A román kormányok a négy magyar eredetű egyházmegyét sem kímélték. A román kormány 1927-ben kötötte meg a Vatikánnal a konkordátumot, ekkor a magyar püspökök számát csökkentették azzal, hogy a szatmári és a nagyváradi püspökségeket összevonták, ugyanakkor felállítottak egy új püspökséget, a nagybányai görög katolikus püspökséget. 1948-ban pedig megtagadta az állam a szatmári, temesvári és a váradi egyházmegyék elismerését, mondván, túl kicsi egyházkormányzati egységek. /A bukaresti érsekségnél e diszkriminált püspökségek mindegyike nagyobb./ A három magyar egyházmegye élére tehát 1948 után nem lehetett püspököt kinevezni. Azonban A kommunista diktatúra idején, 1948 és 1951 között voltak titkos püspökszentelések. Ezeket sorolta fel Virt László. Gyulafehérvári egyházmegye: Márton Áron püspököt 1949-bn letartóztatták, életfogytiglani börtönre ítélték, külpolitikai tényezők miatt 1955-ben szabadon engedték, majd 1956 őszétől 1967 decemberéig házi őrizetben tartották. Márton Áron 1980-ban halt meg. Erős Alfréd titkokban felszentelt püspök, akit 1949 elején szentelt fel O?Hara nuncius. 1950-ben meghalt, csak ezért kerülte el a letartóztatást. Macalik Győzőt az elhunyt Erős Alfréd helyett 1951-ben szentelte fel titokban a házi őrizetben levő Cisar bukaresti érsek. Macalik Győzőt letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Fiedler István nyugalmazott szatmári-váradi püspök visszavonultan élt, 1957-ben halt meg. Szatmári és váradi egyházmegyék: Scheffler János megyéspüspököt 1950-ben letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Bogdánffy Szilárd titokban felszentelt püspök, letartóztatták, 1954-ben meghalt a börtönben. Temesvári egyházmegye: Pacha Ágoston megyéspüspököt 1951-ben, 82 éves korában letartóztatták és 18 évre ítélték. 1954-ben, röviddel halála előtt hazaengedték, a püspökségen halt meg. Boros Béla titokban felszentelt püspök, 1951-ben letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. 14 évet töltött börtönben, 1964 végén engedték szabadon. Már csak ő él a titokban felszentelt püspökök közül. /Virt László: Akik Márton Áron mellett álltak. = Keresztény Szó (Kolozsvár), okt. 14./ Virt László /Budapest/ az erdélyi magyar katolikus egyház történetének kiváló kutatója.

A bukaresti katolikus érsekségre hívták össze a romániai katolikus püspöki kart, hogy ismét tárgyaljanak a már nagyon időszerű vallásügyi törvényről, amikor váratlanul közölték, hogy Iliescu elnök találkozni kíván a katolikus püspökökkel. A jan. 17-én lezajlott találkozón a püspökök ismételten kérték a vallásügyi törvény jóváhagyását, az egyházi javak, intézmények, iskolák visszaadását, számolt be a történtekről Tempfli József nagyváradi püspök. Todea görög katolikus püspök felpanaszolta, hogy templomaikat sem kapták vissza, még mindig udvarokon, tereken, a szabad ég alatt miséznek. Iliescu elnök ezt kényes kérdésnek nevezte. Szerinte az ortodoxia arra hivatkozik, hogy görög katolikusok gyakorlatilag már nincsenek, mert 1948-tól vagy ortodoxként vagy római katolikusként kereszteltették gyermekeiket. Todea püspök ezt azonnal visszautasította. Iliescu utalt arra, hogy a közeljövőben az ortodox szent szinódusnak értekezlete lesz, melyre elmegy és a megbékélést fogja szorgalmazni. Iliescu kérte, hogy a püspökök írásban juttassák el hozzá a legidőszerűbb gondokról szóló referátumaikat. /Indig Ottó: Az államelnökkel tárgyalt a katolikus püspöki kar. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 26./

"A gyulafehérvári püspökség érseki rangra emelése alkalmából interjút készített Tibori Szabó Zoltán dr. Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspökkel. "A romániai római katolikus egyház jogi helyzetét utoljára 1930-ban a konkordátum rendezte. Ami azt jelenti, hogy hat latin rítusú római katolikus püspökség volt Romániába és azok egyetlen érseki tartományt képeztek. Bukarest volt az érsekség és ennek voltak alárendelve a iasi-i, gyulafehérvári, temesvári, szatmári és nagyváradi római katolikus püspökségek. Mivel egymillió magyar van a négy magyar nyelvű egyházmegyében", ezért a négy püspökség azt óhajtotta, hogy a Szentszék a magyar katolikusok részére külön érseki tartományt adjon. Ezt a pápa részben teljesítette, mert a másik három püspökség továbbra is Bukaresthez tartozik. A kinevezett magyar püspökök 1990 januárjában beadták a kérvényt a Vatikánba az önálló érseki tartományra, a kérést májusban megismételték, tájékoztatott Jakubinyi György. /Tibori Szabó Zoltán: Szatmár, Várad és Temesvár továbbra is a bukaresti érsekséghez tartozik. Érsekké nevezték ki Bálin Lajos gyulafehérvári katolikus püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./"

"Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök, a romániai katolikus püspökkari konferencia titkára szerint - írta a párizsi La Croix című katolikus napilap - helytelen, hogy az országban csak egy püspökkari konferencia létezik. A romániai püspökkari konferencia, - és mint Jakubinyi hangsúlyozta nem "román püspökkari konferencia" - 1991 márciusában alakult meg. Ennek munkájában jelenleg három egyház főpapjai vesznek részt: a római katolikus, a Rómával egyesült görög katolikus és az örmény katolikus egyház. Jakubinyi ezt a megoldást nem tartja jónak. Ehelyett két püspökkari konferenciát kellene létrehozni, egy román és egy magyar testületet. A görög és örmény egyházak pedig alakítsák meg a legújabb római előírásoknak megfelelő úgynevezett Szent Szinódust. Köztudomású, hogy az erdélyi négy római katolikus egyházmegye közel egymillió hívének túlnyomó többsége magyar. A kárpátokon túli két egyházmegye közül a bukaresti érsekségnek csak néhány tízezer híve van, a iasi-i püspökség területén pedig a katolikusok többsége csángó. - Vannak példák arra, hogy egy országban több püspökkari konferencia működik. Így például Csehszlovákiában cseh és szlovák püspökkari konferencia, Nagy-Britanniában Angliának és Walesnek közös konferenciája van, a skót püspökök azonban külön testületet alkotnak, az északír egyház pedig egyházjogilag az Ír Köztársasághoz tartozik. /Jakubinyi püspök reformterve. Mesterséges egyházi struktúra Romániában. = Új Magyarország, febr. 25./"

