Bolyai Klub: semmiből egy új, más világot teremteni…
Egy igazán rangos magyar kulturális közösségi hely nyílt meg szerdán Marosvásárhely egyik patinás részében, a Kazinczy (M. Kogalniceau) utcában. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ által létrehozott Bolyai Klub a tervek szerint számos magyar kulturális eseménynek, programnak biztosít majd színteret, de különböző civil szervezetek műhelymunkájának is központi helyszíne lesz. A kávéházként is működő intézmény ugyanakkor mindenki számára nyitott: szeretettel várják mindazokat, akik egy valóban színvonalas, Marosvásárhely régi hangulatát idéző környezetben szeretnék eltölteni szabadidejüket, mindazokat, akiknek szintén fontos a helyi identitás erősítése, a város magyar hagyományainak, kulturális örökségének ápolása. A Bolyai Klubot rangos művészeti műsor keretében, nagyszámú közönség és több ismert marosvásárhelyi közéleti személyiség jelenlétében avatták fel.
– Bolyai János élettörténete mindannyiunk számára azt bizonyítja, hogy nincs igazuk azoknak, akik provinciaként, isten háta mögötti országként tekintenek Erdélyre. Hogy el kell mennie annak, aki nagyot akar alkotni, érvényesíteni akarja a tehetségét. Igaz ugyan, hogy mindkét Bolyai külföldön tanult, de életük Marosvásárhelyhez kötődik. Megmutatták, hogy itt, Erdélyben is lehet rendkívül értékes tudományos életművet alkotni, és ha valaki kötődik a szülőföldjéhez, akkor az nem visszahúzó, hanem felhajtó erőként hat – jelentette ki megnyitóbeszédében Markó Béla költő. "A két Bolyai biztató példa, de nézzük az érem másik oldalát, amely a felelősségre, a feladatra figyelmeztet minket. Bolyai János rendkívüli nehézségek közepette érvényesíthette a maga felfedezését. Vajon hány Bolyai Farkasunk, Bolyai Jánosunk veszett el, mivel a közösség nem tudott megfelelő körülményeket teremteni számukra? Vajon hány Bolyai Farkasról, Bolyai Jánosról nem tudunk, akik szerencsésebb, jobb körülmények között most példaként állhatnának előttünk?" – fogalmazott Markó Béla, hangsúlyozva, mindazokkal szemben felelősségünk van, akik ennek a régiónak adhatnak valamit. "Én azt gondolom, hogy ez a Bolyai Klub ebben az építményben, ebben az építkezésben lehet egy újabb tégla. Egy tégla abban az épületben, amelyben a városért, a közösségért tenni akaró polgárok, szervezetek együtt tudnak gondolkodni" – szögezte le a költő-politikus.
Szepessy Előd, a Bolyai Klub intézményes hátterét biztosító Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke köszöntőbeszédében kijelentette: a klubnak mind a közéleti, mind a kulturális jellege fontos. Hangsúlyozta: a Bolyai Klubban több olyan programot szerveznek, amely Marosvásárhely kulturális örökségének újszerű bemutatására törekszik, városuk újrafelfedezésére buzdítva a helyieket. Hozzátette, a klub arculata is a fent említett törekvéseket, értékeket közvetíti: a termeket a virágzó, fejlődő Marosvásárhely jeles épületeiről készült felnagyított fotók, valamint Erdély meghatározó közéleti szereplőiről készült domborművek, illetve Gyarmathy János – Moldován György és Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművészek alkotásai díszítik. "A klub szellemi központként fog működni, teret biztosítva a különböző kisebb-nagyobb szervezeteknek, csoportoknak műhelymunkáik, rendszeres találkozóik és nyilvános rendezvényeik megszervezéséhez" – hangsúlyozta a Kulturális Központ elnöke.
