A marosvásárhelyi Mihai Eminescu Iskolaközpont eddig középiskolai szinten képezett ki tanítókat és óvónőket. Az új tanügyi törvény értelmében a jövőben főiskolai szinten is folyik majd oktatás. A Marosvásárhelyi Tanító- és Óvónőképző Főiskola a Babes-Bolyai Egyetem fennhatósága alá tartozik. Az idei tanévtől egy magyar és egy román tannyelvű főiskolai osztály indult be. A magyar tagozatra 48-an felvételiztek sikeresen, közülük 28-an tandíjat fizetnek, ami évi 400 dollárt jelent. A főiskolai oktatás három évig tart, kivéve a tanítóképző középiskola végzettjeit, akik két év alatt szerezhetik meg a diplomát. A főiskolai oktatás délután zajlik. /(Máthé Éva): Új főiskola Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

Az erdélyi magyar nyelvű ének-zeneoktatás válságban van. Megyei szinten a 91 ének- és zenetanári helyből 57-et tölt be címzetes pedagógus, s közöttük sokan a kis óraszám miatt két, sőt három iskola illetve település között ingáznak. Nagy hiányt jelent, hogy a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola megszűntével az országban nem képeznek magyar nyelven zenetanárokat (egyetemi, főiskolai szinten). A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, bár a hallgatók közel fele magyar, a mai napig sem sikerült elérni, hogy magyar tagozatot indítsanak, ahol elsősorban sajátos zenekultúránkat és zenepedagógiánkat sajátíthatnák el a fiatalok. A magyar hallgatók román tannyelvű gyakorló iskolában oktatnak, a diplomadolgozatot ezen a nyelven kell elkészíteniük, és később ének- és zenetanárként is román nyelven kell első fokozati és doktorátusi dolgozatot írni. A kényszerűségből még használt általános iskolai ének-zene tankönyvek már régen elavultak, de sajátos kerettanterv sem készül a magyar tagozatok számára, így a zenetanár felkészültségén és lelkiismeretességén múlik, hogyan sikerül a magyar zenei anyanyelv megalapozása. A 91. évében járó Kiss Ferenc a zene, a kórusmozgalom fontosságát szerette volna bizonyítani azzal a több mint ezeroldalas, nyomtatásra előkészített kötettel (Bekecs alatt zeng az ének), amelyben a Nyárád mente 54 kórusának történetét, énekoktatók, karvezetők, tanítók, zenetanárok tevékenységét gyűjtötte össze. Hajdó Károly negyven évvel ezelőtt kezdte zenetanári pályafutását Marosszentgyörgyön. Feleségével, Hajdó Mária-Magdolnával sikerült elérniük, hogy a zenei nevelésnek rangja legyen. Munkájuknak köszönhetően ma öt kórus és több zenekar is tevékenykedik Marosszentgyörgyön. Balásné Mezei Erzsébetnek nagy szerepe van abban, hogy a mezőpaniti iskolában szeretnek énekelni, hiszen 38 éven át tanította az ének-zenét. Aszalós Enikő, a marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola zenetanárnője vezeti a szaktanárok módszertani körét. Az óvodai és elemi iskolai oktatás fontosságáról Trózner Erzsébet, a marosvásárhelyi Tanítóképző Főiskola aligazgatónője beszélt. A szaktanárképzés hiányát részben a református Kántor-Tanítóképző Főiskola próbálta pótolni, s Nagyváradról is várják az első végzős évfolyamot. A tankönyvhiány kapcsán elmondta, hogy az I-IV. osztály számára a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ének-zene szakos tanárai egy jó tanítói kézikönyvet és tankönyvet is készítettek. /Bodolai Gyöngyi: "Nyelvében él, zenéjében érez a nemzet". Zenei írástudatlanság. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Marosvásárhelyen két éven át működött a Tanítóképző Pedagógiai Főiskola, 1957-1958 között. Az ország minden tájáról verbuválódott össze egy lelkes, 27 tagú évfolyam. Ez a kis csapat olyan személyekkel találkozott, mint Kallós Zoltán, Bartis Árpád, az akkori nemzetiségi vezérigazgatóság magyar szakos tanára, Vészi Mária pszichológus, Asztalos Imre, az intézet volt igazgatója és a Hubesz házaspár. Ők kapcsolatba léptek a csángóvidékkel, ahol éppen abban az időben szüntették meg a magyar oktatást. Csángó nótákat, fonójeleneteket, csángó táncot tanítottak meg főiskolásoknak, majd 1957 húsvét vasárnapján a kis műsorral ellátogattak Lészpedre, Bakóba. Találkoztak a Bákóban románul tanuló tanítóképzősökkel, akiknek nagy része csángómagyar volt. Amikor megbarátkoztak a csángókkal, elmondták, hogy a magyar bibliájukat a szénába dugdosva mentették meg, annyira tiltott volt a magyar szó. Ezután a leszpédi asszonyok felléptek Marosvásárhelyen és Mezőpanitban. /Virginás Piroska ny. tanítónő, Marosvásárhely: Volt egyszer egy lelkes csapat. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Harmadszor is újraindult Marosvásárhelyen a felsőfokú zenetanárképzés magyar nyelven. Először még Bernády György polgármestersége idején, mementóként ma is ott áll a Kultúrpalota első lépcsőfordulójában az óriási márványtábla. Másodszor 1961-ben a hároméves Pedagógiai Főiskola tagozataként. Harmadszor 2004-ben, a Színművészeti Egyetem fakultásaként. Most bemutatkoztak két évfolyam növendékei. Újra és újra bebizonyosodik Marosvásárhelyen, hogy az itt tanuló muzsikusok nem csak megértik, de meg is tudják szólaltatni a legválasztékosabb klasszikus zenét, ha biztosítják számukra a nyugodt, komoly, alapos munka kereteit. A jövendő általános iskolai zenetanárai olyan mesterek irányításával kapnak hangszeres és vokális képzést, mint Molnár Tünde, Kovács Zsuzsa, Bartha Lajos, Székely István, Orosz Edit és mindezt Csíky Boldizsár zeneszerzői tudása tereli kamarazenei megnyilatkozásba. /Csíky Csaba: Év végi hangverseny a Színművészeti Egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Életének 77. évében elhunyt dr. Kiss Elemér /Brassó, 1929. aug. 25. – Marosvásárhely, 2006. aug. 23./ matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató. A középiskolát Csíkszeredában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte. Az utóbbi másfél évtizedben Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban található kéziratos hagyatékát tanulmányozta. A Bolyai-életmű eddig teljesen ismeretlen fejezeteire világított rá, kimutatva azt, hogy Bolyai János a számelmélet akkori aktuális kérdéseivel is foglalkozott. Nagy lelkesedéssel vett részt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításában, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnöke volt. /Elhunyt Kiss Elemér Bolyai-kutató professzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kiss Elemér matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató, életének 77. évében csendesen megpihent. A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének adjunktusa, 1976 és 1985 között tanszékvezetője volt. Az intézet megszűnése után a mostani Petru Maior Tudományegyetem tanáraként folytatta munkáját. Értékes kutatói munkája eredményeként 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választotta, 2006-ban pedig megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét. /Dr. Kiss Elemér. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./ Három önálló könyv szerzője, több könyvnek társszerzője. Augusztus 18-án, a Marosvásárhelyen szervezett Bolyai Geometriai Tábor résztvevői felkeresték betegágyán. Kiss Elemér még átadta előadásának szövegét, amit előzőleg feleségének diktált éjjel három óráig. Augusztus 20-án magához hívta Oláh-Gál Róbertet, és megkérte, válaszolja meg tudományos levelezését. Ezt augusztus 21-én, halála előtt két nappal is folytatták. A tudományos és tanári munka mintaképe volt. /Oláh-Gál Róbert: Elhunyt Kiss Elemér professzor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Kicsi Antal /1936-1980/ a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végzett, kitűnő diák volt, színjelesen végzett. Diákévei alatt ígéretes költőként tartották számon. A Tankönyvkiadó marosvásárhelyi szerkesztőségében dolgozott, később a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola alakulásakor előbb tanársegéd, majd előadó. 1976-tól a megszűnőben levő főiskoláról a középiskolába helyezték át magyartanárnak, az volt haláláig. Kicsi Antal Zajzoni Rab Istvánról írta államvizsga dolgozatát (1958). Monográfiája jelent meg 1969-ben Kovács Józsefről. Doktori disszertációját (1976) Tompa Lászlóról készítette, kibővítve 1978-ban monográfiaként is kiadták. Utolsó műve Balázs Ferencről, melyben Mikó Imre munkáját folytatja, maga is befejezésre szorult, ezt a munkát Horváth Sz. István végezte el. A kötet 1983-ban kerül a boltokba. Nagy vállalkozásának – A romániai magyar irodalom történetének – egyes fejezeteit folyamatosan közölte a Brassói Lapok című hetilap. Kicsi Antal a marosvásárhelyi temetőben nyugszik. /(B.D.): Hetven éve született Kicsi Antal (1936–1980) = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Magyarország méltóképpen fejet hajtott az 1956-os magyar forradalom erdélyi áldozatai előtt az évfordulós megemlékezésekkel, illetve az október 20-i ünnepséggel, amelyen hét állami kitüntetést vehettek át az áldozatok Szili Katalintól, a magyar Országgyűlés elnökétől, emlékeztetett Cseh Áron főkonzul november 3-án, amikor Koczka Györgynek nyújtotta át a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét. Koczka György /sz. Karánsebes, 1938. júl. 28./ dramaturg, műfordító egy évig volt a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. 1956. november 17-én, tartóztatták le az első Bolyai egyetemi csoportban, Várhegyi István társaként. A forradalom napjaiban kidolgozott egyetemi diákszövetségi reformprogram-tervezetért három évre ítélték. Börtönbüntetését Szamosújváron töltötte, majd amikor 1959-ben szabadult volna, még két évre kényszerlakhelyre száműzték a Baraganba, Satul Nou faluba. Később levelező tagozaton elvégezte a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán a magyar–román szakot. 1969-től a Temesvári Állami Magyar Színház kellékese, majd ügyelője, 1970-től irodalmi titkára. 1989 decemberében Fall Ilona színésznővel megindította, s pár hónapon át vezette a Temesvári Rádió magyar nyelvű egyórás műsorát. A Csiky Gergely nevét felvevő temesvári Állami Magyar Színház élén 1990 elején az átmeneti „igazgatói triumvirátus” tagja. 1990 őszétől a Román Televízió magyar nyelvű adásának tudósító-szerkesztője, irodalmi rovatának vezetője. 1991 nyarától a Temesvári Állami Német Színház irodalmi referense is. Román színműírók darabjait fordította magyarra. /-f-: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Koczka Györgynek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Tudományos konferencia a művészet és oktatás kapcsolatáról
A művészet eszközeinek az oktatásban való felhasználásáról, a kreativitás fejlesztéséről az iskolában, a rajz-, zenei- és vizuális oktatás fontosságáról, az esztétikai nevelésről folytak az előadások, majd kommunikációt elősegítő gyakorlatokkal ismerkedtek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézete által ebben a témakörben első alkalommal megszervezett konferencián.
"A célunk nem a szeparatizmus, nem vagyunk nacionalisták", hanem a kulturális értékek megőrzése, megértést kérünk ezeknek a kisebbségeknek – húzta alá a német politikus, világossá téve, hogy a néppárt a jövőben is a kisebbségek pártján fog állni. 
A tudományos diákköri konferencián azokra a kérdésekre keresték a szakemberek és az egyetemi hallgatók a választ, hogy fejleszthető-e a művészetek iránti érzékenység, tanítható-e a művészet, milyen oktatási módszerek alkalmazhatóak a művészetek átszármaztatására, a napjainkban zajló művészeti jelenségekre felkészít-e az iskola, vagy mi számít korszerű művészeti oktatásnak?
Vargancsik Iringó, a Művészeti Egyetem óraadó tanára, a szervezők egyike elmondta, az a tapasztalat, hogy eléggé másodrangú tantárgyként kezelik már a középiskolában is a művészeti tantárgyakat, a zenét, rajzot, festészetet, más nincs is jóformán, nagyon ritka a drámakör vagy az olyan más művészeti foglalkozás, ahol egy kicsit ki tud bontakozni a fiatal. Miközben minden kutatás alátámasztja a művészeti nevelés fontosságát, azt, hogy a jövő szempontjából mennyire nem elhanyagolható a művészet eszközeinek használata az iskolai oktatásban.
„Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de azt mondja egy amerikai professzor, hogy 65 százaléka a munkahelyeknek olyan lesz a mai óvodáskorúaknak, amiről nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mi az, tehát nem tudjuk azt most mi megmondani, hogy milyen munkaterületeken kell majd elhelyezkedniük a mai fiataloknak, és éppen ezért nagyon szükséges a kreatív, a divergens gondolkodás, miközben az iskolában pont azt sulykoljuk, hogy csak az a jó, ha egy konkrét irányba, meghatározott pontra összpontosul a gondolkodás” – magyarázta a szakember.
A Művészeti Egyetem a Babeș-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kihelyezett pedagógusképző szakával együttműködve szervezett konferencián az esztétikai érzékenység kisiskoláskori fejleszthetőségéről értekezett Bakk-Miklósi Kinga egyetemi docens, míg Lazsádi Csilla Terápia és nevelés 3D-ben témájú dolgozatát mutatta be, majd Vargancsik Iringó A kreativitás fejlesztésének a lehetőségei az iskolában című munkáját ismertette. A diákok tudományos dolgozatai többek közt a személyiség genetikai és környezeti eredetéről és a tehetségről szóltak, a táncban rejlő nevelési lehetőségekről óvodás és kisiskolás korban, a gyermekek szocializációs folyamata és a média kapcsolatáról, a képzőművészeti- és zenei oktatás fontosságáról, az esztétikai nevelésről a Montessori-pedagógiában.
A konferencia második részében három csoportban szervezett drámakörön kommunikációt elősegítő gyakorlatokat sajátítottak el a résztvevők a színművész tanárképzős hallgatók által vezetett foglakozásokon.
Antal Erika 
Székelyhon.ro, 

In memoriam – Nagy Arisztid tanár úr halálának első évfordulójára
Nagy Arisztid /Lupény, 1928. jan. 11. – Kolozsvár, 2014. ápr. 7.)  tanár úr 1928-ban született a Petrozsényi-medencei Lupényban. Életpályája a Petrozsényi-medence egykor multikulturális világától egészen a Bolyai, majd Babeş–Bolyai Egyetem hőskorszakáig (1952–1967), a Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet stációjától (1967–1977) a Báthory-líceumig (1980–1988) és a Református Kollégiumig (1991–1996), majd újból a Babeş–Bolyai Egyetem magyar tagozatáig ível.
A fölsorolt intézményekben adjunktusként és szaktanárként földrajztanár-generációk és középiskolai tanulók egész sorát indította útjára.
Nagy Egon igazgató, Kolozsvári Magyar Földrajzi Intézet
[A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz karának Magyar Földrajzi Intézete]
Szabadság (Kolozsvár)

Szakmai nap pedagógusoknak
A Kulcs Szociálpedagógusok Egyesülete 5. alkalommal szervezi meg a szakmai napot az élmények és a mozgás vonzásában, november 30-án, csütörtökön. Az egész napos rendezvényen előadások és másfél órás műhelyek során ismerkedhetnek az érdeklődők az élménypedagógia nyújtotta lehetőségekkel, a ritmus fontosságával a Waldorf-pedagógiában, a mozgáskottával, az alapozó terápiával, a szenzomotoros terápiával és még sok más érdekességgel. A programban kerekasztal-beszélgetés és könyvbemutató is szerepel. A részvételi díj 30 lej személyenként. A szakmai napot a Maros Megyei Tanács támogatja. A rendezvény helyszíne a Babeş–Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltsége, Köztársaság tér 38. szám. Népújság (Marosvásárhely)