Szakadhat a vásárhelyi RMDSZ
Szakadni látszik az RMDSZ Marosvásárhelyen, miután február 12-én, kedden este azonos időpontban, de külön-külön helyszínen két közgyűlést is tartott a városi szervezet. A „hivatalosat” a városi alakulat átszervezéséért felelősek, az „ellenzékit” pedig a kiszorultak és úgymond átszervezettek hirdették meg. Peti András városi tanácsos személyében előbbiek új elnököt, Kovács István szívorvos személyében utóbbiak kihívót választottak. A párt felsőbb vezetése csak az előbbi csoportosulás, a római katolikus egyház keretében működő Deus Providebit Házban szervezett gyűlését és döntését ismeri el.
A reformátusok tulajdonában lévő Bocskai-teremben összesereglettekről Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-elnök és Borbély László, a Területi Képviselők Tanácsának vezetője elítélő hangvételű sajtóközleményben azt írja, hogy olyan emberek gyülekezéséről van szó, „akik nem ismerik el a demokrácia játékszabályait és hangulatot akartak kelteni”.
A kiszorultak viszont úgy vélik, hogy éppen a másik fél nem tartotta be a játékszabályokat, pontosabban: menetközben alakította kénye-kedve szerint. Szószólójuk, Vass Levente azt rótta a városi szervezet átszervezése fölött bábáskodó megyei vezetők szemére, hogy önkényesen, egyik napról a másikra, előzetes bejelentés nélkül lezárták a közgyűlésen való részvételi regisztrációt, csorbítva az RMDSZ-tagok választási és választhatási jogát.
„Brassai Zsombor ügyvezető elnök január 24-i körlevelében még arról írt, hogy február végéig lehet regisztrálni. Errefel előzetes értesítés nélkül lezárták a folyamatot” – háborgott Vass. Mire a belső ellenzék tagjainak sikerült volna regisztrálniuk, a Területi Állandó Tanács döntésére hivatkozva Brassai Zsombor közölte, hogy az addig bejelentkezett 305 személlyel is meg lehet tartani a közgyűlést. A döntés még a szavazati jogot szerzők közül sem aratott egyértelmű sikert. A „hivatalos” gyűlésen részt vevő Szász Lajos szerint nem lett volna szabad február 8-án lezárni a regisztrációt, mivel sokan kimaradtak, olyanok, akiknek ezek után biztos elegük lesz az RMDSZ-ből. „Rossz döntés volt, naivság. Az új elnöknek ki kell egyenesítenie ezt az elgörbült dolgot” – szögezte le a nyugdíjas aktivista. Akinek Kelemen Márton, a szövetség megyei elnökének fia úgy válaszolt: a regisztráció nem állt le, csak szünetel és másnaptól újraindul. A félreállított, de időben regisztrált elnök, Benedek István is több ízben elismételte, hogy óriási hiba volt elnököt választani. „Meg kellett volna állni az elnökválasztásnál, mert így sokkal nehezebb lesz” – jelentette ki a két csoportosulás közötti szakadék mélyülésére célozva. A jelenlévők azonban nem álltak meg, az elnök után a közgyűlés Peti helyetteseit, a kilenc marosvásárhelyi TKT-tagot és az 51 küldöttet is megválasztotta, akik a városi szervezetet fogják képviselni a megyei választásokon.
Az egyetlen jelölt, Peti András városi tanácsos, a vásárhelyi repülőtér megbízott vezetője megválasztása már több hónappal ezelőtt borítékolható volt. Az RMDSZ felső vezetősége többé-kevésbé nem is rejtette véka alá, hogy mielőbb meg szeretne szabadulni a városi szervezetet nem éppen kemény kézzel vezető Benedek Istvántól. Petit egyébként Borbély László politikai alelnök jobbkezeként tartják számon. „Sajnos az elmúlt időszakban nagyon sok veszteség érte a magyar közösséget, szenátori helyet, megyei tanácsi elnöki tisztséget veszítettünk el. Négy év alatt több mint tízezer szavazat tűnt el Marosvásárhelyen. Vissza kell hozni az embereket az RMDSZ-be, érdekeltté kell tenni őket a közügyek iránt, a meglévőket pedig munkára kell kapacitálni” – nyilatkozta megválasztása után a fiatal jogász.
Eközben néhány száz méterrel odébb, a Jókai (Eminescu) utcában a jóval nagyobb számban lévő elégedetlenek Kovács Istvánt választották meg Peti András kihívójának. Kérdésünkre, hogy a fiatal szívorvos mikor, hol és milyen keretek között mérkőzhet meg az RMDSZ felső vezetésének teljes támogatását élvező jogászszal, a gyűlés kezdeményezője, Vass Levente nem tudott pontos választ adni, mivel „a bélyegző és az aláírásjog a másik fél kezében van”. Ezt egyes résztvevők úgy fogalmazták meg, hogy a túlsó teremben lévők kisajátították a szövetséget. Ezzel ellentétben Kelemen Atilla és Borbély László arról kívánta biztosítani a marosvásárhelyi magyarságot, hogy „az újraszerveződött RMDSZ nyitott minden magyar számára, mindenkinek biztosított a helye, szerepe és fontossága a szervezetben”.
Bár üres szólamoknak tartják a két veterán politikus kijelentéseit, a belső ellenzék tagjai még mindig az RMDSZ-en belüli életben gondolkodnak. Kérdésünkre, hogy a történtek után a magukat kirekesztve érzők közül valaki jelezte-e már átigazolását egy másik magyar politikai alakulatba, Vass Levente nemmel válaszolt. „Legyen világos, mi azért gyűltünk össze, hogy megerősítsük RMDSZ-tagságunkat, és a marosvásárhelyiek választó- és választható jogainak önkényes megvonása ellen szálljunk síkra. Célunk nem a szervezet szétverése” – szögezte le Vass, hozzátéve: ő a következő három évben semmilyen politikai tisztséget nem kíván betölteni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

„Súlyos és fájdalmas pofon a magyarságnak”
Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a Vásárhelyi Forgatagnak. A Ligetben szervezett ellenrendezvény konfliktusgerjesztő – hangzott el hétfőn a forgatag programfüzetének bemutatásán.
Bemutatták az augusztus 28. szeptember 1. között a marosvásárhelyi magyarság első alkalommal megszervezett kulturális ünnepének, a Vásárhelyi Forgatagnak a programfüzetét. Jelképesen a forgatag köztéri rendezvényeinek helyszínén, a Maros-parton (emellett a Színházban, a Kultúrpalotában, a Teleki Tékában, a Múzeumban, a Deus Providebit Tanulmányi Házban, a Bernády Házban is lesz program), a Sörpatikánál tartott sajtótájékoztatón Portik Vilmos elmondta, a Vásárhelyi Forgatag bár nem zenei fesztivál, kiemelt figyelmet fordítanak a minőségi élményt nyújtó zenei programokra.
„A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nyitja a zenei programok sorát pénteken a Kultúrpalotában. A KoncertForgatag további része már a Maros-parton zajlik, a Sörpatika mellett felállított színpadon, ahol fellép a Deák Bill Blues Band, az Intim Torna Illegál, az idén harmincéves Ghymes, valamint marosvásárhelyi együttesek. Az utóbbiból több lesz, mint külföldi. A Kolompos együttes a családosokat várja gyerekkoncerttel, és lesz néptánctalálkozó, Marosvásárhelyiek Világtalálkozója, gazdag színházi program, történelmi könyvek vására, előadássorozat, városismertető séták, amelyet igény szerint román nyelven is megtartunk. Civil Sarok, ahol jurtaépítés és az ősi magyar hagyományok ismertetője várja az érdeklődőket, valamint sport és családi programok, ahol olyasmire is gondoltunk, mint a pelenkázó” – szemlézett a programból Portik Vilmos.
A Maros-parton zajlik a forgatag
Peti András sajnálatosnak nevezte a forgatag területi engedélyeztetése körüli bonyodalmakat. „Súlyos és fájdalmas pofon a magyar közösségnek, diszkrimináció, hogy a marosvásárhelyi városháza nem adott helyet a főtéren a rendezvénynek. A Ligetbe tervezett ellenrendezvény olyan konfliktusgerjesztő megmozdulás, amit el kell ítélni, nem szabad annyiban hagyni. Megkaptuk a hét nappal a forgatag kezdete előtt, augusztus 21-én hozott engedélyeztetési döntést, miszerint jóváhagyták, hogy az öt nap helyett két nap a Ligetben tartsuk a rendezvényt. Erről az ajánlatról már egy hete elmondtuk, hogy elfogadhatatlan, ráadásul az írásos jóváhagyás után törvénytelen az eljárás. Az 1991. évi 60-as számú törvény 5. cikkelyének 2. bekezdése értelmében szigorúan tilos ugyanarra a helyszínre ugyanabban az időpontban két rendezvényt jóváhagyni, függetlenül annak témájától. Ez megalázó felajánlás. A marosvásárhelyiek ne engedjenek a megtévesztésnek, remélem, távol tartják magukat a Ligettől és a Maros-partra jönnek, a forgatagra” – fogalmazott.
Az engedélyeztetésről elmondta, a bizottság kilenctagú, amelyből csupán egy magyar nemzetiségű, elnöke pedig a polgármester, Dorin Florea. „Semmi garancia nincs, hogy ha a kérést július 12. előtt iktatjuk, akkor másképp alakul a helyzet”– mondta Peti András. Hozzátette, nem számíthatnak a polgármesteri hivatal támogatására, holott a költségvetésben megszavaztak pénzt a forgatagra, ráadásul a városháza a Mioriţa által szervezett Împreună/Együtt eseményt támogatja.
Mint ismeretes, a Ligetben az Împreună/Együtt eseményt szervezik, amelyre a Mioriţa kulturális szervezet foglalta le – állítólag – a területet.
Ökumenikus ima a világtalálkozón
A Marosvásárhelyiek Világtalálkozójáról Kirsch Attila elmondta, tizenöt fős csapat és tizenkét önkéntes szervezi, és várnak minden marosvásárhelyit, nemcsak az elszármazottakat. „Olyanok is jelezték részvételüket, akik 47 éve nem jártak itthon. A Kultúrpalota Tükörtermében élőkönyvtárat szervezünk, ahol az oktatásról, a sportról, a kultúráról, a fiatalokról beszélgethetnek Marosvásárhelyt ismerő közéleti személyiségekkel. A történelmi egyházakkal együttműködve ökumenikus imát tartunk vasárnap 9 órától a Keresztelő Szent János-templomban” – ismertette Kirsch Attila.
Megnyitó: szerdán 19 órától a Kultúrpalotában
A Vásárhelyi Forgatag megnyitó ünnepségét szerdán 19 órától tartják a Kultúrpalota nagytermében. Fellép a Tiberius Vonósnégyes, valamint a Maros Művészegyüttes Szót a táncnak, legények... című előadásával, amelyben többek között sárpataki, nyárádmenti, szászcsávási, pálpataki és cigánytáncok szerepelnek, és lesz kecsketáncoltatás, aranyosszéki tréfás vetélkedő, leánycsúfoló és sóvidéki farsangtemetés is. Elhangzanak őrkői és marosszéki népdalok.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Párbeszéd nemzetről, nemzetköziségről
Jelen kötetünkben sikerült számos munkatársunkat, a világ különböző részein élő magyarokat, s mellettük néhány román szakembert is megszólítanunk arról, hogyan látják, hogyan élik meg a nemzeti identitást a maguk környezetében, a politikai életben, a történelemben, a kultúrában, a gazdaságban – otthon és a nagyvilágban – olvasható a Párbeszéd a nemzetről, nemzetköziségről című, a kolozsvári Kom-press kiadásában megjelent kötet előszavában, amelyet múlt szerdán mutattak be a Deus Providebit Házban.