Az ünnepélyes megnyitón Barabási Tivadar színművész Bolyai Jánosnak édesapjához, Bolyai Farkasnak 1823. november 3-án írt leveléből, illetve Kós Károly Régi Kalotaszeg című írásából olvasott fel részletet, Duna Júlia Veronika, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója pedig Székely János Bolyai hagyatéka című szonett-koszorújából szavalta el a Tett, illetve a Koponyacsont című szonetteket. Zárásként az elismert Tiberius vonósnégyes zenélt.
A Bolyai Klub kávézó naponta reggel 8 és este 11 óra között várja vendégeit a Kazinczy utca (M Kogalniceanu) 18. szám alatt – akik hozzászoktak a Piaf café igényes szolgáltatásaihoz, itt sem fognak csalódni.
Népújság (Marosvásárhely)

Nem kell az RMDSZ-nek Sütő András-szobor
A mai városi tanácsülésen – más, magyar szempontból fontos napirendi pontok mellett – a főtéri Sütő András-szobor felállítását is szavazásra kellett volna bocsátani a helyi önkormányzati képviselő testületben. Bár a Polgármesteri Hivatal honlapján szerepelt a szóban forgó napirendi pont, utólag az RMDSZ-frakció visszavonta a határozattervezetet.
A Központnak egy RMDSZ-es városi tanácsos elmondta: a tervezet visszavonása azért történt meg, mert egy, a Bolyai Klubban nemrégiben zajlott kerekasztal-beszélgetés során „véleményformálók és értelmiségiek úgy döntöttek, hogy Sütő András megosztó személyiség, és nincs szükség a szobrára a városunkban” – állítja a tanácsos.
Április végén az RMDSZ még kiállt az író szobrának felállítása mellett.
Erdély.ma

Nem mondtak le a Sütő-szoborról Marosvásárhelyen
Az RMDSZ városi frakciója visszavonta az önkormányzat csütörtök délutáni ülésének napirendi pontjai közül a Sütő András szoborállításra vonatkozó határozattervezetet, de nem mond le róla – hangzott az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi elnöke, Brassai Zsombor és Peti András is jelen volt, illetve a megyei tanács RMDSZ-frakció vezetője, Kelemen Márton sajtótájékoztatóján.
Az újságírók érdeklődésére elmondták, hogy létezik már egy korábbi határozat a szoborállításra, amit még 2009. szeptember 17-én fogadott el a tanács. Most azt a kezdeményezést kellett volna elfogadtatni, hogy ne a Mărăști térre állítsák a szobrot, ahogy az a korábbi, 377-es számú határozatban szerepel, hanem Sütő Andráshoz méltó helyre, a Színház térre.
Az RMDSZ-sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy egy magát megnevezni nem akaró tanácsos a Marosvásárhelyen megjelenő Központ című hetilapnak azt nyilatkozta a csütörtöki tanácsülés szünetében: azért vették le napirendről a határozattervezetet, mert a Bolyai Klubban értelmiségi körökben elhangzott, hogy Sütő nem érdemel szobrot, hiszen megosztotta a marosvásárhelyi magyar közösséget.
Brassai Zsombor és Peti András is értetlenül fogadta az újságcikket, ami szerintük nem reális hírt közöl. „RMDSZ-es tanácsos ilyet nem mondhatott” – erősítették meg többször is meggyőződésüket, hozzátéve: ami egyik-másik klubban elhangzik véleményként, még nem jelent semmit, nem lehet mérvadó egy közösség, vagy éppen az önkormányzat számára.
Az újságcikket Székely Emese, a Sütő András Baráti Egyesület titkára is olvasta és a maszol.ro-nak elmondta, mélyen felháborította a hír, és azt sem érti, hogy az újságcikknek miért nincs megjelölve a szerzője. „Felháborított, hogy ilyeneket mondanak, hogy megkérdőjelezik Sütő András értékét, egyáltalán azt, hogy érdemel vagy sem szobrot Marosvásárhelyen” – fogalmazott Székely Emese.
