Egy Csoma Sándor-rajongó "idegen", a Nagyenyedtől a Himalájáig Kőrösi Csoma Sándorral című könyv /Bethlen Gábor Kiadó, Sopron/ francia szerzője Bernard Le Calloc'h. A Sorbonne-on jogot végzett és a közép-európai népek történelmét tanulmányozta, ezért kérte 1947-ben a francia külügyminisztériumot, hogy Magyarországra helyezzék. Diplomáciai pályáját Budapesten kezdte, de ezt megelőzően, míg meg nem szüntették, a gödöllői premontreiek francia nyelvű gimnáziumában tanított. Mint nyugati követségi titkárt, az ötvenes évek kommunistái nem nézték jó szemmel. "Gyanús" magyarbarátként ellenségnek számított. Figyelték, követték, zaklatták. 1949-ben, a Rákosi-korszakban idegennek magyar nőt venni feleségül kész kálvária volt. Öt év magyarországi tartózkodás után, 1953-ban, éppen Sztálin halála napján tért haza Párizsba magyar családjával. Rövid diplomáciai karrierje során megtanult magyarul, oroszul, szerb-horvátul, s részben finnül is. Tudományos munkássága eredményeként számtalan történelmi és földrajzi vonatkozású cikket, tanulmányt írt. Hat könyve jelent meg a témában. Kőrösi Csoma sorsa, tudós magatartása, példája élete fontos részévé vált. Eddig közel 300 cikket közölt és két könyvet írt róla magyar nyelven. A Francia Földrajzi Társaság választmányi tagja, a Francia Finnugor Társaság alelnöke és a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja. Le Calloc'h minden írást, könyvet, dokumentumot áttanulmányozott, ami Kőrösi Csoma Sándorról szólt. Szerkesztett is egy 4000 szócikket és fotókat tartalmazó Kőrösi Csoma-lexikont és összegyűjtött minden rá vonatkozó, vele kapcsolatos cikket, tanulmányt, relikviát. A Magyar Tudományos Akadémián is többször tartott előadást. Két földrajzi kutató expedíciót szervezett Közép-Ázsiában, járt a Himalájában és Ladakhban is. Élményeit, tapasztalatait nagy sikerű útikönyvben írta le. Újabban a magyarbarát kutatót más magyar nagyságok - Ujfalvy Károly finnugor szakértő, Munkácsy Mihály festőművész, gróf Pállfy Mária, Kinsky herceg feleségének az élete és múltja is foglalkoztatja. Idén a Kőrösi Csoma Sándor-napok előadó vendége volt. /Kicsoda Ön, Bernard Le Calloc'h? = Brassói Lapok (Brassó), 2000. máj. 5./

A párizsi Földrajzi Társaság nagydíja Bernard Le Calloc’h professzor orientalista, keletkutató kapta, nemcsak életművéért, hanem kiváltképpen két – még cím szerint is megemlített – magyar vonatkozású könyvéért. Mind a két francia nyelvű mű 2005-ben jelent meg Brest városában, Bretagne-ban, az Éditions Armeline kiadó Veszélyben forgó népek című sorozatában. Olyan fenyegetett nyelvű és sorsú kisebbségi népekről szól ez a már mintegy húszkötetes könyvsorozat, mint a németországi szorbok, a lettországi lívek, a hollandiai frízek, a krími tatárok, a svájci ladinok, a moldovai gagauzok stb. A sorozatindító Les Sicules de Transylvanie (Az erdélyi székelyek) a szerző egyik nagydíjas kötete. Nincs a viszontagságos történelmű székelymagyar népcsoportnak olyan etnikai, nyelvi, társadalmi, kulturális vonása – a rejtelmes eredettől az ősi rovásírásig -, amelyről ne tájékoztatna a tudós Le Calloc’h tudományossággal, a régebbi és legújabb nemzetközi és magyar kutatások eredményeinek alapos ismeretében. A Les Csángós de Moldavie (A moldvai csángók) Le Calloc’h másik kitüntetett műve. Kimerítő bibliográfia és bőséges hivatkozások tanúsítják a szerzőnek a vonatkozó magyar szakirodalomban való lenyűgöző jártasságát, és magyarázzák meg, hogyan tud olyan tartalmas fejezetekkel választ adni mindarra a sok történelmi és társadalmi, néprajzi és kulturális kérdésre, amelyeket ennek a kevéssé ismert népcsoportnak a múltja, jelene és bizonytalan jövője vet föl. Kik azok a csángók? Mit jelent a nevük? Hol élnek? Honnan és mikor kerültek oda? Ilyen és hasonló fejezetcímek sorakoznak a kötetben. Térképek, remek fényképek teszik teljessé mindkét mű hitelét. A tudós szerző határozottan vitába száll mindenféle (román) történelemhamisító igyekezettel. A székelyek ügyében a hírneves Iorgával is (aki habozás nélkül a vlah – valah, oláh -néppel azonosítja a székelyek kapcsán Kézainál említett blak népet, noha ismeretes a korai arab kútfőkből, hogy a belső-ázsiai, törökös bulak népről van szó). A csángók ügyében pedig Dumitru Martinasnak mond ellent, aki egyszerűen csak "elmagyarosított"(?) románoknak tartja őket. A 82. évében járó Le Calloc’h 1947-től egy ideig a gödöllői premontrei gimnázium franciatanára, majd 1949-től a budapesti francia nagykövetség titkára volt. Későbbi gaulle-ista politikai pályája, szenátusi és egyéb munkája sosem akadályozta szüntelen tudományos tevékenységét, amelynek a finnugor népek és nyelvek, a tibeti kultúra és Kőrösi Csoma Sándor életműve voltak a fő tárgyai. Kőrösi Csomával foglalkozó művei közül három is megjelent magyarul (az Akadémiai, a Püski, illetve a Bethlen Gábor Kiadónál). Ami pedig a gazdag és eleven magyar nyelvtudását illeti, nemrégiben magyar hallgatósága is meggyőződhetett róla a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban tartott remek, magyar nyelvű előadása alkalmával. /Benyhe János: Egy magyar érdekű francia nagydíjról - Elmagyarosított románok? – egy francia a román történelemhamisítók ellen. = Heti Válasz (Budapest), febr. 21./