A társadalmi párbeszéd éles viták középpontjában áll Európa-szerte, Kelet- Közép-Európában különösen, és így a magyar közbeszédben is a nemzet, a nemzetközösség kérdése. A Korunk immár 87 éves történetében változó hangsúlyokkal, meg-megújuló intenzitással folyik ez a diskurzus: az első szakasz (1926-1940) Dienes László, majd Főként Gaál Gábor szerkesztői idejében az internacionalizmus érveit állította előtérbe, az 1957-től számítható második folyam, a szigorú pártellenőrzés és cenzori tiltások valamelyes könnyebbülésekor, a hetvenes években már felmutatja a nemzeti önismeret (legalábbis közvetett) kérdéseit: 1990 óta már nincs külső akadálya, hogy időről időre súlypontos lapszámainkban vagy rovatainkban rákérdezzünk: mit jelent ma a nemzeti hagyomány, mit az európaiság, hogyan harcolnak egymással (hangzanak össze) a nacionalizmusok, miképpen működnek a nemzetek fölötti intézmények – áll az előszóban.
A beszélgetésen az erdélyi értelmiség olyan jeles képviselői vettek részt, mint Buchwald Péter vegyész, politikus, Egyed Péter író, kritikus, Kántor Lajos, a Korunk volt főszerkesztője, Kötő József professzor, politikus, Láng Zsolt, a Látó szerkesztője. Az est házigazdája és moderátora Markó Béla költő, politikus volt, aki felvezetőjében elmondta, a kötet szerzői sokan vannak, mind fontos írók, közírók, szociológusok, filozófusok, esztéták, és feltette a kérdést: kinek lenne fontosabb ez a közös, kollektív meghatározása a nemzetnek, amely ebből a sokszálú kötetből kibontakozik, mint számunkra, hiszen a szerzők a nemzet, közösség fogalmát úgy közelítik meg, hogy külön határozzák meg a nemzetet és az államot egy közös Európában.
A térség jelenkori drámájának nevezte azt, hogy megpróbálják konglomerálni a nemzetet és az államot, ami tragikus következményekkel jár, ha valaki nemzetállamot akar létrehozni. Fontosnak tartja a könyvet, "amely fontos olvasmánya lehet minden, a sorsunkról gondolkodó, olvasó embernek".
Kántor Lajos a kötet születéséről beszélt, arról, hogy mi indokolta a létrejöttét. Elmondta, hogy 49 szerző kapcsolódott be a Korunk nagy ankétjába, de tanulmányok is születtek a kérdés kapcsán. A beküldött anyagokon nem változtattak, a válaszok nagyon sokfélék, a kötetnek van egy tanulmányi része is.
Egyed Péter az elmélet szemszögéből közelítette meg a kérdést: fontosnak tartja, hogy minél többen szólaljanak meg. Mint mondta, a nemzet az a közösség, amiben mindenkinek lehet szava. Fontos érzelmi kapocs, miért szeretjük ezt a nemzetet, melyek a hibái, milyen összetartó és széthúzó erők vannak ebben a közösségben. A nemzettudat részünkké vált, ahogy mi magunkat látjuk, az a reformkornak köszönhető, amikor a Kárpát- medencében a magyar nemzet politikai vezetői amellett döntöttek, hogy egy modern, európai nemzetet hoznak létre. Ebben döntő szerepe volt az 1948-as forradalomnak, a 12 pontnak: Mit kíván a magyar nemzet?
Ezért fontos, hogy mindenki elmondja, mit gondol erről, kinyilváníthassa az opcióját. Ezt hatalmi módszerekkel nem lehet megvalósítani.
Láng Zsolt arról beszélt, hogy nem fontos minden pillanatban opciót nyilvánítanunk. Az emlékezetről is szólt, hogy kevés az, amire emlékszünk. "Az emlékezet kérdéses dolog, baj van vele. A modern nemzetek mindig valamilyen katartikus élmény nyomán alakultak ki: Amerikában az észak–dél háború, Franciaországban a nagy francia forradalom, Németországban a második világháború. Véleménye szerint a haza tekintetében nagy zavar van a magyar szépirodalomban. Meglátása szerint 1989 egy olyan katarzis volt, ami mind az erdélyi, mind a romániai magyarok és románok, mind a magyarországi magyarok közös élménye volt, aminek az irodalomban azonban kevés nyoma van: Trianonról regények jelennek meg, 89-ről nem vesznek tudomást.
Kötő József számára a nemzet egy konstrukció, a kötet igazi kulcsszavának a közösségi identitást nevezte. Figyelmeztetett: változó korban élünk, ahol újraértékelődnek a fogalmak. Más, integráló térségben élünk, aminek politikai és gazdasági okai vannak, ami átrendezi szokásainkat, másfajta identitást diktál. Nem szakadhatunk le az európai folyamatról, de nem adhatjuk fel az identitásunkat sem. Megoldásnak nevezte kisebbségi sorban a gazdasági és kulturális konszolidációt. Mint mondta, figyelni kell a nyugati civilizált világ értékeire, de ugyanakkor figyelmet kell szentelni a saját népi kultúránknak is. Stratégiát kell kidolgozni arról, hogy a hagyományőrzést és modernizációt hogyan lehet beépíteni a nemzetépítésbe. Akkor konszolidálódik a magyar identitástudat, amikor kialakítja a kisebbségi intézményrendszert. Véleménye szerint ez a fajta struktúra alkalmas arra, hogy versenyképes közösséget tudjunk teremteni. A versenyképes közösséget csak akkor tudjuk megteremteni, ha egyfajta nemzeti konszenzus van abban, hogy milyen stratégia szerint építsük a közösségünket. Szerinte Cs. Szabó példáját kell követni: nyitottság a világra, de figyelni saját kultúránk mélységeire. Változó világban keresni identitásunkat.
Buchwald Péter vegyészként kakukktojásnak nevezte magát ebben a társaságban, aki "földhözragadt" megközelítésben azt mondta: az a magyar, aki akkor is vállalja magyarságát, ha nincs haszna belőle. Véleménye szerint a magyar–magyar kérdést itthon kell megoldani, a politikai pluralizmust "luxusnak" nevezte, mert ha nem leszünk parlamentben, tragédia lesz. Tisztázni kell az anyaországgal való viszonyunkat is: erdélyi entitás vagyunk, ne tekintsenek minket szavazás-utánpótlásnak. Meg kell szüntetni a gyűlöletláncot, ha normális viszony alakulna ki Magyarország és a szomszédai között, annak legnagyobb nyertesei a határon túli magyarok lennének.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Hegedűs Sándor ébresztése
Szombat délután, ezen a művelődési és tudományos programoktól, megemlékezésektől zsúfolt délutánon a Deus Providebit házban túl kevesen voltunk egy ugyancsak színvonalas könyvbemutatóhoz. A szervezők (Kirsch Attila-Cseh Gábor) Szász Zoltán és Tkéczki László ismert történészeket hívták meg, hogy bemutassák a Katona Tamás és Szász Zoltán által összeállított vaskos és alapos pályakép- és dokumentumkötetet. Főszereplője Hegedűs Sándor (l847–1906), a kolozsvári születésű országgyűlési képviselő, egykor (1899–1902) közlekedési és iparügyi miniszter, "az ezerkezű politikus", ahogyan Mikszáth Kálmán nevezte tehetséges, kedves kartársát, a tevékeny és sok mindenhez ért, az iparosodó ország sorsát szívén visel politikust.
Hegedűs nem tartozik a nagyon ismert, ma úton- útfélen idézett és megidézett történelmi személyiségek közé. Alakját befedte a feledés és a diktált felejtés. A maga korában azonban fontos ember volt, hiszen évtizedeken keresztül mutatta be a Sándor utcai parlamentben Magyarország költségvetését. Azon kevés magyar vezet politikusok közé tartozik, akik értettek a pénzügyekhez, átláttak a liberális kapitalizmus szövevényén, amelynek maguk is hívei voltak. A Széll Kálmánok és Baross Gáborok sorához, korához tartozott.
Aktív újságíróként szerzett nevet, (szak)tekintélyt magának, s innen lépett át a politikai pályára, amely számára nem volt se síkos, se kényelmetlen, természetesen viselkedett minden pontján, hiszen született problémamegoldó, megoldást keres alkat volt. Ez jól kivehet abból a kötetből, melynek címe Hegedűs Sándor, az ezerkezű politikus, s amelynek hat tanulmányából (Kolozsvári József, Újvári Gábor, Nyikos László, Kárbin Ákos, Tkéczki László, Milisits Máté) az életút és a tevékenységi körök, az egyházpolitikus (református főgondnok), a gazdaságirányító, a közlekedést korszerűsít, a hídépítő (Erzsébet és Margit híd), a nagy koncepciójú realista miniszter, a honatya portréja bontakozik ki. A kötethez bő cikkgyűjtemény (Hegedűs több mint 5000 újságcikket, tanulmányt, jegyzetet, vitairatot írt, több könyv szerzője), dokumentumsorozat és fényképalbum csatlakozik. Ez annál is fontosabb, mert a Magyar Országos Levéltár 1956-os veszteségei között van a minisztérium irattárának egy része is.
És itt jön a véletlen, a hihetetlen szerencse. 2011-ben egy budai társasház felújítása során egy lezárt pincerész felnyitására is sort kellett keríteni. Az egy idősebb, 70 fölötti hölgy tulajdonát képezte. Ebben a pincében találtak rá hét nagy utazóládára, melyekben Hegedűs Sándor irat- és képhagyatéka állott elrendezve. Az idős hölgy a dédunokája volt Hegedűsnek, ám az iratokat még a politikus lánya, Hegedűs Loránt (nem rokona a ma él debreceni püspöknek!) pénzügyminiszter húga rendezte el, rakosgatta időrendbe és ragasztotta füzetekbe a Hon állandó munkatársa, az akadémikus, számos gazdasági és tudományos társaság elnökének cikkeit és a róla szóló dokumentumokat. A ládákat az ötvenes évek elején szállította át a család a Hunyadi téri házból, ahol a család élt, Budára, és ötven évig zavartalanul hevertek az ismeretlenségben.
A dokumentumokba először belekukkantó Kovács László mérnök felismerte a lelet értékét, és eljuttatta Katona Tamás ismert had- és Budapest-történészhez, akit csak a halál akadályozott meg abban, hogy befejezze a kötet szerkesztését. Így az Szász Zoltánra, a dualizmus kori történetünk ismert szakemberére, a történetíróra maradt, aki elszavazta is egyúttal.
A kötetet az Argumentum könyvkiadó (az MTA egyik utódkiadója) jelentette meg, a kiadó vezetője, Láng József is elkísérte kötetismertet társait, és a könyv születéséről és jelentségéről beszélt.
Hegedűs ébresztése abba a történészi munkasorba illeszthet be, amely az utóbbi negyedszázadban kezdődött el, s amelyben a magyar politikatörténet és gazdasági história vezéregyéniségeit, a 19. század forradalom és szabadságharc utáni korszakát igyekszik át- és megvilágítani, felszedve a korábbi történetírás "társadalomtörténeti" fedőlapjait, amely csak az osztályharc szempontjából mérlegelte a magyar polgárság, a soknemzetiségű ország történetének egyik legsikeresebb korszakát, és igyekezett azt elfedni, hogy annál hamisabb ragyogásával vakítson a Rákosi–Kádár-korszak.
Sebestyén Mihály
Népújság (Marosvásárhely)

