Reformációról szóval, tettekkel
Századok élő öröksége címmel szervezett kétnapos rendezvénysorozatot a sepsiszentgyörgyi belvárosi és a bikfalvi református egyházközség, a tanulmányi napok sorát tegnap két előadás nyitotta meg, ma újabb előadásra, illetve egy bikfalvi időutazásra várják az érdeklődőket.
A református imakönyvben 254. zsoltárként bejegyzett, Luther Márton által írt Reformáció című énekkel nyílott meg tegnap délután a rendezvény, ezt követően a belvárosi templom lelkésze, Pap Attila tartott rövid istentiszteletet a meglehetősen kis számban összegyűlteknek. Kijelentette, a reformáció ünnep az emberiségnek, mert 1517-tel indult el az egyetemes egyházi életben a megújulás folyamata – a reformáció valójában az ige szabadságát adta vissza. Múltunkat, benne egyházunk történelmét ismerni kötelességünk, ezt az örökséget ápolni, tisztelni kell, indokolta meg a lelkész a kétnapos rendezvény szükségességét. Sánta Imre bikfalvi lelkésznek a program ismertetése után egy szomorú kötelességnek kellett eleget tennie: a néhány órája utolsó útjára kísért Dezső András néhai vártemplomi lelkész emlékére néma főhajtásra kérte a jelenlévőket. A tegnap délutáni első előadást dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, teológiai oktató tartotta, részletesen ismertetve az erdélyi reformáció történetét, a valóságot nem kozmetikázva szót ejtett a visszaélésekről is. Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész a szűkebb régiónkra, Háromszékre vonatkozó adatokat és folyamatot mutatta be előadásában, bővebben beszélve a reformáció sepsiszentgyörgyi mérföldköveiről. A ma déli harangszókor kezdődő előadáson dr. Buzogány Dezső egyháztörténész, teológiai tanár Kálvin és Szervét viszonyáról beszél Sütő András Csillag a máglyán című drámája kapcsán. A bikfalvi időutazásra – a település épített örökségének bemutatására – a szervezők autóbuszos szállítást biztosítanak, a tanulmányi nap a bikfalvi református templomban tartandó hangversennyel zárul, melyen a Codex régizene-együttes a reformáció zenei örökségéből nyújt ízelítőt.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Századok élő öröksége (Református Hírnök)
A reformáció 500. jubileumi évének tiszteletére Századok élő öröksége címmel szervezett konferenciát és tanulmányi napot a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi és a Bikfalvi Református Egyházközség. A Reformáció Emlékbizottság által támogatott kétnapos rendezvény célja volt betekintést nyújtani egyházunk öt évszázados történetébe, valamint bemutatni a hitvalló elődök által ránk bízott épített örökséget és zeneművészeti értékeket.
A konferenciát a belvárosi templomban Pap Attila házigazda lelkész nyitotta meg, aki igehirdetésében hangsúlyozta, hogy 1517-ben a reformáció olyan folyamatot indított el, amely magával hozta az egyház életének megújulását, ezért az akkori történésekre való emlékezést ünnepként kell megélnie Isten népének. A múlt ma is kötelez, ezért annak megismerése kötelesség, és felelősségteljes feladat az örökség megőrzése. Az előadások sorát dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára nyitotta meg, aki a reformáció tanainak erdélyi térhódításáról beszélt, kiemelve olyan nagyvárosok szerepét, mint Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, amelyek lakossága kedvezően viszonyult az új eszmék befogadásához. Különösen fontos tényezőként említette Heltai Gáspár kolozsvári tevékenységét, aki felismerte a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket, és az általa vezetett munkacsoport bibliafordításainak magyar nyelven történő kiadására is nagy gondot fordított abból a célból, hogy Isten igéje magyar nyelven is hozzáférhetővé váljon a lelkészek és a hívek számára egyaránt. A vallásszabadságot szavatoló 1568-as tordai országgyűlési határozatról szólva kifejtette, hogy az nemcsak a bevett vallásokra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozó szabad vallásgyakorlás felől volt hivatott rendelkezni, hanem ugyanakkor le is zárta az erdélyi reformációt abból a szempontból, hogy gátat vetett újabb irányzatok elburjánzásának. Csáki Árpád történész Háromszék és Sepsiszentgyörgy reformációjának vonatkozásában több hullámról is beszélt, amely elérte a vidéket, de a legfontosabb szerepet Brassó közelségének tulajdonította, valamint a Johannes Honterus által alapított brassói iskola diákjainak, akik tanulmányaikat követően a reformáció szolgálatába álltak. A konferencia második napján Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a rendezvény védnöke szólt a résztvevőkhöz, kihangsúlyozva a reformáció nemzetmegtartó szerepét, hiszen Mohács után egy szétszakadt ország talált általa új reménységet. „Európa keresztyén reformációja teremtette meg a fundamentumot, hogy a magyar nyelv kivirágozzék” – fogalmazott a képviselő. Történelmi tények helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet előadásában dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, aki Sütő András Csillag a máglyán című drámájának elemzésében a helyes megvilágításba helyezte Kálvin Jánosnak, Genf reformátorának az antitrinitárius tanokat hirdető Szervét Mihály kivégzésében játszott szerepét. A teológiai oktató szerint Sütő nem történelmi drámát írt, így nem lehet abból tévesen arra következtetni, hogy Kálvin zsarnokként irányította volna a városállam életét. A dráma üzenete ugyanis akkor érthető igazán, ha hozzákapcsoljuk azt a kort, nevezetesen a kommunista diktatúra idejét, amelyben íródott, hiszen a párbeszédek áthallásai egyértelműek ebben a tekintetben. A rendezvénysorozat záró eseményeire Bikfalván került sor, ahol az autóbuszokkal érkező vendégek Kerezsi János tanár vezetésével tehettek egy tartalmas sétát, számba véve a településre jellemző építkezést, elsősorban azokat a kúriákat, amelyek sajátos arculatot adnak a falunak. Jól megérdemelt pihenő várta a résztvevőket a református templom padjaiban, ahol e sorok írója mutatta be a hajlék építésének történetét, valamint azokat az értékeket, amelyeket a templom önmagában, illetve berendezési tárgyai által is képvisel. A szó legszorosabb értelmében is záróakkordként szolgált a Codex régizene-együttes hangversenye, amely a reformáció zenei örökségéből nyújtott ízelítőt a szép számban jelen levő érdeklődőknek. A bikfalvi templom méltó helyéül szolgált annak, hogy felcsendüljenek a Szenci Molnár Albert által magyar nyelvre fordított genfi zsoltárok. A koncert végén pedig a résztvevők búcsúzóul együtt énekelték el a reformáció örökségét továbbvinni hivatottak hitvallásaként is értelmezhető, Tebenned bíztunk eleitől fogva… kezdetű zsoltárt.
Sánta Imre / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)