"Magyarországon készülnek az első szabad választásra, a sajtóban szélsőséges kirohanások is megjelennek. Ilyen például a Kolozsvárról Magyarországra települt Tamás Gáspár Miklós írása a Szabad Demokrata Szövetség /SZDSZ/ lapjában. "Ha nem az SZDSZ győz a választásokon, megjósolhatjuk, hogy itt nem lesz jogainak birtokában levő ellenzék, tehát nem lesz demokratikus kormány sem." "Szavazzatok ránk, akik nem kedvelitek Auschwitz, Recsk, Kolima, a Duna-Fekete-tenger csatorna huszadik századát." "Mucsa és félelem - vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út." /Tamás Gáspár Miklós: Új reformkor vagy Horthy-korszak? = Beszélő (Budapest), márc. 24./"

Romániában egyre szaporodnak a cigányellenes megmozdulások. 1990 elejétől 1991 tavaszáig több mint húsz településről kergették el a cigányokat, felgyújtották lakásaikat. 1990. okt. 9-én Mihai Kogalniceanu falu /Konstanca közelében/ lakossága a helyi cigányokra támadt, négyet félholtra vertek és felgyújtottak 32 cigánylakta házat, a rendőrök mindezt tétlenül szemlélték. 1991. ápr. 7-én Bolintin Deal faluban /Bukaresttől 22 km-re/ felgyújtottak 22 cigányházat, kettőt feldúltak, a cigányokat elüldözték. Máj. 7-én 32 cigány visszatért, de a helybéliek botokat, fejszéket ragadva újra elüldözték őket. A rendőrség mindezt nem akadályozta meg. A következő napokban a közeli Bolintin Vale és falvakból is elüldözték a cigányokat. /Haller István: A cigánykérdést megoldják. Romániai pogromok anatómiája. = Beszélő (Budapest), jún. 8./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöksége felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyben van a kolozsvári Jordáky-könyvtár. Jordáky Lajos hatalmas magánkönyvtárát özvegye végrendeletében az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek ajándékozta, a lakással együtt. Az Egyesület nem tudja átvenni az örökséget, mert belügyi tisztek azt állítják, hogy ők kapták meg a lakást. /Beszélő (Budapest), júl. 27./

Hajdu Győző a Totusi iubirea-ban irredentának és románellenesnek minősítette a magyarországi Erdélyi Magyarság és a Beszélő egyes írásait /az utóbbiban Molnár Gusztávét/, s az autonómiát követelő cikkeket. /Lada de gunoi a istoriei. = Totusi iubirea (Bukarest), júl. 9-16., MTI/

Szept. 24-én Keszthelyi András pécsi egyetemi oktató édesapja kocsijával Romániába akart utazni. A román határőrizetei szervek arra hivatkozva, hogy a kocsi nem az övé, megtagadták a beléptetését. Szóváltás kerekedett köztük, a román határőrök megpróbálták őt és útitársát kirángatni az autóból. Az útitárs gázt adott, magyar területre érve beszámoltak a történtekről. A magyar határőr felszólította őket a visszatérésre azzal, hogy biztonságukat személyesen szavatolja, velük lesz az eljárás során. Amint visszaértek román területre, Keszthelyi Andrást bevitték egy szobába, ahol öt egyenruhás megverte, majd bepecsételték útlevelébe, hogy egy évig nem léphet be Románia területére. Ide nem kísérte el a magyar határőr, majd a magyar határőröktől azt a tanácsot kapta, hogy forduljon a Külügyminisztériumhoz. Keszthelyi András Kolozsvárról települt át Magyarországra, előzőleg az Ellenpontok című erdélyi szamizdat munkatársa volt. 1982-ben őrizetbe vették, majd rákényszerítették, hogy hagyja el Romániát. Feltartóztatása esetleg nem pusztán autótulajdonlási kérdés volt. /Beszélő (Budapest), okt. 10./

"Bíró Béla a mérsékeltek egyik képviselője /individualistáknak nevezi csoportját/ írta, hogy máig emlegetik Tőkés László: Össztűz című vitacikkét, mely Cs. Gyimesi Éva, Bányai Péter, Szilágy N. Sándor álláspontját "tipikus politikai asszimiláns gondolkodásnak, /?/ másodrendű állampolgárok álbölcsességen alapuló életfilozófiájának" titulálta, és figyelmeztetéseit hajtóvadászatnak, lejáratókampánynak állította be. Az RMDSZ kongresszusán a mérsékeltek alternatívája nyert. Bíró Béla elismerte, hogy Katona Ádám, Borbély Imre, Tőkés László vagy Szőcs Géza gyakorta magános kezdeményezései nélkül az autonómiakérdés nem került volna be a román köztudatba, hozzátette, hogy a román ellenzékkel való együttműködés /Domokos Géza, Kolumbán György, Bányai Péter, Cs. Gyimesi Éva, Szilágy N. Sándor/ nélkül "nem tehettünk volna szert arra a közösségi hitelre, mely végül még az autonómia gondolatát is a racionálisan mérlegelhető lehetőségek szférájába emelte." /Bíró Béla /Sepsiszentgyörgy/: "Tipikus asszimiláns gondolkodás?" = Beszélő (Budapest), febr. 27./ A jelzett vitairat: Tőkés László: Össztűz avagy akciózás és "feyezés" kolozsvári módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15."

Szőcs Gézával készített interjút a Beszélő. Szőcs Géza beszélt arról, hogy kontraszelekciós mechanizmusok is érvényesültek, ?például Domokos Géza elnöki pályafutása gyakorlatilag akkor és amiatt ért véget az elmúlt év őszén, mert részt vett azokban manipulációkban a parlamentben. Oda nem való embereket juttatott be. Most a parlamenti csoportban viszonylagos többséget élvez egy csoport.? Az RMDSZ parlamenti csoportján belül a mérsékeltek irányzata mintegy kétharmados többséget élvez, és ezt arra akarják használni, hogy akaratukat ellentmondást nem tűrve jelenítsék meg. Kétségbe vonják, hogy föléjük rendelhető egy testület. - Az RMDSZ-nek jót tenne, ha kiválna belőle egy politikai párt. /Kőszeg Ferenc, Ágoston Vilmos: Az RMDSZ kongresszusa előtt. Lesz-e új Magyar Párt? = Beszélő, jan. 16./

"Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője, államtitkár a Beszélő hetilap kérdésére, hogy bizonyos pártok sok kifogást emelnek a Határon Túli Magyarok Hivatalával szemben, kifejezetten pénzügyi kifogásokat, elmondta, hogy a költségvetési vita során egy Magyar Szocialista Párt és egy Fidesz-javaslat alapján fölvetődött, hogy más intézményekkel együtt meg kell szüntetni a Határon Túli Magyarok Hivatalát, vagy legalábbis radikálisan csökkenteni kell a költségvetését. Entz Géza nem tudja, hogy ez pusztán fiskális elképzelés volt, vagy az illető pártoknak alternatív elképzelése van arról, hogyan kell a határon túli magyarok kérdésével kormányzati szinten foglalkozni. Ő még nem hallott alternatív elképzelésről. /Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője, államtitkár: "...pénznyerés céljából meg kell szüntetni". = Beszélő, jan. 23./"

A Beszélő és a Naumann Alapítvány kerekasztal-beszélgetést rendezett febr. 25-én Budapesten. Molnár Gusztáv /Budapest/ szerint a szomszédos országok belső integrációjukban nem remélhetnek sikert másképp, csak ha autonómiát adnak a kisebbségeknek. Cs. Gyimesi Éva és Sándor Eleonóra /Pozsony/ szerint a kisebbségben élő magyarokat nem az autonómia kérdése foglalkoztatja elsősorban, hanem a megélhetési gondok. Az autonómiát nem lehet homokra építeni, mondotta Cs. Gyimesi Éva, csak szabad, autonóm emberekre. /Javorniczky István: Hol a határ? = Magyar Nemzet, márc. 1./

"Tőkés László püspököt Bíró Béla /Sepsiszentgyörgy/ támadta meg a Beszélőben. Tőkés Lászlónak végső fokon igaza van, asszimilációs nyomás létezik. Azonban "ezúttal sem tett világos, explicit, nyomatékos különbséget a román hatalom és a román ellenzék" között, "nem fogalmazta meg, mit ért az etnikai tisztogatás fogalmán, sőt tényekkel sem támasztotta alá." "A román közvélemény, sőt a demokratikus konvencióbeli szövetségeseink is joggal teszik föl a kérdést: miért mond Tőkés László Amerikában olyasmit, amit idehaza (tudomásunk szerint) nem? Nyilván azért, mert Tőkés László a magyar kisebbség helyzetének javulását nem a román ellenzékkel közösen kivívott román demokráciától, hanem az Amerikai Egyesült Államoktól várja." - állította a cikkíró. Tőkés László nehezen menthető fel a vád alól, miszerint "egy újabb bécsi döntésre készíti elő a közvémeényt, Ehhez van szüksége az etnikai tisztogatás doktrínájára, hisz az amerikai közvéleményben ezzel lehet a leghatásosabban Románia ellenes hangulatot kelteni". Az improvizációkat, a felületes, érzelmi indíttatású megfogalmazásokat "rójuk föl Tőkés Lászlónak" - csatlakozott a püspök elleni támadássorozathoz az SZDSZ lapjában a szerző. /Bíró Béla /Sepsiszentgyörgy/: Tőkés püspök szeret vetett. = Beszélő (Budapest), márc. 27./"

A román kormány a két döntően magyarlakta megye élére román prefektusokat nevezett ki. Casuneanu, Kovászna megye új prefektusa a Vatra Romaneasca ideológiai élharcosa. Bíró Béla szerint nem a prefektusok román nemzetiségét kellene kifogásolni, hanem azt az ideológiát elutasítani, melyet a kormánypárt és tagjai magukénak vallanak. Bíró Béla bántónak érezte a sepsiszentgyörgyi tüntetés jeligéjét: Magyar prefektust akarunk! Magyari Lajos a Háromszékben azt is leírta: lehet a prefektus a földre szállt román igazságosság, akkor sem kérünk belőle. Bíró ezzel nem ér egyet, mondván hogyan lehet majd fölsorakoztatni egy így fogalmazott követelés mögé fölsorakoztatni a román ellenzéket és a nemzetközi közvéleményt? /Bíró Béla /Sepsiszentgyörgy/: Etnikai diverziók. = Beszélő (Budapest), ápr. 10./

"Bíró Béla a Beszélőben támadta Tőkés Lászlót, ezzel "felbecsülhetetlen szolgálatot tesz Tőkés László legelszántabb ellenségeinek, mindazoknak, akik ilyen-olyan módon tagadják a sajátos romániai "etnikai tisztogatás" tényeit". Bíró Béla remek ötletet nyújt a román szélsőnacionalistáknak, a magyargyűlölőknek, állapította meg Nagy Pál. /Nagy Pál: Lapozgató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17-18./ Bíró Béla cikke: márc. 27-i jegyzet. "

"Jelenleg a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ közelebb van a döntés centrumához, mint a múltban. Nem a Nemzeti Megmentési Front hozta létre az SRI-t, hanem fordítva, ez a csoport /Iliescu elnök, Magureanu, az SRI elnöke teremtették meg a Nemzeti Megmentési Frontot, a Románok Nemzeti Egységfrontját, a Nagy-Románia Pártot, állapították meg összefoglalójukban Bányai Péter és Saszet Ágnes, elemezve a nemrég megjelent SRI-jelentést. A Ceausescu-diktatúra idején lassan kialakult egy különleges Securitate-ideológia. Ennek egyik lényeges eleme a nacionalizmus volt. Ezek a szeku-vezetők felkészültek a jövőre. Lassan kialakították ideológiájukat. Ennek alapelemei: a marxizmus gúnyos megvetése, a központosított nemzetállam kultusza, az állam és az ortodoxia /mint államvallás/ egységének kultusza és az idegengyűlölet. 1989 előtt létezett már az ortodox egyház Telegraful Roman című lapja, amelynek xenofób, történelemhamisító propagandája a Romania Mare előfutára. Az SRI-jelentés szerint Romániában kémkedés folyik, információ-gyűjtés minden tevékenységi területen, köztük az etnikai és demográfiai területen is. Ezek szerint minden kutató, szociológus, etnográfus stb. tevékenysége kémkedés? Ha a népszámlálás adatai hitelesek, miért fél az SRI az etnikai, demográfiai információk gyűjtésétől? Az SRI jelentésében az áll: "Paramilitáris edzőtáborokat azonosítottunk Erdélyben, amelyekben nagyszámú fiatal román állampolgár tartózkodott." Itt "az RMDSZ terrorista-akciójáról" van szó. Ezekről a paramilitáris edzőtáborokról régóta ír a Romania Mare és más uszító lap. Ezek ugyanis a cserkésztáborok. /!/ A jelentés azt állította, hogy "legalábbis középtávon fennmarad a nemzetbiztonság elleni konkrét fenyegetettség": "a sovén irredenta megnyilvánulások fejlődése és az autonomista jellegű cselekedetek" miatt. /Bányai Péter, Saszet Ágnes: Román titkosszolgálat. Az állam mi vagyunk. = Beszélő (Budapest), aug. 28./"

