Székelyudvarhelyen április 12–14. között rendezték meg a 14. Országos Diákszínjátszó Fesztivált (ODIF), amelyen tizennyolc iskola négyszáz diákja szerepelt. A Tamási Áron Gimnázium színjátszó csoportja, a Vitéz Lelkek hatodik alkalommal volt házigazdája a fesztiválnak, amelyről Szász Mihálykó Mária, a Vitéz Lelkek vezetője elmondta, klasszikus irodalmi színpad, pszichodráma, mesejáték és Shakespeare-előadás is szerepelt. A tematikai változatosság nem hiba, de a diákok életkorának nem megfelelő darabot megsínyli a szerep is. 16-17 éves szereplő nemigen tud a színpadon III. Richárdként hitelesen értekezni az élet nagy dolgairól. Az idei ODIF azonban nem erről szólt, nagyon sok jó egyéni teljesítményt, jó alakítást, testreszabott szerepet láthattak. Négy egyéni alakítást díjazott a zsűri, de sokkal többet lehetett volna. Két éve a Bolyai Nyári Egyetemen sincs drámapedagógiai továbbképzés. Nem kellett volna megszüntetni. A diákszínjátszás nem színész-utánpótlásképzés, hanem személyiségfejlesztés. /Kovács Csaba: Az informális intézmény. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Bár kedvezően bírálták el a magyarországi pénzosztó szervezetek a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) pályázatait, még nem érkezett meg sem a Bolyai Nyári Akadémia idei tanfolyamainak költségei fedezésére szánt összeg, sem a szervezet működését biztosító pénzalap – tájékoztatott Lászlófy Pál István, az RMPSZ elnöke. Ennek ellenére Bolyai Nyári Akadémia óvodapedagógusok számára indult tanfolyama megkezdődött Csíkszeredában. A magyarországi előadók által vezetett tanfolyamon harmincan vesznek részt. Ezzel párhuzamosan zajlik a tanítóknak meghirdetett módszertani tanfolyam, harminc tanítóval. A rendezvény negyedét tudják fedezni helyi forrásokból, a többi magyar állami támogatásból származott minden évben. /Sarány István: Bolyai Nyári Akadémia – Késik a megítélt támogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./

A Bolyai Nyári Akadémia, a Kárpát-medencei magyar pedagógusok szakmai és módszertani tanfolyamsorozata immár tizenötödik alkalommal zajlik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében. Főhetének hivatalos megnyitója július 16-án lesz a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermében. Szinte az utolsó percen, de megérkeztek a pénzalapok a Bolyai Nyári Akadémiára, a szervezet működésére és a szülőföldi továbbképzésekre. „Bár a Bolyai Nyári Akadémiára szánt összeg (15 millió 400 ezer Ft és 20 400 lej) csak alig valamivel kevesebb a korábbi évek költségvetéséhez képest, annak reális értéke mondhatni egyharmadával megcsappant. Így, ha szükséges lesz, majd a szülőföldi továbbképzésre szánt összegből pótoljuk a hiányt” – tájékoztatott Lászlófy Pál, a Bolyai Nyári Akadémia fővédnöke, illetve a szervező Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Az összesen 25 tanfolyamra 830 hallgató jelentkezett be, és mintegy 125 előadótanárral zajlanak a képzések. /Antal Ildikó: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./

A Kárpát-medencei magyar pedagógusok legnagyobb szakmai fóruma, a Bolyai Nyári Akadémia július 16-i hivatalos megnyitójára, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermébe nagy számban érkeztek a felvidéki, délvidéki és erdélyi pedagógusok, előadók, egyetemi és főiskolai oktatók. Toró Tibor akadémikus, a Bolyai Nyári Akadémia tiszteletbeli elnöke visszaemlékezett a tizenöt évvel ezelőtti lelkes csapat törekvésére, amely egy olyan intézmény létrehozására irányult, ami biztosítani akarta a romániai magyar pedagógusok továbbképzését. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, az akadémia fővédnöke emlékeztetett, évente mintegy nyolcszáz hallgató, százhúsz előadó vendégtanár részvételével zajlik a képzéssorozat. /Antal Ildikó: XV. Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

Július 16-án kezdődött Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban Bolyai Nyári Akadémia (BONYA) két tanfolyama, az egyik az Életvezetési ismeretek és készségek, a másik a Mentálhigiéné témakörben zajlik, melyre Vajdaságból és Szlovákiából is érkeztek pedagógusok. Matekovits Mária aligazgató, hangsúlyozta: Arad első alkalommal házigazdája BONYA-tanfolyamnak. Az aradival egy időben Erdély további hét városában másik 19 tanfolyam kezdődött meg. A két tanfolyam résztvevői számára szabad idős programra is lehetőséget biztosítanak, többek között, a Százszorszép Gyermekszínház Játsszunk együtt! című, Ujj Ágnes rendezte összeállításának megtekintésére, továbbá szakmai kirándulásra Kisiratosra. /Kiss Károly: XV. Bolyai Nyári Akadémia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

Idén második alkalommal szervezik meg a Temesváron a Bolyai Nyári Akadémia keretében a fakultatív magyarnyelv-oktatási továbbképző tanfolyamot. A július 23-án tartott megnyitón Erdei Ildikó ötletgazda, valamint Magyari Sára, a program szakmai irányítója volt jelen. Magyari Sára elmondta, hogy a fakultatív magyarnyelv-oktatás hiánypótlóként jön a romániai tanügyi rendszerhez. Van, ahol mostohagyermekként kezelik a témát. Nincs szabályozott programja, sem a tanterve, nincs rá külön szakképesítés. /László Árpád: Bolyai Nyári Akadémia Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./

Temesváron és Kolozsváron ezen a héten zajlanak az utolsó tanfolyamok, de a tizenötödik Bolyai Nyári Akadémiát szervezők és résztvevők egyaránt máris sikeresnek tartják. Lászlófy Pál, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségénél (RMPSZ) elnöke elmondta: összesen 835 hallgatója volt az idei továbbképzőnek, 752 hazai és 83 külföldi pedagógus vett részt a tanfolyamokon. A külföldiek közül 46-an Felvidékről, 37-en pedig a Vajdaságból érkeztek. A vízumkényszer miatt Kárpátaljáról idén sem tudott senki jönni a Bolyai Nyári Akadémiára. A 120 előadó tanár 45 százaléka volt hazai, a többiek Magyarországról érkeztek. Lászlófy Pál külön kiemelte a néptánc- és énektanulást célzó tanfolyam sikerét. Az utolsó pillanatban érkezett meg a magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkárságától az a 194 ezer lej érétkű támogatás, amely biztosította a továbbképző megszervezését. Abból a 20 400 lejből, amelyet a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától kaptak, 85 személy szállásköltségeit tudták fedezni. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 25./

Évértékelőt tartott december 18-án Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Burus Siklódi Botond főtitkár, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatója. A fiatal pedagógusokra való hangsúlyosabb odafigyelés, arányuk növelése a szövetség vezetésében – ez is célja az RMPSZ-nek. A Bolyai Nyári Akadémia szakmai programjának megújítása mellett voksol az RMPSZ vezetősége. Az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza is kínál olyan informatikai továbbképzést, amely kreditpontokat biztosít. A tehetséggondozás egyik pillére a szövetség által évente odaítélt Mákvirág-díj, a szovátai Teleki kert pedig erdei iskolák szervezésére ad lehetőséget. Szintén a szövetség biztosít évente 100–200 diáknak nyaralást Zánkán és a Velencei-tónál. A következő év elején európai uniós pályázatok írására hirdettek tanfolyamot kétszer 25 órás képzés keretében, a tankönyvszerzőknek pedig kolozsvári és budapesti képzést kínál a szövetség. Burus Siklódi Botond az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatójaként ismertette azt a beruházást, amelynek során egy 60 és egy 160 személyes konferenciateremmel, hat vendégszobával és két apartmannal bővül a pedagógusok háza, az épület régi részét pedig felújítják. Az épület átadását szeptemberre várják. /Takács Éva: A fiatal pályatársakra figyelnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

A szervezőknek talán idén volt a legnehezebb dolguk a Bolyai Nyári Akadémia előkészítésével. Négy tanfolyam már lezajlott, a magyar Oktatási Minisztérium támogatása azonban az óvónők és tanítók tanfolyamának lezárulása után érkezett meg. A főhét megnyitóját 14-én tartják. Az utolsó utáni pillanatban is, de megérkezett a Bolyai Nyári Akadémia lebonyolítására szánt 15,4 millió forintnak megfelelő euró a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége bankszámlájára. A szövetség a román minisztériumtól is kapott három tanfolyamára támogatást. Lászlófy Pál elnök elmondta, az év fele már eltelt, a szövetség működésének biztosítására még nem kaptak pénzt az anyaországból. A Bolyai Nyári Akadémia keretében idén 30 tanfolyamot tartanak, ami tulajdonképpen 32 szekciót jelent. Várnak hallgatókat az anyaországból, Felvidékről és Vajdaságból is. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

