Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Dr. Gheorghe Marinescu Városi Kórház (Dicsőszentmárton)
5 tétel
2011. május 3.
Törvénnyel a magyar nyelv ellen Dicsőszentmártonban
Huszonnégy órás határidőt adott Alexandru Adrian Matei dicsőszentmártoni polgármester és a Maros megyei város jegyzője, Viorel Răzvan Groza a helyi kórház igazgatójának, hogy eltávolítsa a kapusfülkére és a járóbeteg-rendelő homlokzatára kihelyezett kétnyelvű feliratokat.
Átiratában az elöljáró úgy hivatkozik az 1991/50-es törvényre, hogy közben megemlíti, a város magyarsága nem éri el a 20 százalékot. Az ügynek egyértelműen etnikai vetülete van. A PDL-s polgármester által emlegetett 17,71 százalékos aránynak ugyanis nincs köze a tíz évvel ezelőtti építkezési törvényhez. Különben a hivatalos statisztika szerint a dicsőszentmártoni magyarság aránya 18,84 százalék, ami a 2001/215-ös helyhatósági törvény alapján ugyan nem teszi kötelezővé, de nem is tiltja a kétnyelvű feliratok alkalmazását.
„A legutóbbi tanácsülésen a különfélékben felmerült, hogy az önkormányzatnak lépnie kellene a kétnyelvű felirat ellen. A testület nem szavazott erről, nem is tehette, hisz a kórház a megyei tanácshoz tartozik. Erre a hétvégén a polgármester felszólította az igazgatót, hogy huszonnégy órán belül távolítsa el a hetekkel ezelőtt kihelyezett feliratokat” – panaszolta el lapunknak a dicsői RMDSZ elnöke, Szabó Albert. A szövetség önkormányzati képviselője szerint a Gheorghe Marinescu Kórház vezetőségének semmiként nem szabad engednie az egyértelműen nacionalista utasításnak.
Így gondolja Szász János igazgató is, aki a Krónikának kijelentette: a táblák a helyükön maradnak. Az intézményvezető a prefektúra ez év február 18-án keltezett átiratával indokolja döntését. A kormányhivatal akkor harmincnapos terminust adott az intézményvezetőnek, hogy kihelyezze a kétnyelvű feliratokat. „Az az érzésem, hogy a választások közeledtével a kétnyelvű tábla csak a polgármester számára jelent gondot, senki mást nem zavar. Át is küldtem a felszólítást a prefektúrára, döntsék el ők egymás között, mit is akarnak” – szögezte le Szász.
Kérdésünkre, nem tart-e attól, hogy a Matei által keltett magyarellenes hangulatban a városháza eltávolítja a táblákat, vagy valakik megrongálják, az igazgató nemmel válaszolt. „Nem hinném, hogy a polgármesternek ilyen kevés esze lenne, hogy ilyesmihez folyamodjon” – fejtette ki az orvos-igazgató
Szucher Ervin
Huszonnégy órás határidőt adott Alexandru Adrian Matei dicsőszentmártoni polgármester és a Maros megyei város jegyzője, Viorel Răzvan Groza a helyi kórház igazgatójának, hogy eltávolítsa a kapusfülkére és a járóbeteg-rendelő homlokzatára kihelyezett kétnyelvű feliratokat.
Átiratában az elöljáró úgy hivatkozik az 1991/50-es törvényre, hogy közben megemlíti, a város magyarsága nem éri el a 20 százalékot. Az ügynek egyértelműen etnikai vetülete van. A PDL-s polgármester által emlegetett 17,71 százalékos aránynak ugyanis nincs köze a tíz évvel ezelőtti építkezési törvényhez. Különben a hivatalos statisztika szerint a dicsőszentmártoni magyarság aránya 18,84 százalék, ami a 2001/215-ös helyhatósági törvény alapján ugyan nem teszi kötelezővé, de nem is tiltja a kétnyelvű feliratok alkalmazását.
„A legutóbbi tanácsülésen a különfélékben felmerült, hogy az önkormányzatnak lépnie kellene a kétnyelvű felirat ellen. A testület nem szavazott erről, nem is tehette, hisz a kórház a megyei tanácshoz tartozik. Erre a hétvégén a polgármester felszólította az igazgatót, hogy huszonnégy órán belül távolítsa el a hetekkel ezelőtt kihelyezett feliratokat” – panaszolta el lapunknak a dicsői RMDSZ elnöke, Szabó Albert. A szövetség önkormányzati képviselője szerint a Gheorghe Marinescu Kórház vezetőségének semmiként nem szabad engednie az egyértelműen nacionalista utasításnak.
