Hiába várták a Hargita és Kovászna megyei románok képviselői a Kovászna megyei Bodzafordulóra Traian Basescu államfőt, az előzetes bejelentéssel ellentétben az államelnök nem jelent meg szeptember 2-án a település hagyományőrző fesztiválján. A megye elöljárói levélben készülnek összefoglalni a gondokat, amelyek megoldásában Basescu támogatására is számítanak. „A levélben a megye önkormányzati vezetői utalnak a rossz állapotban lévő kovásznai szívkórház újjáépítésére, az infrastruktúra javítására és a befektetők térségünkbe való vonzására is” – nyilatkozta György Ervin prefektus. /Hiába várták Basescut. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Oktatási, egészségügyi és idegenforgalmi infrastrukturális fejlesztésekről tárgyaltak a kormány miniszterei a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok vezetőivel február 27-én. A múlt héten a fejlesztési, a közlekedési, valamint az ifjúsági- és sportminiszter látogatott Csíkszeredába, most Ecaterina Andronescu oktatási, Ion Bazac egészségügyi és Elena Udrea idegenforgalmi miniszterek utaztak Sepsiszentgyörgyre. A három tárcavezetőt a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat vezetői, Tamás Sándor és Borboly Csaba fogadták. Ők, valamint a három ágazat helyi szakemberei a korábbi kormányzati ciklusban elkezdett infrastrukturális beruházások folytatását igényelték. Az önkormányzati vezetők sípályák építéséhez kérték a jogi procedúrák megkönnyítését, valamint gyógyfürdők fejlesztésének támogatását igényelték. Elena Udrea bejelentette: az általa vezetett tárca négy projekt támogatásának finanszírozását vállalja. Kovászna fürdővárosban turisztikai tájékoztatási pontok kialakítását, és a település központjában lévő források, valamint utak rehabilitálását finanszírozzák, Hargita megyében pedig Tusnádfürdőn és Parajdon gyógyfürdőhely létrehozását támogatják. Ion Bazac bejelentette, hogy a szintén Kovászna fürdővárosban működő szívkórház korszerűsítésére 3 millió eurót utal ki, a sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház felújításának befejezését pedig körülbelül 1 millió euróval támogatják. Ecaterina Andronescu arra az újságírói kérdésre válaszolva, miszerint szükségesnek tartja-e, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek sajátos tankönyvekből tanulják a román nyelvet, kifejtette: nyitott erre a megoldásra, ha a romániai magyar gyerekek számára a román nyelv elsajátításához ez a legcélravezetőbb út. /Újabb fejlesztési ígéreteket kapott Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Püspök a szívkórházban: nem kívánt keresztelő
Semmibe véve a helyiek tiltakozását, az egészségügyi minisztérium megváltoztatta a kovásznai szívkórház nevét: az alapító orvos, Benedek Géza neve elé az 1918. decemberi gyulafehérvári román nagygyűlés megszervezésében markáns szerepet vállaló Iustinian Teculescu ortodox püspök neve került. 
Az országos érdekeltségű kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház, ahol évente 16 ezer beteg fordul meg, eddig az alapító főorvos nevét viselte, szerdán azonban a kórház vezetősége megkapta a miniszteri rendeletet, miszerint az intézmény neve Teculescu–Benedekre változott.
A nemkívánatos „keresztelő” miatt Kovászna város önkormányzata, az alapító Benedek Géza főorvos fia és özvegye, a Kovászna megyei önkormányzat és a kórház orvosai egyaránt írásban kértek magyarázatot a szaktárcától.
Tatár Márta, a kovásznai szívkórház kardiológus főorvosa, a Kovászna megyei önkormányzat tanácsosa a Krónikának elmondta, az intézményben dolgozó orvosokat felháborította a névváltoztatás. Tudomásuk szerint a névcserét a Kovásznán bejegyzett Iustinian Teculescu Kulturális–Keresztyén Egyesület kezdeményezte.
A tiltakozók azonban jelezték, hogy az 1865-ben a Kovásznához tartozó Vajnafalván született ortodox katonai püspöknek semmi köze a szívkórházhoz, egyetlen napot sem töltött ott, hiszen életében az még meg sem volt, így nem indokolt, hogy az intézmény a nevét viselje.
Benedek Géza alapító főorvosnak jelenleg is a kórházban orvosként dolgozó fia, illetve a névadó özvegye, aki jómaga is nyugalmazott orvos, levélben fordult a minisztériumhoz, jelezve: a névpárosítás értelmetlen, ráadásul sérti az alapító emlékét, hogy olyan személyiséggel együtt emlegetik, akinek semmi köze a kórházhoz.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke elmondta, már korábban levélben tájékoztatta a minisztériumot, hogy szabálytalanul járnak el a névváltoztatásban, hisz az ügyben a kórházban dolgozó román és magyar orvosokat, a helyi önkormányzat vezetőit is meg kellene kérdezni.
„Államigazgatási szempontból megtehetik, hiszen a kórház nem az önkormányzat, hanem a minisztérium fennhatósága alá tartozik, ám ha erőltetik a névmódosítást, ez szétfeszíti az évek óta eredményesen fenntartott, békés etnikai együttélést az intézményben” – magyarázta Tamás Sándor, aki még nem kapott választ levelére.
A Kovászna-modell kitalálója
A kovásznai szívkórház egyébként öt éve, 2010-ben vette fel alapítójának nevét. A nagybaconi születésű Benedek Géza kardiológus főorvos tanulmányait Kolozsváron, Budapesten és a németországi Halle an der Saale egyetemén végezte, 1960-ban alapította meg Kovásznán az ország első szívkórházát, az általa kezdeményezett Kovászna-modell rehabilitációs eljárás világhírnévre tett szert.
A Székelyföld borvíz- és gázforrásainak gyógyászati jelentőségét és hatásmódját kutatta, különös tekintettel a szív- és érrendszeri betegségekre. A neves kardiológus 25 évig vezette a kovásznai szívkórházat. Az egészségügyi intézmény 2010 októberében, alapításának ötvenedik évfordulóján Cseke Attila akkori egészségügyi miniszter rendelete alapján vette fel a nevét.
Az ünnepségen többen is rámutatattak: a kardiológus főorvos munkájának köszönhető, hogy a kovásznai intézmény hivatkozási alap a szívgyógyászatban. A létesítményben ötven év alatt több mint 700 ezer beteg fordult meg. Benedek Géza egyébként két hónappal a névadó ünnepség után, 2010 decemberében, 94 éves korában hunyt el.
Akcióban a „románság védőbástyái”
A névmódosítást szorgalmazó román egyesület a közösségi oldalon úgy mutatkozik be, hogy Iustinian Teculescu emlékének ápolója, mely emellett az ősi román hagyományok őrzését, az ortodox egyházközség támogatását, a román identitás erősítését tekinti fő feladatának „ezekben, a románoknak oly nehéz időkben”.
Hangsúlyozzák: a „románság védőbástyái a térségben, megpróbálják bemutatni a valóságot, miközben a magyar sajtó meghamisítja a románok történelmét, a magyar vezetők kiszorítják a románokat, a magyarok megsértik az együttélés elemi szabályait, hiányzik belőlük a tolerancia, a románok nemzeti ünnepén románellenes megmozdulások vannak, és a nemzeti színű hajpántot viselő kislány emlékeztette az itt lakókat a románságukra”.
Justinian (Ioan) Teculescu 1865-ben született egy vajnafalvi tízgyermekes családban, tanulmányait Brassóban végezte, 1901-ben nevezték ki gyulafehérvári püspöknek, 22 évig töltötte be a tisztséget. A volt püspökről a magyarellenességéről híres Ioan Lăcătuşu írt monográfiát, melyben így fogalmaz: „Teculescu szélsőségesen ellenséges körülmények között lépett be a magyar katolicizmus erődjébe Gyulafehérváron, amikor a magyarok vak harcot vívtak, hogy megsemmisítsék a román iskolát és egyházat”.
Leírja, hogy a magyar hatóságok az első világháború alatt üldözték, ám 1918 decemberében azt a feladatot kapta, hogy készítse elő a román nagygyűlést, és fogadja a résztvevőket. Az 1918-as egyesülés valamennyi dokumentumán szerepel az aláírása. Ezt követően kinevezték katonai püspöknek, majd Besszarábiába küldték. 1932-ben hunyt el, a nekrológban azt írják róla, hogy a román nép büszke katonája volt, aki ellenállt a magyar törekvéseknek, bár el akarták pusztítatni. 
Az egykori ortodox püspök nevét Kovásznán utca viseli, ugyanakkor mellszobrot is állítottak neki a városban. Emellett több próbálkozás is történt arra – tizenkét, majd két évvel ezelőtt –, hogy a helyi Kőrösi Csoma Sándor Iskolacsoport vegye fel az ő nevét is, nevezzék Kőrösi Csoma–Teculescu-iskolának, ám a kísérlet meghiúsult, hisz a középiskola diákjainak többsége magyar.
A Teculescu emlékét ápoló egyesület egyébként egy Avram Iancu-szobor felállítását is szorgalmazza a városban, a múlt hónapban azt kérte az önkormányzattól, hogy a hagyományos tündérvölgyi juhászlakodalomra megítélt támogatást csoportosítsák át, és fordítsák a büszt elkészítésére. Az Avram Iancu Általános Iskola ugyanis 19 ezer lejt nyert az önkormányzat kulturális bizottságától a szoborra, és ezáltal növelni szerették volna az összeget.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro, 

A megmaradás népe vagyunk
Véget értek a Kőrösi Csoma Sándor Napok 
A szerdától szombatig tartó (többek között kulturális eseményeket, könyvbemutatót, tárlatmegnyitót és tudományos előadásokat magába foglaló) 26. Kőrösi Csoma Sándor Napok legfontosabb mozzanata idén is Csomakőrösön zajlott, ahol szombaton koszorúzással egybekötött ünnepségen emlékeztek a falu nagy szülöttjére. Az eseménysorozat Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete védnöksége alatt zajlott.
 A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület által szervezett kulturális rendezvény zárónapján a helyi református templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, az igét Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke hirdette. A Csoma-szobornál egybegyűlteket Kosztándi Annamária csomakőrösi művelődési igazgató köszöntötte, majd a kicsik kerültek előtérbe, irodalmi műsorral tisztelegtek a nagy tudós emléke előtt.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében a tudós példáját felhozva emelte ki, hogy akárcsak Kőrösi Csoma Sándor esetében, a székely nép jövője is az elhatározással kezdődik. A tanácselnök ezek után egy aktualitásra is kitért, a Dr. Benedek Géza Szívkórházat érintő Dr. Teculescu-Benedek névváltoztatásra, bejelentvén, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek az eredeti elnevezés megtartása érdekében.
– Fontosnak tartom, hogy mindenki tudja: a névváltoztatással az a baj, hogy az intézmény nem Teculescu vajnafalvi orvos munkája révén jött létre, aki a kórház alapításakor már rég nem is volt a város lakója, egy napot sem dolgozott a szívkórházban. Hangsúlyozom: kell helyük legyen a román személyiségeknek is, de ott, ahol fontosat alkottak – szögezte le Tamás.
Ezt követően koszorúztak, majd az emlékháznál folytatták az ünnepséget. Dr. Somlai György, a Csoma-hagyaték egykori gondozója beszédében megköszönte, hogy itt lehetett, abban a faluban, ahonnan az egykori keletkutató pénz és taps nélkül útnak indult.
Mint minden évben, idén is kiosztották a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet, amit ezúttal Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke, a Kurultáj főszervezője vehetett át Gazda Józseftől, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnökétől. Köszönő beszédében Bíró András Zsolt kiemelte: a magyarság a megmaradás népe, és bár Európában államot alapítottunk, és európaiak vagyunk, nem adhatjuk fel keleti múltunk hagyatékát sem.
Ezt követően Thiesz János, Kovászna város polgármestere mondott köszönetet az egyesületnek, amiért immár 26. éve megszervezi ezt a nemzetközi szintre nőtt eseményt, és ezáltal méltó módon tiszteleghetnek Kőrösi emléke előtt. Gazda József záróbeszédében megjegyezte, szeretné, ha a Csoma-napok hagyománya akkor is tovább élne, amikor a jelenlegi szervezők már nem lesznek itt, és akár száz év múlva is kerüljenek olyan emberek, akik Csomakőrösön egybegyűlve emlékeznek a nagy őshaza-kutatóra.
A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. Az ünnep fennköltségét fokozta a Hozsánna kamarakórus éneke Gyerő Katalin irányításával, valamint a kovásznai ifjúsági fúvószenekar játéka Kertész Barna vezetésével. 
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kovásznai szívkórház – A minisztérium válaszolt
A szívkórház nevének megváltoztatásához nincs szükség a helyi közigazgatás láttamozására, mivel az egység az egészségügyi minisztérium alárendeltségébe tartozik – írta a tárca sajtóosztálya tegnap Benedek Csabának a Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház névváltoztatását firtató érdeklődésére küldött válaszában, melyet Benedek Zsolt továbbított szerkesztőségünknek.
A levélben közlik, a Iustinian Teculescu Keresztény Kulturális Egyesület beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz, s abban kérte, a szívkórház jelenlegi megnevezését bővítsék a dr. Nicolae Teculescu nevével. A szervezet a kovásznai származású dr. Nicolae Teculescu érdemeinek elismeréseként kérte a névváltoztatást.
A levélben idéznek a magasztaló kérvényből, továbbá közlik, az egyesület a prefektúrára is eljuttatta kérését, s az a maga rendjén támogatta az igénylést. Idéznek a prefektus felterjesztéséből, melyben többek között a jó együttélés érdekében teljesen jogosnak ítélik a névváltoztatást. Hozzáteszik, a tárca kikérte a szívkórház véleményét is, s annak vezetősége megalapozottnak és jogosnak ítélte a kérést. 
Ilyen összefüggésben a minisztérium, figyelembe véve a kérést és az álláspontokat, jóváhagyta a szívkórház nevének módosítását: Dr. Nicolae Teculescu – Benedek Geza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház az új megnevezés. A közleményben még leszögezik, az egészségügyi reformot kimondó 2006/95-ös törvény értelmében a minisztérium alárendeltségébe tartozó közkórházak névváltoztatása a kórházmenedzser javaslatára vagy az egészségügyi tárca kezdeményezésére miniszteri rendelettel történik. 
Bokor Gábor – Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovásznai szívkórház – Tíz nap, tízezer aláírás
A kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház előtt tartott sajtótájékoztatón tegnap jelentette be Tamás Sándor megyeitanács-elnök: megkezdték a gyűjtést, tíz nap alatt tízezer aláírást kívánnak összesíteni, a listával is alátámasztják: a megyében sem a magyarok, sem a románok nem kívánják, hogy a kórház elnevezése megváltozzon. Tamás elsőként írta alá a petíciót, őt követte Márton Árpád képviselő, majd Thiesz János kovásznai polgármester.
A jóhiszemű emberek, magyarok és románok egyaránt azt kívánják, hogy az intézmény nevében – jól megérdemelt módon – csak dr. Benedek Géza neve szerepeljen. A román személyiségek nevének is helye van, ott, ahol nagyot alkottak, nevükhöz köthető egy intézmény. A névváltoztatás nem tisztességes, nem helyes az Európai Unióban 2015-ben. Nem engedhető meg, hogy egy ilyen döntést lenyomjanak az emberek torkán. A névváltoztatással az interetnikus kapcsolatok destabilizálását akarták elérni – mondta a tanácselnök.
Dr. Tatár Márta, a szívkórház orvosa dr. Benedek Géza érdemeit elevenítette fel. 1952-ben megalapította a városi kórházat, majd 1960-ban letette a szívkórház alapkövét, vezette az intézményt 1987-es nyugdíjazásáig, élete végéig szívügyének tekintette az intézmény sorsát. Megalkotta a Kovászna-modellt, melynek keretében a hagyományos kardiológiába integrálta a természetes gyógytényezőket. 2010-ben a város közösségének kérésére, miniszteri beleegyezéssel vették fel nevét a szívkórház megnevezésébe – elevenítette fel.
Vasile Neagovici, a szívkórház szóvivője hangsúlyozta: nem a kórházban kezdeményezték a névcserét, ez politikai döntés, de a miniszteri rendelet kötelezi őket, a névváltoztatást meg kell jelentetni a dokumentumokban, le kell cserélni a pecséteket. Az archívumban keresik a Teculescu doktorra vonatkozó adatokat, egyelőre nincs elégséges adat, mely bizonyítaná szívkórházhoz fűződő tevékenységét – hangoztatta.
Dr. Fülöp Csaba családorvos, MPP-alelnök felháborítónak, nem helyénvalónak, szándékosan etnikai síkra terelt ügynek nevezte a névváltoztatást. Közösségi ügyekben közösen kell fellépni, így az MPP is gyűjti az aláírásokat – jelentette ki.
Dr. Benedek Csaba, a névadó orvos fia röviden mondta: nem elhanyagolható az etnikai vonatkozás, de a névváltoztatás a jóérzés, igazságosság kérdése is.
Márton Árpád képviselő hangoztatta: A jogállamisággal összeférhetetlen a névváltoztatás, az adminisztráció túlpolitizálását jelenti.
Thiesz János a maga során kijelentette: a város, a kórház közösségének közös döntése volt a szívkórház dr. Benedek Gézáról való elnevezése. Miért kellett ide jutni, hogy fejünk fölött döntsenek megváltoztatásáról? – tette fel a kérdést.
A szívkórház névváltoztatása immár tényként kezelhető. Információink szerint szerdán három órakor a kovásznai városi kórházban – a szívkórház alegységében – megkapták a hivatalos értesítést: az intézmény nevét Dr. Teculescu–Benedek Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórházra változtatták. Az intézmény honlapján tegnap délután még nem jelent meg a változás, a kórház előtti cégéren sem a Teculescu neve.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egységesen elítélik a névváltoztatást – A kovásznai tanács napirendjén a kórház átnevezése
A Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház átnevezése is terítékre került a kovásznai városi tanács tegnapi ülésén. A jelen lévő tanácstagok – magyarok és románok, párthovatartozástól függetlenül – egyhangúan elítélték az önkényes névváltoztatást, azt, hogy az intézmény, a város közösségének megkérdezése nélkül, fejük fölött döntöttek arról, hogy a kórház megnevezésébe bekerüljön a dr. Teculescu név.
Nemcsak az eljárás visszás, de a névváltoztatást kezdeményező Iustinian Teculescu Keresztény és Kulturális Egyesületen kívül senki nem tud az orvos érdemeiről, nem ismerik, mivel járult hozzá a kórház alapításához, működtetéséhez, tudományos munkásságát is homály fedi – szögezték le az önkormányzati képviselők.
Kádár Gyula az RMDSZ-frakció nevében foglalt állást. Az átnevezés törvényes, erre joga van az egészségügyi minisztériumnak. 2010-ben miniszteri rendelettel, a kórház, a város, a megye közösségének beleegyezésével nevezték el az intézményt Dr. Benedek Géza Szívkórházzá. A kórházalapító dr. Benedek neve nemzetközileg elismert, ezzel szemben Teculescu érdemeit nem ismerik. A névváltoztatás megbolydította a város lakosságát, nagyon sokan kérik: vonják vissza az ezt előíró rendeletet.
Viszont meggondoltan, higgadtan kell kezelni az ügyet – mondta Kádár.
Gyerő József sajnálatosnak, elítélendőnek nevezte a névváltoztatást, melynek során nem kérték ki a kórház- és városvezetés, a lakosság véleményét. Emellett senki nem tud Teculescu doctor tudományos érdemeiről, kiemelkedő munkásságáról. Mi tehát a valódi mozgatórugója? – tette fel a kérdést. Felvetődik, hogy Romániában egy állami intézmény, egy kórház nem viselheti magyar orvos nevét. Ha etnikai okok állnak az átnevezés mögött, mi a végső cél? – tette fel a kérdést. A határozat mérgezi az interetnikus kapcsolatokat – szögezte le. Elmondta, hivatalosan kérték az egészségügyi tárcától, bocsássa rendelkezésükre a névváltoztatás teljes dossziéját. Azt szeretnék tudni, milyen információkra alapozták a módosítás szükségességét. A városban kezdenek elszabadulni az indulatok. Sokan mondják, ha ezt megtehették a kovásznai szívkórházzal, válaszoljanak ugyanilyen eljárással, változtassák önkényesen az önkormányzati alárendeltségű helyi intézmények nevét – mutatott rá.
Domaházi János csak annyit jegyzett meg: „Veszekedünk, megesszük egymást, mégis felettünk döntenek. Valakinek Kovásznán igen jó kapcsolata van a minisztériumban.”
Dr. Enea Nicolae tanácsos, a szívkórház orvosi konzíliumának tagja elmondta, múlt héten egyeztettek a román pártok képviselőivel, megállapították, kész tények elé állították őket, nem tudott senki közülük – még a kórházmenedzser sem – a névváltoztatás szándékáról. A Teculescu-egyesület nem képviseli a kovásznai románság érdekeit, ez a feladat a tanácsosokra hárul – mondotta, és kitért arra is, hogy az orvosok tanácsa levélben is megfogalmazta kifogását. A minisztériumból azt a választ kapták, hogy a tárcának jogában áll mások megkérdezése nélkül dönteni ilyen kérdésben. Úgy véli, nem normális, hogy Teculescu nevét viselje egy hasonló fontosságú intézmény, amit érdemének mondanak, az tulajdonképpen Franciaországból ellesett eljárás, nem ismerik eredményeit, ki gyógyult meg, ki halt meg a gázinjekciós kezelés következtében. A Teculescu-egyesület miért nem akkor emelte fel hangját, amikor a szívkórházat Dr. Benedek Gézáról nevezték el? További megbeszélésekre van szükség, az is megtörténhet, hogy a tárcavezető nem is ismeri az átnevezés hátterét – jelentette ki.
Neagovici Vasile tanácstag, szakszervezeti vezető, a szívkórház szóvivője a maga során elmondta, húsz éve dolgozik a kórházban, de ilyen feszültséget még nem tapasztalt. Jöjjenek az átnevezés kezdeményezői, talán még nem késő, bizonyítsák be Teculescu érdemeit. Ha viszont politikai döntésről van szó, az RMDSZ pártvonalon is lépjen közbe – javasolta.
Molnár János kijelentette: a kommunista időket idézi a névváltoztatás módszere. A román tanácstagoktól megkérdezte: hajlandóak lennének-e aláírni egy petíciót, melyben a névváltoztatás eltörlését kérik. Senkitől nem kapott választ.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyoldalú multikulturalitás
Jó lenne visszaszerezni Marosvásárhely irányítását. Nem csupán az ott élő, egyre durvábban elnyomott és megfélemlített magyarokért, hanem a román demokrácia egészségéért is szükség van erre. Hogy a legjobb nyerjen, akkor is, ha nem román.
Hogy egy település közössége a derűsebb jövőért, a fejlődésért, az előrehaladásért válasszon vezetőt, ne a múlt és jelen vélt vagy valós sérelmeinek visszatromfolására. Ehhez megfelelő jelöltre van szükség, és csak remélni lehet, hogy a magyar pártok által szervezett előválasztáson olyan személyiségek indulnak, akikre nem csupán magyarságukért voksolnának a lassan mindenből kiábrándult polgárok. Fordítva is lehetne: ha a 2000-ben megválasztott Florea másfél évtized alatt kiérdemelte volna a város kisebbé vált felének megbecsülését is, akkor nem kellene ilyen elkeseredetten felzárkózni ellene, és ezeket a sziszifuszi, mindent mindig elölről kezdő küzdelmeket és elpazarolt energiákat építésre, városfejlesztésre, az áhított jólét megközelítésére lehetne fordítani. Egy előrelátó városvezetőnek nem a kétnyelvűség ellen kellene síkraszállnia – a táblaháborúban magára talált, valamikor fegyelmi miatt lefokozott szekusból lett helyi rendőrfőnök Bretfelean kerek perec kijelentette, hogy ő nem az önkormányzat, hanem a polgármester alárendeltje, az ő utasításait követi –, hanem mellette, az írott és főleg az íratlan törvények, a vétlen szomszédok iránti tiszteletből. Nem lehet megérteni, hogy miért jó a románoknak a magyarok haragja, miért sérti a multikulturalitást lobogtató politikusokat a más, nem importált, hanem helyben gyökerező kultúra. Álságos a nagyobb költségekre hivatkozni a milliós sikkasztások országában. A ma 45 százalékban magyar lakosságú Marosvásárhelyen – ahol mindössze két magyar nevű iskola van – két Dacia árával büntetik a kétnyelvű táblákat, Kolozsváron románok is tüntetnek a magyar feliratokért, Nagyváradon több ezer támogató aláírás dacára kétséges a városalapító Szent László-szobor jóváhagyása, Kovásznán egy sarlatán nevét nem hajlandó törölni a dr. Benedek Géza Szívkórházat sutyiban átkeresztelő minisztérium, és senki nincs, aki e világos rosszindulatnak gátat vetne. A kormány a túlélésén, az ellenzék a megbuktatásán dolgozik, mindkét oldalról körülhízelgik az RMDSZ-t a szavazataiért, de amíg a szövetség az újratervezéssel foglalkozik, zavartalanul rombolnak. Láthatóan senkinek sem fordul meg a fejében, hogy a multikulturalitás vagy az állampolgári egyenlőség, vagy egyszerűen a tagadhatatlan érdemek jeleként a magyar előd nevét is kiírják a máig legerősebb, de már csak románul oktató brassói líceumra, kolozsvári kórházra vagy egy belső-erdélyi kastélyban berendezett falusi kultúrházra. Pedig ez lenne a megoldás. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogás a Teculescu-ügyben – Újabb menetelésre készülnek
Összefogtak a háromszéki magyar pártok, amelyek összesen 26 ezer aláírást gyűjtöttek, hogy a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház visszakapja eredeti elnevezését, azaz ne csatolják hozzá a Teculescu nevet.
A petíciót és az aláírásokat a háromszéki RMDSZ parlamenti képviselői szerdán nyújtják át Nicolae Bănicioiu egészségügyi miniszternek, kérve, hogy vegye figyelembe az érintettek véleményét, és írja felül a korábbi rendeletet, amely szerint az intézménynek Nicolae Teculescu balneológus nevét is fel kell vegye, aki – mint kiderült – soha nem dolgozott a szívkórházban.
Hétfőn Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke és Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke az RMDSZ-székházban együtt jelentették be az aláírásgyűjtés eredményét, és hangsúlyozták, hogy fontos ügyekben összefognak.
Tamás Sándor kifejtette, rendhagyó, hogy egy asztalnál ülnek, de ha fontos ügyről van szó – és a kovásznai szívkórház ügye ilyen –, akkor „egymás iránti alázattal és sok munkával előre tudunk lépni”. Már amikor elkezdték a kézjegyek gyűjtését, az ívekre nem tettek pártlogót, mert abban bíztak, hogy a többiek is csatlakoznak, az MPP és a néppárt pedig felajánlotta segítségét, valamint az egyházak, az ifjúsági szervezetek is az ügy mellé álltak.
Tíz nap alatt papíron 22 ezer, online 4 ezer aláírás gyűlt össze, ebből Kovászna városában négyezer – a város lakói, a kórház dolgozói, sőt a kezelésre érkezők, románok és magyarok is aláírták az eredeti név megtartását kérő íveket. Tamás Sándor elmondta, az RMDSZ-kongresszuson Victor Ponta miniszterelnök tudomására hozták a kovásznai szívkórház ügyét, és ő azt mondta, igyekszik megoldást találni. A múlt héten egy minisztériumi illetékes a helyszínen tájékozódott: találkozott a polgármesterrel, tanácstagokkal, a kórház orvosaival, a szakszervezet vezetőkkel.
„A jelentése tartalmát nem ismerjük, de mindenki, akivel szóba állt, a Benedek Géza név megtartását kérte” – mondta az RMDSZ politikusa. Tamás ugyanakkor leszögezte, a miniszteri rendelet visszavonása nem visszalépés, hanem a normalitás helyreállítása, hiszen „Ioan Lăcătușu, a kommunista párt propagandistája feszíti a húrt” – jelezték a román politikai pártoknak, a prefektusnak is, hogy ez egy szűk társaság akciója volt, és hogy ez nem jó irány, mert román–magyar feszültségeket kelt. Azért is bíznak a rendelet hatályon kívül helyezésében, mert azt nem a miniszter, hanem a minisztériumi főtitkár írta alá előbbi tudta nélkül.
Tamás Sándor ugyanakkor elmondta, hogy korábban a kovásznai magyar és román közösség képviselői megegyeztek, hogy a helyi sportcsarnokot Iordan Popica sporttanárról nevezik el, a művelődési házat pedig Ignácz Rózsáról, de a kórházügy annyira megmérgezte a légkört, hogy ezt a határozatot levették a napirendről. „A román neveknek is van helyük, de olyan személyiségeket kell javasolni, akik alkottak valamit, Iordan Popica tanárt például mindenki tisztelte” – mondta Tamás Sándor.
A kovásznai szívkórház átnevezése szimbolikus térfoglalás a románok részéről: olyan, mint az ötvenes években, amikor a Bolyai Egyetemet átnevezték, és azóta már csak néhány százaléknyi a magyar helyek száma – fejtette ki Benedek Erika. Hozzátette, ez általános lett az elmúlt évtizedekben a román hatalom részéről, ám a kovásznai névadás ügye olyan horderejű, hogy nem lehet elmenni mellette, a románok számolhattak azzal, hogy tiltakozást fog kiváltani. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke arról beszélt, hogy az összefogásnak folytatódnia kell, mert mint mondta, „olyan időket élünk, amikor a magyar himnuszt nem lehet elénekelni és betiltják szimbólumainkat”.
Egyeztetnek az újabb menetelésről
Körvonalazódik a magyar pártok közötti összefogás egy idénre tervezett, nagyszabású háromszéki megmozdulás szervezésére is. Tamás Sándor március 10-én, a székely szabadság napján jelentette be: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, hogy az év második felében szervezzék meg a székelyek nagy meneteléséhez hasonló, az autonómiaigényt felmutató közös demonstrációt.
Hétfőn Tamás Sándor újságírói kérdésre elmondta, Antal Árpád polgármesterrel közösen már egyeztettek Biró Zsolt országos és Kulcsár Terza József Kovászna megyei MPP-elnökkel, a napokban pedig „hosszú és tartalmas beszélgetést” folytattak Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökével.
„Elkezdődött a politikai egyeztetés, a technikai részleteket kell leszögezni, konszenzusra törekszünk. Idén mindenképpen lesz egy nagyszabású háromszéki megmozdulás, ennek időpontját és helyszínét később hozzuk nyilvánosságra” – mondta Tamás Sándor.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Visszaváltoztatta az egészségügyi miniszter a kovásznai szívkórház nevét
Nicolae Banicioiu egészségügyi miniszter rendelete nyomán ismét Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórháznak hívják a székelyföldi Kovászna fürdőváros nemzetközi elismertségű intézményét.
A miniszteri rendelet fénymásolatát Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke tette ki a közösségi oldalára. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott politikus közleményben mondott köszönetet mindazoknak, akik aláírásukkal tiltakoztak az ellen, hogy a minisztérium április elején önkényesen Teculescu-Benedekre módosította az intézmény nevét.
„Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP), és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közös sikerként könyveli el az ügy eredményét, amely nem valósulhatott volna meg az orvostársadalom, a román és a magyar közösség, valamint a politikum összefogása, illetve ésszerű belátása nélkül" – fogalmazott a tanácselnök. A miniszter aznap bocsátotta ki az intézménynév visszaváltoztatásáról szóló rendeletet, amikor háromszéki politikusok átadták a minisztériumban a név visszaváltoztatására vonatkozó kérvényt, melyet több mint 29 ezer ember írt alá.
Székelyföldön felháborodást váltott ki, hogy április elején a tárca Nicolae Teculescu állítólagos balneológus nevét is beiktatta az alárendeltségében működő intézmény nevébe. Míg Benedek Géza a kórház alapítója, 25 évig az intézmény igazgatója, és egy nemzetközileg elismert sajátos gyógyító módszer kidolgozója volt, Nicolae Teculescu tevékenysége egyáltalán nem kötődött a szívkórházhoz, tudományos munkájának nem maradtak fenn emlékei. A kórház orvosai azt is kétségbe vonják, hogy a Kovásznán született, de a városból még a szívkórház megalapítása előtt elköltözött Teculescunak volt-e egyáltalán orvosi végzettsége.
MTI
Erdély.ma

Újabb névadási harc Kovásznán
Folytatódik a névadási vita Kovásznán: miután magyar összefogással sikerült elérni, hogy a Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház visszakapja eredeti nevét, a Justinian Teculescu Egyesület most azt próbálja megakadályozni, hogy a művelődési központot Ignácz Rózsáról nevezzék el.
A román civil szervezet a polgármesteri hivatalhoz intézett beadványban tiltakozott a „keresztelő” ellen, arra hivatkozva, hogy a névadás feszültséget szít a fürdőváros román és magyar lakói között. Úgy vélik, továbbra is egyszerűen csak Művelődési Központnak kellene hívni a városi művelődési ház keretében működő intézményt, hiszen így a település minden lakója magáénak érezheti.
A felhíváshoz csatlakozott a Ioan Lăcătuşu nevével fémjelzett Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma is, rámutatva: vagy nem adnak nevet a kulturális intézménynek, vagy pedig csak kettős név elfogadható, egy román és egy magyar személyiségé.
Thiesz János, Kovászna polgármestere portálunknak elmondta, hogy az önkormányzat e havi ülésén tűzik napirendre az RMDSZ-frakció által javasolt névadást. „Megyünk előre, aztán majd kiderül, hogyan szavaz az önkormányzat” – fogalmazott az elöljáró. Rámutatott, véleménye szerint nem erről kellene vitázni, hiszen rengeteg munkálat van folyamatban a fürdővárosban, a város vezetőségének inkább azokkal kellene törődnie.
Tamás Sándor, a háromszéki RMDSZ elnöke a szívkórház keresztelője kapcsán bejelentette, hogy a kovásznai magyar és román közösség képviselői megegyeztek abban, hogy a sportcsarnokot Iordan Popică sporttanárról nevezik el, a művelődési házat pedig Ignácz Rózsa Kovásznán született színésznőről, íróról és műfordítóról.
„A román neveknek is van helyük, de olyan személyiségeket kell javasolni, akik alkottak valamit, Iordan Popică tanárt például mindenki tisztelte” – fogalmazott akkor Tamás Sándor. Az 1909-ben Kovásznán született Ignácz Rózsa egyébként román nyelvből fordított. A helyi RMDSZ-frakció névadásra vonatkozó javaslatát a prefektúra keretében működő megyei névadó bizottságnak is jóvá kell hagynia.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro

„A románoknak oly nehéz időkben...”
Rólunk, nélkülünk!
Ne térjünk könnyedén napirendre a kolozsvári kirakatkonferencia fölött, mely a mindenkori román politizálás sajátos aktusa. Itt ugyanis alaposan átverték Gianni Buquicchiót, a Velencei Bizottság – az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete – elnökét, aki április 30-án elismerően nyilatkozott a román kisebbségvédelmi modellről.
A konferenciát a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezte, mely szervezés annyira jól sikerült, hogy a kisebbségek erdélyi képviselőit meg sem hívták. Találó Izsák Balázs SZNT-elnök értékelése, amely szerint valójában „a kisebbségi jogok folyamatos megsértését” ünnepelték a konferencián abból az alkalomból, hogy Románia húsz évvel korábban elsőként hagyja jóvá az Európa Tanács által kiadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Izsák rámutat arra is, hogy „sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó”. A román diplomácia ezúttal is remekelt. Buquicchio urat a konferencia záróceremóniáján az egyetem díszdoktorává avatták. Megtehették, mert a bizánci, a balkáni, majd a fanarióta évszázadok hagyományai ma is érvényesülnek. Jól tudják, ígérhetnek, aláírhatnak, vállalhatnak bármit, hiszen úgysem tartják majd be. Gondoljunk csak az 1918. decemberi ígéretekre, az 1919. februári kisebbségi egyezményre stb. Tény, a Románia által biztosított nemzetiségi jogok ecsetelésekor a konferencia román részvevőit büszkeség aurája lengte körül. Elégedettek lehetnek, ismét bebizonyítják képességeiket. Mi meg figyelhetjük, hogy egy nemzetközi konferencia, amelynek Erdély őshonos magyarsága elnyomását is fel kellene tárnia, miként válik groteszkké, a valóság megcsúfolásának eszközévé.
Ősi román föld!
A románosítás az elmúlt években Erdély-szerte újult erővel indult rohamra. Ezúttal a székely-magyar települések külső arculatát varázsolná a maga képéhez hasonlóvá. Nem riadnak vissza hatalmas pénzbüntetések kirovásától sem, amikor magyar utcanevek, egy-egy magyar szó vagy a székely zászló ellen lépnek fel. Emellett emelkednek a hagymakupolás épületek, szaporodnak az új román szobrok, elnevezések. Példaként a Háromszék megyei – 1968-ban keresztelték Kovásznára – Kovászna város románosítási folyamatába nyújtunk betekintést.
A jelszavak – köztük a Romániában élünk!, Ez ősi román föld! – alkotják a románosítás jogalapját azok számára, akik következetes szívóssággal hirdetik a románság elnyomását, amely ellen minden hazafinak küzdenie kell. Az átlagembert félretájékoztatják, ezért ő (többnyire) jogosnak érzi a magyar települések „visszarománosítását”. Sokan úgy vélik, hogy valóban határozottan kell fellépni az agresszív „magyar asszimiláció” ellen, amely – még kimondani is borzalmas – „saját hazájukban” zajlik. Bár a propaganda ízű szlogenek, ahogy a szó kelta kori jelentése is tükrözi, üres, pusztába kiáltott szavak, mégis a kucsmából előrántott történelmi jogra való hivatkozás mákonyaként hatnak. Mindez nevetséges: amikor Románia elnéptelenedőben, lakossága elöregedőben, amikor az aktív lakosság milliói Nyugat-Európa földönfutói – mert itthon nem tudnak megélni –, akkor nem a munkahelyteremtés a cél, hanem a magyar települések románosítása. Ki kit provokál?
A kovásznai románság magyarok általi elnyomásának hazug propagandája – a provokálás iskolapéldája – nem szolgálja az együttélést. A román nacionalistákat sokkolja a székely-magyarság megmaradásért folytatott jogos küzdelme, már olyan vád is elhangzik, hogy őket nemzeti ünnepükön is románellenes megmozdulásokkal alázzák meg. Erről eddig nem hallottunk, viszont arról igen, hogy a kovásznai románokat nemzeti öntudatukra – 2013. március 15-én – nemzetiszínű hajpántot viselő kislány emlékezteti. Érdekes, hogy erre nem román, hanem magyar nemzeti ünnepen kerül sor! Arról nincs tudomásunk, hogy magyar diákok a román ünnepek alkalmával piros-fehér-zöld szalagot viselnének, és a magyar média belőlük hőst faragna. Arról viszont igen, hogy román kisdiákok eligazodni sem tudnak évről évre lavinaként duzzadó, szaporodó nemzeti ünnepeik sokaságában.
Diáktüntetésekre a parancsuralmi rendszer megbukását követő hónapokban, 1990-ben valóban sor került, amikor Háromszéken is gyakoriak voltak a felvonulások, népgyűlések. Egy alkalommal a sepsiszentgyörgyi mikós diákok – amikor értesültek a marosvásárhelyi vérengzésekről, azokról az eseményekről, amelyeket a történelem fekete márciusként emleget – összegyűltek az iskolaudvaron. Ekkor ismertettem a marosvásárhelyi történéseket, majd rendezett sorokban a közeli római katolikus templomba vonultak, ahol részt vettek a Csató Béla plébános által celebrált ökumenikus istentiszteleten. A közös imádkozás után – a városközpontban haladva – a Református Székely Mikó Kollégium Korzó felőli ablakából két halálfejet ábrázoló rajzlap repült, landolt elém. Alkotói olyan román tanulók, akik a magyar diákok tüntetésével kapcsolatos véleményüket ilyen szelíden juttatták kifejezésre. E „művészi alkotások” éppen annak az első emeleti tanteremnek az ablakából indultak dicső útjukra, ahol – hajdanán hetedikes-nyolcadikos tanulóként – én is tanultam. A fenyegető rajzokat az RMDSZ akkori megyei tanácsadó testületének elnökeként az egyik ülésen bemutattam, és ezzel e provokációt, mint diákcsínyt lezártuk. Ki hamisít?
A kovásznai szívkórház névmódosítását (is) követelő Teculescu Keresztény Kulturális Egyesület célja a román identitás megőrzése. Ez nagyon szép és helyes cél, ám azt állítani, hogy erre azért van szükség, mert itt, az ősi román földön ők a „románság védőbástyái”, mivel „a magyar sajtó meghamisítja a románok történelmét, a magyar vezetők kiszorítják a románokat” a vezetésből, aljas rágalom. Bizonyára nem veszik jó néven, de a dák-római teória meséjét egyetlen komoly történész sem fogadja már el. A kovásznai románok történetéről 2013 tavaszán írtakat ma is vállalom: „Ne feledjük, a kovásznai román közösség e tájon nem gyökértelen. Az ottani románok nem két-három generációs múlttal rendelkeznek, mint Marosvásárhelyen és a többi székely városban élő honfitársaik, ők nem az elmúlt fél évszázadban érkeztek e tájakra. Az első román családok több mint 200 éve telepedtek le itt.” Ez még akkor is így van, ha a több ezer éves ősiség mámorában révedezők el szeretnék hinni, hogy őslakók! Tény, hogy az 1635-ös katonai összeírásban Kovásznán egyetlen román nevűt sem jegyeznek. Az első betelepedők a 18. században jelennek meg, 1790 táján már görögkeleti felekezeti iskolát alapítanak. Mivel létszámuk csekély, az 1850-es évek derekáig a tanulókat – egy bérelt teremben – egy tanító oktatja az írás-olvasás tudományára. Orbán Balázs 1869-ben arról tudósít, hogy a románok Vajnafalva keleti részét lakják. A románok „csak az utóbbi időkben települtek ide. E század elején (19. sz.) csak néhány család lakott ott, ma már a százat meghaladja számuk. Földbirtokuk nem igen van (…) A kovásznai oláhok (románok) férfiai nem igen szoktak otthon lenni, nagy részük a havasokban s benn a Dunafejedelemségekben pásztorkodik.” 1890 táján Kovászna össznépessége 2873 személy volt, melyből a románok száma 651, a népesség 16,8 százaléka, míg a magyarságé 3179, azaz 82 százalék. A lakosság száma 1910-ig eléri az 5451-et. A kovásznai románok száma 1105-re, 20,2 százalékra emelkedik, míg a magyarok lélekszáma 4154-re, 76,2 százalékra csökken. Egy ma is élő szemtanú – a köztiszteletnek örvendő (kilencven- éves) barátom, dr. Szőts Dániel – írja, hogy hajdanán Vajnafalván állt elődei évszázados udvarháza, amely elpusztult, de a régi diófák még ma is jól látszanak a református templom és a vajnafalvi főtér között. A település e része „még 1945–47-ben is tiszta magyar lakosú volt. (…) Ma már nem ez a helyzet, a vajnafalvi főtéren csak románok laknak, új ortodox román templom épült.”
A 2011-es népszámlálás 6368 magyar, 3176 román nemzetiségű személyt vesz nyilvántartásba. Az 1890-es évekhez viszonyítva a magyarok számaránya 82 százalékról 63-ra esik vissza, míg a románoké 16,8 százalékról 31,4-re emelkedik. A magyar lakosság térvesztése egyértelmű cáfolata a románság háttérbe szorításának. Ha e tendencia folytatódik „ezekben a románoknak oly nehéz időkben”, akkor megjósolható, hogy néhány évtized múlva a magyarság kisebbségbe kerül.
A multikulturalitás nevében
A tények makacs dolgok, a jelszavak nem azonosak a történelemmel. Kovásznán nem magyarosítás, hanem románosítás folyik. Kovászna városában a diszkriminált románság saját utcanevekkel (például Justinian Teculescu) büszkélkedhet. A vajnafalvi általános iskola ma Avram Iancu nevét viseli. A Ştefan cel Mare utcában áll a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont épülete. Itt a diákok egyharmada – a nemzetiségi aránynak megfelelően – román tagozaton tanul. A belépőt a főbejáratnál ortodox kereszt fogadja. A románságnak több temploma (is) az identitás megőrzését szolgálja. Egy mellszobor a vajnafalvi származású Justinian Teculescu püspökre emlékeztet. Készül Avram Iancu népfelkelő vezér szobra is, mellyel a magyar többségű tanács egyetért, és pénzzel támogatja. Mindezt teszi akkor, amikor köztudott, hogy az Avram Iancu parancsnoksága alatt felkelők mintegy 7500–8500 védtelen magyart, köztük gyermeket, asszonyt és időst gyilkoltak le. Egy ilyen sereg épp az ő személyes irányításával mészárolt le 30 felvinci székely-magyart, de az áldozatok száma 200-ra emelkedik, mert menekülés közben még 170-en éhen haltak és megfagytak. Vajon hány román szavazta volna meg, hogy románok legyilkolásában felelős magyar személy szobra álljon egy román többségű településen? Az egyesület mégis így fogalmaz: „a magyarok megsértik az együttélés elemi szabályait, hiányzik belőlük a tolerancia”. Érthető e durcás harag, mert a kovásznai magyar tanácstagok nem járultak hozzá, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont nevében szerepeljen Teculescu neve is, a püspök ugyanis tevékenyen részt vesz az 1918. december elsején tartott gyulafehérvári nemzetgyűlés előkészítésében. Azonban a román szempontból jelentős személyiség e ténykedése, akár tetszik, akár nem, a magyarok számára nem öröm. Érthető módon Teculescu neve nem szolgálná a magyar és a román iskolaközösség egybekovácsolását. Kerül olyan személy, akit mindkét nemzeti közösség elfogad. Hamarosan a Plevna utcai városi sportcsarnok a helybéli román sporttanár, Iordan Popica nevét veszi fel. Az elmúlt hetekben nagy port kavart az a partizánakció is, amikor a helyiek megkérdezése nélkül – a már említett kulturális egyesület felkérésre – az alapító főorvosról elnevezett Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórházat az egészségügyi minisztérium átkeresztelte Dr. Teculescu–Benedek… névre. Egyértelmű a cél, hadd higgye a messze földről jövő, hogy román városba érkezett. A névadó minisztérium álszent módon a „jó együttélés és a helyi multikulturalitás” megőrzésére hivatkozik. Érdekes, hogy évekkel korábban kormányrendelettel, könnyű szívvel vettek el a magyar nevű kórház területéből 10 ezer négyzetmétert, hogy a román régészet intézményének – a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeumának – adományozzák. Ezen a telken tartják egyébként a hagyományos román vajnafalvi juhászlakodalmat, és Valeriu Kavruk múzeumigazgató nyilatkozata szerint olyan skanzent terveznek építeni, ahol három megye – Kovászna, Hargita és Maros – hagyományos román népi életét mutatják be. Nemrég a román kormány – a helyi közösség megkérdezése nélkül és tiltakozása ellenére – a tündérvölgyi hatalmas értékű Fenyő Szállodát a missziós tevékenységet végző ortodox egyháznak adományozza. Tollamat az őszinte tényfeltárás vezeti, célom leleplezni az szélsőséges nacionalizmus erőszakos előretörését. Hogy néhány nap alatt összegyűlt 30 ezer román és magyar tiltakozó aláírás a szívkórház átkeresztelése ellen, azt sugallja, van még ereje a magyar és román kovásznai összefogásnak!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogott Háromszéken az RMDSZ és az MPP
Önkormányzati és politikai együttműködési megállapodást kötött a Kovászna Megyei Tanács RMDSZ és MPP frakciója május 28-án, csütörtökön.
A sajtó jelenlétében aláírt egyezmény célja a politikum romániai magyar közösség érdekérvényesítő képességének növelésén túl, egy olyan munkacsoport létrehozása, amely által nyomon követhető Kovászna megye fejlesztési stratégiájának megvalósítása. A megállapodás szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség frakciója és a Magyar Polgári Párt frakciója együttműködik minden olyan nemzetpolitikai kérdésben, amelyek Székelyföld ügyét, a székelyföldi embereket érinti. Ennek érdekében közös tanácshatározatokat kezdeményeznek, és ezeket fenntartanak minden illetékes fórumon. Továbbá politikai és önkormányzati szinten együttműködnek a közösségi szimbólumok védelme, elismertetése, tiszteletben tartása és használata érdekében.
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke a sajtótájékoztatón kiemelte: „A mai naptól stratégiai együttműködés veszi kezdetét az RMDSZ és MPP között Háromszéken. A megállapodásnak jó előszele az elmúlt három évben történt együttműködés a két alakulat között úgy önkormányzati, mint politikai szinten. Eddig is kölcsönösen kiálltunk minden olyan nemzetpolitikai kérdésben, amely összefogást követelt, hogy eredményeket érjünk el, ilyen a himnuszénekléshez való jogunk visszaszerzése, vagy a Dr. Benedek Géza szívkórház névváltoztatásának ügye. Ezt az elkezdett együttműködést formalizálja a mai írott megállapodás, amely mentén hivatalosan is stratégiai partnerség, összefogás veszi kezdetét Háromszéken a két politikai alakulat között. Meggyőződésünk, hogy az összefogás előbbre viszi a székelyföldi magyarság ügyét. Nem egymás erejét akarjuk kioltani, hanem segíteni egymást, ma amikor sok nehézségbe ütközünk. Célunk, hogy jó politikai hangulatot teremtsünk Székelyföldön, fejlesszük a térséget és jogainkat megvédjük.”
Az elnök azt is elmondta, nem titkolt céljuk, hogy a megállapodás politikai hatályát kiterjesszék a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra is, erre vonatkozó döntéseket két szervezet országos testületei kell meghozzák az év második felében. Azt szeretnék, hogy a székelyföldi emberek pozitívan viszonyuljanak a politizáláshoz. Mindemellett hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szervezeti önállóságuk megmaradjon.
Kulcsár-Terza József, az MPP Kovászna Megyei Szervezetének elnöke szerint el kell különíteni a magyarországi és az erdélyi politizálást. „Vannak ügyek, ahol össze kell fogni, erőt kell felmutatni. Továbbra is ezt kell üzenjük Bukarestnek, hogy egységben képviselni tudjuk a magyar ügyet. Ha valaki együttműködik, azt jelenti, hogy a közösségért akar tenni.” Kulcsár-Terza elmondta, mindig tudtak egyeztetni az RMDSZ-el, a közös munkacsoport révén pedig érvényesíteni tudják ötleteiket. Mostantól intézményesül az együttműködés a két frakció között. Kiemelte, hogy az aláírt egyezmény garantálja a párt identitásának és önállóságának megőrzését.
Közlemény
Erdély.ma

Levelekkel „bombáznák” a Kovászna megyei prefektust
A himnuszéneklés kapcsán fogalmazott meg egy beadványt a Magyar Polgári Párt-, illetve az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete a Kovászna megyei kormánymegbízotthoz. Az űrlapot bárki kitöltheti, mindegyiket egyenként iktatják, így a prefektus mindenkinek külön levélben kell válaszoljon.
Kulcsár-Terza József, az MPP Kovászna megyei szervezetének elnöke elmondta, a prefektus megtámadta a sepsiszentgyörgyi bíróság által a himnuszperben hozott határozatot, és alapfokú újratárgyalást kér. Az MPP helyi vezetője ugyanakkor kitért arra is, nem ért egyet ezen kéréssel, hiszen egy ország himnuszának eléneklését úgy a romániai, mint az Európai Unió által biztosított törvénykezés is jóváhagyja. „Arra megy ki a játék, hogy a Magyar Polgári Pártot és, ami még súlyosabb: magyar himnuszunkat megalázzák” – jelentette ki Kulcsár-Terza, hozzátéve: ennek szellemében fogalmaztak meg egy levelet, amelyben a romániai és a nemzetközi jogszabályokra, továbbá a bírósági határozatra hivatkoznak, magyarázatot kérve a prefektustól. Az a szándékunk, hogy minél többen aláírják a levelet, ezeket összegyűjtjük, eljuttatjuk a kormánymegbízottnak, aki mindenkinek személyesen kell válaszoljon harminc napos határidőn belül – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke. Az ívet különben magyar nyelven fogalmazták meg, mint Kulcsár-Terza fogalmazott: a háromszékieknek joguk van saját anyanyelvükön fordulni a prefektushoz.
„Eljött az az idő, amikor a magyar politikai szervezetek értelmes ügyekben össze kell fogjanak, és amikor nem az a fontos, hogy ki hány százalék szavazatot kapott különböző megmérettetéseken” – jelentette ki Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke, aki hozzátette: egyre inkább visszatért a múlt szelleme, és nem, hogy újabb jogokat nem akarnak adni a magyar közösségnek, hanem a meglévőket is el akarják venni. Több példát is mondott Tamás Sándor ez utóbbit illetően: hat hónappal a rendezvény után indítottak eljárást a himnusz eléneklése miatt, a Bod Péter Megyei Könyvtár ügyében kilenc hónapot vártak a kiírás azon pontjának megtámadására, miszerint a vezetőnek kötelező ismernie a magyar nyelvet, illetve utalt a kovásznai Dr. Benedek Géza szívkórház nevének megváltoztatási szándékára is.
„Ellenünk összehangolt, Bukarestből kiinduló támadásról van szó” – magyarázta az RMDSZ háromszéki vezetője, hangsúlyozva: nem lehet nemleges válaszokra építeni Székelyföldet, ezért szükségek a magyar pártok összefogása fejlesztési és nemzetpolitikai ügyekben egyaránt. „Felháborítónak tartom, hogy 2015-ben bármely ország himnuszának eléneklése gondot okoz. Romániában megtehetik, mert hatalmukban áll, de ez nem azt jelenti, hogy övék az ország, ez az ország minden román állampolgáré, beleértve minket is, és nem kérünk mást, mint azt, ami bárhol az Európai Unióban normálisnak számít” – fejtette ki Tamás Sándor.
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi vezetősége nem kíván az akcióhoz csatlakozni, mint üzenik: nem áll szándékukban az MPP akcióiban segédkezni, amíg partnerséget ápolnak az RMDSZ szervezetével, ennek ellenére azonban az EMNP két megyei önkormányzati képviselője kiáll az ügy mellett. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben tevékenykedő megyei önkormányzati képviselő kifejtette: „a Székelyföldön élők nem engedhetik meg a pártoskodást, hiszen egységben az erő”.
Az űrlapot különben legkésőbb július 20-ig lehet kitölteni, ezeket a baróti, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és kovásznai RMDSZ irodákban naponta 8 és 16 óra között, míg az MPP megyeszékhelyi irodájában naponta 9 és 13 óra között lehet igényelni. Az említett két párt színeiben tevékenykedő polgármesterekhez is lehet fordulni, valamint helyi és megyei önkormányzati képviselőktől is igényelhető az indítvány. Emellett a dokumentum elektronikus formában is letölthető az RMDSZ háromszéki szervezetének hivatalos honlapján. Az űrlapot tehát az említett irodákba lehet eljuttatni, ugyanakkor személyesen is be lehet nyújtani a Kovászna megyei kormányhivatalhoz.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Himnuszper: győzött az összefogás – Ökumenikus istentisztelet Sepsiszentgyörgyön
Folytatni kell a harcot, a közös fellépést, mert ha összefogás van, az eredmények sem maradnak el – így értékelték a himnuszperben született ítéletet tegnap a magyar pártok háromszéki vezetői. Ugyanakkor bejelentették: vasárnap délután 5 órakor hálaadó ökumenikus istentiszteletet tartanak Sepsiszentgyörgyön az épülő főtéren, a politikamentes eseményre mindenkit várnak a történelmi egyházak. Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a Kovászna megyei törvényszék kedden elutasította a prefektúra fellebbezését azon alapfokú ítélet ellen, amelyben a bírák érvénytelenítették a kormányhivatal által a Magyar Polgári Pártra a tavalyi sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezésen elénekelt magyar himnuszért kirótt ötezer lejes büntetést, az alapfokú döntés indoklásában pedig lényegében kimondták: más nemzet himnuszának éneklését nem tiltja a törvény.
Nem dőlünk hátra az eredmény után, az első csatát megnyertük, de tovább kell folytatnunk az együttműködést, a közös fellépést, és az, hogy a magyar pártok képviselői ismét egy asztalnál ülnek, ennek is bizonyítéka – jelentette ki Kulcsár-Terza József azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap az MPP székházában tartott Tamás Sándor háromszéki területi RMDSZ-elnök, megyeitanács-elnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök, polgármester, Pethő István MPP-s megyei önkormányzati képviselő.
Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben megválasztott (időközben az alakulat jelenlegi vezetésétől eltávolodott) megyei tanácstag is jelen volt. Az MPP megyei vezetője szerint a prefektusnak távoznia kell tisztségéből, mivel megsértette a magyar közösséget azzal, hogy fellebbezett az alapfokú ítélet ellen, illetve azzal a semmitmondó levelével, amelyet azoknak küldött, akik számon kérték döntését.
Ugyanakkor bejelentette: egyeztettek a magyar történelmi egyházakkal, és – mintegy felidézve a tavaly decemberi tiltakozó akciókat, a himnuszénekléseket – vasárnap 17 órára ökumenikus istentiszteletre várják a sepsiszentgyörgyieket. Legyünk minél többen, mutassuk meg, hogy nem félünk, mert lám, az összefogásnak megvan az eredménye – vélekedett Kulcsár, aki korábbi nyilatkozatában is kifejtette, hogy szerinte a bírák ítéletében közrejátszhatott a népakarat kinyilvánítása, a tüntetések, a petíciók, a tárgyaláson való tömeges részvétel.
Nem a tiltakozás, hanem a hálaadás jegyében tartanak ökumenikus istentiszteletet Sepsiszentgyörgyön, hiszen a himnuszperben született ítélet a jogállam csírájának megjelenéseként értelmezhető – jelentette ki Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester arra hívta fel a figyelmet: nem feltétlenül Háromszéken, inkább Bukarestben kell keresni a problémák okait, onnan utasíthatták a prefektusokat bizonyos intézkedések végrehajtására. Azt kell megnézni, kinek állhat érdekében és hatalmában, hogy elővegyék a magyar ügyeket, meggyőződése ugyanis, hogy azok nem véletlenül kerülnek elő, hanem például olyankor, amikor el akarják terelni a figyelmet más gondokról. Emlékeztetett arra is: az MPP-t az elnökválasztás után bírságolták meg, mintha bizonyos körök a kormányban büntetni akarták volna a magyarságot, amiért úgy szavazott, ahogyan szavazott.
Ha annyiba hagyjuk a dolgokat, minden nap elveszítünk valamit – figyelmeztetett Tamás Sándor, aki a himnuszperben létrejött összefogás mellett említette a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház botrányos névváltoztatási próbálkozását, illetve a két évvel korábbi Székelyek nagy menetelését. Meglátása szerint Háromszék a magyar–magyar összefogás jó hátországa, ha jó, becsületbeli ügyekről van szó. Közölte azt is, hogy az MPP-vel közösen tájékoztató levelet küldenek mindazoknak, akik petíciót küldtek a prefektusnak.
Pethő István MPP-s megyei tanácstag úgy értékelte a törvényszéki ítéletet, hogy kezdenek feltűnni a hatalmi ágak szétválasztásának jelei, ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy az emberek lássák: a politikusok képesek összefogni. Bedő Zoltán szégyenteljesnek nevezte, hogy a himnuszéneklésért bírságot róttak ki, de úgy vélte, a törvényszéki ítélettel mintha pozitív irányba kezdene elmozdulni a demokrácia. Azt is hangsúlyozta: az olyan kihívások mellett, mint a migráció, Európa népei, így a magyarok és románok is egymás mellett élésre vannak ítélve.
Új párt vagy taktikázás?
Különös megjegyzést tett Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök a tegnapi sajtótájékoztatón: amikor köszönetet mondott minden pártnak, amiért a himnuszperben az MPP mellé álltak, és az összefogás szükségességét ecsetelte, megjegyezte: remélhetőleg mindenki, az Erdélyi Magyar Néppárt és a bejegyzés előtt álló új párt is belátja, hogy nemzeti ügyekben közösen kell lépni.
Részleteket, neveket az MPP-s politikus a sajtó érdeklődésére sem árult el, mindössze annyit mondott, hogy tudomása szerint valakik készülnek egy új alakulat bejegyzésére. Szavait az RMDSZ jelen levő politikusai is meglepődve hallgatták. A Néppárt jelenlegi vezetői pedig jelen sem voltak az eseményen, így a továbbiakban azon MPP-s politikusoknál próbáltunk érdeklődni, akik több alkalommal is az országos elnökség döntéseitől eltérő álláspontot fogalmaztak meg, különösen az RMDSZ-szel kötött megállapodás ügyében. Bálint József sepsiszentgyörgyi MPP-elnök érdeklődésünkre elismerte, hogy vannak konfliktusok az alakulaton belül, de azt mondta: nem tud pártalapítási szándékról.
Őt az MPP színeiben nemrég választották újra a sepsiszentgyörgyi szervezet élére, hű az alakulat eszmeiségéhez, és az a dolga, hogy azon az úton tartsák az MPP-t, amelyen elindult, még ha vannak is, akik más irányba vinnék el a pártot. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy később felmerüljön egy új párt bejegyzésének ötlete, de „ma még nem” – szögezte le. Nagy István, Barót volt polgármestere megkeresésünkre azt mondta: sosem titkolta, hogy bizonyos kérdésekben más véleményen van, mint a párt elnöksége, de ezeket az alakulaton belül kell megbeszélni, nem másutt. (farcádi/hecser)
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Politikai összefogással készülnek az őrtűzgyújtásra
Közös sajtótájékoztató keretében beszéltek az SZNT, az RMDSZ, az MPP, valamint az EMNP háromszéki vezetői az október 24-ére tervezett, Székelyföld határait megvilágító őrtűzgyújtási akcióval kapcsolatban. Kovászna megye több településén is lehet csatlakozni a kezdeményezéshez.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, még 12 nap van hátra a Székelyföld határának őrtüzekkel való kivilágításáig, és úgy érzi: a szervezésben erőt ad az a tény, hogy az erdélyi magyar politikai alakulatok együtt dolgoznak. Kifejtette, megközelítőleg 750 kilométer hosszan, összesen 59 településen szervezik meg az eseményt Erdély-szerte. 17 óra 30 perc és 18 óra 30 perc között ökumenikus istentiszteletet vagy misét tartanak, majd a székely és magyar himnusz eléneklését követően felolvassák a székelység jogait követelő kiáltványt. Az őrtűzgyújtás, illetve a reflektorok vagy más világító eszközök felkapcsolása 18 óra 45 perctől kezdődik.
„Bízom benne, hogy az emberek érezni és tudni fogják, fontos, hogy minél többen hallassuk a hangunkat arról, hogy nem értünk egyet a román régiósítási szándékkal, ugyanakkor van alternatívánk, amelyet felkínálunk: Székelyföld autonómiája” – fejtette ki Gazda Zoltán. Elmondta, még mindig problémát okoz a műholdfelvétel elkészíttetése, ám a Maros megyei Vármezőn működő hőlégballon-mozgalom tagjaival is tárgyalnak, hogy egy-egy szakaszról készítsenek fotókat hőlégballonból. Az eseményt különben plakátokkal, szórólapokkal, valamint a helyi önkormányzati képviselőkön keresztül népszerűsítik. Arra a kérdésre, hogy mi történik, amennyiben október 24-én az akció alkalmával esni fog az eső, Gazda Zoltán úgy válaszolt: a tűzgyújtást mindenképp megoldják, inkább azért aggódnak, hogy az esőzés során felázott terep miatt lesz, ahol nehezebben megközelíthetővé válnak egyes helyszínek.
„Annak ellenére is vállaljuk a közös munkát, hogy Izsák Balázs, az SZNT elnöke a legutóbbi választások alkalmával lecövekelt az egyik erdélyi magyar párt mellett, és ezzel aláaknázta az SZNT azon imázsát, miszerint független bármely politikai alakulattól” – magyarázta Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. „Székelyföld ügye fontosabb, mint az, hogy az adott politikusok hogyan látják az aktuálpolitikai kérdéseket” – tette hozzá Tamás Sándor, aki arra is kitért, hogy az önkormányzatok vezetőivel már folynak a tárgyalások az SZNT kezdeményezésébe való bekapcsolódással kapcsolatban.
Balázs Attila, az EMNP háromszéki vezetője elmondta, korábban, illetve az elkövetkezendőkben is stratégiai partnerei lesznek a Székely Nemzeti Tanácsnak. „Nemzeti ügyekben nem csupán az SZNT, hanem a további politikai alakulatok mellett is dolgozni fogunk” – jelentette ki Balázs Attila. „Ha közösen lépünk, ha együttműködünk, akkor van eredmény” – utalt a kovásznai Benedek Géza Szív- és érrendszeri Rehabilitációs Kórház, illetve a himnuszper esetére Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, aki ugyancsak úgy vélekedik: nemzeti ügyekben nem lehet különutas politikát folytatni.
Sepsiszéken egyébként Hidvégen, Előpatakon, Sepsiilyefalván, Kökösben, Uzonban, Zabolán, Kézdiszéken Gelencén, Ozsdolán, Bereckben, Lemhényben, Esztelneken, ugyanakkor Orbaiszéken Nagyborosnyón, Zágonban, Kommandón, Kovásznán, Zabolán, míg Bardóc-Miklósvárszéken Apácán, Alsórákoson, Ürmösön és Bölönben gyújtanak tüzeket.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

A hősök előtt tisztelegtek az emlékparkban
Ünnepi műsorral, koszorúzással, valamint fáklyás felvonulással emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire pénteken Sepsiszentgyörgyön, az ’56-os emlékparkban.
Klárik László háromszéki szenátor ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „A pesti ifjak nem meghalni, hanem élni akartak, de haláluk kiáltó szóként járta be a világot (…), bátorságot nyújtva, hogy a zsarnokság igenis legyőzhető”.
A „vörös terror” biztos, hogy a magyar nemzettől kapta az első halálos döfést, ami oda vezetett, hogy sok sebből vérezve elkotródjon az országból – hangoztatta a szenátor, elmondva: ezen a napon nem csupán az ’56-os hősök előtti tisztelgés kifejezése miatt gyűltek össze, hanem a jelenkor kérdéseinek válaszkeresése céljából is, hiszen miközben napjaink embere tankönyvekből tanulja a történelmet, ezzel egy időben munkássága is történelemmé válik. „Sokan úgy érzik, hogy 1989-ben kitavaszodott, de ez a tavasz veszélyben van” – tette hozzá a szenátor, aki a közelmúlt eseményeit, így a himnuszpert, valamint a kovásznai Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház névváltoztatásának esetét felhozva magyarázta kijelentését.
Muráncsik László, Sepsiszentgyörgy testvértelepülésének, Mosonmagyaróvár önkormányzatának képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma embere úgy válhat méltó örökösévé az ’56-os hősöknek, ha tudatosan cselekszik, önálló véleménye van, közéleti szerepet vállal, illetve a magyar nemzet vallási és nemzeti értékeit megbecsüli. „A siker eléréséhez saját magunkat kell legyőznünk, nem követhetjük nyugati világot” – tette hozzá Muráncsik László. Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai konzulátusának konzulja az anyaország üzenetét átadva elmondta: ideig-óráig győzhet az erőszak, mert az önkényt a félelem, a kétségbeesés vezérli, s csatát lehet nyerni, de az igazság és a szabadságvágy nem győzhető le, ahogyan ezt 1956 is megmutatta. Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke a forradalom áldozatainak nevében szólalt fel, majd rövid imádságot tartott Zelenák József evangélikus esperes. Ezt követően koszorúzásra, a magyar és székely himnusz eléneklésére került sor.
A megemlékezés következő mozzanataként fáklyás felvonulásra hívták a szervezők a jelenlevőket, amelynek célja a kommunista diktatúra áldozatainak tiszteletére állított, Erzsébet parkban található kopjafa volt. Szavalt Dana Karola, Péter Izolda, illetve Bedő Kinga Noémi – mindhárman a Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola diákjai. A megemlékezés során közreműködött a Kónya Ádám Művelődési Ház, a művészeti szakközépiskola drámatagozatos diákjai, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor cserkészcsapat, a 40-es számú Szent György cserkészcsapat, 77-es számú Bora István cserkészcsapat, a 115-ös számú Bölöni Farkas Sándor cserkészcsapat, valamint fellépett a Cantus Firmus Vegyeskar, továbbá a Magyar Férfidalárda.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Bejegyzés előtt a kórházegyesületek
Kézdivásárhely Hosszas vajúdás után a közeljövőben bejegyzik a Háromszék az Egészségért Egyesületet, amelyet tizenegy kézdiszéki önkormányzat hoz létre a kézdivásárhelyi városi kórház támogatása érdekében.
Az egyesület alapítása immár három éve húzódik, két évvel ezelőtt a kormányhivatal támadta meg az erre vonatkozó tanácsi határozatokat, arra hivatkozva, hogy a megyei önkormányzat nem lehet az egyesület tagja. Ezért tavaly újra el kellett fogadtatni a helyi testületekkel az alapító iratot, Csernáton önkormányzata utolsóként szavazta meg a határozattervezetet. 
Most, amikor úgy tűnt, már semmi akadálya az egyesület bejegyzésének, kiderült, még mindig hátravan egy formai eljárás, a soron következő tanácsülésen minden alapító önkormányzatnak külön-külön el kell fogadni a cenzor személyére vonatkozó határozatát, csak utána mehetnek a bíróságra.  A tizenegy alapító önkormányzat a lakosság számaránya szerint fizeti majd a tagsági díjat, egy lakos után havi 50 banit, azaz évi hat lejt. 
Dr. Kelemen András főigazgató számításai szerint a kézdivásárhelyi önkormányzat és a környező községek évi 360 ezer lejjel járulnak majd hozzá a kórház működési költségeinek fedezéséhez, ami nagy segítséget jelent az egészségügyi intézménynek. Azt is tudni kell, hogy a Kézdivásárhelyen működő vállalkozások, elsősorban a német tőkéjű nadrággyárak évek óta segítik az intézményt, a New Fashion és a Zarah Moden évente mintegy 100 ezer eurót utal a kórház számlájára, ezt a pénzt fejlesztésre, illetve korszerű műszerek vásárlására fordítják. (iochom) Kovászna Hivatalosan is bejegyezték a Pro Holland Kórház Egyesületet. A szervezetet az orbaiszéki önkormányzatok alapították, célja a Holland-kórház néven ismert, a Dr. Benedek Géza Szívkórház külső egységeként működő kovásznai városi kórház anyagi támogatása. A községek közül Nagyborosnyó nem tagja az egyesületnek, a település vezetősége szerint ugyanis a lakosság nagy része a sepsiszentgyörgyi egészségügyi intézmények szolgáltatását veszi inkább igénybe, így nem indokolt a szervezetbe való belépésük.
Az egyesületet alapító települések – Kovászna, Zágon, Barátos, Kommandó, Zabola – lakosonként 50 bani tagsági díjat fizetnek évente (hozzávetőlegesen 24 ezer személy után). Kivétel Zabola, ahol csak a lakosság fele után törlesztik a tagsági díjat, ugyanis a község a kézdivásárhelyi kórház támogatásában is részt kíván venni. 
Az egyesület elnökének Thiesz János kovásznai polgármestert, alelnöknek Kis József zágoni elöljárót választották meg. Thiesz a napokban összehívja az egyesület közgyűlését, ahol többek között az idei költségvetésről is döntenek, és tárgyalnak a tagsági díjakon kívüli más finanszírozási lehetőségekről. (bokor) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyógytényezős seregszemlén (Borvizekről-mofettákról)
Ha a kutatóvállalatok levéltárainak mélyéről kellene összeszedni a Kovásznán és közvetlen környékén végzett borvíz- és mofettagáz-kutatások eredményeit, nehéz dolga lenne az arra vállalkozónak. Többnyire fővárosi és csíkszeredai cégek végezték a munkálatokat, egy részük megszűnt, másokat magánosítottak, de ki ne lenne ma kíváncsi olyan adatokra, hogy van-e egy-egy helyen ásványvíz vagy mofettagáz? Egykönnyen, olcsón ki sem keresik a levéltárak poros aktái-dossziéi közül.
Védeni a gyógykincset
Erről beszélgettünk a város leköszönő polgármesterével, Thiesz Jánossal és Gyila Sándorral, a Benedek Géza Szívkórház fizikusával, akinek írásait jól ismerik lapunk olvasói. Felmérhetetlen anyagiak rejlenek az elvégzett fúrások mögött, amelyeknek eredményeit, mint korabeli kutató, a város számára közkincsként megőriztük. Sejtve azt, hogy a leköszönő polgármester és a fungens fizikus a témakör érdekeltje marad továbbra is, közel félszáz furat eredményeit csomagoltuk. A nagyon hasznos szén-dioxidot tartalmazó ásványvíz három emeletben helyezkedik el a város mélystruktúrájában, s ezeket a gyógykincs jövőbeni értékesítése, felszínre hozatala szempontjából ismerni kell (képünk). Felbecsülhetetlen kincsről van szó, kiapadásától nem kell tartanunk, nem emberi életek hosszával mérik ezt az időtartamot, s bátran elmondhatjuk, hogy unokáink unokái is fürödhetnek és mofettázhatnak majd, s ha így nézzük a dolgokat, talán nem is annyira túlzás az a régi rendszer idejéből örökölt jelképes újságírói elnevezés, hogy Kovászna az „ezer borvizek városa”. – Városunk nemzetközi érdekeltségű fürdőváros – mondta Thiesz János. Az elmúlt évtizedekben ennek tudatában ügyeltünk arra, hogy a közművesítés alatt olyan szigeteléseket végezzen a kivitelező, hogy ne adjon helyet a szennyezett vizek mélyebb régiókba való beszivárgásának. Az utolsó évtized alatt nem történt olyan szennyeződés, amely a természetes gyógytényezőket negatív irányban befolyásolta, avagy károsította volna. Az Ásványvizek Nemzeti Tanácsának (SNAM) helyi képviselői követik a forrásvizek jellemzőit, de azok ihatósági szempontjából sem hangzott el semmilyen figyelmeztetés a megyei tiszti szolgálat részéről. Testvértelepülési szándéknyilatkozatot írtunk alá a Pruton túli Călărași városhoz tartozó Codru nevű gyógyfürdővel, ahol a Közép-Moldáv dombvidék szénsavmentes lúgos-kénes gyógyvizeit és gyógyiszapjait sokféle ivókúrás és fizioterápiás kezelésre használják. Minket férfiakul az is meglepett, hogy a kiváló hatású helybeli gyógyiszapokat a kezdődő prosztata-megnagyobbodás megelőzésére fizioterápiás módon alkalmazzák, amiről mi még nem hallottunk. Ez a kapcsolat arra is alkalmas lenne – folytatjuk a gondolatkört, hogy újra megismerkedjenek szakorvosaink a Kovásznán már iszappakolásokra a múltban alkalmazott Gelence– Ozsdola környéki igen jó minőségű tőzegiszapok fizioterápiás felhasználási lehetőségeivel, hatásával, ugyanis prosztatapanaszokkal mifelénk is eléggé sok közép- és időskorú férfi él. Ha a kovásznai mofettagázokban való fürdőzést „természetes viagraként” fogják fel, akkor a gyógyiszap annak az ellentétes kezelési módját képezné.
Borvíz- és mofetta-múzeumot Háromszéknek!
Kovászna őrzi a természetes gyógytényezők kihasználásának emlékeit, történetét. Csak ez a város lehetne alkalmas és méltó arra, hogy itt szülessen meg Háromszék első Borvízmúzeuma. Nem vagyunk még a 24. órában, még mindig lehetne sikere egy e célt szolgáló széles körű gyűjtésnek. Sejtjük, hogy sok család őrzi az egykori fürdőkultúra fényképes dokumentumait, borvizes üvegpalackokat, kupakokat, borvízcímkéket, a fürdőzéssel, ivókúrázással és az ipari palackozással kapcsolatos tárgyi emlékeket, kiadványokat, reklámokat. A szomszédos Hargita megyében három borvízmúzeum működik – Nagytusnádon, Székelyudvarhelyen és Borszéken –, amelyek megtekintése újabb ötletekkel is szolgálna.
– Ennek mi is tudatában voltunk-vagyunk – hangsúlyozta Thiesz János, nem egy alkalommal volt szó erről az értékmentésről a megyevezetők jelenlétében is. Egyetlen akadálya a megfelelő épület megtalálása, de akár új épület felépítésére is pályázni lehetne. Az elfekvő muzeális értékű anyag egy része elveszhet. Én merem hinni, hogy az új városvezetés nem zárkózik el ettől a hasznos elképzeléstől, és megkeresi a megvalósításához vezető alkalmas utat – emelte ki Thiesz János. Egy ilyen múzeum ipar- és orvostudomány-történeti múltunk hagyományait őrizhetné. Kovászna gyógyító vizeinek hatásáról már a régebbi korokból is maradtak fenn tanúskodó dokumentumok. Mihai Viteazul idejéből (1593–1600) származó jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a fejedelem szándéka ellenére sem tudta kihallgatni a bánfihunyadi főispánt, mert az éppen Kovásznára ment fürdőre. Gyors egymásutánban jelentek meg a legkülönbözőbb kovásznai fürdőkalauzok, és a XIX. században megkezdték a helyi ásványvizek palackozását. 1882-ben a trieszti világkiállításon díjazták a Horgász-forrás vizét, mint egyik legrégebben ismert gyógyvizet. Érméket és okleveleket kaptak a kovásznai ásványvizek 1891-ben Temesváron, 1900-ban Marosvásárhelyen, 1907-ben Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben 1929-ben. Ebben az időszakban kezdték meg a Galambok völgyében a Hankó-kút vizének palackozását, közelében kiépült a Sóstó-fürdő. Legtöbbet e sorok írójának borvízcímke-gyűjteménye árul el ezekről, amelyet készséggel bocsátanánk egy leendő borvízmúzeum rendelkezésére. Kovászna ásványvizeit és mofettáit több geológus és vegyész tanulmányozta, közülük most két jelességről emlékezünk meg: Hankó Vilmosról (1854–1923) és Miltiade Filipescuról (1901–1993). Hankó Erdélyből induló kémikus és ismeretterjesztő volt, a MTA levelezőtagja, az ásványvizek és a mofetták kiváló ismerője. Miltiade Filipescu geológus-akadémikus, korának neves román geológusa, temesvári és bukaresti egyetemi tanár, Kovászna gyógytényezőinek tanulmányozása idején, mert csendre vágyott, Csomakőrösön fogadott albérletet. Itt meséltek a helybeliek a falu jeles szülöttéről, Kőrösi Csoma Sándorról, de ő csak később jött rá, hogy az, akiről meséltek, nem lehet más, mint az a jeles Alexander Kőrösi de Csoma, a Kelet-kutató, akinek haláláról legelsőként éppen egy Jászvásárban megjelent román nyelvű újság adott hírt az akkori román tudósvilág számára. Így történt, hogy Filipescu tanulmányozni kezdte Kőrösi Csoma Sándor életét. Történt, hogy egyszer meghívást kapott egy Kalkuttában tartott nemzetközi geológiai kongresszusra. Mi sem volt természetesebb számára, hogy felkeresse a nagy magyar kutató dardzsilingi síremlékét. Van tehát bőven történeti emlék is, szakmai tanulmányok is, amelyek alátámaszthatják egy borvízmúzeum létesítéséhez szükséges pályázatot.
A kovásznai mofettagáz pótolhatatlan
– Számos külföldi kezelőintézetben mesterségesen kell biztosítani az ásványvíz radioaktivitását – részletezte Gyila Sándor –, nálunk ez természetes módon a szén-dioxid tulajdonságában rejlik, és olyan szerencsések vagyunk, hogy ezek a radioaktív ionok nem veszélyesek az emberre, a kúrázó fürdőzőre, az ivókúrát végzőre. Erre itt ügyelünk, a debreceni atomintézet szakembereivel ezt mértük, tisztáztuk. Más a helyzet például Magyarország egyetlen kiépített és rendezett mofettájában, Mátraderecskén, ahol bizony biztonsági intézkedésekre volt szükség, tehát sugárvédelmi gondok adódtak, ami főleg a kiszolgáló személyzetet veszélyezteti, ugyanis szigorúan vigyázni kell arra, hogy a mofettagázzal keveredett levegő ne juthasson a betegek tüdejébe. Nincs még egy olyan település vagy hely Kovászna megyében, ahol annyi mofetta működne egy csoportban, mint éppen itt – ebben értettünk egyet beszélgetőtársainkkal. Kovásznán jelenleg tizenegy a működő mofetták száma, nyolc a gyógyszállókban, három pedig magánmofetta. Vajnafalva városrészen a pincék zöme most is tele van a levegőnél nehezebb szén-dioxiddal, amit a helyi lakosság doh néven emleget. Ezzel a gázzal telik meg az udvari borvizes kutak vízszint fölötti ürege is. A lakosság kisebb kibélelt medencét épít a kutak mellé. Ezek feltelnek a kútból származó mofettagázzal, s mint egy-egy kis házi mofetta, működtek-működnek. A régi kovásznaiak a kút vedrébe helyezték a tartalékolt friss húst, mert a gázban nem szagosodott meg. Ott minimális az aerobakteriális tevékenység, és a levegő nyáron is sokkal hidegebb. A dohos pincék életveszélyesek, nem egy személy lelte azokban halálát, akarva, de akaratlanul is. Ehhez kapcsolódik egy ma is mosolyt derítő régi helyi mondás. Ha a család egyikének elviselhetetlennek tűnt a házas élet, így fenyegetőzött: ha sokat eszed az életemet, vigyázz, mert befekszem a pincébe!
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Volt egyszer egy kórház (Előpatak)
A kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház vezetősége szerint fel sem tevődik, hogy Bodzafordulóról visszaköltöztessék Előpatakra az izomideg-sorvadásos betegeket, mivel az egykori kórházépület, mely most kihasználatlanul áll, nem felel meg ennek a célnak. Az intézmény az ingatlant a község önkormányzatának tulajdonában szeretné látni, ennek érdekében már a minisztériumot is megkeresték. A községi elöljáró nem értékeli különösebben az elképzelést.
Megközelítőleg egy hónappal ezelőtt megkereséssel fordult a szívkórház vezetősége az egészségügyi minisztériumhoz, melyben azt kérik, a szaktárca kezdeményezze az előpataki ingatlan önkormányzati tulajdonba való átadását – tájékoztatott Joós Ștefan, a kovásznai intézmény megbízott menedzsere. Az átiratban részletesen kifejtették álláspontjukat, amely szerint az ingatlan nem alkalmas arra, hogy egészségügyi tevékenységet folytassanak benne, illetve felújítását, korszerűsítését a szívkórház nem tudja vállalni. Joós tudomása szerint előzetes számítások alapján legkevesebb másfél millió eurós beruházásra lenne szükség, hogy az ingatlant megfelelő állapotba hozzák. Emellett az önkormányzatra sem kis feladat hárulna, ugyanis csatlakoztatni kellene az ivóvíz- és csatornarendszerre is az épületet. Ezeket az összegeket pályázati úton lehetne biztosítani, de mivel a szívkórház is közvetlenül miniszteri alárendeltségbe tartozik, egy ilyen kezdeményezés nagyon körülményes lenne, és megítélni is nehéz, hogy egyáltalán mikor juthatna el a megvalósításig – tette hozzá. A menedzser lapunknak megerősítette: részükről kizárt, hogy a Cseke Attila minisztersége idején, 2011 nyarán Bodzaforulóra költöztetett izomideg-sorvadásos betegeket visszaköltöztessék Előpatakra. A költöztetést követően a prefektúra (akkor még Codrin Munteanu kormányképviselővel az élén) egy felmérést is rendelt az előpataki kórházról, amelyet az építkezési felügyelőség végzett el 2012-ben, miután kiderült, a betegek áttelepítése Bodzafordulóra nem bizonyult jó elképzelésnek (az éghajlati viszonyok miatt kínszenvedés számukra az ottlét, főképp télen, ezért nagyjából egyharmaddal kevesebben járnak most már a kezelésekre). A kormánybiztosi hivatal vezetője akkor azt állította, noha az épület felszerelését széthordták már a költözést követően, a felügyelőség szerint lett volna esély a rendbetételre, vagy akár a bővítésre is (egy medence kialakítására, amely révén a borvíz gyógyító hatását is ki lehetett volna használni). Codrin Munteanu szerint norvég alapokból lehetett volna előteremteni a szükséges összeget, viszont ennek előfeltétele az volt, hogy az épület az önkormányzat tulajdonába kerüljön. A község, illetve az Izomideg-sorvadásos Betegek Egyesülete – melynek a Háromszéki központja pont Előpatakon működik – közösen tudtak volna pályázni. Az ügy azóta nem mozdult előre, Munteanu két utódja közül egyik sem foglalkozott érdemben a kérdéssel. Kovács László, Előpatak polgármestere érdeklődésünkre kifejtette: tudomásuk van a szívkórház kezdeményezéséről, a prefektúra értesítette az önkormányzatot, de egyelőre csak annyit tudni, hogy az átirat megérkezett a minisztériumhoz, semmi többet. Az elöljáró szerint a község szempontjából nem lenne nagy nyereség, ha az ingatlan a tulajdonukba kerülne. Felújításához tetemes összeg szükséges, amit csakis pályázati úton lehetne előteremteni. A község vezetősége jelenleg is azzal küzd, hogy a roma lakosság felzárkóztatására valamilyen forrást találjon, és eddig csak negatív tapasztalataik vannak ezen a téren. A népszámlálási adatok közel sem állnak a valósághoz, ráadásul olyan feltételeket támasztanak a pályázati kiírásokban, például a foglalkoztatás terén, amelyeket képtelenek teljesíteni. Az előpataki kórházépület-együttes kapcsán ott vannak a kérdések is: egyáltalán mire lehet majd hasznosítani, milyen elképzeléssel pályázzanak – magyarázta. Az idegizom-sorvadásos betegek elköltöztetését követően Kovászna megye Tanácsa több rendben is jelezte, hogy az épületbe a Sepsiszentgyörgyi tüdőgyógyászati osztályt költöztetnék, mivel az nincs megfelelő helyen a város közepén. A kezdeményezés végül azon bukott el, hogy a minisztérium nem egyezett bele a tulajdonjog átadásába. Az önkormányzati választások során egyébként a tüdőgyógyászati osztály műemlék épülete kapcsán elhangzott: Sepsiszentgyörgy tulajdonába kerülne a megyei önkormányzattal lebonyolítandó ingatlancsere révén, az osztálynak pedig a megyei sürgősségi kórház területén építenének új ingatlant. Ezek alapján feltételezhető, hogy a megyei tanács lemondott az előpataki elképzelésről.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lezárták a Háromszéki értéktárpályázatot
Szakmai konferencia keretében zárták le a hétvégén Háromszék tárgyi és szellemi örökségét összegyűjtő Kovászna megyei értéktárpályázatot.
A pénteki rendezvényen elhangzott: a Kovászna megyei önkormányzat és a Kovászna Megyei Művelődési Központ egy Zala testvérmegyével közös pályázat útján, 2016 májusában hozta létre a Kovászna megyei értéktárat és megyei értéktárbizottságot. A bizottság összesíti a települési és tájegységi értéktárak adatait, és arról is dönt, hogy mi kerül be a megyei értéktárba, illetve ajánlásokat küld a Székelyföldi, valamint az erdélyi értéktáraknak, javaslatokat fogalmaz meg a kiemelt megyei értékek népszerűsítésére, támogatására.
Az értéktárbizottság lajstromában eddig a kürtőskalács és a mikóújfalusi rakott ág, a kovásznai Benedek Géza Szívkórház, a kovásznai rehabilitációs módszer, Kézdivásárhely történelmi főtere, a kisbaconi vízimalom, az Illés napi juhászlakodalom, a Székely Nemzeti Múzeum, a Csomád-Bálványos természetvédelmi terület, turizmus és vendéglátás címszó alatt pedig A kenyér útja nevű projekt szerepel. A lista tovább bővíthető, javaslatokat a www.repertorium.ro honlapon várnak.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a konferencián utalt a kürtőskalács és a pálinka kapcsán a magyarországi és az erdélyi termelők között kialakult nézeteltérésekre, és leszögezte, az ilyen programok lényege, hogy lebontják az adminisztratív határokat. Pácsonyi Imre, a Zala megyei közgyűlés alelnöke hangsúlyozta, a hungarikumok nemcsak a nemzeti kulturális identitáserősítő tartalmakat, hanem a gazdasági megerősödést és felemelkedést is szolgálják a turizmuson, vagy a helyi közösségek megerősödésén keresztül
Bíró Blanka |
Krónika (Kolozsvár)

Sikeres városnapok Kovásznán
A szórakozás, a kikapcsolódás, a találkozások ideje a városnapok, ahol feledhetők a mindennapi gondok – mondta a Kovásznai Napok hivatalos megnyitóján Gyerő József polgármester. A háromnapos ünnep gazdag programajánlatában mindenki megtalálhatta a neki tetsző műsort, tele volt a városközpont, helybeliek, a környező településekről, távolabbról érkezett vendégek, gyógyulni vágyó turisták élvezték a rendezvények hosszú sorát, ettek-ittak a lacikonyhák melletti sátrakban.
Szombaton számos sporteseményen szurkolhattak az érdeklődők. A focipályán harmadik alkalommal szervezték meg a Lőrincz Zsigmond Kupa-viadalt. Minifoci-bajnokság, sakkverseny zajlott, vasárnap az asztaliteniszezők csaptak össze, megtartották az öregfiúk focimérkőzését is. Tegnap a Tündérvölgyben 18. alkalommal szervezték meg a gyorsulási autóversenyt. A nagy tömegeket megmozgató, látványos eseményt az Autocrono Egyesület szervezte a kovásznai városháza és a helyi tanács, valamint a DR Racing Team autósegylet támogatásával. Közel harminc versenyző állt rajthoz a 201 méteres versenypályán (ezt 200 méteres fékezőpálya egészítette ki). Domaházi János szerint kimagasló teljesítményű autókkal érkeztek az amatőr pilóták, nemcsak Háromszékről, hanem a környező megyékből is.
A sétatéren tizennyolc bográcsban főztek finomabbnál finomabb ételeket. Az Asimcov által szervezett bográcsos ételek versenyét a Dr. Benedek Géza Szívkórház csapata, a Szívesek nyerték – annak ellenére, hogy első alkalommal vettek részt a megmérettetésen. Őket követte a Sepsiszentgyörgyi Vadbogrács nevű csapat és a szörcsei Szörcsei Lovagrend szakácsegyüttese. Számos különdíjról is gondoskodtak a szervezők, hat csapat – Sepsi Nagyik, Inkubátorház, Zágoni községháza, Nyolcas fogat, Pokolsár Egyesület, Pódium és Junior Business Klub – kapott meghívást a Sepsiszentgyörgyön idén sorra kerülő töltöttkáposzta-főző versenyre.
A hagyományhoz híven köszöntötték idén is a jubiláló házasokat. Tizenhét pár kapott meghívót, tizenöten jelen is voltak. Tizenhárom házastárs ezelőtt ötven évvel fogadott örök hűséget egymásnak, két pár – Ioan Sorescu és Florea Sorescu, valamint Mihail Gheorghe Ciurea és Ciurea Zita – pedig ezelőtt hatvan évvel kötött házasságot.
Kultúrából sem volt hiány, a központi parkolóban felállított színpadon számos együttes, egyéni fellépő mutatkozott be, esténként a szórakoztató zenéé volt a tér. Állandó programokról is gondoskodtak a szervezők, a Városi Művelődési Házban fotóműhely működött, a központi parkban zajlott a kézművesvásár, a Kádár László Képtárban és a Gazdáné Olosz Ella Galériában az aktuális tárlatokat tekinthették meg az érdeklődők. A Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad (rendező: Molnár János) a korábbi években is létrehozott, nagy sikerű élő szoborparkja a művelődési ház előtti téren idén is elkápráztatta a nagyérdeműt. A gyermekeknek külön foglalkozásokat szerveztek, az utazást kedvelők a gumikerekű kisvonatból nézelődhettek a városháza és a Clermont Szálloda közötti útvonalon, a Tündérvölgyben pedig igazi gőzmozdonnyal vontatott szerelvényen lehetett vonatozni a Clermont Szálloda és a Sikló közötti sínpályán.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aki Kovásznát a szívbetegek Mekkájává tette (Dr. Benedek Géza-emlékjeleket avattak)
Emlékplakett-avatással, szoborállítással emlékeztek szeptember 13-án Kovásznán dr. Benedek Géza kardiológus főorvos, kórházalapító és igazgató születésének 100. évfordulóján. A kettős ünnepség a Dr. Benedek Géza Szív és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház udvarán, majd a fürdőváros központi parkjában zajlott.
Mindkét eseményen kovásznai és idegenből érkezett orvosok, a megye, a város, a környező települések elöljárói, rengeteg fürdővendég, a helybeliek, szomszéd településekről érkezettek tisztelegtek a kórházalapító emléke előtt. A plakett elhelyezését, a szoborállítást a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület kezdeményezte, a műalkotások készítője Vetró András Kézdivásárhelyi képzőművész. Mindkét remekműről Gyerő József polgármester és a Nagy Előd fia, dr. Benedek Csaba húzta le a leplet, majd a kegyelet koszorúit helyezték el. A parkban közreműködött a vajnafalvi református egyházközösség kórusa Gyerő Katalin vezetésével, Barti Lehel szavalattal állt elő. A szívkórházban az emlékplakett avatásán elsőként Joós Ştefan kórházmenedzser szólt a jelenlévőkhöz. Száz éve született dr. Benedek Géza, az ünnep mérföldkő, amikor vissza lehet tekinteni a múltra, de azt is számba lehet venni, mit hagyott ránk, mit kell tovább vinnünk. Az ő személyiségére emlékezünk, álma nélkül valószínűleg ma nincs meg ez a kórház. Példáját követni kell – érvelt a kórházvezető.
Gyerő József polgármester beszédében hangsúlyozta, dr. Benedek Géza meg tudta változtatni a város jövőjét, munkáját nem csak a mai kórház világhíre tükrözi, közvetve hozzájárult a város gazdasági fejlődéséhez, más területeken is nyomot hagyott. A szívkórház a város védjegye lett, emellett a városban a legtöbb munkahelyet adó egység is – húzta alá az elöljáró. Több orvos is szólt az összegyűltekhez, mindannyian személyesen ismerték dr. Benedek Gézát. Dr. Suceveanu Mihaela tőle vette át az igazgatóságot. A kardiológiai rehabilitáció úttörőjének nevezte az ünnepeltet, akinek nevéhez fűződik a világszerte ismert Kovászna-modell kezelési eljárás. Dr. Benedek Csaba – az eltávozott fia – édesapja életútjáról szólt. Az orvosi egyetemet Kolozsváron, Budapesten és Halleban (Németország) végezte. 1955-ben lett belgyógyász szakorvos, később Bukarestben 1959-ben kapott szívgyógyász titulust. 1952-ben került Kovásznára a városi kórház igazgatójaként. 1962-ben feladatul kapta a Tartományi Szívkórház létrehozását. A kezdetben 200 ággyal rendelkező egységet 910 ágyasra bővítette, ahol 54 orvos és majdnem 500 fős személyzet dolgozott – elevenítette fel a történéseket.
Prof. dr. Kikeli Pál „kedves Géza bátyjához” szólt, és a hajdani Marosvásárhelyi kettes klinika orvoskarának nevében mondta: Isten éltessen! Az általa kidolgozott Kovászna-modell – mely lényegében a szív és érrendszeri betegségek kezelésében a Tündérvölgy páratlan természeti forrásainak – levegő, víz, gázak – gyógyító hatását használja ki, sok mozgással kiegészítve – példaértékű hagyaték, de ugyanilyen példaértékű és követendő az ő emberi mivolta. Dr. Tatár Márta 1976-ban diákként került először a Tündérvölgybe, a hely varázsa és dr. Benedek Géza személyisége megfogta, orvosként ottmAradt a szívkórházban – elvenítette fel. A kórházalapító tevékenységének elismerésére 90. születésnapján a megyei tanács Pro Comitate Covasnae-díjjal tüntette ki, a kórház fennállásának 50. évfordulóján róla nevezték el az intézményt, nemrég a Kovászna megyei Értéktárba foglalták a szívkórházat és a Kovászna-modellt – sorolta. Dr. Albert István azt hangsúlyozta, a megye ma is tevékenykedő szívspecialistái mind a szívkórházban kezdték pályájukat, dr. Benedek Géza szellemiségét vitték tovább.
A központi parkban, a leleplezett szobor előtt Tamás Sándor megyeitanács-elnök az előd érdemei mellett a közelmúlt rossz ízű eseményeiről is szólt. Bukaresti irányítással, egy éjszaka alatt, egyetlen tollvonással megváltoztatták a szívkórház elnevezését, meggyalázva dr. Benedek Géza nevét és emlékét. A módosítás eltörléséhez napok alatt harmincezer aláírás gyűlt össze, az összefogás sikert hozott, helyreállt dr. Benedek Géza becsülete – ezzel is helytállásra ösztökélt a kórházalapító. Gazda József kiemelte: kegyhely lett Kovászna központi parkja, Ignácz Rózsa, Fábián Ernő, Gazdáné Olosz Ella emlékművei mellett – akik a kultúrában alkottak nagyot – immár az is szobrot kapott, aki Kovásznát a szívbetegek Mekkájává tette. Az ünnepségen az orvos szülőfalujából, Baconból is érkezett küldöttség, kétmaréknyi földet – egyiket dr. Benedek sírja mellől – hoztak, a kis zsákocskát a szobor talapzatához helyezték.
Prof. dr. Benedek Imre rokonként, jó ismerősként nevezte „Géza bácsit” a tenni akaró székely megtestesítőjének. Látta, érezte, hogy itt, Kovásznán valami van, víziója volt, és ez bejött neki. Nemcsak gyógyulva mentek el innen a betegek, hanem jól is érezték magukat Kovásznán. „Géza bácsi, nekünk az a feladatunk, hogy nevedet és módszeredet megőrizzük” – jelentette ki a tudós orvos, a módszerrel nemcsak a kezelési eljárásra, hanem dr. Benedek emberségére, szellemiségére is utalva. Hermann Rossner közgazdász, turisztikai szakember kiemelte: dr. Benedek Kovászna hírnevének öregbítésén, az itteni balneoklimatérikus tényezők folyamatos népszerűsítésén dolgozott, minden kapcsolatát kihasználta ennek érdekében. Munkája eredményeképpen nemcsak a szívkórház fejlődött, az egész várost előbbre vitte – mondta a szakember.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hosszú tárgyalás lehet
Engedélyeztek egy egészségügyi kivizsgálást 
Pénteken, október 7-én a bukaresti táblabíróságon zajlott az ún. Beke-ügy alapfokú tárgyalása. A szűkszavú kivonat csak arra tér ki, hogy engedélyeztek Beke Istvánnak egy egészségügyi okokból szükséges utat a kovásznai szívkórházba, és nem hagyták jóvá Szőcs Zoltánnak a házi őrizet feloldására vonatkozó kérelmét.
A kivonat szerint október 13-án 11 és 16 óra között Beke Istvánnak engedélyeznek egy, a legrövidebb úton megtehető utat a kovásznai dr. Benedek Géza szívkórházba, hogy ott megvizsgáltassa magát, majd ezt követően azonnal vissza kell térnie otthonába. 
A kivonat második pontjában azt írják, nem hagyták jóvá Szőcs Zoltán azon kérelmét, hogy oldják fel a házi őrizetet, és helyezzék őt hatósági felügyelet alá. Korábban, szeptemberben ezt szintén kérelmezték a védőügyvédek, viszont a keresetüket akkor is elutasították.
Szeptember 23-án a táblabíróság azt is jóváhagyta, hogy október 7-én tanúként hallgassák ki Bîznu Mariant, Hodor Istvánt és Bandi Szabolcsot, Szőcs Csongort és Makó Attilát, illetve a kollaboránsnak nevezett József Sándort később citálják a bírók elé, szintén tanúként. Vélhetően ez utóbbi (József Sándor) álnév, ugyanis az ügyben van egy védett tanú is, akinek kihallgatása valószínű úgy fog történni, hogy a vádlottakkal fogják szembesíteni, így kilétére – egyelőre – nem derül fény. 
Megtudtuk: a bírák csak Bandit, illetve Hodort hallgatták meg, a temesvári Bîznu Marian nem jelent meg, állítólag nem találták meg. Ő annak a petárdás cégnek a tulajdonosa, aki tavaly novemberben jelentkezett, hogy küldi Beke Istvánnak a korábbi petárdás megrendelése elmaradt részét (azokról az airsoftnál használt pukkanókról van szó, amiket még 2014-ben rendeltek meg – szerk). A bíró kérte a tanú előállítását, így november 4-én a másik három tanúval együtt hallgatják ki. A tárgyalás késéssel kezdődött, 11 óra körül, és délután, öt óra után fejezték be.
A két kézdivásárhelyi fiatalember ellen múlt év decembere óta zajlik hatósági eljárás, amikor a karhatalmi erők úgy vélték, hogy robbantani akartak december elsején Kézdivásárhely főterén. Ebből a román média hatalmas ügyet kreált, ami a székelyföldi terrorizmus néven épült be a román köztudatba, és nemcsak a HVIM ellen, hanem a magyarság egésze ellen indult el egy demonizációs folyamat. Tegyük hozzá, hogy miután a két vármegyést kiengedték, illetve házi őrizetbe helyezték, meglehetősen nagy a csend, most nem beszélnek órákat róluk, viszont megjelent róluk egy film, ami kedvezőtlen képet fest róluk és a HVIM-ről általában, erről csütörtöki lapszámunkban számoltunk be. 
Bartos Lóránt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egy földtani fórum hozadéka
Ritka az a tudomány és mesterség, amelynek olyan siralmas múltat és jelent nyújtott századunk, mint a geológiának, annak elméleti, de még inkább gyakorlati művelőinek. Alig lendült életbe nemcsak Erdélyben, hanem az ország más vidékein is a sokoldalú földtani kutatás, nemzedékek sora begyakorolta magát az alkalmazott földtan hasznos szépségeibe, egyre több és újabb feltárt hasznosítható ásványikincs-telepekben hagyott jóvá körvonalazott ipari tartalékokat az országos tartalékmegállapító bizottság, az 1989 után végbement gazdasági-pénzügyi, kutató- és kitermelőipari változások miatt alaposan leapadt e tudomány művelőinek létszáma, a gazdasági tevékenység más területeire került egy sereg kiváló és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakember.
Kutatók aggodalma
Tévedés ne essék, nem a földtani kutatás és gyakorlat diktatúrabeli helyzetét sírja vissza a hazai geológustársadalom, hanem azon aggodalmát fejezi ki jelenleg is, hogy lelassult természeti kincseink kutatási-feltárási rendszere, s kérdezik, meddig lehet még masszívan importálni minden olyan nyersanyagot, amelyre szüksége van ennek az országnak. Az 1989 után lepergett negyedszázad alatt vajmi keveset lépett előre az a tudományág, amelynek hivatása, hogy megállapítsa, rögzítse a szükséges és belföldön is ismert ipari nyersanyagok gazdaságos kitermelhetőségének szigorú hazai normáit, hiszen jól tudja és főleg érzi mindenki, hogy a behozott félnyers, avagy nyersanyag ára mindnyájunk vásárlóerejét, életszínvonalát nehezíti és teszi próbára. Anélkül, hogy ennek a kérdéskörnek az apró bugyraiba belekeverednénk – ugyanis jócskán dolgoznak egyfajta kényszerből erdélyi és székely geológusok távol családjaiktól más kontinensen is –, elmondhatjuk, hogy semmiképpen sem a természeti kincsek feltárásának és kinyerésének a dolga képezte az október végén Kovásznán megtartott XVIII. Székelyföldi Geológus Találkozó tárgyát, de közvetett módon érintette azokat az elképzeléseket és jó szándékú kezdeményezéseket, amelyek elősegíthetik egy újabb hazai hasznos kutatóprogram kibontakozását. Tizennyolc érdekes és hasznos előadás és bemutató hangzott el a borvizek városában, amelyek tartalma, rövidített változata nyomtatásban is megjelent, így bármikor hasznos lehet e tudományág művelői és az érdeklődők számára. A találkozó Kovászna város, a városi művelődési ház, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a gyergyószentmiklósi Geo-Tech Kft. támogatása révén jöhetett létre. Hogy létezik egyáltalán székelyföldi geológusközösség, arra az is bizonyíték, hogy a magyarországi kollégákkal együtt 101 személy vett részt a találkozón. Bemelegítőként egész napos tanulmányi úton ismerkedtek Kovászna várossal és Csomakőrössel, a környék ismert és immár híres ásványlelőhelyeivel a Mész-patak (Hankó-völgy) arzénásványos előfordulásaival, a Horgász-patak völgyének kovásznai „gyémántjaival”, a Tündérvölggyel, a Dr. Benedek Géza Szívkórház mofettájával és a Rétyi Nyírrel. S mert a Székelyföld kincseinek egykori jeles kutatójára is emlékeztek, emléktáblával jelöltük meg a geológus és közéleti személyiség Bányai János (1886–1971) kézdivásárhelyi, Kanta utca 13. szám alatti szülőházát.
Az emlékezés felette szükséges voltáról
Dr. Komlóssy György bauxitkutató geológus a találkozó egyik idősebb résztvevője egy friss, még nyomdafesték-illatú, 120 oldalra terjedő, igen olvasmányos kötetével ajándékozott meg, amely ebben az évben jelent meg Budapesten Szemezgetések egy geológus életútjából címmel. Az ismerkedés villámgyorsan ment, szülei erdélyi gyökerekkel bírtak, édesapja szilágysági, édesanyja pedig a ditrói Puskás famíliából való volt. Műszaki értelmiségiként köszöntötte a nála jóval fiatalabb nemzedéket, rávillantva arra, hogy a megváltozott idők révén, lám, szabad a találkozás, szabad a szakmai vita, szabad a földkutató nemzedékek határokon átívelő ölelkezése-barátkozása. Gyurka bátyánk a székelyföldi találkozók rendszeres résztvevője, köszöntése amolyan megnyitóféle is volt, de mindnyájan tudtuk, hogy sokoldalú és gyakorlott geológus. Többnyire bauxitkutatás és szemlézésügyben beutazta az egész világot. Földinkre, a Kézdivásárhelyen született Bányai Jánosra e sorok írója és Jánosi Csaba csíki hidrogeológus emlékezett a tudós családi hagyatékénak fényképfelvételeit szemléltető poszterrel, amelyet Berszán József Hargita megyei geológus és Jánosi Csanád állított össze. Nem célunk részletezni Bányai János sokoldalú kutatásainak eredményeit (megtette ezt már e sorok írója a Földtani Közlöny 1973-as számában megjelent emlékezetében), nevét utca és szakközépiskola őrzi a székely anyavárosban, hagyatékát a Haáz Rezső Múzeum, egy részét pedig a szejkefürdői Borvízmúzeum. Porai ott pihennek a székelyudvarhelyi református temetőben, temetésén e sorok írója mondott beszédet az akkori erdélyi geológusnemzedék nevében.
Só, metán, tektonika
A kovásznai fórumnak a só, a metán és a tektonika volt fő témája. Erdély a só hazája. Így történt, hogy a csíki gyökerekkel rendelkező Unger Zoltán előadását hallgatva (Nyugat-magyarországi Egyetem, Földtani Tanszék) kiderült, hogy nem is igazából tudjuk, miből keletkezett a Föld geológiai idejében az a mérhetetlen mennyiségű só-tartalék.
Czellecz Boglárka és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem geográfus kollégái „tisztába tették” az Erdélyi-medence nyugati peremének sós vizes előfordulásait, dr. Wanek Ferenc kolozsvári nyugalmazott egyetemi tanár a középkori sóbányászat egy alig ismert Kolozsvár környéki kitermelőhelyéről értekezett helynévanyag segítségével, bizonyítva azt, hogy a helynévkutatás is segítheti olykor a földtudomány művelőjét. Közelebb kerültünk megyénkhez, ugyanis Sóki Erzsébet, Gyila Sándor és Csige István, a Debreceni Egyetem, a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház és az MTA Atomki Környezetfizikai Tanszékének hármas szerzőcsoportja a kovásznai szén-dioxidos száraz gázfürdőkben a radon aktivitáskoncentráció térbeli eloszlását és időbeli műszeres változását vizsgálta, összehasonlították a természetes magánmofetták mélységi eredetű gázainak útját, áramlását a furatból táplált tündérvölgyi mofettával, ahol a betegek teste körül olyan mélységi eredetű gázok kavarognak, amelyek számos egészségügyi panasz enyhítésére alkalmasak. Bebizonyosodott, hogy a radon természetes eredetű nyomjelzője a mofettagázok mozgásának.
Földtani kutatás elképzelhetetlen őslénytani eredmények értékelése nélkül, s itt is nyilvánvalóvá vált, hogy felette részleteire bomlott, diverzifikálódott a paleontológia is. Érdekes paleolimnológiai (tó-fejlődéstörténeti) megállapításokra jutott a Szegedi Tudományegyetem és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régész kutatócsoportja a negyedidőszak végén kialakult tőzegrétegek paleoökológiai vizsgálata során. Kiderült, hogy a Homoródok mente már az Árpád-korban is lakott volt. Az elemzéseket a régészeti emlékekkel összevetve megrajzolták a terület környezettörténeti változásait. A vegyes összetételű kutatócsoportot az erdélyi kötődésű dr. Benkő Elek, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója irányítja. A paleontológiánál maradva újdonság és szenzáció volt számunkra, hogy hazai geológusok, szpeológusok fatörzslenyomatokra bukkantak a Kelemen- és Görgényi-havasok vulkanikus kőzeteiben (!), Fazakas Attila székelyudvarhelyi geomorfológus a vonalas erózió térbeli és időbeli alakulását rögzítette a Keleti-Kárpátok belső vulkanikus vonulatában körvonalazva a hegysor mai képének kialakulását. Felette hasznos jelenünkben az a tanulmány, amelyet Zólya László geológus, Hargita megye tanácsának projektmenedzsere és Péter Elek nyugalmazott geológus állított össze A talajvizek és ásványvizek védelme korszerű hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítésével címmel. Ennek és csakis ennek a rendszernek a szigorú alkalmazása biztosíthatja mind az ivóvíz, mind a mélyben levő ásványvizek minőségét.
Borvízmúzeumot Kovászna megyének
Régebben megfogalmazódott óhaj, hogy Kovászna megyében is menteni/kiállítani és őrizni kellene mindent, ami az ásványvizekkel kapcsolatos tárgyi vagy más jellegű emlék, különös tekintettel a nagyon gazdag fürdőtörténeti dokumentumokra. Albert Zoltán, Papucs András és e sorok írója erről szóló írott javaslatait megküldtük a megyevezetésnek, döntés azonban azóta sem született. Az egykori kovásznai szénsavpalackozó épülete mellett felvetődött egy Sugásfürdőn létesíthető múzeum lehetősége, amelynek létjogosultságát Sepsiszentgyörgy vonzásköre igazolná, avagy a borvizeiről ma is híres Bibarcfalva, ahol az 1882-ben alakult Borhegyi-palackozó eléggé megviselt épületét bérmentesen felajánlotta a helybeli közbirtokosság. Egy negyedik változat Málnásfürdő, ahol a Borpatak völgyében fekvő tömbházlakás alsó szintjén lehetne berendezni egy állandó jellegű kiállítást, avagy egyelőre ideiglenesen legalább összegyűjteni ott a veszendő tárgyi anyagot. Tekintettel arra, hogy a kovásznai egykori szénsav-palackozó üzem jelen pillanatban eladó, a témakört ismertető Papucs András a Háromszéki Borvízmúzeum létesítését Kovásznán látja megvalósíthatónak, ennek azonban az a feltétele, hogy a fürdőváros tekintse ezt fontosnak, és biztosítsa a szükséges területet. Kovászna országos jelentőségű fürdőváros, ahol évente közel 40 ezer turista és gyógykezelésre érkező személy fordul meg – hangsúlyozta –, tehát mindenképpen fontos lenne egy nemzetközi szempontból is figyelemre méltó kiállítás létrehozatala. Nem versenyezni szeretnénk a szomszédos Hargita megyével, ahol három borvízmúzeum működik, hanem kiállítani-megőrizni, s így kiegészíteni Székelyföld ilyen jellegű kincsanyagát.
Hasznos és mifelénk is megvalósítható tevékenységről számolt be Gherdán Katalin, a Pásztói Múzeum munkatársa, amelynek neve a Gyűjthető múlt közönségprogram, s amelynek részeként évente akció indult az év ásványa, kőzete és ősmaradványa témával. A vetélkedőbe be lehet vonni az iskolákat is, ugyanis középiskoláinkban hosszú idő óta megszűnt a földtan oktatása, a fiatalság általános műveltsége szempontjából hasznosnak bizonyulna mifelénk is egy ilyen program.
A Kovásznán megtartott kétnapos székelyföldi geológustalálkozót egyhangúlag hasznosnak, igényesnek ítélték az értékelők, s bejelentették, hogy a fórum XIX. találkozóját 2017-ben Borszékre hívják össze.
Kisgyörgy Zoltán
XVIII. Székelyföldi Geológus Találkozó - Szerkesztette Papucs András (Sikló Egyesület, Sepsiszentgyörgy)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az orvostudomány magyar nyelvű műveléséért (Erdélyi Múzeum-Egyesület)
Közel hatszáz résztvevő, négy plenáris előadás, százhuszonhét tudományos dolgozat, tizenkilenc továbbképző előadás, kiosztott díjak és sok-sok óra kötetlen beszélgetés – összegezhető számadatokban a Kovásznán szombaton zárult háromnapos orvostudományi ülésszak, amelyet huszonhetedik alkalommal szervezett meg az Erdélyi Múzeum Egyesület orvos- és gyógyszerésztudományi szakosztálya. A szervezők úgy vélik, az eredmény ellenben nem a számokban rejlik, hanem abban a tudásban, amelyet a résztvevők magukkal visznek, illetve az emberi kapcsolatokban, amelyeknek nemcsak a szakma művelői a haszonélvezői, hanem a betegek is.
A csütörtöki megnyitón Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke üdvözlőbeszédében az orvosok aktív részvételét kérte a háromszéki gyógyturizmus szakmai megalapozásában és népszerűsítésében, ismertette, hogy az idei esztendő a Turizmus éve Háromszéken, és megköszönte azt az egységes kiállást, amelyet 2015 áprilisában megtapasztaltak, amikor tíz nap alatt több mint harmincezer ember írta alá a beadványt a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház nevének visszaállítása érdekében. A megyei önkormányzat elöljárója szerint Székelyföld akkor tud fejlődni, ha a szakmai elit itthon vállal munkát, köztük az orvosok is. Az alkalommal Tamás Sándor elismerő oklevelet adott át dr. Szabó Béla marosvásárhelyi szülész-nőgyógyász professzornak, az EME ülésszakot szervező szakosztálya elnökének a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyének bátor, határozott képviseletéért, az erdélyi magyar orvosképzésben kifejtett oktatói és tudományos tevékenységéért. A résztvevőket köszöntötte dr. Albert István belgyógyász-kardiológus, az idei ülésszak főszervezője és Gyerő József, Kovászna polgármestere, majd megkezdődött a kétnapos maratoni előadás-sorozat.
Dr. Szabó Béla professzor lapunk érdeklődésére elmondta, mindig örvendenek, ha Marosvásárhelyen kívül is van jelentkező az évente tartott ülésszak megrendezésére, és szerinte a sepsiszentgyörgyiek idei kínálata igazán megfelelt az elvárásoknak. „Az EME célkitűzésének megfelelően megvalósul itt a tudomány magyar nyelvű művelése, egymást jobban megismerjük, és a kialakult kapcsolatok hasznosak számunkra és a betegek számára is” – hangsúlyozta az orvos- és gyógyszerésztudományi szakosztály elnöke. A rendezvényen ezúttal is osztottak ki díjakat: a Csőgör Lajos-díjat dr. Balla Árpád székelyudvarhelyi gyermekgyógyász főorvosnak ítélték gazdag szakmai, tudományos és szervezői munkásságáért, a Lencsés György-díjat dr. Süveges Ildikó budapesti szemész, egyetemi tanár, akadémikus kapta, a Dr. Kopp Elemér-díjban Bába László István, Bálint Hajnalka Zsófia és Ferencz Adél gyógyszerészhallgatók részesültek, előadásdíjat Pálosi Tímea kapott a kísérletes orvostudomány kategóriában.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiemelt helyen Háromszék értékei
Egyebek mellett Kőrösi Csoma Sándor életműve és a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Kórházban használt komplex rehabilitációs módszer is bekerült az Erdélyi Értéktárba, további öt erdélyi magyar értékkel együtt pedig a Nemzeti Értéktárba is javasolják – ismertette közleményében az RMDSZ.
Az Erdélyi Magyar Értéktár bizottságának tegnapi gyűlésén 37 értéket javasoltak az értéktárba, a bizottság a tanácskozást követően a csíksomlyói búcsút, valamint további hat erdélyi magyar érték felvételét javasolta a Nemzeti Értéktárba, amelyek következő lépésként hungarikummá válhatnak. A javaslatok megvitatása nyomán a felterjesztettek közül tizenkettő – köztük több háromszéki is – az Erdélyi Értéktár részévé vált: a csíksomlyói búcsú, Kőrösi Csoma Sándor életműve, a kürtőskalács, a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Kórházban használt komplex rehabilitációs módszerek, a madéfalvi Siculicidium-emlékmű, a kilyéni unitárius templom és falképei, Bikfalva épített öröksége, a Csomád-Bálványos természetvédelmi terület a Szent Anna-tóval, a Sebes-Körös völgye és a Révi-szoros, a parajdi Sószoros és sóbánya, valamint a szatmári Református Gimnázium falfestményei. Ezek közül többet kiemelt nemzeti értékké terjeszt majd fel a testület, például a Csomád-Bálványos természetvédelmi területet a Szent Anna-tóval és a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Kórházban használt komplex rehabilitációs módszereket. Hegedüs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke hangsúlyozta, arra törekednek, hogy védnökei legyenek az erdélyi értékeknek, megőrizzék és felújítsák azokat, hiszen nemcsak az erdélyi magyarok, de az egész nemzet számára reprezentatívak. Hozzáfűzte: reméli, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság közös értéke, a csíksomlyói búcsú hungarikummá válhat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzeti érték lehet a Kovászna-módszer
Javaslatokat várnak
Kilenc értéket terjesztett fel a Kovászna Megyei Értéktár Bizottság az Erdélyi Magyar Értéktárba, ebből hatot fogadott el a bizottság.
Mint ismeretes, a Kovászna Megyei Értéktár Bizottság javaslatára Kőrösi Csoma Sándor életműve, a kürtőskalács, a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Kórházban használt komplex rehabilitációs módszerek, a kilyéni unitárius templom és falképei, Bikfalva épített öröksége és a Csomád–Bálványos természetvédelmi terület a Szent Anna-tóval került be az Erdélyi Magyar Értéktárba.
– Fontos rendszert alkotnak az értéktárak, közösségépítő, identitáserősítő kezdeményezésnek tartjuk, és büszkék vagyunk arra, hogy vannak olyan értékeink, amelyeknek a nemzeti értéktárban a helyük – fogalmazott ennek kapcsán Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
– Kőrösi Csoma Sándor térségünk legnagyobb szülötte, sőt az egész magyarság egyik kimagasló egyénisége, akinek életművét számon tartja az egyetemes tudomány. A Csomád–Bálványos természetvédelmi terület Románia egyik leggazdagabb és legváltozatosabb természetvédelmi területe, amely mind földtani, mind biológiai szempontból elbűvöli az odalátogatót, míg a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház és a Kovásznai Komplex Rehabilitációs Módszer Európában egyedülálló módon ötvözi a helyi természetes gyógytényezőket (mofetta, szénsavas ásványvizek) az általános szakmai irányelveknek megfelelő rehabilitációs kezelést – ismertette a nemzeti értéktárba felterjesztett háromszéki értékeket Szőts Papp Zsuzsa, a Kovászna Megyei Értéktár Bizottság elnöke.
Az értéktár bizottság várja a háromszékiek javaslatát a www.repertorium.ro honlapon keresztül. A Kovászna Megyei Értéktárban jelenleg 16 érték szerepel. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelyföld, a borvíznagyhatalom (Konferencia az ásványvizekről)
A Kárpát-medence ásványvizei címmel tartanak nemzetközi tudományos konferenciát immár 13. alkalommal, ezúttal – első ízben – Sepsiszentgyörgyön. Az előadások pénteken lesznek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanulmányi központjában. A rendezvényről a konferencia három társelnöke közül ketten, Máthé István, a Sapientia EMTE docense és Nagy József, az Aquasic Egyesület igazgatója, valamint Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tartott beharangozó sajtótájékoztatót tegnap a megyeházán.
Tamás Sándor örömét fejezte ki, hogy a tudományos konferencia helyszínéül Háromszéket, Sepsiszentgyörgyöt választották, hisz, mint mondta, ez büszkeség forrása, ugyanis Székelyföld Európa borvíznagyhatalma. Csupán Háromszéken több mint 600 borvízforrást tartanak számon. Ilyen térség Kovászna Vajnafalvával együtt, Bálványos és a Felső-Olt mente. Románia ásványvizeinek harmada Székelyföldön található. A cél, hogy a gyógyvizes kezelőközpontok működtetésével és a népi feredők használatával párhuzamosan az ásványvíz turisztikai és gazdasági vonzatát is fellendítsék.
Az elnök felemlítette: a megyeháza korábban kiadta Kisgyörgy Zoltán Háromszéki borvizeskönyv című kötetét, ez alkalomra az Incze Réka, Jánosi Csaba, Kisgyörgy Zoltán és Tatár Márta szerzőcsoport Székelyföldi mofettás könyv – Gyógygázok az egészség szolgálatában című kiadványa látott napvilágot. Ugyanebben a sorozatban előkészületben Nagy Botond A háromszéki ásványvizek hőskora című tanulmánya, valamint Kisgyörgy Zoltán nagy címkegyűjteményének albuma.
Nagy József elmondta, fontosnak tartották, hogy Háromszék is bekapcsolódjék szervezőként egy ilyen nemzetközi tudományos konferenciába. Nem utolsósorban azért, mert a Kovászna megyei borvízipar visszaesett, és hátha felkeltik potenciális beruházók érdeklődését. Ugyanis a régi nagy töltödék közül a bodoki és a málnásfürdői zárva áll, a bibarcfalvi éppen csak döcög. Jelenleg palackozás folyik Szentkatolnán, és gyógyvizet töltenek Előpatakon, Málnásfürdőn és Sugásfürdőn. A konferencia szakmai részéről Máthé István beszélt. Előzményeiről elmondta: a Sapientia és a magyarországi Felszín Alatti Vizekért Alapítvány közösen indította a sorozatot, ennek ötletgazdája néhai Makfalvi Zoltán csíkszeredai geológus. 2005 őszén szervezték az elsőt. Fő céljuk volt a szakembereket megszólítani. 2006-ban úgy döntöttek, minden második évben Magyarországon szervezik, aztán Szlovákia is bekapcsolódott. Hétszer tartották Csíkszeredában, négyszer Miskolcon, egyszer Mohácson, a felvidéki Herlányban és egyszer Herkulesfürdőn, most Sepsiszentgyörgyöt választották.
A főszervező ismertette: a rendezvény célja szakmai fórumot biztosítani azoknak a szakembereknek, akik a Kárpát-medencében ásványvizek feltárásával, kutatásával, tanulmányozásával, hasznosításával és védelmével foglalkoznak. A konferencia témakörei: ásványvíz és közegészségügy, az ásványvizek geokémiája, biológiája, az ásványvizek kutatása, feltárása, védelme, a gyógyvizek, termálvizek hasznosítása, a geotermális energia mint az ásvány- és gyógyvízfelhasználás mellékterméke, az ásványvíz palackozása, balneológia és egészségturizmus. Eddig mintegy 75-en jelentkeztek, 35–35-en Magyarországról és Romániából, öten Szlovákiából. Tizennyolc előadás hangzik el, ezekből konferenciakötetet szerkesztettek, és tegnap a frissen kikerült könyvet már kézbe is vehették az érdeklődők. A konferencia nyitó előadását Kisgyörgy Zoltán tartja Háromszék mint ásványvíz- és szén-dioxid-nagyhatalom címmel. Értekezik még többek között Gyila Sándor a kovásznai ásványvizek és szén-dioxid-feltörések geofizikai paramétereiről, Incze Réka a Kovászna megyei mofettákban feltört gázok radonösszetevejőnek gyógyhatásáról, Tatár Márta a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban végzett kutatások és ötven év tapasztalata alapján a szénsavas ásványvízfürdők szerepéről a szív-érrendszeri betegek rehabilitációs kezelésében, Sikó-Barabási Sándor a torjai Büdös-barlangról. Ugyanakkor bemutatják a mofettákról szóló, frissen megjelent könyvet. A konferenciát szombaton szakmai kirándulás zárja. Ellátogatnak Bálványosfürdőre az Apor lányok feredőjéhez, a torjai Büdös-barlanghoz és környékére, a Grand Hotel Bálványos wellnessközpontjába, a Szent Anna-tóhoz és a Mohos tőzegláphoz. A tegnapi tájékoztatón felmerült: ha Székelyföld borvíznagyhatalom, mégis mivel magyarázható a háromszéki töltödék hanyatlása? A tanácselnök a romániai privatizációs rendszerre mutatott, és arra, hogy olyanok kezébe kerültek a borvíztöltödék, akik nem megfelelően működtették azokat. A megyeháza meg szerette volna vásárolni a bodoki palackozót, ám a hazai törvénykezés ezt nem tette lehetővé. Ugyanis önkormányzatként nem ajánlhattak többet, mint a hivatalosan felértékelt ár, így idegen kézbe került a gyár, s azóta sem indult újra.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borvíznagyhatalom?
Székelyföld borvíznagyhatalom – hangzott el A Kárpát-medence ásványvizei című, immár tizenharmadszor megszervezett, ezúttal Háromszéken tartott nemzetközi tudományos konferencia beharangozóján a megyeházán. A konferencia előadásai ma zajlanak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi központjában.
Amikor első ízben Székelyszáldoboson jártam, azzal reklámozták az ottani borvízforrást, hogy még Bethlen Gábor fejedelem is annak vizével gyógyította magát. Aztán az olaszteleki Daniel-kastély meglátogatásakor azzal is tarkították a bemutatót, hogy a hátsó udvarházban szállt meg Bethlen Gábor, amikor székelyszáldobosi borvízzel kúrálta baját. Utánanéztem, mikor is lehetett ez. Kiderült, a kezelés után egy hónappal a nagy fejedelem elhunyt. Minden bizonnyal nem a székelyszáldobosi borvíz okozta halálát, csak túl nagy lehetett a nyavalya, és megkésett a kezelés. Háromszék mint ásványvíz- és szén-dioxid-nagyhatalom a címe annak az előadásnak, melyet ma tart Kisgyörgy Zoltán geológus az említett konferencián. Kedves újságíró kollégám és barátom, Zoli bácsi sokat mesél és ír a borvizekről, 2013-ban könyve jelent meg a háromszéki ásványvízkincsről. Főleg a régi nagyságot emlegeti, azt az időszakot eleveníti fel, amikor Háromszéken virult a fürdőélet, palackozták a híres ásványvizeket.
De nézzük a jelent. A kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórháznak és főleg a szív-és érrendszeri betegségek kezelésének és az abban szenvedők rehabilitációjának módszerét kidolgozó névadónak köszönhetően működik a gyógyturizmus Háromszéken. Az eredményekről Tatár Márta szívszakorvos előadást tart. Beindult a népi feredők felújítását célzó mozgalom. A borvíz útja program sokaknak okozott bosszúságot, de mára működik, igaz, nem az eredeti elképzelés szerint. Főleg az előpataki és bölöni központot látogatják, leginkább brassóiak. Hatolykán is éldegél a gyógyturizmus. Gyógyvizeket palackoznak Sugásfürdőn, Málnásfürdőn és Előpatakon, asztali ásványvizet Szentkatolnán. Ezek elenyésző mennyiségek. De mi a helyzet a híres-neves borvizekkel, Bibarcfalván, Bodokon, Málnáson...?! A töltödék idegen kézbe kerültek, utóbbi kettő áll, előbbi éppen döcög, üveges borvizet szotyogtat a brassói piacra.
A jóindulat megvolna, az akarat is, és az is dicséretes, hogy az ásványvíz-konferenciával – de nem csak – Háromszékre igyekeznek terelni a figyelmet. Igen, az ásványvíziparban lenne keresnivaló. Mivel vannak itt kiaknázatlan lehetőségek, ott a potenciális borvíznagyhatalommá válás képe – csak ne délibábja legyen! –, minél szélesebb összefogással ki kellene ezt használni, úgy pezsegjen Háromszék, ahogyan egykoron, nehogy félezer borvízforrásával úgy járjon Kovászna megye, mint Bethlen Gábor fejedelmünk a székelyszáldobosi borvízzel. Túl későn kerüljön saját poharába.
Szekeres Attila / Háromszék; Erdély.ma