"Szőcs Géza emlékeztetett: az RMDSZ volt alelnökei, valamint a kilenc elnökségi tag augusztusi nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy senki sem tájékoztatta őket Borbély László, Frunda György és Tokay György titkos tárgyalásáról. A Neptun-ügyről Szőcs Géza a Beszélőben írt. Egy idő múlva Markó Béla elnök állásfoglalásában hangoztatta: egységre van szükség, mindannak ellenére, ami történt. Markó Béla itt már-már egy tabusított "hozzá-ne-nyúlj" értékre hívta föl a figyelmet. A januári brassói RMDSZ-kongresszuson az egyik tábor túlnyerte magát, olyan politikusok kerültek a vezető testületekbe, hogy az így kialakult arányok nem tükrözték a tagság erőviszonyait. Az RMDSZ bizonyos politikusai "megengedhették" maguknak, hogy magánemberként részt vegyenek egy olyan politikai történésben, amelyet a kormányzat kijátszhat saját propaganda céljaira. Ugyanakkor a kormány nem hajlandó részt venni azon a kerekasztal-megbeszélésen, melyet az RMDSZ évek óta szorgalmaz. Ma már nyilvánvaló, hogy a PER nevű szervezet a román kormány kezdeményezésére jött létre és vállalta az úgymond közvetítést. /Szőcs Géza: A Neptun-gate hátteréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./"

"Bíró Béla, a Brassói Lapok munkatársa sürgette az alapszerződés megkötését: "az alapszerződéseken gyorsan és hűhó nélkül kellene túlesni. Ezt várja tőlünk Nyugat, ezt várják az ország távlati érdekei." A kisebbségek anyagi és szellemi létfeltételeinek javításában" egy megerősödött Magyarország mind többet tehet. "A rövidlátó kisebbségkövetelések csupán ezt az esélyt késleltetik." "A kisebbségeket ma már nem is annyira a román vagy a szlovák nacionalizmus fojtogatja, mint inkább a "kisebbségmentők" nemzeti pesszimizmusa, a katasztrófahangulat." /Magyar Hírlap, aug. 22./ A Magyar Hírlap és a Beszélő többször közölte Bíró Béla cikkeit. "

"Tőkés László a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig pusztán azáltal, hogy hivatását komolyan vette, közösségét becsülettel szolgálta, az ebből következő törvényszerű konfliktusok láncolatán keresztül eljutott a Ceausescu-rezsimmel való totális konfrontálódásig. - írja Szőcs Géza a Beszélőben Üttött-e Tőkés László órája? címmel. Nem csinált semmi különöset. Nem akart hős lenni. A "történelem ment utána és emelte a magasba." "Hogy is ne hinne ezek után önmaga kiválasztottságában" "Tőkés László hatalmas, alapvető hibát követett el, amikor állást foglalt magyarországi belpolitikai kérdésekben." Emiatt "Tőkés László viszonylag rövid idő alatt elveszítette az anyaországi közvélemény szimpátiáját."- véli Szőcs Géza. Nézete szerint az "RMDSZ recseg-ropog", Tőkés Lászlót a perifériára szorították, "csak idő kérdésének tűnik, hogy a romániai ragadozók segítségével mikor fogják teljesen megsemmisíteni." /Beszélő, jan. 12./"

Meiszter Dávid nyugalmazott helyettes külügyi államtitkár a Beszélőben fejtette ki gondolatait az alapszerződésről. Szerinte az RMDSZ-nek tudomásul kell vennie, hogy az egyezmény a tízmillió magyar állampolgárt is szolgálja. Meiszter a határon túli magyarok helyzetének jobbításának útját abban látja, ha segítjük Romániát, hogy gyorsabban haladjon a demokratizálás irányába. /Beszélő, márc. 9./

"Bíró Béla, a Brassó Lapok munkatársa a Magyar Hírlapban, az erdélyi újságírók közül egyedülállóan, időnként cikkekkel jelentkezik. Azt hangsúlyozza, hogy össze kell fogni a román ellenzékiekkel. Szerinte közülük többen eljöttek volna az RMDSZ oktatási törvény elleni tiltakozó akcióira, így a liberális gondolkodó Andreescu és más román barátaink. - Iliescu elnöknek a bécsi döntés 55. évfordulóján előterjesztett megbékélési "manővere Nyugaton, sőt bizonyos értelemben még Magyarországon is kedvező fogadtatásra talál". Iliescu javaslatáról a Romania Libera írta: ez a gesztus a nemzetiszocializmus tipikus megnyilvánulási formája. Bíró szerint a magyar szellemi élet nem tud ezekről a román értelmiségiekről, különösen a Beszélő megszűnte után. /Magyar Hírlap, okt. 4./"

"Komoróczy Géza Cs. Gyimesi Éva kérésére tartott előadást Kolozsváron A közeledő ezredvég - egy ókortörténész szemével címmel, ahogyan már 1990-ben is ugyanazt mondta el Budapesten és Kolozsváron. Akkori előadásának címe: A babilóniai fogság. Egyéni és közösségi stratégiák az identitás megőrzésére kisebbségi helyzetben. Ennek szövege megjelent Bezárkózás a nemzeti hagyományba című könyvében /1992, második kiadása: 1995/. Mostani előadásában - többek között - kifejtette: keresztény Magyarország, ezt az elmúlt fél évtized restaurációs számlájára kell írni. "A szóhasználat semmissé akarja tenni polgár-Magyarországot." - Komoróczy a kollektív jogokról megállapította, hogy azok diszkrimináló jellegűek. "A kollektív jogok intézményesítése, úgy gondolom, diszkriminációt vezetne be a társadalomba." /Beszélő (Budapest), III. folyam, 1. sz., március./"

A Soros Alapítvány csíkszeredai oktatási központjában az Internet szolgáltatásait is igénybe lehet venni. Ezek között szerepel például a budapesti Beszélő folyóirat számainak Inerneten való elérése. /Internet-újdonságok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

