A Kárpát-medence magyar nyelvterületein közösségi munkát végző értelmiségiek 1991. aug. 9-20-a között Budaörsön, az Illyés Gyula Gimnáziumban önismereti és vezetőképző népfőiskolán vettek részt. A Magyar Népfőiskolai Társaság, a Határon Túli Magyarok Titkársága, a Székely Kör, a Rákóczi Szövetség támogatásával létrejött népfőiskola résztvevői megvitatták a régió gondjait, a határon túli magyarság legégetőbb kérdéseit, a kisebbségi intézmények helyzetét, a könyvkiadás, a folyóiratcsere lehetőségét, az oktatási törvények, a tankönyvek, a továbbképzés helyzetét, a honismereti táborok, a közgyűjtemények, a kulturális élet finanszírozását, az egyházak megtartó erejét. A résztvevők közös nyilatkozatot adtak ki és elhatározták, hogy a szervezési forma közösségi háttereként létrehozzák a Balázs Ferenc Népfőiskolai Társaságot, Az anyagi háttér biztosítására alapítvány létrehozását, az anyagi háttér biztosítására Mikó Imre Alapítvány létrehozását tervezik. /Boldizsár Zeyk Imre: Népfőiskola - kisebbségi fórum. = Művelődés (Kolozsvár), 1992. január/

Augusztusban a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium pályázaton díjazott tanulói honismereti táborban vehettek részt Budapesten. A táborozást a budapesti Székely Kör tette lehetővé azzal, hogy pályázatot írt ki néprajzi dolgozatok készítésére. A nyertesek vehettek részt a táborozásban. Sok helyre eljutottak, a Szent István-napi ünnepségen ott álltak a Kossuth téren, láthatták Szörényi Levente Attila, Isten kardja című rockoperáját is. /Bakó Botond: Honismereti tábor. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Színészek, írók, rendezők rettegtek régen a kolozsvári Szőcs István tollától. Évtizedek óta ír a kultúra legváltozatosabb jelenségeiről. A Domokos Jenő vezette budapesti Székely Kör az erdélyi írók népszerűsítésére szánt díját első alkalommal neki ítélte. Szőcs István azon kevesek egyike, akik egyenes gerinccel élték át a diktatúra nehéz évtizedeit. A helyzet ma sem könnyebb, vallotta a vele készült beszélgetésben, ma ugyan lehet beszélni, de nem biztos, hogy meghallja valaki. Sok a könnyű olvasmány, a selejt, a szemét, a ponyva. Az értékrend félresiklott. A kritikus úgy érzi, hogy felesleges. A kolozsvári Helikon fenntartása hősi erőfeszítés: ráfizetéssel is, de fönn kell tartani egy szépirodalmi lapot. /Szőcs István munkatársa a Helikonnak./ Szükség van most is az ő szigorú színikritikáira, de elutasítják a kritikát, a kritikustól a színház föltétlen népszerűsítését várják. A kolozsvári színház elvesztette közönségét. Nagyon sok kiváló erdélyi színész telepedett át Magyarországra, ezt a veszteséget nem tudták pótolni. Szőcs István nem ért egyet Tompa Gábor rendező koncepciójával, ő honosította meg Kolozsváron a kis közönséghez szóló művészszínházat, szemben a népszínház nyitottságával. /Metz Katalin: Fogcsikorgatva is lapot csinálunk! Beszélgetés Szőcs István erdélyi író-kritikussal. = Új Magyarország, nov. 23./

"Okt. 20-án Budapesten kiosztották a Szentgyörgyi István Alapítvány ez évi díjait /ez volt az első alkalom a díjazásra/. Az alapítvány a budapesti Székely Kör és a Hitelbank támogatásával jött létre, évente az erdélyi magyar színjátszás neves képviselőit tüntetik ki. A mostani díjazottak: László Gerő kolozsvári, Ferenczy István marosvásárhelyi és Péterffy Lajos nagyváradi színművész. Erdélyi színikritikusok ítélik oda a díjat. Szőcs István ismert kritikus szerint "sok pozitív, de még több elszomorító körülmény jellemzi az erdélyi színház világát: bizalomkeltő, hogy elkezdődött ismét a rendezők képzése és jóval népesebbek a színművészetis évfolyamok, de általános mindenütt a pénzhiány, az anyagi bizonytalanság." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./"

