A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumból érkeztek diákok Kolozsvárra, hogy megismerjék a BBTE-n az egyes karok által felkínált lehetőségeket. Az idegenvezetést és informálást az egyetem magyar tagozatának vezetősége és a diákszövetség (KMDSZ) biztosította. Magyari Tivadar rektor-helyettes általános információkat közölt az intézményről. Az érdeklődök megtudhatták, hogy az egyetemen 301 magyar oktató dolgozik, ötvenötezer diák tanul, akiknek egyötöde magyar nemzetiségű. Veress Károly, a filozófia tanszék professzora, saját területének népszerűsítése mellett hangsúlyozta: „az interkulturális, interlingvisztikus környezetben részt kell vennünk saját kultúránkkal”, ami az egyetemi élet fontosságát jelenti. Kiss Szidónia és Orbán Réka a pszichológia és gyógypedagógia tanszékről, majd Kádár Magor, a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar tanára adott tájékoztatást. A Közgazdaságtan tanszéket Juhász Jácint egyetemi tanár barangolta végig a fiatalokkal. /Fancsali János: Háromszéki diákok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Színlelt integráció
Európai szinten sajátos nevelésben, foglalkozásban a teljes diákság hét százaléka részesül, azaz minden száz gyerekből heten. Ez a szám romániai viszonylatban 0,65 százalék, a magyar gyerekeknek pedig csupán a 0,39 százaléka kap gyógypedagógiai ellátást – hangzott el az erdélyi magyar gyógypedagógusok szerdán és csütörtökön tartott tanácskozásán, amelynek helyszíne a gernyeszegi Grand Lion szálloda volt.
Pollacsek Tamás, a Romániai Magyar Gyógypedagógusok Szövetségének elnöke, a kolozsvári Hallássérültek Intézetének tanára kérdésünkre elmondta, hogy az elmúlt évben szervezték az első tanácskozást, azzal a szándékkal, hogy feltérképezzék az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás helyzetét, amiről korábban nem volt átfogó kép. Az állami rendszerben folyó kezdeményezések mellett senki sem látta át, hogy mi történik a magánszférában, ezért a tanácskozásra minden ismert intézmény, alapítvány képviselőit meghívták. Az egyesület a Babes-Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Pszichológia Tanszékének Gyógypedagógiai Szakcsoportjával valamint a Szülőföld Alap támogatásával az idén másodszor tartott tanácskozást, amelyen romániai és magyarországi szakemberek adtak elő a gyógypedagógiában alkalmazott újszerű megközelítésekről, kreatív módszerekről. A főelőadók (Ráduly Zörgő Éva, Síkné dr. Lányi Cecília) és Bartók Éva negyven percet kaptak, a többi előadó húsz perc alatt mutatta be mondanivalóját a kollégáknak. A dolgozatok a nyelvi készségek fejlesztésétől a pszichodrámán át a hátrányos helyzetű gyermekek szociális kompetenciájának a fejlesztéséig változatos tematikát fogtak át, s főhelyen a diszlexiás gyermekek nevelése, tanítása szerepelt. Megható, szép, a gyerekek őszinteségét feltáró előadások hangzottak el, a zárónapon pedig az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás jelenét vitatták meg, s hogy mit lehet tenni a bevezetőben felvázolt helyzet változtatása érdekében.
Pollacsek Tamás szerint vannak vidékek, mint például Marosvásárhely vagy Kolozsvár, ahol jobb a speciális ellátás, a szórványban viszont nagyon hiányzik. Kérdésünkre az egyesület vezetője kifejtette, hogy az inkluzív oktatás – amelynek során a korábban kisegítő iskolába járó hátrányos helyzetű gyerekeket többi társaik közé sorolták be, s a gyógypedagógusoknak heti egy-két óra jut egy gyerekre – valójában csak színlelt integrációt jelent.
– Bár ahhoz kicsik vagyunk, hogy az országos helyzetbe beleszóljunk, legalább az átlaghoz kellene felzárkózni a romániai magyar oktatásban is – nyilatkozta az egyesület elnöke.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Nyitni a társadalom felé
A hazai szakma keresztmetszetét ismertette és hiánypótló kiadványát mutatta be a 10. születésnapját ünneplő Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete szerdán Kolozsváron.
A Másképp című tanulmánykötet, amely az egyesület első kiadványaként látott napvilágot, egyfajta összegzést nyújt a speciális nevelési igényű gyerekek oktatásáról, ugyanakkor hiánypótló a tekintetben is, hogy nyitni szándékszik a nagyközönség felé.
Ismertségre és elismertségre törekszenek
„Az erdélyi magyar gyógypedagógusok munkájából kíván ízelítőt nyújtani a könyv, amely elsősorban természetesen a szakma képviselőit, de a normál oktatásban dolgozó pedagógusokat, illetve a sajátos nevelési igényű gyerekek szüleit is meg kívánja szólítani – mondta el Nagy Szilárd, az egyesület elnöke. – Nem kimondottan szakmai hangvételű – bár a szerzők főként nagy szakmai tapasztalattal rendelkező gyógypedagógusok – , személyes, szülők tollából származó írásokat is tartalmaz. A szervezetbe egyébként nemcsak gyógypedagógusok tartoznak, hanem a segítő szakma képviselői is, szociális munkások, pszichológusok, valamint óvónők és tanítónők. Célunk, hogy nyissunk a nagyközönség, a társadalom «ép» tagjai felé is – szükség van arra ugyanis, hogy ismertebbé váljon a munkánk. A gyűjtemény ötleteket, megoldásokat, lehetőségeket sorakoztat fel, ugyanakkor további tervek szövögetésére ösztönöz.”
A mintegy 300 tagot számláló kolozsvári székhelyű egyesület jubileumi ünnepségén a hazai gyógypedagógusi szakma közelmúltjáról, jelenéről, a nagyközönséggel való megismertetéséről és további lehetőségeiről is értekeztek a szakemberek. „Az egyesület mintegy összehangolni igyekszik az erdélyi magyar gyógypedagógusok munkáját. Fő tevékenységünk továbbképzők szervezése – ezeket a rendezvényeket nemcsak a szakmabelieknek szánjuk, hanem a normál oktatásban dolgozóknak is – ugyanis azt tapasztaljuk, hogy igénylik a pedagógusok. Ily módon is ismertségre és elismertségre törekszik a szakmánk” – fejtette ki Nagy Szilárd.
Az „utazó tanár” dinamikus munkája
A kötetben szó esik többek közt hallássérült, autizmussal, idegrendszeri, tanulási zavarokkal, fogyatékkal élő gyerekek, illetve koraszülöttek fejlesztéséről – ily módon egyfajta átfogó, perspektivikus képet nyújt a szakmáról, amelyről a normál oktatás szereplőinek olykor hiányosak vagy homályosak az ismereteik. Ez a szándékuk a szakmabelieknek is: valamelyest átjárhatóbbá tenni a normál és a gyógypedagógia között húzódó határvonalat. Erről a nyitásról beszélt Péter Ildikó, a kolozsvári Onisifor Ghibu-iskola úgynevezett „utazó tanára” – segítő tanára, aki gyógypedagógusként normál iskolában tanít speciális nevelési igényű gyerekeket.
„Sajátos terület ez, de hát mi nem sajátos a gyógypedagógiában? Az utazó tanárság mintegy öszszekapcsolja a két területet: a gyógypedagógusi munkát az ép gyerekek tanításával, és bevonja azok szüleit és pedagógusait is” – mondta Péter Ildikó. Úgy fogalmazott, ez a sajátos közeg rendkívül dinamikus munkát igényel.
„Mi vagyunk azok, akik a speciális intézmény határain túllépünk, és mintegy kimegyünk a tömegoktatásba. Normál iskolában tanítjuk a speciális nevelési igényű gyerekeket, akiknek megpróbáljuk úgy fejleszteni a képességeit, hogy megmaradhassanak a tömegoktatásban, és képesek legyenek elvégezni az iskolát.
Célcsoportunk a tanulási zavarral, alkalmazkodási és viselkedészavarral küzdő gyerekek – de szüleikkel és pedagógusaikkal is nagyon szoros kapcsolatot tartunk, hogy az előrehaladásukat segítsük” – mondta el a pedagógus. Arra is kitért, hogy az úgynevezett befogadó iskolában ez hoszszú folyamat, hiszen sok év telik el, amíg megértik, megtanulják tisztelni és figyelembe venni a segítő tanárok munkáját.
„A pedagógusok érzik, hogy segítjük a gyerekek fejlődését, ezáltal pedig az ő munkájukat lendítjük előre. És nem emeljük ki ezeket a gyerekeket a közösségből, hanem ott foglalkozunk velük. Az egyéni órák is nagyon fontosak, viszont sok tanítónő kéri, hogy vegyünk részt a tanórákon is” – ecsetelte a gyógypedagógus. 4
Arra is felhívta a figyelmet, hogy jó lenne úgynevezett „érzékenyítő napokat” szervezni rendszeresen az iskolákban – ennek keretében olyan élethelyzeteket teremtenek, melyekben az egészséges gyerekek megtapasztalhatták, mit jelent fogyatékkal élni. „A gyerekek igazából nagyon érzékenyek erre, és még fogékonyabbá lehetne tenni őket, ha lenne erre alkalom és erőforrás” – mondta Péter Ildikó.
Gyógypedagógus-képzés az egyetemen
A szakma iránti érdeklődésről, az egyetemi képzésről beszélt a találkozón Kiss Szidónia, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógia szakának adjunktusa. „A gyógypedagógus-képzés az Alkalmazott Pszichológiai Intézetben történik. Az elméletin kívül gyakorlati felkészülést is igyekszünk biztosítani a hallgatók számára – intézményekbe látogatnak, dolgoznak, önkénteskednek, tehát szereznek tapasztalatot. Viszont az még nem biztos, hogy az egyetemen átlátja-e a fiatal, mire is adta a fejét…
Arra vonatkozóan, hogy mennyien helyezkednek el a szakmában, nincsenek konkrét felméréseink, viszont az első fokozati vizsga már elégtételt jelent számunkra, valamint az is, hogy pozitív visszajelzést kapunk az iskolák, kollégák részéről” – fejtette ki az egyetemi adjunktus. A szakma iránti érdeklődésről szólva elmondta, az egyetemen meghirdetett helyek mindig betelnek, sőt Magyarországról is jönnek Kolozsvárra gyógypedagógiát tanulni.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)