyelvük használatáról, és kezdett megjelenni a „kevertnyelvűség”, a helyzet romlása megállítható. Veress emlékeztetett, azért is hívták életre a szövetséget, mivel nap mint nap azt tapasztalták, hogy az emberek – főként az ügyintézésben – nem merik használni a magyar nyelvet még akkor sem, ha megvan egyébként erre a lehetőségük. A szövetség tagjai háromszínű (piros, fehér, zöld) cédulákat nyomtattak, eleinte a Használd édes anyanyelved! felirattal, később Hivatalos magyar nyelvet! mottóval. „Mi úgy tartjuk, valami akkor lesz hivatalos, ha egyre többen használják” – mutatott rá.
Veress Dávid sokak számára akkor vált ismertté, amikor első ízben tüntetett a csíkszeredai törvényszék épülete előtt, hogy felhívja az illetékesek figyelmét arra, a törvény előírja a kisebbségi nyelvhasználatot a bíróságon is. „2009-ben sok panaszt hallottam a törvényszéki nyelvhasználattal kapcsolatosan, így május 14-étől tíz héten át, minden csütörtökön déli 12 órakor megjelentem a törvényszék előtt „Embertelenség, törvénytelenség, jogtiprás” jelszavakkal próbáltam felhívni a törvényszék illetékeseinek figyelmét a megváltozott jogszabályra” – idézte fel Veress. Lőrincz Rómeó, a bíróság akkori elnöke üdvözölte Veress kezdeményezését, és magyar tárgyalásokat tartott egy egész napon át, figyelemfelkeltő jelleggel. „Az emberek nem szokták meg, hogy jogaink érvényesítéséért nekünk kell lépéseket tennünk, ha az érintettek nem teremtik meg a szükséges feltételeket” – értékelte az akciót Veress.
Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség a név-visszamagyarosítás problémájával is foglalkozik: Kérjük vissza becsületes magyar nevünk! feliratú cédulát osztogatnak azért, hogy felhívják az emberek figyelmét a múltban elkövetett jogtalanságra. „Beismerték, hogy annak idején jogtalanul jártak el, amikor nem hagyták, hogy az édesanyák magyar neveket írassanak be, így lettek Mihaiok, Ştefanok, Paraschivák, ezeket ma meg lehet változtatni” – hangsúlyozta a szövetség elnöke.
Veress ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyelvijogok.ro honlapon megtalálhatók a törvény biztosította anyanyelv-használati jogok, s ugyanitt lehet megtalálni a Romániában élő, magyarul beszélő orvosok, közjegyzők, illetve ügyvédek névsorát.
Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 24.
„Nyelvháborút” indít a kovásznai alprefektus
Rendszerint félremagyarázzák a nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat a Kovászna megyei prefektúra jogászai, és a sajátos törvényértelmezés alapján Valentin Ionaşcu alprefektus valóságos hadjáratot indított a magyar nyelv ellen – fogalmazott Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt követően, hogy Ionaşcu arra szólította fel a háromszéki magáncégeket, hogy köztéri reklámtábláikon kötelező módon használják a román nyelvet. Amíg György Ervin prefektus pihenőszabadságon volt, helyettese többek között a Domo üzletlánc Sepsiszentgyörgyön felállított magyar nyelvű reklámtáblájának eltávolítását is követelte.
Valentin Ionaşcu alprefektus korábban arra szólította fel a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot, hogy a hivatalos levelei fejlécében ne használja a magyar nyelvet. Az alprefektust nem sikerült utolérnünk, ám megyei kormányhivatali források szerint Ionaşcu az 550-es számú jogszabályra hivatkozva szólította fel a kereskedelmi társaságokat a román nyelv használatára. A jogszabály szerint közterületen mindent kötelező románul is feliratozni.
Ugyancsak kormányhivatali források szerint a törvény értelmezhető, és a jogászok egy része úgy magyarázza, hogy a kereskedelmi társaságokra is vonatkoztatható. Az alprefektus értelmezése szerint magánterületen minden cég a saját belátása szerint feliratoz, ám közterületen köteles románul is feltüntetni az információkat.
A szabadságáról tegnap visszatérő György Ervin prefektus lapunknak elmondta, utána kell járnia az ügynek, hogy kiderítse a jogi hátterét.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere korábban elmondta, az alprefektus és a kormányhivatal jogászai folyamatosan rosszindulatúan félremagyarázzák a törvényeket, és állandó hadjáratot folytatnak a magyar feliratok ellen. Antal elmondta, kezdeményezni fog egy találkozót, ahol az alprefektusnak és a prefektúra jogászainak a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekből, például a regionális nyelvek chartájából tart majd felolvasást, hogy megértsék, a kisebbségek nyelve egyenrangú a román nyelvvel, és jogunk van bármikor használni azt.
Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke elmondta, az alprefektus eljárása a kicsinyeskedés és a 90 éve tartó lélektani hadjárat része. „Nem kell bosszankodnunk az ilyen jellegű támadások miatt, hanem még inkább oda kell figyelnünk a magyar nyelv használatára, és arra, hogy ott is legyenek magyar feliratok, ahol most nincsenek” – mondta Veress Dávid.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
Rendszerint félremagyarázzák a nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat a Kovászna megyei prefektúra jogászai, és a sajátos törvényértelmezés alapján Valentin Ionaşcu alprefektus valóságos hadjáratot indított a magyar nyelv ellen – fogalmazott Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt követően, hogy Ionaşcu arra szólította fel a háromszéki magáncégeket, hogy köztéri reklámtábláikon kötelező módon használják a román nyelvet. Amíg György Ervin prefektus pihenőszabadságon volt, helyettese többek között a Domo üzletlánc Sepsiszentgyörgyön felállított magyar nyelvű reklámtáblájának eltávolítását is követelte.
Valentin Ionaşcu alprefektus korábban arra szólította fel a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot, hogy a hivatalos levelei fejlécében ne használja a magyar nyelvet. Az alprefektust nem sikerült utolérnünk, ám megyei kormányhivatali források szerint Ionaşcu az 550-es számú jogszabályra hivatkozva szólította fel a kereskedelmi társaságokat a román nyelv használatára. A jogszabály szerint közterületen mindent kötelező románul is feliratozni.
