Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Duna Stúdió (Székelyudvarhely)
4 tétel
2007. december 21.
A Székelyföldi Regionális Stúdió 2002. március 15-én sugározta első élő műsorát a Duna Televízió képernyőjén. A Duna Stúdióként ismert, székelyudvarhelyi székhelyű Regionális Stúdióhoz azonban már korábban, 2001 decemberében beérkeztek a műszaki eszközök, és nem sokkal később elkezdődtek a forgatások,– idézte fel Jakab Endre, a stúdió vezetője. Jelenleg heti három-négy alkalommal jelentkezik élő műsorral az udvarhelyi stúdió, a Világunk Reggel című, helyi idő szerint 7 és 9 óra között sugárzott műsorban. Ezen kívül híranyagokkal, magazinműsorokkal is jelen vannak napi rendszerességgel a Duna Televízió képernyőjén. – A stúdióhoz Székelyföld összes tudósítópontja hozzátartozott, illetve mai napig is tartozik, ezáltal az udvarhelyi stúdió egyfajta központ is. A Duna Stúdiónak jelenleg tizenkét belső munkatársa van. Korábban, a Régiók műsor elindulása után ez a szám jóval nagyobb volt, hét tudósítói ponton, mintegy harmincöt ember készítette műsorokat. Idén májusában megszűnt az Illyés Közalapítvánnyal kötött ötéves szerződés, amely a csatorna költségeit finanszírozta, és a magyar kormány jelezte, nem hajlandó tovább fedezni a költségeket. Az udvarhelyi stúdió élő műsorai megmaradtak, a Duna Televízió ugyanis átvállalta és havonta fedezi az optikai összeköttetés bérlését. /Szász Emese: A székelyudvarhelyi stúdió. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./
2011. március 7.
Elismerés a Székelyföldi Regionális Stúdiónak
Díjjal ismerte el a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány a Duna Televízió székelyudvarhelyi stúdiójának közösségépítő tevékenységét. A díjat létrehozó alapítvány azokat tünteti ki, a városlakók szavazatai alapján, akik sokat tesznek a város jövőjéért.
Hidat képezni a Székelyföld és az anyaország között – ezzel a céllal dolgozik már 10. éve a Székelyföldi Regionális Stúdió. Tizenkét fős csapatunk napi rendszerességgel tudósítja a Duna Televízió nézőit a székelyföldi történésekről, és emellett aktívan részt vállal a régió közösségének építésében. Például gyakran építünk rögtönzött közvetítőkocsit, hogy rögzíthessük a székelység életének fontos pillanatait.
Tavaly az egész Székelyudvarhelyet megmozgató városjobbító ötletbörzét indítottunk, az eredményre az városvezetők is felfigyeltek.
Jakab Endre stúdióvezető szerint a szervezet létjogosultsága igazolt: „A díj igazolja, hogy a magyar közszolgálati médiának egy erős központra van szüksége itt, a Székelyföldön, hogy elvigyük a régió hírét a nagyvilágba, és tükröt tartsunk ennek a közösségnek."
A Közösségi Alapítvánnyal évek óta együttműködünk, városszépítő kalákáiról, a közösség érdekeit szolgáló programjairól rendszeresen beszámolunk. Az SZKA évente díjra jelöli azokat a személyeket, vállalkozókat és szervezeteket, amelyek a legtöbbet tettek a közösségért, a legjobbakról a közönség dönt.
Idén a szavazók a mi munkánkat értékelték a legtöbbre.
Száva Enikő, Szikszai Olivér, Fancsali Levente
Duna Televízió, Erdély.ma
Díjjal ismerte el a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány a Duna Televízió székelyudvarhelyi stúdiójának közösségépítő tevékenységét. A díjat létrehozó alapítvány azokat tünteti ki, a városlakók szavazatai alapján, akik sokat tesznek a város jövőjéért.
