Szórvány-program: idén is együttműködik Beszterce-Naszód és Hargita megye
Idei együttműködésről szóló megállapodást írt alá Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsának elnöke és Borsos Károly László, a Beszterce-Naszód megyei Bethlen Egyesület vezetője a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk című szórványprogramjának keretében.
A sajtótájékoztatóval egybekötött egyezménykötésen részt vett az a több tíz fős Beszterce-Naszód megyei csoport, amely a szórványprogram révén háromnapos tapasztalatcserére érkezett Hargita megyébe. Borboly Csaba szerint már tavaly óta létezik az együttműködés a Bethlen Egyesülettel, tehát a mostani szerződés-aláírás csupán formaság, viszont „fontos formaság”. „A program által esély nyílik egymás megismerésére, és munkával túllépünk a formaságokon” – jelentette ki Borboly.
„Ismét bizonyítottuk, hogy összetartozunk. Ennél jobb nevet nem is lehetett volna kitalálni a programnak” – mondta Borsos Károly László, a Bethlen Egyesület elnöke, hangsúlyozva: a szórványközösségek igénylik ezt a programot, ilyen lehetőség rég nem adódott számukra.
Mindkét fél annak a véleményének adott hangot, hogy a szórványprogram által vállalkozók között is kapcsolatok kell kialakuljanak, és az is fontos, hogy három pilléren nyugodjék az együttműködés, bevonva a magyarországi testvérmegyéket is.
A Beszterce-Naszód megyei csoport tanulmányútját a Szülőföld Alap támogatta, aminek köszönhetően önkormányzati dolgozók, pedagógusok, valamint civil szervezetek képviselői érkeztek Hargita megyébe. Az aláírás előtt a megyeházán a vendégeknek bemutatták Hargita Megye Tanácsának programjait, így a beszterce-naszódiak a szórvány-, a játszótér-, illetve a szociális és kulturális programokról meg az európai uniós projektekről hallhattak ismertetőt Zonda Erika igazgatótól, Kelemen Gábor szaktanácsadótól és Ferencz Angélától, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetőjétől.
Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke köszöntötte a jelenlevőket, Beder Tibor megyei tanácsos pedig meghívta őket Törökországba, az évente megszervezett Mikes-emléktúrára – az idei augusztus 31–szeptember 5. között lesz. Szentes Antal megyei tanácsos szerint a szórványprogramnak köszönhetően létrejött kapcsolatokat családok, települések szintjére kell lebontani, mert hosszú távon csak így működhet.
A Beszterce-Naszód megyeiek megtekintették a Csíki Székely Múzeumban a Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik – remekművek a 19. századi magyar festészetből című tárlatot, ellátogattak a gyergyószárhegyi kastélyba, szombaton pedig részt vesznek az Ezer Székely Leány Napja rendezvényen. Vasárnap meglátogatják a Burgocom Ciuc csíkkozmási krumplicsomagoló üzemet, majd a parajdi sóbányát. (hírszerk.) Transindex.ro

Székelyföldi krumplitermesztés: kényszerből szövetkeznének a gazdák
A gazdák egyelőre vonakodnak attól, hogy szövetkezetekbe tömörüljenek, a szakemberek szerint azonban hamarosan a kényszer viszi rá őket az összefogásra. A Hargita megyében működő néhány szövetkezet azonban nehezen boldogul, mert a kisgazdák nem igazán érzik magukénak a helyi szervezeteket. Mintegy 25 ezer gazda és jogi személy igényelt tavaly mezőgazdasági támogatáskérést Hargita megyében. Ezeknek a termelőknek mintegy 90 százaléka 1–10 hektár közötti területen gazdálkodik. Mindössze 303 mezőgazdasági üzem rendelkezik 50 hektárnál nagyobb területekkel – tájékoztatta az Erdélyi Naplót Török Jenő, a Hargita megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. Romániában a gazdálkodás két véglet között ingadozik: a termelők túlnyomó többsége kistermelő, s csupán egy nagyon szűk réteg a nagyobb területeken gazdálkodó agrárvállalkozó – fogalmazza meg a bajok fő okát a mezőgazdasági szakember. Míg Nyugat-európában a közepes méretű gazdaságok jelentik az agrárágazat gerincét – illetve ezek a legjövedelmezőbbek –, nálunk ez a gazdálkodási forma még gyerekcipőben jár.
Romániában az átlag üzemméret 3,46 hektár, míg Hargita megyében 7,06 hektár. Az országos átlaghoz képest tehát Székelyföldön valamivel jobb a helyzet, azonban itt a szántóterületek nagysága igen alacsony, gazdaságonként mindössze 1,2 hektár. Mivel országos viszonylatban a gazdálkodók 97 százaléka 10 hektárnál kisebb területen termel, a jövedelmezőség szempontjából elengedhetetlen volna az értékesítési szövetkezetek létrehozása, amivel szavatolni lehetne a kisgazdák termékeinek a piacra jutását a nagyáruházakban is. A kisgazdák termékeinek nagybani forgalmazására csak úgy van esély, ha azok szerződéses rendszerben, egységes minőségben és állandó mennyiségben kerülnek az üzletekbe. A megbicsaklott közös értékesítés
Hargita megyében a pityókatermesztők egyik első szövetkezeti kezdeményezése a csíkkozmási Burgocom értékesítési szövetkezet létrehozása volt 2008-ban. Vezetője, Miklósi Attila szerint, elsődleges céljuk az volt, hogy biztos piacot tudjanak teremteni a kisebb termelők számára is. A szövetkezet létrehozását a helyi gazdák kényszernek érezték, hiszen 2008 előtt két nagyon nehéz esztendőn voltak túl az alcsíki krumplitermelők: a hazai piacokat elárasztó importburgonya miatt nem volt kereslet a csíkszéki krumplira. Bodó Dávid, Csíkkozmás akkori polgármesterének kezdeményezésére szövetkeztek és vásároltak a gazdák egy pityókacsomagoló gépet abban a reményben, hogy a csomagolt áru kelendőbb lesz. Abban az évben sikerült is ilyen formán értékesíteniük készleteiket. A következő években azonban helyreállt a piac, ismét megnőtt a székely pityóka iránti kereslet, így az emberek inkább maguk adták el árujukat. A csomagológépet azóta sem használják. A szövetkezet elnöke szerint ott tévedtek, hogy nem szögezték le már az elején a szabályokat, hogy a termés hány százalékát kell kötelezően a szövetkezeten keresztül értékesíteni. Hiába a közben bevezetett ÁFA-csökkentés – amely az értékesítésben további előnyt jelenthetne a szövetkezeti tagok számára –, a székely embert nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy közösen kellene értékesíteni az egyénileg megtermelt árut.
„A kisgazdákat a kényszer fogja rávinni a szövetkezésre, mert egyre inkább kiszorulnak a piacról” – magyarázza Miklósi Attila. A szakember szerint ma már a burgonya többségét is nagyáruházakban és üzletekben forgalmazzák – a vásárlók többsége onnan szerzi be –, az áruházak pedig kisgazdáktól nem vásárolnak, csak jogi személlyel kötnek szerződést. A mai trendek mellett egyre nehezebben lehet a faluból eladni zsákkal pityókát, de a nagy költségek miatt a piacolás sem éri meg, így csak egyetlen jövő várhat a gazdákra: szövetkezés a közös értékesítésre.
Nagyáruházak a nagyobb felvásárlók
Az alcsíki szövetkezet nyolc éve próbál nagyáruházakkal szerződéses viszonyba kerülni, de nehéz megfelelni a feltételeknek. Az egyik fő gond az, hogy az alcsíkiaknak csak szeptembertől márciusig van burgonyájuk, míg az üzletek egész éves szerződést kötnek megfelelő mennyiségű és minőségű termékre, miközben a kieső hónapokban is biztosítani kellene a szállítást. Ez nehéz feladat, de nem megvalósíthatatlan. A jelenlegi szövetkezeti keretben is megoldható lenne, ehhez azonban az kell, hogy a gazdák magukénak érezzék a szövetkezetet, és közösbe tegyék a teljes értékesítési láncot. E nélkül minden próbálkozás sikertelen. Többször is bebizonyosodott már, hogy nem a jó vetőmag beszerzése, nem az időjárási viszonyok és nem is a termesztési technológia a gond a Székelyföldi krumplitermesztők számára, hanem az értékesítés. A bizonytalan piac miatt egy nagyon jó év terméshozama is teljesen ráfizetésessé teheti a gazda munkáját, ha áruját nem tudja elfogadható áron eladni. „Nagyon nehéz megbízható és visszatérő nagybani vásárlót találni a Székelyföldi krumplira, ebbe sok kisgazda belebukott már, tehát az egyéni értékesítés hosszabb távon nem járható” – fogalmaz a szövetkezet vezetője. Másrészt új módszerek kellenek a vízgazdálkodásban is, mert az egyre forróbb nyarak miatt szükség van az öntözőberendezésekre, ami külön beruházásokat feltételez.
Hargita megyei szövetkezetek
1990 után Hargita megyében is felszámolták a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, de azok mintájára a kilencvenes években 67 községben több mint 100 új szövetkezet, úgynevezett társulás alakult. Ezek nagy része az elmúlt húsz évben megszűnt. Az egykori gépállomások megszűnésével úgyszintén mintegy 15–20 gépesített társulás jött létre, de ezekből is csak pár működik napjainkban. „Jelenleg nyolc szövetkezet és négy termelői csoport működik Hargita megyében – többségének tejfeldolgozás és növénytermesztés a profilja” – magyarázza Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. A szövetkezéstől való félelem fő oka az igazgató szerint az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetektől való megcsömörlés. Sok gazda az elhamarkodottan és rosszul felszámolt tsz-ek örökségét említi mind a mai napig, de inkább a kommunista évek nehéz időszaka él az emberekben. Aki a kommunista érában és a szövetkezetek felszámolásakor is pórul járt, azt most nehéz meggyőzni arról, hogy ismét szövetkezzen.
A szakember szerint egy modern szövetkezet csak úgy lehet működőképes, ha azt a gazdák magukénak érzik. Nem járható út az, amelyben a szövetkezeti tagok megpróbálják kijátszani saját szövetkezetüket: amikor pár banival többért egyénileg értékesíthetik, akkor nem adják át a szövetkezetnek portékájukat, amikor meg túltermelés van, akkor elvárják, hogy segítsen a szövetkezet. Ez a hozzáállás kudarcra ítéltetett. „Egy értékesítési szövetkezet csak akkor tartható fenn, ha a gazdák hosszú távra terveznek, és a teljes értékesítést a közösen létrehozott és ellenőrzött szövetkezetre bízzák” – mondja Török Jenő, aki példaként a nyugati mintákat említi. A gazda egyénileg csak a termelést végzi: mind a beszerzés, mind az értékesítés szövetkezeti keretben történik. Ez még mindig sokkal jobb és jövedelmezőbb megoldás, mint az, hogy az emberek egy nagyobb társulásnak adják bérbe a földjeiket.
Kömény Kamila
erdelyinaplo.ro
erd.ma