Ugyancsak kormányhivatali források szerint a törvény értelmezhető, és a jogászok egy része úgy magyarázza, hogy a kereskedelmi társaságokra is vonatkoztatható. Az alprefektus értelmezése szerint magánterületen minden cég a saját belátása szerint feliratoz, ám közterületen köteles románul is feltüntetni az információkat.
A szabadságáról tegnap visszatérő György Ervin prefektus lapunknak elmondta, utána kell járnia az ügynek, hogy kiderítse a jogi hátterét.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere korábban elmondta, az alprefektus és a kormányhivatal jogászai folyamatosan rosszindulatúan félremagyarázzák a törvényeket, és állandó hadjáratot folytatnak a magyar feliratok ellen. Antal elmondta, kezdeményezni fog egy találkozót, ahol az alprefektusnak és a prefektúra jogászainak a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekből, például a regionális nyelvek chartájából tart majd felolvasást, hogy megértsék, a kisebbségek nyelve egyenrangú a román nyelvvel, és jogunk van bármikor használni azt.
Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke elmondta, az alprefektus eljárása a kicsinyeskedés és a 90 éve tartó lélektani hadjárat része. „Nem kell bosszankodnunk az ilyen jellegű támadások miatt, hanem még inkább oda kell figyelnünk a magyar nyelv használatára, és arra, hogy ott is legyenek magyar feliratok, ahol most nincsenek” – mondta Veress Dávid.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2012. május 11.
Mi a rendőrség magyar neve?
Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, akkor mások nem fogják érvényesíteni a nyelvi jogainkat – jelentette ki lapunknak Veress Dávid, aki ismét több közintézményt szólított fel kétnyelvű feliratok elhelyezésére Csíkszeredában. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke a Krónikának adott interjúban leszögezte: a magyar nyelv regionális szintű hivatalossá tételére nem kell húsz évet várni, ám ennek érdekében az erdélyi magyaroknak nap mint nap következetesen kell megkövetelniük nyelvi jogaik alkalmazását.
- Csíkszeredai közintézmények előtt tartott szerdán tiltakozást, kétnyelvű feliratok kihelyezését kérve az intézmények homlokzataira. Az ember azt gondolná, hogy a tömbmagyar Székelyföldön kevésbé adódhatnak gondok a nyelvi jogok terén, mint mondjuk szórványvidéken.
– Az általam célba vett intézményeket hatalmi intézményeknek nevezném, hiszen a megyei és városi rendőrségről, az állami levéltárról, a bíróságot és az ügyészséget is magában foglaló törvényszékről, a megyei katonai központról, valamint a háborút viselt katonák szövetségéről van szó. Én azt sérelmezem, hogy miközben más polgári közintézmény esetében kevésbé merülnek fel gondok a belső anyanyelvhasználat terén, addig ezek esetében egyfajta arroganciát, olyan magatartást tanúsítanak, mintha a törvényen kívül, illetve afölött állnának.
Akciómmal arra akartam kihasználni az alkalmat, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetőivel, helytartóival megértessem: Romániában immár olyan szintet ért el a demokratizálódás, a jogállamiság, hogy a törvényhozásban úgy-ahogy, de mégis kodifikálták a jogainkat. Ezek a jogok tehát megtalálhatóak a jogszabályokban, viszont ezek gyakorlatba ültetését épp azok akadályozzák, akiknek éppen az alkalmazás volna a feladatuk.
Az intézményvezetőknek átadtam a 64, hazai és nemzetközi dokumentumokban, a román és a magyar állam közötti egyezményekben található, a nyelvhasználati jogokra vonatkozó rendelkezések gyűjteményét, hogy próbálja befolyásolni a kérdésről alkotott felfogásukat, véleményüket.
– Milyen fogadtatásban részesült a górcső alá vett intézményeknél? Kapott-e ígéretet a kétnyelvűség biztosítására?
– Radu Moldovan megyei rendőrfőkapitány vendéglátónak minősült, készséges volt, hiszen irodájában fogadott. Viszont addig élveztem a vendégszeretetét, amíg letelt a tiltakozásomra kért idő, így három másik intézményhez már nem jutottam el. A rendőrparancsnok emberként nem sérelmezte, sőt normálisnak tartotta a kéréseimet. Rendőrként azonban – meglehetősen furcsa logikát követve – azt fejtegette: a jelenlegi jogszabály nem írja elő a speciális intézmények számára, hogy köteles kihelyezni a kétnyelvű feliratot. A rendőrség ugyanis nem közintézményként, hanem speciális intézményként határozza meg magát.
Hozzátette azt is, hogy törvénymódosítás hiányában is elrendelné a két-, sőt háromnyelvű felirat kifüggesztését, de csak ha a felettesei, a belügyminisztérium illetékesei utasítanák erre. Éppen ezért azt javasolta nekem, hogy forduljak személyesen ez ügyben a belügyminisztériumhoz, amit én már amúgy is terveztem, és ugyanerre kértem én is. Érdekes egyébként, hogy a parancsnok rákérdezett: miként fordítanám a román poliţia szót magyarra.
Amikor a világ legtermészetesebb módján rávágtam, hogy rendőrség, Radu Moldovan közölte: ezzel baj van, mert ez a magyarországi hasonló intézmény megnevezése és Magyarország sérelmezhetné, hogy Romániában ugyanazt a megnevezést használják. Tájékoztattam arról, hogy ez meglehetősen érdekes felfogás, hiszen a nyelv nem egy adott államhoz, térséghez kötődik, egy magyar szó, kifejezés bárhol a világon ugyanazt jelenti.
Szerinte ennek Romániában nincs magyar megfelelője, legfeljebb police-nak lehetne nevezni. Már csak azért sem tudtam elfogadni ezt az érvelést, hogy a városi rendőrség egyik részlegének bejáratára felkerült a magyar felirat: közelségi rendőrség.
