Félholtra verték, majd vádat emeltek ellene
Ittasan szúrta ki két rendőrautó kerekeit egy férfi még a nyáron Kézdiszentléleken, a rongálásért alapos verést kapott, súlyos sérüléseket szenvedett. A történet azonban nem zárult le ennyivel, a móresre tanított férfit letartóztatták és vádat emeltek ellene. A férfi szerint egy rendőr verte meg baseballütővel.
Részegen indult haza egy helyi bárból július 30-án este a kézdiszentléleki Bartha Antal. Amint lapunknak mesélte, útközben a bicskájával két autónak vágta ki a gumiabroncsait a rendőrőrs előtt. A járművek a helyi rendőrőrs udvarán parkoló rendőrautók voltak.
„Le voltam hajolva, amikor kiabálást hallottam balról, és egy civil ruhás férfi közelített baseballütővel a kezében. Felszólított, hogy dobjam el a kést. Ennek eleget tettem és a fűbe dobtam a zsebkést, de nem állt meg. Nem kérdezett, nem mondott semmit, csak ütni kezdett. Először a fejemet, majd a felsőtestemet és a törzsemet. Az első ütések a fejemen, a következők a belső szervekben okoztak vérzést. Addig ütött, amíg elvesztettem az eszméletemet. A sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyan Kristóf Sürgősségi Kórházban tértem magamhoz” – mesélte a történteket a lapunknak. Elmondta, hogy a verés következtében a lépe megsérült, ezért a szervet műtét során távolították el. A beavatkozás és az azt követő kezelések miatt augusztus 18-áig tartották a kórházban. Ezután előzetes letartóztatásba helyezték, azóta is ott várja az ügye tisztázását – vádlottként.
A hivatalos álláspont eltér a heteket kórházban töltő férfi állításaitól. A Bartha elleni vádiratból kitűnik, hogy azt augusztus 12-én iktatta a kézdivásárhelyi bíróságon a brassói táblabírósági ügyészség, még mielőtt a sérültet kiengedték volna a kórházból. A vádirat szerint a kézdiszentléleki rendőr, B. H. E, aki a rendőrőrs felett lakik, meghallotta a zajt és kisietett megnézni, hogy mi történik. Nem öltözött egyenruhába és nem vette magához a szolgálati fegyverét. A vádirat nem tesz említést arról, hogy bármilyen fegyvernek használható rúd vagy bot lett volna nála. Azt állítja viszont, hogy a rongáláson ért Bartha meglepődve egyenesedett ki és bal kezéből a jobb kezébe áthelyezve a kést rátámadt a rendőrre, majd egy ütésváltást követően az autók körül üldözőbe vette, csakhogy megbotlott és elesett. A rendőr kihasználta a helyzetet: lefegyverezte és ártalmatlanította támadóját. A vádirat szerint Bartha csak akkor csillapodott le, amikor a helyszínre érkező faluőr által a 112-es sürgősségi számon kért erősítés megérkezett Kézdivásárhelyről.
Bartha ellen illegális fegyvertartásért és használatáért, a hatóság megsértéséért, rongálásért, valamint hatósági székhely megrongálásáért indult eljárás. A vádirat szerint a rendőr 7–8 nap gyógyulást igénylő sérüléseket szenvedett, a támadó felépülése az első jelentés szerint 10–15 napig tartott. A dokumentum kitér arra is, hogy Bartha esés közben beverte a törzse mellkasi-alhasi részét a beton járdaszegélybe.
A Bartha Antal ellen még a nyáron elrendelt előzetes letartóztatást múlt héten hosszabbították meg, továbbra sem védekezhet szabadlábon. A férfi meggyőződéssel állítja: hatósági túlkapás áldozata lett. Több beadvánnyal is fordult a kézdivásárhelyi bírósághoz az ellene folyó büntetőeljárásban. Azt kérte, korrekten járjanak el az ügyében, teljes mértékben tárják fel az ügye részleteit és vizsgálják felül a bizonyítékokat is. Nem tagadja a rongálás tényét, azt azonban elfogadhatatlannak tartja, hogy az őt súlyosan bántalmazó rendőr ellen nem indult eljárás, ezért feljelentést tett ellene.
Jánosi András Székelyhon.ro

Bepanaszolták Tamás Sándor megyeelnököt
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) és a Brassói Ítélőtáblai Ügyészségnél is panaszt tett Tamás Sándor ellen a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetősége. Úgy vélik, hogy a megyeelnök nyilatkozataival ártott az intézmény megítélésének.
A felügyelőség vezetőhelyettese, Mircea Diacon szerdán azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek, hogy Tamás Sándor több alkalommal is negatív megjegyzéseket tett a Kovászna megyei fogyasztóvédők munkájával kapcsolatban, szeptemberben például a Ku Klux Klánhoz hasonlította az intézményt.
„Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke megtámadott egy román közintézményt, becsmérelve ennek munkáját, az alkalmazottakat és a vezetőket, teljesen indokolatlanul, csak azért, mert végezzük a munkánkat. Úgy tűnik, Tamás Sándor nem ért egyet azzal, hogy ez az intézmény végezze a dolgát (...) Szakmailag sértve éreztük magunkat (...), ezért kértük a CNCD-t és az ügyészséget, vizsgálják meg, hogy Tamás Sándor kijelentései bűncselekménynek minősülnek-e” – nyilatkozta Diacon.
Tamás Sándor szeptemberben, a székelyudvarhelyi miccs-botrányt követően azt nyilatkozta egy sajtótájékoztatón, hogy a román állami intézmények kettős mércét alkalmaznak. A megyeelnök akkor azt állította, hogy a fogyasztóvédelem úgy működik, mint száz évvel ezelőtt Amerikában a Ku Klux Klán, állami segédlettel alkalmazza a kettős mércét, és meg akarnak bélyegezni egy népcsoportot. Agerpres; maszol.ro

Interjú Borboly Csaba megyetanácselnökkel
Sok kár megelőzhető lett volna
A román vízügyi és erdészeti minisztérium 2016-ban 1700 nagyragadozó – 552 barnamedve, 657 farkas, 482 vadmacska – kilövését akarta engedélyezni Romániában. A zöldszervezetek, állatvédők tiltakozásba fogtak, aláírást gyűjtöttek a nagyvadak védelmében.
A kilövési kvótát minden évben a brassói egyetem erdészeti karának a tanulmánya alapján hagyják jóvá. A román akadémia negatívan véleményezte a védett állatfajok kilövésére vonatkozó rendeletet. A Brassói Táblabíróság ügyészsége is vizsgálatot indított a kilövési kvóták megállapítása miatt. Cristiana Pascal-Palmer (volt) környezetvédelmi miniszter pedig visszavonta a kilövésre való rendeletet. A populáció szabályozás céljával történő medvevadászat letiltása nagy felháborodást keltett a vadásztársaságok körében. Heves vita alakult ki a vadászok és természet-, környezetvédők között. Miközben a jelenlegi helyzetnek az első számú kárvallottai az állattartók, a mezőgazdasági területeket művelők.
2017-ben Grațiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter intervenciós kvótát engedélyez medvék és farkasok kilövésére. Azonban ezzel sem a vadásztársaságok sem a környezetvédők nincsenek megelégedve. Közben a községek, települések vezetői is igen érintetté váltak a témában, mert egyre gyakrabban és egyre többször a faluban, lakott övezetben jelennek meg medvék, és nem csak anyagi károkat okoznak, hanem emberek életét is veszélyeztetik. Félelemben, rettegésben tartva az ott élőket, akik egyértelműen az előjáróktól várják a megoldást.
A medve köztémává vált, megosztja a társadalmat, heves indulatokat vált ki emberekből, a nagy vitában egyre többen az országvezetésre, a politikusokra mutogatnak, hogy ők kellene tegyenek valamit, kezükben van a döntés, náluk van a megoldás…
Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, az Európai Unió Régiók Bizottságának a témában felelős raportőrét kerestük meg, és a medvetémáról, a kialakult helyzetről, a fejleményekről, eredményekről és a hogyan továbbról beszélgettünk.
– Mikor volt az a pont, amikor rájött, hogy a medvekérdéssel foglalkoznia kell?
– 2008 áprilisában, az akkori közvetlen megyetanácselnöki tisztségért folyó választási kampányban szembesültem először a kérdéssel. Akkor gyalogosan végigjártam a megye minden települését, és azon belül is a fontosabb utcákat, és az emberekkel szóba álltam. Napi 1–2 községre volt elég az idő. Kőrispatakon szörnyedtem el a legjobban, és Siménfalván, ahol számos gazda arról panaszkodott, hogy a vadkárok miatt visszaszorultak a kis kertjeikbe, és felhagyták a termelést. Megválasztásomat követően már 2009-ben létrehoztunk egy megyei, a vadkárokkal foglalkozó munkacsoportot, és elkezdtünk közösen megoldásokat keresni. Az évek során egyre több ismeretre tettünk szert, egyre részletesebben láttuk a kérdést, ezért hatékonyan tudtunk segíteni olyan kérdésekben, mint a kárfelvétel, de szerveztünk tájékoztató kampányokat, jogszabály-módosítást nyújtottunk be a villanypásztor telepítésére vonatkozóan, miközben folyamatosan kértük a központi kormányzattól a hosszú távú intézkedések bevezetését, mert főleg a medvék esetében látszott, hogy évről évre komolyabb, súlyosabb lesz a helyzet. S ahogy a helyzet súlyossága nőtt, úgy lettünk egyre hangosabbak. Nem az volt a célunk, hogy a medvevadászatnak alapot adjuk, hanem az, hogy Bukarest ne tudja szőnyeg alá seperni a medvekérdést, és a szokásos bukaresti látszat és akkut problémakezelés helyett, hosszú távú, fenntartható megoldásról beszéljünk, s ezt a célunk elértük. Annak ellenére, hogy legtöbbször én kerültem előtérbe a sajtóban, egy nagyon jó csapattal dolgoztam együtt, itt gondolok a megyei tanácsnál lévő 5 munkatársamra, az önkéntesen jelentkező, segítő félszáz bedolgozóra, vagy a Szent István Egyetem vadgazdálkodási tanszékére.
– Miért vált társadalmi kérdéssé a medvegond? Miért nem maradt meg vadgazdálkodás szinten?
– Mert ez Románia. Bukarestben rászoktak arra, hogy cirkusszal lehet a nagyobb bajokat elkendőzni. Így a 2016-os „szakértő” kormány minisztere felkorbácsolta az indulatokat e téren, majd amint azt utólag is elismerték a minisztérium munkatársai, hozott egy érzelmi döntést. Ez az érzelmi döntés lehet jót tett az akkori kormányfő politikai karrierjének, viszont a székely falvak lakóinak csak kárt hozott, és nem csak, mert ugyanilyen helyzet áll fenn Brassó, Szeben, Prahova megyékben is. Ennek köszönhetően lett a medvekérdésből szakmai vita helyett társadalmi vita. Ennek legnagyobb hátránya, hogy a szakmai érvek helyett a kérdés érzelmi megközelítése kapott inkább teret. Erre rájött az is, hogy egyre inkább kezdett látszani, hogy több 10 millió euró uniós finanszírozást hívtak le Romániában szervezetek és központi állami szervek, különféle tanulmányok, elemzések, tervek készítésére, a nagyvadak ügyére is, de azoknak eredménye újabb vitákhoz vezetett, s a legfontosabb, hogy a sok kutatás során a helyi közösségek véleménye és a helyi valóság mellőzve lett. A lehívott források elég tekintélyes részét kommunikációra költhető összegek képezték, és egy egyenlőtlen harc kezdődött a médiában, ahol a gazdák, földtulajdonosok, vadgazdák már nem rúgtak labdába. Tehát, látni kell, hogy komoly erőforrás áll a status-quo-t megtartani akarók rendelkezésére, hisz a The Guardianig eljutottak, hamis állításokat közölve, így próbálva megakadályozni egy általam készített uniós dokumentum elfogadását a Régiók Bizottságában.
– Mikor volt az első medvével való találkozása?
– Gyerekkoromban, talán 7-es lehettem, édesapám állatorvos, így mindig elkísértem őt, nyáron sokszor jártunk ki az esztenákra. Életem legszebb pillanatai közé tartoznak ezek az élmények, a juhfürdetéstől a frissen készült orda, sajt vagy zsendice kóstolásáig és a természetben való csatangolásokig. Az egyik csomafalvi juhnyáj a parajdi részen legelt, odamentünk, a román pásztor fiával játszottunk az erdőben, amíg a kezelések tartottak, és egyszer előttünk kb. 5–6 méterrel kiszökött egy medve, és ment le a patak felé. Elég nagy ijedtség lett úrrá rajtunk, ma persze mosolygok a történteken, de akkor megtanultam, mit jelent az, hogy a medve nem játék.
– Térjünk vissza a jelenbe, hogyan látja a medvekérdést, hogyan tovább?
– Kell hinnünk abban, hogy a helyzetet lehet okosan rendezni. A medve is egy érték, és az is kell maradjon. El kell érnünk, hogy ne közellenség legyen. Több szinten folyik a munka, a megyében, Bukarestben és Brüsszelben. Ezekről órákat lehet beszélni, de megpróbálom röviden összefoglalni a követett célokat, a felsorolás nem tükröz semmilyen fontossági sorrendet:
1. Megelőzésre kell összpontosítani, hiszen a beavatkozás, azaz – ahogy többen ismerik – az intervenció, csak pillanatnyi megoldás, amely a jelenlegi helyzetet is csak részben kezeli. Megelőzés nélkül újabb és újabb esetek lesznek.
2. Sajnálom, hogy a vadásztársaságok szinte egy hónapig nem hitték el, hogy megszületett az intervenciós rendelet, és kell vele élni a veszélyes egyedek ügyében, így sok helyen sok kár, akár ember elleni támadás is megelőzhető lett volna az ősz folyamán. De persze a minisztériumot továbbra is számon kell kérjük, mert nem mennek a dolgok, csak vontatottan és médiacirkuszok árán.
3. Rendbe kell tenni a jogszabályokat, itt már sok javaslatunk volt, és ezeket újra és újra benyújtjuk. Az, hogy novemberben a szenátus környezetvédelmi bizottsága egy nyílt vitát szervezett a témában, az annak köszönhető, hogy nem hagytuk magunk ígéretekkel elhallgattatni, és olyan intézmények kapcsolódtak be a vitába, amelyek egy éve még nem tartották érdemesnek a témát napirendre tűzni. De ugyanakkor benyújtottunk egy petíciót a nép ügyvédjéhez, hogy vizsgálják meg, hogy hány intézmény és döntéshozó testület nem végzi a dolgát, hiszen az emberi élet és a testi épség semmibe vételét nem lehet elnézni.
4. Brüsszelben sikerült letisztázni, hogy „nem Brüsszel a hibás”, Brüsszel nem tiltott meg semmit, csak a bukaresti kormány környezetvédelmi minisztériuma nem teszi a dolgát. Ezt fontos tudni! Ellenben Brüsszeltől várják a pénzt a megelőzésre, hiszen ha itt van Európa medvepopulációjának kétharmada, s nekünk kötelességünk erre vigyázni, akkor a kötelezettségből származó költségeket kompenzálni kell. Ezzel Brüsszel egyet is ért, de megfelelő menedzsment és terv nélkül nem fogja biztosítani a forrásokat, és ez a román kormány legnagyobb hiányossága, s ezt akarják eltakarni a „Brüsszel megtiltotta” típusú mondatokkal.
5. A mezőgazdasági minisztériumnál ki kell harcoljuk, hogy indítsák el a Natura 2000-es kompenzációra vonatkozó intézkedést, hiszen Románia szinte az egyetlen ország az Unióban, amely nem hívja le a hektáronként 200–500 eurót jelentő uniós forrást. Egyszerű számítással, egy kétezer hektáros közbirtokossági terület esetében, ami beleesik egy Natura 2000-es övezetbe, csak kétszáz euróval számolva is négyszázezer euró kompenzációt jelentene, amely mellett már megérné a medvét akár „mézzel is etetni” odafent a saját élőhelyén, hogy ne a könnyű táplálékszerzés miatt szokjon rá a kertjeinkre, házainkra, állatainkra.
6. Szemléletváltásra van szükség a vadásztársaságoknál is, összefüggésben a Natura 2000-es területek kompenzációjával, s el kell jutni arra a szintre, hogy egy-egy nagyvad kilövése a bevételek csak kisebbik szeletét képezze. Szerintem az itteni vadásztársulásnak sem felel meg, hogy egy itteni vadász, aki minimálbéren van alkalmazva, „kiszolgálja” és napokon keresztül szinte szolgaként kísérgeti a nyugati „pénzes” kollégáját, míg az elejti az úgymond újratermelődő vadat. Nem vagyok vadász, de a logika erre enged következtetni.
Örvendek és fontosnak tartom, hogy itt van a Szent István Egyetem, ahol vadgazdamérnöki mesteri oktatást is biztosítanak, emellett elindult a beszélgetés, közös pontok keresése a természetvédők és a Natura 2000-es övezetek kezelőivel, tehát sokrétű tevékenységet kell folytatni az egyensúly megteremtése céljából. Persze, a központi kormányzat megfelelő tevékenysége nélkül csak kis eredményeket érhetünk el, de a július 5-ei tüntetés előtti napon is sokan azt mondták, értelmetlen Bukarestbe menni. Én hittem abban, ha valamit akarunk, akkor azt meg kell próbáljuk. És nekünk volt igazunk. Külön köszönöm Tamás Sándor és Péter Ferenc kollégáimnak is, valamint az RMDSZ parlamenti képviseletének, megmutattuk, hogy van összefogás, hogy együtt egy erőt képezünk. S ha akkor sikerült elérni közös céljainkat, akkor máskor is fog, én hiszek ebben az együttműködésben.
– Mit tart az eddigi eredmények közül a legfontosabbnak?
– A legfontosabb eredmény, hogy sikerült megakadályozni azt, hogy legalább a döntéshozó fórumok szintjén ne az érzelmi érvek legyenek hangsúlyban. A másik jelentős eredmény, hogy a minisztérium megértette a menedzsment terv lényegét, már ha másért nem is, csak azért, hogy ne legyen a média kereszttüzében, s ha tartják ígéretük, akkor a hetekben közvitára bocsátják a menedzsment tervet. De ez már legyen a jövő, most már advent van. Ismételten megköszönöm mindenkinek a támogatását, jó szavát, amit az idei évben felénk tolmácsolt, kívánok a Székely Hírmondó olvasóinak áldott karácsonyi ünnepeket, és az új évben mindenkit áldás, öröm és egészség kísérjen! Kelemen László / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)