Hidat képezni a Székelyföld és az anyaország között – ezzel a céllal dolgozik már 10. éve a Székelyföldi Regionális Stúdió. Tizenkét fős csapatunk napi rendszerességgel tudósítja a Duna Televízió nézőit a székelyföldi történésekről, és emellett aktívan részt vállal a régió közösségének építésében. Például gyakran építünk rögtönzött közvetítőkocsit, hogy rögzíthessük a székelység életének fontos pillanatait.
Tavaly az egész Székelyudvarhelyet megmozgató városjobbító ötletbörzét indítottunk, az eredményre az városvezetők is felfigyeltek.
Jakab Endre stúdióvezető szerint a szervezet létjogosultsága igazolt: „A díj igazolja, hogy a magyar közszolgálati médiának egy erős központra van szüksége itt, a Székelyföldön, hogy elvigyük a régió hírét a nagyvilágba, és tükröt tartsunk ennek a közösségnek."
A Közösségi Alapítvánnyal évek óta együttműködünk, városszépítő kalákáiról, a közösség érdekeit szolgáló programjairól rendszeresen beszámolunk. Az SZKA évente díjra jelöli azokat a személyeket, vállalkozókat és szervezeteket, amelyek a legtöbbet tettek a közösségért, a legjobbakról a közönség dönt.
Idén a szavazók a mi munkánkat értékelték a legtöbbre.
Száva Enikő, Szikszai Olivér, Fancsali Levente
Duna Televízió, Erdély.ma
2013. december 24.
Száva Enikő a karácsonyról: sajtóban nincs ünnep
Száva Enikőnek ítélték oda a múlt héten a néhai csíkszeredai publicista tiszteletére létesített Bálint András-emlékdíjat. A díjazott újságíró a székelyudvarhelyi Székelyföldi Stúdió szerkesztője, műsorvezetője, a Duna Televízióból ismerős a Kárpát-medencében élő magyarok számára. Karácsonyról beszélgettünk pályatársunkkal.
Mit jelent számodra a karácsony? Miért fontos, miről szól ez neked?
Kézenfekvő lenne, ha azt válaszolnám, hogy a karácsony az egyik legfontosabb ünnep az életemben, meg hogy az számomra a szeretetről szól. De nem mondhatom, mert vannak rossz emlékeim az ünneppel kapcsolatban, és a szeretet szót csak ritkán használom, hogy ne kopjon. De biztos vagyok abban, hogy egyszer megérek arra, hogy mindezt így érezzem. Egyelőre arra figyelek, hogy az ünnep előtti hajszában néha utolérjem magam, helyesebben igyekszem lassítani, hogy a lelkem utolérhessen. Ez általában karácsony másodnapján szokott bekövetkezni, akkor már csak a családra figyelek, és kikapcsolok minden mást.
Van-e időd főzni az ünnepi díszvacsorára, és ha igen, mit? Melyik a hagyományos karácsonyi étel a családotokban?
Nem minden karácsony előtt sikerül mindent elkészítenem, ami kell az ünnepi asztalunkra. De édesanyám csak örül, ha segíthet. A mézeskalácsot, a zserbót és a bejglit már hét éve a lányommal gyúrom, ez nem maradhat el, de a töltött káposztát szerintem anyu finomabbra főzi, mint én. Vagy ez csak a kibúvó, hogy ne kelljen vele bajlódnom?
Van-e olyan szokásotok, amit minden évben ugyanúgy tartotok? Például lakásdísz, amit ugyanoda tesztek ki mindig?
A szenteste most már tizedik éve a lányunk körül forog, a nagyszülőket is ő gyűjti egybe. Jó látni, érezni, ahogyan hinni akar a csodában, akkor is, amikor a reklámok, a felvilágosult barátnők, és mi, felnőttek, megpróbáljuk őt visszarángatni a földre. Szóval, az angyal mindig a párkányon találja az ezüstkulcsot, mert különben hogyan tudna bejönni, a gyerekkoromból átmenekített üveggömbök pedig – tudom, borzalmasan giccsesek – kivételesen értékes darabok, és mindig a fő helyet foglalják el a fán. Karácsony napja a gyerekeké. Reggel érkezik a szomszéd gyerekek hada, akikkel a lányunk körbenyargalja valamennyi barátnő otthonát, és osztoznak az ajándéközön örömében.
