Vőfélynek lenni eredeti foglalkozás, bár kihalófélben van már a szakma. Ezt a következtetést vonhatta le az, aki a felső-háromszéki, hagyományt ápoló vőfélyek első ízben megrendezett találkozóján megjelent. Ágoston József, a csernátoni kultúrotthon vezetője és Bara Kádár Imre gelencei vőfély fejében a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy találkozót szervezzenek a kézdiszéki, „régivágású” vőfélyek számára is. Niczuly Ödön csernátoni vőfély mind a 17, Felső-Háromszéken aktívként számon tartott vőfélyt meghívta a találkozóra. Heten objektív okok miatt távol maradtak, de így is tíz, „eskető mesterember” jelent meg a mulatságon. /Bartos Lóránt: Vőfélyek, ha összegyűlnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

Újra akarják szervezni a helybeli dalárdát, újraalakult a hagyományőrző csapat Csernátonban. Az őszi kulturális idényre készül a Csiporkázó játszóház, hamarosan megkezdi munkáját a gyermektánccsoport. A kultúrotthont visszajuttatták a református egyháznak, ezért az önkormányzat új művelődési ház építését tervezi. /(Kgy. Z.): Új évad előtt Csernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./