– Mivel magyarázza, hogy ezek az intézmények nem alkalmazzák a törvényt, és megtagadják a többségi lakosság anyanyelv-használati jogának alkalmazását?
– Azt látom, hogy sokan nem mernek maguktól gondolkodni, inkább elvárják: a felettesük adjon utasítást a nyelvi jogok tiszteletben tartására. Holott az intézmény tekintélye is egészen más lenne, közelebb kerülne a polgárhoz, ha utóbbi kívülről is olvashatná anyanyelvén a megnevezését. Bennem mindig a gyarmatosítás érzetét kelti, és méltóságomban zavar, ha valahol tiltják az anyanyelvemet. Holott a jogszabályok léteznek, nem tartják tiszteletben a többség nyelvét.
Nem azt keresik, hogyan lehetne alkalmazni ezeket, hanem elzárkóznak ettől. Sőt sokan a nacionalista körök reakciójától, a nemzetárulás vádjától félnek, amikor nem függesztik ki a magyar feliratokat.
– A kolozsvári kisebbségkutató intézet nemrég ismertetett kutatása éppenséggel arról árulkodik, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, a közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Milyen tapasztalata van e téren?
– Ezeken a vidékeken a szokásjog erősebb, mint az adott törvényi előírások. Itt nagyobb igénnyel, ösztönösen használják a polgárok ezeket a jogokat, hiszen ilyen a társadalmi környezet, a közösség nem igyekszik mindig a mások elvárásához alkalmazkodni. Vagyis a maga valóságában éli meg a kis magyar világát. Ahol kiszolgáltatottabb helyzetben van a magyarság, és azt gondolja: hátránya származhat abból, ha anyanyelvén szólal meg egy hivatalban, ott zsigeri félelem alakul ki az emberekben.
Holott aki lassan elhagyja az anyanyelvét, az a tudatában is meggyengül. Óriási gond az is, hogy a magyar embernek sokszor hamarabb beugranak a román kifejezések, emiatt például le is szoktak a magyar közigazgatási nyelvről. Éppen ezért javasoltam a magyar polgármestereknek, hogy vásárolják meg a szövetségünk által kiadott román–magyar közigazgatási szótárt, amelyből az önkormányzati alkalmazottak tanulmányozhatják a szaknyelvet. Erre szükség van, hiszen ha feladjuk anyanyelvünket, nem lesz magyar Erdélyben.
– Milyen esélyt lát arra, hogy a romániai közintézmények biztosítsák a nyelvi jogokat? Az önéhez hasonló akciók látványosak ugyan, de kétséges, hogy intézkedésre fogja sarkallni őket.
– Az autonómia is életforma: akkor lesz önrendelkezésünk, ha mi megteremtjük, nem akkor, ha más megadja nekünk. Ehhez hasonló a helyzet az anyanyelvhasználattal is. Ha meg akarjuk őrizni ezt az őseinktől örökölt jussunkat, ha tudatosan, mozgalomszerűen odafigyelünk arra, hogy a közintézmények, kereskedelmi társaságok tartsák tiszteletben a nyelvi jogokat, akkor sikerülhet. Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, és ehhez nem társul tudatos helytállás, akkor nem fogják érvényesíteni a jogainkat.
Ellenkező esetben viszont úgy fogadnak el, ahogy viselkedünk. Nap mint nap következetesen kell megkövetelnünk a nyelvi jogaink alkalmazását, például arra késztetve a közintézmények hivatalnokait, hogy két nyelven tegyék közzé az űrlapokat. A csíkszeredai polgármesteri hivatalban legalább ötven formanyomtatvány lelhető fel magyarul is.
– És arra lát-e esélyt, hogy húsz év múlva regionális hivatalos nyelv legyen a magyar az ország azon régióiban, amelyekben számottevő a magyar közösség aránya? Ezt nemrég az RMDSZ tűzte ki célul.
– Én ennek esélyét nem két évtized múlva, hanem ma látom. Ha minden, magát magyarnak valló, magyarul gondolkodó és érző ember ezt fontosnak tartja, erre naponta odafigyel, akkor ez akkor is hivatalossá válik, ha nem nyilvánítják azzá kívülről. Ha mindenki tudatosan műveli, használja anyanyelvét, akkor ez hivatalossá válik. Éppen ezért hirdetjük felszólításként, hogy használd édes anyanyelvedet! Isten őrizz, hogy erre húsz évet kelljen várni, ennek a lehetősége már ma adott, csak kellő igény kell megfogalmazódjon erre.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, akkor mások nem fogják érvényesíteni a nyelvi jogainkat – jelentette ki lapunknak Veress Dávid, aki ismét több közintézményt szólított fel kétnyelvű feliratok elhelyezésére Csíkszeredában. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke a Krónikának adott interjúban leszögezte: a magyar nyelv regionális szintű hivatalossá tételére nem kell húsz évet várni, ám ennek érdekében az erdélyi magyaroknak nap mint nap következetesen kell megkövetelniük nyelvi jogaik alkalmazását.
- Csíkszeredai közintézmények előtt tartott szerdán tiltakozást, kétnyelvű feliratok kihelyezését kérve az intézmények homlokzataira. Az ember azt gondolná, hogy a tömbmagyar Székelyföldön kevésbé adódhatnak gondok a nyelvi jogok terén, mint mondjuk szórványvidéken.
– Az általam célba vett intézményeket hatalmi intézményeknek nevezném, hiszen a megyei és városi rendőrségről, az állami levéltárról, a bíróságot és az ügyészséget is magában foglaló törvényszékről, a megyei katonai központról, valamint a háborút viselt katonák szövetségéről van szó. Én azt sérelmezem, hogy miközben más polgári közintézmény esetében kevésbé merülnek fel gondok a belső anyanyelvhasználat terén, addig ezek esetében egyfajta arroganciát, olyan magatartást tanúsítanak, mintha a törvényen kívül, illetve afölött állnának.