"Vállalnunk kell gyökereinket!"
Fontosak a csángók! Elsősorban mert magyarok, és nem vagyunk olyan sokan, hogy egyetlen emberről, egyetlen kis közösségről is elfeledkezzünk. Másodsorban, mert hallatlan értékeket őriznek, amelyek a magyar művészettörténet számára fontosak, olyan értékek, amelyek a Kárpát-medence más helyein nincsenek meg – mondta egyebek között Halász Péter néprajzkutató Salamon József gyimesbükki római katolikus lelkész Gyimes című, 550 oldalas, 33 fejezetből álló könyvének bemutatóján, amelyre hétfőn este került sor a Deus Providebit Házban.
A kötet Gyimesbükk történetét taglalja a völgy benépesítésétől kezdve napjainkig. Salamon Józsefet saját bevallása szerint az a szándék vezérelte, hogy minden fellelhető adatot közöljön a településről, mert még mindig vannak, akik manapság is szeretnék beolvasztani a román többségbe a magyar anyanyelvű közösséget, és attól sem riadnak vissza, hogy történelmet hamisítsanak. Ezért is tartotta fontosnak, hogy a legfontosabb levéltári adatokat, tényeket, anyakönyvi, gazdasági és hadtörténeti adatokat az itt élő magyar közösség rendelkezésére bocsássa, mert Gyimesbükköt 1951-ben Bákó megyéhez csatolták, és minden eszközzel megpróbálták az itt élő magyarokat elrománosítani.
Egyházközségileg azonban továbbra is a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez tartoznak, és a hitüket megőrző közösségeket az elnyomó rendszernek nem sikerült teljes mértékben megtörni. Isten teremtette jognak és ugyanakkor kötelességnek nevezte, hogy beszéljen a közösség múltjáról.
– Vállalnunk kell gyökereinket, kötelességünk a hazugságokra rávilágítani, és megtalálni a helyes utat a szeretet és igazság jegyében – jelentette ki.
A könyvet és a szerzőt dr. Barabás László néprajzkutató, a Károli Gáspár református egyetem tanára méltatta, kapcsolódási pontokat keresve Gyimes, Gyimesbükk és Marosvásárhely között. Óriási munkának nevezte, amely műfaji szempontból lehetne történelmi olvasókönyv, történelmi vagy akár egyháztörténeti monográfia, népismereti könyv, amelyben a tájtól a népviseletig mindent megtalál az olvasó, de nevezhetnénk akár egyházi missziós munkának, iskolai történeti munkának 300 évre visszamenőleg. Barabás László szerint nem szabad regényként olvasni, egyszerre végigolvasni nem lehet. Mégsem tanulmány-gyűjtemény. Salamon József a statisztikát, a szobrokat, a temetőt, a kollégáit, a tanítókat beszélteti.
Hallatlan értékeket őriznek
A könyvbemutatón jelen volt Halász Péter néprajzkutató, aki életének jelentős részét a moldvai csángók kultúrájának, szokásainak kutatására fordította, adatokat gyűjtve a Magyar néprajzi atlasz számára, és aki 2010-ben Gyimesközéplokra költözött. Kijelentette: "Fontosak a csángók! Ellsősorban mert magyarok, és nem vagyunk olyan sokan, hogy egyetlen emberről, egyetlen kis közösségről is elfeledkezzünk. Másodsorban, mert hallatlan értékeket őriznek, amelyek a magyar művészettörténet számára fontosak, olyan értékek, amelyek a Kárpát-medence más helyein nincsenek meg. Harmadsorban pedig azért, mert mindnyájunkra ez a sors vár nem csak Erdélyben, a Kárpát-medencében. Ezt a sorsot szánják nekünk még Brüsszelben is".
Szükségből született meg ez a könyv!
– Szükségből született meg ez a könyv – jelentette ki Salamon József atya, aki magát nem nevezte írónak: azért írta meg, mert más nem tette meg, és fontosnak tartotta, hogy ez a nép megismerje a múltját, igazi gyökereit. A hazugság, a történelemhamisítás ellen született meg a kötet, beleírta a sérelmeket is, például azt, hogy az ortodox egyház megkapta a temetőt, a kaput bezárja, más felekezet nem léphet be a temetőbe, november 1- jén nem engedték be világítani sem. – Ez most történik, a 21. században, ezen javítani kell – mondta. Véleménye szerint az ima az, ami az ezeréves határon erőt ad a gyimesbükkieknek, és megmaradásukat segíti. Ezt jelképezi a könyv borítója is, amely egy imádkozó csángó családot ábrázol.
A telt házas eseményen fellépett az Öves együttes, Vrencean Anita, a XI. Szeret menti népdalvetélkedő elő helyezettje, énekek, táncok és szavalatok tették színessé a rendezvényt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megtizedelték a Caritasnak nyújtott állami támogatást
Míg 2013-ban az állam 1,4 millió lejes támogatást nyújtott a Caritas által bonyolított, családsegítő és szükségben levő gyerekeket, fiatalokat támogató programokra, idén ez az összeg egytizedére, 120.000 lejre csökkent. Az állami támogatás ilyen mértékű megvonásának következményeiről, a programok folytatásának lehetőségéről, valamint a szociális és munkaügyi minisztériumhoz címzett panaszlevél tartalmáról tegnap számolt be az ágazatért felelős igazgató, Ludescher László, továbbá Mezei Borbála, a korai nevelő- és fejlesztési programok, valamint Récsei Szilárd, a családsegítő szolgálat felelőse a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban.
1500 ellátott sorsát teszik kétségessé
2013-ig a kért támogatási összegeket megkapta a Caritas, ez biztos forrás volt, lehetett tervezni, építkezni, szociális szolgáltatásokat fenntartani, fejleszteni. A tavaly megváltozott a helyzet, minden indoklás nélkül több pályamunkát elutasítottak. Míg 2013-ban valamennyi ágazatra 3,5 millió lejt utaltak ki, idén ez az összeg 2,28 millió lejre csökkent. A kieső támogatás súlyosan érint egyes programokat. Míg az otthoni beteggondozó szolgálat, az idősotthonok, az idősek nappali foglalkoztató központjainak egy része, a fogyatékkal élőknek szóló szolgáltatások bizonyos százalékban támogatásban részesülnek, addig a családi típusú gyermekotthonok, a korai nevelő- és fejlesztőközpontok, a családsegítő szolgálat, a hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat felkaroló programok támogatását az állam elutasította.
300.000 eurós támogatás esett ki
– Az állami támogatás idén közel 300.000 euró kiesést jelent, ezt a minisztériumi döntést elsősorban a gyermekeknek és fiataloknak szánt programjaink sínylik meg, de az évek során felépített rendszer működése és 75 munkatársunk munkája is megkérdőjeleződik ezáltal. Ezek a szociális szolgáltatások több lábon állnak, fenntartásukban fontos szerepük van az önkormányzatoknak, az ellátottak jövedelmük függvényében járulnak hozzá a szolgáltatások költségeihez, magánszemélyek, külföldi partnerek támogatnak, viszont az állami szubvenció 25-55 százalékát teszi ki a költségeknek. Tehát az állami támogatás egy nagyon fontos pillére a szolgáltatásoknak. Ha ez kiesik, akkor a további szereplőre akkora terhet ró, hogy kétségessé válik ezeknek a szolgáltatásoknak a folytatása. Öt megyében folyó programjainkat érinti ez a megvonás: Maros, Hargita, Kovászna, Fehér és Hunyad megyéről van szó, ahol nappali foglalkoztatóink, gyermekotthonaink, fogyatékosokat ellátó központjaink működnek – mondta Ludescher László ágazati igazgató.
Óriási igény van a korai fejlesztési programokra
A korai nevelő- és fejlesztési programok a kisgyerekek fejlesztését szolgálják. Mezei Borbála programfelelős elmondta, hogy ezeket 2005-ben indították, azóta két megye szintjén nőtte ki magát, jelenleg 12 településen közel 710 család számára biztosítanak korai nevelést és fejlesztést. 2009–2013 között volt állami támogatásban részük, 265 család számára igényelték a támogatást, olyanoknak, amelyek szociális problémákkal küszködnek, koraszülött gyermekes családoknak, egyszülős családoknak, leányanyák foglalkoztatására, nehezen integrálódó gyermekek számára. A szubvenciót már tavaly megvonták, de lépéseket tettek, hogy a programokat tovább működtessék, hogy amit felépítettek az elmúlt tíz évben, megmaradjon, hiszen óriási az igény ezekre. A helyi önkormányzatok néhol segítenek, ahol megtehették, ott nagyobb mértékben támogatták a programokat. Egy másik lehetőségük újabb pályázati lehetőségek felkutatása volt – mondta a programfelelős.
Nem prioritás a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok felkarolása
– ezzel indokolta a pályázatok elutasítását a szociális és munkaügyi minisztérium, Rovana Plumb miniszter. A pályázatok kedvezőtlen elbírálása miatt 150 civil szervezet fogott össze, és levelet intéztek a miniszter asszonyhoz. A részletes levélben felvázolják a kifejtett munka, a szolgáltatások fontosságát. A Caritas azt reméli, hogy ennek nyomán jobb belátásra bírják a döntéshozókat.
Mivel a programokat nem szeretnék beszüntetni, más, főként külföldi forrásokat próbálnak mozgósítani. Kétségbeesett támogatáskeresés következik, mert nem hagyhatják összeomolni azokat a rendszereket, amelyeket felépítettek. Emberek, ellátottak, élettörténetek, munkatársak, szakmai tudás, infrastruktúra van benne, ennek megmentése prioritás – fogalmazott az ágazati igazgató.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Dorin Florea nemet mond a székely szabadság napi felvonulásra
Ismételten kérte az ingatlan-vissza- szolgáltatások felülvizsgálatát dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, aki szerint a "zöld" civil szervezeteken keresztül mennek a "nagy erdőlopások". A városvezető négy líceum átnevezésére nyújt be előterjesztést a tanácshoz, továbbra sem engedélyezi a március 10-i felvonulást, és a 25 évvel ezelőtti tragikus márciusi események kapcsán kerekasztal-megbeszélést szervezne.
Marosvásárhely polgármestere azért van felháborodva, mert a Civitas Nostra városvédő egyesület a február 18-ra a Deus Providebit Házba tervezett rendezvényére nem hívta meg. Mivel a megbeszélés tárgya a somostetői erdő lesz, Florea mindenképpen részt kíván venni ezen. A városvezető azt a bírósági végzést lobogtatta, amely szerint semmissé nyilvánították a Natura 2000-re vonatkozó miniszteri rendeletet. "A volt környezetvédelmi miniszter, városunk polgárának jogtalan rendeletét semmissé nyilvánították, így végleges bírósági végzéssel a városé a somostetői erdő, és a városnak kötelessége rendezni. Hogyan alakítsunk ki parkot, sétányokat, kisvasutat, parkolóhelyeket stb., ha ebben folyton meggátolnak a civil szervezetek? Hat éve követelem, hogy vizsgálják felül az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabályokat, de hiába, még a Korrupcióellenes ügyészség álláspontját sem veszi figyelembe a parlament" – nyilatkozta Dorin Florea. Miután alaposan leszidta a parlamenti képviselőket, politikusokat, nemkormányzati szervezeteket, közölte, ha nem is hívták meg, ott lesz a Civitas Nostra rendezvényén.
Vuia, Brâncusi, Persu, Vlasiu – ahonnan tömegesen lógnak a diákok
Arra hivatkozva, hogy a szóban forgó tanintézmények nem érdemlik meg a jól hangzó neveket, mivel igazgatóik túl elnézőek a diákokkal szemben, a polgármester határozattervezetet terjeszt a tanács elé a fent említett líceumok átnevezéséről. Florea szerint a négy líceum tantestülete, diáksága "nem nőtt fel az intézmények hangzatos nevéhez", hiszen a tanulók tömegesen lógnak az iskolából, a pedagógusok pedig tolerálják a helyzetet. "Háromszor voltunk ellenőrzésen, minden alkalommal azt tapasztaltuk, hogy a diákok hiányoznak az órákról. Például az Aurel Persu líceum 515 diákja közül mindössze 50 tanuló volt jelen az órákon, a hiányzásokat nem írták be a naplóba, az osztályfőnökök nem törődnek azzal, hogy mit csinál a gyerek. Hasonló a helyzet a másik három tanintézményben is. Vannak fotóink, dokumentumaink. Más líceumokban miért nincsenek problémák, csak ebben a négyben?!" – értetlenkedett Florea, hangsúlyozva, a helyi költségvetés 25 százalékát fordítják évente az iskolák korszerűsítésére, és a rendszerben közel 3100 pedagógus és kisegítő fejti ki tevékenységét, tehát elvárható lenne a fegyelem és a jobb teljesítmény.
Ingatlanokat venne át az önkormányzat
Újságírói kérdésre válaszolva a polgármester kijelentette, több olyan ingatlan is található Marosvásárhelyen, amelyeket tulajdonosaik elhanyagolnak, vagy amelyekre a városfejlesztési szempontok miatt van szüksége az önkormányzatnak, és amelyeket átvenne a város: három líceumot, az Aranykakast, a Somostetőt, hat épületet a Dózsa György utcában, a vonatállomás épületét. Florea szerint a városnak épületekre van szüksége, lakásokra, amelyeket bérbe adhat, illetve beruházások megvalósításához. A cél ugyanis régióközponttá válni – tette hozzá.
Helybenhagyja a bizottság határozatát
Dorin Florea kijelentette, helybenhagyja a köztéri rendezvények kérelmeit elbíráló konzultatív bizottság határozatát. A bizottság negatívan véleményezte a március 10-re, a székely szabadság napjára tervezett felvonulást. A polgármester kijelentette: tanácsadó testületei azon az állásponton vannak, hogy provokációkra lehet számítani, ő pedig bízik a véleményükben, ezért nem változtat a döntésen. "Kötelességem mindent megtenni annak érdekében, hogy elejét vegyem az esetleges incidenseknek" – tette hozzá a városvezető. A polgármester végezetül bejelentette, az 1990. március 20-i események kapcsán szervezne az egyetemekkel közösen kerekasztal-beszélgetést, amelyre meghívná Klaus Johannis államfőt is.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely

Előadások az intenzív terápiás ellátásról
A ROMÁNIAI MAGYAR ORVOS- ÉS GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉSÉRT EGYESÜLET március 2-5. között szervezi meg ötvenkilencedik továbbképző ülésszakát, amelyen ingyenes a részvétel. A téma: aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátás. Meghívott előadó dr. HALLAY JUDIT egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszé-kének oktatója. Az előadások tematikája: hétfő: Mesterséges táplálás – parenterális. A lipidemulziók jelentősége; kedd: Mesterséges táplálás – enterális. A rostok szerepe; szerda:Gondolatok a posztoperatív és a daganatos fájdalomcsillapításról. A folyadék-elektrolitháztartás zavarai és azok kezelése; csütörtök: Légút- biztosítás a tüdőműtétekhez. Etikai kérdések az intenzív betegellátásban.
Helyszín: RMOGYKE Tanulmányi Központ, Deus Providebit Tanulmányi Ház, Marosvásárhely, Rózsák tere 61. szám.
Népújság (Marosvásárhely)

A MOGYE-ügy 70 év távlatából
A megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelő Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) március 13-i rendezvényének meghívott előadói, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szabó Béla és dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanárok az orvosi és gyógyszerészeti egyetem ügyét tekintették át nem csupán a címben feltüntetett 25, hanem a megalakulásától eltelt 70 év távlatából. A témához kapcsolódó vita során a hozzászólók a helyben topogás mélyebb okait és a továbblépés lehetőségeit vették számba. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban szervezett beszélgetésen Tubák Nimród, az MMDSZ elnöke adta át a szót a meghívott professzoroknak.
Küzdelmünk a román törvényeken alapul – szögezte le már a bevezetőben Szilágyi professzor, majd a Mihály király által 1945. május 28-án kiadott 407-es törvényerejű rendeletet ismertette, amely a magyarság létjogosultságát elismerve 1945. június 1-jével elrendelte a magyar tannyelvű orvosi kar létrehozását a magyar előadásnyelvű kolozsvári állami egyetem keretében. A 406-os törvényerejű rendelet pedig arról szólt, hogy az Észak-Erdélyből Nagyszebenbe telepített román orvosi kar visszaköltözik Kolozsvárra. Bár a királyi rendelet azt is leszögezte, hogy a klinikákon mindkét kar részére biztosítani kell a gyakorlati tevékenység lehetőségét, ezt a román fél már kezdettől fogva megszegte. Mivel nem engedték be a magyar kart a klinikákra, a fennmaradás érdekében kénytelenek voltak Marosvásárhelyre költözni, ahol az 1948-as tanügyi reform alapján váltak önálló intézetté.
Az erdélyi magyarság 1945-ben törvényesen kapott egy jogot, amit egy tulajdonnak tekinthetünk, s amit fokozatosan csorbítani kezdtek. Ha a kommunizmus alatt elvett épületeket vissza kellett szolgáltatni Romániában, akkor egy szellemi tulajdont, az anyanyelvű oktatáshoz való jogot úgyszintén – hangsúlyozta az előadó. Majd hozzátette, hogy ezt próbálják megakadályozni egy olyan játszmával, ami szerint az elvett tulajdont még a visszaszolgáltatás előtt rendbe kell hozni.
Bár a 2011-ben életbe lépett tanügyi törvény lehetővé tette az önszerveződést a három erdélyi multikulturális egyetemen, a MOGYE-n a tanárok lelkesedése, akik ezt életbe akarták ültetni, egy azóta is tartó kálváriába torkollott – mondta Szilágyi professzor, majd kitért a gyógyszerészeti kar körül kialakult botrányos eseményekre.
A diákszövetség megalakítása a mai nemzedékek számára mitikus ködbe vész – vette át a szót Lőrinczi Zoltán professzor, aki kiemelte az induláskor megnyilvánult töretlen egységet, lelkesedést, fegyelmet és szolidaritást, amit ma nehéz elképzelni. Az akkori "bányászjárásos" nehéz időkben nem volt könnyű elkerülni a hallgatók megosztottságát, de a szövetség, ami ma önkormányzatként működik, akkoriban mozgalomként alapozta meg azt, amire a későbbiekben építeni lehetett.
1945-ben az egyetem megalakítását aláírók nem számítottak arra, hogy egyéni csoportérdekek hol és hogyan fogják a magyar egyetem építését megakadályozni, s arra sem, hogy a klinikákon becsapják előttük a kaput, ami ma is folytatódik. 1968-ig Marosvásárhely a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt, s azért jöttek ide a betegek, mert magyarul szólt hozzájuk az orvos. Az egyetem gerincét 1962-ben egy telefonos utasítással roppantották meg, s ezt követően már nem az volt, amiért I. Mihály király "Isten kegyelméből" megalapította. Miközben az említett utasítást követően egyre fogyott a magyar hallgatók száma, és sokan az érvényesülés érdekében átálltak a másik oldalra, az államvezetés is beleszólt abba, hogy hány diákot lehet felvenni.
– Magyar nyelvű oktatást akarunk, de kinek? – tette szóvá Szabó Béla professzor, a magyar tanári kar vezetője a teremben levő hallgatók számára utalva, akikért a rendezvényt szervezték. Erdélyi magyar kisebbségiként folyamatosan tenni kell az anyanyelvi oktatásért, ahogy elődeink (hibáik ellenére) is tették a dolgukat. Ebben a tenni akarásban a diákság kellene a legmotiváltabb legyen. A mai oktatók pedig akár hátra is dőlhetnének a székükben, de nem teszik, mert fontos számukra egy olyan jövőkép biztosítása, miszerint érdemes Marosvásárhelyen magyar diáknak lenni, aki a végzés után megtalálja Erdélyben is a számítását. A továbbiakban elmondta, hogy hiába próbáltak a tanügyi törvénynek érvényt szerezni, ez a politikum bevonásával sem sikerült. Miután minden helyi kísérlet kudarcot vallott, a kormány felülről történő beavatkozása annak a létébe került.
Úgy gondoltam, hogy a XXI. század elején az Európai Unióban az emberi fejekben történt egy olyan fejlődés, ami lehetetlenné teszi, hogy megismétlődjék az, amiért 1946-ban a magyar egyetem kénytelen volt Marosvásárhelyre költözni… Érdekes módon van egy sarkalatos törvény, s egy 17 tagú akkreditációs bizottság fölülírhatja a törvény azon rendelkezését, amely szerint a klinikai gyakorlat magyar nyelvű lehetne – tette szóvá Szabó professzor. Majd utalt a miniszterek jelenlétében aláírt hétpontos egyezségre, amit nem tartottak be.
Véleménye szerint blöff volt, hogy a gyógyszerészeti karon nem lesz felvételi vizsga. Sajnos, mindig az történik, hogy csavarnak kettőt a csavaron, majd visszacsavarnak egyet, s azt sikertörténetként tüntetik fel – mondta, majd megjegyezte, hogy a történtek során a közember reakciója keserítette el a legjobban. Akik nem a felvételi vizsga melletti kiállást vállalták, hanem már első perctől a kibúvókban gondolkodtak. Emellett a diákság hozzáállása is aggasztja, s úgy gondolja, hogy nemcsak a tanárok, a diákok oldalán is sok a tennivaló.
A hosszú beszélgetés során, amelyben a közönség egyes tagjai is aktívan részt vettek, a felmerült kérdésekre adott válaszokban tisztázódott egy sor kérdés, amit a kívülállók talán nem látnak pontosan, s még a körön belül lévők közül sem mindenki, az akadémikustól az utolsó éves hallgatóig.
Mivel a tanügyi törvény biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatást, erről a jogról nem lehet lemondani. A magyar tagozat önállósulására azért van szükség, hogy kiszámítható jövőt biztosítson a hallgatóknak, akik jelenleg hiába szerepelnek jól a rezidensvizsgán, szakorvosként csak kevesen tudnak a klinikákon elhelyezkedni. 50 év óta sajnos nem a magyar tagozat illetékesei választják ki az oktatókat, ami meg is látszik azon, hogy sokan nem vállalják velük a közösséget. Bár az utóbbi időben meghirdettek tanársegédi állásokat a magyar hallgatók számára is, azt olyan körmönfont módon tették, hogy ahol volt jelölt, azt elriasztották vagy nem engedték át a vizsgán, s ahol éppen nem volt, ott hoztak ki állást. A klinikákon egyre rosszabb a helyzet. A klinikavezető esetleg egy magyar adjunktust tűr meg, s legfeljebb egy tanársegédet, akik kiszolgáltatott állapotban vannak, s alig van már Marosvásárhelyen olyan klinika, ahol fel lehet nevelni a rezidenseket.
A gyógyszerészeti kar akkreditációja nem a tanárok mulasztása miatt akadozik, ahogy megpróbálják elhitetni. Csak a tartalomjegyzéke kétoldalnyit tesz ki azoknak a beadványoknak, amelyeket az akkreditálás érdekében megfogalmaztak. Bár a törvény azt írja elő, hogy az oktatási programokat nyelvenként, földrajzi helyenként hagyják jóvá, a MOGYE esetében törvényt bontanak azzal, hogy egy programot két nyelven akkreditálnak. Hiába mentek el a gyógyszerészeti kar ügyét tárgyaló szenátusi ülésre a vezető tisztségekből korábban kivonult magyar oktatók, hogy elmondják véleményüket, a szavazást egy hét elteltével elektronikus úton bonyolították le. Természetesen az önálló magyar nyelvű gyógyszerészeti oktatás ellenében. A szaktárca vezetőjének látogatása sem hozott megoldást. Bár több beadvánnyal fordultak hozzá, láthatóan az egyetem vezetőinek a pártján áll.
Meddig tartható a passzív rezisztencia? Nem kellene egy független egyetemet létrehozni most, amikor még vannak olyan oktatók, akik vállalnák az újrakezdést?; lehetséges ugyanis, hogy a 150 oktatóból évek múlva esetleg csak 50 marad – vitatták meg ezt a lehetőséget is. Majd elhangzott, hogy egy jól irányított akcióval a magyar oktatók ellen akarják hangolni a társadalmat. Az egyetem vezetéséből való kivonulásukra azért volt szükség, hogy felhívják a figyelmet: belülről megoldhatatlanná vált a helyzet, de akinek kellett volna, sajnos nem hallotta meg. Azt pedig, hogy a szenátusban, az egyetem vezetésében maradva a jelenlétükkel is hitelesítsék a magyar nyelvű oktatás ellen hozott határozatokat, nem vállalhatták tovább. Kivonulásuk nem jelenti azt, hogy cserbenhagyták a diákokat, mivel az adminisztratív és oktatói feladatokat továbbra is ellátják. Ugyanakkor tudják, hogy a tanügyi törvény életbe léptetésének ügye a román társadalom jelenlegi helyzetének a tükre. Hogy kedvezően változzon helyzet, minden szinten az ügy melletti kiállásra, az összetartozás megerősítésére van szükség – hangzott el végkövetkeztetésként az estébe nyúló vita során.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Szól a rege ősi módra
Igazságos Mátyás király korának és a mesebeli hetes számnak a jegyében tartották meg a hét végén a hetedik országos regemondó versenyt a harmadik osztályosok számára. Mint minden évben, ezúttal is a marosvásárhelyi Dacia általános iskola tanítói közössége vállalta a tanügyi költségvetésből mai napig sem támogatott, egyik legszebb kisiskolá-soknak szóló vetélkedőnk szervezését nagylelkű támogatók segítségével.
Ők éltetik tovább Fejes Réka tanfelügyelő irányításával a regélés ünnepét. Ami az anyanyelv ünnepe is egyben, de ugyanakkor az emlékezés, az önismeret piros betűs napja. Mert "mondani kell a regét, most, amikor diétára van fogva a nyelv, s tenni kell azért, hogy szépen szóló magánhangzóink, határozott mássalhangzóink ízes szavakká formálódjanak" – mondta üdvözlő beszédében Bárdosi Ilona nyugalmazott tanítónő, aki évről évre büszkén veszi számba regemondó gyermekeit, az idén 38-at, akik Bukaresttől Szatmárig az ország minden pontjáról érkeztek. S hozták magukkal szűkebb szülőföldjük érdekes történeteit, amelyekben "a szeretet és az igazság keresése mesévé színesítette a valóságot". "Minden monda, rege, legenda egy-egy korty remény, mert méltányos és igazságos: felemeli a jókat és lesújt a gonoszakra. Kikalapálja a történelem csorbáit: mert nem azt meséli el hajszálpontosan, ami történt, hanem aminek történnie kellett volna. Eszményi hősöket állít mércéül a gyakorta botló, tévedő ember elé, és visszahelyezi régi rangjába az erkölcsi nagyságot, az önfeláldozást, a közösség szolgálatát" – idéztük Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztőjének szavait. A mai gyermekeknek szükségük van hősökre – egészíthetjük ki Makkai Kinga zsűritag szavaival.
A Deus Providebit Tanulmányi Házban berendezett színpad Mátyás udvarát idézte, ahol a trónszékben a 38 harmadikos kisdiák osztotta az igazságot, s közben Vajda Gyöngyi tanítónő vezetésével táncot, népdalt tanultak, a művészeti iskolás nagyfiúk fúvósnégyese szórakoztatta őket. Hogy nevüket ne tudja a zsűri, a corvinák iniciáléinak egy-egy hangjával hívták a meseszékbe a versenyzőket, hogy regéik révén a hallgatóság bejárhassa egész Erdélyt s annak történelmét. Jobbára népviseletben, az izgalmakat legyőzve szőtték-fonták a szót a regemondás örömünnepén.
Az izgalommal várt délutáni eredményhirdetést megelőzően egy Mátyás- korabeli tánc teremtette meg a hangulatot, a Dacia általános iskola V. osztályos tanulóinak Hayasi Akio vezette tánccsoportja adta elő.
Büszkék vagyunk rátok, hogy itt voltatok, s kitartást, bátorságot tanultunk tőletek – köszöntötte Bárdosi Ilona tanítónő a díjkiosztásra összegyűlt regemondókat, akiket arra biztatott, hogy adják tovább tudásukat. Értékelte, hogy jobbára minden résztvevő a saját lakhelye környékéről származó regét adott elő vagy Mátyás korát idézte, s így annyira változatos volt a vetélkedő, hogy a 38-ból alig két-három monda ismétlődött. A továbbiakban a helyes hangzásra, hangképzésre, a hangok színének a szépségére, a helyes hangsúlyozás fontosságára hívta fel a figyelmet, majd beszámolt, hogy a zsűri mind az öt tagja nagyon hasonlóan értékelte a regemondó kisdiákok teljesítményét.
Végül elkövetkezetett az eredményhirdetés, Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője átadta a lap különdíjait, amelyekből a gyermekek mellett jutott Bárdosi Ilonának, Fejes Réka tanfelügyelőnek és a szervezőknek is. A marosvásárhelyi pedagógiai líceum dísztermében Bokor Renáta, a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános iskola diákja vehette át az első díjat, Berekméri Lászlóval, a Körtvélyfáji Általános Iskola tanulójával együtt. Második helyezett a nagyváradi Coroianu Dávid, a Szacsvay Imre Általános Iskola kisdiákja lett. Kozma-Kulcsár András Zsolt és Kovács Tamara került a harmadik helyre, mindketten a nagyváradi Báthory István Általános Iskola tanulói. Sokan dicséretben részesültek, a Napsugár szerkesztősége értékes különdíjakat adott, a Székely Legendárium ajándékaképpen a térkép mellett az első erdélyi rajzfilmet a Likaskő legendájáról.
A versenyzők teljesítményét a Bárdosi Ilona, Makkai Kinga, Krammer Teréz, Vízhányó Aranka és Zsigmond Emese alkotta zsűri elemezte és minősítette.
A szervezésben, a vetélkedő lebonyolításában a Kacsó Tünde, Kali Hajnal, Molnár Hajnal, Pál Annamária, Plájás Gyöngyi, Séra Tünde Csilla, Csiki Csilla, Simon Kerekes Csilla, Simonfi Anna, Szakács Judit, Szász Réka, Tordai Zsuzsánna, Vajda Gyöngyi, Zalányi Erzsébet tanítónők vettek részt, munkájukat Bálint Katalin, a szervező iskola aligazgatónője értékelte.
Az alkalomra a szervezők egy könyvecskét adtak ki, a résztvevők képével, az elmondott regével és a regét megjelenítő rajzzal, ami kedves, hasznos olvasmány lehet kisebb és nagyobb diákok számára is.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

VII. Regemondó verseny Marosvásárhelyen
Napsugár különdíj Almási Kristófnak
Május 8 és 9-én Marosvásárhely adott otthont a VII. alkalommal megrendezett Országos Regemondó Versenynek. 14 megyéből 38 gyermek volt jelen, és mesélt szebbnél szebb regéket. Arad megyét három tanuló képviselte: Almási Kristóf a Semmire semmi gondom című regével a Neumann Fivérek Általános Iskolából, tanítója Bálint Erika; Balogh Adrienn Lilla a Világoscímű regével, a Zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolából, tanítója Valter Zsuzsa és Balogh Zita a Máriaradna című regével, a Csiky Gergely Főgimnáziumból, tanítója Pintér Mária Irén.
A szervezők, a Dacia Gimnázium tanítói közössége péntek délután városnézéssel kedveskedtek nekünk, melynek során Árpi bácsi nyugdíjas tanár lelkesen mutatta be a Kultúrpalota díszes épületét és festett ablakait, a város híres épületeit, felvitt az 50 méter magas toronyba, ahonnan beláttuk az egész várost.
A megnyitón Fejes Réka tanfelügyelő köszöntötte a kis regélőket, majd Bárdosi Ilona nyugdíjas tanítónő, a verseny megálmodója köszöntötte a versenyzőket, kísérő tanítókat és szülőket. Vacsora után a tanítók szakmai megbeszélésére került sor, ahol bemutatták az előző évek versenyeit képekben és azt is megtudtuk, hogy minden évben egy téma köré tömörítik a versenyt. Persze, az idei téma reggelig titok maradt.
Másnap reggel még a napocska is kíváncsian várta, milyen meglepetésekben lesz részünk. A Deus Providebit Ház bejáratánál meleg szeretettel köszöntötték a kis versenyzőket, és mindenki húzott egy betűt. Mint kiderült, Mátyás király udvarában vendégeskedünk, a betűk a Corvinákban levő iniciálék, nem kell izgulni, előre nem lehetett tudni, ki következik. Zsűri helyett tanácsosok voltak Bárdosi Ilona elnök, Zsigmond Emese, Krammer Terézia, Makkai Kinga és Vízhányó Aranka.
Játékmesterünk is volt, aki verseny közben táncoltatta, énekeltette a versenyzőket, hogy mindenkinek jó kedve legyen, és ne az izguljon. Sőt, a regélés után még érmeket is akasztott a versenyzők nyakába, ami nagy örömet szerzett a gyermekeknek. A verseny után az Állatkertet látogattuk meg, csak sajnos az időbeosztás miatt nem láthattuk az összes állatot.
A tanácsosok nehéz helyzetben voltak, mert nagyon sok ügyesen regélő gyermek volt az idei versenyen. Az aradi csapatból Almási Kristóf a Napsugár különdíját hozta haza.
Köszönettel tartozunk a szervezőknek a csodálatos két napért.
Valter Zsuzsa tanítónő
Nyugati Jelen (Arad)

Kicsengettek a marosvásárhelyi Sapientián
A hagyományossá vált stafétafutással kezdődött, majd az ünnepi beszédeket követő búzakalász átadásával, körmenettel és bulival ért véget az idei ballagási rendezvénysorozat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán. Idén 220 diák az alapképzésben, 35 a mesterin ballagott el. De az ünnepi szertartást megelőzően, mint minden évben, most is megszervezték azt a jelképes kocogást, amelyen a végzős szakok hallgatói végigszaladtak Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Háztól indulva egészen az egyetem koronkai campusáig.
A kocogás az egyetem gyors fejlődését szimbolizálja, kezdetben a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara a Deus Providebit Tanulmányi Házban működött, onnan költözött ki 2005-ben a mostani, végleges helyére. A péntek esti futáshoz a csapatok más-más helyszínen csatlakoztak, és stafétaszerűen adták tovább a "lángot", a Sapientia zászlaját másoknak. A távközlés, gépészmérnöki, számítógépes irányítási rendszerek kar indult elsőként, majd hozzájuk csatlakoztak sorra a mechatronika, automatizálás, szoftverfejlesztés (mesteri) szakosok, az informatika és számítástechnika, a kertészmérnöki és kommunikáció, majd a fordító és a közegészségügyi szakpolitikák szakosok. A kicsengetési ünnepség szombaton reggel 8-kor vette kezdetét az utolsó órával, ahol a diákok, tanáraik és szakkoordinátoraik tapasztalataikat és jókívánságaikat osztották meg egymással, majd 10 órakor a nagy aulában került sor a köszöntő szónoklatokra, búcsúztatásokra, egyházi áldásra és végül az ilyenkor szokásos szimbolikus búzakalász átadására.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az egyetemépítés és fejlődés jelentősebb eseményeit idézte, kiemelve a 2012-ben záruló akkreditációs folyamatot, a marosvásárhelyi bentlakás megépítését és azt, hogy ősztől új szak (a mezőgazdasági mérnöki) indul Sepsiszentgyörgyön. A rektor a Sapientia közösségépítő jelentőségét hangsúlyozta, annak szerepét az erdélyi értelmiségiek életében. Dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja is szólt a ballagókhoz és az aulát zsúfolásig megtöltő közönséghez, hozzátartozókhoz, ünneplőkhöz, a nem csak álmodni, de küzdeni is tudó fiatalokról beszélt. Sorra búcsúztatta a hallgatókat valamennyi kar vezetője, majd a ballagó diákok részéről Kovács Noémi Anasztázia, III. éves közegészségügyi szolgáltatások és politikák szakos hallgató és Csiki Tímea, a hallgatói önkormányzat elnöke mondott ünnepi beszédet. Végül vasárnap az egyetem aulájában a szintén hagyományossá vált kosaras bállal zárták az ünnepet a diákok.
Antal Erika
maszol.ro

Eltávolíttatták az iskolabeli feliratokat
A kétnyelvűség ellenzői
Hétfőn délelőtt a Civil Elkötelezettség Mozgalom munkatársai tartottak sajtótájékoztatót a Deus Providebit Tanulmányi Házban, melynek keretében ismertették a kétnyelvű feliratok marosvásárhelyi alkalmazásának helyzetét, a politikai akarat hiányát, illetve az Egyesülés negyed általános iskolájában a kétnyelvű feliratok eltávolításának előzményeit.
Amint Szigeti Enikő és Barabás Miklós, a CEMO képviselői elmondták, az általuk adományozott és felszerelt kétnyelvű feliratokat iskolakezdésre el kellett távolítaniuk a volt 8-as számú iskolából, ugyanis júliusban az Iskolákért felelős igazgatóság aligazgatója körlevélben utasította a tanintézmények vezetőit, hogy a polgármesteri hivatal szakosztályának engedélye nélkül semmilyen feliratot ne helyezzenek el, illetve távolítsák el a CEMO által adományozott és felszerelt kétnyelvű feliratozást. Feltehetőleg a román nemzetiségű diákok szüleinek beadványa nyomán küldhette a polgármesteri hivatal a felszólítást, melyben a 2001. évi 215-ös törvényre hivatkozva megtiltják, illetve csak a polgármesteri hivatal írásos beleegyezésének birtokában helyezhetnek ki bármilyen jellegű feliratot a tanintézményekben. A körlevél nyomán a szóban forgó iskola igazgatója utólagos engedélykérelmet küldött, amire mind ez idáig nem kapott választ. A válaszadási határidő leteltével az igazgatónő úgy döntött, hogy mivel sokan kritizálták, nem vállalja a szélmalomharcot, ezért iskolakezdésre leszereltette a magyar–román nyelvű feliratokat, helyükbe a régiek kerültek. A CEMO képviselője is számon kérte az Iskolákért felelős igazgatóság aligazgatóján a több mint két hónapja késlekedő választ, mint elhangzott, etnikai jellegű beadványokra nem hajlandó válaszolni.
A CEMO Kétnyelvűség az Oktatásban Programja 2009- ben indult, melynek keretében tárgyalásokat folytattak a marosvásárhelyi iskolák vezetőségével, petíciókat kezdeményeztek, illetve a teljes marosvásárhelyi iskolahálózatot feljelentették az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, mely számukra kedvező döntést hozott. Ez idáig négy általános iskolában sikerült elhelyezni a kétnyelvű feliratokat. Amint a civilek kifejtették, nemcsak egyszerű táblácskákról van szó, hanem a kétnyelvűség eszmerendszerét, esélyegyenlőséget jelent az együttélésben, a középiskolák zömében ugyanis egyértelmű az egynyelvűség. Érthetetlen, hogy a polgármesteri hivatal megtilthatja a törvény által szavatolt kétnyelvű feliratok elhelyezését, amikor előírás szerint el kellene rendelnie azok kihelyezését – hangsúlyozták a CEMO munkatársai. Pozitív példaként említették az Európa és a Művészeti Iskolában megoldott kétnyelvű feliratok helyzetét, a művészetiben bekerült az iskola szabályzatába is a kétnyelvűség. Mindkét esetben helyi tanácsos segítette munkájukat, Karácsony Erdei Etel kiállt a kétnyelvűség ügye mellett, ami ellenben nem mondható el azokról a tanácsosokról, akik tanintézményeket képviselnek a városi tanácsban. Amint elhangzott, a magyar közösség legfontosabb jogainak alkalmazására, a marosvásárhelyi iskolákban megvalósuló kétnyelvűségre nincs kellő politikai akarat. Ennek érdekében felkérik az RMDSZ vezetőségét, a magyar tanácsosokat, hogy a helyi iskolahálózat szintjén dolgozzanak ki hatékony iskolai kétnyelvűségi stratégiát, amely megszünteti a jelenlegi diszkriminatív gyakorlatot.
Amint Horatiu Lobont mérnök, az Iskolákért felelős igazgatóság aligazgatója a Népújság kérdésére elmondta, az iskolákért az önkormányzat felel, következésképp az igazgatóknak előzetesen engedélyeztetni kell bármilyen feliratozást. Az Egyesülés negyed iskolájának igazgatói levele kapcsán kifejtette, hogy megkapta ugyan, ám azt a Helyi Rendőrséghez továbbította. Méltatlankodásunkra, hogy az általa aláírt körlevél nyomán a neki címzett kérelemre személyesen és közvetlenül a kérelmezőnek kellett volna harminc napon belül válaszolnia, a hivatal szerkezeti felépítését ismertette az aligazgató. Mint jelezte, a Helyi Rendőrség is a hivatal keretében működik, következésképp – véleménye szerint – az engedélykérés ilyen jellegű továbbítása megoldás végett természetes folyamata az ügyintézésnek. Ez a válasz nem kielégítő, sokkal inkább tűnik a felelősség áthárításának a helyi rendfenntartók irányába.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Folytatódnak a RMOGYKE továbbképzők
Az idei tanévben is folytatódnak a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület továbbképző előadássorozatai. Az idei újdonság, hogy az előadások angol és esetenként német nyelven is hallgathatók lesznek, tudtuk meg az egyesület titkárától, Ádám Valeriantól. A továbbképzők továbbra is ingyenesek.
A hat éve indított továbbképzők nemcsak az orvostanhallgatók körében népszerűek, hanem a helyi lakosság tagjait is mobilizálja. Ádám Valeriantól megtudtuk, a heti rendszerességgel tartott előadások mellett sokan felkeresik a neves külföldi előadókat személyes panaszokkal is.
Az egyesület titkára az eddigi megvalósításaikról szólva elmondta, eddig 142 professzor tartott előadást, akik három vagy öt napig okították a diákokat. Ádám Valerian elmondta, ezek a továbbképzők nemcsak a tudásátadásról szólnak, hanem az itteni oktatókkal való tapasztalatcseréről is. 2015 októberétől jövő év júliusáig ötven oktató érkezik, ezenkívül mintegy húsz helyi professzor is jelezte előadói szándékát a Deus Providebit Tanulmányi Házban zajló értekezéseken, hiszen sok olyan szakterület van, ahol nincs magyar nyelvű szakképzés. A továbbképzéseket akkreditálták, egy-egy ülésszakon való részvétel 20 kreditponttal jár, és amint az előző években is, idén is a részvétel ingyenes. Az egyesület titkára elmondta, az akkreditáció egyik feltétele az volt, hogy az előadásokat a román anyanyelvű diákok is hallgathassák. Ennek is eleget tettek, de a szinkrontolmácsolás sikertelennek bizonyult – egyrészt tolmács hiányában, vagy pedig annak rendkívül borsos ára miatt –, végül abban maradtak, hogy az előadások egyharmadát angol vagy német nyelven tartják majd.
A héten zajlott tüdőgyógyászati értekezéseket dr. Somfay Attila, a Szegedi Tudományegyetem tüdőgyógyászati tanszékét vezető tanára, illetve dr. Máthé Csaba PhD, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának osztályvezetője, tüdőgyógyász, onkológus tartotta.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

’56-ra emlékeznek Marosvásárhelyen
Három helyszínen is emlékeznek pénteken Marosvásárhelyen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 59. évfordulójára.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templomban pénteken 13 órától tart megemlékezést. Az emlékműsorban fellép a Tiberius vonósnégyes, a Bolyai Farkas Gimnázium furulya- és zeneköre. ’56 erdélyi vonatkozásait Kálmán Attila történész ismerteti.
Az 1956-os Bajtársi Társaság 18 órai kezdettel ünnepi megemlékezést tart a Vártemplomban, ezt követően megkoszorúzzák a templom udvarán levő 1956-os emlékművet (kopjafát). Az ünnepségre minden emlékezni akarót várnak, aki virágot, koszorút is elhelyezhet a kopjafánál.
A Magyar Dolgozók Egyesülete és az Erdélyi Magyar Baloldal ugyancsak 18 órától a Deus Providebit Tanulmányi Házban emlékrendezvényt szervez az 1956-os magyar forradalomról. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója tart rövid történelmi visszatekintést, majd fellép Buta Árpád és a Bolyai Farkas Gimnézium diákjai: Vizeli Ibolya, Köllő Magor Örs. Műsorvezető: Böjthe Róbert Zoltán.
A forradalom áldozatai és résztvevői között több marosvásárhelyi vagy erdélyi is volt. Dudás József marosvásárhelyi volt, Szabó János Krassó-Szörény vármegyei származású, a legendás hírű magyar-örmény Pongrácz Gergely szamosújvári. Történészek állapították meg: a Magyar Autonóm Tartomány területén 1956 és 1965 között az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért 826 személyt állítottak hadbíróság elé és ítéltek el. Közülük 620 magyar, 184 román, 18 német, 2 zsidó, 2 cigány volt.
Az erdélyi városok közül Marosvásárhely fizette a legnagyobb véráldozatot: Budapesten Dudás Józsefet és Preisz Zoltánt, Temesváron Orbán Károly földbirtokost, Kónya István Béla ügyvédet és báró Huszár Józsefet végezték ki.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Az ’56-os forradalom kitörésére emlékeznek Erdélyben
Erdély-szerte megemlékeznek a hétvégén az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitöréséről. Kolozsváron az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Kolozsvár Társaság pénteken 13.30-tól tart megemlékezést a Sétatéren álló ’56-os emlékműnél.
A nemzeti ünnep alkalmával 17 órától a belvárosi unitárius templomban felekezetközi ünnepi istentiszteletet tartanak. Fellép a János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara, majd megkoszorúzzák az 1956-os hősök emlékére a templom bejáratánál állított márványtáblát.
Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében pénteken 11 órától tartanak rövid megemlékező műsort a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán, az ’56-os emléktáblánál, melyen jelen lesz Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke is. Pénteken 17 órától Hidak, korok, Budapest címmel nyílik kiállítás a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti aulájában, a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében. A tárlatot Módos Péter, az Európai Utas Alapítvány elnöke, a kiállítás kurátora mutatja be az érdeklődőknek.
A kiállítás az elmúlt 300 év történelmét mutatja be Budapest (Pest és Buda) hídjainak történetén keresztül, felhasználva a legjobb magyar képzőművészek, festők, rajzolók műveinek másolatait és fotódokumentumokat. A kiállított anyagok között több 1956-os kötődésű fotó is található, ily módon az esemény egyben megemlékezés is az 1956-os magyar forradalomra.
Marosvásárhelyen pénteken három helyszínen is emlékeznek az ’56-os forradalom és szabadságharc kitörésének 59. évfordulójára. Az EMNT Maros megyei szervezete 13 órától a Bolyai téri unitárius templomba várja az emlékezőket, ahol ’56 erdélyi vonatkozásait Kálmán Attila történész ismerteti. Az 1956-os Bajtársi Társaság 18 órától a Vártemplomban tart ünnepi megemlékezést, majd megkoszorúzzák a templom udvarán levő 1956-os kopjafát. A Magyar Dolgozók Egyesülete és az Erdélyi Magyar Baloldal szintén 18 órától a Deus Providebit Tanulmányi Házban tart emlékrendezvényt, ahol Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója tart rövid történelmi visszatekintést.
Sepsiszentgyörgyön 11 órától megkoszorúzzák a polgármesteri hivatal homlokzatán található Gloria Victis emléktáblát, valamint Szalai Attila ’56-os mártír Csíki utcai emléktábláját. A nemzeti ünnep alkalmából a kommunista diktatúra áldozatainak emlékházában 12 és 17 óra között nyílt napot tartanak. A látogatáshoz előzetes bejelentkezés szükséges a 0726–237947-es telefonszámon. 18 órától az ’56-os emlékparkban hajtanak fejet a hősök és mártírok előtt, majd fáklyás körmenetet tartanak az Erzsébet parkig, ahol a kommunizmus áldozatainak emlékére állított kopjafánál helyeznek el virágokat.
Kézdivásárhelyen 13 órától a református temető kopjafáinál tisztelegnek az ’56-os hősök előtt, majd 18.30-tól az iskolák diákjai vonulnak fel fáklyákkal a Gábor Áron téren. A megemlékező műsor és koszorúzás a Hősök Emlékművénél 19 órától kezdődik.
Kovásznán pénteken 17 órától a központi parkban lévő emlékműnél emlékeznek. A Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont udvarán pénteken 17 órától kezdődik a megemlékezés. Csíkszeredában pénteken 11 órától a Kalász lakótelepi temető előtti téren felállított 1956-os kopjafánál kezdődik a programsorozat. A központi ünnepség 17 órától lesz az 1956-os téren, a Gloria Victis-emlékműnél.
Székelyudvarhelyen 18 órakor a Székelyföldi Filharmónia kamaraestjével kezdődik megemlékezés a városháza Szent István Termében, majd 19 órától az Udvarhely Néptáncműhely lép fel a művelődési ház színpadán. 20 órakor innen indul a fáklyás felvonulás az üldözöttek és áldozatok emlékművéhez, ahol ünnepi műsor és koszorúzás lesz.
Gyergyószentmiklóson a római katolikus temetőben tartanak emlékműsort pénteken 17 órától.
Krónika (Kolozsvár)

1956 – három helyszínen
Idén három marosvásárhelyi helyszínen – a Bolyai téri unitárius templomban, a Deus Providebit Tanulmányi Házban és a Vártemplomban – emlékeztek az 1956-os forradalomra és szabadságharcra.
A Bolyai téri unitárius templomban
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templomban szervezett emlékünnepséget. Az emlékműsor keretében fellépett a Tiberius vonósnégyes, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum furulya- és zeneköre. Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke beszédében Mindszenty Józsefet, Márai Sándort, Borisz Jelcin egykori orosz államfőt és Barack Obama amerikai elnököt is idézte annak érzékeltetésére, hogy az 1956-os magyar forradalom világtörténeti eseménynek számított akkor, mint ahogy annak számít ma, 59 év múlva is. Ezt követően dr. Flender Gyöngyi, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja is szólt az egybegyűltekhez, az 1956-os események vonatkozásait Kálmán Attila történész, a Bolyai líceum tanára ismertette.
A beszédeket és a kultúrműsort követően a templom udvarán, az összetartozás fájánál helyezett el koszorút Flender Gyöngyi konzul, majd az '56-os Moldován Béla saját emlékeit elevenítette fel.
A Deus Providebit Házban
A Magyar Dolgozók Egyesülete és az Erdélyi Magyar Baloldal 18 órától a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban szervezett emlékrendezvényt az 1956-os magyar forradalomról. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, az RMDSZ polgármesterjelöltje rövid történelmi visszatekintésében a forradalom jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy a II. világháború után ekkor nyilvánult meg először szolidaritás a Kárpát-medencében, és ez a szolidaritás egy olyan ügy mellett bontakozott ki, amilyent 1848-ban tapasztalhatott a medence népe: a szabadság iránti vágy, a zsarnokság elleni harc kovácsolta össze a különböző nemzetiségű embereket. A rendezvényen fellépett Buta Árpád operaénekes, valamint a Bolyai Farkas líceum diákjai, Vizeli Ibolya, Köllő Magor Örs. Műsorvezető Böjthe Róbert Zoltán volt.
A megemlékezés előtt egy perc néma csenddel adóztak a nemrégiben elhunyt Fodor Imre volt vásárhelyi polgármester emlékének. Az RMDSZ részéről Kerekes Károly képviselő volt jelen a rendezvényen.
A Vártemplomban
Az 1956-os Bajtársi Társaság szintén 18 órai kezdettel tartott ünnepi megemlékezést a Vártemplomban. Ezt követően megkoszorúzták a templom udvarán elhelyezett 1956-os emlékművet. Ugyanakkor ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg az 1956-os forradalom kitöréséről a Vártemplomban. Horváth Zoltán budapesti egyetemi tanár, a Romanika könyvkiadó vezetője vetítéssel egybekötött előadást tartott a székelyföldi műemlék templomokról.
A Vártemplom főlelkésze, Ötvös József hangsúlyozta: – Ötvenkilenc évvel ezelőtt nagyon sokan úgy érezték, hogy a nemzetet meg kell menteni. És egy félelemben tartott nemzet ekkor bátor lett. Átélte a mi népünk azt, hogy az élet nem más, mint a félelem és bátorság nagy küzdelme, és ennél nagyobb bátorság, mint puszta kézzel szembemenni a tankokkal, talán nem is volt a történelemben. Sokáig ellenforradalomnak nevezték, nem is volt szabad beszélni róla, most már kimondhatjuk: forradalom volt, szabadságharc. Akiket akkor életfogytiglanra ítéltek, azokat most már kitüntették és a nemzet hőseiként tisztelik.
A Vártemplom udvarán, az ötvenhatosok emlékére állított kopjafánál a Vártemplom kórusa énekelt, majd az Erdélyi 1956-os Bajtársi Társaság Maros megyei szervezete nevében vitéz Rendes Lajos, a marosvásárhelyi RMDSZ nevében Peti András, a 1989. December 21. – Marosvásárhely Mártírváros Egyesület képviselőjeként Hamar Alpár Benjámin, vitéz Kiss József, illetve a Történelmi Vitézi Rend képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait. Mindhárom rendezvény színhelyén elhangzott a Himnusz.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

MVSZ-könyvbemutató és fórum Marosvásárhelyen
Quo vadis, székely nép?
Azért jöttünk Marosvásárhelyre, mert Marosvásárhely Székelyföld régi fővárosa, és mint ilyen megkerülhetetlen, és innen indítjuk a fórumsorozatot, amelyet Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, majd Kézdivásárhelyen folytatunk – nyilatkozta a Népújság kérdésére Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke szerdán, amikor az MVSZ vezetői a Deus Providebit Tanulmányi Házban könyvbemutatóval egybekötött fórumot tartottak, amelyen a Magyarságtudományi Füzetek 26. kiadványát ismertették.
A rendezvényen jelen volt Borsos Géza, a világszövetség Kárpát-medencei térségért felelős alelnöke, Fuksz Sándor felvidéki elnökhelyettes, Benkő Emőke, az MVSZ elnökségének póttagja, bardóc-miklósvárszéki elnök, Hompoth Zoltán magyarországi elnökségi tag.
Az MVSZ elnöke megnyitóbeszédében kijelentette: a Magyarok Világszövetségét a Magyarok Világkongresszusa hozta létre, "egyedi szervezet, nem egyike a Magyarországon bejegyzett 65 ezer civil szervezetnek". Reális szükségszerűségből hozták létre 1938-ban, hogy "az egyetemes magyar nép ne maradjon képviselet nélkül".
A bemutatott 96 oldalas "füzetet", melynek címe Nemzet-e vagy nép-e a székely? Netán kisebbség? Patrubány Miklós és Borsos Géza szerkesztette.
A rendezvény szünetében beszélgettünk Patrubány Miklóssal és Borsos Gézával.
"A Magyarok Világszövetsége hívta életre a Székely Nemzeti Tanácsot"
Patrubány Miklós kérdésünkre elmondta, hogy a füzetsorozat 26. kötete kimondottan a székelységgel foglalkozik, olyan őstörténeti elemekkel, amelyek a ma élő nemzedék számára teljesen ismeretlenek vagy alig ismertek. Például a Csíki Székely Krónika, amelyet évtizedekig hamisítványnak bélyegzett a magyar tudóstársadalom egy része, de amelyről meggyőző bizonyítékok állnak ma rendelkezésre, távolról sem hamisítvány, hanem a székelység három-négyszáz éve megőrződött ősgestája.
– Tárgyalja a székelység ősiségét, s a Kárpát-medencében Árpád magyarjait megelőző jelenlétét, de tárgyalja a jövőbe vezető utat is, mert ebben az önmaga keresésében a székelység nem tudja eldönteni a maga státuszát, hogy népnek vagy nemzetnek tekintse magát – miután Erdély történetében évszázadokon keresztül a magyar mellett a székely és a szász nemzet alkotta a trium nationumot –, amely része a magyar nemzetnek. Ha ez utóbbit választja, akkor attól kezdve már nem kisebbség, és egészen más nemzetközi jogviszonyba kerül, mintha kisebbségként határozná meg önmagát. Ugyanis a népeket az ENSZ alapokmányoknak minősülő határozatai szerint vitathatatlanul megilleti az önrendelkezés joga. Ha tehát a székelység népként határozná meg magát, akkor senki a nemzetközi jogban nem vitathatná el a jogát, mondjuk úgy, a legszerényebbre, az autonómiára – jelentette ki Patrubány.
Azért tartottak fórumot, azért jött el az MVSZ vezérkara, hogy "miután a füzet tág időkeretet tekint át a székely–magyar viszony tekintetében, és évezredekre visszamenően taglalja a székely–magyar egymásrautaltságot több földrészen", úgy gondolták, semmiképpen sem szabad kizárni a kérdezés lehetőségét. Körútjuk első állomásának Székelyföld régi fővárosát, Marosvásárhelyt választották.
– A meghívón az áll, hogy Quo vadis, székely nép?; az MVSZ elnöke szerint merre tart a székelység?
– Ez a cím visszautal arra, hogy a Magyarok Világszövetsége hívta életre a Székely Nemzeti Tanácsot, egy nagyon jól elgondolt és jól kidolgozott stratégia mentén, mindvégig a háttérben maradva. De a legfontosabb nyilvános aktus, amivel ténylegesen létrehoztuk a Székely Nemzeti Tanácsot, az a Quo vadis, Székelyföld? konferenciasorozat volt 2003-ban, amikor végigjártuk Székelyföldet, és amelynek eredményeként októberben létrejött a Székely Nemzeti Tanács. Ezzel a címválasztással is visszautalunk arra, hogy most új kihívások előtt áll egész Európa, új kihívások előtt áll az egész emberiség. A Magyarok Világszövetsége szervezi a magyarok 9. világkongresszusát, amelyre augusztusban kerül sor, tehát alkalmas az idő arra, hogy újból számba vegyük, kik vagyunk, hányan vagyunk, és merre megyünk.
"A székely nép rendelkezik önrendelkezési joggal"
Borsos Géza: – Amint a meghívóból is látszik – Quo vadis, székely nép? – ez a füzet abból az igényből született, hogy végre tisztázzuk a mai generáció szemében is, hogy tulajdonképpen mi is a székely közösség, vagy minek vallja magát. Mert a kérdést úgy is föl lehet tenni, hogy minek tekinti a székely közösséget a mai társadalom itthon, esetleg külföldön. A mi meggyőződésünk az – és a füzet szerkesztése is ezt a célt szolgálja –, hogy a székely közösség nép, egy olyan közösség, amely a nép minden kritériumát magában hordozza, tehát többre hivatott, és több joggal rendelkezik, mint amennyit ma magáénak tud mondani. Úgy gondolom, hogy erre az útra kell állítani a székely népet és a Székelyföld autonómiájáért küzdő összes erőket, abból kiindulva, hogy a székely nép rendelkezik önrendelkezési joggal, és ez egy nemzetközileg elismert, védett jog, ami a népeknek kijár, és ennek alapján az egész Kárpát-medencei nemzetegyesítési folyamatot új stratégiává lehet alakítani.
– Mikor, meddig? Quo vadis? Mert sem a hazai kormány, sem az Európai Unió nem fogadja kitörő örömmel ezeket az önrendelkezési törekvéseket.
– Igen, ez óriási probléma, hogy tulajdonképpen egy ezeréves történelmi múlttal rendelkező közösség elismertetheti-e magát népként. Mert az volt egészen 1867-ig, és azután is annak vallotta magát. Az első világháború végén az akkor megalakult Székely Nemzeti Tanács még ugyanezt az elvet képviselte, akkor is székely népnek nevezték magukat, és kísérlet is történt arra, hogy az önrendelkezési jogukat érvényesítsék. Azt hiszem, hogy ebben az irányban kellene sokkal erősebb és összefogottabb diplomáciát folytatni, és eleve el szeretném oszlatni azokat a félremagyarázásokat, amelyek azt mondják, hogy ha egy nép, jelen esetben a székelység, kinyilvánítja az önrendelkezés igényét, az rögtön konfliktussal fog járni a többségi népességet képviselő országgal, hatalommal szemben. Úgyhogy tisztán és világosan, elvszerűen és dokumentáltan felvetve szeretnénk elindítani azt a folyamatot, amely majd egységbe kovácsolja mindazokat, akik egyáltalán a székely társadalom és az egész erdélyi magyarság jövőjével foglalkoznak.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Szabadságvágy diákhangon
Szavalóverseny 1848 emlékére
"Magyar vagyok, lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani" – ez a Babits-idézet adta meg az alaphangját a reformkor és az 1848-as szabadságharc költőinek emlékét idéző szavalóversenynek, amelyet harmadik alkalommal szervezett meg tehetséggondozó (vokacionális) tanintézetek ésszakközépiskolák diákjai számára a marosvásárhelyi Szász Albert Sportlíceum.
Péntek délelőtt székely ruhás lányok és fehér inges, nyakkendős fiúk töltötték be a Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály-termét. Amint Fábián Olga főszervezőtől megtudtuk, a megyeközponti tanintézetek – a Művészeti, az Elektromaros, a Pedagógiai Líceum, a Gheorghe Sincai, illetve a Ion Vlasiu szakközépiskolák – diákjai mellett idén először más városokból, Régenből és Szovátáról is érkeztek szavalók. Negyven diák hozta el a meghatározott történelmi korból származó kedvenc költeményét.
– Ez az együttlét nem feltétlenül a versenyről, sokkal inkább arról szól, hogy ünnepélyes keretet adjunk a szép gondolatok megszólaltatásának. A márciusi ifjak lelkesedése, gerincessége, tisztessége ma is érvényes üzenetet hordoz, követendő példának számít. Legyen ez a verseny elsősorban baráti találkozás, jókedvetekből mondjátok a verseket – kérte Fábián Olga az egybegyűlt fiatalokat. Ezt követően Csíki Zsolt, a Szász Albert Sportlíceum igazgatója osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlevőkkel.  "Kossuth Lajos háromszínű lobogója, de sok barna legény esküszik alatta" – énekelte a következő percekben Szőlősi Katalin művészetis diák, majd a reformkorról, a szabadság eszméjének születéséről olvasott fel gondolatokat a sportlíceum két tanulója. A verseny izgalmát oldó műsor kiemelkedő pillanatának számított Csatlós Beáta és Kerekes Eszter művészetis diákok fuvolajátéka – Petőfi két megzenésített versét szólaltatták meg –, illetve Bartha Noémi és Lakó Levente sportiskolás nyárádmenti tánca. Székely Norbert művészetis tanuló, a tavalyi szavalóverseny első díjasa Petőfi Sándor Ha férfi vagy, légy férfi című költeményét, azt a verset adta elő, amellyel 2015-ben megnyerte a tehetségpróbát. Ezt követően közös versmondásra sorakoztak fel a sportlíceum diákjai, Petőfi Bizony mondom, hogy győz most a magyar című, Marosvásárhelyen írt versével bátorították a versenybe szállókat.
Nemsokára aztán elindult a versfüzér, egymás után léptek színpadra a szavalók. A legtöbben Petőfit választották – az egyik versenyző énekelve adta elő a közismert Befordultam a konyhára... című verset –, de Vörösmarty Szózata is felcsendült, és Arany Jánostól, Gyulai Páltól is hallhatott lírai alkotást a háromtagú – Tollas Gábor színművész, Nagy Olga és Xantus Piroska magyar szakos tanárnők alkotta – zsűri. A verseny kínálatában versduett és -trió is szerepelt. Jó pár diák erőltetett színpadiasság nélkül, biztos szövegtudással, tisztán hangsúlyozva tette maivá a szabadságvágy költői megnyilvánulásait. A verseny szünetében újabb katonadalok hangzottak el – Gergely Erika volt az egyik tolmácsoló –, Rau Renáta és Szász Norbert pedig néptánccal gazdagította a műsort.
A több mint kétórás verseny természetesen díjazással zárult. A zsűri tetszését leginkább Simonfi Zsuzsannának, a szovátai Domokos Kázmér iskola diákjának szavalata nyerte el, a marosvásárhelyi Pedagógiai Líceumból érkezett Babos Panni Emőke és a szászrégeni Lucian Blaga iskolát képviselő Barabás Zalán második díjat kapott, a sportiskolás Lőrincz Mercedesz, Peres Nelly, a Ion Vlasiu iskola diákja, illetve Deák Imola, a régeni Lucian Blaga iskola tanulója harmadik lett. Az értékelőbizottság hét versenyzőt dicséretben részesített.
A díjazottak könyvjutalmát, akárcsak a tavaly, ezúttal is a verseny főtámogatója, az Erdélyi Rákóczi Szövetségek Egyesületének elnöke, Csorba Árpád István biztosította. Szintén az egyesületi elnök felajánlásával minden csapatból – azaz iskolából – három diák és egy pedagógus a szovátai Teleki Oktatási Központban Érték és ifjúság címmel megrendezésre kerülő hosszú hétvégén vehet részt.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Hídépítés tánclépéssel és kerekesszékkel mozgássérültek és épek között
Különleges eseménynek adott helyet péntek este Marosvásárhelyen a Liget, ahol első alkalommal lépett közönség elé a mozgássérültek tánccsoportja. Az előadást színesítette az is, hogy együtt táncoltak a sérültek az épekkel.
A HIFA-Románia Egyesület tánccsoportja, a Building Bridges Dance létrejöttének ötlete tavaly szeptemberében született, amikor az egyesület munkatársai megkeresték Somodi Katalin tánctanárt, pontozóbírót és a Dance Art tánciskola egyik alapítóját és elnökét azzal a kéréssel, hogy az egyesület 15-ik évfordulója alkalmából betanítson egy táncot egy vegyes – mozgássérült és ép fiatal pár előadásában.
A bemutató annyira sikeres volt, hogy azonnal megszületett az ötlet: kövesse egy egész tánccsoport a bátor fiatal pár példáját – idézte fel a kezdeteket Csata Éva pszichológus, a HIFA Románia Egyesület elnöke. Első lépésként pályáztak az anyagiak megteremtésére, majd összeállt a csapat. A tánccsoport tagjai Segesvárról, Szászrégenből, Nyárádmagyarosról, Marosszentgyörgyről és Marosvásárhelyről jártak heti két alkalommal a próbákra. A tagok szállítása mellett a tánchoz szükséges speciális kerekesszékek beszerzése is kihívást jelentett, abban a Motivation Románia Egyesület nyújtott segítséget, a táncoktatást pedig Somodi Katalin vállalta önkéntességi alapon. A próbáknak kezdetben a Deus Providebit Tanulmányi Ház adott helyet, majd a Sapientia EMTE Koronkai egyetemi aulája, ahol a tér is és a fényviszonyok is megfelelőek voltak.
Péntek este a ligeti nagy sátortető alatt berendezett nézőtér megtelt érdeklődőkkel, az ideiglenes színpadon pedig mozgássérült fiatalok és Marosvásárhelyen tanuló egyetemi hallgatók mutatták be közös műsorukat, illetve fellépett az Art Dance gyerek és felnőtt csoportja.
A csoport kerekesszékben ülő fiataljairól az egyesület elnöke elmondta, hogy baleset következtében váltak mozgáskorlátozottakká. “Le az összes kalapokkal előttük, hogy az akadályokon túllépve, amit a társadalom, saját állapotuk gördített eléjük, túlléptek ezen és igazi követendő példát mutatnak mindannyiunk számára” – fogalmazott a pszichológus, mikor bemutatta őket, köszönetét fejezve ki az egyetemistáknak is, akik tengernyi elfoglaltságuk ellenére, mindent megtettek az elmúlt hónapok során annak érdekében, hogy részt vegyenek és keményen dolgozzanak a próbákon.
A péntek esti esemény egyfajta hídépítés volt, annak az első lépése – foglalta össze az esemény jelentőségét Csata Éva, aki szeretné, ha a kezdeményezés folytatódna és további hasonló események színhelye lenne Marosvásárhely. A nézők is hasonló gondolatokkal távoztak, többen elmondták érdeklődésünkre, hogy ilyen rendezvényre minél többre szükség volna, hogy a mozgáskorlátozottakat be-, illetve elfogadja a társadalom mozgásképes többsége, ne szörnyülködve tekintsen rájuk.
maszol.ro

Háromnapos ballagás a Sapientián
Háromnapos rendezvénysorozat keretében ballagnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának végzős hallgatói június 2–4. között.
A rendezvénysorozat – amelyen részt vesz a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezető-helyettese, Brendus Réka, valamint Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál is – csütörtökön 18 órakor kezdődik az immár hagyományos kocogással, amelynek útvonala a Deus Providebit Tanulmányi Ház épületétől a Sapientia koronkai campusáig tart. A kocogás során öt helyszínen (Deus Providebit Tanulmányi Ház, Bolyai téri Pszeudoszféra, Poklos híd, Fortuna megálló, Corina megálló) csatlakoznak a tizenegy balagó szak hallgatói. A testmozgás után az egyetem udvarán, tábortűznél gulyásozásra kerül sor, 21 órától pedig hajnalig tartó buli zárja az első napot. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem központi évzárójára és ballagási ünnepségére június 4-én, szombaton 10 órától az egyetem aulájában kerül sor. A ballagási rendezvénysorozat június 5-én, vasárnap a 21 órától kezdődő kosaras bállal zárul
Gáspár Botond |
Székelyhon.ro

„Erősítenünk kell a szabadság kultúráját!”
Erdély-szerte megemlékezéseket tartottak csütörtökön az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc véres megtorlása és a 13 aradi vértanú kivégzésének 167. évfordulója alkalmából.
A központi rendezvényt – mint minden évben – Aradon tartották, ahol a program a hagyomány szerint szentmisével kezdődött a belvárosi római katolikus templomban, melyet Kovács Péter gyulai esperes-plébános, általános püspöki helynök celebrált. Ezt követően a megemlékezők a Szabadság-szoborhoz vonultak.
A megemlékezésen elsőként felszólaló Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arra mutatott rá, hogy egyetlen európai nemzetet sem kímélt meg a történelem attól, hogy meg kelljen vívnia a maga szabadságharcát. „A nemzetté válás és a szabadság iránti vágy, valamint az abból fakadó szabadságharc párost alkotott a népek történelmében, különösen a francia forradalomtól kezdődően. Ez alól nem voltunk, nem is lehettünk kivételek mi, magyarok sem” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Hangsúlyozta, az aradi 13 vértanú áldozatkészségének és mártírhalálának példája ma is aktuális a kisebbségi sorban élő erdélyi magyarság számára. Kelemen Hunor szerint arra kötelez bennünket a 13 aradi vértanú áldozata és emléke, hogy minden választásunkkal, minden cselekedetünkkel, nap mint nap, nemzedékről nemzedékre a szabadság kultúráját, a szabadság feltétel nélküli szeretetét erősítsük.
Az Aradi Hírek portál tudósítása szerint Gheorghe Falcă, Arad polgármestere is köszöntötte a megemlékezés résztvevőit. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy míg 20 évvel ezelőtt a '49-es mártírok megemlékezésén való részvétel a megosztást jelentette a románság számára, ma már az összetartozás jeleként értékelik.
Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos beszédében azt emelte ki: a 21. századi kihívásokkal csak összefogással tudhat szembenézni Közép-Európa. „Nemcsak gazdasági, hanem látjuk a migrációs kérdést is, amelyekre nem lehet megfelelő választ adni egyenként, hanem feltétlenül szükséges az összefogás, minimum a térségbeli összefogás” – idézte a politikust az aradi hírportál. A Zala György alkotta emlékműnél megtartott megemlékezést követően 16 órakor a Vesztőhelyen tisztelegtek a vértanúk előtt, a program szerint pedig 18 órától az aradi állami színházban Tóth-Máthé Miklós A nagyrahivatott című darabját mutatták be.
„Meg kell tanítani: emlékezni kötelesség!”
Sepsiszentgyörgyön mintegy 200 résztvevő jelenlétében tisztelegtek a nemzeti gyásznapon a megyei könyvtár mögötti emlékparkban, ahol megkoszorúzták a vértanúk emlékére állított 13 kopjafát, Balázs Antal alkotásait. Elsőként a fafaragó mester – az emlékpark létrehozásának ötletgazdája – szólt az egybegyűltekhez, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „csak egy maroknyi polgár” érezte úgy, hogy részt kell vennie a megemlékezésen, „holott emlékeznünk kell azokra, akik a harcolni akarásban példát mutattak nekünk”. Balázs Antal arra kérte a pedagógusokat, hogy tanítsák meg a diákoknak, hogy emlékezni kötelesség. A megemlékezés díszvendége, Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke az identitásunk megőrzéséért folytatott, közel 170 éve tartó harcról beszélt. Hangsúlyozta, míg a 19. századi forradalom idején az osztrák elnyomás ellen kellett küzdeni, ma a kozmopolita gondolkodás veszélyezteti a magyarságot. 
A nyárádszeredai magyarság a hagyománytól eltérő módon emlékeztek meg a kivégzett aradi vértanúkról csütörtökön délelőtt. A főtéri Bocskai-szobor előtt háromszögű pannót állítottak fel, így emlékeztették az arra járó helybelieket a nap fontosságára. A pannó oldalain a tizenhárom aradi vértanút, Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnököt és az aradi Szabadság-szobrot ábrázoló kép áll.
Szűcs Péter, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) országos szervezet alelnöke a Krónikának elmondta: szívügyüknek és feladatuknak tekintik a nemzeti hősökről való megemlékezést. Céljuk, hogy interaktív módon hívják fel az emberek figyelmét az aradi vértanúkra, akik a szabad hazáért harcoltak 1848-49-ben, mint 1956-ban a pesti ifjak. A délelőtt felállított pannónál sokan elidőztek, nézegették a képeket, olvasták a neveket és idézeteket, érdeklődtek és elbeszélgettek a szervezőkkel, majd további hasonló kezdeményezésekre biztatták őket. A nap folyamán mindig állt ott valaki és fogadta a megálló járókelőket, este pedig gyertyákat gyújtottak a helyszínen.
„Spekulánsok helyett Petőfikre van szükség!”
„Ma is az asztalra felpattanó, az igazságot kimondó és értékeinket megvédő, talpra magyar Petőfikre van szükségünk, nem pedig az áldemokrácia eszméi mögött megbújó spekulánsokra” – hangzott el a Maros megyei EMNT szerda esti megemlékezésén. A Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály termében megtartott rendezvényen Balla József római katolikus lelkész felolvasta Damjanich János vértanú-vezérőrnagy 1849. október 6-án hajnalban írt imáját.
A Rendhagyó történelemóra rendezvénysorozat egyik szervezője, Kocsis Lóránt Zsombor a történelmi tényeket ismertette. „167 évvel ezelőtt egy nemzet úgy döntött, kifordítja sarkaiból a világot és meg is tette, mint ahogy a történelem folyamán oly sokszor, ha a zsarnokság, az önkényes hatalom az igazság és a szabadság fölé szándékozott emelkedni, és ma is megteszi, ha kell” – fogalmazott. Rámutatott, a magyar nép mindig békeszerető, befogadó nép volt, viszont mindig felismerte, ha szabadságát, kultúráját és keresztény értékeit veszély fenyegette, ezt teszi ma is „az egész Európa helyett”. A rendezvény végén Kali Margit népdalokat énekelt, majd közölték a résztvevőkkel, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának méltó emléket állít az EMNT országos rendezvénye, amelyet október 17-én, hétfőn 18 órától tartanak a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében.
kronika.ro Erdély.ma

„Egy nemzet úgy döntött, kifordítja sarkaiból a világot”
A marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály-termében emlékezett meg a 167 évvel ezelőtt kivégzett 13 aradi vértanúra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete október 6-án.
„Mártírok születtek magyarságunk egén, a hit mártírjai, akik nemcsak önmagukban, nemcsak a közösségben hittek, hanem eleven hitű emberek voltak. Az élő hit mártírjait tiszteljük, akik hitüket a haza oltárán feláldozták” – mondta Balla József római katolikus lelkész, aki felolvasta Damjanich János 1849. október 5-ről 6-ra virradó éjszaka írott imáját. Péterffy Gyöngyvér Erős hittel című saját költeményét szavalta el, majd a Rendhagyó Történelemóra egyik szervezője, Kocsis Lóránt Zsombor ismertette a történelmi tényeket, kiemelve: „167 évvel ezelőtt egy nemzet úgy döntött, kifordítja sarkaiból a világot és meg is tette, mint ahogy a történelem folyamán oly sokszor, ha a zsarnokság, az önkényes hatalom az igazság és a szabadság fölé szándékozott emelkedni, és ma is megteszi, ha kell”.
Elmondta, Magyarország az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot egy új ország megteremtéséért vívta, a 200 ezres orosz és 66 ezres osztrák csapatokkal szemben csupán abban bízhattak, hogy képesek lesznek annyira lelassítani az előretörést, hogy Nyugat-Európa felfigyeljen a küzdelemre.
„A magyar nép mindig békeszerető, befogadó nép volt, viszont mindig felismerte, ha szabadságát, kultúráját és keresztény értékeit veszély fenyegette, mint ahogy ma is felismeri, és ha kell, nemcsak a maga szemszögéből, hanem egész Európa helyett felismeri” – fogalmazott Kocsics Lóránt Zsombor.
A rendezvény végén Kali Margit népdalokat énekelt, majd közölték a résztvevőkkel, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának méltó emléket állít az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos rendezvénye, amelyet október 17-én, hétfőn 18 órától tartanak a Kultúrpalota nagytermében. A magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.
Gáspár Botond Székelyhon.ro 

„Erősítenünk kell a szabadság kultúráját!”
Erdély-szerte megemlékezéseket tartottak csütörtökön az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc véres megtorlása és a 13 aradi vértanú kivégzésének 167. évfordulója alkalmából.
A központi rendezvényt – mint minden évben – Aradon tartották, ahol a program a hagyomány szerint szentmisével kezdődött a belvárosi római katolikus templomban, melyet Kovács Péter gyulai esperes-plébános, általános püspöki helynök celebrált. Ezt követően a megemlékezők a Szabadság-szoborhoz vonultak.
A megemlékezésen elsőként felszólaló Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arra mutatott rá, hogy egyetlen európai nemzetet sem kímélt meg a történelem attól, hogy meg kelljen vívnia a maga szabadságharcát. „A nemzetté válás és a szabadság iránti vágy, valamint az abból fakadó szabadságharc párost alkotott a népek történelmében, különösen a francia forradalomtól kezdődően. Ez alól nem voltunk, nem is lehettünk kivételek mi, magyarok sem” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Hangsúlyozta, az aradi 13 vértanú áldozatkészségének és mártírhalálának példája ma is aktuális a kisebbségi sorban élő erdélyi magyarság számára. Kelemen Hunor szerint arra kötelez bennünket a 13 aradi vértanú áldozata és emléke, hogy minden választásunkkal, minden cselekedetünkkel, nap mint nap, nemzedékről nemzedékre a szabadság kultúráját, a szabadság feltétel nélküli szeretetét erősítsük.
Az Aradi Hírek portál tudósítása szerint Gheorghe Falcă, Arad polgármestere is köszöntötte a megemlékezés résztvevőit. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy míg 20 évvel ezelőtt a '49-es mártírok megemlékezésén való részvétel a megosztást jelentette a románság számára, ma már az összetartozás jeleként értékelik.
Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos beszédében azt emelte ki: a 21. századi kihívásokkal csak összefogással tudhat szembenézni Közép-Európa. „Nemcsak gazdasági, hanem látjuk a migrációs kérdést is, amelyekre nem lehet megfelelő választ adni egyenként, hanem feltétlenül szükséges az összefogás, minimum a térségbeli összefogás” – idézte a politikust az aradi hírportál. A Zala György alkotta emlékműnél megtartott megemlékezést követően 16 órakor a Vesztőhelyen tisztelegtek a vértanúk előtt, a program szerint pedig 18 órától az aradi állami színházban Tóth-Máthé Miklós A nagyrahivatott című darabját mutatták be.
„Meg kell tanítani: emlékezni kötelesség!”
Sepsiszentgyörgyön mintegy 200 résztvevő jelenlétében tisztelegtek a nemzeti gyásznapon a megyei könyvtár mögötti emlékparkban, ahol megkoszorúzták a vértanúk emlékére állított 13 kopjafát, Balázs Antal alkotásait. Elsőként a fafaragó mester – az emlékpark létrehozásának ötletgazdája – szólt az egybegyűltekhez, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „csak egy maroknyi polgár” érezte úgy, hogy részt kell vennie a megemlékezésen, „holott emlékeznünk kell azokra, akik a harcolni akarásban példát mutattak nekünk”. Balázs Antal arra kérte a pedagógusokat, hogy tanítsák meg a diákoknak, hogy emlékezni kötelesség.  A megemlékezés díszvendége, Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke az identitásunk megőrzéséért folytatott, közel 170 éve tartó harcról beszélt. Hangsúlyozta, míg a 19. századi forradalom idején az osztrák elnyomás ellen kellett küzdeni, ma a kozmopolita gondolkodás veszélyezteti a magyarságot. 
A nyárádszeredai magyarság a hagyománytól eltérő módon emlékeztek meg a kivégzett aradi vértanúkról csütörtökön délelőtt. A főtéri Bocskai-szobor előtt háromszögű pannót állítottak fel, így emlékeztették az arra járó helybelieket a nap fontosságára. A pannó oldalain a tizenhárom aradi vértanút, Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnököt és az aradi Szabadság-szobrot ábrázoló kép áll.
Szűcs Péter, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) országos szervezet alelnöke lapunknak elmondta: szívügyüknek és feladatuknak tekintik a nemzeti hősökről való megemlékezést. Céljuk, hogy interaktív módon hívják fel az emberek figyelmét az aradi vértanúkra, akik a szabad hazáért harcoltak 1848-49-ben, mint 1956-ban a pesti ifjak. A délelőtt felállított pannónál sokan elidőztek, nézegették a képeket, olvasták a neveket és idézeteket, érdeklődtek és elbeszélgettek a szervezőkkel, majd további hasonló kezdeményezésekre biztatták őket. A nap folyamán mindig állt ott valaki és fogadta a megálló járókelőket, este pedig gyertyákat gyújtottak a helyszínen.
„Spekulánsok helyett Petőfikre van szükség!”
„Ma is az asztalra felpattanó, az igazságot kimondó és értékeinket megvédő, talpra magyar Petőfikre van szükségünk, nem pedig az áldemokrácia eszméi mögött megbújó spekulánsokra” – hangzott el a Maros megyei EMNT szerda esti megemlékezésén. A Deus Providebit Taulmányi Ház Szent Mihály termében megtartott rendezvényen Balla József római katolikus lelkész felolvasta Damjanich János vértanú-vezérőrnagy 1849. október 6-án hajnalban írt imáját.
A Rendhagyó történelemóra rendezvénysorozat egyik szervezője, Kocsis Lóránt Zsombor a történelmi tényeket ismertette. „167 évvel ezelőtt egy nemzet úgy döntött, kifordítja sarkaiból a világot és meg is tette, mint ahogy a történelem folyamán oly sokszor, ha a zsarnokság, az önkényes hatalom az igazság és a szabadság fölé szándékozott emelkedni, és ma is megteszi, ha kell” – fogalmazott. Rámutatott, a magyar nép mindig békeszerető, befogadó nép volt, viszont mindig felismerte, ha szabadságát, kultúráját és keresztény értékeit veszély fenyegette, ezt teszi ma is „az egész Európa helyett”. A rendezvény végén Kali Margit népdalokat énekelt, majd közölték a résztvevőkkel, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának méltó emléket állít az EMNT országos rendezvénye, amelyet október 17-én, hétfőn 18 órától tartanak a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Krónika (Kolozsvár)

Átadták az Orbán Balázs-díjakat
A Márton Áron-emlékév jegyében, a Székelyföldi Napok rendezvénysorozat részeként tegnap este került sor az Orbán Balázs-díjak átadására a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébániatemplomban. A régió egyik legjelentősebb kitüntetésének idei díjazottjai: Márkus András, a sepsiszentgyörgyi Mária Világ Királynője Egyházközség plébánosa, címzetes esperes, Oláh Dénes marosvásárhelyi plébános, főesperes és Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató, a Márton Áron életéről szóló, A Hegy című filmes monográfia készítője.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díjat a közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó Hargita, Maros és Kovászna megye önkormányzata 2011 óta adományozza olyan személyeknek, akik kimagasló tevékenységet folytatnak a térség fejlődése érdekében. A díjátadón, melyre a VII. Székelyföld Napok keretében került sor, elsőként Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szólalt fel, majd Borboly Csaba és Péter Ferenc, Hargita, illetve Maros megye önkormányzati elnöke, valamint Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szólt az egybegyűltekhez, aztán a laudációk felolvasása következett. 
Tamás Sándor köszöntőbeszédében elmondta, örömére szolgál, hogy nemcsak a székelyföldi megyék képviselői vannak jelen a rendezvényen, hanem Kézdivásárhelytől Szatmárig és Nagyváradig több város magyar polgármestere is jelen van, és bár Kolozsvár magyar polgármesterét idén még nem köszönthetik ezen az eseményen, „ami késik, nem múlik”. A tanácselnök elmondta, Székelyföld szerencsés helyzetben van, mert Bod Péter, Dózsa György, Teleki Sámuel, Gábor Áron, Nagy Imre, Márton Áron, Orbán Balázs és mások személyében nagyon sok olyan személyiség alkotott itt, akik lámpásként ma is utat mutatnak nekünk. Borboly Csaba Orbán Balázs-idézetek mentén arról beszélt, hogy az „igaznak, szépnek, jónak és Isteninek” az útján mindenki lehet nemzete apostola, és bár pár nappal ezelőtt elhunyt az Orbán Balázs-díj egyik első kitüntetettje, újabb személyiségek lépnek a nyomába. Péter Ferenc Márton Áron püspököt  idézve kijelentette, hogy meg kell vetnünk itt a lábunkat, munkát kell vállalnunk egymásért, a gyűlölet helyett pedig szeretettel és jóakarattal lehet jövőt építeni. Zsigmond Barna Pál főkonzul az októberi kvótaszavazás, az ötvenhatos hősökre való októberi megemlékezés és a decemberi parlamenti választások fontosságáról beszélt, majd két anekdotát mesélt el, melyek által ő is az összefogás fontosságát hangsúlyozta. A felolvasott laudációkból megismerhettük a díjazottak pályaképét, megtudhattuk, hogy bár egymástól sokban különbözik életútjuk, mindhárman ki tudtak teljesedni a hitben: Oláh Dénes többnyire íróként, rádiósként és a marosvásárhelyi Deus Probidevit tanulmányi ház működtetőjeként tevékenykedett, Nagy Zoltán tanárként és annak az ötórás filmes monográfiának a szerkesztőjeként, melynek elkészítése 23 évet vett igénybe, Márkus András pedig a sepsiszentgyörgyi cigány közösség lelkipásztoraként, aki szinte a teljes életét a cigányok felzárkóztatásának szentelte, fontos szerepet vállalva az őrkői iskola beindításában, működtetésében is. Az est során a díjazottak köszönetet mondtak a rangos elismerésekért, a felszólalások között a Tiberius vonósnégyes zenei intermezzói emelték az ünnepi esemény hangulatát.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A nemzetért, az iskoláért, Tamási Zsoltért imádkoztak
Zsúfoltságig megtelt hétfő este a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplom, ahol a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumért és annak igazgatójáért, Tamási Zsoltért imádkoztak.
Az iskola szülői közössége által meghirdetett közös imádkozásra felekezettől függetlenül gyűltek össze színészek, iskolaigazgatók, politikusok, többek között ott volt Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, Kecskés Csaba unitárius esperes és a Református Kántortanítóképző Főiskola igazgatója is.
Már a hatórás szentmise után telve maradt a templom, hiszen sokan szívügyüknek tartották részt venni a katolikus iskoláért és igazgatójáért tartott közös imádkozáson. Hét előtt pár perccel már nem lehetett helyet kapni a templomban, sokan az épület előtt, illetve a Deus Providebit Tanulmányi Ház udvarán húzódtak meg.
Oláh Dénes főesperes rövid és tömör beszédében arról szólt, hogy hálás azért Istennek, hogy a marosvásárhelyi és a Maros megyei magyarságot összekovácsolta a népért, az iskoláért, és annak igazgatójáért tartott közös imaalkalom.
„Isten összeterelt minket, és mindannyian érezzük, hogy felelősek vagyunk a jövőért. Nem valakik ellen gyűltünk össze, hanem gyermekeinkért, iskolánkért, a jövőnk és megmaradásunk zálogáért jöttünk az örök Istenhez imádkozni. Alapvető és elvitathatatlan jogunk van imádkozni, iskolánk és Tamási Zsolt igazgató ügyét Isten színe elé vinni. A világ meg kell értse, hogy mi senki jogos jussát nem akarjuk elvenni, de a sajátunkról sem vagyunk hajlandóak lemondani” – hangsúlyozta a főesperes, aki a katolikus iskola létének megkérdőjelezését egy régi seb felszakításához hasonlította, hiszen a tavalyelőtt ősszel létrehozott egyházi intézmény szárnybontogatását akarják megakadályozni.
„Azt a Tamási Zsoltot akarják megtörni, aki önfeláldozóan, szakmai hozzáértéssel, keresztény hittel kikaparta a gesztenyét, és a közösség élére állt. Száz éve tapasztaljuk ezt az erőfitogtatást, a megfélemlítést, s most azt üzenjük nekik, hogy ne féljenek tőlünk, hanem próbáljanak meg szeretettel megérteni, mert csak szeretetben lehet építeni” – mondta Oláh Dénes.
A felemelő együtt éneklés és imádkozás közben felolvasták Márton Áron püspök gondolatait is, aki arról elmélkedett, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy Erdélyben a templomok mellett mindenhol iskolák vannak, s ezeket körömszakadtáig védték a közösségek.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Erdélyben tart előadásokat Wittner Mária
A Magyar Szabadság Éve keretében zajló kolozsvári rendezvénysorozat végéhez közeledve a Kincses Kolozsvár Egyesület meghívására Erdélybe érkezik Wittner Mária, az 1956-os Emlékbizottság védnöke, az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus alakja, akivel november 15–19. között Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Nagyváradon találkozhatnak az érdeklődők.
Wittner Mária élete nem volt egy leányálom: alig múlt 19 éves, és már a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában harcolt Magyarország szovjet uralom alóli felszabadításáért. A sebesültek ellátásában, de fegyveres összetűzésekben is részt vett. November 4-én, a szovjet katonai invázió első napján az Üllői úton megsebesült. 1958. július 23-án, 21 éves korában ítélték halálra. Mintegy kétszáz napot töltött az akasztófa árnyékéban, majd miután a bíróság életfogytiglanra változtatta az ítéletet, tizenegy évet a Kádár-rendszer szigorított börtöneiben tartották fogva. Az utolsó forradalmárok között szabadult, és a rendszerváltozásig folyamatos megfigyelés alatt élt.
Mindezekről beszél erdélyi előadókörútján, az alábbi program szerint:
2016. november 15., 18 órakor – Kolozsvár, Sapientia EMTE Kolozsvári Kar, Aula Magna (Tordai út/Calea Turzii 4. sz.);
2016. november 16., 18 óra 30 perckor – Marosvásárhely, Deus Providebit Tanulmányi Ház, Szent Mihály terem (Rózsák tere/Piața Trandafirilor 61. sz.);
2016. november 17., 18 órakor – Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, Nyirő József terem (Baróti Szabó Dávid utca 32. sz.);
2016. november 18., 18 órakor – Csíkszereda, Sapientia EMTE Csíkszeredai Kar nagy aulája (Szabadság tér, 1. sz.);
2016. november 19., 18 órakor – Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem díszterme (Városháza/Primăriei 27. sz.)
A beszélgetéssorozat főszervezője a Kincses Kolozsvár Egyesület, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem, partnerségben Magyarország Kolozsvári és Csíkszeredai Főkonzulátusával, a Vásárhelyi Forgataggal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Magyar Polgári Egyesülettel és a Civil Kurázsi Egyesülettel. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja – írja a Kincses Kolozsvár Egyesület sajtószolgálata.
itthon.ma//kult

Velünk élő ‘56
2017. október 24-én veszi kezdetét Baróton, és 2017. október 28-án, Marosvásárhelyen ér véget könyvbemutató-sorozatunk, amely három kötetet mutat be, mindhárom az 1956-os forradalom eseményeit dolgozza fel.
Nem hiába haltatok meg! (Németh Terézia naplója 1956-ból),
Bűn volt a szó (Benkő Levente),
Világ Csodája ‘56 (Nahimi Péter)
Helyszínek és időpontok:
2017. október 24. 19:00 óra Erdővidék, Erdővidék Múzeuma, Kászoni Gáspár terem.
2017. október 25. 18:00 óra Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum, Bartók terem.
2017. október 26. 18:00 óra Kézdivásárhely, Gyűjtemények Háza.
2017. október 27. 18:00 óra Székelyudvarhely, Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár.
2017. október 28. 18:00 óra Marosvásárhely, Deus Providebit Tanulmányi Ház. Erdély.ma

56-os könyvbemutató-sorozat
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által rendezett 56-os könyvbemutató-sorozat a tegnapi napon Marosvásárhelyen zárult. Az érdeklődők ezen kívül Baróton, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen nyerhettek betekintést az 1956-os szabadságharc olyan mozzanataiba, amelyeket nem tanítanak az iskolákban.
Kedd este 19 órától Baróton vette kezdetét az az erdélyi körút, amelyen összesen négy 1956-hoz kapcsolódó könyvet mutatnak be szerzőik.
Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár termében Demeter Zoltán művelődésszervező köszöntötte a szép számú közönséget, két szál gyertyával, és egy perces néma csenddel emlékezve a forradalom áldozataira.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly termében ugyancsak népes nézőközönség előtt mutathatták be szerzőik a műveiket. Kézdivásárhelyen a lélek hangján mutatták be hogyan vívta ki a magyar nép alig néhány napot tartó függetlenségét, hogy 1956 gyermekeinek, fiataljainak, öregjeinek a szabadság puszta szeretete elég volt fegyverként a hatalmas szovjet birodalom ellen, hogy példát mutattak az emberiségnek szabadságszeretetből, hazaszeretetből amit még a történelem kereke sem tud megismételni! Köszönjük az érdeklődést, hisszük, hogy nem bánják akik eljöttek!
Székelyudvarhelyen hangulatos környezetben, a Városi könyvtár olvasótermében került sor október 27-én a hármas könyvbemutatóra 1956. október 23. kapcsán. Öröm volt kézbe fogni Tercsi néni eredeti naplóját, melyen megfigyelhetőek voltak a szegek által ütött lyukak, melyekkel a padlás gerendájára szegezték, hogy ne kerüljön illetéktelen kezekbe a nehéz időkben. A tizenéves közönség tagjaihoz úgy szólt Tercsi néni, mint egykori önmagához és bajtársaihoz, nagyon megható volt ezt nézni.
A körút Marosvásárhelyen zárult, ahol a Deus Providebit Tanulmányi Ház nagytermébe szép számban érkeztek érdeklődők,köztük Marosvásárhely alpolgármestere, a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója és olyanok is, akik az előadás során bemutatott egyik könyv főszereplőjének közeli ismerősei, osztálytársai voltak. A könyveket az Enyingen élő Vajda Jenőné Németh Terézia, a marosvásárhelyi történész , közíró és 56-kutató Tófalvi Zoltán és a kiskunmajsai Nahimi Péter történész, a Pongrácz Gergely 56-os Közhasznú Alapítvány elnöke mutatta be, mindnyájukat pedig a közönségnek a Budapestről érkezett Pataki Barbara. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sajtóközleménye; Erdély.ma