Érdeklődésünkre elmondta, korábban örültek, hogy 2009-ben a tanács megszavazta a Sütő-szobor helyszíneként a Mărăști-teret, de időközben rájöttek arra, hogy ez mégsem méltó helyszín. „A Mărăști és a Kinizsi Pál utcák kereszteződésében, tulajdonképpen egy terelőúton lett volna ez a hely. Amikor a külföldi adományozók megnézték a helyet, nem tetszett nekik, ahogy sok más marosvásárhelyinek sem. Így aztán más helyet kértünk” – magyarázta a maszol.ro-nak.
Peti András alpolgármester korábban egy egész alakos, a Színház-téren egy padon ülő Sütő Andrást ábrázoló határozattervezetet nyújtott be az önkormányzathoz. A csütörtöki tanácsülésen nem került napirendre, ami nem jelenti azt, hogy végleg eltekintenének a szoborállításról. Ahogy fogalmaztak a sajtótájékoztatón, „könnyebb egy napirendről levett határozatot elővenni, mint egy leszavazottat újból napirendre tűzni”.
Maszol.ro

Hadjárat Marosvásárhely szobraiért
A marosvásárhelyi – sok esetben megrongálódott, esetenként elkallódott – köztéri szobrok jövője érdekében indított figyelemfelkeltő kampányt a Marosvásárhelyi Kulturális Központ valamint a vásárhely.ro kulturális és közéleti portál. A részletekről a tegnap délelőtti sajtótájékoztatón a Bolyai Klubban számoltak be a kezdeményezés ötletgazdái.
– A Marosvásárhelyi Kulturális Központ megalakulása óta fontos célnak tekinti városunk kulturális örökségének felmérését, megőrzését, a lakosság figyelmének felhívását a műemlékeket érintő problémákra. A tavasszal elindított tűzcsapakciónk során sikerült megállítani azt, hogy a város még meglévő tűzcsapjai eltűnjenek, illetve az elmozdított tűzcsapok közül egyesek vissza is kerültek a helyükre. Ehhez az akcióhoz hasonlóan szeretnénk tudatosítani a város köztéri szobrainak az ügyét is. Az ügy tematizálása rendszerint abban merül ki, hogy milyen új szobrok épüljenek, illetve hogyan kell egy erre vonatkozó stratégiát, víziót kidolgozni. Természetesen ez is nagyon fontos, ugyanakkor a meglévő köztéri szobrokra is figyelmet kell szentelni, fel kell mérni azok állapotát, el kell végezni a szükséges javításokat – mondta Szepesy Előd, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ vezetője.
A kampány a Marosvásárhely műemléki topográfiája nevű projekt része, amelyet a kulturális központ számos szakmai partnerintézmény (Babes–Bolyai Tudományegyetem, Maros Megyei Múzeum, Alapítvány a Magyar Műemléki Topográfiáért) közreműködésével idén indított útjára. A részleteket Orbán János művészettörténész, a projekt vezetője ismertette.
– Első lépésként tavaly sor került egy műemlékvédelmi konferenciára Gyorsuló metamorfózis címmel, majd egyetemisták részvételével zajló műhelymunkán kidolgoztuk a szobrok felmérésére irányuló munka menetét. Idén augusztustól szeptember végéig sikerült valamennyi köztéri szobrot felleltároznunk, a szobrokról fotódokumentáció is készült, illetve bejártuk a körülöttük levő külső és belső tereket. A munka oroszlánrészét Vécsei Hunor művészettörténész, magiszteri hallgató vállalta magára – tette hozzá a projektvezető, majd az állapotrögzítés eredményeit mutatta be.
Tavasz, Napozó, Kagyló – eltűntnek nyilvánítva
A szobrokról készült jegyzékben 51 objektum – ezek között három eltűnt szobor – szerepel. Kolozsvári Puskás Sándor Tavasz című, hatvanas évekbeli alkotását, amely a Kárpátok sétányon állt, tíz év alatt hordták el, bontották le, úgy, hogy ma már semmi sem maradt belőle. Bálint Károlynak a hatvanas évek második felében született szobra, a Napozó, amely évtizedeken át várta az egykori Május 1. strand vendégeit, és amelynek holléte szintén ismeretlen, feltehetően a marosvásárhelyi vár udvarán hever. Gavril Sedran Kagyló című, korábban a Színház teret díszítő alkotása a tér felújítása után szintén nem került vissza a helyére. Ez utóbbi szobor indokolatlan eltüntetéséről tényfeltáró riport is készül – tudtuk meg Orbán Jánostól. A művészettörténész pozitív példaként Kulcsár Béla Íjásznő című, 1967-ben készült szobrát említette, amely, ha elrejtve, elhanyagolva is, de még áll a Kornisa negyedben.
A felleltározott objektumok között 39 szobor, illetve térplasztika, hét hősi emlékmű, egy emlékkereszt, illetve egy szökőkút – a főtéri – szerepel. Ami az időbeli eloszlást illeti, 19 alkotás 1989 után, egy a két világháború között, egy a tizenkilencedik században, 30 szobor pedig 1960-1981 között készült. A szobrok közül hat alkotás közintézmények, temetők, gyárak belső udvarán található – tájékoztatott a művészettörténész.
A projekt résztvevőinek feltett szándéka, hogy a jövőben valamennyi szobor történetét feltárják a nyilvánosság előtt. Az elkövetkezőkben Fantáziátlanság és művészet határán címmel nyilvános vita indul a vasarhely.ro portálon. A kezdeményezők arra keresik a választ, hogy ki felel a szobrok nyilvántartásáért, állapotuk folyamatos ellenőrzéséért, karbantartásukért, mi az az esztétikai minimum, amelynek egy köztéri szobornak meg kell felelnie Marosvásárhelyen, kik döntenek arról, hogy kit, illetve mit ábrázoljon egy szobor, és milyen szerepet játszik mindebben a politikum, valamint mikor kerül sor a 60-as, 70-es évek kulturális örökségének a feltérképezésére. A portálon egy vitaindító írást is közzétesznek, amelyhez közírók, marosvásárhelyi személyiségek és a köztéri emlékek ügyét fontosnak érző minden marosvásárhelyi hozzászólását várják. A portál Heti Kincs rovatában a kevésbé ismert marosvásárhelyi szobrokról olvashatnak az érdeklődők, ugyanakkor az elkövetkezőkben a Sapientia egyetem kommunikáció szakos diákjaival szobormegfigyelő akciót is terveznek, a vasarhely.ro honlapon pedig archív fotókat várnak a vásárhelyi szobrokról. A továbbiakban kerekasztal-beszélgetésre is sor kerül szoborügyben. Az egy hónapig zajló kampány után pedig a szobrokról készült leltárt, illetve a felmerült problémák jegyzékét a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal illetékeseihez juttatják el.
– Ha valaki rossz helyen parkol, vagy engedély nélkül ragaszt ki plakátot, a hivatal azonnal reagál, büntet, a politikai üzenettől mentes, modern köztéri alkotásoknak – akár a nemesfémtolvajoktól való – védelmére viszont nem dolgoztak ki stratégiát. Ez megengedhetetlen a huszonegyedik században – összegzett Szepesy Előd.
– Fontos, hogy az emberek ne vasdarabként kezeljék, hanem az értéket lássák ezekben az alkotásokban, ehhez pedig a szobrok újraértékelésére van szükség – tette hozzá Orbán János. A művészettörténész kívánatosnak tartaná, ha Marosvásárhely közterein olyan, politikai üzenet nélküli, mindennapi embereket, helyzeteket ábrázoló új alkotások is helyet kapnának, amelyekhez hasonlókkal a világ nagyvárosaiban gyakran találkozhatunk.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Önellátásra képtelen hozzátartozóval magára marad a család
Sem az állami, sem a civil szféra nem biztosít állandó gondozást a beteg otthonában
Nagyon sok család kerül abba a helyzetbe, hogy idős, beteg hozzátartozója mellé megbízható, állandó felügyeletre volna szüksége a beteg otthonában, ám megyénkben sem az állami, sem a civil szféra nem biztosít effajta szolgáltatást – mutattak rá a hiányosságra a szakmabeliek az elmúlt héten a marosvásárhelyi Bolyai Klubban megtartott tanácskozáson, amelyen a marosvásárhelyi szociális problémákról esett szó.
Bizonyára sokan találták már magukat abban a helyzetben, hogy hozzátartozójukat súlyos betegség érte, ágyhoz kötötté vált és állandó felügyeletre szorult, vagy pedig előrehaladott koránál fogva már nem tudja ellátni magát, így valakinek folyamatosan mellette kell lennie. Legtöbb esetben a családtagok dolgoznak, gyereket nevelnek és nem tudják biztosítani az állandó felügyeletet. Az újságokban akad ugyan néhány hirdetés, miszerint magánszemélyek beteggondozást vállalnak, ám ezt sem tudja mindenki megengedni magának. És nagyon sokan nem vállalják az éjszakai, valamint a hétvégi felügyeletet, még akkor sem, ha a család hajlandó lenne azt megfizetni. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy minden család nyugodtabb lélekkel engedne be otthonába és bízná szerettét olyasvalakire, akiért egy szervezet úgymond felelősséget vállal, mint egy ezer idegent.
Két-három alkalmazott, két-három bér
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának az igazgatója a tanácskozáson szóvá tette, hogy hetente két- három telefonhívás érkezik a Caritashoz olyan családok részéről, akik napi huszonnégy órás felügyeletet szeretnének magatehetetlen hozzátartozójuk mellé. Sajnos el kell utasítaniuk őket, és még máshová sem irányíthatják, mert sem a városban, sem pedig a megyében nem létezik ilyen jellegű szolgáltatás. Lapunk érdeklődésére, hogy ha ekkora igény mutatkozik egy ilyen jellegű szolgáltatás iránt, miért nem szerepel ez a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek kínálatában, Ludescher László a finanszírozás hiányára hivatkozott. – Jelenleg az otthoni beteggondozói szolgálatunk keretében egy alkalmazott hat-hét személyt lát el, amennyiben több alkalmazottat egyetlen személy felügyelete foglalna le, azon idősek száma, akikhez bizonyos rendszerességgel eljutunk, egyhatodára csökkenne. Ha minimálbért is adnánk azon alkalmazottaknak, akik elvállalnák ezt, az számunkra személyenként minimum 1300 lejes költséget jelentene, és ekkor egyetlen személlyel csupán nyolcórás felügyeletet fedtünk le, tehát két alkalmazottal tudnánk csak legalább 16 órás felügyeletet biztosítani. És ez is abban az esetben lenne lehetséges, ha egy családtag a "harmadik váltást" fel tudná vállalni. Ilyen körülmények között tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez a megoldás jóval költségesebb, mint az intézményes ellátás. Valójában az a szelet nincsen lefedve, ahol nem elég a napi egy-két órás felügyelet, az, hogy egy szakember felkeresi az időst, besegít a házimunkába, kiváltja a gyógyszerét, vérnyomást mér – fejtette ki az igazgató, aki hozzátette, a hozzájuk forduló családok érdekében csupán annyit tehetnek, hogy kifaggatják őket, mi is a konkrét szükséglet, segítene-e rajtuk az egy-két órás ellátás, amit a Caritas alkalmazottai biztosítani tudnak. Emellett vannak telefonszámaik olyanoktól, akik magánszemélyként – jövedelem- kiegészítés végett idősek, betegek gondozását vállalják. Köztük akadnak olyanok, akik részt vettek a Caritas szakmai képzésein, ám az igazgató hangsúlyozta, ők az elérhetőségeket adják meg és ezt követően a családnak kell megegyeznie az illetővel, a Caritas, lévén, hogy nem saját munkatársaik, semmiféle felelősséget nem vállal ezeknek a személyeknek a munkájáért. Az állandó felügyeletre szoruló betegek kapcsán felmerült, hogy megyénkben nincsen például egy Alzheimer-kórban szenvedő idősekre szakosodott központ. Ludescher László megemlítette, hogy Gyergyószentmiklóson a Caritas Szent Erzsébet- idősotthona keretében van egy osztály, ahol 50-60 Alzheimer- kórban szenvedő időst látnak el. Az otthonban dolgozó szakemberek egy része kizárólag ezeket a betegeket gondozza, állandó felügyeletet biztosítanak számukra. Az ellátás egy részét állami támogatásból finanszírozzák, a fennmaradó részt a családok kell pótolják, de legalább mint lehetőség adott.
