Eddig soha nem tapasztalt történt Kolozsváron a városi tanácsban: az RMDSZ-es önkormányzati képviselők pénzt szavaztak meg a Vatra Romaneasca Szövetségnek és az Avram Iancu Egyesületnek, a román tanácsosok pedig hozzájárultak a magyar iskolák és civil szervezetek számottevő támogatásához. Ilyen ára volt annak, hogy a magyarok is kapjanak a helyi költségvetésből. A legtöbb pénzt az iskolák kapták, köztük a magyar tannyelvű középiskolák, valamint olyan oktatási intézmények, ahol magyar osztályok is működnek. Közpénzhez jutott a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (280 millió lej), a Pro Iuventute Kulturális Egyesület (131 millió), a Homo Ludens Kulturális Egyesület (250 millió), 65,3 milliót kapott a Bogáncs-Zurboló Egyesület, de a Magyar Mozgássérültek Egyesülete (havi 50 millió lej), az Unitárius Nők Egyesülete (48, 6 millió), valamint az Agnus Media Alapítvány is (145 millió). /K. O.: Történelmi napok a kolozsvári városi tanácsban. Százmilliók magyar iskoláknak és szervezeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Július 4-e és 17-e között zajlik Kolozsváron, a Tranzit Házban a kortárs művészeti és társadalomkutató társulások re-kreatív tábora. A csoportok közös jellemzője, hogy civil kezdeményezésként jöttek létre, és társulásokként működnek. Az alkotóműhelyek filmvetítések, kerekasztal-beszélgetések, konferenciák segítségével mutatkoznak be. Szervező: Tranzit Alapítvány, társszervezők: AltArt, Bogáncs-Zurboló Egyesület, Desire Alapítvány, D-Media, DockArt, Julesz Community, Kulturális Antropológiai Intézet, Planwerk, Transindex, és Teatru Imposibil. A Desire Alapítvány feminista programokat mutat be. Az alapítvány egyik bemutatója dr. prof. Magyari-Vincze Enikő. /Re-Kreatív Tábor a Tranzitban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Október 19-én volt a kolozsvári Bogáncs – Zurboló Egyesület szervezésében a X. Zurboló Táncfórum Kolozsváron, a Tranzit Házban. 2001-ben indítottuk útjára ezt a sorozatot – mondta Könczei Csongor, a Zurboló néptáncegyüttes vezetője. Céljuk, hogy minden alkalommal különböző néptánccsoportokat mutassanak be a nagyközönségnek. Jövő hónapban az Ördögtérgye néptáncegyüttes fellépését tekinthetik meg az érdeklődők, decemberben pedig a magyarpalatkaiakat fogjuk meghívni vendégszerepelni. Most a Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs néptáncegyüttese lépett fel. A talpalávalót a néptánc előadáshoz a Tüske Zenekar húzta és ugyancsak ők muzsikáltak az előadást követő táncházban is. /D. I.: X. Zurboló Táncfórum a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

A kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozó 1992 óta kétévente sorra kerülő ifjúsági néptáncfesztivál, a Kolozs megyei magyar néptánc-együttesek találkozója. A nyolcadik alkalommal /március 10-11-én/ rendezendő találkozó főszervezője és házigazdája a kolozsvári Bogáncs–Zurboló Egyesület. /VIII. Ifjúsági Néptánctalálkozó. A Kolozs megyei magyar néptáncegyüttesek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

A tánc világnapja alkalmából április 28-án Kolozsváron a rendezvénysorozat a Bogáncs – Zurboló Egyesület, a Communitas Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Tranzit Alapítvány támogatásával filmvetítéssel kezdődött, Sztanó Hédi Fekete-piros tánc és Ábel című táncfilmjeit láthatták az érdeklődők. A Zurboló Táncegyüttes bemutatta a Pótlás című táncjátékot. Az ünnep táncházzal zárult, a Tüske zenekar közreműködésével. /D. I.: A tánc világnapját ünnepelték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Rendhagyó március 15-i gálaműsor zajlott a Kolozsvári Magyar Operában: az ilyen alkalmakkor megszokott szavalatok, kórusszámok helyett csak néptánc, népzene szerepelt a programban. Az ünnepi műsor egyben a Kolozsvári Tavasz című, a Bogáncs – Zurboló Egyesület és a Szarkaláb Egyesület szervezésében március 8–15. között lezajlott rendezvénysorozat záróeseménye volt. Könczei Csongor néprajzkutató, a fesztivál egyik szervezője szerint az ünnepnapon így maradandó élményt sikerült nyújtani. Az egyhetes rendezvénysorozat más estéin a megye csaknem valamennyi néptáncegyüttese bemutatkozott. /Rostás-Péter Emese: Néptáncos, népzenés tavaszvárás Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