Így gondolja Szász János igazgató is, aki a Krónikának kijelentette: a táblák a helyükön maradnak. Az intézményvezető a prefektúra ez év február 18-án keltezett átiratával indokolja döntését. A kormányhivatal akkor harmincnapos terminust adott az intézményvezetőnek, hogy kihelyezze a kétnyelvű feliratokat. „Az az érzésem, hogy a választások közeledtével a kétnyelvű tábla csak a polgármester számára jelent gondot, senki mást nem zavar. Át is küldtem a felszólítást a prefektúrára, döntsék el ők egymás között, mit is akarnak” – szögezte le Szász.
Kérdésünkre, nem tart-e attól, hogy a Matei által keltett magyarellenes hangulatban a városháza eltávolítja a táblákat, vagy valakik megrongálják, az igazgató nemmel válaszolt. „Nem hinném, hogy a polgármesternek ilyen kevés esze lenne, hogy ilyesmihez folyamodjon” – fejtette ki az orvos-igazgató
Szucher Ervin
2011. május 3.
Patikamérlegen a kétnyelvűség
Pénzbüntetéssel fenyegetik a kórházigazgatót
Közismert, hogy bár Románia is aláírta a kisebbségi és/ vagy európai nyelvek chartáját, nagyon messze vagyunk attól, hogy annak előírásai a mindennapi gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezt igazolja az a pénzbüntetéssel fenyegető átirat, amelyet dr. Szász János főorvos, a dicsőszentmártoni kórház menedzsere kapott Matei Alexandru Adrian polgármestertől, aki azt kéri, hogy 24 órán belül távolítsa el a helybeli kórház és járóbeteg-rendelő „homlokzatára” kitett kétnyelvű táblácskákat.
A feliratok a kormányhivatal utasítására kiadott megyei tanácsi átirat alapján kerültek fel a Dr. Gh. Marinescu Municípiumi Kórház kapusszobájának falára és a járóbeteg-rendelő esővédőjére. Egyes helyi tanácsosoknak és a polgármesternek, akik az RMDSZ-szel szövetséges Liberális Demokrata Párt színeit képviselik, a fenyegető levél szerint még így is szúrja a szemét. Arra hivatkoznak, hogy a népszámlálási adatok szerint a Kis-Küküllő menti városban csak 17,74 százalék a magyar lakosság számaránya. Következésképpen az igazgatónak nem volt joga kitenni a kétnyelvű feliratokat, amihez véleményük szerint a helyi tanács határozatára lett volna szükség. A prefektusi utasítás pedig csak ott kötelező, ahol 20 százalék fölött van a kisebbségi lakosság részaránya.
A polgármesteri levelet egy beszélgetés előzte meg az igazgató és a polgármester között. Bár szemtől szemben Matei Alexandru úgy vélekedett, hogy nem érdemes foglalkozni az üggyel, a múlt csütörtökre összehívott tanácsülés után, amelyen Muntean Ioan nyugalmazott mérnök, szintén demokrata-liberális képviselő felháborodásának adott hangot, mégis megszületett a kórházigazgatónak és a megyei tanácsnak is elküldött fenyegető levél. Ami nem mentes a csúsztatásoktól sem. Egyrészt a kétnyelvű táblák nem a két épület homlokzatára kerültek, ahol megmaradtak az eredeti román feliratok. Másrészt a kórház a megyei tanács tulajdonában és adminisztrálásában van, a megyei önkormányzatnak pedig, mint önálló közigazgatási egységnek, a megye magyar lakosságának arányát figyelembe véve joga van elrendelni a kétnyelvű feliratozást.
Ami a dicsői magyarság számarányát illeti, nem titok, hogy az emlegetett arányt két félreeső román falucska Dicsőhöz csatolásával sikerült elérni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ipari egységek bezárása miatt munkanélkülivé vált lakosság hány százaléka vállalt munkát külföldön, ma már kétségbe vonható a népszámláláskor megállapított arányszám. Másrészt, ami sokkal többet nyom a latban, a kórház nemcsak a város, hanem a környék lakosságát is kiszolgálja, akik közel 60 százalékát teszik ki az ellátott eseteknek. Így pedig igencsak felborul az a kényes arány, amire a polgármester hivatkozik. Másrészt a helyhatósági törvény előírja ugyan a 20 százalékot, de nem zárja ki azt, hogy ahol kevesebb az arány, ott is éljenek a kétnyelvűséggel. Ez jóérzés dolga lenne, ami azonban a jelek szerint nem teng túl a dicsői kormánypárti képviselőkben.
Bár szerettük volna megszólaltatni, a polgármestert többszöri megkeresésünkre sem tudtuk elérni.
Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke szerint nem akartak etnikai konfliktust kelteni, és úgy gondolják, hogy a megyei tanács tulajdonaként a dicsői kórház sok magyar ajkú beteget kiszolgál, ezért nem kellene senkit zavarjon a kétnyelvű felirat. A történteket az alelnök kampányízű megmozdulásnak tartja.
Bárczi Győző alprefektus felháborítónak érzi a polgármester viselkedését, és azt reméli, hogy az igazgató nem tesz eleget a fenyegető levélben foglaltaknak. Végezetül úgy gondoljuk, hogy a két táblácska, ami annyira szemet szúrt, távolról sem jelenti a valós kétnyelvűséget, ami a jelek szerint még várat magára a Kis-Küküllő menti városban is.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)
Pénzbüntetéssel fenyegetik a kórházigazgatót
Közismert, hogy bár Románia is aláírta a kisebbségi és/ vagy európai nyelvek chartáját, nagyon messze vagyunk attól, hogy annak előírásai a mindennapi gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezt igazolja az a pénzbüntetéssel fenyegető átirat, amelyet dr. Szász János főorvos, a dicsőszentmártoni kórház menedzsere kapott Matei Alexandru Adrian polgármestertől, aki azt kéri, hogy 24 órán belül távolítsa el a helybeli kórház és járóbeteg-rendelő „homlokzatára” kitett kétnyelvű táblácskákat.
A feliratok a kormányhivatal utasítására kiadott megyei tanácsi átirat alapján kerültek fel a Dr. Gh. Marinescu Municípiumi Kórház kapusszobájának falára és a járóbeteg-rendelő esővédőjére. Egyes helyi tanácsosoknak és a polgármesternek, akik az RMDSZ-szel szövetséges Liberális Demokrata Párt színeit képviselik, a fenyegető levél szerint még így is szúrja a szemét. Arra hivatkoznak, hogy a népszámlálási adatok szerint a Kis-Küküllő menti városban csak 17,74 százalék a magyar lakosság számaránya. Következésképpen az igazgatónak nem volt joga kitenni a kétnyelvű feliratokat, amihez véleményük szerint a helyi tanács határozatára lett volna szükség. A prefektusi utasítás pedig csak ott kötelező, ahol 20 százalék fölött van a kisebbségi lakosság részaránya.
A polgármesteri levelet egy beszélgetés előzte meg az igazgató és a polgármester között. Bár szemtől szemben Matei Alexandru úgy vélekedett, hogy nem érdemes foglalkozni az üggyel, a múlt csütörtökre összehívott tanácsülés után, amelyen Muntean Ioan nyugalmazott mérnök, szintén demokrata-liberális képviselő felháborodásának adott hangot, mégis megszületett a kórházigazgatónak és a megyei tanácsnak is elküldött fenyegető levél. Ami nem mentes a csúsztatásoktól sem. Egyrészt a kétnyelvű táblák nem a két épület homlokzatára kerültek, ahol megmaradtak az eredeti román feliratok. Másrészt a kórház a megyei tanács tulajdonában és adminisztrálásában van, a megyei önkormányzatnak pedig, mint önálló közigazgatási egységnek, a megye magyar lakosságának arányát figyelembe véve joga van elrendelni a kétnyelvű feliratozást.
Ami a dicsői magyarság számarányát illeti, nem titok, hogy az emlegetett arányt két félreeső román falucska Dicsőhöz csatolásával sikerült elérni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ipari egységek bezárása miatt munkanélkülivé vált lakosság hány százaléka vállalt munkát külföldön, ma már kétségbe vonható a népszámláláskor megállapított arányszám. Másrészt, ami sokkal többet nyom a latban, a kórház nemcsak a város, hanem a környék lakosságát is kiszolgálja, akik közel 60 százalékát teszik ki az ellátott eseteknek. Így pedig igencsak felborul az a kényes arány, amire a polgármester hivatkozik. Másrészt a helyhatósági törvény előírja ugyan a 20 százalékot, de nem zárja ki azt, hogy ahol kevesebb az arány, ott is éljenek a kétnyelvűséggel. Ez jóérzés dolga lenne, ami azonban a jelek szerint nem teng túl a dicsői kormánypárti képviselőkben.
Bár szerettük volna megszólaltatni, a polgármestert többszöri megkeresésünkre sem tudtuk elérni.
Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke szerint nem akartak etnikai konfliktust kelteni, és úgy gondolják, hogy a megyei tanács tulajdonaként a dicsői kórház sok magyar ajkú beteget kiszolgál, ezért nem kellene senkit zavarjon a kétnyelvű felirat. A történteket az alelnök kampányízű megmozdulásnak tartja.
Bárczi Győző alprefektus felháborítónak érzi a polgármester viselkedését, és azt reméli, hogy az igazgató nem tesz eleget a fenyegető levélben foglaltaknak. Végezetül úgy gondoljuk, hogy a két táblácska, ami annyira szemet szúrt, távolról sem jelenti a valós kétnyelvűséget, ami a jelek szerint még várat magára a Kis-Küküllő menti városban is.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)
2011. május 6.
Leszerelték a kétnyelvű táblákat Dicsőszentmártonban
Leszereltette az intézmény faláról a kétnyelvű feliratokat Szász János, a dicsőszentmártoni Dr. Gheorghe Marinescu Kórház igazgatója. Az intézményvezető azok után döntött az alig néhány hete kihelyezett táblák eltávolítása mellett, miután tanácskozott a Maros megyei önkormányzat vezetőivel és jogászaival.
Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Adrian Alexandru Matei helyi polgármester huszonnégy órát adott a kórház vezetőségének, hogy távolítsa el a kétnyelvű feliratot, ellenkező esetben pénzbírságot helyezve kilátásba. A demokrata-liberális elöljáró be is tartotta fenyegetését: előbb a helyi rendőrökkel akarta leszereltetni a kétnyelvű feliratokat, majd miután azok ódzkodtak a magyarellenes töltetű feladat végrehajtásától, a városháza nevében 5 ezertől 30 ezer lejig terjedő pénzbüntetést szabott ki a megyei tanács fennhatósága alatt álló kórház vezetőségére.
„A megyei önkormányzat jogászai jelezték, hogy már hétfőn a dicsőszentmártoni bírósághoz fordulnak, megtámadva a polgármester döntését. Addig is azt tanácsolták, hogy szereljük le a táblát és kérjük az építkezési engedélyt” – mondta el a Krónikának Szász János.
Adrian Alexandru Matei úgy hivatkozott az építkezési törvény megszegésére, hogy a kórház vezetőségének címzett levelében közben nyomatékosította: a küküllőmenti város magyarsága nem éri el a 20 százalékos arányt.
„A polgármester világosan elmondta: építkezési engedély nélkül nem szerelhető fel egyetlen tábla sem, ám azt is hozzátette, hogy kétnyelvű feliratra ő nem ad engedélyt” – számolt be a szerda délutáni találkozójuk eredményéről a kórházigazgató.
Adrian Alexandru Mateit többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült elérnünk.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Leszereltette az intézmény faláról a kétnyelvű feliratokat Szász János, a dicsőszentmártoni Dr. Gheorghe Marinescu Kórház igazgatója. Az intézményvezető azok után döntött az alig néhány hete kihelyezett táblák eltávolítása mellett, miután tanácskozott a Maros megyei önkormányzat vezetőivel és jogászaival.
Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Adrian Alexandru Matei helyi polgármester huszonnégy órát adott a kórház vezetőségének, hogy távolítsa el a kétnyelvű feliratot, ellenkező esetben pénzbírságot helyezve kilátásba. A demokrata-liberális elöljáró be is tartotta fenyegetését: előbb a helyi rendőrökkel akarta leszereltetni a kétnyelvű feliratokat, majd miután azok ódzkodtak a magyarellenes töltetű feladat végrehajtásától, a városháza nevében 5 ezertől 30 ezer lejig terjedő pénzbüntetést szabott ki a megyei tanács fennhatósága alatt álló kórház vezetőségére.
„A megyei önkormányzat jogászai jelezték, hogy már hétfőn a dicsőszentmártoni bírósághoz fordulnak, megtámadva a polgármester döntését. Addig is azt tanácsolták, hogy szereljük le a táblát és kérjük az építkezési engedélyt” – mondta el a Krónikának Szász János.
Adrian Alexandru Matei úgy hivatkozott az építkezési törvény megszegésére, hogy a kórház vezetőségének címzett levelében közben nyomatékosította: a küküllőmenti város magyarsága nem éri el a 20 százalékos arányt.
„A polgármester világosan elmondta: építkezési engedély nélkül nem szerelhető fel egyetlen tábla sem, ám azt is hozzátette, hogy kétnyelvű feliratra ő nem ad engedélyt” – számolt be a szerda délutáni találkozójuk eredményéről a kórházigazgató.
Adrian Alexandru Mateit többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült elérnünk.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2013. február 19.
Volt felesége lépett Benedek helyére
Beváltotta hétvégi fenyegetőzését Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, aki tegnap délelőtt leváltotta a Maros Megyei Sürgősségi Kórház onkológiai programjának vezetői tisztségéből Benedek Istvánt. Helyébe ennek volt feleségét, Benedek Lázár Erzsébetet nevezte ki.
Mint arról beszámoltunk, a tárcavezető szerint az ismert orvos nem végezte megfelelően a tevékenységét. Nicolaescu azt vetette a hematológus szemére, hogy az elmulasztotta jelezni, hogy az egészségügyi intézmény nem rendelkezik a kezelések megfelelő lebonyolításához szükséges, kulcsfontosságú gyógyszerekkel. A liberális párti minisztert arról tájékoztatták alattvalói, hogy a marosvásárhelyi kórház nem rendelt bizonyos hiányzó gyógyszereket az Unifarm Országos Gyógyszervállalattól, és állítólag már arra is volt példa, hogy az egészségügyi egység patikájában bizonyos gyógyszerek lejártak, mert senki nem nyújtott be kérést ezek felhasználására. Ezzel szemben Benedek István, a Hematológiai és Gerincvelo-átültetési Központ vezetője úgy nyilatkozott, noha a kormány jelentős összeggel támogatta a fontos gyógyszerek beszerzését, jelenleg hét-nyolc, a leukémia kezelése és a veloátültetés során használt gyógyszer hiányzik.
Eugen Nicolaescu továbbá elmondta, a minisztérium azért is döntött Benedeknek a gerincvelő-átültetési program koordinátori tisztségébol való eltávolításáról, mert az orvos félretájékoztatta a közvéleményt, és nem viselkedett felelős vezetoként. A leváltásáról kérdezett orvos tegnap lapunknak elmondta: „nem kevés pluszpénzzel, de hatalmas felelőséggel járó tisztséget, hanem a betegeit sajnálja”. „Én most is azt mondom, amit eddig: nagyon sok citosztatikum hiányzik a romániai kórházakból. És amint egy citosztatikumot nem lehet aszpirinnel helyettesíteni, egy másik citosztatikummal sem pótolható” – szögezte le. Kérdésünkre, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ nemrég elmozdított elnökeként lát-e összefüggést pártbeli kegyvesztése és Nicolaescu döntése között, Benedek István úgy fogalmazott: „szeretné elhinni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz”.
Mint ismeretes, egy héttel korábban Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat liberális elnöke Vass Leventét váltotta le a Maros Megyei Klinikai Kórház, illetve a dicsőszentmártoni Gheorghe Marinescu Kórház igazgatótanácsából. A Maros megyei RMDSZ-ben mind Benedeket, mind Vasst a belső ellenzék vezéregyéniségeiként tartják számon.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),
Beváltotta hétvégi fenyegetőzését Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, aki tegnap délelőtt leváltotta a Maros Megyei Sürgősségi Kórház onkológiai programjának vezetői tisztségéből Benedek Istvánt. Helyébe ennek volt feleségét, Benedek Lázár Erzsébetet nevezte ki.
Mint arról beszámoltunk, a tárcavezető szerint az ismert orvos nem végezte megfelelően a tevékenységét. Nicolaescu azt vetette a hematológus szemére, hogy az elmulasztotta jelezni, hogy az egészségügyi intézmény nem rendelkezik a kezelések megfelelő lebonyolításához szükséges, kulcsfontosságú gyógyszerekkel. A liberális párti minisztert arról tájékoztatták alattvalói, hogy a marosvásárhelyi kórház nem rendelt bizonyos hiányzó gyógyszereket az Unifarm Országos Gyógyszervállalattól, és állítólag már arra is volt példa, hogy az egészségügyi egység patikájában bizonyos gyógyszerek lejártak, mert senki nem nyújtott be kérést ezek felhasználására. Ezzel szemben Benedek István, a Hematológiai és Gerincvelo-átültetési Központ vezetője úgy nyilatkozott, noha a kormány jelentős összeggel támogatta a fontos gyógyszerek beszerzését, jelenleg hét-nyolc, a leukémia kezelése és a veloátültetés során használt gyógyszer hiányzik.
Eugen Nicolaescu továbbá elmondta, a minisztérium azért is döntött Benedeknek a gerincvelő-átültetési program koordinátori tisztségébol való eltávolításáról, mert az orvos félretájékoztatta a közvéleményt, és nem viselkedett felelős vezetoként. A leváltásáról kérdezett orvos tegnap lapunknak elmondta: „nem kevés pluszpénzzel, de hatalmas felelőséggel járó tisztséget, hanem a betegeit sajnálja”. „Én most is azt mondom, amit eddig: nagyon sok citosztatikum hiányzik a romániai kórházakból. És amint egy citosztatikumot nem lehet aszpirinnel helyettesíteni, egy másik citosztatikummal sem pótolható” – szögezte le. Kérdésünkre, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ nemrég elmozdított elnökeként lát-e összefüggést pártbeli kegyvesztése és Nicolaescu döntése között, Benedek István úgy fogalmazott: „szeretné elhinni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz”.
Mint ismeretes, egy héttel korábban Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat liberális elnöke Vass Leventét váltotta le a Maros Megyei Klinikai Kórház, illetve a dicsőszentmártoni Gheorghe Marinescu Kórház igazgatótanácsából. A Maros megyei RMDSZ-ben mind Benedeket, mind Vasst a belső ellenzék vezéregyéniségeiként tartják számon.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),
2015. december 12.
Bartha Béla munkássága
Bartha Béla képzőművész, költő, művészetterapeuta Dicsőszentmártonban született 1932. szeptember 24-én. Vegyészeti technikumot végzett szülővárosában, majd 1953-tól műszaki rajzoló a bukaresti Orvosi Műszergyárban. 1957–1958 között politikai elítélt, 1959–1970 között kirakatrendező. 1970–1975 között Szovátafürdőn dekoratőr. 1975-ben megszervezte Erdély első művészetterápia osztályát a dicsőszentmártoni elmekórházban. 1977-ben a bukaresti Alexandru Sahia Filmstúdió filmet készített a művészetterápia osztályról. 1980-ban megszervezte a tölgyesi idegszanatórium művészet-teraápia osztályát. 1983-ban interjút adott a Kolozsvári Rádiónak a művészetterápia hasznosságáról. Tölgyesen dolgozott osztályvezetőként, 2004-es nyugdíjazásáig.
Képzőművészeti munkássága jelentős. 1968-ban Bukarestben elvégzett egy hathónapos tanfolyamot, és reklámgrafikusi képesítést szerzett. 1972-től tagja a romániai hivatásos Képzőművészek Szövetségének. Képzőművészeti biennálékon szerepelt Bukarestben (1961, 1964, 1966, Dalles-terem). 1962-től 1994-ig részt vett a marosvásárhelyi művészek tárlatain. Monumentális munkái: 18 négyzetméteres secco a dicsőszentmártoni Senator bárban; 19 nm-es sgrafitto és 16 nm-es vitro a Városi Kórház előcsarnokában. Rézdomborítások a helyi poliklinikán. Hazai alkotótáborokban vesz részt, szellemi fogyatékos művészek nemzetközi alkotótáborait látogatja művészetterapeutaként Magyarországon. Reprodukciói jelentek meg hazai lapokban, folyóiratokban, könyvgrafikákat készített. Egyéni kiállításai: 1963: kiállítás a dicsői kultúrházban, megnyitotta Szécsi András festőművész. 1979: gyűjteményes kiállítás a dicsői városi múzeum termeiben, a képzőművészeti szövetség részéről megnyitót mondott Gheorghe Olariu elnök és Balázs Imre alelnök. 2003-ban a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő Kulturális Központ megalakulása alkalmából retrospektív kiállítást rendezett, amelyet Nagy Miklós Kund műkritikus és Bölöni Domokos író nyitott meg. Beszédet mondott dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke. 2005-ben a Román Televízió magyar nyelvű adásának stábja forgatott filmet a művész lakásán. Ugyanebben az évben nyílt tárlata a városi kultúrházban, a munkákról Răzvan Ducan igazgató beszélt. Több munkája van a román állam tulajdonában és külföldi magángyűjteményekben (Magyarország, Amerika, Németország, Új-Guinea stb.).
Irodalmi tevékenysége is emlékezetes. 1955-ben alapítja meg a dicsőszentmártoni Ady Klubot, 1956-ban részt vett a román–magyar kétnyelvű Tudor Arghezi Irodalmi Kör létrehozásában. 1959-ben ugyanott létrehozta a magyar műkedvelő színtársulatot. Műkedvelő színész, díszlettervező. 2000-ben a helyi Népszínház díszoklevéllel jutalmazta színházi munkásságát. Caragiale-díjas szavaló (Bukarest, 1962). 2002-ben mutatták be Felhőből faragott álom című első verseskönyvét (Impress Kiadó, Marosvásárhely) a városi művelődési házban. A kötetet szerkesztője, Bölöni Domokos méltatta. 2005-től képzőművészeti tárlatokat és író-olvasó találkozókat szervezett a dicsőszentmártoni Magyar Házban.
Egy különös szót köszönhetünk neki, a tűrnövényt, amely szülővárosa nevének játékos magyarintásából ered. Olyan ember ötlötte, aki sok mindent próbált életében, és az élet is meg- és kipróbálta őt. Végül a folyóparti kisvárosban „temette el magát”, vált virtuális barlanglakóvá, de korántsem trogloditává. Bartha Béla a gyógyítás mellett a képzőművészettel, amellett pedig az írással, a verssel és a prózával jegyezte el magát. Nem tartozott a szerencsés emberek közé, talán ezért is sötét a kép, amelyet rajzol „fészkéről”: ”Verebek és csókák városában élek, / Feketerigót gyilkolók városa, / Ahol már fölösleges a dal s az ének, Költőnek, rigónak egy a sorsa.”
A „tűrnövény” szomorkásan árasztja a népéletből ismerős tűrömfű és bajvirág kesernyés illatát, hordozza a poros kisváros minden unalmát, sóhajtja az elvágyódás hiábavalóságát. Aki ittmarad, a művészetben nem viheti sokra, a megmérettetéshez országos és nemzetközi terek, fórumok kellenek. Akiből lett valaki, mind másutt vált valakivé; lám csak, Sipos Domokos is, a legkiválóbb tehetség, korán kihunyt, pedig ha elmegy és az egészsége is megmarad, a legnagyobbak közé írhatta volna be magát.
Bartha Béla nem ült tétlenül, szüntelenül dolgozott. Grafikái, festményei népesítik be szerény lakását, asztala tele kéziratokkal. 2002-ben (72 éves korában!) jelent meg az Impress kiadónál Felhőből faragott álom című könyve, amelyben a versek mellett helyet kapott festményeinek negyven színes reprodukciója. Második verseskönyve, A vándor éneke 2008-ban jelent meg, ezt grafikáinak válogatott csokrával tette élménydúsabbá.
Intézményes támogatásra nem számíthatott, rokonok, barátok segítették. Az idill, melyet korábban festői képben ecsetelt, csak egyik-másik versében jelenik meg: „Mellettem suhan az idő, én várok, / A selymesen gubódzó csendben. / Bebalzsamoznak üdvözítő álmok / Zsongító dalt éneklő kötelekbe.” Munkába menekítette nyomasztó magányát. A rajzolás, festés, írás egyfajta menekülés is volt az álomlétbe: „A karosszék dalolni kezd egy nótát, / Dallá leszek, és nincs több szomorúság.”
Bartha Béla hosszas betegség után, 2015. december 4-én, pénteken hunyt el. Temetése 2015. december 6-án, vasárnap volt, a dicsőszentmártoni sírkertben.
surlottgradics.wordpress.com
Bartha Béla képzőművész, költő, művészetterapeuta Dicsőszentmártonban született 1932. szeptember 24-én. Vegyészeti technikumot végzett szülővárosában, majd 1953-tól műszaki rajzoló a bukaresti Orvosi Műszergyárban. 1957–1958 között politikai elítélt, 1959–1970 között kirakatrendező. 1970–1975 között Szovátafürdőn dekoratőr. 1975-ben megszervezte Erdély első művészetterápia osztályát a dicsőszentmártoni elmekórházban. 1977-ben a bukaresti Alexandru Sahia Filmstúdió filmet készített a művészetterápia osztályról. 1980-ban megszervezte a tölgyesi idegszanatórium művészet-teraápia osztályát. 1983-ban interjút adott a Kolozsvári Rádiónak a művészetterápia hasznosságáról. Tölgyesen dolgozott osztályvezetőként, 2004-es nyugdíjazásáig.
Képzőművészeti munkássága jelentős. 1968-ban Bukarestben elvégzett egy hathónapos tanfolyamot, és reklámgrafikusi képesítést szerzett. 1972-től tagja a romániai hivatásos Képzőművészek Szövetségének. Képzőművészeti biennálékon szerepelt Bukarestben (1961, 1964, 1966, Dalles-terem). 1962-től 1994-ig részt vett a marosvásárhelyi művészek tárlatain. Monumentális munkái: 18 négyzetméteres secco a dicsőszentmártoni Senator bárban; 19 nm-es sgrafitto és 16 nm-es vitro a Városi Kórház előcsarnokában. Rézdomborítások a helyi poliklinikán. Hazai alkotótáborokban vesz részt, szellemi fogyatékos művészek nemzetközi alkotótáborait látogatja művészetterapeutaként Magyarországon. Reprodukciói jelentek meg hazai lapokban, folyóiratokban, könyvgrafikákat készített. Egyéni kiállításai: 1963: kiállítás a dicsői kultúrházban, megnyitotta Szécsi András festőművész. 1979: gyűjteményes kiállítás a dicsői városi múzeum termeiben, a képzőművészeti szövetség részéről megnyitót mondott Gheorghe Olariu elnök és Balázs Imre alelnök. 2003-ban a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő Kulturális Központ megalakulása alkalmából retrospektív kiállítást rendezett, amelyet Nagy Miklós Kund műkritikus és Bölöni Domokos író nyitott meg. Beszédet mondott dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke. 2005-ben a Román Televízió magyar nyelvű adásának stábja forgatott filmet a művész lakásán. Ugyanebben az évben nyílt tárlata a városi kultúrházban, a munkákról Răzvan Ducan igazgató beszélt. Több munkája van a román állam tulajdonában és külföldi magángyűjteményekben (Magyarország, Amerika, Németország, Új-Guinea stb.).
Irodalmi tevékenysége is emlékezetes. 1955-ben alapítja meg a dicsőszentmártoni Ady Klubot, 1956-ban részt vett a román–magyar kétnyelvű Tudor Arghezi Irodalmi Kör létrehozásában. 1959-ben ugyanott létrehozta a magyar műkedvelő színtársulatot. Műkedvelő színész, díszlettervező. 2000-ben a helyi Népszínház díszoklevéllel jutalmazta színházi munkásságát. Caragiale-díjas szavaló (Bukarest, 1962). 2002-ben mutatták be Felhőből faragott álom című első verseskönyvét (Impress Kiadó, Marosvásárhely) a városi művelődési házban. A kötetet szerkesztője, Bölöni Domokos méltatta. 2005-től képzőművészeti tárlatokat és író-olvasó találkozókat szervezett a dicsőszentmártoni Magyar Házban.
Egy különös szót köszönhetünk neki, a tűrnövényt, amely szülővárosa nevének játékos magyarintásából ered. Olyan ember ötlötte, aki sok mindent próbált életében, és az élet is meg- és kipróbálta őt. Végül a folyóparti kisvárosban „temette el magát”, vált virtuális barlanglakóvá, de korántsem trogloditává. Bartha Béla a gyógyítás mellett a képzőművészettel, amellett pedig az írással, a verssel és a prózával jegyezte el magát. Nem tartozott a szerencsés emberek közé, talán ezért is sötét a kép, amelyet rajzol „fészkéről”: ”Verebek és csókák városában élek, / Feketerigót gyilkolók városa, / Ahol már fölösleges a dal s az ének, Költőnek, rigónak egy a sorsa.”
A „tűrnövény” szomorkásan árasztja a népéletből ismerős tűrömfű és bajvirág kesernyés illatát, hordozza a poros kisváros minden unalmát, sóhajtja az elvágyódás hiábavalóságát. Aki ittmarad, a művészetben nem viheti sokra, a megmérettetéshez országos és nemzetközi terek, fórumok kellenek. Akiből lett valaki, mind másutt vált valakivé; lám csak, Sipos Domokos is, a legkiválóbb tehetség, korán kihunyt, pedig ha elmegy és az egészsége is megmarad, a legnagyobbak közé írhatta volna be magát.
Bartha Béla nem ült tétlenül, szüntelenül dolgozott. Grafikái, festményei népesítik be szerény lakását, asztala tele kéziratokkal. 2002-ben (72 éves korában!) jelent meg az Impress kiadónál Felhőből faragott álom című könyve, amelyben a versek mellett helyet kapott festményeinek negyven színes reprodukciója. Második verseskönyve, A vándor éneke 2008-ban jelent meg, ezt grafikáinak válogatott csokrával tette élménydúsabbá.
Intézményes támogatásra nem számíthatott, rokonok, barátok segítették. Az idill, melyet korábban festői képben ecsetelt, csak egyik-másik versében jelenik meg: „Mellettem suhan az idő, én várok, / A selymesen gubódzó csendben. / Bebalzsamoznak üdvözítő álmok / Zsongító dalt éneklő kötelekbe.” Munkába menekítette nyomasztó magányát. A rajzolás, festés, írás egyfajta menekülés is volt az álomlétbe: „A karosszék dalolni kezd egy nótát, / Dallá leszek, és nincs több szomorúság.”
Bartha Béla hosszas betegség után, 2015. december 4-én, pénteken hunyt el. Temetése 2015. december 6-án, vasárnap volt, a dicsőszentmártoni sírkertben.
surlottgradics.wordpress.com