Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. június 25.
Elit, unió, kisebbség
Változatos program és előadói lista jutott osztályrészül az első Erdélyi Politikatudományi Konferenciának Kolozsváron. Magyarországi és hazai előadók egymással vitázva, a közönséggel beszélgetve olyan kérdésekre kerestek választ, mint a rendszerváltás utáni magyar elitek helyzete, vagy az Európai Unió helyzete a globalizációs folyamat szorításában. Az elhangzottakat Kustán Magyari Attila foglalta össze.
A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Politikatudományok Szakbizottsága, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Intézetének Magyar Tagozata, a Sapientia EMTE, valamint a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága szervezte konferenciára több mint egy tucat társadalomtudományokkal foglalkozó szakembert hívtak meg. A szervezők fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy szándékuk szerint az 1998-ban Kolozsváron is megkezdődött magyar nyelvű politikatudományi képzés mérföldköve ez a találkozó, amely a szakma érettségét jelezheti.
A rommagyar elit Egyed Péter filozófus, Kiss Tamás szociológus, Szász Alpár Zoltán és Lőrincz József egyetemi oktatók a rendszerváltás utáni romániai magyar elitek helyzetéről értekeztek. Egyed Péter az RMDSZ-t megalapozó első lépésekről beszélt: rögtön civil szervezeti, szövetségi képződményben gondolkodtak, akkor viszont még nem értették, hogy ez azért fontos, mert egy jellegzetesen értelmiségi, civil társadalmi, a közjoggal kapcsolatos gondolatot fogalmaztak meg, és magyar szempontból, a társadalmi hovatartozásuk szempontjából ezt kellett képviselniük. Arra is oda kellett figyelniük, folytatta Egyed, hogy a magyar politika nehogy olyan szereplők kezébe kerüljön, akik korábban is részt vettek a vezetésben, vagy más, „ismeretlen zónákból” jönnek. Kifejtette, a román elit és a román állam egyik legalapvetőbb összefüggése a parazitáció volt, a korrupció, a maffiás szerveződés és egyéb hasonló jelenségek, mindez nagymértékben befolyásolta a magyar elitek helyzetét is, hiszen alkalmazkodni kellett. Az elitnek mindig a hatalomban való részvétel a fontos – mondta –, a pontosan artikulálható döntések, vagy a döntések előkészítése. A magyarság társadalmi pozícióiról, a román és a magyar közösségek közti különbségekről készített adatokat Kiss Tamás mutatta be. Az iskolázottság kapcsán előrebocsátotta, hogy mind a rendszerváltás előtt, mind az után ez a szempont volt a társadalmi státus legfontosabb meghatározója. Az erdélyi magyarságról a korábbi népszámlálási adatokból egyértelműen kiderül, hogy minden egyes generációban alulreprezentált a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya. A most húszas-harmincas éveikben járók javítottak ezen a téren, de a román közösséghez viszonyítva még mindig elmaradás tapasztalható. Ezen a kérdéskörön belül érdekes megállapítás, hogy a művészeti szakmákban a magyarság felülreprezentált, de a jogi, gazdasági területeken nagyon erősen alulmarad.Kiss az egy főre eső átlagjövedelemről azt mondta, a magyarok ebben a tekintetben is a román közösség mögött végeztek: elsősorban a városokon tapasztalható jelentős különbség, a vidéki településeken kisebb mértékben. A kelet-európai országokhoz viszonyítva az erdélyi magyarságon belüli jövedelemegyenlőtlenségek kisebbek, a román viszonyokhoz képest kevésbé polarizált ez a társadalom, a magyarországinál azonban nagyobb különbségek mutathatók ki. Érzékelhető viszont a hagyományos értelmiségi pozíciók státusvesztése is, párhuzamosan a gazdasági és adminisztratív eliteknek a státusemelkedésével. De ez nem egyértelmű folyamat, mert a felemelkedő rétegek helyzete továbbra is kétséges, ahogy Kiss megfogalmazta, „gyanús dolog vállalkozással, politikával foglalkozni, vagy részt venni az adminisztrációban”. Különbség van a román és magyar közösségek felfogása között, miközben az előbbiek elsősorban a vállalkozókat jelölik meg mintaképül, a magyarok vagy senkit nem említenek meg, vagy azokat az értelmiségieket, akik a társadalmi státusukat a múlt rendszerben erősítették meg.
Nem omlik össze az eurózóna Gálik Zoltán, a multidiszciplináris társadalomtudományok doktora, Horváth Jenő, a budapesti Corvinus Egyetem magántanára az eurózóna jövőjét vázolta fel, míg Hunyadi Attila, a BBTE adjunktusa az Európai Unió megalakulásának előzményeiről beszélt. A beszélgetést Horváth Jenő indította, aki úgy látja, a jelenlegi gazdasági válság – a korábbiaktól eltérően – nem nevezhető globális méretűnek, hiszen a világ néhány jelentősebb országában még növekedés is tapasztalható. Ettől függetlenül pesszimista jövőképet vázolt fel: az általános egészségügyi ellátás, a nyugdíjazás fenyegetve van Európában, a munkanélküliség problémája szintúgy súlyos, hiszen a kontinensnek a kínai munkabérekkel kell versenyeznie. Az eurózóna összeomlását mégsem látja valószínűnek: véleménye szerint a sajtó riogatja az embereket, nem megalapozott az az elképzelés, hogy az Unió visszatérne a nemzeti valuták használatához. Számos alappillér felszámolására szükség volna így, a vámunió, a schengeni övezet megszűnne, ezzel a szabad utazás is, ugyanakkor tudni való, hogy az euró mögött a világ egyik legnagyobb regionális gazdasága áll. Az euró tehát nem szűnik meg, hanem tovább fragmentálódik, erőteljesebben körvonalazódik, hogy melyik ország tartozik a kemény maghoz, és melyik számít „fegyelmezetlennek” – véli a szakember. Gálik Zoltán egyetértett abban, hogy nem globális szintű a válság, viszont úgy látja, hogy világszinten hat az országokra. Az európai helyzetre rátérve arra emlékeztetett, hogy a kontinens déli perifériája – Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália – és a korábban mintatanulóként emlegetett Írország válságba került. Az eurózóna ugyanis olyan rendszert hozott létre, amelyben ezek az országok olcsón jutottak hitelhez, a problémát aztán országonként más-más jelenség okozta. A görögök kihasználták az újraelosztást, még a költségvetési adataikat is torzították; az olaszok a nyolcvanas években felhalmozott adósságukat, a növekedés hiánya miatt, nem tudták kifizetni. A gazdaság növelésére volna szükség különböző intézkedésekkel, erre azonban nincs lehetőség, mert az exportot kellene felpörgetni, erre képes európai vállalatok azonban nem léteznek. Az Európai Unió szerkezete úgy épül fel, hogy létezik a központi bank, amely a pénz kibocsátója, és az EU-tagállam, amelyik a pénz használója. A tagállamnak pénzhez kell jutnia, ehhez pedig adót kell beszednie, vagy államkötvényt kell kibocsátania, pénzt tehát csak a piacon keresztül kaphat, de ha a piac bajban van, akkor ez hat az államra is. A megoldás Gálik szerint semmiképpen sem az, hogy Görögország kilépjen az euróövezetből. Hatalmas infláció következne be, az emberek, vállalatok, bankok megtakarításai elvesznének, húsz-harminc százalékkal csökkenne a GDP. Azt is kifejtette, a fő kérdés az, hogy létrehoznak-e az államok egy fiskális transzferuniót, amelyben a centrum a periféria felé címkézetlen pénzeket ad majd át, és a mostani egyszázalékos költségvetésről körülbelül tíz százalékra növekedik a tagállamok újraelosztási képessége.
Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Változatos program és előadói lista jutott osztályrészül az első Erdélyi Politikatudományi Konferenciának Kolozsváron. Magyarországi és hazai előadók egymással vitázva, a közönséggel beszélgetve olyan kérdésekre kerestek választ, mint a rendszerváltás utáni magyar elitek helyzete, vagy az Európai Unió helyzete a globalizációs folyamat szorításában. Az elhangzottakat Kustán Magyari Attila foglalta össze.
A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Politikatudományok Szakbizottsága, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Intézetének Magyar Tagozata, a Sapientia EMTE, valamint a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága szervezte konferenciára több mint egy tucat társadalomtudományokkal foglalkozó szakembert hívtak meg. A szervezők fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy szándékuk szerint az 1998-ban Kolozsváron is megkezdődött magyar nyelvű politikatudományi képzés mérföldköve ez a találkozó, amely a szakma érettségét jelezheti.
A rommagyar elit Egyed Péter filozófus, Kiss Tamás szociológus, Szász Alpár Zoltán és Lőrincz József egyetemi oktatók a rendszerváltás utáni romániai magyar elitek helyzetéről értekeztek. Egyed Péter az RMDSZ-t megalapozó első lépésekről beszélt: rögtön civil szervezeti, szövetségi képződményben gondolkodtak, akkor viszont még nem értették, hogy ez azért fontos, mert egy jellegzetesen értelmiségi, civil társadalmi, a közjoggal kapcsolatos gondolatot fogalmaztak meg, és magyar szempontból, a társadalmi hovatartozásuk szempontjából ezt kellett képviselniük. Arra is oda kellett figyelniük, folytatta Egyed, hogy a magyar politika nehogy olyan szereplők kezébe kerüljön, akik korábban is részt vettek a vezetésben, vagy más, „ismeretlen zónákból” jönnek. Kifejtette, a román elit és a román állam egyik legalapvetőbb összefüggése a parazitáció volt, a korrupció, a maffiás szerveződés és egyéb hasonló jelenségek, mindez nagymértékben befolyásolta a magyar elitek helyzetét is, hiszen alkalmazkodni kellett. Az elitnek mindig a hatalomban való részvétel a fontos – mondta –, a pontosan artikulálható döntések, vagy a döntések előkészítése. A magyarság társadalmi pozícióiról, a román és a magyar közösségek közti különbségekről készített adatokat Kiss Tamás mutatta be. Az iskolázottság kapcsán előrebocsátotta, hogy mind a rendszerváltás előtt, mind az után ez a szempont volt a társadalmi státus legfontosabb meghatározója. Az erdélyi magyarságról a korábbi népszámlálási adatokból egyértelműen kiderül, hogy minden egyes generációban alulreprezentált a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya. A most húszas-harmincas éveikben járók javítottak ezen a téren, de a román közösséghez viszonyítva még mindig elmaradás tapasztalható. Ezen a kérdéskörön belül érdekes megállapítás, hogy a művészeti szakmákban a magyarság felülreprezentált, de a jogi, gazdasági területeken nagyon erősen alulmarad.Kiss az egy főre eső átlagjövedelemről azt mondta, a magyarok ebben a tekintetben is a román közösség mögött végeztek: elsősorban a városokon tapasztalható jelentős különbség, a vidéki településeken kisebb mértékben. A kelet-európai országokhoz viszonyítva az erdélyi magyarságon belüli jövedelemegyenlőtlenségek kisebbek, a román viszonyokhoz képest kevésbé polarizált ez a társadalom, a magyarországinál azonban nagyobb különbségek mutathatók ki. Érzékelhető viszont a hagyományos értelmiségi pozíciók státusvesztése is, párhuzamosan a gazdasági és adminisztratív eliteknek a státusemelkedésével. De ez nem egyértelmű folyamat, mert a felemelkedő rétegek helyzete továbbra is kétséges, ahogy Kiss megfogalmazta, „gyanús dolog vállalkozással, politikával foglalkozni, vagy részt venni az adminisztrációban”. Különbség van a román és magyar közösségek felfogása között, miközben az előbbiek elsősorban a vállalkozókat jelölik meg mintaképül, a magyarok vagy senkit nem említenek meg, vagy azokat az értelmiségieket, akik a társadalmi státusukat a múlt rendszerben erősítették meg.
Nem omlik össze az eurózóna Gálik Zoltán, a multidiszciplináris társadalomtudományok doktora, Horváth Jenő, a budapesti Corvinus Egyetem magántanára az eurózóna jövőjét vázolta fel, míg Hunyadi Attila, a BBTE adjunktusa az Európai Unió megalakulásának előzményeiről beszélt. A beszélgetést Horváth Jenő indította, aki úgy látja, a jelenlegi gazdasági válság – a korábbiaktól eltérően – nem nevezhető globális méretűnek, hiszen a világ néhány jelentősebb országában még növekedés is tapasztalható. Ettől függetlenül pesszimista jövőképet vázolt fel: az általános egészségügyi ellátás, a nyugdíjazás fenyegetve van Európában, a munkanélküliség problémája szintúgy súlyos, hiszen a kontinensnek a kínai munkabérekkel kell versenyeznie. Az eurózóna összeomlását mégsem látja valószínűnek: véleménye szerint a sajtó riogatja az embereket, nem megalapozott az az elképzelés, hogy az Unió visszatérne a nemzeti valuták használatához. Számos alappillér felszámolására szükség volna így, a vámunió, a schengeni övezet megszűnne, ezzel a szabad utazás is, ugyanakkor tudni való, hogy az euró mögött a világ egyik legnagyobb regionális gazdasága áll. Az euró tehát nem szűnik meg, hanem tovább fragmentálódik, erőteljesebben körvonalazódik, hogy melyik ország tartozik a kemény maghoz, és melyik számít „fegyelmezetlennek” – véli a szakember. Gálik Zoltán egyetértett abban, hogy nem globális szintű a válság, viszont úgy látja, hogy világszinten hat az országokra. Az európai helyzetre rátérve arra emlékeztetett, hogy a kontinens déli perifériája – Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália – és a korábban mintatanulóként emlegetett Írország válságba került. Az eurózóna ugyanis olyan rendszert hozott létre, amelyben ezek az országok olcsón jutottak hitelhez, a problémát aztán országonként más-más jelenség okozta. A görögök kihasználták az újraelosztást, még a költségvetési adataikat is torzították; az olaszok a nyolcvanas években felhalmozott adósságukat, a növekedés hiánya miatt, nem tudták kifizetni. A gazdaság növelésére volna szükség különböző intézkedésekkel, erre azonban nincs lehetőség, mert az exportot kellene felpörgetni, erre képes európai vállalatok azonban nem léteznek. Az Európai Unió szerkezete úgy épül fel, hogy létezik a központi bank, amely a pénz kibocsátója, és az EU-tagállam, amelyik a pénz használója. A tagállamnak pénzhez kell jutnia, ehhez pedig adót kell beszednie, vagy államkötvényt kell kibocsátania, pénzt tehát csak a piacon keresztül kaphat, de ha a piac bajban van, akkor ez hat az államra is. A megoldás Gálik szerint semmiképpen sem az, hogy Görögország kilépjen az euróövezetből. Hatalmas infláció következne be, az emberek, vállalatok, bankok megtakarításai elvesznének, húsz-harminc százalékkal csökkenne a GDP. Azt is kifejtette, a fő kérdés az, hogy létrehoznak-e az államok egy fiskális transzferuniót, amelyben a centrum a periféria felé címkézetlen pénzeket ad majd át, és a mostani egyszázalékos költségvetésről körülbelül tíz százalékra növekedik a tagállamok újraelosztási képessége.
Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2012. október 15.
Közgazdászok vándorgyűlése Csíkszeredában
Csíkszeredában tartotta éves vándorgyűlését és konferenciáját a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) szombaton. Az eseményen elhangzott: a szakmai társaság egyik legfontosabb feladata, hogy a következő években erőteljesebben hallassa hangját az erdélyi társadalom számára fontos kérdésekben.
Paul Wood sörgyárigazgató előadást tart az RMKT vándorgyűlésén
Kivétel nélkül külföldi – magyarországi és angol – előadók tartottak előadást a közgazdász társaság csíkszeredai vándorgyűlésének szombati plenáris ülésén. Azelőtt viszont Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, illetve Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál köszöntötte a Hargita Vendégváróban jelen levő közgazdászokat.
Ráduly: önvizsgálatra van szükség
„Önvizsgálatra is alkalmas egy-egy szakmai nagygyűlés. Jelen esetben az a kérdés, hogyan állunk a nevünkben is szereplő közszolgálattal, vajon fontos-e a véleményünk, hallatjuk-e a hangunkat a köz érdekében?” – tette fel a kérdést a közgazdász végzettségű Ráduly Róbert Kálmán polgármester, aki azt kívánta a fiatal kollégáinak, hogy közgazdászként jobban végezzék munkájukat, mint tették azt az elmúlt két évtizedben idősebb társaik.
Ráduly kijelentésére reagálva Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke rögtön leszögezte, jónak véli a polgármesteri felvetést, majd hozzátette, a társaság új vezetősége is érzi, hogy „lépni kell”, ezért az RMKT egyik kiemelt célja az erdélyi közgazdász társadalom „aktivizálása”.
Plenáris előadások
Elsőként Halm Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense tartott előadást, aki beszámolt az elmúlt évtized magyarországi gazdasági eseményeiről. Mint fogalmazott, négy esztendővel ezelőtt egy gazdaságilag legyengült Magyarországra gyűrűzött be a gazdasági világválság. „Azóta pedig sokféle válság rakódott egymásra. Gondolok itt növekedési, finanszírozási, munkaerő-piaci, morális és vezetési válságra” – sorolta a szakember.
Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója előadásában örvendetesnek tartotta azt a tényt, hogy a kelet-európai országokban élők, nyugati társaikkal szemben, „még nem felejtettek el gondolkodni, még van egy kis gondolkodási kapacitásuk”. Előrejelzésekre hivatkozva Diósi úgy látja, hogy Kelet-Európában, főként Romániában hamarosan egy építkezési hullám fog beindulni, mivel a gazdasági körforgásba való bekapcsolódáshoz ebben az országban is meg kell építeni azokat az utakat, autópályákat, egyéb beruházásokat, amelyek a nyugati országokban már rég elkészültek. Cég- és tervismertetők
Harmadikként a Heineken (Csíki) Sörgyár igazgatója, az angol Paul Wood tartott előadást, aki tulajdonképpen az általa helyi szinten képviselt óriásvállalat, a Heineken világpiaci helyzetét ismertette. Egy hallgatói kérdésre válaszolva Wood elmondta, azért nem írja magyar nyelven is a sörös üvegeken a csíki szót, mert a csíkszeredai gyár nagyrészt a román piacra termel. Radetzky Jenő magyarországi miniszteri biztos a Wekerle-terv Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programjáról tartott előadást. „A Wekerle-terv az egész Kárpát-medencei sajátosságokat veszi figyelembe. Nem egy pénzosztó tervként kell elképzelni, hanem egy tudatformáló, integrációt elősegítő tervként fog működni” – hívta fel a figyelmet Radetzky.
Utolsó előadóként Rechnitzer János, a győri Széchenyi István Egyetem oktatója szólalt fel. A rektorhelyettes Kelet-Közép-Európa térszerkezetéről tartott előadásában kifejtette, létrejövőben van egy olyan intenzív fejlesztési övezet, amelyben Bécs arra törekszik, hogy ennek a kelet-közép-európai térségnek az irányító központja legyen. „Egyre határozottabb versenytér alakul ki, az erőforrásokért pedig egyre nagyobb lesz a verseny” – állította a győri egyetemi tanár. Szekcióülések A plenáris előadások után a Sapientia egyetemen folytatódott a vándorgyűlés. A felsőoktatási intézmény tantermeiben öt szekcióban zajlottak az előadások. Kialakítottak egy mezőgazdasági témakörre fókuszáló csoportot, továbbá egy ún. üzleti intelligencia szekciót, egy energetikai és környezetgazdálkodási, egy kis- és középvállalkozási, valamint egy pénzügyi szekciót.
Kozán István
Székelyhon.ro
Csíkszeredában tartotta éves vándorgyűlését és konferenciáját a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) szombaton. Az eseményen elhangzott: a szakmai társaság egyik legfontosabb feladata, hogy a következő években erőteljesebben hallassa hangját az erdélyi társadalom számára fontos kérdésekben.
Paul Wood sörgyárigazgató előadást tart az RMKT vándorgyűlésén
Kivétel nélkül külföldi – magyarországi és angol – előadók tartottak előadást a közgazdász társaság csíkszeredai vándorgyűlésének szombati plenáris ülésén. Azelőtt viszont Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, illetve Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál köszöntötte a Hargita Vendégváróban jelen levő közgazdászokat.
Ráduly: önvizsgálatra van szükség
„Önvizsgálatra is alkalmas egy-egy szakmai nagygyűlés. Jelen esetben az a kérdés, hogyan állunk a nevünkben is szereplő közszolgálattal, vajon fontos-e a véleményünk, hallatjuk-e a hangunkat a köz érdekében?” – tette fel a kérdést a közgazdász végzettségű Ráduly Róbert Kálmán polgármester, aki azt kívánta a fiatal kollégáinak, hogy közgazdászként jobban végezzék munkájukat, mint tették azt az elmúlt két évtizedben idősebb társaik.
Ráduly kijelentésére reagálva Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke rögtön leszögezte, jónak véli a polgármesteri felvetést, majd hozzátette, a társaság új vezetősége is érzi, hogy „lépni kell”, ezért az RMKT egyik kiemelt célja az erdélyi közgazdász társadalom „aktivizálása”.
Plenáris előadások
Elsőként Halm Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense tartott előadást, aki beszámolt az elmúlt évtized magyarországi gazdasági eseményeiről. Mint fogalmazott, négy esztendővel ezelőtt egy gazdaságilag legyengült Magyarországra gyűrűzött be a gazdasági világválság. „Azóta pedig sokféle válság rakódott egymásra. Gondolok itt növekedési, finanszírozási, munkaerő-piaci, morális és vezetési válságra” – sorolta a szakember.
Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója előadásában örvendetesnek tartotta azt a tényt, hogy a kelet-európai országokban élők, nyugati társaikkal szemben, „még nem felejtettek el gondolkodni, még van egy kis gondolkodási kapacitásuk”. Előrejelzésekre hivatkozva Diósi úgy látja, hogy Kelet-Európában, főként Romániában hamarosan egy építkezési hullám fog beindulni, mivel a gazdasági körforgásba való bekapcsolódáshoz ebben az országban is meg kell építeni azokat az utakat, autópályákat, egyéb beruházásokat, amelyek a nyugati országokban már rég elkészültek. Cég- és tervismertetők
Harmadikként a Heineken (Csíki) Sörgyár igazgatója, az angol Paul Wood tartott előadást, aki tulajdonképpen az általa helyi szinten képviselt óriásvállalat, a Heineken világpiaci helyzetét ismertette. Egy hallgatói kérdésre válaszolva Wood elmondta, azért nem írja magyar nyelven is a sörös üvegeken a csíki szót, mert a csíkszeredai gyár nagyrészt a román piacra termel. Radetzky Jenő magyarországi miniszteri biztos a Wekerle-terv Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programjáról tartott előadást. „A Wekerle-terv az egész Kárpát-medencei sajátosságokat veszi figyelembe. Nem egy pénzosztó tervként kell elképzelni, hanem egy tudatformáló, integrációt elősegítő tervként fog működni” – hívta fel a figyelmet Radetzky.
Utolsó előadóként Rechnitzer János, a győri Széchenyi István Egyetem oktatója szólalt fel. A rektorhelyettes Kelet-Közép-Európa térszerkezetéről tartott előadásában kifejtette, létrejövőben van egy olyan intenzív fejlesztési övezet, amelyben Bécs arra törekszik, hogy ennek a kelet-közép-európai térségnek az irányító központja legyen. „Egyre határozottabb versenytér alakul ki, az erőforrásokért pedig egyre nagyobb lesz a verseny” – állította a győri egyetemi tanár. Szekcióülések A plenáris előadások után a Sapientia egyetemen folytatódott a vándorgyűlés. A felsőoktatási intézmény tantermeiben öt szekcióban zajlottak az előadások. Kialakítottak egy mezőgazdasági témakörre fókuszáló csoportot, továbbá egy ún. üzleti intelligencia szekciót, egy energetikai és környezetgazdálkodási, egy kis- és középvállalkozási, valamint egy pénzügyi szekciót.
Kozán István
Székelyhon.ro
2012. november 1.
Felmérés: az erdélyi magyarok többsége nem szeretne külföldre költözni
Az erdélyi romániai magyarok döntő többsége sem az életkörülményeinek javítása, sem tanulás vagy munkavégzés miatt nem költözne külföldre - derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem egyik intézete és a BellResearch Kft. reprezentatív felméréséből, amelyet Erdély két régiójában végeztek.
Az egyetem szociológia és társadalompolitika intézetével közösen készült elemzés szerint azon feltételezés ellenére, hogy a migráció az élet- és munkakörülmények javítását eredményezné, a válaszadók többsége biztosan nem költözne külföldre, akik viszont igen, azok elsősorban Nyugat-Európa valamely országába vagy Magyarországra.
A válaszadók csaknem kétharmada biztosan nem költözne Erdély más részébe, Magyarországra vagy Nyugat-Európába. A megkérdezettek csaknem 80 százaléka Románia más vidékeire nem települne át. A legrugalmasabbnak a magyar határ közelében élők tekinthetők, ám az ott megkérdezetteknek is csak a 17 százaléka költözne biztosan Nyugat-Európába.
Ennél is kevesebben tervezik, hogy másutt vállaljanak munkát, folytassanak tanulmányokat. A megkérdezettek öt százaléka tervezi, hogy végleg külföldön telepszik le.
A felmérés több mint 1 800 ember utcai megkérdezése alapján készült augusztus 21. és október 3. között Bihar, Szatmár, Szilágy, Maros, Hargita és Kovászna megyében.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
Az erdélyi romániai magyarok döntő többsége sem az életkörülményeinek javítása, sem tanulás vagy munkavégzés miatt nem költözne külföldre - derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem egyik intézete és a BellResearch Kft. reprezentatív felméréséből, amelyet Erdély két régiójában végeztek.
Az egyetem szociológia és társadalompolitika intézetével közösen készült elemzés szerint azon feltételezés ellenére, hogy a migráció az élet- és munkakörülmények javítását eredményezné, a válaszadók többsége biztosan nem költözne külföldre, akik viszont igen, azok elsősorban Nyugat-Európa valamely országába vagy Magyarországra.
A válaszadók csaknem kétharmada biztosan nem költözne Erdély más részébe, Magyarországra vagy Nyugat-Európába. A megkérdezettek csaknem 80 százaléka Románia más vidékeire nem települne át. A legrugalmasabbnak a magyar határ közelében élők tekinthetők, ám az ott megkérdezetteknek is csak a 17 százaléka költözne biztosan Nyugat-Európába.
Ennél is kevesebben tervezik, hogy másutt vállaljanak munkát, folytassanak tanulmányokat. A megkérdezettek öt százaléka tervezi, hogy végleg külföldön telepszik le.
A felmérés több mint 1 800 ember utcai megkérdezése alapján készült augusztus 21. és október 3. között Bihar, Szatmár, Szilágy, Maros, Hargita és Kovászna megyében.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 23.
A politikailag korrekt – „Luther Mártonnak a veszélyes iratait senki se merészelje olvasni!”
De adhattam volna címnek azt is: állítsátok meg Arturo Uit! Schmitt Pál köztársasági elnök lemondása után a láncrémhír-terjesztők, lánchazudozók, vagyis a politikailag korrektek újra kirobbantottak egy botrányt Magyarországon.
Céljuk valószínűleg a csendesülő nemzetközi figyelem újabb felrázása, Magyarország nemzetközi megítélésének a változása, de a Fidesz látszólagos gazdasági sikereinek ellensúlyozása is. Úgy tűnik, nem telhet el nap, hogy ne tennének meg mindent Magyarország, a magyar kormány, s közvetve a magyar nép „szólásszabadság” égisze alatt történő lejáratásáért.
Jeszenszky Géza oszlói nagykövetet rasszistának bélyegezték a „gyűlöletbeszéd-kutatók”, Mesterházy Attila MSZP-s pártelnök a l’ Unitának nyilatkozva fasisztának nevezte Magyarországot. Botrány botrány hátán, nincs még egy ilyen ellenzék a világon. Azt is mondhatnám, ha nem ők vannak hatalmon, nincs demokrácia Magyarországon. Persze a demokrácia fogalmát is ők határozzák meg, ahogy a demokrata fogalmát is!
Ők az antifasiszták, ők, ők! Fogalmaik szerint a tisztesség, ahogy a becsület, az adott szó elavult, divatból kiment kacat, szerintük nincs haza, nincs hazaszeretet, s talán nincs nép se. Érdekeik szerint kérdőjelezik meg nemcsak a fogalmak, a szavak jelentését is! A Véleményvezér névre hallgató blog szerzője így foglalja össze a gondolkodásuk keretét: „A becsületsértés és rágalmazás régi jogintézmények. Egy olyan kor szülöttei, amikor az emberek egyrészt ritkán mondtak nyilvánosság előtt véleményt, másrészt – talán kissé fennkölten és romantikusan hangzik, de így igaz – az egyik legnagyobb érték az életben a becsület és a jó hírnév volt. (…) Ennek a kornak vége (Kiemelések L. GY.). Korunkban minden arra sarkall mindenkit az iskolától a munkahelyig és a közéletig, hogy mindenről mondjon véleményt: szólj hozzá, szavazz, kommentelj, lájkolj, tüntess, blogolj, állj és mondd! Ez a tömegdemokrácia, ahol tényleg bárkinek lehet szava.”
Hová vezethet az identitások tagadása?
Valóban így lenne? Nem tapasztaltuk ugyanezt meg már 1945–52 között, amikor koholt vádakkal bárki feljelenthetett bárkit értelmiségi képességétől függetlenül? Amikor rászabadították a besúgókat a társadalomra? Amikor bárki értelmezhette a népi demokrácia fogalmait, s közben börtönbe, kitelepítésre jutatta az embertársait? S hogyha elvetünk minden megkülönböztető fogalmat, a jó és rossz, szeretet-gyűlölet, tisztességes-tisztességtelen fogalmát például, hogyan határozzuk meg ezeket? Hogyan igazodunk, igazodnak el, akik nem ismerik a fogalmakat se? Talán a törvényeket is meg kellene szüntetni a politikai korrektség érdekében? S ahol mindent szabad, valóban szabad minden? Ha korlátok nélküli egy társadalom, akkor létezik-e még felelősség? És kérdés az is, kivel szemben határozzák meg a korrektséget? És egyáltalán, ha a fogalmak használata eltűnik, akkor valójában mi is a korrekt? Más szóval, ha a „politikai inkorrektség” megszűnik, lesz-e még szükség „politikailag korrektekre”? Létezésük még indokolt? Hová vezethet a különböző identitások tagadása? De miként értelmezhető például az, hogy a szexuális identitások védelmére érzékeny nyugati társadalmak alig vagy meg sem szólalnak a nemzeti identitások védelmében? Az identitások teljes elmosása a cél? Mivel az erdélyi magyar társadalom nagy többsége nem vagy kevésbé ismeri, nézzük meg, mit jelent a „politikailag korrekt” kifejezés? A Wikipédia alapján megpróbálom öszszefoglalni.
A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az angol kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. Ruth Perry kutatásai szerint a kifejezés először Mao Ce-tung Vörös könyvecskéjében jelent meg, innen vette át az amerikai radikális baloldal az 1960-as években. Mivel a kifejezés öszszekapcsolódott a radikális politikával és a kommunista cenzúrával, az amerikai jobboldal a baloldal (liberálisok és demokraták) lejáratására használta. Magyarországon elsősorban a liberális és baloldali politikai erőkhöz köthető a használata. (…)
Használata némileg ellentmondásos: ha ugyanis egy kijelentést politikailag korrektként kiemelünk, az előfeltételezi, hogy a más formájú megnyilatkozások inkorrektek: emiatt olykor pejoratív értelemben használják. Egyes törekvések az alacsony presztízsű foglalkozások nevét is újrafogalmazzák (pl. „kukás” helyett „hulladéklogisztikai referens”), vagy már-már az érthetőség rovására fejeznek ki emberi tulajdonságokat. Más kifejezések sértő jellegéről azonban széles körű közmegegyezés van (pl. a magyarban a „hülye” szóról). Ilyen esetekben a politikai korrekt megfogalmazás érzékeltetni tudja az embernek kijáró tiszteletet, amennyiben tekintettel van az adott csoport és hozzátartozóik által preferált szóhasználatra (szemben a tévképzeteket keltő vagy társadalmi elítélést tükröző megnevezésekkel). (…)
A legnagyobb – kettős – veszélyt mégis az jelenti, hogy a nyelv korrektté alakítása pótcselekvéssé válik, amely a gondoskodás látszatának fenntartása mellett nem orvosolja az őt kiváltó eredeti problémákat; továbbá, hogy a korrektség/inkorrektség döntésében magát hivatottaknak érzők – akár jelentéktelen kisebbségként is – megbélyegzéssel és kirekesztéssel elhallgattathatják és tönkretehetik az „inkorrektnek” minősített gondolatok kifejezőit (ami nem politikailag korrekt, az inkorrekt, tehát rossz), a problémákat elkendőző „hallgatási spirálba” húzva a közbeszédet. A szólásszabadság ilyesfajta korlátozása legitimitását egy feltételezett társadalmi megegyezésből meríti, amely megszabja, hogy abban a korban mi fogadható el, és mi nem. (Persze, hogy ki a politikailag korrekt, azt ők maguk határozzák meg – teszem hozzá én –; a világ két részre oszlik, a politikailag korrektekre és inkorrektekre, az előbbiek jogával, hogy meghatározzák a fogalom tartalmát.) A problémák akkor jelentkeznek, amikor az információk cenzúrázása (kiemelés L. GY.) az emberek széles körű érdekei ellen hat, mint például hozzá nem értés, korrupció vagy bűnözés leplezése.
A cenzúra mindig is hajlamos volt a művészet bizonyos formái ellen fellépni, gyakran azért, mert a művészek tagadni akarták az ízlés határait, és ezzel kihívásokat intéztek a hatalomhoz. Angliában például egészen 1968-ig minden színdarab kéziratát a hivatalos cenzor, a királyi ház kamarása (Lord Chamberlain) elé kellett bocsátani elbírálásra. Az ilyen típusú előcenzúra Nyugaton már nagyon ritka. Egyik fontos kivétel a film- és videofelvételek piacra bocsátás előtti cenzúrabizottsági vizsgálata. A bizottság döntése szerint a megjelölt részleteket ki kell vágni. 1972 óta a havonta megjelenő Index on censorship folyóirat kampányt folytat a szólásszabadság alapvető emberi jogaiért.
Korrektség kontra szólásszabadság
Röviden összefoglalva: politikai korrektség egyfajta rejtett identitás, titkos zsargon, amelyet a politikailag korrektek határoznak meg. Egyfajta új cenzúra, amelynek segítségével a szólásszabadság bajnokai elhallgattatják politikai ellenfeleiket! Kérdés persze az is: hol tanulják meg, honnan tudják a „politikai korrektek”, hogy mi a korrekt, és mi nem? Talán ösztöndíjasként a nyugati alapítványoknál? De kérdés persze az is, át kell-e vennünk a nyugati kultúra tiltásainak szabályait negyven év tudatgyilkos kommunista cenzúra után! Szükségünk van-e rá?!
S teszik mindezt többnyire azok, akik egyébként a hétköznapokban a szólásszabadság mellett érvelnek! (Megtudtam, a Budapesti Corvinus Egyetemen külön katedra működik, ahol a szólásszabadságot, illetve a gyűlöletbeszédet kutatják! A kérdés lehetne persze az is: van-e katedra a „politikailag inkorrekt” beszéd kutatói számára, ahol esetleg a szeretetbeszédet tanulmányozzák?) S hogy érthetővé váljon, hogyan is értelmezik a „politikai korrektséget”, a Wikipédia segítségével a már előbb is idézett kukás = hulladéklogisztikai referensen túl további példát is idézek.
A kérdés persze az, újraírható-e, újrafogalmazható-e a nyelv? És hová kell sorolni mindazokat, azt a nagy tömeget, akik kiszorulnak, vagy valamilyen oknál fogva kimaradnak az újraértelmezett nyelvhasználatból? Fasiszták lesznek? Vagy egyszerűen szellemi képességük „korlátai” révén (hisz nem ismerik a fogalmakat és a nyelvet) rettegésben tartanak a politikai korrektek.
És föl kell tennünk azt a kérdést is: a politikailag korrekt szóhasználat hozzájárul-e az igazság, a gondok kimondásához, a dolgok pozitív irányba történő fordításához? Megváltoztatja a létező realitást? Például megold-e valamit is az a keresztes hadjárat, az a hangzavar, ahogy a szokásos módszereikkel meglincselnek valakit, keresztre feszítik úgymond a többiek megfélemlítése érdekében is a „politikailag inkorrekteket”? Amelynek már köztudottan is felismerhető forgatókönyve van. Valaki megfogalmazza, a következő hozzászóló fölerősíti, majd az újabb és újabb tiltakozásokkal egyfajta láncfolyamattá, bűnfallá emelik. (Persze a baráti körök újra és újra fölforrósítják, felerősítik, majd a hazai „piacról” kiviszik a nemzetközi porondra.) S teszik mindezt mindaddig – lásd Schmitt Pál esete –, amíg elérik céljukat. Lemondatják, vagy kiközösítik a közéletből. Elérik például – jelen esetben – Jeszenszky Géza lemondatását.
Kérdem én: hogyha nem lettek volna politikai céljaik, akkor is valóban így kellett volna eljárniuk? Ha nem akartak volna „ügyet csinálni”, akkor is így járnak el? Gondoljuk végig, milyen más lehetőségeik lettek volna akkor. Az első, s talán a legkézenfekvőbb: baráti levélben figyelmeztetni J. G.-t. És amikor az első felvetés után J. G. nyilvánosan bocsánatot kér, akkor lezárják az ügyet. Így történt? Nem! De nézzük, mit is követett el Jeszenszky Géza.
Az abszurditás megvalósulása
Jeszenszky Gézának, Magyarország oslói nagykövetének, volt külügyminiszterének az egyik általa írt tankönyvéből kiragadott inkriminált mondata, amelyet a „politikailag korrektek” nem tartanak „politikailag korrektnek”, így hangzik: „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással.” A szólásszabadság kutatói által elindított gyűlölethullám persze úgy folyt le, ahogy az előbb már jeleztem. Nem részletezem. Mindenki megszólalt, csak maguk a kérdéskör ismerői, tehát a genetikusok, esetleg szociográfusok, szociológusok nem.
A kérdés, mint a tóba vetett kő körül a víz, hullámokat vetett, tovább gyűrűzött, hogy végül igazi nemzetközi botránnyá minősüljön. A „politikailag korrektek” elérték, hogy Jeszenszky Gézát kiközösítették arról a rendezvényről, amelyet ő szervezett. S mindez számomra is és sokak számára érthetetlenül az után következett be, miután Jeszenszky egy kitűnő tanulmánnyal jelentkezett az úgynevezett Romsics Gerő-vitában. Viszont amire nem számítottak, Jeszenszky Géza mellett többek között felsorakoztak azok a jeles amerikai személyiségek is, akik egyébként el szokták marasztalni a magyar jobboldalt.
A Professzorok Batthyány Köre mellett Charles Gáti, a Johns Hopkins Egyetem professzora, Simonyi András volt washingtoni nagykövet, a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Paul H. Nitze Intézete (SAIS) transzatlanti kapcsolatokat kutatóközpontjának ügyvezető igazgatója és Deák István, a Columbia Egyetem professor emeritusa is kiállt Jeszenszky Géza mellett.
Persze a megszólalók politikai tényezők és nem a kérdés szakemberei voltak. A kívülálló azt remélte, hogy az „eset” kapcsán itt az alkalom ennek a kérdésnek az egyszer és mindenkori tisztázására, tehát megszólalnak a kérdéskör kutatói is – ám a megfélemlített magyar társadalom hallgatott. Végül – dicséret érte – megszólalt egy genetikus is.
Czeizel Endre, Magyarország egyik legismertebb genetikusa a Hír Tv oknyomozó magazinjának elmondta, a Kádár-korszakban az egészségügyi világszervezet egy kubai doktornőt küldött hozzá, akinek az volt a feladata, hogy a vérrokonok házasságát vizsgálja a különböző népességekben. Hosszas utánajárás után – ismeretlen volt úgymond ez a kérdéskör az akkori Magyarországon – engedélyt kaptak a kutatásra. A 7 legnagyobb roma közösségben folyt le a kutatás.
„Az derült ki – mondta dr. Czeiczel Endre –, hogy ebben a hét roma közösségben 0 és 21 százalék között volt az unokatestvérek közötti házasság, az átlag 4,7 százalék volt. Azt tudtuk, hogy a magyar lakosságban 0,3 százalék, tehát ez esetben 16-szor nagyobb. Tehát ez tény, nem lehet vitatni. Ezzel nincs semmi baj, mert például a zsidó közösségekben is: kis közösségekben éltek, egymás között házasodtak – az antiszemitizmus miatt is, meg amiatt is, hogy egy zsidó anya csak zsidó férfival nemzhetett gyereket a vallási szabályok betartásával”. Ennyi! De talán nem is kellett több.
Romániában – Vekerdi József szerint 1929 után – először én írtam a cigányságról az 1980-ban megjelent Amíg csak él az ember című kötetemben. Sok gyermekkori barátom volt köztük, de azért is, mert fájt az életük. A cikkemről Vekerdi professzor írt a párizsi és a római cigány újságokban, de közölte később a Romániai Magyar Szó, illetve a budapesti Long drom is. Elfogultsággal tehát nem vádolhatnak. Mivel a genetikához nem értek, a kérdésem csak az a Jeszenszkyt elmarasztalókhoz: hogyan terebélyesedhetett az én szülőfalumban a kezdetben lévő egyetlen család (a székely falutörvények szerint kezdetben csak minden székely faluban „egy cigány és egy zsidó” család telepedhetett meg) mára száztagú kolóniává?
A tisztánlátáshoz persze tudni kell azt is, hogy a gyermekkoromban mindössze 20 négyzetméteres, világítás nélküli, faluszéli kalibában laktak. De kérdés persze az is, volt-e jobbító szándék a Jeszenszky Géza mögött kialakult botrányban? Hozzájárul-e a kérdéskör ilyenszerű felvetése a kérdés megoldásához? A cigányság neveléséhez, vagy egy újabb, Magyarország elleni lejárató kampány csupán? Ahogy az is, miközben elmarasztalják a mai „magyar” társadalmat, a cigányság vezetői megtesznek-e mindent a cigányság nevelése érdekében? Vagy csak a jogok ismertetése lényeges, kötelességeik nincsenek sem önmaguk, sem a saját környezetük iránt? (Meg kell mondanom, tudatában vagyok a lehetséges támadásoknak, de a kérdés fölvetése a „politikai korrektség” iránt egyre sürget.
Az Evenimentul Zilei bukaresti napilap november 19-ei számában olvastam, hogy egy dániai kisváros többségében muszlim vallású funkcionáriusai megtiltották a köztereken a fenyők karácsonyi kihelyezését. Az EU nőjogi és esélyegyenlőségi biztosa ugyanakkor törvénytervezetet akar elfogadtatni, amely kitiltatná a hagyományos családmodellről – apa, anya, gyerekek – szóló irodalmat az iskolákból. Tehát felmerül a kérdés: a másság tisztelete csak a hallgató vagy megfélemlített nagy többségre vonatkozik?
Végezetül – hogy a kérdést függetlenítsem saját elfogultságomtól – idézem Köntös László református pap írását, amelyet a Wikipédia megfelelő oldalán (tehát a politikai korrektséget taglaló oldalon) leltem. „Az abszurditás gyakorlati megvalósulása pedig ott van példának okáért, hogy ma Európában keresztet kitenni nyilvános helyre maga a provokáció. A legfrissebb példa: A kórházi kápolna egyik sarkában iszlám imaszőnyeg, a másikban Buddha-szobor, életfa és egyéb spirituális jelképek. A kereszt sehol, a helyi lelkigondozó szerint azért, mert zavarná a betegeket. Aztán jön a valódi hideg zuhany: a keresztyénekből álló konferencia, ahol nemet mondanak a „keresztyén alapokra”. Ez nem vízió, hanem a református kórházmisszió vezetőjének múlt heti tapasztalata” – www.parokia.hu.
Egyesek szerint a „politikailag korrekt” viszonyulás, beszéd eljuttat a társadalom olyan fokú atomizálódásához, amely már egyes nyugati társadalmakban létezik, hogy az emberek nem mernek egymásra nézni, mert megsérthetik a másik, vagyis a nézett ember személyiségi jogait. Ezt akarjuk?
Lőrincz György
A szerző székelyudvarhelyi író
Krónika (Kolozsvár)
De adhattam volna címnek azt is: állítsátok meg Arturo Uit! Schmitt Pál köztársasági elnök lemondása után a láncrémhír-terjesztők, lánchazudozók, vagyis a politikailag korrektek újra kirobbantottak egy botrányt Magyarországon.
Céljuk valószínűleg a csendesülő nemzetközi figyelem újabb felrázása, Magyarország nemzetközi megítélésének a változása, de a Fidesz látszólagos gazdasági sikereinek ellensúlyozása is. Úgy tűnik, nem telhet el nap, hogy ne tennének meg mindent Magyarország, a magyar kormány, s közvetve a magyar nép „szólásszabadság” égisze alatt történő lejáratásáért.
Jeszenszky Géza oszlói nagykövetet rasszistának bélyegezték a „gyűlöletbeszéd-kutatók”, Mesterházy Attila MSZP-s pártelnök a l’ Unitának nyilatkozva fasisztának nevezte Magyarországot. Botrány botrány hátán, nincs még egy ilyen ellenzék a világon. Azt is mondhatnám, ha nem ők vannak hatalmon, nincs demokrácia Magyarországon. Persze a demokrácia fogalmát is ők határozzák meg, ahogy a demokrata fogalmát is!
Ők az antifasiszták, ők, ők! Fogalmaik szerint a tisztesség, ahogy a becsület, az adott szó elavult, divatból kiment kacat, szerintük nincs haza, nincs hazaszeretet, s talán nincs nép se. Érdekeik szerint kérdőjelezik meg nemcsak a fogalmak, a szavak jelentését is! A Véleményvezér névre hallgató blog szerzője így foglalja össze a gondolkodásuk keretét: „A becsületsértés és rágalmazás régi jogintézmények. Egy olyan kor szülöttei, amikor az emberek egyrészt ritkán mondtak nyilvánosság előtt véleményt, másrészt – talán kissé fennkölten és romantikusan hangzik, de így igaz – az egyik legnagyobb érték az életben a becsület és a jó hírnév volt. (…) Ennek a kornak vége (Kiemelések L. GY.). Korunkban minden arra sarkall mindenkit az iskolától a munkahelyig és a közéletig, hogy mindenről mondjon véleményt: szólj hozzá, szavazz, kommentelj, lájkolj, tüntess, blogolj, állj és mondd! Ez a tömegdemokrácia, ahol tényleg bárkinek lehet szava.”
Hová vezethet az identitások tagadása?
Valóban így lenne? Nem tapasztaltuk ugyanezt meg már 1945–52 között, amikor koholt vádakkal bárki feljelenthetett bárkit értelmiségi képességétől függetlenül? Amikor rászabadították a besúgókat a társadalomra? Amikor bárki értelmezhette a népi demokrácia fogalmait, s közben börtönbe, kitelepítésre jutatta az embertársait? S hogyha elvetünk minden megkülönböztető fogalmat, a jó és rossz, szeretet-gyűlölet, tisztességes-tisztességtelen fogalmát például, hogyan határozzuk meg ezeket? Hogyan igazodunk, igazodnak el, akik nem ismerik a fogalmakat se? Talán a törvényeket is meg kellene szüntetni a politikai korrektség érdekében? S ahol mindent szabad, valóban szabad minden? Ha korlátok nélküli egy társadalom, akkor létezik-e még felelősség? És kérdés az is, kivel szemben határozzák meg a korrektséget? És egyáltalán, ha a fogalmak használata eltűnik, akkor valójában mi is a korrekt? Más szóval, ha a „politikai inkorrektség” megszűnik, lesz-e még szükség „politikailag korrektekre”? Létezésük még indokolt? Hová vezethet a különböző identitások tagadása? De miként értelmezhető például az, hogy a szexuális identitások védelmére érzékeny nyugati társadalmak alig vagy meg sem szólalnak a nemzeti identitások védelmében? Az identitások teljes elmosása a cél? Mivel az erdélyi magyar társadalom nagy többsége nem vagy kevésbé ismeri, nézzük meg, mit jelent a „politikailag korrekt” kifejezés? A Wikipédia alapján megpróbálom öszszefoglalni.
A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az angol kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. Ruth Perry kutatásai szerint a kifejezés először Mao Ce-tung Vörös könyvecskéjében jelent meg, innen vette át az amerikai radikális baloldal az 1960-as években. Mivel a kifejezés öszszekapcsolódott a radikális politikával és a kommunista cenzúrával, az amerikai jobboldal a baloldal (liberálisok és demokraták) lejáratására használta. Magyarországon elsősorban a liberális és baloldali politikai erőkhöz köthető a használata. (…)
Használata némileg ellentmondásos: ha ugyanis egy kijelentést politikailag korrektként kiemelünk, az előfeltételezi, hogy a más formájú megnyilatkozások inkorrektek: emiatt olykor pejoratív értelemben használják. Egyes törekvések az alacsony presztízsű foglalkozások nevét is újrafogalmazzák (pl. „kukás” helyett „hulladéklogisztikai referens”), vagy már-már az érthetőség rovására fejeznek ki emberi tulajdonságokat. Más kifejezések sértő jellegéről azonban széles körű közmegegyezés van (pl. a magyarban a „hülye” szóról). Ilyen esetekben a politikai korrekt megfogalmazás érzékeltetni tudja az embernek kijáró tiszteletet, amennyiben tekintettel van az adott csoport és hozzátartozóik által preferált szóhasználatra (szemben a tévképzeteket keltő vagy társadalmi elítélést tükröző megnevezésekkel). (…)
A legnagyobb – kettős – veszélyt mégis az jelenti, hogy a nyelv korrektté alakítása pótcselekvéssé válik, amely a gondoskodás látszatának fenntartása mellett nem orvosolja az őt kiváltó eredeti problémákat; továbbá, hogy a korrektség/inkorrektség döntésében magát hivatottaknak érzők – akár jelentéktelen kisebbségként is – megbélyegzéssel és kirekesztéssel elhallgattathatják és tönkretehetik az „inkorrektnek” minősített gondolatok kifejezőit (ami nem politikailag korrekt, az inkorrekt, tehát rossz), a problémákat elkendőző „hallgatási spirálba” húzva a közbeszédet. A szólásszabadság ilyesfajta korlátozása legitimitását egy feltételezett társadalmi megegyezésből meríti, amely megszabja, hogy abban a korban mi fogadható el, és mi nem. (Persze, hogy ki a politikailag korrekt, azt ők maguk határozzák meg – teszem hozzá én –; a világ két részre oszlik, a politikailag korrektekre és inkorrektekre, az előbbiek jogával, hogy meghatározzák a fogalom tartalmát.) A problémák akkor jelentkeznek, amikor az információk cenzúrázása (kiemelés L. GY.) az emberek széles körű érdekei ellen hat, mint például hozzá nem értés, korrupció vagy bűnözés leplezése.
A cenzúra mindig is hajlamos volt a művészet bizonyos formái ellen fellépni, gyakran azért, mert a művészek tagadni akarták az ízlés határait, és ezzel kihívásokat intéztek a hatalomhoz. Angliában például egészen 1968-ig minden színdarab kéziratát a hivatalos cenzor, a királyi ház kamarása (Lord Chamberlain) elé kellett bocsátani elbírálásra. Az ilyen típusú előcenzúra Nyugaton már nagyon ritka. Egyik fontos kivétel a film- és videofelvételek piacra bocsátás előtti cenzúrabizottsági vizsgálata. A bizottság döntése szerint a megjelölt részleteket ki kell vágni. 1972 óta a havonta megjelenő Index on censorship folyóirat kampányt folytat a szólásszabadság alapvető emberi jogaiért.
Korrektség kontra szólásszabadság
Röviden összefoglalva: politikai korrektség egyfajta rejtett identitás, titkos zsargon, amelyet a politikailag korrektek határoznak meg. Egyfajta új cenzúra, amelynek segítségével a szólásszabadság bajnokai elhallgattatják politikai ellenfeleiket! Kérdés persze az is: hol tanulják meg, honnan tudják a „politikai korrektek”, hogy mi a korrekt, és mi nem? Talán ösztöndíjasként a nyugati alapítványoknál? De kérdés persze az is, át kell-e vennünk a nyugati kultúra tiltásainak szabályait negyven év tudatgyilkos kommunista cenzúra után! Szükségünk van-e rá?!
S teszik mindezt többnyire azok, akik egyébként a hétköznapokban a szólásszabadság mellett érvelnek! (Megtudtam, a Budapesti Corvinus Egyetemen külön katedra működik, ahol a szólásszabadságot, illetve a gyűlöletbeszédet kutatják! A kérdés lehetne persze az is: van-e katedra a „politikailag inkorrekt” beszéd kutatói számára, ahol esetleg a szeretetbeszédet tanulmányozzák?) S hogy érthetővé váljon, hogyan is értelmezik a „politikai korrektséget”, a Wikipédia segítségével a már előbb is idézett kukás = hulladéklogisztikai referensen túl további példát is idézek.
A kérdés persze az, újraírható-e, újrafogalmazható-e a nyelv? És hová kell sorolni mindazokat, azt a nagy tömeget, akik kiszorulnak, vagy valamilyen oknál fogva kimaradnak az újraértelmezett nyelvhasználatból? Fasiszták lesznek? Vagy egyszerűen szellemi képességük „korlátai” révén (hisz nem ismerik a fogalmakat és a nyelvet) rettegésben tartanak a politikai korrektek.
És föl kell tennünk azt a kérdést is: a politikailag korrekt szóhasználat hozzájárul-e az igazság, a gondok kimondásához, a dolgok pozitív irányba történő fordításához? Megváltoztatja a létező realitást? Például megold-e valamit is az a keresztes hadjárat, az a hangzavar, ahogy a szokásos módszereikkel meglincselnek valakit, keresztre feszítik úgymond a többiek megfélemlítése érdekében is a „politikailag inkorrekteket”? Amelynek már köztudottan is felismerhető forgatókönyve van. Valaki megfogalmazza, a következő hozzászóló fölerősíti, majd az újabb és újabb tiltakozásokkal egyfajta láncfolyamattá, bűnfallá emelik. (Persze a baráti körök újra és újra fölforrósítják, felerősítik, majd a hazai „piacról” kiviszik a nemzetközi porondra.) S teszik mindezt mindaddig – lásd Schmitt Pál esete –, amíg elérik céljukat. Lemondatják, vagy kiközösítik a közéletből. Elérik például – jelen esetben – Jeszenszky Géza lemondatását.
Kérdem én: hogyha nem lettek volna politikai céljaik, akkor is valóban így kellett volna eljárniuk? Ha nem akartak volna „ügyet csinálni”, akkor is így járnak el? Gondoljuk végig, milyen más lehetőségeik lettek volna akkor. Az első, s talán a legkézenfekvőbb: baráti levélben figyelmeztetni J. G.-t. És amikor az első felvetés után J. G. nyilvánosan bocsánatot kér, akkor lezárják az ügyet. Így történt? Nem! De nézzük, mit is követett el Jeszenszky Géza.
Az abszurditás megvalósulása
Jeszenszky Gézának, Magyarország oslói nagykövetének, volt külügyminiszterének az egyik általa írt tankönyvéből kiragadott inkriminált mondata, amelyet a „politikailag korrektek” nem tartanak „politikailag korrektnek”, így hangzik: „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással.” A szólásszabadság kutatói által elindított gyűlölethullám persze úgy folyt le, ahogy az előbb már jeleztem. Nem részletezem. Mindenki megszólalt, csak maguk a kérdéskör ismerői, tehát a genetikusok, esetleg szociográfusok, szociológusok nem.
A kérdés, mint a tóba vetett kő körül a víz, hullámokat vetett, tovább gyűrűzött, hogy végül igazi nemzetközi botránnyá minősüljön. A „politikailag korrektek” elérték, hogy Jeszenszky Gézát kiközösítették arról a rendezvényről, amelyet ő szervezett. S mindez számomra is és sokak számára érthetetlenül az után következett be, miután Jeszenszky egy kitűnő tanulmánnyal jelentkezett az úgynevezett Romsics Gerő-vitában. Viszont amire nem számítottak, Jeszenszky Géza mellett többek között felsorakoztak azok a jeles amerikai személyiségek is, akik egyébként el szokták marasztalni a magyar jobboldalt.
A Professzorok Batthyány Köre mellett Charles Gáti, a Johns Hopkins Egyetem professzora, Simonyi András volt washingtoni nagykövet, a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Paul H. Nitze Intézete (SAIS) transzatlanti kapcsolatokat kutatóközpontjának ügyvezető igazgatója és Deák István, a Columbia Egyetem professor emeritusa is kiállt Jeszenszky Géza mellett.
Persze a megszólalók politikai tényezők és nem a kérdés szakemberei voltak. A kívülálló azt remélte, hogy az „eset” kapcsán itt az alkalom ennek a kérdésnek az egyszer és mindenkori tisztázására, tehát megszólalnak a kérdéskör kutatói is – ám a megfélemlített magyar társadalom hallgatott. Végül – dicséret érte – megszólalt egy genetikus is.
Czeizel Endre, Magyarország egyik legismertebb genetikusa a Hír Tv oknyomozó magazinjának elmondta, a Kádár-korszakban az egészségügyi világszervezet egy kubai doktornőt küldött hozzá, akinek az volt a feladata, hogy a vérrokonok házasságát vizsgálja a különböző népességekben. Hosszas utánajárás után – ismeretlen volt úgymond ez a kérdéskör az akkori Magyarországon – engedélyt kaptak a kutatásra. A 7 legnagyobb roma közösségben folyt le a kutatás.
„Az derült ki – mondta dr. Czeiczel Endre –, hogy ebben a hét roma közösségben 0 és 21 százalék között volt az unokatestvérek közötti házasság, az átlag 4,7 százalék volt. Azt tudtuk, hogy a magyar lakosságban 0,3 százalék, tehát ez esetben 16-szor nagyobb. Tehát ez tény, nem lehet vitatni. Ezzel nincs semmi baj, mert például a zsidó közösségekben is: kis közösségekben éltek, egymás között házasodtak – az antiszemitizmus miatt is, meg amiatt is, hogy egy zsidó anya csak zsidó férfival nemzhetett gyereket a vallási szabályok betartásával”. Ennyi! De talán nem is kellett több.
Romániában – Vekerdi József szerint 1929 után – először én írtam a cigányságról az 1980-ban megjelent Amíg csak él az ember című kötetemben. Sok gyermekkori barátom volt köztük, de azért is, mert fájt az életük. A cikkemről Vekerdi professzor írt a párizsi és a római cigány újságokban, de közölte később a Romániai Magyar Szó, illetve a budapesti Long drom is. Elfogultsággal tehát nem vádolhatnak. Mivel a genetikához nem értek, a kérdésem csak az a Jeszenszkyt elmarasztalókhoz: hogyan terebélyesedhetett az én szülőfalumban a kezdetben lévő egyetlen család (a székely falutörvények szerint kezdetben csak minden székely faluban „egy cigány és egy zsidó” család telepedhetett meg) mára száztagú kolóniává?
A tisztánlátáshoz persze tudni kell azt is, hogy a gyermekkoromban mindössze 20 négyzetméteres, világítás nélküli, faluszéli kalibában laktak. De kérdés persze az is, volt-e jobbító szándék a Jeszenszky Géza mögött kialakult botrányban? Hozzájárul-e a kérdéskör ilyenszerű felvetése a kérdés megoldásához? A cigányság neveléséhez, vagy egy újabb, Magyarország elleni lejárató kampány csupán? Ahogy az is, miközben elmarasztalják a mai „magyar” társadalmat, a cigányság vezetői megtesznek-e mindent a cigányság nevelése érdekében? Vagy csak a jogok ismertetése lényeges, kötelességeik nincsenek sem önmaguk, sem a saját környezetük iránt? (Meg kell mondanom, tudatában vagyok a lehetséges támadásoknak, de a kérdés fölvetése a „politikai korrektség” iránt egyre sürget.
Az Evenimentul Zilei bukaresti napilap november 19-ei számában olvastam, hogy egy dániai kisváros többségében muszlim vallású funkcionáriusai megtiltották a köztereken a fenyők karácsonyi kihelyezését. Az EU nőjogi és esélyegyenlőségi biztosa ugyanakkor törvénytervezetet akar elfogadtatni, amely kitiltatná a hagyományos családmodellről – apa, anya, gyerekek – szóló irodalmat az iskolákból. Tehát felmerül a kérdés: a másság tisztelete csak a hallgató vagy megfélemlített nagy többségre vonatkozik?
Végezetül – hogy a kérdést függetlenítsem saját elfogultságomtól – idézem Köntös László református pap írását, amelyet a Wikipédia megfelelő oldalán (tehát a politikai korrektséget taglaló oldalon) leltem. „Az abszurditás gyakorlati megvalósulása pedig ott van példának okáért, hogy ma Európában keresztet kitenni nyilvános helyre maga a provokáció. A legfrissebb példa: A kórházi kápolna egyik sarkában iszlám imaszőnyeg, a másikban Buddha-szobor, életfa és egyéb spirituális jelképek. A kereszt sehol, a helyi lelkigondozó szerint azért, mert zavarná a betegeket. Aztán jön a valódi hideg zuhany: a keresztyénekből álló konferencia, ahol nemet mondanak a „keresztyén alapokra”. Ez nem vízió, hanem a református kórházmisszió vezetőjének múlt heti tapasztalata” – www.parokia.hu.
Egyesek szerint a „politikailag korrekt” viszonyulás, beszéd eljuttat a társadalom olyan fokú atomizálódásához, amely már egyes nyugati társadalmakban létezik, hogy az emberek nem mernek egymásra nézni, mert megsérthetik a másik, vagyis a nézett ember személyiségi jogait. Ezt akarjuk?
Lőrincz György
A szerző székelyudvarhelyi író
Krónika (Kolozsvár)
2012. december 22.
Az 1989-es forradalom és az azt követő magyar események Temesváron
A forradalom megélése fontos kiindulópont volt a temesvári magyar közösség megszervezésében, azonban a kollektív emlékezetben meghatározó élményként csak a református templom előtti december 15-16-i események élnek.
Az előzmények: a temesvári magyarság a kommunizmus alatt
A forradalom kirobbanásának kontextusa nem érthető meg az azt megelőző periódus rövid ismertetése nélkül. Temesváron a 80-as évek hasonlóak voltak Erdély más városaihoz: a nemzeti kommunizmus és a diktatúra növekvő nyomása kihatással volt a város magyar lakosságára. Az egyetlen létező magyar újság, a Szabad Szó és a temesvári magyar színház ideológiai kontroll alatt állt, sőt mi több, a nyolcvanas évek végére a megszűnés veszélye fenyegette. Politikai szempontból elmondható, hogy a 80-as években a magyarok kiszorított helyzetben voltak a pártapparátusban is. Az 1984-89-es időszakban a megyei pártbizottságban csak póttaggal rendelkeztek Bloch Irma személyében, aki 1989 után már nem került előtérbe.
A közösségi kulturális és oktatási élet szempontjából azonban több olyan tevékenység vagy önképzőkör működött, amely biztosította a fiatalok és az értelmiség találkozási helyét. Ilyen volt a Látóhatár Kör, a Thália Színházi Kör, az M-Studió diákrádió, a magyar terminológiai órák tartására tett próbálkozás és a Franyó Zoltán Irodalmi Kör, amely meghatározó volt a későbbi események szempontjából is.
Mind a Látóhatár, mind pedig a Thália kiemelten fontos önképzőkörnek számított, köreikben több olyan diák is megfordult, aki később, 1989 után, az erdélyi magyar kulturális és politikai élet meghatározó személyisége lett. A Thália tagja volt például Borbély László, az RMDSZ jelenlegi politikai alelnöke, Szilágyi Zsolt volt parlamenti képviselő, Toró T. Tibor EMNP elnök, vagy Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. A Látóhatárban tevékenykedett például Visky András dramaturg, a kolozsvári színházi élet és színházi oktatás jeles alakja.
Habár látszólag önállóan működtek, a Látóhatár és a Thália többször a Securitate célkeresztjébe került, főleg a rendszerellenesnek ítélt rendezvényeik miatt. Mindkét kör tanári ellenőrzés alatt működött, a Látóhatárnak Bálintfi Ottó filozófiatanár, a Tháliának Albert Ferenc szociológus, az Agronómia tanára volt a felelőse. A felügyelőtanárok puffer-szerepet töltöttek be: közvetítettek a diákok és a kommunista párt között, illetve mindkét irányba próbálták rendezni a konfliktusokat.
A Látóhatárt végül 1984-ben az országos politikai szigor hatására magyarázat nélkül szüntették meg. A színjátszó kör megszűnése egy 1988-as, a Reformáció ünnepe alkalmával szervezett Dsida Jenő szavalóesthez köthető, amelynek második előadását a Securitate megtiltotta.
A Franyó Zoltán irodalmi kör az értelmiség hálózatok szempontjából volt fontos. Az idősebb generáció tagjai rendszeresen megfordultak itt, megalapozva a rendszerváltás utáni kapcsolataikat is.
Az elit-hálózatok szempontjából fontos megemlíteni Bárányi Ferenc altatóorvos (későbbi RMDSZ-es parlamenti képviselő) nevét is, aki meghatározó személyisége volt a helyi magyar elitnek. Az általa rendezett összejöveteleken az akkori temesvári magyar elit legtöbb tagja megfordult. Bárányi hagyományosan minden évben december második szombatján rendezte meg névnapi ünnepségét, ahol átlagban 70-80 ember jelent meg, köztük meghatározó temesvári személyiségek, színészek.
Összefoglalva, a diktatúra szorító nyomása ellenére, Temesváron jelentős volt az önképzőkörök száma, mind a fiatalabb, mind pedig az idősebb generációk számára. Ugyanakkor kitapintható magyar elithálózat létezett, amely meghatározó volt az események későbbi alakulásában.
Az 1989-es forradalom előzményei
Az 1989-es események egyik kiindulópontjaként a református templom előtti, Tőkés László a parókiából való eltávolítása ellen tiltakozó tüntetést jelölik meg, amely december 16-án és 17-én fokozatosan rendszerellenes lázadássá alakult.
Tőkés László 1986-ban került Temesvárra segédlelkészként Peuker Leó, akkori református lelkész mellé. Az új lelkész jelenléte üdítően hatott a közösségre, az általa vezetett istentiszteletekre mind többen és többen jártak el. Politikai üldöztetése két 1988-as esemény kapcsán erősödik fel: a már említett Reformáció emléknapján rendezett Dsida-est, valamint a falurombolás ellen kezdeményezett tiltakozási akció, amely után Tőkés nemcsak hogy egyházi fegyelmi intést kapott, hanem a Securitate figyelmét is magára vonta. Az események folyományaként a Tőkés mellett kitartó személyek életét ellehetetlenítették, sőt, 1989 szeptemberében, a hozzá közel álló személyek egyikét, Újvárossy Ernőt holtan találták a Temesvár melletti Vadász-erdőben. Habár halálának okaira nincs bizonyíték, vélhetően a Securitate emberei ölték meg, ezért sokan a forradalom első áldozataként tartják számon.
1989 nyarától a Tőkés körüli eseményekről már rendszeresen tudósított a magyarországi sajtó. Ennek következtében a temesvári lakosok – más belső-erdélyi városokkal ellentétben – feltehetően sokkal több információval rendelkeztek, hiszen nézhették és hallgathatták mind a magyar, mind pedig a szerb TV- és rádióadókat. A kintről jövő információnak több szempontból kiemelt szerepe van. Egyrészt, egyike azon kevés híreknek, amelyek hihetőek voltak (a helyi média párt-kontroll alatt állt), másrészt, fontosak voltak a bizalom szempontjából is, hiszen a kintről jövő információk nem részei a nyolcvanas évekre jellemző provokációknak.
Az 1989-es forradalom és a magyarok
Magyar szempontból a forradalom egyetlen kiemelkedő eseménye a református templom előtti, a Tőkés kilakoltatása ellen indított tiltakozás volt. Fontos kiemelni, hogy nem egy előre megszervezett tiltakozási akcióról volt szó. December 15-én pár száz ember, főleg idősek, nem a rendszer ellen, hanem Tőkés László kilakoltatása ellen tiltakoznak és élőlánccal próbálták ezt megállítani. A magyar megmozdulásként indult tiltakozáshoz fokozatosan román nemzetiségű temesváriak is csatlakoztak, köztük a Petru Dugulescu vezette baptista közösség tagjai, akik biztosították a lelkipásztor és családja védelmét és a tüntetés békés voltát. A baptista közösségekkel Balaton Zoltán és Borbély Imre vette fel a kapcsolatot.
Az első Ceauşescu-ellenes szlogenek 1989. december 16-a délután hangzottak el. Ennek központi szereplője Ion Monoran költő volt, aki megállított egy villamost és a rajta utazókat tüntetni hívta. A december 15-16-i események továbbá fontos legitimációs alapot nyújtottak a közösségi életben aktív szerepet vállalók számára. Az 1989 utáni magyar elit jelentős része – amennyiben a városban volt – saját bevallása szerint megjelent a két nap valamelyikén a templom előtt. A részvétel a „forradalmárság” 1989 utáni szimbolikus tőkéje lett, feljogosította tulajdonosát, hogy sikeresen vegyen részt az új rendszer megszervezésében.
December 17-én tovább folytatódtak a zavargások, a katonaság is kivonult a tüntetők megfékezésére, és délután elhangzottak az első lövések. 18-a nyugodtabban telt el, de a város katonai megszállás alatt volt. December 19-én több temesvári gyárban a munkások általános sztrájkba léptek, majd az utcára vonultak. December 20-án hangzott el először az „Armata e cu noi!” (A katonaság velünk van) szlogen és megalakult a Román Demokrata Front. A temesvári Opera-teret ezen a napon foglalták el a tüntetők. Az Opera balkonjáról többen beszédet intéztek a tömeghez. Ceaușescu december 21-i beszédét, majd a diktátor futásáról szóló híreket a téren több ezer ember élőben hallgatta.
A 16-i események után a magyar nemzetiségűek viszonylag ritkábban kerültek előtérbe. Kivételt képez Oberst László mérnök, későbbi RMDSZ-es megyei tanácsos, aki egyik szervezője volt az ELBA-ban kirobbant sztrájknak, Bárányi Ferenc, aki a temesvári Új Klinikán volt szolgálatban (a beutalt sebesültek és halottak listáját ő csempészte ki), illetve Balaton Zoltán fizikus, kutató, aki a forradalom alatt az Opera balkonjáról szólt a tüntetőkhöz, egyike lett az úgynevezett „balkonistáknak”, a forradalom első szervezett csoportjának.
A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség alakulása és annak értelmezése
A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség (BMDSZ) 1989. december 22-én délután-estefelé alakult meg Bárányi Ferenc lakásán. Bárányinál főleg baráti köréhez tartozó személyek gyűltek össze. Egyeseket telefonon hívtak fel, másoktól pedig engedélyt sem kértek nevük felhasználására. Az alakuló bizottság célja az volt, hogy minél jobban „leképezze a társadalmi struktúrát.” Az este folyamán megszületett a BMDSZ első hivatalos dokumentuma, egy nyilatkozat formájában. A nyilatkozat alapszövegét Albert Ferenc írta, a többiek pedig egyetértettek vele. Emellett megválasztották a szervezet ideiglenes elnökét. Bárányi Ferenc Toró Tibor fizikusnak ajánlotta fel a funkciót, aki ezt nem fogadta el, és a „fiatalok közül” Bodó Barnát javasolta. A szöveg véglegesítése után Toró Tibor Bárányi lakásáról felhívta Domokos Gézát, beszámolva neki a történésekről.
Megalakulása után a BMDSZ nagyon hamar tagság-toborzásba kezdett. A BMDSZ irodájának a Szabad Szó szerkesztősége melletti termek egyikét nevezték ki. Itt folyamatos gyűlések voltak, viták, ahol a résztvevők a következő lépéseket próbálták megvitatni. A visszaemlékezők kevésbé említenek konkrét témákat, abban viszont mindenki megegyezik, hogy a helyi magyarság státusának kérdése, a magyar iskola megalakítása és a tagság-toborzás voltak napirenden. Működésében a BMDSZ tehát nyilvános helyszínt teremtett a találkozásra a bánsági magyar elit számára.
A kommunizmus utáni temesvári magyar elit összetétele és jellemzői
A nyilatkozat tartalmát, az aláírók és a találkozón részt vevők névsorát, valamint a visszaemlékezésekből rekonstruált történéseket elemezve több, az elitre vonatkozó következtetés is levonható. Egyrészt elkönyvelhető, hogy annak ellenére, hogy a más országokból jövő információk hatására a változás „a levegőben lógott”, a szervezet megalakulása és a nyilatkozat születése nem egy előre megtervezett stratégia része volt, hanem feltehetőleg az események hatására, relatív spontánul történt. Másrészt, a BMDSZ alapítói és későbbi aktív tagjai mind akkori megnyilatkozásaikban, mind pedig visszaemlékezésükben aláhúzták, hogy nem pártot, hanem érdekvédelmi szervezetet alakítanak.
A BMDSZ a márciusi vezetőség-választásokig versenyt futott saját legitimációjával. Alapító tagjai nagyrészt 1989 előtt szerezték társadalmi tőkéjüket (újságírók, tanárok, a közösség meghatározó személyiségei), azonban befogadták a forradalomban való részvétel szimbolikus tőkéjével rendelkezőket is, és nagyon hamar nyitni próbáltak a különböző intézményi és munkaközösségi képviseletek felé. Mérlegelték, hogy kik azok a személyek, akik hitelesek lehetnek eddigi vagy a forradalom alatt mutatott tevékenységük, feddhetetlen kiállásuk vagy egyéb tulajdonságuknak köszönhetően.
A vezetőségbe bekerültek a forradalmárok (pl. Oberst László), a rendszerváltás előtti kulturális elit tagjai (pl. Matekovits György) de a nómenklatúra egyes képviselői is (pl. Albert Ferenc). A fő feltétel az volt, hogy az azelőtti rendszerben tetteivel nem kompromittálta magát. A „vitatott elemeket” nem engedték be, vagy kizárták az új struktúrákból. Tanulságos például a Szabad Szó szerkesztőségében dolgozó Vajda Sándor, az ügyészként tevékenykedő Egeressy László, illetve a színházigazgató Sinka Károly esete. Vajda esetében az összes megkérdezett személy egyetértett abban, hogy úgymond „szekus” volt, Egeressy és Sinka 1989 előtti szerepe vitatott maradt, de 1989 után csak marginálisan vettek részt a közösség újjászervezésében.
A nyitott struktúra hatására a kialakulóban levő politikai eliten belül látszólag nem voltak ellentétek, formailag a múlt rendszerben betöltött szerep nem volt kizáró ok, azonban a kérdés burkoltan a nyilvánosságban is megjelenik.
Viták és célok a BMDSZ tevékenységében
A legtöbbet tárgyalt témák az önálló magyar iskola, a szervezetépítés és a magyar ház kérdése voltak. Az önálló magyar iskola megteremtéséről szóló vitában a résztvevők egyetértenek abban, hogy a közösség megmaradásának szempontjából ez elkerülhetetlen. Ettől kezdve a vita e célkitűzés megvalósításáról szólt. A többség döntése alapján azonnali hatállyal kérték az iskola létrehozását, nem várva meg az iskolai év végét. A magyar iskola február 15-én alakult meg, a szerb és német iskolával egyetemben. A Bartók Béla nevet demokratikus úton választották ki a diákok és tanárok. Jellemző, hogy az iskola megalakulásának kiharcolása nem egy szervezett folyamat része volt. Többen, egymástól függetlenül próbálták az iskola megalakulását „kijárni”, később saját sikerként könyvelve el mindezt.
A Magyar Ház kérdése másképpen alakult. Sokan, a hatalom és a többségi társadalom potenciális reakcióitól megijedve, jogi úton akarták visszakérni a magyar közösség „jogos tulajdonát.” Az egyetlen, aki az ingatlan elfoglalását javasolta, Borbély Imre volt, későbbi RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki javaslatának leszavazása után nem vett már részt a helyi politikában. Az épületet végül nem sikerült visszaszerezni, egy magáncég kezébe került.
A BMDSZ konszolidációja és a parlamenti választások
Helyi szinten a BMDSZ szoros kapcsolatokat alakított ki a frissen újraalakuló magyar újsággal, a Temesvári Új Szóval és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezettel (TEMISZ) is. A fiatalokat az országos RMDSZ-hez hasonlóan a BMDSZ hamar partnerének fogadta, bevonva őket a vezetésbe és a szervezésbe. Ezen legitimációs tett nem jelentette a TEMISZ beolvadását a szervezetbe, amaz folytatta saját útját, országos ernyőszervezetbe lépve be.
A Temesvári Új Szó és az RMDSZ kapcsolata érdekesen alakult. Az újság már decemberben újraszerveződött. Az első napokban Bárányi Bodó Barnát „nevezte ki” az újság élére, amit az újság szerkesztősége nem fogadott el és demokratikus úton választott magának szerkesztőséget. Ez az esemény több érdekes kérdést vet fel. Egyrészt, jól tükrözi, hogy a BMDSZ alapítói úgy képzelték el szervezetüket, hogy a magyar társadalmi élet minden területére kiterjesztik befolyásukat és ezeken belül döntéshozatali joggal rendelkeznek. Az eset nem csak a szervezet kezdeti demokrácia-értelmezésére, hanem Bárányi rendszerváltás utáni szerepére is rávilágít. Bárányi a frissen alakuló szervezet alelnökeként erős társadalmi és szimbolikus tőkével rendelkezett. Ez a tőkekoncentráció vélhetően hozzájárult képviselőjelöltségéhez is. Habár jelölésének módja már feledésbe merült, sem Bárányi Ferencnek, sem a szenátori lista élére kerülő Tőkés Lászlónak, nem volt kihívója, mindenki számára világos volt, hogy ők ketten kell legyenek azok, akik jelöltetik magukat.
Fontos megemlíteni, hogy a BMDSZ vezetői, Bárányi Ferenc bejutása mellett, Tőkés László sikerében mindenképpen, de Oberst László esélyeiben is bíztak. Ez azzal magyarázható, hogy hasonlóan Románia más régióihoz, nem lehetett tudni, pontosan hány magyar él a megyében, a magyar közgondolkodás felülreprezentálta őket, illetve a Tőkés Lászlót övező „szimpátia-hullám” miatt nagyszámú román szavazat bejövetelére is számítottak. Az eredményekből azonban kitűnik, hogy az RMDSZ-re leadott román szavazatok minimálisnak mondhatóak. Tőkés esetében a többletszavazatok feltehetőleg a kisebbségektől származtak.
Exkurzus: címszavakban pár következtetés
A forradalom megélése egy fontos kiindulópont volt a temesvári magyar közösség megszervezésében, azonban a helyi magyar közösség kollektív emlékezetében meghatározó forradalmi élményként csak a református templom előtti december 15-16-i események kerültek be. A BMDSZ a megyei elnökség márciusi megválasztásáig nem klasszikus értelemben vett szervezetként működött: találkozóin bárki felszólalhatott, az érdeklődők közösen fogalmazták meg a temesvári magyar közérdeket, a benne tevékenykedők egymástól függetlenül próbálták a közösségi célokat elérni, nem volt világos hierarchikus struktúrája sem. A szervezetet a társadalmi élet minden területére kiterjedő struktúraként képzelték el. A bekerülő aktív tagok két típusú tőkével rendelkeztek: egyrészt, a múlt rendszerből hozott társadalmi és kulturális tőkével, másrészt a forradalmi szerepvállalásból táplálkozó szimbolikus tőkével. Látszólag mindenki elismerte a kialakuló elit szupremáciáját. Fontos jellemzője az 1990-es évnek, hogy a kommunista múlttal való szembenézés csak elszórtan jelentkezett. Többen felvállalták a Temesvári Kiáltvány nyolcas pontjában leszögezetteket, azonban a BMDSZ-ben nem volt vita erről a kérdésről, sőt a nyilvánosság felől jövő, erre vonatkozó jelzéseket is hamar a szőnyeg alá söpörték. Az első vezetőség jelentős része a régi elitből állt össze, de a szervezet környékén feltűntek már azok az emberek is, akik a forradalom után kapcsolódtak be a magyar közösség szervezésébe. A román-magyar kapcsolatok jónak mondhatóak, azonban a választási eredmények világosan megmutatják a nemzetiségi kapcsolatok határait: a szenátusi listán induló Tőkés László, a „forradalom kirobbantója” elenyésző román támogatást kapott.
Toró Tamás, Toró Tibor
a szerzőkről
Toró Tamás
1985-ben született Temesváron. Középiskolai tanulmányait a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban végezte. 2008-ban történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2009-2010 között a Történelem tanszék nemzetközi kapcsolatok mesteri képzésében vett részt a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. 2010-2012 között a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Nemzetközi tanulmányok mesteri képzőjét elvégezve nemzetközi kapcsolatok szakértői diplomát szerzett.
Toró Tibor
1981-ben született Temesváron. Középiskolai tanulmányait a Bartók Béla Elméleti líceum informatika szakán végezte. 2005-ben szerez diplomát a temesvári Nyugati Egyetem Szociológia szakán, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi tanszékén és a budapesti Középeurópai Egyetem Nacionalizmuselméletek tanszékén mesterizik. Jelenleg doktorandusz a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Filozófia Tanszékén és tanársegéd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Nemzetközi kapcsolatok és Európai tanulmányok tanszékén. Kutatási területe a nacionalizmus, a romániai magyar elitek és a nemzeti kisebbségek.
Transindex.ro
A forradalom megélése fontos kiindulópont volt a temesvári magyar közösség megszervezésében, azonban a kollektív emlékezetben meghatározó élményként csak a református templom előtti december 15-16-i események élnek.
Az előzmények: a temesvári magyarság a kommunizmus alatt
A forradalom kirobbanásának kontextusa nem érthető meg az azt megelőző periódus rövid ismertetése nélkül. Temesváron a 80-as évek hasonlóak voltak Erdély más városaihoz: a nemzeti kommunizmus és a diktatúra növekvő nyomása kihatással volt a város magyar lakosságára. Az egyetlen létező magyar újság, a Szabad Szó és a temesvári magyar színház ideológiai kontroll alatt állt, sőt mi több, a nyolcvanas évek végére a megszűnés veszélye fenyegette. Politikai szempontból elmondható, hogy a 80-as években a magyarok kiszorított helyzetben voltak a pártapparátusban is. Az 1984-89-es időszakban a megyei pártbizottságban csak póttaggal rendelkeztek Bloch Irma személyében, aki 1989 után már nem került előtérbe.
A közösségi kulturális és oktatási élet szempontjából azonban több olyan tevékenység vagy önképzőkör működött, amely biztosította a fiatalok és az értelmiség találkozási helyét. Ilyen volt a Látóhatár Kör, a Thália Színházi Kör, az M-Studió diákrádió, a magyar terminológiai órák tartására tett próbálkozás és a Franyó Zoltán Irodalmi Kör, amely meghatározó volt a későbbi események szempontjából is.
Mind a Látóhatár, mind pedig a Thália kiemelten fontos önképzőkörnek számított, köreikben több olyan diák is megfordult, aki később, 1989 után, az erdélyi magyar kulturális és politikai élet meghatározó személyisége lett. A Thália tagja volt például Borbély László, az RMDSZ jelenlegi politikai alelnöke, Szilágyi Zsolt volt parlamenti képviselő, Toró T. Tibor EMNP elnök, vagy Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. A Látóhatárban tevékenykedett például Visky András dramaturg, a kolozsvári színházi élet és színházi oktatás jeles alakja.
Habár látszólag önállóan működtek, a Látóhatár és a Thália többször a Securitate célkeresztjébe került, főleg a rendszerellenesnek ítélt rendezvényeik miatt. Mindkét kör tanári ellenőrzés alatt működött, a Látóhatárnak Bálintfi Ottó filozófiatanár, a Tháliának Albert Ferenc szociológus, az Agronómia tanára volt a felelőse. A felügyelőtanárok puffer-szerepet töltöttek be: közvetítettek a diákok és a kommunista párt között, illetve mindkét irányba próbálták rendezni a konfliktusokat.
A Látóhatárt végül 1984-ben az országos politikai szigor hatására magyarázat nélkül szüntették meg. A színjátszó kör megszűnése egy 1988-as, a Reformáció ünnepe alkalmával szervezett Dsida Jenő szavalóesthez köthető, amelynek második előadását a Securitate megtiltotta.
A Franyó Zoltán irodalmi kör az értelmiség hálózatok szempontjából volt fontos. Az idősebb generáció tagjai rendszeresen megfordultak itt, megalapozva a rendszerváltás utáni kapcsolataikat is.
Az elit-hálózatok szempontjából fontos megemlíteni Bárányi Ferenc altatóorvos (későbbi RMDSZ-es parlamenti képviselő) nevét is, aki meghatározó személyisége volt a helyi magyar elitnek. Az általa rendezett összejöveteleken az akkori temesvári magyar elit legtöbb tagja megfordult. Bárányi hagyományosan minden évben december második szombatján rendezte meg névnapi ünnepségét, ahol átlagban 70-80 ember jelent meg, köztük meghatározó temesvári személyiségek, színészek.
Összefoglalva, a diktatúra szorító nyomása ellenére, Temesváron jelentős volt az önképzőkörök száma, mind a fiatalabb, mind pedig az idősebb generációk számára. Ugyanakkor kitapintható magyar elithálózat létezett, amely meghatározó volt az események későbbi alakulásában.
Az 1989-es forradalom előzményei
Az 1989-es események egyik kiindulópontjaként a református templom előtti, Tőkés László a parókiából való eltávolítása ellen tiltakozó tüntetést jelölik meg, amely december 16-án és 17-én fokozatosan rendszerellenes lázadássá alakult.
Tőkés László 1986-ban került Temesvárra segédlelkészként Peuker Leó, akkori református lelkész mellé. Az új lelkész jelenléte üdítően hatott a közösségre, az általa vezetett istentiszteletekre mind többen és többen jártak el. Politikai üldöztetése két 1988-as esemény kapcsán erősödik fel: a már említett Reformáció emléknapján rendezett Dsida-est, valamint a falurombolás ellen kezdeményezett tiltakozási akció, amely után Tőkés nemcsak hogy egyházi fegyelmi intést kapott, hanem a Securitate figyelmét is magára vonta. Az események folyományaként a Tőkés mellett kitartó személyek életét ellehetetlenítették, sőt, 1989 szeptemberében, a hozzá közel álló személyek egyikét, Újvárossy Ernőt holtan találták a Temesvár melletti Vadász-erdőben. Habár halálának okaira nincs bizonyíték, vélhetően a Securitate emberei ölték meg, ezért sokan a forradalom első áldozataként tartják számon.
1989 nyarától a Tőkés körüli eseményekről már rendszeresen tudósított a magyarországi sajtó. Ennek következtében a temesvári lakosok – más belső-erdélyi városokkal ellentétben – feltehetően sokkal több információval rendelkeztek, hiszen nézhették és hallgathatták mind a magyar, mind pedig a szerb TV- és rádióadókat. A kintről jövő információnak több szempontból kiemelt szerepe van. Egyrészt, egyike azon kevés híreknek, amelyek hihetőek voltak (a helyi média párt-kontroll alatt állt), másrészt, fontosak voltak a bizalom szempontjából is, hiszen a kintről jövő információk nem részei a nyolcvanas évekre jellemző provokációknak.
Az 1989-es forradalom és a magyarok
Magyar szempontból a forradalom egyetlen kiemelkedő eseménye a református templom előtti, a Tőkés kilakoltatása ellen indított tiltakozás volt. Fontos kiemelni, hogy nem egy előre megszervezett tiltakozási akcióról volt szó. December 15-én pár száz ember, főleg idősek, nem a rendszer ellen, hanem Tőkés László kilakoltatása ellen tiltakoznak és élőlánccal próbálták ezt megállítani. A magyar megmozdulásként indult tiltakozáshoz fokozatosan román nemzetiségű temesváriak is csatlakoztak, köztük a Petru Dugulescu vezette baptista közösség tagjai, akik biztosították a lelkipásztor és családja védelmét és a tüntetés békés voltát. A baptista közösségekkel Balaton Zoltán és Borbély Imre vette fel a kapcsolatot.
Az első Ceauşescu-ellenes szlogenek 1989. december 16-a délután hangzottak el. Ennek központi szereplője Ion Monoran költő volt, aki megállított egy villamost és a rajta utazókat tüntetni hívta. A december 15-16-i események továbbá fontos legitimációs alapot nyújtottak a közösségi életben aktív szerepet vállalók számára. Az 1989 utáni magyar elit jelentős része – amennyiben a városban volt – saját bevallása szerint megjelent a két nap valamelyikén a templom előtt. A részvétel a „forradalmárság” 1989 utáni szimbolikus tőkéje lett, feljogosította tulajdonosát, hogy sikeresen vegyen részt az új rendszer megszervezésében.
December 17-én tovább folytatódtak a zavargások, a katonaság is kivonult a tüntetők megfékezésére, és délután elhangzottak az első lövések. 18-a nyugodtabban telt el, de a város katonai megszállás alatt volt. December 19-én több temesvári gyárban a munkások általános sztrájkba léptek, majd az utcára vonultak. December 20-án hangzott el először az „Armata e cu noi!” (A katonaság velünk van) szlogen és megalakult a Román Demokrata Front. A temesvári Opera-teret ezen a napon foglalták el a tüntetők. Az Opera balkonjáról többen beszédet intéztek a tömeghez. Ceaușescu december 21-i beszédét, majd a diktátor futásáról szóló híreket a téren több ezer ember élőben hallgatta.
A 16-i események után a magyar nemzetiségűek viszonylag ritkábban kerültek előtérbe. Kivételt képez Oberst László mérnök, későbbi RMDSZ-es megyei tanácsos, aki egyik szervezője volt az ELBA-ban kirobbant sztrájknak, Bárányi Ferenc, aki a temesvári Új Klinikán volt szolgálatban (a beutalt sebesültek és halottak listáját ő csempészte ki), illetve Balaton Zoltán fizikus, kutató, aki a forradalom alatt az Opera balkonjáról szólt a tüntetőkhöz, egyike lett az úgynevezett „balkonistáknak”, a forradalom első szervezett csoportjának.
A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség alakulása és annak értelmezése
A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség (BMDSZ) 1989. december 22-én délután-estefelé alakult meg Bárányi Ferenc lakásán. Bárányinál főleg baráti köréhez tartozó személyek gyűltek össze. Egyeseket telefonon hívtak fel, másoktól pedig engedélyt sem kértek nevük felhasználására. Az alakuló bizottság célja az volt, hogy minél jobban „leképezze a társadalmi struktúrát.” Az este folyamán megszületett a BMDSZ első hivatalos dokumentuma, egy nyilatkozat formájában. A nyilatkozat alapszövegét Albert Ferenc írta, a többiek pedig egyetértettek vele. Emellett megválasztották a szervezet ideiglenes elnökét. Bárányi Ferenc Toró Tibor fizikusnak ajánlotta fel a funkciót, aki ezt nem fogadta el, és a „fiatalok közül” Bodó Barnát javasolta. A szöveg véglegesítése után Toró Tibor Bárányi lakásáról felhívta Domokos Gézát, beszámolva neki a történésekről.
Megalakulása után a BMDSZ nagyon hamar tagság-toborzásba kezdett. A BMDSZ irodájának a Szabad Szó szerkesztősége melletti termek egyikét nevezték ki. Itt folyamatos gyűlések voltak, viták, ahol a résztvevők a következő lépéseket próbálták megvitatni. A visszaemlékezők kevésbé említenek konkrét témákat, abban viszont mindenki megegyezik, hogy a helyi magyarság státusának kérdése, a magyar iskola megalakítása és a tagság-toborzás voltak napirenden. Működésében a BMDSZ tehát nyilvános helyszínt teremtett a találkozásra a bánsági magyar elit számára.
A kommunizmus utáni temesvári magyar elit összetétele és jellemzői
A nyilatkozat tartalmát, az aláírók és a találkozón részt vevők névsorát, valamint a visszaemlékezésekből rekonstruált történéseket elemezve több, az elitre vonatkozó következtetés is levonható. Egyrészt elkönyvelhető, hogy annak ellenére, hogy a más országokból jövő információk hatására a változás „a levegőben lógott”, a szervezet megalakulása és a nyilatkozat születése nem egy előre megtervezett stratégia része volt, hanem feltehetőleg az események hatására, relatív spontánul történt. Másrészt, a BMDSZ alapítói és későbbi aktív tagjai mind akkori megnyilatkozásaikban, mind pedig visszaemlékezésükben aláhúzták, hogy nem pártot, hanem érdekvédelmi szervezetet alakítanak.
A BMDSZ a márciusi vezetőség-választásokig versenyt futott saját legitimációjával. Alapító tagjai nagyrészt 1989 előtt szerezték társadalmi tőkéjüket (újságírók, tanárok, a közösség meghatározó személyiségei), azonban befogadták a forradalomban való részvétel szimbolikus tőkéjével rendelkezőket is, és nagyon hamar nyitni próbáltak a különböző intézményi és munkaközösségi képviseletek felé. Mérlegelték, hogy kik azok a személyek, akik hitelesek lehetnek eddigi vagy a forradalom alatt mutatott tevékenységük, feddhetetlen kiállásuk vagy egyéb tulajdonságuknak köszönhetően.
A vezetőségbe bekerültek a forradalmárok (pl. Oberst László), a rendszerváltás előtti kulturális elit tagjai (pl. Matekovits György) de a nómenklatúra egyes képviselői is (pl. Albert Ferenc). A fő feltétel az volt, hogy az azelőtti rendszerben tetteivel nem kompromittálta magát. A „vitatott elemeket” nem engedték be, vagy kizárták az új struktúrákból. Tanulságos például a Szabad Szó szerkesztőségében dolgozó Vajda Sándor, az ügyészként tevékenykedő Egeressy László, illetve a színházigazgató Sinka Károly esete. Vajda esetében az összes megkérdezett személy egyetértett abban, hogy úgymond „szekus” volt, Egeressy és Sinka 1989 előtti szerepe vitatott maradt, de 1989 után csak marginálisan vettek részt a közösség újjászervezésében.
A nyitott struktúra hatására a kialakulóban levő politikai eliten belül látszólag nem voltak ellentétek, formailag a múlt rendszerben betöltött szerep nem volt kizáró ok, azonban a kérdés burkoltan a nyilvánosságban is megjelenik.
Viták és célok a BMDSZ tevékenységében
A legtöbbet tárgyalt témák az önálló magyar iskola, a szervezetépítés és a magyar ház kérdése voltak. Az önálló magyar iskola megteremtéséről szóló vitában a résztvevők egyetértenek abban, hogy a közösség megmaradásának szempontjából ez elkerülhetetlen. Ettől kezdve a vita e célkitűzés megvalósításáról szólt. A többség döntése alapján azonnali hatállyal kérték az iskola létrehozását, nem várva meg az iskolai év végét. A magyar iskola február 15-én alakult meg, a szerb és német iskolával egyetemben. A Bartók Béla nevet demokratikus úton választották ki a diákok és tanárok. Jellemző, hogy az iskola megalakulásának kiharcolása nem egy szervezett folyamat része volt. Többen, egymástól függetlenül próbálták az iskola megalakulását „kijárni”, később saját sikerként könyvelve el mindezt.
A Magyar Ház kérdése másképpen alakult. Sokan, a hatalom és a többségi társadalom potenciális reakcióitól megijedve, jogi úton akarták visszakérni a magyar közösség „jogos tulajdonát.” Az egyetlen, aki az ingatlan elfoglalását javasolta, Borbély Imre volt, későbbi RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki javaslatának leszavazása után nem vett már részt a helyi politikában. Az épületet végül nem sikerült visszaszerezni, egy magáncég kezébe került.
A BMDSZ konszolidációja és a parlamenti választások
Helyi szinten a BMDSZ szoros kapcsolatokat alakított ki a frissen újraalakuló magyar újsággal, a Temesvári Új Szóval és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezettel (TEMISZ) is. A fiatalokat az országos RMDSZ-hez hasonlóan a BMDSZ hamar partnerének fogadta, bevonva őket a vezetésbe és a szervezésbe. Ezen legitimációs tett nem jelentette a TEMISZ beolvadását a szervezetbe, amaz folytatta saját útját, országos ernyőszervezetbe lépve be.
A Temesvári Új Szó és az RMDSZ kapcsolata érdekesen alakult. Az újság már decemberben újraszerveződött. Az első napokban Bárányi Bodó Barnát „nevezte ki” az újság élére, amit az újság szerkesztősége nem fogadott el és demokratikus úton választott magának szerkesztőséget. Ez az esemény több érdekes kérdést vet fel. Egyrészt, jól tükrözi, hogy a BMDSZ alapítói úgy képzelték el szervezetüket, hogy a magyar társadalmi élet minden területére kiterjesztik befolyásukat és ezeken belül döntéshozatali joggal rendelkeznek. Az eset nem csak a szervezet kezdeti demokrácia-értelmezésére, hanem Bárányi rendszerváltás utáni szerepére is rávilágít. Bárányi a frissen alakuló szervezet alelnökeként erős társadalmi és szimbolikus tőkével rendelkezett. Ez a tőkekoncentráció vélhetően hozzájárult képviselőjelöltségéhez is. Habár jelölésének módja már feledésbe merült, sem Bárányi Ferencnek, sem a szenátori lista élére kerülő Tőkés Lászlónak, nem volt kihívója, mindenki számára világos volt, hogy ők ketten kell legyenek azok, akik jelöltetik magukat.
Fontos megemlíteni, hogy a BMDSZ vezetői, Bárányi Ferenc bejutása mellett, Tőkés László sikerében mindenképpen, de Oberst László esélyeiben is bíztak. Ez azzal magyarázható, hogy hasonlóan Románia más régióihoz, nem lehetett tudni, pontosan hány magyar él a megyében, a magyar közgondolkodás felülreprezentálta őket, illetve a Tőkés Lászlót övező „szimpátia-hullám” miatt nagyszámú román szavazat bejövetelére is számítottak. Az eredményekből azonban kitűnik, hogy az RMDSZ-re leadott román szavazatok minimálisnak mondhatóak. Tőkés esetében a többletszavazatok feltehetőleg a kisebbségektől származtak.
Exkurzus: címszavakban pár következtetés
A forradalom megélése egy fontos kiindulópont volt a temesvári magyar közösség megszervezésében, azonban a helyi magyar közösség kollektív emlékezetében meghatározó forradalmi élményként csak a református templom előtti december 15-16-i események kerültek be. A BMDSZ a megyei elnökség márciusi megválasztásáig nem klasszikus értelemben vett szervezetként működött: találkozóin bárki felszólalhatott, az érdeklődők közösen fogalmazták meg a temesvári magyar közérdeket, a benne tevékenykedők egymástól függetlenül próbálták a közösségi célokat elérni, nem volt világos hierarchikus struktúrája sem. A szervezetet a társadalmi élet minden területére kiterjedő struktúraként képzelték el. A bekerülő aktív tagok két típusú tőkével rendelkeztek: egyrészt, a múlt rendszerből hozott társadalmi és kulturális tőkével, másrészt a forradalmi szerepvállalásból táplálkozó szimbolikus tőkével. Látszólag mindenki elismerte a kialakuló elit szupremáciáját. Fontos jellemzője az 1990-es évnek, hogy a kommunista múlttal való szembenézés csak elszórtan jelentkezett. Többen felvállalták a Temesvári Kiáltvány nyolcas pontjában leszögezetteket, azonban a BMDSZ-ben nem volt vita erről a kérdésről, sőt a nyilvánosság felől jövő, erre vonatkozó jelzéseket is hamar a szőnyeg alá söpörték. Az első vezetőség jelentős része a régi elitből állt össze, de a szervezet környékén feltűntek már azok az emberek is, akik a forradalom után kapcsolódtak be a magyar közösség szervezésébe. A román-magyar kapcsolatok jónak mondhatóak, azonban a választási eredmények világosan megmutatják a nemzetiségi kapcsolatok határait: a szenátusi listán induló Tőkés László, a „forradalom kirobbantója” elenyésző román támogatást kapott.
Toró Tamás, Toró Tibor
a szerzőkről
Toró Tamás
1985-ben született Temesváron. Középiskolai tanulmányait a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban végezte. 2008-ban történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2009-2010 között a Történelem tanszék nemzetközi kapcsolatok mesteri képzésében vett részt a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. 2010-2012 között a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Nemzetközi tanulmányok mesteri képzőjét elvégezve nemzetközi kapcsolatok szakértői diplomát szerzett.
Toró Tibor
1981-ben született Temesváron. Középiskolai tanulmányait a Bartók Béla Elméleti líceum informatika szakán végezte. 2005-ben szerez diplomát a temesvári Nyugati Egyetem Szociológia szakán, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi tanszékén és a budapesti Középeurópai Egyetem Nacionalizmuselméletek tanszékén mesterizik. Jelenleg doktorandusz a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Filozófia Tanszékén és tanársegéd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Nemzetközi kapcsolatok és Európai tanulmányok tanszékén. Kutatási területe a nacionalizmus, a romániai magyar elitek és a nemzeti kisebbségek.
Transindex.ro
2013. április 13.
Új média – hatodszorra
Digitális kalózokról, tudáshordozókról, "én"- ről…
A marosvásárhelyi Sapientia kommunikáció szakán az elmúlt években hagyomány teremtődött az Új média konferencia megszervezésével, melyre idén hatodik alkalommal várták a hazai és határon túli előadókat. A kertész- és tájépítészmérnökök ülésszakával párhuzamosan péntek reggeltől szombat délig zajlott rendezvényről dr. Ármeán Otíliát, a Sapientia Műszaki és Humántudományok Karának adjunktusát kérdeztük.
– Amint azt az idei konferencia címe is mutatja – Új média – új tudáshordozók –, ezúttal a különféle új adatbázisokról, archívumokról, a könyvtárszervezésről, illetve a digitalizációról hangzottak el egyebek mellett előadások, a digitális identitásépítés kérdései kerültek megvitatásra, de szó esett a kalózkodásról, a szerzői jogok problematikájáról is. 28 előadót vártunk az ülésszakra, voltak, akik objektív okokból távolmaradtak, de ők is elküldték bemutatóikat. A Dunaújvárosi Főiskoláról, az ELTE-ről, a Budapesti Corvinus Egyetemről, a debreceni Déri Múzeumból érkeztek meghívottak, a hazai vendégek között a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, illetve a csíkszeredai Sapientia is képviseltetett.
– Az érintett témakörökön túl miben tért el az idei konferencia a korábbiaktól?
– Egyrészt arra próbáltunk odafigyelni, hogy tudományos jellegében is előrelépés legyen ez az ülésszak, éppen ezért két angol nyelvű szekcióval bővítettük a kínálatot, ezek közül az egyik megosztott nyelvű volt, angol, illetve román nyelven zajlott. Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy legyen a konferenciának egy olyan része is, amely a közönség szélesebb rétegei felé nyit. Ennek érdekében egy beszélgetésre hívtunk meg digitalizációs munkában részt vevő könyvtárosokat, akik új szakmai tapasztalataikról számoltak be. Ezen a péntek esti beszélgetésen arra voltam kíváncsi, hogy hogyan érinti a digitalizáció az olvasási szokások változását. Az eszmecserén Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot képviselő Róth András Lajos, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárból érkezett Bodnár Róbert, illetve Györgyjakab Izabella, a Transindex virtuális adatbankjának vezetője vett részt.
– Vannak-e már elképzelések a hetedik konferenciáról?
– Mindkét irányban szeretnénk többet nyújtani, tehát egyrészt a tudományos igényességet növelnénk, másrészt a nagyközönséget szólítanánk meg erőteljesebben. Azért, hogy mindkét törekvésnek eleget tehessünk, elképzelhető, hogy a jövőben kétévente szervezzük majd meg a konferenciát.
n.sz.i.
Marosvásárhelyi Népújság (Marosvásárhely).
Digitális kalózokról, tudáshordozókról, "én"- ről…
A marosvásárhelyi Sapientia kommunikáció szakán az elmúlt években hagyomány teremtődött az Új média konferencia megszervezésével, melyre idén hatodik alkalommal várták a hazai és határon túli előadókat. A kertész- és tájépítészmérnökök ülésszakával párhuzamosan péntek reggeltől szombat délig zajlott rendezvényről dr. Ármeán Otíliát, a Sapientia Műszaki és Humántudományok Karának adjunktusát kérdeztük.
– Amint azt az idei konferencia címe is mutatja – Új média – új tudáshordozók –, ezúttal a különféle új adatbázisokról, archívumokról, a könyvtárszervezésről, illetve a digitalizációról hangzottak el egyebek mellett előadások, a digitális identitásépítés kérdései kerültek megvitatásra, de szó esett a kalózkodásról, a szerzői jogok problematikájáról is. 28 előadót vártunk az ülésszakra, voltak, akik objektív okokból távolmaradtak, de ők is elküldték bemutatóikat. A Dunaújvárosi Főiskoláról, az ELTE-ről, a Budapesti Corvinus Egyetemről, a debreceni Déri Múzeumból érkeztek meghívottak, a hazai vendégek között a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, illetve a csíkszeredai Sapientia is képviseltetett.
– Az érintett témakörökön túl miben tért el az idei konferencia a korábbiaktól?
– Egyrészt arra próbáltunk odafigyelni, hogy tudományos jellegében is előrelépés legyen ez az ülésszak, éppen ezért két angol nyelvű szekcióval bővítettük a kínálatot, ezek közül az egyik megosztott nyelvű volt, angol, illetve román nyelven zajlott. Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy legyen a konferenciának egy olyan része is, amely a közönség szélesebb rétegei felé nyit. Ennek érdekében egy beszélgetésre hívtunk meg digitalizációs munkában részt vevő könyvtárosokat, akik új szakmai tapasztalataikról számoltak be. Ezen a péntek esti beszélgetésen arra voltam kíváncsi, hogy hogyan érinti a digitalizáció az olvasási szokások változását. Az eszmecserén Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot képviselő Róth András Lajos, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárból érkezett Bodnár Róbert, illetve Györgyjakab Izabella, a Transindex virtuális adatbankjának vezetője vett részt.
– Vannak-e már elképzelések a hetedik konferenciáról?
– Mindkét irányban szeretnénk többet nyújtani, tehát egyrészt a tudományos igényességet növelnénk, másrészt a nagyközönséget szólítanánk meg erőteljesebben. Azért, hogy mindkét törekvésnek eleget tehessünk, elképzelhető, hogy a jövőben kétévente szervezzük majd meg a konferenciát.
n.sz.i.
Marosvásárhelyi Népújság (Marosvásárhely).
2013. április 13.
Kertek, tájak szépítői a Sapientián
Neves és jövendő kertész-, illetve tájépítészmérnökök találkozására kínált lehetőséget a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara kertészmérnöki tanszékének másodjára megszervezett szakmai fóruma. A II. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia tegnap a kertésznappal kezdődött, ma tájépítészeti előadásokon, beszélgetéseken vehetnek részt a diákok. A rendezvényről dr. Benedek Klára tanársegéddel, az ülésszak főszervezőjével beszélgettünk.
– Az idei konferencia újdonsága a két évvel ezelőttihez viszonyítva az, hogy a kertész-, illetve tájépítészeti szekciót különválasztottuk, így akit kizárólag az előbbi érdekel, az a rendezvény első napján, akit az utóbbi, az a második napon jön el az előadásokra. Ami a konferencia kínálatát illeti, ezúttal is elismert hazai és magyarországi előadók tisztelnek meg jelenlétükkel. Ötven meghívottunk van, többek között a budapesti Corvinus Egyetem, a budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Semmelweis Tudományegyetem, illetve a bukaresti Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem is képviseltetik. A kertésznapon az újonnan megjelent kártevő ízeltlábúakról tartott izgalmas előadást a Corvinus Egyetemről érkezett dr. Vétek Gábor, dr. Szani Zsolt a budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól a különféle gyümölcsfajtákról értekezett. A Corvinus Egyetemet képviselő dr. Fekete Albert, aki részben házi előadónak is számít, és sokat segített az ülésszak megszervezésében, a tájépítészetnek szentelt előadás-sorozat keretében a gödöllői kastélyról beszél. Az előadások egy része angol nyelven zajlik. Nagy örömünkre szolgál, hogy Böjte Csaba ferences testvér is újra megtisztelte jelenlétével rendezvényünket.
– A szakmai tapasztalatcserén, illetve kapcsolatépítésen túl milyen céloknak, elképzeléseknek igyekszik eleget tenni a konferencia?
– Jó példát mutatva szeretnénk bevezetni a diákságot a tudományos életbe, arra ösztönöznénk őket, hogy érdemes már első-, másod-, harmadéven elkezdeni dolgozni, mert akkor esetleg az ülésszak előadóinak eredményeihez hasonló teljesítményeket érhetnek el.
– Milyen szakmai lehetőségek kínálkoznak idehaza az újdonsült kertész-, illetve tájépítészmérnökök számára?
– A kertészmérnöki szaknak az az óriási előnye, hogy más szakokhoz viszonyítva nagyobb önállóságot biztosít. Több diákunk ma már saját céggel rendelkezik, és kiválóan megállja a helyét a szakmában. Ami a tájépítészmérnökit illeti, az ismeretségi körömben is sokan keresnek kertrendezéssel foglalkozó szakembereket, manapság ugyanis egyre kevesebb időnk jut háztájaink gondozására
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely).
Neves és jövendő kertész-, illetve tájépítészmérnökök találkozására kínált lehetőséget a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara kertészmérnöki tanszékének másodjára megszervezett szakmai fóruma. A II. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia tegnap a kertésznappal kezdődött, ma tájépítészeti előadásokon, beszélgetéseken vehetnek részt a diákok. A rendezvényről dr. Benedek Klára tanársegéddel, az ülésszak főszervezőjével beszélgettünk.
– Az idei konferencia újdonsága a két évvel ezelőttihez viszonyítva az, hogy a kertész-, illetve tájépítészeti szekciót különválasztottuk, így akit kizárólag az előbbi érdekel, az a rendezvény első napján, akit az utóbbi, az a második napon jön el az előadásokra. Ami a konferencia kínálatát illeti, ezúttal is elismert hazai és magyarországi előadók tisztelnek meg jelenlétükkel. Ötven meghívottunk van, többek között a budapesti Corvinus Egyetem, a budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Semmelweis Tudományegyetem, illetve a bukaresti Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem is képviseltetik. A kertésznapon az újonnan megjelent kártevő ízeltlábúakról tartott izgalmas előadást a Corvinus Egyetemről érkezett dr. Vétek Gábor, dr. Szani Zsolt a budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól a különféle gyümölcsfajtákról értekezett. A Corvinus Egyetemet képviselő dr. Fekete Albert, aki részben házi előadónak is számít, és sokat segített az ülésszak megszervezésében, a tájépítészetnek szentelt előadás-sorozat keretében a gödöllői kastélyról beszél. Az előadások egy része angol nyelven zajlik. Nagy örömünkre szolgál, hogy Böjte Csaba ferences testvér is újra megtisztelte jelenlétével rendezvényünket.
– A szakmai tapasztalatcserén, illetve kapcsolatépítésen túl milyen céloknak, elképzeléseknek igyekszik eleget tenni a konferencia?
– Jó példát mutatva szeretnénk bevezetni a diákságot a tudományos életbe, arra ösztönöznénk őket, hogy érdemes már első-, másod-, harmadéven elkezdeni dolgozni, mert akkor esetleg az ülésszak előadóinak eredményeihez hasonló teljesítményeket érhetnek el.
– Milyen szakmai lehetőségek kínálkoznak idehaza az újdonsült kertész-, illetve tájépítészmérnökök számára?
– A kertészmérnöki szaknak az az óriási előnye, hogy más szakokhoz viszonyítva nagyobb önállóságot biztosít. Több diákunk ma már saját céggel rendelkezik, és kiválóan megállja a helyét a szakmában. Ami a tájépítészmérnökit illeti, az ismeretségi körömben is sokan keresnek kertrendezéssel foglalkozó szakembereket, manapság ugyanis egyre kevesebb időnk jut háztájaink gondozására
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely).
2013. május 12.
Megszűnhet a nyárádszeredai kertészoktatás
Az elmúlt időszakban beszédtéma a városban, hogy megszüntetik a nyárádszeredai kertészeti távoktatást. A főiskola honlapján szűkszavú közleményben emelik ki, hogy anyagi okok miatt idén nem indítanak új évfolyamot. A hír valódiságával és hátterével kapcsolatban dr. Jakab Sámuel dékánt, a nyárádszeredai oktatás vezetőjét kerestük meg.
Arra a kérdésünkre, hogy a budapesti Corvinus Egyetem lassan felszámolja ezt az oktatási formát Erdélyben, a tagozatvezető dékán megerősítette: „sajnos, ez így van”. Ugyanis az eddigi támogató, az anyaországi Emberi Erőforrások Minisztériuma az összes határon túli tagozatnak (a kertészetiből is három működik: Nyárádszereda, Zenta, Beregszász – szerk. megj.) negyven helyre juttat támogatást az új tanévtől, és ezeket nem lehet szétosztani, ezért valószínűleg egy helyen, Zentán lesz támogatott oktatás. Ez nem azt jelenti, hogy a nyárádszeredait nem érdemes támogatni – toldotta meg a dékán –, hiszen jelenleg ezt tekintik a határon túli oktatás egyik legjobbjának. De mivel a marosvásárhelyi Sapientia EMTE-n már tíz éve folyik nappali kertészoktatás, úgy gondolták, hogy nem éri meg két főiskolát fenntartani egymástól húsz kilométerre. Az erdélyi vezetők azzal érveltek, hogy Nyárádszeredában főleg olyanok tanultak, akiknek nem volt lehetőségük nappali tagozatra járni. A budapesti válasz az volt, hogy távoktatást a vásárhelyi egyetemen is indítani lehet. De hogy ennek van-e esélye, azt Jakab Sámuel sem tudja. Ezért jelenlegi állás szerint szeptembertől nem indul új évfolyam, a jelenlegi hallgatók viszont kifutó rendszerben akadálytalanul elvégezhetik tanulmányaikat. A dékán még nem tekinti teljesen lezártnak a kérdést, mert minden az anyagi lehetőségektől függ, de elismerte: sok reményt már nem fűz hozzá.
Kevés a végzős
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy évről évre kevesebben államvizsgáznak a tagozaton. Nem ritka az, hogy az első évfolyam ötven hallgatóval indul el, de négy év múlva csupán egyötöde tesz záróvizsgát – ismerte el a dékán.
A távoktatás főleg az idősebb hallgatók miatt jött létre, akik igazán céltudatosan iratkoztak ide, és el is szeretnék végezni a főiskolát. Az utóbbi években azonban igen megnőtt a frissen érettségizettek száma az elsőévesek között. Legtöbbjük csak azért jött, hogy egyetemista legyen. Úgy gondolták, Nyárádszereda kis helység, nem veszik komolyan az oktatást, és amikor szembesülnek a valósággal, megfutamodnak – részletezte Jakab, aki elismerte: kár megszüntetni ezt az oktatást, de ha jobban belegondolunk, van igazságalapja.
Mégis megérte
Amikor 1993-ban elindult a kertészeti távoktatás Nyárádszeredában, a kezdeményezők úgy gondolták, hogy akkor is sikeres lesz, ha tíz-tizenöt személynek oklevelet biztosítanak. Ezzel szemben az itt anyanyelven oklevelet szerzett kertészmérnökök száma mára 415 körül mozog, és közöttük nagyon sok sikeres vállalkozó is van, aki sok itt végzett hallgatót foglalkoztat, és termelése európai szintű. Ha a végzősöknek csupán tíz százaléka ilyen sikeres, és ezek az emberek itthon maradtak Erdélyben, akkor is megérte – mondta meggyőződéssel a dékán, sorolva a jó példákat, sikeres egykori hallgatókat. Azt is elmondta: a Sapientia EMTE vásárhelyi kertészeti szakán oktató személyek nagy része is innen került ki, egyesek hallgatóként, mások tanárként dolgoztak előzőleg Nyárádszeredában.
„Nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértünk” – summázta Jakab Sámuel, aki egyetlen dolgot sajnál, ha mégis megszüntetik a nyárádszeredai távokatatási kart: itt egy nagyon családias, békés munkalégkör uralkodott, az eredményeket pedig mind a hazai és magyarországi oktatóknak, mind az itteni kisegítő személyzetnek köszönhetik.
Gligor Róbert László
szekelyhon.ro
Az elmúlt időszakban beszédtéma a városban, hogy megszüntetik a nyárádszeredai kertészeti távoktatást. A főiskola honlapján szűkszavú közleményben emelik ki, hogy anyagi okok miatt idén nem indítanak új évfolyamot. A hír valódiságával és hátterével kapcsolatban dr. Jakab Sámuel dékánt, a nyárádszeredai oktatás vezetőjét kerestük meg.
Arra a kérdésünkre, hogy a budapesti Corvinus Egyetem lassan felszámolja ezt az oktatási formát Erdélyben, a tagozatvezető dékán megerősítette: „sajnos, ez így van”. Ugyanis az eddigi támogató, az anyaországi Emberi Erőforrások Minisztériuma az összes határon túli tagozatnak (a kertészetiből is három működik: Nyárádszereda, Zenta, Beregszász – szerk. megj.) negyven helyre juttat támogatást az új tanévtől, és ezeket nem lehet szétosztani, ezért valószínűleg egy helyen, Zentán lesz támogatott oktatás. Ez nem azt jelenti, hogy a nyárádszeredait nem érdemes támogatni – toldotta meg a dékán –, hiszen jelenleg ezt tekintik a határon túli oktatás egyik legjobbjának. De mivel a marosvásárhelyi Sapientia EMTE-n már tíz éve folyik nappali kertészoktatás, úgy gondolták, hogy nem éri meg két főiskolát fenntartani egymástól húsz kilométerre. Az erdélyi vezetők azzal érveltek, hogy Nyárádszeredában főleg olyanok tanultak, akiknek nem volt lehetőségük nappali tagozatra járni. A budapesti válasz az volt, hogy távoktatást a vásárhelyi egyetemen is indítani lehet. De hogy ennek van-e esélye, azt Jakab Sámuel sem tudja. Ezért jelenlegi állás szerint szeptembertől nem indul új évfolyam, a jelenlegi hallgatók viszont kifutó rendszerben akadálytalanul elvégezhetik tanulmányaikat. A dékán még nem tekinti teljesen lezártnak a kérdést, mert minden az anyagi lehetőségektől függ, de elismerte: sok reményt már nem fűz hozzá.
Kevés a végzős
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy évről évre kevesebben államvizsgáznak a tagozaton. Nem ritka az, hogy az első évfolyam ötven hallgatóval indul el, de négy év múlva csupán egyötöde tesz záróvizsgát – ismerte el a dékán.
A távoktatás főleg az idősebb hallgatók miatt jött létre, akik igazán céltudatosan iratkoztak ide, és el is szeretnék végezni a főiskolát. Az utóbbi években azonban igen megnőtt a frissen érettségizettek száma az elsőévesek között. Legtöbbjük csak azért jött, hogy egyetemista legyen. Úgy gondolták, Nyárádszereda kis helység, nem veszik komolyan az oktatást, és amikor szembesülnek a valósággal, megfutamodnak – részletezte Jakab, aki elismerte: kár megszüntetni ezt az oktatást, de ha jobban belegondolunk, van igazságalapja.
Mégis megérte
Amikor 1993-ban elindult a kertészeti távoktatás Nyárádszeredában, a kezdeményezők úgy gondolták, hogy akkor is sikeres lesz, ha tíz-tizenöt személynek oklevelet biztosítanak. Ezzel szemben az itt anyanyelven oklevelet szerzett kertészmérnökök száma mára 415 körül mozog, és közöttük nagyon sok sikeres vállalkozó is van, aki sok itt végzett hallgatót foglalkoztat, és termelése európai szintű. Ha a végzősöknek csupán tíz százaléka ilyen sikeres, és ezek az emberek itthon maradtak Erdélyben, akkor is megérte – mondta meggyőződéssel a dékán, sorolva a jó példákat, sikeres egykori hallgatókat. Azt is elmondta: a Sapientia EMTE vásárhelyi kertészeti szakán oktató személyek nagy része is innen került ki, egyesek hallgatóként, mások tanárként dolgoztak előzőleg Nyárádszeredában.
„Nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértünk” – summázta Jakab Sámuel, aki egyetlen dolgot sajnál, ha mégis megszüntetik a nyárádszeredai távokatatási kart: itt egy nagyon családias, békés munkalégkör uralkodott, az eredményeket pedig mind a hazai és magyarországi oktatóknak, mind az itteni kisegítő személyzetnek köszönhetik.
Gligor Róbert László
szekelyhon.ro
2013. június 4.
Politológus vándorgyűlés Kolozsváron
A Magyar Politikatudományi Társaság Közép-Európa: együttműködés és versengés címmel rendezte meg 19. éves konferenciáját, amely először került lebonyolításra Magyarországon kívül.
A múlt hét végén tartott kétnapos előadássorozatra igen nagyszámú, összesen 110 előadó jelentkezett, akik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Óváry-termében, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának termeiben ismertették kutatásaikat. A nyitó előadást Irina Culic és az Ideológia és hagyomány című könyvéért Kolnai-díjjal kitüntetett Mándi Tibor tartotta. Az írás szubjektív válogatás, néhány aktualitásánál/érintettségénél fogva fontosnak tekintett előadás rövid ismertetése. A teljes programleírás itt olvasható: http://mptt.ro/hu/reszletes-program/
Makro régiók
Ágh Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem politológusa az EU második makroregionális fejlesztési programjáról, a Duna-stratégiáról (bővebben: http://eu.kormany.hu/duna-regio-strategia) beszélt. A 2011-ben soros magyar EU-elnökség ideje alatt elfogadott stratégia a Balti-tengeri régió mintájára épült, azonban rövid időn belül egyfajta „sleeping beauty” lett. A tizennégy (nemcsak uniós) országot magába foglaló régió és elődje közti különbség ég és föld – állapította meg az előadó. Míg a Balti-tengeri régió gazdaságilag fejlett, intézményrendszerében stabil országokat tömörít, ahol az együttműködésnek évszázados hagyománya van, addig a Duna-régióban inkább a konfliktusnak van hagyománya, a térség GDP-jének 90%-át Németország adja. A múlt hónapban tartott kétéves gyűlésen igencsak elmarasztaló értékelés született, amelyet a professzor leginkább a globális válság és a decentralizáció – főleg magyarországi – megszüntetésének tulajdonított.
Noha a szubnacionális régiókról nemigen esett szó, az előadó emlékeztetett, hogy az EU a „nemzetek Európája” helyett a „régiók Európája” mellett döntött. Bár számos ország a régiósítás útjára lépett, a folyamat a jól ismert olasz- és spanyolországi példák után megtorpant.
A kisebbségi kérdés politikai dimenziói
Érdekes kitekintést jelentett Egeresi Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium történészének a török nemzetpolitika határait feltérképező előadása. A bemutató során olyan, immár megfogyatkozott lélekszámú törökországi kisebbségek is szóba kerültek, mint a cserkeszek, azeriek, lázok, szírek, görögök vagy örmények. A kisebbségeket el nem ismerő, de etnikailag ma is igen heterogén török nemzetállam népességének belső arányszámai becsült értékek, népszámlálásuk a nemzetiségre és anyanyelvre nem kérdez rá.
Az ország birodalmi múltja jelentős határon túli kisebbséget hagyott maga után Balkán- és Közel-Kelet-szerte. Így beszélhetünk ma is 6-700 ezer bulgáriai, több mint 150 ezer moldovai, ugyancsak százezres nagyságrendű iraki és szíriai törökről (a jelenleg dúló háború ez utóbbit megjósolhatatlanná teszi), de több tíz ezren élnek a Balkán számos más országában is. A kapcsolattartás a határon túli kisebbségekkel nincs vagy elenyésző. Az utóbbi évtizedek két új nemzetstratégiai dimenziót hoztak: egyik a volt szovjet tagköztársaságok 100 milliós nagyságrendű türk rokonnépei, másik az immár 3,7 milliós, főleg nyugat-európai török diaszpóra. A rokon népekkel való közösségtudat igen gyenge, a nyitás (pl. a latin ABC és egy közös nyelv bevezetésére tett sikertelen kísérlet) jobbára külpolitikai-gazdasági hegemón szerepet szolgál, a diaszpóra irányába jóval aktívabb, de ennek ugyancsak gazdasági vetületei vannak.
Pach János, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kutatója a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetét vizsgálta, a 2011-es népszámlálási adatok és a nemzetiségek jogairól szóló, ugyanazon évben elfogadott CLXXIX. törvény (Njtv.) tükrében. Az előadás legfontosabb következtetése, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után a nemzetiségek is a közhatalom részeseivé válhatnak. A mandátumszerzésre matematikai esélye lesz a roma, német, román, szlovák és horvát közösségeknek, azonban reális eséllyel az előbbi kettőnél számolhatunk. Ellenben a sikertelenség számlájára írható, hogy továbbra sem sikerült visszaszorítani az etnobiznisz jelenségét. Az 1993-ban létrehozott kisebbségi önkormányzati rendszer gyakran visszaélésre is lehetőséget adott, hiszen a választás csak akkor tekinthető legitimnek, ha az visszavezethető az egyes önkormányzatok által képviselt kisebbségi közösséghez. Az aktív és passzív választójog regisztrációhoz való kötése azonban nem jelentett akadályt.
A kisebbségi kérdés immár hagyományosan különutas témája, a roma integráció ezennel a vártnál kevesebb előadót vonzott. Lajtai Mátyás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársa a roma civil szervezetek magyarországi kisebbségi önkormányzati választásokon való részvételéről tartott előadást. Bár a bejegyzett roma civil szervezetek száma kétségkívül jelentős (2010-es adat szerint összesen 333), ezek csupán elméleti maximumok, kérdés, hogy mennyi működik belőlük valójában. A kételyt tovább erősíti, hogy a feltételezett roma szervezeteknek kb. harmada indított legalább egy jelöltet valamelyik önkormányzati választáson. Néhány nagy szervezet „uralja” a kisebbségi önkormányzati választásokat, de többségében nem kapcsolódtak be a saját önkormányzati rendszer kiépítésébe.
Maradva a magyarországi romáknál, Papp Z. Attila oktatásszociológus, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a romák iskolai teljesítményét befolyásoló tényezőkről beszélt. A kissé bizarr, de jelenleg használatos terminológia szerint a 30–50%-ban romákat tömörítő iskolákat gettósodó, az 50% fölötti létszámúakat gettó-iskoláknak nevezik. Az iskolai teljesítményt befolyásoló, komplex okozati tényezők közül a családi háttér magasan a legfontosabbnak bizonyult. A fennálló trendek nem túl biztatóak: az eltérő gyerekvállalási szokások jól ismertek, a nem-romák elvándorlása a gettósodó iskolákban rendszerint megindul, a romák számarányának növekedésével csökken a kompetencia (kivételt a szocializációs környezettel kevéssé korreláló matematika képez). Mind az Integrációs Pedagógiai Program, mind a Cigány Kisebbségi Program hatását mérésekkel ellenőrizték: az oktatáspolitikai kísérlet sikertelen volt, még le is húzták az iskolai eredményeket.
A szekciók egyikében Kántor Zoltán, a kormányzati háttérintézményként működő, nemrégiben létrehozott Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója is előadást tartott. Az intézmény működését taglaló beszéde nem volt épp lélekmelengető, a politika és tudomány hibridintézményeként meghatározott kutatóintézetet (ti. a nemzetpolitikát) a politika aránytalan dominanciája jellemzi. Az intézetigazgató egy olyan tökéletlen politikai mezőről beszélt, amiben hiányos információk mentén, kapkodva születnek a döntések, egészen odáig elmenve, hogy a konszenzusos döntés ideáját az irracionalitás világába űzte. A jól átgondolt szakpolitikáknak csak töredéke valósul meg, hiszen azok a legkevesebb politikai tőkét hozzák, a legkevésbé látványosak. Egy közönség felől érkező hozzászólás a nemzetpolitika legitim és normatív jellegét kritizálta, miszerint az már nem is szakpolitika, hanem egyenesen apolitikus magatartás. Az előadást inkább nyugodt beletörődés, mintsem polemikusság hatotta át.
Salat Levente politológus, a BBTE Politikatudományi Intézetének egyetemi docense egy tipológia felállítására tévén kísérletet, üdítő széles-látókörűséggel vette szemügyre a kisebbségpolitikai eszközök lehetséges eszköztárát. Előadásában azon közkeletű felfogás ellen érvelt, miszerint a jó politikai közösség kulturális, etnikai, nyelvi szempontból homogén. A politikai gondolkodás történetének grafikonos ábrázolásával rámutatott, hogy 1989 után a John Stuart Mill fémjelezte szintre ugrottunk vissza.
Az ENSZ 2001-es adatsora görbe tükröt tart a sokak számára természetesnek tekintett etnikai homogenitásnak. A hivatkozott számadatok szerint a világ 201 számba vett állama közül mindössze 19 tekinthető kulturálisan homogénnek. Az országoknak több mint fele mindössze 50% alatti, vagy 50–74% közötti domináns többséggel bír. A világ nyelvpolitikai térképe ugyancsak rendkívül megosztott, a világ összes államának kb. felében egy a hivatalos nyelv, másik felében annál több (három államban nincs nyelvpolitika). Az előadó olyan elgondolkodtató példákat villantott fel, mint a hindi és angol mellett további 17 hivatalos regionális nyelvvel bíró India, ahol a honos nyelvek száma 405; vagy az angol és afrikaans mellett további 9 bantu nyelvet hivatalossá tevő Dél-afrikai Köztársaság, ahol kb. 30 a honos nyelvek száma.
Várospolitikák – közeledő kulturális projektünk apropóján
Bretter Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának docense igen reflektív és kritikai szellemű előadásában Pécs 2010-es Európa kulturális fővárosa cím elnyerésének politikatörténeti hátterét világította meg. Az előadás alapját a politikacsinálásnak egy komplex koordinátarendszerben való elhelyezése adta, amiben a folyamat olyan szélső értékek között volt elhelyezhető, mint célszerűség vagy tárgyilagosság; és gyakorlatiasság vagy idealizmus. Az előadás gondolatmenete kísértetiesen hasonlított a fentebb érintett problémákhoz, csak itt a „klasszikus politikacsinálás” (classical policy making) nem a leírás, hanem a kritika tárgyaként szerepelt.
Az előadó jól érzékeltette a kulturális projekt polgári, idealisztikus elképzelése, és a politikum utilitarista, nem ritkán elvtelen gyakorlata közti különbséget. A tanácskozás és a végrehajtás politikai hagyományának kiegyensúlyozatlan és ellentmondásos viszonyából kiindulva olyan súlyos kérdések kerültek megfogalmazásra, mint hogy lehetséges-e egyáltalán a többszintű kormányzás? És ha igen, milyen feltételek között? A bizalmatlanság politikai hagyománya pedig hogyan segít majd bármiféle többszintű kormányzást?
Fókuszban az újjobboldal
Végül a Budapesti Corvinus Egyetem fiatal kutatója, Dániel Róna Sőrés Anettel közösen végzett szociológiai tanulmányáról adok rövid összefoglalót, amely az ún. kuruc.info-generációt vizsgálta közelebbről. A 2011–2012-ben lebonyolított, különböző módszerekkel dolgozó szociológiai felmérések szerint a 18–21 év közötti diákok harmada Jobbik-szimpatizáns, az idősebb fiatalok körében veszít népszerűségéből, de a korosztálytól független szimpátiaérték is 18%. Amit érdemes kiemelni, hogy a megkérdezettek körében az apa átlagnál alacsonyabb végzettségű, a diák pedig inkább kelet-magyarországi egyetem kötelékében végzi tanulmányait.
Még ha a Jobbik ismert internetes aktivitása hozzá is járul a párt fiatalok körében szerzett népszerűségéhez, magyarázatként nem állja meg a helyét, hiszen az LMP online tevékenysége ugyancsak aktív. Továbbá az újjobboldal nyilvános fórumai, tömegrendezvényei és nyári táborai sokszor a pártrendezvények egyedüli alternatíváját kínálják a több energiával és szabadidővel rendelkező fiatalok számára.
Győri Tamás
Szabadság (Kolozsvár)
A Magyar Politikatudományi Társaság Közép-Európa: együttműködés és versengés címmel rendezte meg 19. éves konferenciáját, amely először került lebonyolításra Magyarországon kívül.
A múlt hét végén tartott kétnapos előadássorozatra igen nagyszámú, összesen 110 előadó jelentkezett, akik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Óváry-termében, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának termeiben ismertették kutatásaikat. A nyitó előadást Irina Culic és az Ideológia és hagyomány című könyvéért Kolnai-díjjal kitüntetett Mándi Tibor tartotta. Az írás szubjektív válogatás, néhány aktualitásánál/érintettségénél fogva fontosnak tekintett előadás rövid ismertetése. A teljes programleírás itt olvasható: http://mptt.ro/hu/reszletes-program/
Makro régiók
Ágh Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem politológusa az EU második makroregionális fejlesztési programjáról, a Duna-stratégiáról (bővebben: http://eu.kormany.hu/duna-regio-strategia) beszélt. A 2011-ben soros magyar EU-elnökség ideje alatt elfogadott stratégia a Balti-tengeri régió mintájára épült, azonban rövid időn belül egyfajta „sleeping beauty” lett. A tizennégy (nemcsak uniós) országot magába foglaló régió és elődje közti különbség ég és föld – állapította meg az előadó. Míg a Balti-tengeri régió gazdaságilag fejlett, intézményrendszerében stabil országokat tömörít, ahol az együttműködésnek évszázados hagyománya van, addig a Duna-régióban inkább a konfliktusnak van hagyománya, a térség GDP-jének 90%-át Németország adja. A múlt hónapban tartott kétéves gyűlésen igencsak elmarasztaló értékelés született, amelyet a professzor leginkább a globális válság és a decentralizáció – főleg magyarországi – megszüntetésének tulajdonított.
Noha a szubnacionális régiókról nemigen esett szó, az előadó emlékeztetett, hogy az EU a „nemzetek Európája” helyett a „régiók Európája” mellett döntött. Bár számos ország a régiósítás útjára lépett, a folyamat a jól ismert olasz- és spanyolországi példák után megtorpant.
A kisebbségi kérdés politikai dimenziói
Érdekes kitekintést jelentett Egeresi Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium történészének a török nemzetpolitika határait feltérképező előadása. A bemutató során olyan, immár megfogyatkozott lélekszámú törökországi kisebbségek is szóba kerültek, mint a cserkeszek, azeriek, lázok, szírek, görögök vagy örmények. A kisebbségeket el nem ismerő, de etnikailag ma is igen heterogén török nemzetállam népességének belső arányszámai becsült értékek, népszámlálásuk a nemzetiségre és anyanyelvre nem kérdez rá.
Az ország birodalmi múltja jelentős határon túli kisebbséget hagyott maga után Balkán- és Közel-Kelet-szerte. Így beszélhetünk ma is 6-700 ezer bulgáriai, több mint 150 ezer moldovai, ugyancsak százezres nagyságrendű iraki és szíriai törökről (a jelenleg dúló háború ez utóbbit megjósolhatatlanná teszi), de több tíz ezren élnek a Balkán számos más országában is. A kapcsolattartás a határon túli kisebbségekkel nincs vagy elenyésző. Az utóbbi évtizedek két új nemzetstratégiai dimenziót hoztak: egyik a volt szovjet tagköztársaságok 100 milliós nagyságrendű türk rokonnépei, másik az immár 3,7 milliós, főleg nyugat-európai török diaszpóra. A rokon népekkel való közösségtudat igen gyenge, a nyitás (pl. a latin ABC és egy közös nyelv bevezetésére tett sikertelen kísérlet) jobbára külpolitikai-gazdasági hegemón szerepet szolgál, a diaszpóra irányába jóval aktívabb, de ennek ugyancsak gazdasági vetületei vannak.
Pach János, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kutatója a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetét vizsgálta, a 2011-es népszámlálási adatok és a nemzetiségek jogairól szóló, ugyanazon évben elfogadott CLXXIX. törvény (Njtv.) tükrében. Az előadás legfontosabb következtetése, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után a nemzetiségek is a közhatalom részeseivé válhatnak. A mandátumszerzésre matematikai esélye lesz a roma, német, román, szlovák és horvát közösségeknek, azonban reális eséllyel az előbbi kettőnél számolhatunk. Ellenben a sikertelenség számlájára írható, hogy továbbra sem sikerült visszaszorítani az etnobiznisz jelenségét. Az 1993-ban létrehozott kisebbségi önkormányzati rendszer gyakran visszaélésre is lehetőséget adott, hiszen a választás csak akkor tekinthető legitimnek, ha az visszavezethető az egyes önkormányzatok által képviselt kisebbségi közösséghez. Az aktív és passzív választójog regisztrációhoz való kötése azonban nem jelentett akadályt.
A kisebbségi kérdés immár hagyományosan különutas témája, a roma integráció ezennel a vártnál kevesebb előadót vonzott. Lajtai Mátyás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársa a roma civil szervezetek magyarországi kisebbségi önkormányzati választásokon való részvételéről tartott előadást. Bár a bejegyzett roma civil szervezetek száma kétségkívül jelentős (2010-es adat szerint összesen 333), ezek csupán elméleti maximumok, kérdés, hogy mennyi működik belőlük valójában. A kételyt tovább erősíti, hogy a feltételezett roma szervezeteknek kb. harmada indított legalább egy jelöltet valamelyik önkormányzati választáson. Néhány nagy szervezet „uralja” a kisebbségi önkormányzati választásokat, de többségében nem kapcsolódtak be a saját önkormányzati rendszer kiépítésébe.
Maradva a magyarországi romáknál, Papp Z. Attila oktatásszociológus, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a romák iskolai teljesítményét befolyásoló tényezőkről beszélt. A kissé bizarr, de jelenleg használatos terminológia szerint a 30–50%-ban romákat tömörítő iskolákat gettósodó, az 50% fölötti létszámúakat gettó-iskoláknak nevezik. Az iskolai teljesítményt befolyásoló, komplex okozati tényezők közül a családi háttér magasan a legfontosabbnak bizonyult. A fennálló trendek nem túl biztatóak: az eltérő gyerekvállalási szokások jól ismertek, a nem-romák elvándorlása a gettósodó iskolákban rendszerint megindul, a romák számarányának növekedésével csökken a kompetencia (kivételt a szocializációs környezettel kevéssé korreláló matematika képez). Mind az Integrációs Pedagógiai Program, mind a Cigány Kisebbségi Program hatását mérésekkel ellenőrizték: az oktatáspolitikai kísérlet sikertelen volt, még le is húzták az iskolai eredményeket.
A szekciók egyikében Kántor Zoltán, a kormányzati háttérintézményként működő, nemrégiben létrehozott Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója is előadást tartott. Az intézmény működését taglaló beszéde nem volt épp lélekmelengető, a politika és tudomány hibridintézményeként meghatározott kutatóintézetet (ti. a nemzetpolitikát) a politika aránytalan dominanciája jellemzi. Az intézetigazgató egy olyan tökéletlen politikai mezőről beszélt, amiben hiányos információk mentén, kapkodva születnek a döntések, egészen odáig elmenve, hogy a konszenzusos döntés ideáját az irracionalitás világába űzte. A jól átgondolt szakpolitikáknak csak töredéke valósul meg, hiszen azok a legkevesebb politikai tőkét hozzák, a legkevésbé látványosak. Egy közönség felől érkező hozzászólás a nemzetpolitika legitim és normatív jellegét kritizálta, miszerint az már nem is szakpolitika, hanem egyenesen apolitikus magatartás. Az előadást inkább nyugodt beletörődés, mintsem polemikusság hatotta át.
Salat Levente politológus, a BBTE Politikatudományi Intézetének egyetemi docense egy tipológia felállítására tévén kísérletet, üdítő széles-látókörűséggel vette szemügyre a kisebbségpolitikai eszközök lehetséges eszköztárát. Előadásában azon közkeletű felfogás ellen érvelt, miszerint a jó politikai közösség kulturális, etnikai, nyelvi szempontból homogén. A politikai gondolkodás történetének grafikonos ábrázolásával rámutatott, hogy 1989 után a John Stuart Mill fémjelezte szintre ugrottunk vissza.
Az ENSZ 2001-es adatsora görbe tükröt tart a sokak számára természetesnek tekintett etnikai homogenitásnak. A hivatkozott számadatok szerint a világ 201 számba vett állama közül mindössze 19 tekinthető kulturálisan homogénnek. Az országoknak több mint fele mindössze 50% alatti, vagy 50–74% közötti domináns többséggel bír. A világ nyelvpolitikai térképe ugyancsak rendkívül megosztott, a világ összes államának kb. felében egy a hivatalos nyelv, másik felében annál több (három államban nincs nyelvpolitika). Az előadó olyan elgondolkodtató példákat villantott fel, mint a hindi és angol mellett további 17 hivatalos regionális nyelvvel bíró India, ahol a honos nyelvek száma 405; vagy az angol és afrikaans mellett további 9 bantu nyelvet hivatalossá tevő Dél-afrikai Köztársaság, ahol kb. 30 a honos nyelvek száma.
Várospolitikák – közeledő kulturális projektünk apropóján
Bretter Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának docense igen reflektív és kritikai szellemű előadásában Pécs 2010-es Európa kulturális fővárosa cím elnyerésének politikatörténeti hátterét világította meg. Az előadás alapját a politikacsinálásnak egy komplex koordinátarendszerben való elhelyezése adta, amiben a folyamat olyan szélső értékek között volt elhelyezhető, mint célszerűség vagy tárgyilagosság; és gyakorlatiasság vagy idealizmus. Az előadás gondolatmenete kísértetiesen hasonlított a fentebb érintett problémákhoz, csak itt a „klasszikus politikacsinálás” (classical policy making) nem a leírás, hanem a kritika tárgyaként szerepelt.
Az előadó jól érzékeltette a kulturális projekt polgári, idealisztikus elképzelése, és a politikum utilitarista, nem ritkán elvtelen gyakorlata közti különbséget. A tanácskozás és a végrehajtás politikai hagyományának kiegyensúlyozatlan és ellentmondásos viszonyából kiindulva olyan súlyos kérdések kerültek megfogalmazásra, mint hogy lehetséges-e egyáltalán a többszintű kormányzás? És ha igen, milyen feltételek között? A bizalmatlanság politikai hagyománya pedig hogyan segít majd bármiféle többszintű kormányzást?
Fókuszban az újjobboldal
Végül a Budapesti Corvinus Egyetem fiatal kutatója, Dániel Róna Sőrés Anettel közösen végzett szociológiai tanulmányáról adok rövid összefoglalót, amely az ún. kuruc.info-generációt vizsgálta közelebbről. A 2011–2012-ben lebonyolított, különböző módszerekkel dolgozó szociológiai felmérések szerint a 18–21 év közötti diákok harmada Jobbik-szimpatizáns, az idősebb fiatalok körében veszít népszerűségéből, de a korosztálytól független szimpátiaérték is 18%. Amit érdemes kiemelni, hogy a megkérdezettek körében az apa átlagnál alacsonyabb végzettségű, a diák pedig inkább kelet-magyarországi egyetem kötelékében végzi tanulmányait.
Még ha a Jobbik ismert internetes aktivitása hozzá is járul a párt fiatalok körében szerzett népszerűségéhez, magyarázatként nem állja meg a helyét, hiszen az LMP online tevékenysége ugyancsak aktív. Továbbá az újjobboldal nyilvános fórumai, tömegrendezvényei és nyári táborai sokszor a pártrendezvények egyedüli alternatíváját kínálják a több energiával és szabadidővel rendelkező fiatalok számára.
Győri Tamás
Szabadság (Kolozsvár)
2013. július 10.
Elindult a mesterképzés a Sapientián
Teljes értékű egyetem lettünk – mondta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, utalva arra, hogy végre elindíthatták a mesterképzést az intézmény marosvásárhelyi és csíki karain. Nem is egy, egyszerre hét szakra várják a felvételizőket.
„Most nyílt lehetőségünk a mesterképzés elindítására, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor kaptuk meg az intézmény akkreditációját, s már késő volt a mesterképzések beindítására. De most nem is egy, hanem egyszerre hét szakon indítunk mesterképzést, ebből hatra már meg is kaptuk a végleges akkreditációt, egyet pedig valószínűleg az őszi pótfelvételin indíthatunk” – nyilatkozta a Székelyhonnak az intézmény rektora, Dávid László.
Marosvásárhelyen a fejlett mechatronikai rendszerek, a növényorvos, a számítógépes irányítási rendszerek, valamint a szoftverfejlesztés mesteri szakok indulnak, Csíkszeredában a fenntartható biotechnológiák mesteri szak indul, valamint a fordító és tolmács szak, amely mind Marosvásárhelyen, mind pedig Csíkban működni fog. Ezekre már megkapta az engedélyt az intézmény, így jövő héttől már lehet iratkozni a helyekre. Átlagban 15 ingyenes és 15 fizetéses helyet hirdetnek.
A kommunikáció, média és közkapcsolatok mesteri szak vizsgálatára későn érkezett a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) értesítése, a véleményezésük azonban pozitív volt, így várhatóan az őszi pótfelvételire indulhat a kommunikáció mesteri is – tudtuk meg a rektortól.
„A bolognai folyamat most nálunk is befejeződött, azzal hogy mesterképzéseket indítottunk, így nem kell más egyetemeken mesterizniük a hallgatóinknak. Nemzetköziesített szakokról van szó, ami azt jelenti, hogy minden szakon egy-egy magyarországi egyetem közreműködésével tanítunk majd” – mondta Dávid. A Sapientia a Nyíregyházi Főiskolával, a Corvinus Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint a Debreceni Egyetemmel partnerségben szervezi a mesterképzéseket.
„Sikerült akkreditáltatnunk a pedagógusképzést is, így ha valaki ezt is elvégzi, akkor tanár is lehet a szakmáján belül. Ezt a pedamodult eddig más egyetemeken kellett elvégezniük a diákjainknak” – magyarázta a rektor.
A beiratkozási időszak amúgy július 13-án kezdődik a kolozsvári karon működő szakokra, hétfőn pedig megnyitja kapuit a marosvásárhelyi kar, egyszerre a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karral, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Karral.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro
Teljes értékű egyetem lettünk – mondta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, utalva arra, hogy végre elindíthatták a mesterképzést az intézmény marosvásárhelyi és csíki karain. Nem is egy, egyszerre hét szakra várják a felvételizőket.
„Most nyílt lehetőségünk a mesterképzés elindítására, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor kaptuk meg az intézmény akkreditációját, s már késő volt a mesterképzések beindítására. De most nem is egy, hanem egyszerre hét szakon indítunk mesterképzést, ebből hatra már meg is kaptuk a végleges akkreditációt, egyet pedig valószínűleg az őszi pótfelvételin indíthatunk” – nyilatkozta a Székelyhonnak az intézmény rektora, Dávid László.
Marosvásárhelyen a fejlett mechatronikai rendszerek, a növényorvos, a számítógépes irányítási rendszerek, valamint a szoftverfejlesztés mesteri szakok indulnak, Csíkszeredában a fenntartható biotechnológiák mesteri szak indul, valamint a fordító és tolmács szak, amely mind Marosvásárhelyen, mind pedig Csíkban működni fog. Ezekre már megkapta az engedélyt az intézmény, így jövő héttől már lehet iratkozni a helyekre. Átlagban 15 ingyenes és 15 fizetéses helyet hirdetnek.
A kommunikáció, média és közkapcsolatok mesteri szak vizsgálatára későn érkezett a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) értesítése, a véleményezésük azonban pozitív volt, így várhatóan az őszi pótfelvételire indulhat a kommunikáció mesteri is – tudtuk meg a rektortól.
„A bolognai folyamat most nálunk is befejeződött, azzal hogy mesterképzéseket indítottunk, így nem kell más egyetemeken mesterizniük a hallgatóinknak. Nemzetköziesített szakokról van szó, ami azt jelenti, hogy minden szakon egy-egy magyarországi egyetem közreműködésével tanítunk majd” – mondta Dávid. A Sapientia a Nyíregyházi Főiskolával, a Corvinus Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint a Debreceni Egyetemmel partnerségben szervezi a mesterképzéseket.
„Sikerült akkreditáltatnunk a pedagógusképzést is, így ha valaki ezt is elvégzi, akkor tanár is lehet a szakmáján belül. Ezt a pedamodult eddig más egyetemeken kellett elvégezniük a diákjainknak” – magyarázta a rektor.
A beiratkozási időszak amúgy július 13-án kezdődik a kolozsvári karon működő szakokra, hétfőn pedig megnyitja kapuit a marosvásárhelyi kar, egyszerre a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karral, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Karral.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro
2013. szeptember 10.
Felsőoktatási világrangsor: négy román egyetem a legjobbak között
Négy romániai egyetem is felkerült a Quacquarelli Symonds (QS) 2013/2014-es felsőoktatási világrangsorára. A kedden közzétett lista élén ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll.
A négy romániai egyetem a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a iasi-i Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem és a Temesvári Nyugati Tudományegyetem. A tavalyi eredményekhez képest a nyolcszáz intézménynevet tartalmazó ranglistán a romániai helyezettek összesen száz helyet estek. Míg tavaly a négy intézmény a 600 és 700 közötti helyeken volt, a friss listán a 700 és 800 közötti helyekre csúszott. A csökkenés oka: az érintett felsőoktatási intézményekben született tudományos munkák idézésének ritkulása, az oktatók és a külföldi diákok számának csökkenése.
A QS Quacquarelli Symonds cég 2004 óta minden évben elkészíti a felsőoktatási intézmények világrangsorát, amelyet hat szempont – többek között az oktatók és a hallgatók aránya, az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakorisága, a munkaadók véleménye, a nemzetközi kapcsolatok, a külföldi hallgatók és oktatók száma – alapján állítanak össze.
A top 10-es lista alig-alig változott a 2012-eshez képest: az élen ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll, a 2004 és 2011 között a Harvarddal felváltva az első helyen végző Cambridge azonban a harmadik helyre csúszott vissza az amerikai magánegyetem miatt. A tíz legjobb közé került a University College London, az Imperial College London, az Oxford, a Stanford, a Yale, a Chicagói Egyetem, valamint a Princeton és a CalTech – utóbbi kettő holtversenyben a tizedik.
A magyarországi felsőoktatási intézmények közül a Szegedi Tudományegyetem érte el a legjobb eredményt: az 501-550. helyre sorolták. Az ELTE megőrizte tavalyi 551-600. helyezését, a Debreceni Egyetem – amely először tavaly került fel a 800-as listára – a 601-650., míg a Corvinus a 651-700. helyet szerezte meg.
Négy romániai egyetem is felkerült a Quacquarelli Symonds (QS) 2013/2014-es felsőoktatási világrangsorára. A kedden közzétett lista élén ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll.
A négy romániai egyetem a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a iasi-i Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem és a Temesvári Nyugati Tudományegyetem. A tavalyi eredményekhez képest a nyolcszáz intézménynevet tartalmazó ranglistán a romániai helyezettek összesen száz helyet estek. Míg tavaly a négy intézmény a 600 és 700 közötti helyeken volt, a friss listán a 700 és 800 közötti helyekre csúszott. A csökkenés oka: az érintett felsőoktatási intézményekben született tudományos munkák idézésének ritkulása, az oktatók és a külföldi diákok számának csökkenése.
A QS Quacquarelli Symonds cég 2004 óta minden évben elkészíti a felsőoktatási intézmények világrangsorát, amelyet hat szempont – többek között az oktatók és a hallgatók aránya, az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakorisága, a munkaadók véleménye, a nemzetközi kapcsolatok, a külföldi hallgatók és oktatók száma – alapján állítanak össze.
A top 10-es lista alig-alig változott a 2012-eshez képest: az élen ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll, a 2004 és 2011 között a Harvarddal felváltva az első helyen végző Cambridge azonban a harmadik helyre csúszott vissza az amerikai magánegyetem miatt. A tíz legjobb közé került a University College London, az Imperial College London, az Oxford, a Stanford, a Yale, a Chicagói Egyetem, valamint a Princeton és a CalTech – utóbbi kettő holtversenyben a tizedik.
A magyarországi felsőoktatási intézmények közül a Szegedi Tudományegyetem érte el a legjobb eredményt: az 501-550. helyre sorolták. Az ELTE megőrizte tavalyi 551-600. helyezését, a Debreceni Egyetem – amely először tavaly került fel a 800-as listára – a 601-650., míg a Corvinus a 651-700. helyet szerezte meg.
2014. január 24.
„Közgazdászból sosem elég”
Együttműködési megállapodást írt alá Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke csütörtökön.
Szász Jenő köszöntőjében arról beszélt, hogy megoldást kell találni az elszakított nemzetrészek és azon belül a Kárpát-medencei közösségek problémáira. „A magyarság jövőjének nagy lehetősége, ha nem a mai 93 ezer négyzetkilométerben, hanem a Kárpát-medencében gondolkodunk” – fogalmazott.
Az intézetnek – folytatta – az a küldetése, hogy „kovász" legyen, egy 100 tagú intézet szavai szerint ugyanakkor egyedül nem tud mindenre megoldást adni, ezért az a dolguk, hogy összehangolják a jól működő intézetek munkáját, és kiterjesszék azt az egész Kárpát-medencére. Hangsúlyozta az anyaország hatványozott felelősségét, és rámutatott: nincs egyéni boldogulás a közösség felemelkedése nélkül, és az értelmiség felelőssége óriási ebben.
Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora kiemelte, hogy oktatóik jelentős szerepet vállalnak a határon túli magyar nyelvű közgazdasági képzések beindításában és fejlesztésében. „A gazdasági szektor igényeit és a felerősödött globalizáció hatásait figyelembe véve megkockáztatható: közgazdászból nem lehet elég sokat képezni, hiszen alig van olyan terület ma már, ahol ne lenne szükség komoly gazdasági ismeretekre” – fejtette ki arról a vitáról, hogy túlképzés van-e a területen. Szerinte ezt igazolja vissza a munkaerőpiac is, hiszen közgazdász diplomával viszonylag könnyű elhelyezkedni.
Krónika (Kolozsvár),
Együttműködési megállapodást írt alá Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke csütörtökön.
Szász Jenő köszöntőjében arról beszélt, hogy megoldást kell találni az elszakított nemzetrészek és azon belül a Kárpát-medencei közösségek problémáira. „A magyarság jövőjének nagy lehetősége, ha nem a mai 93 ezer négyzetkilométerben, hanem a Kárpát-medencében gondolkodunk” – fogalmazott.
Az intézetnek – folytatta – az a küldetése, hogy „kovász" legyen, egy 100 tagú intézet szavai szerint ugyanakkor egyedül nem tud mindenre megoldást adni, ezért az a dolguk, hogy összehangolják a jól működő intézetek munkáját, és kiterjesszék azt az egész Kárpát-medencére. Hangsúlyozta az anyaország hatványozott felelősségét, és rámutatott: nincs egyéni boldogulás a közösség felemelkedése nélkül, és az értelmiség felelőssége óriási ebben.
Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora kiemelte, hogy oktatóik jelentős szerepet vállalnak a határon túli magyar nyelvű közgazdasági képzések beindításában és fejlesztésében. „A gazdasági szektor igényeit és a felerősödött globalizáció hatásait figyelembe véve megkockáztatható: közgazdászból nem lehet elég sokat képezni, hiszen alig van olyan terület ma már, ahol ne lenne szükség komoly gazdasági ismeretekre” – fejtette ki arról a vitáról, hogy túlképzés van-e a területen. Szerinte ezt igazolja vissza a munkaerőpiac is, hiszen közgazdász diplomával viszonylag könnyű elhelyezkedni.
Krónika (Kolozsvár),
2014. július 29.
Elemző: Orbán Viktor beszédében erős liberalizmuskritika fogalmazódott meg
András, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója szerint Orbán Viktor kormányfő Tusnádfürdőn mondott beszédében erős liberalizmuskritika fogalmazódott meg. Egy liberalizmusellenes érvelés hangzott el - tette hozzá.
Az elemző, a Századvég Alapítvány elnöke a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök egy logikusan felépített, érvelő, nem túl hosszú beszédet mondott, amelynek volt egy megírt és egy spontán része is. Orbán Viktor tett egy értékelést arról, hogy áll a világ - mondta Lánczi András, megjegyezve: Orbán Viktor mindig is törekedett arra, hogy a világot és abban Magyarország helyzetét együtt értékelje.
Lánczi András szerint Orbán Viktor nem mondta azt, hogy kiveszik az alkotmányból a liberális alapjogokat. Az alapítvány elnökének véleménye szerint Magyarországon megvalósult a liberális demokrácia. Azt nem kell védeni, számon kérni, ami megvalósult - szögezte le, megjegyezve: az a nagy kérdés, a jövőben hogy és mint legyen.
"Kritikátlanul tovább azt mímelni, hogy ezek a dolgok így mehetnek, nem megy" - fogalmazott az elemző.
A Századvég Alapítvány elnöke megjegyezte, a miniszterelnök a beszédében folyamatosan utalt arra, hogy a szociális piacgazdaság válaszút előtt áll. "Kétszáz éve ezzel a szabadversenyes kapitalizmussal küzdünk" - emelte ki az elemző, aki szerint két válasz lehetséges: vagy azt mondjuk, hogy államelvű módon közelítünk ehhez, vagy azt, hogy mindent a piacra hagyunk. "Jelzem, ez utóbbival még senki nem kísérletezett" - fűzte hozzá.
Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor múlt szombati rendezvényén tartott előadásában arról beszélt, hogy az új magyar államszerveződés alapja egy munkaalapú állam, amely nem liberális természetű. A kormányfő egyúttal bírálta azokat "a fizetett politikai aktivistákat", akik civileknek tüntetve fel magukat külföldi érdekeket próbálnak érvényesíteni Magyarországon.
A miniszterelnök beszédével kapcsolatban több ellenzéki párt is kritikát fogalmazott meg. Az Együtt-PM szövetség azt közölte, hogy az Európai Bizottsághoz fordulnak.
Budapest, 2014. július 29. (MTI)
András, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója szerint Orbán Viktor kormányfő Tusnádfürdőn mondott beszédében erős liberalizmuskritika fogalmazódott meg. Egy liberalizmusellenes érvelés hangzott el - tette hozzá.
Az elemző, a Századvég Alapítvány elnöke a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök egy logikusan felépített, érvelő, nem túl hosszú beszédet mondott, amelynek volt egy megírt és egy spontán része is. Orbán Viktor tett egy értékelést arról, hogy áll a világ - mondta Lánczi András, megjegyezve: Orbán Viktor mindig is törekedett arra, hogy a világot és abban Magyarország helyzetét együtt értékelje.
Lánczi András szerint Orbán Viktor nem mondta azt, hogy kiveszik az alkotmányból a liberális alapjogokat. Az alapítvány elnökének véleménye szerint Magyarországon megvalósult a liberális demokrácia. Azt nem kell védeni, számon kérni, ami megvalósult - szögezte le, megjegyezve: az a nagy kérdés, a jövőben hogy és mint legyen.
"Kritikátlanul tovább azt mímelni, hogy ezek a dolgok így mehetnek, nem megy" - fogalmazott az elemző.
A Századvég Alapítvány elnöke megjegyezte, a miniszterelnök a beszédében folyamatosan utalt arra, hogy a szociális piacgazdaság válaszút előtt áll. "Kétszáz éve ezzel a szabadversenyes kapitalizmussal küzdünk" - emelte ki az elemző, aki szerint két válasz lehetséges: vagy azt mondjuk, hogy államelvű módon közelítünk ehhez, vagy azt, hogy mindent a piacra hagyunk. "Jelzem, ez utóbbival még senki nem kísérletezett" - fűzte hozzá.
Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor múlt szombati rendezvényén tartott előadásában arról beszélt, hogy az új magyar államszerveződés alapja egy munkaalapú állam, amely nem liberális természetű. A kormányfő egyúttal bírálta azokat "a fizetett politikai aktivistákat", akik civileknek tüntetve fel magukat külföldi érdekeket próbálnak érvényesíteni Magyarországon.
A miniszterelnök beszédével kapcsolatban több ellenzéki párt is kritikát fogalmazott meg. Az Együtt-PM szövetség azt közölte, hogy az Európai Bizottsághoz fordulnak.
Budapest, 2014. július 29. (MTI)
2014. augusztus 19.
Magyar tükör
Különös hír jelent meg pénteken egy eddig ismeretlen magyarországi hírportálon. A Hídfő.net közleménye szerint Magyarország T72-es tankokat szállít Ukrajnának.
* Az orosz külügyminisztérium, hitelt adva a (rém)hírnek, azzal vádolta Magyarországot, hogy megsérti az uniós fegyverexport szabályait, s közvetítőn keresztül harckocsikat szállít Ukrajnának. A magyar külügyminisztérium azonnal reagált, csak egyszerű járműmozgatásról volt szó, a tankokat egy másik raktárba szállították, de azok nem lépték át a magyar határt. * A hírre rácsapott az MSZP is, követelve a tények tisztázása érdekében a nemzetbiztonsági és külügyi bizottságok együttes összehívását, meg szeretnék hallgatni Pintér Sándor belügy-, Hende Csaba honvédelmi és Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, aki a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalt is irányítja. * A Fidesz-frakció ezt határozottan ellenzi, állítva, hogy az MSZP ezúttal is csak saját politikai érdekeit nézi, hitelt adva egy finoman kifejezve is bizonytalan rémhírnek. A baloldal – áll a Fidesz közleményében – nem először akarja kihasználni az ukrán válságot, kárt okozva Magyarország hírnevének. * Sokan még mindig nem kaptak csekket a tankönyvek befizetéséhez. Augusztus 15-én ugyan lejárt a tankönyvcsomagok árának befizetési határideje, de a szülők a tankönyvek átvételéig befizethetik a pénzt – tájékoztatott az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős államtitkársága. A szülők tehát később is fizethetnek, az átvételkor pedig be kell mutatniuk a csekket, illetve hitelt érdemlően bizonyítaniuk a befizetést. „Így tehát a határidő technikailag a tankönyvcsomagok átvétele” – áll a közleményben. * Demonstrációt tartottak a Corvinus Egyetem Fővám téri épülete mellett, az egyetem aulájában álló Marx-szobor eltávolítása ellen. A Balpárt által szervezett tiltakozáson mintegy ötven érdeklődő, szimpatizáns előtt szónokolt Tamás Gáspár Miklós filozófus, Krausz Tamás történész, Komjáthi Imre, az MSZP elnökségi tagja, és felszólaltak a Balpárt képviselői. Az azonban, hogy marad-e Marx a Corvinus Egyetem előcsarnokában, vagy megy a szoborparkba, kérdéses.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Különös hír jelent meg pénteken egy eddig ismeretlen magyarországi hírportálon. A Hídfő.net közleménye szerint Magyarország T72-es tankokat szállít Ukrajnának.
* Az orosz külügyminisztérium, hitelt adva a (rém)hírnek, azzal vádolta Magyarországot, hogy megsérti az uniós fegyverexport szabályait, s közvetítőn keresztül harckocsikat szállít Ukrajnának. A magyar külügyminisztérium azonnal reagált, csak egyszerű járműmozgatásról volt szó, a tankokat egy másik raktárba szállították, de azok nem lépték át a magyar határt. * A hírre rácsapott az MSZP is, követelve a tények tisztázása érdekében a nemzetbiztonsági és külügyi bizottságok együttes összehívását, meg szeretnék hallgatni Pintér Sándor belügy-, Hende Csaba honvédelmi és Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, aki a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalt is irányítja. * A Fidesz-frakció ezt határozottan ellenzi, állítva, hogy az MSZP ezúttal is csak saját politikai érdekeit nézi, hitelt adva egy finoman kifejezve is bizonytalan rémhírnek. A baloldal – áll a Fidesz közleményében – nem először akarja kihasználni az ukrán válságot, kárt okozva Magyarország hírnevének. * Sokan még mindig nem kaptak csekket a tankönyvek befizetéséhez. Augusztus 15-én ugyan lejárt a tankönyvcsomagok árának befizetési határideje, de a szülők a tankönyvek átvételéig befizethetik a pénzt – tájékoztatott az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős államtitkársága. A szülők tehát később is fizethetnek, az átvételkor pedig be kell mutatniuk a csekket, illetve hitelt érdemlően bizonyítaniuk a befizetést. „Így tehát a határidő technikailag a tankönyvcsomagok átvétele” – áll a közleményben. * Demonstrációt tartottak a Corvinus Egyetem Fővám téri épülete mellett, az egyetem aulájában álló Marx-szobor eltávolítása ellen. A Balpárt által szervezett tiltakozáson mintegy ötven érdeklődő, szimpatizáns előtt szónokolt Tamás Gáspár Miklós filozófus, Krausz Tamás történész, Komjáthi Imre, az MSZP elnökségi tagja, és felszólaltak a Balpárt képviselői. Az azonban, hogy marad-e Marx a Corvinus Egyetem előcsarnokában, vagy megy a szoborparkba, kérdéses.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 24.
Székelyföldi kilátások (A Magyar Tudomány Napja Sepsiszentgyörgyön)
Perspektívák Székelyföldről címmel szervezett szombaton kerekasztal-beszélgetést az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) márciusban alakult sepsiszentgyörgyi fiókszervezete a megyeháza üléstermében.
Ezzel csatlakozott az anyaintézmény 13. kiadásához érkezett rendezvénysorozatához. Annak mintájára, ahogyan november 3-án tartják a magyar tudomány napját (1825-ben a pozsonyi országgyűlésen ezen a napon határozták el a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását), 2002 óta a szervezet alapításának évfordulója (1859. november 23–26-a között tartották az alapító közgyűlést Kolozsváron) alkalmából az EME – szakosztályai és fiókegyesületei részvételével – megszervezi a Magyar tudomány napja Erdélyben című fórumát. Az EME minden évben kijelöli a fórum témáját, idén Messze látó tudomány: felelős válaszok a jövőnek címmel hirdették meg a rendezvényt.
A sepsiszentgyörgyi fiókszervezet kerekasztalán a székelyföldi magyar tudományművelés helyzetéről és feladatairól tanácskoztak a meghívottak. Görög Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem fejlesztési rektorhelyettese, Szabó Levente, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szenátusának tagja, Cziprián Kovács Loránd, a BBTE sepsiszentgyörgyi Közigazgatási Tanszékének vezetője, Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem volt rektorhelyettese, Székely Gyula, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Lázár Ede, a Sapientia csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánhelyettese, valamint Bíró Béla és Pető Mária, a Székely Mikó kollégium matematika-, illetve fizikatanára és Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója Bíró Boróka Júlia, az EME sepsiszentgyörgyi fiókszervezete elnökének moderálásával.
Elhangzott: Romániában a tudományos kutatások állami finanszírozása minimális, az önkormányzatok ebben nem érdekeltek, az európai uniós pályázatok elszámolási módszertana ijesztő. Magyarországi támogatást főleg nemzetiidentitás-megőrző tevékenységekre nyújtanak. A romániai oktatásfinanszírozási politika miatt az egyetemek nem tudnak a piaci igényeknek megfelelő képzést nyújtani, ugyanakkor érezhető a kultúrközpont, Kolozsvár elszívó ereje is. Ami a művészeti oktatást illeti, középiskolai szinten pozitív az együttműködés Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely és Brassó között, de a felsőfokú oktatás igencsak gyerekcipőben jár, főleg a zenei képzés, kivétel a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen zajló képzőművészeti oktatás. A tudomány terén azok a kutatások számítanak, amelyek nemzetközi jelentőségűek, s azok a tanulmányok értékelhetőek, amelyek nemzetközileg jegyzett kiadványokban jelennek meg. Nagyrészt pénzkérdések merülnek fel, de személyi gondok is akadnak, például fiatal tehetségeket elüldöztek Székelyföldről.
Mint megfogalmazták, jó lenne véget vetni az olyan megkülönböztetésnek, hogy melyik egyetem magyarabb a másiknál, és a valós kérdésekkel kellene foglalkozni. Érdemes lenne kihasználni azt a stratégiai helyzetet, amit a székelyföldi magyar tanintézmények nyújtanak, valamint a Románia és Magyarország közötti közvetítő szerepben rejlő lehetőségeket. Kisebb vita is kialakult a BBTE és Sapientia képviselői között a párhuzamokról, átfedésekről, hisz egy térségből származnak a diákok. Székely Gyula bejelentette, a Sapientia új kart, mezőgazdász és erdészmérnöki szakot indít Sepsiszentgyörgyön az egykori traktoriskola, legutóbb Gámán János Szakközépiskola székhelyén, folynak a munkálatok, jövő tanévtől el kell kezdeni az oktatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Perspektívák Székelyföldről címmel szervezett szombaton kerekasztal-beszélgetést az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) márciusban alakult sepsiszentgyörgyi fiókszervezete a megyeháza üléstermében.
Ezzel csatlakozott az anyaintézmény 13. kiadásához érkezett rendezvénysorozatához. Annak mintájára, ahogyan november 3-án tartják a magyar tudomány napját (1825-ben a pozsonyi országgyűlésen ezen a napon határozták el a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását), 2002 óta a szervezet alapításának évfordulója (1859. november 23–26-a között tartották az alapító közgyűlést Kolozsváron) alkalmából az EME – szakosztályai és fiókegyesületei részvételével – megszervezi a Magyar tudomány napja Erdélyben című fórumát. Az EME minden évben kijelöli a fórum témáját, idén Messze látó tudomány: felelős válaszok a jövőnek címmel hirdették meg a rendezvényt.
A sepsiszentgyörgyi fiókszervezet kerekasztalán a székelyföldi magyar tudományművelés helyzetéről és feladatairól tanácskoztak a meghívottak. Görög Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem fejlesztési rektorhelyettese, Szabó Levente, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szenátusának tagja, Cziprián Kovács Loránd, a BBTE sepsiszentgyörgyi Közigazgatási Tanszékének vezetője, Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem volt rektorhelyettese, Székely Gyula, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Lázár Ede, a Sapientia csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánhelyettese, valamint Bíró Béla és Pető Mária, a Székely Mikó kollégium matematika-, illetve fizikatanára és Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója Bíró Boróka Júlia, az EME sepsiszentgyörgyi fiókszervezete elnökének moderálásával.
Elhangzott: Romániában a tudományos kutatások állami finanszírozása minimális, az önkormányzatok ebben nem érdekeltek, az európai uniós pályázatok elszámolási módszertana ijesztő. Magyarországi támogatást főleg nemzetiidentitás-megőrző tevékenységekre nyújtanak. A romániai oktatásfinanszírozási politika miatt az egyetemek nem tudnak a piaci igényeknek megfelelő képzést nyújtani, ugyanakkor érezhető a kultúrközpont, Kolozsvár elszívó ereje is. Ami a művészeti oktatást illeti, középiskolai szinten pozitív az együttműködés Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely és Brassó között, de a felsőfokú oktatás igencsak gyerekcipőben jár, főleg a zenei képzés, kivétel a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen zajló képzőművészeti oktatás. A tudomány terén azok a kutatások számítanak, amelyek nemzetközi jelentőségűek, s azok a tanulmányok értékelhetőek, amelyek nemzetközileg jegyzett kiadványokban jelennek meg. Nagyrészt pénzkérdések merülnek fel, de személyi gondok is akadnak, például fiatal tehetségeket elüldöztek Székelyföldről.
Mint megfogalmazták, jó lenne véget vetni az olyan megkülönböztetésnek, hogy melyik egyetem magyarabb a másiknál, és a valós kérdésekkel kellene foglalkozni. Érdemes lenne kihasználni azt a stratégiai helyzetet, amit a székelyföldi magyar tanintézmények nyújtanak, valamint a Románia és Magyarország közötti közvetítő szerepben rejlő lehetőségeket. Kisebb vita is kialakult a BBTE és Sapientia képviselői között a párhuzamokról, átfedésekről, hisz egy térségből származnak a diákok. Székely Gyula bejelentette, a Sapientia új kart, mezőgazdász és erdészmérnöki szakot indít Sepsiszentgyörgyön az egykori traktoriskola, legutóbb Gámán János Szakközépiskola székhelyén, folynak a munkálatok, jövő tanévtől el kell kezdeni az oktatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 17.
Marketingképzés mesterfokon - Mit jelent jó szakembernek lenni a piacon?
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének marketinges oktatói 2015. április 16-án kerekasztal-beszélgetést szerveztek vállalati képviselőkkel Marketingképzés mesterfokon címmel. A kerekasztal-beszélgetés célja: azonosítani a marketing szakmában az aktuális munkáltatói elvárásokat, illetve a vállalati együttműködési lehetőségeket annak érdekében, hogy a Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzőn piacképes oklevéllel és kellő szakmai tapasztalattal biztosítani tudják az átmenetet a hallgatók számára az egyetemi és munkavállalói státusz között.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vettek a Mol Románia képviseletében Hunyadi Gyöngyi, HR Partner, Ilonczai Tamás, az Autonet Import Kft. marketing igazgatója, dr. Alt Mónika Anetta, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének egyetemi docense, a Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés vezetője, valamint dr. Berács József professzor, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatója és a Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója. A kerekasztal-beszélgetést Seer László, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatója és marketing szakember moderálta.
Amikor együttműködik a vállalat és az egyetem
A kerekasztal-beszélgetés olyan témaköröket járt körül, mint jelenlegi és jövőbeni vállalati-egyetemi együttműködések, amelyben a marketingesek átléphetnek az egyetemista státuszból a munkavállalói státuszba, szükséges marketinges kompetenciák és más sikertényezők a munkaerőpiacon, illetve sikersztorik a vállalat életéből, amelyben a marketing szerepet játszott.
A vállalati együttműködéssel kapcsolatban Alt Mónika Anetta kiemelte, hogy a mesterképzőn jelenleg ennek egyik alapvető formája a féléves szakmai gyakorlat. A 2013-2014-es tanévtől az Erasmus+ program keretében már külföldre is küldenek szakmai gyakorlatozó marketing mesteriseket. A tavalyi hallgatók közül egyet alkalmazott is a fogadó vállalat. Emellett értékes tapasztalat a hallgatók számára a rendszeresen meghívott vállalati képviselők előadásai is.
Hunyadi Gyöngyi a MOL-csoport sikeres Growww friss diplomás programját ismertette a hallgatókkal, melyet kilenc évvel ezelőtt indítottak útjára annak érdekében, hogy a vállalat stratégiai céljai megvalósításához képzett, tehetséges, szakmájuk iránt elhivatott kollégákkal erősítse csapatát. A program keretében 2007-2014 között több, mint 1500 friss diplomás csatlakozott a MOL-csoporthoz, legtöbben még ma is ott dolgoznak. A másik ilyen jellegű kezdeményezésük a Freshhh egyetemista csapatoknak szóló verseny.
Ilonczai Tamás elmondta, hogy az együttműködés a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet marketinges hallgatóival még viszonylag új, egy éves, de olyan friss erőt tapasztaltak a hallgatók részéről, hogy elkezdték a tervezést több irányban is, úgy mint piackutatások kidolgozása, mérés és adatok feldolgozása, az egyetem által szervezett tanulmányi versenyekben való részvétel, vagy az Autonet Import által meghirdetett ötletbörze témák vagy saját tanulmányi versenyek.
Berács József egy, a Stanford Egyetem által nemrég szervezett konferencia részvétele kapcsán kiemelte, hogy a világon vezető egyetemek folyamatosan foglalkoznak a vállalat-egyetem együttműködésének és szinergiáinak kérdésével, azzal, hogy hogyan tudnak minél szervesebben egymásba kapcsolódni ezek a területek, igények és megoldások. Az együttműködésnek sok formája lehet, meg kell találni azokat, amelyekkel az együttműködő felek meg tudják oldani egymás problémáit.
Mit kell tudniuk az ideális marketingeseknek?
A marketingesekkel szembeni munkáltatói elvárások kapcsán Hunyadi Gyöngyi kiemelte, hogy a MOL Romániánál az ideális marketingesnek magas szintű szakmai tudással kell rendelkeznie, mint például a nyelvismeret (angol nyelv-tudás), számítógép-felhasználói ismeretek, adatbázis kezelés, szakirányú végzettség. Ez utóbbi alapján lehetnek bizonyosak abban, hogy a jelentkező a marketingszakma elméleti hátterét és a lehetséges gyakorlati ismereteket elsajátította.
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézete által működtetett Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés hét éve indult. A Bolognai normák szerint létrehozott mesterképzők újdonsága a korábbi mesterikhez képest az, hogy két éves tanulási programot kínálnak, és hogy az utolsó félévben a diákok féléves szakmai gyakorlaton vehetnek részt. A Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés tantervében tizenöt kötelező tantárgy és két választható tantárgy szerepel, emellett a féléves szakmai gyakorlat és féléves szakdolgozat kutatási időszak. A mesterképzésen a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának magyar és román marketinges oktatói valamint külföldi vendégtanárok oktatnak. A mesteri tanterve rendszeresen megújul, igazodva a diákok és a munkáltatók elvárásaihoz.
Ilonczai Tamás számos szakmai készséget említett, úgy mint B2B és B2C területek sajátosságait érintő magas szintű ismeretek, termékportfóliókhoz, pozicionálásokhoz kötődő ismeretek, értékesítési csatornák sajátosságainak az ismerete, kommunikációs csatornák sajátosságainak az ismerete, kiemelten fontos az online és közösségi média terület, médiatervekkel kapcsolatos ismeretek, akciós mechanizmusokkal kapcsolatos ismeretek.
A személyes készségek esetén mindkét vállalat képviselője a tárgyalási és kommunikációs képességet, kreativitást, kezdeményezőkészséget, problémamegoldó-készséget, hatékonyságra való törekvést említette. Ilonczai azt is hozzátette, hogy minden marketingesnek tudnia kell, hogy a marketing nem cél, hanem egy hatékony eszköz vagy akár fegyver kell, hogy legyen egy vállalati cél elérésében.
Berács József felhívta arra a figyelmet, hogy az elhangzott kompetenciák mellett a hallgatók nemzetköziesedése olyan készségekkel tudja felruházni őket, melyek segítségével eltűnnek a kommunikációs és interperszonális korlátok. Az itt képzett diákok háromnyelvűsége komoly versenyelőny a piacon. Alt Mónika Anetta kiemelte, hogy a mesterképzésen a tanterv kidolgozása kompetencia alapú. Az egyes kompetenciák kialakítására hivatott tantárgyakat a vállalatok igényei szerint folyamatosan alakítják, például nemrég a számítógépes grafika is bekerült a kínálatba, illetve marketing alapképzésen a business-to-business marketing.
A sikertörténeteket tekintve mindenki egyet értett abban, hogy a marketing egy komplex rendszer része, feladata a problémamegoldás, az hogy ki tudja szolgálni a vállalat céljait. Ilonczai Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a marketing munka nagy felelősség. Egy nagy projekt érinti a teljes vállalatot, a marketing felelőssége összekapcsolni a részlegeket, és összehangolni munkájukat. Ehhez nagyon nyitottnak kell lenni és folyamatosan kommunikálni és konzultálni a részlegekkel. A kerekasztal-beszélgetés zárásaként elhangzott, hogy a vállalatok, egyetem és hallgatók céljai közösek, versenyképes, gyakorlatban alkalmazható marketing tudás megteremtése. Közös célokkal jól lehet kamatoztatni az eddigi fejlesztéseket és kigondolni olyan újabb együttműködési lehetőségeket, melyek segítik a fiatal pályakezdők elhelyezkedését a szakmában.
maszol.ro
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének marketinges oktatói 2015. április 16-án kerekasztal-beszélgetést szerveztek vállalati képviselőkkel Marketingképzés mesterfokon címmel. A kerekasztal-beszélgetés célja: azonosítani a marketing szakmában az aktuális munkáltatói elvárásokat, illetve a vállalati együttműködési lehetőségeket annak érdekében, hogy a Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzőn piacképes oklevéllel és kellő szakmai tapasztalattal biztosítani tudják az átmenetet a hallgatók számára az egyetemi és munkavállalói státusz között.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vettek a Mol Románia képviseletében Hunyadi Gyöngyi, HR Partner, Ilonczai Tamás, az Autonet Import Kft. marketing igazgatója, dr. Alt Mónika Anetta, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének egyetemi docense, a Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés vezetője, valamint dr. Berács József professzor, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatója és a Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója. A kerekasztal-beszélgetést Seer László, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatója és marketing szakember moderálta.
Amikor együttműködik a vállalat és az egyetem
A kerekasztal-beszélgetés olyan témaköröket járt körül, mint jelenlegi és jövőbeni vállalati-egyetemi együttműködések, amelyben a marketingesek átléphetnek az egyetemista státuszból a munkavállalói státuszba, szükséges marketinges kompetenciák és más sikertényezők a munkaerőpiacon, illetve sikersztorik a vállalat életéből, amelyben a marketing szerepet játszott.
A vállalati együttműködéssel kapcsolatban Alt Mónika Anetta kiemelte, hogy a mesterképzőn jelenleg ennek egyik alapvető formája a féléves szakmai gyakorlat. A 2013-2014-es tanévtől az Erasmus+ program keretében már külföldre is küldenek szakmai gyakorlatozó marketing mesteriseket. A tavalyi hallgatók közül egyet alkalmazott is a fogadó vállalat. Emellett értékes tapasztalat a hallgatók számára a rendszeresen meghívott vállalati képviselők előadásai is.
Hunyadi Gyöngyi a MOL-csoport sikeres Growww friss diplomás programját ismertette a hallgatókkal, melyet kilenc évvel ezelőtt indítottak útjára annak érdekében, hogy a vállalat stratégiai céljai megvalósításához képzett, tehetséges, szakmájuk iránt elhivatott kollégákkal erősítse csapatát. A program keretében 2007-2014 között több, mint 1500 friss diplomás csatlakozott a MOL-csoporthoz, legtöbben még ma is ott dolgoznak. A másik ilyen jellegű kezdeményezésük a Freshhh egyetemista csapatoknak szóló verseny.
Ilonczai Tamás elmondta, hogy az együttműködés a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet marketinges hallgatóival még viszonylag új, egy éves, de olyan friss erőt tapasztaltak a hallgatók részéről, hogy elkezdték a tervezést több irányban is, úgy mint piackutatások kidolgozása, mérés és adatok feldolgozása, az egyetem által szervezett tanulmányi versenyekben való részvétel, vagy az Autonet Import által meghirdetett ötletbörze témák vagy saját tanulmányi versenyek.
Berács József egy, a Stanford Egyetem által nemrég szervezett konferencia részvétele kapcsán kiemelte, hogy a világon vezető egyetemek folyamatosan foglalkoznak a vállalat-egyetem együttműködésének és szinergiáinak kérdésével, azzal, hogy hogyan tudnak minél szervesebben egymásba kapcsolódni ezek a területek, igények és megoldások. Az együttműködésnek sok formája lehet, meg kell találni azokat, amelyekkel az együttműködő felek meg tudják oldani egymás problémáit.
Mit kell tudniuk az ideális marketingeseknek?
A marketingesekkel szembeni munkáltatói elvárások kapcsán Hunyadi Gyöngyi kiemelte, hogy a MOL Romániánál az ideális marketingesnek magas szintű szakmai tudással kell rendelkeznie, mint például a nyelvismeret (angol nyelv-tudás), számítógép-felhasználói ismeretek, adatbázis kezelés, szakirányú végzettség. Ez utóbbi alapján lehetnek bizonyosak abban, hogy a jelentkező a marketingszakma elméleti hátterét és a lehetséges gyakorlati ismereteket elsajátította.
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézete által működtetett Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés hét éve indult. A Bolognai normák szerint létrehozott mesterképzők újdonsága a korábbi mesterikhez képest az, hogy két éves tanulási programot kínálnak, és hogy az utolsó félévben a diákok féléves szakmai gyakorlaton vehetnek részt. A Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés tantervében tizenöt kötelező tantárgy és két választható tantárgy szerepel, emellett a féléves szakmai gyakorlat és féléves szakdolgozat kutatási időszak. A mesterképzésen a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának magyar és román marketinges oktatói valamint külföldi vendégtanárok oktatnak. A mesteri tanterve rendszeresen megújul, igazodva a diákok és a munkáltatók elvárásaihoz.
Ilonczai Tamás számos szakmai készséget említett, úgy mint B2B és B2C területek sajátosságait érintő magas szintű ismeretek, termékportfóliókhoz, pozicionálásokhoz kötődő ismeretek, értékesítési csatornák sajátosságainak az ismerete, kommunikációs csatornák sajátosságainak az ismerete, kiemelten fontos az online és közösségi média terület, médiatervekkel kapcsolatos ismeretek, akciós mechanizmusokkal kapcsolatos ismeretek.
A személyes készségek esetén mindkét vállalat képviselője a tárgyalási és kommunikációs képességet, kreativitást, kezdeményezőkészséget, problémamegoldó-készséget, hatékonyságra való törekvést említette. Ilonczai azt is hozzátette, hogy minden marketingesnek tudnia kell, hogy a marketing nem cél, hanem egy hatékony eszköz vagy akár fegyver kell, hogy legyen egy vállalati cél elérésében.
Berács József felhívta arra a figyelmet, hogy az elhangzott kompetenciák mellett a hallgatók nemzetköziesedése olyan készségekkel tudja felruházni őket, melyek segítségével eltűnnek a kommunikációs és interperszonális korlátok. Az itt képzett diákok háromnyelvűsége komoly versenyelőny a piacon. Alt Mónika Anetta kiemelte, hogy a mesterképzésen a tanterv kidolgozása kompetencia alapú. Az egyes kompetenciák kialakítására hivatott tantárgyakat a vállalatok igényei szerint folyamatosan alakítják, például nemrég a számítógépes grafika is bekerült a kínálatba, illetve marketing alapképzésen a business-to-business marketing.
A sikertörténeteket tekintve mindenki egyet értett abban, hogy a marketing egy komplex rendszer része, feladata a problémamegoldás, az hogy ki tudja szolgálni a vállalat céljait. Ilonczai Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a marketing munka nagy felelősség. Egy nagy projekt érinti a teljes vállalatot, a marketing felelőssége összekapcsolni a részlegeket, és összehangolni munkájukat. Ehhez nagyon nyitottnak kell lenni és folyamatosan kommunikálni és konzultálni a részlegekkel. A kerekasztal-beszélgetés zárásaként elhangzott, hogy a vállalatok, egyetem és hallgatók céljai közösek, versenyképes, gyakorlatban alkalmazható marketing tudás megteremtése. Közös célokkal jól lehet kamatoztatni az eddigi fejlesztéseket és kigondolni olyan újabb együttműködési lehetőségeket, melyek segítik a fiatal pályakezdők elhelyezkedését a szakmában.
maszol.ro
2015. május 5.
MTA-közgyűlés: több külhoni magyar tudóst is díjaztak
Biológusok, történészek, vegyészek mellett nyelvész és orvoskutató díjazottja is van 2015-ben a külhoni magyar tudósok elismerésére szolgáló Arany János-díjnak és -éremnek.
A kitüntetéseket Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke (képünkön) adta át hétfőn az intézmény 186. közgyűlésén tartott külső tagok fórumán.
Lovász László rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számára nagyon fontos a Kárpát-medencével és a világgal való kapcsolattartás. Ebben óriási szerepet játszanak a külhoni magyar tudósok.
Kocsis Károly, az MTA levelező tagja, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke kiemelte, hogy az 1996-ban létrehozott testület a határon túli magyar tudományosság letéteményese az Akadémián.
Mint kifejtette, számos ország akadémiája honosította meg a tiszteleti tagság intézményét, ám az MTA által a rendszerváltozás után a határon túli magyar kutatók integrálása érdekében bevezetett külső tagság igazi hungarikum.
Két világháború kényszerítette a határon túlra vagy diaszpórába a magyar kutatókat. A külső tagsággal az MTA a nemzeti tudományosság egyesítését tűzte célul, lehetővé tette, hogy az érintettek felvegyék a magyar tudományos állampolgárságot. A köztestület külső tagjai száma folyamatosan bővül és jelenleg meghaladja az 1900 főt. Közülük 187 az akadémikus, a többi doktori fokozattal rendelkező külső köztestületi tag.
Az Arany János-életműdíjat a közgyűlés délelőtti ünnepi ülésén kapta meg Benkő Samu, a 18-19. századi erdélyi művelődéstörténet neves kutatója.
A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki Szkála Károlyt, a Zágrábi Villamosmérnöki Egyetem, a Zágrábi Grafikai Egyetem és az Eszéki Orvostudományi Egyetem oktatóját. Az optoelektronikával, lézertechnikával, holográfiával és mikroelektronikával foglalkozó kutató nevéhez másfélszáz publikáció fűződik, emellett úttörő jelentőségű tankönyveket írt, programcsomagokat dolgozott ki.
Arany János Fiatal Kutatói Díjban részesült Fenesi Annamária, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének adjunktusa. Az invazív fajok kutatója egyaránt foglalkozik adatbázisok elemzésével, terepi és kísérletes vizsgálatokkal. 2010 óta tíz cikke jelent meg angol nyelvű folyóiratokban.
Hét kutatót tüntettek ki Arany János-éremmel. Beregszászi Anikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, a kárpátaljai magyar nyelvhasználat jellemzőivel, a magyar nyelvtervezés elméleti és gyakorlati kihívásaival, a magyar mint anyanyelv oktatásának problémáival foglalkozik.
Meghatározó szerepe volt abban, hogy 2003-ban magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés indulhatott a beregszászi felsőoktatási intézményben.
Posztumusz tüntették ki Borbándi Gyulát (1919-2014), a Látóhatár, majd az Új Látóhatár folyóirat alapító főszerkesztőjét, aki 1951-től 1984-ig pedig a Szabad Európa Rádió magyar osztályának helyettes igazgatója volt. Történészi-irodalomtörténészi tevékenysége felöleli az emigráns kiadványok szisztematikus gyűjtését, a nyugati magyar emigráció történetének feldolgozását.
Lelley Jan Iván Németországban élő mikológus, egyetemi tanár 1971 óta foglalkozik a nagygombák kutatásával. 1982-től az alkalmazott mikológia oktatója a bonni Rajnai Friedrich Wilhelms Egyetemen. Magyarországon közel két évtizede tart előadásokat a gombákkal kapcsolatos témákból, rendszeres előadója a Budapesti Corvinus Egyetemnek.
Majdik Kornélia a bio-szerveskémia kutatója 1988-ban szerzett doktori oklevelet. 1976 és 1981 között gyógyszergyári vegyész, 1981-1997 között a Kolozsvári Gyógyszerkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Egyetemi docens, 2004-2014 között a BBTE Vegyészmérnöki Kar magyar tagozatának egyik vezetője. 48 tanulmányt közölt impaktfaktoros folyóiratokban. Három könyve jelent meg, öt szabadalom fűződik a nevéhez.
Petrik József sejtkárosodási mechanizmusokkal, molekuláris patológiával, a rákos megbetegedések diagnosztikájával foglalkozik. 1989 óta dolgozik a Zágrábi Tudományegyetemen, 2012-től egyetemi tanára, az Orvosi Biokémiai és Hematológiai Tanszék professzora és az Alkalmazott Orvosi Biokémiai Központ vezetője. Nevéhez 35 tudományos közlemény fűződik.
Sipos Gábor református egyháztörténettel, nyomda- és könyvtártörténettel foglalkozik. 1977-től levéltáros az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban, 1998-tól a BBTE Magyar Történeti Intézetének tanára. 1990-es újraalakulásától fogva előbb az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, majd alelnöke, 2010-től elnöke.
Vigh Gyula 1970-ben diplomázott a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, és ugyanott szerzett doktori fokozatot 1975-ben. Az 1970-80-as években meghatározó szerepe volt a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia magyarországi bevezetésében. 1985 óta a Texasi A&M Egyetem kémiai tanszékének professzora. Munkásságát mintegy kétszáz, jórészt angol nyelvű tudományos munka dokumentálja.
Az Arany János-díjat külhoni magyar tudósok, kutatók számára alapította 2003-ben az MTA, első ízben 2004-ben adták át. A díjat azok kapják, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során, kiemelkedő tudományos teljesítményt értek el, vagy fiatal kutatóként alkottak figyelemre méltót.
Az Arany János-éremmel emellett olyan külhoni magyar tudósokat, kutatókat tüntet ki az MTA, akiknek nemcsak kutatói teljesítménye maradandó, hanem érdemeket szereztek a külhoni magyar tudományosság és közösség ügyének előremozdításában is.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
Biológusok, történészek, vegyészek mellett nyelvész és orvoskutató díjazottja is van 2015-ben a külhoni magyar tudósok elismerésére szolgáló Arany János-díjnak és -éremnek.
A kitüntetéseket Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke (képünkön) adta át hétfőn az intézmény 186. közgyűlésén tartott külső tagok fórumán.
Lovász László rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számára nagyon fontos a Kárpát-medencével és a világgal való kapcsolattartás. Ebben óriási szerepet játszanak a külhoni magyar tudósok.
Kocsis Károly, az MTA levelező tagja, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke kiemelte, hogy az 1996-ban létrehozott testület a határon túli magyar tudományosság letéteményese az Akadémián.
Mint kifejtette, számos ország akadémiája honosította meg a tiszteleti tagság intézményét, ám az MTA által a rendszerváltozás után a határon túli magyar kutatók integrálása érdekében bevezetett külső tagság igazi hungarikum.
Két világháború kényszerítette a határon túlra vagy diaszpórába a magyar kutatókat. A külső tagsággal az MTA a nemzeti tudományosság egyesítését tűzte célul, lehetővé tette, hogy az érintettek felvegyék a magyar tudományos állampolgárságot. A köztestület külső tagjai száma folyamatosan bővül és jelenleg meghaladja az 1900 főt. Közülük 187 az akadémikus, a többi doktori fokozattal rendelkező külső köztestületi tag.
Az Arany János-életműdíjat a közgyűlés délelőtti ünnepi ülésén kapta meg Benkő Samu, a 18-19. századi erdélyi művelődéstörténet neves kutatója.
A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki Szkála Károlyt, a Zágrábi Villamosmérnöki Egyetem, a Zágrábi Grafikai Egyetem és az Eszéki Orvostudományi Egyetem oktatóját. Az optoelektronikával, lézertechnikával, holográfiával és mikroelektronikával foglalkozó kutató nevéhez másfélszáz publikáció fűződik, emellett úttörő jelentőségű tankönyveket írt, programcsomagokat dolgozott ki.
Arany János Fiatal Kutatói Díjban részesült Fenesi Annamária, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének adjunktusa. Az invazív fajok kutatója egyaránt foglalkozik adatbázisok elemzésével, terepi és kísérletes vizsgálatokkal. 2010 óta tíz cikke jelent meg angol nyelvű folyóiratokban.
Hét kutatót tüntettek ki Arany János-éremmel. Beregszászi Anikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, a kárpátaljai magyar nyelvhasználat jellemzőivel, a magyar nyelvtervezés elméleti és gyakorlati kihívásaival, a magyar mint anyanyelv oktatásának problémáival foglalkozik.
Meghatározó szerepe volt abban, hogy 2003-ban magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés indulhatott a beregszászi felsőoktatási intézményben.
Posztumusz tüntették ki Borbándi Gyulát (1919-2014), a Látóhatár, majd az Új Látóhatár folyóirat alapító főszerkesztőjét, aki 1951-től 1984-ig pedig a Szabad Európa Rádió magyar osztályának helyettes igazgatója volt. Történészi-irodalomtörténészi tevékenysége felöleli az emigráns kiadványok szisztematikus gyűjtését, a nyugati magyar emigráció történetének feldolgozását.
Lelley Jan Iván Németországban élő mikológus, egyetemi tanár 1971 óta foglalkozik a nagygombák kutatásával. 1982-től az alkalmazott mikológia oktatója a bonni Rajnai Friedrich Wilhelms Egyetemen. Magyarországon közel két évtizede tart előadásokat a gombákkal kapcsolatos témákból, rendszeres előadója a Budapesti Corvinus Egyetemnek.
Majdik Kornélia a bio-szerveskémia kutatója 1988-ban szerzett doktori oklevelet. 1976 és 1981 között gyógyszergyári vegyész, 1981-1997 között a Kolozsvári Gyógyszerkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Egyetemi docens, 2004-2014 között a BBTE Vegyészmérnöki Kar magyar tagozatának egyik vezetője. 48 tanulmányt közölt impaktfaktoros folyóiratokban. Három könyve jelent meg, öt szabadalom fűződik a nevéhez.
Petrik József sejtkárosodási mechanizmusokkal, molekuláris patológiával, a rákos megbetegedések diagnosztikájával foglalkozik. 1989 óta dolgozik a Zágrábi Tudományegyetemen, 2012-től egyetemi tanára, az Orvosi Biokémiai és Hematológiai Tanszék professzora és az Alkalmazott Orvosi Biokémiai Központ vezetője. Nevéhez 35 tudományos közlemény fűződik.
Sipos Gábor református egyháztörténettel, nyomda- és könyvtártörténettel foglalkozik. 1977-től levéltáros az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban, 1998-tól a BBTE Magyar Történeti Intézetének tanára. 1990-es újraalakulásától fogva előbb az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, majd alelnöke, 2010-től elnöke.
Vigh Gyula 1970-ben diplomázott a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, és ugyanott szerzett doktori fokozatot 1975-ben. Az 1970-80-as években meghatározó szerepe volt a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia magyarországi bevezetésében. 1985 óta a Texasi A&M Egyetem kémiai tanszékének professzora. Munkásságát mintegy kétszáz, jórészt angol nyelvű tudományos munka dokumentálja.
Az Arany János-díjat külhoni magyar tudósok, kutatók számára alapította 2003-ben az MTA, első ízben 2004-ben adták át. A díjat azok kapják, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során, kiemelkedő tudományos teljesítményt értek el, vagy fiatal kutatóként alkottak figyelemre méltót.
Az Arany János-éremmel emellett olyan külhoni magyar tudósokat, kutatókat tüntet ki az MTA, akiknek nemcsak kutatói teljesítménye maradandó, hanem érdemeket szereztek a külhoni magyar tudományosság és közösség ügyének előremozdításában is.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
2015. május 18.
III. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia
A végzettek 85 százaléka a szakmában helyezkedett el
Harmadik alkalommal szervezi meg a marosvásárhelyi Sapientia Kertészmérnöki Tanszéke az Erdélyi Kertész- és Tájépítész- konferenciát, amelynek célja, hogy a hazai és külföldi szakemberek által megosztott tapasztalatok révén bővítsék a diákok látókörét, hiszen fontosnak tartják, hogy hallgatóik megismerkedjenek a szakterület újdonságaival, a kutatások legújabb eredményeivel – derült ki tegnap a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón.
Dr. Dávid László rektor, miután köszöntötte a vendégeket, elégedetten közölte a jó hírt, hogy a sikeresnek bizonyult kertészmérnöki szak után ősztől Sepsiszentgyörgyön agrármérnöki szakot indítanak, amely egyelőre a marosvásárhelyi intézmény kihelyezett tagozataként fog működni.
Tóth Katalin, Magyarország Földművelésügyi Minisztériumának nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta, jó kapcsolatuk a Sapientiával régebbre nyúlik vissza, és a cél az, hogy komoly tudással felvértezett szakemberek kerüljenek ki az egyetem padjaiból.
– Harmadik éve zajlik a gyakorlatprogramunk, amely keretében a külhoni diákoknak két-három hetes szakmai gyakorlati lehetőséget biztosítunk. Tavaly indítottuk az ösztöndíjprogramot, ami szintén itteni diákoknak szól – sorolta az együttműködés módozatait az államtitkár. Rámutatott, számos lehetőség rejlik abban, hogy új költségvetési ciklus kezdődik az unióban, és a mezőgazdasági termelők szempontjából fontosak ezek a támogatások, hiszen a cél nemcsak a túlélés, hanem a versenyképesség megtartása.
– Magyarországon a kis- és középvállalkozások felkarolása az elsődleges szempont, hiszen ezek munkahelyeket teremtenek, és egészséges termékeket állítanak elő. Őket kell támogatni abban, hogy tudják bekapcsolni termékeiket a nagy üzletláncok kínálatába. Ezen a téren Magyarországon jó a tendencia, az üzletláncok polcain nyolcvan százalék a magyar termékek aránya.
A gyakorlati képzésre kell fektetni a hangsúlyt
Dr. Kovács Lóránt, a Kertészmérnöki Tanszék vezetője szerint figyelemmel kísérik végzőseik pályáját, és sikerként könyvelhető el, hogy a padokból kikerült hallgatók 85 százaléka a szakmában helyezkedett el, 70 százalékuk pedig itthon talált munkát. A diákok egy része saját vállalkozásba kezdett Marosvásárhelyen vagy a Székelyföldön. Kertészeti cégeik, kertrendezési vállalkozásaik vannak, de akad olyan is, aki különféle kultúrák telepítésével foglalkozik. – Nagy szükség van szakemberekre, hiszen Románia agrárország, mégis nagyon sok terület van parlagon – fűzte hozzá a tanszékvezető. Dr. Orlóczy László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke a leendő kertészmérnökök gyakorlati képzésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, Magyarországon bevezették a duális képzést, ami azt jelenti, hogy hatvan százalék a gyakorlati képzés, negyven pedig az elmélet. A gyakorlat hatékony megszervezéséhez pedig jelentős anyagi források szükségesek, hiszen tanüzemeket kell létrehozni, és a termelőkkel kapcsolatot kell kiépíteni.
– A termelőtől szerzett tapasztalat a leghatékonyabb a diák számára, mert a termelőnek a bőrére megy a vásár, ha rosszul végzi a munkáját, pénzt veszít. Erre Vásárhelyen jó példákat láttunk, a hallgatók kimennek a termelőkhöz – fejtette ki véleményét a magyarországi szakember.
Romániában gyerekcipőben jár a tájépítészet
A tájépítész szakon még nem volt végzős évfolyam, viszont lapunk arra volt kíváncsi, hogy a három évfolyamon itt tanuló hatvan diák számára milyen elhelyezkedési és szakmai gyakorlati lehetőségek kínálkoznak. Dr. Kovács Lóránt elismerte, egyelőre ez a szakterület Romániában gyerekcipőben jár, viszont remélhetőleg eljön az idő, amikor felsorakozunk a nyugati országokhoz, ahol az önkormányzatoknál az építészmérnökök munkáját tájépítészek segítik.
– A szakmai gyakorlatot itthon szervezzük meg számukra, mivel fontosnak tartjuk, hogy az itthoni táj jellegzetességeihez igazodva végezzék a munkájukat. Székelyvéckétől Bonchidáig minél több lehetőséget próbálunk biztosítani – fogalmazott.
Dr. Kentelky Endre, a tájépítészeti szak programfelelőse hozzátette, a magyarországi Corvinus Egyetem oktatóival pótolják az itthon hiányzó szakembereket, és annak ellenére, hogy három éve működő, tehát viszonylag fiatal szakról van szó, hallgatóik már most több alkalommal értek el nemzetközi sikereket. Az Európai Unió tájépítészeti szövetsége által kiírt nemzetközi pályázaton, amelyen több országból huszonkét egyetem vett részt, hatodik helyezést értek el.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
A végzettek 85 százaléka a szakmában helyezkedett el
Harmadik alkalommal szervezi meg a marosvásárhelyi Sapientia Kertészmérnöki Tanszéke az Erdélyi Kertész- és Tájépítész- konferenciát, amelynek célja, hogy a hazai és külföldi szakemberek által megosztott tapasztalatok révén bővítsék a diákok látókörét, hiszen fontosnak tartják, hogy hallgatóik megismerkedjenek a szakterület újdonságaival, a kutatások legújabb eredményeivel – derült ki tegnap a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón.
Dr. Dávid László rektor, miután köszöntötte a vendégeket, elégedetten közölte a jó hírt, hogy a sikeresnek bizonyult kertészmérnöki szak után ősztől Sepsiszentgyörgyön agrármérnöki szakot indítanak, amely egyelőre a marosvásárhelyi intézmény kihelyezett tagozataként fog működni.
Tóth Katalin, Magyarország Földművelésügyi Minisztériumának nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta, jó kapcsolatuk a Sapientiával régebbre nyúlik vissza, és a cél az, hogy komoly tudással felvértezett szakemberek kerüljenek ki az egyetem padjaiból.
– Harmadik éve zajlik a gyakorlatprogramunk, amely keretében a külhoni diákoknak két-három hetes szakmai gyakorlati lehetőséget biztosítunk. Tavaly indítottuk az ösztöndíjprogramot, ami szintén itteni diákoknak szól – sorolta az együttműködés módozatait az államtitkár. Rámutatott, számos lehetőség rejlik abban, hogy új költségvetési ciklus kezdődik az unióban, és a mezőgazdasági termelők szempontjából fontosak ezek a támogatások, hiszen a cél nemcsak a túlélés, hanem a versenyképesség megtartása.
– Magyarországon a kis- és középvállalkozások felkarolása az elsődleges szempont, hiszen ezek munkahelyeket teremtenek, és egészséges termékeket állítanak elő. Őket kell támogatni abban, hogy tudják bekapcsolni termékeiket a nagy üzletláncok kínálatába. Ezen a téren Magyarországon jó a tendencia, az üzletláncok polcain nyolcvan százalék a magyar termékek aránya.
A gyakorlati képzésre kell fektetni a hangsúlyt
Dr. Kovács Lóránt, a Kertészmérnöki Tanszék vezetője szerint figyelemmel kísérik végzőseik pályáját, és sikerként könyvelhető el, hogy a padokból kikerült hallgatók 85 százaléka a szakmában helyezkedett el, 70 százalékuk pedig itthon talált munkát. A diákok egy része saját vállalkozásba kezdett Marosvásárhelyen vagy a Székelyföldön. Kertészeti cégeik, kertrendezési vállalkozásaik vannak, de akad olyan is, aki különféle kultúrák telepítésével foglalkozik. – Nagy szükség van szakemberekre, hiszen Románia agrárország, mégis nagyon sok terület van parlagon – fűzte hozzá a tanszékvezető. Dr. Orlóczy László, a Magyar Díszkertészek Szövetségének elnöke a leendő kertészmérnökök gyakorlati képzésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, Magyarországon bevezették a duális képzést, ami azt jelenti, hogy hatvan százalék a gyakorlati képzés, negyven pedig az elmélet. A gyakorlat hatékony megszervezéséhez pedig jelentős anyagi források szükségesek, hiszen tanüzemeket kell létrehozni, és a termelőkkel kapcsolatot kell kiépíteni.
– A termelőtől szerzett tapasztalat a leghatékonyabb a diák számára, mert a termelőnek a bőrére megy a vásár, ha rosszul végzi a munkáját, pénzt veszít. Erre Vásárhelyen jó példákat láttunk, a hallgatók kimennek a termelőkhöz – fejtette ki véleményét a magyarországi szakember.
Romániában gyerekcipőben jár a tájépítészet
A tájépítész szakon még nem volt végzős évfolyam, viszont lapunk arra volt kíváncsi, hogy a három évfolyamon itt tanuló hatvan diák számára milyen elhelyezkedési és szakmai gyakorlati lehetőségek kínálkoznak. Dr. Kovács Lóránt elismerte, egyelőre ez a szakterület Romániában gyerekcipőben jár, viszont remélhetőleg eljön az idő, amikor felsorakozunk a nyugati országokhoz, ahol az önkormányzatoknál az építészmérnökök munkáját tájépítészek segítik.
– A szakmai gyakorlatot itthon szervezzük meg számukra, mivel fontosnak tartjuk, hogy az itthoni táj jellegzetességeihez igazodva végezzék a munkájukat. Székelyvéckétől Bonchidáig minél több lehetőséget próbálunk biztosítani – fogalmazott.
Dr. Kentelky Endre, a tájépítészeti szak programfelelőse hozzátette, a magyarországi Corvinus Egyetem oktatóival pótolják az itthon hiányzó szakembereket, és annak ellenére, hogy három éve működő, tehát viszonylag fiatal szakról van szó, hallgatóik már most több alkalommal értek el nemzetközi sikereket. Az Európai Unió tájépítészeti szövetsége által kiírt nemzetközi pályázaton, amelyen több országból huszonkét egyetem vett részt, hatodik helyezést értek el.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
2015. június 27.
Collegium Talentum Príma díj - Hazaszeretet kategória
Az idén először adták át a Collegium Talentum Príma díját Hazaszeretet kategóriában a végzős kollégisták zárórendezvényén Budapesten, a Magyarság Házában. A díjat Székely Tünde, a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége elnöke kapta. A tavaly alapított Okosság Príma díjat a felvidéki Jankó Viktor gyermekorvos nyerte el.
A laudációkat a műalkotások készítője, a székelyudvarhelyi születésű Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra lovagja olvasta fel.
Jankó Viktor (1982): a Comenius Egyetem doktorjelöltje. Orvosként az Egyetem 2. számú Gyermekklinikáján dolgozik Pozsonyban. Általános orvosi diplomáját dékáni dicsérettel kapta meg 2007-ben. 2013-ban szerezte meg gyermekorvos szakvizsgáját, jelenleg a második szakvizsgájára készül gyermek-nefrológiából. A húgyúti fertőzések genetikai hátterét kutatja. A Comenius Egyetem Orvostudományi Karán negyed- és hatodéves orvostanhallgatókat oktat. Tagja a Szlovák Gyermekorvosok Társaságának. Eddig 19 publikációja jelent meg, ebből 4 impaktfaktoros folyóiratban. 2012-2015 között volt a Collegium Talentum ösztöndíjasa; tutora Kovács László klinikaigazgató, egyetemi tanár.
Székely Tünde (1981): politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola doktorjelöltje. Egyetemi gyakornok a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékén. Kutatásaiban a kisebbségi magyar civil társadalmat, az erdélyi felsőoktatást, a doktorandusz életpálya lehetőségeket vizsgálja. Szemináriumokat vezet a politikai gondolkodás története, a kortárs politikai ideológiák, az oktatáspolitika és az Európai Uniós projektek menedzsmentje és értékelése témákban. A Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) elnöke. Impaktfaktoros folyóiratban eddig két írása jelent meg és 20 egyéb publikációját közölték. 2012-2015 között volt a Collegium Talentum ösztöndíjasa; tutora Tonk Márton egyetemi docens, dékán.
collegiumtalentum.com
Az idén először adták át a Collegium Talentum Príma díját Hazaszeretet kategóriában a végzős kollégisták zárórendezvényén Budapesten, a Magyarság Házában. A díjat Székely Tünde, a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége elnöke kapta. A tavaly alapított Okosság Príma díjat a felvidéki Jankó Viktor gyermekorvos nyerte el.
A laudációkat a műalkotások készítője, a székelyudvarhelyi születésű Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra lovagja olvasta fel.
Jankó Viktor (1982): a Comenius Egyetem doktorjelöltje. Orvosként az Egyetem 2. számú Gyermekklinikáján dolgozik Pozsonyban. Általános orvosi diplomáját dékáni dicsérettel kapta meg 2007-ben. 2013-ban szerezte meg gyermekorvos szakvizsgáját, jelenleg a második szakvizsgájára készül gyermek-nefrológiából. A húgyúti fertőzések genetikai hátterét kutatja. A Comenius Egyetem Orvostudományi Karán negyed- és hatodéves orvostanhallgatókat oktat. Tagja a Szlovák Gyermekorvosok Társaságának. Eddig 19 publikációja jelent meg, ebből 4 impaktfaktoros folyóiratban. 2012-2015 között volt a Collegium Talentum ösztöndíjasa; tutora Kovács László klinikaigazgató, egyetemi tanár.
Székely Tünde (1981): politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola doktorjelöltje. Egyetemi gyakornok a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékén. Kutatásaiban a kisebbségi magyar civil társadalmat, az erdélyi felsőoktatást, a doktorandusz életpálya lehetőségeket vizsgálja. Szemináriumokat vezet a politikai gondolkodás története, a kortárs politikai ideológiák, az oktatáspolitika és az Európai Uniós projektek menedzsmentje és értékelése témákban. A Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) elnöke. Impaktfaktoros folyóiratban eddig két írása jelent meg és 20 egyéb publikációját közölték. 2012-2015 között volt a Collegium Talentum ösztöndíjasa; tutora Tonk Márton egyetemi docens, dékán.
collegiumtalentum.com
2015. július 9.
Idén is bővül a Sapientia csíkszeredai kínálata
Két hétig várják a jelentkezőket a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karaira. Az alapképzések felvételeiről érdemes tudni, hogy a gazdasági szakok esetében július 13–23. között (szombaton is) naponta 9 és 15 óra között várják a jelentkezőket, az eredményhirdetést július 24-én tartják.
A humán szakokra július 12–22. között naponta 9–15 óra között várják a jelentkezőket, eredményhirdetés szintén július 24-én lesz. A magiszteri képzéseken változó a beiratkozások időpontja, ezekről a www.sapientia.ro honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők.
Az alapképzésre legalább annyi jelentkezőt várnak, mint egy esztendővel ezelőtt: arra számítanak, hogy betelnek az ingyenes helyek, és a tandíjas helyek legalább 10 százalékát is elfoglalják. Újdonságnak számít, hogy a gazdasági és humán szakokra felvételizők egy része bizonyos kedvezményekkel indulhat a beiratkozáskor.
„Minden tudományterületünknek van egy évközi versenye, amelyen középiskolások vehetnek részt. A kiválóan teljesítőknek előfelvételit biztosítunk – magyarázta Makó Zoltán dékán. – Íme egy példa: a Pénzidomár elnevezésű pénzügyi és gazdasági vetélkedőnkön 1., 2. vagy 3. helyet elérő volt középiskolások a gazdasági szakok esetében 10-es jeggyel nyernek felvételt egy tandíjmentes helyre."
Folytatják a felújítást
Folytatódik a Sapientia egyetem csíkszeredai épületének felújítása: a munkálatok nyáron sem szünetelnek. Újrabútorozzák a kollégiumi szobákat, új felszereléssel látják el az informatikai, tolmács-, élelmiszer-tudományi és biokémiai laboratóriumokat, felújítják a létesítmény folyosóit, a hallgatók számára pedig egy klubhelyiséget alakítanak ki.
Bővül a csíkszeredai helyszín képzési kínálata is: a következő tanévtől indítják az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügyi magiszteri képzést. Újdonság az is, hogy a vezetés és szervezés szak magiszteri képzésére idén felvételizők a képzés végén két oklevelet kapnak, egyet a Sapientiától, egy másikat pedig a Budapesti Corvinus Egyetemtől.
Amint azt korábban jeleztük, összevonják a két csíkszeredai kart, azaz visszatérnek a kezdeti, 2001-ben kitalált szervezési formára. Erről a fontos változásról Makó a következőképpen nyilatkozott: „mivel a csíkszeredaiak és a környéken lakók eddig sem karokban gondolkodtak, hanem helyszínben, többek között ezért döntött úgy az egyetem vezetősége, hogy változtat az eddigi szervezési formán".
A tulajdonképpeni változtatás mögött nemcsak ez, hanem sokkal inkább gazdasági és oktatásszervezési érvek álltak, húzta alá Makó Zoltán. Az egyetem szenátusa két és fél hónapja döntött a Gazdaság- és Humán Tudományok, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar összevonásáról, ennek engedélyezését pedig az oktatási minisztériumtól is igényelték, amely jóváhagyta a kérést.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár)
Két hétig várják a jelentkezőket a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karaira. Az alapképzések felvételeiről érdemes tudni, hogy a gazdasági szakok esetében július 13–23. között (szombaton is) naponta 9 és 15 óra között várják a jelentkezőket, az eredményhirdetést július 24-én tartják.
A humán szakokra július 12–22. között naponta 9–15 óra között várják a jelentkezőket, eredményhirdetés szintén július 24-én lesz. A magiszteri képzéseken változó a beiratkozások időpontja, ezekről a www.sapientia.ro honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők.
Az alapképzésre legalább annyi jelentkezőt várnak, mint egy esztendővel ezelőtt: arra számítanak, hogy betelnek az ingyenes helyek, és a tandíjas helyek legalább 10 százalékát is elfoglalják. Újdonságnak számít, hogy a gazdasági és humán szakokra felvételizők egy része bizonyos kedvezményekkel indulhat a beiratkozáskor.
„Minden tudományterületünknek van egy évközi versenye, amelyen középiskolások vehetnek részt. A kiválóan teljesítőknek előfelvételit biztosítunk – magyarázta Makó Zoltán dékán. – Íme egy példa: a Pénzidomár elnevezésű pénzügyi és gazdasági vetélkedőnkön 1., 2. vagy 3. helyet elérő volt középiskolások a gazdasági szakok esetében 10-es jeggyel nyernek felvételt egy tandíjmentes helyre."
Folytatják a felújítást
Folytatódik a Sapientia egyetem csíkszeredai épületének felújítása: a munkálatok nyáron sem szünetelnek. Újrabútorozzák a kollégiumi szobákat, új felszereléssel látják el az informatikai, tolmács-, élelmiszer-tudományi és biokémiai laboratóriumokat, felújítják a létesítmény folyosóit, a hallgatók számára pedig egy klubhelyiséget alakítanak ki.
Bővül a csíkszeredai helyszín képzési kínálata is: a következő tanévtől indítják az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügyi magiszteri képzést. Újdonság az is, hogy a vezetés és szervezés szak magiszteri képzésére idén felvételizők a képzés végén két oklevelet kapnak, egyet a Sapientiától, egy másikat pedig a Budapesti Corvinus Egyetemtől.
Amint azt korábban jeleztük, összevonják a két csíkszeredai kart, azaz visszatérnek a kezdeti, 2001-ben kitalált szervezési formára. Erről a fontos változásról Makó a következőképpen nyilatkozott: „mivel a csíkszeredaiak és a környéken lakók eddig sem karokban gondolkodtak, hanem helyszínben, többek között ezért döntött úgy az egyetem vezetősége, hogy változtat az eddigi szervezési formán".
A tulajdonképpeni változtatás mögött nemcsak ez, hanem sokkal inkább gazdasági és oktatásszervezési érvek álltak, húzta alá Makó Zoltán. Az egyetem szenátusa két és fél hónapja döntött a Gazdaság- és Humán Tudományok, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar összevonásáról, ennek engedélyezését pedig az oktatási minisztériumtól is igényelték, amely jóváhagyta a kérést.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár)
2015. július 9.
Sapientia: „felnőtté váló” egyetem
A budapesti Corvinus Egyetemmel írt alá együttműködési szerződést a Sapientia EMTE, amely értelmében közgazdaságtan mesterképző szak indul, a sikeres végzősök pedig mindkét egyetemtől oklevelet kapnak – mondta Dávid László rektor.
A legnagyobb változás az idén, hogy sikerült felújítani egy régi épületet és jól felszerelni a sepsiszentgyörgyi agrármérnöki kar számára. Az új szakra 30 helyet hirdetett meg az egyetem. Ezen kívül 490 hely várja a diákokat Marosvásárhelyen a 11 alapképzésben és 105 a négy mesterképzőn.
Csíkszeredában alapképzések felvételeinél, a gazdasági szakok esetében július 13-23. között (szombaton is) naponta 9-15 óra között várják a jelentkezőket, az eredményhirdetést július 24-én tartják. A humán szakokra július 12-22. között (szombaton is) ugyancsak naponta 9-15 óra között várják a jelentkezőket, eredményhirdetés szintén július 24-én lesz. A mesteri képzéseken változó a beiratkozások időpontja, ezekről a Sapientia weboldalán lehet tájékozódni. Bővül a csíkszeredai helyszín képzési kínálata is: a következő tanévtől indítják az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterképzést. Újdonság az is, hogy a vezetés és szervezés mesterképzésre idén felvételizők a képzés végén két oklevelet kapnak, egyet a Sapientiától, egy másikat pedig a Budapesti Corvinus Egyetemtől.
Csíkszeredában továbbá összevonják a karokat, azaz visszatérnek a kezdeti, 2001-ben kitalált szervezési formára. A tulajdonképpeni változtatás mögött mégsem csak ez, hanem sokkal inkább gazdasági és oktatásszervezési érvek álltak – tájékoztatott Makó Zoltán, a Gazdasági és Humántudományok Kar dékánja. A csíki Sapientiát ősztől valószínűleg Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának fogják nevezni.
A Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozata évfolyamonként harminc diák taníttatását tudja biztosítani, ez azt jelenti, hogy a nyári felvételi időszakban jelentkezők számára 25 tandíjmentes és öt tandíj hozzájárulásos helyet hirdetnek meg. A felvételi időszakot július 13. és 18. között hirdetik meg agrármérnöki, kertészmérnöki és tájépítés mérnöki szakokra, a bejutási jegy megállapításakor az érettségi átlagot veszik figyelembe. Mivel a háromszéki tagozat adminisztrációs szempontból a marosvásárhelyi kar alá van rendelve, így a Sepsiszentgyörgyi Oktatási Központnál a marosvásárhelyi szakokra is lehet majd iratkozni.
Dávid László elégedetten számolt be az idei tanévről, amikor több olyan tevékenységnek is helyet adott az egyetem, amely a „felnőtté válást” tükrözi. Az egyik legfontosabb ezek közül a tehetséggondozás, amely már hagyománya a Sapientiának, hiszen, ahogy a rektor fogalmazott, egyetemet csak úgy lehet építeni, ha folyamatosan figyelnek a fiatal tehetségekre és nem hagyják azokat elkallódni. Ennek értelmében értettségi felkészítőket tartanak, arra biztatva a középiskolás, érettségi előtt álló tanulókat, hogy a sikeres vizsgák után válasszák a Sapientiát, a tizenegy alapképzés valamelyikét, mert nem járnak rosszul. Az itt megszerzett diplomával itthon is jól boldogulhatnak. Ugyanis a műszaki szakokon végzettek iránt nagy a kereslet, a cégek jelzik, hogy igényt tartanak a jó szakemberekre, ahogyan a humántudományok kar végzősei is jó eséllyel indulnak az életben. Az oktatás minőségét az is jól tükrözi, hogy a hallgatók számos világversenyen vettek részt, rangos díjakat hoztak haza. Az egyetem maga is szervezett tudományos konferenciákat, programozási versenyeket, tájépítészeti kiállítást, bekapcsolódott az erdélyi tudományos diákköri tevékenységek szervezésébe, felkarolta a Vágyi Gyula Társaság és kör működését, tutori feladatokat vállalt gimnáziumokban.
A tandíjakkal kapcsolatosan Dávid László kifejtette, a legtöbb szakon tulajdonképpen tandíj-hozzájárulásról beszélhetünk, hiszen a 250-400-500 euró között változó összegek szimbolikusak, nem fedezik az oktatás teljes költségeit. Vannak szakok, ahol felmegy egészen 750 euróig a díj, ez valóban tandíjas. Aki viszont jól teljesít, eredményes a tanulásban, ösztöndíjban részesül – hívta fel a figyelmet a rektor.
Iratkozni a felvételire július 13–18. között lehet, bővebben a sapientia.ro honlapon lehet tájékozódni.
Székelyhon.ro
A budapesti Corvinus Egyetemmel írt alá együttműködési szerződést a Sapientia EMTE, amely értelmében közgazdaságtan mesterképző szak indul, a sikeres végzősök pedig mindkét egyetemtől oklevelet kapnak – mondta Dávid László rektor.
A legnagyobb változás az idén, hogy sikerült felújítani egy régi épületet és jól felszerelni a sepsiszentgyörgyi agrármérnöki kar számára. Az új szakra 30 helyet hirdetett meg az egyetem. Ezen kívül 490 hely várja a diákokat Marosvásárhelyen a 11 alapképzésben és 105 a négy mesterképzőn.
Csíkszeredában alapképzések felvételeinél, a gazdasági szakok esetében július 13-23. között (szombaton is) naponta 9-15 óra között várják a jelentkezőket, az eredményhirdetést július 24-én tartják. A humán szakokra július 12-22. között (szombaton is) ugyancsak naponta 9-15 óra között várják a jelentkezőket, eredményhirdetés szintén július 24-én lesz. A mesteri képzéseken változó a beiratkozások időpontja, ezekről a Sapientia weboldalán lehet tájékozódni. Bővül a csíkszeredai helyszín képzési kínálata is: a következő tanévtől indítják az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterképzést. Újdonság az is, hogy a vezetés és szervezés mesterképzésre idén felvételizők a képzés végén két oklevelet kapnak, egyet a Sapientiától, egy másikat pedig a Budapesti Corvinus Egyetemtől.
Csíkszeredában továbbá összevonják a karokat, azaz visszatérnek a kezdeti, 2001-ben kitalált szervezési formára. A tulajdonképpeni változtatás mögött mégsem csak ez, hanem sokkal inkább gazdasági és oktatásszervezési érvek álltak – tájékoztatott Makó Zoltán, a Gazdasági és Humántudományok Kar dékánja. A csíki Sapientiát ősztől valószínűleg Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának fogják nevezni.
A Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozata évfolyamonként harminc diák taníttatását tudja biztosítani, ez azt jelenti, hogy a nyári felvételi időszakban jelentkezők számára 25 tandíjmentes és öt tandíj hozzájárulásos helyet hirdetnek meg. A felvételi időszakot július 13. és 18. között hirdetik meg agrármérnöki, kertészmérnöki és tájépítés mérnöki szakokra, a bejutási jegy megállapításakor az érettségi átlagot veszik figyelembe. Mivel a háromszéki tagozat adminisztrációs szempontból a marosvásárhelyi kar alá van rendelve, így a Sepsiszentgyörgyi Oktatási Központnál a marosvásárhelyi szakokra is lehet majd iratkozni.
Dávid László elégedetten számolt be az idei tanévről, amikor több olyan tevékenységnek is helyet adott az egyetem, amely a „felnőtté válást” tükrözi. Az egyik legfontosabb ezek közül a tehetséggondozás, amely már hagyománya a Sapientiának, hiszen, ahogy a rektor fogalmazott, egyetemet csak úgy lehet építeni, ha folyamatosan figyelnek a fiatal tehetségekre és nem hagyják azokat elkallódni. Ennek értelmében értettségi felkészítőket tartanak, arra biztatva a középiskolás, érettségi előtt álló tanulókat, hogy a sikeres vizsgák után válasszák a Sapientiát, a tizenegy alapképzés valamelyikét, mert nem járnak rosszul. Az itt megszerzett diplomával itthon is jól boldogulhatnak. Ugyanis a műszaki szakokon végzettek iránt nagy a kereslet, a cégek jelzik, hogy igényt tartanak a jó szakemberekre, ahogyan a humántudományok kar végzősei is jó eséllyel indulnak az életben. Az oktatás minőségét az is jól tükrözi, hogy a hallgatók számos világversenyen vettek részt, rangos díjakat hoztak haza. Az egyetem maga is szervezett tudományos konferenciákat, programozási versenyeket, tájépítészeti kiállítást, bekapcsolódott az erdélyi tudományos diákköri tevékenységek szervezésébe, felkarolta a Vágyi Gyula Társaság és kör működését, tutori feladatokat vállalt gimnáziumokban.
A tandíjakkal kapcsolatosan Dávid László kifejtette, a legtöbb szakon tulajdonképpen tandíj-hozzájárulásról beszélhetünk, hiszen a 250-400-500 euró között változó összegek szimbolikusak, nem fedezik az oktatás teljes költségeit. Vannak szakok, ahol felmegy egészen 750 euróig a díj, ez valóban tandíjas. Aki viszont jól teljesít, eredményes a tanulásban, ösztöndíjban részesül – hívta fel a figyelmet a rektor.
Iratkozni a felvételire július 13–18. között lehet, bővebben a sapientia.ro honlapon lehet tájékozódni.
Székelyhon.ro
2015. július 10.
Országos szinten hiánypótló: agrármérnök-képzés magyar nyelven a Sapientián
A nemrég lezárult tanév jelentősebb megvalósításairól, valamint a Sapientiára felvételiző diákokra váró kínálatról számolt be szerdai sajtótájékoztatóján a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának a vezetősége. Újdonság, hogy ősztől magyar nyelvű agrármérnökképzést indít az egyetem Sepsiszentgyörgyön, ami országos szinten hiányszaknak számít.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az idei év legnagyobb megvalósításának nevezte, hogy sikerült megszerezni az agrármérnök szak indításának a jogát, illetve az ideiglenes működési engedélyt. Szintén említésre méltó újdonság, hogy együttműködést írtak alá a budapesti Corvinus Egyetemmel, aminek köszönhetően közös közgazdász-mesterképzés fog zajlani Csíkszeredában. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók végzéskor két oklevelet kapnak, egyiket a Sapientia, a másikat a Corvinus részéről. Ezt az együttműködést a többi mesterképzés esetében is szeretnék megvalósítani. Dr. Kelemen András dékán beszámolójából kiderült, hogy a Sapientia diákjai az elmúlt tanév során nemcsak hazai, hanem számos világversenyen is kiválóan szerepeltek.
Az újonnan induló agrármérnök- képzés kapcsán dr. Székely Gyula rektorhelyettes kifejtette, Sepsiszentgyörgyön az egykori Gámán János szakközépiskola épületét a helyi önkormányzat tíz évre bérmentesen az egyetem rendelkezésére bocsátotta, a területtel együtt. A felújítási munkálatokat hamarosan befejezik, felszerelték a szaklaboratóriumokat, megvásárolták a mezőgazdasági gépeket és bérbe vettek egy területet, ahol tangazdaságot alakítanak ki, ott zajlik majd a hallgatók gyakorlati képzése. Ezt mintegy első lépésként, ugyanis azt tervezik, hogy egy jóval nagyobb területet vásárolnak erre a célra. Az új szak a marosvásárhelyi karhoz tartozik, a kertészmérnöki tanszék koordinálja. Harminc hely várja a jelentkezőket, ebből 25 tandíjmentes, öt tandíj-hozzájárulásos.
Erdélyben is el tudnak helyezkedni a végzettek
A sajtótájékoztatón a hallgatók elhelyezkedési lehetőségeiről is szó esett. A villamosmérnöki tanszék vezetője, dr. Domokos József szerint a végzőseik szinte mind a szakterületükön dolgoznak, és egyre több Marosvásárhely környéki cég jelez vissza, hogy hasznos munkaerőnek bizonyulnak az itt képzett szakemberek. Mint mondta, több kolozsvári, szebeni cégről tudnak, amelyek a környéken nyitnak munkapontot, és villamosmérnökökre van szükségük, tehát a hallgatók számára Erdélyben is biztosított a munka.
Dr. Pásztor Judit adjunktus, a gépészmérnöki tanszék képviselője elégedetten nyugtázta: az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy végzőseik nagy része az egyetem elvégzése után azonnal munkába áll, és a szakmában talál állást.
Dr. Nyárádi Imre István, a kertészmérnöki tanszék adjunktusa elmondta, a kertészmérnöki és tájépítészeti szak után az agrármérnöki szakkal egyre jobban kiteljesedik az egyetem által kínált agrárképzési paletta, ugyanakkor az erre szakosodó diákoknak növény-orvosi mesteri képzést is biztosítanak. A hallgatók gyakorlati képzését illetően óriási előny, hogy a marosvásárhelyi campus területén egy közel húszhektáros tangazdaság áll rendelkezésre, ahol a kertészmérnöki szakmát választók zöldségeket, szőlőt, gyógynövényeket termesztenek, különböző technikákkal kísérletezhetnek.
Évről évre nagyobb az érdeklődés az informatika szak iránt, hiszen minden jel arra utal, hogy ez a szakma biztos megélhetést szavatol a végzősöknek – hangsúlyozta dr. Kátai Zoltán, a matematika- informatika tanszék vezetője.
– 2014 szeptemberétől Angliában első osztálytól programozást tanítanak a gyermekeknek. Ez a jövő. Nemcsak külföldön, hanem Romániában és Erdélyben is nagyon sok programozót keresnek a cégek, óriási igény van erre – mutatott rá a tanszékvezető, aki szerint a lányok sem kellene idegenkedjenek ettől a szakmától, mi több, aki érdeklődik az informatika iránt, annak már kilencedik osztályban ajánlott ilyen típusú középiskolai képzést választani. Hozzátette, az egyetemen folyamatosan próbálják frissíteni a tantervet, mivel köztudott, hogy ezen a területen lépést kell tartani az újdonságokkal.
Jövő héten rajtol a beiratkozás
A beiratkozás július 13-18. között zajlik a marosvásárhelyi campusban, hétköznapokon 9-16, szombaton 9-14 óra között várják a jelentkezőket. Az újonnan induló agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki és tájépítészeti szakra Sepsiszentgyörgyön is be lehet iratkozni a Csíki utca 50. szám alatti munkaponton a fent említett program szerint. A tandíj a tavalyhoz képest nem változott. A felvételivel kapcsolatos részletek a www.ms.sapientia.ro honlapon olvashatók.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
A nemrég lezárult tanév jelentősebb megvalósításairól, valamint a Sapientiára felvételiző diákokra váró kínálatról számolt be szerdai sajtótájékoztatóján a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának a vezetősége. Újdonság, hogy ősztől magyar nyelvű agrármérnökképzést indít az egyetem Sepsiszentgyörgyön, ami országos szinten hiányszaknak számít.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az idei év legnagyobb megvalósításának nevezte, hogy sikerült megszerezni az agrármérnök szak indításának a jogát, illetve az ideiglenes működési engedélyt. Szintén említésre méltó újdonság, hogy együttműködést írtak alá a budapesti Corvinus Egyetemmel, aminek köszönhetően közös közgazdász-mesterképzés fog zajlani Csíkszeredában. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók végzéskor két oklevelet kapnak, egyiket a Sapientia, a másikat a Corvinus részéről. Ezt az együttműködést a többi mesterképzés esetében is szeretnék megvalósítani. Dr. Kelemen András dékán beszámolójából kiderült, hogy a Sapientia diákjai az elmúlt tanév során nemcsak hazai, hanem számos világversenyen is kiválóan szerepeltek.
Az újonnan induló agrármérnök- képzés kapcsán dr. Székely Gyula rektorhelyettes kifejtette, Sepsiszentgyörgyön az egykori Gámán János szakközépiskola épületét a helyi önkormányzat tíz évre bérmentesen az egyetem rendelkezésére bocsátotta, a területtel együtt. A felújítási munkálatokat hamarosan befejezik, felszerelték a szaklaboratóriumokat, megvásárolták a mezőgazdasági gépeket és bérbe vettek egy területet, ahol tangazdaságot alakítanak ki, ott zajlik majd a hallgatók gyakorlati képzése. Ezt mintegy első lépésként, ugyanis azt tervezik, hogy egy jóval nagyobb területet vásárolnak erre a célra. Az új szak a marosvásárhelyi karhoz tartozik, a kertészmérnöki tanszék koordinálja. Harminc hely várja a jelentkezőket, ebből 25 tandíjmentes, öt tandíj-hozzájárulásos.
Erdélyben is el tudnak helyezkedni a végzettek
A sajtótájékoztatón a hallgatók elhelyezkedési lehetőségeiről is szó esett. A villamosmérnöki tanszék vezetője, dr. Domokos József szerint a végzőseik szinte mind a szakterületükön dolgoznak, és egyre több Marosvásárhely környéki cég jelez vissza, hogy hasznos munkaerőnek bizonyulnak az itt képzett szakemberek. Mint mondta, több kolozsvári, szebeni cégről tudnak, amelyek a környéken nyitnak munkapontot, és villamosmérnökökre van szükségük, tehát a hallgatók számára Erdélyben is biztosított a munka.
Dr. Pásztor Judit adjunktus, a gépészmérnöki tanszék képviselője elégedetten nyugtázta: az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy végzőseik nagy része az egyetem elvégzése után azonnal munkába áll, és a szakmában talál állást.
Dr. Nyárádi Imre István, a kertészmérnöki tanszék adjunktusa elmondta, a kertészmérnöki és tájépítészeti szak után az agrármérnöki szakkal egyre jobban kiteljesedik az egyetem által kínált agrárképzési paletta, ugyanakkor az erre szakosodó diákoknak növény-orvosi mesteri képzést is biztosítanak. A hallgatók gyakorlati képzését illetően óriási előny, hogy a marosvásárhelyi campus területén egy közel húszhektáros tangazdaság áll rendelkezésre, ahol a kertészmérnöki szakmát választók zöldségeket, szőlőt, gyógynövényeket termesztenek, különböző technikákkal kísérletezhetnek.
Évről évre nagyobb az érdeklődés az informatika szak iránt, hiszen minden jel arra utal, hogy ez a szakma biztos megélhetést szavatol a végzősöknek – hangsúlyozta dr. Kátai Zoltán, a matematika- informatika tanszék vezetője.
– 2014 szeptemberétől Angliában első osztálytól programozást tanítanak a gyermekeknek. Ez a jövő. Nemcsak külföldön, hanem Romániában és Erdélyben is nagyon sok programozót keresnek a cégek, óriási igény van erre – mutatott rá a tanszékvezető, aki szerint a lányok sem kellene idegenkedjenek ettől a szakmától, mi több, aki érdeklődik az informatika iránt, annak már kilencedik osztályban ajánlott ilyen típusú középiskolai képzést választani. Hozzátette, az egyetemen folyamatosan próbálják frissíteni a tantervet, mivel köztudott, hogy ezen a területen lépést kell tartani az újdonságokkal.
Jövő héten rajtol a beiratkozás
A beiratkozás július 13-18. között zajlik a marosvásárhelyi campusban, hétköznapokon 9-16, szombaton 9-14 óra között várják a jelentkezőket. Az újonnan induló agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki és tájépítészeti szakra Sepsiszentgyörgyön is be lehet iratkozni a Csíki utca 50. szám alatti munkaponton a fent említett program szerint. A tandíj a tavalyhoz képest nem változott. A felvételivel kapcsolatos részletek a www.ms.sapientia.ro honlapon olvashatók.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
2015. július 14.
Rendhagyó Történelemóra Nógrádi Györggyel
A Regeneráció Egyesület és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa kilencedik alkalommal szervez rendkívüli előadást. Ezek a Rendhagyó Történelemórán követett kronológiától eltérők, mindig egy jeles szakembert hallgathatnak meg a jelenlevők.
úlius 20-án, hétfőn este 6 órától a Sapientia egyetem koronkai kampuszának 114-es földszinti nagyelőadójában Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő tart előadást A világpolitika 2015-ben címmel.
Nógrádi György 1949. május 22-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait nemzetközi szakon végezte, 1974-ben írta meg doktori értekezését: Az NSZK gazdaságpolitikája címmel. 1997-ben lett egyetemi tanár A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1981-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott. A doktori címmel egyébként soha nem kérkedett, a mai napig sem szereti, ha az újságokban a „dr.” előtaggal jelenik meg a neve. 1989-től a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozik. 1989-ben jelentette meg Az NSZK biztonságpolitikája a '80-as években című könyvét. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.
Nógrádi György találkozott már szinte minden európai és észak-amerikai vezető politikussal. Azonban arra a legbüszkébb, hogy a NATO-ba is meghívták, tartson tájékoztatót a szövetség vezetői számára.
Az előadásra a belépés díjtalan. A résztvevőket a szervezők az érkezés sorrendjében tudják fogadni, a terem befogadóképességének határáig, amely 200 fő.
Az egyetemi kampuszhoz Marosvásárhelyről a 26-, 27- és a 44-es buszok közlekednek.
Antal Erika
Székelyhon.ro
A Regeneráció Egyesület és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa kilencedik alkalommal szervez rendkívüli előadást. Ezek a Rendhagyó Történelemórán követett kronológiától eltérők, mindig egy jeles szakembert hallgathatnak meg a jelenlevők.
úlius 20-án, hétfőn este 6 órától a Sapientia egyetem koronkai kampuszának 114-es földszinti nagyelőadójában Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő tart előadást A világpolitika 2015-ben címmel.
Nógrádi György 1949. május 22-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait nemzetközi szakon végezte, 1974-ben írta meg doktori értekezését: Az NSZK gazdaságpolitikája címmel. 1997-ben lett egyetemi tanár A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1981-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott. A doktori címmel egyébként soha nem kérkedett, a mai napig sem szereti, ha az újságokban a „dr.” előtaggal jelenik meg a neve. 1989-től a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozik. 1989-ben jelentette meg Az NSZK biztonságpolitikája a '80-as években című könyvét. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.
Nógrádi György találkozott már szinte minden európai és észak-amerikai vezető politikussal. Azonban arra a legbüszkébb, hogy a NATO-ba is meghívták, tartson tájékoztatót a szövetség vezetői számára.
Az előadásra a belépés díjtalan. A résztvevőket a szervezők az érkezés sorrendjében tudják fogadni, a terem befogadóképességének határáig, amely 200 fő.
Az egyetemi kampuszhoz Marosvásárhelyről a 26-, 27- és a 44-es buszok közlekednek.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2015. szeptember 27.
Együttműködés az oktatás terén
Marosvásárhely 1998 óta áll szoros kapcsolatban a németországi Ilmenaual. Ennek műszaki egyeteme és két marosvásárhelyi egyetem között együttműködési szerződés aláírása történt meg a marosvásárhelyi városházán.
Az együttműködés az Ilmenaui Műszaki Egyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara és a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem között diák- és tanár csereprogram, közös tudományos-kutatási program, információcsere alapján fog működni – ismertette a közeljövő terveit Csegzi Sándor, az egyik ötletgazda és a közös szerződés szorgalmazója, aki szerint valamennyi fél profitálni fog ebből, ahogy a két testvérváros számára is hasznos lesz az együttműködés.
Dávid László, a Sapientia rektora úgy fogalmazott, hogy az oktatás a legnagyobb húzóereje egy városnak. Az alig tizenöt éves Sapientiának máris sikerült bizonyítania az oktatás területén, és nyitott a hasonló kezdeményezések iránt. A Petru Maior Egyetemmel közös projektet működtet, ahogyan a budapesti Corvinus Egyetemmel is. A most született szerződés a közös kutatást, az Erasmus- és a tanári programok cseréjét teszi lehetővé – magyarázta portálunknak Dávid László.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Marosvásárhely 1998 óta áll szoros kapcsolatban a németországi Ilmenaual. Ennek műszaki egyeteme és két marosvásárhelyi egyetem között együttműködési szerződés aláírása történt meg a marosvásárhelyi városházán.
Az együttműködés az Ilmenaui Műszaki Egyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara és a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem között diák- és tanár csereprogram, közös tudományos-kutatási program, információcsere alapján fog működni – ismertette a közeljövő terveit Csegzi Sándor, az egyik ötletgazda és a közös szerződés szorgalmazója, aki szerint valamennyi fél profitálni fog ebből, ahogy a két testvérváros számára is hasznos lesz az együttműködés.
Dávid László, a Sapientia rektora úgy fogalmazott, hogy az oktatás a legnagyobb húzóereje egy városnak. Az alig tizenöt éves Sapientiának máris sikerült bizonyítania az oktatás területén, és nyitott a hasonló kezdeményezések iránt. A Petru Maior Egyetemmel közös projektet működtet, ahogyan a budapesti Corvinus Egyetemmel is. A most született szerződés a közös kutatást, az Erasmus- és a tanári programok cseréjét teszi lehetővé – magyarázta portálunknak Dávid László.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2015. október 14.
Tudás, megújulás, jövő
Sikerrel zárult a Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett XXIV. Közgazdász- vándorgyűlés. Az október 9–11. között Marosvásárhelyen megrendezett konferencia a kis- és középvállalkozások versenyképességének témáját járta körbe két plenáris és öt szekcióülés alatt, 270 fő részvételével.
A találkozó programja a Kultúrpalota nagytermében kezdődött október 9-én, pénteken délután. A megnyitón Zolyomi Erika, az RMKT helyi szervezetének elnöke, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja és Szécsi Kálmán, az RMKT országos elnöke köszöntötte a résztvevőket.
A megnyitót követő plenáris ülést dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagjának Miért van szüksége a reálgazdaságnak pénzügyi stabilitásra, és mi újat hoz a makroprudenciális politika? című előadása nyitotta. Dr. Lázár Ede, a Sapientia oktatója Üzleti intelligencia-megoldások az erdélyi kis- és középvállalatoknak? címmel, dr. Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem előadótanára pedig A 4. ipari forradalom és a versenyképesség – iparfejlesztés és újraiparosítás címmel tartott előadást. Az első plenáris ülésszakot Papp Szentannai György Innováció (hiánya) minden téren – a hazai kkv-k fejlődésének "záloga"! című előadása után Strausz Imre orgonaművész koncertje zárta.
A szombat délelőtti szekcióüléseket a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának épületében tartották meg. Az érdeklődők öt szekcióban (Marketing a vállalati vezetésben; Innováció és gazdaság – IoT, az eszközök hálózata; Vállalatok finanszírozása – a tőkebevonás alternatívái; A munkaerő "meg-nyerése"; Vállalkozások életciklusa) 17 meghívott előadását hallgathatták végig. A szekcióülések után a résztvevők rövid várostúrán vettek részt, melynek keretén belül a Kultúrpalotát és a Teleki Tékát látogatták meg.
A második plenáris ülésszakra a President Hotel Manadas konferenciatermében került sor. Az előadások előtt Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke és Kerekes Kinga, a Közgazdász Fórum című folyóirat főszerkesztője átadta a Közgazdász Fórum Fiatal Szerző díját, melyet az elmúlt év szerzői közül Bíró Bíborka Eszter és Bíró Boróka Júlia nyert el Defining new borders for Romanian development regions című tanulmányával. A díjátadást a szekcióvezetők beszámolója követte, majd megkezdődött a plenáris ülésszak Gabriela Stanciulescu, a Bukaresti Közgazdasági Akadémia tanára Strategii moderne de afaceri în sectorul tertiar című előadásával. Ezután Peter Frank Critical Thinking in Business – Why It’s Needed Now More Than Ever in Romania című előadását hallgathatták meg az érdeklődők, végül Szécsi Kálmán Fejlődési irányok Erdély gazdaságában című előadásával fejeződött be a konferencia szakmai programja. A találkozó zárásaként este díszvacsorára várták a résztvevőket, melyen a Maros Művészegyüttes ünnepi műsora után a Titán zenekar biztosította a jó hangulatot.
Népújság (Marosvásárhely)
Sikerrel zárult a Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett XXIV. Közgazdász- vándorgyűlés. Az október 9–11. között Marosvásárhelyen megrendezett konferencia a kis- és középvállalkozások versenyképességének témáját járta körbe két plenáris és öt szekcióülés alatt, 270 fő részvételével.
A találkozó programja a Kultúrpalota nagytermében kezdődött október 9-én, pénteken délután. A megnyitón Zolyomi Erika, az RMKT helyi szervezetének elnöke, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja és Szécsi Kálmán, az RMKT országos elnöke köszöntötte a résztvevőket.
A megnyitót követő plenáris ülést dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagjának Miért van szüksége a reálgazdaságnak pénzügyi stabilitásra, és mi újat hoz a makroprudenciális politika? című előadása nyitotta. Dr. Lázár Ede, a Sapientia oktatója Üzleti intelligencia-megoldások az erdélyi kis- és középvállalatoknak? címmel, dr. Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem előadótanára pedig A 4. ipari forradalom és a versenyképesség – iparfejlesztés és újraiparosítás címmel tartott előadást. Az első plenáris ülésszakot Papp Szentannai György Innováció (hiánya) minden téren – a hazai kkv-k fejlődésének "záloga"! című előadása után Strausz Imre orgonaművész koncertje zárta.
A szombat délelőtti szekcióüléseket a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának épületében tartották meg. Az érdeklődők öt szekcióban (Marketing a vállalati vezetésben; Innováció és gazdaság – IoT, az eszközök hálózata; Vállalatok finanszírozása – a tőkebevonás alternatívái; A munkaerő "meg-nyerése"; Vállalkozások életciklusa) 17 meghívott előadását hallgathatták végig. A szekcióülések után a résztvevők rövid várostúrán vettek részt, melynek keretén belül a Kultúrpalotát és a Teleki Tékát látogatták meg.
A második plenáris ülésszakra a President Hotel Manadas konferenciatermében került sor. Az előadások előtt Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke és Kerekes Kinga, a Közgazdász Fórum című folyóirat főszerkesztője átadta a Közgazdász Fórum Fiatal Szerző díját, melyet az elmúlt év szerzői közül Bíró Bíborka Eszter és Bíró Boróka Júlia nyert el Defining new borders for Romanian development regions című tanulmányával. A díjátadást a szekcióvezetők beszámolója követte, majd megkezdődött a plenáris ülésszak Gabriela Stanciulescu, a Bukaresti Közgazdasági Akadémia tanára Strategii moderne de afaceri în sectorul tertiar című előadásával. Ezután Peter Frank Critical Thinking in Business – Why It’s Needed Now More Than Ever in Romania című előadását hallgathatták meg az érdeklődők, végül Szécsi Kálmán Fejlődési irányok Erdély gazdaságában című előadásával fejeződött be a konferencia szakmai programja. A találkozó zárásaként este díszvacsorára várták a résztvevőket, melyen a Maros Művészegyüttes ünnepi műsora után a Titán zenekar biztosította a jó hangulatot.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. november 3.
Irányt mutató stratégia készül Csomafalván
Huszonegy egyetemi hallgató és hat tanár júniusban egy hétig Gyergyócsomafalván végzett kutatómunkát. 254 személyt kerestek fel a kérdőívekkel, a válaszok feldolgozásának eredményét most ismertették a községbeliekkel.
E felmérés eredményére is épül a nemsokára elkészülő fejlesztési stratégia, amely irányt szab, és ez alapján a fiatalok jövőt tervezhetnek a községben. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói, valamint egy barcelonai egyetemista végezte a szociológiai településkutatást.
A gyergyócsomafalvi Csata Zsombor egyetemi adjunktus által választották a községet e kutatómunka helyszíneként – tudtuk meg. Időszerű volt ez a kutatás, tette hozzá Márton László Szilárd polgármester, mert a település fejlesztési stratégiájának aktualizálása folyamatban van. „Alapstratégia van már, amely statisztikai eredményeken alapul, ez reális, viszont a tíz évvel ezelőtti közösség által megfogalmazott igényeknek nagy részét már kipipálhattuk, tehát aktualizálni kell. E kutatómunka eredményével képet kaptunk a település szociális, gazdasági, közéleti-politikai, turisztikai helyzetéről, valamint a jóléti és az elégedettségi szintről is” – fogalmazott a polgármester.
A konkrétumokra térve a polgármester elmondta, a felmérés szerint a településen élők 37,33 százaléka nyugdíjas, tehát Gyergyócsomafalva elöregedő település, 16,33 százalék a munkanélküliségi arány. Aki a hátteret biztosítja a keresőnek, az is munkanélküliként szerepel e felmérésben. Közel ötven százaléka a községnek mezőgazdaságban, fakitermelésben, iparban, építkezésben dolgozik. Húsz százaléknyian érzik úgy, hogy amennyit keresnek, abból egyik hónapról a másikra, tehát nélkülözve élnek. A háztartásbeli cikkek listájának élén a telefonok, illetve mobiltelefonok szerepelnek, amelyek a háztartások 97 százalékában vannak jelen, ráerősítve, hogy az információk világát éljük. Ugyanakkor a statisztika másik végén a mosogatógép (12,1 százalék), valamint az üdülőházak (13,8 százalék) vannak.
A migráció kapcsán, az eredmények tükrében megtudhatjuk: „A csomafalviak többnyire munkavállalás miatt élnek külföldön, végleges kitelepedési szándéka csupán a megkérdezettek 2,3 százalékának van. 16,5 százalék kimenne néhány hónapig munkát vállalni, 8 százaléknyian akár évekre is elmennének dolgozni, de hazajönnének utána. Az országon belüli migrációra nem tért ki a kutatás.”
„Vállalkozó kedvűek a csomafalviak, ez már korábban is kiderült, hogy Hargita megyében élen jár a település, Csomafalvának ilyen szempontból városias jellege van. A megkérdezettek 75 százaléka válaszolta azt, hogy a település jó irányba halad, 94 százalék szerint egyértelműen fejlődött az elmúlt két évben. Így például az utak állapotával most már 90 százalék elégedett, mindössze 8 százalék elégedetlen” – összegzett a polgármester.
A szociális támogatások, szórakozási lehetőségek és a visszaszolgáltatott földek, ingatlanok, erdők helyzete vár megoldásra. A visszaszolgáltatott erdők, földek helyzetével 35 százalék elégedett, 34 százalék inkább elégedetlen.
„A migráció kérdésével kell foglalkozzunk, hogy az emberek úgy kötődjenek a településhez, hogy ha el is mennek dolgozni külföldre, ne szeressék meg jobban az ottani körülményeket. Nem valószínű, hogy azzal oldanánk meg az itthon maradást, hogy hozunk egy nagy gyárat, mert nem tudjuk, hogy kinek mekkora az a jövedelem, amiből meg tud élni, hiszen családonként, de akár egyénenként változó az igényküszöb. Úgy gondolom fejlesztenünk kell az oktatást, a felnőttképzésre is hangsúlyt fektetve. Elemezni szeretnénk, hogy a turisztikában, mezőgazdaságban merre mutat a település. A következő lépés szakértő csoport keresése, amely közreműködésével, a különböző ágazatokban műhelymunkák összehívásával készül el az ágazati stratégia. Bár várhatóan a helyhatósági választások előtt készen lesz, olyan települési fejlesztési stratégiát szeretnénk, amely pártoktól, polgármester és tanácsosok személyétől is független, és irányt mutat a községbeliek számára” – foglalta össze a polgármester.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro
Huszonegy egyetemi hallgató és hat tanár júniusban egy hétig Gyergyócsomafalván végzett kutatómunkát. 254 személyt kerestek fel a kérdőívekkel, a válaszok feldolgozásának eredményét most ismertették a községbeliekkel.
E felmérés eredményére is épül a nemsokára elkészülő fejlesztési stratégia, amely irányt szab, és ez alapján a fiatalok jövőt tervezhetnek a községben. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói, valamint egy barcelonai egyetemista végezte a szociológiai településkutatást.
A gyergyócsomafalvi Csata Zsombor egyetemi adjunktus által választották a községet e kutatómunka helyszíneként – tudtuk meg. Időszerű volt ez a kutatás, tette hozzá Márton László Szilárd polgármester, mert a település fejlesztési stratégiájának aktualizálása folyamatban van. „Alapstratégia van már, amely statisztikai eredményeken alapul, ez reális, viszont a tíz évvel ezelőtti közösség által megfogalmazott igényeknek nagy részét már kipipálhattuk, tehát aktualizálni kell. E kutatómunka eredményével képet kaptunk a település szociális, gazdasági, közéleti-politikai, turisztikai helyzetéről, valamint a jóléti és az elégedettségi szintről is” – fogalmazott a polgármester.
A konkrétumokra térve a polgármester elmondta, a felmérés szerint a településen élők 37,33 százaléka nyugdíjas, tehát Gyergyócsomafalva elöregedő település, 16,33 százalék a munkanélküliségi arány. Aki a hátteret biztosítja a keresőnek, az is munkanélküliként szerepel e felmérésben. Közel ötven százaléka a községnek mezőgazdaságban, fakitermelésben, iparban, építkezésben dolgozik. Húsz százaléknyian érzik úgy, hogy amennyit keresnek, abból egyik hónapról a másikra, tehát nélkülözve élnek. A háztartásbeli cikkek listájának élén a telefonok, illetve mobiltelefonok szerepelnek, amelyek a háztartások 97 százalékában vannak jelen, ráerősítve, hogy az információk világát éljük. Ugyanakkor a statisztika másik végén a mosogatógép (12,1 százalék), valamint az üdülőházak (13,8 százalék) vannak.
A migráció kapcsán, az eredmények tükrében megtudhatjuk: „A csomafalviak többnyire munkavállalás miatt élnek külföldön, végleges kitelepedési szándéka csupán a megkérdezettek 2,3 százalékának van. 16,5 százalék kimenne néhány hónapig munkát vállalni, 8 százaléknyian akár évekre is elmennének dolgozni, de hazajönnének utána. Az országon belüli migrációra nem tért ki a kutatás.”
„Vállalkozó kedvűek a csomafalviak, ez már korábban is kiderült, hogy Hargita megyében élen jár a település, Csomafalvának ilyen szempontból városias jellege van. A megkérdezettek 75 százaléka válaszolta azt, hogy a település jó irányba halad, 94 százalék szerint egyértelműen fejlődött az elmúlt két évben. Így például az utak állapotával most már 90 százalék elégedett, mindössze 8 százalék elégedetlen” – összegzett a polgármester.
A szociális támogatások, szórakozási lehetőségek és a visszaszolgáltatott földek, ingatlanok, erdők helyzete vár megoldásra. A visszaszolgáltatott erdők, földek helyzetével 35 százalék elégedett, 34 százalék inkább elégedetlen.
„A migráció kérdésével kell foglalkozzunk, hogy az emberek úgy kötődjenek a településhez, hogy ha el is mennek dolgozni külföldre, ne szeressék meg jobban az ottani körülményeket. Nem valószínű, hogy azzal oldanánk meg az itthon maradást, hogy hozunk egy nagy gyárat, mert nem tudjuk, hogy kinek mekkora az a jövedelem, amiből meg tud élni, hiszen családonként, de akár egyénenként változó az igényküszöb. Úgy gondolom fejlesztenünk kell az oktatást, a felnőttképzésre is hangsúlyt fektetve. Elemezni szeretnénk, hogy a turisztikában, mezőgazdaságban merre mutat a település. A következő lépés szakértő csoport keresése, amely közreműködésével, a különböző ágazatokban műhelymunkák összehívásával készül el az ágazati stratégia. Bár várhatóan a helyhatósági választások előtt készen lesz, olyan települési fejlesztési stratégiát szeretnénk, amely pártoktól, polgármester és tanácsosok személyétől is független, és irányt mutat a községbeliek számára” – foglalta össze a polgármester.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro
2015. december 1.
Elhunyt Erdély legnevesebb borásza, Csávossy György
Elhunyt Csávossy György. A neves borászként is ismert erdélyi költőt, színműírót és mezőgazdasági szakírót 90 évesen érte a halál – közölte december 1-jén az RMDSZ.
A temesvári születésű szakíró, tudós és közéleti személyiség, aki elsősorban borásznak vallotta magát, 1931-ben Csávoson kezdte diákéveit, majd 1936 és 1937 között a Temesvári Piarista Gimnáziumba járt. Felsőfokú tanulmányait a temesvári Műszaki Egyetem Mezőgazdasági karán, illetve a kolozsvári Mezőgazdasági Intézetben végezte, majd mezőgazdasági mérnöki szakképesítést szerzett 1949-ben.
Akkortól oktatott borászatot a bihardiószegi Szőlészeti Szakiskolában, 1953-tól pedig a Csombordi Kertészti Középiskolában. 1986-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem kertészeti tagozatának előadótanára, a borászati tanszék vezetője volt.
Nyugdíjazását követően sem vált meg a tanári pályától: 1989 után rövid ideig betanított a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium kertészeti szakosztályán, 1995 és 2006 között konzulens tanára volt a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemnek, majd a Corvinus Egyetem nyárádszeredai kihelyezett tagozatának oktatója, illetve a mezőgazdasági népfőiskola igazgatója és szaktanára volt 2003-ig.
Gazdag tudományos, kutatói munkáját 1957-ben Csombordon kezdte, aztán Kolozsváron, illetve a balázsfalvi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás tudományos munkatársaként folytatta, majd 1993-ban a jászvásári Mezőgazdasági Egyetemen doktori címet szerzett.
1955-től közölt verseket, első kötete 1962-ben jelent meg a Forrás-sorozatban. Gyermekverseket, továbbá színműveket és vígjátékokat is írt, amelyeket kolozsvári, marosvásárhelyi, szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi és temesvári színpadon is bemutattak.
Nagykároly díszpolgára volt, a Magyar Köztársaság érdemrendjének Lovagkeresztjét is megkapta, munkásságáért elnyerte a Magyar Borakadémia és a Magyar Kulturális Szövetség díját, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát.
Az RMDSZ-ben aktív közéleti szerepet vállalt a Szövetségi Egyeztető Tanács állandó bizottságának elnökeként, ennek a tevékenységének méltányolásaként Ezüst tulipán-díjat vett át 2015-ben.
"Dr. Csávossy György két emberöltőnyi gazdagságú értékalkotó munkája az erdélyi magyarság közkincse, európai rangú életmű, amelyet feladatunk és kötelességünk átörökíteni a jövőbe" – olvasható az RMDSZ által közzétett nekrológban.
Csávossy György /Temesvár, 1925. jún. 20. – Csombord, 2015. nov. 30./
maszol.ro
Elhunyt Csávossy György. A neves borászként is ismert erdélyi költőt, színműírót és mezőgazdasági szakírót 90 évesen érte a halál – közölte december 1-jén az RMDSZ.
A temesvári születésű szakíró, tudós és közéleti személyiség, aki elsősorban borásznak vallotta magát, 1931-ben Csávoson kezdte diákéveit, majd 1936 és 1937 között a Temesvári Piarista Gimnáziumba járt. Felsőfokú tanulmányait a temesvári Műszaki Egyetem Mezőgazdasági karán, illetve a kolozsvári Mezőgazdasági Intézetben végezte, majd mezőgazdasági mérnöki szakképesítést szerzett 1949-ben.
Akkortól oktatott borászatot a bihardiószegi Szőlészeti Szakiskolában, 1953-tól pedig a Csombordi Kertészti Középiskolában. 1986-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem kertészeti tagozatának előadótanára, a borászati tanszék vezetője volt.
Nyugdíjazását követően sem vált meg a tanári pályától: 1989 után rövid ideig betanított a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium kertészeti szakosztályán, 1995 és 2006 között konzulens tanára volt a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemnek, majd a Corvinus Egyetem nyárádszeredai kihelyezett tagozatának oktatója, illetve a mezőgazdasági népfőiskola igazgatója és szaktanára volt 2003-ig.
Gazdag tudományos, kutatói munkáját 1957-ben Csombordon kezdte, aztán Kolozsváron, illetve a balázsfalvi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás tudományos munkatársaként folytatta, majd 1993-ban a jászvásári Mezőgazdasági Egyetemen doktori címet szerzett.
1955-től közölt verseket, első kötete 1962-ben jelent meg a Forrás-sorozatban. Gyermekverseket, továbbá színműveket és vígjátékokat is írt, amelyeket kolozsvári, marosvásárhelyi, szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi és temesvári színpadon is bemutattak.
Nagykároly díszpolgára volt, a Magyar Köztársaság érdemrendjének Lovagkeresztjét is megkapta, munkásságáért elnyerte a Magyar Borakadémia és a Magyar Kulturális Szövetség díját, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát.
Az RMDSZ-ben aktív közéleti szerepet vállalt a Szövetségi Egyeztető Tanács állandó bizottságának elnökeként, ennek a tevékenységének méltányolásaként Ezüst tulipán-díjat vett át 2015-ben.
"Dr. Csávossy György két emberöltőnyi gazdagságú értékalkotó munkája az erdélyi magyarság közkincse, európai rangú életmű, amelyet feladatunk és kötelességünk átörökíteni a jövőbe" – olvasható az RMDSZ által közzétett nekrológban.
Csávossy György /Temesvár, 1925. jún. 20. – Csombord, 2015. nov. 30./
maszol.ro
2016. február 11.
OH: egységes Kárpát-medencei oktatási tér szükséges
Az Oktatási Hivatal (OH) elnöke szerint egységes Kárpát-medencei oktatási teret kell kialakítani.
Maruzsa Zoltán csütörtökön a Budapesti Corvinus Egyetemen, a magyar nyelvű gazdasági képzésről rendezett II. Kárpát-medencei közgazdász-konferencián arról beszélt: jelenleg 12 magyarországi felsőoktatási intézmény 15 alapképzéssel és 6 mesterképzéssel van jelen a határon túli területeken, összesen 1200 hallgatóval.
A szomszédos államok jogrendje szerint további 20 intézmény működik, és biztosít 300 képzésen 16 ezer hallgatónak magyar nyelvű oktatást – mondta.
Kitért arra, hogy sok helyen, ahol a Kárpát-medencében van magyar nyelvű lakosság, ott jellemzően van magyar nyelvű képzés is. Hozzátette: a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás minőségi és mennyiségi fejlesztése érdekében szükséges a külhoni magyar felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítsa, kínálatának bővítése, a Kárpát-medencei hallgatói mobilitás javítása ösztöndíjakkal, valamint a szakemberpótlás érdekében az oktatói mobilitás bevezetése.
MTI. Erdély.ma
Az Oktatási Hivatal (OH) elnöke szerint egységes Kárpát-medencei oktatási teret kell kialakítani.
Maruzsa Zoltán csütörtökön a Budapesti Corvinus Egyetemen, a magyar nyelvű gazdasági képzésről rendezett II. Kárpát-medencei közgazdász-konferencián arról beszélt: jelenleg 12 magyarországi felsőoktatási intézmény 15 alapképzéssel és 6 mesterképzéssel van jelen a határon túli területeken, összesen 1200 hallgatóval.
A szomszédos államok jogrendje szerint további 20 intézmény működik, és biztosít 300 képzésen 16 ezer hallgatónak magyar nyelvű oktatást – mondta.
Kitért arra, hogy sok helyen, ahol a Kárpát-medencében van magyar nyelvű lakosság, ott jellemzően van magyar nyelvű képzés is. Hozzátette: a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás minőségi és mennyiségi fejlesztése érdekében szükséges a külhoni magyar felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítsa, kínálatának bővítése, a Kárpát-medencei hallgatói mobilitás javítása ösztöndíjakkal, valamint a szakemberpótlás érdekében az oktatói mobilitás bevezetése.
MTI. Erdély.ma
2016. február 11.
A Kárpát-medencei gazdasági felsőoktatás aktuális kérdéseiről kezdődött konferencia Budapesten
A külhoni magyar közgazdász hallgatók oktatásáról, a magyarországi és külhoni egyetemek közötti együttműködés lehetőségéről, valamint a Kárpát-medencei térség gazdasági integrációjának elmélyítéséről cserélnek eszmét a kétnapos II. Kárpát-medencei közgazdász konferencia résztvevői a Budapesti Corvinus Egyetemen.
Rostoványi Zsolt, az egyetem rektora a konferencia megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy felértékelődött a közgazdász-képzés jelenősége, "gyakorlatilag nem lehet elég közgazdászt képezni", mert a gazdasági és társadalmi élet szinte minden vonatkozásában szükség van gazdasági ismeretekre.
Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke arról beszélt, hogy a jegybanknak határozott, átgondolt oktatási programja van a közgazdasági gondolkodás, a gazdasági felsőoktatás megújítására, amely hosszabb távon az ország versenyképességének javítását, a fenntartható gazdasági növekedést szolgálja. A jegybanktörvény az MNB elsődleges céljának az árstabilitást írja elő, de az alapvető célok között szerepel a pénzügyi stabilitás elérése, megőrzése és a kormány gazdaságpolitikájának támogatása is - mondta. Az MNB alapvető érdeke, hogy jó színvonalú legyen a felsőoktatás az országban, ennek támogatására a jegybanknak megvan a lehetősége - mutatott rá. Hozzátette, az MNB a határon túli magyar közgazdasági és pénzügyi oktatásban is szerepet vállalna, az oktatás támogatása, a szülőföldön való tanulás elősegítése, az ottmaradás hosszú távú támogatása ugyanis hozzájárul a Kárpát-medencei térség gazdasági szereplőinek együttműködéséhez.
Azt is megemlítette, hogy a Pallas Athéné alapítványcsalád, amelynek egyik tagja, a konferenciát támogató Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy az MNB társadalmi felelősségvállalási programját kiterjessze, és támogassa a határon túli magyarság oktatását, közgazdasági tudásának fejlesztését. Windisch László egyben ismételten hamisnak nevezte az összehasonlítást a Pallas Athéné alapítványok pénzügyi lehetőségei és a költségvetésben a felsőoktatásra évente rendelkezésre álló összegek között. Megismételte, az alapítványok vagyona 200 milliárd forintra tehető ugyan, de csak a vagyon hozamait használják fel társadalompolitikai célokra, így az oktatás, a tudásközpontok fejlesztésére. Így hosszú évtizedeken keresztül lehet az éves hozamokat a közgazdasági képzés támogatására felhasználni - tette hozzá.
Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, hogy a szülőföldön maradás alapvető feltétele a társadalmi és gazdasági státusz megerősítése. Hozzátette: egy felmérés szerint a külhoni szakképző iskolás diákok államnyelv-ismerete a Délvidéken és Erdélyben 50 százalék alatt marad, a Felvidéken 50 százalék körüli, ez is azt mutatja, hogy nagyon fontos, hogy legyenek magyar nyelvű szakképzések.
A helyettes államtitkár jelezte: 2016 a külhoni fiatal magyar vállalkozók éve lesz, a kormány 750 millió forintot biztosít a programra. A támogatás fontos ahhoz, hogy legyen jövőképük, teremtsenek értékeket és munkahelyeket, így segítve megmaradásukat szülőföldjükön.
Horkay Nándor, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) igazgatója előadásában arról beszélt, hogy a külhoni magyarságra a magyar költségvetés elenyésző, kevesebb mint kéttized százalékát fordítja az ország. A jelenlegi 21 milliárd forintot legalább 100 milliárd forintra kellene növelni véleménye szerint. Mint mondta, a Kárpát-medencei magyarság legértékesebb erőforrása a humánvagyon, a magyar anyanyelvet beszélő, magyar kultúrkörhöz tartozó emberek, ugyanakkor 2001 és 2011 között 1,1 millióval csökkent a Kárpát-medencében magukat magyarnak vallók száma.
Kitért arra: míg a hagyományos támogatáspolitika "szokás alapon" támogatta a külhoni oktatást, kultúrát, ezt fel kell, hogy váltsa a fejlesztéspolitika, a gazdaság- és területfejlesztés, infrastruktúrafejlesztés és intézményfejlesztés politikája, amely garantálhatja a külhoni magyarság megmaradását a szülőföldjén.
Maruzsa Zoltán, az Oktatási Hivatal (OH) elnöke előadásában arról beszélt, egységes Kárpát-medencei oktatási teret kell kialakítani. Mint mondta, jelenleg 12 magyarországi felsőoktatási intézmény 15 alapképzéssel és 6 mesterképzéssel van jelen a határon túli területeken, összesen 1200 hallgatóval. A szomszédos államok jogrendje szerint további 20 intézmény működik, és biztosít 300 képzésen 16 ezer hallgatónak magyar nyelvű oktatást. Kitért arra, hogy sok helyen, ahol a Kárpát-medencében van magyar nyelvű lakosság, ott jellemzően van magyar nyelvű képzés is. Hozzátette: a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás minőségi és mennyiségi fejlesztése érdekében szükséges a külhoni magyar felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítsa, kínálatának bővítése, a Kárpát-medencei hallgatói mobilitás javítása ösztöndíjakkal, valamint a szakemberpótlás érdekében az oktatói mobilitás bevezetése. MTI
A külhoni magyar közgazdász hallgatók oktatásáról, a magyarországi és külhoni egyetemek közötti együttműködés lehetőségéről, valamint a Kárpát-medencei térség gazdasági integrációjának elmélyítéséről cserélnek eszmét a kétnapos II. Kárpát-medencei közgazdász konferencia résztvevői a Budapesti Corvinus Egyetemen.
Rostoványi Zsolt, az egyetem rektora a konferencia megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy felértékelődött a közgazdász-képzés jelenősége, "gyakorlatilag nem lehet elég közgazdászt képezni", mert a gazdasági és társadalmi élet szinte minden vonatkozásában szükség van gazdasági ismeretekre.
Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke arról beszélt, hogy a jegybanknak határozott, átgondolt oktatási programja van a közgazdasági gondolkodás, a gazdasági felsőoktatás megújítására, amely hosszabb távon az ország versenyképességének javítását, a fenntartható gazdasági növekedést szolgálja. A jegybanktörvény az MNB elsődleges céljának az árstabilitást írja elő, de az alapvető célok között szerepel a pénzügyi stabilitás elérése, megőrzése és a kormány gazdaságpolitikájának támogatása is - mondta. Az MNB alapvető érdeke, hogy jó színvonalú legyen a felsőoktatás az országban, ennek támogatására a jegybanknak megvan a lehetősége - mutatott rá. Hozzátette, az MNB a határon túli magyar közgazdasági és pénzügyi oktatásban is szerepet vállalna, az oktatás támogatása, a szülőföldön való tanulás elősegítése, az ottmaradás hosszú távú támogatása ugyanis hozzájárul a Kárpát-medencei térség gazdasági szereplőinek együttműködéséhez.
Azt is megemlítette, hogy a Pallas Athéné alapítványcsalád, amelynek egyik tagja, a konferenciát támogató Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy az MNB társadalmi felelősségvállalási programját kiterjessze, és támogassa a határon túli magyarság oktatását, közgazdasági tudásának fejlesztését. Windisch László egyben ismételten hamisnak nevezte az összehasonlítást a Pallas Athéné alapítványok pénzügyi lehetőségei és a költségvetésben a felsőoktatásra évente rendelkezésre álló összegek között. Megismételte, az alapítványok vagyona 200 milliárd forintra tehető ugyan, de csak a vagyon hozamait használják fel társadalompolitikai célokra, így az oktatás, a tudásközpontok fejlesztésére. Így hosszú évtizedeken keresztül lehet az éves hozamokat a közgazdasági képzés támogatására felhasználni - tette hozzá.
Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, hogy a szülőföldön maradás alapvető feltétele a társadalmi és gazdasági státusz megerősítése. Hozzátette: egy felmérés szerint a külhoni szakképző iskolás diákok államnyelv-ismerete a Délvidéken és Erdélyben 50 százalék alatt marad, a Felvidéken 50 százalék körüli, ez is azt mutatja, hogy nagyon fontos, hogy legyenek magyar nyelvű szakképzések.
A helyettes államtitkár jelezte: 2016 a külhoni fiatal magyar vállalkozók éve lesz, a kormány 750 millió forintot biztosít a programra. A támogatás fontos ahhoz, hogy legyen jövőképük, teremtsenek értékeket és munkahelyeket, így segítve megmaradásukat szülőföldjükön.
Horkay Nándor, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) igazgatója előadásában arról beszélt, hogy a külhoni magyarságra a magyar költségvetés elenyésző, kevesebb mint kéttized százalékát fordítja az ország. A jelenlegi 21 milliárd forintot legalább 100 milliárd forintra kellene növelni véleménye szerint. Mint mondta, a Kárpát-medencei magyarság legértékesebb erőforrása a humánvagyon, a magyar anyanyelvet beszélő, magyar kultúrkörhöz tartozó emberek, ugyanakkor 2001 és 2011 között 1,1 millióval csökkent a Kárpát-medencében magukat magyarnak vallók száma.
Kitért arra: míg a hagyományos támogatáspolitika "szokás alapon" támogatta a külhoni oktatást, kultúrát, ezt fel kell, hogy váltsa a fejlesztéspolitika, a gazdaság- és területfejlesztés, infrastruktúrafejlesztés és intézményfejlesztés politikája, amely garantálhatja a külhoni magyarság megmaradását a szülőföldjén.
Maruzsa Zoltán, az Oktatási Hivatal (OH) elnöke előadásában arról beszélt, egységes Kárpát-medencei oktatási teret kell kialakítani. Mint mondta, jelenleg 12 magyarországi felsőoktatási intézmény 15 alapképzéssel és 6 mesterképzéssel van jelen a határon túli területeken, összesen 1200 hallgatóval. A szomszédos államok jogrendje szerint további 20 intézmény működik, és biztosít 300 képzésen 16 ezer hallgatónak magyar nyelvű oktatást. Kitért arra, hogy sok helyen, ahol a Kárpát-medencében van magyar nyelvű lakosság, ott jellemzően van magyar nyelvű képzés is. Hozzátette: a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás minőségi és mennyiségi fejlesztése érdekében szükséges a külhoni magyar felsőoktatás képzési szerkezetének átalakítsa, kínálatának bővítése, a Kárpát-medencei hallgatói mobilitás javítása ösztöndíjakkal, valamint a szakemberpótlás érdekében az oktatói mobilitás bevezetése. MTI
2016. május 24.
Romániai magyar tudományosság 2002-2013 között c. kötet szakmai vitáját tartotta a KAB Közgazdaságtudományi Szakbizottsága
Romániai magyar tudományosság 2002-2013 között c. kötet szakmai vitáját tartotta a KAB Közgazdaságtudományi Szakbizottsága. A tanulmány szerzői mellett a vitán részt vettek egyetemi oktatók, illetve meghívott vendégként Dr. Demeter Krisztina, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
A szakmai vita első felében a tanulmány szerzőinek képviseletében dr. Szász Levente mutatta be a tavalyi évben megjelent tanulmány eredményeit. Ennek kapcsán rámutatott egyrészt a szakterületet jellemző gazdag intézményrendszerre és az egyes intézményeken belül hangsúlyosabban művelt részterületekre, másrészt pedig az oktatók és kutatók intézmények közötti szétdarabolódására. A kapcsolatok erősítése kihívást jelent a következő időszak viszonylatában, amiben a KAB intézményi szerepet tölthet be. Ezek mellett a bemutató kitért arra is, hogy a helyi szinten elismert folyóiratok valódi nemzetközi láthatóság nélkül működnek ennek megváltozása újabb kihívás elé állítja a szakma gyakorlóit, annál is inkább mivel az elemzett időszak tekintetében szinte kivétel nélkül a gazdasági módszertan területén jelentek meg nemzetközileg magas szinten jegyzett publikációk.
A szakmai vita során dr. Demeter Krisztina rámutatott arra, hogy a problémák egy része nem tekinthető romániai sajátosságnak. Az oktatói és kutatói szétdaraboltság a néhány kezdeményezés ellenére Magyarországra is jellemző, akár intézmények között, akár intézményen belül vizsgáljuk a problémát. Részletesebben fejtette ki a Budapesti Corvinus Egyetem példáját az intézményen belül együttműködés előségítésére. Ennek intézményesített kerete a Kutatási Bizottság, amely „felülről” működő folyamatszervezés mellett az „alulról” jövő kezdeményezéseket is figyelembe veszi. A Bizottság kutatási célokra pénzügyi forrásokat pályáztat illetve keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén a kutatók legkülönfélébb problémáinak megoldásában tud segítséget nyújtani (pl. az elkészült idegen nyelvű publikációk magas szintű nyelvi lektorálása).
A szakmai vita utolsó részében a résztvevők további kérdéseket vetettek fel a meghívott személynek a tudományszervezésre, valamint a tudományos és oktatási tevékenység összefonódására voantkozóan. Meghívottunk megosztotta ebbéli tapasztalatait, ezáltal is kijelölve egy-két lehetséges útvonalat, irányt, de néhány mindennapi gyakorlatot is, amely alkalmazható lehet az erdélyi magyar gazdaságtudományi tevékenység fejlődésének előmozdítása érdekében.
kab.ro
Romániai magyar tudományosság 2002-2013 között c. kötet szakmai vitáját tartotta a KAB Közgazdaságtudományi Szakbizottsága. A tanulmány szerzői mellett a vitán részt vettek egyetemi oktatók, illetve meghívott vendégként Dr. Demeter Krisztina, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
A szakmai vita első felében a tanulmány szerzőinek képviseletében dr. Szász Levente mutatta be a tavalyi évben megjelent tanulmány eredményeit. Ennek kapcsán rámutatott egyrészt a szakterületet jellemző gazdag intézményrendszerre és az egyes intézményeken belül hangsúlyosabban művelt részterületekre, másrészt pedig az oktatók és kutatók intézmények közötti szétdarabolódására. A kapcsolatok erősítése kihívást jelent a következő időszak viszonylatában, amiben a KAB intézményi szerepet tölthet be. Ezek mellett a bemutató kitért arra is, hogy a helyi szinten elismert folyóiratok valódi nemzetközi láthatóság nélkül működnek ennek megváltozása újabb kihívás elé állítja a szakma gyakorlóit, annál is inkább mivel az elemzett időszak tekintetében szinte kivétel nélkül a gazdasági módszertan területén jelentek meg nemzetközileg magas szinten jegyzett publikációk.
A szakmai vita során dr. Demeter Krisztina rámutatott arra, hogy a problémák egy része nem tekinthető romániai sajátosságnak. Az oktatói és kutatói szétdaraboltság a néhány kezdeményezés ellenére Magyarországra is jellemző, akár intézmények között, akár intézményen belül vizsgáljuk a problémát. Részletesebben fejtette ki a Budapesti Corvinus Egyetem példáját az intézményen belül együttműködés előségítésére. Ennek intézményesített kerete a Kutatási Bizottság, amely „felülről” működő folyamatszervezés mellett az „alulról” jövő kezdeményezéseket is figyelembe veszi. A Bizottság kutatási célokra pénzügyi forrásokat pályáztat illetve keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén a kutatók legkülönfélébb problémáinak megoldásában tud segítséget nyújtani (pl. az elkészült idegen nyelvű publikációk magas szintű nyelvi lektorálása).
A szakmai vita utolsó részében a résztvevők további kérdéseket vetettek fel a meghívott személynek a tudományszervezésre, valamint a tudományos és oktatási tevékenység összefonódására voantkozóan. Meghívottunk megosztotta ebbéli tapasztalatait, ezáltal is kijelölve egy-két lehetséges útvonalat, irányt, de néhány mindennapi gyakorlatot is, amely alkalmazható lehet az erdélyi magyar gazdaságtudományi tevékenység fejlődésének előmozdítása érdekében.
kab.ro