Egyszerre tartja diszkriminatívnak és törvénytelennek az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kolozsvári önkormányzat illetékes igazgatóságának eljárását az iskolák, egyházak és civil szervezetek által benyújtott pályázatok felülbírálása kapcsán, ugyanis a határozat-tervezetekben jelentősen módosították a vissza nem térítendő pályázatokat elbíráló szakbizottság jegyzőkönyvbe foglalt döntéseit a jóváhagyott pályázatokra vonatkozóan. Az elmúlt évek folyamán ilyenre még nem volt példa. A szakbizottság eredetileg jegyzőkönyvbe foglalt döntésében még az összes kolozsvári magyar iskola is megtalálható. A szakbizottság eredetileg 1,6 millió lejt javasolt az egyházak támogatására, ebből a római katolikus egyház 180 000 lej, református egyház 210 000 lej, unitárius egyház 70 000 lej, evangélikus–lutheránus egyház – 25 000 lej, zsidó hitközség – 15 000 lej, egyéb felekezetek – 80 000 lej. Ezzel szemben az igazgatóság által elkészített határozattervezetben már a következő összegek jelennek meg: római katolikus egyház 90 000 lej, református egyház 183 000 lej, unitárius egyház 31 900 lej, az evangélikus-lutheránus egyház 2250 lej, a zsidó hitközség 1050 lej, egyéb felekezetek pedig 73 800 lej. A civil szervezetek esetében a szakbizottság 2247 millió lejt javasolt 52 pályázat támogatására. Ehhez képest a városi tanács elé terjesztendő határozattervezetben már csak 928 600 lej szerepel, s ráadásul a pályázók listáját is alaposan megnyirbálták, az 52 pályázatból 24-et ejtettek. A kolozsvári Magyar Színháznak juttatott, az Európai Színházi Unió Fesztiváljára kért 350 000 lejt leszámítva, a maradék 530 600 lejt 28 pályázó között javasolják szétosztásra. A pályázó magyar civil szervezetek közül csak 5-öt terjesztenek elő, ezeknek összesen 85 000 lej jutna /Helikon, Erdélyi Gyopár, Korunk, Claudiopolis Egyesület és Bogáncs-Zurboló Egyesület/. László Attila RMDSZ megyei elnök a kérdés megvitatására rendkívüli frakcióülést hív össze. /Papp Annamária: Jelentős támogatástól estek el Kolozsváron a civil szervezetek. Rendkívüli RMDSZ-frakcióülést hívott össze mára László Attila. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A szakbizottság döntése miatt tizennyolc magyar civil egyesület nem kap támogatást, köztük az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Barabás Miklós Céh, az Ördögtérgye Egyesület, a Magyar Doktorandusok Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, a Tranzit Alapítvány, a Media Index Egyesület, a Tectum Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Szarkaláb Művelődési Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a lutheránus nőszövetség és a Bölöni Farkas Sándor Egyesület. /Benkő Levente: Szegénység vagy önkény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

A kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, az EMKE, a Bogáncs-Zurboló Egyesület, a Kolozs megyei RMDSZ, a Szarkaláb Néptáncegyüttes, a Kallós Alapítvány és a Kriza János Néprajzi Társaság márciusban szervezte meg Kolozsváron a „Tavaszi népzene és néptánc fesztivált”, amelyre meghívták a Kolozs megyei magyar tannyelvű és magyar tagozatos iskolákat. Az idei rendezvény témája az 1848-as forradalom és szabadságharc volt. Ennek keretében került sor a Ki mit tud? történelmi vetélkedőre. A Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium csapata lett a győztes. /Rácz Tímea, Horea Iskola: Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Kolozsvári Táncház: 1977 februárjában indult