Akciómmal arra akartam kihasználni az alkalmat, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetőivel, helytartóival megértessem: Romániában immár olyan szintet ért el a demokratizálódás, a jogállamiság, hogy a törvényhozásban úgy-ahogy, de mégis kodifikálták a jogainkat. Ezek a jogok tehát megtalálhatóak a jogszabályokban, viszont ezek gyakorlatba ültetését épp azok akadályozzák, akiknek éppen az alkalmazás volna a feladatuk.
Az intézményvezetőknek átadtam a 64, hazai és nemzetközi dokumentumokban, a román és a magyar állam közötti egyezményekben található, a nyelvhasználati jogokra vonatkozó rendelkezések gyűjteményét, hogy próbálja befolyásolni a kérdésről alkotott felfogásukat, véleményüket.
– Milyen fogadtatásban részesült a górcső alá vett intézményeknél? Kapott-e ígéretet a kétnyelvűség biztosítására?
– Radu Moldovan megyei rendőrfőkapitány vendéglátónak minősült, készséges volt, hiszen irodájában fogadott. Viszont addig élveztem a vendégszeretetét, amíg letelt a tiltakozásomra kért idő, így három másik intézményhez már nem jutottam el. A rendőrparancsnok emberként nem sérelmezte, sőt normálisnak tartotta a kéréseimet. Rendőrként azonban – meglehetősen furcsa logikát követve – azt fejtegette: a jelenlegi jogszabály nem írja elő a speciális intézmények számára, hogy köteles kihelyezni a kétnyelvű feliratot. A rendőrség ugyanis nem közintézményként, hanem speciális intézményként határozza meg magát.
Hozzátette azt is, hogy törvénymódosítás hiányában is elrendelné a két-, sőt háromnyelvű felirat kifüggesztését, de csak ha a felettesei, a belügyminisztérium illetékesei utasítanák erre. Éppen ezért azt javasolta nekem, hogy forduljak személyesen ez ügyben a belügyminisztériumhoz, amit én már amúgy is terveztem, és ugyanerre kértem én is. Érdekes egyébként, hogy a parancsnok rákérdezett: miként fordítanám a román poliţia szót magyarra.
Amikor a világ legtermészetesebb módján rávágtam, hogy rendőrség, Radu Moldovan közölte: ezzel baj van, mert ez a magyarországi hasonló intézmény megnevezése és Magyarország sérelmezhetné, hogy Romániában ugyanazt a megnevezést használják. Tájékoztattam arról, hogy ez meglehetősen érdekes felfogás, hiszen a nyelv nem egy adott államhoz, térséghez kötődik, egy magyar szó, kifejezés bárhol a világon ugyanazt jelenti.
Szerinte ennek Romániában nincs magyar megfelelője, legfeljebb police-nak lehetne nevezni. Már csak azért sem tudtam elfogadni ezt az érvelést, hogy a városi rendőrség egyik részlegének bejáratára felkerült a magyar felirat: közelségi rendőrség.
– Mivel magyarázza, hogy ezek az intézmények nem alkalmazzák a törvényt, és megtagadják a többségi lakosság anyanyelv-használati jogának alkalmazását?
– Azt látom, hogy sokan nem mernek maguktól gondolkodni, inkább elvárják: a felettesük adjon utasítást a nyelvi jogok tiszteletben tartására. Holott az intézmény tekintélye is egészen más lenne, közelebb kerülne a polgárhoz, ha utóbbi kívülről is olvashatná anyanyelvén a megnevezését. Bennem mindig a gyarmatosítás érzetét kelti, és méltóságomban zavar, ha valahol tiltják az anyanyelvemet. Holott a jogszabályok léteznek, nem tartják tiszteletben a többség nyelvét.
Nem azt keresik, hogyan lehetne alkalmazni ezeket, hanem elzárkóznak ettől. Sőt sokan a nacionalista körök reakciójától, a nemzetárulás vádjától félnek, amikor nem függesztik ki a magyar feliratokat.
– A kolozsvári kisebbségkutató intézet nemrég ismertetett kutatása éppenséggel arról árulkodik, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, a közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Milyen tapasztalata van e téren?
– Ezeken a vidékeken a szokásjog erősebb, mint az adott törvényi előírások. Itt nagyobb igénnyel, ösztönösen használják a polgárok ezeket a jogokat, hiszen ilyen a társadalmi környezet, a közösség nem igyekszik mindig a mások elvárásához alkalmazkodni. Vagyis a maga valóságában éli meg a kis magyar világát. Ahol kiszolgáltatottabb helyzetben van a magyarság, és azt gondolja: hátránya származhat abból, ha anyanyelvén szólal meg egy hivatalban, ott zsigeri félelem alakul ki az emberekben.
Holott aki lassan elhagyja az anyanyelvét, az a tudatában is meggyengül. Óriási gond az is, hogy a magyar embernek sokszor hamarabb beugranak a román kifejezések, emiatt például le is szoktak a magyar közigazgatási nyelvről. Éppen ezért javasoltam a magyar polgármestereknek, hogy vásárolják meg a szövetségünk által kiadott román–magyar közigazgatási szótárt, amelyből az önkormányzati alkalmazottak tanulmányozhatják a szaknyelvet. Erre szükség van, hiszen ha feladjuk anyanyelvünket, nem lesz magyar Erdélyben.
– Milyen esélyt lát arra, hogy a romániai közintézmények biztosítsák a nyelvi jogokat? Az önéhez hasonló akciók látványosak ugyan, de kétséges, hogy intézkedésre fogja sarkallni őket.
– Az autonómia is életforma: akkor lesz önrendelkezésünk, ha mi megteremtjük, nem akkor, ha más megadja nekünk. Ehhez hasonló a helyzet az anyanyelvhasználattal is. Ha meg akarjuk őrizni ezt az őseinktől örökölt jussunkat, ha tudatosan, mozgalomszerűen odafigyelünk arra, hogy a közintézmények, kereskedelmi társaságok tartsák tiszteletben a nyelvi jogokat, akkor sikerülhet. Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, és ehhez nem társul tudatos helytállás, akkor nem fogják érvényesíteni a jogainkat.
