A romániai és magyarországi romák elleni, az utóbbi időkben történt támadások, a roma közösségek hátrányos helyzete, a többség és kisebbség viszonya, a szélsőséges megnyilvánulások kiküszöbölése volt a témája annak a tanácskozásnak, amit Marosvásárhelyen szervezett augusztus 17-18-án a Divers Alapítvány és a Pro Europa Liga. Kolompár Orbán, a Magyarországi Országos Cigány Önkormányzat elnöke is a meghívottja volt a tanácskozásnak. Borbély László parlamenti képviselő azokról a programokról beszélt, amelyek a szegénység visszaszorítását, a szociális nehézségek megoldását célozzák meg. /Antal Erika: Közös nem az újfasizmusra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

Húszéves hazai civil társadalom
„Ne legyünk szerények, mert akkor senki sem figyel ránk” – hangzott el azon a Marosvásárhelyen rendezett konferencián, amelyen a romániai civil társadalom kialakulását ünnepelték.
A romániai civil társadalom kialakulásának huszadik évfordulóját ünnepelték pénteken a marosvásárhelyi Bod Péter Diakónia és Tanulmányi Központban. A civil társadalom szerepe a tolerancia, a szolidaritás és esélyegyenlőség európai értékeinek a képviseletében című értekezlet főszereplői Sógor Csaba EP-képviselő, valamint Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke volt.
A rendezvényen többnyire a PEL tagjai, szimpatizánsai gyűltek össze, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében megemlékezzenek a PEL fennállásának huszadik évfordulójáról, és arról, hogy húsz éve kezdett kiépülni Romániában a civil társadalom. Sógor Csaba beszédében EP-képviselőtársát, Schöpflin Györgyöt idézte, aki szerint nem véletlen, hogy korábban Kelet-Európában alakultak ki a kommunista diktatúrák, ugyanis itt igen gyenge volt a civil társadalom. Sógor emlékeztetett arra, hogy Európában 2010 a szegénység, 2011 pedig az önkéntesség éve, amikor a civil mozgalmaknak még inkább a társadalom motorjaivá kellene válniuk.
Az Európai Parlamentben épp a napokban tárgyaltak egy olyan kezdeményezésről, amelynek értelmében, ha a testület nem tárgyal egy bizonyos témát, akkor lehetőség legyen arra, hogy az Unió polgárai aláírásgyűjtés nyomán napirendre tűzhessék azt.
Haller István államtitkár, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja, aki a civil társadalmat képviseli a testületben, arra intette a hallgatóságot, hogy „ne legyünk szerények, amikor a jogaink érvényesítéséről van szó, mert akkor senki nem figyel ránk”. Haller felvázolta azt az utat, amelynek során Romániában létrejött a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését szavatoló törvény, amely most már összhangban van az uniós direktívákkal.
Az Európa Tanács felkérésére éppen a PEL dolgozta ki annak idején azokat a kritériumokat, amelyek figyelembevételével meg lehet állapítani azt, hogy bizonyos esetekben valóban hátrányos megkülönböztetés ér-e egyes embereket, csoportokat, vagy sem. Ugyancsak az emberi jogi szervezet készítette el a 90-es évek elején az első tanulmányt arról, hogy diszkrimináció terén hol áll Románia. Annak idején a politikusok nem vettek részt ennek a vitáján, mert tabutémának tartották a hátrányos megkülönböztetést.
A Divers Egyesület elnöke, Koreck Mária azt hangsúlyozta, hogy a civil szervezetek csak szívós kitartással maradhatnak fenn, érhetnek el eredményeket. Ugyanakkor azt is elemezte, hogy Romániában még mindig csak látszólag létezik a hatóságok tevékenységének az átláthatósága, sok esetben a helyi önkormányzatok csak mímelik azt, hogy demokratikusan járnak el, és hogy bevonják a döntésekbe a civil társadalmat.
A Maros megyei Nők Fórumának elnöke, dr. Lucia Briscan a nők társadalmi szerepéről, Sárkány-Kiss Endre nyugalmazott egyetemi tanár a civileknek a környezetvédelemben betöltött szerepéről értekezett. A Maros Megyei Tanács főtitkára, Cosma Paul az önkormányzat és a civilek együttműködési modelljeit vázolta.
Smaranda Enache azt vette számba, melyek voltak azok a legfontosabb civil megmozdulások, amelyek során a PEL más társadalmi szervezetekkel együtt konkrét eredményeket tudott felmutatni. Ilyen volt például az, hogy a civilek megakadályozták a Segesvár mellé tervezett Drakula Park felépítését. Emellett már a kezdet kezdetén felemelték szavukat a kolozsvári Caritas pilótajáték ellen. Igen hasznos volt a több évben megszervezett Demokrácia Kollégiuma, melynek keretében sok fiatal ismerkedett meg a demokratikus társadalom alapszabályaival, a tolerancia, szolidaritás fogalmával, értékelte Enache.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Érdemes merésznek és kitartónak lenni
Húszéves a Pro Európa Liga
Nosztalgiával elevenítette fel a kezdeti időszak pezsgését és az eltelt húsz év momentumait Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke a múlt hét végén, A civil társadalom szerepe a tolerancia, szolidaritás és esélyegyenlőség európai értékeinek képviseletében elnevezésű című kerekasztal-beszélgetésen.
Sikernek nevezte, hogy megakadályozták a segesvári Dracula Parc létrehozását, de sajnálta, hogy "nem jutott időnk írásba foglalni mindazt, amit tettünk", (...) "nincs túl sok bizonyítékunk a tevékenységünkről. Úttörők voltunk, minél több problémát akarunk ismertetni. Az volt a célunk, hogy mutassuk meg, érdemes merésznek és kitartónak lenni."
A rendezvényen jelen volt Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, aki szerint a civil társadalomnak olyan szerepe van, mint egy autó önindítójának. "Mint egy autónak, nekünk is szükségünk van önindítóra, és a civil társadalom egy ilyen szerkezet" – figyelmeztetett. Elmondta, hogy az Európai Unió 2010-et a szegénység évének nevezte, 2011 a önkéntesség éve lesz. Kitért a Szomszédság európai nap című EU-program fontosságára, nap, melyet első ízben és nagy sikerrel, Párizs XVII. kerületében szerveztek meg 1999-ben, és amely 2003-ban világszintű eseménnyé nőtte ki magát. "Civilnek lenni azt jelenti, hogy legyen időm gondolkodni, függetlenül gondolkodjak a saját és a körülöttem levők jövőjéről" – mondta egyebek között Sógor Csaba.
A diszkriminációellenes törvény és a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tevékenységéről Haller István, a PEL emberjogi irodájának volt vezetője, jelenleg a Diszkriminációellenes Tanács igazgatótanácsának tagja beszélt. Haller veszélyesnek nevezte, hogy a CNCD igazgatótanácsának jelenleg kilenc helyett csupán három tagja van és hogy "politikai kritériumok szerint olyan személyeket akarnak kinevezni a megüresedett helyekre, akik soha életükben nem dolgoztak a diszkrimináció területén". Reményének adott hangot, hogy a civil társadalom támogatni fogja a tanács további működését és meggátolja ennek "túlpolitizálását".
Az intézmény és a civil társadalom közötti kapcsolatról, a döntéshozatal és a közpénzek elköltésének átláthatóságáról beszélt Paul Cosma, a megyei tanács titkára. Szerinte a közeljövőben növekednie kell a civil társadalom szerepének.
Dr. Lucia Briscan, a Maros Megyei Nők Fórumának elnöke a nők esélyegyenlőségéért folytatott helyi, országos és nemzetközi szintű tevékenységről, Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke a civil szervezetek kitartásának fontosságáról beszélt.
A tanácskozás állófogadással zárult.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kulturális sokszínűség – online adatbázis
A Divers és az Amphion egyesületek szombaton a Deus Providebit Házban ismertették a Román Kulturális Alap támogatásával elkészített Kulturális sokszínűség térképét. A virtuális térképet bemutató internetes oldal készítőinek célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, ahonnan az érdeklődők tájékozódhatnak Románia nemzeti kisebbségeinek hagyományairól, kultúrájáról, szervezeteiről.
"A Kulturális sokszínűség térképe mintegy 1000 cikket tartalmazó, strukturált online forrásanyag és információ- gyűjtemény, célja a kulturális sokszínűség megismerésének és elfogadásának elősegítése. Bemutatja a romániai nemzeti kisebb-ségeket, hagyományaikat, belső szerveződésüket, kulturális jelenüket. A térkép tulajdonképpen útmutató, mely az érdeklődőket a kulturális sokszínűség témakör forrásanyagaihoz vezeti el" – mondta el Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke. A honlapot megnyitó érdeklődő egy térképet talál, amelyen a megyékre kattintva elolvashatja az ott élő nemzeti kisebbségekre vonatkozó adatokat, illetve olyan linkek is vannak, amelyek további forrásanyagokhoz juttatják. A weboldalt a szóban forgó egyesületek három hónap alatt készítették el, és folyamatosan frissítik. Egyelőre a legtöbb információ román nyelven érhető el, de készül a magyar, sőt az angol fordítás is. Koreck Mária szerint a továbbiakban ismét pályáznak, ezúttal az Eurotrans Alapítványhoz, ha sikerrel járnak, akkor teljesen különállóan létrejöhet a térkép magyar változata. Brîndusa Gorea, az Amphion Egyeslet elnöke a Népújságak elmondta, a weboldallal az interkulturális nevelés, a kisebbségek kultúrájának népszerűsítése volt a cél, hiszen "túl keveset tudunk egymásról, a mellettünk élő nemzetiségek kultúrájáról, szokásairól, hagyományairól. Egymás jobb megismerése által jobb emberekké, a másság elfogadásával nyitottabbá válunk" – tette hozzá.
A Kulturális sokszínűség térképe elérhető a http://www.divers.org.ro/map/map.php honlapon.
(antalfi) Népújság (Marosvásárhely)

Viskóháború a romavoksokért?
Rendhagyó falurombolás helyszíne volt a hét végén Hidegvölgy, a festői környezetben, a legszebb és legújabb kertvárosi negyedek tőszomszédságában található marosvásárhelyi roma gettó. A negyed szélén több, kisgyermekes családok által lakott házat tüntettek el a föld felszínéről a közösségi rendőrség munkatársai. Sokan vitatják, mi áll a példátlan akció mögött, mert a negyed kívülről rendezettnek látszik.
A megyei önkormányzat „színes, széles vásznú” reklámfeliratokkal kerítette körbe a Hidegvölgyet, üzeneteik a roma integráció fontosságára hívják fel a figyelmet, a paravánok mögül pedig korszerű szociális lakások bukkannak ki: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal „példaértékű” szociális gondoskodásának jelképévé vált ez a körzet.
A „primár” emberei
A rendkívül tetszetős szociális lakások árnyékában azonban többen apró, hulladékfából, papírból és rongyokból tákolt viskókban élnek. A viskólakók – többnyire asszonyok, öregek és gyerekek – kiabálva menekültek pénteken az önkormányzat buldózerei elől.
„Csak az lakhat rendes házakban, akiknek van patronja” – magyarázza az ÚMSZ kérdésére az egyik idős roma, akinek háza még áll, de úgy tudja, a hét elején őt is kilakoltatják. „Tudja, itt sokan adnak kölcsönt – folytatja –, és aki fizet, és jóban van a patronokkal, az mehet a rendes házba, aki meg nem tud fizetni, az itt lakik a Hidegvölgy szélén.”
A hetven év körüli férfi szavait Costea Tibor cáfolja. A jól öltözött, láthatólag jól szituált (aranyláncokkal dúsan felékszerezett) roma férfi önkormányzati megbízottként lép fel, és állítja: a kilakoltatottaknak azért kell menniük, mert nem rendelkeznek marosvásárhelyi állandó lakcímmel, és mert nem tartják be a közösségi szabályokat. „Én már számtalanszor szóltam, hogy ne csináljanak mucskosságot.
A primár jó ember, én megértem, hogy el akarja takarítani ezeket, mert nincs mit velük kezdetni, itt legeltetik az állataikat, szétdobálják a szemetet. Mindenki menjen haza, ahova akar, mindenkinek meg an a maga primárja, és egyezkedjen vele” – mondta a megbízott.
„Jézus nevében”
„Hova menjünk, tessék megnézni, hol maradtam három gyerekkel” – vette át a szót Gábor Zsuzsanna, aki két, egy-két év körüli gyermekével és hathetes csecsemőjével fólialapok közé húzódva vészelte át a rendkívül viharos júniusi hétvégét. „Nincs ahova menjünk, én is itt születtem, a gyerekeim is, hova vigyem őket?” – kérdezte az asszony, de nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert a helyi pünkösdista szervezet képviselője vette át tőle a szót.
„Tessék nézni, én milyen házat építettem” – mutatta a roma telep aljára épített, emeletes, úszómedencés ingatlant a férfi, majd hozzátette, Jézus is megmondta, „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Szavait nemtetszéssel fogadták az otthon nélkül maradt romák: azt kiabálták, ő az egyik „patron”, ezért ilyen jómódú.
Szavazatokra hajtanak?
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke, emberjogi aktivista évek óta követi a negyedben élők sorsát. Lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: „a legsúlyosabb folyamatok” zajlanak a Hidegvölgyben, mert itt az uzsorakamat foglyai a legszegényebbek, akiket a telepen, illegális hitelezésből élők zsarolnak. A lerombolt házakban lakók ottjártunkkor megerősítették: úgy tudják, hogy az uzsorások közül többen együttműködnek a helyi önkormányzattal, ők döntenek arról, kik lakhatnak a szociális lakásokban, kik dolgozhatnak a köztisztasági vállalatnál és rendelkezhetnek rendszeres havi jövedelemmel.
Akik nem tudnak vagy nem akarnak fizetni – az idősek, a csonka családban élő nők és gyerekek –, a negyed szélén találják magukat, és így mint „beilleszkedni nem tudókat”, a kilakoltatás várja őket. Koreck szerint a polgármesteri hivatal „taktikusan jár el”, mert nincs szó tömeges kilakoltatásról, így a nemzetközi törvények sem védik a lerombolt viskókban élőket.
Az önkormányzat közleményben jelezte: már hónapok óta esedékes akció történt a hét végén, és az érintetteket időben, több rendben értesítették, volt idejük felkészülni. A Hidegvölgy lakói közül azonban többen úgy nyilatkoztak: a hét végi akció tulajdonképpen politikai erődemonstráció, a Demokrata Liberális Párt (PDL) egykori szavazóit ugyanis más pártok is megkörnyékezték.
Szerintük Dorin Florea PDL-s polgármester ezzel a hét végi rombolással üzent: könnyen a szociálisan tűrt és támogatott Hidegvölgy határain kívül találhatják magukat a más politikai alakulatokhoz pártolók.
Parászka Boróka
Új Magyar Szó (Bukarest)

Bojáriból modern rabságba
Másfél évszázaddal ezelőtt hagyták jóvá Romániában azt a törvényt, amelynek értelmében felszabadították a bojárok tulajdonát képező, „ rabszolgáknak” tekintett cigányokat. A romák képviselői úgy vélik, ma modern kori, önként elfogadott rabságban élnek – hangzott el a roma rabszolgaság eltörlésének évfordulójára szervezett megemlékezésen.
A Divers, az Amare Phrala, a Pro Diversitate és a Mesogeiako Symvouleftiko System képzési központ által szervezett szemináriumon a résztvevők történelmi visszatekintőjét hallhattuk arról, hogy a különféle korszakokban milyen társadalmi jogállásuk volt a roma nemzetiségűeknek. A cigányok fölött tulajdonjogot formált a korona, a bojárok és a kolostorok, helyzetük a jobbágyság és a rabszolgaság közötti átmenetnek tekinthető, gyakorlatilag csupán az élethez volt joguk, házasodniuk például csak az uraság engedélyével lehetett, akinek joga volt családokat elválasztani, gyerekeket elvenni, eladni a cigányokat.
„Erdélyben a romák sorsa valamivel jobb volt, mint Havasalföldön vagy Moldvában, ott gyakorlatilag jobbágyok voltak. A felszabadítási mozgalmak a XIX. században élénkültek fel. A roma rabszolgaságot 1843–1856 között törölték el, akkor mintegy negyedmillió cigány rabszolga szabadult fel, minden személyért tíz arany járt a „tulajdonosnak”.
A szemináriumon Moca Rudolf hangsúlyozta, a felszabadítási folyamat nem fejeződött be, a romák ma is rabszolgaságban, a politikum önként vállalt rabságában vannak. „Hány nem roma nemzetiségű polgár fogadja el, hogy roma szomszédja legyen? A tanulmányok szerint a nem romák több mint 75 százaléka ellenérzéssel fogadja a melléje költöző romákat. Az emberek nem ismerik a romák történelmét, félretájékozottak, a tanügyi tárca pedig nem hajlandó a romák történelmére vonatkozó adatokat beengedni az iskolai curriculumba”. Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője szerint a politikumnak nem érdeke, hogy a romák történelméről tájékozódjon a lakosság, és ennek politikai oka van. „Nem kollektív szégyen, ami a történelem folyamán végbement, hisz nem csak Romániában tekintették rabszolgáknak a romákat. Szembe kell nézni a történelemmel” – jelentette ki Koreck Mária, hangsúlyozva, vannak megoldások a roma lakosság társadalmi integrációjára, az előítéletek felszámolására, de e programok megvalósításához elengedhetetlen az állami intézmények támogatása. Antalfi Imola
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Fejezetek az „új világ” kapcsolattörténetéből
A lendület mintha alábbhagyott volna az utóbbi években. Talán az 1920-as évek marosvécsi találkozóitól lehetne eredeztetni az erdélyiség gondolatának azt a polgári önszerveződésben manifesztálódó formáját, aminek bizonyos mértékben e civil szervezetek is – ki-ki a maga módján – szellemi örökösei. Az interjúsorozatban a román–magyar megbékélést felvállaló legfontosabb erdélyi civil szervezetek közül kerestem fel három intézetvezetőt, Smaranda Enachét, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga képviseletében, Koreck Máriát a szintén vásárhelyi Divers Egyesülettől és Ádám Gábort, a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjától. Elsőként a közülük legfiatalabb kezdeményezésként működő Divers Egyesület képviselőjével, Koreck Máriával olvasható a beszélgetés.
Szabadság (Kolozsvár)

Fejezetek az „új világ” kapcsolattörténetéből
Interjúsorozat a román–magyar kérdést felvállaló, erdélyi civil szervezetek vezetőivel
A kezdeti idealisztikus elgondolások félsikere miatt kissé szárnyaszegetten, de belső erőktől állandóan mozgásban tartva folytatják megkezdett útjukat az interjúalanyaink által képviselt szervezetek. A cél – talán a valóságtól megint csak kissé elrugaszkodott módon –, hogy az egyéni érdekek közérdekké nőhessék ki magukat. Némileg pragmatikusabb és kevésbé idealisztikus (?) oldalról megközelítve azt mondhatnánk: ezek az egyéni érdekek valamivel szélesebb körű egyéni, politikai érdekekké kellene hogy kinőjék magukat, és a társadalom formálásának egészen más dimenziója nyílna meg előttünk. A sorozat második, Smaranda Enachéval készített beszélgetése többek között ezeket a lényegi kérdéseket is körüljárja. Az interjúsorozatban a román–magyar megbékélést felvállaló legfontosabb erdélyi civil szervezetek közül kerestem fel három intézetvezetőt, Smaranda Enachét, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga képviseletében, Koreck Máriát a szintén vásárhelyi Divers Egyesülettől és Ádám Gábort, a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjától.
– A Pro Europa Ligát rögtön az 1989-es rendszerváltás után, az első nem kormányzati szervezetek egyikeként alapították. Milyen körülmények között született a kezdeményezés, és milyen célokat fogalmazott meg?
– A Pro Europa Liga Marosvásárhelyen 1989 decemberében jött létre és valóban nem csak Marosvásárhelyen, hanem egész Romániában az egyik első nem kormányzati szervezet volt. Nem volt spontán szerveződés, az alapító tagok többsége a marosvásárhelyi bábszínház munkatársa volt. A ’80-as évek vége felé a marosvásárhelyi bábszínháznál olyan értelmiségi és művészeti gárda működött, amely csírájában képviselte az ún. kultúrában megtestesülő ellenállást, politikai ellenállást. Az évek során mindannyian egyfajta „szűrőként” működtek, hogy a hivatalos kulturális pártpolitikát elhárítsák ebben a kis intézetben.
A Pro Europa Liga Marosvásárhelyen 1989 decemberében jött létre, egyike volt az első civil szervezeteknek az országban.
1989-ben Marosvásárhelyen színrevittük Állatmesék című darabomat, aminek a zenéjét Csíky Boldizsár írta, díszleteit Haller József tervezte, rendezője Maria Mierluţ, volt. Ez a darab a ceauşizmusnak és a Ceauşescu családnak nagyon transzparens – sajnálatos módon túl transzparens – allegóriája volt. Egy olyan országban történt, ahol minden abszurdum, ahol munkatáborok léteztek, propaganda, klientelizmus stb. A darabot végül leállították 1989 májusában; bennünket, akik a létrehoztuk, többször felcitáltak a pártbizottság elé, elég kellemetlen időszakot éltünk át. GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Fejezetek az „új világ” kapcsolattörténetéből
Interjúsorozat a román–magyar kérdést felvállaló, erdélyi civil szervezetek vezetőivel
Magyarok és románok között mind intézményi, mind társadalmi szinten olyan sikeres együttműködések jöttek létre, amelyekre mint a jövőbe vetett bizalmunk építőköveire lehetne tekinteni. Ugyanakkor, a beszélgetésekből kirajzolódik egy ezzel ellentétes irányú folyamat is, ami elsősorban a politikai szféra közömbösségében testesül meg. Az interjúsorozatban a magyar–román megbékélést felvállaló legfontosabb erdélyi civil szervezetek közül kerestem fel három intézetvezetőt, Smaranda Enachét, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga képviseletében, Koreck Máriát a szintén vásárhelyi Divers Egyesülettől és Ádám Gábort, a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjától. A sorozat harmadik, itt olvasható fejezete Ádám Gáborral, a kolozsvári szervezet igazgatójával készített beszélgetés.
– Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja immár csaknem évtizedes múltat tudhat magáénak. Milyen körülmények között és milyen célokat megfogalmazva született a kezdeményezés?
– A szervezetet 2000 januárjában jegyezte be alapítóként egyrészt a Romániai Nyílt Társadalom Alapítvány, másrészt Salat Levente magánszemélyként. Nehéz pillanatban született meg ez az intézmény. A Nyílt Társadalom Alapítvány fő finanszírozója, alapítója, Soros György és a romániai alapítvány vezető tanácsa úgy gondolták, hogy nem érdemes tovább fenntartani az intézményt abban a formában, ahogy az 1990 és 2000 között működött. Ekkor született az a mentőötlet, hogy a fiókszervezetek helyébe jegyezzenek be önálló alapítványokat, amelyek egy-egy adott témakörben folytatják a tevékenységet, és amelyek más támogatókat is megpróbálnak bevonni. Kolozsváron két ilyen alapítvány született: az egyik a Roma Központ, amely kizárólag cigány/roma témákkal foglalkozik és a másik az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja. Ez utóbbi azt tűzte ki céljául, hogy a társadalomban annyira hiányzó interetnikus párbeszédet szorgalmazza, a két vagy akár több kultúra találkozási felületeit próbálja gazdagítani olyan tevékenységek által, amelyek a későbbiekben a közpolitikákat is befolyásolhatják. A közigazgatással, rendőrségi intézménnyel vagy helyi közösségekkel együtt dolgozva próbáljuk az etnikumközi párbeszédet előmozdítani.
De nem csak a magyar–román kapcsolatokról van szó. Itt van a roma/cigány kérdés is, amely Erdélyben is rendkívül releváns és egyre nagyobb kihívások elé helyezi a társadalmat. Románia szintjén ez elég sarkalatos probléma, akár a diszkrimináció szempontjából közelítjük meg, akár szociális, vagy épp az igazságszolgáltatás szempontjából.
A különböző közösségek igazságszolgáltató rendszerei komoly ellentmondásba, konfliktusba kerülhetnek egymással, ha csak arra gondolunk, hogy egyrészt van a romániai igazságszolgáltatási rendszer, ugyanakkor egyes helyeken még él az a kimondatlan érték a roma közösségek szintjén, hogy a megélhetés érdekében nem-romáktól eltulajdonítani, vagy kéregetni nem bűn, nem elítélendő dolog. Másrészt pedig ezeknek a közösségeknek léteznek saját, évszázados hagyománnyal rendelkező igazságszolgáltató egységei, az ún. „stabor”-ok, vagyis az öregek tanácsai. Kérdés, hogy lehet-e, érdemes-e integrálni ezt egy országos rendszerbe? Külpolitikai szempontból is nehéz kérdés, mert a többség felháborodottan – hogy ez indokolt vagy sem, az egy másik dolog – állapítja meg, hogy a Franciaországban, Olaszországban tartózkodó romák/cigányok alapján alakul az ország imázsa. Mindez a magyar közösség szempontjából sem elhanyagolható. Szociológiai kutatások azt mutatják, hogy létezik egy körülbelül százezer lélekszámot kitevő, elsősorban erdélyi roma/cigány közösség, amely vagy anyanyelvi szinten vagy második nyelvként beszéli a magyart. Ennek jó része, körülbelül 20–30 százaléka kettős életmódot folytat: Magyarországra megy át idénymunkára mezőgazdaságban, építészetben stb. … de szülőföldjének Erdélyt, Romániát tekinti, és ha a tavaszi, nyári hónapokban kimegy dolgozni, amikor van munka a számára, ősszel, a téli hónapokban hazajön, kétlaki életmódot folytat. Erre a magyarul vagy magyarul is beszélő romák/cigányok közösségére eddig sem a kulturális/politikai képviseleti fórumunk, sem a civil szervezetek igazából nem figyeltek oda, pedig ezzel érdemes volna komolyabban foglalkozni.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarellenes „alkotmányozók”
Demokrácia- és kisebbségellenesre sikeredett az az alkotmányozó fórum, amelyet a fővárosi Pro Democraţia Egyesület (APD) szervezett szerdán a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Míg a szervezők megfeledkeztek a civil társadalom magyar képviselőit meghívni a nyilvános vitára, a nacionalista hangnemről a helyi Petru Maior Egyetem mintegy húsz tanára és diákja gondoskodott.
Az európai szemléletéről ismert Cristian Pîrvulescu, a Pro Democraţia Egyesület elnöke főszervezőként ugyan hasznosnak és termékenynek nevezte az elhangzottakat, azonban ő sem gondolhatta komolyan, hogy a Petru Maior Egyetem képviselőinek javaslatai maradéktalanul bekerülhetnek egy 21. századi európai állam alaptörvényébe. A felsőoktatási intézet tanárai és joghallgatói a román nyelvtudás kötelezővé tételétől a kettős állampolgárok választhatósági jogának megvonásáig számos olyan tételt fogalmaztak meg, amelyet viszont szeretnének látni a készülő alkotmányban.
Ioan Sabău-Pop ügyvéd, az egyetem tanára, aki a '90-es évek elején a Vatra Românească alapító tagjaként szerzett magának hírnevet, kijelentette: Románia nem Dél-Tirol és nem Katalónia, az országban nem szabad semmiféle régiósítási tervet véghezvinni, hisz az az általa szomorú emlékűnek nevezett Magyar Autónom Tartományra vagy éppenséggel a Szovjetunióra emlékeztetne. Sabău-Pop megítélése szerint ugyanakkor csak azok lehetnek államalkotók, akik mindig is itt éltek, ez pedig csakis a román nemzet. „Hogy legyenek az új alkotmány szerint államalkotó közösség az, amely tagadja Trianont, és nem ismeri el a gyulafehérvári egyesülést?" – tette fel a költői kérdést az egyetemi tanár, mintegy zárójelben említve meg, hogy 1920-ban Magyarország mintegy 200 ezer, az ország területén élő románt nemzettelenített. A szélsőséges nézetei miatt hírhedt jogász-pedagógus ugyanakkor Ciprian Dobre megyei tanácselnöknek, a konferencia házigazdájának sűrű bólogatásai közepette azt is javasolta, hogy csakis olyan személy legyen választható az alkotmány szerint, aki egyetlen állampolgársággal rendelkezik.
Börtön az 1. cikkely vitatóinak
Sabău-Pop javaslatait a felszólaló diákok közül párnak sikerült fölülmúlnia. Egy másodéves hallgató azt javasolta a konzultatív jelleggel létrehozott testületnek, hogy foglaltassa alkotmányba, hogy a román nyelvtudás minden egyes állampolgár számára kötelező. „Természetesen a nemzeti kisebbségek is használhatnák a saját anyanyelvüket, de csak magánbeszélgetések alkalmával" – kerekítette ki saját ötletét a lány. Egy fiatalember köntörfalazás nélkül kijelentette: Romániában senki ne találjon ki regionális nyelveket, mert azok nem léteznek. Ugyanakkor börtönbüntetést szorgalmazott mindazok számára, akik „egyáltalán szóba hozzák az alkotmány 1. cikkelyét". „Nem érthetünk egyet azzal, hogy egy öt százalékon aluli kisebbség diktáljon az országban, és keltse a feszültséget!" – érvelt a hozzászóló. Az egyetemisták között olyan is volt, aki a kisebbségi jogok korlátozása helyett az eutanázia bevezetését, a NATO-tagság eltörlését, a monarchia visszaállítását tartja fontosnak. Évfolyamvezetőjük, Lucian Chireac ügyvéd az alkotmánybíróság felszámolását javasolta.
152. cikkely: bezárt doboz lenyelt kulccsal
A rendezvényen a fórumról az utolsó pillanatban teljesen véletlenül értesülő Smaranda Enache emberjogi harcos volt az egyetlen, aki kiállt a regionális nyelvek, illetve a történelmi kisebbségek államalkotói státuszának elismerése mellett. Szokoly Elek, a Provincia Csoport tagja – aki szintén nem meghívó útján szerzett tudomást a fórumról, az alkotmány 1-es cikkelyének sérthetetlenségét leszögező paragrafus eltörlése mellett emelt szót. „Túlhaladott és kellemetlen ez a bizonyos 152. cikkely. Olyan, mint, amikor valaki egy dobozba szeretne zárni valamit, és lenyeli a kulcsot" – fogalmazott Szokoly.
A szervezési gondok miatt restelkedő Cristian Pîrvulescu – aki minden egyes észrevételt szorgalmasan jegyzetelt, majd írásban is kikérte a jelenlévők véleményét – azt üzente mindazoknak, akik nem tudtak az eseményről, de javaslataikkal hozzá szeretnének járulni az új alkotmány megszövegezéséhez, hogy megszerkesztett kezdeményezéseiket elküldhetik a Pro Democraţia címére. „Az már a politikai osztály vizsgája lesz, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a civil társadalom javaslatait" – fogalmazta meg fenntartásszerű álláspontját Koreck Mária, a Divers Egyesület képviselője.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Civil szervezetek vására Marosvásárhelyen
Együtt, a közösségért!
Szikrázó napsütésben félmaraton versennyel indított szombaton a XI. alkalommal megrendezett Civil szervezetek vására. Idén Együtt a közösségért jelszó alatt zajlik a rendezvénysorozat, amelyet a szervezők nevében Koreck Mária, a Divers egyesület vezetője, Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács alelnöke és Moca Rudolf nyitottak meg. A főtéren az első nap 59 civil szervezet volt jelen standdal vagy sátorral.
A reggeli órákban már javában futották a köröket a félmaraton résztvevői, 10 órától pedig a virágóránál, népes közönség előtt került sor az egyhetes rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitójára. Koreck Mária, a Divers egyesület vezetője szerint az idei Civil szervezetek vására ismét jó alkalom arra, hogy a nemkormányzati szervezetek bebizonyítsák, együtt dolgoznak a közösségért, és teszik ezt annak ellenére, hogy vannak, akik meg szeretnék osztani őket. A Népújságnak nyilatkozva hangsúlyozta, a XI. alkalommal megszervezett vásárra rekordszámú – 62! – szervezet jelezte részvételi szándékát, közülük 59-en jöttek el.
– Célunk az, hogy láthatóvá tegyük ezeket a szervezeteket, hogy meg tudják mutatni, mit tesznek a közösségért, hiszen a mindennapi munkájuk, főleg a szociális területen aktiválók esetében, nem látványos. Tíz év után elmondhatjuk, a láthatóságot elértük, de a másik célunkat, hogy a helyhatóságokkal együttműködve oldjuk meg a közösség gondjait, sajnos nem sikerült megvalósítani. Az önkéntes munka jellegéből adódóan ugyanis nem tudunk eleget előszobázni a választottaknál illetve a hivataloknál, akik részéről nagyon kevés érdeklődést tapasztalunk. A párbeszéd nem működik megfelelően, az önkormányzatok pedig leginkább azokat a civil szervezeteket támogatják, amelyek egy-egy tábort, egynapos kulturális rendezvényt szerveznek, és kevésbé segítik azokat, akik nap mint nap szociális téren működnek. Immár a civil szervezetek is változtattak hozzáállásukon. Mivel hosszú távon a komoly programok még mindig nem tarthatók fenn, továbbra is együtt szeretnénk működni a hatóságokkal, de minden erőnkkel függetlenségre törekszünk, arra, hogy megerősítsük a szervezeteket, hogy előszobázás nélkül is meggyőzőek legyünk. Évről évre több a támogatónk: vannak a passzív támogatók, és örvendetes, hogy számuk nő, de sokkal több szponzorra lenne szükségünk. Másrészt a civil szervezetek egymást közt is jobban együtt kellene működjenek, hogy hatékonyabban dolgozzanak a közösségért – mondta el Koreck Mária.
Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács alelnöke fontosnak tartotta a civil szervezetek és a helyhatóság együttműködésében a harmónia kialakítását, ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy az önkormányzatok még mindig nem ismerik fel azt az erőt, amit a nemkormányzati szervezetek jelentenek.
Felszólalásában Moca Rudolf a multikulturalitás és a többnyelvűség jegyében megszervezett rendezvénysorozat programját ismertette. Az egyhetes vásár alatt ugyanis a szervezők – a Divers egyesület és az Alpha Transilvana Alapítvány – valamint a társszervezők – a Marosszéki Közösségért Alapítvány, az Egészség és Reménység Egyesület valamint az Euro Media Adveritsing – gazdag interaktív tevékenységeket szerveztek. Többek között a standoknál általános műveltséget fejlesztő tevékenységeket, az önkéntességet népszerűsítő versenyeket, online fotóversenyt szerveztek, de nem maradt el a vérnyomás- és vércukorszintmérés, az aszfatrajzverseny, a néptánc- és népzene- előadások, az arcfestés, kézművesműhelyek, görkorcsolyaverseny, baseballbemutató, sportrendezvények sem. A civil szervezetek szombati felvonulásukkal is a civil szféra fontosságára próbálták felhívni a figyelmet, és sor került az Europa Cross és a félmaraton győzteseinek díjazására is.
Ma a Bernády Házban az európai állampolgárság témakörében Winkler Gyula EP-képviselő részvételével zajlik kerekasztal- megbeszélés, csütörtökön a Bolyai klubban a civil szervezetek anyagi fenntarthatóságáról valamint Marosvásárhely kulturális életéről szerveznek kerekasztal-megbeszélést, a Bernády Házban pénteken sorra kerülő rendezvényen a szociális szolgáltatásokról lesz szó. A civil szervezetek vására szombaton a Swimathonnal és a civil szervezetek báljával zárul, amelynek keretében sor kerül az Év Önkéntese Díj kiosztására.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Nyelvelő háborúk Marosvásárhelyen
Nem telt el egy év azóta, hogy kirobbant Marosvásárhelyen az úgynevezett Látó botrány, amely az ismert erdélyi magyar irodalmi fórum önkormányzati átszervezését (megszüntetését) célozta. Újabb és újabb konfliktusok gyűrűznek a kilencvenes évek óta frontvárosként ismert megyeszékhelyen. Már nem csak egy magyar folyóirat, hanem az egész magyar közösség érintett. Érintettek a helyi iskolák, az itt működő Nemzeti Színház, az építészeti szempontból nemzetközileg is ismert és becsült Kultúrpalota, a szimbolikus, de napi használatban is fontos közterek: Marosvásárhely szinte minden szegletében ott a román-magyar konfliktus. Van, aki szerint nem történik más, mint az, hogy elmérgesedtek az évtizedek óta rendezetlen ügyek, más úgy látja, elsősorban – etnikai szempontoktól szinte függetlenül – csak az érdekérvényesítés, az adminisztráció hibái, a joghézagok jelentkeznek. És van, aki úgy véli, a román és a magyar közösségen belül is átrendeződnek az erővonalak, belső konfliktusokkal küzdenek a románok és a magyarok is, a hatalomváltás folyamata pedig az interetnikus térben gellert kap.
Garázs-ügyek Az események sok szempontból hasonlítanak azokhoz a konfliktusokhoz, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után jelentkeztek, párhuzamot mégsem lehet vonni – figyelmeztet a történész, Novák Csaba Zoltán. Akárcsak 1990-ben, a nézeteltérések gócpontja most is az oktatásügy, csakhogy míg majd két és fél évtizede az önálló magyar oktatási rendszer létrehozása volt a kérdés és a feladat, most a meglévő önálló struktúrák mellett a vegyes iskolákban érvényesülő magyar érdekvédelem vált ki vitákat. Magyar érdekvédők (elsősorban az évek óta akciók sorozatát szervező Civil Elkötelezettségi Mozgalom – a CEMO) úgy vélik, hogy a marosvásárhelyi vegyes tannyelvű iskolákban a magyar közösség alulreprezentált, nem érvényesülnek a nyelvi jogok, sem az intézményes nyelvhasználatban (például a közhasznú információkat közvetítő feliratokat), sem az iskolák elnevezését illetően. Egyetlen vegyes tannyelvű iskola sem viseli például magyar személyiség nevét – figyelmeztettek évekkel ezelőtt a felszólalók. A legélesebb vita a belvárosi, nagy hagyományú 2-es számú általános iskola körül alakult ki, amelyet építtetőjéről, Bernády Györgyről szerettek volna elnevezni a magyar kezdeményezők. A kérést hosszú ideig nem teljesítette a városi önkormányzat, széleskörű vita alakult ki, a PSD helyi képviselői például azt javasolták, viselje az intézmény inkább a Ceauşescu-korszakban ismertté vált udvari költő, a rendszerváltás után a nacionalista, szélsőséges román politika által támogatott Adrian Păunescu nevét. Végül, több fordulós tárgyalássorozat után (amelynek során a magát pártfüggetlen, civil szervezetként meghatározó CEMO az RMDSZ-t elégtelen érdekképviselettel is vádolta) végül, az idei tanév végére megszületett a döntés: mégiscsak Bernády György néven működhet tovább a Dózsa György úti intézmény. Hasonló folyamat zajlott a Liviu Rebreanu általános iskolában, ahol a már említett CEMO munkatársai, illetve egy szülői kezdeményező csoport szervezett több tiltakozó akciót a kétnyelvűségért. A júniusi tanévzárón azonban sokakat megdöbbentő incidens alakult ki. A kétnyelvűséget számon kérő feliratokkal felvonuló magyar szülők és a román szülők (akiknek gyerekei román nemzeti kokárdákkal vettek részt az ünnepségen) összeszólalkoztak, sőt dulakodás is kialakult. Néhány nappal a történtek után az iskolát vezető román-magyar igazgató párost új román-magyar vezető-csapat váltotta. Adina Maria Chirilă és Demeter Erdei Zoltán helyébe Gheorghe Nistor és Péterfy Erika lépett. Bár a román-magyar konfliktus itt megoldódni látszott, váratlanul magyar-magyar konfliktus alakult ki: Kerekes Szilárd, az intézmény történelem szakos tanára Illés Ildikó megyei főtanfelügyelő-helyettest nyílt levélben azzal vádolta meg, hogy nem a tanév végi konfliktus miatt döntött a csere mellett, hanem azért, hogy „jelöltjét”, Péterfy Erikát pozícióhoz juttassa. A szülői kezdeményező csoport Illés Ildikó leváltását és olyan főtanfelügyelő-helyettes „kijelölését” kérte az RMDSZ-től (!), aki betartja a nyelvi jogokat. A főtanfelügyelő-helyettes tömören reagált a tiltakozásra, illetve a személyét érintő vádakra. Az év végi vizsgák megszervezésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Nekem más a munkaköri leírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – nyilatkozta az érintett. A Bernády és a Rebreanu iskolák ügyén túl az egész várost érintette a szintén június végén kirobbant úgynevezett oklevél botrány. A helyi RMDSZ tagszervezet több mint másfél ezer kétnyelvű oklevelet bocsátott ki, egyeztetve több iskola vezetőjével is. A dokumentumokon minden információ szerepelt román és magyar nyelven is. Marius Pascan demokrata-liberális szenátor törvényszegéssel vádolta a tanfelügyelőt és lemondásra szólította fel, mert a politikus úgy tudta, Romániában csak román nyelvű okleveleket lehet kibocsátani. Helytelenül, hiszen nagyon sok hazai intézmény használt két-három nyelvű okiratot, ilyen jellegű törvényi megszorítás nincs. A Maros megyei főtanfelügyelő nem erre, a jogtévesztésre hivatkozva ragaszkodott a hivatalához, hanem úgy érvelt a szenátor felvetésére: a diplomákon nem szerepel sem a tanfelügyelőség, sem az oktatási minisztérium azonosító jele, ezek nem hivatalos okiratok, biztosan „valamilyen garázsban” nyomtatták azokat.
Kultúrpalota-kampf Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat elnöke májusban a következő javaslattal élt: kezdeményezzenek nyilvános vitát a száz éve épült, szecessziós műemléképület, a Kultúrpalota, illetve a közigazgatási palota elnevezéséről. Az önkormányzati javaslat kettős névadást szorgalmazott: a Dandea–Bernády illetve Bartók–Enescu névfelvételt. Ciprian Dobre többször értékelte nyilvánosan a Bernády életművet, a román és a magyar zeneszerző, illetve az impériumváltás utolsó magyar, illetve első román polgármesterének együttszerepeltetése azt jelezte: van önkormányzati koncepció, legalábbis szimbolikus szinten az etnikai megbékélésre. A javaslat heves tiltakozást váltott ki a magyar közösségből. Az EMNP-EMNT nyilatkozatban utasította el a kezdeményezést arra való hivatkozással, hogy az elnevezés „etnikai konfliktust” szülhet, mert mindkét épület a „magyar épített örökség része”. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor először úgy nyilatkozott a kérdésben: a névadásról valóban közvitán kellene döntsön a város. Utóbb azzal egészítette ki saját nyilatkozatát, hogy „nincs itt az ideje” a névadásnak, mert a város több hasonló jellegű problémája (mint amilyenek az iskolai konfliktusok) megoldatlanok, és csak ezek rendezése után érdemes visszatérni ehhez a kérdéshez. Nem csak a politikai pártok, magánemberek is tiltakozni kezdtek. A helybéli Lakó Péterfi Tünde a polgármesteri hivatal elé állt, hogy az általa készített tiltakozó nyomtatványok kitöltésére, és hivatali iktatására biztassa az arra járókat. Bár az akció mögött nem volt tömeges támogatás, a helyi hatóságok megbírságolták (majd egy nappal később eltörölték a büntetést) a kezdeményezőt. A nyilatkozó civil érdekvédők szerint a polgármesteri hivatal egyértelműen tart az engedetlenségi akcióktól, „nem akarnak cirkuszt”. Az iskolai botrányok, az oklevél-ügy, a névadás-konfliktus a város nagy nyilvánossága előtt zajlott, sokan állást is foglaltak. Kevésbé vált publikussá, de a város kulturális életét lényegében érinti az a beadvány, amelyben három ismert román szakember (Mihai Gingulescu színész, Zeno Fodor teatrológus, fordító, valamint Cristian Ioan rendező) fordult az oklevél ügyben is elhíresült Marius Pascan szenátorhoz. A felszólalók kifogások sorát fogalmazzák meg a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójával, Gáspárik Attilával szemben. Többek között azt nehezményezik, hogy az intézmény kisegítő személyzetének foglalkoztatásában nem érvényesül az „etnikai arányosság”, ezért „sérelmek, frusztrációk” születhetnek. Azt is problémaként rója fel a trió, hogy nem a román társulat megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte tavaly a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, hanem „ötven év multikulturalitás” címmel hirdetett programsorozatot. (Az intézményben, ahol évek óta folyamatosan feliratozzák a román és a magyar előadásokat, ahol a román és a magyar tagozaton kölcsönösen jelen van a repertoárban a román-magyar drámairodalom, egymás mellett függesztették ki Caragiale és Örkény portréját). A hosszas átirat nehezen foglalható össze – kitér a marosvásárhelyi román elit szerepére, jelentőségére, a rendszerváltás előtti és utáni időkre, a márciusi etnikai konfliktusok következményeire – de a hangulatát jól tükrözi az a megjegyzés, hogy az egykori magyar kultuszminiszter (Kelemen Hunor) mindenképp magyar igazgatót akart az intézmény élére, és ilyen pályáztatás révén juthatott pozícióhoz Gáspárik Attila. A beadvány után Marius Pascan interpellációt nyújtott be a szenátusban, amelyben kezdeményezte a magyar és a román tagozat szétválasztását. (Ugyanaz a politikus, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és román karok szétválasztását ellenezte). Ugyancsak a beadvány hatására vizsgáló bizottságot rendelt ki a Kulturális Minisztérium a marosvásárhelyi színházhoz – a vizsgálat eredményét egyelőre nem tették közzé. (Mellékszál, de fontos adalék, hogy a színházi alkalmazottak etnikai hovatartozását – illegálisan – az a Zeno Fodor firtatja, aki a Smaranda Enache által vezetett Európai Liga vezető tagjaként is ismert.) Itt tart most a történet, amelynek sem az elejét, sem a végét nem könnyű belátni. Székelyföldi minta Novák Csaba Zoltán történész úgy véli, a konfliktusok jelentős része abból ered, hogy a kilencvenes márciusi események után olyan status quo rögzült, amivel a magyar lakosság nem volt elégedett. „A véres konfliktus emléke jegelte ezt az ügyet egy ideig. A magyar közösség szimbolikus térvesztése, esetenként másodrangú polgárrá degradálása nagyon sok intézményben tetten érhető volt. Egyetlen általános iskolában sem kapott teret a magyar közösség szimbolikus módon. Nem is elsősorban a feliratokra gondolok, hanem a nemzeti jeképekre” – nyilatkozta Novák. A történész úgy véli, a két évtizeddel ezelőtti összecsapások után a román érdekképviselet olyannyira megerősödött, hogy megengedhette magának, módszeresen átnevezze az iskolákat, és – szimbolikus értelemben is – megerősödjön a román közösség. A magyar érdekképviselet az utóbbi másfél évtizedben látványosan gyengült, nem csak a polgármesteri széket nyerte több cikluson át Dorin Florea, de a teljes RMDSZ megyei és különösen városi szervezet válságba jutott, olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban újra kellett szervezni. Most – figyelmeztet Novák – fordulat van Marosvásárhelyen, amely szerinte a „székelyföldi nemzetesítési folyamatokkal” áll összefüggésben. A marosvásárhelyiek úgy vélik, ha a tömbmagyar székelyföldi településeken sikeres lehet a radikális fellépés, akkor eredményes lehet a vegyes lakosságú Marosvásárhelyen és Maros megyében is. A radikalizálódást erősíti a civil és a politikai szféra átrendeződése, összefonódása. A Civil Elkötelezettségi Mozgalmat képviselő Horváth Kovács Ádám (a Bernády, illetve a Rebreanu iskolák ügyében érintett érdekvédő) megjelenik a Székely Nemzeti Tanács küldöttlistáján is. (Ez a szervezet állt a március tizediki autonómiatüntetés mögött is). A román közösség azonban – véli Novák Zoltán – nem olyan könnyen mobilizálható, mint a kilencvenes évek elején, amikor a román elit mindenáron meg akarta erősíteni (máig meglévő) pozícióit. Most csak lokálisan hatékony a mozgósítás, ezért lehetett botrány a Rebreanuban. A marosvásárhelyi román elit sem egységes: van egy modernizáció- és párbeszéd párti új, progresszív réteg, és egy hatalmát védő, a nacionalizmus klasszikus eszközeit használó régi. Dorin Florea tölti be a kulcsszerepet, a jelenlegi polgármester több mandátumon keresztül is sikeresen versenyzett a magyarok szavazataiért, mára arra is rájött, érdemes legfőbb ellenfelével, az RMDSZ-szel szemben az RMDSZ ellenzékével szövetkeznie. (Idén a tervek szerint részt vesz a Tusványosi nyári egyetemen is). „A politikai ösztöne, és nem az elvei működnek, felismerte, hogy a regionális átalakításról szóló vitákban meg kell őriznie azt a státuszt, amit Marosvásárhely (és a román elit) a kilencvenes évek elején megszerzett. Modernizációs ígéretekkel szólítja meg a magyarokat, ugyanakkor sakkban tartja az RMDSZ-t utóbbi ellenzékével. Eddigi megnyilvánulásai alapján, nem a román-magyar konszenzust keresi, és politikájának következményeiért nagy felelősség terheli Tusvány szervezőit.” – tette hozzá Novák.
Elterelés a minőségről Horváth Kovács Ádám úgy nyilatkozott, elégedett az eddigi eredményekkel. „Mivel a (Liviu Rebereanu iskolai – a szerk.) akció nagy visszhangot kapott, reméljük, hogy a jó példa ragadós lesz, és maximum két éven belül az összes marosvásárhelyi két tannyelvű intézményben maradéktalanul megvalósul a kétnyelvűség. Ehhez további lépések szükségesek. Ilyen lesz a többi tanintézmény elleni feljelentés az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a CEMO részéről” – válaszolta megkeresésünkre az érdekvédő.
Koreck Mária, a szintén kisebbségi jogvédelmet ellátó Divers egyesület képviselője, és a városi RMDSZ szervezet alelnöke azt mondta, hogy a kialakult konfliktusokat jelentős részben magyarázza, hogy a döntéshozó pozícióban lévők, és az érdekvédők sem ismerik mindig maradéktalanul azokat a jogszabályokat, amelyek a vitás kérdéseket szabályozzák. A fenti ügyeket pedig a városvezetés arra használja, hogy elterelje a figyelmet a költségvetési problémákról (például a szociális rendszer alulfinanszírozásáról, a versenysport túl-, a tömegsport alulfinanszírozásáról). A radikálisan fellépő civil szervezetek a kitűzött célok érdekében szinte minden eszközt bevetnek, de nem számolnak a veszteségekkel. Az oklevél ügyben például nem tettek meg minden törvényes lépést azért, hogy a kétnyelvű dokumentumokat jogszerűen használni lehessen. Szinte mindegyik ügyről elmondható: ha a problémákat szakszerűen felmérték volna, s betartják az érdekérvényesítés legális módját, ütemét, akkor nem alakultak volna ki válsághelyzetek. A kialakult krízisekben azonban a legtöbb szereplő improvizál, és ez további problémához vezet.
Gáspárik Attila, a színházi beadvány által elmarasztalt igazgató határozottan úgy fogalmazott, a konfliktusok többsége mögött nem etnikai, sokkal inkább szakmai, emberi nézeteltérések, érdekkonfliktusok vannak. „Most minden könnyen megkóstolható, mert ebben az országban csak úgy működnek a törvények, ha a hatalom támogatja. És most az RMDSZ nincs hatalmon” – vonta le a következtetést Gáspárik Attila, aki nem vitatja: a Szövetség is felelős a kialakult konfliktusokért. A szimbolikus politizálás a „minőségi” politizálás rovására megy, tette hozzá. (Ezt illusztrálja az a tény, hogy miközben a Bernády iskola elnevezése körüli vitára figyelt a város, az intézményben gyakorlatilag zavartalanul zaklatta a diákokat egy azóta elítélt pedofil pedagógus. Ugyancsak ebben az iskolában érkeztek sorozatosan panaszok az ellen a magyar ellen, aki a tanórákon a Székely Nemzeti Tanács volt tagjaként politikai propagandát folytatott, arra is volt példa, hogy fizikailag bántalmazta diákját.)
Forró a nyár Marosvásárhelyen, egyelőre nem tudni, hogyan alakul a politikai széljárás. Konfliktusok keletkeztek, de konfliktusok oldódtak is. Nem érvényesülnek maradéktalanul a magyar nyelvi jogok, de egyre több a pozitív példa, és nem feltétlenül ott, ahol radikalizálódik a magyar érdekvédelem. Most az egyik helyi bank kirendeltségénél jelent meg az automatákon a magyar nyelvű menü – úgy tűnik, a pénznek szaga nincs, de nemzetisége van, és megéri odafigyelni erre. Nő a figyelem – legalábbis a magyar közösség felé. Abban a megyében azonban, ahol az országban a legnagyobb a romák aránya, a romákról, a romák nyelvi jogairól, a romák nem létező intézményeiről, intézményes reprezentációjáról, nagyon is létező nemzeti kultúrájáról nem esik szó. A mélyben így érik egy minden eddiginél élesebb konfliktus, amelyről konszenzusos alapon a román és a magyar közösség is jobbára csak hallgat. Minél némább most a csend, annál kevésbé tudják majd kezelni a bajt a most egymással és magukkal iszapbirkózó felek.
Parászka Boróka
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Bemutatkozott a színitanoda
Tegnap délelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában tartottak sajtótájékoztatót az Artecotur Egyesület képviselői. A civil szervezet tavaly októbertől diákszínjátszó csoportot működtet, most soron következő előadásaikról tájékoztatták az újságírókat. Jelen volt Vajda György, az egyesület elnöke, a diákszínjátszó csoport menedzsere, Koreck Mária, a József Attila-est kezdeményezője, Molnár Kinga zenepedagógus és Faragó Zénó csoportvezető, színművész, több diák.
Az elnök elmondta, az Artecotur Egyesületet 2012-ben hozta létre, többek között azzal a céllal, hogy felkarolja az ifjú tehetségeket és segítse karrierjük első lépéseiben. Így került sor 2012. július 18 – 21. között egy képzőművészeti alkotótábor megszervezésére Gernyeszegen. Az egyesület szervezett tárlatot az először kiállító Kovács Franciska Máriának, Kiss Borának. S voltak már olyan rendezvények is, amelyeket más szervezetekkel, egyesületekkel közösen az Artecotur rendezett, mint pl. a marosszéki lófuttatás, a Széllyes Sándor- népdalvetélkedő, a mikházi római fesztivál. Együttműködési szerződést kötött az Artecotur a Pro Cultura Subcarpathica beregszászi egyesülettel a Székelyföldi napok Kárpátalján – Kárpátaljai napok Székelyföldön ikerrendezvény megszervezésére.
Az említett célkitűzésnek megfelelően 2013. október 1-jén hozták létre a diákszínjátszó társulatot, amelybe számos középiskolából válogattak diákokat. Kezdetben Kovács Botond színművész irányította a csapatot, helyét Faragó Zénó vette át, akitől színészmesterséget tanulhatnak a diákok, ezenkívül Gyéresi Júlia beszédtechnikát, Molnár Kinga zeneoktatást tart. 25 taggal indult a csoport, jelenleg 22-en járnak rendszeresen a heti hat órára. A próbákat az RMDSZ megyei szervezetének gyűléstermében tartják, amelyet a szövetség készségesen felajánlott. Vajda György az intézményeknek megköszönve elmondta, hogy mindeddig készségesen segítette a tevékenységet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, az Ariel Ifjúsági és Bábszínház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Közös produkciók színpadra állítását is tervezik mind a színházakkal, mind az oktatási intézményekkel, az utóbbi diákjai pedig akár gyakorlatként is foglalkozhatnak a csoporttal. Volt már eset, hogy vizsgaelőadásban vendégszerepeltek az egyesület színitanodájának tagjai. Nyitott az együttműködésre a Spectrum színház és a Kulturális és Tudományegyetem is, és az Ifjúsági Ház is felajánlotta játéktérül az előadótermet.
– A célközönségünket megpróbáljuk bevezetni a színház, a kortárs színházművészet világába. És reméljük, hogy a diákok által a szülőket is megnyerjük majd a színházművészetnek – mondta az elnök, aki azt is elárulta, hogy előadásaikat nem szokványos helyszíneken, nem csak kőszínházakban szeretnék majd közönség elé vinni. A hosszú távú célok között szerepel egy V-VII. osztályos és egyetemistákból álló (ha van érdeklődés) kortárs táncszínházi csoport beindítása is.
Egyelőre pályázatokból próbálják fenntartani a kezdeményezést, de várják a jóakaró mecénásokat is. Az első, bemutatkozó előadást Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője, a városi RMDSZ vezetőségi tagja kezdeményezte. Az Elutazni önmagunkhoz – József Attila-verses, zenés est műsorát Gyéresi Júlia állította össze. "A versösszeállítást a költő életútjának alapos megismerése előzte meg. József Attila szeretetéhsége, hányatott sorsa, érzékenysége és intelligenciája ott tükröződik a verseiben. Izgalmas feladat a mai fiataloknak ezen életpálya végigkísérése, végigélése a verses, zenés est egyórányi időtartama alatt. Közös utazásra invitálunk hát mindenkit József Attila költészete mentén önmagunk felé" – mondta az előadásról a rendező tanár.
Ezenkívül a csoport hamarosan egy zenés produkcióval is bemutatkozik, amelyet Molnár Kinga állított össze. Ennek lényege, hogy több, diákok által írt dal is elhangzik majd. Június elsejére, gyereknapra Mátyás királyos történeteket mutatnak be, szintén Gyéresi Júlia gondozásában. Ezzel az összeállítással a meseterápia program keretében ellátogatnak majd kórházakba, gyerekotthonokba, óvodákba. A nagyszínházi produkcióról Faragó Zénó beszélt, elmondta: színre viszik Lewiss Caroll Alice Tükörországban című színművét, amelyet a tanár rendez, Fehér Csaba írja a zenét. Ennek a bemutatóját június 14-ére tervezik, és a Csűrszínházi Napokon is lesz előadás.
(erdélyi) Népújság (Marosvásárhely)

Kéz a kézben Marosszentgyörgyön
Nagy Székely Ildikó
A szociális integráció növelése, az egymás mellett élő etnikumok kulturális kapcsolatainak építése a célja annak a kétéves programnak, amelyre a Gyulafehérvári Caritas a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatallal közösen nyújtott be pályázatot. A megyéből egyedül nyertesnek ítélt Hand in Hand (Kéz a kézben) nevű projekt finanszírozása az Európai Gazdasági Térség, illetve a Romániai Civil Szervezetek Pénzalapjából történik. A részletekről tegnap délelőtt a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal tanácstermében számoltak be az illetékesek.
– A Caritasnak köszönhetően egy rendkívül értékes pályázat nyertesei lettünk, amelynek célja a különböző nemzetiségek közötti jó együttélés. Nem titok, hogy a program elsősorban a roma közösséget érinti. Az első fázisban felmérjük a problémáikat és elvárásaikat, a második szakaszban pedig a község teljes lakosságának a bevonásával konkrét lépéseket teszünk egy olyan stratégia kidolgozása érdekében, amelynek következtében nő a célcsoport életszínvonala, megteremtődik az esélyegyenlőség az oktatásban, nevelésben, illetve a kölcsönös megismerést elősegítő programokkal épül, erősödik a multikulturális helyi közösség. Azt szeretnénk elérni, hogy a romák is érezzék otthon magukat a községben. Marosszentgyörgyön jó a kapcsolat az egyes etnikumok között, de még vannak előítéletek a mássággal szemben, ez pedig konfliktusforrás lehet – mondta Sófalvi Szabolcs polgármester. A községgazda arról is tájékoztatott, hogy a településen már működnek hasonló jellegű szociális programok, ilyen a hátrányos helyzetben lévő gyerekek iskola utáni foglalkoztatása, a School after School nevű kezdeményezés is, amelynek következtében csökkent az iskolaelhagyás a romák körében.
A továbbiakban Ludescher László, a Caritas ágazati igazgatója ismertette a projekttel kapcsolatos terveket.
– Hét megyében 25 éve végzünk szociális szolgáltatást, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szolgáltatások nem lehetnek elég hatékonyak, ha nem párosulnak egy összehangolt helyi stratégiával, amely az oktatást és a közösségek önerőből való fejlődését is érinti. A cél mindhárom közösség megmozgatása, és ezáltal egy integrált stratégia kidolgozása. A projekt összértéke 83.500 euró, ebből a külföldi finanszírozás 75 ezer euró.
A Caritas ágazati igazgatója arra is kitért, hogy miért éppen Marosszentgyörgyre esett a választásuk, amikor a pályázatot előkészítették.
– Egyrészt hatéves kapcsolatunk van Szentgyörggyel, másrészt az itteni önkormányzat felismerte annak a fontosságát, hogy az infra-strukturális fejlesztések mellett a lakosokra is kellő figyelmet kell fordítani, úgymond az emberekbe is beruházni.
A projekt alapkoncepciójának a kidolgozásában a Divers Egyesület vállalt fontos szerepet. Koreck Mária, az egyesület vezetője kiemelte, ritkán fordul elő, hogy egy helyi önkormányzat civil szervezet segítségét kérje az emberek életszínvonalának növelésére irányuló projektek kivitelezésében.
– A multikulturalitás Erdélynek, és ezen belül Marosszent-györgynek egy különleges adottsága, de sokan nem annak tekintik. Ebben a községben már le van fektetve a közösségépítés alapja. Az elkövetkezőkben egy olyan akciótervet dolgozunk ki, amellyel aztán pályázni is lehet. A fiatalok jobban keresik a kapcsolatot egymással, mint az idősebbek, ezért a projekt keretében fiatalok számára szervezünk foglalkozásokat, illetve a norvégiai Caritas együttműködésével képzéseket is tartunk pedagógusok, illetve más érdekeltek számára. Az elkövetkezőkben interkulturális fesztiválra is sor kerül majd, amelyet önkéntesek bevonásával egy éven át készítünk elő, illetve számos workshopon is lehetőséget kínálunk arra, hogy az egymás mellett élő etnikumok megismerjék egymást. A projekt részét képezi egy szocio-kulturális felmérés is és a helyi stratégia kidolgozása, amelyet közvita tárgyává teszünk – mondta Koreck Mária, majd hozzátette, a projekt költségvetése nem nagy, viszont kevés anyagi, de nagy emberi erőforrással sok mindent meg lehet valósítani, éppen ezért bízik benne, hogy a helyi lakosság bekapcsolódik a Kéz a kézben programba. Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen: lassú a kisebbségi jogok gyakorlatba ültetése
„Romániában lassú léptekkel halad a kisebbségek jogainak gyakorlatba ültetése, ugyanakkor az Európai Unió intézményeinek is felül kell vizsgálniuk, mit jelenthet a huszonegyedik században egy vonatkozó kezdeményezés elutasítása a teljes európai közösség szintjén” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök Marosvásárhelyen, a Bernády Házban megszervezett kisebbségvédelmi konferencián. A Bernády György Közművelődési Alapítvány évek óta megszervezi azt a kisebbségvédelmi konferenciát, ahol a magyar közösség képviselői mellett a Romániában élő többi nemzeti kisebbség képviselője, valamint a román politikai pártok küldöttei folytatnak párbeszédet a kisebbségvédelemről, jogokról, törvényekről, lehetőségekről. A csütörtöki konferencia a Román gyakorlat, európai modellek és állampolgári kezdeményezés címet viselte.
A tanácskozást Borbély László parlamenti képviselő, a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke nyitotta meg, rámutatva arra, hogy a magyarok mellett olyan, kislétszámú nemzeti kisebbsségek is képviseltetik magukat a rtendezvényen, akikre oda kell figyelnie nem csak a román politikának, de „a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségnek”, a magyar közösségnek is. Az RMDSZ politikai alelnöke azt is elmondta köszöntőjében, hogy nem véletlenül Marosvásárhely a házigazdája ezeknek az évről-évre megrendezett konferenciáknak, hiszen nemsokára huszonöt esztendeje lesz annak, hogy ebben a városban megesett a tragikus esemény, a véres fekete március. "Együtt kell megoldani a nehézségeket, párbeszédet kell folytatni, nem csak a román többséggel, az Európai Unió hivatalaival is, hiszen a romániai magyarság nem valahonnan érkezett ide, hanem itt van már évszázadok óta" – hangsúlyozta a politikus. A konferencián a magyarok mellett jelen voltak a szerb, a rutén, a bolgár, az ukrán, a lipován, a zsidó, a német, a roma, az örmény közösségek képviselői is, valamint a nemzeti kisebbségek ügyeivel és emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek vezetői is, mint például Smaranda Enache, a Pro Europa Liga, vagy Koreck Mária, a Divers Egyesület részéről. Részt vett a tanácskozáson Meirion Prys Jones, NPLD és Velszi Nyelvi Tanács elnöke, Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, Laczikó Enikő Katalin államtitkár, az etnikumközi kapcsolatok hivatalából, valamint Székely István kutató, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a 2012 indított állampolgári kezdeményezésről, annak uniós fogadtatásáról és visszautasításáról beszélt, ismertetve a második világháborút követően a nemzeti kisebbségek helyzetét a szovjet blokkon túli nyugat-európai országokban. Dél-Tirolt, Svédországot, Finnországot említette azon országok között, ahol megtalálták a megoldást erre a kérdésre. A politikus elmondta, jelenleg az Európai Uniónak 60 millió, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgára van, amely nem csupán megoldandó feladatot jelent az adott tagállamok számára, de értéket is, gazdasági, kulturális potenciált. Éppen ezért megoldást kell találni e közösségek problémáira. Kelemen Hunor úgy fogalmazott: nem az uborka mérete és formája, vagy a disznóölés mikéntje a legfontosabb, ennél sokkal nagyobb odafigyelésre van szükség, ami a nemzeti kisebbségek helyzetét illeti. "Valamennyi tagállam számára meg kell találni a megoldást úgy, hogy az a kisebbségek számára is megfelelő legyen" – tette hozzá a politikus.
Antal Erika
maszol.ro

Romániai gyakorlat és európai modellek a kisebbségvédelemben
Tegnap tartották a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány immár hagyományossá vált éves kisebbségi szemináriumát Kisebbségvédelem: romániai gyakorlat, európai modellek, és a Minority SafePack kisebbségi polgári kezdeményezés címmel.
Az egész napos rendezvényre a Bernády Házban került sor. Ezzel a konferenciával az alapítvány egy olyan kommunikációs platformot szeretne biztosítani, amely lehetőséget teremt a kisebbségi közösségek jogi törekvéseinek tisztázására, a félreértelmezések kiküszöbölésére, a kölcsönös félelmek feltérképezésére és leküzdésére. A kerekasztal-beszélgetés célja a jelenlegi többség–kisebbség együttélési keretek – köztük a romániai trendek, illetve a már jól működő európai modellek – megvizsgálásával hatékony együttélési és együttműködési feltételek kidolgozása – nyilatkozta Borbély László, a rendezvény házigazdája, az alapítvány elnöke.
Megnyitóbeszédében hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát, és kijelentette, a Bernády Alapítvány új lapot kíván nyitni a többség és kisebbség közötti dialógusban, mert huszonöt évvel a rendszerváltás után, bár történt előrelépés a kisebbségi jogok terén, és bár vannak törvények, az alkalmazásukkal még mindig gondok adódnak.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszélt az európai polgári kezdeményezésről, amelyet a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a 94 kisebbségi szervezetet magába foglaló ernyőszervezet is felkarolt, de amelyet az Európai Bizottság "brutálisan" elutasított. Véleménye szerint 2007-ig történtek fontos lépések a vonatkozó törvényes keretek bővítésében, ellenben az uniós csatlakozás után a folyamat lelassult.
A délelőtti beszélgetéseken felszólalt Florin Buicu képviselő, aki Valeriu Zgonea, a képviselőház elnökének üzenetét tolmácsolta, Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke, Laczikó Enikő államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Vasile Dîncu, az Elemzési és Stratégiai Intézet (IRES) elnöke, Lucian Mândruta újságíró, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Codrin Scutaru, a Konzervatív Párt alelnöke, Laurentiu Stefan államelnöki tanácsos.
A délutáni programon részt vett Markó Béla szenátor, Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, aki Kisebbségi jogok európai keretben – a MinoritySafePack kezdeményezés címmel tartott előadást, Meirion Prys Jones, az NPLD és Gall Nyelvi Tanács elnöke, illetve a romániai kisebbségi szervezetek képviselői: Ognean Cârstici, a Romániai Szerbek Egyesületének elnöke, Mihai Radan, a Romániai Horvátok Egyesületének elnöke, Gheorghe Firczak, a Romániai Rutének Kulturális Egyesületének elnöke, dr. Michael Liebhardt, a marosvásárhelyi Német Fórum elnöke, Neculae Mircovici, a Romániai Bolgárok Egyesületének elnöke, Valentin Stalenoi, a Romániai Lipován Oroszok Egyesületének főtitkára, Dub László, a Maros megyei Zsidó Hitközség elnöke, dr. PuskásAttila, az Erdélyi Magyar Örmények Szövetségének elnöke, Rudolf Moca, a RomoSapiens Egyesület elnöke, Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke.
A rendezvény fogadással ért véget.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Elbeszéltek egymás mellett a kisebbségvédelmi konferencián
A magyarok mellett a roma, ukrán, rutén, szerb, bolgár, lipován, zsidó, német és örmény közösségek képviseltették magukat a Bernády György Közművelődési Alapítvány által Marosvásárhelyen megszervezett kisebbségvédelmi konferencián.
A tanácskozás témája a romániai gyakorlat volt, illetve az európai modellek és az állampolgári kezdeményezés, amely az őshonos nemzeti kisebbségek elismerését javasolta az Európai Parlamentben. Megnyitó beszédében Borbély László parlamenti képviselő, a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke arra hegyezte ki mondandóját, hogy nem véletlenül szervezik évek óta Marosvásárhelyen a kisebbségvédelmi konferenciát, hiszen ebben a városban esett meg 25 évvel ezelőtt az a márciusi tragikus eseménysorozat, amely akár a dél-szlávihoz hasonló konfliktusba is torkollhatott volna.
A nemzeti kisebbségeket érintő kérdésekre csakis a demokrácia eszközeivel, párbeszéddel lehet megoldást találni – valamennyi résztvevő egyetértett ezzel. A hozzászólók közül többen azt is kifejtették, hogy bár törvények vannak, azokat az Európai Unió sem tartja mindig tiszteletben. Az is furcsa, hogy az unió egyetlen olyan kezdeményezésnek sem adott helyet, amely a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozott. Holott az uniós tagállamokban nem kevesebb mint 60 millió azoknak az állampolgároknak a száma, akik valamely nemzeti kisebbséghez tartoznak. A 2012-ben indított állampolgári kezdeményezést és annak visszautasítását Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ismertette.
Klaus Johannis üdvözletét Laurențiu Ștefan államelnöki tanácsos tolmácsolta. A tanácskozáson az anyanyelvhasználat kapcsán a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet negatív példaként említették, ahol a tanügyi törvényt még mindig nem tartják tiszteletben. Borbély László kérését az egyetem kétharmados román többségű vezetőségéhez a magyar oktatás megoldása érdekében Corneliu Buicu parlamenti képviselő úgy verte vissza, hogy nem szereti a „szeparatizmus” kifejezést.
A Bernády Házban szervezett csütörtöki konferencián a nemzeti kisebbségek ügyeivel és emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek vezetői is részt vettek, mint például Smaranda Enache, a Pro Europa Liga, vagy Koreck Mária, a Divers Egyesület részéről, Meirion Prys Jones, NPLD és Velszi Nyelvi Tanács elnöke, Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, Lucian Mîndruță újságíró, Laczikó Enikő Katalin államtitkár, az etnikumközi kapcsolatok hivatalából, valamint Székely István kutató, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Új kezdet előtt áll a civil szféra
Új kezdet előtt áll a romániai magyar civil társadalom: a jövőben a magyar civil szervezeteknek, vállalkozásoknak nyertesekké kell válniuk a szakmaiság, a felkészültség és a uniós források hatékony felhasználása révén – jelentette ki Markó Béla tegnap Marosvásárhelyen. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke a "Fedezzük fel – új kezdet az EU-s finanszírozásban" elnevezésű konferencia újabb állomásán beszélt erről.
A politikus elmondta, korábban úgy tartották, hogy nyitottsága, magyarországi kötődése révén az erdélyi magyarság előnyben van a többségi társadalomhoz képest az európai felzárkózás, a versenyképesség tekintetében, ám ez véleménye szerint még nem predesztinálja a közösséget arra, hogy feltétlenül sikeresebb legyen ebben az egyre élesedő versenyben. Ehhez a magyar civil szervezeteknek, vállalkozásoknak a szakmaiságra, a felkészültségre alapozva kell nyertesekké válniuk – hangsúlyozta Markó Béla, aki úgy értékelte, egy erős civil társadalom megléte elengedhetetlen a demokrácia megfelelő működése terén. "Ha a civil szervezetek erősek és önállóak, ha nincsenek kitéve politikai befolyásnak, akkor az a társadalom egészségesnek mondható" – mutatott rá, hozzátéve, ma még korántsem mondható el az, hogy nincsen politikai nyomás, ám a civil szférának ezt sohasem szabad elfogadnia: a jól megszervezett, versenyképes civil társadalomnak ugyanis egy nagyon fontos kontrollszerepe van a demokráciában, enélkül a demokrácia csonkul, sőt, össze is omolhat – figyelmeztetett beszédében a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke.
Vincze Lóránt ötletgazda, az RMDSZ külügyi titkára szerint most szükséges beszélni a pályázatokról, uniós szabályozásokról, hogy ne essünk a néhány évvel ezelőtti hibába, amikor Romániának nem sikerült lehívnia a rendelkezésre álló forrásokat, amelyeket a közösség fejlesztésére lehetett volna fordítani. Beszédében úgy fogalmazott: a konferencia "olyan felfedező út, amelynek sok állomását ismerjük, de arra teremtettünk lehetőséget, hogy a résztvevők szakemberektől halljanak információkat". A Fedezzük fel! elnevezésű kis- és közepes vállalkozások, valamint civil és ifjúsági szervezetek számára szervezett konferenciasorozat ugyanis márciusban indult Kolozsvárott, az elkövetkező fél évben pedig Erdély nagyvárosait keresi fel. A rendezvényen a különböző intézmények képviselői mutatják be a témával kapcsolatos pályázati lehetőségeket és feltételeket, a közvetlenül Brüsszelből vagy a romániai hatóságokon keresztül elérhető kiírásokat, a pályázatíró cégek képviselői pedig a pályázási folyamatról, a nyertesek az előző időszak tapasztalatairól beszélnek.
A keddi, marosvásárhelyi konferencián Sáfrány Judit, az Európai Bizottság Oktatási és Művelődési Főigazgatóságának szakpolitikai munkatársa részletesen ismertette az EU-s finanszírozások általános kereteit, az EU 2020-as stratégiája fényében a közvetlen uniós finanszírozású programokat: az Erasmus+-t, a Creative Europe-ot és az Európa a polgárokért programot. A szakember arra biztatta a népes hallgatóságot, hogy ne féljenek pályázni, hiszen a lehetőségek szinte korlátlanok, a különböző programok révén pedig jelentős fejlődés érhető el. Koreck Mária pályázatíró, a Divers Egyesület elnöke az operatív programok célját és az azok nyújtotta lehetőségeket taglalta, majd a korábbi sikeres pályázatok nyertesei mondták el tapasztalataikat, a hasznos tudnivalókat a pályázati folyamatokról.
A konferencia ma Kolozsváron folytatódik a kis- és középvállalkozások számára tartott előadásokkal.
Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres EU-s pályázat az Alpha Transilvanánál
A 2014-ben leadott és megnyert projektjét mutatta be szerdán sajtótájékoztató keretében az Alpha Transilvana Alapítvány. A Siker és önállóság című pályázat célja marosvásárhelyi és dicsőszentmártoni hátrányos helyzetű fiatalok oktatási esélyegyenlőségének növelése, a személyes fejlődés elősegítése.
A 390 ezer euró értékű, Európai Unió által finanszírozott sikeres pályázatot Alexandru Lupșa, az Alpha Transilvana Alapítvány, Koreck Mária, a Divers Alapítvány és Dacian Moldovan, a dicsőszentmártoni Buckner Alapítvány elnöke, valamint Banga Erzsébet projektmenedzser ismertette. A Marosvásárhelyen már több mint húsz éve működő, hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó Alpha Transilvana a Divers és a Buckner Alapítványokkal közösen valósítja meg a programot.
A 2015 márciusa és 2016 áprilisa közötti program keretében 180 hátrányos helyzetű fiatal, köztük nyolcvan roma fiatal vesz részt az írás-olvasás tanításban és szabadidős tevékenységekben. A hátrányos helyzetű fiatalok oktatási esélyegyenlőségének növelése az Egész életen át tartó Tanulási Központ szervezésében a szakmai kompetenciák és a munkapiacon szükséges képességek fejlesztésére is sok kerül hatvan fiatal esetében. A programban 65 önkéntes kiképzése is szerepel, az önkéntes munka minőségi fejlesztésének érdekében. Az oktatás fontosságának elmélyítése ugyancsak része a tíz hónapos tevékenységnek. A fiatalkori bűnözés, az áldozattá válás megelőzését érintő kampány keretében tíz marosvásárhelyi és hét dicsőszentmártoni iskolában a Tanuló biztonsága elnevezésű akcióval igyekeznek eredményeket elérni.
A tevékenységek júniusban kezdődnek, addig a szervezők előkészítik a projektet, kidolgozzák a munkamódszereket, beszerzik az oktatáshoz, a foglalkozásokhoz szükséges eszközöket, kialakítják a megfelelő helyiségeket. A tevékenységek között szerepel egy nyári tábor is, valamint a szülők és hozzátartozók számára tanácsadás. A projekt végén a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok szükségleteinek feltérképezése és a tapasztalatok alapján egy tanulmány készül.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Fedezzük fel! – 93 óra előadás és 43 sikersztori az erdélyi konferenciasorozaton
Sepsiszentgyörgyön ért véget a hét várost érintő, „Fedezzük fel!” elnevezésű konferenciasorozat Erdélyben. Az előadások résztvevői az EU-s pályázati projektek kidolgozását és lebonyolítását végző szakemberektől kaptak gyakorlati segítséget uniós alapok lehívásához. Vincze Lorántot, az RMDSZ külügyi titkárát, a konferenciasorozat ötletgazdáját és moderátorát kérdeztük a tapasztalatairól.
Kiknek szólt elsősorban ez a konferenciasorozat?
Az új pénzügyi időszak kezdetén a legfontosabb tennivaló a tájékoztatás, az új pályázati lehetőségek és eljárások ismertetése. A Kós Károly Akadémiával közösen felmértük, hogy az erdélyi célcsoportok közül melyiknek volna leginkább szüksége gyors információkra. Így esett a választás két célcsoportra: a kis- és közepes vállalatokra, valamint a civil- és ifjúsági szervezetekre. Nekik jóval kisebb kapacitásuk van a pályázatok világára figyelni, nem áll módjukban pályázatfigyelésre és pályázatírása fenntartani egy munkahelyet, nem is beszélve a civil szervezetekről, amelyeknek nagy része önkéntességi alapon működik, havi alig pár szász lejes költségvetésből. Sokkal jobb a helyzet például az önkormányzatoknál és a nagyvállalatoknál. A mezőgazdaság pedig, ismerjük, hogy minden pénzalapot felhasznált, ami a rendelkezésére állt, ott rendkívül gyors a hasznos információk terjedése. Kézenfekvő volt tehát a kkv-t, valamint civilek, fiatalok kiválasztása. Amikor a sorozatot idén márciusban elindítottuk, Románia már jókora késésben volt, még nem is véglegesítette az új operatív programok tervét, mit tehát idejében fogtunk hozzá a tájékoztatáshoz.
Hogyan épült fel egy-egy ilyen konferencia? Helyszínenként voltak-e eltérések a forgatókönyvben?
A brüsszeli Wilfried Martens Központtal közösen olyan szakmai programot dolgoztunk ki, amelynek legfontosabb eleme az EU-s pályázati keret, a romániai operatív programok ismertetése volt, amelyet szervesen egészített ki a romániai kkv-s szaktárca pályázati felhívásainak ismertetése. Szávics Petra EU-s szakértő, volt európai ügyi államtitkár, Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke állandó előadóink voltak, de két alkalommal az Európai Bizottság képviselője is előadást tartott az Erasmus+ programcsomagról. Az ifjúsági szervezetek sok újdonságot hallhattak a nagy részben átszervezett mobilitási, ifjúsági, kulturális és média programokról.
A konferencia második részét a pályázati tapasztalatok ismertetése és hasznos tanácsok listázása tette ki. Előbbit sikersztoriknak neveztük és olyan vállalkozók, illetve szervezetek képviselői osztották meg élményeiket a hallgatósággal, akik maguk már lebonyolítottak EU-s projektek. Ők aztán elmondtak pozitívumokat és negatívumokat is, hiszen célunk a valós lehetőségek ismertetése volt, nem kívántuk fényezni az EU-s pályázatokat.
Végül maguk a korábbi jogosultak biztatták az érdeklődőket, hogy minden nehézség – bürokrácia, hosszas ügyintézés – ellenére érdemes belevágni egy pályázatba, mert az a vállalat és a szervezet életében olyan ingyenes fejlődési lehetőséget jelent, amelyet semmilyen más befektetés nem tud helyettesíteni.
A hasznos tanácsokat szakmai partnereink szolgáltatták, az említettek mellett pályázati tanácsadó cégek, a Goodwill Consulting és a marosvásárhelyi Bechem Partners, amelyek már sok-sok sikeres pályázatot bonyolítottak le. Természetesen voltak helyi jellegzetességek, Szatmáron például a határ menti vállalkozói együttműködés kiemelt téma volt, Nagyváradon az OTP Bank révén a kiegészítő finanszírozásokról is volt előadás, hiszen sok vállalkozót az önrész hiánya bátortalanít el a pályázástól. Kolozsváron sikerült a legcélzottabb tanácsokat adni a résztvevőknek, hiszen minden jelenlévő ismertette projektötleteit, így a tanácsadók azonnal elmondhatták, hogy hova volna érdemes pályázni. Székelyföldön pedig, ahol kisebb a világ, és szinte mindenki mindenkit ismer, hasznos észrevételek hangzottak el a közös pályázásról, a hálózatok kialakításának fontosságáról. A konferenciák nagy részében volt egy kommunikációs tematikájú előadás is Kádár Magor a BBTE egyetemi docense részéről, hiszen számos pályázatnak fontos összetevője a közösség tájékoztatásának kötelezettsége.
Melyek voltak a leggyakrabban elhangzó kérdések a hallgatóságból?
A túlzott bürokrácia gyakran elhangzott panaszként és kérdésként is, az önrész előteremtésének nehézségei szinte mindenütt előkerültek. A legnehezebben megválaszolható kérdések mégis azokra az esetekre vonatkoztak, amikor a menedzsmenthatóság hibájából, a lassú elbírálási folyamat miatt a pályázó végül elállt a megnyert pénz felhasználásától. Annyira kifutott az időből a projektje, hogy utólag már nem tudta hasznosítani. Gyakori észrevétel volt, hogy a hazai hatóságok menet közben változtattak a játékszabályokon, így az amúgy is vaskos pályázati útmutatók új és új oldalakkal egészültek ki. A szakértőink ismertették az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a következő időszakban az országos hatóságok egyszerűsítsék a folyamatokat, minél több okmányt lehessen online felületen benyújtani, legyen sokkal ritkább a jogszabályi keret módosítása.
Az érdeklődés tekintetében voltak-e eltérések a régiók között?
Az eltérés minimális, mintegy húszszázaléknyi volt a különbség a legnépszerűbb és a legszerényebb jelenlétet hozó rendezvény között. De természetes is, hogy Kolozsvárott és Marosvásárhelyen nagyobb volt az érdeklődés, ezért mindkét városban volt civil és kkv értekezlet is, népes, jól felkészült, szakszerű kérdéseket felvető hallhatósággal. De a Partium két nagyvárosában és Székelyföldön is teltházas rendezvényeink voltak, társszervezőként az RMDSZ helyi szervezetei, valamint a médiapartnerek sokat segítettek a népszerűsítésben. Több alkalommal is elhangzott az együttműködés fontossága, a vállalkozói szervezetek, egyesületeket szerepe, a civil szervezetek pályázásában pedig a határokon átívelő partnerségek fontossága. Kevés erdélyi szervezet bonyolított még nagy európai pályázatot, ezért fontos, hogy egyelőre partnerként vegyenek részt projektekben és tapasztalatot szerezve pár év múlva már maguk álljanak egy Európa több országát is érintő program élére.
Mi az oka annak, hogy ilyen konferenciasorozatokkal kell „felfedeztetni” Erdélyben az uniós pályázati lehetőségeket? Alapvetően nem kormányzati érdek és feladat a tájékoztatás?
Hogyha a kormány, konkrétan pedig a menedzsmenthatóságok tennék a dolgukat, akkor a civil kezdeményezéseknek könnyebb volna a dolguk, de mivel a kormányzat még a pénz elköltésének tervét is későre készítette el, és még ennél is bűnösebb késésben van a 2007-2013-as időszak pénzalapjainak lehívásában, a természetesnél több feladata marad a magánszférának vagy a civileknek. Talán az egész román társadalomra igaz, hogy az előző időszak tanulságait levontuk, a tanulópénzt megfizettük, ezért nagyon fontos, hogy idejében felfedezzük és ráhangolódjunk az előttünk álló lehetőségekre. Hiszek abban, hogy a magyar vállalkozók és civilek egy részén ezzel a konferencia-sorozattal segítettünk, hogy sikeres pályázási időszak elé nézzenek.
Biztosít-e pénzt az EU pályázati tanácsadásra?
Alapvetően igen, valamennyi programnak van műszaki segítségnyújtás része, de ami fura, hogy kifejezetten az EU-s pénzalapok népszerűsítéséről szóló rendezvénysorozat nem szerepel a kiírások között. Ehhez még hozzá kellene tennünk, hogy mi egy regionális – erdélyi – közönséget szólítottunk meg és azon belül is magyar ajkúakat, érthető, hogy éppen ilyen támogatási lehetőség nem volt. Ennek áthidalására fontos az érdekvédelmi szervezet – az RMDSZ és háttérintézménye – a Kós Károly Akadémia, hiszen a brüsszeli székhelyű Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ közös programja révén ötven százalékban mégis EU-s pénzalapot tudtunk erre a célra hasznosítani, a többit saját forrásból. A Kós Károly Akadémia és az Európai Néppárt brüsszeli háttérintézményének számos idei programja közül ez volt az egyik.
Összegzésképpen: mennyire érte el a célját ez a tanácsadói körút?
Hogyha a számokat nézem, akkor egyértelmű siker, hiszen mintegy ötszáz érdekelthez jutottunk el a kilenc konferencián. Összesen 260 civil szervezetet és 240 vállalkozót szólítottunk meg hét településen. Kilencven három óra előadás és negyvenhárom különböző sikersztori hangzott el. Figyelt ránk az erdélyi és a helyi média. A legtöbb elismerést maguktól a résztvevőktől kaptuk, hiszen a regisztrált személyektől internetes kiértékelést kértünk az előadókról és prezentációkról, ők pedig névtelenül őszinte véleményeket fogalmaztak meg. Ezen visszajelzések hatására eszközöltünk egyébként módosításokat is a későbbi programokban. De összességében rendkívül pozitív értékeléseket kaptunk, a résztvevők hiánypótló rendezvénynek nevezték a Fedezzük fel – új kezdet az EU-s finanszírozásban programot.
Terveznek-e a jövőben hasonló sorozatot?
A mostani rendezvény sikere bizonyítja, hogy hálás feladat célzott, közösségépítő programokat lebonyolítani. Fontos természetesen, hogy egy ilyen körúton hány ember vesz részt, kiket sikerül megszólítani, de ennél talán még értékesebb, ha a résztvevők a maguk kisebb közösségében a megszerzett információkat tovább fogják adni, hasznosítják a megszerzett ötleteket, hiszen így új folyamatokat generálunk a településeken. Hasonló elgondolkodásból a Kós Károly Akadémia brüsszeli partnerével jövőre fiatalok karrierépítésével, életpályamodelljével kapcsolatos programot tervez, de a részletekről túl korai volna még beszélni.
Cs. P. T.
maszol.ro

Kirakat- vagy figyelemfelkeltő rendezvény?
Proetnica-fesztivál
Románia nem nemzetállam. Ez bizonyosságot nyer mindegyik alkalommal, azok számára, akik ellátogatnak Segesvárra a Proetnica nevet viselő interkulturális fesztiválra.
Az idén augusztus 18. és 21. között 14. alkalommal szervezte meg a rendezvényt a helybéli Interetnikai Oktatási Központ.
Kiváló kezdeményezése a Segesvári Interetnikai Oktatási Központnak a Romániában egyedi kisebbségi fesztivál, ugyanis tudomásunk szerint nincs még egy hely, ahol egy hétvégén összegyűl és felvonultathatja kulturális értékeit, bemutathatja hagyományát mind a 19 kisebbség. A rendezvény eljutott a 14. kiadásához, s bár hanyatlott a szervezés minősége, hosszú távon garantált az életképessége. Mert mindenkinek jó, hogy van: kisebbségieknek és a többségieknek egyaránt. Kezdeményezője, főszervezője, a központ szász vezetője, Volker Reiter többek között elmondta:
– Nagyon fontos, hogy létrejöjjön az interkulturális párbeszéd, az egyetértés az emberek között. Mi a fesztivált modellértékűnek tartjuk, és támogatjuk azt a gondolatot, hogy a kisebbségek és a migráns csoportok nem jelentenek veszélyt, hanem inkább erőforrást. A Proetnica kisebbségi fesztivál az interkulturális párbeszéd ünnepe. Az egyházi ünnepekhez hasonlóan, amikor a templomba azért lépünk be, hogy elmélyedjünk gondolatban, és lelki táplálékot szerezzünk a hétköznapokra, a fesztivál is ezt a feltöltődést szorgalmazza.”
Való igaz, a szervezők az évek során megtettek mindent azért, hogy ez a célkitűzés sikerüljön. S jó az, hogy az ötletet felkarolta a művelődési minisztérium, a kormány kisebbségügyi hivatala, a megyei tanács, a helybéli polgármesteri hivatal és a prefektúra, Németország Bukaresti nagykövetsége és az idén az államelnöki hivatal is védnökséget vállalt. A Román Televízió rögzíti a műsort, és a sajtó is széleskörűen tudósít a rendezvényről. Van amiről, hiszen aki érdeklődik a másság, az együtt élő kisebbségek kultúrája iránt, itt találkozhat mindazzal, amit sikerül felmutatniuk azoknak a szerveződéseknek, egyházi és civil egyesületeknek, amelyek közismerten szerény anyagi körülmények között működtetnek egy-egy hagyományőrző tánccsoportot, énekkart, netán könyvkiadást, képzőművészeti alkotócsoportot és sok más olyan megmozdulást, amivel sikerül fenntartani az azonosság tudatot e csoportokban. De nem kell ezért föltétetlenül eljönni Segesvárra, hanem nyitott szemmel kell, fogékony gondolatokkal barangolni az országban. S elég, ha csak olyan térségekre gondolok, mint a Bánság, vagy Dobrudzsa, Észak-Moldva, ahol már a települések neveiből – ezek román fordításainak erőltetett kihámozásával – és a magasba emelkedő nem csak hagymakupolás templomok tornyát látva kiderül, hogy valóban sokféle nemzetiségű, kultúrájú és vallású országban élünk, amire a többségiek is büszkék kellene legyenek. Azok is. Legalábbis a hivatalos nyilatkozatokban.
A 2016-os Proetnica fesztivál megnyitóján a védnökséget felvállaló államelnöki hivatal tanácsosa, Sergiu Nistor kifejtette: Románia államelnöke több esetben kifejtette, hogy az ország kulturális sokfélesége érték. Környezetünkben az interkulturális, interetnikai és vallásközi párbeszéd gondot okoz, sőt tragikus eseményekhez vezet. Ezért is tartja fontosnak a fesztivált, ami igazolja, hogy jól működnek az országos intézmények, a társadalmunk. A fesztivál bizonyítja, hogy Románia komolyan kezeli ezt a lényeges kérdést és pozitív példát tud felmutatni. Több esetben arra gondolunk, hogy nemcsak a többség és a kisebbség közötti párbeszédről van szó, hanem a kisebbségek közötti dialógusról – mondta az államtitkár, s az elnököt idézve példának az évszázados török–örmény konfliktust hozta fel. Köztudott, hogy az anyaországokban még mindig konfliktusos helyzet van, ezzel szemben Romániában létrejöhetett a török és az örmény kisebbségek közötti kapcsolat. „Segesváron – mint az ország földrajzi középpontjában, Erdélyben, az erdélyi térség csomópontjában, beigazolódik, hogy örömünkre a történelem elég bölcsességgel ruházott fel ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk” – mondta a tanácsos.
Sajnos a valóság túlmutat mindezen, annak ellenére, hogy a Volker Reiter vezette központ vagy akár a Koreck Mária irányította Marosvásárhelyi Divers Egyesület – amely az idén hangsúlyozottan jelen volt a rendezvényen – törekvései azok a konkrétumok, amelyek ezt a valós törekvést igazolják. A 2016-os fesztiválon – mint ahogyan az előző alkalmakkor is – igazán színvonalas megközelítésben, tudományos kerekasztal-beszélgetéseken próbálták megközelíteni a kisebbségi kérdést. Az idén a vallási sokféleség volt a központi téma, amelyről történelmi megközelítésben Soós Zoltán, a Maros megyei Múzeum igazgatója, dr. Szegedi Edit, a Babeş–Bolyai Egyetem Európai tanulmányok karának tanára, Vincze Lóránt a FUEN elnöke beszélt. De ami igazán keserű szájízt hagyott, az a szombat délutáni – valójában a kisebbségek közötti valós párbeszédet erősítendő-beszélgetés volt, amelyet dr. Aurel Vainer, a romániai zsidó hitközségek vezetője moderált, s amelyen meghívottként jelen voltak a görög, az ukrán és a tatár közösségek vezetői is. Mert bár ennek a beszélgetésnek arról kellett volna szólnia, hogy miként valósulhat meg a kisebbségek közötti átjárhatóság, addig kiderült, hogy 25 évvel a rendszerváltás után kell kidolgozni „az interetnikus kulturális menedzsment stratégiát”, de valójában a kisebbségi oktatás sem úgy működik, ahogy kellene. Még mindig megválaszolatlan kérdés az is, hogy miként építik le a kisebbségek a saját etnocentrizmusaikat úgy, hogy közben az értékek felmutatásával, az identitásmegőrző rendezvényekkel megmAradásukat erősítsék, de „ne sértsék” a többséget. Mert míg vannak Európa- és világszerte követhető modellek – valahogy ezek nem működnek Romániában. Sőt, most a közfigyelem nem ezekre a „jelentéktelen” dolgokra figyel, hiszen Európának meggyűlt a baja a „nem keresztény értékeket hozó migránsokkal”. A kisebbségi kérdés csak akkor fontos, amikor néha uborkaszezonban, a Segesvári Proetnica fő médiapartnerségét is felvállaló Román Televízió, bedobja a nyilvános vitába azt, hogy a Kolozsvári magyar napokon megint csak szították az ellentétet ezek a „fránya kisebbségiek”. A 14. Proetnicán is úgy tűnt, hogy mindeddig a kisebbségek valahogy „elbeszéltek” egymás mellett.
Még szerencse, hogy a Vár téren a kisebbségiek műsorát bemutató színpad és az előtte levő tér valójában mást mutatott. Jó volt látni, hogy – a program szerinti fellépési sorrendben: lengyel, lipován, macedón, bolgár, ukrán, rutén, horvát, magyar, szerb, szlovák, zsidó, görög, cseh és szlovák, szász, török, tatár, olasz – kisebbségi tánccsoportok milyen gazdag, érdekes és különleges – ugyanakkor zenében, tánclépésekben néha hasonló – műsort mutattak be. Az pedig különösen jó ötlete a szervezőknek, hogy mindegyik előadás után a színpad előtti téren lehetőséget biztosítottak a közönségnek is, hogy bekapcsolódjon a táncokba és néhány lépést eltanuljon. Az is jelzésértékű volt, hogy nemcsak a nézők, hanem a fellépett vagy éppen színpadra vonulni készülő, már beöltözött kisebbségiek is bekapcsolódtak egymás táncába. Esténként ugyancsak a kisebbségek soraiból meghívott klezmer vagy könnyűzene-együttesek szórakoztatták az érdeklődőket.
Aki pedig megunta a színpadi produkciók követését, az a Sander-teremben kortárs szemléletű, lipován mesékről készített igen érdekes kollázskiállítást is megtekinthetett. S bár az idén is voltak örmények, ukránok, törökök, lipovánok, albánok, lengyelek és olaszok, akik bemutatkozó sátrat állítottak fel, a vásárban felvonultatottak mellett igen szerényen álltak ki a látogatók elé, azonban lehet, hogy a szervezők is belefáradtak már, mert jobban oda kellene figyelniük arra, hogy a téren és a vár utcáin ne a Drakula hamis mítoszát éltető bovlik domináljanak és ne szorítsák ki az igazi, autentikus értékeket promoválókat a régiségeket illegálisan áruló romák és a viszonteladók, hanem a kisebbségeknek teremtsenek több lehetőséget arra, hogy bemutatkozzanak. Talán lehet, hogy 14 év után már ők sem tudnak újat felmutatni.
Az is érdekes volt, amint a fellépő együttesek többször is felvonultak a XVI. században a szászok által épített, ma már igen vonzó turisztikai látványosságnak örvendő vár falai között. A Román Televízió pedig megpróbálja majd visszaadni azt a hangulatot, amely jellemző a Proetnica fesztiválra, aztán jöhet a következő, mert a modell jó. De lehet, hogy nem elég. Az alkotmány leszögezi: Románia egységes nemzetállam! Punktum.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Proetnica fesztivál
Kirakat- vagy figyelemfelkeltő rendezvény?
Románia nem nemzetállam. Ez bizonyosságot nyer mindegyik alkalommal, azok számára, akik ellátogatnak Segesvárra a Proetnica nevet viselő interkulturális fesztiválra.
Az idén augusztus 18. és 21. között 14. alkalommal szervezte meg a rendezvényt a helybéli Interetnikai Oktatási Központ.
Kiváló kezdeményezése a Segesvári Interetnikai Oktatási Központnak a Romániában egyedi kisebbségi fesztivál, ugyanis tudomásunk szerint nincs még egy hely, ahol egy hétvégén összegyűl és felvonultathatja kulturális értékeit, bemutathatja hagyományát mind a 19 kisebbség. A rendezvény eljutott a 14. kiadásához, s bár hanyatlott a szervezés minősége, hosszú távon garantált az életképessége. Mert mindenkinek jó, hogy van: kisebbségieknek és a többségieknek egyaránt. Kezdeményezője, főszervezője, a központ szász vezetője, Volker Reiter többek között elmondta:
– Nagyon fontos, hogy létrejöjjön az interkulturális párbeszéd, az egyetértés az emberek között. Mi a fesztivált modellértékűnek tartjuk, és támogatjuk azt a gondolatot, hogy a kisebbségek és a migráns csoportok nem jelentenek veszélyt, hanem inkább erőforrást. A Proetnica kisebbségi fesztivál az interkulturális párbeszéd ünnepe. Az egyházi ünnepekhez hasonlóan, amikor a templomba azért lépünk be, hogy elmélyedjünk gondolatban, és lelki táplálékot szerezzünk a hétköznapokra, a fesztivál is ezt a feltöltődést szorgalmazza."
Való igaz, a szervezők az évek során megtettek mindent azért, hogy ez a célkitűzés sikerüljön. S jó az, hogy az ötletet felkarolta a művelődési minisztérium, a kormány kisebbségügyi hivatala, a megyei tanács, a helybéli polgármesteri hivatal és a prefektúra, Németország Bukaresti nagykövetsége és az idén az államelnöki hivatal is védnökséget vállalt. A Román Televízió rögzíti a műsort, és a sajtó is széleskörűen tudósít a rendezvényről. Van amiről, hiszen aki érdeklődik a másság, az együtt élő kisebbségek kultúrája iránt, itt találkozhat mindazzal, amit sikerül felmutatniuk azoknak a szerveződéseknek, egyházi és civil egyesületeknek, amelyek közismerten szerény anyagi körülmények között működtetnek egy-egy hagyományőrző tánccsoportot, énekkart, netán könyvkiadást, képzőművészeti alkotócsoportot és sok más olyan megmozdulást, amivel sikerül fenntartani az azonosság tudatot e csoportokban. De nem kell ezért föltétetlenül eljönni Segesvárra, hanem nyitott szemmel kell, fogékony gondolatokkal barangolni az országban. S elég, ha csak olyan térségekre gondolok, mint a Bánság, vagy Dobrudzsa, Észak-Moldva, ahol már a települések neveiből – ezek román fordításainak erőltetett kihámozásával – és a magasba emelkedő nem csak hagymakupolás templomok tornyát látva kiderül, hogy valóban sokféle nemzetiségű, kultúrájú és vallású országban élünk, amire a többségiek is büszkék kellene legyenek. Azok is. Legalábbis a hivatalos nyilatkozatokban.
A 2016-os Proetnica fesztivál megnyitóján a védnökséget felvállaló államelnöki hivatal tanácsosa, Sergiu Nistor kifejtette: Románia államelnöke több esetben kifejtette, hogy az ország kulturális sokfélesége érték. Környezetünkben az interkulturális, interetnikai és vallásközi párbeszéd gondot okoz, sőt tragikus eseményekhez vezet. Ezért is tartja fontosnak a fesztivált, ami igazolja, hogy jól működnek az országos intézmények, a társadalmunk. A fesztivál bizonyítja, hogy Románia komolyan kezeli ezt a lényeges kérdést és pozitív példát tud felmutatni. Több esetben arra gondolunk, hogy nemcsak a többség és a kisebbség közötti párbeszédről van szó, hanem a kisebbségek közötti dialógusról – mondta az államtitkár, s az elnököt idézve példának az évszázados török–örmény konfliktust hozta fel. Köztudott, hogy az anyaországokban még mindig konfliktusos helyzet van, ezzel szemben Romániában létrejöhetett a török és az örmény kisebbségek közötti kapcsolat. "Segesváron – mint az ország földrajzi középpontjában, Erdélyben, az erdélyi térség csomópontjában, beigazolódik, hogy örömünkre a történelem elég bölcsességgel ruházott fel ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk" – mondta a tanácsos.
Sajnos a valóság túlmutat mindezen, annak ellenére, hogy a Volker Reiter vezette központ vagy akár a Koreck Mária irányította Marosvásárhelyi Divers Egyesület – amely az idén hangsúlyozottan jelen volt a rendezvényen – törekvései azok a konkrétumok, amelyek ezt a valós törekvést igazolják. A 2016-os fesztiválon – mint ahogyan az előző alkalmakkor is – igazán színvonalas megközelítésben, tudományos kerekasztal- beszélgetéseken próbálták megközelíteni a kisebbségi kérdést. Az idén a vallási sokféleség volt a központi téma, amelyről történelmi megközelítésben Soós Zoltán, a Maros megyei Múzeum igazgatója, dr. Szegedi Edit, a Babes–Bolyai Egyetem Európai tanulmányok karának tanára, Vincze Lóránt a FUEN elnöke beszélt. De ami igazán keserű szájízt hagyott, az a szombat délutáni – valójában a kisebbségek közötti valós párbeszédet erősítendő- beszélgetés volt, amelyet dr. Aurel Vainer, a romániai zsidó hitközségek vezetője moderált, s amelyen meghívottként jelen voltak a görög, az ukrán és a tatár közösségek vezetői is. Mert bár ennek a beszélgetésnek arról kellett volna szólnia, hogy miként valósulhat meg a kisebbségek közötti átjárhatóság, addig kiderült, hogy 25 évvel a rendszerváltás után kell kidolgozni "az interetnikus kulturális menedzsment stratégiát", de valójában a kisebbségi oktatás sem úgy működik, ahogy kellene. Még mindig megválaszolatlan kérdés az is, hogy miként építik le a kisebbségek a saját etnocentrizmusaikat úgy, hogy közben az értékek felmutatásával, az identitásmegőrző rendezvényekkel megmAradásukat erősítsék, de "ne sértsék" a többséget. Mert míg vannak Európa- és világszerte követhető modellek – valahogy ezek nem működnek Romániában. Sőt, most a közfigyelem nem ezekre a "jelentéktelen" dolgokra figyel, hiszen Európának meggyűlt a baja a "nem keresztény értékeket hozó migránsokkal". A kisebbségi kérdés csak akkor fontos, amikor néha uborkaszezonban, a Segesvári Proetnica fő médiapartnerségét is felvállaló Román Televízió, bedobja a nyilvános vitába azt, hogy a Kolozsvári magyar napokon megint csak szították az ellentétet ezek a "fránya kisebbségiek". A 14. Proetnicán is úgy tűnt, hogy mindeddig a kisebbségek valahogy "elbeszéltek" egymás mellett.
Még szerencse, hogy a Vár téren a kisebbségiek műsorát bemutató színpad és az előtte levő tér valójában mást mutatott. Jó volt látni, hogy – a program szerinti fellépési sorrendben: lengyel, lipován, macedón, bolgár, ukrán, rutén, horvát, magyar, szerb, szlovák, zsidó, görög, cseh és szlovák, szász, török, tatár, olasz – kisebbségi tánccsoportok milyen gazdag, érdekes és különleges – ugyanakkor zenében, tánclépésekben néha hasonló – műsort mutattak be. Az pedig különösen jó ötlete a szervezőknek, hogy mindegyik előadás után a színpad előtti téren lehetőséget biztosítottak a közönségnek is, hogy bekapcsolódjon a táncokba és néhány lépést eltanuljon. Az is jelzésértékű volt, hogy nemcsak a nézők, hanem a fellépett vagy éppen színpadra vonulni készülő, már beöltözött kisebbségiek is bekapcsolódtak egymás táncába. Esténként ugyancsak a kisebbségek soraiból meghívott klezmer vagy könnyűzene-együttesek szórakoztatták az érdeklődőket.
Aki pedig megunta a színpadi produkciók követését, az a Sander-teremben kortárs szemléletű, lipován mesékről készített igen érdekes kollázskiállítást is megtekinthetett. S bár az idén is voltak örmények, ukránok, törökök, lipovánok, albánok, lengyelek és olaszok, akik bemutatkozó sátrat állítottak fel, a vásárban felvonultatottak mellett igen szerényen álltak ki a látogatók elé, azonban lehet, hogy a szervezők is belefáradtak már, mert jobban oda kellene figyelniük arra, hogy a téren és a vár utcáin ne a Drakula hamis mítoszát éltető bovlik domináljanak és ne szorítsák ki az igazi, autentikus értékeket promoválókat a régiségeket illegálisan áruló romák és a viszonteladók, hanem a kisebbségeknek teremtsenek több lehetőséget arra, hogy bemutatkozzanak. Talán lehet, hogy 14 év után már ők sem tudnak újat felmutatni.
Az is érdekes volt, amint a fellépő együttesek többször is felvonultak a XVI. században a szászok által épített, ma már igen vonzó turisztikai látványosságnak örvendő vár falai között. A Román Televízió pedig megpróbálja majd visszaadni azt a hangulatot, amely jellemző a Proetnica fesztiválra, aztán jöhet a következő, mert a modell jó. De lehet, hogy nem elég. Az alkotmány leszögezi: Románia egységes nemzetállam! Punktum.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Koreck Mária: jó évet zár a Divers Egyesület
Sok év után ez volt a legjobb, több projektet sikerült megvalósítani, óvodai csoportot indítottak, szakmai tanfolyamra irányítottak fiatalokat, szülőkkel foglalkoztak – ismertette a 2016-os esztendő eredményeit Koreck Mária.
A Divers Egyesület elnöke a Vásárhelyi Hírlapnak arról számolt be, hogy nagyon ritka, amikor láthatóvá válik munkájuk eredménye.
A 2016-os év mégis más volt, eredményesebb, több oktatási projektet is sikerült megvalósítaniuk, kisgyerekeket, illetve iskolás korúakat vontak be az oktatási rendszerbe, szülők számára szerveztek foglalkozásokat. Mivel környezetünkben a hátrányos helyzetű családok zöme roma nemzetiségű, ezek a projektek is leginkább a roma közösségek számára voltak hasznosak. Tavaly kezdték és jövőben fejezik be Désfalván és Alsóbölkényben az óvodai projektet, amely 41 gyereket, általuk pedig ugyanennyi családot érint – emelte ki az egyik legfontosabbat Koreck Mária. Az iskoláskor előtti 3-4-5 éves kisgyerekek számára óvodai csoportokat létesítettek két-két szakemberrel, külön teremmel, infrastruktúrával, ahol azokat a gyerekeket oktatják, akik hátrányos helyzetük miatt eddig nem részesültek óvodai képzésben. Az óvodások szüleinek délutáni tematikus foglalkozásokat szerveznek az egészséges életmódról, a gyereknevelésről, az írás-olvasás, szakmai felkészülés fontosságáról.
Marosvásárhelyen a Hidegvölgyben él a legnagyobb roma közösség, ahol száznál is több a kisgyerek, akik hiányos öltözetben lézengenek az utcákon, kéregetnek, vagy viselkedésükkel zavarják a járókelőket. Koreck Mária elmondta, nem egyszer hívták fel telefonon ismeretlenek azzal, hogy „csináljon már valamit”. A szegénység mindenkinek kellemetlen, de ez ellen csak strukturálisan lehetne tenni, egy egyesület nem képes látványos változásokra – magyarázza a Divers elnöke, hozzátéve, hogy az Alpha Transilvana Alapítvánnyal közösen délutáni iskolát működtettek, ahol önkéntesek segítségével tanították a gyerekeket és foglalkoztak a szülőkkel is. Kézzelfogható eredménye is volt ennek, ugyanis azok közül a fiatalok közül, akik valami miatt abbahagyták az iskolát többet is rávettek arra, hogy folytassák tanulmányaikat. Volt, aki befejezte azt, amit korábban abbahagyott, más szakmai tanfolyamot végzett és munkahelyet is talált annak köszönhetően. A nyári tevékenységeiken mintegy száz gyerekkel foglalkoztak, akik számára a betűvetés, olvasás, számolás, mesehallgatás mellett főleg a személyiségfejlesztés bizonyult eredményesnek, hiszen azokra a képességeikre összpontosítottak, amelyekről eddig nem is tudtak, vagy amelyeket eddig nem fejlesztettek.
Antal Erika Székelyhon.ro

Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön
Projekt a mélyszegénység és kirekesztettség felszámolásáért
A Marosszentgyörgyön és Csejden élő hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatását, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolását célozza az a nagyszabású, hároméves futamidejű európai uniós projekt, amelyet kedden délelőtt ismertettek a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatalban.
Egy integrált, rendkívül komplex projektről van szó, amely több síkon fut, és lényege, hogy javítsák a községben élő hátrányos helyzetű családok életszínvonalát, elősegítsék a gyerekek oktatását, illetve a fiatalokat és a felnőtteket szakmai képzések révén támogassák a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A 3 éves futamidejű projektben a hivatal partnerei a Divers Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas, valamint a helyi Szent György Általános Iskola.
Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere elégedetten nyugtázta, hogy az elmúlt évi tíz projektjükből az összes nyertes lett. A legnagyobb a 3,5 millió euró értékű, az Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön című pályázat, amely azért is jelentős, mert nem egy újabb infrastrukturális beruházást valósítanak meg belőle, hanem a hátrányos helyzetű közösségek felkarolását célozzák meg, nekik próbálnak esélyt biztosítani a jobb megélhetésre. Országos szinten 340 település pályázott, és csupán harminc nyerte el a finanszírozást.
– Ez egy igen jól kitalált projekt, ugyanis nem pénzt adunk a kezükbe, hanem lehetőséget, hogy majd önerőből képesek legyenek jövedelemhez jutni – mutatott rá a polgármester. A községben négy, zömében romák lakta, hátrányos helyzetű közösség van, ezek Csejden, illetve a marosszentgyörgyi Béke, Temető – Csillag köz – Fűzfa, illetve a Márton Áron utcák környékén élnek. Az ittlakók közül választják ki azt a 600 személyt, 300 gyereket és ugyanennyi felnőttet, akik majd a projekt haszonélvezőivé válnak. Sófalvi Szabolcs hangsúlyozta, az a mottója, hogy nemcsak községet, hanem közösséget is építenek, tehát az infrastrukturális beruházásokon túl prioritás számukra a gyerekek oktatása, illetve az, hogy a helyieknek munkahelyeket biztosítsanak, és a szóban forgó projekt ezeket a célokat is szolgálja. 
200 gyerek nincs beiskolázva
Andreia Moraru projektmene-dzser kifejtette, a pályázat előkészítésekor alaposan feltérképezték a szóban forgó övezetekben élők lakhatási körülményeit, iskolázottsági szintjét, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, hogy képet kapjanak azokról a hiányosságokról, amelyeket a projekt révén sürgősen orvosolni kellene. Mint mondta, eme közösség tagjai mélyszegénységben, düledező vályogházakban összezsúfolva élnek, nem részesülnek egészségügyi ellátásban, sem oktatásban, sok esetben nincsen munkahelyük, jövedelmük, tehát esélyük sincs arra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből. A felméréseik során 200 gyerekre bukkantak, akik nem járnak óvodába, iskolába, a felnőttek harminc százaléka pedig még az elemi osztályokat sem végezte el. Sok lakásban nincsen víz, 81 százalékukban hiányzik a fürdőszoba, hiányoznak a legelemibb higiéniai feltételek is – vázolta fel az állapotokat a projektmenedzser.
Az uniós pályázat keretében két helyszínen, Marosszentgyörgyön és Csejden két, zuhanyzókkal, mellékhelyiséggel és mosógépekkel ellátott egészségügyi-higiéniai pontot alakítanak ki, ahol azok az emberek, akiknek a lakásában nincsen víz, tisztálkodhatnak, illetve kimoshatják ruháikat.
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója elismerően szólt arról a nyitottságról, amit a marosszentgyörgyi önkormányzat a civil szervezetekkel szemben tanúsít, hiszen nem első alkalom, hogy közös projekteket bonyolítanak le. A projekt Caritasra háruló részének a fő célkitűzése az iskolaelhagyás visszaszorítása. Szabó Réka, a Caritas projektért felelős munkatársa rámutatott, 300 gyerekkel fognak dolgozni, a 4-6 éveseknek nyári óvodát szerveznek, amely foglalkozások során megpróbálják felkészíteni őket az iskolára. Ugyanakkor azokat a hat évesnél idősebb gyerekeket is várják majd ezekre a tevékenységekre, akik még nem jártak óvodába, sem pedig iskolába. Az elemi osztályosoknak iskola utáni programokat szerveznek, tanórák után meleg ebédet biztosítanak a kicsiknek, majd segítenek nekik a tanulásban. Az öt-nyolc osztályos diákok pedig személyiségfejlesztésben, valamint pályaválasztással kapcsolatos tanácsadásban részesülnek – foglalta össze a Caritas munkatársaira háruló teendőket Szabó Réka. Csíki Angela, a marosszentgyörgyi Szent György iskola igazgatója reményét fejezte ki, hogy a projektnek köszönhetően sikerül majd beiskolázni azt a 200 gyereket, akik jelenleg nem részesülnek oktatásban.
Szakképzés – esély egy biztos munkahelyre
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke hangsúlyozta, a projekt keretében különböző szakmai képzéseket szerveznek az alacsony végzettségűeknek, és szeretnék, ha a projekt végén az adott közösségekből legalább 90 személynek munkahelyet tudnának biztosítani, de nem napszámosként, hanem olyan állásokat találnának, ahol munkaszerződéssel foglalkoztatják őket. A pályázat keretében lehetőség adódik arra, hogy támogatást kapjanak azok a cégek, amelyek alkalmazzák a hátrányos helyzetű személyeket, illetve tíz, üzleti terveken alapuló kisvállalkozás alapítására is támogatást nyújtanak.
Koreck Mária elmondta, a hátrányos helyzetű közösségekkel való munka során segítségükre lesznek majd az adott közösségekből érkező mediátorok és közösségi asszisztensek, akikkel közösen tervezik, hogy felmérik majd az itt élők egészségi állapotát, illetve segítenek majd nekik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A Divers elnöke elismerte, nehéz lesz elérni azt, hogy a projekt haszonélvezőiként kiválasztottak belássák, hogy hosszú távon előnyük származik majd például a szakmai képzésekből, illetve a gyerekeik iskoláztatásából, és ösztönözni őket, hogy ennek érdekében kitartóan vegyenek részt a projekt programjain. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)