Az első erdélyi táncház megalapítását ünnepelték a hét végén a kolozsvári Tranzit Házban. A Bogáncs–Zurboló Egyesület által szervezett kétnapos rendezvénysorozat központjában a 35 évvel ezelőtt Kolozsváron útjára indult, történelmet író táncház volt, az eseményre minden, egykori és jelenlegi kolozsvári és erdélyi táncházast meghívtak, és szívesen láttak. Természetesen ugyanolyan szeretettel várták azokat az érdeklődőket is, akik „csupán” kedvelői a néptáncnak, népzenének, és szívesen hallgattak bele az ez alkalommal szervezett tudományos ülésszak előadásaiba, a táncház múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló kerekasztal-beszélgetés vitájába, örömüket lelték a szombat délutáni népzenekoncertben, vagy csak egyszerűen fordulni akartak egyet-kettőt az ezt követő táncházi mulatságban.
Az első erdélyi táncházat tehát 35 évvel ezelőtt, pontosabban „1977 februárjának egyik csütörtökén” alapították meg a kolozsvári bábszínház klubtermében, a helyszín aztán változott az idők során, a táncház „otthonaként” szolgált később a Monostori úti művelődési otthon, a hajdani Vasas Klub, a diákház, 1990 után a Német Fórum, majd ezt követően a Tranzit Ház, a Heltai Alapítvány, illetve a Bulgakov kávéház. A kétnapos rendezvénysorozatra a szervezők a táncházasok mellett szívesen látták együtt ünneplésre mindazokat, akik valaha muzsikáltak, táncot tanítottak vagy szervezték, aktívan támogatták a „mindenkori” kolozsvári táncházat. Az események helyszínéül a Tranzit Ház szolgált mindkét napon.
A pénteki tudományos ülésszakon – Táncalkalom, hagyományőrzés, közösségi szórakozás, társadalmi jelenség címmel neves szakemberek – Pávai István (Lajtha László Folklórdokumentációs Központ, Budapest); Simonffy Katalin (Babeş–Bolyai Tudományegyetem); Zakariás Erzsébet (Folklór Intézet); Könczei Csilla (BBTE); Pozsony Ferenc (BBTE); Fülöp Hajnalka (Néprajzi Múzeum, Budapest); Könczei Csongor (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) – tartottak előadást.
Szombaton délelőtt fényképkiállítás megnyitására került sor, ezt követően pedig Táncház vagy folkshow címmel, kerekasztal-beszélgetés zajlott, Pávai István moderálásával. A beszélgetést megelőzően Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke mondott beszédet, amelyben kiemelte: igaz ugyan, hogy leginkább a történelem nagy személyiségei előtt szoktunk fejet hajtani, de a 35 éves Kolozsvári Táncház előtt ma ugyanúgy megtehetjük ezt a gesztust, hiszen az elmúlt negyedfél évtized alatt ez a mozgalom nagyon sokat tett gerincegyenesítésben, identitásápolásban, lélek- és értékmentésben az egykori és a mai falurombolás közepette. – Az akkori táncházmozgalom több volt, mint egy egyszerű kulturális, hagyományőrző mozgalom. Bár elcsépelt ez a kifejezés, mert a letűnt rendszer devalválta, de egy »ellenállási mozgalom« is volt. Egy belső, lelki ellenállás, egy érzés, amit úgy is megfogalmazhatnék: amitől megfosztottak természetben, elvettek tőlünk fizikailag, azt szerezzük vissza lélekben. Amíg még lehet és nem késő. Miközben maradjon egyenes a gerinc, s ha lehet, töretlen a lélek. Ezért érzem jogosnak ma a főhajtást az egykori táncházmozgalom előtt – mondta az EMKE elnöke. A délelőtti kerekasztal-beszélgetés alatt különböző – olykor egymásnak ellentmondó – vélemények hangzottak el arról, hogy mi jobb: megőrizni a maga autentikus, archaikus formájában a népzenét, néptáncot, és azt a táncház keretein belül művelni és továbbadni a fiatal generációknak, vagy ebbe az értékmentő tevékenységbe beleférnek, beleilleszkednek a különböző feldolgozások, a népzenének-néptáncnak más műfajokkal való keveredése is, illetve, ha igen, akkor mi a határ, és milyen szakmai elvárások fogalmazódhatnak meg ennek margóján. A rendezvényen hosszabb-rövidebb filmbejátszásokat, archív felvételeket is megtekinthettek a résztvevők.
Délután öt órától népzenekoncertre került sor, majd táncházzal zárult a kétnapos ünnepségsorozat.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Harminc év, harminc pannó a Bogáncs történetéből
Harminc pannón mutatja be a Bogáncs, valamint az abból „kisarjadt” együttesek – Zurboló, Kisbogáncs, Apróbogáncs, Morzsabogáncs, Zurboló Utánpótlás, Szamóca – történetét az a kiállítás, amelyet kedden este, a néptáncegyüttes 30. születésnapi rendezvénysorozata keretében nyitottak meg a Tranzit Házban.
A Bogáncs-Zurboló Egyesület elnöke, Bajnóczi Zoltán emlékeztetett: ez az első évfordulós rendezvény, ahol nincs jelen az alapító Tolna Éva, a Brassai-líceum egykori magyartanára, aki 1985-ben létrehozta az iskola folklórkörét, a Bogáncs néptáncegyüttes elődjét. Szabó Zsolt, a Brassais Véndiák Alapítvány elnöke megjegyezte: az egykori Bogáncs-tagok mellett mindenki számára érdekes lehet a tárlat – amelyet egy hétig tekinthetnek meg az érdeklődők –, mivel hitelesen eleveníti fel az elmúlt időszakot.
Szabadság (Kolozsvár)

A Tánc Világnapja – Kolozsváron és Budapesten is ünnepelnek
Táncszínházi produkcióval ünnepli A Tánc Világnapját a kolozsvári Bogáncs–Zurboló Egyesület ma, április 29-én, pénteken délután és este a Tranzit Házban (Malom/Bariţiu utca 16. szám). Délután 6 órától a szamosújvári Kaláka Néptáncegyüttes előadását (Kisnemesek) tekinthetik meg az érdeklődők, majd Haver, Buráló! címmel a Zurboló Táncegyüttes dekonstruktív koreográfiája következik, amelyet a magyarlónai Kovács Simon „Buráló” prímás emlékére készítettek. Fél 8-tól aztán fordított sorrendben ismétlik meg az előadásokat.
A világnapot 1983 óta a klasszikus balett óriásának nevezett Jean-Georges Noverre (1727–1810) születésnapján, április 29-én tartják.
A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is nagyszabású gálával ünnepli A Tánc Világnapját a budapesti Müpában. A gálán adják át a szövetség szakmai díjait, valamint az Imre Zoltán-díjat, az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány díjait és a Fülöp Viktor-ösztöndíjakat – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.
A műsorban közreműködik a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, a Pécsi Balett, a Nagyvárad Táncegyüttes, a Góbi Rita Társulat, a Magyar Táncművészeti Főiskola, a Győri Tánc-, és Képzőművészeti Iskola, valamint a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola. Az estet Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője rendezi.
Szabadság (Kolozsvár)

Táncházünnep: korjelenség és ami mögötte van
Mindig akadt olyan személy, aki tovább örökítette a hagyományt
A negyvenéves kolozsvári táncházmozgalom ünnepét ülték a hétvégén Kolozsváron a Bogáncs – Zurboló Egyesület szervezésében, amelyre meghívták mindazokat, akik valaha muzsikáltak, táncot tanítottak vagy szervezték, tevékenyen támogatták a „mindenkori” táncházat. A rendezvénysorozat péntek esti könyvbemutatóval indított, a 40 éves kolozsvári táncház sajtókronológiája I. (1977–1990) című kötetet mutatta be Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Pávai István népzenekutató és Könczei Csongor, a kötet szerkesztője. Másnap aprók táncával folytatódott a program, amelyen a Rezeda zenekar muzsikált és a kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttes, a Morzsabogáncs és az Apróbogáncs csoportjainak oktatói vezették a táncot. Ezt követően pedig a Duna tévé évfordulós dokumentumfilmjeivel idézték fel az elmúlt évtizedek táncházas eseményeit.
A legátfogóbb képet a táncházmozgalom beindulásáról, a néptánc- és népzeneoktatás iránti igény felmerüléséről a Vallomások szóban, zenében és táncban a kolozsvári, erdélyi táncház első évtizedeiről című rendhagyó előadás nyújtotta az ünneplőknek. A Pávai István vezetésével zajló, népzenei betétekkel fűszerezett baráti hangulatú beszélgetésen a Bodzafa, az Ördögszekér, a Regősök, a Tarisznyás és az Üsztürü zenekarok, valamint régi kolozsvári táncházasok emlékeztek a kezdeti időszakra.
A korjelenségnek nevezett mozgalom beindulása nem tűnt zökkenőmentesnek képzett népzenészek és -táncosok hiányában, de ez nem gátolta a kezdeményezőket, ahogyan a helyszínekről való kilakoltatás vagy a kommunizmus áldatlan körülményei sem. A népi kultúra iránti vágy olyannyira erősnek bizonyult, hogy 1977 februárjának egyik csütörtökén a kolozsvári bábszínház klubtermében megtartották az első erdélyi táncházat. A Lajtha László gyűjtéséből autódidakta módon okult népzenészeknek, és időközben néptáncoktatói képzésben is részesült fiataloknak sikerült életben tartaniuk a táncházmozgalmat. „Elvándorlásuk” esetén is mindig akadt olyan, aki tovább örökítette a lelkesedést, a tudást.
A baráti hangulatú beszélgetés, amelyet az elhunyt népzenészekre való megemlékezéssel indítottak, nem szűkölködött a táncházmozgalom szempontjából jelentős történetekben. Pávai István bevezetőjében hangsúlyozta, megpróbálnak kicsit emlékezni a régi dolgokra, főleg azért, hogy a fiatalok megismerjék a táncházmogalom eredetét.
„Többek között a budapesti zenekadémia népzenei tanszékén is tanítok, ahol remek fiatal zenészek muzsikálnak, de közben semmit nem tudnak a táncház múltjáról. Úgy gondolják, hogy ez mindig is létezett, úgymond alanyi jogon jár. De ebből a történetből ki fog derülni, hogy ez nem egészen így van” – fogalmazott a népzenekutató.
Míg a kezdeti években egyetlen zenekar is alig állt össze, hogy a talpalávalót húzza a folyamatosan költöző táncházakban, mára Kolozsvár és térsége számos tehetséges fiatal népzenésszel büszkélkedhet, akárcsak néptáncoktatása is, amely tehetséges táncosokat tudhat magáénak. A néptánc amellett, hogy életforma számos igaz barátság forrása is, fogalmazták meg a néptáncosok a beszélgetés során, és ennél sokatmondóbb következtetéssel nem is zárhatták volna a jubileumot. Ennél kifejezőbb már csak táncuk, és az általuk megszólaltatott dallamok voltak. (Fotóriportunk a www.szabadsag.ro honlapon látható.)
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)