Július 14-én tartották a Bolyai Nyári Akadémia megnyitó ünnepségét Csíkszeredán, melyet tizenhatodszor rendeztek meg. A magyar tagozaton oktató pedagógusok szakmai továbbképzésén idén 27 tanfolyamot indítanak kilenc erdélyi helyszínen, köztük Szovátán, Csíkszeredán, Aradon, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, Temesváron, Kolozsváron és Gyulafehérváron. Ebben az évben a román minisztérium három tanfolyamot finanszírozott, tájékoztatott Matekovits Mihály minisztériumi vezérigazgató. Közel kilencszázan vesznek részt a képzésen, melyek előadói neves hazai és határon túli egyetemi tanárok. A díszünnepséget Burus Siklódi Botond Romániai Magyar Pedagógus Szövetség /RMPSZ/ főtitkár nyitotta meg. /Mayla Júlia: Pedagógus-akadémia. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Nyelv – szöveg – stílus témában július 21–26. között rendezte meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Georgius Aranka Társaság (GAT) a magyar szakos tanárok számára meghirdetett XVI. Bolyai Nyári Akadémiát Kolozsváron. A továbbképző tudományos szakirányítói Egyed Emese és Péntek János egyetemi tanárok voltak (BBTE, Kolozsvár). A tanfolyam Péntek János megnyitó beszédével kezdődött, melyben a szakma, a magyar nyelv tanításának gondjaira hívta fel a figyelmet. A házigazda Báthory István Gimnázium igazgatója, Tőkés Elek beszélt a neves iskola múltjáról, jelenéről. A szakmai találkozó kirándulással zárult. /Széman Rózsa Emese: Nyelv – szöveg – stílus a Bolyai Nyári Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Október 18-án a szovátai Teleki Oktatási Központban ülést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöksége. Lászlófy Pál elnök elmondta, hogy a megyei elnökökkel a beiskolázás helyzetét valamint a tanévkezdés során felmerült problémákat vették számba. Kevés a diák, kevés a magyar nyelv és irodalom szakos tanár, különösen a szórványvidékeken. A Bolyai Nyári Akadémia idei 27 tanfolyamán 680 pedagógus vett részt. Az elnökség gyökeres változtatásokra készül. A tervek szerint kevesebb részvevővel tematikus képzéseket szerveznek, a szaktárgyi felkészítőket két-három évente tartják meg. /(b.): Változtatásokra készül a pedagógusszövetség. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma idén Toró Tibor elméleti fizikusnak, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárnak adományozza a 2008. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel a díjjal Toró Tibornak a szakmai elismerés mellett mindenekelőtt azt a több évtizedes, kitartó közéleti munkásságát jutalmazza, amellyel hozzájárult a romániai magyar természettudományos ismeretek nemzetközi felzárkóztatásához, az erdélyi természettudományos és különösképpen a fizikai és matematikai gondolkodás értékeinek a megismertetéséhez, a humán- és természettudományos műveltséget egyaránt magába foglaló korszerű kulturális értékek érvényre juttatásához. Toró Tibor /sz. Énlaka, 1931./ a Temesvári Tudományegyetem matematika–fizika karán 1953-ban szerzett egyetemi oklevelet. Ez évtől az egyetem matematika–fizika majd fizika karán tanársegéd, adjunktus, docens és nyugalmazásáig az elméleti fizika tanszék professzora. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának a tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság tiszteletbeli tagja, amellett elismert Bolyai kutató. Számos, magyar, román és angol nyelven kiadott szakkönyvén kívül a rangos tudományos ismeretterjesztő munkák egész sorát jelentette meg. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja, a Kárpát-medencei magyar pedagógusok továbbképzését szervező Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. A Kriterion Koszorút 2008. december 12-én adják át a kitüntetettnek. Az 1995-ben alapította Kriterion Koszorút idén tizennegyedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, egyetemi tanár, Jakobovits Miklós képzőművész, az erdélyi magyar képzőművészeket tömörítő Barabás Miklós Céh elnöke és Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő. /Toró Tibor a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

A pedagógusok számára kötelező, kreditpontokkal kapcsolatos, merev törvénykezésen enyhítettek tavaly, nyugtázta a tavalyi eredményeket Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke évértékelő sajtótájékoztatóján. Az új rendelet értelmében nemcsak a szakmai továbbképzéseken való részvételt lehet kreditpontokká átváltani, hanem az ötévente kötelező, mintegy 90 kreditpontot ezentúl tankönyvpublikálással, valamint kutatói munkával is meg lehet szerezni. A rendeletnek köszönhetően a Bolyai Nyári Akadémia is felértékelődhet. A tanügyben is elindult decentralizációs folyamat részeként a szakmai konferenciák és rendezvények akkreditációját ezentúl egy háromtagú megyei bizottság végzi. /Horváth István: Enyhítést is hozott 2008 a tanároknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

A Kárpát-medence legnagyobb magyar pedagógus-továbbképző fóruma nyílt meg július 13-án Erdélyben: a Bolyai Nyári Akadémián vajdasági, felvidéki, valamint erdélyi magyar tanárok vesznek részt. Az óvónők és a tanítók számára korábban már megtartották a szervezett képzést. Idén a műszaki tárgyakat oktató tanárok Sepsiszentgyörgyön, a művészpedagógusok Székelyudvarhelyen, a katolikus vallástanárok Gyulafehérváron, a református vallástanárok Kolozsvárott, a népzenével foglalkozó pedagógusok Válaszúton kapnak továbbképzést, a módszertani képzések Csíkszeredában zajlanak, a tehetséggondozás pedig Szovátán. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség 1993 óta minden évben megszervezi a képzést. A román tanügyi tárca az akadémia tanfolyamainak többségét hivatalosan nem ismeri el, de az előadások magas szakmai színvonala továbbra is vonzza a pedagógusokat: idén közel ötszázan iratkoztak be. Az akadémia szervezését a magyar oktatási tárca támogatja. /Bolyai Nyári Akadémia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Segítséget kér az RMPSZ
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség azt kéri a tanügyi tárcától, hogy ismerje el a szövetség által szervezett tanfolyamokat, továbbképzőket. A pedagógusszövetség elnöke szerint az RMDSZ-re sem lehet számítani.
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) ismételten kérni fogja az oktatásügyi minisztériumtól, hogy végre ismerje el az általa szervezett tanfolyamokat és továbbképzőket. Az RMPSZ továbbképző programjaiban évente több mint hétszáz magyar pedagógus vesz részt, ezért azonban nem részesülnek egyetlen úgynevezett kreditpontban sem.
Míg Lászlófy Pál, a szervezet elnöke úgy véli, a fokozati vizsgáknál felhasználható és előnyt jelentő pontokkal való „jutalmazás” ösztönözné a tanügyi kádereket, Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ (TOK) igazgatója ennek a hátrányaira hívja fel a figyelmet.
„Régi vágyunk, hogy az általunk szervezett továbbképzőkön részt vevő magyar pedagógusok részesülhessenek az oktatási minisztérium által elismert kreditpontokban” – vázolta a szövetség egyik idei tervét a szervezet elnöke, Lászlófy Pál. Amint az RMPSZ vezetője lapunknak elmondta, a magyar tanügyi kádereket tömörítő szakmai szervezet több esetben is kérte a nevelésügyi tárcától, hogy a tanfolyamaira beiratkozók kapják meg a dossziévizsgához sokszor elengedhetetlennek bizonyuló pontokat, a tárca vezetői azonban hajthatatlannak bizonyultak.
Lászlófy szerint ez annál fájdalmasabb, mivel éppen az RMDSZ révén pozíciót nyert vezető beosztású személy az, aki nem támogatja a pedagógus szervezet kezdeményezését. „Az még hagyján, hogy az utóbbi években az RMDSZ elfelejti oktatási kérdésekben kikérni a véleményünket, de olyanoknak osztogatja a minisztériumi tisztségeket, akik nem tudják megkülönböztetni a szakmai szervezetet a szakszervezettől” – panaszolta Lászlófy Pál, utalva arra, hogy az általa kifogásolt személy legutóbb azt tanácsolta az RMPSZ-nek, hogy amennyiben hallatni szeretné a hangját, alakuljon át szakszervezetté. Kérdésünkre, hogy melyik minisztériumi alkalmazottról van szó, a pedagógusszövetség elnöke nem akart nevet említeni.
A TOK-továbbképzők sorsát azonban Ecaterina Andronescu pecsételte meg, aki miniszteri székének elfoglalása után egyik első intézkedéseként törölte elődje, Cătălin Adomniţei rendeletét. A liberális oktatási tárcavezető ugyanis az RMPSZ-nek is engedélyezte volna az érdempontok elismerési lehetőségét, azonban mire a szaktárca kidolgozta volna a rendelet metodológiáját, 2008 decemberében kormányváltásra került sor. A hátrányos intézkedés, melynek hátterében a pedagógusszövetség szerint komoly anyagi érdekek húzódnak meg, évente mintegy hétszáz–hétszázötven, a Bolyai Nyári Akadémián részt vevő magyar pedagógust érint.
A minisztériumi gáncsoskodásnak előnye is van, véli az RMPSZ szovátai oktatási központját irányító Márton Zoltán. A Teleki Ház igazgatója szerint a jelenlegi rendszer teljesen kiszűri a pontvadászokat. „Így legalább azok vesznek részt a nyári akadémián, akik valóban képezni szeretnék magukat, és nem csupán nyaralni és pontokat gyűjteni jönnének Szovátára” – indokolta meg álláspontját a Teleki Oktatási Központ igazgatója.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A tanügyi nyomor és kitörés belőle
A kisebbségi iskolák esetében, mint olvashattuk a minap, más szorzóval dolgoznak ugyan a többletórák (anyanyelv stb.) okán, de csak hasonló tanulószám esetén működhetnek optimálisan. Azaz a többségiekkel hasonló gyerekszámot kérnek rajtuk számon. Itt úgy vélem, súlyos diszkrimináció érhető tetten.
Tapasztalhattuk eddig is, ha egy kalap alá veszik a többségiekkel a kisebbségi oktatási rendszer szétszervezett és rosszul tagolt hálózatát, átszervezéskor mindig aránytalanul nagyobb csapások sújtják, mint többségi társáét, s olyan maradandó károkat szenvedhet, melyeket évekig képtelen kiheverni és helyrehozni. Itt lét és nemlét kérdése, ha egy pedagógust menesztünk, diákcsoportokat és velük intézményt felszámolunk, az nemegyszer magának az anyanyelvi képzésnek a megvonását is jelenti egyben. Szóvá kell tehát tenni, hogy megengedhetetlen kisebbségi vonatkozásban ugyanazokat a normákat ráerőltetni az iskolákra, mint amelyeknek a többségieket alávetik. Áll ez a Székelyföldre is, hiszen rengeteg a kistelepülés, a demográfiailag kivérzett, kis gyereklétszámú apró falu, s az iskolabusz távolról sem olyan univerzális csodaeszköz, mint amilyennek beállítják. Persze, szórványvidéken mindez még drámaibb hangsúlyt kap, ott az egyszer felszámolt iskolával megszűnhet maga a nemzetiségi közélet, az intézményiség utolsó menedéke is.
Nem vitás, hogy a külön alkalmazási normák megkövetelése mellett a tulajdonképpeni távlatos megoldást a saját iskolahálózat különválása és saját normák szerinti belső önállósága jelentheti.
Hogy mennyire így van, bizonyítja a Magyar Pedagógus Szövetség minap ismét nyilvánosságot kapott panasza. Ennek nagy áldozatkészséggel megszervezett, sikeres nyári továbbképző tanfolyama, az ún. Bolyai Nyári Akadémia két évtized alatt sem tudta elérni, hogy aki elvégzi, plusz kreditpontokat kapjon a fokozati vizsgán a minisztérium részéről, s hogy bár az RMDSZ-es tanügyi államtitkár kiálljon védelmében. Több mint fonák, hogy a magyar társadalomnak e mintaszerű, saját erejéből, önszerveződés útján létrejött példás kezdeményezésével ilyen mostohán bánik a hatóság, s mintegy leértékeli annak autonóm működéséből, életrevalóságából származó teljesítményét.
Ahelyett hogy, miként természetes lenne, üdvözölné, és mások elé követendő példaként állítaná azt.
B. Kovács András. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhunyt Toró Tibor
Hetvenkilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt tegnap Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. /Énlaka, 1935. júl. 16. – Temesvár, 2010 október 17./
Hetvenkilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt tegnap Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. Toró Tibor 1931-ben született az udvarhelyszéki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika–Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig az egyetem elméleti-fizika tanszékvezető professzora volt.
Nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem az irodalomban, nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is. Neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla felállítása és a Temesvári Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba kialakítása. A család tegnap lapunkat arról tájékoztatta: a tudós úgy rendelkezett, hogy hamvait Énlakán, Kányádon, Etéden, Magyarhermányban, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron szórják szét. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elhunyt Toró Tibor
Hetvenkilenc éves korában súlyos, de méltósággal viselt betegség után vasárnap reggel elhunyt Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke.
A szomorú hírt családi források erősítették meg.
Toró Tibor 1931-ben született az udvarhelyszéki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika–Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig az egyetem elméleti-fizika tanszékvezető professzora volt. Egész életét a tudománynak, a kutatásnak szentelte, de nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem utolérhetetlen volt az irodalomban, nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is. Mindeközben csupaszív magyar ember volt, aki szűkebb és tágabb környezete épüléséért dolgozott. Bolyai János temesvári hagyatékának a kutatója és ápolója, neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla és a Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba. A Bánság és a Partium érdeklődő közönsége feledhetetlen előadásokat hallhatott tőle Einsteinről, Bolyai temesvári leveléről, Kölcsey Ferenc Himnusza születésének körülményeiről vagy Teller Ede lugosi gyökereiről.
Hivalkodástól mentesen élt, elismert szaktekintély volt határon innen és túl, távozásával nemcsak a temesvári vagy erdélyi, hanem az egyetemes magyar tudományos és közművelődési élet lett szegényebb.
Tudomásunk szerint úgy rendelkezett, hogy hamvait Énlakán, Kányádon, Etéden, Magyarhermányban, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron szórják szét.
Nyugodjék békében! Nyugati Jelen (Arad)

