Júl. 17-e és 22-e között rendezték meg hatodik alkalommal Bálványoson a nyári egyetemet a Fiatalok a Demokráciáért Alapítvány, a Pro Europa Liga és a Pro Minoritate Alapítvány szervezésében. A rendezvényen szó esett a magyar-román kapcsolatokról, a kisebbségpolitikáról, a toleranciáról, a környezetvédelemről, a biztonságpolitikáról és az integrációs kérdésekről. A Fidesz részéről megjelent Orbán Viktor elnök, Kövér László, Németh Zsolt, az MDF részéről Halzl József, Papp Sándor és Martonyi János, ott volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Adrian Severin, a Demokrata Párt elnöke is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 24., 580. sz., Új Magyarország, júl. 24./ Az előadók között volt még Tabajdi Csaba államtitkár, Kónya-Hamar Sándor képviselő, Fábián Ernő szociológus, Smaranda Enache, Horia Rusu liberális párti vezető és Costea Munteanu, a Polgári Szövetség Pártja alelnöke. /Magyar Nemzet, júl. 26./

Romániai holokauszt
Volt, vagy nem volt romániai holokauszt: ez itt a kérdés.
A lehetséges válaszok: 1. volt, 2. nem volt, 3. valami volt, de az nem holokauszt.
A kérdés Vladimir Iliescu történész (a névrokonságon kívül semmi köze a volt román államfőhöz) február 14-én a Román Akadémián tartott előadásának, de főleg az ezzel kapcsolatos, most felszínre került értesülés kapcsán merült fel, miszerint az Aacheni Egyetem (Németország) azonnali hatállyal elbocsátotta 87 éves professzorát amiatt, hogy az kijelentette: Romániában nem volt holokauszt.
A holokauszt (Wikipédia) görög eredetű, „teljesen elégetett”, ti. égőáldozat jelentésű görög szó, ami arra utal, hogy a második világháború idején mintegy hatmillió európai zsidót semmisítettek meg náci táborokban. A holokauszt tagadása, azaz nemlétezőként, kitalációként való kezelése számos európai országban a tényeket (tendenciózusan, készakarva) figyelmen kívül hagyó bűncselekménynek számít.
Iliescu professzor az Akadémián tartott előadásában elismerte ugyan, hogy Romániában kb. 20 ezer zsidó meghalt a II. világháború idején, de ennek semmi köze a holokauszthoz, ami Romániára vonatkoztatva „óriási hazugság”: tömeges kivégzés csak Németországban és Magyarországon volt, és az Antonescu marsall által (a háború idején elfoglalt Moldovából – szerk.) időlegesen Erdélybe telepített zsidók később visszatértek a normális életbe. (A mai Románia északkeleti részein progromokban meggyilkolt zsidókról nem esik szó.)
A cernăuţi-i (Csernovitz, jelenleg Moldova Köztársaság) származású professzor, aki a II. világháború idején menekült Romániába, a Román Akadémia aulájában sok hazai akadémikus, köztük az akadémia elnökének jelenlétében tartott és megtapsolt (a szerinte nem lézető román holokausztról is szóló könyvének bemutatóján tartott) előadásában azt állította: az ország hírnevét szennyezik be a romániai holokausztról beszélők.
Véleményét azonban nem mindenki osztja, a professzor úr kijelentései nem maradtak visszhang és válasz nélkül.
A Romániai Származású Zsidók Nemzetközi Kulturális Szervezete pár nappal később Shlomo Leibovici Laish, a történelemtudományok doktora révén azt kérdezte: „Quo vadis Academia?” – azaz: merre tartasz, (Román) Akadémia? Ha Romániában 120-130 ezer zsidó szenvedett, az nem volt holokauszt? Nem jösztök rá, kérdezte, hogy szakadékba viszitek Romániát? Hazai civilszervezetek egész sora – Demokráciáért Alapítvány, Kultúra és Szabadság, Transparency International, Pro Democraţia stb. – és neves magánszemélyek is felemelték szavukat Iliescu professzornak az Akadémia aulájában elhangzott beszéde és elmélete ellen.
A háború általában mindig, mindenkor pusztulással, rombolással, ártatlanok halálával jár. Nem egyszer azonban etnikai, vallási és egyéb közösségek szándékos, emberellenes és értelmetlen irtásával – a holokauszt ennek klasszikus elrettentő példája.
A múlt kellemetlen, kedvezőtlen vonatkozásait – ilyen, sajnos, valamennyi nép történelmében előfordul – nem könnyű bevallani. Enélkül viszont lehetetlen a nemzeti önismeretben és önértékelésben tiszta lapot nyitni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),