"A Beszélő folyóiratban nemrég megjelent Tamás Gáspár Miklós Csecsemők demokráciája című "tanulmánydolgozata". A nyakatekert mondatokat olvasva az embernek az a benyomása, hogy a tanulmány nem magyarul íródott, írja ismertetőjében Budai Kulcsár János. Az írás sznoboknak való "szellemi" rágógumi, idegen szavakból összetákolt politikai pamflet. TGM többször önmagára hivatkozik tanulmányában. TGM rozsdatemetőnek nevezi az országot, de hogy kik tették azzá, arról hallgat. Szerinte Kelet-Európában nem unottság van, "hanem politikai demokrácia iránti izzó gyűlölet." TGM a Magyarok Világszövetségét /MVSZ/ "...az etnicista jobb- és baloldal nemzetközi fedőpártja, 'népfrontja', egyben párhuzamos külügyminisztérium és legösszetartóbb lobbista klikk"-nek nevezi. Majd így folytatja: "...a csonka magyar kormány és a magyarországi parlamenti pártok aláírtak egy közös közleményt az utódállami magyar kisebbségi politikusokkal, amelyekben ígéretet tesznek ez utóbbiak autonómiatörekvéseinek támogatására - föltétel nélkül. Ez az utóbbi két év jelentős külpolitikai sikereinek a teljes megsemmisüléséhez vezethet /.../ ellentmond a kormány egyik legtekintélyesebb tagja, Kovács László külügyminiszter hosszú évek óta hangoztatott józan érveinek." - Kár, hogy senki sem informált az utóbbi két év külpolitikai sikereiről - tette hozzá az ismertető szerzője. /Budai Kulcsár János: TGM neoliberalizmusa pokoli politikai stressz a társadalom számára. A "szakállas csecsemők" demokráciája. = Új Magyarország, dec. 17./"

"Bíró Béla azt állította hogy a magyarországi közvélemény jelentős része a kisebbségi magyarság vonatkozásában egyetlen elfogadható megoldást talál, a beolvadást. - Nehezményezte továbbá, hogy a magyarországi társadalom agyonhallgatta Kis János Túl a nemzetállamon című, a Beszélőben megjelent tanulmányát. Szerinte "úgy tűnik, a magyar közvélemény ugyanúgy nem érett meg bizonyos gondolatok befogadására, mint a román." /Bíró Béla: Posztmodern modernül-premodernül. = Magyar Hírlap, jan. 3./ Bíró Béla erdélyi újságíró, rendszeresen publikál a Magyar Hírlapban. Bizonyára ebből a lapból nyerhette azt a megdöbbentő értesülést, hogy a magyarországi közvélemény a határon túli magyarság beolvadását kívánja. Ez természetesen nem igaz."

"Ara-Kovács Attilával /sz. Nagyvárad, 1953/ készített interjút Bíró Béla. Ara-Kovács Attila volt az egyik elindítója 1981-ben az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóiratnak. 1983 óta Budapesten él, ahol először megalapította az Erdélyi Hírügynökséget. Évekig az Európa Kiadó, majd a Beszélő munkatársa, írásai újabban a Magyar Narancsban jelennek meg. Ara-Kovács Attila elmondta, hogy kezdettől a baloldali és liberális világ vonzotta. Gyermekkorában Nagyvárad még magyar város volt, az első teljes román mondatot tíz éves korában hallotta. Csak az egyetemen tanult meg jól románul. Mély baráti szálak fűzték a magyar ellenzékhez, Pethő Ivánhoz, Kis Jánoshoz, Demszky Gáborhoz. Demszky és Rajk László segített a technikai részt illetően, szellemmel már az erdélyiek töltöttek meg a folyóiratot, emlékezett az Ellenpontok keletkezésére. Ara-Kovács Attila fontosnak tartotta leszögezni, hogy Szőcs Gézának fontos szerepe volt az Ellenpontok ügyében, de csak egy cikket közölt benne, tehát eltúlozta szerepét. Aki valóban nagyon fontos szerepet játszott, az Tóth Károly volt, aki most Svédországban él. A szálak Ara-Kovács Attila kezében futottak össze. Szerinte széltében-hosszában beszélték Budapesten, hogy Szőcs Géza szerkeszti a lapot, amikor még teljesen titokban dolgoztak. A Securitate valószínűleg szintén hallott erről, erre egyszerűen követni kezdték Szőcs Gézát. - A Magyarországra áttelepültek közül sokan nem találtak önmagukra és a szélsőségesek fele mentek el, jobbra tolódtak, még fasiszta szervezeteknek is támogatói lettek. Ara-Kovács Attila kirohant Szervátiusz Tibor, Páskándi Géza és Czegő Zoltán ellen: "Ezek az emberek /Szervátiusz, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Ara-Kovács Attila kifejtette, hogy számára "Magyarország mindig a világravaló kitekintést jelentette. Nem elsősorban az etnikai szempontjaim voltak azok, melyek Magyarországhoz kötöttek..." Ara-Kovács Attila Tőkés Lászlót is elítélte: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 11./"

"Marosvásárhelyen, a Pro Europa Liga székházában szervezett találkozót újságírókkal a havonta immár önállóan, 16 oldalon megjelenő Provincia. Az önállósulás előnyt és hátrányt is jelent, mondotta Molnár Gusztáv politológus, felelős szerkesztő, aki 1988-ban települt át Magyarországra, jelenleg nagyváradi és budapesti egyetemen is tanít. A találkozón jelen volt még a másik felelős szerkesztő, Alexandru Cistelecan irodalomkritikus, valamint Bakk Miklós újságíró-politológus és Marius Cosmeanu kolozsvári szociológus is. - A Provinciát lényegében a világhálón szerkesztik, hiszen munkatársai nem egy városban, sőt nem is egy államban élnek. A jelenlevők elmondták: a lap vitafórum, munkatársai között sincs véleményazonosság, de a konstruktív dialógus hívei. Az eddig tabu témának számító jelenségekkel kapcsolatban ankétokat közölnek, és várják a társadalom, a szakemberek véleményét, reagálását. Az első két önálló számban például magyar és román történészek arra a kérdésre válaszoltak: szükség van-e egy objektív Erdély-történet megírására, illetve hogy miként lehetne ezt megvalósítani. Román újságírók ama kérdésére, hogy milyen viszonyban állnak Sabin Ghermannal, illetve hogy a "provinciások" célkitűzései között szerepel-e egy "transzetnikus" erdélyi párt létrehozása, Molnár Gusztáv elmondta: egyelőre Sabin Gherman egy személy, aki mögött nincs politikai alakulat. Majd ha lesz, akkor kiderül, hogy az kikből áll, milyen a programja, elképzelése, és akkor majd véleményt lehet mondani róla. A Provincia minden hónap első munkanapján kerül a standokra. Magyar nyelvű változata 1000, a román lap pedig 1400 példányban jelenik meg. Immár Magyarországon is kezdenek felfigyelni rá. A Beszélő című folyóirat átvette, közölte egyes írásait. A lapot egyelőre a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja adja ki, de a továbbiakban szponzorokat keresnek. /(Máthé Éva): Provincia - a világhálón szerkesztett lap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./"