A Budapesti Székely Kör meghívására Magyarországon turnézó marosvásárhelyi Maros Székely Népi Együttes tánccsoportja Most jöttem Erdélyből című műsorát Budapesten bemutatja dec. 17-én. /Pest Megyei Hírlap, dec. 10./

"Ápr. 29-30-án tartották meg Kovásznán és Csomakőrösön az idei Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Eljöttek a testvértelepülések, Nagykanizsa és Csenger küldöttei, a Budapesti Székely Kör vezetői, a Határon Túli Magyarok Hivatala képviselői, Szlovákiából és Kárpátaljáról érkeztek együttesek, fellépett a Hargitai Állami Székely Népi Együttes, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kolozsvári Bábszínház, és több magyarországi csoport. Képzőművészeti tárlat nyílt, A hit parancsai címen tudományos értekezés is elhangzott, Fábián Ernő, Magyari Lajos szenátor és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Nemcsak a tudóst akarja idézni, mondta Markó Béla, "hanem a törhetetlen akaratú embert is, a magyar nemzet gyökereit kereső székelyt, azt a célt akarom idézni, ami ma sokak számára korszerűtlennek tűnik." "Nemcsak hogy nem korszerűtlen ez, hanem kötelesség is, olyan kötelesség, aminek teljesítése nélkül jövőnk sem lehet." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./"

"Júl. 5-e és 7-e között tartották meg a Vasvári Napokat, amelyet a kőrösfői RMDSZ szervezett a Rákóczi és a Bocskai Szövetség támogatásával. A rendezvénysorozat keretében a százhetven éve született Vasvári Pálra emlékeztek. Az idei Vasvári Napok fő célja a történelmi tényekre támaszkodva tisztázni az egyre nagyobb indulatokat kiváltó ellentmondásokat, amelyet hűen tükröz a kortárs koronatanú, Avram Iancu és a mai hatalom hangadójának egyik kijelentése. Avram Iancu 1849 novemberében az osztrák kormánynak küldött jelentésében a júliusi csatát "Fintinele-i mészárlásnak" nevezi. Saját veszteségei: négy halott és tizenkét sebesült. Petre Turlea a képviselőház ülésén 1995. október elején azt állította, hogy az "RMDSZ teletömte az országot gyilkosok emlékműveivel...", mint például "az 1848-ból ismert Vasvári Páléval, a véres zászlóaljak megalapítójáéval, aki negyvenezer román haláláért felelős..." - A Vasvári Napokat júl. 5-én Nagyváradon Tőkés László püspök nyitotta meg, a város piacterén a Rákóczi-csapat 1849. ápr. 27-i zászlóavatására emlékeztek. Okos Márton emlékezett a Rákóczi-csapatra, majd a Zika Klára, a Magyarok Világszövetsége főmunkatársa által elkészített zászlók felszentelése következett. A Rákóczi-csapatra emlékezők között volt Vasas Samu, a Kalotaszeg folyóirat, Kudor István a Pro Kalotaszeg Alapítvány nevében. Kalotaszegen, Magyarvalkón folytatódott az ünnepség, júl. 6-án tartották a millecentenáriumi ünnepséget, ahol emlékoszlopot - kopjafát állítottak az 1848-as szabadságharc kiemelkedő személyiségének, Vasvári Pálnak. A kopjafa Kudor István /Bánffyhunyad/ munkája. A kopjafa állításánál többen mondtak beszédet, majd a kalotaszegi népviseletbe öltözött fiatalok műsorát láthatta a közönség, ezután koszorúztak a kopjafánál. A Vasvári-ünnepség Kőrösfőn folytatódott, ahol dr. Péntek János kolozsvári egyetemi tanár megnyitója után dr. Egyed Ákos történész /Megbékélési kísérletek, tragikus összeütközések 1848-49-ben/, Zika Klára, a Magyarok Világszövetsége főmunkatársa /Vasvári emberi, nevelő példája az ifjúság előtt/ és dr. Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke tartott előadást. Júl. 7-én Kőrösfőn megkoszorúzták a budapesti Székely Kör támogatásával 1995-benn felavatott kopjafát, amelynek felállítása ellen több feljelentés érkezett a bíróságra, több eljárás folyt, eddig azonban a négy feljelentő elvesztette a pert. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

A kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület júl. 27-én és 28-án Nyárszón, illetve Kalotaszentkirályon megrendezte az immár hagyományossá váló Ady-napokat. Nyárszón az istentisztelet után tudományos értekezletet tartottak Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Pomogáts Béla, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és a Párizsban élő Méray Tibor részvételével. Júl. 28-án Kalotaszentkirályon Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor tartott istentiszteletet. Az Ady-emlékműnél a Magyar Írószövetség, a Bocskai Szövetség, a budapesti Székely Kör és Kalotaszentkirály testvértelepülései nevében helyeztek el koszorúkat. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Aug. 19-én emléktábla-avatás volt Gyergyóremetén: dr. Balás Gábor jogtörténész, székelységkutató, író /1909-1995/ tiszteletére a Budapesti Székely Kör, és a helyi Cseres Tibor Közművelődési Egyesület ünnepélyes keretek között emléktáblát helyezett el a művelődési ház falára. Dr. Balás Gábor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem gyémántdiplomás tanára, a Budapesti Székely Kör megalapítója, több jogtörténeti munka szerzője, jelentős könyvek szerzője és szerkesztője /A székelyek nyomában, A székely művelődés évszázadai, Utazások Erdélyben/. Bővül a helyi könyvtár állománya is, dr. Balás Gábor könyvtára egy részét Gyergyóremetének adományozta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Balás Gábor jogtörténeti munkája: Erdély jókora jogtörténete.

Harmadik alkalommal adták át, idén okt. 17-én, a Budapesti Székely Kör szervezésében a Szentgyörgyi István színművészeti díjat Budapesten, a Fészek klubban. Három erdélyi színművész részesült idén a díjban, Bányai Irén Nagyváradról, Makra Lajos Temesvárról és Márton János Kolozsvárról. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

"A Teleki Oktatási Központban június 13-18. között folyó idei összejövetel témája: Műemlékvédelem és természetvédelem. A népfőiskola társszervezője a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, valamint a Rhododendron Környezetvédő Egyesület. A népfőiskola Kárpát-medencei részvétellel zajlik, jelen vannak a magyarországi Székely Kör, a Budapest Környéki Népfőiskola Egyesület képviselői, továbbá Szabadkáról is érkeztek vendégek a hazai meghívottak mellé. Az összejövetel célja, hogy megvitassa, mit tehetnek a szakmai civil szervezetek annak érdekében, hogy a műemlék- és természetvédelemben felkészült polgárok álljanak a társadalom szolgálatában. A rendezvény előadói a szakma jeles magyarországi és hazai képviselői. Az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztálya részéről jelen voltak Dáné Tibor Kálmán főosztályvezető, népfőiskola-szervező, valamint Balogh Ferenc főelőadó, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 17., 1050. sz./"

Nov. 20-án Budapesten, a Fészek Klubban ünnepélye keretek között átadták az idei Szentgyörgyi István színművészeti díjakat. A budapesti Székely Kör által lapított díjat évről évre ítélik oda erdélyi színészeknek. Idén Csíky András /Kolozsvár, Magyar Színház/, Tóth Tamás /Marosvásárhely/ és Molnár Gizella /Sepsiszentgyörgy, Állami Színház, Tamási Áron Tagozat/ vehette át a díjat. Ablonczy László, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója mondott beszédet. /Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 25./

"Két éven belül immár a második könyv jelenik meg Kalotaszegen a tragikus sorsú 1848-49-es forradalmárról, Vasvári Pálról. Ezelőtt két évvel Akiket Kalotaszeg nem feled címmel jelent meg egy történelmi kisregény, most pedig a szabadsághős születésének a 175. évfordulója alkalmából, Vasvári - Bölcsőtől a csatatérig címmel lát napvilágot újabb kötet, amely eredeti dokumentumok, korabeli újságcikkek, tanulmányok közreadásával mutatja be Vasvári életútját, a tragikus csata részleteit, magyar, román és osztrák szemszögből. Mindkét kötet szerzője Péntek László, a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet jelenlegi elnöke. 1996-ban megalakították a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületet, melynek Vasas Samu elnök halála után két évig elnöke volt Péntek László. Péntek László ismeretterjesztő történelmi kisregényt írt a fiatalság számára Vasvári Pál hősiességéről és tragikus haláláról, amely ezelőtt két évvel, a tiszavasváriaknak köszönhetően megjelent /Akiket Kalotaszeg nem feled/ - Péntek nyíltan kimondott olyan dolgokat, amely nem tetszettek az éppen hatalmon levőknek és szolgalelkű fullajtáraiknak. A hatalom a 80-as évek elejétől perbe fogta Péntek Lászlót, és mindent elkövetett, hogy lakat alá helyezzék őt. A több mint öt évig tartó per alatt közel hetven alkalommal idézték meg a kolozsvári törvényszék elé mint alperest. Végül felmentették a képtelen vádak alól. Azonban a megfélemlítés és családja zaklatása tovább folyt, 1985-ben Bánffyhunyadra költözte, remélve, hogy egyszer csak véget érnek a zaklatások. Tévedett: 1987-ben a kolozsvári ügyészség parancsára házkutatás címén a szeku emberei feldúlták a lakását és a kőrösfői szülői házat. Az 1989-es fordulat nagy megkönnyebbülést hozott, de csak 1995-ig, a Vasvári kopjafa állításáig, amiért mint az RMDSZ elnökét és az emlékoszlop-állítás kivitelezőjét többmilliós lej büntetéssel sújtotta őt a Kolozs Megyei Tanács és a kopjafa eltávolítására kötelezték. Újra a kolozsvári törvényszéken találta magát, mégpedig négy párhuzamosan zajló per vádlottjaként. Azonban a Kolozs megyei RMDSZ vezetősége és Eckstein-Kovács Péter ügyvéd szakértelme segített, a több mint 62 idézést követően újra győzött az igazság. Pénteknek a legjobban az fájt, hogy voltak olyan magyarok, akik a román sovinisztákat is felülmúlva vettek részt a zaklatási és lejáratási kampányban, amely a mai napig is folyik, Bánffyhunyadon is és Kőrösfőn is. - Nagy erkölcsi támogatást jelentett Péntek Lászlónak, hogy 1997. április 30-án Vasvári Pál-díjat kapott Tiszavasvári város vezetőségétől. Ugyanezen év október 29-én Budapesten az ifjúsági központban átvehette a Budapesti Székely Kör irodalmi díját. /Kerekes Edit: Új könyv Vasvári Pálról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./"

A gyergyószentmiklósi Népfőiskola hagyományos történész-konferenciáját az idén a tusnádi Székely Kongresszus 100. évfordulója jegyében szervezte Garda Dezső. A lap munkatársa három előadót kért meg, hogy összefoglalják előadásuk lényegét. Garda Dezső (Babes–Bolyai Tudományegyetem) leszögezte: a Székely Kongresszusról beszélni Gyergyószentmiklóson azért is helyénvaló, mert a gyergyói katolikus papság 1902 tavaszán beadványt nyújtott be a csíki székely kongresszushoz, a magyar országgyűléshez, amelyben bizonyos reformokat követelt, s ebben a beadványban fogalmazódtak meg először azok az elképzelések, amelyek később a kongresszuson is vitára kerültek. E kongresszus a székelység történelmében is határkőnek számít, ugyanis a XIX. század második felében a székelység nem tudott megfelelni a szabadpiac követelményeinek. Birtokai nagy részét elveszítette, altalajkincsekben Székelyföld nem annyira gazdag, mint Dél-Erdély, és emiatt e térség nem élvezett annyi támogatottságot, mint a szászok által lakott területek, illetve Dél-Erdély térsége, ahol a román parasztságot az Albina Bankon keresztül támogatta a mindenkori román kormány. A magyar kormány nem vette figyelembe a kedvezőtlen természeti feltételeket, amelyek között a székelység élt. A kongresszusnak voltak eredmények, többek között a székely körvasút befejezése, Gyergyószentmiklós esetében a városjog megszerzése, a gimnázium létrehozása, az állam felvállalta az iskolák támogatását. Jelenleg is egy ilyen stratégia kidolgozására lenne szükség, hiszen az I. világháború megakasztotta az ígéretes fejlődést, s ma már egy anyagilag tönkrement Székelyföld fejlődését kellene elősegíteni. A kivándorlás ma is épp olyan súllyal szerepel a gondok között, mint a XX. század elején. Egyed Ákos akadémikus Mikó Imrét, Erdély Széchenyijét mutatta be. Mikó Imre gróf intézményszervező volt. Gondjaiba vette a lepusztult intézményeket, többek mellett a kolozsvári magyar színházat, 1854-ben újjáalakította az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet. Másik nagy alapítása az Erdélyi Múzeum Egylet volt. Az értelmiséget próbálta mozgósítani, azért, hogy az EME összegyűjtse a kallódó, történelmi hagyatékot: a levéltárakat, a levelezéseket, a könyvtárakat, a tárgyi emlékeket. Egy erdélyi kis akadémiának rakja le az alapját. Az EME ez is volt, míg 1950-ben betiltották. Új intézmények alakulnak, de ne úgy alakuljanak, hogy a régiekről megfeledkezünk, figyelmeztetett Egyed Ákos Bona Gábor hadtörténész /Budapest/ Kossuth Lajosról tartott előadást. Kossuth az emigrációban több mint húsz évig foglalkozott a hadügyi kérdésekkel, tehát bepótolta a műveltségében ez irányban fellelhető hiányt. /Bajna György: Történész-konferencia Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

Gyergyóremetén az V. falunapok alkalmával júl. 24-én megnyílt Dezső László fotókiállítása, de volt Beatrice és Nagy Feró koncert is. A dísztanácsülésen Kántor István ny. tanárt díszpolgári címmel, Lázár Lajos plébánost Pro Remete-díjjal tüntették ki. A budapesti Székely Kör hét sokgyermekes anyának adott át pénzjutalmat. A 70 esztendeje alakult fúvószenekar ünneplésére a ditrói, a gyergyóújfalvi és a tekerőpataki fúvósok is a nagyközségbe látogattak. Az ünneplések sorából kiemelkedett a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes műsora, majd tánctanítása. /Bajna György: V. Remetei Napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 26./

Megtartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. Az évi tevékenységről szóló beszámolót dr. Ábrám Zoltán megyei elnök ismertette. Sikerült rendbe tenni a székhelyet, infrastrukturális befektetésre is sor került. Az új kezdeményezések közül az EMKE Tavaszi Fesztivál bizonyult a legsikeresebbnek. Az év során az EMKE tartott Petőfi-megemlékezést, emlékezett a Don-kanyari áldozatokra, volt közművelő-képzés, a Budapesti Székely Kör estje, Nyirő József-megemlékezés. Együttműködtek a Gyöngykoszorú-találkozók megszervezésében, népfőiskolai rendezvényeken, kiadták a Bernády Kamarakórust bemutató füzetet, valamint a Cinige együttes CD-lemezét. /Nagy Botond: Továbbvinni a hagyományt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Fennállásának 12. évfordulójához érkezett a közel 70 tagszervezetet tömörítő Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége, amely idei tisztújító közgyűlését július 14-e és 17-e között tartja Kassán, Polgár és nemzet címmel, amelynek előadásai és megbeszélései a szórványmagyarság kultúrájának fennmaradását, megőrzését járják körül. A KITÁSZ /amelynek a legtöbb határon túli tagszervezete Erdélyben van/ Hírlevélben jelezte, hogy szervezik a KITÁSZ-antológia megszerkesztését, amelyben minden tagszervezetnek helyet adnak a bemutatkozásra, tevékenységeik ismertetésére. A KITÁSZ közösen a Népi Írók Baráti Társaságával, a budapesti Székely Körrel és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiájával az Erdélyi magyar irodalom Trianon után címmel előadássorozatot szervez az MVSZ Magyarok Házában középiskolás diákok számára, dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke vezetésével. Ennek keretében május 3-án Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos költészete címmel Pomogáts Béla tartott előadást, május 17-én Nagyenyedi Fügevirág címmel Sütő András munkásságát ismerteti N. Nagy Pál József irodalomtörténész, május 31-én Székely János írói életművéről tart értekezést Szakolczay Lajos irodalomkritikus, júniusban pedig 16-án Szilágyi István írói életművét értékeli előadásában Márkus Béla irodalomtörténész. /Antológiát tervez a KITÁSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

Nemrég nyílt meg a Magyar Kultúra Házában, a budai Szentháromság téren Novák József Erdélyi történelmi címerek-pajzsok című kiállítása. Novák József /sz. Marosvásárhely, 1956. márc. 23./ Kolozsváron, a Képzőművészeti Akadémián a design-ipari formatervezés szakon végzett. 1984 óta vesz közös és egyéni tárlatokon. A mostanival együtt eddig tizenöt címerkiállítása volt. Mostani kiállítását Pomogáts Béla és Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója nyitotta meg. Novák József Erdély ezeréves magyar múltját szeretné felidézni munkáival. Heraldikai előtanulmányokat végzett. A kiállításon a címerek alatt szép magyaros mintákkal díszített selyemterítők vannak. Novák valamikor a marosvásárhelyi selyemszövőde tervezője volt, ott kezdett régi magyar mintákkal selyemszöveteket alkotni. Ebből állított ki néhányat. /Bereczki Károly: Üzenet Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Egy hónapos európai turnén vesz részt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Kedvező minősítést kaptak a szervezők által felkért szakembertől, elnyerve a portugáliai és a spanyolországi fesztiválon való fellépés jogát. Az együttes július 21-én indul útra. A turné első állomása Budapest, a Magyarok Házában mutatják be a Víg a gazda, víg a vendég című műsorukat. Az együttes kiutazásának költségeit a magyarországi Székely Kör vállalta. /Sarány István: Székely Nemzeti Együttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

A Budapesti Székely Kör állami gondozott erdélyi gyermekeket látott vendégül augusztus közepétől történelmi, honismereti táborában. A szervezet 1991 óta évente végzi ezt a nyaraltatást, számolt be Ferencz Vilmos, a Budapesti Székely Kör ügyvezető elnöke. Az adományok révén nemcsak élményekkel, iskolaszerrel, rajzeszközökkel is gazdagodtak a gyerekek. /Erdélyi árva gyermekek tábora. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 4./

A tíz éve elhunyt Gelu Pateanu /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ költőre és műfordítóra emlékeztek Etéden szeptember 9-11-e között, akit magyar barátai Gyalunak, Gyalukának szólítottak. Fiatalon a Duna-csatornához hurcolták. Szabadulása után műfordítóként lelt menedékre, magyarból fordított. A hetvenes években Bukarestben magyar hetilapnál, az A Hétnél talált szellemi otthonra. Kénytelen volt Bukarestből eljönni, egy kis székely faluban. Énalán, majd Etéden élt tizenegy éven át. A szabadnak remélt első március 15-én a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél elmondott beszéde után, Marosvásárhely fekete márciusa idején halálosan megfenyegették a magyarellenes pogromot kidolgozó és végrehajtó szélsőséges románok. Etédi barátai és falustársai két hétig őrizték őt, végül jobbnak látta, hogy Budapestre menekül. Ott is szemmel tartották a volt Szekuritate emberei. Pateanu igyekezett kitérni provokációik elől. Tanított az ELTE román tanszékén, újabb magyar műveket fordított románra. Kopjafáját 1998-ban a Budapesti Székely Kör, a Magyar Írószövetség és a Budaörsi Székely Kör állíttatta a farkasréti temetőben. /Cseke Péter: Gyalu-napok Erdélyben. In memoria Gelu Pateanu (1925-1995). = Helikon (Kolozsvár), szept. 25. – 18. sz./

A temesvári Csiky Gergely Színház művésznője, Ferenczy Annamária kapta meg ebben az évben a budapesti Székely Kör mellett működő Szentgyörgyi István Alapítvány által létrehozott “Magyar Művészetért” elnevezésű díjat. A díj ünnepélyes átadása november 25-én lesz Budapesten. /Kitüntetés Ferenczy Annamáriának. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

Hosszabb kényszerszünet után ismét kiadták a Szentgyörgyi Istvánról elnevezett színművészeti díjat. A díjat 1994-ben a Budapesti Székely Kör alapította, és az évek folyamán olyan erdélyi művészek kapták meg, mint Ferenczi István, Csíki Ibolya, Péterffy Lajos, Orosz Lujza vagy Csíky András. Utoljára 2002-ben sikerült kiadni a díjat, aztán következtek a szűkös esztendők. A díjazottak: Ferenczy Annamária temesvári színésznő, Lohinszky Loránd marosvásárhelyi művész, László Károly sepsiszentgyörgyi színész. /Okos Márton: Átadták Szentgyörgyi István Színművészeti Díjat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 6./

Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.

Március 30-án ünnepelték a 80 éves Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatót Székesfehérváron, a Magyar Néprajzi Társaság és a Zenetudományi Intézet szervezésében. A konferencián Andrásfalvy Bertalan, a néprajztudomány doktora és mások tartottak előadást. Az ünnepi koncerten tucatnyi együttes lépett fel, illetve egyéni előadók is, többek között Berecz András, Sebestyén Márta és Petrás Mária. A belépő- és pártolójegyek eladásából begyűlt összeggel a válaszúti szórványmagyar iskolát kívánják támogatni. „Isten éltesse számos esztendőkig a 80 esztendős Kallós Zoltánt, szellemi honvédelmünk vezérlő kapitányát!” – áll abban a könyvajándékban, melyet Budapesten ajándékoztak egy nappal korábban a néprajzkutatónak, azon a születésnapi ünnepségen, melyet tiszteletére rendeztek – a magyarországi Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kezdeményezésére – a Budai Vigadóban, a Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza közreműködésével. „Éppen negyven esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg Kallós Zoltánnal, amikor először indultam Moldvába, mégpedig Kolozsváron, Almássy István és Könczey Ádám társaságában, Tőkés István bácsinál, mert ott volt a főhadiszállásom útban a csángókhoz” – nyilatkozta Halász Péter néprajzkutató, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. Az ünnepség mellett a Teleki László Alapítvány kiadásában megjelent Moldvai csángó-magyar okmánytár – 1467-1706 /Budapest, 2003/ című kötet újabb kiadását és egy üveg négyputtonyos tokaji bort ajándékoztak a folkloristának, és Olsvai Imre népzenekutató bemutatta az ünnepelt Új guzsalyam mellett című, új könyvét és CD-jét. Ezután Kallós Zoltánt a Magyar Kultúra Alapítvány székházában a Magyar Művészeti Akadémia, a Litea Könyvszalon, az Erdélyi Szövetség és Budapesti Székely Kör ünnepelte. /Guther M. Ilona: Kallós, a szellemi honvéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

A hét végén három erdélyi színművész veheti át a Szentgyörgyi István-díjat Budapesten, köztük Nemes Levente, a Tamási Áron Színház művésze. A díjalapítást a Budapesti Székely Kör kezdeményezte, létrehozása óta az erdélyi magyar színjátszás több jeles, tehetségét és életét Thália szolgálatának áldozó egyéniségét jutalmazták e díjjal. A sepsiszentgyörgyi társulattól ez idáig Molnár Gizella, Botka László, Zsoldos Árpád munkásságát jutalmazták Szentgyörgyi István-díjjal, az idei kitüntetettek Nemes Levente mellett Elekes Emma nyugalmazott művésznő és Boér Ferenc kolozsvári színművész. /(vop): Nemes Levente Szentgyörgyi István-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

Jó pár éve nem voltak annyian marosvásárhelyi könyvbemutatón, mint február 14-én a Kultúrpalotában. A budapesti Közdok Kiadó két új, marosvásárhelyi kötődésű kötetének bemutatóján számos érdeklődő állva hallgatta végig a rendezvényen elhangzottakat. A bemutatott könyvek két marosvásárhelyi képzőművészről szólnak – Hunyadi László szobrászművész életpályáját Nagy Miklós Kund szerkesztette kötetbe Hunyadi László művészete címen, míg a másik kötet Novák József „címerművész” munkáit tartalmazza. Nagy Zoltán, a Közdok Kiadó igazgatója kifejtette, évek óta azon fáradoznak, hogy mindent megtegyenek a határon túli magyarságért, ezért hozták létre a kiadót és a budapesti Székely Házat is. – Semmi rokoni szál nem fűz Erdélyhez, de annál mélyebbek a lelki gyökerek – mondta az igazgató. Pál-Antal Sándor történész, főlevéltáros méltatta a Novák József munkáit tartalmazó kiadványt. A kötet címe – Üzenet Erdélyből – Novák József különböző kiállításainak címe volt. A kötet a művész heraldikai munkásságának gyűjteménye. A rendszerváltás után nekifoghatott az anyaggyűjtésnek. Erdély, majd Marosvásárhely címerével kezdte. Következtek a vármegyék és a nemesi családok címerei. Az eleddig utolsó, tavalyi vásárhelyi kiállításán már címerrajz-sorozatát mutatta be. /Nagy Botond: A művész most Erdélyből üzen... = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Gyergyóalfaluban a templom egykori falképeinek, a tizennégy, feltehetően 18. századi freskónak feltárásán dolgoznak a Magyar Restaurátorkamara szakemberei. A lemeszelt értékekből már sikerült felszínre hozniuk néhányat, a további munkálatokhoz szükséges anyagiakat jótékonysági rendezvényeken próbálják összegyűjteni. A megyei műemlékvédelmi hatóság azonban a kezdeményezésről és a munkálatokról nem tud. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja nyilván az 1213-ban Árpád-kori alapokra épült gyergyóalfalvi templomot. Végső formáját és a 14 gyönyörű falképet 1773-ban kapta, ez utóbbiakat azonban ma hiába keresnénk. Az időközben megkopott freskókra ugyanis újakat festettek, sőt 1992-ben még ezeket is lemeszelték. „A székelyudvarhelyi Maszelka János és a szárhegyi Czimbalmos Attila festő-restaurátorok – mindketten a Magyar Restaurátorkamara munkatársai – dolgoznak a falképek feltárásán. A templom elfedett falképeinek restaurálási költségeit a gyergyóalfalvi származású Bege Attila, a Buda környéki Székely Kör elnöke jótékonysági akciók segítségével igyekszik biztosítani. /Antal Ildikó: Lemeszelt freskókat tárnak fel Alfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

Gyergyóalfaluban a templomban a lemeszelt freskókat restaurálták, a felújított templombelsőt június 10-én, vasárnap áldották meg. Az Alfaluból Magyarországra települt Bege Attila vállalkozó, a Budapest környéki Székely Kör elnöke Velledics Lajos magyarországi festő-restaurátort kérte fel a templom egykori falfestményeinek megvizsgálására. Az oltár két oldalán két új kép is megjelent, mindkettő Velledics Lajos alkotása. A bal oldali kép a csíksomlyói búcsúra induló, István pap vezette alfalviakat ábrázolja, a másik kép: az elvándoroltakat mindig szívesen várja haza a falu. A szentmisén a népszerű magyarországi operaénekes, Pitti Katalin is énekelt. A Szent Korona Szövetség néhány tagja Szent István koronájának egy másolatával érkezett, élükön vitéz Kiss Imre elnökkel. A templomi szertartás után a Helikon fúvószenekar muzsikájára a művelődési otthonban folytatódott az ünnepség, melyen a helyi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület tagjai remekeltek. /Bajna György: Alfaluban tudnak ünnepelni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

Erdélyből elszármazottak fesztiválját tartották június 27-29-e között Verőcén Erdélyország az én hazám címmel „Az erdélyi magyarok hazaszeretetét nagyra becsülöm, és példaértékűnek tartom” – hangoztatta az háromnapos fesztivál megnyitó beszédében Cselényi László, a Duna Televízió elnöke, a rendezvény fővédnöke. A verőcei Csattogó-völgyben immáron második alkalommal tartották az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek második világtalálkozóját. Kocsis István történész, író a Szent Korona misztériumáról és tanáról beszélt. Üde színfoltot jelentettek a székelyföldi néptánccsoportok előadásai. Színvonalas előadást mutatott be a Budapesti Székely Kör néptáncegyüttese is, amelynek tagjai szinte kizárólag Erdélyből elszármazott művészek. /Nagy B. István: A megtartó erő szimbólumai. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./