Gyulafehérvárt érseki rangra emelték, de minket nem csatoltak hozzá, állapította meg Tempfli József nagyváradi megyéspüspök. Ezért Reizer Pál szatmári megyéspüspökkel közösen kérték, hogy ne a bukaresti érsekséghez tartozzanak, hanem Gyulafehérvárhoz. A Szentszék még nem válaszolt, de a hívek és a papok véleménye szerint addig nem lesz itt békesség, amíg ezeket az egyházmegyéket nem csatolják Gyulafehérvárhoz. - Tempfli József elmondta, hogy Tőkés László püspökkel közösen szervezik meg Nagyvárad ünnepségeit, a Varadinum-ünnepségeket, máj. 10-17-e között. Ebből az alkalomból megjelenik a városról és Szent Lászlóról több könyv. - Fülöp Dénes marosvásárhelyi református püspök elmondta, hogy a betegek, a szegények gondozására diakóniai szolgálatot szerveztek. - Megalakították az EKLA Kft-t, az Erdélyi Keresztény Lelkigondozó Alapot. Ezen belül egyik tevékenységük a városba érkezett amerikai és angol misszionárius nyelvtanárok segítségével intenzív nyelvtanfolyam elindítása. A súlyos tanárhiány pótlására indították el a kántortanító-képzést. Törvényes engedélyt még nem kaptak, ennek ellenére elindították a főiskolai jellegű oktatási rendszerbe tartozó teológiai és egyházzenei intézményt. Ebben harminckét tanár egy éven át ingyenesen oktatott kilencven tanulót, a jövendő tanítókat. Ez a főiskola ökumenikus jellegű, hiszen római katolikusok és unitáriusok is készülnek ebben a főiskolában a tanítói pályára. Állami támogatást nem kapnak. /Egyházi élet Nagyváradon és Marosvásárhelyen. = Új Magyarország, márc. 26./

Jakubinyi György gyulafehérvári segédpüspök Rómában járva interjút adott, melyet a L`Osservatore Romano máj. 28-i száma közölt. Előzőleg Ioan Robu bukaresti érsek is adott interjút a vatikáni lapnak, de abban csak a román egyházmegyéről beszélt, az erdélyi magyar egyházmegyéket nem említette. Jakubinyi György interjúját most magyar fordításban közölte a lap. Jakubinyi áttekintette a katolikus egyház helyzetét Romániában, felvázolta a múltat. 1948-ban a kommunista hatalom megszüntette a görög katolikus egyházat. 1948-ban a görög katolikus egyháznak 1 750 000 híve volt és 1800 papja, a római katolikus egyházmegyéknek pedig 1,2 millió híve, tehát ebben az évben 3 millió katolikus élt az országban. 1949-ben az állam kimondta, hogy 13 felekezet ismer el, az ortodox, a protestáns egyházakat, mellettük a római katolikus egyházat nem ismerte el, az megtűrt státusban volt. A harmadik csoportba sorolták az üldözött egyházakat, közöttük első helyen állt a megszüntetett görög katolikus egyház, majd a Jehova Tanúi következett. Az 1989 utáni változások után újra elismerték a görög katolikus egyházat, de nem adták vissza 1800 templomukat, ebből harmincat erővel visszafoglaltak vagy a hívek önként visszatértek egyházukba. A Szentszék megérezte azt, hogy az 1989-es változások kezdeti lelkesedése nem tart sokáig, ezért gyorsan betöltötte az összes püspöki széket. Míg 1948-ban 3 millió katolikus volt Romániába addig jelenleg alig 2 millió. A másfél millió román görög katolikusból csak 250 ezer vallotta magát görög katolikusnak. Köztudomású, hogy a népszámlálást manipulálták. Ha kétszeresét vesszük a bevallottnak, akkor is 500 ezer, mellettük van 1,3 millió római katolikus. Az erdélyi római katolikusok négy egyházmegyéje 1930-ban került csak a bukaresti érsekség alá. Az erdélyi püspökök kérésére Gyulafehérvárt érseki rangra emelte a Szentszék, és kivette Bukarest alól 1991-ben. Ugyanakkor ígéretet tett a Szentszék, hogy a másik három, többségében magyar egyházmegye, Szatmár, Nagyvárad és Temesvár Gyulafehérvár szuffraganeusa lesz, és így az erdélyi négy magyar egyházmegye egyetlen érseki provinciát fog alkotni. A négy erdélyi egyházmegye közül a legnagyobb a gyulafehérvári ? 500 ezer katolikussal ? amelynek túlnyomó többsége Székelyföldön él. A másik három egyházmegye a másik félmilliót teszi ki, így a kétmilliós romániai magyarság fele katolikus, fele református. A 200 ezernyi moldvai csángó katolikus, kevesebb mintegy 40 százalékuk beszél még magyarul. Az egyházi iskolákat nem adja vissza az állam, 1948-ban 32 magyar katolikus gimnázium volt és 186 elemi. /Jakubinyi György: A katolikus egyház újjászületése Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

A Resicabányán kiadott Vita Catolica Banatus című vallásos kiadvány 1999/6. száma érdekes statisztikai adatokat közölt a romániai katolikus társadalomról. Az ország területén jelenleg 1 242 000 római katolikus él 6 egyházmegyében, míg a görög katolikusok száma 5 egyházmegyében 846 000 lélek, 623 ezerrel több, mint az 1992-es népszámlálás idején. Az akkori adatokhoz viszonyítva a római katolikusok lélekszáma 80 ezerrel nőtt. A római katolikusok közül a gyulafehérvári érsekség területén 542 ezer, a bukaresti érsekség területén 105 ezer, a váradi, illetve a szatmári püspökségén egyaránt 108 ezer, a temesvári püspökségén 112 ezer, a jászvásári érsekségén 267 ezer katolikus él. Görög katolikus vonatkozásban a Gyulafehérvár-Fogaras érsekséghez 354 ezer, a Kolozsvár-Szamosújvár püspökséghez 200 ezer, a lugosihoz 60 ezer, a váradihoz 100 ezer, a máramarosihoz 132 ezer hívő tarozik. A római katolikusok 974 pappal, a görög katolikusok 704 pappal működnek. A szerzetes-, illetve az apáca-rendek száma az előbbieknél 21 férfi és 74 női, az utóbbiaknál 12 férfi és 30 női rend. A statisztika nem jelölte, de tudnivaló: a legtöbb magyar római katolikus a gyulafehérvári érsekséghez, míg a legtöbb görög katolikus a máramarosi püspökséghez tartozik. A nemzetiségek vonatkozásában a leggazdagabb a Temesvári egyházmegye, ott ugyanis magyar, német, román, horvát, cseh, bolgár római katolikusok és körükből kikerült papok vannak. /Katolikusok Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

