"Júl. 21-én, szerdán, a harmadik napon Tusnádfürdőn a meghirdetett program szerint Belügyi és igazságügyi együttműködés az EU integráció jegyében címmel kellett volna előadást tartania többek között Constantin Dudu Ionescu belügyminiszternek, Kontrát Károly magyarországi belügyminisztériumi politikai államtitkárnak és másoknak. Õket hiába várták, nem jöttek. A szerdai nap egyetlen előadását Az átmenet politikai kultúrája, a politikai kultúra átmenete témakörben tartották. Az előadói asztal mellett Renate Weber, az Alapítvány a Nyílt Társadalomért, Bakk Miklós politikai elemző, Alexandru Cistelecan irodalomkritikus és Major Tamás fideszes országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja foglaltak helyet. Bakk Miklós előadásában jellemezte a hazai politikai életet, beszélt nyílt és rejtett politikai stratégiákról. A nyílt stratégiák közé olyan elemek tartoznak, amik olykor nem is tudatosak, de mozgató erejük van. A rejtett stratégiák fő jellemzője a bürokrácia, mint a doktrinális állam megőrzésére tett törekvés oly módon, hogy az elit megőrizze hatalmát. Az előadó a romániai pártokat posztkommunista, történelmi és RMDSZ kategóriákba sorolta. Az első csoportba olyan pártok tartoznak, amelyek nem tudnak szembenézni a változásokkal. A történelmi pártokat az állam iránti vonzódás motiválja. E pártoknál nem képzelhető el a szubszidiaritás elve. Az RMDSZ - Bakk Miklós szerint - saját társadalma fele fordul és három fő jellemzője van: politikai szervezet, a román politikai életben való részvétel biztosítása, ugyanakkor kezdetben a mozgalmi szerepe is igen fontos volt, és helyettesítette a romániai magyar civil szférát. Alexandru Cistelecan szerint az RMDSZ nagyon szerencsés helyzetben volt és van, ám az általa kidolgozott prioritások egy közösségre irányulnak és csak utána következnek az országos programok. Renate Weber előadásában kitért a titkosszolgálat legutóbbi néhány akciójára és elítélte a román sajtó azon részét, amely a székelyudvarhelyi ügy kapcsán azt tolta előtérbe, hogy magyarokat érintett. Szerinte a "vélemények nem lehetnek alkotmányellenesek, csak a cselekedetek. " Kiadják a tábori napilapot: Tusványos Press 99. /Jubileumi Bálványosi Nyári Szabadegyetem - szerda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./"

Hivatalos látogatást tett Bukarestben Pintér Sándor magyar belügyminiszter. A román és a magyar belügyminisztérium együttműködése a legsikeresebbnek tekinthető térségünkben - jelentette ki febr. 16-án Constantin Dudu belügyminiszter megbeszélésük után. Az együttműködést bizonyítja: az elmúlt 10 évben román rendőrök 236 munkalátogatást tettek Magyarországon, magyar rendőrök 106 alkalommal mentek Romániába. Az elmúlt években különösen a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni harcban erősödött az együttműködés. Az azonnali megoldást igénylő feladatok között a román belügyminiszter az államhatárokon lévő munkahelyek bővítését és korszerűsítését, a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem, a műkincs- és gépkocsilopások, a csempészés, a pénzhamisítás és informatikai bűnözés elleni harcban megvalósuló információcsere bővítését említette. Szeretnének közös információs rendszert kialakítani a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás terén. /Román belügyminiszter és a román-magyar együttműködés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

A magyar Belügyminisztérium Integrációs Osztályának vezetője, Berta Krisztina a elmondta, a szaktárca kilenc átkelőhely megnyitását tervezi, amelyek közül három prioritást élvez, vagyis ezeknek még az idén, de legkésőbb jövőre el kell készülniük. Mindhárom helység - Kiszombor, Nyírábrány és Vállaj - a román-magyar határon van. Nyírábrányon egy már működő határátkelőt alakítanak át a nemzetközi személyforgalom fogadására. /Magyar-román kapcsolatok- Kilenc új határátkelő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

"A Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét, Kozma Imre atyát jan. 7-én hajnalban megtámadták a román-magyar határon, a borsi átkelőhelynél. Egy ismeretlen személy kirángatta kocsijából, többször megütötte, majd zavartalanul távozott, mivel a román hivatalos személyek közül senki nem lépett közbe. A borsi határrendőrség ügyeletes tisztje a BN-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a hírügynökségi hír biztosan hazugság. Kozma Imre atya az MTI bukaresti tudósítójának elmondta, hogy jan. 6-án utazott egyik munkatársával Nagyváradra és Temesvárra, hogy hivatalos tárgyalásokat folytasson. Nagyváradon ellopták a táskáját, benne diplomáciai útlevelével, összes iratával és számottevő készpénzzel. Ezt azonnal bejelentették a nagyváradi rendőrségen. Ott azt mondták nekik, hogy a rendőrségtől kapott igazolással jan. 6-án este át tudja majd lépni a határt. Ezért nem is fordultak az illetékes magyar külképviselethez, hanem lebonyolították hivatalos programjukat. Jan. 6-án késő este Nagylaknál próbáltak hazautazni, de a román határőrök nem fogadták el a nagyváradi rendőrség igazolását. A szeretetszolgálat vezetője ekkor úgy döntött, hogy megpróbálkozik Borsnál. Hajnalban érkeztek az átkelőhöz. Miközben a románul tudó munkatársa a román határőrökkel próbálta tisztázni a helyzetet, Kozma atya a máltai szeretetszolgálat félreálltan parkoló gépkocsijában várakozott. Ekkor érkezett a helyszínre egy terepjáró, benne két fiatallal, egy férfival és egy nővel. A férfi kiugrott a dzsipből, a szeretetszolgálat gépkocsijához sietett, feltépte az ajtaját, kirángatta a vezető melletti ülésről Kozma atyát, és többször megütötte, miközben azt kiabálta: "Málta, mars, mars!″ A védekező Kozma atyának sikerült visszaülnie a kormányhoz, és besorolt az átlépésre várakozó járművek mögé. Támadója a terepjáróba ülve megpróbálta leszorítani az útról, mire az atya az egyik határőrfülkéhez állt az autóval. A támadó ezután visszafordult és elhajtott. A román határőrök "nem vettek észre″ semmit a hosszú percekig tartó dulakodásból, jelét sem adták annak, hogy közbe kívánnának lépni. Miután a támadó elhajtott, közölték a máltai szeretetszolgálat vezetőjével, hogy a román rendőrségi igazolás alapján nem engedhetik át, utazzon Kolozsvárra vagy Bukarestbe az utazási igazolványért. Kozma atya a történtek után nem volt hajlandó útnak indulni. Ekkor érkezett a határátkelőhöz Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter, aki egy csíkszeredai rendezvényről utazott vissza Budapestre. A magyar Belügyminisztérium ügyeletéről faxon elküldték Kozma atya adatait és diplomáciai útlevelének fényképes másolatát, a határőrök ezt sem fogadták el. A kolozsvári magyar főkonzulátussal folytatott megbeszélés után az a megoldás született, hogy Budapestről azonnal a határra vitték Kozma atya turistaútlevelét, ezzel ismét beléptették az országba, s ezután azonnal ki is léphetett Romániából. Kozma Imre szerint feltehetőleg megszervezték ellene a támadást, mert a férfi néhány magyar szót is kiabált, például azt, hogy "könyv, könyv″. A magyar kormány tavaly az év végén több ezer millenniumi olvasókönyvet ajándékozott a határon túli magyaroknak, és Erdélybe a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat szállította a könyveket, a borsi határátkelőn keresztül. - Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul közölte, hogy a magyar fél diplomáciai csatornákon keresztül a történtek kivizsgálását kéri majd a romániai illetékesektől. A borsi határrendőrség ügyeletes tisztje, Domus őrnagy azt mondta, hogy találkozott Kozma atyával, de neki semmit sem mondtak az atrocitásról Az őrnagy hozzáfűzte, hogy a hírügynökségi hír biztosan hazugság. /Tóth Hajnal: Támadás Kozma atya ellen a román határon. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 8."