Nagyon sokat dolgozol. Az ünnep inkább pihenéssel telik, vagy vendégjárással, esetleg síeléssel, kirándulással?
Arra a két napra gondolsz, a szenteste után? Te is tudod, hogy a sajtóban nincs ünnep : ) Mire éppen ellazulnál, már indul is újra a munka. Elcsendesedésre csak úgy van idő, ha azt az egész Székelyföldi Stúdió, vagy ahogyan ismernek bennünket, a Duna Stúdió csapata úgy dönt, hogy szünetel. Szerencsém van azzal, hogy a stúdió egy másik otthon. Pátoszos, de így van. Tizenhárom éve majdnem ugyanaz a csapatfelállításunk, ismerjük egymást, tudjuk, ki miben erős, és elfogadjuk egymás nyavalyáit. És bár annyira kevesen vagyunk, hogy légvárként omlik össze egy-egy produkció, ha valaki épp nem ér rá dolgozni benne, addig egyeztetjük az időpontokat, míg megtaláljuk a megoldást. Apropó, sízés. A legjobb dolog az lenne, ha a stúdió csapata családostól lelépne a földgolyóról, mondjuk a Hargitára, olyan helyre, ahol nincs térerő. Megyek, és megbeszélem velük. Ha elbukik a kezdeményezésem, akkor azért lesz, mert nem tudtunk megegyezni, hogy a Madarasira vagy Hargitafürdőre menjünk. Különben nagy az egyetértés a csapatban : )
Sipos Betti
maszol. ro
Száva Enikőnek ítélték oda a múlt héten a néhai csíkszeredai publicista tiszteletére létesített Bálint András-emlékdíjat. A díjazott újságíró a székelyudvarhelyi Székelyföldi Stúdió szerkesztője, műsorvezetője, a Duna Televízióból ismerős a Kárpát-medencében élő magyarok számára. Karácsonyról beszélgettünk pályatársunkkal.
Mit jelent számodra a karácsony? Miért fontos, miről szól ez neked?
Kézenfekvő lenne, ha azt válaszolnám, hogy a karácsony az egyik legfontosabb ünnep az életemben, meg hogy az számomra a szeretetről szól. De nem mondhatom, mert vannak rossz emlékeim az ünneppel kapcsolatban, és a szeretet szót csak ritkán használom, hogy ne kopjon. De biztos vagyok abban, hogy egyszer megérek arra, hogy mindezt így érezzem. Egyelőre arra figyelek, hogy az ünnep előtti hajszában néha utolérjem magam, helyesebben igyekszem lassítani, hogy a lelkem utolérhessen. Ez általában karácsony másodnapján szokott bekövetkezni, akkor már csak a családra figyelek, és kikapcsolok minden mást.
Van-e időd főzni az ünnepi díszvacsorára, és ha igen, mit? Melyik a hagyományos karácsonyi étel a családotokban?
Nem minden karácsony előtt sikerül mindent elkészítenem, ami kell az ünnepi asztalunkra. De édesanyám csak örül, ha segíthet. A mézeskalácsot, a zserbót és a bejglit már hét éve a lányommal gyúrom, ez nem maradhat el, de a töltött káposztát szerintem anyu finomabbra főzi, mint én. Vagy ez csak a kibúvó, hogy ne kelljen vele bajlódnom?
Van-e olyan szokásotok, amit minden évben ugyanúgy tartotok? Például lakásdísz, amit ugyanoda tesztek ki mindig?
A szenteste most már tizedik éve a lányunk körül forog, a nagyszülőket is ő gyűjti egybe. Jó látni, érezni, ahogyan hinni akar a csodában, akkor is, amikor a reklámok, a felvilágosult barátnők, és mi, felnőttek, megpróbáljuk őt visszarángatni a földre. Szóval, az angyal mindig a párkányon találja az ezüstkulcsot, mert különben hogyan tudna bejönni, a gyerekkoromból átmenekített üveggömbök pedig – tudom, borzalmasan giccsesek – kivételesen értékes darabok, és mindig a fő helyet foglalják el a fán. Karácsony napja a gyerekeké. Reggel érkezik a szomszéd gyerekek hada, akikkel a lányunk körbenyargalja valamennyi barátnő otthonát, és osztoznak az ajándéközön örömében.
