A Sóvidék és a Csomád-Bálványos kistérségi társulások után Gyimes-völgye és Csík peremközségei kezdeményezték a kistérségi társulás alakítását. Július 5-én Csíkpálfalván az érintett községek polgármesterei megvitatták a szervezeti alapszabályt, elhatározták, hogy a társulás székhelye Csíksomlyón lesz és neve Pogány-havas Kistérségi Társulás. A kisrégiók megalakulása egyfelől a regionális európai fejlesztési terv, az ISPA, másfelől a vidékfejlesztést támogató SAPARD, EU-s program támogatási feltételei közé tartozik. /Kistérségi kezdeményezések. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

Háromszéken az RMDSZ kezdeményezésére elkezdődött a kistérségi társulások megalakulása, de eddig csak a Csomád-Bálványos kistérségi társulást sikerült bejegyezni. Nemrég megalakult a Barót környéki kisrégió is, ám ezt a határozatot a prefektúra megtámadta: Gheorghe Tatu prefektus úgy találta, a román törvények nem engedélyezik az ilyen jellegű társulások létrehozását, tájékoztatott Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Értehetelen a prefektus gáncsoskodása, hiszen az 1990-ben kiadott 69-es közigazgatási törvény lehetővé teszi az önkormányzatok társulását. /A prefektus akadályozza a kisrégiós társulások létrejöttét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Hargita megyében eddig 13 kistérségi társulást jegyeztek be.Ezek a következők: Csomád-Bálványos, Kászon, Alcsík, Felcsík, Pogányhavas, Délhegy-Bucsin-Libán, Északkelet-Hargita, Hegyalja, Felsőhomoród-mente, Rika, Keresztúr és környéke, Sóvidék, Régió Vest Szent László. Valamennyi közül a legerősebb - Csíkszereda is közéjük tartozik - az alcsíki régió. Elnöke, Gergely András arról tájékoztatott, hogy januárban volt a bírósági bejegyezésük. Az állami költségvetésre alapozni nem elégséges., élni kell a pályázati lehetőségekkel. Az európai uniós programokban való részvételhez tudni kell pályázni is. A PHARE keretében a civil szervezetek összefogását célzó ház létesítésére nyújtottak be pályázatot. /Kristó Tibor: Pályázni tudni kell, avagy a kistérségek szerepéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

"Hargita megyében a Csomád-Bálványos Kistérségi Társulás után a Felső-Homoródmente Kisrégió mondhatja el magáról, hogy van középtávú fejlesztési stratégiája. A Kápolnásfalut, Szentegyházát és Lövétét magába foglaló társulás a Civitas Alapítványtól pályázta és nyerte meg a terv kivitelézését. A kistérségben több mint ezer személy életéről készült felmérés és közvélemény-kutatás, ugyanakkor a tanulmány részletesen bemutatja a kisrégió gazdasági, demográfiai, szociális és történelmi helyzetét is. /Kistérségi stratégia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./"

Hargita megyében 15 kistérségi társulás működik. Név szerint az Alcsík, Csomád-Bálványos, Felcsík, Pogányhavas, Észak-kelet Hargita, Sóvidék, Hegyalja, Felső-Homoródmente, Rika, Keresztúr, Kászon, Bucsin-Délhegy-Libán, Szent László, Nagyhomoród és a Kelemen társulások. Két évvel alakult meg a Felcsík Kistérségi Társulás, melyhez négy felcsíki község: Madéfalva, Dánfalva, Karcfalva és Csíkszentdomokos tartozik. Az újonnan alakult község, Csíkmadaras is csatlakozik a társuláshoz, Balánbánya is jelezte felzárkózási szándékát. Mihály József kistérségi menedzser tájékoztatott: csak a múlt évben kezdhettek munkálkodni, hiszen addig az alakulással, irodahelyiség szerzésével és egyéb szervezési tevékenységekkel voltak elfoglalva. Tavaly 16 pályázatot készítettek öt pályázatuk támogatást nyert, négyet azért nem tudnak kivitelezni, mert a résztámogatáshoz szükséges összeg nem áll rendelkezésre. Az önrészt saját forrásokból kell előteremteni. /Kristó Tibor: Felcsíki kisrégió és vidékfejlesztés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

Megfogalmazni az egységes székelyföldi kínálatot (Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség)
Huszonöt turisztikai érdekeltségű szervezet írta alá Kovászna, Hargita és Maros megyéből a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség létrehozására vonatkozó szándéknyilatkozatot május végén Székelyudvarhelyen. A száraz hír mögött újszerű, hosszú távra tervező, a térségi turisztikai vonzerőt szakszerűbben kihasználni kívánó gondolkodás sejlik fel. Mindezekről Albert Zoltánt, a készülő ernyőszervezet ideiglenes vezetőségének háromszéki tagját kérdeztük. A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületben már igyekeztünk ezt a szemléletet érvényesíteni, példa erre a Székelyföldi katalógusunk – mondta kérdésünkre a szakember. A turista ugyanis nem különálló szolgáltatást keres, hanem a térségben fellelhető programokat, vagyis összetett szolgáltatási csomagot. Albert Zoltán szerint a desztináció-menedzsment fejlesztése abban is áll, hogy minden, a turisztikában érdekelt szereplő bekapcsolódhat, a panzióstól az önkormányzatig, klaszterszerű képződmény alakul ki, ahol a funkciók jól kiegészítik egymást. Ha egy térség ilyen ajánlatokkal jelenik meg a piacon, sokkal nagyobb hatékonysággal értékesíthető turisztikai potenciálja – érvelt. Mindezen információkat persze a közös reklám juttathatja el a fogyasztóhoz, példa erre a svájci folyamatos reklámhadjárat, amely piros-fehérbe öltözteti a kínálatot.
Albert Zoltán úgy véli, hogy a kezdeményezésnek azért lehet sikere, mert alulról építkezik. Vagyis maguk a szereplők jutottak el oda, hogy szükség van egy ilyen, egyébként csak hosszú távon sikerekkel kecsegtető ernyőszervezet munkájára, amely az egész székelyföldi kínálatot igyekszik megfogalmazni és felmutatni. S bár régen él az igény, a tudatosítási szint most ért el oda, hogy ne egy-egy szelet jelenjen meg a piacon, hanem integrált megközelítés. Ez egyébként költségkímélő is, főként ami a reklámot illeti, nem beszélve a biztosítható magas szakmai színvonalról. A kezdeményezést a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, az Aquasic Egyesület, a Csomád-Bálványos Turisztikai Közösségfejlesztési Egyesület, a Bodvaj, valamint a Háromszéki Panziósok Egyesülete is támogatja, de nyitott minden, a turisztikában érintett szereplő számára. A székelyudvarhelyen megválasztott öttagú ideiglenes vezetőség, amelynek tagjai minden székelyföldi kisrégiót képviselnek, szeptemberig vállalta, hogy kidolgozza az alapszabályzatot, illetve tisztáz egy sor fontos működési kérdést, mint például a szövetség fenntartása. Ez utóbbi kérdés miatt fontos lenne, hogy az önkormányzatok is érdeklődjenek a szervezet iránt, hiszen például az úgynevezett hoteladót, amely a helyi költségvetést gazdagítja, ilyen közös célok megvalósítására lehetne használni. Albert Zoltán szerint ez a forrás nem csupán a felhasználás szempontjából, hanem önkorrekciós céllal is működtethető lenne, vagyis az a település, amely többet tud bevenni a turisztikai szolgáltatásokra kivetett hozzájárulásból, többet is költhetne például a turizmust erősítő infrastrukturális beruházásokra.
A székelyföldi turisztikai szervezetek, cégek, intézmények már 2009 óta foglalkoznak a közös, regionális turisztikai érdek-képviseleti csoport létrehozásának a gondolatával. A közös szervezet a turizmusban érdekelt egyesületek, alapítványok ernyőszervezete lesz, szövetségként tömöríti a két és fél megyében, Székelyföldön mint turisztikai desztinációban működő szakmai és vállalati, civil, valamint önkormányzati turisztikai szervezeteket. A Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség célja tehát egy turisztikai együttműködési hálózat kiépítése és erősítése a romániai és a nemzetközi piacokon hasonló profilú, valamint ifjúsági, szociális, kulturális, vallási, gazdaságfejlesztési, környezetvédelmi és természetjárást pártoló civil szervezetekkel, de a tervek között szerepel a szakmai képzések támogatása és a turisztikai szolgáltatások minőségének javítása és bővítése.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együtt döntött Hargita és Kovászna megye
A megyerendszer fennállása óta ez az első alkalom, hogy a Székelyföldet érintő ügyekben, hivatalos formában is együtt üléseznek a megyei döntéshozó testületek. Kovászna és Hargita megye első együttes ülésére a két megye határán, a Szent Anna tavi kilátónál került sor. Az október 9-i ülésen elsősorban azok a kérdések kerültek napirendre, amelyben a két megye közösen kell együtt dolgozzon. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke különleges és rendkívüli pillanatnak nevezte a mai napot, ahol olyan döntéseket tud meghozni a két megye testülete, amely a térség fejlődésében nagyon komoly lehetőséget fog teremteni. „Történelmi esemény a mai, amikor Hargita és Kovászna megyei döntéshozó testületei együttes gyűlés keretében tudják megvitatni közös dolgainkat. Hargita megyének volt már hasonló együttes ülése Neamț megyével, hisz a törvények ezt lehetővé teszik.” – fogalmazott a megyevezető.
„Közös együttműködés van, de együttes ülés, közös napirendi pontokkal első alkalom az újkori történelemben. A tartalmi rész mellett ez egy szimbolikus üzenet az összefogás tekintetében” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
A tanácskozást megelőzően Vaszi Levente népdalénekes csángó és román dalokkal köszöntötte az önkormányzati képviselőket.
Tamás Sándor, a két megye összehangolt munkájának eredményei közül elsősorban a megyei úthálózat közös fejlesztését, a székely fürdőépítő program turisztikai eredményeit, a lovas rendezvények sokaságát emelte ki, míg Borboly Csaba az állattenyésztési és mezőgazdasági témaköröket hangsúlyozta. „Önként vállalt feladat a gazdák segítsége – hiszen nincs az rendben, hogy Székelyföldön 50 bani a tej felvásárlási ára, szemben az EU-s 1,5 lejes átlaggal, vagy éppen a dél-tiroli 2,5 lejes árral. Szövetkezeti alapon létrehozott tej –felvásárló, feldolgozó és értékesítési szövetkezet a hathatós válasz a tejbehozatal liberalizációjára.” – emlékeztetett Tamás Sándor.
„A két megye közt létrejött Csomád-Bálványos Közösségfejlesztési Egyesület fő célja a térség fejlesztése. Együtt tudunk haladni előre és a lakossági elvárásokat és igényeket tudjuk teljesíteni” – hangsúlyozta Borboly Csaba, aki a két megye szakembereinek együttműködéséből született megvalósításokat is példaértékűnek tartja.
A tanácselnökök a megvalósításra váró közös projektek körül a megyehatárokon átívelő útépítési projektet emelték ki, amely Baróttól Székelykeresztúrig biztosít majd 55,7 km-en zökkenőmentes közlekedést. A tervezet beruházás értéke Kovászna megye részéről 4 millió, Hargita megye részéről 8,5 millió euróra tehető. A megyeközi pályázatok mindig nagyobb pontszámot érnek el, így a kivitelezés is könnyebb – vonták le a következtetést a megyevezetők.
Kulturális téren többek közt az Orbán Balázs díj, illetve az 1000 Székely Leány Napja került napirendre, míg a sportrendezvények közül a Székelyföldi Kerékpáros Körversenyt tartották kiemelt jelentőségűnek. Borboly Csaba rámutatott arra, hogy oda mennek a turisták, ahol béke van és nyugodt körülmények, nincs cirkusz. „A közös jövőtervezés gyerekeink itthon maradását szolgálja” – emelte ki Hargita Megye Tanácsának elnöke. „A turizmus, a gazdaság és szociális téren is számos közös programunk volt és van, hisz a közösség építés is legalább annyira fontos, mint a beruházások. A tapasztalat azt mutatja, megéri Székelyföld brand alatt részt venni a hazai és nemzetközi turisztikai vásárokon” – mondta Borboly Csaba.
A Hargita és Kovászna megyék által közösen működtetett Csomád-Bálványos Községek Közti Társulás részéről Albert Zoltán hangsúlyozta: mindkét megye számára fontos turisztikai célpont a Csomád-Bálványos vidék. Ezen a területen több természetvédelmi övezet van, az infrastruktúra komoly beruházásokat igényel.
Beszámolójából kiderült: a területrendezési terv (PUZ) elkészítése zajlik, de a beltelkesítés hiányában komoly beruházásra alig van lehetőség. A távlati tervek közt felmerült a Csomád hegy területén egy 3,1 km hosszúságú sípálya kialakítása is – ez Tusnádfürdőről válhatna elérhetővé.
Különböző természetes fürdők kialakítására is nyílna lehetőség, szaunával és egyéb funkcióval felszerelve – amely szezontól függetlenül is működhet, így gazdaságilag is fenntarthatóvá válik. Albert Zoltán egy székes felvonó építésének lehetőségét is felvetette – ez a Szent Anna tó bioszférájára gyakorolna jó hatást, hiszen így az autóforgalmat is lehetne mérsékelni.
„Október elsejétől lehetőség nyílt arra, hogy a közalkalmazottak, illetve az egészségügyben dolgozók fizetését 12, illetve 25 százalékkal emeljük. A mai döntés ezt szolgálja” – fogalmazott Tamás Sándor.
Közlemény
Erdély.ma

Egységesítenék a Székelyföldi turisztikai kínálatot
A minél kevesebb politikai üzenetet tartalmazó kommunikáció, elismert mediátorok segítségével, a közvélemény, a sajtó révén idővel lehet javítani a Székelyföld, mint idegenforgalmi úticél megítélésén – jelentette ki Albert Zoltán, a Székelyföld desztináció menedzsment klaszter elnöke, a Csomád–Bálványos Kistérségi Társulás munkatársa, aki múlt héten Bukarestben vett részt az Egyesült Nemzetek Világturisztikai Szervezete (UNWTO) által szervezett, Desztinációk integrált minőségbiztosítási rendszere mint a siker kulcsa című nemzetközi konferencián.
Meglátása szerint a romániai hatóság felé egységes Székelyföld-desztinációt kell megjeleníteni, és folyamatosan belföldi szakmai példákkal kell alátámasztani a Székelyföldi turisztikai szervezet létjogosultságát. A konferencia során több ellentmondásra is fény derült, ezeket a készülő idegenforgalmi törvényben tisztázni kell – mutatott rá Albert Zoltán.
Példaként említette, hogy a turisztikaimenedzsment-szervezeteket úgy képzelik el, hogy társulnak az önkormányzatok, a civil szervezetek, a vállalkozók vagy éppen a magánszemélyek, ám jelenleg a romániai jogi keret nem tesz lehetővé ilyen társulást. Mint ismeretes, a Székelyföldi turisztikai egyesületet sem sikerült bejegyeztetni, ezért választották a kötetlenebb formába, a klaszterbe való tömörülést. Még nem egyértelmű, hogy országos szinten hogyan működnének ezek a rendszerek, miként finanszíroznák őket, és sikerül-e majd összehangolni a munkájukat, fogalmazta meg Albert Zoltán.
Felidézte, hogy Constantin Grigore Borc miniszterelnök-helyettes konferencián elhangzott nyilatkozataiból kiderült, próbálnak nyitni az úgynevezett desztinációs megközelítés felé, ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez egyelőre nem vonatkozik a Székelyföldre is, holott a térség idegenforgalmi szakemberei a szervezetépítés és a munka összehangolása terén is élen járnak. Az idegenforgalmi szakember szerint arra kell törekedniük, hogy a készülő idegenforgalmi törvénybe kerüljön be a desztináció fogalmának konkrétabb megfogalmazása, és fel kell hívni a törvényhozók figyelmét, hogy teremtsék meg a rendszer létrehozásának jogi hátterét is.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Meglovagolnák Erdélyben a turisztikai trendeket
Dübörög a dél- és kelet-európai turzimus, a terrorfenyegetettség miatt egyre népszerűbbek a biztonságos úti célok, és ebből Románia, Erdély, ezen belül a Székelyföld is nyerhet – vélik a turisztikai szakemberek.
„A belföldi turizmus a fénykorát éli" – szögezte le a Krónika megkeresésére László Endre. A turisztikai irodákat tömörítő egyesület (ANAT) Székelyföldi regionális elnöke, a Transilvania Tourist Service utazási iroda ügyvezető igazgatója elmondása szerint a román tengerpartnak sok év óta az idei a legjobb idénye, de a bálványosi Grand Hotel is igen keresett, szeptemberig egyetlen hétvégére sincs már üres hely. Hasonló kihasználtságra évek óta nem volt példa. Magyarországon is megerősödött a belföldi turizmus, a Balatonon szintén alig van már üres szálláshely.
László Endre érdeklődésünkre kifejtette, hogy a külföldiek is egyre nagyobb számban választják a kelet- és közép-európai országokat. Ugyan még csak most készülnek a féléves statisztikák, de már az első öt hónap adatai is azt mutatják, hogy ugrásszerűen megnőtt a beutazók száma, és az országon belül Brassóba és környékére érkeznek a legtöbben. László Endre szerint a romániai idegenforgalmi szolgáltatásokra az jellemző, hogy vannak nagyon jó helyek és nagyon rosszak is, de ez a kettőség máshol is előfordul.
Külföldre, csak a közelbe
A romániai turisták körében különben még mindig nagyon népszerű Bulgária, de Görögországot is még mindig sokan választják, és bár Horvátország továbbra sem olcsó, ott is sokan szívesen nyaralnak. Egyre többen kérnek ajánlatot az olasz és a spanyol tengerpartra, ott a strandolást városnézéssel is összekötik. „A menekültáradat egyre kevésbé befolyásolja az idegenforgalmat, az emberek megszokták, már együtt tudnak élni vele" – véli a turisztikai szakember, aki szerint ugyanakkor a terrorfenyegetettség nagy vesztese Törökország, ahol már évek óta mélyrepülésben van az idegenforgalom.
Idén mintegy 35-40 százalékot esett vissza, ami rengeteg elmAradt turistát jelent, hiszen sok a török szálláshely, és ezek egyharmada 2016-ban kihasználatlanul mArad. „Romániából egyelőre még nem indultak el a menetrend szerinti repülőjáratok Egyiptomba, bár Magyarországról már lehet repülni, Romániából valószínűleg szeptemberben indulnak az első charterek, ha addig nem történik újabb terrortámadás, akkor valószínű megtelnek a Hurghadába és Sharm-el Sheikh-be induló járatok" – válaszolta kérdésünkre László Endre.
Vissza nem térő esély
„Romániának, Erdélynek, ezen belül a Székelyföldnek is jó piaci lehetőség a jelenlegi konjunktúra, hiszen minél eldugottabb egy hely, annál biztonságosabbnak számít" – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Albert Zoltán, a Székelyföld desztinációmenedzsment klaszter elnöke, a Csomád–Bálványos Kistérségi Társulás munkatársa. Meglátása szerint mindenképpen pozitív hozadéka lesz a romániai idegenforgalomban a változó irányzatoknak, de valószínűleg sem az ország, sem a térség nem lesz képes ezt maximálisan kihasználni. „Túl lassú a reakció, későn ismerjük fel a trendeket, akkor körüljárjuk, hitetlenkedünk, majd túl későn lépünk. Másrészt a tőkehiány is hátráltatja a gyors reakciót" – véli Albert Zoltán, aki szerint ez az egész országra és a Székelyföldre is jellemző.
Az idegenforgalmi szakember egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon jól jöttek ebben az időszakban – amikor úgyis változnak az úti célok – az Erdélyt dicsérő és ismertető, világszerte sugárzott dokumentumfilmek, az ország és a térség egyre „láthatóbb", de nincs meg a kapacitás, hogy erre megfelelően reagálni tudjon a turisztikai szolgáltatói ágazat. „Már nem lehet csak a szálláshelyet eladni, programot, élményt kell kínálni a turistának" – szögezte le Albert Zoltán. Mint hangsúlyozta, az általa vezetett klaszter is arra törekszik, hogy az országon belül is minél láthatóbbá tegye a Székelyföldet, de a szolgáltatóknak, a vállalkozóknak is fel kell zárkózniuk a kínálatukkal, reagálniuk kell a megnövekedett keresletre. A klaszter elnöke leszögezte, az ország és a Székelyföld is mindenképpen nyerni fog a változó irányzatokból, a forgalom növekedésére lehet számítani, még ha nem is tudják kihozni a maximumot a lehetőségekből.
Minimális növekedés a Partiumban
A Nagyvárad melletti Félixfürdőn és Püspökfürdőn több szállodát üzemeltető Turism Felix Rt. munkatársai a Krónika kérdésére arról számoltak be, hogy a tavalyi „szezonhoz" képest idén csak minimális növekedést tapasztaltak, és meglátásuk szerint ez nem is annyira kirívó, hogy összefüggésbe lehessen hozni kül- és belpolitikai eseményekkel. A több vendéget inkább az üdülőtérségben végzett fejlesztéseik és népszerűsítési munkájuk számlájára írják.
Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

ITT ÉS MOST
Mindannyian akarjuk az autonómiát, ebben konszenzus van, de úgy gondolom, addig is cselekedni kell, nem pedig várni „a három B”-re.
Nyaranta újra és újra előkerül a téma. Vannak, akik szerint addig nem változik semmi Székelyföldön, amíg nem lesz területi autonómia. Vannak, akik szerint már van bizonyos fokú mozgástér, csak élni kell vele. Mindannyian akarjuk az autonómiát, ebben konszenzus van, de úgy gondolom, addig is cselekedni kell, nem pedig várni Bukarestre, Budapestre vagy Brüsszelre (ahogy emlegetni szoktam: „a három B”).
Abban hiszek, hogy itt és most ki kell használni e mozgásteret, amennyire csak engedi a jelenlegi jogi környezet, különben később már nem lesz, akiért dolgozni. Továbbra is amondó vagyok, hogy bölcsebben tesszük, ha a csodavárás helyett a munkára koncentrálunk, mert azt más nem fogja helyettünk elvégezni. Nagyon meg kell fontolni, mire fordítunk nagyobb energiát. Oda kell figyelni, hogy olyasmivel foglalkozzunk, aminek van értelme, hosszú távú hatása. Komoly dolgokkal csak komolyan.
Felteszem a kérdést: ha lenne területi autonómia, akkor vajon annak a vezetése mást csinálna-e, mint most Hargita Megye Tanácsa? Azt gondolom, hogy nem, lényegében ugyanezt csinálná. És ez nagyon fontos! Úgy is fogalmazhatunk: mivel a területi autonómiát megteremteni nem áll hatalmunkban, igyekszünk úgy cselekedni, mintha az autonómia már létező valóság lenne.
Az alábbiakban megpróbálom a lehetetlent: átfogóan bemutatni Hargita Megye Tanácsa szerteágazó tevékenységét. A cél
Azzal kell elsősorban törődnünk, amin a magunk erejéből tudunk változtatni. Méhek módjára. Egy fenntartható, önerőből gazdálkodni és fejlődni képes székely társadalomban kell gondolkodni. Korábban is felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha a szakiskoláink nem nyújtanak jó képzettséget, szakmát, és középiskoláinkban a gyermekek többsége sikertelenül érettségizik a tizenkettedik osztály végén, akkor mi az ő jövőjüket lopjuk el, és azt az autonómiát is, amit maguknak meg szeretnének teremteni. Az egyik legfontosabb közös cél ez kellene legyen, hogy itthon teremtsünk biztos jövőt a fiataljainknak. A fiatalok itthon mAradása érdekében olyan projektekben gondolkodunk, amelyek lehetőséget adnak a fiatal vállalkozóknak, hogy akár az iskola elvégzése után, a lehető legjobb körülmények között indíthassák el első vállalkozásukat. Nagy erő van a közbirtokosságainkban, jelentős szerepük van közösségeink életében, így szükség lenne részvételükkel olyan fejlesztési alap létrehozására, mellyel a fiatal vállalkozókat tudnánk hangsúlyosan támogatni. Mindez a közbirtokosságok tulajdonában levő vagyon révén valósulhatna meg. Sikerek Tennivaló akad bőven, ugyanakkor sikerekről is be tudunk számolni. Az egyik siker a Székely termék mozgalom, amelynek segítségével jövedelemhez juthatnak a termelők. Vagy ott van a székelykeresztúri tejfeldolgozó üzem, amelyet a gazdák szövetségbe tömörülve megvásároltak, azaz saját kezükbe vették sorsukat, és nincsenek kiszolgáltatva a felvásárlóknak. Az agrárium támogatása egyébként is kiemelt célunk, enélkül elképzelhetetlen egy erős Székelyföld. Összefogással sikerült távol tartani a nagy multi céget, a helyi vállalkozók érdekeit szem előtt tartva – léptünk, amikor kellett, felkészültünk a helyzetre. Említhetjük még a Hargita megyei kalákamozgalmat, az ország legprofesszionálisabb önkéntestűzoltó-hálózatát, az ország egyedüli vidéki fedett műjégpályáját (Csíkkarcfalva). Sokszor csak egy egyszerű döntésen múlik a siker. Dolgozni kell,
és mi dolgozunk a Székelyföldi családok saját lábon állásáért, egzisztenciális biztonságáért, a demográfiai csökkenés megállításáért, kistelepüléseink felvirágoztatásáért (Kisfalu keretprogram), a fiatalok hazavonzásáért, a turizmus fellendítéséért, a vendégéjszakák számának növekedéséért, a hegyi túrázók biztonságáért, gyermekeink érvényesüléséért (a szakoktatás fellendítéséért és a román nyelv tanítási módszerének megváltoztatásáért), a Székelyföldi felsőoktatás erősítéséért, vállalkozóink lehetőségeinek bővítéséért. Falugondnoki rendszerünk is kiemelkedő színvonalú. (Mindezekről egy kis összefoglaló elérhető itt.)
A fentiek mind az autonómiát jelentik. Ha erősödik és jól érzi magát egy közösség, ha a fiatalok hazavágynak és jövőt látnak szülőföldjükön, ha a másutt élők egyre többen látogatnak el hozzánk, akkor jó úton járunk. Azért, hogy ez így legyen, nap mint nap tenni kell, nem várhatunk, amíg Bukarestben egy tollvonással vagy egy törvénnyel autonómiát adnak, amely ha lenne is, tudjuk, hogy milyen lenne, körülbelül olyan, mint az új helyi szimbólumos törvény, nesze semmi, fogd meg jól. Hiába valósulna meg a világ legtökéletesebb autonómiamodellje Romániában, a Bukaresti minisztériumok hetek alatt csutakra tennék az egészet, látszik ez már most is.
Létező jogok
Azt kell számon kérni elsősorban a mindenkori Bukaresti vezetéstől, amit nemzetközi szerződésben vállalt, és bizony a román állam törvényben vállalta, hogy szavatolja a helyi autonómiát minden helyi és megyei önkormányzatnak a nemzetközi normáknak megfelelően. Erre mint létező jogra hivatkozhatunk, és ezen harcunkban szövetségesünk lehet minden romániai helyi és megyei önkormányzat Tulceától Biharig.
Ugyanakkor nem mutogathatunk mindig a fővárosra, amikor számos kulturális, oktatási, egészségügyi, sport-, ifjúsági és egyéb intézményt magyar ajkú személy vezet Erdélyben, főleg Székelyföldön, és rengeteg magyar többségű önkormányzat működik. A döntés nagyon sok esetben a mi kezünkben van. Márpedig megvan a lehetőség a cselekvésre! Élni kell a lehetőségekkel! Hargita Megye Tanácsánál erre törekszünk mindennap.
Határokat feszegetünk
Amint azt már többször kifejtettem, nem beolvadás vagy szórványosodás elleni modellekben kell nekünk gondolkodnunk, hanem kivándorlás elleni modellekben, ezek lényege pedig a munkahelyteremtés, a gazdaságfejlesztés.
Sokszor az elsőre nem túl hangzatos ötletből jöhetnek létre nagy dolgok, például ha sikerül a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban létrehozni egy kutatói központot, az sokat jelenthet a térség egészségügyi rendszerének fejlődésében. A szakorvosok vonzására épített Csíkszeredai szolgálati lakások is sikeres kezdeményezésnek nevezhetők, ezúttal is köszönöm a magyar kormánynak e programhoz és még sok máshoz nyújtott támogatást. A programot folytatjuk, akárcsak a többi beruházást e területen. A beruházásokon kívül fontos kiemelni, hogy a több mint 200 orvosi, asszisztensi, ápolói és munkásállás elfoglalása érdekében folyamatban van a versenyvizsgák meghirdetése.
Hargita Megye Tanácsánál sok feladatot vállaltunk, olyat is, ami nem a mi hatáskörünk, de amikor látjuk a rossz folyamatokat – például évről évre az érettségi és a kisérettségi gyenge eredményeit, főként román nyelv és irodalom tantárgyból –, és ezekkel senki sem foglalkozik érdemben, akkor lépnünk kell, az érintett szereplőket asztalhoz ültetve. Ilyen téma a szakoktatás és a pályaválasztás előtt álló fiatalok helyzete. Foglalkozunk például a pályaorientáció kérdésével, mert úgy látjuk, ha nem mozdítunk valamit, akkor a dolgok ugyanúgy mennek évről évre, mert egyes illetékesek belekényelmesednek a helyzetbe.
Ennek érdekében Hargita Megye Tanácsa több olyan kezdeményezést indítványozott, amelyek egy magyarországi együttműködési rendszer kiépítésére irányulnak, ugyanis számos szakképzéssel, pályaorientációs tanácsadással, tangazdasággal kapcsolatos jó gyakorlatot és tapasztalatot a megyében is meg lehet valósítani. A Duna Régió Szakképzési Klaszter által többoldalú partnerségben megvalósítható a Magyarországon jól működő duális képzés visszahonosítása. Szükségesnek tartjuk azonban egy helyi klaszter létrehozását is, ennek megvalósítása érdekében helyeztük kilátásba a Székelyföldi Szakképzési Klaszter létrehozását.
Beszámolóim alkalmával többször is hangsúlyoztam, hogy az elmúlt években folyamatosan nagy figyelemben részesítettük a fiatalokat, teszünk és dolgozunk azért, hogy megfelelő képzést kapjanak, hogy megoldjuk az őket foglalkoztató problémákat. Erre ténylegesen törekszünk, az itthoni elindulást, a vállalkozásokat, a munkahelyek teremtését, a fiatalok alkalmazását intézményeinkben ugyancsak prioritásként kezeljük.
Beleszólunk, ha nem is kérdeznek
A fentieken kívül több törvénymódosító javaslat és vitaanyag született az elmúlt években Hargita Megye Tanácsa szakembereinek a közreműködésével, mert ha nem is törvény által előírt kötelességünk, a parlamentben elfogadott jogszabály-tervezetek természetesen ránk is érvényesek, ezért amikor lehetett, éltünk a demokratikus közvitában való megszólalás lehetőségével. Az emberéleteket veszélyeztető medvék, illetve vadkárok ügyében szintén megszólaltunk, jelentést is készítettünk, bár ez sem hatásköre a megyei tanácsnak, de valamit tenni kell, ha egyszer a vonatkozó törvények nem engedik (tiltják) a hatékony helyi fellépést, vagy ha az illetékes hatóságok nem lépnek idejében. Térkép készült, többször fordultunk mind a prefektúrához, mind a kormányhoz segítségért – kevés sikerrel –, majd a miniszterelnöknél is lobbiztunk. És nem beszéltünk hiába. Amit önerőből megtehettünk, megtettük, például a megyei integrált hulladékgazdálkodási projektből vásároltunk 46 medvebiztos szemeteskonténert, indirekt módon próbáltunk segíteni, ha már Bukarest nem segít rajtunk.
A regionalizáció témájában is többször kifejtettük álláspontunkat, mivel szerintünk ez olyan jelentős kérdés, amelybe mindenképpen bele kell szólnunk. Azért is rendkívül fontos ügy ez, mert a román közigazgatás rákfenéje az együttműködések hiánya, miközben Hargita megye az együttműködések, az összefogás terén jól áll, példa erre a kaláka, a LEADER-program, az önkéntes tűzoltókkal, valamint az egyházakkal való összefogás. Ez utóbbira nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen felekezeteink által kétezer éves közösségszervezési tapasztalatra alapozhatunk. Kezdeményezéseinkre más megyékben is felfigyeltek.
A helyi szereplők közötti konszenzusra törekvő döntési struktúrákra van szükség, erre kellene építeni a régiós átszervezés során, az érdemi, összehangolt munkára. Jelenleg sajnos egymás mellett élés jellemző a megyék, térségek közötti viszonyra, mint ahogyan egymás mellett élés van a magyar–román viszonyban is. Ezen változtatni kell, és már a jelenlegi struktúrában is jobban együtt lehetne működni! Alaposan meg kell vitatni, mi az, amit megyei hatáskörben hagyunk, mi az, amire nincs szakemberi kapacitás, és régiós szinten kellene szervezni (például útépítés, -felújítás esetében), és mi az, amit (akár magyarországi mintára) járások szintjén. (Tény, hogy ha bármilyen jogkört elvesznek Bukaresttől, és lehoznak alacsonyabb szintre, azt mi Hargita megyében üdvözöljük.) Egymás között
Ide tartozik a megyék közti együttműködés kérdése. Óriási lehetőséget jelentenek az önkormányzati fejlesztési társulások, például Hargita és Kovászna megye turizmusa fellendítésének összehangolására megalakult a Csomád–Bálványos Közösségi Fejlesztési Társulás, amely Székelyföld turisztikai minisztériuma lehetne. Egységes turisztikai programokban kell gondolkodnunk. A közös bérlet ötlete a Hargita Sírégióban valósult meg –amely a modern síturizmus alapköve Székelyföldön –, és ugyanezt szeretnénk a wellnessközpontok esetében is, összekapcsolva a sírégiós bérlettel. A tervezéstől a szakképzésig össze kell hangolni a különböző tevékenységeket, egymást segítve kell megoldani a sajátos problémákat, ezért is vettünk részt a Székelyföldi turisztikai klaszter megalakításában. Ennek értelmében a nyári Székelyföldi rendezvényeket is össze lehetne kötni, csomagban kínálva őket az ide látogatóknak. Például Tusványos és a Csíki Jazzfesztivál között pár nap „üresen” mAradt, ilyenkor kellene idejében szervezni a kettő közé egy rendezvényt, hogy a turisták itt mAradjanak mindhárom rendezvényre. (Turisztikai támogatásainkról itt egy infografika.)
Az a kérdés is ide tartozik, hogy miként bánunk étkezési kultúránkkal, hogyan termelünk, árulunk, készítjük és fogyasztjuk el ételeinket, mivel ez hatással van az egészségünkre, környezetünkre, életkedvünkre, tágabb értelemben az életminőségünkre, településeink megtartó erejére. Bár a Székelyföldi Kulináris Központ kezdeményezése Hargita megyéből indult, ez Székelyföldi program kell hogy legyen. Meg kell teremteni a „székely szolgáltatás” minősítést, megszervezve ennek folyamatos belső ellenőrzését is, amely egyrészt biztosítani tudja a szakmai színvonal emelését, másrészt a Székelyföldi és idelátogató fogyasztó védelmét.
A fentiek tükrében fontosnak tartjuk egy rendszeresen működő Székelyföldi statisztikai adatszolgáltató rendszer létrehozását. Ennek érdekében statisztikai szemléket készítettünk a három megyére vonatkozó adatokkal.
És még nem is említettem a „fizikai” összeköttetést: sokszor felvetődött a három megye – Hargita, Kovászna és Maros – egymásba vezető útjainak a felújítása. Ne feledjük: a közös jövőtervezés gyerekeink itthon mAradását szolgálja. Nincs rendjén az, hogy a bözödiek és a székelykeresztúriak csak nagy kerülővel juthatnak el egymáshoz, miközben mindössze néhány kilométer választja el őket! Az utak minősége közösségek, rokonok kapcsolatát befolyásolja, ezért nagy figyelmet kell szentelnünk az átjárhatóságnak. A megyei utak fejlesztésével összeköthetjük Székelyföldet, az útszerkezetek felújítása direkt és indirekt módon is hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez, fontos a gazdasági szempontból stratégiai pontok összekötése. A fejlettebb gazdaság pedig megélhetést, biztosabb jövőt jelent a lakosság számára, ez pedig hozzájárul a demográfiai mutatók javulásához.
Büszkék lehetünk szociális rendszerünkre, amely Kelet-Közép-Európában kiemelkedő teljesítményű. A hátrányos helyzetű gyermekekkel több szinten is foglalkozunk, hogy minél többen családi környezetben, nappali központok létrehozását támogatva. Ezt az idősek számára is szorgalmazzuk. E téren valamennyi partnerség fontos, és amikor kellett, kiálltunk azok mellett, akikre a hatóságok rászálltak.
Kulturális követeink
A beruházások, munkahelyteremtés mellett pedig ott vannak a kulturális eseményeink, programjaink, kiadványaink, pályázataink, amelyek az identitás erősítését szolgálják:
• A Hargita Megyei Kulturális Központ évente megszervezi a térség kulturális életének egyik legfontosabb eseményét, a Csíkszeredai Régizene Fesztivált, amely 2015-ben elnyerte a legjobb európai fesztiváloknak járó EFFE minősítést, és tagja a REMA európai régizene-hálózatnak. A fesztivál révén évről évre többen látogatnak el térségünkbe.
• A Székelyföld Napok októberi rendezvényei az egész székely közösséget megmozgató események, az együttműködést szorgalmazzák, ugyanakkor a Székelyföldi értékekre hívják fel a figyelmet. • A Nemzetközi Felolvasó maratonnak 2014 óta a Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár a főszervezője, Hargita Megye Tanácsával együttműködésben. A programra való igényt és a közösségépítés fontosságát tükrözi, hogy három év alatt a mozgalomban részt vevők száma 16 ezerről több mint 30 ezerre növekedett, és magyar nyelvterületen a hét ország 115 településéhez további 5 ország több mint hatvan települése csatlakozott.
• A Hargita Kiadó is fáradhatatlanul munkálkodik szellemi örökségünk megőrzésén és folyamatos fejlesztésén, széles körű ismertetésén. Kiemelném a Székely Könyvtár kiadványait. A könyvsorozatból négy év alatt negyven kötet jelent meg.
• Fontos megemlíteni a Székelyföld kulturális folyóiratot is, amely az évek során Hargita megye egyik legfontosabb kulturális brandjévé vált. A folyóiratnak közel ezer előfizetője van.
• A székelység története című kötet megérte második, javított kiadását, ami önmagáért beszél.
• Egy másik programunkban négy szakembert kértünk fel, hogy felkutassa Székelyföld történelmi címereit, pecsétjei és zászlóit. Munkájuk nem csupán azt szolgálja, hogy minél szélesebb körben meg tudjuk ismertetni értékeinket és magát a székelységet, hanem azt is, hogy létrejöjjön egy olyan szabályozás, amely hosszú távon biztosíthatja a fejlődést oly módon, hogy a helyi jelleg is megmAradjon. A felsorolt beruházások, programok, kezdeményezések mind-mind az autonómiáról szólnak. És ehhez összefogás kell, amit már sokszor szorgalmaztunk. Szórványprogramunkkal ráadásul egy szélesebb körű összefogást valósítunk meg. Ugyanakkor keresni kell annak lehetőségét, hogy közös, magyar–román kiállás legyen jó néhány arra érdemes és mindannyiunkat érintő ügyekben, mert lehetséges. A Székelyföldi románság kérdésével, a Hargita megyei magyar–román viszonnyal többször is foglalkoztunk, előkészítve a jó együttélési kódexet.
Székelyföld fejlesztésében stratégiai jelentősége van a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak, így az intézménnyel több pontban is együttműködésre törekszünk. Egyebek mellett hagyományos termékek bevizsgálására alkalmas laboratóriumot működtethetne az egyetem, s az energiahatékony épületek témakörében is együttműködhetnénk.
Populizmus vagy közös megoldáskeresés?
Ezt a sok mindennel foglalkozást szokás akár populizmusnak nevezni, én viszont közös megoldáskeresésnek hívom (lásd még a konzultációt). Félreértés ne essék, nem cinikus megjegyzésnek szánom, de akik populizmust emlegetnek, valószínűleg nem értik, hogyan működnek a dolgok ebben az országban. A ma Romániájában jobban, eredményesebben lehet haladni, ha egy adott ügyben az érintettek egyetértenek intézkedéseinkkel, értik, mely lépés miért történik. Legtöbbször a „tömeg” nyomására el tudjuk érni, hogy a hivatali dolgozók erőt vegyenek magukon, és dolgozzanak, előkészítsenek és aláírjanak dokumentumokat annak érdekében, hogy haladjanak az elakadt ügyek még akkor is, ha a jelenlegi román jogszabályi környezet olyan, mint egy kalandparki túra biztosítókötél, sisak, háló nélkül. A Dâmbovița partján csak korrekciókra, toldozásra-foldozásra képesek, a román parlament mondhatni mellékintézmény lett, amely csak a tömeg nyomására próbál változtatni valamennyit, de inkább csak kullog az események után. Mi magunk, saját erőből kell elvégezzük a munkát, nem várva a „három B”-re. Természetesen a parlament továbbra is fontos, ezért keményen kell dolgoznunk, hogy a magyarság minél nagyobb számban képviseltesse magát az őszi választás után is. Csupán azt próbálom érzékeltetni, hogy a választók már nem várnak, a kommunikációs eszközök gyors fejlődése hatására naprakészebb, pörgősebb döntéshozatalt várnak el, aminek bizonyos szinten meg kell felelnie a törvényhozásnak, kezdeményező módon, nem csak követve az eseményeket.
Ma már az emberek többet várnak el a politikusoktól, mint 10–15 éve, és a körülmények is változtak: elsősorban nem a törvények hiánya a gond, hanem azok értelmezése, alkalmazása, sőt legtöbbször az egymásnak ellentmondó szabályozás miatt akadnak igen komoly problémák. Éppen ezért az érdekeltek bevonása egy-egy ügy részleteibe (lásd például az egyik útfelújítás esetében) nagyon fontos. Úgy lehet hatékonyan végezni a munkát, ha az érintetteknek segítünk megérteni az adott problémát, és ennek nyomán akarják az általunk vázolt megoldást.
A területi irodáink is a közös megoldáskeresésben segítenek. A lakosság irodáink iránti bizalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az évek során már közel 17 ezren fordultak hozzánk különböző területeken felmerülő problémáikkal. A földek ügye, utak és hidak, egyházi, oktatási és szociális problémák csupán töredékei azoknak a témaköröknek, amelyekkel kapcsolatosan felkeresik kollégáinkat. Emellett mintegy 700 petíciót nyújtottak már be kirendeltségeinkhez, és büszkén mondhatjuk, hogy az esetek több mint 90 százalékában megoldást találunk a felmerülő problémákra. Live streames fogadóóra
Az idei EU Táborban Facebook-királynak neveztek, de más körökből hallottam azt is, hogy né, a populista, már a Facebookon is nyomul élő videós közvetítéssel. Pedig szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló, a világ legtermészetesebb dolga, hogy élő videóval jelentkezem az internetes közösségi oldalon, mert olyankor azonnal kérdezhetnek tőlem az érdeklődők, a megye legtávolabbi sarkából is. Az online konzultációm alapján is úgy látom, a legújabb kommunikációs eszközök használata fontos a választóknak is a politikussal való kapcsolattartásban, ajánlom kollégáimnak. Szerintem az csak jó, ha a politikusnak a hivatalos fogadóórákon kívül is alkalma van beszélgetni a választóival. Aki erre azt mondja, hogy populizmus, az lenézi a választókat. Ma már annyi óra nincs fogadóórára, hogy elég legyen. Hozzám naponta ötvenen jelentkeznek be, hogy fogadjam őket, talán utasítsam el őket, vagy találjunk rá megoldást. Mi találtunk, de keresünk más lehetőséget is. Akinek van ötlete, kérem, jelezze.
Saját lábra kell állnunk!
Tehát mint már említettem, olyasmivel kell foglalkoznunk, aminek van az emberek számára is kézzelfogható eredménye, értelme, hosszú távú hatása. Az élet számos területén folytatni kell a munkát, például azért, hogy a kitermelt fát minél nagyobb arányban itthon dolgozzák fel, és feldolgozva értékesítsék – ezáltal ugyanis munkahelyek jönnek létre –, vagy épített örökségünkért, a hagyományos falukép megőrzéséért, székely kapuink megmentéséért, a fából való építkezés bátorításáért, amiknek köszönhetően több turista érkezhet térségünkbe – mindezek a saját lábon állás esélyeit növelik.
Ugyanezt a célt szolgálja a műemlékvédelmi programunk és a Modern Székely Ház program egyaránt. Szándéknyilatkozat született arról, hogy a döntéshozó politikum, az építész/örökségvédő szakma és a civil szféra együttműködik a Székelyföldi értékek megőrzésében, ami azt jelenti, hogy elkészülnek a településenkénti helyi védettségi listák és a helyi értékvédelmi rendeletek, folytatódik a Modern Székely Ház pályázat, lépéseket teszünk a hagyományőrző, de korszerű faluképbe illő épületek megóvása érdekében, valamint az örökségvédelmi képzés, az oktatás és a társadalom bevonása ügyében. Cselekvési terv készült az épített és táji értékek megőrzésére, melyben a szakma, a politikum és a civil szféra hosszú távú feladatai jól körvonalazhatóan szerepelnek. A legfontosabb irányelveket chartában fogalmazták meg a szakemberek. A fentiek érdekében készült el műemlékvédelmi stratégiánk. Épített örökségünket védjük akkor is, amikor a gyergyószárhegyi Lázár-kastély közösségi rendeltetésének visszaállításáért harcolunk.
Az embereknek munkahely kell, a falvaknak fejlesztés kell, ezzel kell foglalkozni. Szoktam emlegetni – Böjte Csaba ferences szerzetestől kölcsönözve a gondolatot –, hogy a kevesebb cirkusz, több munka jegyében dolgozunk, mert nem hiszünk abban, hogy a perek, cirkuszok előbbre vinnének – azok csak növelik a közösség kudarcérzetét. Ahol konfliktus van, ott a fiatalok rendszerint nem kapnak kedvet a családtervezéshez.
Figyelmeztető választók
A politizálásra térve: amikor arról beszélek, hogy meg kell nézni, mire fordítjuk a legtöbb energiát, akkor értem ezt például az oktatási törvény alkalmazása vagy a zászlótörvény körüli hercehurcára. Vigyáznunk kell, nem szabad belesétálnunk azokba a csapdákba, amelyeket a magyar–román konfliktus gerjesztésében érdekelt körök gerjesztenek. Mindezek tükrében egy következő alkalommal alaposabban meggondolandó a kormányra lépés, amit korábban a fenti két törvény miatt vállaltunk, mert az eredmény nulla. A zászlótörvény alapján vetetik le a lobogót, és ha a minisztérium nem bólint rá egy zászlós tervezetre, akkor az a jogszabály nem ér semmit. Az oktatási törvényt sem alkalmazzák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, továbbra sem...
Többször komoly figyelmeztetés érkezett a választók részéről, amit komolyan kell venni. (Konzultációim a különféle témakörökben: ifjúsági, kikapcsolódás, érettségi-kisérettségi eredmények, árvizek, rendezvények, gyermekek továbbtanulása, választási részvétel.) A részvételi arányban és a leadott szavazatokban mutatkozik meg, mennyire értékelik egy politikus munkáját, és a választók nagyfokú lemorzsolódása mutatja, ha rossz irányba haladunk.
Ha elvermeljük magunkat mi, politikusok, mint az a bizonyos japán katona, aki évtizedek óta várta az amerikaiak támadását az őserdőben, mert nem szólt neki senki, hogy a háborúnak rég vége van, akkor nem vesszük észre, hogy az élet túllépett rajtunk. Ezért mondtam a fiataloknak nemrég, az EU Táborban, hogy kérjék számon a politikusoktól, dolgoznak-e legalább napi nyolc órát úgy, hogy annak értelme is legyen. Én e számonkérésnek elébe megyek, jelen írásommal azt próbálom elmagyarázni, aminek jegyében eddig is dolgoztam.
Vannak, akik a beolvadástól féltenek bennünket, pedig az anyaországon kívüli magyarlakta térségek közül egyedül Székelyföld az a térség, ahol növekszik a magyarság etnikai aránya. Hargita megyében, aki a beolvadástól fél, ennek veszélyéről regél, annak nem tudok mást mondani, mint azt, hogy hallucinál. Én azt látom, hogy az emberek teszik a dolgukat, az egyházak is teszik a dolgukat, a különféle önszerveződő közösségek, valamint a politika úgyszintén, de sajnos vannak olyanok, ahhoz a bizonyos japán katonához hasonlóan, akik elvermelték magukat napjaink realitásai, kihívásai, problémái elől, és nem akarják elfogadni azt, hogy nem a látványos nagy harcok idejét éljük, hanem a kevésbé látványos, kitartást, egymásra odafigyelést, sok türelmet és kölcsönös bizalmat igénylő közösségépítés korszakát.
Hosszúra sikeredett írásomat azzal a kérdéssel zárnám, amelyet az írásom elején feltettem, és amelyet mások is sokszor feltettek, de soha meg nem válaszoltak: ha holnap Bukarest nyakon öntene bennünket a területi autonómiával, akkor mi változna, mi lenne az, amit másként csinálnánk, mint most. Ami Hargita Megye Tanácsát illeti, szerintem semmi érdemi változást nem jelentene, mert területi autonómia ide vagy oda, a jelenlegi román törvények, amelyek az élet ezer dolgát szabályozzák, ugyanúgy érvényben mAradnának, azok a törvények, amelyek ma az európai uniós alapelvnek számító helyi autonómia elvét az élet számos területén kiüresítik. Hiába hoznánk létre akármilyen autonómiatanácsokat, és gyűléseznénk naphosszat, a dolgok ugyanúgy mennének, mint most. Azt kell látnunk, hogy sokkal nagyobb a baj annál, mint ami egy területi-közigazgatási jogszabály módosításával javítható lenne, értve ezalatt akár egy Székelyföldi területi autonómiát létrehozó jogszabály-módosítást. Tegnap a televíziók azzal voltak tele, hogy a szenátusi elnök a gépjárművezetői engedélye érvényességének meghosszabbítása céljából megkerülte az 1000 (nem elírás, ezer) főből álló sort. A 21. században, az IT-sok tízezreit foglalkoztató országban itt tartunk, ezer fő áll sorban egy igazolványért. És ez van az adók befizetésénél meg mindenhol, állnak az emberek sorban, miközben sok száz millió eurót elpalltak mindenféle szoftverfejlesztésekre kézzelfogható eredmény nélkül. De vegyünk egy másik területet. A törökök kiűzése után az osztrák adminisztráció néhány évtized alatt öszvérrel, mérőléccel és mindenféle kezdetleges eszközzel a felszabadított területeket felmérte, telekkönyvet készített. Pontos, precíz telekkönyvezésen esett át a Partium, a Bánság meg Erdély. Mi van ma? Nagy semmi. Két-három évente előáll valaki, hogy most már tényleg telekkönyvezni kellene a földeket, és megnézni, hogy mi hol van, és azzal nagyjából annyi. Akkor, amikor lassan Mari néni is GPS-es telefonnal járkál a faluban.
Ezek a problémák, és ilyenekből ezer van, amely megnyomorítja az emberek mindennapi életét, nemzetiségtől függetlenül. Nekünk ezekkel kell foglalkoznunk most, nem a magunk kis különszámát danolásszuk úton-útfélen, amellyel egyébként is egy dolgot értünk el mostanáig: azt, hogy a lassan száz éve folyó Bukaresti pénzszivattyú meg mindenféle centralizálás, bürokratizálás ellen tiltakozni szándékozó temesváriakat, kolozsváriakat, brassóiakat, nagyszebenieket a Bukaresti média és a mögötte álló (pártállástól függetlenül, a jelenlegi állapotok megőrzésében érdekelt) Bukaresti politikusok időnként elhallgattassák azzal, hogy vörös posztóként lobogtatják előttük területi autonómiás követeléseinket.
Természetesen mindannyian akarjuk a területi autonómiát, ezért is dolgozni kell, és persze hogy fontos a Bukaresti törvényhozás meggyőzése erről. Tehát nem akarom elbagatellizálni a témát, egy ilyen struktúrában minden könnyebb és egyszerűbb lenne. Saját, térségre vonatkozó szabályokat lehetne hozni az élet több területen való megszervezésére, ez lenne a kívánatos és fontos helyzet, ám addig is, amíg ezt elérjük, dolgozni kell. Minden közösségi összefogással, saját erővel kifejtett munka erről, a saját ügyeink kezeléséről szól. Ellenkező esetben jelentős számú elvándorlással kell számolnunk térségünkben.
Vannak bajok tehát, de azért a cikkem szerintem mégis arról szól, hogy vannak lehetőségek, és lehet elérni eredményeket, csak akarni kell dolgozni.
Borboly Csaba
A szerző Hargita Megye Tanácsa elnöke.
Transindex.ro

Iskolákban népszerűsítik a Székelyföldi értékeket
Iskolákban népszerűsíti a Székelyföld értékeit a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat által létrehozott és működtetett Csomád-Bálványos Közösségi Fejlesztési Társulás.
A kezdeményezők a térség öt tanintézetében mutatják be a gyerekeknek a Szent Anna-tóhoz és térségéhez fűződő legendákat. Albert Zoltán projektmenedzser lapunknak elmondta: hétfőn a Tusnádfürdői iskolában jártak, a következő napokban pedig Tusnádfaluba, Csíkkozmásra, Torjára és Sepsibükszádra viszik el a papírszínházat és a hozzá kapcsolódó foglalkozásokat.
A papírszínház Benedek Elek nyomán a Szent Anna-kápolna elveszett harangjának legendáját dolgozza fel, a kisdiákok pedig a tó eredetéről szóló közismert legendához rajzolhatják meg saját papírteátrumukat. Az akció keretében a pedagógusoknak módszertani előadást tartanak arról, hogy a tanintézetnek ajándékozott papírszínházat miként tudják beépíteni a tananyagba A foglalkozásokat Demeter Éva múzeumpedagógus koordinálja.
Albert Zoltán hangsúlyozta: céljuk, hogy a helyi értékek a gyerekek életének részévé váljanak, kis idegenvezetők legyenek, a legfontosabb pedig, hogy megbecsüljék a közvetlen környezetükben található természeti és kulturális örökséget. A projektmenedzser szerint a munka tíz–húsz év múlva térül meg, és akár az idegenforgalomnak is hasznot hozhat. A fejlesztési társulás a Bethlen Gábor Alaphoz pályázott a projekt megvalósítására, a költségvetés 250 ezer forint.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)