"Az elmúlt évben összesen 7.923 külföldi személy kért magyar állampolgárságot, közülük 7.583 kérését teljesítették, s 385 kérelmet utasítottak el - közölte a magyar Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala. A legtöbb teljesített romániai (4.231), jelentős a jugoszláviai (1.623), illetve az ukrajnai (890) is. Tavaly 5.165 személy azért kapta meg a magyar állampolgárságot, mert származása magyar. /Hét és félezer új magyar állampolgár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./"

"Júl. 23-án kezdődik a tusnádfürdői Univers Kempingben a XII. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor. Bencze Tibor főszervező szerint már a rendezvény nyitónapján ki lehet tenni a megtelt feliratot. Legkevesebb 1000 regisztrált résztvevő lesz ott a szabadegyetem megnyitóján. Az első napi előadások témája: Schengenen innen és túl, jelen lesz Berta Krisztina, magyar belügyminisztériumi államtitkár, Vasile Dancu román köztájékoztatási miniszter, Pavel Abraham, román belügyminisztériumi államtitkár, Túri-Kovács Béla magyar környezetvédelmi miniszter. Délután 50-es évek a Székelyföldön, Ifjúság-munkaerőpiac-elvándorlás, Csángókérdés, Bankrendszer román-magyar viszonylatban valamint a Média kihatása a román-magyar kapcsolatokra tematikákban tartanak előadásokat. /Orbán Ferenc: Mától a tusnádfürdői Univers Kempingben. XII. Bálványosi Szabadegyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./"

"Székely Istvánt, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) létrehozását segítő kolozsvári Felsőoktatás-fejlesztési Programiroda eddigi vezetőjét nevezte ki pályázati úton a státustörvényt felügyelő országos testület a kolozsvári központi iroda vezetőjévé. Az irodák csak információkat szolgáltatnak a kolozsvári magyar főkonzulátusnak és a bukaresti magyar nagykövetségnek, amelyek majd megteszik a magyar igazolvány kiállításához szükséges tényleges ajánlásokat a magyarországi Belügyminisztérium mellett működő, erre a célra létrehozott hivatal számára. Az irodavezető szerint a rendszer valószínűleg már januárban alkalmas lesz arra, hogy fogadja a kéréseket. /P. A. M.: Már januárban fogadják a kéréseket. Székely István a központi státusiroda vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./"

A magyar belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának menekültügyi statisztikája szerint tavaly a 9554 menedékjogot kérő személy közül 8119 érkezett illegálisan Magyarországra. Ezek közül a befogadó állomásokról 4565-en szöktek meg, jelentős részük eltávozott az országból. A menekült státust, amely a magyar állampolgársággal majdnem azonos jogokkal jár, összesen 174-en kapták meg. Az ennél kevesebb joggal járó, úgynevezett befogadottként elismert státusban, amely egy évre szól és meghosszabbítható, 290-en részesültek. Háromezer kérelmezőt elutasítottak, a többiek esetében megszüntették az eljárást, mert illegálisan elhagyták az országot. Az elmúlt évben a bevándorlási kérelmek száma csökkent 2000-hez képest. A kérést benyújtók között legtöbben román állampolgárok, őket az ukránok és jugoszlávok követik, elsősorban a magyar anyanyelvűek. Több mint 29 ezren kértek ideiglenes tartózkodási engedélyt, és szinte mindannyian meg is kapták, 34 ezer külföldinek pedig huzamos tartózkodást engedélyeztek. Tavaly 5400 külföldi ellen indult büntetőeljárás Magyarországon elkövetett bűncselekmények miatt. Közülük több mint kétezren román állampolgárok. Őket a sorban a jugoszlávok, majd a kínaiak követik. 2001-ben 14 ezer személyt utasítottak ki Magyarországról. Ez a kényszerintézkedés 8800 román állampolgárt érintett. Közel kilencezer esetben a kitoloncolásra is szükség volt. /8800 román állampolgárt utasítottak ki tavaly Magyarországról. A bevándorlási statisztikában is élen járunk. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

A Romania Libera napilap ápr. 5-i száma egész oldalas összeállítást közölt az RMDSZ udvarhelyszéki szenátoráról, Verestóy Attiláról, akinek viselt dolgai immár a román közvéleményt is kezdik megdöbbenteni. A lap beszámolója szerint a székelyföldi szenátor "karrierje" tizenévesen kezdődött egy betörőbanda tagjaként: több udvarhelyszéki épületet rámoltak ki, mígnem megnövekedett étvágyuk Konstancára is elkalauzolta őket, itt azonban a társaság lebukott. Szerencséjére a tengerparti "bevetésben" a 17 éves fiatalember nem vett részt, azonban miután megtudta, hogy társait a milícia letartóztatta, hamarjában beutaltatta magát a marosvásárhelyi elmegyógyászati klinikára. Az újság szerint itt kezdődött el a fiatal Verestóy szoros kapcsolata a Szekuritáté tisztjeivel, amely későbbi életét is meghatározta. Az újság azt is tudni véli, hogy a magyar szenátor azért nem igényli a magyar igazolványt, mert talán meg sem kapná, hiszen az igazolványok odaítélése előtt a magyar belügyminisztérium is belepillant saját adatbankjába... A bukaresti napilap szerint Verestóy számos vállalkozása összfonódott sógorával, Ferenczy Károllyal, akivel közösen aprópénzért vásároltak meg sok tízmilliárdot érő több székelyföldi állami vállalatot, illetve az udvarhelyi kábeltévés cégeket különféle zsarolásos módszerekkel. Verestóy Attila összesen 11 kereskedelmi társaság kisebbségi vagy többségi tulajdonosa, amelyek az újság szerint napjainkban (legalábbis a könyvelési mérlegek szerint) sok profitot nem hoznak, azonban RMDSZ-forrásokra hivatkozva az újság úgy tudja, a magyar szenátornak csillagászati jövedelmei vannak, amelyek nyilván nem jelennek meg a könyvelésben. Mivel Udvarhely polgármestere nem volt hajlandó belemenni Verestóy Attila törvénytelenségeibe, kegyvesztetté vált, és elindult ellene a hajtóvadászat, közéleti ellehetetlenítése. Az újság szerint Verestóy számos megkérdőjelezhető ügyletét a legmagasabb kormányszinteken támogatják, személyesen jó barátja, Octav Cozmanca közigazgatási miniszter. Az újság szerint az RMDSZ-be befolyó pénzek, különféle támogatások "főkurátora" is Verestóy Attila. A pénzek elköltését feszegető kérdésekre azonban a kérdésfeltevők rendszerint nem kapnak választ. /Górcső alatt a Verestóy család. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

"Júl. 24-én kezdődik el az oktatási-nevelési támogatások, illetve tankönyv-taneszköz támogatások folyósítása annak az 55 erdélyi család a számára, amelyeknek pályázatát a napokban pozitívan bírálta el az Illyés Közalapítvány. Egyelőre kísérleti jelleggel működik a rendszer; az első 55 családot a folyamat beindításának első lépcsőjeként kezelték. Márton szerint a legtöbben a Székelyföldről pályáztak, és az első ötvenöt család többsége szintén székelyföldi. Az Illyés Közalapítvány húszmillió forintot utalt át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) számlájára erre a célra. A procedúrát az lassítja, hogy a magyar Belügyminisztériumnak minden esetben le kell ellenőriznie az igénylők magyar igazolványának számát. Az oktatási-nevelési támogatás legalább két, saját háztartásban nevelt, kiskorú, magyar nyelven tanuló gyermek után jár. A támogatási lehetőséget kiterjesztetik a nem intézményesített iskolákra is (vasárnapi iskolák, hittanoktatás, fakultatív magyar nyelvoktatás). A kérelmezőknek az iskolától kapott igazolást kell bemutatniuk, illetve a pályázatot kell elküldeniük a Teleki Oktatási Központhoz. A támogatás egy tanévre szóló összege gyermekenként húszezer forint, a tankönyv-, taneszköztámogatás - szintén egy évre - 2390 forint. /Salamon Márton László: Az első ötvenöt. Mától folyósítják az oktatási támogatást. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./"

