Reformátorok nyomában: tanulmányúton a dési gimnazisták
A reformáció 500. évfordulója alkalmából izgalmas feladatra vállalkozott néhány dési középiskolás. Visszanyúltak a gyökerekig, hogy felfedezzék a reformáció máig ható erejét, gyümölcseit. Mindazt, amit ott értékesnek, érdekesnek, netán elfeledettnek véltek, gyönyörű PowerPoint-bemutatóval színesítve elmondták a vasárnap délelőtti népes templomi gyülekezetnek.
Luther Márton, Kálvin János, Zwingli Ulrich, Károli Gáspár, Szegedi Kis István életének és munkásságának legizgalmasabb eseményeit elevenítette fel Bálint Gabriella vallástanár, valamint Albert Kinga, Nagy Krisztina, Rónai Bernadett, Zágoni Nóra, Daróczi Loránd, Kalmár Loránd és Kerekes Konrád középiskolai diákok kutató, feltáró munkája, s ígéret szerint a reformátorok névsora bővül, mert érezhető volt, hogy igény van rá. A vasárnaponkénti rövid bemutatók műszaki munkatársa két diák, Gombár László és Müller Hunor volt.
A jubileumi évet a kisebb tanulók körében vetélkedővel tette emlékezetessé Bálint Gabriella vallástanár. Az előzetes felkészülést, a kijelölt könyvészet (Bottyán János: Hitünk hősei) alapján történő adatgyűjtést változatos fordulókból álló verseny követte. A májusi eseményre 32 gimnáziumi diák nevezett be. Négyes csoportokba szerveződve oldottak meg írásban egy feladatlapot, majd képfelismerés, híres mondások szerzőinek megnevezése és villámkérdések megválaszolása következett. A részt vevő gyerekek közül 15-en jutalomkiránduláson vettek részt június utolsó és július első napján.
Kezdő úti cél a reformáció városa, Debrecen volt. A Református Nagytemplom monumentalitása, a Déri Múzeum kincsei és Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája, a Nagytemplom szomszédságában virágzó Líciumfa látványa valósággá minősítette mindazt, amit a diákok a versenyre való felkészülés során könyvből ismertek meg. Délután az Aquaticum enyhet adó hűs vizét, este a Tiszaladányi Református Egyházközség Gólyafészek vendégházának meleg szeretetét élvezték a kirándulók.
Másnap a hungarikumok sorát gyarapító első teljes magyar nyelvű Vizsolyi Biblia szülőfalujába, a református Betlehembe vezetett útjuk. Az Árpád-kori templomról, a templomi tárlóban megtekinthető Vizsolyi Bibliáról hiteles adatokkal bővült ismeretük, a templomkertben található műemlék épületben berendezett Mantskovit Bálint Nyomdatörténeti Múzeumban pedig nemcsak hallottak a Biblia nyomtatásának történetéről, hanem hagyományos merített papírra ki is nyomtatták Károli Gáspár munkájának első oldalát.
Szórványmagyarságban élő gyerekeink kezében életre kelt a múlt, Reményik Sándor A fordító című versének sorai megteltek tartalommal: „Az, kinek szellemét ma körülálljuk,/A Legnagyobbnak fordítója volt,/A Kijelentés ős-betűire/Alázatos nagy gonddal ráhajolt”.
Frissen emlékeztek még a gyerekek a templomfalak között hallottakra, nevezetesen arra, hogy mekkora jelentősége volt a magyar református vallás megerősödésében annak, hogy Károli Gáspár a közeli Göncön „az Igének keresett magyar igéket”, s így nemzeti öntudatunk támpillérévé válhatott a Vizsolyban kinyomtatott első teljes magyar nyelvű Szentírás.
Lélekben megerősödve indultak tovább a gyerekek Sárospatakra.A Rákócziak dicső kora címet viselő állandó kiállításon azok életével ismerkedtek meg a pataki várban, akiknek Biblia iránti tisztelete azzal is igazolható, hogy Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem, akkori egri főkapitány pártfogása és támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a Vizsolyi Biblia kiadása.
Ez a kis tanulmányúttal felérő kirándulás sem sikerült volna a Dési Református Egyházközség segítsége nélkül. Köszönetünk jeléül hadd mondjuk el, hogy volt miről mesélni. Az élmény pedig nem csupán leckefüzet mellett fel-felvillanó nyári emlék lesz. Egyik részt vevő kisdiákunk már a kirándulás másnapján kamatoztatta elsőéves konfirmációi bizonyságtétele alkalmával.
Czirmay Júlia, tanítónő / Szabadság (Kolozsvár)

Kevéssel gazdálkodni – megújult a kérői református templom
Kívül-belül megszépült a 150 éves romos épület
A helyi közösség odaadó munkájának, adakozásának, támogatók segítségének köszönhetően közel öt éves folyamat zárult le szeptember 3-án Kérőben, ahol hálaadó istentisztelet keretében mondtak köszönetet Istennek, hogy a maroknyi gyülekezet újból használatba veheti templomát – áll a reformatus.ro beszámolójában.
Kis közösségekben is maradt még erő, erről tett tanúbizonyságot a hétvégén az alig hatvan lelket számláló kérői református közösség. Egy tető nélkül maradt, százötven éves templomot sikerült támogatók segítségével felújítaniuk, ezért gyűltek össze szeptember harmadikán hálaadó istentiszteletre, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Márk 1,40-44 alapján hirdette az igét. Prédikációjában a püspök a leprás meggyógyításának története alapján rámutatott: amikor egy család, gyülekezet vagy nemzet megbetegszik, hajlamos elkeseredni, azonban Istentől lehet segítséget kérni, ahogyan a leprás is segítséget kért Jézustól. Az isteni segítségbe vetett hit képes megtartani egy közösséget. Ötszáz év bizonyítja, hogy bármilyen támadást képes az egyház legyőzni, ez a százötven éves templom is azt bizonyítja, hogy Isten képes megtartani bennünket. A kérői gyülekezetben történt zavargásokra utalva a püspök kijelentette: az ige azt üzeni, hogy ha akarjuk, akkor rendezhetjük a kapcsolatunkat Istennel, a közösséggel. Krisztus kinyújtott kezét elfogadva sikerült a templomot felújítani, ez a templom pedig ékes bizonyítéka annak, hogy Krisztus akarata ellen nem győzhet a gonosz hatalma. Krisztusról azonban nemcsak elméletben kell, a templom falai között gondolkodni, hanem megváltott, megtisztított életünkről kell tanúbizonyságot tennünk az élet számos területén, ahogyan azt a meggyógyult leprás is tette.
Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperesének ágendai szolgálata után a zsúfolásig telt templomban az úrvacsora sákramentumát is kiosztották. Szilágyi Róbert lelkipásztor köszöntő beszédében elmondta: kilenc évvel ezelőtt kérte meg az egyházmegye akkori esperese, Gudor Lajos, hogy vállalja el a beszolgálást, amelyet azóta is végez. A gyülekezet előző lelkipásztora nagyméretű templom átalakításba kezdett, amely azonban félbe maradt, négy évig ilyen körülmények között – ablakok, ajtók, fűtés nélkül – tartották a templomban az istentiszteleteket. A lelkipásztor beszámolója szerint gerendákon, szarufákon, deszkákon ültek az alkalmakon, a hideg idő beálltával családi házakban gyűltek össze, öt évvel ezelőtt pedig elkezdték a hajlék felújítását.
Szilágyi Róbert kiemelte, a támogatások mellett a kérőiek is jelentős összeggel támogatták a templom felújítását, volt olyan család, aki a villanyszerelést fizette ki, volt, aki a szószéket, és a pompás faragott szószékkoronát állta, vagy éppen a karzatba vezető lépcsőt készítette el. Ugyancsak dicséretre méltó a közmunka, amivel a gyülekezeti tagok hozzájárultak a felújításhoz. A kis gyülekezet igyekvéseit többen is támogatták, a legnagyobb segítséget az Erdélyi Református Egyházkerület nyújtotta, de több gyülekezet is meghallotta a segítségért kiáltó szavakat, így a Kolozsvár Felsővárosi, a Kolozsvár Tóközi, Kolozsvár Bulgária Telepi, szamosújvári, magyarnemegyei, dési és búzai református rgyházközségek is támogatták anyagilag a templom felújítását. A lelkipásztor kiemelte a támogató gyülekezetek sorából a Szentmargita-Lonka gyülekezetét, amely, miután 2012-ben új templomot épített, a templomszenteléskor összegyűlt perselypénzt a kérői gyülekezetnek adományozta. A templom felújításához a Dési Református Egyházmegye, Szamosújvár önkormányzata és a Kolozs Megyei Tanács is hozzájárult, valamint a helyi ortodox közösség is támogatta anyagilag.
Szilágyi Róbert kijelentett Isten Kérőben megtanított a kevésből élni, a kevéssel gazdálkodni, hiszen ő ebből a kevésből is nagy dolgokat tud véghezvinni.
KISS GÁBOR / Szabadság (Kolozsvár)