Az Utolsó bástyák az antikváriumok
Van-e jövője a nyomtatott könyvnek?
Ezt a kérdést teszik fel leginkább azok, akik ma is a könyvek kiadásával, szerkesztésével, nyomtatásával foglalkoznak. Egyesek úgy vélekednek, hogy a számítógépek és különböző elektronikai cikkek elterjedésével egyre inkább háttérbe szorul a papíralapú könyv. Az utóbbi időszakban jóval kevesebben vásárolnak könyveket, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, és a könyvtárak látogatottsága is csökkent. Ezek az intézmények is arra törekednek, hogy az állományukat digitalizálják.
Ennek ellenére, azok számára, akik anyagi helyzetük miatt nem tudnak új könyveket vásárolni, de érdeklődnek a nyomtatott termék iránt, léteznek antikváriumok, ahol kis szerencsével potom áron megtalálható a keresett kötet. Nemrég Marosvásárhely főterén, a Rózsák tere 53. szám alatt egy újabb antikvárium nyílt meg a könyvbarátok előtt. A könyv iránti szeretetből alakult meg 2010-ben a Bookman Kiadó, amelynek fő célja a magyar írók könyveinek terjesztése, újrakiadása olvasóbarát áron. A cég úgy döntött, hogy első lépésként Marosvásárhely főterén antikváriumot rendez be, ahol minél nagyobb választékban elérhetővé teszik a mások által kiolvasott köteteket. Alig féléves működése során sikerült az irodalmi témájú kötetek mellett igen széles kört lefedő tematikában köteteket polcra tenni és forgalmazni. Újdonság, hogy a cég internetes honlapot és Facebook-oldalt is működtet, ahol a raktáron levő köteteket online is meglehet vásárolni, illetve újabb köteteket lehet feltölteni. Az érdeklődők a www.antikvarius.ro oldalon, illetve az antikvarius.ro Facebook-elérhetőségen vásárolhatnak és adhatnak el köteteket. Ezeken az oldalakon témák szerint is feltölthetők, illetve kereshetők a kötetek. Az árak átlagban 2–20 lej között vannak. Nyáron árleszállított kötetek akár 1,5–3 lej között is kaphatók.
A főtéri üzletben a könyvbarátokat kávéval, teával is kínálják, ezeket a helyszínen, asztal mellett lehet elfogyasztani, közben pedig alaposabban is megismerhető a polcokon eladásra kínált kötetek tartalma. Ebben segítenek az üzletvezetők is.
– Reméljük, hogy kínálatunkkal ösztönözzük a könyvszeretetet, az olvasási kultúrát, és a digitalizált forma ellenében sikerül a hagyományos, „kézzel fogható” kötetek iránti érdeklődést megőriznünk a fiatalabb nemzedék körében – mondta Varga-Orbán Enikő üzletvezető.
Vajda György, Népújság (Marosvásárhely)

Levél Németországból
Nem először szólal meg a Múzsa oldalain Isa Schneider írónő. A honvágy olykor nosztalgiázásra készteti, marosvásárhelyi emlékei mindegyre lírai húrokat pendítenek meg benne. A napokban küldött németországi sorai is ifjúkori szülővárosa féltve őrzött emlékképeit idézik fel. Ezeket tesszük most közzé azzal a jó hírrel, amelyet kísérőlevelében is jelzett: rövidesen erdélyi olvasói számára is elérhetőbbek lesznek a könyvei. Dr. Szálasi Izabella, ahogy itthoni barátai ismerik az orvosnőt, alias Isa Schneider író, költő, festő megegyezett a Bookman Kiadóval, hogy a közeljövőben megjelentetik és nálunk is terjesztik a köteteit. Elsőként Az orvosnők korán halnak című könyve lát napvilágot, majd rendszeresen követik a sokak által kedvelt, sikeres kiadványok, A tizenegyedik parancsolat, a Lángba borult a tenger, az Őrültek a fedélzeten, a Hiúzasszony nem szeret, A különös szerető és a Magyarországon már számos olvasó tetszését elnyert többi mű.
Isa Schneider
Az én Marosvásárhelyem
Gyermekkorom városa, Szüleim bölcsője, koporsója, sírhelye. A református temető. Színek, fények, virágok. Régi, kedves, vidám temető. Oda jártunk tanulni, találkozni, csókolózni.
Én csak úgy nevezem: a Város. Az Egyetlen, az Örök. A sehol meg nem található. Ami nem térhet vissza. Az Út egyirányú… A tőle elvezető utak fél szívekkel vannak kikövezve, melyek másik felét mi hordjuk magunkban, mi, eltávozottak, távozásra ítéltek, elátkozottak… Pedig a Város maga volt a fény, míg a lámpákat ki nem oltatta a Hatalom…
A Városháza figyelmeztető ujjként mutat az égre. Csodálatos szecessziós díszítései befonják az Emlékezetet. Mondják, alapzatába régi székely furfanggal csirkecsontokat helyeztek, mert a pallér nem akarta odaadni feleségét befalazásra…
Valahol ott fekszik az Erdélyi-medence közepén. És ott lebeg az Időben, tőlem úgy plusz-mínusz húsz év távolságra, az érzések és érzékek, érzelmek, illatok, látványok, szerelem, sajnálat, reminiszcenciák között. Valahol az emlékek mohája: a feledés és a fájdalmak alatt. A régi és új, az álom és ébrenlét határán. Talán el is juthatnék oda, ha elalvás előtt rálépnék az egyáltalán nem biztos útra, mely inog, hisz históriából épült… De ha világos volt, ha sötét, ha a nap kelt, vagy alkonyodott, ha tombolt a napfény a Maros vizén, vagy feljött a Hold és ragyogott a parázs, vagy megcsillant a fény a villanydrótokon, melyeken távozás előtt fecskék gyülekeztek, ha sétáltunk alkonyatkor az akkor még fel nem tört Főtéren… Ez mind-mind a Városhoz tartozott, maga volt az élő, lüktető, lélegző Város, körülölelt…
Azóta mitikus és transzcendens változások történtek az Időben.
Ha lehunyom a szemem, látom az utcákat. Madarak ülnek a lombjuk fosztott fákon, csiripelés, zongoramuzsika hallatszik. Valaki gyakorol. Az ágakon keresztül átsüt a leáldozó Nap. Járom az utcákat, melyeken ott ténfereg a Történelem. Az emberek szemében nehéz évtizedek tompa fénye csillan. Sárga házak, rózsaszín házak, rozsdaszín délután, szőke hajnal. Bolyaiak, Köteles Sámuel, Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Bem vezérkara, Borsos Tamás, a város főbírája, Bernády György városépítő polgármester. A Tékában ülök, ketten vagyunk kísértetek. A másik gróf Teleki Sámuel, Erdély kancellárja.
A Városháza színes majolikacserepei, a Kultúrpalota hallja, Tükörterme, a harmadik emelet márványkorlátja és műtermei jutnak eszembe.
Egykor hírül adatott: "Az Apolló palota szálájában burgerbál leszen, viasszal leszen kivilágítva, ha sár nem leszen…" S jóval később: "Szombat este az Apollóban elvtársi összejövetelt rendez a Harmadév! Gegő zongorázik!"
A Menzán a pénteki bableves illatát érzem, és randevúm van az Apolló melletti kis cukrászdában. Szívesen elmennék, hiszen barátaim, szerelmeim Emlékei várnak. És a Párhuzamosok, mint tudjuk, Marosvásárhelyen találkoznak…
Népújság (Marosvásárhely)

Hogyan szerettem meg Szálasi Schneider Izabella könyveit?
Olvastam a Múzsában egy cikket Szálasi Schneider Izabelláról. Volna egy adalékom az említett író személyéhez.
Isa Schneider Marosvásárhelyen végezte az orvosi egyetemet, ahol időnként évfolyam-találkozókon vett részt, társainak a saját könyveiből ajándékozott.
Közös ismerősünktől, egykori diáktársától tudok tevékenységéről. Nemcsak fest, hanem ír is, és sokan olvassák könyveit. Kaptam én is olvasnivalót, majd az Isa weboldalán megadott e-mail címre megírtam, hogy tetszenek a művei. Választ is kaptam.
Körülbelül harminc könyve jelent meg Magyarországon, versek, humoreszkek, regények, "szórakoztató irodalom", de ott van a Képes versek–Képek–Versek kötete, melyben művészi hitvallása olvasható.
Ez évben megvalósult az én nagy álmom is, itthon Erdélyben, a Bookman könyvkiadó segítségével hozzáférhetők Isa Schneider regényei, amelyek a pozitív gondolkodást sugallják.
Állandó rovata van a www.irodalmibableves.hu internetes újság Ákombákom című rovatában.
Ugyan egyedül ünnepelte a hatvanadik érettségi találkozóját, de sok kedves ismerőse volt jelen a múlt év novemberében megrendezett budapesti könyvbemutatóján és itthon Erdélyben, a Homokzene az alagútban című galériamegnyitón, ahol Kilyén Ilka színművésznő a Homokzene verseskötetből olvasott fel.
Minden könyvét, a letehetetlent, alig várjuk.
A Bookman kiadó gondozásában megjelent kötetei – Az orvosnők korán halnak, Csókolj meg utoljára, A tizenegyedik parancsolat – megrendelhetők a www.antikvárius.ro online oldalon vagy megvásárolhatók a könyvesboltokban.
A www.isaschneider.hu weboldalon is olvashatnak a szerzőről.
Tartalmas időtöltést kívánok minden kedves olvasónak Isa Schneider könyveinek társaságában.
Pál Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

A Föld utcai lányok
Mostanig nem tudtam, hogy létezett egy ilyen nevű kis marosvásárhelyi utca, s az innen származó lányok irodalmat és történelmet írtak. A sorsukról írónak meséltek, ő pedig leírta az életüket, amely másként alakult, mint ahogy azt nekik eredetileg a szülőföld szánta.
A Föld utca a Városháza mögött húzódott. Ezeket az utcákat nevezték korábban Nap, Hold, Föld utcának, csak úgy, székelyesen. Voltak, akik úgy tartották, ez a világmindenség. Azon a környéken laktak egy darabig a Föld utcai lányok. Később átkeresztelték az utcájukat egy más névre, és egyéb dolgok is történtek. Aztán szét is széledtek, ki merre látott. Eltelt negyven év, amíg egyikük, Isa Schneider, egykor dr. Szálasi Izabella tollat ragadott, telefont vett a kezébe, leveleket írt, és elkezdett érdeklődni az elmúlt életek iránt. Így született meg a Föld utcai lányok ciklus eddigi tíz regénye. Az utolsó a napokban jelenik meg a Bookmann Kiadó gondozásában. A címe: Elfelejtett gyümölcsök.
A könyv a Maros partjától Izraelig és Németországig viszi el az olvasót. Néhányan már olvasták is a regényt, és röviden összefoglalták róla első benyomásaikat.
Egy művészt és egy irodalomkritikus méltató gondolatait idézzük.
Veronika Diekmann zeneművész, Németország:
Elolvastam az Elfelejtett gyümölcsöket. Aztán visszafele kezdett velem repülni az Idő, és hirtelen ott voltam, odahaza. Mindennek éreztem az illatát, mellbe vágott a Víkendtelep vizének szőke, utánozhatatlan illata – szomjas leszek, ha eszembe jut. A könyvet olvasva, szinte kortyolni lehet a cementlapi forrón bágyadt hangulatból… Nekem másak az emlékeim, mint neked. Én "más korban éltem", e vad, szuroksötét, aljas kor nem gyötört meg, mint téged, mégis sok-sok minden felelevenedett, ahogy olvastam. Úgy lépnek elém a ködből az emlékeim, mintha valaki, valami felébresztette volna őket Csipkerózsika- álmukból, és hosszasan néznek rám. Nagyon kemény visszaemlékezések a tieid. Mintha a fiókodban tennél a helyére mindent. Mint Föld utcai lány, láttam az életed, mégis kiderültek most nagy titkok, félések, keserűségek… Ezekről nem tudtam. Nagyon jó írás, nagyon tetszik, nagyon élő is. Bár emlékek, annyira élnek az indulatok, hogy a kötet valósággal magával ragad. Köszönöm, Izuka!
Dénes Ildikó irodalomkritikus, Románia:
Isa Schneider Elfelejtett gyümölcsök című könyve többféle szempontból is megközelíthető: emlékirat, történelmi regény, vallástörténet, ismeretterjesztő irodalom, útikönyv, korunk hiteles krónikája. Elbűvölő tájleírások váltakoznak döbbenetes drámai részekkel, egy fájdalmasan szép barátság története fanyar iróniával. Mindez leplezetlen őszinteséggel és nyíltsággal: "Nem kell elfeledni az ilyen dolgokat, és beszélni, beszélni kell róluk, valahányszor kinyitjuk a szánkat". "Ha elhessegetem, nem írom le, nem lesz hiteles a korrajz, amit írok…" Ez a könyv ablak arra a világra, amiben éltünk és amit túléltünk. Ugyanakkor rácsodálkozhatunk arra is, hogy mindennek ellenére mennyire szép is lehet(ne) ez a világ, ha észrevesszük. "…hiszen vannak ilyen pillanatok az életben, hogy valami elmondhatatlan csoda része leszel"… Jeruzsálem leírásánál a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) című film jut eszembe: "What is Jerusalem worth? Nothing. Everything!" Ez a könyv sodró, lendületes, szikrázóan szellemes, egyedi, csak Isa Schneiderre jellemző stílusban megírt zseniális alkotás. Elolvasva nemcsak rengeteg új ismerettel leszünk gazdagabbak, hanem azzal a meggyőződéssel is, hogy "az út felfele visz. Talán a Mindenségbe". Ez a tizennegyedik könyv, amit Isa Schneidertől olvastam. Minden könyve más, és minden sora magával ragad. Igazi esztétikai élvezet. Ha azt mondom, hogy Isa Schneider számomra az utóbbi évek legnagyobb könyvélményét jelenti, keveset mondtam. Tulajdonképpen életem egyik legnagyobb kalandja az, hogy rátaláltam. Köszönöm.
Szeretettel ajánlja a könyvet elolvasásra e kis előzetes szerzője is.
Mátyás Levente. Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres estek Dicsőszentmártonban
Márton-nap körül Dicsőszentmárton lakói ünnepségsorozat részesei lehettünk. November 10-én az ősi unitárius templomban meghallgathattuk a felvidéki (Ipolybalog) Szent Korona Kórus lélekgazdagító műsorát. Az ünnepi hangversenyt a reformáció 500. évfordulója alkalmával rendezték. Vallásos fogantatású énekek után F. Mendelssohn, J. S. Bach, Esterházy Pál, Varga László műveinek bűvkörébe kerültünk. (Mert nemcsak arról van szó, hogy az 1997-ben alakult kórus a nevét Szent Koronáról kapta, hogy számos megmérettetés után magas fokú minősítést nyert el – hogy csupán egyet említsünk: 2005-ben a XIII. Kodály Napokon aranykoszorús minősítést szerzett –, hanem arról is, hogy kis városunk lakói ritkán, de nem először – és, reméljük, nem utoljára – lelki táplálékot nyertek.) Szentgyörgyi Sándor helyi lelkész, unitárius esperes nemcsak megköszönte a fellépésüket, hanem értékelte az est ökumenikus jellegét, hisz unitárius templomban katolikus kórus énekelt a város sokféle vallású lakóinak. Köszönet a kórus szereplőinek, a karnagyoknak, Pászti Károlynak és Molnár Ottónak, Dálnoky Annamária (szoprán), Nagy Renáta (fuvola-) és Gedai Ágoston (orgona-) művészeknek a csodálatos élményért, Béres Ilona tanárnőnek a szervezésért. A Dicsőszentmártoni Népszínház is örömteli találkozókat szervezett, hisz kétnapos nyílt színházi napokat nyújtottak számunkra. November 11-én Jakab Tibor két verseskötetével „robbant” be, mindnyájunk örömére. Bemutakozása rövid és szerény volt. Dicsőszentmártonban született, iskoláit is itt kezdte, az I-VIII. osztályt Dicsőszentmártonban, a szakiskolát három éven át Medgyesen járta, 17 éves korától 2003-ig Magyarországon dolgozott az építkezés területén, jelenleg is ezen a téren dolgozik mint önálló vállalkozó. Dicsőszentmártonban lakik családjával együtt. A verselés magától „jött”, két kötete így alakult: a 15-20 éves korában született versei az első kötetben láttak napvilágot Harc-Szerelem-Álom címen a Bookman Kiadónál (Héderfája) 2014-ben. A második kötet versei később születtek, és Szabadnak lenni címen jelentek meg a Tipomur Kiadónál Marosvásárhelyen, 2017-ben. A második kötet verseit Szilágyi Anna Rózsika tanárnő értékelte, felhíva a figyelmünket arra, hogy az ÉN, a TE sajátos szerepet játszik a transzcendes jegyeket is viselő szövegekben. Szépen szavaltak felnőttek és diákok, hadd említsük meg a szavalók nevét a bemutatás sorrendjében: Csiki Ibolya, Nagy Béla, Bényi Amália, Szabó Norbert, Miklós Adorján, Márkos Andor. Csodálatos zeneszámokat mutatott be Sándor Anikó nyugdíjas zenetanárnő zongorán J. S. Bach, Edvard Grieg, G. F. Händel, Franz Schubert, F. Chopin műveiből, illetve Francis Lai Love storyját hallgathattuk meg. Az est a kötet dedikálásával végződött, hálásak vagyunk a szereplőknek, a szervezőknek és pártoló közönségnek e szép estéért. A Népszínház tagjai további örömteli eseményre adtak alkalmat, hisz november 12-én a városi M. Eminescu művelődési házban kabaréjelenetekkel nevettettek meg. „A Népszínház tagjai a városban és a közeli falvakban laknak, különböző területeken dolgozó emberek, áldozatok árán, késő estéli órákban próbálnak, ők azok, akik ápolják a hagyományokat ezen a téren, hisz városunkban már a múlt század elején is működött helyi társulat” – mondta Kertész István, a Népszínház vezetője. A bemutatott darabok sikerét az biztosította, hogy időszerű problémákat hoztak terítékre, és a szereplők, fiatalok és újak, régiek és nyugdíjasok, szeretettel nyújtottak munkájuk által kikapcsolódást a közönségnek. Hadd említsük meg a szereplők nevét, akiket a taps, virág és a róluk írt sorok további kitartásra buzdítanak: Bényi Amália, Csiki Ibolya, Fazekas Emese, Jakab Tibor, Kertész István András, Márkos Andor, Miklós Adorján Attila, Nagy Béla, Nagy Cecília, Pastor Rózsa, Szabó Norbert. Végül, de nem utolsósorban hadd említsem meg, hogy mindhárom est díjmentes volt, köszönet a szervezőknek, hogy három este „oázis”-szerű világban sétáltattak minket, a közönséget. De ne feledjük, hogy mindhárom est édes anyanyelvünk szépségét és megtartó erejét sugározta. Szlovácsek Ida / Népújság (Marosvásárhely)