Ellenkező esetben viszont úgy fogadnak el, ahogy viselkedünk. Nap mint nap következetesen kell megkövetelnünk a nyelvi jogaink alkalmazását, például arra késztetve a közintézmények hivatalnokait, hogy két nyelven tegyék közzé az űrlapokat. A csíkszeredai polgármesteri hivatalban legalább ötven formanyomtatvány lelhető fel magyarul is.
– És arra lát-e esélyt, hogy húsz év múlva regionális hivatalos nyelv legyen a magyar az ország azon régióiban, amelyekben számottevő a magyar közösség aránya? Ezt nemrég az RMDSZ tűzte ki célul.
– Én ennek esélyét nem két évtized múlva, hanem ma látom. Ha minden, magát magyarnak valló, magyarul gondolkodó és érző ember ezt fontosnak tartja, erre naponta odafigyel, akkor ez akkor is hivatalossá válik, ha nem nyilvánítják azzá kívülről. Ha mindenki tudatosan műveli, használja anyanyelvét, akkor ez hivatalossá válik. Éppen ezért hirdetjük felszólításként, hogy használd édes anyanyelvedet! Isten őrizz, hogy erre húsz évet kelljen várni, ennek a lehetősége már ma adott, csak kellő igény kell megfogalmazódjon erre.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2012. szeptember 24.
Nyelvi jogok útmutatója intézményvezetőknek
Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke a Nyelvi jogok útmutató című kiadványt negyvenöt Hargita megyei kormányzati alárendeltségű intézmény vezetőjének kívánja eljuttatni október végéig, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közintézmények, közhivatalok vezetői, jobban és alaposabban megismerjék, valamint a munkatársaikkal is megismertessék a hatályos törvények által szavatolt anyanyelvhasználati jogokat.
Veress Dávid akciójának célja, hogy a nagyrészt magyar intézményvezetők, ne csak megismerjék, de ugyanakkor bátorítsák is az általuk vezetett hivatalokhoz forduló magyar nemzetiségű ügyfeleket anyanyelvük használatára. „Ugyanis a mindennapi gyakorlat – a kevés kivételtől eltekintve, hisz vannak, akik már akarnak és mernek is élni a törvény által szavatolt jogaikkal – azt mutatja, hogy rendkívül nagy a bizonytalanság az elvitathatatlan nyelvi jogainkkal való tudatos élést illetően. Napjainkban sajnos még nagyon is sokan, sőt mondhatni többségben vannak azok, akik a különböző kérvényeik beadásakor rákérdeznek az éppen szolgálatos köztisztviselőre, hogy lehet-e magyarul írni a kérvényt, a beadványt! Ennek a nagyszámú bizonytalankodónak egyértelmű biztatást jelenthet, ha a törvényt alaposan ismerő közalkalmazottak eligazítást adnak és bátorítják az ügyintézőt anyanyelvének használatára” – tájékoztatta lapunkat Veress.
Kifejtette, Csíkszereda önkormányzati képviselőjeként a Nyelvi jogok című útmutató személyes átadásakor arról is szeretne felmérést készíteni, hogy a magyar anyanyelvű polgárok – írásban és szóban – milyen nyelven szoktak az érintett közhivatalokhoz fordulni, vannak-e az illető intézményben kétnyelvű a formanyomtatványok. Ugyanakkor azt is szeretné megtudni, hogy az illető közintézményben, közhivatalban milyen a nemzetiségi arány, illetve a közszolgák milyen arányban beszélik a székelyföldi többség anyanyelvét.
Létai Tibor
Székelyhon.ro
2012. október 9.
Magyartalan kötőjelek a nevek írásánál
Számos magyar szülő kerül kínos helyzetbe az anyakönyvi hivatalban, amikor a gyermek nevét – két utónév (keresztnév) esetében – nem a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően jegyzik be az anyakönyvbe, vagyis a két utónév közé kötőjelet biggyesztenek, ami a magyar nevek esetében helytelen. A szülők a magyar nevek megcsúfolásának érzik az eljárást, annál is inkább, mert a 2006/183-as törvény 5. cikkelyének 1. bekezdése értelmében a hivatalok a nemzeti kisebbségek esetében az adott nyelv helyesírási szabályait kell figyelembe vegyék.
Csíkszeredában is sok szülő nehezményezi, hogy a magyar gyermekek nevét az anyakönyvi hivatalban nem hajlandók a magyar nyelv szabályainak megfelelően beírni.
„Huszonkét évvel a rendszerváltást követően egy túlnyomórészt magyar lakosú városban még mindig nem lehet a magyar neveket becsületesen használni a hivatalos okmányokban, arról ne is beszéljünk, hogy a keresztlevél háromnyelvű – román, angol, francia –, de magyarul semmi sincs feltüntetve rajta” – fogalmazott az egyik felháborodott újdonsült apuka, akinek kérése ellenére sem írták be helyes magyarsággal gyermeke nevét.
Egy másik, neve elhallgatását kérő csíkszeredai apa, akinek nyáron született a kislánya, elmesélte: „két utónevet választottunk gyermekünknek, és az anyakönyvi hivatalban kifejezetten kértem, hogy a keresztnevek közé ne tegyenek kötőjelet, mert a magyar nyelv szabályai szerint nem kell. Erre azt a választ kaptam, hogy Romániában élünk, és a hatályos román törvények szerint kötelező kötőjelet tenni a nevek közé.”
A kötőjel használatáról a Csíkszeredai Anyakönyvi Hivatalban is hasonlóan nyilatkoztak az ott dolgozók. Mint mondták, nem tehetnek mást, hisz a törvény előírásainak megfelelően kell beírják a neveket, és a hatályos jogszabály kötelezi az említett írásjel használatát. Az 1996/119-es törvényről van szó, amit májusban módosítottak. Tulit Ilona és Farkas Erika anyakönyvvezetőktől megtudtuk, hogy 2011 márciusától idén májusig a törvény a kötőjel elhagyását írta elő, de idén májustól újra kötelezővé tették annak használatát, vagyis alig több mint egy esztendeig volt lehetőségük a magyar szülőknek az utónevek beírásakor a kötőjel elhagyására.
