Háromszék településeinek egyharmadában gondoznak idős betegeket, nappali felügyeletet és munkaterápiás központot működtetnek hátrányos helyzetű fiatalok számára. Tervezik a beteggondozói hálózat bővítését, szociális mosodák beindítását, az öt éve működő Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókja még idén megnyitja a negyven-ötven fogyatékos személy foglalkoztatására alkalmas műhelykomplexumot. Nagy segítséget jelent a Diakónia Keresztyén Alapítvány otthoni betegápolói szolgálata. /Fekete Réka: Szerteágazó diakóniai szolgálat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./

Még év végéig sem adják át az első olyan háromszéki létesítményt, melyben fogyatékkal élő felnőtteknek biztosítanak védett munkahelyeket, és oktató-, illetve terápiás központként is felszereli. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány (DKA) által indított beruházás azért maradt félbe, mert az országos szakhatóság eddig egy lejt sem utalt át a februárban elnyert pályázati pénzből. Háromszéken több száz fogyatékkal élő fiatal várja a lehetőséget, hogy dolgozhasson, tanulhasson. Makkai Péter árkosi református lelkész, a már működő kis létszámú védett munkahely irányítója több ízben fordult segítségért RMDSZ-képviselőkhöz, hogy járjanak közben a pályázati pénz ütemterv szerinti folyósításához, mindeddig eredménytelenül. /Fekete Réka: Leállt egy hiánypótló szociális beruházás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Sepsiszentgyörgyön megnyitották az Írisz Házat. Háromszéken ez az első olyan létesítmény, amelyben nagyszámú, fogyatékkal élő fiatal kap munkalehetőséget. A fejlesztő- és munkaterápiás központban ötven sérült foglalkoztatását kezdi meg a Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) helyi kirendeltsége. A kétharmad részben holland és német támogatással, egyharmad arányban helyi vállalkozók, az önkormányzat és az állam hozzájárulásával, Makkai Péter református lelkész és munkatársai kitartó munkájával felépült Írisz Házban a megnyitón közreműködött Márk Attila versénekes és Vennes Emmy színművész, valamint megnyitották Gyulai Líviusz baróti származású, Magyarországon élő képzőművész grafikai tárlatát, amelynek munkáit az alkotó a befogadóközpontnak ajándékozta. /Fekete Réka: Megnyitották az Írisz Házat (A feltétel nélküli elfogadás hajléka) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

Elkészült az Írisz Ház névre keresztelt központ Sepsiszentgyörgyön, ahol ötven fogyatékkal élő fiatalt foglalkoztat a Diakónia Keresztyén Alapítvány helyi kirendeltsége. A Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi szervezete 2002-ben kezdte el működését. 2005-ben beindították a nappali foglalkoztató programot. A 330 ezer eurós beruházás holland és német segítséggel, a helyi önkormányzat és vállalkozók, valamint az állam támogatásával valósulhatott meg. A falakat a Gyulai Líviusz baróti származású képzőművész adományozta grafikákkal díszítették. /Bíró Blanka: A fogyatékkal élők számára létesült központ Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

A fogyatékkal élő, de művészi hajlammal megáldott fiatalokon segítene a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi kirendeltsége. Az alapítvány indította be és működteti az Írisz Házat, az egyetlen háromszéki fejlesztő- és munkaterápiás központot, ahol ötven fiatallal foglalkoznak. Makkai Péter református lelkész, a központ koordinátora elmondta, a házban több tehetséges fiatal alkot, és annak érdekében, hogy segíthessék a kibontakozásukat, művészeti árverést szerveznek. Eddig Vetró András kézdivásárhelyi szobrász ajánlott fel egy domborművet, illetve Jakobovits Márta nagyváradi keramikus vállalta, hogy amint a műhelyt felszerelik, néhány napig együtt dolgozik a fogyatékos fiatalokkal. A sepsiszentgyörgyi Írisz Ház idén nyitotta meg kapuit, holland és német segítséggel, egyharmad részben a helyi önkormányzat és vállalkozók, valamint az állam támogatásával épülhetett meg. /Bíró Blanka: Aukcióval támogatják a fogyatékos fiatalokat Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Integrációs program a fogyatékkal élőknek
A Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóság egészségnevelés osztálya április 12-től harmadik alkalommal indította újra a fogyatékkal élők integrációs programját, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány – Írisz Ház és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont közös szervezésében. A kezdeményezés által segíteni szeretnék a fogyatékkal élők elfogadtatását, társadalmi beilleszkedésük könnyebbé tételét.
A program lehetőséget ad, hogy egészséges iskolás gyerekek megismerkedhessenek különféle problémákkal élő társaikkal, ezáltal elősegítve az elfogadásukat. Jelenleg a fogyatékkal élők külön intézményekbe járnak, aminek az a következménye, hogy nincs lehetőségük megismerni ép társaikat. Ez az ismeretlenség később, felnőttkorban már társadalmi szakadékot képezhet a csoportok között. Így a jövőbeni társadalmi feszültségeket csak úgy lehet enyhíteni, ha még abban a korban megismerik a gyerekek a másságot, amikor még fogékonyak a probléma iránt. A program keretében fogyatékkal élő (pl. Down-szindrómás, autista) gyerekek, fiatalok vesznek részt több héten át iskolai közösségekben heti egy alkalommal, 6 héten keresztül.
– A Fogadj el, fogadd el program abból a felismerésből, illetve tanulmányból fejlődött ki, miszerint a középiskolás tanulók 80%-nak semmi, vagy téves képe van a fogyatékkal élők világáról. 2002-ben indítottuk kísérleti jelleggel ezt a programot a Philadelphia Egyesület (fogyatékkal élők szüleinek egyesülete) és az Egészségügyi Igazgatóság közös szervezésében – mondta el érdeklődésünkre Makkai Péter református lelkipásztor, a Diakónia Keresztény Alapítvány, az Írisz Ház fogyatékkal élőkért szakosztályának programvezetője.
Fogyatékos személynek tekinthető – a 2006/448-as törvény értelmében – azon személy, aki valamilyen fizikai, értelmi vagy érzékszervi sérülés miatt nem rendelkezik a mindennapos életvitelhez szükséges képességekkel. A rehabilitációs és társadalmi integrációs folyamatban segítséget igényel.
Az integrációs programban elsőként a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium tizedikes tanulói vettek rész, hetente egy alkalommal. A tanulók elméleti ismereteket kaptak a különböző génbetegségekről, szervi és értelmi fogyatékosságokról, továbbá a kezelésekről, integrációs lehetőségekről.
Ezt követően találkoztak és együtt töltöttek pár órát fogyatékkal élő emberekkel, az Írisz Házban, részt vettek terápiákon, majd végül közösen készítették elő a záróprogramot. A rendezvénynek leírt anyaga és ismertetőfüzete van. Januártól a baróti líceumban tartottak egy tanfolyamot, most pedig Kovásznán kezdtek el egy újabbat. A diákok nagy örömmel vesznek ezeken részt, nagyon nyitottak, érdeklődőek. Húsvét utáni héten, szombaton készülnek egy nagyon érdekes programmal, de erről még részleteket nem árultak el a szervezők.
Vetési Júlia 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Háromszéki Civil Napok szeptember 23-24
A két napos rendezvénynek nagy sikere volt, szeptember 23.-án huszonkét háromszéki civil szervezet mutatkozott be a Szabadság téren, a civilek érdekes programokkal vonzották sátraikhoz a kicsiket, nagyokat, időseket és fiatalokat:
honfoglaló-csapajáték az EMI-s fiatalok sátránál;
családfa rajzolás az Erdélyi Genealógiai Társaság felügyelete alatt;
tudásszint felmérés idegen nyelvekből (ECL) az Amőba sátornál;
közösségi kártya tájékoztatás a Háromszéki Közösségi Alapítvány részlegén;
vércukorszint- és vérnyomásmérés a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány illetve az Izabella Alapítvány jóvoltából;
cserkésztevékenységi bemutató a Romániai Magyar Cserkészszövetség sátornál;
Háromszék első zöldútjának, a Sepsi Zöld Út véleményezése a Civilek Háromszékért Szövetség sátránál;
kóstoló az Árkosi Fészekrakók által készített finom házi almaléből és mézes pogácsából;
az Írisz Ház Értékes kincsek programjának bemutatója, amelyet fogyatékos személyek munkaterápiás foglalkoztatásával szemléltettek;
segítségnyújtás szenvedély betegeknek a Bonus Pastor Alapítvány által, a Mindig van esély- Tedd meg az első lépést programon belül;
hagyományápolás és kézműves foglalkozások a Csiporkázó Játszóház Egyesület szervezésében, minden korosztály számára;
tanácsadás és a Nemere Útja biciklis út bemutatása a Zöld Nap Egyesület sátránál;
tevékenységi ismertető a Háromszéki Mára Szociális és Közművelődési Egyesület által;
népzene alapú zenei produkció a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület előadásában;
a Híd a lélekért program népszerűsítése a kézdivásárhelyi Pro Pectus Egyesület által, amelynek célja a segítségnyújtás a testi-lelki-szellemi akadályokkal küzdő embereknek;
tájékoztatás gyógyulási lehetőségekről a rákban, daganatban szenvedő betegek számára a Rák Ellen a Jövőért Egyesület részéről;
természetvédelmi ismeretek a Csomád-Bálványos gondnokságot biztosító Vinca Minor Egyesülettől;
rövid filmek és önkéntes játékok a Turulmadár Ifjúsági Iroda Cselekedj-Légy Aktív! programjában;
érdeklődőknek színes gombabemutató a László Kálmán Egyesület közreműködésével;
otthoni beteggondozási és családsegítő szolgálat a Gyulafehérvári Caritas programjában.
A Civil Sétány megközelítőleg 3.000 személyt vonzott a szervezett programokra és látnivalókra. Másnap a Civilek Lendületben! konferencia zajlott a Gyárfás Jenő képtárban, 36résztvevővel. A konferencia sikeres, példaértékű civil összefogással megvalósuló programokat ismertetett, illetve forráslehetőségeket tárt fel a civil szervezetek számára. Az ünnepi megnyitót Bereczki Kinga, a CIVEK elnöke tartotta, majd Ördög Gyárfás Lajos, a Kovászna Megyei Tanács főtanácsosa előadása következett a Kovászna megyei civil helyzetképről. Előadásában hangsúlyozta, hogy sok esetben a civil szervezetek nem használják ki kellőképpen a pályázati lehetőségeket, még mindig felkészületlenek a pályázati pénzek lehívására.
A konferencia egyik díszvendége a Győri Civil Szövetség elnöke, Rácz Sándor volt, aki egyben a Vízi Polgárőr Egyesület elnöke is. Előadásában beszámolt arról, hogy civil összefogással hogyan mentettek meg életeket, kisgyerektől idős korosztályig. A pozitív kicsengésű előadást a bukaresti Civil Társadalom Fejlesztésért Alapítvány 2011-2015 közötti stratégiájának ismertetése követte, amely számos forrásszerzési lehetőséget kínált fel a civil szervezetek számára. Furus Levente, a Háromszéki Közösségi Alapítvány programigazgatója bemutatta a Közösségi Kártya programot, amelynek felhasználásával alig néhány hét alatt több, mint 1.000 lej gyűlt össze a közösségi alapba (2.000 kiosztott kártya, amelyből 1.300 darabot használtak). A HKA a programot a Bertis és a Merkúr üzletlánc közreműködésével bonyolítja, egyelőre csak Sepsiszentgyörgyön, idővel azonban kiterjeszti egész Kovászna megyére is.
A fenti példa is igazolja, hogy mennyire fontos a civil vállalkozói szféra együttműködése a jó közösségi eredmények elérésében. Ezt hangsúlyozta Bordás Attila is, az OTP Bank regionális igazgatója, aki tájékoztatta a résztvevőket az OTP bank civil programjairól.
A konferencia a Bodosi játszótér megvalósításának bemutatásával zárult, amely a civil összefogásnak kiemelkedő példája és mindenki számára tanulsággal szolgált. A játszótér 110 önkéntes (gyerek, szülő, nagyszülő, pedagógus, falusi) stb. munkájával valósult meg és a Háromszéki Közösségi Alapítvány támogatásával.
A Háromszéki Civil Napok sikeres megvalósításában a szervező Civilek Háromszékért Szövetség CIVEK és a Kovászna Megye Tanács mellett támogatást nyújtott a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal valamint a Székely Nemzeti Múzeum. 2012-ben is terveink közt szerepel a Civil Napok megszervezése és regionális szintre való kiterjesztése (Kézdivásárhely, Barót).
Lepedus Lívia, CIVEK irodavezető. Erdély.ma

Telnek a Diakónia-perselyek
Alig több, mint egy esztendő alatt 43 ezer lej, a pályázati önrész szinte ötöde gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány által létesítendő gondozóotthon építésére.
Az alapítvány a gyűjtést 2012 októberében hirdette meg, ötezer kartonperselyt, az otthon látványtervének fényképét feltüntető bögrét osztott szét a lakosság körében, amelybe 50 banisokat gyűjtöttek, és kiszámították, ha minden perselybe kerül legalább tíz eurónak megfelelő összeg, akkor előteremthetik a létesítmény felépítéséhez szükséges tíz százaléknyi önrészt. A Diakónia havonta hétszáz-nyolcszáz idős háromszéki beteget lát el otthonában, az említett központot azok számára kívánják létrehozni, akik egyedül élnek, és állandó ápolásra szorulnak, demenciában, illetve Alzheimer-kórban szenvednek, és akiknek daganatos betegségük okán sajátos gondozásra van szükségük. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Asztalos Csaba: nem történt hátrányos megkülönböztetés a fogyatékosok ügyében
A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány év elején az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult a fogyatékosok nevében, mert úgy vélte, hátrányos megkülönböztetés éri anyagilag azokat a személyeket, akiknek alapítványi, vagy más civil szerveződési intézményben biztosítanak szakszerű ellátást az állami intézményekkel szemben.
A sepsiszentgyörgyi fogyatékkal élők nappali központjában foglalkoztatott személyeknek havonta fejenként 65 lejt, az országban lévő bármelyik állami foglalkoztató központban 170 lejt jelent a kormánytámogatás – jelentette ki Makkai Péter, az Írisz Házat is működtető Diakónia Keresztyén Alapítvány vezetője, hozzátéve, hogy az Írisz Ház nappali központjában az ellátás havonta – fejenként – 300 lejbe kerül. Elmondta, ezért fordultak az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. Szerinte az sem normális helyzet, hogy miközben csupán ekkora a támogatás mértéke, az állam évi 24 ezer eurót fizettet be egy alapítvánnyal adóként.
„Nem történt hátrányos megkülönböztetés, mert annak függvényében állapították meg a költségvetést, hogy milyen képzettségük van a szociális munkásoknak. Tehát ha középfokú végzettségük volt, ezt nem fogadta el az állam, és ezt előre is közölték velük is. Csak a felsőfokú végzettségű szociális munkásokat számították be a költségvetés-támogatás folyósításakor. Ami az alapítványnak továbbított válasz második felét illeti, abban javaslatot tettünk általánosan és az egész rendszerre vonatkozóan arra, hogy az állam dolgozzon ki egy másik rendszert, ahol állapítson meg egy alaptámogatást a fogyatékosok számára, függetlenül attól, hogy ezeket a szolgáltatásokat egy állami, vagy úgymond magánrendszer biztosítja” – közölte Asztalos Csaba. A CNCD elnöke arra vonatkozó kérdésünkre, hogy javaslataikat figyelembe veszik-e, azt válaszolta, hogy az esetek többségében igen.
Makkai Péter a CNCD határozatát elfogadja, hiszen valóban több a középfokú képzéssel rendelkező alkalmazottjuk, azonban azt mondta, nem érti, hogy a tavaly hogyan kaptak jóval nagyobb juttatásokat, mikor azóta nem változott a személyzet képzettsége. Az igazgató egyébként üdvözölte azt a javaslatot, amely a támogatások odaítélési szempontjainak változtatását célozza. Elmondása szerint sok civil szervezet már régóta kéri, hogy változzon meg a támogatási rendszer. Mindannyian úgy tartanák működőképesnek a rendszert, ha a civil szervezetek bevonásával döntenének a támogatás pontozási rendszerének kialakításakor.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány vezetője elmondta, jelenleg Kovászna megyében mintegy 4000 fogyatékost tartanak nyilván, azonban csupán pár száz részesül közülük bizonyos intézmények általi szolgáltatásokból. A támogatások megvonása óta az Írisz Ház termelőegységeit úgy kellett átszervezni, hogy megduplázzák a profitot. Az eddig 5-6 ezer eurós jövedelmet hozó műhelyeknek és szolgáltatásoknak ezután 10-15 ezer eurót kell évente termelniük. A védett műhelyekben, kertészetben dolgozók, zöldövezet-karbantartók száma eléri a 19-20 főt. A nappali központban 35 fogyatékost látnak el. „Míg az állam így támogat, a fogyatékkal élők teremtik elő a nappali központ működtetéséhez szükséges pénzt” – mutatott rá az igazgató.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

Nem diszkriminatív, mégis megkülönböztető
A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány beadványára válaszolva az Országos Diszkriminációellenes Tanács megállapította, a fogyatékkal élő személyek gondozását ellátó, civil szervezetek által működtetett intézmények központosított költségvetésből folyósított támogatását nem alkalmazzák diszkriminatív módon, ellenben javasolja az állami és alapítványi, valamint egyesületi gondozóközpontok részfinanszírozásának egységesítését, ha azok azonos szolgáltatást nyújtanak. Makkai Péter, a harmincöt fogyatékkal élő fiatalt foglalkoztató sepsiszentgyörgyi Írisz Ház vezetője korábban azért fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, mert súlyosan megkülönböztetőnek tartja, hogy míg a hasonló állami intézmények 1700 lej támogatást kapnak havonta egy ellátott után, a civil szervezetek számára 175 lejt határoz meg a törvény. A Diakónia Keresztyén Alapítvány idén még ennek is csak töredékét, mindössze havi 65 lejes támogatást kap egy gondozott után. A tanács válaszából kiderül, az utóbbi két összeg közötti különbség abból adódik, hogy a támogatást a szociális munkások képzettsége függvényében állapították meg. A középfokú végzettségűek nem számítanak szociális dolgozónak, ezt a besorolást csak a felsőfokú végzettségűek kaphatják meg, a fejkvótaalapú támogatás kiszámításánál csak utóbbi kategóriát veszik figyelembe. A testület azt is kifejti, a civil szervezetek az államinál alacsonyabb szintű részfinanszírozása megkülönböztető, de az érvényben lévő törvények értelmében nem diszkriminatív, mert jelenleg két különböző jogszabály szerint állapítják meg. Azt ellenben a tanács javasolja, hogy a munka-, család- és szociális ügyi minisztérium találjon olyan megoldást, amely által egységesíti az azonos feladatot ellátó intézmények támogatását, és leszögezi, hogy kilencven napig követi a vonatkozó intézkedések meghozatalát.
Lapunk érdeklődésére Makkai Péter elmondta, elfogadja a testület döntését, és bízik abban, hogy megtörténik a finanszírozási harmonizáció, addig ellenben nagy erővel folytatják a munkát a tizenkét sérült fiatal alkalmazottat foglalkoztató műhelyeikben, mert a kieső összegeket elő kell teremteniük az Írisz Ház működésére.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Paralimpia Kolozsváron, templomfeljáró Erkeden
Olyan gyülekezetek és gyülekezetek mellett működő szervezetek (egyesületek, alapítványok stb.) jelentkezését várja a Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókja, amelyek készek megtalálni a környezetükben élő fogyatékos embereket, nyitottságot mutatnak irányukba, és szeretnék bevonni őket a gyülekezeti életbe. Amint az a Vajon az ember van a templomért, vagy a templom az emberért? elnevezésű pályázati felhívásból kiderül, a gyülekezetek fizikai, szellemi és lelki akadálymentesítését szolgáló projektekre számítanak, hogy megvalósításuk révén „fogyatékos testvéreink otthon érezzék magukat gyülekezeteinkben”. Széles lehet a skála, hogy miként járulnak ehhez hozzá: fizikai akadálymentesítést szolgáló templomfeljárótól kezdve nyári táboron át statisztikai felmérésig, istentisztelet jelbeszéddel való tolmácsolásáig, speciális bibliaóra, kézműves foglalkozás, zenei tevékenység, paralimpia és sok más hasonló tevékenység belefér.
Akárcsak tavaly, ezúttal is 10 ezer svájci franknak megfelelő összeget osztanak szét a pályázók között, a legmagasabb megítélhető összeg 3500 lej. Jövőre külön díjazzák a három év nyertes pályázatainak legjobbjait, a legeredményesebbnek ítélt projektről bemutató füzet és kisfilm készül majd.
Családias, fiatalos hangulat Szilágyerkeden
A pályázat segítségével Szilágyerkeden akadálymentes feljárót létesítettek a református templom egyik bejáratához, a főbejárat feljárójára kétoldalt korlátot szereltek fel, június első vasárnapján pedig megszervezték az idősek és mozgáskorlátozottak napját.
– Mindenki számára megközelíthetővé vált mostanra a templom, betegek, mozgássérültek is könnyebben eljöhetnek – nyilatkozta lapunknak Balázs Zoltán református lelkipásztor. Már tavaly örömmel nyugtázta, hogy támogatást nyertek, de el is gondolkodott azon: vajon miért pályáztak ilyen kevesen, holott máshol is bőven szükség lenne a segítségre.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Esély a digitális világhoz
Azoknak a gyermekeknek is lehetőséget kell adni, hogy fényképet készítsenek, filmezzenek, az internet világában tájékozódjanak, korábban elérhetetlen információkhoz hozzájussanak, akiknek otthon nincs számítógépük, laptopjuk, okostelefonjuk, internetelérhetőségük, akiknek alig jut a mindennapi betevő falatra, akik a saját korlátozott körülményeik között nem találkoznak a XXI. századi digitáis világgal
– vallja Torma Vera, a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány egyik programvezetője, aki legutóbb olyan pályázaton nyert támogatást az alapítványnak, amely a digitális felzárkóztatásról szól. A Koszovó, Szlovákia, Románia egy-egy oktatási egységében induló kétéves kísérleti program bemutatóját tegnap tartották a megyeközponti Írisz Házban, ahol ismertették az oktatási csomagokat, és felvázolták, hogy a bécsi műszaki egyetem és egy csehországi civil szervezet hogyan követi a kísérleti oktatás eredményeit. Önálló digitális gondolkodásra kívánják ösztönözni a diákokat, a programban részt vevő pedagógusokat pedig arra nevelik, hagyják, hogy a diákok keressék meg maguk a helyes utat, oldják meg maguktól a feladatokat. A program Háromszéki haszonélvezői azok a sepsikőröspataki gyermekek, akik tanév közben részt vesznek a Diakónia délutáni foglalkoztatási programjaiban. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Isten áldásával nyíltak az ajtók
Nagyvárad – Ötévnyi munka eredményeként felépült a Csillagvárosi Református Egyházközség Gyülekezeti Központja. A folyamatról Vinczéné Pálfi Judit és Vincze Zoltán lelkipásztorokat kérdeztük.
Istennek legyen hála: kívül belül megújult templomunk – áll a vasárnapi hálaadó istentiszteletet hirdető meghívón. A délelőtt tíz órai hálaadó istentiszteleten Csűry István püspök hirdet majd igét. Amint Vincze Zoltán lelkipásztor elmondta, különleges pillanat ez, hiszen fogyó magyarságról, fogyó élettérről beszélünk, s az által, hogy sikerült befejezni a központot, nemcsak a hitnek egy bástyája, hanem a magyar kultúrának egy bázisa is felépült.
Tető nélkül
A munkálatok 2011-ben kezdődtek el, emlékeztek vissza Vincze Zoltán és Vinczéné Pálfi Judit, aki a gyülekezet önkéntesen szolgaló lelkipásztora, a Kriályhágómelléki Református Egyházkerület missziói előadó tanácsosa. A templom helyén eredetileg egy lakóház volt, melyet ’87-ben kapott a gyülekezet, miután a Gillányi (Cantemir) sugárúti imaházat államosították. A ház viszont kicsi volt – mindössze egy teremből és egy irodahelyiségből állt, nem volt elegendő a hely játszóház, vagy vakációs gyerekprogramok szervezésére, de egyébre sem, egyre szűkösebbnek érezték. Kényszerből kezdték el az építkezést, s biztatták egymást, hogy eljön majd a pillanat, amikor szép lesz. Az első év volt a legnehezebb – a bontás és az építkezés egyes fázisaiban nem volt fal, nem volt tető, így tartották az istentiszteleteket. Október végére épp tető nélkül állt a templom, kint vihar volt, ekkortól Rencsik Imrének, a Posticum alapítójának köszönhetően egy fél éven keresztül Posticumban tarthatták az istentiszteleteket, ott ünnepelték a karácsonyt is.
Indukciós hurok
„Az elmúlt tizenhét év során megtanultam, megtanultuk, hogy a lelkipásztornak jó értelemben vett menedzsernek is kell lennie. Isten szüntelen vezetésének, valamint a jó gazda mivoltnak köszönhető, hogy mindezt sikerült véghezvinni, hogy nem hagytuk kialudni a lehetőségeket. Úgy éreztük, ez egy élő gyülekezet, itt építkezni kell, erre a helyre szükség van” – mondta Vinczéné Pálfi Judit. Sok támogatót sikerült találniuk: németországi, svájci, hollandiai alapítványokat, gyülekezeteket, az egyházkerület közbenjárásának köszönhetően a hazai kultuszminisztérium is támogatta őket, de a magyar államtól is kaptak támogatást. S nem utolsó sorban, a gyülekezet is derekasan kivette részét, főleg a presbitérium erején felül adakozott. Vincze Zoltán elmondta: várakozáson felüli volt a segítségük, nem kedvetlenedtek el soha. A multifunkcionális gyülekezeti központ teljes mértékben megfelel a XXI. századi elvárásoknak, sőt, különlegességekkel is büszkélkedhet: például a hallássérültek számára kidolgozott szerkezettel, – indukciós hurok az elnevezése – melynek frekvenciájára rá lehet csatlakoztatni a hallókészülékeket, hogy a halláskárosultak mindenféle zavaró háttérzaj nélkül hallhassák az istentiszteletet. A Romániában talán egyedi, mindenképp ritkaságnak számító berendezést az Osztrák Diakónia, valamint a Svájci Református Egyház, Heks Segélyszervezete által kiírt pályázatának köszönhetően sikerült beszerezni, a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítványon keresztül pályáztak. Tizenöt gyülekezet pályázott különféle segédeszközökre, melyek a sérült személyek felzárkóztatását segítik elő.
Programok
Az istentiszteletek mellett, melyek vasárnaponként 10 és 17, illetve télen 10 és 16 órától kezdődnek, s bibliai alapú életvezetési tanácsadásként is felfoghatók, a templomban, központban bibliaórák, gyermekfoglalkozások (játszóházak, bibliahetek), idősek számára szervezett programok, lelkigondozói magánbeszélgetések, képzések, továbbképzések zajlanak. A manzárdszobákban hat személyt tudnak elszállásolni (a parókiában további tízet). A délelőtti istentiszteletek előtt egy órával kávéra, teára várják a híveket, hogy beszélgetéssel hangolódjanak rá az istentiszteletre. Tavaly a technikai berendezéseket szerelték fel, az idén a tetőtér beépítése fejeződött be, továbbá az udvar rendbehozatala is legnagyobb részt, jelenleg az utolsó simítások zajlanak. Vincze Judit hozzátette: szeretnék, ha ez a központ nyitott ajtó lenne minden váradi Istent félő és szerető ember számára.
Nyíltak az ajtók
Sok volt ez az öt év, s a bürokrácia is sok bosszúságot okozott, jegyezte meg Vincze Judit. Az építkezés általában szombat délig folyt, szombat délután takarítottak, a székeket mindig abba a sarokba helyezték, ahol volt szabad hely. Istennek hála, a munkálkodások alatt senkinek semmi baja nem történt, tette hozzá. Vincze Zoltán kihangsúlyozta: ha Isten áldása jelen van, akkor nyílnak az ajtók, s ezt végig érezni lehetett, olyan támogatásokat is kaptak, amelyekre nem is számítottak.
Neumann Andrea
erdon.ro

Bagdi Bella boldogságórája
A Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban és a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekotthonban tartott tegnap zenés boldogságórát Bagdi Bella magyarországi életmódfejlesztő énekes, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke.
Ma és holnap a neves tréner a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal együttműködve az ország több településéről bejelentkezett több mint ötven pedagógus számára mutatja be a Boldogságóra programot, és a pozitív pszichológia eredményeire építve ad ötleteket és módszertani segítséget boldogságórák megtartásához. A két éve Magyarországon elindított programban eddig ezerötszáz pedagógus vett részt, Erdélyben ellenben első alkalommal szerveznek boldogságóra-képzést. A harmadik évadhoz csatlakozott Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója is, ez is segített abban, hogy a program Erdélyben is népszerűvé váljék, elsőként a Diakónia Keresztyén Alapítvány szervezte meg a pedagógusok két napos felkészítőjét. A résztvevők megismerkednek a tananyag tíz témakörével, kézhez kapják a hozzá tartozó tankönyvet, munkafüzetet, alkalmazhatják az itt szerzett tudást, illetve, ha iskolájuk pályázik a Boldog iskola címre, a tanintézmény vezetősége és a szülői bizottság beleegyezésével boldogságórákat is tarthatnak. Tíz témakört ajánlanak: boldogságfokozó hála, az optimizmus gyakorlása, kapcsolatok ápolása, boldogító jó cselekedetek, célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák, apró örömök élvezete, megbocsátás, testmozgás, fenntartható boldogság.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hetedszer báloztak
Az önkéntesek nemzetközi napja 
Ma van az önkéntesek nemzetközi napja, ebből az alkalomból a hét végén a HITI Önkéntesközpont hetedik alkalommal szervezte meg a báljukat. Idén minden korábbinál többen, 38 szervezet több mint 150 önkéntese vett részt az eseményen, amelyen egyetértettek abban, hogy segíteni jó.
Grüman Éva-Orsolya, a Háromszéki Önkéntes Központ vezetője megnyitóbeszédében azt mondta: a bállal egy álmuk valósult meg.
– Ha csak a legnagyobb létszámú rendezvények számát adom össze, 8.515 résztvevő jön ki, és ez csak egy projekt minden szervezet életéből. Minden új év kezdetén megfogalmazzuk céljainkat, ugyanezt tesszük most is: kiemelt célunk, hogy jövőre létrehozzuk az önkéntes koordinátorok hálózatát Kovászna megyében.
Ezt követően a rendezvényt támogató szervezetek nevében Zsigmond József sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő, Oltean Csongor megyei tanácsos, Cătălin Lazăr, a Kovászna Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság ifjúsági tanácsadója, majd Kocsis Boldizsár János, a Háromszéki Ifjúsági Tanács ügyvezető elnöke köszöntötték a résztvevőket.
Díjazták a jelenlevő 38 megyei ifjúsági és civil szervezetet, a legaktívabb háromszéki önkénteseket, valamint a legnagyobb létszámú idei rendezvényt is. Kitüntetésben részesült a megye legfiatalabb önkéntese, Bajcsi Bíborka, aki 4 éves és a Máltai Ifjúság sepsiszentgyörgyi szervezetében tevékenykedik. 
A legtapasztaltabb önkéntesnek járó díjat Bába Berta kapta, aki a Diakónia Sepsiszentgyörgy szervezet önkénteseként többéves önzetlen munkát és odaadó, aktív jelenlétet tudhat maga mögött a közösségi szférában. A díjosztás után a szervezők és ünnepeltek hajnalig tartó élő zenés mulatsággal zárták az eseményt. 
Erdély András Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Élet a hajléktalanszállón
Még csak január elején járunk, de úgy tűnik, rég volt ilyen szép telünk, idén nincs okunk panaszkodni a hóra, fagyra. Azonban a szép tél relatív fogalom, egészen mást jelent nekünk – akik meleg szobából, az ablakon át szemléljük a tájat, és csak akkor vagyunk huzamosabb ideig a szabadban, ha például síelünk valahol –, s mást azoknak, akiknek nincs otthonuk, naphosszat róják az utcákat, és csak üzletekben, bárokban vagy a könyvtárban melegedhetnek meg kissé, ha elviselhetetlenné válik számukra a tél szigora. A sepsiszentgyörgyi hajléktalanok életébe nyújt betekintést beszélgetésünk Székely Róberttel, a hajléktalanszálló vezetőjével és a menedékhely lakóival.
Az intézmény
„Három és fél évvel ezelőtt kezdtük el mai formájában működtetni a hajléktalanszállót, azelőtt embertelen körülmények uralkodtak ebben az épületben – mondta Székely Róbert, aki a Máltai Szeretetszolgálat munkatársaként vezeti a sepsiszentgyörgyi menedékhelyet –, bárki jött-ment, ahogy kedve tartotta, a drogkereskedéstől a lakásmaffiáig minden volt, disznót árultak és pálinkát főztek az emeleteken.” Az akkori állapotokat úgy számolták fel, hogy a lakók egy részét kiköltöztették családokhoz, átvitték az Oltmező utcai szociális tömbházlakásokba, vagy a városban működő szociális szervezetek – Málta, Diakónia, Caritas, Vöröskereszt – közreműködésével bérelt lakásokban helyezték el őket. Amikor a városvezetés jelenlegi formájában kialakította az éjszakai szállót, a Máltai Szeretetszolgálatra bízta működtetését, mert nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk a hajléktalanok ellátásában. Az új menedékhelyen 143 ember fordult meg máig, jelenleg 45 személy jár be naponta, ami jóval több, mint a nyári lakók száma, amely 25–30 körül mozog.
Az intézményt éjjeli szállóként engedélyeztették, tehát csak az éjszakát tölthetik bent a hajléktalanok: a téli időszakban délután hattól és nyolctól fogadják a lakókat, akik reggel hatkor, hétkor vagy nyolckor mehetnek ki. A rögzített időpontokra azért van szükség, mert valamelyest rendszerhez szoktatják a lakókat, és azért van több időpont, hogy elkerüljék a torlódást a bejelentkezésnél, étkezésnél, fürdőszoba-használatnál. Két éve működteti az intézmény télen a nappali melegedőt, ami azt jelenti, hogy naponta 12–14 óra között újra bejöhetnek a rászorulók, meleg teát fogyaszthatnak, tévézhetnek, és alkalomadtán a számítógépeket is használhatják. „A vendégeknek kötelező a fürdés, a ruhájukat, ágyneműjüket mi mossuk – magyarázta az intézményvezető –, ezenkívül próbálunk vigyázni az egészségükre, van orvosunk, pszichológusunk, szociális munkásunk, akik sokat segítenek. Igyekszünk elintézni nekik a szociális segélyt, rendben tartani orvosi papírjaikat, utánajárni a munkakönyvüknek, munkaéveiknek, ezenkívül önéletrajzokat írunk, munkahelyet keresünk nekik, visszaszerezzük az elveszett személyes igazolványaikat, és őrizgetjük ezek másolatait” – próbálta röviden összefoglalni az intézmény szociális utánkövetésnek nevezett tevékenységét Székely Róbert. Eddig huszonnégy személyt tudtak kijuttatni a rendszerből, akiknek szintén követik az életét.
A tél
Az átlagosnál több gond volt az idei télen – válaszolja arra a kérdésemre, hogy mennyire befolyásolja az emberek életét a hideg időjárás. Ittasan nem szoktak beengedni senkit, de télen kivételt tesznek: általában este tízkor, mostanában – a hidegek miatt – már kilenckor mindenkit beengednek, de aki ittas, annak nem jár semmilyen szolgáltatás, nem alhat az ágyában, elkülönítőben tölti az éjszakát. Ha hatkor vagy nyolckor ittasan érkezik valaki, ki kell mennie, és csak kilenckor jöhet be, miután a többiek elvégezték az esti teendőiket. Az eddigi években általában öt-hat-hét ember aludt az elkülönítőben, idén ez a szám 13–14-re ugrott, ami sok gondot okoz, egyesek annyira berúgnak, hogy fel kell hozni őket a lépcsőn, mert csak mászni tudnak. Ilyenkor hangosak, nehéz őket lefektetni, ablakok is törtek már, idén az is megesett, hogy rendőrt kellett hívni, amire korábban még nem volt példa. Keveset sem ihatnak? – kérdezném, de az intézményvezető megelőzi a kérdést, és elmondja, hogy azért nincs embertelen szigorúság ilyen szempontból. Amikor elkezdték a tevékenységet, nulla toleranciát hirdettek, de mégis próbálnak megértőek lenni. „Ha egész nap dolgozol valahol, és megkínálnak egy pohár pálinkával, érthető, hogy megiszod, de attól még nem hülye az ember – mondja Székely –, nyáron is elfogadható két sör, de több nem.” Letesztelték, kitapasztalták a viselkedésüket, csak akkor kell kimenniük, ha bizonyos határon fölül van az alkoholszint, ami adott esetben nemcsak a hideg miatt kellemetlen, hanem azért is, mert ilyenkor a matt részegekkel töltik együtt az éjszakát a többiek. Ezért általában az történik, hogy vagy nem isznak egyáltalán, vagy nagyon berúgnak, és csak kilenckor érkeznek. Az alkoholszondázás szúrópróbaszerűen történik, nem az a cél, hogy minél többen aludjanak az elkülönítőben, hanem, hogy meggondolják az alkoholfogyasztást, mert őket is kiszúrhatják.A nagy hidegek miatt pár napja meghosszabbították a nappali melegedő programját is, már tizenegytől bejöhetnek. Mégis, ilyen hidegben is vannak olyan hajléktalanok, akik az utcán élnek. Öt olyan emberről tudnak, aki kint alszik, és bár hetente járnak hozzájuk forró teával, pokrócokkal, és próbálják becsalni őket a melegbe, nem tudják rávenni, hogy beköltözzenek. Olyan is van, aki nyugdíjköteles lenne, de nincsenek iratai, s hiába segítenének elintézni a dossziéját, nem jön be. Csak ígérgetik, de nem mozdulnak a helyükről. Félnek a szabályoktól? Idegenkednek a társaságtól? Van, aki azt mondja, hogy nem akar korán kelni, de ha hajnali hatkor keresik, már nincs a helyén. Lehet, hogy egyszerűen nem akarnak alkalmazkodni, megszokták a szabadságot, s a jobb körülményekért sem hajlandóak lemondani róla. A hajléktalanszállón a lakók egészségére is vigyáznak, naponta C-vitamint kap mindenki, és különös gondot fordítanak a rendszeres orvosi vizsgálatra, hogy megelőzzék a betegségeket, járványokat. Ha gyengélkedik valaki, gyógyszeres kezelés is jár neki.A bentlakók
Beszélgetésünk végére egyre nagyobb zaj hallatszik a folyosóról, megérkezik a hatórás csapat. Kimegyünk közéjük, az intézményvezető bemutat nekik, én pedig megkérdezem, hogy bírják a hideget. Egy ideig mindenki hallgat, aztán szigorúan rám néz a mellettem álló mankós bácsi: „Olyan hideg van, hogy az ember nem bírja egyáltalán. Két órakor kiterelnek, ilyenkor beterelnek, s az ember meg van fagyva. Menni is alig tudok ezzel a bottal, mert az egész városban nem kapok egy nyavalya gumit a végire. A lábam le van vágva, s így kell rendezzem magamat...” „Zoltáni bácsi, szóba állna egy kicsit a fiatalemberrel az irodámban, amíg én megpróbálok keresni egy jobb mankót?” – szólítja meg Székely Róbert az egyik bácsit.A nyugdíjas
Zoltáni Ferenc készségesen bejön velem az irodába, és barátságosan válaszolgat a kérdéseimre. Korábban már lakott a menedékhelyen, de kiköltözött, két hónapja azonban kénytelen volt visszatérni, mert meghalt a házigazdája, ahol bérben lakott és a kertet gondozta. Kint általában barátokkal találkozik, akikkel beül kávézni valahová, esetleg kártyáznak, ha olyan helyet találnak. „Ha nyár volna, egy újsággal a kézben még a parkban is eltelne pár óra, de ilyen hidegben az ember csak tengődik, s vergődik” – magyarázza. Alkoholt is ihatna a barátaival, jegyzi meg, mert minden adott hozzá, de mivel a szállón ezt tiltják, nem vállalja. „Még délelőtt elmegy egy sör vagy egy stampedli, de több nem” – teszi hozzá. A hellyel nagyon meg van elégedve, örül a melegnek, tisztálkodási lehetőségnek, nem mer kockáztatni. Arra a kérdésre, hogy kikkel találkozik, azt válaszolja, hogy nyugdíjas „mobilásokkal”, akik közül már többen egyedül élnek. Ő is nyugdíjas, a különbség csak az, hogy neki nincs lakása. Olyan bárokba jár, ahol megtalálja a napi újságokat, azokat el szokta olvasni, aztán lassan elindul visszafelé, s ha még nincs ott az idő, újabb kávét is elfogyaszt valahol. A legtöbb helyen televízió is van, mondja, s a tél elől ilyen helyekre lehet behúzódni.
A nővendég
Bölöni Anna a következő alany, aki gyorsan elmondja, hogy ő jól érzi itt magát, nem akar ellenszegülni a főnökségnek, aztán máris továbbállna. – Hol tölti a napjait? – kérdezem tőle is, ő pedig elmondja, hogy vagy a leányának segít, akinek most született kisfia, vagy a nővére kislányára vigyáz, ezenkívül egy orvoshoz és egy idősebb hölgyhöz is szokott járni dolgozni. Nem sok nő lakik a hajléktalanszállón, jelenleg csak két állandó nővendég van. Egyesek csak néha mennek be, általában reggel, fürödnek, átöltöznek, majd távoznak, nem alusznak ott. Mint mondja, ő három éve lakik bent, de nagyon meg van elégedve a körülményekkel, azt is helyénvalónak találja, hogy „egy cseppet megbüntetik azt, aki megissza”. Ő megérti ezt, ezért igyekszik betartani a törvényeket, tiszteli Róbert urat és az egész személyzetet, mert mindenben kiszolgálják őket, mosnak rájuk, néha még ételt is szereznek nekik.A beteg
A harmadik vendégem Bálint Sándor, egy hosszú hajú, fiatalos arc, aki azzal kezdi, hogy osztálytársa volt az egyik kolléganőmnek az újságnál, aztán elmeséli, ő már huszonnégy éve él a Sing-Singben, ő a legöregebb lakó. Valamikor nagyon rossz volt itt az élet, mondja, mert mindenki tele volt tetűvel meg bolhával. Jobb így, mint amikor ötszázan voltak, „és Róbert főnökkel sincs baj” – teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy hová szokott kijárni, azt mondja mosolyogva: „valami paphoz járok fel, mert nekem is van egy négyéves teológiám, de nem tudtam elvégezni, mert lebetegedtem, s olyan betegségem van, hogy gyógyíthatatlan, rákom van...” Néha bevásárol a nénjének, elhányja a havat a háza elől. Nyáron mit szokott dolgozni? – kérdezem tőle, ő pedig azt válaszolja, hogy nem dolgozik, mert betegnyugdíjas, gyógyszereken él. „Nem tudom, más hogy van vele, de én már megszoktam a nyomorúságot – panaszolja –, mert valamikor egy lépcsőházban aludtam, a betonon, harminckét fokos hidegben, amit senki más nem élt volna keresztül, de én átéltem.” Reggelente onnan járt dolgozni – magyarázza –, este pedig hazament és lefeküdt a betonra. Ahhoz képest itt azért jó – fűzi hozzá.Miközben lekísért az intézményvezető, és az épülettel kapcsolatos általános problémákról mesélt, szúró pillantásokkal osont ki mellettünk Bölöni Anna. Ma véletlenül neki kellett belefújnia a szondába. Vajon hol tölti el az időt kilencig – kérdeztem magamban, miközben beültem a jéghideg autóba.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hosszú távra tervezik a délutáni programot
A Háromszéken zajló és esetenként induló iskolai oktatás utáni délutáni felzárkóztató programról egyeztettek a megyei önkormányzat vezetői a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete (HEKS) és a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány vezetőivel.
Matthias Herren, a HEKS Alapítvány romániai munkacsoportjának  elnöke, Emanuel Țipu irodavezető és Ioan Vlasa, a FAER Alapítvány igazgatója a megbeszélésen elégedetten nyugtázták az Erdély hét megyéjében – köztük Háromszéken – zajló, több mint 1500 gyereket érintő program eredményeit. 
A programot indító és finanszírozó svájci alapítvány képviselői Románia viszonylatában hosszú távra terveznek. Helyi közigazgatási egységek, iskolák és egyházak közös együttműködésével igyekeznek továbbvinni a projektet 2018 után is. Szeretnék, ha a délutáni tanítás az iskolai oktatás részévé válna, de természetesen nem akarják a már – leginkább városokon – működő csoportok szerepét átvenni. Ehhez a társadalmi, strukturális változáshoz elsősorban megyén belüli igényfelmérésre van szükség – összegezte Matthias Herren. A találkozón leszögezték, létrehoznak egy szakemberekből álló munkacsoportot, melynek feladata lesz június végéig elkészíteni a megyei igényfelmérést. Azt is megbeszélték, hogy a továbbiakban is folytatják az eddig eredményesnek bizonyult együttműködést.
Háromszéken idén a program összértéke 1 millió lej, ennek 50 százalékát a HEKS Alapítvány, 25–25 százalékát pedig a megyei, valamint a helyi önkormányzatok biztosítják. 17 csoportban több mint 350 tanuló részvételével zajlik délutáni oktatás. A gyerekek a tanítás mellett meleg ebédben is részesülnek, tehát szociális vonzata is van a programnak.  (sz.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tamás Sándor: komolyabban kell venni a civileket
Úgy tűnik, a román kormány el akarja engedni a civil szervezetek kezét, nem veszi komolyan azt a szolgálatot, amit ezek a szervezetek végeznek, gyakran önkéntesen – hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke azon a sajtótájékoztatón, melynek keretében a civilek által benyújtott támogatásokat ismertették.
„Az év elején áldatlan helyzet alakult ki, hiszen a kormány már tavaly szerződést kötött a nonprofit szervezetekkel a szociális szolgáltatások finanszírozására, a megígért pénzt januárban folyósította, majd februárban leállította a támogatást, és márciusban is csak 75 százalékban adta meg, amiatt főleg az otthoni beteggondozás került veszélybe” – emlékeztetett a tanácselnök, meggondolatlannak, felelőtlennek nevezve a kormány döntését.
Hangsúlyozta, akkor a megyei önkormányzat sem tudott segíteni, mert nem volt költségvetésük, ám megígérték, hogy idén megkétszerezik a tavalyi pályázati alapot.
Tavaly 400 ezer lejt különítettek el erre a célra, idén 800 ezret, az összeg nagy részével az otthoni beteggondozást támogatják.
Vass Mária, a programot lebonyolító szociális ellátási és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetője elmondta, nyolc civil szervezet 13 pályázatot nyújtott be, ebből négy vonatkozik az otthoni beteggondozásra, hat nappali központ működtetésére, kettő fogyatékkal élők foglalkoztatására, és egy közösségekben végzett szociális szolgáltatások biztosítására.
A pályázó civil szervezetek 340 alkalmazottat foglalkoztatnak, és 1700 rászoruló, beteg otthoni gondozását biztosítják.
Példaként említette: az egészségbiztosítási pénztár havi kerete például három-négy beteg otthoni ellátására elég, és a pénz lehívása annyira bürokratikus, hogy nem is élnek vele. Makkai Péter, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány igazgatója kifejtette, szerinte a román kormány autonómiára szoktatja a civil szférát, de ma már külföldről is egyre kevesebb támogatást kapnak.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Védtelenné váló védett műhelyek (Meglopja az állam a fogyatékosokat)
Az állam kizsákmányolja és meglopja a fogyatékkal élőket, az intézményeket és magánvállalkozásokat a szeptember 1-jétől érvénybe lépő sürgősségi kormányrendelettel – állítja Makkai Péter református lelkész, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány égisze alatt működő Írisz Ház és több, speciális jogi státussal rendelkező védett műhely vezetője. A hátrányos helyzetűeket azért, mert megfosztja a munkalehetőségtől, a munkáltatókat pedig azért, mert az eddigi kétszeresét kell befizetniük vonatkozó címen az államkasszába – véli.
Makkai Péter azt állítja, egy olyan szociális-kereskedelmi piac szűnik meg az új jogszabály bevezetésével, amelyen a fogyatékkal élőket foglalkoztató műhelyek el tudták adni saját készítésű termékeiket, szolgáltatásaikat, a cégek és intézmények pedig hasznos árut, szolgáltatást vásároltak tőlük, és ezzel fedezték azt a kötelező költséget, melyet ellenkező esetben az államnak kellett volna juttatniuk. Ha ezeket a védett műhelyeket megszüntetik, mert az intézmények, cégek nem köthetnek ezentúl a korábbihoz hasonló partnerségi szerződést velük, akkor értelmét veszíti tevékenységük, magyarán felszámolódnak – szögezte le Makkai tiszteletes.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány esetében ez azt jelenti, hogy tizenhat fogyatékkal élő veszíti el munkahelyét: a festő-mázoló, a zöldövezet-karbantartó, a vécépapírgyártó és a takarítócsoport tagjai állás nélkül maradnak, mert a közintézményekben zárolták az állásokat, a cégek pedig nincsenek berendezkedve arra, hogy szakmai felügyeletet biztosítsanak sérült embernek. Eddig csoportokban dolgoztak iskoláknál, magánvállalkozásoknál, a helyi önkormányzatnál, és mindig kísérte őket egy csoportvezető, ha ezentúl erre nem lesz lehetőség, egyenként nem fogják alkalmazni őket, mert egyedül nem is boldogulnak – véli Makkai Péter. A szeptember 1-jétől érvénybe lépő jogszabály súlyosan érinti a fiatal fogyatékkal élőkről való gondoskodás helyi szinten eddigi legsikeresebb kezdeményezését, a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház működését is veszélybe sodorja, mert a működési költségek háromnegyedét a védett műhelyek, az Írisz-bolt és külföldi támogatók biztosították. Ha kiesik egy fontos láncszem, nehéz elképzelni, hogy miből tartják fenn a jelenleg negyvenegy sérült fiatal nappali központját. Makkai Péter abban bízik, azok a cégek, akikkel partnerségben állnak, alkalmaznak egy-két fiatalt az érintettek közül, de azt már tudja, hogy akik közintézményeknél nyújtanak különböző szolgáltatásokat, elveszítik a biztos kenyeret és segélyre szorulnak, mert a szóban forgó hivataloknál újból zárolták az állásokat. „Hiába született törvény, hogy aki fogyatékkal élőt alkalmaz, az első évben 500 lejes támogatásban részesül minden ilyen munkavállaló után, ezt úgy csűrték-csavarták, hogy csak a kötelező 4 százalékos fogyatékos alkalmazotti kvóta fölött legyen érvényes, és sok más rendelkezésről is úgy határoztak a döntéshozók, hogy amire a jogszabályok megszületnek, a kör bezáruljon a sérült ember érvényesülése előtt” – hangsúlyozta Makkai Péter. A tiszteletes a munkaügyi minisztériumhoz eljuttatott javaslatban fogalmazta meg, hogy külön országos fogyatékos alapot kellene létrehozni azokból a befizetésekből, amelyeket az intézmények és cégek ezen a jogcímen folyósítanak az államnak, és azt kizárólag a fogyatékkal élők esélyegyenlőségére, munkavállalási lehetőségeire kellene fordítani. A nyilvánosságra hozott adatok szerint 2012-ben 200 ezer dollár folyt be az államkasszába a fogyatékkal élők utáni kötelező befizetésekből, de akkor még a védett műhelyek is értékesíteni tudták termékeiket, szolgáltatásaikat, erre az évre 500 ezer eurónyi a tervezett bevétel, ezt kívánja az állam ellopni az ágazatból – közölte Makkai tiszteletes. Tegnap még dolgozott az Írisz Ház zöldövezet-karbantartó csoportja, a sepsiszentgyörgyi Speciális Iskola udvarán takarítottak, a hetekben pedig a megyeközpont több területéről hordták el a szemetet, nyírták a füvet és a sövényt, lakótársulások is megbízták a környék rendben tartásával, de ki tudja, mi vár rájuk holnap, holnapután, szeptember 1-jétől. Pakulár Emánuel lapunknak azt mondta, nagyon szereti ezt a munkát, mert friss levegőn kell végezni, és ha ezt elveszik tőle, el sem tudja képzelni, hogyan fog élni. „Sok fogyatékkal élő gondozásra szorul, ők nem dolgozhatnak, de mi, akik szedjük a gyógyszereket és eljárunk a kezelésekre, hasznosak lehetünk, dolgozni akarunk, és ezt nem szabad elvenni tőlünk. Ezt kellene meggondolják azok, akik bársonyszékekben döntenek a sorsunkról” – mondotta. Kovászna megyében több mint háromezer felnőtt szerepel a fogyatékkal élők nyilvántartásában, természetesen hátrányos helyzetük nagyon különböző, több százan közülük el tudnának végezni valamilyen munkát, netán családjukat is el tudnák tartani, de csupán százharmincan szerepelnek a foglalkoztatottak nyilvántartásában. Országos képviseletük kedden a fővárosban tömegmegmozduláson kérte a vonatkozó sürgősségi kormányrendelet visszavonását és az esélyegyenlőség törvényi szabályozását, de az érintett munkaügyi miniszter arra sem méltatta őket, hogy fogadja küldöttségüket. Ezek után nehéz elképzelni, hogy néhány nap múlva nem lép érvénybe az a jogszabály, amely az eddiginél is súlyosabban hátrányba szorítja a fogyatékkal élőket – vélik a tiltakozó civil szervezetek.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együtt ünnepeltek a Diakónia gondozottai
Az öregség örömei
Hétfőn a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi idősgondozó szolgálata régiós karácsonyi ünnepségre invitálta a város közelségében élő ápoltjait. Tegnap hasonló találkozót szerveztek Kovásznán, ma az erdővidékieknek pedig Baróton.
Az ünnepi, közösségi együttlétre különösen szomjaznak azok, akiknek ebben betegségük, beszűkült mozgásuk miatt ritkán van részük.
A Diakónia területi képviselői által gondoskodott arról, hogy az ünnepségre eljussanak az illyefalvi, gidófalvi, bodoki, árkosi, kőröspataki, rétyi, barátosi idősek, sőt új csatlakozóként az uzoniak is – ebben a községben csak egy féléve működik az otthongondozó szolgálat, de jelen voltak az alapítvány nyugdíjas klubjának tagjai is.
Tóth Anna ágazati igazgató és kálnoki lelkész rövid köszöntője után egy rövid áhítat keretében az Istennel való találkozást váró bibliai öregekről olvasott fel a Lukács evangéliumából, majd a Váradi József-iskola IV. osztályos tanulói adtak elő egy jelenetet, amelyet Babos Csilla tanítónőjükkel gyakoroltak be. A gyerekek kis figyelmességgel is megajándékozták a jelenlévőket, akik ezután egymást szórakoztatták és köszöntötték versekkel, énekekkel. A találkozót szeretetvendégség zárta. Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)