"Jean Claude Perriset apostoli nuncius márc. 29-én érkezett Kovásznára. Másnap Kézdivásárhelyre látogatott. A latin nyelven celebrált misét rövid beszélgetés követte, majd az apostoli követ sajtótájékoztatót tartott Kézdivásárhelyen. A Romániában dúló negyven év kommunizmusát átvészelte az egyház, ez is bizonyíték a túlélésre. A magyarság is megünnepelte az 1000 éves történelmét, ami azt mutatja, hogy értékes szellemi javakat bír a jövendőre nézve is. Ezek az értékek garanciát képeznek arra, hogy van amivel belépni a III. évezredbe. A magyarok Szent István királyának a megkeresztelkedése jelentette az első lépést az európai homogenitás felé, a magyar nép kereszténnyé válása pedig a belépést jelentette az európai egységbe. /Kézdivásárhelyen az apostoli nuncius. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 6./ Jean Claude Perriset, a Szentszék bukaresti nunciusa Kovásznába látogatott. Egyértelművé vált, hogy a nunciatúra igen szoros kapcsolatban áll a iasi-i katolikus püspökséggel, bizonyára ugyanilyen a viszonya a bukaresti katolikus érsekséggel is. A nuncius úgy tudja, Moldvában mindössze hat csángó kérte a magyar misét. Ez jelzi: sem a csángók, sem az őket képviselő szövetség és alapítványok, sem az erdélyi magyar katolikus egyház nem tudta ezt a súlyos, kérdést jelentőségének megfelelő módon a Szentszék küldötte elé tárni. Emiatt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének hat tagja Bukarestbe készül a nunciatúrára. Úgy tervezik, magukkal viszik azt a Pusztinán gyűjtött, több mint kétszáz aláírást, mely bizonyíték arra, hogy a falu római katolikus hívei közül igen sokan kérnek magyar misét, s viszik a magyar nyelvet tanulni vágyók aláírásait is, továbbá Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselő asszonynak az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez beterjesztett és ez év márc. 12-én Párizsban az ET kulturális bizottsága által megvitatott angol nyelvű jelentést. A finn képviselő asszony jelentésében felvázolta a csángók eredetét, történetét, leírta, hogy heterogén, római katolikus, magyar eredetű népcsoport, mely megőrizte archaikus anyanyelvét. Ez a népcsoport a román hatóságok nyomására asszimilálódni kezdett. Tytti Isohookana-Asunmaa kitért arra, hogy "a csángó falvak római katolikus templomaiban engedélyezni kellene a mise csángó nyelven történő celebrálását". Az Európa Tanács oktatási-kulturális bizottságának főtitkára, Joao Ary is járt a Csángóföldön, ahol nyilvánvalóvá vált: a hatóságok nem akarták engedni, hogy a magukat magyarnak valló csángókkal is találkozhassék. Ennek ellenére a portugál politikus végül is eljutott azokba a csángó falvakba is, ahol még élnek magyarok. Igaz, néhány héttel később már "ügyesebben" jártak el a helyi hatóságok: James Rosapepet, az Egyesült Államok nemrég távozott bukaresti nagykövetét sikerült úgy végigvezetniük a vidéken, hogy a magyarok közelébe sem kerülhetett, s ha emlékezetem nem csal, másfél évvel ezelőtt maga Jean Claude Perriset is arra járt, de épp csak találkozott a moldvai csángómagyarok szövetségének néhány tagjával. /Simó Erzsébet: Egy misét a csángók is megérdemelnének. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./"

"Szent István király 1009-ben alapította az Erdélyi Püspökséget, amelynek nevét román nyomásra 1932-ben Gyulafehérvári Püspökségre változtatták. A 9 megyét magába foglaló egyházmegye 1991-ben érsekségi rangot kapott, ami egyben azt is jelenti: nincs alárendelve Bukarestnek. Az egyházmegyei hitéletről dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek nyilatkozott. Az érsekség területén Maros, Hargita és Kovászna megye alkotja a klasszikus Székelyföldet, míg Beszterce-Naszód, Kolozs, Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben és Brassó megyék képezik a szórványvidéket. Az 1992-es népszámlálás 491 ezer, a legutóbbi 441 ezer római katolikust talált az egyházmegyében. Természetesen Székelyföld alkotja a katolikus tömböt, ahol közel 350 ezer katolikus hívő él. Az egyházmegye székhelye, Gyulafehérvár is erősen szórványnak számít, a 70 ezer lakosból csupán 2300 magyar, s a fele katolikus. A gyulafehérvári székesegyház egyedüli a Szent István által alapított 10 egyházmegye székesegyházai közül, mert megmaradt a XI. század végi román stílusában, a tatárjárás utáni restaurálással, valamint a reneszánsz, illetve gótikus-reneszánsz bővítéssel. A magyar kormány felvállalta székesegyház restaurálásának a finanszírozását. A kommunista időkben az erdélyi katolikus templomokban tilos volt románul prédikálni, nehogy a hivatalosan ortodoxokká nyilvánított görög katolikusok továbbra is katolikus templomba járjanak. Moldvában fordítva volt, ott nemcsak az állam, hanem az egyház is tiltotta a magyar nyelvű prédikációt. Jelenleg négy katolikus és két református püspökség őrködik a magyar hívek fölött, de figyelembe kell venni a 90 ezer lelket számláló unitárius, valamint a 33 ezer fős magyar zsinatpresbiteri evangélikus egyházat is. Amikor Ceausescu rájött, mennyivel hatékonyabb lehetne az asszimiláció, ha román nyelvű liturgia folyna a katolikus templomokban, tömegesen kezdték a Zsil völgyébe telepíteni a moldvai katolikus csángókat, akik egymás között magyarul beszéltek, de amint papot látnak, románra fordítják a szót. A moldvai magyar csángók követelték ki mindenhol a román nyelvű szentmisét, ahova 1973 után a görög katolikusok is eljártak. Jelenleg részükre 22 plébánián tartanak román nyelvű szentmisét. Noha 50 évvel ezelőtt Erdélyben még ismeretlen fogalom volt a román római katolikus, csakhogy Trianon óta Dél-Erdélyben a vegyes házasságban született gyermekek közös nyelve a román lett, de megtartják a vallásukat. Ugyanakkor jelentős azoknak a görög katolikusoknak is a száma, akik a múlt rezsimben a magyar templomokba jártak, most nem hajlandók visszatérni az egyházukba, mert nem ismerik a rítust, elszoktak a bizánci szertartástól. Romániában van két román római katolikus püspökség, a bukaresti és a jászvásári, amelyek területén magyar nyelvű szentmise egyedül Bukarestben van a Varatia templomban, ahol a német nyelvű szentmisét is tartják. Az olaszok és franciák Bukarestben saját plébániával rendelkeznek, ellentétben a magyarokkal. Moldvában egyébként van német nyelvű mise a bukovinai osztrákok leszármazottai számára, illetve lengyel nyelvű is a cacicai templomban az osztrák érsek által lengyel bányászok számára létrehozott templomban, ahol a feliratok eredetiek ugyan, csakhogy lengyelül már csupán néhány idős ember ért. /Balta János: Ezer év Isten szolgálatában (I.) A Gyulafehérvári Érsekség jelene. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./"