A függetlenség ára (Húszéves a pedagógusszövetség)
A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült kiépíteni és máig egybetartani egy erős szakmai szervezetet — mondta lapunknak Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének leköszönő elnöke.
A szövetség március 26-án Szovátán tartja tisztújító küldöttgyűlését, a napokban öt erdélyi városban, köztük Sepsiszentgyörgyön mutatkozott be az új elnökjelölt, Burus Siklódi Botond. Az RMPSZ székelyföldi alelnöke tisztségére a szervezet Kiss Imrét, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatóját jelölte, aki szolgálatként értékeli ezt a munkát.
Az RMPSZ húsz esztendővel ezelőtt, nyolcvanhat magyar pedagógus jelenlétében tartotta alakuló ülését a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében. Akkor kettős célt tűztek ki: szakmai védelmet nyújtani pedagógusoknak, diákoknak, szülőknek és képzések, különféle programok révén segíteni a minőségi oktatást. Ezért hozta létre az RMPSZ a Bolyai Nyári Akadémia képzési rendszert, amelyre évente az egész Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők. A szövetség erdélyi körútjának háromszéki látogatása alkalmából Lászlóffy Pált a húsz év sikereiről és kudarcairól kérdeztük. A leköszönő elnök többek között elmondta, a megyei és területi szervezetek, valamint a három területi és egy országos központ, illetve információs iroda olyan infrastruktúra, amely az RMPSZ-t erős szervezetté teszi, és hogy máig megmaradt, azt bizonyítja, a magyar pedagógusok szükségét érzik ennek a szakmai közösségnek. "Bár egyesek próbáltak minket más útra téríteni, elmarasztalni, mindvégig megőriztük politikai függetlenségünket, nem vagyunk elkötelezettek semmilyen irányban, talán ez volt az oka, hogy sem az oktatási minisztériummal, sem az RMDSZ oktatási főosztályával nem volt igazán jó a kommunikáció, nem használták ki eléggé, hogy létezik egy erős szakmai szervezet" — válaszolta Lászlóffy Pál arra a kérdésünkre, hogy miért nem érezhető kellő súllyal az RMPSZ jelenléte a jogszabályok, tantervek, tankönyvek tekintetében. A csíkszeredai pedagógus, iskolaigazgató alapításától irányította a szervezetet, amelyet "rendezett anyagi háttérrel és jól elképzelt programokkal" kíván átadni utódjának. Burus Siklódi Botond, a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusház igazgatója, az RMPSZ egyetlen elnökjelöltje sepsiszentgyörgyi bemutatkozásán a tennivalókról beszélt. Fontosnak tartja a szövetség gazdasági hátterének fejlesztését meglévő intézményei révén, hogy ne csak pályázati pénzből működtessék programjaikat; a fiatal pedagógusok bevonását a szervezeti munkába; a Bolyai Nyári Akadémia hivatalos elismertetését kreditpontokkal járó képzésként; iskolamegtartó stratégiák kidolgozását a szórványban, illetve az új oktatási törvény adta lehetőségek legnagyobb fokú kihasználását.
Karácsonyi Zsigmond
MÚRE-elnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Otthon a nyelvben – húszéves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége
Huszonkét évvel ezelőtt a szabadság élménye volt a legfontosabb, a nyelvhasználat szabadságának, a magyar nyelv nyilvános megjelenésének az élménye. El is kápráztatott bennünket a kezdeti hősi időszak, amikor a román televízióban is szólni lehetett magyarul, közéleti személyiségeink, politikusaink is magyarul beszélhettek, sőt román honfitársaink közül is nagyon sokan vették elő rejtett magyar tudásukat, hogy aztán a későbbiekben és manapság is újra elrejtsék.
Velünk együtt a magyar nyelv is kikerült a diktatúra börtönéből, a nyilvánosság fényében tündökölhetett, természetes kapocs lehetett újra a magyarul beszélők teljes közösségével. Megszűnt a hatalom és a félelem skizofrén kettős beszéde, újra hitelesebbek lettek a szavaink, tisztábbak a mondataink. Gerincünkkel a beszédünk is kiegyenesedhetett. Amikor tudni lehetett, hogy nincs már akadálya az intézményesülésnek, háromszéki barátaink tették meg ezt a döntő lépést: húsz évvel ezelőtt hivatalosan is bejegyeztették az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségét.
Azért ők, és azért itt, mert a nyelvterületnek ebben a keleti zugában már 1990 előtt is több bátorsággal gondoskodtak tanítványaik anyanyelvi műveléséről. Tulit Ilona magyar szakos tanfelügyelő elnöke is lett az AESZ-nek, aztán Zsigmond Győző. A megye szaktanárai közül nagyon sokan játszottak kulcsszerepet a Szövetségben: Erdély Judit, Török Katalin és Péter Sándor, aztán Gazda József, Kőrösi Csoma emlékének ápolója, valamint Ördög-Gyárfás Lajos, aki mérnöki pontossággal és felelősséggel vette kezébe a szövetség ügyeinek intézését. Háromszéken a történelmi példa is több volt, mint máshol, a már-már héroszi példák: Apáczai Csere János, Mikes Kelemen, Bod Péter, Baróti Szabó Dávid, Kőrösi Csoma Sándor, akik emlékeikben kézzelfoghatóan helyiek, hűségükben és munkájukban egyetemesek, egyetemesen magyarok.
A névválasztásban is gondolni lehetett volna az erdélyi hagyományra, az említett nevekre vagy az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságra. Annak kifejezése viszont szintén fontos volt, hogy az intézményesülő erdélyi anyanyelvi mozgalom csatlakozni kíván az anyaországihoz. Ezért a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége neve egészült ki az erdélyi jelzővel. Így ebben a névben a természetes egység és a természetes különbözőség egyaránt kifejeződik. Azt látni lehetett már a 90-es évek elején, hogy a kisebbségpolitikának alapvető célkitűzése lesz az anyanyelvűség, a nyelvhasználati jogok kiterjesztése és védelme. Azt sem volt nehéz észrevenni, hogy az anyanyelvűségért folytatott harc mellett kisebb figyelemben fog részesülni maga az anyanyelv.
Pedig már akkor sem volt közömbös, milyen lesz az a nyelv, amelyet és amelyen tanítani fognak iskoláinkban, amely mintává válik a kiterjedő médiában, amely egyre nagyobb teret kap a nyilvánosságban, és egyre inkább feltűnik majd a közigazgatásban, a hivatalokban, amelynek dominánsnak kell maradnia a magyar–román kétnyelvűségben. E feladatok fölismerésének a jegyében fokozatosan alakult ki a szövetség munkájának három alapvető területe: maga a mozgalom; a magyar nyelv és irodalom iskolai és iskolán kívüli oktatása; a mindezt megalapozó szakmai munka: közösségeink nyelvi helyzetének és nyelvhasználatának tudományos igényű vizsgálata.
Magáról a mozgalomról
A szövetség vezetőtestületében már kezdettől képviseltette magát minden erdélyi régió, rendezvényeinkről pedig úgy döntöttünk, hogy folyamatosan változtatjuk a színhelyeket. Úgy gondoltuk, a mozgalom lényege éppen a mozgás, a jelenlét Erdély magyar közösségeiben. Magam ezt a tavaszi határjáráshoz hasonlítottam, ahhoz a mágikus rítushoz, amelynek szerepe szerint óvnia kell a közösséget, a falut, a település határát az ártó szellemektől, a mi esetünkben a nyelvhatárt, a veszélyeztetett peremrégiókat.
Fő rendezvényünkkel, a Magyar Nyelv Napjai ünnepével, az ehhez kapcsolódó szakmai konferenciával, a Nyelvőrzés Díjának átadásával, a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedővel, a mesemondó versennyel így jártuk végig két évtized alatt nyelvi régiónk foszló peremét és megtartó központjait: Nagybányát, Szatmárt, Nagyváradot, Aradot, Temesvárt, Dévát, Brassót, Csíkszeredát, de Udvarhelyt, Gyergyószentmiklóst, Nagyenyedet, Marosvásárhelyt és Zilahot is. És a magyar nyelvhatár tágabb körében, a Kárpát-medencei mozgalom résztvevőiként rendszeresen jelen voltunk Sátoraljaújhelyen, Széphalomban, Kassán, Győrben, Gyulán és Adán is.