Az a tendencia, hogy a családtag legyen a gondozó
Végső megoldásként valóban szóba jöhet az intézményes ellátás, az idősotthon, ám az állami otthonokban általában nincsen hely, hosszú várólistára kell feliratkozni, a magánintézményekben megszabott árakat pedig nem mindenki tudja kifizetni. Ha a szóban forgó idősnek 400-500 lejes nyugdíja van, és a családnak nem áll módjában havonta pótolni a hiányzó összeget, akkor más lehetőség után kell nézni. És ezen a téren is talán a legnagyobb probléma, hogy az idősotthonokban nem szívesen fogadnak magatehetetlen betegeket. Dr. Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetője elismerte, a hozzájuk tartozó intézetekben nincsen lehetőség arra, hogy minden beteg mellé egy gondozót biztosítsanak. – A délelőtti váltásban többen vannak, délutánra kevesebb személyzet marad, éjszakára pedig egy-két alkalmazott felügyeli az ellátottakat. Egy alkalmazott napi nyolc órát dolgozhat, így állandó felügyelet esetén négy személyt kötne le egyetlen ellátott gondozása. Például az idecsi idősotthonban is azzal a gonddal szembesülnek, hogy nem tudnak súlyos beteg időseket fogadni, mert nincsen megfelelő számú személyzet, aki ellássa őket. Emiatt a jelenlegi rendszerben az a tendencia, hogy gondozót alkalmazunk a súlyos sérültek, ellátásra szorulók mellé, aki általában családtagjuk, és állandó felügyeletet biztosít számára – fogalmazott dr. Schmidt Loránd.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Kereszthegy
Világháborús székely hősök emlékezete
A Borsos Tamás Egyesület meghívására az M. Kogalniceanu (volt Kazinczy) utcai Bolyai Klubban múlt héten levetítették Nagy József, az ELTE doktoranduszának Kereszthegy című II. világháborús dokumentumfilmjét, melynek társszerzője Bárány Krisztián.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a 6 órakor kezdődött vetítést megismételték, hogy a szűknek bizonyuló teremből kintrekedtek is az élmény részesei lehessenek. A történelmi események élethű megfilmesítésére a második vetítésen is megtelt a terem – jelezte utólag László Lóránt, a szervezők egyike.
A háborús játékfilmeket idéző dokumentumfilm azoknak a hűséges székely határvadászoknak állít emléket, akik 1944 szeptemberében hetekig tartották a frontvonalat a szovjet túlerővel szemben. Hősies ellenállásuknak, áldozatuknak köszönhetően fedezetük mellett Erdély területéről kivonhattak mintegy százötvenezer magyar és német katonát. A kordokumentumokat helyettesítő archív fotók, az események szereplőinek visszaemlékezései, a lejátszott háborús jelenetek, 3D-s animációk fokozzák a hatást.
Erdély visszacsatolása után, 1940-től Gyergyó vidéke is Magyarország részeként a Magyar Királyi Honvédség fennhatósága alá került. A honvédség helyi alakulatokat hozott létre, köztük a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóaljat, és három székely határőr zászlóaljat. Ezek alkották a magyar királyi 65. székely honvéd határvadász csoportot. A film azok emlékét idézi fel, akiket a történelem elfeledett, akikről a régi rendszerben beszélni sem lehetett.
Hét évtizednek kellett eltelnie, hogy elkészüljön az a film, amely felidézi a Gyergyói-medence hőseinek emlékét, az eseményeket, ugyanakkor megszólítja a túlélőket is. Egyúttal a második világháborúban viselt magyar katonai egyenruhákba öltözött szereplők révén hiteles korrajz bontakozik ki azokról a harcokról, melyek során a beszivárgás taktikáját választó orosz hadsereg bekerítette őket, és véres élethalálharcot vívtak.
A filmben megszólaló veterán harcosok közül néhányan a film utómunkái előtt távoztak az élők sorából. Bár nem élhették meg a bemutatót, az ízes székely nyelvjárással előadott színes történeteik emlékezetesek maradnak. Úgy tudtak mesélni a legnehezebb helyzetekről is a gyergyói, remetei, alfalusi, borzonti veteránok, hogy közben megmosolyogtatják a nézőt. A katonai imádságuk: "Miatyánk….szabadíts meg minket a futólépéstől…", vagy "jöttek az oroszok féfelé, mint a hangyák…", "a puskákat bontottuk e’, s raktuk éssze…". De az már konfliktusforrássá vált, ha magyarságukban sértették meg őket a magyarországi tisztek azzal, hogy "oláhba oltott székelyeknek" nevezték a nagy teherbírású székely katonákat. A frontra indulást megelőzően "a pap tartott egy szózatot. Fiatal csóró vót…" – élik újra a múltat, akárcsak a minap történtekről számolnának be, és közben fiatalos lendület keríti hatalmába mindannyiukat. A vasárnapi pihenőnapokon írt levelek is kordokumentumok: "Gyöngyvirágom! Úgy tudtam, hogy az embert ecce’ keresztelik meg az életben. A katonát azonban kécce’. Második a tűzkeresztség. Asztán úgy megkeresztelkedtünk, hogy az első es eszünkbe jutott. A keresztszülők se vótak valami barátságosak. Üzenem a falubelieknek, hogy a században ahány remetei van, mind jól érzi magát". A gyergyóremetei születésű Nagy József a Székelyföld második világháborús eseményeivel foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mi ösztönözte e film elkészítését, elmondta, hogy kutatómunkája során a levéltárakban nem talált arról a korról írott dokumentumokat. 2007-ben kezdett el interjúkat készíteni a harcokban részt vett egykori katonákkal, majd a két évvel később Gyergyóremetén szervezett veterántalálkozót követően a visszaemlékezéseket videóra is rögzítették. A székely hősöknek emléket állító hadtörténész elmondta, hogy a Kereszthegy című filmet két helyszínen forgatták: 2013 nyarán a Gyergyói-medencében: Remete, Ditró, Tölgyes, Borszék körzetében, majd Magyarországon, a csobánkai katonai bázison. A szereplők önként jelentkezett hagyományőrző csoportok voltak, ezáltal a film költségvetése is ennek megfelelően alakult. Az alkotás rövidesen DVD-n is forgalomba kerül, jelképes összegért lesz megvásárolható, hozzávetőleg 20-30 lejért, és az igénylők a volt Kazinczy utca 18. szám alatti Bolyai Klubban is előjegyezhetnek.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Közel félmillió eurós pályázatot nyert a Milvus
Felmérik az "ökoszisztéma- szolgáltatásokat"
Tegnap délelőtt a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület a marosvásárhelyi Bolyai klubban ismertette legújabb – az Európai Unió által támogatott – programját, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjával és a CEEweb for Biodiversityvel – a környezetvédelmi szervezetek közép-kelet-európaihálózatával – közösen valósít meg. A támogatásnak köszönhetően 91.000 hektáron felmérik az ökoszisztéma-szolgáltatásokat a Nyárád és Kis-Küküllő mentén levő Natura 2000-es területeken.
Tulajdonképpen a Nyárád völgyét és a Küküllő-dombságot, a Bekecset, valamint a Nagy- Küküllő menti molyostölgy-rezervációt foglalták be a pályázatba. Tegnap a sajtótájékoztatón a projektben részt vevő szervezetek képviselői ismertették, hogy tulajdonképpen mire is költik az unió által felajánlott 402.340 eurót. A projektmenedzser Kelemen Katalin, munkatársa a Milvustól Papp Délia Judit, valamint Kelemen Márton biológus, a tájékoztatón még jelen volt Tripolszky Sarolta, a CEEweb for Biodiversity képviselője és munkatársa, Óhegyi Erzsébet valamint Rares Bonfate, a pályázatot kezelő román környezetvédelmi minisztérium képviselője.
Tripolszky Sarolta kifejtette: ők biztosítják azt a szakmai hátteret, amelynek köszönhetően – az unió keretirányel-vének megfelelően – az említett területen felmérik az ökoszisztémák állapotát, ezek gazdasági erejét, amelynek potenciálját a helyi lakosoknak és döntéshozóknak kell majd kiaknázniuk környezetkímélő módszerekkel. Az ökoszisztéma-szolgáltatások olyan természeti források, amelyeket nemcsak környezetvédelmi, hanem kulturális, jóléti szempontok szerint gazdasági hatékonysággal ki lehet használni.
Kelemen Márton elmondta: ezek a források három kategóriába sorolhatók. Az egyikbe tartoznak az ún. ellátó, termelő jellegű javak, mint a víz, levegő, föld, legelők, erdők – az ökoszisztémának azok az összetevői, amelyek biztosítják a létfeltétel alapját. A másodikat a szabályozó jellegű szolgáltatások képezik – ezen azokat a minimális beavatkozásokat értik, amelyekkel értékesítik vagy akár megóvják a természetes vagy az ember alkotta életteret. Ide sorolhatók a kulturális szolgáltatások is, amelyek a gazdasági tényezőket hozzásegítik ahhoz, hogy kihasználják, értékesítsék az említetteket. Ezek lehetnek rendezvények, szimpóziumok, más jellegű találkozók, amelyeken tudatosítják az érintett érdekcsoportokkal az ésszerű, fenntartható gazdálkodás szükségességét, esetleg olyan turisztikai programok, amelyekkel a sajátos tájat, ökoszisztémát lehet értékesíteni, népszerűsíteni.
A program keretében különböző kutatási módszerekkel felmérik a lehetőségeket. Amint megtudtuk, az érintett övezetekben már hozzáfogtak a kérdőívezéshez, amiben arra kíváncsiak, hogy a helyiek mit tartanak fontosnak, kiaknázandónak. Megalakult egy tudományos tanácsadói testület is, amely irányítja a felmérést, elemzi és értékeli a begyűjtött adatokat. Eddig 12 ökoszisztémát különítettek el. Az erdélyi táj sajátossága a kisparcellás mezőgazdálkodásnak köszönhetően ún. mozaikos terület, ahol jól megfér egymással a megművelt és a beavatkozástól mentes terület.
A döntéshozókkal megosztják a projekt következtetéseit, hogy ezeket beépítsék a helyi vagy a regionális gazdaságfejlesztési politikába, annak érdekében, hogy megőrizzék az ökoszisztémák biodiverzitását – hallhattuk a sajtótájékoztatón.
A Népújság kérdésére Kelemen Márton elmondta, ismerve a helyi sajátosságokat, gazdasági és politikai helyzetet, nincs garancia arra, hogy ezeket a következtetéseket figyelembe veszik a döntéshozók, holott ennek az új szemléletnek az a hozadéka, hogy a közösségek megőrizhetik az alapvető természeti forrásokat, amelyekből – megfelelő mértékletességgel – hosszú távon gazdálkodhatnak – tegyük hozzá, nem sok anyagi ráfordítással.
A terv megvalósításának határideje 2016 december vége. A milvusosok arról biztosítottak, hogy lesz folytatás.
Népújság (Marosvásárhely)