"Nov. 30-án a Romániát és Magyarországot érintő természeti katasztrófák hatékony kivédésére dolgozott ki egyezményt Bukarestben a román és magyar belügyminisztérium szakértői csoportja. A készülő román-magyar katasztrófaegyezmény kitér a kétoldalú programokra és projektekre. A magyar minisztériumi csoport tagja lesz Salgó László országos rendőrfőkapitány is, aki a román országos rendőr-főkapitányság vezetőivel a két ország közti kormányközi egyezményben rögzített, bűnüldözési területen elért eredményeket, illetve a két állam hatóságai közti együttműködést tekinti át. /Incze Ferenc: Közös katasztrófavédelem= Krónika (Kolozsvár), jan. 31./"

"Márc. 22-én Nyílt fórum az önkormányzatokért címmel, közel hétszáz fő részvételével rendezett tanácskozást Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A konferencián az RMDSZ önkormányzati képviselői, a szövetség színeiben megválasztott polgármesterek, tanácsosok, megyei önkormányzati vezetők, parlamenti képviselők és szövetségi vezetők vettek részt. Jelen volt Pál Tibor, a magyar Belügyminisztérium, illetve Marius Profiroiu, a román Közigazgatási Minisztérium politikai államtitkára. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében leszögezte: az elkövetkező időszakban a romániai magyarság szempontjából a legfontosabb feladatok azok lesznek, hogy felkészítsék ezt a közösséget az Európai Unióhoz való csatlakozásra, és folytassák az autonómia építését. Markó szerint 1918 után az erdélyi magyar közösség folyamatosan vesztes volt, de az egyéni és közösségi javak, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával, az anyanyelvű oktatás megteremtésével, a művelődési intézmények visszaszerzésével egyértelműen visszafordult ez a folyamat. Szerinte mindazok, akik az elmúlt hetekben fórumokat szerveztek Erdélyben a szövetség ellen, azt próbálták elhitetni, hogy az RMDSZ jelene vitázik a jövővel. Ezek a fórumok a nosztalgia, a múlt fórumai voltak. Pál Tibor biztosította a résztvevőket arról, hogy Magyarország kész megosztani tapasztalatait, hozzájárulni a szakemberek képzéséhez. Marius Profiroiu az önkormányzatok reformjára kidolgozott román kormányprogramról adott tájékoztatást. /Esély az önkormányzati gondok rendezésére. Markó: Az egység olyan parancs, amelyet nem szeghetünk meg. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./"

400 székelyföldi középiskolás diáknak szerveztek magyarországi munkatábort székelyudvarhelyi és gyergyószentmiklósi pedagógusok. Az utazást az utolsó pillanatban meghiúsította a magyar Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának döntése: ragaszkodnak a diákok munkavállalói vízumainak a kiváltásához. A tábor szervezőinek a Külügyminisztériumból korábban azt ígérték: lévén, hogy szerény anyagi körülményekkel rendelkező erdélyi diákokról van szó, eltekintenek a nem kis összegbe kerülő vízumoktól. Székelyudvarhelyen 250 tanuló számára Kovács Lajos, a Tamási Áron Gimnázium matematika szakos tanára szervezte a kukoricacímerező tábort. A székelyföldi diákokat a Hidasháti Rt. várta bakuci címerező táborába. A cég már 1990 óta foglalkoztatott erdélyi diákokat. A munkavállalói vízum július elsejétől 50 euróba kerül. A Profi Diák Iskolaszövetkezet a magyar külügyminisztériumhoz fordult, és kérték, hogy szerény anyagi körülmények között élő erdélyi diákokról lévén szó, álljanak el a vízumdíj megfizettetésétől. A Külügyminisztérium pozitívan bírálta el kérelmet. Az utazás előtt két nappal arról tájékoztatták a szervezőket, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal felülbírálta a külügyminisztériumi állásfoglalását, és ragaszkodik a munkavállalói vízum kiváltásához. /Kiss Edit: A magyarországi bürokrácia útvesztői. Meghiúsult címerező munkatábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 7./

  Wass Albert utóélete – Isten kenyere címmel jelent meg a Wass Albert életműve sorozatban a Kráter Műhely 36. kötete, Turcsány Péter szerkesztésében.  A kötet a sokak által a XX. század legolvasottabb magyar írójának minősített szerző holtában is folytatódó kálváriajárásának krónikája.  Wass Albert magyar állampolgárságának helyreállítása körül kialakult s alantas vita a napjainkban a kettős állampolgárság ürügyén kialakult magyar-magyar polémiának vihart kavaró előszele, állapította meg Sylvester Lajos.   Az 1946-ban Kolozsváron apjával együtt koncepciós perben halálra ítélt Wass Albertet a ’70-es években floridai otthonában a román szekuritáté bérgyilkosai akarták eltenni láb alól. Wass Albert 1996. június 24-én, Horn Gyula miniszterelnökségének idejében egykori magyar állampolgárságának elismeréséért és érvényesítéséért a magyar belügyminisztériumhoz fordult.  A 90. életévében járó Wass Albertet Kuncze Gábor belügyminisztersége idején 1997. június 26-án a következő megjegyzéssel fizetik ki: ,,...a bizonyítvány a kiállítástól számított egy évig érvényes”.  Wass Albert a megaláztatást nem tudta elviselni – sokak szerint 1998. február 17-én ezért lett öngyilkos. Mások szerint meggyilkolták. /Sylvester Lajos: Nagy emberek nagy vihart kavarnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./

A magyar állampolgárságról, illetve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények módosításáról való szavazásra az Országgyűlésben várhatóan jövő héten kerül sor. A parlament legutóbbi vitáján Avarkeszi Dezső (MSZP), a javaslat egyik kidolgozója és Juhász Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy a javaslat célja a szülőföldön boldogulás segítése a határon túli magyarság számára, illetve rövidebb honosítási, állampolgársági eljárás közülük azoknak, akik úgy döntenek, hogy Magyarországon kívánnak élni. Lezsák Sándor független képviselő azzal érvelt, hogy mindenkinek joga van a magyar állampolgárság visszavételére, akit 1948 és 1990 között önkényesen fosztottak meg attól. Erre nagy az igény a nyugat-európai és a tengerentúli magyarság körében is – mondta. A szintén független Körömi Attila azt szorgalmazta, hogy mindenki kapja vissza magyar állampolgárságát, akinek a felmenője magyar állampolgár volt. Körömi Attila a kormányt vádolta, hogy azzal riogatta a választókat, százezres nagyságrendben költöznek át Magyarországra a Kárpát-medence területeiről, holott szerinte a szülőföldön boldogulást éppen a kettős állampolgárság segítené. /Jövő héten szavaz az Országgyűlés a könnyített honosításról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Hetven-száz lakósátor beszerzését finanszírozza a romániai árvízkárosultak megsegítésére saját forrásból a magyar Belügyminisztérium. Lampert Mónika belügyminiszter azután döntött erről, hogy telefonon megbeszélést folytatott Nagy Zsolt román távközlési miniszterrel, aki a segítségét kérte. A belügyminiszter a Magyar Vöröskereszt vezetőivel közösen adománygyűjtő akció elindítását kezdeményezi. Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter levélben köszönte meg magyar kollégájának, Somogyi Ferencnek azt a segítséget, amit Magyarország nyújtott az árvíz sújtotta területeken. /Újabb magyar segítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

A magyar kormány és a főváros, több minisztérium, az Országos Mentőszolgálat, magyarországi testvérvárosok, több megye, a Budai Önkormányzat, a Magyar Televízió és több segélyszolgálat is segítséget nyújt a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére. Elindult az a konvoj Székelyudvarhelyre, amely a magyar kormány és Budapest 40 millió forint értékű gyorssegélyét szállította az áradás sújtotta Hargita megyei településre. A Honvédelmi Minisztérium élelmiszert, a Belügyminisztérium pedig 10 szivattyút indított útnak Székelyudvarhelyre. A kormány vasárnap újabb, elsősorban gyógyszereket tartalmazó szállítmányt küldött, és hétfőn 30 millió forintos pénzbeni segélyt is átutal Hargita megyének, az Egészségügyi Minisztérium 50 millió forint értékű gyógyszeradományt indít útnak Székelyudvarhelyre. A szállítmány kiegészül az Országos Mentőszolgálat gépkocsiparkjának három Mercedes mentőgépkocsijával is. /Folytatódik a segélyakció. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

Október 20-án első alkalommal tartott együttes kormányülést Bukarestben a magyar és a román kabinet. A repülőtérről Gyurcsány Ferenc és kísérete Snagovba hajtatott, ahol a magyar kormányfő megkoszorúzta az 1956-os forradalom vezetői fogva tartásának színhelyén álló Nagy Imre-emékoszlopot. Az ünnepélyes fogadtatásra a bukaresti Victoria kormánypalota előtt került sor. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu rövid nyilatkozatait követően a két küldöttség megkezdte az együttes kormányülést, amelynek napirendjén fontos közös politikai, gazdasági, kulturális, környezet- és árvízvédelmi, diplomáciai, katonapolitikai, belügyi, határvédelmi és szociális kérdések szerepeltek. – Barátok között érzem magam, csakúgy, mint magyarországi látogatásom idején. Olyan barátok között, akik együtt dolgoznak egy projekt sikerén – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ülést Calin Popescu Tariceanu. Rámutatott: az ülés legfontosabb napirendi pontja a két ország nemzeti fejlesztési tervében szereplő tervek összehangolása. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a munkánk, és nem is kevés” – Gyurcsány Ferenc József Attilát idézve vezette fel mondanivalóját. Majd románul hozzátette: – Magyarok és románok sorsa közös, sorsunk az együttműködés. Markó Béla RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta: a magyar érdekvédelmi szervezet kezdettől fogva a többség és a kisebbség állandó párbeszéde mellett szállt síkra, így sikerült az etnikumközi viszonyokat újragondolni. A két miniszterelnök sajtótájékoztatón elmondta: sikerült megállapodni, hogy a jövő év elején Magyarország Csíkszeredában, Románia pedig Gyulán főkonzulátust nyisson, Iasiban, illetve Győrött pedig tiszteletbeli konzulátusokat létesítsenek. Abban is egyetértettek, hogy jövőre újabb közös kormányülést tartanak. Tariceanu közölte: folynak a tárgyalások az amerikai Bechtel céggel, hogy az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést a román kereskedelmi joggal összhangba hozzák. Ha ez megtörténik, azonnal újraindul a sztráda finanszírozása, és folytatják annak építését. Egyeztetés történt a Debrecen–Nyíregyháza–Szatmárnémeti gyorsforgalmi út megépítéséről. Verespatak ügyéről is tárgyaltak. A román kormányfő szerint Bukarestnek mindössze annyi a dolga, hogy magánprojekt esetében a törvények maradéktalan betartását kísérje figyelemmel, s nem pedig az, hogy a gazdasági terveket megakadályozzon. A kolozsvári magyar egyetemi karok, illetve az önálló állami magyar egyetem létrehozására vonatkozóan a román kormányfő kifejtette: a kormányprogramban szereplő vállalásokat teljesíteni szeretnék. Elismeri az anyanyelvű oktatás biztosításának fontosságát, úgy véli, Erdélyben elsősorban a sokszínűség gazdagítja a románok és a magyarok kulturális értékeit. Éppen ezért nem hisz az oktatás elkülönülésére vonatkozó követelések megalapozottságában. Gyurcsány Ferenc kijelentette: az Országgyűlés költségvetési vitája előtt az erdélyi magyarság programjainak és intézményeinek anyagi támogatásáról mindössze annyit mondhat, hogy a jövő évi költségvetési támogatás nagyságrendileg várhatóan azonos lesz az ideivel. Este a Román Atheneumban a két miniszterelnök és a többi hivatalos személy gálakoncerten vett részt. Az est a bukaresti magyar nagykövetség által a magyar nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásával ért véget. A déli órákban a magyar kormányfő különrepülőgépén Nagyváradra indul. Tizenöt dokumentumot írtak alá az első magyar–román együttes kormányülésen. A „Bridges into the Future” (Hídak a jövőbe) című memorandum a két ország együttműködésének elveit és céljait rögzíti. Együttműködési memorandum jött létre a Romániai Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynöksége és a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium között. Az információs társadalom fejlesztését célzó regionális programok kiszélesítéséről szóló négyoldalú nyilatkozatot a két kormány mellett az RMDSZ és a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata jegyzi. Jegyzőkönyv rendelkezik a román Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium között Budapesten, 2005. január 14-én aláírt együttműködési megállapodás végrehajtásáról. Kormányhatározat döntött a Magyar–Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság harmadik ülése jegyzőkönyvének jóváhagyásáról, a kormányközi környezetvédelmi együttműködési egyezmény előírásainak alkalmazására. Közös kormányfői nyilatkozat szól az árvízvédelmi együttműködésről. Államközi szociális biztonsági egyezményt írtak alá. Külön megállapodás szól a magyar–román államhatár rendjéről, amely rögzíti a két ország közötti együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást. A menekültügy kérdésében együttműködési jegyzőkönyv született a két belügyminisztérium között. Kormányhatározat rendelkezik a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról. Ugyancsak kormányhatározat született a konzulátusi hálózat bővítéséről. Kormányközi egyezmény szabályozza mostantól a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja és a Budapesti Román Kulturális Intézet működését. Aláírták a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a román Kulturális és Egyházügyi Minisztérium közötti kulturális együttműködési munkatervet a 2006 és 2008 közötti időszakra. Technikai egyezményt írtak alá a katonai légiszállítás együttműködéséről. Adrian Nastase volt román miniszterelnök kijelentette: bántja, hogy nem kapott meghívást a kormányülésre. Nastase örömmel emlékezett vissza a Medgyessy Péterrel, és előtte Orbán Viktorral tartott találkozókra. Hasonlóan nyilatkozott György Ervin, Kovászna megye prefektusa is, aki sérelmezte, hogy nem hívták meg az együttes kormányülésre. Közölte: azért szeretett volna jelen lenni, hogy ismertesse Kovászna megye „valódi problémáit”. A magyar kormányfő erdélyi látogatása elleni tiltakozásra szólította fel tagjait és híveit külön közleményben a székelyudvarhelyi és a nagyváradi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Az udvarhelyi MPSZ arra buzdította tagjait és szimpatizánsait, hogy „megfelelő módon” fogadják azt a magyar kormányfőt, aki megtagadta a határon túli magyarokat. – Amíg meg nem követik az elárult erdélyi magyarokat, a nemzeti összetartozást fontosnak tartó bihari magyarok nevében tiltakozunk Gyurcsány Ferenc nagyváradi kampányrendezvénye ellen, és elítéljük azt, hogy az RMDSZ felvállalta ennek megszervezését – áll a nagyváradiak közleményében. /Tibori Szabó Zoltán: Román–magyar kormányülés Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

A „nemzeti tartózkodási vízum” csak 90 napig érvényes, e határidőn belül „nemzeti tartózkodási engedély”-t kell igényelni a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának területileg illetékes igazgatóságán, adott tájékoztatást Budapesten Egyed Zoltán, a BM Idegenrendészeti Igazgatóságának vezetője. Ha valaki már megszerezte a nemzeti vízumot és jelentkezik tartózkodási engedélyért, ezt még aznap kézhez veheti, díjmentesen. Az eljárás azért ilyen egyszerű – mondta Egyed Zoltán. Romániában 5 évre adják ki az útlevelet, így román állampolgár ideális esetben legtöbb négy és fél évre kaphat ún. nemzeti tartózkodási engedélyt Magyarországon. Ha valaki időközben munkát talál, annak nem kell hazautaznia munkavállalási vízumért, hanem azonnal kérhet ilyen célú tartózkodási engedélyt. /Guther M. Ilona: A nemzeti vízum legtöbb négy és fél évre lehet érvényes. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

Az állampolgársági ügyek intézési időtartama az elmúlt évben már fél évvel csökkent, átlagosan 12 hónapig tartott, ami összhangban van a kormány nemzetpolitikai célkitűzéseivel – közölte Végh Zsuzsanna, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának főigazgatója. A január 1-jén hatályba lépett állampolgársági törvény módosítása legfeljebb 12 hónapos ügyintézési időt tesz lehetővé a hivatal számára. A korábbi gyakorlat ennél legalább fél, esetenként több évvel is hosszabb időt vett igénybe. A hivatal arra számít, hogy januártól jelentősen megugrik a kérelmezők száma. Nagyon sokan vártak a kedvezőbb jogszabályi rendelkezések hatályba lépésére, ezért csökkent 2005 második felében a honosítási kérelmek száma – fűzte hozzá Végh Zsuzsanna. 2004-hez képest az elmúlt évben mintegy 30 százalékkal csökkent a honosítást és a visszahonosítást kérelmezők aránya, feltehetően az említett „kivárásnak” köszönhetően. Előbbiek száma 12 519, míg utóbbiaké 9938 volt. Magyar állampolgárságot legtöbben a szomszédos országokból kértek: 68 százalékuk román, 11 százalékuk szerb-montenegrói, 12 százalékuk pedig ukrán állampolgár volt. A kérvényezők változatlanul elsősorban a magyar származásra való tekintettel kérik a honosítást. /Rövidebb út a magyar állampolgárság felé. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

A határon túli magyarokat több pontban is érinti a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvénytervezet, amelyet Gyurcsány Ferenc (MSZP), Lendvai Ildikó (MSZP) és Kuncze Gábor (SZDSZ) képviselők nyújtottak be az Országgyűlésnek. A tervezetről, amely a minisztériumok számát csökkenti – megszüntetéssel, összevonással, illetve hatáskörök átcsoportosításával -, május 30-án szavaznak a parlamentben. Ezek szerint a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatala felügyeletét a továbbiakban a Külügyminisztérium helyett a Miniszterelnöki Hivatal fogja végezni. Alapítása óta a Határon Túli Magyarok Hivatala többször is gazdát cserélt a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és a Külügyminisztérium (KM) között. A HTMH-t 1992-ben alapították, a 90/1992. (V. 29.) kormányrendelettel, a Miniszterelnöki Hivatal Határon Túli Magyarok Titkársága egyidejű megszüntetésével. Az Orbán-kormány idején felügyeletét áttették MeH-től a Külügyminisztériumhoz. A következő ciklusban, a Medgyessy-kormány idején újra MeH keretében működött, a Gyurcsány-kormány felállása után visszakerült a külügyhöz. Most ismét közvetlenül a MeH-nek lesz alárendelve. Az önálló Informatikai és Hírközlési Minisztérium megszűnése is kérdéseket vet fel a határon túli magyarok ügyével kapcsolatban, hisz az IHM évek óta több nagyszabású és sikeres programot futtat határon túl. Az IHM feladatköréből a közigazgatási informatikai feladatok ellátása a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül, minden más a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz. Határon túli szempontból fontos változtatás a magyar állampolgársággal, a külföldiek beutazásával és tartózkodásával, a menedékjoggal kapcsolatos feladatok áthelyezése az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz a megszűnő Belügyminisztériumtól. /Guther M. Ilona, Budapest: Tegnap aláírták a koalíciós szerződést, ma szavaznak a kormányátalakításról. HTMH – újra elveszik a külügytől. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./

Néhány évvel ezelőtt sorozatosan jelentek meg ügynöklisták Budapesten. Sokaknak feltűnt, hogy az első ügynöklistán szinte csak jobboldaliak szerepeltek: püspökök, papok, közéleti személyiségek. Az áldozatok, akiket beszerveztek, vagy megpróbáltak beszervezni, de mégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen a listán azok, akik működtették a rendszert. Vajon miért? Kiszely Gábor történész, aki könyvet írt az ÁVH, a terrorszervezet történetéről, leszögezte: „egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincs ügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkal feldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának. Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. ” „ Igazi ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon, annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amelyet a közvélemény Antall-listának nevez. ” Ezen a listán szerepelnek valódi ügynökök, és olyan emberek, akiket be akartak sározni. Furcsa, hogy sokaknak, akik valóban együttműködtek a titkosszolgálattal, hiányzik a neve. Ez a lista tehát rágalomhadjárat, méghozzá alvilági módszerekkel. Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. Kiszely elmondta, igaz, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak iratokat égettek, de gondosan ügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmát rögzítsék mágneses szalagon vagy már számítógépen. A megsemmisített listák valamilyen formában továbbélnek, ezt biztosra vehető. Hogy ezek hol találhatók? Kiszely nem tartja valószínűnek, hogy ez a jelen titkosszolgálatoknál van, amelyek közül egyik sem jogutódja a feloszlatott III/III-nak. Hogy ezek a III/III archívumában találhatók, megint csak vélelmezhető. Azonban ez nem kutatható. A munkásőröknek és a párttagoknak kötelességük volt rendelkezésre állni informátorként. Érdekes: azt a témát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa a Munkásőrség a III/III-nak, soha senki még nem kutatta. Sokan dolgoztak úgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csak később szépen el lehetett tűnni, mert sehol nem regisztrálták őket. Kérdés: vajon hová kerültek a titkosszolgálattól elbocsátott emberek, kit integráltak közülük más titkosszolgálatokba mint szakembert. Hogyan kerültek ezek a tisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg ismét a kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrét bizonyíték. A lehallgatást a BM III/IV-es részlege végezte. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonsági rizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók. Egy lehetősége van a kutatónak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az archívumban több kilométeren keresztül rághatja át magát az aktákon: ki mindenkit hallgattak le? Többtízezer embert hallgattak le, volt, akit csak időlegesen hallgattak le, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a poloskarendszert rárakták másra. Elképzelhető, hogy egyes elbocsátott III/III-asoknál maradt lehallgató készülék. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták fel szolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan, ez nem bizonyítható. Az elmúlt években lejárattak közéleti személyiségeket, például Kondor Katalint vagy Kaposvár polgármesterét. /Frigyesy Ágnes: Hamis ügynöklisták a jobboldal lejáratására? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Háza szakmai igazgatójával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Hargita megye kistérségi társulásainak vezetői találkoztak június 29-én Tusnádfürdőn. – Tíz évvel a kistérségek megalakulása után még ott tartunk, hogy keressük azok helyét és létjogosultságát a megye életének körforgásában – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A tanácskozáson mindegyik kistérségi ügyvezető beszámolt az általa vezetett társulás tevékenységéről. Az intézményvezetők nagy része nehezményezte a polgármesteri hivatalok és a helyi cégvezetők érdektelenségét tevékenységük iránt. – Egy személyben viszont nem lehet maradandót alkotni, ezért a közeljövőben legalább öt-öt emberrel kellene gyarapítani a kistérségi irodák személyzetét – javasolta Gál Kálmán, a Felcsík kistérség ügyvezetője. A beszélgetésen a jelenlevők ez évi terveikről is szóltak. Homoródszentmártonban például a községközpontot akarják korszerűsíteni, a Pogány-havas kistérségben pedig a régi épületek rekonstruálásán és azok karbantartásán dolgoznak. Alcsíkon az ottani egyesület a csíkszentimrei Büdösfürdőn egy tanulmányi ház felújításán fáradozik. A mostani összejövetelen Bogos Zsolt, a Belügyi és Közigazgatási Reform Minisztériumának vezérigazgatója az önkormányzati társulások pályázati lehetőségeiről tartott előadást. /Kozán István: Helykereső kistérségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Július 31-étől hivatalosan is Gáti István a Közigazgatási Reformok Országos Hatóságának az igazgatója. A volt Szatmár megyei alprefektust a miniszterelnök azt követően nevezte ki a Közigazgatási és Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó intézmény élére, hogy két és fél hónapon át Vrancea megyében, Focsani-ban volt kormányzati felügyelő. /(fodor): Gáti igazgató lett. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 1./

1956 és következményei Romániában
Volt-e forradalom Romániában 1956-ban? Ha nem, miként jellemezhetjük az akkori eseményeket, és mivel lehet magyarázni az 1957-64 közötti súlyos megtorlásokat?
Az 1956-os lengyel és magyar események romániai recepcióját erősen befolyásolta a Sztálin halálát követően indult politikai és gazdasági önállósodási folyamat. Politikai téren a Gheorghe Gheorghiu-Dej vezette Román Munkáspárt ugyanakkor nem törekedett a belső pluralizmus kialakítására. Nem létezett, és nem is jöhetett volna létre egy, a Nagy Imréhez és köréhez mérhető mérsékelt „reformer” irányzat, sőt, Gheorghiu-Dej attól tartott, hogy az 1953-1954-es magyar reformkísérlet nyomán Moszkva Romániában is reformokat és személyi változásokat fog követelni.
Az SZKP XX. Kongresszusát követően pedig egyértelművé vált, hogy a bukaresti hatalom mozdulatlanságának és a reformok hiányának hátterében nem pillanatnyi zavar áll, hanem ez strukturális eleme a Vladimir Tismăneanu politológus által „szovjetellenes sztálinizmus”-nak nevezett konstrukciónak. Az egyetlen politikai reformkísérlet is csúfos kudarccal végződött: az 1956. április 3-12. között tartott négy Politikai Bizottsági ülésen a korábban „sztálinista” Miron Constantinescu és Iosif Chişinevschi élesen bírálta az állambiztonsági szervek túlkapásait és a XX. Kongresszus gyenge recepcióját, kiváltva ezzel a pártvezetés önvédelmi reflexeit. A magyar forradalom kitörése 1956. október 23-án „felkészülten” érte a román kommunista rendszert. Az 1956. október 24. és november 5. közötti diáktüntetéseket vagy rendvédelmi eszközökkel oszlatták fel (október 30-31-én Temesváron, november 5-én Bukarestben), vagy az etnikai kártyát kijátszva lehetetlenné tették megszervezésüket, (október 24-25-én Kolozsváron, ahol a Securitate feszültséget szított a magyar és a román diákság között). A román lakosság körében sikeresnek bizonyult az etnikai feszültség gerjesztése és a budapesti forradalom nacionalistaként/revansisztaként való megbélyegzése. A romániai ’56-os események így csak Temesváron „hasonlítottak” a magyarországi folyamathoz. A különböző nemzetiségek feszültségmentes együttélése Kolozsvártól eltérően kooperációs felületet teremtett a román, magyar, sváb vagy szerb diákok között, és ez nem korlátozódott a diáktársadalom kérdéseire (kollégiumok építése, ösztöndíjak emelése, orosz nyelvtanítás megszüntetése), hanem politikai követeléseikre is kihatott: a Temesváron közzétett „pontok” szinte megegyeznek a szegedi, majd a budapesti diákok eredeti követeléseivel. Október 30-án a temesvári megmozdulás akár forradalommá is válhatott volna, de ezt megakadályozta az állambiztonság rajtaütésszerű intézkedése, és a kétezer résztvevő diák ideiglenes internálása egy üresen lévő szovjet laktanyába.
A forradalom napjaiban és a magyar események hatására elsősorban, de nem kizárólag, Erdélyben többezer ellenzéki jellegű, állam- és rendszerellenesnek minősített cselekményre került sor. Ezek között megtalálhatóak nagyszabású összeesküvési kísérletek (Szoboszlay-, Faliboga-, Mărgineanu- és Sass-féle), illegális diákszervezet-alakítás és -működtetés (a székelyföldi Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – EMISZ, a Székely Ifjak Társasága – SZIT, a partiumi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége – SZVISZ, a felső Maros-völgyi Fekete kéz), valamint lokális vagy egyéni akciók: hivatalos személyek, főleg pártaktivisták vagy néptanácsi vezetők bántalmazása vagy fenyegetése, mezőgazdasági szövetkezetek és üzemek szándékos megrongálása, szórólapok szerkesztése és terjesztése.
Noha az említett akciókban a résztvevők egymástól függetlenül, elszigetelten cselekedtek, az elindított nyomozások nem a fennálló rendszerrel szembeni „spontán” elégedetlenséget tárták fel a pártvezetésnek, hanem arra irányultak, hogy bebizonyíthassák: átfogó „ellenforradalmi” tevékenység zajlik, amely bizonyos társadalmi csoportok (a volt fasiszta és polgári pártok tagjai, a volt „kizsákmányoló elemek”, a tiltott vallási szekták és a legálisan működő egyházak) irányítása alatt áll.
Külön vizsgálat tárgya lehetne a romániai (és ezen belül az erdélyi magyar) értelmiség hozzáállása 1956-hoz. Nem könnyű, de el kell ismerni, hogy a rendszerben sikeresen integrálódott rétegei – nem csak a középgeneráció, hanem a fiatalok nagyrésze is – politikai veszélynek tekintette a forradalmat, és nem tudott vele azonosulni.
Kisebbségi emberként az erdélyi magyar nyilvánosság működtetői (élükön Fazekas János Központi Bizottsági titkár, aki Gheorghiu-Dej különmegbízottjaként végigjárta a Székelyföldet, hogy lecsillapítsa a kedélyeket) nemcsak saját pozíciójukat féltették, hanem az egész közösség által elért politikai integrációt is. A forradalom napjaiban több, fájdalmasan rendszerhű, a forradalmat súlyosan dehonesztáló szöveg látott napvilágot (pl. a Lelkiismeretünk parancsszava, amit november 4-én közölt a Vörös Zászló marosvásárhelyi napilap). Az 1957-es magyarországi „írósztrájk” idején pedig Romániából szállították Magyarországra a megfelelő politikai irodalmat. A romániai 1956 tehát perifériára szorult csoportok, személyek és nem egy közösség – kiváltképp annak vezetőinek – érdeme volt.
A magyarországi és a romániai megtorlásban ugyanakkor közös a folyamat kezdetének időzítése. Mindkét országban az 1957. január 1-4. között Budapesten megtartott tanácskozás jelentette a fordulópontot. 1957. január 17-én a román Belügyminisztérium operatív parancsot adott ki a volt politikai pártok és társadalmi szervezetek tagjainak azonosítására és vezetőinek letartóztatására, majd vizsgálat indult a közintézmények dolgozói által tanúsított politikai magatartásról.
A megtorlás intenzitása 1958-ban és 1959 első felében tetőződött: egy 1967-es összegző jelentése szerint 1958-ban és 1959-ben az állambiztonság összesen 15.272 személyt tartóztatott le. Egy 1968-as kimutatás szerint 1956 októbere és 1963 decembere között összesen 24.472 személyt tartóztattak le politikainak minősített kihágás címén (ilyen volt például a tiltott határátlépés vagy a nemzetgazdaság megkárosítása); 3.663 személyt az 1950-ben bevezetett „adminisztratív büntetéssel” sújtottak, majd kényszerlakhelyre és/vagy kötelező munkára irányítottak. Összesen tehát közel 30.000 embert tartóztattak le és helyeztek vizsgálat alá. A kihallgatottak, a közvetett módon érintettek (családtagok, munkatársak, barátok) száma ennek a többszöröse lehet.
Az ítéletek száma 1957. január 1. és 1959. július 31. közötti időszakban megközelítette a tízezret. Az 1956 utáni években a katonai törvényszékek több tucat halálos ítéletet is hirdettek: 1957-1958 között 45 végrehajtott ítéletről van tudomásunk, de valódi számuk ennél lényegesen magasabb lehet. A börtönben, munkatáborokban vagy a kihallgatások során több százan vesztették életüket. Ehhez az adathoz hozzá kell adni a szamosújvári börtönben 1958. július 14-én kitört lázadás több tucat halálos áldozatát.
Az 1956 utáni romániai „forradalom nélküli” megtorlás tehát a magyarországihoz volt mérhető. Eltérőek voltak azonban az 1956 utáni „rendcsinálás” középtávú céljai: Romániában a hatvanas évek elején fel sem merült a konszolidált rendszer fokozatos liberalizációja, sőt, a magyar forradalmat követően új államépítési folyamat indult, amellyel a totalitárius állam egyszerre válaszolt a „lentről” és „kívülről” érkező kihívásokra.
Jól érzékelhető ez, ha a megtorlások etnikai megoszlását vizsgáljuk: a kezdeti szakaszban, 1957-ben a letartóztatottak nagy része román nemzetiségű, szélsőjobboldali meggyőződésű személy volt (a magyarok aránya a 10%-ot sem érte el). 1958-ban a magyarok aránya 15%-ra emelkedett, az 1960-as évek elején pedig elérte a 18-20%-ot, ami azt jelenti, hogy Erdélyben akkor már inkább a magyar kisebbségre „vadászott” az állambiztonság.
A legsúlyosabb ítéleteket is az 1958-1959-ben megtartott „magyar” perek során hozták meg (Szoboszlay-per, 10 halálos ítélet, Sass Kálmán-per, 2 halálos ítélet, EMISZ-per, 77 súlyos ítélet) A bírósági megtorlásnak kétszeres funkciót tulajdonítottak: az egyéni felelősségre vonás mellett egyre nagyobb szerep hárult az (nemzeti, vallási, vagy falusi közösség) elrettentésre.
Az 1956 utáni években alaposan átrendeződtek a román kommunista párton belüli viszonyok is: Gheorghiu-Dej pozíciója az 1958. nyári szovjet katonai kivonulás után annyira megszilárdult, hogy minden potenciális reformtörekvéssel vagy potenciális hatalmi kihívással (pl. az 1958-ban kizárt, nagyrészt nem román nemzetiségű „illegalistákkal”) szemben bírta a teljes pártapparátus támogatását.
A párt és az államapparátus megszilárdításához nagymértékben hozzájárultak a zsidókkal szemben foganatosított intézkedések is. Közel hat év tiltás után 1958 januárjában újból engedélyezték a zsidók kivándorlását, és néhány hét alatt több mint 120 ezer személy iratkozott fel a kivándorlási listákra. Őket azonnal eltávolították a korábban betöltött állásukból és „hűtlen” elemekként megfosztották román állampolgárságuktól is.
A közéletre jellemző alig leleplezett antiszemitizmus 1959-tól összekapcsolódott a szintén „idegen” magyarok elleni politikai támadással (Babeş és Bolyai egyetem erőszakos egyesítése Kolozsváron, majd ősztől az önálló magyar iskolák megszüntetése vagy „tagosítása”). Az 1956 utáni kisebbségpolitikai fordulat a két világháború közötti államépítési technikák újbóli bevezetéséhez és egyre szisztematikusabb alkalmazásához vezetett: felgyorsult az észak-erdélyi városok románosítása (Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyvárad, később Marosvásárhely), a nem román kulturális/oktatási intézmények elsorvasztása, a kisebbségek gazdasági/társadalmi érvényesülésének megakadályozása (pl. a gyárakban és közüzemekben alkalmazott „numerus clausus”).
Az állampolgárok életébe való beavatkozásában az 1956 utáni perek és az elítéltek családjai ellen meghozott intézkedések csak a jéghegy csúcsát képezték. 1956-tól ugrásszerűen megnőtt a Securitate által többnyire zsarolással beszervezett, majd vele akár évtizedekig együttműködő személyek száma; Magyarországhoz hasonlóan, Romániában is számos volt politikai üldözött, börtönviselt ellenállót sikerült megtörnie az állambiztonságnak. Későbbi együttműködésükkel a volt ellenzékiek saját társaik előtt is hitelüket vesztették. A politikailag integrált rétegek, a diktatúra előnyeit élvező vagy a diktatúrát túlélni akaró tömegek önigazolásként azzal érvelhettek, hogy 1956 után már nincsenek „tiszta” emberek.
Még mindig az a mondás tartja, hogy 1956 az első szöget ütötte a szocializmus koporsójába. Kerek, de hamis mondat, különösen Romániában, ahol a következő időszakban vált igazán elfogadottá az egyre erősebb nemzeti beütéseket viselő kommunista rendszer.
Stefano Bottoni, Transindex.ro

Csík már „betelt”
A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától.
A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától. Az érdeklődőket egyelőre a kolozsvári és bukaresti konzulátusra, illetve Magyarországra irányítják.
„Nem tudjuk, mi történik majd június 30-a után, jelenleg Budapest utasításaira várunk” – magyarázta érdeklődésünkre a konzulátusi alkalmazott. A csíkszeredai diplomáciai képviselet külföldön tartózkodó ügyvivőjét, Balogh György konzult lapunk tegnap nem tudta elérni az ügyben.
A kolozsvári és a bukaresti konzulátus előrejegyzési naptárában még bőven van hely. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzultól megtudtuk, eddig több mint négyezren jelezték, hogy jövőre kérvényezni kívánják az állampolgárságot. „Akik most fordulnak hozzánk, azokat márciusban várjuk a kérvényükkel” – mondta a diplomata. Drávucz Herbert bukaresti főkonzul tájékoztatása szerint eddig több mint háromszázan keresték meg ügyfélszolgálatukat, a legutóbbi jelentkezőt március 4-re hívták be a diplomáciai képviseletre.
Wetzel Tamás miniszteri biztos tegnap igyekezett megnyugtatni az állampolgársághoz folyamodókat: december közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez. Az MTI-nek elmondta: minden személyügyi, infrastrukturális és informatikai fejlesztés ütemtervszerűen halad, sőt, a legtöbb fejlesztés jobban is áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Így semmi akadálya nincs annak, hogy december közepére minden készen álljon az egyszerűsített honosítási eljárás január 1-jei indulásához.
Tájékoztatása szerint a kormány 830 millió forintot biztosított az idei fejlesztésekre. A várhatóan nagyszámú kérelmek gyors elbírálása miatt pedig 170 embert vettek fel különböző szervezetekhez, akiknek természetesen a munkavégzéshez szükséges feltételeket is biztosítani kellett. Emellett az egyes külképviseletek bővítése is szükségessé vált. Ráadásul a gyors adattovábbítás és elbírálás érdekében a jelenlegi informatikai rendszereket is fejleszteni, illetve bővíteni kellett.
Jelenleg a „finomhangolásnál” tartanak, az egyes képzések ugyanis a napokban fejeződnek be, az informatikai rendszerek már a tesztelési folyamatban vannak, illetve a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb ingatlanok átalakítása is szükséges három külképviselet (Csíkszereda, Kolozsvár, Szabadka) esetében.
A miniszteri biztos kitért arra is, hogy jövőre összesen, a három érintett tárcánál (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) mintegy 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre az egyszerűsített honosítási eljárásra. Hozzátette: minden fejlesztés ideiglenes jellegű, hiszen az első évben várható a legtöbb kérelem. Az igények függvényében pedig megtakarítások is elképzelhetők.
Wetzel Tamás elmondta, hogy december 8-10 között Erdélyben három tájékoztatót tart az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózatának, amelyek helyben segítik az egyszerűsített honosítást.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az egyszerűsített honosítás tapasztalatait is megtárgyalják
Az egyszerűsített honosítás tapasztalatairól, a kisebbségi vegyes bizottságokról és a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szakbizottságairól lesz szó a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság keddi ülésén – mondta el Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár.
Kifejtette: örömmel látják, hogy a kedvezményes honosítás ügyintézése problémamentesen zajlik, de az eddigi tapasztalatokat, fejleményeket szeretnék áttekinteni. Napirenden szerepel még a Bethlen Gábor Alap, amelyről december 23-án fogadott el törvényt az Országgyűlés. A bizottság tagjait az alap indulásáról tájékoztatják, illetve arról, hogyan alakul át az eddigi támogatási rendszer, milyen nyilvántartást működtetnek, hogyan szeretnék az adatszolgáltatást megvalósítani az egyes államtitkárságok között. Megjegyezte: az alaphoz kapcsolódó alapkezelő nonprofit zrt. létrehozása is folyamatban van, várhatóan egy hónapon belül megkezdheti munkáját.
Téma lesz a Máért szakbizottsági rendszere. A helyettes államtitkár felidézte, hogy tavaly a Máért ülésén négy szakbizottság felállításáról döntöttek, az oktatási és kulturális, a gazdasági és önkormányzati, a külügyi és jogi, illetve a szórványtestület. Utóbbinak két albizottsága lesz, az egyik a kárpát-medencei szórványmagyarsággal, a másik a nyugati diaszpórával foglalkozik majd. A diaszpóra szakbizottság kivételével mindegyik testület még januárban ülésezik, a diaszpóratestület pedig várhatóan februárban tanácskozik. A szakbizottság munkájában a Máért tagszervezetei mellett a kormányzat képviselői is jelen lesznek – hangsúlyozta.
A tárcaközi bizottság negyedik témája a vegyes bizottságok munkája lesz. Répás Zsuzsanna elmondta, hogy összesen hat kisebbségi vegyes bizottság ülése várható az első félévben, először a magyar–szlovák vegyes bizottság tart majd ülést.
A kormány augusztus 27-i hatállyal hozta létre a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot (NPTB) a kölcsönös felelősség és figyelem elvén nyugvó nemzetpolitikai tevékenység összehangolására. A testület elnöke Semjén Zsolt, a miniszterelnök általános helyettese, alelnöke pedig Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Az NPTB feladata – a kormányhatározat szerint – egy, a kormány nemzetpolitikai tevékenységét segítő kölcsönös tájékoztatáson alapuló, egységes információs rendszer létrehozása, a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtásának koordinálása és értékelése, az egyes minisztériumok külhoni magyarokat érintő tervezési tevékenységének összehangolása, a központi államigazgatási szervek külhoni magyarokat érintő tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérése, és javaslattétel a kormány számára a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtása során a forrásigény összehangolt tervezésére és a pénzfelhasználás ellenőrzésére.
A bizottságban képviselteti magát a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkári, illetve parlamenti államtitkári szinten. A bizottságban helyet foglal a KSH elnöke is. A kormány határozatában felkérte a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetőjét, hogy személyesen vagy delegáltja útján állandó meghívottként vegyen részt az NPTB munkájában. A testület legalább negyedévente tart teljes ülést.
MTI, Erdély.ma

Uniós pénzből készül a közös székelyföldi fejlesztési stratégia
A Székelyföldi stratégiai együttműködés című pályázatot ismertették mai sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
A projektet Kovászna Megye Tanácsa nyújtotta be a Közigazgatási és Belügyminisztériumhoz, Hargita Megye Tanácsa pedig partnerként vesz részt benne. A pályázat értéke 816 240 lej, időtartama 12 hónap. Célja Székelyföld fejlesztési stratégiájának és közös cselekvési tervének kidolgozása, a közigazgatási egységek partnerségének fejlesztésére. A fejlesztési stratégia kidolgozása a helyi önkormányzatok elképzeléseinek megfelelően valósul meg, a két megye hasonló gazdasági-szociális vonatkozásai lehetővé teszik a közös megvalósításokat. „A mai nap három olyan projekttel foglalkoztunk, amely a székelyek regionális öntudatának erősítését szolgálja. Az egyik az anyanyelv használatát segíti elő, a másik a turizmust, ez a harmadik a régió fejlesztési stratégiájáról szól. A térségben élő szakemberek, polgárok, vállalkozók energiáját egybe kell fésülni. A fejlesztéseket úgy kell elkészítenünk, hogy közben egészként lássuk az egész régiót. Nemcsak ezen a területen gondolkodunk közösen, hanem van egy pályázatunk, a közös székelyföldi stratégiára szociális területen is, Székelyföld pedig minden téren erősödik. Ez az első lehetőség, hogy Székelyföld egészének szóló fejlesztési stratégiát alakítsunk ki” – fogalmazott Tamás Sándor.
Borboly Csaba szerint, mivel a két megye hasonló kulturális adottságokkal rendelkezik, közösen dolgozhat a turizmusban, a székely termékek népszerűsítésében és számos egyéb téren, amihez viszont összehangolt stratégiára van szükség. „Úgy lehetünk eredményesek, ha terveinkkel túllépünk a megyehatárokon. A kampányban azt ígértük, erős Székelyföldet építünk – ehhez pedig egy jól elkészített stratégia szükséges. A jelen pályázattal is ezt építjük, hiszen hatékony közigazgatás nélkül elképzelhetetlen az autonómia” – fejtette ki Borboly Csaba.
A programot Klárik László, Kovászna Megye Tanácsának, valamint Birtalan József, Hargita Megye Tanácsának megyemenedzsere mutatta be.
Klárik László elmondta: fontos felmérni, hogy a régió lakói hogyan látják Székelyföld jövőjét, mely kérdésekre fektetnének nagyobb hangsúlyt: „a további stratégia kialakításának szempontjából irányadó lesz az a közvélemény kutatás, amelyet éppen ezzel a céllal készítünk el.” Klárik arról is beszámolt, hogy a projekt futamideje során több képzésre is sor kerül: ezek keretében a tisztviselők és vezetők a stratégiai gondolkodást sajátítják el.
„A projekt közös stratégiai gondolkodást jelent Székelyföldre kiterjesztve. Jelzésértékű, hogy a Belügyminisztériumban hagyták jóvá, és európai pénzből finanszíroztak. Kiléptünk már a szimbolikus térből, és az élet minden területén együtt tudunk működni” – nyilatkozta Birtalan József. Mint elhangzott, 22 közintézmény vesz részt a programban, két megyei tanács és 20 polgármesteri hivatal Kovászna és Hargita megyéből. Az elsődleges célcsoport Kovászna és Hargita megye tanácsának 20 alkalmazottja, akiknek szerepük van a megyék fejlesztésében; mindkét megyéből 10-10 alkalmazott, akik pályázatírással, területrendezéssel foglalkoznak. A kurzusok és képzések mellett, ezek állítják össze a két megye közös fejlesztési stratégiáját.
Az így megteremtett hálózatnak köszönhetően Kovászna és Hargita megye szervezettebben tehet lépéseket a fejlesztések érdekében. Az alkalmazottakat a következő szakterületeken képezik: közpolitikák, humánerőforrás, partnerségi kapcsolatok, kommunikáció. A pályázat megvalósítása során közvélemény-kutatást is végeznek. A projekt egyik jelentős eredménye a közszolgáltatás minőségének és imázsának javulása lesz. Erdély.ma

Folytatódik a premontreiek harca
Nagyvárad – Újabb dokumentumokat mutatott be Fejes Anzelm Rudolf apát, melyek igazolják azt, hogy a szentmártoni kolostor 1959-ben még a premontrei rend tulajdonában volt.
Május 5-én vasárnap a szentmártoni római-katolikus templomban, a premontrei rend egykori kolostorépülete mellett folytatódott az az imalánc, melyen a részvevők a rend egykori vagyonának visszeszerzése érdekében kérik az Úr segítségét. Fejes Anzelm Rudolf apát, a Várad-hegyfoki permontrei rend prépostja a mise után újabb dokumentumok tartalmát ismertette a sajtó képviselőivel, melyekből kiviláglik az, hogy a szentmártoni kolostorépület még 1959-ben is a rend tulajdonát képezte.
Az apát három, egymással összefüggő iratról beszélt. Ezek közül az első dokumentum 1959 március 31-én kelt, és az nem más mint Telepy Marcel, a rend alperjelének folyamodványa a Műemlékek és Múzeumok Tudományos Bizottságához azzal a kéréssel, hogy a szentmártoni kolostor épületét nyilvánítsák építészeti műemlékké. A dokumentum megjegyzi azt, hogy az épületet egykor a rend kolostora volt, de a levél keltezésének időszakában már a 0102 számú katonai egység használja. Ezt az indítványt, úgy látszik elfogadták – jelentette ki Fejes Anzelm, mert a következő, 1959 április 21-iki dokumentum tanúsága szerint a rend adminisztrátora Tauszik Alajos már a katonai egységhez fordul azzal a kérdéssel, hogy lefényképezhesse az épületet bizonyos szögekből, és hogy Megyeri Ferenc, nyugdíjas mérnök bizonyos méréseket végezhessen az épületben. Tauszik hozzáteszi, hogy ezek a műemlékké nyilvánításhoz szükségesek. Ebből a dokumentumból az derül ki, hogy Tauszik azért fordul a katonai egységhez ezzel a kéréssel, mert a rend volt kolostorát a katonai egység bérli. 1959 május 7-én kelt válaszában az egység elutasítja a kérelmet arra hivatkozva, hogy katonai létesítmény lefényképezésére csak a Belügyminisztérium adhat engedélyt. A katonai egység pecsétjével, aláírással ellátott irat elismeri, hogy a szentmártoni épület a premontrei rend tulajdona. 
Összefogást
Végezetül az apát hangsúlyozta azt, hogy a premontrei rend restitúciós igényei kapcsán a román hatóságok nem veszik figyelembe a rend által benyújtott dokumentumokat. A hatóságok csak az állami telekkönyvi iratokat veszik figyelembe, tette hozzá. „Csakhogy azt se felejtsük el, hogy a kommunista hatóságok annak idején egyéltalán nem jártak el törvényesen, bármit megtehettek, amit akartak” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy összefogásra van szükség azok részéről, akik hasonló helyzetben vannak, annak érdekében, hogy vissszerezhessék a kommunista rendszer által törvénytelenül elvett javaikat.
Pap István
erdon.ro