A történelem kedvező fordulatával, a 90-es évek elején kölcsönös lehetett a felismerés, hogy a határnak túlsó oldala is van, született is mindjárt egy új nyelvi fordulat, a határon innen és túl, amely lassan sztereotípiává vált, az idő távlatában pedig mintha a népmesei fordulatok körébe kerülne. A magyarok felfedezték egymást. Felfedeztük egymást. Ennek a felfedezésnek is voltak szintjei és fokozatai. A magyarországiak közül sokan akkor szereztek tudomást arról, hogy a határon túl is van egy magyar világ, vannak olyan „románok”, „szlovákok” stb., akik – hogy, hogy nem – tudnak magyarul.
Azt is tapasztalhatták, hogy az ő magyar nyelvük jól érthető, de kissé más, hogy ők kétnyelvűek, hogy számukra fontos a magyar nyelv (ettől magyarok), hogy veszélyeztetettek magyar nyelvűségükben, de hogy ők meg akarják tartani nyelvüket. Aki pedig a határ innenső oldaláról jutott el Magyarországra, ott azt tapasztalhatta, hogy valóban van egy ország, ahol mindenki magyarul beszél, de az ottaniak ennek jószerével nincsenek is tudatában, emiatt számukra nem is fontos, hogy magyarul beszélnek.
A különböző régiók és az anyaország beszélői előbb némi meglepődéssel felfedezték egymást, rácsodálkoztak egymásra, élcelődtek egymással, lassan tudomásul vették, majd elfogadták egymást. Valóban elfogadták? Mi úgy gondoljuk, és ebben az anyanyelvi mozgalomnak is szerepe volt, hogy a versenyeinken szereplő, anyanyelvi táborainkat látogató, iskolai cserelátogatáson résztvevő fiatalok jártak elöl ebben az elfogadásban és elfogadtatásban. És talán nem túlozzuk el saját tevékenységünk jelentőségét, amikor azt mondjuk, hogy az AESZ fontos szereplője, kulcsszereplője volt a kapcsolatok építésének, az anyanyelvi mozgalom hálózatszerű kiterjesztésének.
Már jó ideje annak, hogy kitaposott útvonalak vezetnek Kézdivásárhelyről nemcsak Szentgyörgyre és Kolozsvárra, hanem Gyulára, Budapestre, Győrbe és Sátoraljaújhelyre is. És ez az út mindkét irányban járthatónak bizonyult. Már a kezdeti időszakban is tisztában voltunk azzal, hogy nem nekünk kell közvetlenül hatással lennünk az erdélyi magyarok nyelvhasználatára, a nyelvi tudatosságot és felelősséget sem leszünk képesek csak magunk terjeszteni: ehhez meg kellett nyernünk azokat, akiknek szakmája a beszéd és az írás, befolyásolói, mintaadói a nyelvi közösségnek. A pedagógusokon kívül ilyen szerepük van a papoknak, a színészeknek, a rádiók és a televíziók munkatársainak.
Ők mind professzionális használói a nyelvnek, tőlük – akik akkor is mintaadók, ha ennek éppen nincsenek tudatában – számon lehet kérni a mintaszerű nyelvhasználatot. Ezt tudatosítani kell bennük, és fel is kell készíteni erre őket. A 90-es években ilyen témájú szakmai konferenciákat és tanfolyamokat, beszédtechnikai képzést szerveztünk az éppen akkor szerveződő, induló rádió és televízió szerkesztőségek munkatársainak.
A 2. évtizedben mintha lankadt volna az erdélyi professzionális beszélők képzés iránti igénye, mintha túlságosan is tökéletesnek éreznék magukat, a nyomtatás és a könyvkiadás új technikai lehetőségeivel pedig a felületesség, a gondozatlanság és a gondatlanság terjed az írásbeliségben. Pedig erre nem terjed ki a regionalitás mentsége, ez már a restellnivaló provincialitás megnyilvánulása.
A magyar nyelv és irodalom iskolai és iskolán kívüli oktatása
Magának a mozgalomnak is az iskola volt a főszíntere, fő szereplői pedig a fiatalok. De közvetlenül érdekelt bennünket az is, hogyan folyik az iskolákban a magyar nyelv és irodalom oktatása, megvan-e a kellő tudatosság és felelősség abban, hogy milyen ennek az oktatásnak a nyelvi igényessége és tartalmi színvonala, eredményessége. Egyáltalán: milyen magyar nyelven és milyen magyar nyelvet oktatnak iskoláinkban? Az AESZ felelősnek érezte mindebben magát, a magyar szakos tanárok pedig ki is nyilvánították, hogy szakmai szervezetüket látják benne.
Az AESZ partner volt a tantervek készítésében; amíg lehetősége volt rá, a tankönyvek lektorálásában, ellenőrzésében; szakmai konferenciákat szervezett (több alkalommal is pl. a helyesírás tanításáról), vállalta az együttműködést az Romániai Magyar Pedagógusok Szövegségével a tanárok továbbképzésében (a Bolyai Akadémián vagy a Teleki Oktatási Központban). Igaz ugyan, és ez jelentős eredmény volt, hogy az anyanyelvi versenyeket „hivatalosként” ismerte el a minisztérium, a szövetség normatív támogatását is elértük a Communitas Alapítványnál, mindezek az együttműködések és partneri kapcsolatok mégsem bizonyultak kellően eredményesnek, hatékonynak.
Véleményünk szerint ennek alapvető oka az, hogy nem érvényesül kellő igényesség sem a pedagógusok kiválasztásában, sem a felkészítésükben. A másik, amire mindenképpen hivatkoznunk kell, a tankönyvek nyelvi igénytelensége, amelyre nekünk már jó néhány éve nincs befolyásunk, csak a sajtóban tehetjük szóvá, nem sok eredménnyel. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatainknak és elemzéseinknek összegzése A romániai magyar közoktatás, különös tekintettel az oktatási nyelv(ek)re című tanulmányunk (Fóris-Ferenczi Rita és Péntek János írta, megjelent a Nyelv és oktatás kisebbségben.
Kárpát-medencei körkép című kötetben, szerk. Bartha Csilla–Nádor Orsolya–Péntek János, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2011). Az oktatással és az oktatás nyelvével való törődés folyamatosan jelen volt munkánkban, ennek további bizonyítéka a Bálint Emese és Péntek János szerkesztésében, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 5. köteteként megjelent Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról című gyűjteményes kötet. De talán arra a szülőknek címzett levélre is hivatkozhatunk, amellyel a magyar nyelvnek mint tannyelvnek a fontosságára hívtuk föl azoknak a szülőknek a figyelmét, akiknek gyermeke most kezdi az iskolát (Milyen nyelven tanuljon a gyermek? Magyarul vagy románul?).
A közösségek nyelvi helyzetének tudományos igényű vizsgálata
A mozgalmat, az oktatást csak folyamatos szakmai munkával lehet megalapozni. A Kárpát-medencei szinten összehangolt élőnyelvi kutatások már a 90-es évek elején elkezdődtek. Fokozatosan épült ki a külső régiók szakmai központjaiban dolgozó magyar nyelvészek együttműködése a közös témákban, az azonos vagy hasonló nyelvi helyzetek és folyamatok vizsgálatában. A 2001-ben akadémiai háttérrel intézményesült kutatóállomások együttműködése az éppen itt, Illyefalván rendezett nyári szemináriumokon vált annyira szorossá, hogy létrehozhatták az első és máig egyetlen Kárpát-medencei magyar kutatóhálózatot, a Terminit.
Ennek a hálózatnak az erdélyi kutatóállomása a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet kolozsvári és sepsiszentgyörgyi munkatársakkal, szoros szimbiózisban az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével. 1990 óta fokozott az az elvárás, hogy a nyelvészek közvetlenül járuljanak hozzá a közösség érdekeit szem előtt tartó nyelvstratégia kidolgozásához és megvalósításához. Ez a hozzájárulás elsősorban a nyelvi tervezésben valósul meg, és ennek alapvetően arra kell irányulnia, hogy minél kedvezőbbek legyenek a feltételei a magyar nyelv használatának és megtartásának. Ezeket a feltételeket nagyon tömören a következőkben határozhatjuk meg:
(1) Magukban a beszélőkben legyen meg a tudatos szándék és akarat, hogy meg akarjanak maradni a magyar nyelvben és magyar identitásukban. Ezért is különösen fontos, hogy a fiatalok fedezzék föl azt a többletet, amelyet csak anyanyelvük révén érhetnek el. (2) Legyenek meg a jogi, politikai, nyelvkörnyezeti feltételei a nyelvválasztásnak, ill. az anyanyelv szabad, teljes körű használatának. A beszélőknek minden támogatást meg kell adni ahhoz, hogy ismerjék nyelvi jogaikat, hogy éljenek, élhessenek velük, és legyenek érzékenyek minden korlátozásra vagy hátrányos megkülönböztetésre.
(3) Legyenek meg a feltételei, forrásai és eszközei annak, hogy a beszélők folyamatosan gazdagíthassák anyanyelvi műveltségüket; legyen meg a lehetőségük a nyelv áthagyományozására nem csupán a családban, hanem a teljes körű intézményes oktatásban is.
(4) Elengedhetetlen, hogy a magyar nyelv minden további korszerűsítése, szabályozása, a szaknyelvek bővítése és anyanyelvűsítése a magyar nyelv egészében történjék; ilyen értelemben folytatni kell a Kárpát-medencei magyar nyelvi tervezés legfontosabb programját, a határtalanítást. A nyelvi otthonosságot, a használt nyelvváltozat által is kifejezett közösségi szolidaritást csak a nyelvjárások, a helyi változatok használata biztosíthatja. A beszélőket bátorítani kell arra, hogy használják anyanyelvüket, beleértve a helyi változatot, és tartózkodni kell attól, hogy bárki is megbélyegezze e változatok beszélőit.
(5) Minden eszközzel javítani kell a magyar nyelv presztízsét, külső megítélését.
Számvetés a nyelvi hálózat eredményeiről
A Termini 10 éves jubileumán, a jubileumra kiadott kötetben és a Magyar Tudományos Akadémián 2011. november 24-én tartott konferenciánkon számvetést készítettünk a magyar nyelvi hálózat eredményeiről, fölvázoltuk azt is, melyek azok a témák, amelyekkel folyamatosan foglalkozni kell. Az AESZ-hez szorosan kapcsolódó Szabó T. Attila Nyelvi Intézet a következő témákban folytat kutatásokat (főállású kutató nélkül): nyelvi kapcsolatok, kölcsönhatások (Benő Attila); területi nyelvjárások, a moldvai magyarok és más peremszigetek nyelvi helyzete, nyelv és identitás (Péntek János); nyelvcsere, nyelvélesztés (Gál Noémi); tannyelvválasztás, kétnyelvű oktatás, revitalizációs oktatás, idegen nyelvek oktatása (Bálint Emese, Fodor Dóra, Sorbán Angella, Vremir Márta); szótárszerkesztés; fordítás; szaknyelvek (hivatali nyelv, közigazgatás stb.) (Fazakas Emese, Sárosi-Márdirosz Krisztina); interkulturalitás (kulturális szótár: Benő Attila és Péntek János).
A nyelvhasználat támogatásának és bátorításának szándékával az AESZ kiadásában jelentettük meg a román–magyar és a magyar–román közigazgatási szótárat, a román–magyar oktatásterminológiai szótárat, valamint a román–magyar kulturális szótárat. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy folyamatosan közreműködtünk a kolozsvári kisebbségkutató intézet által magyar nyelven forgalmazott hivatalos szövegek és nyomtatványok nyelvi ellenőrzésében, eleget tettünk a hasonló céllal működő szerkesztői felkéréseinek. Mindez már közvetlen közönségszolgálatot jelent, azaz a közösség közvetlen szolgálatát.
Elhanyagoljuk a jelent, mert el vagyunk telve a múltunktól
A szövetség jelenlegi helyzetét, működésének hatékonyságát és eredményességét, tehetetlenségét vagy éppen kudarcait saját erőfeszítéseinken kívül, sőt annál valószínűleg nagyobb mértékben magyar közösségünk általános helyzete és hangulata határozza meg. A 20-22 évvel ezelőtti nagy reményekhez és célokhoz viszonyítva csalódással kell tapasztalnunk a kiegyensúlyozottság hiányát. Azt, hogy a szabadság kezdeti mámorától még mindig nem jutottunk el a felelősség józanságáig. A jogtól, a jog jogos igénylésétől a kötelesség, a kötelezettség vállalásáig. Azt, hogy még mindig alibiként kizárólag a többségiekre hárítjuk saját mulasztásainkat, rossz döntéseinket, végzetszerűnek tüntetjük föl a demográfiai kevesebbséget, saját kicsinységünket álcázzuk vele.
Azt, hogy még mindig beletörődünk a megaláztatásokba, hogy nem ismertük föl az emberi méltóság értékét, azt, amely kiemelhet bennünket a kisebbségi, a kisebbrendűségi helyzetből. Azt, hogy elhanyagoljuk a jelent, mert el vagyunk telve a múltunktól, és félve tekintünk a jövőre. Ennek az általános helyzetnek a következménye, hogy a csúsztatásokkal és mellébeszéléssel újra hitelüket veszítik szavaink, tabuk és eufemizmusok, fennkölt üresség és hamisság kezdik elhomályosítani a magyar nyilvánosság mondatait.
Ami pedig közvetlenül bennünket illet, életünk prózai részét: szövetségünk ügyintézése a két évtized alatt mindig korrekt és hatékony volt, ezzel kapcsolatban soha nem merült föl a gyanúja sem hibának, sem mulasztásnak. Voltak olyan időszakok, és ezek nem is múltak el véglegesen, amikor nekünk magunknak kellett megelőlegeznünk vagy éppen fedeznünk rendezvényeink vagy kiadványaink költségeit. Köszönöm a mindenkori munkatársaknak, hogy megtarthattuk hitelességünket. Nem harcoltunk, mint ahogy sokan állítják magukról Erdélyben, és hősök sem voltunk, de talán azt elmondhatjuk, hogy végeztük a dolgunkat, a közösségnek a nyelvvel foglalkozó, arra figyelő munkásai voltunk. Úgy gondoljuk, részünk van abban, hogy a nyelv belső mozgásában a korábbi, közel egy évszázados távolodás után a közeledés ideje következett el: a Kárpát-medencei magyarság nyelvi, kommunikációs közösséggé vált.
Erősödött az erdélyi magyarok nyelvi öntudata, tudatosabbá vált a nyelvhasználat, spontánabbá a váltás a helyi változatok és a közmagyar között. Erősödtek a nyelvi hűség kötelékei, növekedett a nyelvi igényesség a fiatalok körében. A meghívásunkat elfogadó kollégáink, barátaink már jelenlétükkel is azt igazolják, hogy együttműködésre és a nyitottságra törekedtünk, szövetségeseket kerestünk, és bennük, valamint az intézményekben, amelyeket ők képviselnek, meg is találtuk. Ez volt az egyetlen biztos tőkénk, amit úgy szokás nevezni, hogy „kapcsolati” tőke, a bizalom, ami hiánycikk mai világunkban, és ez kárpótolt bennünket azért is, hogy költségvetési, pályázati támogatottságunk mindig szűkös volt és bizonytalan. Ami volt, és ami van, azt mindenképpen köszönjük.
De csak most, a jubileumi visszaemlékezések időszakában érezzük igazán annak visszásságát, hogy noha a szakma és az erdélyi magyar nyilvánosság elismeri tevékenységünket, a politikai élet szereplői a jelek szerint nehezen tudnak megbarátkozni azzal, hogy mi csak a közösség iránti elkötelezettséget vállaljuk – véleményünk szerint az egyetlen lehetséges közös nevezőt a megosztott magyar világban – másfajta „lekötelezettséget” nem. Ezért történhetett meg az, hogy a támogatáspolitika erdélyi kedvezményezetti listáján nem kerülhettünk be még az 56 támogatott intézmény közé sem.
Csak abban reménykedhetünk, hogy azok, akik erről döntöttek, nem hasonlóképpen rangsorolják fontossági sorrendben 57-nek az erdélyi magyar nyelvet és nyelvhasználatot. Mindennél fontosabb azonban az, hogy ezalatt a közel egy emberöltőnyi idő alatt a fiatalok ezreit-tízezreit avathattuk be az anyanyelv bűvös körébe, a magyar kultúrába. És fiatalok új nemzedéke került be pedagógusként a magyar közoktatásba, közülük nagyon sokan az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szakmai köréhez is csatlakozott.
A szakmabeliek, a nyelvészek körében is ott vannak már a fiatalok az idősebbek mellett, akik folytatják és megújítják, korszerűbbé és hatékonyabbá teszik elődeik munkáját. És ez az új nemzedék is tudatában van annak, hogy a nyelvet megtartó közösség és a közösséget éltető nyelv sorsa elválaszthatatlan egymástól.
Péntek János
A szerző az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke
A szöveg beszámolóként hangzott el a szövetség jubileumi rendezvényén Sepsiszentgyörgyön, 2012. május 18-án. Krónika (Kolozsvár)