"Elmúlt már egy éve, hogy elhunyt Reizer Pál szatmári megyéspüspök, akit méltán neveztek építő püspöknek. Az évforduló alkalmából emlékmisét tartottak tiszteletére a székesegyházban. Még egy év elteltével sem nevezték ki az utódját. A szatmári (s egyúttal a váradi és a temesvári) megyéspüspökség a bukaresti érsekséghez tartozik. Megmagyarázhatatlan, miért egyezett bele a Szentszék ilyen alárendeltségnek, miért lett (akár akaratlanul is) az elrománosítás eszköze. Reizer Pálnak is az a csángó származású, de a nagyromániás álmokat kiszolgáló Ioan Robu érsek volt a feljebbvalója, aki oly keményen ellenzi, hogy a magyar csángóknak anyanyelvükön misézzenek.Komoly lobbizás folyik (vagy csak folyt?) annak érdekébe, hogy román ajkú (esetleg magyarul nem is tudó!) papot tegyenek Reizer Pál utódjául! Csaknem biztosra vesszük, hogy Robu érseknek volt, illetve lehetett ilyen szándéka. Vajon, milyen más sugallatra küldött volna 80 (más forrás szerint 200) magyar templomot használó szatmári román római katolikus (volt görög katolikusok) külön levelet a Szentszékhez román püspök kinevezését kérve? Amíg nincs egy teljes autoritással, mindenben kellő hatáskörrel és egyben döntési joggal rendelkező vezetője a szatmári egyházmegyének, addig könnyebben lehet bomlasztani, románosítani. Aligha véletlen, hogy az eltelt püspök nélküli évben rendeztek be ortodox kápolnát egy évek óta visszakért (de még vissza nem adott) római katolikus iskolaépületben, vagy használják román nyelvű evangelizációra a székesegyházat és a Scheffler János Lelkigondozó Központot. /(Sike Lajos): Új püspökre várva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./"

Nem fogadja el a iasi-i római katolikus püspökség azt a határozatot, melyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács elmarasztalta az egyházmegye vezetését a moldvai csángók által kért magyar nyelvű szertartások megtagadásáért. Az egyházmegye vezetői szerint az állami hivatalok nem szólhatnak bele az egyház életébe. Valamennyi egyházmegyében több nyelven folynak az egyházi szertartások, és az észak-moldvai lengyel közösség számára a iasi-i püspökség is biztosítja az anyanyelvi misézés lehetőségét. /Gazda Árpád: Fenntartják a diszkriminációt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./ A iasi-i püspökség szerint egyházi belügy a liturgia nyelve, a Diszkrimináció-ellenes Tanács határozata semmire sem kötelezi őket. A gyulafehérvári érsekséghez tartozó plébániákon folyik román nyelvű misézés, a csángók esetében viszont nem engedik a magyar nyelvű misézést. Az ortodox egyházat illeti meg – kimondatlanul – az állam az államban státus, a többi egyház közül elsősorban a iasi-i és bukaresti római katolikus püspökség élvezi a hatóságok bizalmát. /Lukács János: Fütyülni az alkotmányra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

A csángókérdést – Romániában és Magyarországon egyaránt – még mindig érzelmi és politikai ügyként kezelik, ahelyett, hogy végre objektív, tudományos kutatások alapján foglalkoznának e témával – hangzott el egyebek között a Moldvában zajló csángókonferencián. A kétnapos tudományos tanácskozást a Teleki László Alapítvány szervezte, társrendezőként vett részt a marosvásárhelyi Pro Európa Liga, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság és a Moldvai Magyar Csángószövetség.  Az idei konferencia újdonsága, hogy Moldvában, Bá­kóban és Pusztinán zajlik. Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója a bákói konferenciától valós román–magyar párbeszédet várt, de ez most sem jött létre, mert a román meghívott előadók és résztvevők többsége nem vett részt a konferencián. Mégis áttörésnek értékelhető az egyházügyi kerek­asztal, amelyen számos jeles személyiség között képviseltette magát a bukaresti római katolikus érsekség Vladmir Peterka teológiai egyetemi tanár révén. Az anyanyelvű szentmisék kérdésében a bukaresti érsekség képviselője is egyetértett vitapartnereivel abban, hogy a kérést előbb-utóbb meg kell oldani. Hangsúlyozta: egy folyamat elején vagyunk, türelmet kért. A konferencia legfőbb tanulságát foglalta össze Diószegi László, amikor azt mondta, hogy a párbeszédre tett minden kísérlet hasznos, határozottan kell fellépni, és örvendetes, hogy a fiatal csángómagyar értelmiség egyre nagyobb számban és egyre határozottabban képes a közösség érdekeit képviselni. /Elmaradt a párbeszéd (Csángókonferencia Moldvában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Az Adevarul című bukaresti lap sorozatban mutatja be a romániai egyházakat. A június 9-én megjelent oldal címe: A római katolikus egyház. Ennek nevében nyilatkozik Ioan Robu bukaresti érsek, akiről a mellékelt rövid életrajzból megtudjuk: 1944-ben született moldvai katolikus családban, 1968-tól pap. 1983-ig a iasi-i Teológiai Intézet rektora volt. 1984-ben lett püspök, 1990-ben érsek. Nyilatkozatában a romániai katolikusok számát 1,4 millióra becsüli, de sokan hagyták el az országot, ennek következményeként nyugaton egyre több „a román nyelvű katolikus közösség”. A kommunista rendszer üldözöttjei közül csak néhai Vladimir Ghicát és Durkovici püspököt említette. Egy szót sem ejtett arról, hogy Romániában él 850 ezer magyar, valamint nagy számú német, szlovák és bolgár katolikus, arról sem, hogy létezik a Jakubinyi György vezette gyulafehérvári érsekség és több püspöksége. Említés sem történik az erdélyi múltról, Márton Áron legendás alakjáról, Majláth Gusztávról, Jakab Antalról, de arról sem, hogy a kutatás számára miért hozzáférhetetlen ma is a bukaresti püspökség levéltára. A Dosarele Istoriei 2003/9-es számában viszont Ovidiu Bozgan bukaresti egyetemi tanár tanulmányt közölt A római katolikus egyház a kommunista Romániában címmel. Ebben bemutatta a Szent István által 1103-ban létesített váradi püspökséget, kitért az 1111-ben alapított gyulafehérvári püspökség történetére, majd sorra vette Temesvárt, Szatmárt, és végül megemlítette: XIII. Leó pápa 1883-ban létrehozta a bukaresti, majd egy év múlva a iasi-i püspökséget is. A kommunista rendszer az egyház javait államosította, az 1948. évi 1111 parókiából 1988-ra 637, az 1317 papból 1982-re 685 maradt. A szerző nagy teret szentelt Márton Áronnak: életútjának, börtönéveinek, harcainak, amelyek egyháza és a romániai magyarság túlélést szolgálták. Bemutatta Csíksomlyó fontosságát a katolikus ellenállásban; a pünkösdi búcsúkon minden hatósági bojkott ellenére is, 12-15 ezer zarándok vett részt. Minderről Robu érsek nem tett említést. Hargita Népe, 2006. június 5.: Június 3-án több mint 300 ezer hazai és külföldi zarándok vett részt a csíksomlyói búcsún. A szentmise kezdetén Jakubinyi György érsek mondott fohászt: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!” Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. /Barabás István: Bukarest és Csíksomlyó között. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Magyar szó nem hangzott el ugyan a pusztinai templomban május 13-án a misén, a szertartás befejeztével azonban Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános, az Árpád-házi Szt. Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatója előbb románul, majd magyarul is megköszönte a pusztinaiaknak, hogy jó keresztény és jó katolikus gyermekeket írattak az általa vezetett iskolába. Így hosszú évtizedek óta először történt meg, hogy – bár a szentmise szertartásán kívül – felszentelt pap, hivatalos minőségében magyarul szólhatott a hívekhez a pusztinai templomban. A helybéliek elmondása szerint arra sem volt eddig példa, hogy magyar papot román nyelven engedjenek misézni. „Magyar szót a templomban utoljára leánykakoromban hallottam, pedig elmúltam már nyolcvanéves” – mondta egy botra támaszkodó néni. A pusztinaiak évek óta kérik a magyar misét a iasi-i püspökségtől és a Vatikántól, egyelőre azonban a háromszáz aláírással hitelesített kérvények nem jártak eredménnyel. „A faluban mindenkinek magyar az anyanyelve, mégis többen románnak tartják magukat. A fiatalokat csak románul tanítják, ezért sokan vannak, akik nem szeretik az anyanyelvüket” – mondta Bálint Marika. A pusztinaiak sajátos nyelvi önazonosságához legújabban a tömeges külföldi munkavállalás hozott újabb adalékot: 23 szülő az olasz nyelv anyanyelvként való oktatását kérte nemrég a megyei tanfelügyelőségtől, arra hivatkozva, hogy ők Olaszországban dolgoznak, és szeretnék magukkal vinni majd a gyerekeiket is. Az ünnepi miséről távozók azonban többnyire egyszerre beszéltek magyarul és románul. A templomban magyar nyelven elhangzott beszéd kapcsán többen elmondták: többet, esetleg magyar–román vegyes nyelvű misét vártak, de a mai napot is eredménynek tartják. A helybeliek büszkék voltak arra, hogy a Gyimesközéplokon tanuló diákok jól teljesítettek, és arra, hogy ez magyarul is elhangozhatott a templomban. Idén hat pusztinai diák érettségizik Gyimesközéplokon. Átadta a moldvai csángómagyarok anyanyelvű miséjéért megfogalmazott petíciót a Vatikánban Ferkó Zoltán. A Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke kerékpárral jutott el a Vatikánba, ahol Pietro Parolin szentszéki külügyminiszter-helyettes fogadta. Ferkó szerint Parolin részleteiben is ismeri a helyzetet, és arra biztatta a zarándoklat résztvevőit, hogy helyben, konfliktusok nélkül próbálják meg a kérdést rendezni. Ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy közvetíteni fogja a kérést a bukaresti nunciatúrára, illetve a jászvásári püspökségre. /Kovács Csaba: Mise helyett csak szavak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Márton Áron 42 évesen lett gyulafehérvári püspök. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki, felszentelésére a következő év február 12-én került sor a kolozsvári Szent Mihály templomban. Felszentelése alkalmából mondott beszédében tisztán megfogalmazta hitvallását: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozni kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. ”1948-ban, az új alkotmány előkészítése előtt Márton Áron és hét másik püspök levélben fordult a kormányhoz, és jelezte az alkotmányban található ellentmondásokat ami a vallásszabadságot illeti. Kérésükre a hatalom nem volt tekintettel, és 1948 áprilisában az új alkotmány életbe lépett. Megkezdődött a felekezeti iskolák és egyházi intézmények felszámolása és államosítása. Az állam elhatározta, hogy egyetlen vallási egységbe forrasztják a görög katolikus és római katolikus egyházat az ortodox egyházzal. A tervek kivitelezését Justinian bukaresti pátriárka, valamint a nagyszebeni metropolita irányították. Ezen intézkedések ellen Márton Áron nyíltan kiállt. Több ellenkező görög katolikus püspököt és papot börtönbe zártak. Közben a hatóságok folyamatosan zárták be a katolikus zárdákat és kolostorokat. Márton Áron folyamatosan tiltakozott ezen intézkedések ellen, 1949 végére a püspök már állandó megfigyelés alatt állt. A püspök látván, hogy tiltakozó leveleivel mit sem érnek, elhatározta: személyesen keresi meg a miniszterelnököt. 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat a tövisi vasútállomásra. Félúton a sofőr megállt és motorhibát színlelt, ekkor „épp ott haladt el” egy másik gépkocsi, ennek utasai és vezetője ajánlkoztak, hogy elviszik a püspököt az állomásra. De az indulás után felmutatták igazolványukat és kijelentették: parancsuk van a letartóztatására. A letartóztatás híre nemzetközi felháborodást váltott ki. Márton Áron kezdetben vizsgálati fogságba került, ez három évig tartott, ezalatt több börtönt is megjárt. A börtönéveket a folyamatos kihallgatások és a nehéz testi munka jellemezte. Végül Márton Áront életfogytiglani börtönre ítélték. A román kormány 1954-ben mérlegelte Márton Áron szabadon bocsátását, de ennek az lett volna a feltétele, hogy szakítson Rómával, és hozzon létre egy nemzeti katolikus egyházat, ezt ő határozottan megtagadta. Nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt sem írni: mindig azt mondta, ha tudják, hogy ártatlan, akkor engedjék szabadon, és tekintsenek el az alaptalan vádaktól. 1955. február 2-án végül szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy hónapig a bukaresti érsekségen tartózkodott, itt már vendégeket is fogadhatott. Azért tartották az érsekségen, hogy megerősödjön, hogy ne lépjen leromlott fizikai állapotban a nagyközönség elé. Március 24-án este érkezett meg a gyulafehérvári püspökségre. Időközben megalakult a békepapi mozgalom is, azokból a papokból, akik elítélték Márton Áron cselekedeteit és hatalmi segítséggel igyekeztek felsőbb beosztásokhoz jutni. Szabadulása utáni bérmaútjain hatalmas tömeg kísérte, mindenki hallani akarta a püspök beszédeit. Ezek az utak zavarták a hatóságokat, szabadulása után egy évvel, az 1956-os bérmautat követően házi fogságra ítélték, nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát. Ez az állapot tizenegy évig, 1967-ig tartott. Ekkor, König bíboros látogatott Bukarestbe, Márton Áron „szobafogságát feloldották. /Püspök a veszedelem idején. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő sajtófőnöke pontosította, helyesbítette az Európai Szabad Szövetség (EFA) Marosvásárhelyen, július 2. és 4. között tartott kihelyezett frakcióüléséről közölt tudósításokat. Demeter Szilárd kifogásolta a Krónika tudósítását: Tőkés László püspök ugyanis pontosan ezt mondta: „Amikor II. János Pál pápával beszéltem a csángókérdésről 1991-ben, a Vatikánban, akkor részletesen előadtam ezt az ügyet. De – sajnos – a Vatikánnak van egy rossz politikája ebben az ügyben, fontosabb neki, hogy a románok között terjedjen a katolicizmus, mint az, hogy a magyar katolikusok megmaradjanak. S a Vatikán úgy könyveli el, hogy nő a katolikusok száma a románok között. Úgyhogy nagyon nehéz ezzel a politikával szembemenni. 1920, Trianon után jött létre a bukaresti katolikus érsekség, amely szintén románosítási politikát folytat. ” Korábban Tőkés László az Európai Parlamentben megvédte a Vatikánt bizonyos nemtelen támadásokkal szemben. /Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő sajtófőnöke: Torzított a krónikás tükör. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

A szitási (Bákó megye) plébános megtiltotta a csángó gyermekeknek, hogy a délutáni magyarórákra járjanak, a szülőket pedig azzal riogatta, hogy gyermekeik veszélyben vannak, ki tudja, mi minden történik ezeken az órákon, lehet szó szervcsempészetről, gyermekpornográfiáról és egyéb rosszról. Az eset kapcsán a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége feljelentést tesz a jászvásári római katolikus püspökségen és a bukaresti nunciatúrán. Az elmúlt közel tíz évben a moldvai magyar oktatási program új helyszínein majdnem minden tanítónak el kellett szenvednie a kezdeti megaláztatást, az érintett szülőknek pedig a megfélemlítést. Nevezték már a sátán nyelvének a magyart, megbélyegezték a csángószövetség tevékenységét azzal, hogy kiárusítja Magyarországra a csángó gyermekeket, legtöbbet a papok ártottak az ügynek. A hitüket szinte identitásuknak valló csángókat az egyház tudja a legjobban megfélemlíteni, ezúttal a szitási plébános a ministrálástól tiltotta el azokat a gyermekeket, akik magyarórára járnak. Ebben a faluban decemberben kezdődött a tevékenység, Major Emőke zilahi születésű tanító karácsonykor kezdte meg háznál az oktatást. Szitással együtt jelenleg húsz moldvai faluban közel ezer csángó gyermek tanul az iskolai magyarórákon anyanyelvén írni, olvasni, a délutáni foglalkozásokra legalább másfélszer ennyien járnak. /Fekete Réka: Megfélemlítés Csángóföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

A bukaresti római katolikus érsekség nyílt levélben kéri a tanügyminisztertől, hogy a jövőben a vallás legyen érettségi tantárgy. Ioan Robu érsek saját javaslatcsomagot terjesztett elő, az iskolai vallásoktatás reformjára vonatkozóan. Ennek értelmében a vallás az alaptanterv részét képezné, nemcsak az alsó tagozatos, de a felső tagozatos és a gimnáziumi oktatásban is. Augusztus végén az ortodox egyház feje, Daniel pátriárka fordult nyílt levélben az államfőhöz, amelyben a Miclea-féle tanügyi törvényjavaslatot vallás- és egyházellenesnek nevezte. /Vallás-érettségit kérnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Az ezeréves évfordulóhoz méltón, több napon keresztül zajlott a Gyulafehérvári Főegyházmegye millenniumi évét záró ünnepségsorozat, amelyre a szeptember 29-én tartott hálaadó szentmisével befejeződött. A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyházban a Franc Rodé bíboros, XVI. Benedek pápa különleges küldötte által – nagyrészt magyar nyelven – celebrált misét a zsúfolásig megtelt székesegyház előtti kivetítőn is több ezren követték. Az ünnepi szentmisén képviseltette magát az Esztergom-Budapest Római Katolikus Érsekség (Erdő Péter bíboros révén), a győri, a pécsi, a debreceni, a szegedi, a munkácsi, a szabadkai, a bukaresti, a jászvásári, a nagyváradi, a szatmári, a székesfehérvári, a temesvári egyházmegye, a München-Freisingi Érsekség, a görög katolikus nagyérsekség, az Erdélyi Unitárius Egyház, az Erdélyi Evangélikus Egyház és az Erdélyi Református Egyházkerület. Dr. Jakubinyi György ünnepi beszédében kifejtette: „kettős kihívás előtt állunk, de ez nemcsak a gyulafehérvári főegyházmegyét, hanem az egész társadalmat érinti: ezek pedig a lélekszám-csökkenés és a megélhetés biztosítása a szülőföldön. ” Majd folytatta: „… látva az ezeréves feladatot, a hűséget, a kitartást, azt, hogy olyan mostoha körülmények között, amikor még püspök sem volt az országban, mégis megmaradt a katolikus egyház – ez buzdít minket…” Valamivel több mint egy év telt el azóta, hogy a csíksomlyói zarándoklat helyszínén tartott szabadtéri szentmisével 2008. szeptember 13-án elkezdődött az Erdélyi Egyházmegye millenniumi rendezvénysorozata. Ebben voltak többek között teológiai napok Gyulafehérváron, az új könyvtár felavatásával, Márton Áron ünnepség a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a Lázói Kápolna és a déli torony felújításának az ünnepe, a millenniumi kiállítás megnyitója … Az ezeréves évforduló elsősorban a katolikus közösség, de az egész erdélyi magyarság ünnepe is volt. /Bakó Botond: Felemelő millenniumi záróünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

XVI. Benedek hamarosan Romániába látogat
– A közeljövőben Romániába látogat a pápa, a látogatás előkészületeiről és lebonyolításának részleteiről szeptemberben fogok tárgyalni a Vatikánban – jelentette be csütörtökön Andrei Marga.
A külügyminiszter hozzátette, II. János Pál 1999-es látogatása során a Vatikán ígéretet tett arra, hogy a katolikus egyházfő visszatér Romániába.
A román fél a bukaresti római katolikus érsekséggel együtt keresi a megoldásokat az olyan érzékeny kérdésekre, mint a Plaza Katedrális építkezési munkálatai körül zajló viták, vagy a görög katolikus egyház javainak visszaszolgáltatása.
Marga hangsúlyozta, a kormány együttműködik a romániai egyházakkal a vallásoktatás fejlesztése területén.
„Elégedettek vagyunk a tekintetben, hogy jól haladnak a Szentszékkel való tárgyalások az általános együttműködési egyezmény kidolgozása terén, folyamatban van egy román tanulmányi tanszék létrehozása a római Pápai Keleti Intézetben, és a véglegesítési fázisban van a Bukaresti Egyetem és a Lateráni Egyetem közötti együttműködési egyezmény aláírása” – sorolta a tárcavezető.
Marga rámutatott, XVI. Benedek látogatása történelmi pillanat és minden ország számára óriási megtiszteltetés, hisz a pápa korunk egyik legnagyobb hittudományi és kulturális személyisége, akinek romániai látogatása rendkívüli elégtételt és büszkeséget jelent.
(Realitatea)
Nyugati Jelen (Arad)

Belföldi hírek
Jobbközép szövetség készül
Elkezdődtek a tárgyalások a Demokrata Liberális Párt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, az Új Köztársaság, a Közép-Jobb Polgári Kezdeményezés és a Keresztény-Demokrata Alapítvány között, és a legszerencsésebb esetben három-négy hét múlva létrejöhet a jobbközép választási szövetség – jelentette ki tegnap Cristian Preda DLP-s EP-képviselő.
Az említett szervezetek a parlamenti választásokon indulnának egy közös szövetség égisze alatt. „Van néhány pont, melyekben egyeznek a vélemények: 1. a szövetség célja, hogy alternatíva legyen a Szociál-Liberális Szövetséggel szemben; 2. mindegyik alakulat megtartja politikai identitását, de közös kritériumokat fogadnak el a jelöléseket illetően; 3. több munkacsoport foglalkozik a politikai és jogi részletek kidolgozásán, ha elkészülnek, a legszerencsésebb esetben három-négy hét múlva létrejöhet a jobbközép választási szövetség” – állítja Preda. Vasile Blaga a DLP elnöke szerdán jelentette ki, Mihai Răzvan Ungureanuval, Mihail Neamţuval, Aurelian Pavelescuval és Adrian Papahagival megállapodtak, hogy egy jobbközép platform felépítése érdekében létrehoznak egy politikai csoportot, amely elkészíti a politikai és a kormányprogramot.
Romániába látogat XVI. Benedek pápa
A közeljövőben Romániába látogat a pápa, a látogatás előkészületeiről és lebonyolításának részleteiről szeptemberben tárgyalnak a Vatikánban – jelentette be Andrei Marga. A román fél a bukaresti római katolikus érsekséggel együtt keresi a megoldásokat olyan érzékeny kérdésekre, mint a Plaza Katedrális építkezési munkálatai körül zajló viták vagy a görög-katolikus egyház javainak visszaszolgáltatása. Marga hangsúlyozta, a kormány együttműködik a romániai egyházakkal a vallásoktatás fejlesztése területén. „Elégedettek vagyunk a tekintetben, hogy jól haladnak a Szentszékkel való tárgyalások az általános együttműködési egyezmény kidolgozása terén, folyamatban egy román tanulmányi tanszék létrehozása a római Pápai Keleti Intézetben, és véglegesítési fázisban a bukaresti egyetem és a lateráni egyetem közötti együttműködési egyezmény aláírása” – sorolta a külügyminiszter. Mint ismert, legutóbb 1999-ben II. János Pál járt országunkban, akkor a hatóságok látványosan távol tartották a római katolikus hívők több mint felét adó magyar liturgikus nyelvű gyulafehérvári érsekségtől.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda : Magyar Bukarest 13. (Részletek)
A katolikus közösség története nagymértékben eltér a reformátusétól. Miután a Propaganda Fide kongregáció átvette a romániai katolikusok irányítását, és a Barátok (Bărăţia) templomának birtokosa lett, a magyarok nemkívánatossá váltak, ezért csak egyetlen magyar pap maradt. 1883-ban a Vatikánnal folytatott tárgyalások eredményeként megalakult a román állam ellenőrzése alatt álló Bukaresti Katolikus Érsekség.
Habár, ahogy azt Fr. Damé megjegyzi, a katolicizmus régebbi volt a Román Fejedelemségekben, mint az ortodoxia, hívei száma nem volt túl magas, Damé dolgozatának megjelenésekor csak 149 667 katolikus élt két egyházmegyébe, a bukarestibe és a jászvásáriba szervezve; a hívők többsége idegen volt. A katolikusok soha nem tettek közzé nemzeti és anyanyelvi megoszlásról szóló statisztikákat, ilyen téren csak becsült adataink vannak, de mindegyik a magyarok többségéről tanúskodik. Bukarestben a magyarság felekezetre való tekintet nélkül részt vett a Magyar Társaság által szervezett kulturális eseményeken; többször is volt katolikus elnöke a szervezetnek. A magyar katolikusok szellemi központja azonban évtizedeken keresztül a Barátok temploma maradt. A XX. század kezdetén még élt az a hiedelem, hogy ezt a templomot a csíki székelyek építették maguknak. Habár a magyarok közt mindig több volt a katolikus, mint a protestáns (kálvinista, evangélikus vagy unitárius), és a más nemzetű katolikusoknál (osztrákok, németek, olaszok, franciák vagy bolgárok) is többen voltak, sohasem alkottak külön egyházi közösséget, és saját iskoláik sem voltak. Sebestyén Ede újságíró 1902-ben bejutott az érsekség levéltárába, az alábbi számokat adta meg a bukaresti katolikusokra vonatkozóan: 15 ezren a Szent József-templomhoz tartoztak, 35 ezren a Barátok templomához és 805-en a ciopleai templomhoz. A katolikusok többsége tehát magyar kellett hogy legyen. 1886-ban György István katolikus pap kezdeményezte elsőként megszervezésüket: megalakította a bukaresti magyar nőegyletet, később, 1887. január 28-án egy karitatív egyesületet is. Mégis ezek hatékonysága nagyon alacsony maradt. (...) Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a legtöbb magyar tanuló a román állami iskolát választotta, ami elkerülhetetlenné tette a beolvadást. Ezekben a román iskolákban csak a román történészek nézőpontjából ismerték meg a magyar történelmet, és ez ,,a magyar gyerek lelkét megmérgezi, megöli” – írta Sebestyén Ede. Az újabb, elsősorban Székelyföldről érkezett bevándorlók nem törődtek bele sem a külön egyházközösség, sem a magyar nyelvű iskolák hiányába, panaszt is tettek az anyaországban, sajnos, nem sok sikerrel. Gyökeres változást a bukaresti magyar katolikusok életében 1898-ban Bálinth János pap (1862–1905) megérkezése hozott a magyar katolikus identitás megerősítésében; két lap, a Romániai Magyar Néplap és a Bukaresti Magyar Újság szerkesztője is volt 1900–1903 között. A kereszténység felvételének 900. évfordulója alkalmából, 1900. március 31-én Bálinth megalapította a Szent István Király Egyesületet, és ezzel bevezette Magyarország első, apostoli királyának kultuszát. Eredetileg az egyesület a csíksomlyói búcsú zarándokútjainak megszervezésére alakult. Elnöknek Boga Tamás kocsigyártót választották, a vezetőtanács nagyrészt mesteremberekből állt. 1900 decemberében újjászervezték a katolikus nőegyletet Mária Egyesület néven, a tagok száma meghaladta a háromszázat.
A következő évben Bálinth szerkesztésében megjelent A Bukaresti Szent István Király Egyesület alakulási Emlékkönyve, amely a romániai diaszpóra magyar mestereit magasztalja. Annak ellenére, hogy a bukaresti magyarok közt nincs tudós vagy bankár, jegyzi meg Bálinth, ők mégsem a magyarság söpredéke, hanem már a kezdetektől itt megtelepedett kisiparosok, becsületes és szorgalmas, megbecsülésnek örvendő emberek.
A diaszpóra felkarolása érdekében a magyar hatóságok támogatását is kereste, kitartásának köszönhetően a budapesti vallásos társaságok hajlandóak voltak pénzt adni a magyar iskolahálózat és templomok építésére.
1903 szeptemberében Bálinthot Giurgiura helyezik, tevékenysége a románok körében sem maradt észrevétlen. Több román értelmiségi, köztük B. P. Haşdeu, Spiru Haret és Onisifor Ghibu hevesen támadta őt és Hornstein érseket, akárcsak a Poliány-féle Naptárat. Az Apărarea naţională napilap két, egymást követő számában Românism-Ortodoxism alcímmel Haşdeu Hornsteint „a bukaresti magyar propaganda közönséges ügynökének” nevezte, azzal vádolta, hogy mivel megengedte a magyar klubok, egyesületek és egy újság létrehozását Bálinth vezetésével, most ezek a „báránybőrbe bújtatott farkasok pénzt gyűjtenek olyan magyar iskolák számára, mint a galaci”. A napilap a püspököt a román állammal szembeni ellenséges magatartással is megvádolta: „elfeledi Szentséged, hogy a katolikus egyház nem ismer nemzetiséget, hanem csak keresztényeket? S ezért elfeledi, hogy a vallás lelkes terjesztőjéből a sovinizmus, és egy egész, Rómából eredő nép elleni gyűlölet terjesztőjévé válik?... Vajon még meddig élhet vissza ez a titokzatos alak a román nép és állam türelmével?!” Poliány nagy Naptárának megjelenése után Haşdeu biztosította az „aggódó” románokat, hogy a naptárat többé nem fogják eljuttatni moldvai csángó megrendelőinek. Haşdeu lapjában a kor más román kiadványaihoz hasonlóan zsidóellenes támadások is megjelentek. (...) Bálinth erőfeszítéseinek eredményei 1903-tól kezdtek látszani, ebben az évben november 15-én alakult meg az óromániai magyar katolikusok független közössége, amely ezúttal már nem a német közösség filiája volt. Elnökének Poliány Zoltánt választották, a magyar hívők lelkipásztora Nemes Tóth Zsigmond lett.
Az első magyar nyelvű katolikus iskola Bukarestben 1903 szeptemberében nyitotta meg kapuit Spiru Haret minisztersége alatt. Az építkezést Gondorfi műépítész (?) vezette. Az iskola igazgatója Lukász Péter lett. A három fiú- és két leányosztályba 311 tanuló iratkozott be; egy szomszédos épületben volt a tanítók és a papok lakása. 1904-ben a katolikus lányiskola is megnyitotta kapuit a Scaune utca 10. szám alatt, a fiúiskola szomszédságában; több osztályterem, egy díszterem, egy ebédlő és egy tornaterem volt az új épületben. Hamarosan megnyílt ugyanitt egy ingyenes óvoda is. A lányiskola igazgatónője 1903 és 1914 között Baynovics Anna (1879–1914) volt, akit a román kormány is érdemrenddel tüntetett ki. Többszöri bővítés után, 1905-től az iskola adott szállást a német és magyar katolikus iskolák tanfelügyelőségének, de a tanítónők lakásának és egy betegszobának is. (...) A tanulók és tanügyi káderek száma nagyon gyorsan gyarapodott. Az 1906/1907-es tanévben az iskolát 745 tanuló látogatta, ezek közül 695 magyar volt, 37 román, 11 német és 2 más nemzetiségű. A szülők foglalkozása szerint 449 gyermek szülője mester volt, 26-é kereskedő, nyolcnak tisztviselő, 169-nek napszámos, 72-nek cseléd, 21 egyéb. 1907-ben létesült a négyéves polgári lányiskola, egy hároméves szabóiskola és egy inasiskola.
1909. február 16-án nyílt meg az első magyar iskolai menza a fiúiskolában; szimbolikus összegért 500 gyermeknek biztosított meleg ételt, a szegények pedig ingyen kosztozhattak. A katolikus iskolák az ingyenes tízórait is bevezették, ami egy pohár tejből és egy darab kenyérből állt. A Julianus Egyesületnek köszönhetően az iskolai könyvtárat 300 könyvvel látták el. A katolikusok utolsó épületei a Tăbăcari (Tímárok) negyedben, a Cuza-Vodă utca 100. szám alatt épültek fel (jelenleg a Művészeti Népiskola székháza), ugyanis abban a negyedben akkoriban nagyon sok magyar lakott. Már az 1912/13-as tanévtől működött a negyedben egy elemi iskola és egy óvoda, az emeletes épület négy, egyenként 60 fős osztályteremből, egy óvodából, ebédlőből, betegszobából és a tanítók lakásaiból állt. Az iskolát 1913. december 3-án szentelte fel Augustin Kuczka pápai prelátus. Ugyanebben az évben a Juliánus Egyesület iskolai könyvtárat nyitott 235 kötettel. 1903-tól sorra alapították a vidéki magyar katolikus iskolákat is (Pitești-en, Târgoviștén, Brăilán, Krajován, Giurgiuban, Ploiești-en, Buzăuban, Szörényváron és Galacon), magyar nyelvű miséket pedig a buzăui és a brăilai templomokban tartottak. A világháború előtti utolsó statisztikák az 1913/14-es tanévre vonatkoznak; ezek szerint 1244 gyermek tanult Bukarestben.
A román hatóságok elzárkóztak a nemzeti, de legfőképp magyar alapon történő katolikus templomok építésétől. Titu Maiorescu, 1910–1913 közötti miniszterelnök és külügyminiszter az alábbiakkal indokolta olasz kollégáinak egy olasz templom építésének megtagadását: „Gondoljanak csak a magyarok törekvéseire, akik már régóta követelnek egy saját bukaresti magyar templomot, saját lelki segítséggel, magyar nyelven. (...) Itt, egy saját magyar templomot! Nem, ez semmiképp sem lehetséges! (...) Amíg én töltöm be ezt a hivatalt, semmiféle magyar templom sem fog épülni...” 1914. június 4-én Titu Maiorescu visszavonult a politikai életből. Még abban az évben megkezdődött a magyar katolikus templom építése Carol Cortobius (1874–1955) tervei alapján. A templom a Cuza-Vodă utca 102. szám alatt, az iskola mellett épült fel, és Szt. Ilona nevét vette fel, egy gazdag magyar nő, Sterian Ilona után, aki 10 ezer frankot adományozott építésére. Az alapkövet Augustin Kuczka tette le 1914. június 3-án; neki egy későbbi, 80 ezer lejből és egy festett ablakból álló adomány köszönhető. Ősszel Abonyi asszonyság egy harangot adományozott a templomnak. A Szt. Helénát ábrázoló bejárati külső mozaik, valamint a 12, szentekkel díszített, zömében latin feliratú ablak még ma is megvan. A szentek közül öt árpádházi (Sanctus Stephanus, Sanctus Emericus, Sanctus Ladislaus, Sancta Elisabeth és Sancta Margareth). Az adományozókat is feltüntették az ablakokon, ez a magyar nyelvű felirat az egyetlen nyom, mely a templom eredetére utal.
(folytatjuk)
JÁNOS ANDRÁS fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Töredékek egy püspök életéből. Márton Áron és a kommunista rendszer