"Ébert Tibor életműve elválaszthatatlan szülővárosa, Pozsony múltjától és örök jelenétől. Prózai írásainak és verseinek drámaisága és mondhatni: egész drámaírói útja az elveszített, elidegenített szülőváros létéhez kötődik. Ébert Tibor abszurd drámái először Franciaországban arattak sikert; későbbi: Bocatius Jánosról, Klapka Györgyről, Bartók Béláról és Esterházy Jánosról írt drámái (is) a Felvidékhez kapcsolják későn indult, mindenképpen szabálytalan életpályáját. (1926-ban született Pozsonyban, zenei, jogi, filozófiai tanulmányokat végzett; nyugdíjazásáig a budapesti Állami Hangversenyzenekar muzsikusa volt.) Ébert Tibor új könyve a Kaleidoszkóp /(C.E.T.) Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2002./ novellák, portrék, útirajzok gyűjteménye és lírai életrajztöredék ("Önéletrajz-fantázia") is ugyanakkor. Az író a kötet első ciklusában a huszadik századi magyar történelem mártír alakjának, a vértanú és máig rehabilitálásra váró gróf Esterházy Jánosnak állít emléket. Ebből közölt részletet a lap. Pozsonyi magyar értelmiségiek 1945-ben emlékiratban fordultak a csehszlovák kormányhoz a szlovákiai magyarok érdekében, kérve a magyarellenes intézkedések leállítását. A memorandum érdekében Esterházy kihallgatást kért Gustav Husák belügyi megbízottól - a későbbi államelnöktől. Husák letartóztatta a nála megjelent Esterházyt és átadta a KGB embereinek. 1945. június 25-én a pozsonyi szovjet parancsnokság őrizetbe vette őt. Esterházy Jánost a vele letartóztatott Neumann Tiborral, Csáky Mihállyal, Teszár Bélával, Jabloniczky Jánossal, Párkány Lajossal, Böjtös Józseffel, Vircsik Károllyal, Szüllő Sándorral és Birnbaum Frigyessel Moszkvába deportálták. Koncepciós perükre a moszkvai butirszkajai börtönben került sor. Esterházy Jánost tíz évre ítélték. Közben odahaza Szlovákia első számú háborús bűnöseként akarták elítélni. Koncepciós per volt A Nemzeti Bíróság elfogatóparancsot adott ki a szökésben lévő Esterházy János ellen. /!/ Micsoda komédia! A Szlovák Nemzeti Bíróság tanácsa Karol Bedana elnökletével mintegy 15 percnyi tanácskozás után in contumaciam kimondta az ítéletet: halál. Kötél általi halál. "Azért kötél általi, mert az agyonlövetést általában becsületes halálnemnek tartják, és az eljárás során nem merültek fel olyan körülmények, amelyek a halálbüntetés végrehajtásának ilyen módját indokolnák." De elhangzik egy másfajta indoklás is Igor Daxner szájából, aki a bíróság elnöke. Dr Anton Rasla ügyész kérdésére, hogy miért kellett olyan szigorú ítéletet hozni Esterházy ügyében, Daxner azt válaszolta: "De hiszen ő magyar". Karol Bedrana, a perek hírhedt bírája, elutasította a kegyelmi kérvényt. Esterházy ott messze, a gulagon nem tud semmiről. Elhatalmasodik rajta a tuberkulózis. Barátai kegyelmi kérvényt adtak be. Végül döntöttek: nem fogják kivégezni. A halálbüntetést átváltoztatták börtönbüntetésre. A Szovjetunióból hazahozták, de börtönben maradt. Végül a morvaországi Mirov börtönében őrizték. Egyre romlott a fizikai állapota. Már csont és bőr, alig tud járni. 1955. május 9. Csehszlovákiában általános amnesztiát hirdettek. Esterházyt két szomszédja támogatta, olyan gyenge volt. A kapu kinyílt. Őrök megállították a menetet, a tántorgó Esterházynak vissza kellett jönnie.. Esterházy már annyira gyenge volt, hogy állni sem tudott, vacogott a hidegtől, vért hányt. Az őrök hordágyon vitték a beszélőbe. Testvére a börtön igazgatójától próbálta kikönyörögni, hogy a foglyot átvigyék a nyitrai kórházba. A válasz: "Nem adom ki maguknak a foglyot, sem élve, sem halva." 1957. március 8. Távirat Mirovból: "Fivére meghalt ma. Hamvasztással temetjük." Testvére kérte, hogy az urnát adják ki neki, hogy Újlakon eltemethesse édesapja sírjába. A börtönparancsnok így válaszol: "Egyszer már megmondtam, nem adom ki a foglyot sem élve, sem halva." Azóta eltűnt az urna. /Esterházy Jánosról születésének századik évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./"

"A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat, a Látó főszerkesztő-helyettese, Gálfalvi György és Vida Gábor szerkesztő a napokban Budapesten átvehette az első alkalommal kiosztott Zuboly-díjat. A kitüntetés névadója, Zuboly, valódi nevén Bányai Elemér (1875-1915) költő volt és hírlapíró. Ady baráti köréhez tartozott, tőle kapta a Zuboly nevet is. Bányai a kávéházi ember egyfajta szimbólumává vált. Gálfalvi György kifejtette: a díjnak súlya van. Olyan kávéházi törzsasztaltól kapták, amely az irodalmi életen belül a civil társadalmat képviseli. A 20-as, 30-as években a Centrál kávéházban a népi írók egy törzsasztalnál jöttek össze, Tamási Áron és barátai, harcostársai, Illyés Gyula például, Féja Géza, Kodolányi. De ugyancsak innen szerkesztette Kiss József a Hét című lapot. A Zuboly-díj kuratóriumának tagjai: Domokos Mátyás irodalomtörténész, Ilia Mihály szegedi tanár, "sokunk barátja" és Saly Noémi, kiváló műfordító, többek közt Mircea Eliade teljes életművét ő ültette át magyarra franciából. A díjátadó ünnepség közönségénél is érzékelhető volt ez a kiegyensúlyozottság, mert ott volt például Radnóti Sándor, aki a Holmi kritikai rovatának a szerkesztője, ő az egykori Beszélő köréhez, az úgynevezett demokratikus ellenzékhez tartozott a rendszerváltás előtt, ugyanakkor ott volt Illyés Gyula lánya, Illyés Mária férjével, Kodolányi Gyulával, akik a népi írók hagyományait folytató ellenállás vonalát képviselték, a lakiteleki tábort, és folytani lehet a sort Bella Istvánnal, aki a jobboldali ellenzékhez tartozik, a Fidesz- közeli táborhoz, eljött az SZDSZ-es Pallai Péter, és jelen volt Pomogáts Béla, aki egyszemélyben minden irányzatot képvisel. Gálfalvi György úgy látja, a díj azt a visszajelzést adja, hogy nem tévesztettek utat. A Látót az eltelt tizenhárom évben többfelől is érték támadások, egyesek azért bírálták, mert túlzottan népiesnek vélték, mások szerint túlságosan liberálisok. Jó művekre kell törekedni, és ez a lapszerkesztésre is érvényes. "Egyetlen kritériumunk a mérlegelésnél az, hogy milyen színvonalú az írás, és nem az, hogy milyen ízléscsillagzat alatt született." - hangsúlyozta Gálfalvi. /N.M.K.: Zuboly-díjas a Látó szerkesztősége. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./"

"A nagyszalontai MIDESZ évekkel ezelőtt a Hasbeszélő című periodikával lépett az olvasók elé. Most új kiadványt jelentettek meg Demokrata címmel. A négyoldalas kiadvány legszembetűnőbb érdekessége a nemzetiszín kokárda, amelyik nemcsak nyomtatott formában látható a címlapon, hanem szalagként rátűzve is. A Demokrata első oldalán olvasható a szalontai nép 2003-as követelése, a mai 12 pont. Ezek között a sajtószabadság mellett felelős városvezetőket, beruházásokat követelnek, olyan elöljárókat, akik a nép közül emelkedtek ki, akik szolgálnak, de nem kiszolgálnak, nem kótyavetyélik el a város vagyonát, s határozataikban a fokmérő csakis a nép érdeke lehet. A szerzők gyűjtést kezdeményeztek a város jelképe, a Csonkatorony restaurálása érdekében. A Demokrata példányait a március 15-i ünnepség idején ingyen osztották a fiatalok. /C. Patócs Júlia: Gondolatok a forradalom jegyében. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 18./"

Sütő András április 7-én Mádl Ferenc elnök kezéből átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. A kitüntetést írói érdemei mellett az egyetemes magyar kultúra gazdagításáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulásáért, kisebbségi jogainak védelméért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. Márciusban Ion Iliescu ex-elnök kijelentette: 1990 fekete márciusért a magyarok a felelősek. Ugyanaz az Iliescu fogalmazott így, aki a bányászbandák bukaresti „látogatásait” a hazafias felelősségtudat megnyilvánulásaiként köszönte meg, aki kegyelemben részesítette Miron Cosmát, és lovaggá avatta szélsőséges a Corneliu Vadim Tudort. Március 29-én, miután Frunda György szenátusi politikai nyilatkozatában a szemtanú jogán kiigazította Ion Iliescu volt államelnök „tévedését”, Corneliu Vadim Tudor szenátor felszólalt és rálicitált a primitív vádaskodásra: a magyarok Marosvásárhelyen és másutt románokat öldöstek, levágott fejekkel futballoztak, Cofariu azért sietett libánfalvi fejszés társaival együtt a városba, hogy megakadályozza Erdély elcsatolását stb. „A magyarok késve érkeztek a civilizáció asztalához” – harsogta C.V. Tudor. Tehát, hogy Sütő András csak megtűrt jövevény az európai civilizáció tűzhelyénél! Most már némely magyarok törnek Sütő András életére, azok, akiknek 1990 márciusában védelmére kelt. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetett: Cs. Gyimesi Éva már 1992. április 4-én, a budapesti Beszélő hasábjain adta meg a hangot azzal, hogy kétségbe vonta Sütő András érdemeit a Ceausescu-diktatúra elleni küzdelemben. A váratlan támadásra Beke György válaszolt a Kossuth Rádióban, állásfoglalása fennmaradt nyomtatásban is: Vasárnapi Újság. 1992/23. /szerkesztette Győri Béla/. Bűntudat vagy felelősségérzet? cím alatt Beke György azt a Sütő Andrást méltatta, aki minden sorával Bethlen Gábor fejedelem parancsát teljesítette: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” És Beke így folytatta: „Sütő András bátran állhat saját lelkiismerete elé: a nemzet hűségén élt, szólt, vitázott, mindenkor a kényszerű határok között.” Sütő András közéleti szerepvállalására utalva, Beke ugyanitt kijelentette, hogy Tőkés László püspökkel egy sorban „a legnagyobb formátumú államférfi lett az erdélyi magyarság körében”. Írta ezt Beke tizenhárom évvel ezelőtt. Cs. Gyimesi Éva ellenérzéseire utalva pedig mintha előérzetét fogalmazná szavakba, így összegez: „Közös küzdelem eddigi harcosai fordulnak egymás ellen most már Erdélyben is.” Barabás István így fejezte be cikkét: „A krónikás akkor azt nem tudhatta, hogy akik majd 2005-ben fordulnak Sütő András ellen, azok nem voltak ott a közös küzdelemben sem a Securitate zaklatásai közepette, sem marosvásárhelyi márciusokon, sem marosvécsi megemlékezéseken, sem hargitai adventeken.” /Barabás István: Sütő András: ott és itt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./ Ez az első alkalom, hogy a Romániai Magyar Szó állást foglalt az A Hét hetilap hasábjain február óta folytatott vitában. Előzmény: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ A reagálások az A Hét következő számaiban láttak napvilágot, a vita most is folyik. Hozzászólás, reagálás jelent meg a Krónika márc. 18-i számában /ez a szám nem jelent meg interneten/, a Helikon /Kolozsvár/, 2005. március 25-i számában és az Erdélyi Napló (Kolozsvár), április 5-i számában. 13/ Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke 2006-ban ismét kezdeményezni fogja a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Kuszálik Péter cikkében leszögezte: nincs az a kormány, amelyik elfogadná a kettős állampolgárságot, mert ez egyenlő lenne a bukással, a 2006-os kormány sem fogja elfogadni, legyen az akármilyen összeállítású. Kuszálik Péter: „A „kettős állampolgárság” mint össznemzeti Viagra!” /Kuszálik Péter: Egy makacs ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke elégedetlen a határon túli magyarságnak odaítélt támogatások összegével. Ha a magyar költségvetés kétszer, háromszor akkora összeggel támogatná az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki kultúrát, sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el – vallja. Két évvel ezelőtt már le akart mondani. Két nagy területet támogatnak: egyrészt intézmények alapítását finanszírozzák, iskolák, kulturális központok, idősek otthona, vagy egyházi épületek felépítését vagy renoválását, másrészt a határon túli magyar politikai, kulturális szervezetek működését segítik, hogy találkozókat, konferenciákat, programokat rendezhessenek. A Medgyessy-kormány 2004-ben a támogatási rendszert százmillióval csökkentette, ekkor Pomogáts bejelentette, hogy nem vállalja tovább a vezetést. Végül rákényszerült arra, hogy maradjon, a határon túli magyar kulturális és politikai szervezetek kérésére. Idén tovább csökkentették a támogatást: csupán 800 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítvány. Pomogáts szeptemberben távozni kíván a kuratórium éléről. Idén a legjelentősebb beruházások között van az erdélyi magyar irodalmi múzeum felépítése Kolozsváron. E fontos kulturális központ Szabédi László író, költő egykori házának kibővítésével történik.  Támogatnak több iskolát, diákotthont a szórványvidéken. Ilyen például a dévai nagy középiskolai centrum, amelyet nemcsak az Illyés Közalapítvány támogat, hanem az Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és több magyarországi forrás is. Bentlakásos iskolát támogatnak Besztercén, épül egy középiskolai diákotthon. Ezen kívül Erdély vonatkozásában legalább nyolc-tíz épület épül.  Az Illyés Közalapítványt az Antall-kormány idején alapították a határon túli magyarok támogatására, s kezdetben minden párt képviseltette magát a kuratóriumban. Az RMDSZ jelentősen képviselteti magát a kuratóriumokban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Szövetség képviselői viszont nincsenek jelen az alkuratóriumokban. Pomogáts reméli, hogy a következő kuratóriumban majd figyelembe veszik az új magyar közképviseleti szervezeteket is. Pomogáts Bélát 1959-ben letartóztattak, internálták az 1960-as amnesztiával szabadult.      Ezután egy évig rendőri felügyelet alatt állt, csak 1965 végén kerülhetett vissza az Irodalomtudományi Intézetbe, Czine Mihály és Bodnár György segítségével. 1969 januárjában akadémiai ösztöndíjjal utazást tehetett Erdélyben. A kandidátusi értekezése a népi mozgalom költőiről szólt, de a nagydoktori disszertációját ismét az erdélyi irodalomról írta. Az erdélyi magyar irodalomról eddig körülbelül 18 kötetet írt. Nincsenek rokonai Erdélyben, de mindig érdekelte Erdély.  - 1983-ban készült a Memorandum az erdélyi magyarok üldözése ellen. Ezt a 72 magyar értelmiségi memorandumának nevezték, megjelent az illegális Beszélőben, továbbá a nyugati magyar sajtóban. Neves írók írták alá, mint Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Konrád György, Vásárhelyi Miklós, vagy színészek, mint Sinkovits Imre, sőt történészek és tudósok is kiálltak az ügy mellett. Az Irodalomtudományi Intézetből aláírta Béládi Miklós, Lukácsy Sándor, Szörényi László és Pomogáts. Ez a Memorandum később elkerült az ún. Európai Utóértekezletre: Helsinkibe és Madridba, s megjelent 26 nyugati lapban is. Akik ezt aláírták, azokat kitiltották Románia területéről.      Pomogáts a rendszerváltozáskor mind a két oldallal jó kapcsolatban állt. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Részt vett az első 1987-es lakitelki találkozón, ahol felszólalt. A Magyar Írószövetségben barátságba került olyan emberekkel, akiknek nagy szerepe volt a Magyarok Világszövetsége újraszervezésében, így Csoóri Sándorral, sőt Csurka Istvánnal és másokkal. Antall Józseffel is jóban volt, családtagjaik jól ismerték egymást. A Piarista Diákszövetséget együtt indították útjára. Másfelől jó kapcsolatban állt az ’56-osokkal is, akik közül többen az SZDSZ alapítói lettek.   Pomogáts mindig olyan feladatokat vállalt, melyek politikailag függetlenek. Így került az Anyanyelvi Konferencia élére 1992-ben, vagy az Írószövetség élére 1995 és 2001 között. Sőt, így került az Illyés Közalapítvány élére is. Megőrizte a semlegességét, persze „elkötelezett stratégiák, eszmények, igazságok és ügyek mellett. De ezek nem pártkötelezettségek” – vallja. Nagyon megoszlott a magyar politikai tábor, kialakult egy kétosztatú Magyarország. Többször felszólították őt mindkét oldalról: döntse el, hová tartozik. A határon túli magyarokkal való szolidaritás nem lehet pártpolitikai ügy.Az Illyés Alapítvány nem tudta betölteni azt a nemzetstratégiai feladatát, amelyet az alapítók annak idején neki szántak. Magyarország költségvetésében a határon túli magyarság támogatása rendkívül alacsony összeggel szerepel! Ez a költségvetésben az 1 százalékot sem éri el, 0,018 százalék. Ez a támogatás nagyon alacsony. /Frigyesy Ágnes: Az erdélyi magyarság védelmében. Beszélgetés Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./

Az értelmiség erkölcsi felelősségét vitatták meg Kolozsváron
Követhet-e el egyáltalán árulást az írástudó? – tette fel a kérdést Demeter Szilárd író az Írástudók árulása? című kolozsvári kerekasztal-beszélgetés bevezetőjében. A hétfő este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában rendezett eszmecsere vendége Szőcs Géza és Egyed Péter volt. A moderátor szerepét betöltő Demeter elmondta, szerinte a 70–80-as évek Erdélyében a legnyomasztóbb az értelmiség számára a gondolat szabad áramlásának hiánya volt.
Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller férje, Richard Wagner egyik írásából idézett, aki feleségével együtt megtapasztalta a romániai kommunizmust. Wagner szerint az egyetlen komolyabb magyar nyelvű szamizdat Erdélyben az Ellenpontok című folyóirat volt, amely csupán kilenc lapszámot érhetett meg (ezeket írógéppel, majd stencillel sokszorosították) 1981 decemberétől, ’82 novemberében azonban a Szekuritáté letartóztatta a lap szerkesztőit, többek között Szőcs Gézát, és csak a Nyugat nyomására tették lehetővé számukra az emigrációt. „Ezt követően mély depresszióba zuhant az erdélyi értelmiség” – áll Wagner írásában.
Igény az értelmiségi diskurzusra
Szőcs Géza elmondta: a lap nem volt előzmények és következmények nélküli. Az alapító Ara-Kovács Attila személyes kapcsolatban állt olyan magyarországi lapok szerkesztőivel, mint a Beszélő vagy a Demokrata, amelyek ötletet adtak az Ellenpontok létrehozásában, majd a lap megszüntetése után létrejött a Kiáltó Szó, amelyet Magyarországon jelentettek ugyan meg, de erdélyiek szerkesztették. „Voltak próbálkozások, számos magányos kísérletről tudunk, de a legfontosabb az volt, hogy éreztük: igény volt rá, hogy egy értelmiségi diskurzus tárgya legyen a diktatúrában senyvedő Erdély helyzete. Az Ellenpontok inkább abban volt egyedülálló abban az időben, hogy viszonylag sok ember szervezett együttgondolkodásának adott keretet” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter Demeter Szilárd kérésére a Bretter-iskoláról is beszélt, arról, hogy Bretter György irányításával hogyan indulhatott el egy magasabb filozófiai gondolkodás a diktatúrában. Demeter Szilárd rákérdezett, hogy milyen igényt is szolgált ki a Bretter-iskola és az Ellenpontok. „Ez nem elvárás kérdése, sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi morál előbb-utóbb feltör, akármilyen vastag vasbeton fedi” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter hozzátette: türelmetlenség, általános várakozás jellemezte az értelmiséget, tudták, hogy történnie kell valaminek, és ez a hangulat szülte az ilyen kezdeményezéseket. Egyed Péter arról is beszélt, hogy később egyre erőszakosabban akarta a hatalom a kezében tartani a kultúrát. Visszaemlékezett arra, hogy ’85-ben egy héten át ellenőrizte a Kriterion Könyvkiadó munkáját egy felügyelőbizottság, melynek nyomán több regényt visszavontak.
Demeter Szilárd visszaterelte a beszélgetést a fő témához, és feltette a kérdést: volt-e az értelmiségnek erkölcsi felelőssége a diktatúrában?
„A közösség által kiválasztott elit kell hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek az egész közösség túlélését biztosítják” – fogalmazott Szőcs Géza, hozzátéve, hogy ez az elit nem csak a politikai vezetőket jelenti, az írástudóknak is van felelősségük. Példaként az erdélyi szászokat hozta föl, akik évszázadokon át ragaszkodtak vezetőikhez, követték azok útmutatását, ami a történelem során segítette is túlélésüket.
Egyed Péter szerint is volt felelőssége az értelmiségnek, példaként többek között Márton Áron püspököt említette, akinek útmutatásait nagyon sokan követték.
A beszélgetés folytatásában Demeter Szilárd azt kérdezte a meghívottaktól, hogy a rendszerváltást követően és a demokrácia kialakításában milyen szerepe volt az írástudóknak Erdélyben. Szőcs Géza elmondta, a rendszerváltást követően a frissen megalakult RMDSZ-ben sokféle ember volt: írók, humán értelmiségiek, mérnökök, csak olyanok nem, akik tudatosan készültek volna erre a politikai szerepre. „Akkor azt gondoltam, hogy ez most lesz, ahogy lesz, majd ezt a sok hályogkovácsot felváltja a következő generáció, akik már tudatosan készülnek erre a szerepre. Sajnálatos módon azt kellett tapasztalnom, hogy az elmúlt 20 év alatt nem változott semmi. Azok, akik a rendszerváltás után vállalták ezt a politikai szerepet, cseppet sem voltak felkészületlenebbek, mint a mostaniak” – értékelt Szőcs.
Az értelmiség „piaca”
Egyed Péter arról beszélt, hogy a ’90-es években a szabad légkörben elkezdtek létrejönni a civil szervezetek, és az értelmiség nagyon gyorsan és mohón próbálta visszaszerezni mindazt, amit évtizedekig elvettek tőle. „Nagyon sokan mentek Budapestre tanulni, hogy kiegészíthessék hiányos ismereteiket, ez az út azonban nem volt könnyű, elég ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben négy bányászjárás is volt” – mutatott rá. Ugyanakkor Bibó István Értelmiség és szakszerűség című tanulmányának gondolatát idézte, miszerint a rendszerváltás utáni első generációs értelmiségi csak akkor független az őt létrehozó hatalomtól, ha nagyon magas szinten képviseli szakirányát, jó az önértékelése, így nincs kiszolgáltatva a politikának. Egyed Péter szerint az erdélyi értelmiség elindult ezen az úton, próbálja elég magas színvonalon művelni szakmáját, a feladat az, hogy megfelelő piacot teremtsenek ezen értelmiség munkái számára, ahol a „szakszerűséget értékén lehet eladni”.
Szőcs Géza az 1940-ben kiadott Írók a viharban című kötetet vette elő, amelyben 13 magyar író közölte gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mire számíthat, ha belép a háborúba. Szőcs Kassák Lajos írásából idézett gondolatokat, amely szerint az írónak egyetlen erkölcsi feladata, hogy létrehozza a művet. Szőcs kifejtette: nem akkor követ el az írástudó árulást, amikor nem vállal politikai szerepet, hanem akkor, ha nem hozza létre a műveit.
A beszélgetés végén az egybegyűltek tehették fel kérdéseiket. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet azon írókkal, akik tehetségesek voltak ugyan, de egyben besúgók is, Szőcs azzal válaszolt, hogy különbséget kell tenni egy író magánéleti árulása és a közösség elárulása között. Kifejtette: volt rá példa, hogy valaki magánemberként makulátlan, de közösségi szerepében áruló volt, és fordítva is. „Szét kell választani a két szerepet” – hangsúlyozta Szőcs.
Varga László. Forrás: Krónika (Kolozsvár)