Még két nap
Pedagógus továbbképzők
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöksége meghirdette a 2013-as Bolyai Nyári Akadémia tanfolyamait. A XXI. BNYA idei fő címe A tanulás tanulása, mottója pedig egy Szent-Györgyi Albert idézet:
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit eszmél,és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
A tanfolyamok jegyzéke, időpontok és helyszínek felsorolása megtalálható a rendezvény honlapján, www.bnya.rmpsz.rocímen. Jelentkezési határidő június 7., péntek. Bármely kérdésben az RMPSZ tagjai forduljanak a megyei vezetőkhöz (Arad megyében Matekovits Mihály vagy Kiss Anna, Temes megyében Halász Ferenc, Hunyad megyében Csatlós Erzsébet).
Ugyancsak pénteken van az utolsó jelentkezési nap a magyarországi, vajdasági és felvidéki magyar pedagógus szervezetek által rendezett tanfolyamokra. Ezek jegyzéke és a jelentkezési lap megtalálható az RMPSZ honlapján, www.rmpsz.rocímen.
Nyugati Jelen (Arad)

Több száz pedagógus fóruma
Több mint ötszáz pedagógus jelentkezett a Bolyai Nyári Akadémia továbbképző rendezvényeire. A legtöbb képzés jövő héten lesz, akkor több mint négyszázan vesznek részt a programokon, többek között Csíkszeredában is.
Az aktualitás mellett a gyermekközpontúságot és az élményközpontú oktatást tartották szem előtt a Bolyai Nyári Akadémia témáinak a meghatározásánál – mondta szerdán, csíkszeredai sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a héten elkezdődött XXI. Bolyai Nyári Akadémia kapcsán. A rendezvény A tanulás tanulása címet viseli és ezen téma különböző vetületeivel ismerkednek meg a hétfőn Csíkszeredában, Szovátán és Válaszúton elkezdődött továbbképzőkön az óvópedagógusok és tanítók is, összesen 168-an.
A csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusház szakmai partnerségével megvalósított akadémia főhete jövő héten zajlik, amint Burus-Siklódi Botond közölte, a már jól bejáratott helyszíneken, Csíkszeredában, Torockón, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön. A főhétre 344 pedagógust várnak és az erdélyi magyar pedagógusok mellett – bár az utóbbi években folyamatosan csökkenő számban – a Kárpát-medence más vidékeiről, például a Vajdaságból is jönnek. Az RMPSZ elnöke közölte, a továbbképző rendezvényt a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Államtitkársága támogatásából szervezik meg, amely 19 millió forintnak megfelelő lejt ad a szervezetnek erre a célra. Ezt a pénzt a képzéseken részt vevők szimbolikus hozzájárulása egészíti ki – közölte az elnök.
Ismertette, folyamatban van az akadémia képzéseinek akkreditációja, ahogy azonban a kezdetekkor, most is azt szeretnék, ha a pedagógusok nemcsak a megkapható továbbképzési pontokért, hanem az új iránti érdeklődésért, a rendezvény fórum jellegéért is részt vennének a rendezvényen. De megértik, hogy a kötelezően teljesítendő továbbképzések megvalósítása is fontos – tette hozzá. Hogy inkább melyik szempontért, a kötelezően teljesítendő továbbképzésért vagy pedig a szakmai ismertek bővítéséért vesznek részt a pedagógusok az akadémián, azt egy felmérés keretében meg fogják vizsgálni, hogy a tovább képzések megtervezésénél szem előtt tarthassák a pedagógusok igényeit – jelentette be Ferencz S. Alpár, a RMPSZ programirodájának vezetője.
A Bolyai Nyári Akadémia főhete július 15-én 10 órakor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az Apáczai Csere János Pedagógusházban ez alkalommal két előadás is elhangzik, Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkára Tudomány és oktatás a 21. században címmel, Takács István, a Kaposvári Egyetem pedagógia karának tanszékvezetője pedig Lelki rezdülések a tanulás tanulása során címmel tart előadást.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Megkezdődött a Bolyai Nyári Akadémia pedagógus-továbbképző
Megkezdte tevékenységét hétfőn a Bolyai Nyári Akadémia. A Romániai Magyar Dedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett pedagógus-továbbképző több helyszínen zajlik: Szovátán, a Teleki Oktatási Központban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron.
Szovátán „A tanulás tanulása az alsó tagozaton“-, illetve „Játék és tanulás az óvodai nevelésben”- címmel tartanak előadásokat az óvodapedagógusok és tanítók számára. Óvodapedagógusok és tanítók képzése zajlik Csíkszeredában is, amelynek az RMPSZ székház Bolyai terme ad otthont. A csíki szekcióban a hét folyamán 53 résztvevő pedagógus és 7 előadó tevékenykedik.
A Bolyai Nyári Akadémia 2013-as kiadásán összesen 68 szakmai előadó és foglalkozásvezető irányítása alatt 344 pedagógus vesz részt. A rendezvények sorát a vallástanárok képzése zárja: július 21-27 között Székelyudvarhelyen a katolikus vallástanárok továbbképzése zajlik, míg Kolozsváron 27-31-e között a református vallástanárok vesznek részt az “agytágítón”.
Az ünnepélyes megnyitó kedden, július 16-án lesz Nagy Lóránt zenetanár, illetve Kiss Bora színművész közreműködésével. A hivatalos megnyitó mellékrendezvényeként Móser Zoltán Príma és Balogh Rudolf díjas fotográfus képeiből összeállított albumát Kroó Norbert neves fizikus, illetve Burus Endre, a könyvet megjelentető Pro Print kiadó vezetője mutatják be az érdeklődőknek.
A Bolyai Nyári Akadémia idei fővédnökei Hoffmann Rózsa, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, illetve Király András, Románia Nemzeti Oktatási Államtitkára. A rendezvény fő támogatója Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma.
H. Sz. J.
Maszol.ro

Az összefogás fontosságát hangsúlyozták
Évet értékelt a pedagógus-szövetség küldöttgyűlése
…Romániai magyar oktatásügy csak egy van, tehát romániai magyar oktatáspolitika is csak egy lehet. Ezért az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) nyitott az együttműködésre, és úgy értékeli, hogy a politikai érdekképviselet összefogására lenne szükség az oktatáspolitika terén leginkább.
A fenti megállapítások a Pedagógusok Szövetségének április 5-i országos küldöttgyűlésén hangzottak el a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban. Az ülésen meghívottként részt vett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, Király András oktatásügyi államtitkár, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese, dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, a magyar középiskolások szervezetének képviselője.
Burus-Siklódi Botond elnöki beszámolójában elhangzott, hogy a hagyományos programok, a pedagógusok számára szervezett továbbképzők megszervezése mellett, a múlt évben a hangsúlyt a regionális központok megújítására és működtetésére helyezték, továbbá az anyanyelvű oktatás sajátos érdekvédelmének a képviseletére.
A sűrű hatalomváltások miatt a 2011-ben életbe lépett új tanügyi törvény alkalmazása gyakran okozott csalódást, mivel nehezen, helyenként egyáltalán nem sikerült érvényre juttatni a törvény által szavatolt jogainkat. A szövetség határozottan állást foglalt minden olyan rendelet, intézkedés ellen, amely csorbítani látszik az anyanyelvű neveléshez, oktatáshoz való alkotmányos jogunkat. A decemberi elnökségi ülésen állásfoglalásban tiltakoztak a fejkvóta szerinti finanszírozásnak a kisebbségi oktatásra való hatványozottan hátrányos hatása ellen. A tanügyi miniszternek személyesen adták át a kisebbségi tankönyv- és oktatási segédanyagok kiadására vonatkozó alkalmazási útmutató azon rendelkezéseivel kapcsolatos javaslataikat, amelyek hátrányosan érintik a kisebbségi oktatást. Eredmény nélkül. Az idén februárban a szakoktatásról tartottak vándorgyűlést és munkacsoportot alakítottak ki egy szakoktatási stratégia kidolgozására. A szövetség az idén is csatlakozott az RMDSZ-főtitkársága által kezdeményezett Minden magyar gyermek számít mozgalomhoz. 2013-ban az iskolahálózat lehetőség szerinti megőrzését és fejlesztését tekintették a pedagógus-szövetség elsőrendű feladatának, s ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartottak a szakhatóságokkal, az RMDSZ Oktatási Főosztályával valamint a helyhatóságokkal. E három terület részvételét tartják fontosnak a közoktatási stratégia kidolgozásában.
A pedagógusok továbbképzésére a szovátai Teleki, a csíkszeredai Székelyföld, a kolozsvári Gál Kelemen és a nagyváradi Partium területi-módszertani központok kínáltak változatos programokat. Ezek közül a váradi és a kolozsvári új székhelyre költözött. Munkájukról Pöllnitz Ilona, Virág Erzsébet, Demeter Emőke, Szolláth Hunor és Ferencz Salamon Alpár számolt be.
22 szekcióban, hét helyszínen, félezer pedagógus részvételével tartották a 2013-as Bolyai Nyári Akadémiát, amelynek témája A tanulás tanulása, az oktatás és nevelés harmonikus megvalósítása volt. A 2014-es BNYA általános témája a Differenciált oktatás, felzárkóztatás, tehetségápolás a közoktatásban, s július 7–augusztus 8. között több helyszínen tartják a továbbképzéseket.
Az RMPSZ az Ezüstgyopár-díjjal ismerte el a közoktatásban dolgozó 44 pedagógus tevékenységét. Az idén hatodik alkalommal osztják ki az Apáczai-díjat a tudományos munkában sikeres tanítóknak, tanároknak. A szövetség tehetséggondozó tanácsa a Mákvirág-díj különböző fokozataival tüntette ki a legeredményesebb középiskolás diákokat, s Bolyai Farkas-díjjal értékelte a matematika, Kós Károly-díjjal az anyanyelvápolásban legjobb diákok teljesítményét. Az elnök beszámolójában elhangzott, hogy a szövetség bekerült a nemzeti fontosságú intézmények sorába, s támogatását az Emberi Erőforrás Minisztériuma Közoktatási Államtitkársága, annak Külhoni Magyarok Osztálya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. biztosította a különböző helyekről kapott résztámogatások mellett.
A szövetség 2012 februárjától a Magyar kormány felkérésére koordinálja a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot, amelyről Márton Attila számolt be. A 2013/14-es tanévben 28 oktatási helyszínen (18-ban állami keretek között) 45 oktató révén 2190 gyermek képzése folyik, s az idén két újabb településen indult meg a magyar anyanyelv oktatása. A középiskolás diákoknak és az egyetemi hallgatóknak ösztöndíjat biztosítanak.
Az RMPSZ keretében működő Erdélyi Tankönyvtanács múlt évi munkájáról és idei terveiről Székely Győző beszélt. Mivel a támogatások nem tették lehetővé az elkészült tananyag könyv formában való kiadását, a szerkesztett és nyomdakész anyagok a világhálón levő Őrszavak elektronikus folyóiratban jelentek meg letölthető formában (www.orszavak.org) színes és hangzó anyagokkal. 2014-re szóló elektronikus tankönyvtáruk egy egész sor címet tartalmaz, s az első könyvek már készen állnak a szövetség megújuló honlapjára való feltöltéshez. A tankönyvekre szakosodott Ábel Kiadó megvalósításairól, terveiről és nehézségeiről Szikszai Ildikó számolt be.
Dr. Péntek János professzor sajnálattal beszélt a Tankönyvtanács 2005-ben történt felszámolásáról, amelyet követően sok szégyellnivaló magyar nyelvű tankönyv jelent meg. Továbbra is kilátásba helyezte az önkéntes lektorok segítségét, s felajánlotta az általa vezetett Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az együttműködését az RMPSZ-szel. A szövetségtől segítséget kért a tehetséges, de nehéz anyagi helyzetben levő diákoknak szóló Nyilas Misi ösztöndíj odaítélésében, hogy a leginkább rászoruló tehetséges fiatalok részesüljenek a magánszemélyek által 11 éve folyósított ösztöndíjban.
A TOK fenntartásáért létesített intézmény, a Tokimpex gazdasági vállalkozásnak veszteséges évek után 2013-ban sikerült megsokszoroznia a 2012-es nyereséget – számolt be Keresztesi Erzsébet ügyvezető igazgató, aki elmondta, hogy a 14 alkalmazottat foglalkoztató központban jelentős fejlesztéseket és felújításokat végeztek önerőből és pályázati támogatásból. A további felújítások mellett a szállodai szolgáltatás kihasználtságának növelése érdekében egy kisebb (szaunával, pezsgőfürdővel és rekreációs edzőteremmel ellátott wellness-központ) építését tervezik.
A felszólalók sorát Király András államtitkár zárta, aki elismerte, hogy az oktatási reform lelassult, hogy a decentralizáció sem egyértelműen kedvező eredménnyel jár, s ami jó Hargita megyében, az nem működik Maros megyében például. Emiatt csak hosszú vitákkal lehet orvosolni azt, amit helyben nem sikerül. Az államtitkár figyelmeztette a jelenlevőket, hogy egy fontos szempontról, a minőségi oktatásról nem szabad megfeledkezni, s elfogadhatatlan, hogy a képességfelmérőn egyetlen megyében sem volt 50 százalék fölött a jegyek száma matematikából. Véleménye szerint a tankönyvkiadásra vonatkozó gyakorlati útmutatónak semmi hibája nincs, mindössze az okoz valóban nagy nehézséget, hogy a magyarul írt tankönyveket le kell fordítani román nyelvre is, ami a kiadót terheli, de tárgyalásokat folytatnak, hogy ezt a költséget a minisztérium fedezze. Azt viszont elismerte, hogy nagyon rövid az idő arra, hogy hat hét alatt az I-II. osztályosok számára szükséges tankönyveket megírják és lefordítsák román nyelvre. A továbbiakban felajánlotta, hogy minden fontos kérdés megbeszélésében készségesen áll az RMPSZ rendelkezésére.
Zárószavaiban Burus-Siklódi Botond elnök hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a romániai magyar közoktatási stratégiára, továbbá szeretnék továbbra is igénybe venni a tankönyvtanács lektorainak a segítségét, majd testületi véleményként leszögezte, hogy a magyar nyelv és irodalom oktatása nem tekinthető plusznak, s a szóhasználatot ki kellene iktatni a rendszerből.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Jövőkép a romániai magyar oktatásról
Nehéz döntés előtt állnak a szakemberek és a politikum. A romániai magyar iskolák egy részében ugyanis rohamosan csökken a gyermekek száma. Különösen a vidéki iskolákat érinti a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, munkahely hiányában ugyanis sok fiatal család külföldön keresi a megélhetést. A kialakult helyzet miatt egyre több iskolában kénytelenek összevonni az osztályokat, s elemi szinten előfordul, hogy ötöt is, egy pedagógus irányításával. Nagyobb központokat kell-e kialakítani teljes létszámú osztályokkal, ahol magasabb színvonalon lehet oktatni a diákokat, vagy a faluközösség szempontjából jobb megoldásnak tűnik a tanintézmény fenntartása, amíg lehet, az ugyanis élettel tölti meg a falut. Erre a szakembereket és az érdekképviseletet már régen foglalkoztató problémára keresték a választ a Romániai Magyar Pedagógusszövetség évi vándorgyűlésén, amelynek helyszíne a múlt hét végén Szatmárnémeti volt. Közös erőfeszítéssel, amelybe bevonják a szakembereket is, átfogó stratégiát kell kidolgozni, amely minden egyes helyzetet külön mérlegelve meghatározza a magyar tannyelvű oktatás jövőbeli lehetőségeit, mind a minőséget, mind a közösségek érdekeit figyelembe véve – fogalmazták meg a végkövetkeztetést az RMPSZ és az RMDSZ vezetői.
A pedagógusszövetség által szervezett kerekasztal- megbeszé-lésre meghívást kaptak az oktatási minisztérium kisebbségi államtitkárságának munkatársai, a tanfelügyelőségek képviselői, az országos diákszervezet képviselője, az RMDSZ tisztségviselői, valamint a pedagógusszövetség országos és megyei vezetői – tájékoztatott Horváth Gabriella, a szövetség megyei szervezetének elnöke.
Az ülés első részében elhangzott, hogy indul a Szülőföldön magyarul pályázat, érkeznek az űrla-pok, amelyeket igyekeznek eljuttatni minden tanintézménybe.
Elhangzott, hogy az idén is megrendezik a Bolyai Nyári Akadémiát a pedagógusok továbbképzése érdekében, amely a nyár folyamán különböző helységekben zajlik.
A szövetség az idén is kiosztja a legkiválóbb tanerőknek járó Ezüstgyopár díjat, amelyre júniusig várják a javaslatokat. A jövő évben újra megszervezik a romániai magyar és a magyar tagozattal működő iskolák közös tanévnyitóját, amelynek helyszíne az első évben Csíkszereda, tavaly ősszel pedig Kolozsvár volt.
Ezt követően került napirendre a második tematika, amelyet Siklódi Burus Botond, a pedagógusszövetség elnöke vezetett fel. A vitában részt vett Kelemen Hunor szövetségi elnök, Király András oktatásügyi államtitkár, Székely István, az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsának elnöke és Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese.
A jelenlegi helyzet egy rövid és egy 5-10 évre szóló hosszabb távú stratégia kidolgozását teszi szükségessé. Az általános vélemény szerint az óvodákat nem kellene megszüntetni, s az elemi osztályokat sem, ameddig lehet, majd el kell dönteni, hogy hol érdemes központi iskolákat működtetni, amelyek összegyűjtik a magyarul tanulni akaró gyermekeket.
Első lépésként minden megye elkészíti a saját helyzetképét, s ezek alapján az RMDSZ vállalja egy általános stratégia kidolgozását, ami majd visszakerül a megyékhez, ahol alkalmazni fogják. Megyénkben az elmúlt év decemberében már elkezdődött a munka, amelyre nem lehet általános receptet megadni, s ki-ki a lehetőségek és saját felelőssége alapján kell döntést hozzon – tájékoztatott Horváth Gabriella.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Bolyai Nyári Akadémia, 2015
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) idén is meghirdette a Bolyai Nyári Akadémia továbbképzési rendezvénysorozatát tagjai számára.
Az idei Akadémia vezértémája A kommunikációs kompetenciák fejlesztése tanórán, mottója: A nyelv írja a szöveget, a beszéd szövi a szellemet (Kántor Zoltán).
Jelentkezni június 5-ig lehet, kizárólag online formában.
A tanfolyamok adatai (helyszín, időpont, keretszám) és a jelentkezési űrlap megtalálható az RMPSZ honlapján (www.rmpsz.ro) vagy a www.bnya.rmpsz.ro címen.
Esetleges segítség igényelhető a megyei RMPSZ-elnököktől.
Nyugati Jelen (Arad)

Oktatók oktatása
Sorozatban 23. kiadásához érkezett a Bolyai Nyári Akadémia. A nagy erdélyi tudósról elnevezett pedagógusképző tanfolyam szervesen beépült a romániai magyar közoktatás éle­tébe, s az biztos, jóval szegényebbek lennénk, ha valami okán véget vetnének ennek a kiemelt jelentőségű, 1993 óta soha el nem maradt rendezvénynek. Ennek kapcsán hadd említsük meg, hogy magyarországi támogatás nélkül elképzelhetetlen lenne a Kárpát-medence legnagyobb, talán legértékeltebb, a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak szervezett továbbképző fórum, amelyen elsősorban a magyar tannyelvű oktatás megoldásra váró gondjai, a pedagógus személyének és személyiségének meghatározó szempontjai kerülnek előtérbe.
Minden alkalommal egy-egy fő témakörre épül a tanfolyamok anyaga. Két esztendővel ezelőtt A tanulás tanulása volt a címe a rendezvénynek, mely téma soha nem veszít, nem veszíthet fontosságából, hiszen az iskolai tevékenység alapja mindig is a tanulás volt, és marad. Tavaly a különbségen alapuló oktatás lehetőségeit taglalták, az idénre pedig A kommunikációs kompetenciák fejlesztése tanórán elnevezést kapta a tanfolyamok fő gerince, ami közérthető magyarra lefordítva a különböző közlési készségek tanítását, gyakorlását jelenti.
Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az Akadémia megszervezését, lebonyolítását a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége vállalta fel, s a kezdeti időszakban Debrecenben tartott rendezvény több mint tíz éve erdélyi városokban zajlik. Legtöbbnek a szovátai Teleki Oktatási Központ biztosítja a helyszínt, de Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Szatmárnémeti, Válaszút, Déva, Nagyvárad, Kolozsvár is várja az összesen huszonnégy csoport valamelyikét. És ami fontos: egy idő óta a tanfolyamot a hazai oktatási rendszer is elismeri. Az idei, a 23. Bolyai Nyári Akadémiát – bár pár csoportban már megkezdték a munkát – hivatalosan ma nyitják meg a szovátai Teleki Oktatási Központban. Sepsiszentgyörgyön, a Kós Károly Líceumban az iskolai könyvtárosok képzése folyik, tanfolyamfelelős Kiss László, a Mikes Kelemen Gimnázium főkönyvtárosa.
Dr. Péter Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bolyai Nyári Akadémia Déván
A hatékonyabb oktatásért
E hét folyamán a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum biztosít teret az RMPSZ által szervezett Bolyai Nyári Akadémia földrajz és biológia tagozatának. – A pedagógusszövetség 23 éve szervez továbbképzést nyári akadémia formájában, és mi földrajzosok immár 14. alkalommal vagyunk részesei ennek. Az utóbbi három esztendőben a biológusokkal közösen szervezzük a programunkat, hiszen létezik egy olyanfajta törekvés, ami tantárgycsoportok kialakítását, az interdiszciplináris kommunikáció erősítését célozza – fogalmazott a dévai továbbképző megnyitóját követően Dávid Zoltán, csíkszeredai földrajztanár, főszervező. Elmondta továbbá, az RMPSZ vezetői által javasolt dévai helyszíntől első hallásra eléggé vonakodtak. – Tudtuk, hogy itt is élnek magyarok, feltételeztük, hogy szép a vidék, de nem sok fantáziát láttunk abban, hogy földrajzosként, biológusként ide jöjjünk. Az első helyszíni látogatás után azonban lényegesen megváltozott a véleményem. Egyrészt a domborzati formák, nevezetesen a Retyezát, másrészt a földtani sajátosságok, érctelepek már sokat nyomtak a latban. Aztán a rengeteg kultúrtörténeti látnivaló, illetve a helyi kis létszámú, de lelkes közösség fogadtatása mind-mind e helyszín mellett szólt – fogalmazott Dávid Zoltán, megemlítve, hogy a terepgyakorlatot feltételező földrajz és biológia továbbképzések vándor jellegének köszönhetően már számos vidékét bejárták Erdélynek.
A pedagógusok számára kredit-pontokat biztosító nyári akadémia keretében a minimum 10 órás terepgyakorlat mellett 30 órányi elméleti képzést is tartanak. – A földrajz szakosok számára több érdekes téma is ígérkezik Az első előadás a divattémává vált Csomád-vulkán múltjáról, jelenéről szól –Karátson Dávidot, az ELTE természetföldrajzi tanszékének vezetőjét hívtuk meg e téma bemutatására. Lesz előadónk a pécsi egyetemről is, aki a turizmus különböző vonatkozásairól beszél, és, mint minden esztendőben, idén is igyekeztünk fiatal erdélyi előadót is meghívni, a továbbképző során dr. Silye Lóránd, a kolozsvári BBTE előadója is gazdagítja majd a mintegy 30 földrajz szakos tanárkolléga tudását – mondta Dávid Zoltán. A 20 biológus számára szintén fiatal kolozsvári előadókat hívtak meg a szervezők.
– Az elméleti képzések mellett terepgyakorlat során bejárjuk majd a Retyezátot, Hátszeg vidékét, egyfajta Nopcsa-emléktúra formájában, de nem marad ki Őraljaboldogfalva és a Kendeffyekhez, illetve a Bethlen Gáborhoz kötődő emlékhelyek sem. Földtani kuriózumként Brádot, az Aranyi-hegyet látogatjuk meg, valamint a kettő közé eső Kéméndi-templom is része lesz kultúrtörténeti célpontjainknak – ismertette a hét programját a szervező.
A továbbképző megnyitóján jelen volt Szőcs Domokos, a román Tanügy-minisztérium kisebbségi osztályának igazgatója is, aki rövid köszöntőjében arra biztatta a pedagóguskollégákat, hogy a továbbképzőn elsajátított tudást, illetve módszereket igyekezzenek úgy beépíteni a mindennapi oktatói munkájukba, hogy a diákok számára a többlettudás megszerzése ne még több házi feladatot és még több olvasnivalót feltételezzen, hanem az 50 perces tanóra keretében tudják megalapozni azt a tudást, amelyre az életben szükségük lesz.
A megnyitón házigazdaként Kocsis Attila Levente iskolaigazgató, Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes, illetve Csatlós Zsófia megyei RMPSZ-elnök is köszöntötte a Temesvárról Aradról, Marosvásárhelyről, Besztercéből és Székelyföldről érkezett kollégákat, és néhány szóban bemutatva az iskolát, helyi közösséget hasznos továbbképzést kívántak mindannyiuknak.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Véget ért a 23. Bolyai Nyári Akadémia
Képzőművészeti alkotások kiállításával, dalokkal és zenei előadással zárták pénteken a 23. Bolyai Nyári Akadémia részvevői azt a művészeti mesterkurzust, amelynek immár huszonegyedik alkalommal adott otthont a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által életre hívott, immár huszonharmadik szakmai képzéssorozat Erdély huszonkét településén zajlik, szakonként más-más helyszínen. A székelyudvarhelyi művészeti iskola társszervezésével lebonyolított művészeti továbbképzőt július 13. és 17. között tartották meg. Ebben az időszakban a hegedű-, zongora- és képzőművészet, ének és általános zenetanítás terén mélyíthette el ismereteit mintegy hatvan részvevő, köztük művésztanárok, tanítók, óvodapedagógusok, illetve az udvarhelyi tanintézet kiemelkedő képességű diákjai.
A napi nyolcórás tevékenység (délelőtt szakmai képzés, délután próba, illetve alkotó foglalkozás szerepelt a programban) látható-hallható eredményét pénteken délután mutatták be az érdeklődőknek, két helyszínen. Délután öttől a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola Kossuth Lajos utcai épületének pincegalériájában nyílt képzőművészeti tárlat az elmúlt napokban készült munkákból – a kurzus részvevőinek többek közt oktatójuk, Erőss István grafikusművész is megköszönte a részvételt, méltatva a munkákat is.
Egy órával később a ferences templomban az ének- és zenekurzusok részvevői (gyerekek, felnőttek egyaránt) nyújtottak magas szintű zenei élményt a közönségnek: énekeltek kórusban és egyénileg, de hangszeres produkciókkal is megörvendeztették a hallgatóságot. Bodurian János, a házigazda tanintézet igazgatója és Burus-Siklódi Botond, a főszervező RMPSZ elnöke is kifejtette, örömükre szolgál a több mint két évtizede tartó együttműködés – a részvevőknek továbbra is sok sikert kívántak. Burus elmondta, mind az alkotásokon, mind az előadásokon látszik, hogy magas szintű képzésben részesülnek. Volt kitől jót tanulni: az idei képzés további oktatói Béres Melinda hegedűművész, Kirkósa Júlia operaénekes, Sőrés Ildikó zongoraművész, valamint Halkovics Ágnes karnagy voltak.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro