"Máj. 5-6-án zajlott Kolozsváron a II. Civil Fórum, amelyen a hazai magyar nem kormányzati szervezetek - egyesületek, alapítványok - több mint kétszáz képviselője hallgatott meg előadásokat, illetve cserélt eszmét a szakterületükkel foglalkozó szekcióüléseken vagy kötetlen módon. Az Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért (AEMCSZ) rendezésében megtartott fórum ülésein hazai és magyarországi szakemberek értekeztek a civil szféra feladatairól, lehetőségeiről, társadalmi szerepéről. A szervező alapítvány elnöke, Somai József zárszavában kijelentette: "Érezzük, hogy ezt a második fórumot is meg kellett tartani, a hagyomány folytatódni is fog, de alapítványunk elsőrendű feladata az, hogy az információszerzésben és -továbbításban, a kapcsolatteremtésben és az együttműködés kialakításában a napi tevékenység szintjén segítsük a hazai magyar civil szervezeteket." A rendezvény címében is megfogalmazott hosszú távú cél - A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben - a két nap alatt egy kicsit közelebb került. /Wagner István: Erdélyi magyar civil szervezetek seregszemléje. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 8./ A Civil Fórumon Bustya Dezső református püspök-helyettes beszédében a jövőépítéshez elengedhetetlen irányváltásra hívta fel a figyelmet. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke a polgári társadalomnak az utóbbi években tapasztalt önépítkező igyekezetéről, az anyaországgal való természetes kapcsolatok kialakításáról beszélt. A civil társadalom kezdeményezőként lép fel és ennek kiegészítése a mindenkori magyar kormány feladata. Anyagi támogatást a magyar állami költségvetés és az utóbbi időben megélénkülést mutató gazdasági, illetve civil szerveződések nyújtanak. Mindenképpen hosszú távú befektetésekről van szó. Az Illyés Közalapítvány 1999-ben, az előző évhez képest, 50 %-os költségvetésnövekedést ért el: 820 millió forinttal gazdálkodott (nagyjából ennyi jut az idei esztendőre is), 47 %-ban infrastruktúrára, 53 %-ban pedig intézményfejlesztésre költekezett. A tavaly beküldött háromezer pályázat közül 1300-1400 részesült pozitív elbírálásban. Az Új Kézfogás Közalapítvány 1999-ben 300 millió forinttal gazdálkodhatott. Az Apáczai Közalapítvány tavaly 500, idén 700 millió forint fölött rendelkezik, és célja, hogy az oktatási rendszer megerősítésével az itteni fiatalokat a szülőföldön való maradásra serkentse. Szabó Tibor szeptembertől a 100 millió forintnyi ösztöndíjalapnak a szülőföldön való hasznosítását helyezte kilátásba. A II. Civil Fórum gazdasági, ifjúsági, műemlékvédelmi, művelődési, oktatási, szociális, tudományos és környezetvédelmi szekcióülésekkel folytatódott. /Ördög I. Béla: II. Civil Fórum 2000. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./ Új társadalmi folyóirat a Civil Fórum látott napvilágot, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kiadványaként. A lap célja tájékoztatást nyújtani a nemkormányzati szervezeteknek a szférát érintő kérdésekről, pályázatokról, a kapcsolattartás segítése. Az I. évfolyam 0. számában a következőket olvashatjuk: Civil szervezetek tavasza (Somai József); Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány bemutatása (Egri István); II. Civil Fórum 2000: A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben; Hogyan jegyezzünk be egy alapítványt vagy egyesületet (Somai László József); A civil szervezetek pénzügyi felelőssége (Imecs Veronka); Aktuális pályázati lehetőségek (Tőkés Gyöngyvér). /Civilfórum. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./"

A Kolozsvárt havonta megjelenő Civil Fórum beszámol a szervezetek tevékenységéről. A civil szervezetek szerepe a romániai magyarság, a magyar közösség intézményépítésében ma történelmi jelentőségű, szögezte le a Civil Fórum utóbbi számában. Több magyar civiltömörülés alapítványként működik. Májusban tartották az országos második civil fórumot A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben címen, ahol a Kolozsvári Magyar Diákszövetség gazdasági kérdésekkel foglalkozott, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság a jelenlegi műemlékvédelem problémáit taglalta, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének az Oktatási Főosztálya az oktatással kapcsolatos témaköröket elemezte. Hasonló rendezvény volt a Civil Európa - Civil Magyarország tanácskozás erdélyi és magyar vállalkozók részvételével vagy a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek évente megtartott fóruma. További összejövetelek lesznek, például Királyfürdőn a nyolcadik diákönkormányzati szabadegyetem vagy szeptemberben a harmadik alkalommal megszervezett alapítványközi szaktalálkozó. /Civil szervezetek nyara. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A Nagykároly és Vidéke regionális hetilap a szűkebb pátria életére helyezi a hangsúlyt: betekintést nyújt a Nagykároly Napok 2000, a Kölcsey-ünnepség, avagy a Mezőpetri Napok eseményforgatagába. A Besztercei Híradó (közéleti havilap, júniusi és júliusi szám) a helyi és összmagyar hagyományok ápolása vonalán halad tartalma összeállításakor. Hírt adott például a magyarnemegyeiek világtalálkozójáról és a cegőtelkei Cserhalom Művelődési Egyesület tevékenységéről. A Civil Fórum (civil társadalmi havilap, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kiadványa, július- augusztusi szám) foglalkozott a civil szféra finanszírozásának lehetőségeivel, a Székelyföldi Civil Fórummal és a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal programjával. Az Önkormányzati Hírlevél (RMDSZ-kiadvány, szeptember 1-jei és 18-i szám) aktuális pályázati kiírásokat is tartalmaz, továbbá Pete István mezőgazdasági államtitkár tájékoztatott a SAPARD-programról. A Kis Tükör (református missziói lap, a romániai CE Szövetség kiadványa, szeptemberi szám) az oroszországi evangélikusokról adott beszámolót. A Barátság-Prietenie (a pécsi alapítású Magyar-Román Baráti Társaság lapja, augusztusi szám) Göncz Árpád volt köztársasági elnök életútját ismertette. /Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

A XI. évfolyamánál tart az Érted Szól (Temesvári Magyar Diákszervezet információs lapja), ez ritka dolog arrafelé. A lap a temesvári egyetemista élet eseményeit ismerteti. - Civil Fórum (Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány lapja, szeptember-októberi szám) bemutatta a romániai teleházakat. - Pulzus (Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség lapja, októberi szám) - nagyrészt az elsőéves egyetemisták eligazodását szolgáló anyagok szerepelnek a hasábokon, Perspektíva (Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja, október 5-i és 17-i szám) fanyar humorú kiadvány. Szó esett a kampányhangulatról, ösztöndíjakról, illetve film(nem)ajánlóról. - Kedd (Székelyudvarhely, ifjúsági lap, "2000. nyárutó") Balázs Attila fotóművésszel készült interjút tartalmaz. - Filmtett (Kolozsvár, szaklap) szépirodalmi alkotásokat, műsorajánlót is közölt. Közgazdász Fórum (Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönye, szeptemberi szám) néhány cím: Tízéves a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, A Román Nemzeti Bank monetáris politikája, Az erdélyi fejlesztési régiók kialakításának gazdasági elemzése. - Nagykároly és Vidéke (regionális hetilap, Silimon-Várday Zoltán a főszerkesztő, október 18-i szám): történelmi-irodalmi összeállítás 1956 emlékére. - Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, október 17-i szám), Partium (előbbi melléklete, honismereti lap, augusztusi szám) - további dokumentumok A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójáról, ezenkívül közlemények a Szovátán szeptember közepén megrendezett nemzetközi kisebbségügyi értekezletről. A melléklet címe: A Fekete-Körös-völgyi magyarság. /Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

"Közbirtokossági Hírvivő (a székelyföldi erdőtulajdonosok lapja, márciusi szám) - a lapszám címeiből: Módosítás előtt az erdőrendtartásról szóló törvény (dr. Birtalan Ákos), A modern közbirtokosságok az első világháborúig (dr. Garda Dezső), Beszámoló az Udvarhelyszéki Közbirtokosságok Szövetségének megalakulásáról (Szilágyi Ferenc). A lap bemutatta a Lázárfalvi Szent Anna Közbirtokosságot és a szovátai székhelyű Maros (másik nevén: ősmarosszéki) Közbirtokosságot. - Kedd (Székelyudvarhely, ifjúsági hetilap, "2001. kikelet") - a lapszámban Lázár Nóra írt a húsvéti ünnepkör magyar vonatkozású szokásairól, Seprődi Attila a vajdasági Csalóka népzene-együttes tagjaival beszélgetett. - Közgazdász Fórum (a Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönye, márciusi szám): Kereskedelmi Akadémia Aradon (Matekovits Mihály), Kereskedelmi iskolák Szatmárnémetiben (Bóra László), A Mercurius Gazdaságfejlesztő Szervezet (Dénes Judit). - Civil Fórum (Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány, Kolozsvár, március-áprilisi szám): Tudásalapú társadalom (Dáné Tibor Kálmán), A tudásalapú civil társadalom (T. Kiss Tamás), Tudás és szakmai kompetencia (Somai József), Iskola Alapítvány (Piskolti Éva), Az EMT (Biró Károly), Humán Reform Alapítvány (Balla István), A csíkszeredai Regionális Képzési Központ (Koszta Csaba János), Az RMDSZ oktatáspolitikája (Deák Gyöngyi). - Nagykároly és Vidéke (regionális hetilap, márc.28-i és ápr. 4-i szám) - összeállítás a régióban lezajlott március 15-i ünnepségekről, dr. Németi János tudományos kutató sorozata (Mezőfény község története a középkori falu kialakulásáig). - Hunyad Megyei Hírmondó (közéleti havilap, márciusi szám) - beszámolók a régió március 15-i ünnepségsorozatáról, közéleti hírek a megyéből, Winkler Gyula RMDSZ-es képviselő parlamenti krónikája. /Szonda Szabolcs: Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./"

A Civil Fórum legfrissebb számában Dáné Tibor Kálmán a tanulás új dimenzióit tárta fel. További írások: Az európai Felnőttképzési Társaság stratégiai nyilatkozata az élethosszig tartó tanulásról, Európai kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról, A felnőttképzés múltja és jelene Erdélyben, A magyarországi népfőiskolák tapasztalatai, Szórványmunka nem szórvány ismeretekért, Az Erdélyi Népfőiskolai Collegium tevékenysége. /Civil Fórum/2001. nov.-dec. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

"Saját irodához jutott az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány Kolozsváron. A három éve működő alapítvány a Szent Kamill Otthonban lelt befogadóra, az új székhelyet október 24-én mutatták be a meghívottaknak. Somai József, az alapítvány kuratóriumi elnöke felhívta a figyelmet a Civil Fórum című kiadványukra, valamint a hasonló nevű konferenciára, amelyet minden évben megrendeznek. /S. B. Á.: Új székhely a Szent Kamillban. A civil együttműködés gyümölcse. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./"

"Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítványt (ERMACISZA) 1999 őszén az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) hozta létre. Küldetése elősegíteni az erdélyi magyar civil társadalom fejlődését. Az alapítvány lapja, a Civil Fórum tájékoztatja a civil szervezeteket a rájuk vonatkozó aktuális történésekről. A Civil Fórum 2500 példányban jelenik meg. A lapot ingyenesen juttatják az olvasókhoz egész Erdély területén. A lap megtalálható a http://www.transindex.ro/civilforum honlapon is. /Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./"

"Somai József közgazdász, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány /ERMACISZA/ és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság /RMKT/ elnöke az 50-es évektől 1990-ig a Babes-Bolyai Tudományegyetem kari főtitkári tisztségét töltötte be. 1990-ben az akkori Nemzeti Megmentési Frontban egy magyar csoport is munkálkodott, akik javaslatára Somai Józsefet megyei alpolgármesternek kinevezték. Emellett az RMDSZ szervező titkári szerepét is vállalta. Az RMDSZ 1991-es marosvásárhelyi kongresszusán a frissen létrehozott Országos Titkárság főtitkára lett, az 1993-as brassói kongresszuson pedig az Ügyvezető Elnökség szervezési alelnöki tisztségét kapta meg 1995-ig, a kolozsvári kongresszusig. 1995-ben megszűnt ez a vezető tisztsége, a Szövetségi Képviselők Tanácsának tagja maradt. Markó Béla 1995-ben felkérte Somait, legyen az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi titkára, amit ő négy évre elvállalt. Ugyanakkor az RMDSZ mellett működő Iskola Alapítványt is működtették. Az ERMACISZA a civil társadalmat összefogó szervezet. 1999 februárjában Kolozsváron megtartották az első Civil Fórumot, ezen a magyar civil társadalomnak több mint háromszáz képviselője jelent meg. Fontos a Civil Fórum nevet viselő negyedévi kiadványuk és az internetes levelezőlistájuk, amelynek közel ezer állandó bejelentkezője van. Az erdélyi magyar civil szféra számára létfontosságú az anyaországi támogatás. Az Illyés Alapítvány nélkül a művelődési, oktatási, de a legtöbb civil szervezet is aligha létezne. Ugyanilyen kulcsfontosságú az Új Kézfogás Alapítvány, a Mocsáry Lajos Alapítvány és az Apáczai Alapítvány. A tizenhárom év legnagyobb teljesítménye mindenképpen az önálló magyar magánegyetem létrehozása. Szükség lenne Civil Parlamentre, amely rendelkezik azokkal a struktúrákkal, amelyek révén a civil társadalom képezni tudja magát. Somai három éve az RMKT elnöke is. Indultak bankárképző tanfolyamok, többszemeszteres képzések, szakkonferenciák, tizenkét éve rendszeresen megtartják a Közgazdász Vándorgyűlést, amelyen az utóbbi években több mint kétszáz erdélyi közgazdász jelent meg. Négy éve az RMKT ifjúsági szekciója, a RIF is működik, amely saját szabályzatával, terveivel és rendezvényeivel gazdag életet él. Megjelent két Somai József által társszerkesztett tanulmánykötet is: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából (2001) és a Széchenyi és Erdély (2002). /Civil politikus a pályán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./"

"Kolozsváron új székházba költözött az ERMACISZA (Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány), melyet a Szent Kamill Otthon felső traktusában alakíthattak ki. Somai József, az ERMACISZA elnöke elmondta, az új feltételek mellett hatékonyabban folytathatják munkájukat. Készülőben az ötödik országos szintű Civil Fórum konferencia, és továbbra is rendszeresen szerkesztik a konferencia nevével megegyező című lapot. A kiadvány közvetíteni hivatott a különböző szervezetek között, tájékoztatni kíván a pályázati és más lehetőségekről. /(Rostás- Péter Emese): Új székházba költözött az ERMACISZA. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./"

Néhány nap múlva egyéves lesz a Zöld Erdély Egyesület. Az egyesület tagjai – iroda hiányában – Kovács Zoltán Csongor elnök lakásán gyűléseznek. Pályázatokat nyújtanak be több programra. Tavaly decembertől jogi személyiségként léteznek. Támogatni fogunk minden olyan kezdeményezést, amely a környezetvédelmi mozgalom hasznára válik. A csoport tavaly ősszel a szilágysági Kraszna nagyközség falunapi rendezvényén lépett színre először a Zöld Sátor Karaván elnevezésű vándorprogrammal. Egy éve a PontLap és PontWeb pályázatfigyelő Zöldrovatának szerkesztését is végzik. Idén a Civil Fórum környezetvédelmi szekciójának szervezését is elvállalták, s nemrégiben útjára indították a Környezetvédelmi Tudományos Maraton elnevezésű előadássorozatot is. További működésükhöz segítséget kérnek. /Oláh Levente: Zöldarany. Egyévesen fedél nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) által évente megrendezett civil szervezetek seregszemléje, a Civil Fórum 2002-es rendezvényének kötetbe foglalt anyagát mutatták be aug. 2-án Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesboltban. A civil társadalom és az önépítkező intézményfejlesztés című, kötetet a székelyudvarhelyi Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke és Somai József, az ERMACISZA volt elnöke, jelenleg kuratóriumi tagja mutatta be. A kötet az erdélyi magyar civil szféra tükörképét nyújtja, ugyanakkor pedig egyfajta jövőképet is felvillant. A 90-es évek elején jelentős szervezetek alakultak, amelyek a mai napig is sokat tevékenykednek ezen a téren, ilyenek például az EMKE, EKE, EME és az RMKT. Az ERMACISZA adatbankjában 2300 szervezetet tartanak számon, a valós létszám azonban ennél jóval nagyobb, a felmérések szerint évente mintegy 200 új egyesület vagy alapítvány alakul. /Sándor Boglárka Ágnes: Optimista helyzetkép a civil társadalom jövőjéről. Bemutatták a IV. Civil Fórum konferenciakötetet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Civilek a médiában címmel tartott évi közgyűlést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Szatmárnémetiben március 31.–április 2. között. A mintegy 1300 romániai magyar újságíró közül körülbelül 300-at tagjaként átfogó testület megvitatta, és elfogadta Ambrus Attila elnök, Csép Sándor audiovizuális alelnök, Szűcs László írott sajtó alelnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tevékenységi és pénzügyi beszámolóját, valamint a MÚRE 2006-os tevékenységi tervét és költségvetését. A közgyűlésen bejelentette Ágopcsa Mariann, a MÚRE Becsületbíróságának (BB) az elnöke, hogy tartós akadályoztatás miatt nem tudja ellátni többet tisztségét, ezért a BB alapszabálya szerint az egyik alelnököt, Vincze Lórántot jelölték ki az elnöki feladatok ellátására. /Balló Áron: Újságíróink Szatmárnémetiben – Civilek a médiában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ Elhangzott Ambrus Attila MÚRE-elnöknek a márciusi napi- és hetilapokról készített tükre, László Edit összefoglalója a közszolgálati rádió civil fórumairól és Simonffy Katalin vetítéssel illusztrált előadása Civil fórum az RTV magyar adásában címmel. A civil szervezetekkel kapcsolatban első helyen kapcsolattartási hiányosságok kaptak nagy teret – mindkét oldalról kölcsönösen elhangoztak elvárások, nem egyszer vádak is. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) igazgatója és Csáki Rozália, az Alapítvány Civil Fórum című kiadványának a főszerkesztője az egyik részről, a jelenlévő újságírók, rádió- és tévériporterek a másik részről vetettek fel gyakran ellentmondásba torkolló igényeket. A végkövetkeztetés az volt, miszerint a sajtó nyitott az egyenlő partnerek szintjén történő együttműködésre. /Kiss Károly: A másik fejével gondolkodni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./

Önszerveződés közművelődési (kulturális) területen. Többek között e címmel olvasó tanulmány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kiadványának, Civil Fórum folyóiratnak az április-júniusi összeállításában. Bodó Barna, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke Kultúrára várva címmel jegyzi: „így értelmezem a közművelődést: lehetőségteremtés olyan kulturális együttlétre, amely felemel, megnyugtat, örömmel tölt el. (...) Azok mellett kívánunk kiállni, akik napi tevékenységük által bizonyítják: tudják, látják, teszik. Mármint a kultúra közvetítését". Csáki Rozália, a lap főszerkesztője Magasba emelő mélység címmel summázta a lap tartalmát. Érték és minőség a közművelődésben címmel dr. Papp Kincses Emese író, egyetemi oktató fejtette ki gondolatait. Interjú olvasható Balla Zoltánnal, a Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesületének elnökével, valamint Péter Orsolyával Fiatalon a közművelődés szolgálatában címmel. Dr. Balázsi Károly a népfőiskolai mozgalom éveit elevenítette fel. /Az önszerveződést átfogó Civil Fórum. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

Az SRI és a Székelyföld intim viszonya
Hans Hedrich politológus alaposan körbejárja a román-székely-magyar társkapcsolat mozgatórugóit.
Erdélyben, illetve Székelyföldön, akárcsak a világ bármely másik pontján, a helyi, őshonos lakosságnak – amilyen a magyar – már létezéséből fakadóan is joga van (belső/külső) önrendelkezéshez.
Aztán a Románia által aláírt szerződések, charták és nemzetközi megállapodások, valamint – részben – a román alkotmány és törvények értelmében is, ennek a népességnek joga van nyilvánosan használnia az identitását kifejező jelképeket (pl. címereket, a székely zászlót), mint ahogy kétnyelvű szövegeket/feliratokat stb. is.
Ennek ellenére a nemzeti-kommunista diktatúra idején szisztematikus módon kialakítottak egy valósággal eltorzított képet a magyarokról, mely szerint ez egy idegen és ellenséges népesség, mely nemrég telepedett le a „román földön”, túlzott és jogtalan követelései vannak, valamint rejtett célokat követ és örökké ellenséges a román etnikumúakkal szemben. Teljesen hamis! Azóta sok minden jó irányban változott (ez az egész társadalom érdeme!), de Erdélyben megfigyelhető a hardcore nacionalizmus „dühös” feléledése, beleértve és kimondottan az állami struktúrákban, aminek erőteljes visszhangja van mind a médiában/interneten, mind a helyi viszonyokban…
Következésképpen, amikor ténylegesen élni akarnak a nekik járó jogokkal, a magyarok egy sor negatív következménnyel és (törvényes alap nélküli) ellenségességgel szembesülnek a román hatóságok (kormánymegbízottak, rendőrök-milicisták, egyes polgármesteri hivatali felügyelők és kihelyezett szolgálati alkalmazottak) részéről. Ezekhez a hivatalos lépésekhez gyakran, szinte automatikusan, e nemzeti csoporttal szemben sértő, inkrimináló és fenyegető diskurzusok is társulnak. Utalok itt egyes etatista-tekintélyelvű irányvonalat követő nacionalista-jakobinus bloggerek uszító és kegyetlenül manipulatív írásaira, mint amilyen Dan Tănasă (Székelyföldre költöztetett telepesek utóda, akit felháborít, hogy a korábbi/mostani környezetében őshonos magyar lakosság létezik), Victor Roncea (médiazsoldos, aki nevetséges érvekkel bélyegezte meg és tette gúny tárgyává a leginkább hazafi románokat – a verespataki projekt ellenzőit) vagy olyan neoszekus politikusok, mint Bogdan Diaconu (tudatosan hazudik a közvéleménynek a kétnyelvű feliratok székelyföldi alkalmazásáról; a Képviselőházban törvénytervezeteket nyújt be a nemzeti „kisebbségek” nyelvi és politikai önszerveződési jogainak megsemmisítése érdekében). Ezeknek az etno-imposztoroknak a szövegeit - akik láthatóan jó kapcsolatokat ápolnak a „szervekkel”, nulla- és féligazságok hivatásos kitalálói mindenről, ami nem illik bele a hiányos felfogóképességükbe, valamint etnikumok közötti konfliktusok és mesterséges ellenségességek buzgó gerjesztői - azonnal átveszik és felerősítik a neten az úgynevezett nacionalista trollok.
Mivel az erdélyi magyarok képviselői a mai napig nem ismerik részletesen azokat a jogokat, melyekkel az általuk képviseltek azért rendelkeznek, mert magyarokként ők is őshonosak (nemcsak egy más nemzetiségű többségnek alávetett „nemzeti kisebbség”), mint ahogy az összes többi erdélyi etnikai csoport, illetve azért, mert az RMDSZ-esek/MPP-sek nem vesznek részt effektív módon a román hatóságok ellenséges gesztusainak feltartóztatásában/megakadályozásában (2015 bírói és/vagy kormánymegbízotti döntések egész hullámát hozta, melyek egyértelműen a magyarok legitim jogai ellen irányultak), Székelyföldön – elkerülhetetlen módon – eljutottak az ebben a térségben élő közösségek egyes tagjainak diskurzus és jövőbeni „terveinek” szintjén megnyilvánuló radikalizálódásához.
Mivel a román hatóságok továbbra is – és mintha egyre kitartóbban – generálják a székelyek/magyarok ellen irányuló törvénysértő és provokatív lépéseket (amit az AEÁ Külügyminisztériumának egyik jelentése, az Európa Tanács jelentése és – félénken, fél szájjal – még Románia elnöki hivatala is elismert), levonhatjuk azt a logikus következtetést, hogy mesterségesen fokozni akarják a magyarok elégedetlenségét, hogy abból aztán kialakulhasson a hőn áhított (?) magyar „ultranacionalizmus, irredentizmus, sovinizmus”, amit aztán be lehet majd mutatni, és ami ellen majd éppen azok küzdhetnek, akik létrehozták és fenntartják azt (a betelepített tisztviselők ezrei és ezrei, akiket azért helyeztek át Erdélybe/Székelyföldre, hogy ’megoldják’ azokat a ’gondokat’, melyeket éppen a jelenlétük és bukaresti távirányítású tevékenységük okoz).
Ez egy banális, de még mindig működő és jövedelmező körbeforgó stratégiája a feszültségkeltésnek, mely mögött könnyen felfedezhetők nemzeti-szekusi, vagy mondjuk inkább úgy, „neo-ceauşiszta” ihletésű személyek, csoportok, struktúrák.
Az erdélyi ceauşiszta gyarmatosítás volt kiváltságosainak (és utódaiknak) a stay-behind/Gladio típusú utóvéd hadáról van szó: a térségünkből származó vagy Moldvából és a Regátból nagy számban és – nem igaz? – „szent küldetéssel” „importált” köztisztviselőkről, akiknek az a feladatuk, hogy megvédjék Romániát a (nagyrészt románok és a nemzetközi geopolitikai csillagzat által gyártott) „magyar veszélytől”.
Néhány kulcsszereplője ennek erdélyi intézményesített román nacionalizmus valóságos szindikátusának, akik folyamatosan és ellenségesen nyilvánulnak/nyilvánultak meg az erdélyi magyarok/székelyek legitim jogainak ügyében: a Székelyföld székhelyére, Marosvásárhelyre/Tg. Mureş ejtőernyőztetett és oda erősen rögzített jelenlegi – import – polgármester, Dorin Florea; a volt erdőtolvaj-miniszter Mircea Duşa; a nemzeti érdek volt vészvillogós minisztere, Gabriel Oprea; a Ponta-kormány Kovászna megyei kormánymegbízottai; a milicista-pribék Moldovan Radu Sandu, a Hargita Megyei Rendőrség jelenlegi vezetője; a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok (úgynevezett) Civil Fóruma, Nagy-Románia visszasírói, akikhez seregnyi blogger (lásd fentebb), többé-kevésbé félrevezetett, intoxikált és megtévesztett bérkommentelő és bértapsonc társul, akik fejszével rontanak rá mindenkire a kommentszekcióban és az FB-on, ahol a magyarok minden románellenes provokációnak minősített jogos követelésére – mintha utasításra tennék – Erdély etnikai megtisztítását követelik (mottó: „Kifelé a magyarokkal az országból!”… ha nem tetszik nekik az az állandó üldözési és inkriminálási bánásmód, aminek minden alkalommal ki vannak téve, amikor újra előhozakodnak a nemcsak legitim, de valójában nagyon is szerény óhajaikkal).
(Videoösszeállítás Moldovan Radu Sandu, a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, Románia egyetlen még hivatalban lévő nemzeti-kommunista pribékje által elkövetett atrocitásokról… Érdekes, hogy sem Dan Tănasă, sem Bogdan Diaconu, sem Victor Roncea nem háborodik fel ezen egy magát „az etnikumok közötti együttélés európai modelljének” nevező EU-államra nézve szégyenletes és méltatlan helyzeten…)
Hova akartam valójában kilyukadni: Csak egy újabb bizonyítékot kívántam bemutatni arra vonatkozóan, hogy a székelyföldi magyarok egy részének radikalizálódása (már amennyi tapasztalható, mert a székely városok épületeinek falán eddig egyetlen politikai tartalmú graffitit sem láttam (!), még kevésbé radikális/nacionalista/szeparatista feliratokat) bizonyos román struktúrák kívánsága/célja, melyek ennek érdekében cselekednek (vagy maradnak passzívak). Konkrétan a Neue Züricher Zeitung (NZZ) neves svájci napilap egyik, 2015. október 23-án megjelent cikkéről van szó, melyben nevezett Szőcs Csongor (helyesen: Zoltán – a szerk.), akit a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság – a szerk.) a 2015. december 1-i, kézdivásárhelyi (mindenkire nézve szerencsés módon be nem következett) „terrorista petárdázás” miatt vett őrizetbe, egyértelműen és világosan kijelenti, hogy ő és HVIM-es társai akár erőszakhoz is folyamodnak majd, amennyiben a város központjában, a nemzeti hős Gábor Áron szobra mellé felvont székely zászlót a hatóságok (törvénytelenül) újra eltávolítják. Idézet: „Sollte sie, wie vor anderthalb Jahren, von der Verwaltung entfernt werden, wären Csongor Szöcs und seine Gesinnungsgenossen augenblicklich zur Stelle, um dies zu verhindern, notfalls mit Gewalt.” Az NZZ eredeti cikke itt érhető el>>>
Az az árboc, melyre a székely identitást kifejező jelképet felhúzták ugyanakkor az a helyszín is volt, melyet a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.), a DIICOT, a MAI (Belügyminisztérium –  a szerk.) Székelyföldön egyre nagyobb számban jelenlévő tisztviselői által régóta ismert radikálisok a december 1-i petárdák majdani elhelyezéséhez kiválasztottak. (A székelyföldi rendőrök, katonák, SRI-sek, csendőrök, ISU-sok (Rendkívüli Helyzetek Felügyelősége – a szerk.), tűzoltók stb. szinte kivétel nélkül román etnikumúak, akiket az ország más részeiből telepítettek be oda, egy sor kedvezménnyel és kockázati (!) pótlékkal –, de a gondot nem annyira a származásuk, mint inkább az a SZEREPÜK jelenti, hogy a térségtől idegen és a székelyföldi őshonos lakossággal szemben látensen vagy nyíltan ellenségesen viselkedő fegyveres erőt képviseljenek,
ezáltal bármikor képesek és mentálisan nyitottak válsághelyzeteket és mesterséges etnikumok közötti konfliktusos helyzeteket megrendezni/kirobbantani az őket a háttérből irányító nemzeti-szekus utóvéd érdekében…) Íme, tehát, hogyan „konspiráltak” nyíltan az úgynevezett székely terroristák: nyíltan megmondva néhány külföldi újságírónak, hogy mit terveznek tenni… ha továbbra is megsértik az őket megillető jogokat. (A Martin Woker riporterrel folytatott beszélgetésre valamikor 2015 nyarán-őszén került sor. Ez azért tudom, mert Woker erdélyi látogatása során riportot készített a környezetvédő mozgalomról, melyben a Neuer Weg Egyesület is megjelent, melynek munkatársa vagyok. Találkoztam és beszélgettem a riporterrel, így tudtam arról, hogy a riporter Székelyföldről is cikket készül írni.)
Ha a SRI-nek van magyar nyelven beszélő személyzete, de német nyelvű nincs, ez a tisztelt intézmény baja (melyet éppen egy – igaz, renegát – magyar, Asztalos Imre, azaz Virgil Măgureanu úr hozott létre… SRI, mondjatok KÖSZÖNETET a magyaroknak, hogy egyáltalán léteztek és a székelyeknek, hogy jó zsíros fizetéseket vehettek fel kockázati pótlékokkal, mert különben ugyanannyiért kellene dolgoznotok, mint az egyszerű embereknek, akiknek az adóját arra veritek el, hogy a saját cinikus kasztérdekeitek kiszolgálására ugrasszátok egymásnak őket!). De az, hogy az NZZ-ben megjelent cikkről a SRI-nak még csak nem is súgtak, vagy nem küldték azt át neki a SIE-s (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.) kollégák, vagy legalább a volt kormányfő Ponta apósa, aki… Svájcban volt DIE-s (Külügyi Hírszerző Főosztály, a Ceauşescu-rezsim külföldön tevékenykedő hírszerző szolgálata – a szerk.), komoly aggodalmat jelent Románia számára: a meglévő (rossz)szolgálatok nem kommunikálnak egymással? Látszólag ezek csak… vannak, de NEM adják jelét, hogy valódi szolgálatokat tennének Romániának, az itteni igazi gondok (intézményesült korrupció, szervezett bűnözés, intézményesült nacionalizmus, román etnokrácia Erdélyben/Székelyföldön, az éppen a SRI-ből/DIICOT-ból és az ezekhez kapcsolódó körökből érkező nacionalista diverziók és közvélemény-megtévesztések stb.) ellen harcolva.
A SRI-nek legalább bele kellene olvasnia a nemzetközi sajtóba,
időnként, így már ősszel értesült volna a három másodrangú székely dühéről és közbe tudott volna lépni, például a sepsiszentgyörgyi nacionalista kormánymegbízottnál, akinek székelyek ellen folytatott közigazgatási zaklatása az egyik fő oka annak, hogy a Szőke testvérek és Beke tűzijátékokkal készültek megijeszteni az embereket. Mindentől függetlenül mégis úgy vélem, hogy semmi sem indokolja erőszak alkalmazását jogok megszerzéséért, bármennyire legitimek lennének is azok. Ilyen értelemben Beke és Szőke 1.+2. hibáztak. De ha elítélik őket, akkor azokat is el kellene ítélni, akik a román hatóságokon belül szorgosan, kitartóan és nagyon szakszerűen közrejátszottak a radikalizálódásukban (mely végső soron diskurzus szintű és virtuális jellegű maradt).
Másrészt minden államnak annál inkább be kellene tartania az önkényesen egyetlennek és hivatalosnak kikiáltottól eltérő nyelvű és etnikumú őshonos népességekkel szemben vállalt nemzetközi kötelezettségeit (Erdély esetében ugyanis olyan közösségekről van szó, melyek jóval régebbiek annál az államnál, melynek területe kiterjeszkedett a kérdéses történelmi/őshonos csoportok által lakott Erdélyre, mely állam aztán egy részüket önkényesen idegeneknek és ellenségesnek nyilvánított, hogy ezáltal megfoszthassa őket egyéni és kollektív jogaiktól – beleértve a belső önrendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogot is, melyből az – esetleg autonómián keresztül megvalósuló – önrendelkezési jog származik). A kérdéses állam bizonyos írott és íratlan kötelezettségek és törvények megsértésével TUDATOSAN kényszeríti folyamatos frusztráltsági állapotba az adott csoportokhoz tartozó polgárai egy részét és ezáltal – elkerülhetetlen módon – radikális csoportok és szélsőséges megoldások felé taszítja őket.
Ezáltal azzal, hogy Bukarest megtagadta 1920 után, egyértelmű ígéretei ellenére, az erdélyi német felekezeti oktatás finanszírozását, mely annak kompenzálása lett volna, hogy (szintén önkényesen) kisajátították a szászok Nagyszeben környéki „Sieben Richter” erdőit, melyekből a szász oktatási rendszert finanszírozták – ezek a román nacionalista politikák vezettek a szász közösség elszegényedéséhez (saját eszközeikből kellett fenntartaniuk az oktatási rendszerüket) és ezáltal e nemzeti csoport jelentős részének gyors nacionalista-protonáci radikalizálódásához. Később aztán a szászokat hibáztatták azért, mert csatlakoztak Adolf Hitler náci mozgalmához, ami 1944–1945-ben elég ok volt ahhoz, hogy kisajátítsák házaikat, a felnőtt lakosságot pedig a Szovjetunióba deportálják, a 70-es években pedig ez vezetett a szászok eladásához is Németországnak…
Úgy tűnik, Bukarest Székelyföldön most is ezt a régi receptet alkalmazza (melyet sok más etno-kleptokratikus rezsimű államban is bevetnek):
zaklat, diszkriminál, radikalizál – hogy aztán még jobban zaklathasson, diszkriminálhasson, radikalizálhasson a diszkrimináltakban okozott frusztrációkra válaszul. Ezzel valamikor majd eljutnak annak az embercsoportnak a végső inkriminálásához és nyilvános lejáratásához, melynek célja megfosztani őket attól a joguktól, hogy egy bizonyos területen éljenek. Innen az asszimiláción és/vagy elkergetésen/eladáson keresztül megvalósuló etnikai tisztogatásig már csak egy lépésnyi távolság marad. Ceauşescu ezt is megtette – és úgy tűnik, hogy az újra összefogó neo-ceauşiszták továbbra is azon dolgoznak, hogy szétverjék az Erdélynek nevezett európai mikrokozmoszt. Az utolsó célkitűzés: Székelyföld közigazgatási és etnikai-demográfiai/nyelvi feldarabolása.
A római jog egyik alapelve a PACTA SUNT SERVANDA. Vagyis egy megkötött megállapodást be kell tartani/alkalmazni kell – tehát a romániai/erdélyi nemzeti úgynevezett „kisebbségek” jogaira vonatkozó rendelkezéseket is. Itt az ideje, hogy Románia ezeket a kötelességeit azok betűjében és szellemében teljesítse – beleértve az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Nyilatkozatban szereplő nagylelkű ígéretet is, mely nélkül Erdélyt nem lehetett volna elcsatolni Magyarországtól és Romániához csatolni: „III. Teljes körű nemzeti szabadság minden együttélő népnek. Minden nép a saját nyelvén fogja képezni, igazgatni magát és ítélkezni, saját kebeléből származó egyéneken keresztül és minden nép az azt alkotó egyének arányának megfelelően kap képviseleti jogot az ország törvényhozó testületeiben és kormányzásában.”
An nou fericit Ardealului si ardelenilor, lipsit de petarde si aruncatori de petarde (la propriu si la figurat), scapati de sub control! (Az alább magyarul és németül is szereplő jókívánság így hangzik: „Petárdáktól és (szó szerint és átvitt értelemben vett) petárdavetőktől mentes boldog újévet Erdélynek és az erdélyieknek. –  a szerk.)
Boldog es bekes uj evet Erdelynek es az erdelyieknek!
Gutes und friedliches Neues Jahr, Siebenbürgen und Siebenbürger!
Hans Hedrich, politológus és civil/környezetvédő aktivista, Waldkraiburg (Németország) foter.ro