A 2012 tavaszán kiadott nyelvi jogok útmutatója így fogalmaz: „2011-ig a hatályos jogszabályok értelmében az összetett (két név kapcsolatából alakult családneveket, illetve a kettős keresztnevet) kötőjellel elválasztva jegyezték be. A keresztnevek esetében ez problémát okozott, mivel a magyar nyelvhelyesség és névhasználat szerint a keresztneveket nem kell kötőjellel elválasztani. Sok esetben a szülők kifejezetten kérték, hogy gyermekeik keresztneveit kötőjel nélkül jegyezzék be, arra hivatkozva, hogy a törvény is előírja, hogy a neveket anyanyelven (az anyanyelv helyesírási szabályai szerint) írják be. Az ilyen jellegű kéréseket visszautasították, azzal az érvvel, hogy a keresztneveket minden esetben kötelező kötőjellel elválasztani. Ezt az ellentmondást 2011-ben feloldották: az újonnan bevezetett rendelkezések értelmében a család-, illetve keresztneveket immár kötőjel nélkül jegyzik be.”
Sajnálatos módon a magyarellenességéről elhíresült Ponta-kormány ezt az ellentmondást újra visszaállította, ugyanis az 1996/119-es törvény 69. cikkelyének 2. bekezdését megváltoztatták, újra kötelezővé téve a kötőjel használatát a család-, illetve keresztnevekben.
„Ha a szülő nem hajlandó átvenni a keresztlevelet, akkor elküldjük a megyei lakossági nyilvántartóhoz, ahol ugyancsak elmagyarázzák a jelenleg hatályos törvényeket, ezt követően általában a szülők visszajönnek, és átveszik a keresztlevelet” – fogalmazott Tulit.
A hivatal alkalmazottai önhatalmúlag nem hagyhatják el a kötőjelet, mert mint mondták, rendszeresen ellenőrzik munkájukat, és ha nem tartják be a törvényeket, megbüntetik. Azt viszont nem sikerült tisztázni, hogy kötőjelelhagyás esetén milyen büntetés jár. A két anyakönyvvezető hangsúlyozta, hogy külföldiek esetében is – ha a gyermekeik itt születnek, és itt anyakönyveztetik őket – a román törvényeket kell alkalmazzák a nevek beírásakor.
A kisebbségi nyelvhasználatot biztosító és a nevek írását szabályozó törvény ellentmond egymásnak, ami sajnos nem egyedi eset Romániában – hangsúlyozta Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. Kifejtette: „jelezni fogom a törvényhozóknak, hogy ellentmondás van a két törvény között, és kérni fogom az ellentmondás megszüntetését a kisebbségi nyelvhasználati jogszabályoknak megfelelően”.
Létai Tibor
Székelyhon.ro
Számos magyar szülő kerül kínos helyzetbe az anyakönyvi hivatalban, amikor a gyermek nevét – két utónév (keresztnév) esetében – nem a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően jegyzik be az anyakönyvbe, vagyis a két utónév közé kötőjelet biggyesztenek, ami a magyar nevek esetében helytelen. A szülők a magyar nevek megcsúfolásának érzik az eljárást, annál is inkább, mert a 2006/183-as törvény 5. cikkelyének 1. bekezdése értelmében a hivatalok a nemzeti kisebbségek esetében az adott nyelv helyesírási szabályait kell figyelembe vegyék.
Csíkszeredában is sok szülő nehezményezi, hogy a magyar gyermekek nevét az anyakönyvi hivatalban nem hajlandók a magyar nyelv szabályainak megfelelően beírni.
„Huszonkét évvel a rendszerváltást követően egy túlnyomórészt magyar lakosú városban még mindig nem lehet a magyar neveket becsületesen használni a hivatalos okmányokban, arról ne is beszéljünk, hogy a keresztlevél háromnyelvű – román, angol, francia –, de magyarul semmi sincs feltüntetve rajta” – fogalmazott az egyik felháborodott újdonsült apuka, akinek kérése ellenére sem írták be helyes magyarsággal gyermeke nevét.
Egy másik, neve elhallgatását kérő csíkszeredai apa, akinek nyáron született a kislánya, elmesélte: „két utónevet választottunk gyermekünknek, és az anyakönyvi hivatalban kifejezetten kértem, hogy a keresztnevek közé ne tegyenek kötőjelet, mert a magyar nyelv szabályai szerint nem kell. Erre azt a választ kaptam, hogy Romániában élünk, és a hatályos román törvények szerint kötelező kötőjelet tenni a nevek közé.”
A kötőjel használatáról a Csíkszeredai Anyakönyvi Hivatalban is hasonlóan nyilatkoztak az ott dolgozók. Mint mondták, nem tehetnek mást, hisz a törvény előírásainak megfelelően kell beírják a neveket, és a hatályos jogszabály kötelezi az említett írásjel használatát. Az 1996/119-es törvényről van szó, amit májusban módosítottak. Tulit Ilona és Farkas Erika anyakönyvvezetőktől megtudtuk, hogy 2011 márciusától idén májusig a törvény a kötőjel elhagyását írta elő, de idén májustól újra kötelezővé tették annak használatát, vagyis alig több mint egy esztendeig volt lehetőségük a magyar szülőknek az utónevek beírásakor a kötőjel elhagyására.
A 2012 tavaszán kiadott nyelvi jogok útmutatója így fogalmaz: „2011-ig a hatályos jogszabályok értelmében az összetett (két név kapcsolatából alakult családneveket, illetve a kettős keresztnevet) kötőjellel elválasztva jegyezték be. A keresztnevek esetében ez problémát okozott, mivel a magyar nyelvhelyesség és névhasználat szerint a keresztneveket nem kell kötőjellel elválasztani. Sok esetben a szülők kifejezetten kérték, hogy gyermekeik keresztneveit kötőjel nélkül jegyezzék be, arra hivatkozva, hogy a törvény is előírja, hogy a neveket anyanyelven (az anyanyelv helyesírási szabályai szerint) írják be. Az ilyen jellegű kéréseket visszautasították, azzal az érvvel, hogy a keresztneveket minden esetben kötelező kötőjellel elválasztani. Ezt az ellentmondást 2011-ben feloldották: az újonnan bevezetett rendelkezések értelmében a család-, illetve keresztneveket immár kötőjel nélkül jegyzik be.”