Nagyon sokat dolgozol. Az ünnep inkább pihenéssel telik, vagy vendégjárással, esetleg síeléssel, kirándulással?
Arra a két napra gondolsz, a szenteste után? Te is tudod, hogy a sajtóban nincs ünnep : ) Mire éppen ellazulnál, már indul is újra a munka. Elcsendesedésre csak úgy van idő, ha azt az egész Székelyföldi Stúdió, vagy ahogyan ismernek bennünket, a Duna Stúdió csapata úgy dönt, hogy szünetel. Szerencsém van azzal, hogy a stúdió egy másik otthon. Pátoszos, de így van. Tizenhárom éve majdnem ugyanaz a csapatfelállításunk, ismerjük egymást, tudjuk, ki miben erős, és elfogadjuk egymás nyavalyáit. És bár annyira kevesen vagyunk, hogy légvárként omlik össze egy-egy produkció, ha valaki épp nem ér rá dolgozni benne, addig egyeztetjük az időpontokat, míg megtaláljuk a megoldást. Apropó, sízés. A legjobb dolog az lenne, ha a stúdió csapata családostól lelépne a földgolyóról, mondjuk a Hargitára, olyan helyre, ahol nincs térerő. Megyek, és megbeszélem velük. Ha elbukik a kezdeményezésem, akkor azért lesz, mert nem tudtunk megegyezni, hogy a Madarasira vagy Hargitafürdőre menjünk. Különben nagy az egyetértés a csapatban : )
Sipos Betti
maszol. ro
2015. március 12.
Változások előtt a Székelyföldi Regionális Stúdió
Korszakváltás következik a Székelyföldi Regionális Stúdió történetében a magyar közmédia március 15-én esedékes átszervezésével – vélekedik az alapítók egyike, Jakab Endre. A korábbi gabonaraktárban berendezett, korszerű technikai eszközökkel és a régióban összesen közel negyvenfős munkaközösséggel rendelkező médiaegység tizenkét éve működik, hol több, hol kevesebb lehetőséggel a székelyföldi események és értékek bemutatására.
Barátságosan fogadják a látogatót a székelyudvarhelyi gabonaraktárban praktikusan berendezett Székelyföldi Regionális Stúdió munkatársai: a kaputelefonon kedves női hang invitál be, majd készséges dolgozók igazítanak útba, ha nem tudjuk, hogy az alagsori stúdióterem vagy az emeleti irodák és szerkesztőség felé vegyük-e az irányt.
Mint megtudtuk, a székelyudvarhelyi televíziózás története majdhogynem a rendszerváltásig nyúlik vissza: a 90-es évek elején két helyi tévécsatorna is megjelent, az Udvarhelyi Televízió (UTV), illetve az Ati-Beta tévétársaság, amelyeket a tulajdonosok a kezdeti konkurenciaharcot követően 1997-ben Digital 3 Televízió néven egyesítettek. A mostani Duna Stúdió csapatának magját olyan tévések alkotják, akik az Ati-Betánál vagy az UTV-nél kezdték pályafutásukat. A magyar közszolgálati csatornákkal való együttműködés folyamatát Jakab Endre szerkesztő-riporter és Szikszai Olivér operatőr kezdte meg 1998-ban, a Duna Televíziónak tudósítva székelyföldi eseményekről.
„2001 végén, 2002 elején létrejött a Székelyföldi Stúdió. Akkor az Illyés Közalapítvány a Média határok nélkül című pályázat révén a Kárpát-medencében háromszázmillió forint értékben televíziós eszközöket osztott szét úgy, hogy létrehozott öt stúdiót: egyet-egyet Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Ungváron, Felvidéken és Délvidéken. Ezek köré tudósítói pontokat épített ki. Hozzánk, Székelyudvarhelyhez a gyergyószentmiklósi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, brassói térség tartozott, illetve Bukarestben is volt olyan munkatárs, aki akár a kolozsváriaknak, akár nekünk tudott dolgozni” – elevenítette fel Jakab Endre a kezdeteket. Hozzátette, a stúdió azóta is szünet nélkül működik, s bár létrehozása az Illyés Közalapítványhoz és a Székelyudvarhelyért Alapítványhoz köthető, mostanra a Székelyföldi Regionális Stúdió önálló jogi személy, amely a szakma kezében van.
A székelyföldi stúdió – amely előbb a Kőkereszt téren, a Mokka kávéház fölött működött, 2013-ban pedig a mostani helyszínre, a Kornis Ferenc utcai volt gabonaraktár épületébe költözött, a korábbi felület mintegy kétszeresére – a kezdetektől a magyar közszolgálati televíziónak dolgozott.
Túlnyomórészt a Duna Televízióban jelentek meg anyagaik, ugyanis abban az időben az biztosította a legnagyobb teret a határon túli tartalmaknak. Kisebb részben az M1, a Kossuth rádió, 2004-ig pedig a Hír Televízió is biztosított nekik felületet. A helyi csapat a Gazdakör című műsorral kezdett, de többek közt a híradóba, a Közép-európai Magazin, Régiók, Váltó, Talpalatnyi Zöld, Világunk és Térkép című műsorokba is bedolgoztak – minden olyan műsorba, ahol a szerkesztők nyitottak voltak a határon túli tartalmak sugárzására. A kezdeti, egy kamerával készített műsorrészek, tudósítások mellett a fejlődéssel a Székelyföldi Stúdió kínálatában megjelentek a többkamerás felvételek, így egy idő után már élőben is közvetítettek erdélyi szentmiséket és más rendezvényeket, továbbá az új székhelyről élőben jelentkezhettek be stúdióbeszélgetésekkel is.
A közvetítések lebonyolítására rendelkezésükre áll egyebek mellett egy mobilstúdió, amelyet kétórás be- és egyórás kicsomagolás árán bárhová kiszállíthatnak – ismertette Jakab Endre, hozzáfűzve, a közeljövőben teljességgel átállnának műholdas közvetítésre, amely tovább könnyítené az élő helyszíni bejelentkezésekhez kapcsolódó munkafolyamatot. Jakab Endre szerint a stúdió a lehető legkorszerűbb eszközökkel rendelkezik, így a tartalmak minőségét tekintve a vezető tévécsatornák színvonalát is tudja hozni. A minőségi felszerelés azonban önmagában halott dolog, azáltal nyer valódi értelmet, hogy a tévések szakszerűen tudják használni – mutatott rá Jakab Endre. Az alagsorban berendezett stúdió díszletének színe a ledes technológiának köszönhetően tetszés szerint változtatható, így számos műsor háttereként használható.
2012-ben megszületett a Székelyföldi Stúdió első „gyermeke”, eddigi egyetlen önálló műsora, a Székely Kapu, amely kimondottan székelyföldi témákat dolgozott fel – a műsor jelenleg szünetel a közmédia vasárnaptól esedékes átszervezése miatt, ám a szerkesztők reményei szerint a jövőben folytathatják a projektet. A küszöbön álló változás az M1-et és a Duna Televíziót is nagymértékben érinti: egyetlen csatornára, a Dunára, az új nemzeti főadóra kerül át a két csatorna kínálatából minden olyan műsor, amely nem szűnik meg, az M1 pedig hírcsatorna lesz, amely tizennyolc órában élő tartalmat közvetít, minden órában híradóval. Ez a regionális stúdiókat is nagymértékben érinti, hiszen mostantól nem egy jól meghatározott időszakban kell majd bejelentkezniük, hanem reggel hattól éjfélig bármikor lehetőségük lehet rá. „Elméletileg sokkal több lehetőségünk lesz a székelyföldi tartalmak megjelenítésére a közmédiában” – fejtette ki bizakodón a stúdióvezető.
