"Az unitárius iskolarendszer és a Brassai Sámuel Líceum /Kolozsvár/ fennállásának 440. évfordulóját ünnepli. A Brassai Véndiák Alapítvány Zurboló néptáncegyüttese Kolozsvár egyetlen felnőtt magyar néptáncegyüttese. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./"

"Jún. 5-én ért véget Kolozsváron a Művelődés folyóirat 50 éves fennállásának szentelt rendezvénysorozat. Az ünnepségek utolsó állomáshelye a Kolozsvári Állami Magyar Opera volt, ahol a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló néptáncegyüttese lépett fel. "Fél évszázad nagy idő egy lap történetében, különösen, hogy nem is akármilyen korszakokat fog át: 1948 és 1998 a két szélső pontja az ívnek ? emelte ki beszédében Szabó Zsolt főszerkesztő, majd rámutatott, hogy "a mai közművelődési folyamatok alapján keressük a jövő valószínűsíthető erővonalait." "Egy bizonyos, túl akarjuk, és valamilyen formában túl is fogjuk élni ezt az átmeneti korszakot" ? fejezte be köszöntőjét a lap főszerkesztője. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége nevében Sebesi Karen Attila művelődési előadó üdvözölte a lap munkaközösségét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 8. - 1280. sz./"

A Zurboló néptáncegyüttes /Brassai Sámuel Elméleti Líceum, Kolozsvár/ a jól ismert Bogáncs együttesből nőtt ki. Alapítója, Tolna Éva magyartanárnő elmondta, hogy a diktatúra idején ez volt az egyetlen megnyilatkozási forma, ahol a zene és a tánc anyanyelven szólalhatott meg. A Bogáncs mintájára kezdődött el a néptánctanítás Kolozsvár több iskolájában is. Felnőtt az első Bogáncs-nemzedék, a mai Zurboló. Első külföldi szereplésük 1993-ban volt, azelőtt az országban sok helyen megfordultak. Először Budapesten lépte fel, Lengyelországban is több helyen táncoltak. Meghívták őket a Frankfurti Nemzeti Könyvvásárra és a Határon Túli Magyarok Táncfesztiváljára is. - Könczei Csongor a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló együttesének a vezetője. 1997-ben végezte el Kolozsváron a néprajz szakot, magiszterkedett és azóta Budapesten az Európai teológia doktori programjának elsőéves hallgatója. /Szőcs Andrea Enikő: Zurboló-évadnyitó. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Sípok és furulyák címmel magyar fiatalok számára rendezett olvasótábort Torockón, a Brassais Véndiák Alapítvány Tóbiás-Házában a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár. A könyvtár hat éve rendezi meg nyaranta a határon innen és túl élő középiskolás fiatalok kéthetes olvasótáborát. A mostani rendezvényen Nógrád megyéből, a szlovákiai rimaszombati, losonci és ipolysági járásból, valamint Kárpátaljáról és Erdélyből harminc ifjú könyvbúvár vesz részt. A fiatalok megismerkedhetnek a környék irodalmi emlékhelyeivel, s találkozhatnak az erdélyi irodalmi, kulturális élet neves személyiségeivel is. /Sípok és furulyák Torockón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

"Kolozsváron a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló táncegyüttese minden csütörtökön rendszeres gyerek- és felnőtt táncházat tart a Tranzit Házban. Muzsikál a Zurboló táncegyüttes zenekara. /Zurbi-Bogáncs Zurboló táncház. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./"

"A kolozsvári Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló táncegyüttese ez év januárjában új programot indított a néptánckedvelőknek, Zurboló Táncfórum címmel. A táncfórum második előadása febr. 17-én lesz a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. Fellépnek a bánffyhunyadi, a kalotaszentkirályi és a mérai hagyományőrző gyerekcsoportok. /Kalotaszegi hagyományőrző gyermek-néptáncegyüttesek előadása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"

Kolozsváron 1977 februárjában, a bábszínház próbatermében tartották az első táncházat. Mivel immár másfél éve a kolozsvári táncházat a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Táncegyüttese szervezi, az együttes feladatának érzi a 25 éves évforduló megünneplését, amelyre febr. 16-án kerül sor a kolozsvári Tranzit Házban. Gazdag műsorral várják a "mindenkori" kolozsvári táncházasokat. Fellép a Bodzafa, az Ördögszekér, a Tarisznyás, az Üsztürű és a házigazda szerepét betöltő Zurboló Táncegyüttes zenekara. /(Pásztor József): 25 éves a kolozsvári táncház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./

"A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttese és a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Táncegyüttese az idén előadásokban és vendégszereplésekben gazdag nyarat zárt. A Kisbogáncs csoport fellépett a Mérában megrendezett I. Kalotaszegi Gyermek Néptánctalálkozón. Júliusban a Brassais Véndiák Alapítvány torockói Tóbiás Ifjúsági Házában edzőtáborokat tartottak az együttesek számára. A tábor végén a gyermekek a falubeliek számára előadást tartottak a helybeli Kriza János Művelődési Otthonban. A szamosújvári Kérőfürdön megrendezett Erdélyi Sokadalomban a "Bogáncs iskola" ismét felvonultatta csoportjait: a Morzsabogáncs, az Apróbogáncs és a Bogáncs , majd a Zurboló Táncegyüttes is fellépett. Ugyancsak szerepeltek a Szent István-napi rendezvényeken. Szept. 15-én a Zurboló Táncegyüttes az első marosludasi Gyöngykoszorú fesztiválon vett részt. /A bogáncsos és zurbolós nyárról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./"

"Az 1985-ben alakult Bogáncs Néptáncegyüttes jelenleg Erdély legrégebbi folyamatosan működő magyar gyermek-néptáncegyüttese, amely az évek során folyamatosan bővült: 1990-ben megalakult a Kisbogáncs, 1999-ben az Apróbogáncs, 2000-ben a Morzsabogáncs (a Bogáncs kisgyermek-csoportjai), az 1993-ban végzett első "bogáncsos nemzedék" pedig megalapította a Bogáncs "felnőtt" együttesét, a Zurbolót. 1996-ban megalakult a Zurboló Utánpótlás, 2001-ben pedig a Bogáncs Utánpótlás csoport is, a csoportokban jelenleg 180-an táncolnak. A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttes és a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Táncegyüttes csoportjainak támogatására megalakult a Bogáncs - Zurboló Egyesület, elnöke Bajnóczi Zoltán. /Megalakult a Bogáncs - Zurboló Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"

"A Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Táncegyüttese fennállásának tizedik évfordulója alkalmából febr. 28-án Zurboló Táncfórumot rendez a Brassai Líceumban /Kolozsvár/. /Tízéves a Zurboló. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./"

"Véget ért a Politeia Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület által szervezett II. Torockói Diáktábor. Az újságíró és politológus diákoknak szervezett szakmai összejövetelt a Brassais Véndiákok Egyesülete által működtetett Tóbiás Ifjúsági Házban rendezték. Bakk Miklós, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Karának oktatója, a tábor főszervezője elmondta, hogy tavalyhoz képest előrelépésnek számít az előadások tematikai változatossága és a meghívottak sokszínűsége. A meghívott előadók között politológusok, szociológusok, jogászok, politikusok és újságírók voltak, akik a sajtó és a politika viszonyrendszerét, az erdélyi sajtó jobb és bal oldali polarizációját, illetve az RMDSZ és a sajtó viszonyát boncolgatták, többnyire a kérdések elméleti hátterére összpontosítva. /B. T., S. B. Á.: Véget ért a II. Torockói Diáktábor. Szakmai összejövetel politológusoknak, újságíróknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./"

"Egésznapos ünnepi rendezvénysorozattal emlékeztek meg Torockón a Tóbiás-ház tízéves fennállásáról: a Brassais Véndiák Alapítvány ifjúsági szabadidő központjában egy évtized alatt többezren megfordultak. Egy héttel korábban megnyílt a Székelykő árnyékában című festészeti kiállítás, Kováts Ildikó rajztanár-festőművész képei Torockó mesebeli világát idézték. Ugyanott Felházi Ágnes képzőművészetis diák kiállítása nyílt meg. Többszáz facsemetét ültetett el a Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanári karából álló ünneplők csapata. Szabó Zsolt, a Brassais Véndiák Alapítvány elnöke a ház történetét ismertette. Tíz évvel ezelőtti segítségkérő felhívásukra jelentkezett többek között Tóbiás Károly is, akinek nagyapja Torockóról származott el, ő adta a pénzt a telekre és a házra, nekiláthattak az építkezésnek. Tíz esztendeje ünnepelték a házavatót. Rengeteg programot szerveztek gyerekeknek, felnőtteknek. Szép eredményeket mutathat fel az itteni rajztábor, a néptánctábor, közgazdász hallgatók is évente kijönnek, mintegy 11 ezren látogatnak el ide egy évben. Brassai Sámuel Torockószentgyörgyön született, az utolsó magyar polihisztorként szokás számon tartani, az ő szellemében tevékenykednek. Felolvasták Tóbiás Károly özvegye, Vörös Katalin levelét, majd a Brassai-líceum vezetősége, Kósa Mária igazgató és Sebestyén Éva aligazgató is megosztotta ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. Délután a brassais diákok és véndiákok előadása következett. /Sándor Boglárka Ágnes: Tízéves a torockói Tóbiás-ház. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./"

Immár egy évtizedes múlttal rendelkezik a Torockón minden évben sorra kerülő szociálpolitikai útkereséssel foglalkozó találkozók sorozata. Idén a Falugondnokok Vas és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete és a kolozsvári Brassais Véndiák Alapítvány szervezte megemlékező találkozót augusztus 23–25. között tartják a torockói Tóbiás-házban. /Kapuk és hidak egymás felé. Torockó 1995–2005. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

Érdemes vele tartanunk!
2014-ben a Stúdium Kiadó gondozásában jelent meg Hantz Lám Irén Emlékek búvópatakja című könyve, amely családjáról, életútjáról szól.
Bár visszaemlékezés, azonban a 75 év kortörténete is feltárul, a háború, rendszerváltások, diktatúra, forradalom, azaz a XX. század történelmi eseményei is. A rendkívül szép kivitelezésű könyv borítóterve Könczey Elemér munkája, a borítón Jeney- Lám Erzsébet művésznő tehetségét bizonyító színes akvarelljével.
„Minden visszaemlékezés korrajz is. De szabad-e egy napló adatai nélkül írni a múltról?” – teszi fel a kérdést a szerző. „Azt írom le, ami 70 év távlatából emlékezetemben megmaradt.” A könyvben olvashatók versek és prózai szövegek. A képek szemléletesen érzékeltetik az élettörténetet, a kor hangulatát. Egyed Emese, Kaffka Margit, Király László, Márai Sándor, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Szabó T: Anna írásai olvashatók.
Egyed Emese szerint érdemes reflektálni a könyvre: „A megfigyeléstől az értelmezésig, a gondtól a mulatságos történetekig- a XX. század kétharmada látható itt emberközelben, az író (asszony) vezeti a „tárlatot”: érdemes vele tartanunk!”
Hantz Lám Irén ír a családjáról. 5 tagú család tagja. Édesapja gépészmérnök volt, aki Bukarestben, Kolozsváron és Budapesten dolgozott. Édesanyja Kassiadi Erzsébet orosz származású. 1918-ban határmódosítás következtében román állampolgár lett. Bukarestben végezte a francia –román szakot. Bátyja, Lám Leó, az édesapja első házasságából származó fia, Vladivosztokban született. Nővére Erzsébet, akit mindenki Koszinkának szólított, pszichológus, művészeti író, képzőművész. A szubjektív emlékezés nem követi a kronológiai sorrendet.
1943-ban a család Budapestre költözött. Végig éli gyermekként a légi riadót, bombázást, az ostromot. Majd 1945-ben a család Kolozsváron telepedik le. „Kapcsolatom a városhoz körökben tudom elképzelni. A tengelyt az iskola és az otthon, illetőleg a munkahely és az otthon képezte.” Az olvasó betekintést nyerhet a család életében, mindennapjaiba. Érdekesek azok az emlékek, melyek ünnepekre, a karácsonyra, a húsvétra vonatkoznak.
Rendkívül mély benyomást jelentett számomra ez az őszinte visszaemlékezés. Az ünnepek-című fejezetben a gyermekkori, a fiatalkori karácsonyi emlékeiről ír, arról az igényről, hogy bármilyen nehéz körülmények voltak, mindig megtartották. Az idők során ezek ünnepek sajátos jelleget kaptak, változtak. „Gyermekkorom és fiatalságom karácsonyainak rítusát szüleim fantáziája, ünnepigénye, meglepetés-szerzési vágya, egymás iránti és irántunk érzett szeretete alakította ki.”… „Emlékezetes számomra 1944 karácsonya… Később mesélte Apuka, hogy 24-én délután kétségbeesésében elindult a Városliget felé, ahol meglátott egy embert kis ezüstfenyővel a hóna alatt. Valamelyik városligeti fenyőről vághatta. Akkori pénzben horribilis összeget kért érte, de Apuka megadta és a gyertyás karácsonyfa –csoda 1944-ben is sikerült a szüleimnek.” Pest az ostromra készült nem és nem a szeretet ünnepére. Mint írja, később az ötvenes években a karácsonyfa beszerzése jelentett nehézséget. 1962-ben karácsony estén bement az éjféli misére a Szent Mihály templomba. Prédikáció nem volt, csak az orgona szólalt meg. Felzúgott a Mennyből az angyal.
Az iskolai évekre, az egyetemi tanulmányokra emlékezve, érzékelteti azokat a változásokat, melyeket a rendszerváltozások eredményeztek. A Bolyai Egyetemen levő diákéletre reflektálva, a diákok tanulására, szórakozására, kulturális életére nyújt betekintést.
Az Útkeresés a munka mezején című fejezetben az egyetem „védőszárnyai” alól kikerült egyén munkahelyi állomásaira reflektál. Volt szerkesztő, középiskolai tanár, fordító, író. Dolgozott az egyetemen, mint gyakornok, doktorátusra iratkozott be.
A Korhangulat című fejezetben az 1943-1944 budapesti emlékeit eleveníti fel. 1944-ben átélik Kolozsvár bombázását, amikor a család rövid időre a városba jön. Megrázó élményt jelentett számára a mozgásképtelen szomszéd néni elhurcolása. Gyermekként társadalmi igazságtalanságnak tekintette. „Középiskolás tanár koromban, a X. osztályban volt egy lecke Európa népességének alakulásáról. Minden évben elmeséltem Ida néni tragédiáját, megjelölve a házát, az utcát, ahol én annak idején ezt láttam, ezzel jelezve, hogy nem kitaláció.” Az ötvenes évekről beszélve, kiemeli, az élet minden területét szovjet mintára alakítják át. Egyetemistaként éli meg az 1956-ot. „Magán személyeken kívül 1956 magyar áldozata a Bolyai Egyetem, 1959 tavaszán fognak neki az egyesítésnek”. A központilag elhatározott intézkedést az akkori időkben nem lehetett az országban élő magyarság vezetetőinek megakadályozniuk, mert a legértékesebbek személyiségek börtönben voltak.
A fejadag „gyönyöreinek” felejthetetlensége az olvasó számára is kortörténelmi emlék lehet. Ami csak arra sarkallhat, hogy biztassam azokat, akik korukból kifolyólag ezt a kort nem élték át, küzdjenek azért, hogy ilyen soha se következzen be.
Az 1983-ban a Brassai Líceumba kérte az áthelyezését. A brassais emlékei között is kutatva, felszínre kerültek a ’90 utáni évek küzdelmei, a Brassais Véndiák Alapítvány, a torockói ház építésének bonyodalmaival kapcsolatos tapasztalatok, emlékképek.
Hantz Lám Irén könyve olvasmányos, értékes bizonyítéka egy küzdelmekben, sikerekben gazdag életnek. Továbbra is egy élhető világban akar itt élni és alkotni maradandót. Amint megfogalmazta: „Írásomat gyermekeimnek, unokáimnak és azoknak a kortársaimnak ajánlom, akik ugyanezeket az élethelyzeteket élték át, csak nem volt lehetőségük ezt leírni.”
Csomafáy Ferenc
erdon-ro

Harminc év, harminc pannó a Bogáncs történetéből
Harminc pannón mutatja be a Bogáncs, valamint az abból „kisarjadt” együttesek – Zurboló, Kisbogáncs, Apróbogáncs, Morzsabogáncs, Zurboló Utánpótlás, Szamóca – történetét az a kiállítás, amelyet kedden este, a néptáncegyüttes 30. születésnapi rendezvénysorozata keretében nyitottak meg a Tranzit Házban.
A Bogáncs-Zurboló Egyesület elnöke, Bajnóczi Zoltán emlékeztetett: ez az első évfordulós rendezvény, ahol nincs jelen az alapító Tolna Éva, a Brassai-líceum egykori magyartanára, aki 1985-ben létrehozta az iskola folklórkörét, a Bogáncs néptáncegyüttes elődjét. Szabó Zsolt, a Brassais Véndiák Alapítvány elnöke megjegyezte: az egykori Bogáncs-tagok mellett mindenki számára érdekes lehet a tárlat – amelyet egy hétig tekinthetnek meg az érdeklődők –, mivel hitelesen eleveníti fel az elmúlt időszakot.
Szabadság (Kolozsvár)

Falugondnoksági konferencia Torockón
A szociális problémákra a gondnokság az egyedüli lehetőség, amit csak jó szívvel lehet csinálni
Magyarországon 1989 óta, Erdélyben később alakultak az első falugondnokságok. Az eltelt 25 év alatt megerősödtek, tapasztalatokat szereztek, hálózattá fejlődtek. Abból a felismerésből születtek, hogy tájainkon, főleg vidéken egyre több a magára maradt idős vagy beteg ember, segítségre szorulnak a fogyatékkal élők, nő a csonkacsaládok száma. A falugondnokság tehát egy szükséglet, amit főleg az egyházak és a civil szerveződések vállalnak magukra. Magyarországon 1380 falu és tanyagondnokság, Erdélyben 27 szolgálja a vidéki társadalmat, amelyekből megalakult a Romániai Falugondnokság Szövetsége. A magyarországi Vas és Győr-Sopron megyei szervezet, a Brassais Véndiák Alapítvánnyal falugondnoksági konferenciát szervezett Torockón.
Az anyaországi falugondnokságok már kezdetben keresték a partnerséget az erdélyiekkel. 1993-ban Lakner Zoltán miniszteri biztos Torockón a polgármesteri hivatalban tartott tanácskozáson tett kezdeményezést a falugondnokság helyi megalapítására, amelyen megyei román vezetők is részt vettek. Az első falugondnokság a Nyárád mentén, Szentgericén alakult, majd a következő Gyergyóremete külső kerületében, Borzonton. Torockón 1995-ben Falugondnoksági Konferenciát tartottak, 1996-ban újabb konferencia volt a magyarországi Sarkadon. Közben a kezdeményező Kemény Bertalan (Berci bácsi) megkérte Szabó Zsoltot, a Művelődés folyóirat volt főszerkesztőjét, hogy dolgozza ki az erdélyi falugondnokság szabályzatát. Végül 2005-ben Veres Rudolf polgármestersége idején alakult meg Torockón a falugondnokság.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)