150 évvel ezelőtt, 1858. július 6-án jelent meg Temesváron Dél–Magyarország első magyar nyelvű hetilapja, a Delejtű. Július 22-én az első bánsági magyar újság alapítójáról, Pesty Frigyes történészről és lapszerkesztő-kiadóról emlékeztek meg a Magyar Ház Bolyai emlékszobájában Marossy Zoltán alprefektus a helyi magyar intézmények és civil szervezetek képviselői jelenlétében. A házigazda Graur János, a Heti Új Szó /Temesvár/ hetilap főszerkesztője elmondta: a lap Baráti Köre Pesty Frigyes emlékdíjat alapított, amelyet az évforduló alkalmából alakult, Szekernyés János helytörténész, Vicze Károly történész, Herczeg András mérnök, Szegedi Lajos mérnök és Graur János lapszerkesztő összetételű emlékbizottság ítélt oda öt újságírónak „a temesvári magyar újságírás hűséges szolgálatáért”. A méltatlanul elfelejtett Pesty Frigyes életművének jelentőségéről Szekernyés János helytörténész beszélt. Pesty magyar nyelvű hetilapja, a Delejtű, amelyet alcímében a tudomány, anyagi érdek és szépirodalom közlönyeként határozott meg kiadója, három évig, 1858-tól 1861-ig jelent meg Temesváron. A Delejtű mottója ez volt: Csak az önmagát elhagyó nemzet vész el. A megemlékezés során Graur János átadta a megtisztelő Pesty Frigyes emlékérméket – Varga Luigi szobrászművész alkotását – és okleveleket Dudás Józsefnek, Joó Imrének, Kiss Károlynak, Kovách Évának és Raffai Györgynek, akik több évtizede dolgoznak a temesvári magyar sajtóban. /Pataki Zoltán: Pesty Frigyes megemlékezés és díjkiosztás. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./

1858. július 6-án jelent meg a tájegység, Dél-Magyarország első magyar nyelvű hetilapja, a Delejtű beköszöntő száma Temesváron. Kiadója és szerkesztője Pesty Frigyes (1823–1889), a későbbi tekintélyes és megbecsült történetíró volt, aki magyar nyelvű lapot indított útjára a Magyarország testéből megtorlásként erőszakkal kiszakított új koronatartomány, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és közigazgatási központjában. Pesty Frigyesnek a 19. század közepének a legkiválóbb magyarországi publicistákat, szakírókat sikerült a Delejtű munkatársainak megnyernie. A lap szelleme, a közölt cikkek hangvétele miatt a katonai hatóságok többször tartottak házkutatást Pesty Frigyesnél, a Delejtű számait több esetben a terjesztés előtt lefoglalták. Ferenc József 1860. december 27-én kelt leiratával megszüntette a Szerb Vajdaságot és Temesi Bánságot, félig-meddig helyreállt az alkotmányos élet. A Delejtű szerkesztését Pesty Frigyes távozását követően Öttevényi Nagy Ferenc ügyvéd vette át. A lap 1861. július 23-áig jelent meg. Pár év múlva a Csanád egyházmegyei római katolikus püspökség elindította Csanád című hitbuzgalmi lapját, majd 1872-ben Ormós Zsigmond kezdeményezésére nyomdafestéket látott a tájegység rangos magyar nyelvű napilapja, a Temesi Lapok, amely aztán 1920-ig Délmagyarországi Közlöny címen jelent meg. /Szekernyés János: „Csak az a nemzet vész el, mely önmagát elhagyja”,150 éves a bánsági magyar nyelvű sajtó. = Művelődés (Kolozsvár), jan. /

Kaba Gábor polgármester volt a házigazdája Zsombolyán annak az egész napos rendezvénynek, amelynek keretében átadták a 2008-ban Temesváron alapított Pesty Frigyes Emlékdíjat. Az idei kitüntettek az aradi Ujj János és a temesvári Szekernyés János hely- és kultúrtörténészek. Városnéző sétával kezdték a napot, Kaba Gábor kalauzolta végig a városon a népes csoportot, bemutatva a helység nevezetességeit. A helyi sajtómúzeumban elenyészően kevés a helyi, vagy régiós magyar nyelvű kiadvány. A hat köztéri mellszobor közül a 2002-ben felállított Petőfi Sándorét a portrék alkotója, Soltész Teofil képzőművész társaságában fényképezhették le a találkozó résztvevői. Pesty Frigyes (1823–1889) történész, az első magyar nyelvű temesvári napilap, a Delejtű szerkesztője és kiadója emlékére 2008-ban a lap megjelenésének 150. évfordulóján alapítottak díjat a sajtó munkatársai és a magyar kultúra helyi mecénásai. A Pesty Frigyes Emlékdíj életműdíjként működik, olyan tollforgatók kapják, akik jelentőset alkottak a régió szórványmagyarsága értékeinek feltárásában, megőrzésében. A Varga Luigi István mintázta plakettet és a vele járó díszoklevelet a kuratórium döntése alapján a Heti Új Szó főszerkesztője Graur János adta át Ujj Jánosnak és Szekernyés Jánosnak a „magyar újságírás hűséges szolgálatáért”. A kitüntetetteket Vicze Károly tanár, illetve Delesega Gyula egyetemi tanár méltatták. /Szekernyés Irén: Két helytörténész kitüntetése. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

Adományok, alapítványok és ösztöndíjak a nagyenyedi Bethlen-kollégium történetében
Bethlen Gábor fejedelem halálának 385. évfordulója arra is alkalmat nyújt, hogy keretbe foglaljuk, s általános képét adjuk annak a sokrétű anyagi és szellemi támogatásnak, amelyben az enyedi kollégium részesült az évszázadok során, s amely által – Áprily szavaival élve – „az újrakezdés vakmerő reménye legyőzte itt az ostromló halált”. Mert voltak boldog idők az intézmény életében, de volt része nem kevés áldatlan, meg nem érdemelt csapásban is hosszú élete során. Az alapító fejedelem példájára mindig akadtak olyanok, akiknek szívügye volt az erdélyi magyar társadalom megmaradása, fejlődése és talpraállása. Ez a kollégium a mindenkori erdélyi magyar szolidaritásnak, önzetlen összefogásnak konkrét példája volt, s a továbbiakban is annak kell maradnia.
Bölcs fejedelmünk és iskolaalapítónk az Úrnak 1629., uralkodásának 16. évében, egészségi állapotának hanyatlása következtében elérkezettnek látta az időt arra, hogy rendezze végre rendkívül gazdag fejedelmi vagyonát. Az eljárás módozatait azon évben összeállított végrendeletében határozza meg, amelynek hitelességét testvéröccse, Bethlen István, valamint Kovácsoczy István kancellárius és Márkosfalvi Márton titkár kézaláírásával erősíti meg. Sajnálatos módon, manapság az eredeti példány ismeretlen. Az okmány második része 1827-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben, míg első részét a Pesty Frigyes által szerkesztett temesvári Delejtű 1861-es évfolyama hozza nyilvánosságra. Utólag Kolozsváron, az Erdélyi Híradó hasábjain is napvilágot lát, ahonnan 1878-ban Koncz József marosvásárhelyi tanár gondozásában különnyomatként jelenik meg. Az első rész a fejedelem államférfiúi bölcsességére, gondolkodásmódjára, vallásosságára, politikai tisztánlátására derít fényt, míg a második a gazdag alapítványok halmazát foglalja magába. Így adakozik több ezer forinttal a gyulafehérvári kollégium számára, valamint a kassai, kolozsvári, váradi, debreceni, szatmárnémeti, marosvásárhelyi, nagybányai, dési iskolák számára. Úgyszintén a kollégiumnak adományozza a tokaji hegyen lévő Hétszőlő nevű területet, valamint Enyeden s ennek környékén lévő gazdag birtokokat is.
Szabadság (Kolozsvár)