Sajnálatos módon a magyarellenességéről elhíresült Ponta-kormány ezt az ellentmondást újra visszaállította, ugyanis az 1996/119-es törvény 69. cikkelyének 2. bekezdését megváltoztatták, újra kötelezővé téve a kötőjel használatát a család-, illetve keresztnevekben.
„Ha a szülő nem hajlandó átvenni a keresztlevelet, akkor elküldjük a megyei lakossági nyilvántartóhoz, ahol ugyancsak elmagyarázzák a jelenleg hatályos törvényeket, ezt követően általában a szülők visszajönnek, és átveszik a keresztlevelet” – fogalmazott Tulit.
A hivatal alkalmazottai önhatalmúlag nem hagyhatják el a kötőjelet, mert mint mondták, rendszeresen ellenőrzik munkájukat, és ha nem tartják be a törvényeket, megbüntetik. Azt viszont nem sikerült tisztázni, hogy kötőjelelhagyás esetén milyen büntetés jár. A két anyakönyvvezető hangsúlyozta, hogy külföldiek esetében is – ha a gyermekeik itt születnek, és itt anyakönyveztetik őket – a román törvényeket kell alkalmazzák a nevek beírásakor.
A kisebbségi nyelvhasználatot biztosító és a nevek írását szabályozó törvény ellentmond egymásnak, ami sajnos nem egyedi eset Romániában – hangsúlyozta Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. Kifejtette: „jelezni fogom a törvényhozóknak, hogy ellentmondás van a két törvény között, és kérni fogom az ellentmondás megszüntetését a kisebbségi nyelvhasználati jogszabályoknak megfelelően”.
Létai Tibor
Székelyhon.ro
2013. április 20.
Belföldi hírek
Ismét változik az egyetemi felvételi
Az egyetemek maguk dönthetnek idén arról, figyelembe veszik-e a felvételin a középiskolai átlagot – tartalmazza a Hivatalos Közlönyben megjelent miniszteri rendeletet. „Ez egy lehetőség, amelyről az egyetemek döntenek.
Úgy vélem, nem kell a minisztériumnak megtiltania olyasmit, amit az oktatási törvény nem tilt” – mondta Remus Pricopie oktatási miniszter. A középiskolai tanulmányi eredmények figyelembevételét tavaly Cătălin Baba, az Ungureanu-kormány oktatási minisztere törölte a lehetséges felvételi szempontok közül, arra hivatkozva, hogy az a gyengébb középiskolákból magas átlaggal érkező jelentkezőket részesíti előnyben és hosszú távon igénytelenségre, érdemtelenül nagy jegyek osztogatására ösztönzi a középiskolákat. A 2013–2014-es egyetemi tanévre és az idei felvételire vonatkozó jogszabály is tartalmazza azt a korábbi rendelkezést, hogy a román tannyelvű egyetemre felvételiző kisebbségi diákok minden olyan tantárgyból anyanyelvükön vizsgázhatnak, amelyet a középiskolában anyanyelvükön tanultak.
A Magyar Nyelv Napjai Csíkszeredában
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött tegnap a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat, melyen többek között Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének vezetője kifejtette: mindannyiunknak közünk van a magyar nyelvhez, de külön felelősséggel tartoznak a nyelvészek, pedagógusok, színészek, a média, a politikusok, akik mintaadók. Üdvözölte, hogy civil szervezetek is felvállalták a nyelvápolást, mint például Csíkszeredában az Édes Anyanyelvünkért Szövetség. A Sütő András Nyelvőrzési Díjat – melyet azok a nyelvészek, nyelvművelők vagy közéleti személyiségek kapják, akik a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért, az anyanyelvi kultúra ápolásáért, a magyarul beszélők anyanyelv-használati jogaiért munkálkodnak – idén Hegyeli Attila kapta, aki tizenkét évet dolgozott azért, hogy a csángó magyarok tanulhassák anyanyelvüket, elindította az erre irányuló programot, amely több mint ötezer csángó diákot érintett.
Elnököt választott a Minta
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági partnerszervezeteként alapított Minta tegnapi I. Országos Alakuló Küldöttgyűlésén Tőke Ervint, az EMNP csíkszeredai önkormányzati képviselőjét választotta a szervezet elnökévé. Tőke Ervin kijelentette, a Minta „jó ügyet és jó politikai közösséget” támogat, a tagok pedig az elmúlt választási év politikai kampányai során is bebizonyították, hogy „erős ellenszélben” is képesek dolgozni. Fontosnak nevezte, hogy a Minta megoldást találjon a fiatalok kivándorlása ellen, mert az „hasonló módon tizedeli a közösséget, mint egy háború”. Úgy fogalmazott, „túlélésünkhöz és reménybeli megerősödésünkhöz egy út vezet, a Székelyföld és az Érmellék területi autonómiája.”
Ismét változik az egyetemi felvételi
Az egyetemek maguk dönthetnek idén arról, figyelembe veszik-e a felvételin a középiskolai átlagot – tartalmazza a Hivatalos Közlönyben megjelent miniszteri rendeletet. „Ez egy lehetőség, amelyről az egyetemek döntenek.
Úgy vélem, nem kell a minisztériumnak megtiltania olyasmit, amit az oktatási törvény nem tilt” – mondta Remus Pricopie oktatási miniszter. A középiskolai tanulmányi eredmények figyelembevételét tavaly Cătălin Baba, az Ungureanu-kormány oktatási minisztere törölte a lehetséges felvételi szempontok közül, arra hivatkozva, hogy az a gyengébb középiskolákból magas átlaggal érkező jelentkezőket részesíti előnyben és hosszú távon igénytelenségre, érdemtelenül nagy jegyek osztogatására ösztönzi a középiskolákat. A 2013–2014-es egyetemi tanévre és az idei felvételire vonatkozó jogszabály is tartalmazza azt a korábbi rendelkezést, hogy a román tannyelvű egyetemre felvételiző kisebbségi diákok minden olyan tantárgyból anyanyelvükön vizsgázhatnak, amelyet a középiskolában anyanyelvükön tanultak.
A Magyar Nyelv Napjai Csíkszeredában
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött tegnap a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat, melyen többek között Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének vezetője kifejtette: mindannyiunknak közünk van a magyar nyelvhez, de külön felelősséggel tartoznak a nyelvészek, pedagógusok, színészek, a média, a politikusok, akik mintaadók. Üdvözölte, hogy civil szervezetek is felvállalták a nyelvápolást, mint például Csíkszeredában az Édes Anyanyelvünkért Szövetség. A Sütő András Nyelvőrzési Díjat – melyet azok a nyelvészek, nyelvművelők vagy közéleti személyiségek kapják, akik a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért, az anyanyelvi kultúra ápolásáért, a magyarul beszélők anyanyelv-használati jogaiért munkálkodnak – idén Hegyeli Attila kapta, aki tizenkét évet dolgozott azért, hogy a csángó magyarok tanulhassák anyanyelvüket, elindította az erre irányuló programot, amely több mint ötezer csángó diákot érintett.
Elnököt választott a Minta
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági partnerszervezeteként alapított Minta tegnapi I. Országos Alakuló Küldöttgyűlésén Tőke Ervint, az EMNP csíkszeredai önkormányzati képviselőjét választotta a szervezet elnökévé. Tőke Ervin kijelentette, a Minta „jó ügyet és jó politikai közösséget” támogat, a tagok pedig az elmúlt választási év politikai kampányai során is bebizonyították, hogy „erős ellenszélben” is képesek dolgozni. Fontosnak nevezte, hogy a Minta megoldást találjon a fiatalok kivándorlása ellen, mert az „hasonló módon tizedeli a közösséget, mint egy háború”. Úgy fogalmazott, „túlélésünkhöz és reménybeli megerősödésünkhöz egy út vezet, a Székelyföld és az Érmellék területi autonómiája.”
2015. november 13.
Többnyelvűséget hirdető kitűzőket osztottak szét a magyar nyelv napján Csíkszeredában
A magyar nyelv napja alkalmából feliratos kitűzőket adtak át az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének kezdeményezésére Csíkszereda több intézményében, kereskedelmi egységekben és az üzemanyagtöltő-állomásokon pénteken.
A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át. Romániában Klaus Johannis államfő idén november 11-én hirdette ki az RMDSZ által kezdeményezett törvényt, amely itt is a magyar nyelv napjává nyilvánítja november 13-át. A törvény értelmében a magyar tannyelvű iskolák ünnepélyes keretek között is megemlékezhetnek a magyar nyelv napjáról.
A pénteki kezdeményezéshez csatlakozott az RMDSZ Csíki Nőszervezete, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) és az Édes Anyanyelvünkért Szövetség is, akik segítettek a HU/RO és HU/RO/EN feliratos kitűzök átadásában. A kezdeményezők abban bíznak, hogy az akció eredményes lesz, és ha valaki betér azon intézmények – rendőrség, posta, prefektúra – vagy kereskedelmi egységek valamelyikébe, akik kapnak a két és három nyelvű kitűzőkből, fogják is azokat viselni. Így az ügyfél tudni fogja, hogy az őt kiszolgáló alkalmazott beszéli ezeket a nyelveket.
„Proaktívan kívánjuk felhívni a figyelmet, segítünk abban, hogy az üzletekben könnyebben menjen a vásárlás, hogy a közhivatalokban könnyebben tudjanak ügyeket intézni” – hangsúlyozta Borboly Csaba, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke. Becze István a szervezet ügyvezető elnöke felhívta a figyelmet, hogy azok, akik nem kaptak kitűzőt, de szeretnének ilyet használni, igényelhetik azt a zöldségpiac melletti RMDSZ székházban.
A kitűzök kiosztásában részt vett Lőrincz Csilla, az RMDSZ Csíki Nőszervezetének elnöke, Kozma István, a CSTIT-elnöke és Veress Dávid az Édes Anyanyelvünkért Szövetség vezetője.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro
A magyar nyelv napja alkalmából feliratos kitűzőket adtak át az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének kezdeményezésére Csíkszereda több intézményében, kereskedelmi egységekben és az üzemanyagtöltő-állomásokon pénteken.
A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át. Romániában Klaus Johannis államfő idén november 11-én hirdette ki az RMDSZ által kezdeményezett törvényt, amely itt is a magyar nyelv napjává nyilvánítja november 13-át. A törvény értelmében a magyar tannyelvű iskolák ünnepélyes keretek között is megemlékezhetnek a magyar nyelv napjáról.
A pénteki kezdeményezéshez csatlakozott az RMDSZ Csíki Nőszervezete, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) és az Édes Anyanyelvünkért Szövetség is, akik segítettek a HU/RO és HU/RO/EN feliratos kitűzök átadásában. A kezdeményezők abban bíznak, hogy az akció eredményes lesz, és ha valaki betér azon intézmények – rendőrség, posta, prefektúra – vagy kereskedelmi egységek valamelyikébe, akik kapnak a két és három nyelvű kitűzőkből, fogják is azokat viselni. Így az ügyfél tudni fogja, hogy az őt kiszolgáló alkalmazott beszéli ezeket a nyelveket.
„Proaktívan kívánjuk felhívni a figyelmet, segítünk abban, hogy az üzletekben könnyebben menjen a vásárlás, hogy a közhivatalokban könnyebben tudjanak ügyeket intézni” – hangsúlyozta Borboly Csaba, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke. Becze István a szervezet ügyvezető elnöke felhívta a figyelmet, hogy azok, akik nem kaptak kitűzőt, de szeretnének ilyet használni, igényelhetik azt a zöldségpiac melletti RMDSZ székházban.
A kitűzök kiosztásában részt vett Lőrincz Csilla, az RMDSZ Csíki Nőszervezetének elnöke, Kozma István, a CSTIT-elnöke és Veress Dávid az Édes Anyanyelvünkért Szövetség vezetője.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro