Nyolc korszerűen felszerelt szoba várja a Dési Római Katolikus Szórványkollégium felújított épületében a 28 bentlakó magyar gyermeket a dési ferences kolostor jóvoltából. Péter Arthur, a kolostor házfőnöke elmondta: immár hat éve működik a dési szórványkollégium. Tavaly júliusban sikerült visszakapni a ferencesektől egykor elvett épületet. Az épület, mint annyi hozzá hasonló, lepusztulva jutott vissza egykori tulajdonosához. Több milliárd lejes befektetéssel, külföldi rendházak, a katolikus egyház anyagi hozzájárulásával, illetve magánadományokból sikerült ismét lakhatóvá tenni az épületet. A kollégiumban lakó magyar gyerekeket „verbuválni” kellett, meséli a házfőnök, hiszen gyakran a szerény anyagi körülmények között élő családok képtelenek előteremteni a taníttatáshoz szükséges összeget. A dési iskolában tanuló gyerekek teljes ellátást kapnak a ferences rendtől, nevelők vigyáznak rájuk, akik segítenek a tanulásban is. Tamás József püspök beszédében a megmaradás és az önazonosság megőrzése ünnepének nevezte a napot. Az ünnepséget a Regösök furulyáscsoport műsora zárta. /Farkas Imola: Munkálkodás a tudomány és jámborság jegyében. Új épületben a Dési Római Katolikus Szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Nekünk kell döntenünk tanulóink sorsáról – mondta el beszédében Váncsa Áron Pál, Dés alpolgármestere azon a kis ünnepségen, amelyen a dési magyar kollégium két felújított termét szentelték fel. Az alpolgármester továbbra is bízik az egyház, a lakosság és RMDSZ céltudatos együttműködésében. Leander atya, a dési ferences rendház plébánosa röviden ismertette a kollégium történetét. A század elején a dési ferences rendház 50–60 ferences papnak volt az otthona; a ferencesek iskolát működtettek és több impozáns, a város központjában álló épület tulajdonosai voltak a kommunista államosításig. A ‘89-es változások után a plébánosok eredményesen munkálkodtak a visszaszolgáltatásért, 2000 óta pedig apránként elkezdték visszakapni jogos tulajdonuk egy részét. A rendház 2005 óta tágasnak bizonyult a benne lakó atyáknak, akik döntöttek: a legmagasztosabb cél a magyar fiatalok segítése lehet. Elkezdték a felújítást, és a földszinti termekből lakószobákat alakítottak ki. Ennek eredményeképp előbb három, majd négy, nyolc, mára pedig harmincnégy református és katolikus tanuló kapott második otthont a kollégiumban. A szülői hozzájárulás havonta mindössze mintegy 200 lej, a további költségeket a rendház fedezi. Leánder atya kiemelte a Szülőföld Alap, a megyei és városi tanács anyagi segítségét. A kollégium melletti épület – korábbi ifjúsági otthon – újra a katolikus rendház tulajdona. Az épületet az egyház siralmas állapotban kapta vissza. Felújítására újabb összefogásra, pályázatokra lesz szükség. /Lukács Éva: Összefogás a dési magyar kollégiumért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./