A stúdiót a Székely Nemzeti Tanács ezen a héten tüntette ki Gábor Áron-díjjal, Székelyföld jelenének és múltjának kifogástalan szakmaisággal történő népszerűsítéséért, a székelyek autonómiaküzdelmének hiteles megismertetéséért, a székely önismeret elmélyítéséért és a székely közösségi tudat megerősítéséért. Jakab Endre a díjjal kapcsolatban elmondta: megtiszteltetés ez a Székelyföldi Regionális Stúdiónak, és meglepetésként érte őket, főként, hogy korábban a Magyar Országgyűlés jelenlegi elnöke is megkapta ezt az elismerést. Úgy érzik, a Gábor Áron-díj jelképezi a székelység elismerését a stúdió dolgozóinak több évtizedes munkája iránt. Egyúttal kifejtette, ennek a munkának a folytonosságához szükség van arra, hogy a közmédia is fontosnak lássa a külhoni magyar tudósítói hálózatot.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro
Korszakváltás következik a Székelyföldi Regionális Stúdió történetében a magyar közmédia március 15-én esedékes átszervezésével – vélekedik az alapítók egyike, Jakab Endre. A korábbi gabonaraktárban berendezett, korszerű technikai eszközökkel és a régióban összesen közel negyvenfős munkaközösséggel rendelkező médiaegység tizenkét éve működik, hol több, hol kevesebb lehetőséggel a székelyföldi események és értékek bemutatására.
Barátságosan fogadják a látogatót a székelyudvarhelyi gabonaraktárban praktikusan berendezett Székelyföldi Regionális Stúdió munkatársai: a kaputelefonon kedves női hang invitál be, majd készséges dolgozók igazítanak útba, ha nem tudjuk, hogy az alagsori stúdióterem vagy az emeleti irodák és szerkesztőség felé vegyük-e az irányt.
Mint megtudtuk, a székelyudvarhelyi televíziózás története majdhogynem a rendszerváltásig nyúlik vissza: a 90-es évek elején két helyi tévécsatorna is megjelent, az Udvarhelyi Televízió (UTV), illetve az Ati-Beta tévétársaság, amelyeket a tulajdonosok a kezdeti konkurenciaharcot követően 1997-ben Digital 3 Televízió néven egyesítettek. A mostani Duna Stúdió csapatának magját olyan tévések alkotják, akik az Ati-Betánál vagy az UTV-nél kezdték pályafutásukat. A magyar közszolgálati csatornákkal való együttműködés folyamatát Jakab Endre szerkesztő-riporter és Szikszai Olivér operatőr kezdte meg 1998-ban, a Duna Televíziónak tudósítva székelyföldi eseményekről.
„2001 végén, 2002 elején létrejött a Székelyföldi Stúdió. Akkor az Illyés Közalapítvány a Média határok nélkül című pályázat révén a Kárpát-medencében háromszázmillió forint értékben televíziós eszközöket osztott szét úgy, hogy létrehozott öt stúdiót: egyet-egyet Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Ungváron, Felvidéken és Délvidéken. Ezek köré tudósítói pontokat épített ki. Hozzánk, Székelyudvarhelyhez a gyergyószentmiklósi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, brassói térség tartozott, illetve Bukarestben is volt olyan munkatárs, aki akár a kolozsváriaknak, akár nekünk tudott dolgozni” – elevenítette fel Jakab Endre a kezdeteket. Hozzátette, a stúdió azóta is szünet nélkül működik, s bár létrehozása az Illyés Közalapítványhoz és a Székelyudvarhelyért Alapítványhoz köthető, mostanra a Székelyföldi Regionális Stúdió önálló jogi személy, amely a szakma kezében van.
A székelyföldi stúdió – amely előbb a Kőkereszt téren, a Mokka kávéház fölött működött, 2013-ban pedig a mostani helyszínre, a Kornis Ferenc utcai volt gabonaraktár épületébe költözött, a korábbi felület mintegy kétszeresére – a kezdetektől a magyar közszolgálati televíziónak dolgozott.
Túlnyomórészt a Duna Televízióban jelentek meg anyagaik, ugyanis abban az időben az biztosította a legnagyobb teret a határon túli tartalmaknak. Kisebb részben az M1, a Kossuth rádió, 2004-ig pedig a Hír Televízió is biztosított nekik felületet. A helyi csapat a Gazdakör című műsorral kezdett, de többek közt a híradóba, a Közép-európai Magazin, Régiók, Váltó, Talpalatnyi Zöld, Világunk és Térkép című műsorokba is bedolgoztak – minden olyan műsorba, ahol a szerkesztők nyitottak voltak a határon túli tartalmak sugárzására. A kezdeti, egy kamerával készített műsorrészek, tudósítások mellett a fejlődéssel a Székelyföldi Stúdió kínálatában megjelentek a többkamerás felvételek, így egy idő után már élőben is közvetítettek erdélyi szentmiséket és más rendezvényeket, továbbá az új székhelyről élőben jelentkezhettek be stúdióbeszélgetésekkel is.
A közvetítések lebonyolítására rendelkezésükre áll egyebek mellett egy mobilstúdió, amelyet kétórás be- és egyórás kicsomagolás árán bárhová kiszállíthatnak – ismertette Jakab Endre, hozzáfűzve, a közeljövőben teljességgel átállnának műholdas közvetítésre, amely tovább könnyítené az élő helyszíni bejelentkezésekhez kapcsolódó munkafolyamatot. Jakab Endre szerint a stúdió a lehető legkorszerűbb eszközökkel rendelkezik, így a tartalmak minőségét tekintve a vezető tévécsatornák színvonalát is tudja hozni. A minőségi felszerelés azonban önmagában halott dolog, azáltal nyer valódi értelmet, hogy a tévések szakszerűen tudják használni – mutatott rá Jakab Endre. Az alagsorban berendezett stúdió díszletének színe a ledes technológiának köszönhetően tetszés szerint változtatható, így számos műsor háttereként használható.
2012-ben megszületett a Székelyföldi Stúdió első „gyermeke”, eddigi egyetlen önálló műsora, a Székely Kapu, amely kimondottan székelyföldi témákat dolgozott fel – a műsor jelenleg szünetel a közmédia vasárnaptól esedékes átszervezése miatt, ám a szerkesztők reményei szerint a jövőben folytathatják a projektet. A küszöbön álló változás az M1-et és a Duna Televíziót is nagymértékben érinti: egyetlen csatornára, a Dunára, az új nemzeti főadóra kerül át a két csatorna kínálatából minden olyan műsor, amely nem szűnik meg, az M1 pedig hírcsatorna lesz, amely tizennyolc órában élő tartalmat közvetít, minden órában híradóval. Ez a regionális stúdiókat is nagymértékben érinti, hiszen mostantól nem egy jól meghatározott időszakban kell majd bejelentkezniük, hanem reggel hattól éjfélig bármikor lehetőségük lehet rá. „Elméletileg sokkal több lehetőségünk lesz a székelyföldi tartalmak megjelenítésére a közmédiában” – fejtette ki bizakodón a stúdióvezető.
A stúdiót a Székely Nemzeti Tanács ezen a héten tüntette ki Gábor Áron-díjjal, Székelyföld jelenének és múltjának kifogástalan szakmaisággal történő népszerűsítéséért, a székelyek autonómiaküzdelmének hiteles megismertetéséért, a székely önismeret elmélyítéséért és a székely közösségi tudat megerősítéséért. Jakab Endre a díjjal kapcsolatban elmondta: megtiszteltetés ez a Székelyföldi Regionális Stúdiónak, és meglepetésként érte őket, főként, hogy korábban a Magyar Országgyűlés jelenlegi elnöke is megkapta ezt az elismerést. Úgy érzik, a Gábor Áron-díj jelképezi a székelység elismerését a stúdió dolgozóinak több évtizedes munkája iránt. Egyúttal kifejtette, ennek a munkának a folytonosságához szükség van arra, hogy a közmédia is fontosnak lássa a külhoni magyar tudósítói hálózatot.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro